Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Makos]

Én könyv elolvasása után néztem meg.
Csak saját felelősségre nézd meg.
Én előre szóltam.

[pet]

van final fantasy könyv, és ha van, van mindegyik részből, vagy ezt máshogy nézik? és ha van, megtudhatom az egész címet, esetleg egy linket hozzá?
nem értek egyáltalán a final fantasy sorozathoz, de engem érdekelne milyen is az

[Zen]

http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Final_Fantasy_media#Novels_and_manga

[pet]

http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Final_Fantasy_media#Novels_and_manga

ezt néztem csak a legtöbbnél ilyesmi van: Never released outside of Japan.
akkor úgykérdezem, ha szeretném megtudni az egész történetet, hol kutakodjak, könyvek, manga, anime?

[Zen]

Esetleg FF wiki, végigjátszások, jútúb, mást nem tudok.

Amúgy FF X/X-II-t leszámítva mind más-más világban játszódnak uh nincs összefüggés a részek közt.

[Én]

Stephen King - Tűzgyújtó
Nekem eddig ez a King könyv tetszett a legjobban, a legizgalmasabb és a leg "what a twist"-esebb az eddig olvasottak közül, és kellően beteg is. Nem is tudok belekötni semmibe néhány jelentéktelen dolgon kívül.
10/10

[Ramiz]

Stephen King - Tűzgyújtó
Nekem eddig ez a King könyv tetszett a legjobban, a legizgalmasabb és a leg "what a twist"-esebb az eddig olvasottak közül, és kellően beteg is. Nem is tudok belekötni semmibe néhány jelentéktelen dolgon kívül.
10/10

Majd csekkolom. Horrorra vágyom, muszáj King-et olvasnom, annyira híres, pedig nem jöttek be eddig túlságosan a könyvei (Rémségek kicsiny boltja vagy mi, Állattemető). A Carrie azért elég jó volt.

[Nihilus]

Stephen King - Tűzgyújtó
Nekem eddig ez a King könyv tetszett a legjobban, a legizgalmasabb és a leg "what a twist"-esebb az eddig olvasottak közül, és kellően beteg is. Nem is tudok belekötni semmibe néhány jelentéktelen dolgon kívül.
10/10

Első King könyvem volt, én jó indulattal adnék rá 7-est. Elég gyenge a jobb munkáihoz képest, maga a szerző is ezt mondta. Az AZ a legjobb King könyv. Meg a Végítélet, de az inkább poszt-apokaliptikus kalandregény, mint horror.

[Én]

Majd csekkolom. Horrorra vágyom, muszáj King-et olvasnom, annyira híres, pedig nem jöttek be eddig túlságosan a könyvei (Rémségek kicsiny boltja vagy mi, Állattemető). A Carrie azért elég jó volt.

Ha horrorra vágysz akkor nem a legjobb választás Ez inkább ilyen menekülős-thrilleres-paranormális, persze a szokásos Kinges agyturkálással.

Első King könyvem volt, én jó indulattal adnék rá 7-est. Elég gyenge a jobb munkáihoz képest, maga a szerző is ezt mondta. Az AZ a legjobb King könyv. Meg a Végítélet, de az inkább poszt-apokaliptikus kalandregény, mint horror.

Nem olvastam sok könyvét ezért írtam hogy az eddig olvasottak közül (Christine, Ragyogás, Mobil, Tűzgyújtó, Rémület a sivatagban). Azért én gyengének nem nevezném, max ha nagyon horrorkönyvként nézed, pedig ugye nem az. Meg Rainbird karaktere fasza még nagyon szvsz.

[Nihilus]

Majd csekkolom. Horrorra vágyom, muszáj King-et olvasnom, annyira híres, pedig nem jöttek be eddig túlságosan a könyvei (Rémségek kicsiny boltja vagy mi, Állattemető). A Carrie azért elég jó volt.

Ha horrorra vágysz akkor nem a legjobb választás Ez inkább ilyen menekülős-thrilleres-paranormális, persze a szokásos Kinges agyturkálással.

Első King könyvem volt, én jó indulattal adnék rá 7-est. Elég gyenge a jobb munkáihoz képest, maga a szerző is ezt mondta. Az AZ a legjobb King könyv. Meg a Végítélet, de az inkább poszt-apokaliptikus kalandregény, mint horror.

Nem olvastam sok könyvét ezért írtam hogy az eddig olvasottak közül (Christine, Ragyogás, Mobil, Tűzgyújtó, Rémület a sivatagban). Azért én gyengének nem nevezném, max ha nagyon horrorkönyvként nézed, pedig ugye nem az. Meg Rainbird karaktere fasza még nagyon szvsz.

Ez a regény kihagyott ziccerek tömkelege. Sokkal, de sokkal jobb is lehetett volna.

[Flaser]

Nekem meg olyan ötletem támadt, hogy újra elolvasom a Gyűrűk Urá-t... kíváncsi vagyok, hogy így jópár év után mennyire fog tetszeni...

|
|
|
v

[kikuchiyo]

|
|
v
attachment

Ennek az írója egy sötét fasz.

[Kvikveg]

|
|
v
attachment

Ennek az írója egy sötét fasz.

De tokjokat lehet rohogni rajta. 

[Zen]

|
|
v
attachment

Ennek az írója egy sötét fasz.

Igazából tényleg az. MAGUS-t ismerősei kitalálták, ő végén csatlakozott a buliba, amikor többiek otthagyták az egészet részben rászálltak a jogok, és most DeltaVisionnel karöltve próbál leállítatni minden Tuan-os MAGUS kiadást és megszerezni a jogokat. Sikertelenül. 
A Garmacor Címere c. regénye viszont jó.

[Én]

Bár sosem olvastam A Gyűrűk Urát, és a filmből is csak az elsőt láttam, ami kifogásokat az ürge felhozott szerintem természetes részei egy olyan fantasy tündérmesének, mint amilyennek A Gyűrűk Urát képzelem és amilyennek hallottam. Szóval lolwat.

[Ramiz]

Az AZ a legjobb King könyv. Meg a Végítélet, de az inkább poszt-apokaliptikus kalandregény, mint horror.

Igen, de az egyrészt a King-gyermekbetegségben szenved (ISZONYÚ hosszú... a Rémségek boltján is alig bírtam átrágni magam, annyira untam), másrészt láttam a filmet, és ismerem a poént, plusz Tim Curry-t semmi sem pótolhatja egy könyvben.  

And now for something completely different:
Tegnapelőtt egyetemi önlabos munka közben Nine Inch Nails-t, Neurosis-t és Rage Against The Machine-t hallgattam, aztán hazafelé menet nekiálltam a Valis-nak. Elég sötét estém volt. Rémusz bácsi mondja: legyetek okosak, gyerekek, és sose tegyetek hasonlót!

[Próféta]

természetes részei egy olyan fantasy tündérmesének

Valahol félúton akar lenni a tündérmese és a mitológia között, szóval pláne természetes.
Tényleg elég nagy baromság a szöveg zöme; RR-nek a műfajjal (naiv mítosz / rege) van baja a mű helyett, és még nagyon rosszindulatú is. Vagy csak trollkodni akart egyet.

De legalább konzisztensen kritizál.

Tolkien életművében az önálló gondolkodás, a változásra való törekvés kárhozatos és
becstelen dolog: aki elégedetlen a fennálló renddel, óhatatlanul a gonosz prédájává lesz. A bölcsek
és a nagyok odafönt mindig megmondják nekünk, hogy mit kell csinálni, mi pedig derék, jóravaló
hobbitok módjára követjük az utasításaikat. Isten őrizz, hogy feltegyük magunknak a kérdést:
valóban annyira bölcsek és okosak ezek a felsőbb hatalmak?

Erős hiányosság, hogy semmi ilyen nem történik a sztoriban. Ráadásul pozitív szereplőnek van beállítva Pippin, holott

Minas Tirithben Pippin elárulja Denethor kormányzót, akinek holtig tartó hűséget esküdött

miután Denethor az őrület útjára lép. Látszik, hogy ez a hitvány Pippin nem tudta derék, jóravaló hobbit módjára követni az utasításokat, és eretnek módon ilyen kérdést tett fel magának, hogy valóban annyira bölcs és okos-e ez a felsőbb hatalom, a gaz individualistája... Oh wait...



Ez viszont egy jogos és pontos megfigyelés:

Mivel itt nagyívű idővonalakkal dolgozott, nem kellett vesződnie a szerelem részletes
ábrázolásával, amihez egyáltalán nem értett. Ebből következik, hogy A Szilmarilokban több példát
is találunk önálló és karakteres női személyiségekre és valóban megindító szerelmi kapcsolatokra

[Nihilus]

Az AZ a legjobb King könyv. Meg a Végítélet, de az inkább poszt-apokaliptikus kalandregény, mint horror.

Igen, de az egyrészt a King-gyermekbetegségben szenved (ISZONYÚ hosszú... a Rémségek boltján is alig bírtam átrágni magam, annyira untam), másrészt láttam a filmet, és ismerem a poént, plusz Tim Curry-t semmi sem pótolhatja egy könyvben.  

Ne ítélj el valamit a hossza miatt. Nem ez a King regények gyermegbeteksége, hanem a szar végkifejlet. Ja, és az, hogy minden könyvében lennie kell "bossfight"-nak, ami néha igazán viccesre sikerül. (Lásd: Hasznos Holmik, AZ vége...) Olyan szépen levezeti a cselekményt néha 1000 oldalon keresztül, gyönyörűségesen ért az atmoszféra megteremtéséhez, a szereplők jellemeit kitűnően kidolgozza, csak épp mindig elrontja a cselekményt a végén. Igazából nem is tudok olyan King regényt mondani, aminek kifogástalannak tartom a lezárását. (Setét Toronyt nem olvastam, elvileg a hetes könyvnek ütős a vége, de nem kérek spoilert.)

[Nakedape]

LOTR-hoz:
http://xkcd.com/657/

[Makos]

True

[Kvikveg]

LOTR-hoz:
http://xkcd.com/657/

A 12 angry men meg a mellette levo kellemes ellentetei egymasnak. 

[Próféta]

LOTR-hoz:
http://xkcd.com/657/

A 12 angry men meg a mellette levo kellemes ellentetei egymasnak. 

És mégis mindkettő milyen jó film

[Flaser]

|
|
v
attachment

Ennek az írója egy sötét fasz.

Igazából tényleg az. MAGUS-t ismerősei kitalálták, ő végén csatlakozott a buliba, amikor többiek otthagyták az egészet részben rászálltak a jogok, és most DeltaVisionnel karöltve próbál leállítatni minden Tuan-os MAGUS kiadást és megszerezni a jogokat. Sikertelenül. 
A Garmacor Címere c. regénye viszont jó.

Először is: ez egy magyar módra jó piszkos történet, ahol mindeki tett csúnya dolgokat. Itt egy aránylag teljes cikk a kezdetektől:

http://www.sfportal.hu/magus-reszletes-tortenet-1980.scifi

Képtelenség megmondani, hogy ki az igazság mezején harcba szálló hős aki csak a jogos jussát követeli és ki az aki a helyzettel visszaélve még kavarta a szituációt és minden áron a maga hasznát akarja.

Nekem a Tuan-osok azt mondták, hogy Kornya lektorálta és írt az az egyik gyűjteményes könyvükbe, de utána a szerződéssel nem összeegyeztethető módon (mivel egyedüli kiadási jogokat adott a Tuan-nak) kihátrált a dolog mögül és másnak is lerektorálta gyakorlatilag "ugyanazt" a kiadványt (Delta-vs-Tuan round x). Mástól meg azt hallottam, hogy a Tuanosok még tartoznak pénzzel a befektetőknek akiknek segítségével megvették a MAGUS jogdíját és ezért lehet, hogy végül peres úton elveszik azt tőlük. Ennyit a Kornya-Tuan vonalról, nem tudom mi a "nagybetűs IGAZSÁG".

A gond, hogy a "sötét alak" jelzőt számos emberre lehetne alkalmazni. Kornya egy inkább a dark-fantasy/sword & sorcerry-t tűzte zászlajára és a jobb a hazai fantasy irók közé tartozik. Mivel személyesen én (sem) ismerem, ezért a jellemét érintő vádakat sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom.

Amiért belinkeltem a LoTR kritikáját az az volt, hogy már nekem is elegem van belöle, hogy a mindenkori fantasy alfajának és omegájának van beállítva. Az Isten szerelmére, jó! Példaértékű, műfajteremtő mű, de lépjünk már túl rajta. Mást is lehet és kéne olvasni. Wance, Gemel, Anderson stb. mind maradandót alkottak, hogy az "igazi" klasszikusokról mint Robert E. Howard "Conan ciklus"-áról ne is beszéljek. Van itt valaki aki beleolvasott (az egyébként kitűnő és jól lektorált) Szukits kötetekbe? Vagy mindenkit elriasztott a Schwarzeneggeres amerikanizált és sematikus film feldolgozás?

[Próféta]

Az Isten szerelmére, jó! Példaértékű, műfajteremtő mű, de lépjünk már túl rajta.

OK, de akkor mit szólsz ehhez a hozzáálláshoz: franc se akar örökké fantasyt olvasni. Persze nincs bajom a műfajjal. Az Isten szerelmére, jó! Csodás díszletteremtő erő és stíluskészlet, páratlan lehetőségek, de lépjünk már túl rajta. Egy-két híresebb alkotás mintavételezése után lehet más jellegű könyveket is olvasni (háborús, scifi, Rejtő, XX. századi amerikai tragédia, középkori-"kosztümös", Roald Dahl-féle bizarr...), úgyse tudnám az összes fantasyt Dragonlance-tól GRR Martinon és a Riftworldsön keresztül az Interjú a vámpírral szériáig végigolvasni. Még az is esélytelen, hogy Gaimantól és Pratchettől mindent elolvassak, pedig őket szeretem nagyon... Különben is félúton vagyok egy ilyen tipikus "überepic", "überrészletes világú" high-ish fantasy regényciklusban, az Idő Kerekében; na az is épp elég nekem.

És ezt úgy írtam, mintha a könyv lenne az egyetlen médium az igényes fantasy befogadására, pedig nem.

[Flaser]

Az Isten szerelmére, jó! Példaértékű, műfajteremtő mű, de lépjünk már túl rajta.

OK, de akkor mit szólsz ehhez a hozzáálláshoz: franc se akar örökké fantasyt olvasni. Persze nincs bajom a műfajjal. Az Isten szerelmére, jó! Csodás díszletteremtő erő és stíluskészlet, páratlan lehetőségek, de lépjünk már túl rajta. Egy-két híresebb alkotás mintavételezése után lehet más jellegű könyveket is olvasni (háborús, scifi, Rejtő, XX. századi amerikai tragédia, középkori-"kosztümös", Roald Dahl-féle bizarr...), úgyse tudnám az összes fantasyt Dragonlance-tól GRR Martinon és a Riftworldsön keresztül az Interjú a vámpírral szériáig végigolvasni. Még az is esélytelen, hogy Gaimantól és Pratchettől mindent elolvassak, pedig őket szeretem nagyon... Különben is félúton vagyok egy ilyen tipikus "überepic", "überrészletes világú" high-ish fantasy regényciklusban, az Idő Kerekében; na az is épp elég nekem.

És ezt úgy írtam, mintha a könyv lenne az egyetlen médium az igényes fantasy befogadására, pedig nem.

Bocs, de két dolog is kiválik abból amit írsz - az ún. "játék könyveket" is fantasy irodalomba sorolod. Nos, ehhez abszolút jogod van, de ezen könyvek többsége a béka seggét sem éri el (Salvatore és 1K6+1-edig Drizzt könyve stb)., ill. akadnak elvétve jobb követetek (Weiss & Hickman azért már tisztes, értékelhető) de úgy általában a "játékirodalom" igen silány.

A másik meg az, hogy nem tudod kikről írok. Tolkiennek párhuzamosan, az RPG "ipartól" teljesen függetlenül is létezett és létezik fantasy irodalom. Gondolok itt pl. a '70-es, '80-as évek könyveire amik még az igazi "RPG Boom" előtt ill. azzal párhuzamosan léteztek és az "irodalmi" fantasy vonalát vitték tovább.

Amiért gondban lehetsz, az az, hogy ezeket az írókat a mai napig nem fordították le (csak elvétve mind David Gemmell néhány könyvét) és emiatt értelemszerűen csak angolul olvashatók.

Nagy szerencsénk, hogy azért vannak tényleges fantasy könyvek amik nálunk is megjelennek mint pl. az általad is említett Robert Jordan - Az idő kereke sorozata (ami sztem. a későbbi regények során már nem hozza ugyanazt a színvonalt) ill. Terry Prachett könyvei (amik talán minden idők legjobb fantasy könyvei közé sorolhatók) vagy pl. Stephen King - Fekete torony ciklusa (változó minőségű fordítással). A Szukits nagy szolgálatot tett pl. Ursule Le Guin - Szigetvilág könyveinek kiadásával.

[Ramiz]

Beleugatok a nagyok beszélgetésébe: nem olvastam túl sok fantasy-t, de nekem a nagy ívű történetekkel az a bajom mindig, hogy nem olvastatja magát, a léegtöbb annyira siet, hogy megmutassa, hogy Tolkien nyomába tud érni, hogy nem veszi észre, hogy a Gyűrűk Ura milyen szépen, lassan, folyamatosan von be az univerzumába. (A Star Wars filmben is ugyanezt bírom, jó, az nyilván nem ez a kategória, de mindegy.) Az olvasónak nem úgy kell éreznie magát, mint egy kemény, gyorsan leadott, nagy tudásanyagot átfogó tárgy első előadásain, hanem úgy, hogy itt ez a figura, kíváncsi vagyok, mi történik vele, jé, már túl vagyok 400 oldalon és egy tök idegen univerzumban is otthon érzem magam!

Ne ítélj el valamit a hossza miatt. Nem ez a King regények gyermegbeteksége, hanem a szar végkifejlet. Ja, és az, hogy minden könyvében lennie kell "bossfight"-nak, ami néha igazán viccesre sikerül. (Lásd: Hasznos Holmik, AZ vége...) Olyan szépen levezeti a cselekményt néha 1000 oldalon keresztül, gyönyörűségesen ért az atmoszféra megteremtéséhez, a szereplők jellemeit kitűnően kidolgozza, csak épp mindig elrontja a cselekményt a végén. Igazából nem is tudok olyan King regényt mondani, aminek kifogástalannak tartom a lezárását. (Setét Toronyt nem olvastam, elvileg a hetes könyvnek ütős a vége, de nem kérek spoilert.)

Nem a hosszal van önmagában gond (most mondanék hosszú és kedvenc könyveket, de mondjuk én általában a rövideket csípem... ), hanem hogy nem történik semmi. SEMMI. lényeges. A szereplők jellemei általában ráférnének egy post-it cetlire, mégis több SZÁZ oldalt kitölt velük. Szerintem bármilyen értelmes ponyva (jó értelemben használom a ponyva szót!!!) belefér 200 oldalba, +/- 50. Nézd meg a Carrie-t. Tökéletes hossz.




Más:

Valis -  is this ? Ezt értenem kéne? Az első húsz-harminc oldal olyan jó volt, ez az önanalizáló őrület igazán ütött, aztán elegánsan elsikálva azt a kérdést, hogy miért nem elég megfigyelten és beismerten őrültnek lenni magában, miért kéne ehhez mindenképpen vallásos teóriákat kiötölni, szétzuhan az egész. Mármint minden fél oldalon előjön egy újabb, irracionális és fantaszikus elemekbe csomagolt ókori hitvilág-darabka vagy középkori kereszténység-elfajzás vagy egy pogányság-szilánk, én meg folyton azon gondolkozok, hogy ennyire hülye vagyok mindehhez, és 1123423234 hours in religion history után kéne visszatérnem talán, vagy ez csak humbug és átlapozandó, azaz Dick csak szórakozik velem, és blöff az egész? Csak az a gond, hogy nem vagyok kattant művtöris bölcsész, sem vallástörténész (még a magyarázó utószóból sem értettem egy szót sem...), sci-fi-nek meg a Valis olvashatatlan és kész (bár az említett utószó megpróbálja kihozni, hogy ez a mű márpedig annyira összetett, hogy annak is olvasható, de ez az egy, amiben a művel kapcsolatban biztos vagyok - hogy ezt csak az élvezi sci-fi-ként, aki az előráncigált adalékokat mind érti). De ettől még nem idegesítene annyira a könyv, se a tény, hogy minden valószínűség szerint félbehagyom a könyvet, legyőzött, kicsit meg is alázott - viszont az betett, hogy mindezek az összefüggéstelen, transzcendentális kulimásszal leöntött és emészthetetlenné tett részleteket olyan már-már banális dialógusok fogják össze (egymás heccelése istennel, minden karakternek különböző leosztott álláspont istenről és a világról, ami persze folyton változik), amik meg szöges ellentétben állnak a könyv többi részének (számomra) kikódolhatatlan üzeneteivel és boncolgatott témáival.

Szóval nem tudom, kinek íródott ez a könyv (lehet, hogy senkinek... néhol eléggé öngyógyító piszchoanalitikai szaga van a dolognak, pláne a temérdek önéletrajzi utalás miatt), vagy hogy hányféle befogadói attitűd lehetséges a Valis-szal kapcsolatban (kezdve az ezoterikus kamudumákba szerelmes tévelygőktől, a vallástudományban magas fokon jártas embereken át a PDK életére és önélet-írására kíváncsi rajongóktól egészen a hardcore vadbölcsészekig, akiknek bármi tetszik, ami gyakorlatilag fogyaszthatatlanra lett megírva, és többé-kevésbé szándékosan (lásd még: Proust:In Search of Lost Time, James Joyce:Ulysses és más hasonló, a Köz által olvasatlan "alapművek" stb...), de az, hogy engem ez taszít, az tuti. Én a magam részéről megmaradnék a valóság/érzékletek/őrület kérdéskört legalább nagyjából a sci-fi és a befogadható szépirodalom oldaláról boncolgató könyveknél (Ubik, P.E.3 stigmája).

De azért nem hagy nyugodni a dolog... Kiku, Próféta, segítsetek!!! Wát dö fákk is disz sit! Megkeresem a régi posztokat, hátha esik erről szó. Kíváncsi vagyok a véleményekre.

[Nihilus]

Ne ítélj el valamit a hossza miatt. Nem ez a King regények gyermegbeteksége, hanem a szar végkifejlet. Ja, és az, hogy minden könyvében lennie kell "bossfight"-nak, ami néha igazán viccesre sikerül. (Lásd: Hasznos Holmik, AZ vége...) Olyan szépen levezeti a cselekményt néha 1000 oldalon keresztül, gyönyörűségesen ért az atmoszféra megteremtéséhez, a szereplők jellemeit kitűnően kidolgozza, csak épp mindig elrontja a cselekményt a végén. Igazából nem is tudok olyan King regényt mondani, aminek kifogástalannak tartom a lezárását. (Setét Toronyt nem olvastam, elvileg a hetes könyvnek ütős a vége, de nem kérek spoilert.)

Nem a hosszal van önmagában gond (most mondanék hosszú és kedvenc könyveket, de mondjuk én általában a rövideket csípem... ), hanem hogy nem történik semmi. SEMMI. lényeges. A szereplők jellemei általában ráférnének egy post-it cetlire, mégis több SZÁZ oldalt kitölt velük. Szerintem bármilyen értelmes ponyva (jó értelemben használom a ponyva szót!!!) belefér 200 oldalba, +/- 50. Nézd meg a Carrie-t. Tökéletes hossz.

Haha, vicces, hogy taglalod, hogy az a bajod a "nagy ívű" fantasy történetekkel, hogy nem olvastatja magát, siet, és hogy nem érzed magad otthon bennük. Ezeknek az oldalaknak, ahol "nem történik semmi", pont az a lényege, hogy otthon érezd magad az univerzumban. A szereplők jellemeit King (általában) nagyon jól felvezeti. Az is vicces, hogy pont a Carrie-t emlegeted. Megvettem, olvastam, amíg tudtam. Nem tudtam végig olvasni, mert silány. Legrosszabb King regény, ami a kezembe került. Mentségére szóljon, hogy az első könyve, és utána rohamosan javult, pl. a Borzalmak Városa, ami a második regénye, nagyon élvezhető, aránylag jól megírt ponyva. Az AZ-t olvastad egyáltalán? Nem igazán lehet mondani, hogy abban nem történik semmi... A végítéletre talán, de szerintem ugyanúgy élvezhető a többszáz oldalas felvezetésekkel is, sőt, sokkal jobb, mintha letudná az egészet egy "post-it cetlire".

tl;dr King hosszú regényei > King rövidebb regényei

[Kvikveg]

En Kingnel pont azt birom nagyon ahogy az atlag kisvarost leirja es megjeleniti. Carrie-t meg nem olvastam.

A Gyuruk Uran meg szivesen tullepnek, de a tobbi - egyik sem volt hasonloan megkapo es nem muanyagszagu. Ezt-azt olvastam, de mivel eddig szerintem az osszes olyan volt, hogy maximum elment... szoval egyre kevesebbet probalkozom afele. Kicsit meguntam, hogy osszesalataznak par kozepkori kelleket, raontenek egy adag varazsszoszt meg a szokasos kulcsszavakat aztan lesz egy jol-rosszul megcsinalt konyv a vegen. Jobb esetben megtartom, mint pl a Sarkanydarda Kronikakat, de azt is tulelnem ha az eltunne a polcomrol. Jo, kicsit sajnalnam azert, de csak azert mert megszoktam.

Most megneztem egy Terry Prachett-filmet, a cimere nem emlekszem, de nevettem rajta neha, bar eroltetett volt. Samu volt benne a vilag elso turistaja. XD Az pl aranyos volt, bar ordenare idetlenseg.

[Fazék]

Most megneztem egy Terry Prachett-filmet, a cimere nem emlekszem, de nevettem rajta neha, bar eroltetett volt. Samu volt benne a vilag elso turistaja. XD Az pl aranyos volt, bar ordenare idetlenseg.

a filmeket én is láttam és végülis nem mondanám, hogy rosszak, de Terry Pratchett-et olvasni kell. azt viszont kötelező.
sajnos mivel Hogfather és a Color of Magic is TV filmek, ez erősen érződik is rajtuk, túlságosan letisztultak talán... nem tudom, de szóval nem az igazi.

[LiaLia]

A vitától függetlenül írom 

Elolvastam az Eragont és tetszett. Lekötött a cselekmény, nem voltak benne hosszas leírások tájakról, országokról, népekről. Ez most pont jó volt olvasni jövet-menet a metrón, vagy ahol volt egy kis időm. Tetszett a magyar fordítás, időnként meglepődtem milyen "ízes", válogatott szavakat használtak. A történet klasszikus, bár azt reméltem, hogy egyedi lények is lesznek benne, ehhez képest a tündék, törpök kicsit már ismerősek voltak. Mindenesetre sárkánymesének jó volt