Vallás, filozófia, ezoteria

[Rounin]

Jézus ereje, mekkora sörözéseket csaphatnátok! És mi még Raggie-val aszisszük, hogy most nagy családi sörözés van, amikor 3-4 unokatesó összejön...

És valami módszert tudtok (tudni véltek), ami összetart egy családot? Ami "melegen" tartja, és kiszûri az ellentétek egy részét? Vagy ezt csak tudatok politikával és sok türelemmel lehet elérni?
Ennek már mindegy, de ha egyszer saját családom lenne, szeretném jól "vezetni".

Huh, hát láttál volna pár dusnoki összejövetelt (szûk családi kör lakodalomra.. 130 fõ =] És ez tényleg a szûk kör volt^^) van ott asztal köré piával jelenség.

Módszer. Szerintem nincs módszer... valahogy ösztönbõl, mélyrõl jön. Tudom, bolond vadrácok vagyunk Ez szerintem régebben alakult ki, mi már csak visszük tovább. Tudatosság annyiban van jelen, hogy igenis figyelünk arra, hogy a család család is maradjon a szó idealizált értelmében. Az is tetszik, hogy a férfiak az asszonyra hagyják a gyerekkel kiabálást és a fizikai fenyítést így nagyobb tekintélyt is szereznek a csendes, ritkán felhördülõ szóbeli odamarással
Valahogy.. hm. Szétszórtan élünk, ezért ha összejövünk, akkor nem ellentétekre figyelünk, hanem az együttlét örömére.. apai ágon még nem találkoztam olyannal, aki nem így viselkedett volna. Persze szerepet játszhat a nagy hasonlóság.. minden férfi kicsi, kopasz, karakteres orrú Én már elfajzott nemzedék vagyok^^
Recept.. nincs. Nem tudok. Túl rég ivódott bele a családba :| Nem is számít a miért, elég az eredmény.

A türelem biztos fontos, ha "kiépíteni" akarod ezt. Fontos a sok törõdés, hogy az ilyen irányú aberrált elveket át tudd adni.. ah, nem tudom -_- Majd 15 év múlva térjünk rá vissza Addigra többet tudok meg a családi titokról

[Pirula]

egyébként most az is így eszembe jutott, hogy mien fura, a legtöbb (ha nem mind) általam ismert vallásban megvan valamilyen hármas tagolás, még az õsmagyar sámánizmusban is...

Persze, mert az ember az idõt három részre osztja, (múlt, jelen, jövõ) és szeret összefüggést keresni, de fõleg találni a saját belsõ világa és az univerzum között (ld. Smaragd tábla, amint fent, úgy alant, Védákban a teremtés, fenntartás, pusztítás). Ugyanúgy születünk, élünk, meghalunk. Eco írja le az archetípusok egy lehetséges eredetét nagyon szépen részletezve a Focault-ingában.

Más, de talán kicsit kapcsolódik.

Vallások eredete. Abban azt hiszem hogy megegyezhetünk hogy a vallások mind ajánlanak valami választ a honnan, miért, hova kérdéseinkre. Abban is hogyha elképzeljük hogy milyen lesz majd ha holtan fekszünk mélyen a föld alatt, vagy hogy hol is voltunk születésünk elõtt valamilyen szorongást, frusztrációt vált ki.
Namármost ha egy kisgyerek ezeket elképzeli, szorongását leküzdendõ elkezd mindenféle lehetõségeket kitalálni a semmibõl és míg ezeken gondolkozik megnyugszik. Szerintem nagyon könnyen elképzelhetõ hogy valamikor még nagyon-nagyon régen, a törzsfejlõdés alacsony szintjén amikor az ember értelmi képességei még nem haladták meg egy kisgyerekét valaki odament a törzs sámánjához és megkérdezte: Mondd mi lett XY-nal akit gyomron szúrt a bölény és azóta nem mozog? És a sámán elmesélte hogy XY most olyan álomba szenderült amibõl nem ébred fel többé, de csodás tájakat fog bejárni és vigyáz, hogyha õk is odaérkeznek legyen nekik elég hús és nyughely.
Istenrõl akkor még nem beszélt senki - animizmus jellemezte a törzsi társadalmat. Aztán az értelmi fejlõdés beindult, páran elkezdtek kombinálni hogy megválaszolják ezeket a kérdéseket. Találtak összefüggéseket a természetben, de mivel az okait nem tudták megfejteni, kerestek rá maguk magyarázatot. Megszülettek tehát az elsõ istenek, az asztrológia, numerológia és a mágia. Aztán megszületett a logika mint tudomány és mindenki igyekezte egy okra visszavezetni a világ jelenségeit. Lõn a monoteizmus. Meg is akartuk ismerni ezt az Istent (gnoszticizmus). Felruháztuk mindenféle emberi tulajdonságokkal hogy ne legyen túl messze tõlünk. Eredeztettünk tõle törvényeket, hogy ne a gyenge és esendõ emberre kelljen hivatkozni ítélet mondásakor, döntések meghozatalakor.
Mit szóltok hozzá?

Nem tudom mennyire befolyásolhatott de a zene amit hallgatok (Bruce Dickinson - The Chemical Wedding) egy rózsakeresztes/alkimista/hermetikus alapmû feldolgozása.

[Ramiz]

Namármost ha egy kisgyerek ezeket elképzeli, szorongását leküzdendõ elkezd mindenféle lehetõségeket kitalálni a semmibõl és míg ezeken gondolkozik, megnyugszik.

Igaz, de nem csak a gyerekek. Max õk mondják ki, meg bennük erõs a dolog, mert elõször(-másodszor stb) jut eszükbe, és nem unták már meg a sok vallásos vakert és nem számûzik inkább az életükbõl az egész kaotikus izét.

Aztán megszületett a logika mint tudomány és mindenki igyekezte egy okra visszavezetni a világ jelenségeit. Lõn a monoteizmus.

Hát nem tudom... konkrétan kire gondolsz logikánál? Mert szerintem eléggé a filozófiával párhuzamosan fejlõdött ki, márpedig a filozófia nagyon-nagyon sokáig meg sem próbálta "kiküszöbölni" valamiféle isten létét, sõt, támaszkodott rá.

[Mattanja]

Mit szóltok hozzá?

Azt, hogy szerintem egy hitetlen kutya vagy, de alapvetõen nem lenne hülyeség, amit mondasz. Persze istenfélõként nem értek egyet.

[Pirula]

Hát nem tudom... konkrétan kire gondolsz logikánál? Mert szerintem eléggé a filozófiával párhuzamosan fejlõdött ki, márpedig a filozófia nagyon-nagyon sokáig meg sem próbálta "kiküszöbölni" valamiféle isten létét, sõt, támaszkodott rá.

Nem minden filozófiára vonatkozik azért hogy istenfogalmat használt. Szókratész elõtti görögök inkább valami nem tudatos univerzális rendezõelvre támaszkodtak, vagy az elemekre próbálták visszavezetni a világ jelenségeit.
Logikán itt valahol azt értem hogy kezdtek rájönni a logikus gondolkodás egyes szabályaira a matematikán keresztül. A másik meg hogy a filozófiába akkor beletartozott rengeteg minden. Metafizika, logika, teológia, fizika szinte minden amit most tudományként ismerünk.

Azt, hogy szerintem egy hitetlen kutya vagy, de alapvetõen nem lenne hülyeség, amit mondasz. Persze istenfélõként nem értek egyet.

Hmm... hitetlen kutya... valamelyest megvan a magam hite-világnézete, már postoltam is ide. Ugyanis ha feltételezem hogy amit írtam az igaz attól én még ember vagyok, ugyanúgy megvannak a magam félelmei. Más kérdés hogy igyekszem valami olyasmire támaszkodni ami nem egy alternatív valóságot teremt, hanem segít ennek az elfogadásában.
Egyébként mindig megvan az az érzésem amikor ilyen témákban vitatkozunk hogy az egész gyakorlatilag csak agytorna és annyira messzire járunk az igazságtól hogy az valami félelmetes.
Amiért elfogadhatónak tartom azt amit írtam az azért van mert nincs benne semmi olyan ami emberközpontúvá tenné, vagy az univerzumot mint egy morális törvényekkel létezõ entitást írná le. Tehát alapvetõen idegen és a szorongásoldó mechanizmusok nem könnyítik meg a dolgomat. Ez hitelesíti számomra.

[Djinn]

Bocsi, de visszatérnék kicsit a családhoz, mert lemaradtam...

Akiknek jó a családja azokat most nagy erõkkel irígylem, de õszintén szólva jó hallani (olvasni), hogy van ilyen még. Az emberben az ötlik fel, hogy hátha akkor még neki is sikerülhet összehozni valami ilyesmit...  
Abban van valami szerintetek, hogy vidéken gyakrabban elõfordul, hogy összetart a család (meg ált. az emberek)? Vagy ez már nincs így?

Sajnos az én családomban is volt peres ügy.  Csúnya ügy volt, persze az ilyemi sosem szép...  De szerencsére a közvetlen családom nekem is nagyon jó!!

[kisvirag]

vidéken szerintem még jobban megvannak ezek a "hagyományos" értékek, fõleg falun... nagyobb városokban talán már kevésbé...

mondjuk nekem sincs bajom nagy általánosságban a családdal, csak egy nemrégi incidens után nagyon oda kell figyelnem, kinek mit mondok el, mert nõvérem kicsit "bosszúálló" tipus...
fogalmam sincs, konkrétan miért, (én irigységre tippelek, mert itt vagyok, 22 évesen, egyetemistaként, nyáron külfödön voltam, és "vigan" élem a kis életem, neki meg 3 gyerek, család, háztartás, meló. ilyen idõsen neki már 2 gyereke volt...) de szépen elkotyogta anyunak egy nem éppen publikus tavaly nyári afféromat egy sráccal...

mondjuk most valamiért nagyon fellendült ez a beszéljük ki a családtagokat, és jólmártsukbe õket tipusu dolog... szóval titkokkal most nagyon óvatosan kell bánnom... mondjuk kicsit fájt, mert azt hittem, legalább a nõvéremben megbízhatok...

[Rounin]

Akiknek jó a családja azokat most nagy erõkkel irígylem, de õszintén szólva jó hallani (olvasni), hogy van ilyen még. Az emberben az ötlik fel, hogy hátha akkor még neki is sikerülhet összehozni valami ilyesmit...  

Ha elsõre nem is megy, feladni nem szabad. Van, hogy csak másodjára sikerül :]

Abban van valami szerintetek, hogy vidéken gyakrabban elõfordul, hogy összetart a család (meg ált. az emberek)? Vagy ez már nincs így?

Szerintem egy kicsit túlmisztifikálják a falut, vidéket.. a városban közöny van a másik iránt, idelent meg áskálódás, pletyka, rosszindulat, szomszéd-fûje-mindig-zöldebb, rokon feljelenti a rokont, mert az engedély nélkül épített egy sufnit a saját udvarába!! egy gyerek eltörte a saját anyja kezét, és hadd ne soroljam
Nem jobb ez ilyen szempontból a városnál. A család.. szerintem családja válogatja, nem lehet helyhez kötni. Ez nem koordináták függvénye.
Szerintem.

[Pirula]

Szerintem egy kicsit túlmisztifikálják a falut, vidéket.. a városban közöny van a másik iránt, idelent meg áskálódás, pletyka, rosszindulat, szomszéd-fûje-mindig-zöldebb, rokon feljelenti a rokont, mert az engedély nélkül épített egy sufnit a saját udvarába!! egy gyerek eltörte a saját anyja kezét, és hadd ne soroljam
Nem jobb ez ilyen szempontból a városnál. A család.. szerintem családja válogatja, nem lehet helyhez kötni. Ez nem koordináták függvénye.
Szerintem.

Egyetértek. Nem hinném hogy jobb vagy rosszabb lenne lakóhelytõl függõen, legfeljebb a konfliktusforrás más.

[Damnatus]

Azért tartanak össze a vidéki családok jobban, mert valamennyire együtt élnek még.

Isten evilágon nem jutalmaz, és nem is büntet.

[Ramiz]

Azt, hogy szerintem egy hitetlen kutya vagy, de alapvetõen nem lenne hülyeség, amit mondasz. Persze istenfélõként nem értek egyet.

Hívõ kutya, hitetlen kutya, mi a különbség? (Válasz: az, hogy ez a "hitetlen kutya" nem szólta le a másikat, se a hitét. )

Isten evilágon nem jutalmaz, és nem is büntet.

Épp elég büntetés, hogy minden egyre rosszabb körülöttünk, még ha "magunknak" (elõdeinknek) köszönhetjük is. De, persze... õsbûn meg minden.
Damnatus, szerintem te még mindig hiszel, csak nem vallod be magadnak. Olyan magabiztosan nyilatkozol, hogy nem tudom úgy érezni, hogy csak objektíven a vallásról beszélsz.

[kisvirag]

Isten evilágon nem jutalmaz, és nem is büntet.

akkor te minek értelmezed az embert kivülrõl érõ rosszat/jót?
véletlennek?

tényleg, van olyan, hogy véletlen?

[Rounin]

tényleg, van olyan, hogy véletlen?

Nincs véletlen, csak Sors álruhában

[Ramiz]

tényleg, van olyan, hogy véletlen?

Ez valami koan akar lenni? "Hogy hangzik egy tenyér, ha csattan?"
Egyébként Einstein nem akarta elfogadni, hogy létezik a véletlen ("Isten nem ûz kockajátékot"), pedig a saját egyenletébõl következett. Ezért is lépett túl rajta a tudomány. Persze ez már nem vallás, senem filozófia.

[kisvirag]

ööö, akkor nincs véletlen, csak a befolyásoló tényezõk elégtelen ismerete?

[Soy]

Isten evilágon nem jutalmaz, és nem is büntet.

nem tudhatod  

[Damnatus]

Damnatus, szerintem te még mindig hiszel, csak nem vallod be magadnak. Olyan magabiztosan nyilatkozol, hogy nem tudom úgy érezni, hogy csak objektíven a vallásról beszélsz.

Nem hiszek. Csak a keresztény Istenrõl beszélek. Illetve a vallásról. És azért merek ilyen magabiztosan beszélni, mert ismerem, illetve bele tudok helyezkedni egy hívõ helyzetébe.
Lehet, hogy újra fogok még hinni, ez esetben a csodákban is.

akkor te minek értelmezed az embert kivülrõl érõ rosszat/jót?
véletlennek?

Isten nem jutalmaz, és nem büntet a földön. Amennyiben az õ kezét látják bizonyos jó/ rossz eseményben, az inkább nevezhetõ próbatételnek. Én azonban nem hittem a közvetlen isteni beavatkozásnak. Viszont ha az ember azzal a tudattal van felruházva, hogy "Isten segít" az valóban megkönnyíti a helytállást az élet nehézségeiben. Ha Isten itt a földön valóban jutalmazna és büntetne, akkor nem ilyen lenne a világ. Nem hagyná azt a sok szenvedést stb.

[Ramiz]

Ha Isten itt a földön valóban jutalmazna és büntetne, akkor nem ilyen lenne a világ. Nem hagyná azt a sok szenvedést stb.

Nem tudhatod! Az Ószövetség szerint régen még nyúlkált a dolgokba rendesen, csak azóta megunta vagy nem tudni miért abbahagyta. De bármikor megteheti(/megteszi?) újból.

[Damnatus]

A keresztény embernek az Újszövetség az elsõdleges. Eltér a két istenkép egymástól.

[Ramiz]

A keresztény embernek az Újszövetség az elsõdleges. Eltér a két istenkép egymástól.

Nekem Jézus csodái, a templomban a függönyrepesztés, a feltámasztás stb. erõsen "belenyúlásnak" minõsül, még ha közvetett is.

[Pirula]

Lehet, hogy újra fogok még hinni, ez esetben a csodákban is.

Amennyit érvelsz a kereszténység mellett, nem is csodálkoznék nagyon ezen.

[Damnatus]

Ahogy elnézem, én vagyok az egyetlen (meg katz, de õ mostanában nincs,) aki mellette szól, és épp ezért szálltam be a témába.

[Pirula]

Ahogy elnézem, én vagyok az egyetlen (meg katz, de õ mostanában nincs,) aki mellette szól, és épp ezért szálltam be a témába.

Nem is ként írtam. Szerintem pont jó hogy sok szempontból tudunk vitatkozni.

[Damnatus]

Én is ezt szeretem, ha minél több érv jön elõ. Jobban csiszolja az elmét

[katz]

I'm back. Munka mellett nincs túl sok idõm, ezért egy darabig még csak nem is olvasgattam a topicot, nem még hulla fáradtan értelmeseket is postolgassak...

ohm, most kicsit eltérek a témától, és ez inkább filozófikus gondolat lesz

Ez filozofia topic is

ti mennyire bíztok/hallgattok/van rátok hatással a megérzés?
MIkor ott motoszkál bennetek valami, hogy valami rossz fog történni, vagy valami rossz. elõérzetek, sejtések, ilyesmik.

Nem nagyon, mert általában nem szokott bejönni, Se a jó, se a rossz. Szal nem foglalkozok vele.

Én most kicsit így vagyok. Elméletileg minden rendben, de valami csúnya rosszérzésdolog fészkelte belém magát.
Kicsit talán azért, mert az elmúlt idõszakban egy-két apróságot leszámítva minden rendbe volt, semmi komoly lelki gond, baj, etc, sõt! mondhatni "ragyogtam"
mostanában viszont el-el fog egy rossz érzés. Az, hogy basszus, még sosem volt, hogy ennyi ideig minden rendben legyen, ne legyen semmi baj, meg hasonló, vajon mikor és hogy fog beütni a krah?
Lehet kicsit paranoiásan hangzik, de vajon megengedett nekem, hogy egy ideje folyamatosan csak jó (nem mondom, hogy nem értek negatív hatások, de azok a jók tükrében semmik voltak) történjen velem?

Az ember élete valamennyire hullámzik. Jó idõk és rossz idõk váltogatják egymást. A gyengébbek összeroppannak a rossz idõk alatt, a pesszimisták meg megrettenek a jóidõtõl. Szokatlan nekik, h nincs semmi baj, a helyett hogy élveznék az életet.
Megengedett e neked, hogy jól érezd magad? Miért ne lenne az? Ugyan ki tiltaná meg?
Isten? A keresztény Isten nem avatkozik be azemberek dolgába, se nem büntet, se nem jutalmaz.
A zsidó Isten igen, de ha nem hiszel benne akkor nagyon nem érint...

Ez mondjuk egy kicsit érdekes dolog. A jót könnyû megszokni, az más kérdés, h egyesek félnek attól, h elvesztik ezt a jót. Remélem sikerül megszoknod a sok jót...

Nem emlékszem, hogy valami olyan nagy jótettem vagy hasonlóm lett volna, ami miatt ilyet érdemlek... kicsit hiszek abban, hogy korábbi tetteink befolyásolják a velünk késõbb történõ dolgokat, persze nem mindig egyenes arányosságban... vagy csak, akkor nem éppen azért?
egyáltalán, ahoz, hogy az ember jól legyen, kiegyensúlyozott legyen, rendben legyen (lelkileg, testileg) szükséges az, hogy kiérdemelje?

"Könnyebb átjutnia egy tevének a tû fokán, mint bekerülni egy gazdagnak a Paradicsomba" (Tényleg, miért hívják a Paradicsomnak a Menyországot?)
A gazdagok többnyire nem érdemlik meg a gazdagságot, ezért jön a sok vallás azzal, hogy majd megbûnhödnek a túlvilágon.

Nah, sikerült eljutnom a vajon mi irányítja a velünk történõ dolgokat?
már az olyanokra gondolok, amire nekünk nincs kontrollunk, mert valamennyire a minden ember a maga sorsának kovácsa dolgot vallom, de ugye vannak rajtunk kívül álló tényezõk...
szóval. ezek vajon annak tükrében jönnek, hogy megérdemeljük, egyáltalán, kell-e, hogy megérdemeljük, vagy egyszerûen "random" módon generálódnak... mennyire van itt a véletlen, vagy mennyire Isten jutalmazása és büntetése ez?

A sorsban nem hiszek, és szvsz Isten se avatkazik be túl sûrûn az emberek életébe, hagyja az embereket had éljenek, de ha vki nagyon kéri a segítségét, akkor odaáll ez ember mögé és segít neki.

Kinek mennyire számít a rokonság? Úgy éretem egy ember megítélése alapból jobbnak kell legyen, egy rokonnal kapcsolatban? Annak több dolgot el kell nézni? Miért?

A rokonait nem tudja megválogatni az ember, ez alól csak egyetlen kivétel van. Sajnos.
A rokonság olyasmi amire általában mindig számíthatsz, egy csapat olyan ember akikben ugyan csalódhatsz, de ha kell akkor segítenek. Már amelyik. Az én rokoságom pl nagy volt korábban az összetartás (részben ennek köszönhetõen épült fel a házunk), de aztán az egyik meggazdagodott (legalábbis azt hiszi magáról, pedig csak kölcsönöket vett fel) és elkezte fenn hordani az orrát, a másikból alkoholista lett, stb és igy eltávolodtak egymástól a tágabb értelemben vett család tagjai egymástól, de attól még megmaradt a vérszerinti kötelék. Egy barátnak, ha csalodsz benne, akkor tudsz vele szakítani, de egy rokon az rokon marad mégha útálod is(az már más kérdés, h a rokonságom nagy részét semmire sem tartom).

Vidéki vs városi rokonság:
A vidéki rokonság általában ugyan abban a kis faluban él ahol te is, és ahol mindenki ismer mindenkit, míg a városinál eléggé szétszórva általában és igy kevésbé számithatsz rájuk.

Isten nem jutalmaz, és nem büntet a földön. Amennyiben az õ kezét látják bizonyos jó/ rossz eseményben, az inkább nevezhetõ próbatételnek.
Viszont ha az ember azzal a tudattal van felruházva, hogy "Isten segít" az valóban megkönnyíti a helytállást az élet nehézségeiben. Ha Isten itt a földön valóban jutalmazna és büntetne, akkor nem ilyen lenne a világ. Nem hagyná azt a sok szenvedést stb.

Pontosan.

[kisvirag]

Egyébként nem kötözködésképp, de arra kaptam választ, hogy nem Isten, és nem a sors, de akkor mi, vagy valójában semmi?
sima ok-okozati összefüggések?

Egyébként meg, ma elég jól bejött a megérzésem.... alig birtam felkelni, nem akartam bejönni órára, de már többön nem voltam, jövõ héten nem leszek, etc...
de nagy nehezen ráerõszakoltam magam... kár volt. a tanárúrnak fontos határidõs munkája akadt, nem tartott órát, elég lett volna 2re jönnöm...

jah, meg ma jöttem a buszon, mellettem néni szemben bácsi ül, leülök, aztán elkezdtek méltatlankodi, hogy ez a mai fiatalság milyen, mer leül, bezzeg az õ korukban (ha van elég ülõhely, és azok akik állnak hozzám hasonló fiatalok, miért ne ülhetnék le? )
és szóba került az is, hogy mennyire udvariatlanok meg tiszteletlenek a mai fiatalok...
Ez kicsit elgondolkoztatott, mert tényleg így van, csak mondjuk szerintem a mostani nevelés, a változó életkörülmények, a lazuló vallási nézetek a felelõsek. (szerintem a mély udvariasság az nagyrészt a vallásból jött)
nemrég halottam pl, h a finneknél abszolut nem szokás elõreengedni a másikat, ha megteszed ,azonnal tudják, hogy külföldi vagy

Én egyébként igazából soha nem értettem, hogy miért kellene valakit csak azért tisztelnem, mert idõsebb nálam, és állitolag tapasztaltabb...
Az udvariasság bizonyos formái elvárhatóak velük szemben, de pl én sem szoktam bárkinek átadni a helyem. Attól, mert valakinek õsz haja van, még tarthatja nagyon jól magát (én egyébként is könnyen rosszul leszek a buszon).
egyébként is az a busz, amivel járok, megáll a Coranal is, rengeteg idõs ember van rajta, akik majd szétesnek az idegességtõl, mikor megáll a busz, hogy minél hamarabb feldúródhassnak.... az a néni, aki ki tud menni a Corába, végig tudja kajtatni, 20 kilo csomaggal cipekedni, az ne sírjon nekem, hogy mennyire fáj a mindene, és milyen rossz neki... van közelebb is bolt (pl Tesco is benn van városban), nem kötelezõ kijárni a világ végére

szerintem egyébként is egy rossz beidegzõdés ez a fiatalnak nem lehetigaza, mert még tapasztalatlan az idõshöz képest...
anyummal meg nagyival is ez van... lehet hogy csak 22 éves vagyok, de jópár kérdésben végül nekem lett igazam, amire õk a "nagy tapasztalatukkal" azt mondták, hogy nem úgy van...

szóval, kell-e tisztelet, ha kell-e miért, mi is az udvariasság, miért jó, és miért nem vagyunk azok?

(csak hogy legyen valami értelme is szerencsétlen postnak...)

[Tyrael]

Egyébként nem kötözködésképp, de arra kaptam választ, hogy nem Isten, és nem a sors, de akkor mi, vagy valójában semmi?
sima ok-okozati összefüggések?

Egyébként meg, ma elég jól bejött a megérzésem.... alig birtam felkelni, nem akartam bejönni órára, de már többön nem voltam, jövõ héten nem leszek, etc...
de nagy nehezen ráerõszakoltam magam... kár volt. a tanárúrnak fontos határidõs munkája akadt, nem tartott órát, elég lett volna 2re jönnöm...

jah, meg ma jöttem a buszon, mellettem néni szemben bácsi ül, leülök, aztán elkezdtek méltatlankodi, hogy ez a mai fiatalság milyen, mer leül, bezzeg az õ korukban (ha van elég ülõhely, és azok akik állnak hozzám hasonló fiatalok, miért ne ülhetnék le? )
és szóba került az is, hogy mennyire udvariatlanok meg tiszteletlenek a mai fiatalok...
Ez kicsit elgondolkoztatott, mert tényleg így van, csak mondjuk szerintem a mostani nevelés, a változó életkörülmények, a lazuló vallási nézetek a felelõsek. (szerintem a mély udvariasság az nagyrészt a vallásból jött)
nemrég halottam pl, h a finneknél abszolut nem szokás elõreengedni a másikat, ha megteszed ,azonnal tudják, hogy külföldi vagy

Én egyébként igazából soha nem értettem, hogy miért kellene valakit csak azért tisztelnem, mert idõsebb nálam, és állitolag tapasztaltabb...
Az udvariasság bizonyos formái elvárhatóak velük szemben, de pl én sem szoktam bárkinek átadni a helyem. Attól, mert valakinek õsz haja van, még tarthatja nagyon jól magát (én egyébként is könnyen rosszul leszek a buszon).
egyébként is az a busz, amivel járok, megáll a Coranal is, rengeteg idõs ember van rajta, akik majd szétesnek az idegességtõl, mikor megáll a busz, hogy minél hamarabb feldúródhassnak.... az a néni, aki ki tud menni a Corába, végig tudja kajtatni, 20 kilo csomaggal cipekedni, az ne sírjon nekem, hogy mennyire fáj a mindene, és milyen rossz neki... van közelebb is bolt (pl Tesco is benn van városban), nem kötelezõ kijárni a világ végére

szerintem egyébként is egy rossz beidegzõdés ez a fiatalnak nem lehetigaza, mert még tapasztalatlan az idõshöz képest...
anyummal meg nagyival is ez van... lehet hogy csak 22 éves vagyok, de jópár kérdésben végül nekem lett igazam, amire õk a "nagy tapasztalatukkal" azt mondták, hogy nem úgy van...

szóval, kell-e tisztelet, ha kell-e miért, mi is az udvariasság, miért jó, és miért nem vagyunk azok?

(csak hogy legyen valami értelme is szerencsétlen postnak...)

Az öregség olyan mint a sok járulék amit levonnak a fizudból:
amíg fiatal vagy és egészséges, addig felesleges pénzkidobásnak tûnik.
de mikor beteg leszel, baleset ér, vagy csak megöregszel, akkor mindjárt másképp tûnik.
és veled is biztos elõfordult már, hogy a tõled fiatalabbakra úgy gondoltál magadban, hogy azok a hülye pisisek, semmit sem tudnak az életrõl, stb.
Most gondolj bele, hogy te max 10 évvel voltál idõsebb, mikor ezt gondoltad.
Szal szerintem megilleti õket a tisztelet, csak azokat nem csípem, akik rájátszanak, meg elvárják, és utána még nekiállnak oltogatni is.
Ez olyan mint mikor a a sok buta, de csinos osztálystársnõ, aki egész évben 2 szót nem szólt hozzám elvárná, hogy vizsga elõtt elmagyarázzam neki az anyagot és még meg is sértõdik, mikor spontán kiröhögöm.
Kár hogy az életre is van ingyenjegy :/

Tyrael

[Kvikveg]

...
Vidéki vs városi rokonság:
A vidéki rokonság általában ugyan abban a kis faluban él ahol te is, és ahol mindenki ismer mindenkit, míg a városinál eléggé szétszórva általában és igy kevésbé számithatsz rájuk.
...

Inkabb az a baj, hogy nehezebb talalkozot megbeszelni. Mi total szet vagyunk szorva Pesten is, meg orszagban is errearra, de azert szoktunk talalkozni.

[Ramiz]

Inkabb az a baj, hogy nehezebb talalkozot megbeszelni. Mi total szet vagyunk szorva Pesten is, meg orszagban is errearra, de azert szoktunk talalkozni.

Ja. Mindenki rohan, mindenki parázik. Én keményen elhatároztam, hogy felnõtt koromban is fogok találkozni a haverokkal és azokkal a családtagokkal, akiket bírok, és ha csak lehet, kocsmákban. Ott eleve oldottabb a légkör, na meg könnyebb távozni is, és nem zavarjuk egymás családját/lakótársait sem.

[Rounin]

Én egyébként igazából soha nem értettem, hogy miért kellene valakit csak azért tisztelnem, mert idõsebb nálam, és állitolag tapasztaltabb...

Nekem azt tanították, hogy ne a kort, hanem az embert becsüljem. Az, hogy minden ember egy fokkal a zéró fölött kezd, alap. Innen vagy javít, vagy ront.

Mondjuk én amondó vagyok, hogy ha egy nénike alig húzza a lábát mellettem, akkor én igazán kibírok 10-20-30 percet (akár 1,5 órát is).

Bár eszembe jutott egy vicc errõl

Nénike felszáll a buszra, látszik rajta, hogy nagyon nehezen megy, de egy ülõhely sincs szabadon. Pistike, aki mellett áll éppen, ránéz és megszólal:
- Nagyon fáj a néni lába?
- Igen kisfiam, nagyon.
- És a néni át tetszett adni a helyét, amikor fiatal volt?
- Igen kisfiam, átadtam.
- Na látja, pont ezért fáj a lába.