Csak mert sokakról derül ki, hogy rajzolgatnak és/vagy írogatnak. Fanpic-es topic már van, de ilyen még nem. Szóval ide lehet linkelni/attacholni bármiféle írást, verset, Tiaro-féle hangulatjelentést :) stb. Mit szóltok?
QuoteOriginally posted by Ramiz
Csak mert sokakról derül ki, hogy rajzolgatnak és/vagy írogatnak. Fanpic-es topic már van, de ilyen még nem. Szóval ide lehet linkelni/attacholni bármiféle írást, verset, Tiaro-féle hangulatjelentést :) stb. Mit szóltok?
Támogatom^^ Hozom is rögtön legdepisebb versemet :D
Tűrni
Tűrni-tűrni számolatlan'
a napokat, mik egybefolynak,
átölelnek, körbezárnak,
megkínoznak, sanyargatnak,
eggyéválnak gyötrelmeddel...
Kitépnéd-vájnád két kezeddel,
de nem engednek, szörnyszemekkel
méregetnek, körbevesznek...
nem engednek, s kivégeznek.
Kínodban már húsod rágod,
ujjaiddal szemed vájod,
s a sorokat bár alig látod,
zaklatottan írod-rovod,
a vonásokat tovább húzod,
fájdalmadat elzokogod...
Hiába teszed, nem számít már,
a sorsod ez, bárhogy is fáj,
rágódni rajt' vagy szidni oly' kár,
az ajtón mögötted rajta a zár.
Tiszta szóval támogatnak:
"Előre menj! Előre nézz!"
de nem tudhatod, mit akarnak,
igazuk van vagy kihasználnka?
Becserkésznek, Rád vadásznak?
Reményt adnak? Majd cserbenhagynak?
Hiába fáj, nem marad más:
tűrni-tűrni számolatlan'
a napokat, mik egybefolynak,
átölelnek, körbezárnak,
megtépáznak, elátkoznak...
Tűrni-tűrni, ha mégoly nehéz -
nem marad más, csak a Remény.
Van kiút! Hát kérlek, ne félj!
A kín-gyötrelem, bár oly' kevély,
uralma csak múló szeszély...
Sokan mondják; elhiszem hát.
Ha békén hagyják, szép a Világ...
Hogy néha nehéz, vagy tűrhetetlen?
Lehet. Mégsem reménytelen.
Ez életem legdepressziósabb napján íródott (talán az egyetlen ilyen volt), amikor úgy éreztem, ha nem írom ki magamból, megtébolyodom. Nem is igazi vers... inkább könnycsepp. Szeretek a versekre úgy gondolni, mint könnykere, melyek néha kihullanak az álarc mögül, estükben megfagynak, s mikor földetérnek, felemeled, kezed melegével átformálod, tovább csiszolod, míg úgy nem érzed, többet nem tehetsz érte... fagyott könnyek, melyek attól függően, hogy az öröm, a bánat, a fájdalom, a megkönnyebülés, a boldogság könnyei, lehetnek ónyx-feketék, türkizkékek, smaragd, rubin, vagy gyémántszínűek... s mikor kialakult, kezedben tartod, látod csillogását, érzed, hogy ezt te alkottad... na ezt most vissza nem olvasom, mert törlöm az egészet :) És nem, nem kell az elmeintézetet hívni, jól vagyok :D
szép gratula
:zen:
QuoteOriginally posted by iko
szép gratula
:zen:
Köfike :o
Egy haiku, bár azokban nem vagyok jó :( Kérek kritikát!
Reggel:
Árva ködf o szlány
Birokra kél a Nappal -
Hasztalan fárad.
Hohohoho
Ne tudjátok meg, mit szabadítottatok el ezzel a topiccal.
:hopp:
Bocs Soridan, de tőlem ne várj kritikát, általában annyira másképp gondolkodok, mint a többi írkáló ember, hogy nem tudok objektívan hozzászólni a dolgokhoz. => igen rossz kritikus vagyok. Az jó, ha annyit mondok, hogy nekem tetszett? (Ez legalább igaz ^^).
Az első amit ide szösszentenék, a kedvenc haikum, talán mert egy nagyon jó barátom írta nekem 18. szülinapomra, akit mellesleg nagyon jó költőnek tartok (és aki másodállásban szamuráj, volt klántársam is egyben)... :) Szép lepecsételt levélpapíron írta, egy kis csigaházzal a viaszban, azóta is őrizgetem. :beken:
Akár egy vágás
-Olyan legyen életed-
Mi mint a villám
Hasít át a holdfényen
Tisztán Büszkén Nemesen
A második egy saját darab, szintén nem a legvidámabb, de ez van.
Orgonabokrok árnyai között
Nézem a napot a lombokon át
Vörös pöttyöt ezüst felhők fölött
Hallgatva ezernyi madár dalát
Élevezem a langy szelet arcomon
Élvezem a csendet kis dombomon
Nézem a napot a lombokon át
Nézem, amint az est vére csurran
S elönti távoli bércek sorát
-Ahogy a napfény utolsót lobban-
Furcsa a kedvem, tűnődök csendben...
Madárka rebben a fellegekben
Madárka rebben a fellegekben,
Szárnyal az estbe az alkonyon át
Éneke lassan elhal a csendben,
-Elmúlik, mint a boldog ifjúság-
...már csak egy pont a messzeségben,
Eltűnik ő is keserű-szépen
Vízcsepp folyik le arcomon,
Felhők gyűlnek a holt nap elé,
Elszorult torokkal dúdolgatok,
S száll a régi dal nyugat felé
Megborzongat az est hideg szele,
Könnyez az ég, s én könnyezek vele.
Hisz elmúlik minden, minden egyszer
Az orgona meghal, ha jön a tél,
A nap nem süt, ha eljön az este,
Sárguló lombok közt elül a szél...
Múlik az álom, múlik az élet,
Lehulló levél halkan ha zörög,
Meghal a csend, s ha száll madárének
Dalolja egyre: Semmi se örök!
QuoteOriginally posted by Tiaro
Hohohoho
Ne tudjátok meg, mit szabadítottatok el ezzel a topiccal.
:hopp:
Pedig van egy olyan érzésem, hogy hamarosan megtudjuk.. *lejjebb tekint* Na tessék. Nyertem magamtól 100 forintot (majd meg is adom :P )
Quote. => igen rossz kritikus vagyok. Az jó, ha annyit mondok, hogy nekem tetszett? (Ez legalább igaz ^^).
Má' honne lenne jó :D Akkor módosítsunk....nem kritikát, őszinte véleményt kérek :)
QuoteAz első amit ide szösszentenék, a kedvenc haikum, talán
nekem nagyon tetszik...csak egy nem kötözködésképpen megjegyzett kérdés.... a haiku nem 5-7-5 szótagú 3 sor?
QuoteA második egy saját darab, szintén nem a legvidámabb, de ez van.
Szép. Szomorú-szép.
QuoteOriginally posted by Soridan
nekem nagyon tetszik...csak egy nem kötözködésképpen megjegyzett kérdés.... a haiku nem 5-7-5 szótagú 3 sor?
Hááááát, én is valahogy úgy emlékeztem, hogy 3 sorosnak kéne lennie, a szótagokban nem vagyok biztos, de hiszek neked...
Dehát ki törődik ilyenkor a részletekkel? :D
QuoteOriginally posted by Tiaro
Hááááát, én is valahogy úgy emlékeztem, hogy 3 sorosnak kéne lennie, a szótagokban nem vagyok biztos, de hiszek neked...
Dehát ki törődik ilyenkor a részletekkel? :D
Igaz :zen: :D Tökéletesen igazad van :)
Akkor énis beraknék egyet......
Hűvös, esti utcán megyek,
Szívemben most sok gond lebeg.
Egyetlen egy vígaszom már,
Hogy egy csillag csak énrám vár.
Felnézek az égre hát,
Köd***zlányon, felhőn át;
Keresem a csillagom,
Mely csak nekem ragyog.
Meglibben az enyhe szellő,
Elillan a komor felhő,
Csupa fénypont lett az ég,
De nekem csak egy a szép.
Minél többet szemlélem,
Annál jobban remélem,
Felkerülök oda mellé,
Lelkem a csillagom felé,
S társa leszek a tömegben.
cenzúra :rolleyes: az ködf.o.s.zlány :D
QuoteOriginally posted by Saori
cenzúra :rolleyes: az ködf.o.s.zlány :D
Ennyit a szabad művészetről. :D
A vers egyébként nagyon kedves, és (nehogy sértésnek vedd, nem annak szántam) szerintem érződik rajta, hogy egy lány írta. :p
Ja és ha már romantika, meg könynek, meg miegyéb:
Köszönöm
Azon a különös estén
Nem is tudod, hogy mit tettél
Olyan ajándékot adtál,
Amilyet tán sose kaptál
Én csak fájdalmat kínáltam
De te aranyban fizettél
Többet adtál, mint kívántam,
Többet kértem, mint tehettél.
Nekem adtad könnyeidet
Nekem adtad szemeidet
Nekem mind a csillagokat
Mindent, mit csak ember kaphat.
Minden könnycsepp egy-egy érzés
Kristályos valóba fagyva
Szeretet, fájdalom, féltés
A szívednek egy darabja.
Viszonzásképp mit adhatnék?
Méltóképp hogy válaszolnék?
Szegény vagyok, érzem, hiszen
Ily kinccsel nem rendelkezem.
Megölöm hát egy érzésem,
Tollal e lapra szegezem,
Beleírom vérem, lelkem,
Beleírom így mindenem.
Őrizd meg, vagy akár tépd el
Fölötte te rendelkezel...
S többet ne sírj, kérlek téged-
Minden könny kincs! Kérve kérlek
Ne pazarold, elfogy könnyen...
Tartogass belőle másnak.
Amit adtál, azt ígérem,
Örökké megőrzöm, itt bent,
Szívemben a nagyvilágnak. Add-on: ezt egy lánynak írtam, de biztos nem haragudna meg, hogy felraktam... elég rég volt már... :o
QuoteOriginally posted by Tiaro
A vers egyébként nagyon kedves, és (nehogy sértésnek vedd, nem annak szántam) szerintem érződik rajta, hogy egy lány írta. :p
Már miért venném annak ;) Hisz az lennék :D
QuoteOriginally posted by Saori
Akkor énis beraknék egyet......
:o ;) Szép !!
igazán nagyon jók vagytok!:)
régebben több verset írtam, de egyetem óta semmit. :(
itt egy 2001-es
Egyedül
Az én magányom kék szemű,
barna hajú, gyönyörű.
Erős, művelt, lelke szép,
szereti a szép zenét.
Nagy természet kedvelő
nem zavarja szél, eső,
Magas, bátor, kacagó,
Hangja lágyan daloló.
Úgy ismer mint senki más.
Több mint puszta látomás,
mert életem része lett,
Elfoglalta szívemet.
S ott mint önző, zsarnok angyal
csábít édes belső hanggal
De én mégis szeretem,
mert csak ő maradt nekem.
Az én magányom az enyém.
Nem érti őt más csak én.
Üres, sötét éjszakákon
tudom, mindig megtalálom,
S lelkemben mint tompa fényt,
kioltja a vak reményt.
Ő kritizál, ő dicsér meg,
ő vigasztal, ő becézget,
ő az én legjobb barátom ...
de én valós társra vágyom.
Nekem idáig ez a magányos tetszik a legjobban ("Egyedül"), persze a többi is klufi (aki tudja, honnan jön ez a szó, nyer egy fagyit).
Tiaro: Én pontosan tudtam, mit szabadítok el, legalábbis ami téged illet... ;) De így legalább nem zavarod meg folyton az offtopicot... :D :hehe: - Bocsánat, ezt egyszerűen nem tudtam kihagyni...
-------------------------------------------------------------------------
Sajnos én nem tudok ilyen szépeket írni, inkább afféle "modern" verseket. De a titkos kedvencem egy négysoros vers, ami éjjel félálomban egyszer csak úgy, ahogy van, bevillant a fejembe. Gyorsan felkeltem és leírtam. Reggel elolvastam... azóta se tudom, hogy mit jelent. Olyan, mint egy isteni üzenet, amit majd csak halálom pillanatában (vagy tökrészegen :D - nyugi, velem olyan nincs) értek majd meg. Ha valaki érti vagy ki tudja bontani, hogy miért jut nekem ilyen az eszembe, az szóljon!
Elkésett üzenet
A nevetésem széttörhette volna a világot
Becsüllek téged, jáde kő -
A puha lágyság köntösébe bújva
Nem óvhat meg az ezüst szelence.
Ja, ezt még csak az anyám látta, aki kinevetett... úgyhogy érezzétek magatokat megbecsülve! ;)
És hogy írások is legyenek...
Egy Metropolis-ihlette utópikus ballada (2 oldal):
Sors (http://bandris.uw.hu/text/sors.doc)
Olyasmi hangulat-agymenés, aminek Tiaro koma a koronázatlan királya...
Hajnali merengő (http://bandris.uw.hu/text/hajnalimerengo.doc)
Ramiz: csak várd ki a végét... :bsd:
(Ja és hagyjuk a királyosdit, az ilyesmitől mindig elpirul a hajam... :p )
Az offtopic offolásáról pedig csak anniyt, hogy true, true... ^^"
A kritikákat meg szokás szerint hanyagolom, ha nem baj. :) Annyit hozzáfűznék, hogy fura, hogy a fórum közössége szinte kivétel nélkül valamilyen művészi hajlammal megáldott emberke. Lehet, hogy az ilyenek tudják igazán értékelni az anime-t? Vagy éppen a japán animációk nevelő hatása? Érdekes meta-szocio-para-pszichológiai kérdéseket vet fel a dolog, nem igaz? ;)
A mai utolsó nagyon-vidám:
Fáj, hogy nincs minek fájni,
Fáj, hogy nincs mire várni.
Fáj, hogy nincs mitől félni,
Fáj, hogy nincs miért élni.
Fáj, hogy vagyok ki voltam,
Fáj, hogy így megváltoztam.
Fáj, hogy nem tudok írni,
Fáj, hogy nem tudok sírni.
Fáj, hogy nincs kiért élni,
Fáj, hogy nincs mitől félni.
Fáj, hogy nincs kire várni,
Fáj, hogy nincs minek fájni.
U.I.: Ramiz, fogalmam sincs, mit jelenthet a versed. :D
QuoteOriginally posted by Tiaro
U.I.: Ramiz, fogalmam sincs, mit jelenthet a versed. :D
:lol: A meg nem értett művész...:D
QuoteOriginally posted by Tiaro
Annyit hozzáfűznék, hogy fura, hogy a fórum közössége szinte kivétel nélkül valamilyen művészi hajlammal megáldott emberke. Lehet, hogy az ilyenek tudják igazán értékelni az anime-t? Vagy éppen a japán animációk nevelő hatása? Érdekes meta-szocio-para-pszichológiai kérdéseket vet fel a dolog, nem igaz? ;)
Nekem semmilyen művészeti érzékem sincs, mégis szeretem az anime-ket (igaz, nekem mindegy, hogy ki és hol csinálta, csak tetsszen a rajzfilm). :hehe:
QuoteOriginally posted by Cobra
Nekem semmilyen művészeti érzékem sincs, mégis szeretem az anime-ket . :hehe:
Hogy tanult tanult barátomat, Micimackót idézzem: Azt csak sohase lehessen tudni... ;)
Tiaro!!! szipp szipp nagyon tetszenek a verseid!!!!nagyon nagyon. :whoah:
szívesen lettem volna a lányka helyébe akinek azt a szépet írtad:)
na itt egy angolul (remélem nem baj). egy kicsit gagyi:D :hehe:
és három részes, majd jön a másik kettő később. nem menekültök! :p
Part I.
Once two kids went out to play,
on a snowy winter day.
The girl's name was Anita,the boy's name was Mike,
They did many bad things that they though were right.
They went to the lake that was covered with snow,
Anita slipped, and Mike was too slow!
Anita was in the water all right!
She screamed and she kicked, and then went out of sight.
As she was sinking, Mike started to...laugh!
recalling how mean she had been in the past,
he hurled his rope far away,
then calmly turned, and WENT BACK TO PLAY!
Lol, igazi Pszicho angol mondókának álcázva. :D
)
QuoteOriginally posted by noriko
Tiaro!!! szipp szipp nagyon tetszenek a verseid!!!!nagyon nagyon. :whoah:
szívesen lettem volna a lányka helyébe akinek azt a szépet írtad:)
Csatlakozom :) olyan ritka az olyan pasi aki ilyen szép ajándékot képes adni... az meg pláne aki egyáltalán ad valamit is aminek örülni tudok... (vagy csak én nem találkoztam még egyel se :confused: :()
Noriko, Angel:
Aranyosak vagytok, ^^ örülök hogy tetszik, de azért annyi hozzáfűznék, hogy a nagy Hollywoody összeborulás elmaradt...
:/
==>lehet, hogy én is rossz helyen szoktam lenni rossz időben... :rolleyes:
QuoteOriginally posted by Tiaro
Noriko, Angel:
Aranyosak vagytok, ^^ örülök hogy tetszik, de azért annyi hozzáfűznék, hogy a nagy Hollywoody összeborulás elmaradt...
:/
==>lehet, hogy én is rossz helyen szoktam lenni rossz időben... :rolleyes:
szerintem "nagy hollywoodi összeborulásra" egyikünk se számított :D
:( jó is lenne az állandó happy end! mi azért Angellel borulunk:p ha ez vigasztal...
...ha nem, akkor itt van a folytatásom:D bár ez sem túl happy...:rolleyes:
PartII.
A tale has been spreading from coast to coast,
A bone chilling tale of a lonely ghost
The ghost of a girl who passed away
on a snowy winter day.
And so it is whispered from ear to ear
that since that day, Mike lives in fear
For every night he wakes from his dreams
To the tormenting sound of his sister's screams
She appears and floats above his bed
Staring at him with the eyes of the dead,
Every night repeating her curse:
"Beware, for Anita forever returns!"
QuoteOriginally posted by Saori
Akkor énis beraknék egyet......
Elszomorítóan szép vers...
Tiaro: nem akarsz tárgyalni egy kiadóval?
Egyéb:
Ez egy ébredés után, a hajnali fényben íródott:
Itt nem ismernek, nem ismer senki,
Itt nem értenek, nem ért meg senki,
Itt nincs olyan, kire azt mondanám,
Vele boldog lehetnék talán...
Ez ugyan már ment oftopicba, de mégiscsak ide illik:
Hó és jég és csend és homály,
Holdvilágos ezüstszín táj,
Békét sugall, tiszta szépet,
Otthont kínál, menedéket.
Elbújhatnál karjaiban,
Betakarna álmaidban,
Átölelne, betemetne....
Mindenkitől megvédene.
Oda bújnál, ott alhatnál,
Magányodban álmot látnál:
Ott, álmodban szép a Világ -
Illatos szép, mint egy virág.
És egy másik, amit még kicsit régebben írtam, és kortárs művészetünkben elfér^^:
Álarc
Ha engem nézel, rám pillantasz,
Tán úgy véled látod arcomat.
Ha beszélgetünk, _engem_ hallasz,
Ezt hiszed, mert hallod hangomat.
Miért hiszed, hogy Én vagyok az?
Hát nem látod a mély árkokat
hol a Mester keze megszaladt?!
Hát nem látod a szalagokat
mik helyben tartják Álarcomat?!
Álarcot kaptam, mesterművet -
Nem is tudom, miért vettem fel...
Tán békét ígért...menedéket,
hogy ne kínozzák a lelkemet,
hogy soha többé ne bánthassák,
ne gyötörjék énemet.
A Maszk - igaz csoda! - alakot
vált, rám idomul, vértként ölel,
azzá lesz, amit csak akarok.
De átok is ez, hiszen követ...
Elfojt, lassan megöl, Ő lesz Én...
Rideg közöny, gőgös, büszke dac,
de lehet akár félénk, szerény,
kétkedő, vagy szilárd akarat...
Bármit eljátszik, engem véd csak,
de letépném már! Szabadulnék!
ÉN viselem, nem uralhat!
Megragadom, húzom, belémtép...
"Már nem bántanak!" kiáltanám,
de nem hisz nekem, s joggal teszi.
"Már nem árthatnak!" teszem hozzá,
de naívságom kineveti.
Nem is tudom, miért vettem fel...
Nézem körben az embereket -
S nem értem...miért hagytam el
a Maszk nélküli rengeteget?
Intek nekik, de rámmerednek,
furcsa szemekkel méregetnek,
elhaladnak, kikerülnek,
S rádöbbenek : nem ismernek!
A Maszk vigyorog; torz vicsor ez -
Léte nem áldás már, hanem átok,
S tudja Ő, ó, tudja Ő ezt!
Sírok - könnyeimtől alig látok...
Nem is tudom, miért vettem fel...
Nézem körben az embereket,
s mintha a Nap kelne fel,
rámmosolyog a kikelet.
Engem néznek! Nem a Maszkot!
Végre átlát rajta Valaki!
Érzi Ő is, a szoros kapcsok
meglazulnak, kioldhatná akárki.
Leveszem a Maszkot tétován,
arcom szél éri, s langy eső,
csak állok ott ostoba-némán,
felfogni képtelen: nincs már Ő.
A Maszkot nézem - nem mozdul már,
nem nevet, soha többé nem fenyeget.
Olyan volt mint a fojtó hínár,
de most már semmit sem tehet.
Ahogy nézem, egyre nézem,
lassan érzem, rádöbbenek:
Ő soha nem volt; Ő a részem!
mindenről csak én tehetek.
Nem volt Maszk, csak félelem...
Most, hogy értem, hogy legyőztem,
Álarcot többé nem kell öltenem.
S ha mégis maszkot öltök?
Már bármikor leveszem.
És egy harmadik:
Nem vagyok én Arany, sem Petőfi,
Nem tudok úgy írni, mint Berzsenyi,
Rigmusaim versnek hívni annyi,
mint azt mondani rólam: Radnóti :p
Ha már senki nem hajlandó kritikát írni senkiről :D
Soridan: ez a vers nagyon igaz... én is valahogy így szoktam érezni... senki sem ismer igazán, és ez így van jól. :)
A síneken
Halkan zokog a mozdony
Az állomás tova fut
Gondolkodok száz dolgon
Míg a gép az estbe jut.
Messze zord bércek sora
Hívogatón néz felém
Fák, bokrok zúgnak tova
Halkan, mint a szép remény.
Madárraj-árny suhan el
Az acélszín hold előtt
Arca komor, nem felel
-mért nem kaphattam meg őt?-
Halkan zokog a mozdony
Az állomás messze már
Kesergek ezer dolgon
Önkínzásban nincs határ.
Régi szép dalt dúdolok,
Az est szelét hallgatom,
Eltűnődve rágyújtok
S nevetek a dallamon.
Miért így lett, mért nem úgy?
Szánalmas gondolatok
Számunkra nincs közös út
Semmi, amit láthatok.
Lám, te ott a távolban,
Én a vonaton vagyok
Egy búcsúszó a számodra
Ennyi sincs, mit adhatok.
Halkan zokog a mozdony,
Elnyelte az éjszaka
Nem látlak, már jól tudom
Úgy, akár régen, soha...
Második
Mond, akarsz-e költő lenni?
Hazugságból szépet gyúrni
Okosnak, és bölcsnek lenni
A földet kézzel átfúrni
Örökké szerelmes lenni
Meleg álmok mélyén élni
Hívő hitetlennek lenni
A jövőtől sírva félni
Önmagad árnyéka lenni
A boldogságtól szenvedni
Önmagad hazugságának hinni
Lelked mélyén fagyvra lelni
Akarsz-e fájón szeretni
Szeretőd sírv ölelni
Örök időkig keresni
Szíved fagyától rettegni
Minden percért perlekedni
...mond, akarsz-e költő lenni?
Mai utolsó:
Hófehér jégszobor
Arcát dara fedi
Szeme fagyott üveg
A szél sírva eszi
Hófehér jégszobor
Jégsikoly csak szava
Kristályos hó-lelkét
Ellepte zúzmara
Hófehér jégszobor
Mozdulatlan alak
Szíve kis jégkolonc
Soha fel nem olvad
Hófehér jégszobor
Ennyi vagyok csak én
Magányos emlékmű
A semmi közepén.
QuoteOriginally posted by Tiaro
Soridan: ez a vers nagyon igaz... én is valahogy így szoktam érezni... senki sem ismer igazán, és ez így van jól. :)
Többnyire igen, mert nem tudnak megsebezni, ha nem ismernek...de mi van akkor, ha önmagad akarod mutatni? Ha nem akarsz elbújni? Ha azt akarod, hogy megismerjenek, de már szinte képtelen vagy önmagad adni?? :(
A síneken... hát, nem túlzok, ha azt mondom, kis híján sírva fakadtam tőle... lehet hogy csak nekem, de szívbemarkoló vers :(
Az utolsó pedig pont, mint egy fagyott könnycsepp. Grat.
Soridan: Ha így van, annak őszintén örülök.
Én ezért nem is próbálkozok kiadókkal: a verseket magamnak, és azoknak írom, akiket ismerek: nem akarok hivatásos kritikusoktól függni, akik azt se tudják, hogy miről va szó, csak írkálok.
Ha valaki elolvassa, és annak ad valamit, akkor már nem volt hiába az egész. :)
QuoteOriginally posted by Soridan
Többnyire igen, mert nem tudnak megsebezni, ha nem ismernek...de mi van akkor, ha önmagad akarod mutatni? Ha nem akarsz elbújni? Ha azt akarod, hogy megismerjenek, de már szinte képtelen vagy önmagad adni?? :(
Hát erre nincs igazi válasz: csak amit te leírtál.
A családom, és akiket igazi barátomnak tartok, ők talán ismernek... de mindegyikük egy kicsit mást ismer belőlem. Sokakat nem akarok elriasztani azzal ,hogy megmutatom a valóságot, másokat pedig megsértene, ha megtenném, úgyhogy marad az álarc, ami tényleg a részem lett, pont ahogy leírtad. :D
QuoteOriginally posted by Tiaro
Soridan: Ha így van, annak őszintén örülök.
Így van. Én mondjuk már kevésbé örülök, de ez egyéni szoc-prob :(
Kiadók: értem, és megértem.
Álarc...hát igen. [deleted, mainly because i got some common sense] Na jó... megyek, bekötök infúzióba egy kis jókedvet :)
QuoteOriginally posted by Tiaro
Ramiz: csak várd ki a végét... :bsd:
Inkább elfutok :D :D :D
QuoteAnnyit hozzáfűznék, hogy fura, hogy a fórum közössége szinte kivétel nélkül valamilyen művészi hajlammal megáldott emberke. Lehet, hogy az ilyenek tudják igazán értékelni az anime-t? Vagy éppen a japán animációk nevelő hatása? Érdekes meta-szocio-para-pszichológiai kérdéseket vet fel a dolog, nem igaz? ;)
[/B]
Hát ez az. Hogy mi fórumosok milyen jó fejek vagyunk!!! ;) :p :hopp:
jól látom, hogy itt megint lefelé kanyarodik a hangulat?? na akkor itt a harmadik és utcsó rész. vigyázat, ez a leggagyibb!:D :p
PartIII.
Seasons of terror played tag with each other
As Anita the ghost hunted her brother.
Not one night did Mike have peace
For a ghost wasn't stopped by mere locks or keys.
Her transparent form like a chill in the night
Slipped through the shadows with a faint spooky light
While Mike in his room cowered in terror
Deeply regretting the longtime murder.
Then one day, after one such night,
He had an idea that he thought just might,
might actually work and set him free
So he opened the phonebook at letter G...
Whose number he dialed? Is that what you ask?
Surely ghost hunting is a difficult task,
So if you're hunted by an unliving force,
Who you gonna call?.....Ghost Busters of course!!
Falavir tu Harinnion
Küzdelem dúl - iszonyatos, tomboló förtelem,
Erőnk fogytán, hangunk lankad, küzdünk szüntelen.
Rontó igék borzongatnak fáradt testet-lelket,
Büszke lelkünk vereségben nyugvást nem lelhet!
Zengő hangunk megkopott, csak siralomra futja,
De föl nem adhatjuk! Hát talpraállunk újra.
Csataviselt fegyvereink hangja tompán csendül,
Vérpatakos ajkunkon bús csatadal zendül.
Néma vicsor, ádáz fintor, sajgó sebek nyílnak,
Káosz tombol, csont törik, sebesültek sírnak...
A kelő napot - meglehet - többé nem látjuk meg,
De míg élünk, földünkre ellenség nem léphet!
M.A.G.U.S. -hoz íródott 1,5 éve :)
Üdv mindenki!!
bevallom némely, hosszú vers hosszúnak találtatott, h most hirtelen elolvassam, de amit láttam ,azok szépek, és teccenek!
ime nekem is egy szösszenetem
már régen írtam, még 16-17 éves koromba, azóta inkább novellákat írogatok, persze ha van időm. de ezt nagyon szeretem :)
Tudod-e milyen rohanni
fáradhatatlanul, lihegve?
Tudod-e milyen menekülni,
vissza-visszanézve, magad mentve?
Rohantál-e már sötét alagútban,
saját lihegésedtől ijedezve,
futottál-e zöld réten,
bokrok takarásában, magad fedve?
Féltél-e már úgy,
hogy sírni tudtál volna?
Féltél-e már úgy,
hogy nem tudtad, jön-e még a holnap?
Ragadott-e torkon jeges kéz,
mely a szót fojtotta beléd,
s hogy elengedett,
sikítással bírtad-e még?
S ébredtél-e már úgy,
hogy kivert a hideg veríték,
mikor álmodban
te voltál a véres teríték.
itt a végén ezt a terítéket nagyon ki kéne cserélni valami más szóra... de még nem sikerült a rímnek és értelemnek megfelelő, ide illő jobb szót találnom...
QuoteOriginally posted by kisvirag
ime nekem is egy szösszenetem
:cool:
És a válaszom a versre: igen.
/me rohan mint állat, úgyhogy ezt igen gyorsan:
Érted szeretek álmodni
Ha már érted nem élhetetek
Minden este szép reménnyel
Hajtom párnára fejemet
Az est hideg sötétjében
Színes szívárvány az álmom
S könnyes szemmel ébredek fel,
Amint elszáll lepkeszárnyon.
Tarka víezesések között
Tartalak karomban akkor
-úgy, ahogy sosem szabadott
S elvesztlek a pirkadatkor.
Érzem bőröd, meleg tested
Érzem magam mellett lelked
Lángoló vágy, fájó emlék
Ahogy szívembe mar szemed.
Kicsi arcodat csókolom
Lágy hajadon elsimítok
Te csak nézel, némán szeretsz
S én az öldeben nyugodok
Minden este egy új élet
Minden reggel egy új halál
Csak a hajnal tudja, mért fáj
Ha a nap fénye rámtalál.
őszinte vélemény: mind :jee: :)
kisvirág: negyedik versszak tetszik a legjobban! és szerintem nem rossz a teríték szó. éles kép jelenik meg róla előttem :p
maradok a könnyed sztájlnál :D , én uncsi órákon csak béna fanartokat kreálok, úgyhogy azokat nem merem postolni, gyakoribb a pár rímelő sorocska, mint ez a következő:
A csiga
Rohanok, sietek, szaladok, de minek!
Míg az ember szemében egy lépésnyit teszek,
Száz homokóra porszeme lepereg.
Kritikát nem tudok írni...
A "Falavir tu Harinnion" visszaidézte egy olyan hangulatomat vagy inkább agy-lenyomatomat, ami magában foglal kedvet-gondolatot-lelket-hangulatot, amire nem is elmékeztem... amikor izzadó tenyérrel markolam a kardot, váll váll mellett küzdve az Ellennel... soha annyira még nem lelkesedtem semmiért... a szerepjáték csodákra képes!
A "Költőnek lenni"-vel egyetértek, bár én nem tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni... :rolleyes:
Az "Álarc" is nagyon tetszett, jó, hogy legalább félig pozitív végkicsengéssel... már azon voltam, hogy felkötöm magam... úgy látszik, a szomorú dolgokról születnek csak versek...
Közben Noriko "elém postolt" :p , "A csiga"-ról viszont eszembe jutott egy versem, na most meglátjátok, hogy ébren még bénább vagyok ;) :
Sínen lenni
Rohanni újra A-ból B-be
Bárcsak továbbjuthatnék végre
Vissza megint B-ből A-ba
Nehéz lenne hinni, hogy nem élek hiába
Mert a lámpák nekem mindig pirosat mutattak
Utánam szükségből sohasem kutattak
Ha valakié voltam, hát éppen voltam
De senkinek sem érnék kevesebbet holtan
Egy buszon írtam, furcsa lett, de egy kicsit csiszolgattam és visszaadja az érzésemet átstresszelt-rohant napokon...
QuoteOriginally posted by Soridan
Úgy látszik, ma ilyen napom van. Ezt még bepostolom, aztán megyek, begubózok:
Jó lenne...
Jó lenne, ó, elérni a Napot,
Közelről látni minden csillagot,
Jó lenne meglovagolni a szelet,
Szebbé tenni a Földön minden életet.
Jó lenne hallani a napfény táncát,
Félvállról venni a tél harapását,
Jó lenne feloldódni a holdfényben,
Tovatűnni a nyáresti szellőben.
Jó lenne résztvenni álmaidban,
Megélni, érezni, mit gondolsz magadban...
Jó lenne melletted élni az éveket,
Melyek részvétlen gyorsan tovatűnnek.
Jó lenne végre hallani hangod,
Elmerülni benne,megérinteni arcod,
Jó lenne széppé tenni minden napod,
Teljesíteni akárhány óhajod.
Ezt...miért raktad be? .. *szipp*... :( (http://japanonline.uw.hu/images/smiles/cryangel.gif)
QuoteOriginally posted by Saori
Ezt...miért raktad be? .. *szipp*... :( (http://japanonline.uw.hu/images/smiles/cryangel.gif)
hát hogy megossza velünk ezt a szépet of course!;)
Ramiz! dehogy vagy béna! nekem nagyon tetszik ez a vers! Pont azt írtad le, amin sokszor a kiborulás határáig el szoktam filózni..:( a rohanást és az értelmetlen, véget nem érő, monoton ingázást...
Na gép előtt végre valahára. Nem is maradok sokáig, csak pár szóra: Ramiz, lehet hogy furcsán fog hangzani a számból, de cheer up, man! Ha csak egy pillanatnyi hangulatképnek írtad, annak kiváló, de ha komolyan így gondolod, akkor sztem át kéne értékelned pár dolgot. ;)
Kisvirág verse elég húzós lett, de kétségkívül hatásos, Norikoé pedig aranyos. :)
Soridané kifejezetten nosztalgikus számomra (RPG forever :D) A másik pedig egyszerűen szép. Ja igen, és én nem úgy értettem hogy annak örülök, hogy így érzel, hanem annak, hogy tetszett, szóval hát izé hogyismondjam ööö ezt már úgyse magyarázom ki. :D
A szomorú témákról: barátom szerint igazán szép dolgot csak fájdalomból lehet alkotni. Talán igaza van.
Pár vers következik: Az első egy kis filozofálás után készült az emberiségről. :)
Mikor utolsóként
Dúlt földekre nézünk
Mikor árnyak közé
Végre visszatérünk
Mikor az ítélet
Végre meghozatott
Akkor lesz az ember
Valójában boldog.
Mikor a múlt romján
Halotti tort ülünk
Mikor aggastyánként
Sírba szenderülünk
Mikor elhagy minden,
Miért szívünk dobog
Akkor lesz az ember
Valahára boldog.
Mikor az utolsó
téglát összezúzzuk
A halottak csontját
A sárba tapossuk
Mikor minden álmunk
Sírva meggyilkoljuk
Akkor lesz az ember
Igazából boldog.
Mikor nincs már semmi
Miért élni kéne
Mikor nincs már senki
Kit szeretni kéne
Mikor holt istenünk
Bukásunkon zokog
Csak akkor leszünk mi
Igazán boldogok.
Egy furcsa vers, egy gyönyörű éjszakáról szól, amikor életemben először láttam acélszínű felhőket.
Telihold volt, furcsa éjjel
Acél felhők úsztak széjjel
A mélyfekete ég előtt
Telihold volt, éjfél előtt
Meséltünk egymásnak sokat
Érzéseket, szép álmokat
Egy volt minden, és
Örök.
Telihold volt, furcsa éjjel
A vén időt téptük széjjel
Hogy a mindenség egy napját
Tőlünk el sose lophassák
Boldogok voltunk, s testvérek
Ezer esztendős fivérek
Hittük, más lesz
Eztán
Telihold volt, furcsa éjjel
Dacoltunk ezer veszéllyel
Mohón ittuk az est szelét
Az éjsaka lehelletét
Gyermekek voltunk talán
Csodálkoztunk az éjszakán
Kértük, sose legyen
Hajnal.
Telihold volt, furcsa éjjel...
Az álmaink folytak széjjel.
És egy pozitív vers: nemtom hány ilyen van még, de nem sok :)
Továbbot fúj a déli szél
Gyönyörű tájakról mesél
A szép horizont oly messzi
Menni kell, tovább kell menni!
Hajóm égkék vízen szalad
Idegen csillagok alatt
Biztos rév, a cél oly messzi
Menni kell, tovább kell menni!
Déli szél kap vitorlámba
Repít ismeretlen tájra
A megnyugvás olyan messzi
Menni kell, tovább kell menni!
Világok vándora vagyok
Békére nem gondolhatok
Szülőföldem olyan messzi
Menni kell, tovább kell menni!
Honnan jöttem, hová tartok?
-Ködbe vesző, messzi partok-
Ne nézz hátra, múltad messzi
Menni kell, tovább kell menni!
Köszi a vidítást (meg hogy tetszett, noriko :hopp: )
A "Telihold volt..." (tényleg, adjatok címeket, vagy én adok! :p ) meglepett és nagyon tetszett. Lovecraft-novellák jutottak róla eszembe. Önkényes, a történést egyszerűen félretolja és játszik a szavakkal és a hatásokkal. Tényleg szép.
A "Menni kell" azért pozitív, mert nem negatív? ;) :p
Nagyon szép verseket tudtok írni. Mindegyik nagyon cooool. Noriko angolul írt verséből szép balladát lehetne kihozni.
QuoteOriginally posted by Saori
Ezt...miért raktad be? .. *szipp*... :( (http://japanonline.uw.hu/images/smiles/cryangel.gif)
Csak mert ilyen hangulatom volt, mert valahogy kikívánkozott belőlem, hogy belesuttogjam a szélbe, amely talán elsodorja oda, ahová szeretném.... talán baj ? :confused: Kiszedhetem....
(gonosz megjegyzés: ilyen alapon megkérdezhetném, hogy Te miért raktad be azt a verset? De marad feltételes módbna, mert nem fogom :-I )
QuoteOriginally posted by Ramiz
Kritikát nem tudok írni...
A "Falavir tu Harinnion" visszaidézte egy olyan hangulatomat vagy inkább agy-lenyomatomat, ami magában goglal kedvet-gondolatot-lelket-hnagulatot, amire nem is elmékeztem... amikor izzadó tenyérrel markolam a kardot, váll váll mellett küzdve az Ellennel... soha annyira még nem lelkesedtem semmiért... a szerepjáték csodákra képes!
A "Költőnek lenni"-vel egyetértek, bár én nem tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni... :rolleyes:
Az "Álarc" is nagyon tetszett, jó, hogy legalább félig pozitív végkicsengéssel... már azon voltam, hogy felkötöm magam... úgy látszik, a szomorú dolgokról születnek csak versek...
RPG rulez!! Csak már rég csináltam (mármint játékként) :( De nagyon kellene már...
A 'Költőnek lenni' maró önkritika, de tartalmaz valóságalapot :D
Álarc... öhh, na igen... ehhez csak annyit modnok, hogy egyik legigazabb versem.
Tiaro: értettem én, nem kell magyarázkodni :)
És még egy versecske, szintén a szélre bízva: (egyébként midnenkinagyon ettszik, ímádom a verseket! főleg az ilyen szépeket :) ) Akit külön nem dícsérek (bocs Noriko) az nem feltétlenül nem tetszik, csak kapkodok, mint Bernát a ménkűhöz :(
Holdvilág és Csillagfény
A Hold szépségét ámulom,
talán már órák óta bámulom.
A szabadban ülök csendesen,
s Rád gondolok Kedvesem.
'Közel' vagy, s mégis távol,
szinte már őrülten hiányzol,
de lehet, én vagyok csak messze,
én vagyok rossz helyen, s nem Te.
A Holdat nézem s a csillagokat,
melyek eszembe juttatják arcodat,
Úgy érzem csak Téged látlak bennük,
Téged idéznek, ha úgy tartja kedvük.
S miért ne tennék, hisz ők is tudják:
tiszta ragyogásuk szemeidtől lopták,
előtted csak puszta fények voltak,
túl elérhetetlenek, mint a holtak.
Most mégis bennük lelem vigaszom,
tiszta-szép fényük a nyugalom,
mely álomba ringat esetelente,
hogy másnap frissen ébredjek -
reménykedve.
Huhh, most nagyon sietek, de ma még visszatérek lementeni a verseket ;)
QuoteOriginally posted by Soridan
Csak mert ilyen hangulatom volt, mert valahogy kikívánkozott belőlem, hogy belesuttogjam a szélbe, amely talán elsodorja oda, ahová szeretném.... talán baj ? :confused: Kiszedhetem....
(gonosz megjegyzés: ilyen alapon megkérdezhetném, hogy Te miért raktad be azt a verset? De marad feltételes módbna, mert nem fogom :-I )
Most már hagyd... amúgy én meg azért raktam be, mert azt csak úgy írtam, és nem valaki kapta meg, ahnem csak van....
Quotenem valaki kapta meg, ahnem csak van....
Értem... :( Töröltem...
QuoteOriginally posted by Soridan
Értem... :( Töröltem...
BAKA! Mondtam, hogy
NE töröld... *sóhaj*... :(
Két év telt el.
Két év, és semmi több.
Az örökkévalóság viccelődik e szavakon.
Az idő, mi oly sok mindenre elég, most elnyílott rózsa csak.
Fények villódznak fel és alszanak ki, pont mint barátságok.
De a mi lámpánk meg se gyulladt, fénye nem ragyogta be a végtelen éjszakát.
Távol maradtunk egymástól, mint sziklás parttól a hajó, mert kikötni nem tud.
De melyikünk a part, és melyik a hajó?
A kérdés nyitott. Kikötő még oly sok van szabad, és lehet, hogy a természet ereje lekoptatja a sziklapartokat.
------------------
és ezt valahova a végébe írtam a könyvnek :) hogy én milyen kis szemét ünneprontó vagyok :D (najó, még 2 lap van utána, amit más emberek megtölthetnek pozitív gondolatokkal, hogy ne legyen olyan szomorú az a ballagás :))
QuoteOriginally posted by Saori
BAKA! Mondtam, hogy NE töröld... *sóhaj*... :(
Mondtad. Előtte utaltál rá, hogy mégis (ráutaló magatartás - mire jó a jogi zsargon *bleh*)
Tegnap haza kellett már mennem, ezért nem tudtam érdemi választ 'komponálni', de így legalább alaposan át tudtam gondolni, hogyan, miként is akarom megfogalmazni a válaszom. Az írott szövegek sajnálatos metakommunikácós hiányosságai végett hadd hívjam fel a figyelmed arra, hogy a most következő sorok csendesek, dacára az esetleges felkiáltójeleknek valamint a többféle hangsúllyal is ejthető mondatoknak.
Azt is előrebocsátanám, hogy a többség számára meglehetősen
unalmas lesz és talán
érthetetlen is. Mea culpa - de ez így van rendjén.
Hogy miért postoltam ezt a verset? Jó kérdés. Először meg sem fordult a fejemben, később eszembe jutott ugyan, de egy 'ááá, ugyanmár'-szerű morcos legyintéssel nem hagytam magamnak. De utóbb, mint azt már írtam is, hirtelen 'olyan' hangulatom támadt, és nem láttam benne semmi rosszat. Hogy ezt határozottan
egyvalakinek írtam? Igaz. Hogy ez nem
másoknak szól? Igaz. De! Éppen ezért mertem felrakni ide. Hiszen:
Olyan ez a vers, mint a fatörzsbe vésett jelek,
mint a falfirkák, padra karcolt szívek, üzenetek:
Sokan látják, tán érteni is
vélik,
de a lényegét igazán csak
ketten értik.
Ő, aki írta, a
lelkét is beleadta,
s
Ő, akinek mindezt tálcán nyújtja.
Mindegy, hogy hányan olvassák el, mindegy hogy hányan látják, mégis mit jelent
nekik? Számukra csak egymásra hányt szavak, összefonva, kicsit talán csiszolgatva; a többieknek legfeljebb
szépet jelent(het), vagy csak unottan legyintenek: "Már megint egy...". Lehet - mert előfordulhat - hogy megragadja őket a hangulat, a versből megéreznek valamit, megsejtenek egy pillanatot, egy érzést... de nem értik, nem érthetik. Mert az ilyen verseket csak az érzi, érti, aki írta, és (
jobb esetben)
akinek írta. Hiszen elolvashatom én Petőfi, Ady, József Attila akárhány hasonló versét, számomra csak egy vers marad mindegyik, bármilyen szépek;
én nem érthetem meg őket. Legfeljebb tetszhet. Elemezhetem, belemagyarázhatok bármit, a személyes része általam érintetlen marad: talán sejtem, hogy van, talán megsejtem mibenlétét, de kívülállóként
soha nem foghatom fel teljesen. Mert a vers. az ilyen vers csakis
azé, aki kapta, senki másé nem tud lenni, hiába olvassák el.
Hogy még mindig fennáll a kérdés: miért postoltam? Hmmm... talán megszólalt a büszkeségem is, s a fentiek fényében nem láttam benne semmi rosszat, hogy életem talán legszebb alkotását megmutassam. Kivétel lett volna, mely erősíti a szabályt, hisz' nem az egyetlen
ilyen versem, mégis az egyetlen, mely ide (vagy bárhova) felkerült volna.
Még mindig azt kérded, miért postoltam? Hhh... őszintén szólva fogalmam sincs. A fentiek nagyban hozzájárultak, ahogy az általam szinte már görcsösen
ultima ratioként ismételgetett hangulat. Azt sem tudom, hogy hiba volt-e. Hogy csak számomra tűnik-e igaznak és elfogadhatónak, amit írtam. Ha szerinted hülyeség, amit írtam, vagy nemes egyszerűséggel tévedés, én kész vagyok belátni - s megbánni - tévedésemet. Ha az volt valóban. :( //Ez esetben kéretik a tisztelt Ítélőszék által figyelembe venni az olykor cirádás, de többnyire jól átgondolt és felépített védelmet. *nem kifejezetten vidám jellegű félmosoly szomorkás szemekkel társítva*//
Az is igaz, hogy már megkaptam érte az igen masszív öv alatti ütést. :(
:beken: Ezt nagyon szépen mondtad... :cool: Sajnos keveseknek írnak olyan verseket, amik csak neki szólnak... De nehogy most ezen elkezdjetek veszekedni! ;) Azért postolta, mert ez a topic erre való. Pont. :hehe:
QuoteOriginally posted by Ramiz
De nehogy most ezen elkezdjetek veszekedni! ;) Pont. :hehe:
Off:
Soha. A veszekedés értelmetlen; vitának nevezni sokkal helyénvalóbb lenne, mert vita közben mindkét fél odafigyel a másikra, van helye az érveknek. Ezt szerettem legjobban a nyelvtanórákon, amikor disputákat rendeztünk, két 4-5 fős csoporttal, akiknek egy adott témában kellett
érvelni, s egyikük az egyik, másikuk a másik oldalt képviselte.
De talán még a vita is kicsit erős megfogalmazás. Ez csak a véleményem, ami nem szentírás.
Most nagyon diplomatikus-ékkesszólós kedvedben vagy, nem igaz? ;)
QuoteOriginally posted by Ramiz
Most nagyon diplomatikus-ékkesszólós kedvedben vagy, nem igaz? ;)
:p
Ne :_piszka:
Ez a véleményem
Sahár kis vélemény, nem akartam :_piszka: -lódni.
QuoteOriginally posted by Ramiz
Sahár kis vélemény, nem akartam :_piszka: -lódni.
Jójó, rendben :D Szent a béke, mint a.... béke? :rolleyes: :)
Soridan: OK..feladtam..:(..nekem mindegy...
Ritkán van ihletem versre, inkább ilyen egyoldalas izé... ötperceseket írok. Ezt az alant következőt spec egy szekrényben írtam. ("Büntiben"... :rolleyes: )
Megismerni a gon-t (http://bandris.uw.hu/text/Megismerni%20a%20gon-t.doc)
Soridan, én remélem vissza rakod azt a verset...
QuoteOriginally posted by Ramiz
Ritkán van ihletem versre, inkább ilyen egyoldalas izé... ötperceseket írok. Ezt az alant következőt spec egy szekrényben írtam. ("Büntiben"... :rolleyes: )
Megismerni a gon-t (http://bandris.uw.hu/text/Megismerni%20a%20gon-t.doc)
ajánlom figyelmedbe a köv könyvet:
Abe Kobo: Dobozember
(én ugyan nem tudtam végigolvasni, de azért neked hajrá :rolleyes: :p ;) )
Márciusi hideg
Hideg mar csontig
Szél fújja át kabátod
Belül napsugár
QuoteOriginally posted by Ramiz
Ritkán van ihletem versre, inkább ilyen egyoldalas izé... ötperceseket írok. Ezt az alant következőt spec egy szekrényben írtam. ("Büntiben"... :rolleyes: )
Megismerni a gon-t (http://bandris.uw.hu/text/Megismerni%20a%20gon-t.doc)
A fenti írást próbáltam meg továbbgondolni, íme itt az eredmény:
A gon visszatérése (http://makalber.web.elte.hu/A%20gon%20visszat%C3%A9r%C3%A9se.rtf)
Még lesz egy, ha ez nem túl borzalmas.
Ramiz: Nagyon jó ez az egyoldalas! Kellemes volt még ilyenkor is... :)
Elfwarrior pedig megoldotta a problémát, az élet mozgatórugója a 404-es hiba!
(Legalábbis én ezt szűrtem le belőle ;) )
Most pedig vissza az alapokhoz: hangulatjelentés. :D
Vége a bulinak mára. Furcsa szó ez: az emberek azért járnak oda, hogy jól érezzék magukat. Én azért, hogy felejtsek, és hogy ne gondolkozzak legalább egy éjszakára- végül mégis mindegyik ugyanúgy végződik. Mint most. A haverok még bent ülnek az asztalnál, a lányok táncolnak, csak én sétállok itt a sötét, fagyos éjszakában. Hát igen:
Ma megint egyedül megyek haza. Rossz érzés a régi hőközpont mellett átmenni a kis erdősávon: alig húsz méteres, a csillagtalan sötétben mégse kellemes ilyenkor. Önkéntelenül is hátranézek, úgy érzem követ valami. Ha megállok, ő is megláll, ha továbbindulok, nesztelenülk követ tovább, nem szabadulhatok tőle. Kiérek a fák közül a térre: a hó fagyottan, élettelenül ropog a lábam alatt, a hold elbújt valamilyen nem is létező felhő mögé. Az égbolt egyszínű, majdnem fekete, a város komoran, némán tekint le rám. Hirtelen gondolattól vezérelve ülök le egy betonkockára. Jéghideg van, a számból fehér páraként szökik a meleg, de most nem zavar ez se. Ki kell szellőztetni a fejem, a fülem cseng még az üvöltő diszkózenétől. Erre talán ez a legalkalmasabb hely.
Egy nagyon régi, és kedves beszélgetés emléke kísért, ami épp itt esett meg: akkor az alászálló, vörös nap egyszerű csodáját figyeltük. Most egyedül vagyok. Csak én, és az éjszaka. Előkotrom a szokásos cigit, kényelmes vontatottsággal pattintom fel a gyújtó tetejét, és beleszívok a füstbe. Az emlékek, gondolatok, érzelmek kavalkádja hiénafalkaként köröz a betondarab körül, csak arra várnak, hogy rámvethessék magukat. Lehunyom a szemem. Nem engedem közelebb őket, eldobom a még alig meggyújtott csikket, majd rövid töprengés után elhajítom a félig teli dobozt is. Valakinek holnap reggel jó napja lesz, ha megtalálja. Nem kell már ez se, hiszen ez is csak hazugság, mint annyi minden más. Ez se én vagyok: vagyis nem én voltam. Most már vagyok biztos semmiben. Felállok a hideg kőről, és elindulok a panelházak felé. Egy csendes, magányos szoba kell most, és egy régi-régi, szép dal. Már tudom is, hogy melyik. Zsebredugom a kezem, és hátra se nézek, pedig tudom, hogy megint a sarkamban van az a valami. Az árnyékomban, az elszórt csikkekben, a lábnyomaimban van most is, és csak arra vár, hogy egyszer megálljak.
Halkan felnevetek. Ha most lát valaki, biztos őrültnek néz...
C'est la vie. Egy mondat, mégis egy egész életet ki lehet vele fejezni. Mindenre rá lehet mondani, ahogy én is szoktam. Erre az estére is. C'est la vie.
...kérdés, hogy megéri-e...?
QuoteOriginally posted by Tiaro
Ramiz: Nagyon jó ez az egyoldalas! Kellemes volt még ilyenkor is... :)
Elfwarrior pedig megoldotta a problémát, az élet mozgatórugója a 404-es hiba!
(Legalábbis én ezt szűrtem le belőle ;) )
Nekem sikerült letölteni, nem tudom, nálad mi lehet a problem. Azért kiteszem ide egy az egyben is.
A Gon visszatérése
Nem találtam a helyem ezen a világon ma sem. Bementem az iskolába, és hiába tudom a leckét, mert csak megy tovább az óra mindenki egy különcnek tart, aki tudja az anyagot, de egyébként olyan ódivatú, és egyszerre túl új is. Persze ezeket mind mástól halltottam, de egyik sem volt bíztatás.
Hazafelé a buszon az emberek sokfélék, de ha elbeszélgetnék velük, mind csak a maga nótáját fújná. Kár, sőt idegesít is. De azért nézem a fényeket, ami a lámpákból csordul ki, és megtörik a busz oldalán végigfolyó vízcseppeken, és arra az időre lehiggadok.
Otthon próbálnám elmesélni, hogy mi az ami zavart okoz a rendszeremben, de megint egy
spirituális vitaest lesz csak belőle, meg a Vészhelyzet újabb része.
Aztán másnap már nem tudtam máshova szökni a belső zajok elől, mint egy titkos erdei túrára, persze éjszakaira. Nem hagytam levelet, mint az öngyilkosok, vagy a kétségbeesett, magával, és érzelmi viharaival megcsömörlött hisztis tinik.
Amikor kiértem az erdőbe, le***zlott rólam az összes dac, és inden egyszerűen csak volt.
Akkor visszatér belém, amit mostantól gon-nak hívnak.
A gyerekkor magabiztossága, hogy a világ úgy jó ahogy van, és minden jóban benne élünk.
Amikor másnap reggel megtértem a városba, és jeleztem, hogy hol vagyok, még egy darabig gon volt a legtöbb dolog, de szépen lassan kezdett újra visszakúszni a kismanó a fejembe, aki mindig megpróbálja elemezni a dolgokat, és megérteni, amit egyszerűen csak átélni kell. De aztán ez a tudás is messze szállt, és csak később látogatott meg az emléke, legnagyobb kétségbeesésem közben.
Virágos réten szaladgálok,
Megbotlok hirtelen, s hasrabukok,
Orrom alatt volt egy tehénlepény,
Így jártam én, ó, szegény én :D :D
MOst jutott eszembe, ovódás emlékeim hatására :D
Másik:
Párbaj
Három kardvágás:
Egy szép. Egy tiszta. S végül -
Egy tökéletes.
QuoteOriginally posted by Ramiz
Elkésett üzenet
A nevetésem széttörhette volna a világot
Becsüllek téged, jáde kő -
A puha lágyság köntösébe bújva
Nem óvhat meg az ezüst szelence.
[/B]
Haaa... Hogy itt mik vannak! Végigolvastam a műveket, de ne kérjétek, hogy mindet egyesével jellemezzek... Legyen elég annyi, hogy mind tetszett :)
A fenti verset pedig azt hiszem értem! Na jó, ez így nem igaz... inkább csak érzem :) De onnan már csak pár lépés, és írok egy igazi elemzést is hozzá!
Idővel meg beküldöm a sajátjaimat is (verseket ne várjatok, én a novella és dráma műfajában utazom:D )
VÉGRE - lehet, hogy van valaki, aki tud segíteni nekem megérteni magamat! ;) A könyvajánlást pedig kösz Angel, de már olvastam, ööö, nem vagyok biztos benne, hogy mindent értettem belőle :rolleyes: , de azért tetszett - legalábbis megihletett. És örülök, hogy tetszett az egyoldalas --- akinek. :D Van még egy, mindjárt belinkelem, ha megtalálom. (De az elborult egy picit.) Tiaro: Ügyes! Hány hangulatod van még? ;) Jó sokféle stílus találkozik itten. ;) A haikuk is tetszetősek, nem tudom, hogy szabályosak-e, de végül is mindegy (egész irodalomórai pályafutásomból az ragadt meg csak, hogy "költői szabadság"... :D )
QuoteOriginally posted by Bruce579
A fenti verset pedig azt hiszem értem! Na jó, ez így nem igaz... inkább csak érzem :) De onnan már csak pár lépés, és írok egy igazi elemzést is hozzá!
Én is ezt hittem először... azóta rájöttem, hogy amit értettem, az nem az amit érteni lehet még azon az értelmén kívül. Most már értem, hogy nem értem. Kíváncsi vagyok, mit fogsz kihámozni ebből a versből, mert én csak annyit , hogy tetszik. :rolleyes:
QuoteOriginally posted by Soridan
azóta rájöttem, hogy amit értettem, az nem az amit érteni lehet még azon az értelmén kívül. Most már értem, hogy nem értem.
Hehh... Ezt aztán jól megmagyaráztad... Egyébként lehet hogy igazad lesz, de hosszú még az éjszaka... Aztán meg ahogy a vak is mondta: majd meglátjuk.
Na megtaláltam: Megöltem a Földet (http://bandris.uw.hu/text/Megoltem%20a%20Foldet.doc)
Huhh... hát a hideg az végigfutott a hátomon. Meg vissza. Kicsit világvégehangulatú, nem?
Nos, ahogy ígértem, egyik írásommal én is beszállok, de ahhoz, hogy ezt belinkeljem, feltöltsem vhova, meg egyéb ilyen nyalánkságok, nos ahhoz láma vagyok, ezért csak idemásolom:
---------------------
Üzenet
1567. október 21. Emlékszem, őszi este volt. A nagy ablakokon keresztül kiválóan látszott, hogy kint esett az eső. Néha villámlott egyet. Az ebédlőben ültem, és az inas már a desszertet hozta be. A csillárban már halványultak a gyertyák, tüzük alig adott világosságot. De így talán jobban is tetszett. Illett a hangulatomhoz. Egy üveg Tokaji volt az asztalon; töltöttem magamnak egy pohárral. És vártam tovább. De a lány csak nem jött. Az asztalon még ott hevertek a vacsora maradványai. Egyedül voltam. És valahogy éreztem, hogy ez így marad.
Kilenc óra felé közeledett az idő, mikor a komornyik ünnepélyesen benyitott.
- Uram, a vendég megérkezett. - mondta. Az arcáról semmit sem tudtam leolvasni, mint általában. Pedig tudtam, hogy meg van lepődve, ahogy én is. Herald, az inasom rögtön tudta a dolgát: mire Scott, a komornyik bekísérte a lányt, a vacsorám utolsó morzsái is eltűntek. Az asztal úgy ragyogott, mintha egész eddig így vártam volna rá. Leült velem szembe, a másik végen. Akkor sokadszor fordult meg a fejemben, hogy jobb lenne egy rövidebb asztal. És csak néztem, néztem a tüneményt a terem túlfelén. Épp olyan gyönyörű volt, mint mindig. Mint amikor megismertem... Épp csak kissé mintha komorabb lett volna az átlagosnál. Mintha szomorúbb lett volna... Az a ruha volt rajta, amit akkor hordott, amikor megismerkedtünk. Mosolygott, de a szeme szomorú maradt.
- Gondolom... gondolom meglepődtél... egy kicsit... hogy... itt... vagyok.
Akadozva beszélt, mintha nehezen venné a levegőt. Sejtettem, sőt, tudtam miért. De nem akartam erre gondolni. Próbáltam elterelni róla a figyelmem.
- Mi tagadás... egy kissé. - válaszoltam. - De örülök, hogy itt vagy. Nézd Lilith...
- Csitt! Tudom, mit akarsz mondani. És nem érdekel. Csak azt akarom, hogy tudd, én mindig szerettelek, és szeretni is foglak. Várok rád.
- Én is szeretlek. De gondolom ezt is tudod.
- Nos, igen. Azóta sok mindent tudok. Ezért is várok rád. Tulajdonképpen csak ezért jöttem. De a te időd még nem jött el.
Ránéztem. Tagadhatatlan volt a különbség a régi Lilith és őközötte. Ő volt, és mégsem ő. Villám hasított az éjszakába. A gyertyák fénye már majdnem kihunyt, de a villám fénye megvilágította a testét. Láttam az arcát, láttam a testét, láttam a kezét, és láttam a széket, ahol ült...
Egy ló vágtatása... Nyílvesszők süvítése... Kardok vasának csattanása... És egy test zuhanása. Emlékek, melyektől sohasem szabadulok. Az a nyíl két szívet járt át egyszerre, és én nem tehettem semmit.
Scott kivezette a lányt. Kiittam a bort, és felvettem a kabátom. Mire a komornyik visszatért, már készen álltam.
- Elmegy, uram? - kérdezte.
- Igen, Scott. Meglátogatom a régi kedvesem.
Távozóban még meghagytam Scottnak, hogy az asztalt tetesse rendbe, mert még visszajövök. Mert hogy visszajövök, az biztos. Vagy így, vagy úgy.
Az istállóból kivezettettem a legjobb lovat, és meg sem álltam a temetőig. Nem kellett sokáig keresnem azt a bizonyos sírt. Kihúztam a kardom, miközben le nem vettem volna a szemem a feliratról: ,,Lilith Doenwood, 1541-1566. Emléke szívünkben él." Megremegett a kezem. ,,Várlak..." Tudom. Mint ahogy azt is, nem így, és nem most. Letettem az acélt, és ráborultam a sírra...
1989. október 21. A Halloway házaspár két halovány emberalakot látott, amint kézen fogva sétáltak a Doenwood kastély cseresznyefáinak árnyékában...
Hurrá! Valaki a nem-vers kategóriába száll be! ;)
Méghozzá egy érdekes, szépen előadott történettel. Itt aztán tényleg összefonódik a szerelem és a halál, még inkább, mint Adynál :p (csak mert most róla tanulunk, azért jutott eszembe)
Bruce, csak azt tudom mondani: szállj be a többi írásoddal is :D De azért feltölthetnéd valahova, nem egy ördöngösség, segítek ha akarod - mert így körülményes lementeni.
Rendhagyó hangulatjelentés:
A tegnapi este megint furcsa volt. Csak a szokásos, de mégis valahogy más... valamit megváltoztatott. Egy régi barátommal beszélgettünk egy rekesz jenki sör mellett, úgy ahogy már nagyon rég nem. Furcsa dolgokat mondott, és akkor nem is igazán gondolkoztam el rajta. Hajnalban sétálltam haza, üres fejjel, egykedvűen... de nem úgy, ahogy szoktam. A hűséges követőm elmaradt az árnyakból, csak magam voltam, üresen, kiégetten, gondolatok, és érzelmek nélkül. Reggel alig bírtam felkelni, de muszáj volt- mire elkészültem a feladattal már mindenki elindult haza: a legtöbben vidéken laknak. Egykedvűen indultam megint haza, de... valami megváltozott. A nap fényesen ragyogott felettem, az ég igazi kék színben tündökölt, én pedig megálltam, és úgy éreztem, mintha megvilágosodtam volna. Fura volt. Nekidőltem egy szétvert padnak, és rágyújtottam, mintegy megszokásból. Furcsa gondolatok jártak a fejemben. Eddig tényleg úgy éreztem, mintha egy álomban éltem volna, pont mint ahogy abban a rajzfilmben, ami annyira megfogott, és rádöbbentem, hogy majd három éve egyhelyben járok... Ugyanazt az álmot láttam minden reggel, és este, nem a jelenben éltem, hanem a múltban- egy alternatív lehetőségben, és rá se jöttem, hogy ez nem a valóság. Persze más kérdés, hogy mi is valós, mégis... az ember érzi, hogy melyik melyik.
Ma reggel véget ért az álmom. Nem, nem ébredtem fel- azt hiszem, sosem fogok igazán- egyszerűen csak egy újabb kezdődött. Egy új álom, hol nincs örökké éjszaka, ahol néha valóban, igazán kisüt a nap, csak észre kell venni a felhők között. majdnem felnevettem a pad mellett. Ennyi lenne az egész? Ilyen egyszerű? Spike életének értelme az volt, hogy keresett valamit, amit elvesztett. Én azt keresem, ami még sose volt igazán az enyém. Nagy különbség.
Nagyon nagy. Rájöttem a megoldásra: nem keresek tovább semmit. Hagyom, hogy engem találjon meg az. Ennyi az egész. Egyszerűnek hangzik. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Egy barátom szerint sose változhatunk meg igazán. Ez így is van: nem fogok sokat változni, de mégis fogok valamennyit: most, hogy ráébredtem erre a másik álomra, úgy érzem, máris változott valami. Eldobtam a cigit, és komolyan elhatároztam, hogy lassanként le fogok szokni.
Már nincs rá szükségem.
A liftben már nem gondolkoztam semmin, egy feliratot néztem, amit én véstem a koszos fémlemezre nemrég:
Life is but a dream.
Talán ideje lenne alávésni:
...and no dream last forever.
QuoteOriginally posted by Tiaro
Rendhagyó hangulatjelentés:
Life is but a dream.
Talán ideje lenne alávésni:
...and no dream last forever.
Szép nagyon,d e néha eltöprengek: hogy-hogy még élsz??? No offense man, de nagyon negatívak a hullámaid (by Csodabogár) :)
ööööö... ez egy nagyon érdekes kérdés. Az biztos, hogy komolyan sose jutott eszembe, hogy öngyilkos legyek: egyszerűen túlságosan szeretek élni ahhoz, hogy ilyesmire vetemedjek, másrészt lélekben mindig is optimista voltam, csak igyekszem elfojtani magamban... Egyébként milyen negatív hullámok? Asszem ez volt eddig a legpozitívabb hangulatjelentésem... :D
QuoteOriginally posted by Tiaro
Egyébként milyen negatív hullámok? Asszem ez volt eddig a legpozitívabb hangulatjelentésem... :D
ööö... csak vicceltem :D Egyébként az összesre gondoltam, azért többesszámban :D
Soridan, figyelmedbe ajánlom a kövtkező részletet:
"nincs örökké éjszaka, ahol néha valóban, igazán kisüt a nap, csak észre kell venni a felhők között. "
Egyébként nagyon is világos, hogy miért él még: aki kiírja/kibeszéli/kifesti/kizenéli/stb. magából a negatív hullámokat, abban több marad a jóból :)
Ramiz: Köszi mind a dicséretet, mind a segítséget - szükség lesz rá... addig is itt az egyik első (állítólag) jobb művem.
------------------
A láng
1848. március 14.
Halk sercegés hasított az éjszakába: gyufát, majd arról gyertyát gyújtottak.
"Megszülettem. Egy kis láng, melynek az élete rövid, de soha nem lehet tudni, mire lesz képes, minek lesz elindítója. Egy férfi jött, kezében tollal, papírral. Leült, majd írni kezdett. Arca fakó volt és színtelen. De én éreztem valamit: egy szikrát, mely arra várt, hogy elborítsa elméjét. Hirtelen új lapot vett, új műbe fogott. Arca már nem azé volt, aki az előbb ideült. Egy új embert láttam, kinek szeme szinte lángban égett, mialatt a sorokat rótta. Olyan embert láttam, aki le akarja vetni láncait, hogy börtönéből kitörjön. A bensejében eddig csak lappangó kis szikra tüzet fogott, és hamarosan őrjítő forróság öntötte el: a harc heve. Megérezte jövőjét, azt, ami történni fog, de nem bánta. Ő csak írt, rendíthetetlenül. Tudta, a holnapi nap nagy nap lesz. Már hallani lehetett, hogy miközben a versét írja, mondja a refrént: ...rabok tovább nem leszünk!
Letette a tollat. Érezte: eljött az idő. Elfújta a gyertyát, de én még éltem. Nem. Nem a gyertya lángja voltam, hanem az övé, az ő lelkében éltem. Ott voltam szívében, miközben a Nemzeti Dalt írta, ott voltam, mikor először elszavalta, és ott voltam, mikor meghalt..."
De a láng tovább élt. Ő mindannyiunk szívében ott van; ég, míg álmaink meg nem valósulnak, vagy míg el nem nyel minket a feledés homálya.
Na, végre el is olvastam, amiket írtatok. A megöltem a földet nagyon aranyos, a főhősről sütő értetlenség nagyon eltalált, a hangulata is kellőképpen közönyös, grat a novelláért. Az üzenet jól lett megírva, a stílus is jó, csak annyi javaslatom lenne, hogy egy kicsit szánj rá több időt, és írd le hosszabban, mert így olyan rövid lett, mintha elsietted volna, nem olyan hangsúlyos a végén a csattanó. A láng viszont pont jó úgy, ahogy van, bár nem vagyok túl hazafias természet, de ennyi még bejött. Nnnna... szuperokos kritikánkat hallották, további kellemes írkálást... :p
Welcome back, Tiaro ;) Vissza a gyökerekhez? (CB) Ebből még avatárcsere lehet...
Az öngyilkosságról meg eszembe jutott egy versike, előkapartam valahonnan. Még tavaly írtam, volt egy rossz időszakom. Senki nem vette észre. Nem barát vagy szerelem mentett meg, hanem a belénk égetett állati ösztön, a létfenntartás vasbilincse. Azóta megismertem egy-két jó dolgot (animék & fórumozás). Az internet életet menthet... :rolleyes: Persze nem tudhatom, milyen mély a pocsolya, amíg bele nem léptem - talán nem volt komoly. Elfelejtettem, mert el akartam. A verset azért megtartottam.
---------------------------------------------------------------------
AZ EGYETLEN ELLENFELEM
Úgy érzem, már nem bírom erővel
Fáradt vagyok tovább törni az utat
A kötél a hurokkal otthon készen várt...
Most fáradtan ülök. Az óra tízet mutat.
Miért vagyok gyenge? Hisz' szomjazom a halált!
... Ma is legyőzött az életösztön.
Lassan haldokló percek, órák megint
Szürke napok, piszkos-mocskos masszaként
Gyűlölnek! Kiszállok. Konyhakést élezek.
Vajon sikerül? Körmömön próbálom az élét.
Utolsó szívdobbanás, utolsó nagy lélegzet...
... Ma is legyőzött az életösztön.
Hiába keresek, zárt ajtókra, zárt szívekre bukkanok
Hiszek, de vigasz már abban sem találok
"Mindegy vagyok"... csak kapaszkodom e ténybe
Éjszaka van, vonatra várok, remegve állok
És megigézve bámulok a közeledő fénybe
... Ma még legyőzött az életösztön.
---------------------------------------------------------------------
U.i.: Örülök, ha tetszettek, amiket írtam. Örülnék a kritikának is az első kettőről (topic elején). :p
Ha jól emékszem, az egyikről már írtam kritikát pmben. ;) A másikról majd akkor, ha nyugodt körülmények között el tudom olvasni, most ugyanis mindjárt elalszok... :o
Na nézzük, mi is illik ide...
Maradjunk a vidám témáknál, itt egy rövidke gondolatsor, emélkedés, vagy ilyemi, még régebbről.
Meghalni
Elaludni csendben, mélyen
A kőszagú sötétségben
Ott, oly lent az örök télben
Hideg, csillagtalan éjben
Szétszóródni jeges szélben
Elhamvadni láng hevében
Elmerülni csend vizében
Megszűnni a semmiségben.
Tiaro nem akarsz költőnek menni??? Nagyon szépek a verseid.
QuoteOriginally posted by Ramiz
U.i.: Örülök, ha tetszettek, amiket írtam. Örülnék a kritikának is az első kettőről (topic elején). :p
Kedves Ramiz!
Olvastam felhívásod, hogy
kritikára vágysz...azt annyira nem fogsz tőlem kapni, de a
véleményem szívesen leírom, ha az is megfelel:)
Előszöris nagyon nagyon örülök, hogy betetted a post végére ezt a felszólítást, ugyanis így visszanéztem az első oldalra, és akkor vettem észre, hogy szégyenszemre nem olvastam el a Sors című irományod! Na most pótoltam!! Sajnos a Metropolist még nem láttam, pedig biztos értékelhetőbb lenne a hozzászólásom, ha ismerném a Sors alapját. Nagyon nagyon tetszett ez a ballada(ha már annak nevezted)! Egyszer olvastam egy novellát, amiben volt egy hasonló helyzet, a főhős megtudja magáról hogy robot, és az összes emléke csak programozás eredménye. Már azon is napokig borzongtam, erre is emlékszem. Hősöd helyzete annál fokozottabb, hisz nem csak énjét veszti el, hanem hitét, vallását, meggyőződését is! És csak nehezíti a helyzetet az öngyilkosságra való képtelensége is. Talán nincs is annál kétségbeejtőbb dolog, ha valaki körül összeomlik saját világa, hirtelen teljesen elveszti önmagát. Gyenge kísérletem a megértésre: addig nem terjed racionalitásom, hogy elképzeljem annak a lehetőségét, hogy robot vagyok, vagy a Mátrix rabja, vagy ilyesmi, de nagyon alap szinten már egy olyan gondolat is nyugtalanítana, ha így 21 év után megtudnám, hogy örökbefogadtak, vagy hogy él valahol egy ikertestvérem vagy ilyesmi. egyszóval ha kiderülne, hogy a mostani életem egyfajta hazugság. Ha erre a gondolatra koncentrálok, az így kapott hátborzongás köbe közelítheti hősöd érzelmi világát. (és talán csak közelítheti). És eddig csak az alaptörténetről írtam, a szerelmi szál és a befejezés (különösen a befejezés!!) külön elemzést/áradozást érdemelne, de nem terhellek tovább ilyemivel;) csak még annyit, hogy tetszik, hogy a végét az olvasó döntheti el, ez ugyanaz a kérdés minthogy a vizespohár most akkor félig tele van vagy félig üres:p (optimizmus vs pesszimizmus rulez:D ). a másikat most fogom megnézni, nem akartam hogy összekeveredjen a kettő hatása :D
üdv, noriko
Edit: a másikról a véleményem pm-be is belefért. ott írtam.
Hmm, úgy látom Noriko szépen megoldota a problémát, úgyhogy nekem nincs is már dolgom... :D
Azért mégiscsak pár szó, mert na... :)
Az Egyetlen ellenfelemről: Címválasztás +1 piros pont, My only enemy az egyik kedvenc számom az American Hi-Fi től. :D A lényegi dolgokkal sincs semmi baj, a rövid felvillanó képek, zavart majdnem tőmondatok nagyszerűen hozzák a megfelelő hangulatot, csak a hosszú sorok zavartak egy kicsit, eltontották a ritmusát az egésznek. Ha viszont pont az volt a cél, akkor grat érte. :D
Asszem a hajnali merengőről nem esett még szó, most végre a megfelelő körülmények mellett újra olvastam. :p Nos, kellőképpen nyomottnak tűnik, és az egyszerű, nyugodtnak tűnő gondolatok mögé sok mindent bele lehet érteni. Nagyon szép darab, főleg mert gyakran gondolkozok én is efféléken ilyen hangulatban, úghogy át tudom érezni, mit akartál átadni a sorokban... ;)
Xaga: mindig is költő, író, vagy valami művész-emberke akartam lenni, de be kell látni, ezekből nem nagyon lehet manapság megélni... így hát maradtak az egyesek meg a nullák. Majd ha jól megy a biznisz, lesz idő ilyenekre is... remélem. Ez még igen messzi dolognak tűnik... :rolleyes:
QuoteOriginally posted by Tiaro
Xaga: mindig is költő, író, vagy valami művész-emberke akartam lenni, de be kell látni, ezekből nem nagyon lehet manapság megélni... így hát maradtak az egyesek meg a nullák. Majd ha jól megy a biznisz, lesz idő ilyenekre is... remélem. Ez még igen messzi dolognak tűnik... :rolleyes:
Azért ha sikerül egy kiadót meggyőznöd, akkor keresetkiegészítésnek nem lenne rossz. :D
És majd kérnék kritikát én is az írásaimról, hogy annak megfelelően módosítsam a témát.
És hogy ne csak prédikáljak, itt egy elborult, de már régi darab:
A test
Kitépném én szememet szívesen,
Csak hogy ne lássam e sötét világ
Szennyes mocskait, s ködös fénytelen
Útjait, mik végtelen
Loholnak a sötétbe.
Kitépném én tüdőmet is hamar,
Csak hogy az elmúlás bűzét szívni
ne kelljen együtt a maró-fanyar
Léggel, ami eltakar
Megannyi rút titkokat.
Kitépném az agyam, ha tehetném,
Csak azért, hogy lelketlenségetek,
Testvéreim, észre ne vehetném
Mert én biz azt szeretném
Ha ti is szeretnétek.
S kitépném én szívemet, leginkább,
Csak hogy te, gyönyörű néma úrnőm
Raj keresztül lelkemet ne innád
Cseppenként, vagy legalább
Hamar elfelejteném.
El én.
Asszem még ez se volt:
A Hold testvére
Láttad már a Holdat éjjel,
Fekete vízű tó fölött?
Érezted-e hideg fényét,
Mi ezüstszínbe öltözött?
Félted-e őrült árnyait,
Lidércfénye játékait?
Ezüst habok sötétjében
Tajtékot az est vizében?
A Hold csupán tolvaj festő
Naptól lopott fénnyel álmod
Hamis kísértetképeket
Fekete-fehér világot...
Én a Hold testvére vagyok,
Hamis álmot álmodhatok
-Fekete tintával vetek
Fehér lapra ily kéeket.
Oly színes minden lidércem,
Miért sötét hát? Nem értem...
Színes álmokat lopok csak
A halott színű lapoknak.
Minden színt a napnak hagyok
-Én a Hold testvére vagyok.
És egy emlék egy zenesuliról egy másik furcsa napon
(kicsit talán ez is Lovecraftos lett... :rolleyes: )
A zeneakadémia
Ősi téglák, ősi dohszag
zajos kakofónia
Más csengése van a hangnak
Más a visszhang, más a fény is
Más világa ez a dalnak
lüktet ezer zongora
harsog ezer harsona
rikolt ezer trombita
dúdol ezer fuvola
őrült disszharmónia
Ősi álmok ősi terme
Rejt mélyen ezernyi titkot
Szól a káosz szülte zene
lidérces szimfónia
Megborzong tőle az elme
zokog ezer zongora
krákog ezer harsona
suttog ezer trombita
zizzen ezer fuvola
síró melankólia
Ősi álmodó épület
Fent a nyüzsgő semmi fölött
Egy világban, hol emberek
Más álmaira irigyek
Ahol remélni se lehet
tombol ezer zongora
bömböl ezer harsona
ordít ezer trombita
sikít ezer fuvola
zajos kakofónia
Ősi folyosók ős mélyén
Felharsan a semmi dala
Puszta falak zúgnak zenét
énekelni kezd éjszaka
a Zeneakadémia.
Jah, és még egy.
A múzsa
Feltámadt a költő
érzem a fejemben
gyönyörű angyal-nő
kárhozott szívemben
sír, és kacag egyre
visszhangja cseng egyre
-itt, belül.
Érzéseit érzem,
álmait álmodom
ha lehunyom szemem,
ő száll démonszárnyon
a semmi közepén
szívem fagyos szelén
-itt, belül.
Egyre többet akar
nem gondolva velem
számmal szólni akar
éjjel súgdos nekem
ezernyi szép vágyat
félelmes csodákat
-itt, belül.
Egyre issza vérem
pusztítja a lelkem
kacagja szerelmem,
én mégi szeretem
el nem feledhetem
el nem temethetem
-itt, belül.
Ő akar ölelni
ő akar remélni
ő akar szeretni
álmokat megélni
minden hitem ő csak
vágyai kavargnak
-itt, belül.
Soha ne hagyj engem
fényes istennő el
félek hogyha fejem
lehajtom, elszelel
és vissza ne jön már
és soha nem sír már
-itt, belül.
Táncolok vele hát
bár tudom, vesztem ő
szárnyakon szeljük át
a mélyben fetrengő
ősi, vén földeket
hiszem, ő is szeret
-itt, belül.
Örökös bál-éjjel
örökös küzdelem
kérdezem, nem felel
csak nevet, sír bennem
fekete istennőm
halálos szeretőm
-itt, belül...
Megjegyzés: Angel, erre a versre gondoltam. Azt hiszem, ezért írok.
- Köszönöm a biztatást mindenkinek!
- A Tiaro már költő! ;)
- Most itt rángatnak el a gép elől t. családtagjaim, de lementettem az új verseket, hogy majd nyugodt körülmények és majd megkritikálzom!
Hai hai! Tiaro költő desu! :)
itt meg az én firkantásom:
Gyertyafüst
Száll felfelé szüntelen,
Messzetűnő földeken
Akaratból meg nem áll,
Mindig magasabbra száll.
Ha szél fújja ringatózik,
Pörög, forog, táncot jár,
Mint törékeny égi gyermek
Megtörik , majd összeáll.
És ha éppen lángok fölött
Röpíti a nyári szél,
Felfrissülve, megújulva,
Egyre hosszabb útra kél.
Felrepül a háztetőre,
Átlebeg az udvaron
Messzi fák közt kergetőzik,
S átsuhan hegyormokon.
Megnéz néhány kontinenst
Átszeli az óceánt,
Biztos távból megcsodálja
A pusztító hurrikánt.
S mert kíváncsi, mi van feljebb
Fent kering a Nap körül,
S ott sem áll meg, mert a vágya:
Tudni mi van legfelül.
De mint minden földi álom
Sajnos ő sem végtelen,
Egyszer ő is szertef0szlik
S mindörökre megpihen.
Évek múlnak, gyertyák gyúlnak
Minden egyes ünnepen,
Elfújódnak és a füstjük
Száll felfelé szüntelen.
noriko: Kösz! Hányszor gondolkodtam, hogy hová kerül a füst... most már tudom! De én nem tudtam volna kitalálni! ;)
Tiaro: Te mindig meglepsz! "A Hold testvére" és "A múzsa" mindkettő igen-igen gyönyörű! Költői érzésekből nincs hiány! ;)
Na akkor sorjában:
Elfwarrior: szerintem ha tényleg kritikára vágysz, küldj be valami hosszabbat, és "novellisztikusabbat", azon majd jól elcsámcsogunk. :D
Noriko: a Gyertyafüst tényleg nagyon kedves vers, és emellett ebbe is sok mindent bele lehet gondolni. Kiváncsi volnék, te mit akartál éreztetni vele... vagy csak úgy jött, és kész?
/Ja igen: köszikösziköszi, aranyosak vagytok, most megint jó nagyot dobtatok az egómon.:p /
A mai nagyon vidám:
Zakatol, dúdol, énekel
- zokog a fekete vonat
Hold is, csillag is bújik el
- ha jön a fekete vonat
Utasa nincs élő egy se
- halott a fekete vonat
Sír láttán maga az este
- s vele a fekete vonat
Sínre, útra nincs szüksége
- robog a fekete vonat
Végállomás: világvége
- sikít a fekete vonat
Éji úton vigyázz vándor
- közel a fekete vonat
Ne nézz hátra, hogyha bárhol
- suttog a fekete vonat
Vezetője a vén Halál
- süvít a fekete vonat
Fuss merre bár, ő megtalál
- eljön a fekete vonat.
és még két hangualtkép:
Vihar
Sikongva hörg, zokog az ég
Villáma zúzza kedvesét
Az öreg Föld nyögve tűr
Visítva hullnak könnyei
Pokolfekete felhői
Takarják a tiszta űrt
Vaktító fény cikáz szerte
Nappalt gyújt hamis éjjelbe
A vén Föld vajon kitart?
Tombol minden, mi csak él
Követi ősi mesterét
Őrültként nézi a vihart.
Éjjel
Sápadtan didergett a hold
Ijedten bújt a fagyos ég
A felhők félve úsztak tova
különös éj volt, különös éj
Riadtan vacogtak a fák
Furcsa dalt zúgott a szél
Reszketett maga a világ
különös éj volt, különös éj
Elbújt talán még Isten is
Gyász volt az élet, halál a kéj
Hullt az igaz, s győzött a hamis
különös éj volt...
különös éj.
Helló!
Mint már említettem, én is írok. Az a gond, hogy regényt. :) Sajnos annak az a tulajdonsága, hogy egy ilyen fórumra túl nagy, de majd megpróbálok kiragadni belőle olyan részeket, amik nem szorulnak sok magyarázatra.
Verset kb. két hónapig írtam 13 éves koromban. Nem találtam megfelelőnek a színvonalukat, ezért gyorsan leálltam vele, most mégis azzal indítanék. Öm... ha lehet versnek nevezni. Még szabadversnek is túl szabálytalan. :) Na, ennyit a szabadkozásokból, lesz, ami lesz.
Itt vagyok
Ki tudja, miért és hogyan
Megpróbálok érzéseket gyűjteni,
Amíg időm van
Ebben az alakban létezni
Mozdulatokat, hangokat,
színeket, szagokat
vések az emlékezetembe.
És nem hagyom, hogy kivesszenek.
Soha.
Érzéseket:
Kedvességet, sírást, gyengeséget,
Zajt, csödet, félelmet,
Feketét, fehéret, szürkét,
Monogámiát, festést,
Költősködést, táncot
(Úgy járok itt, mint egy látnok)
Gyengébb vagyok, mint előbb
De elvették erőm
Ott senki nem volt kíváncsi erre
Nézd, milyen ostoba az ember
Mindig azt nézi, miben vagy gyenge
Ott azt látták, mit teszel szebben.
Mindenki más sorssal bír el
És ahelyett, hogy az angyalt sebeznék
Azok, kik azt mondják, javadat szeretnék
Ott, amit tudsz, az az érték,
Abban kell erősödj.
Mesterem bölcs
,,Ha királyként akarod, hogy veled bánjanak, viselkedj úgy, mint egy király"
De itt azt mondják: beképzelt, vad
És veszteden látni akarnak
Irigyek és önzők
Nem ismerik el a szembetűnőt
Mert azok nem ők.
Üdv mindenki! Szép termés volt, amíg otthon voltam :) És ezt a szépet nem csak a mennyiségre értem. Sajna most egy gépírásórán titokban vagyok fórumon, ezért majd délután próbálok elmélkedni a művekről, bár már mások előttem mindent elmondtak :)
Ja, Sötét Angyal! Érdekel a regényed... hol jársz benne? Mikor adják ki??? :)
Huhh, nagyon nincs időm, ezért egy már évek óta alakítgatott világhoz kapcsolódó novellámat beattacholom ide (hosszú lenne becopypaste-olni :) )
Régi, de nekem tetszett :D
Sötét Angyal: Jó kis szabadvers, én is ilyeneket szoktam (nem kella rímekkel-sorhosszal pöszmögni).
A novellát majd otthon, este...
Huhh, még valami. nem kell meglepődni, ha néhány dolog érthetetlennek tűni: ti. ez egy nagyobb történetfolyam egy epizódja csak (a többi egyelőre még csak fejben van meg -_-); illetve, mivel jobbára saját használatra, próbaként íródott, a karakterek és helyszínek leírása is 'pöttyet' hiányos - de legalább nem nyirbálom meg az olvasói képzelet szabadságát :D
QuoteOriginally posted by Bruce579
Soridan, figyelmedbe ajánlom a kövtkező részletet:
"nincs örökké éjszaka, ahol néha valóban, igazán kisüt a nap, csak észre kell venni a felhők között. "
Egyébként nagyon is világos, hogy miért él még: aki kiírja/kibeszéli/kifesti/kizenéli/stb. magából a negatív hullámokat, abban több marad a jóból :)
*Sóhaj* Akkor hadd idézzek egyet egy reklámból: "És ezt miért nem annak mondja, aki még nem tudja?"
Már nem azért, hogy kötözködjek, vagy megbántsalak, vagy mi, de semmi újat nem mondtál nekem. :)
QuoteOriginally posted by Bruce579
Ja, Sötét Angyal! Érdekel a regényed... hol jársz benne? Mikor adják ki??? :)
Öhm... Nem hinném, hogy bárki kiadná. :) De kösz az érdeklődést.
Hát igen, mint írtam a vers túlontúl is szabad. :) Azt hiszem, akkoriban eldöntöttem, hogy "én most verset írok", aztán prózát írtam, csak kevésbé helytakarékos módon. :D
QuoteOriginally posted by Sötét Angyal
Hát igen, mint írtam a vers túlontúl is szabad.
:confused: túlontúl szabad? Ne butáskodj, én egy teljesen megfelelő szabadverset látok ott!:) Magukat költőnek nevező emberek sokkal vadabb dolgokat is produkáltak már, és azokat is elfogadta a világ szabadversként.... A tiéddel sincs semmi baj, és egyébként nagyon tetszik! (Nagyon is emlékeztet arra az érzésre amikor a családommal külföldre mentünk és ott beírattak a helyi suliba... de aztán szerencsére idővel megváltozott a körülöttem lévők hozzáállása, meg talán az enyém is.)
Na, most megyek Soridan-novellát olvasni!
;) olvasói képzeletem már fel is készült a szárnyalásra:p
Sötét Angyal: felbátorodtam, elkezdtem én is Írni egy szabad verset... :rolleyes: ;)
QuoteOriginally posted by noriko
Na, most megyek Soridan-novellát olvasni!
;) olvasói képzeletem már fel is készült a szárnyalásra:p
Csak nehogy mélyrepülésbe kezdjen miattam :p :D
QuoteOriginally posted by Soridan
*Sóhaj* Akkor hadd idézzek egyet egy reklámból: "És ezt miért nem annak mondja, aki még nem tudja?"
Már nem azért, hogy kötözködjek, vagy megbántsalak, vagy mi, de semmi újat nem mondtál nekem. :)
Ups... sorry, de mikor elkezdtem írni, a válaszod még nem volt ott... csak annyit láttam, amennyit előtte írtál, azaz hogy a műnek a negatív oldalát láttad...
(Amúgy meg engem megbántani??? Ahhoz kicsit még gyakorolni kéne :hopp: :hehe: )
QuoteOriginally posted by Bruce579
Ups... sorry, de mikor elkezdtem írni, a válaszod még nem volt ott... csak annyit láttam, amennyit előtte írtál, azaz hogy a műnek a negatív oldalát láttad...
(Amúgy meg engem megbántani??? Ahhoz kicsit még gyakorolni kéne :hopp: :hehe: )
:) Egyszerre minkét oldalt igyekszem látni, különben műkönnymirigyeket kell beépítenem :D
(Igen, téged megbántani. Adj két percet, és többé nem állsz velem szóba :p )
Ugye nem az megy itt, amire gondolok? ;) Fő a :tezsvir: !
QuoteOriginally posted by Ramiz
Ugye nem az megy itt, amire gondolok? ;) Fő a :tezsvir: !
Biztosan nem az megy ;)
Egyébként... ha
esetleg tetszett valakinek amit írtam, és szeretne még olvasni valami hasonlót, akkor... nos, akkor megerőszakolva alapvetően jámboran lusta természetemet, gépelhetek még valami ilyesmit (fejben úgyis megvan 2-3 éve :rolleyes: )
Gépelj nyugodtan, azért vagyunk itt (meg a topic is)!
Csak nyugodtan küldözgesd az írásaidat, mi (de én biztosan) itt leszek hogy elolvassam :)
Ramiz, te meg hogy gondolhattál olyat, hogy AZ megy? A fórum irodalmi threadjében??? Az ilyen feltételezések helyett tőled is inkább egy újabb verset vagy prózát várok... :) Ha már én nem tudok beküldeni :(
QuoteOriginally posted by Ramiz
Sötét Angyal: felbátorodtam, elkezdtem én is Írni egy szabad verset... :rolleyes: ;)
Ennek nagyon örülök. :hopp: És mikor olvashatom?
Majd én is beírok már valami újat, de az otthon van, ahova majd csak valamikor jövő héten megyek.
Akkor végigolvasom az összes írást is, ígérem. Eddig az első oldalig jutottam, de hát ugye :uzi: kolis gép. Nem lehet ideális hangulatba kerülni az olvasáshoz, ha 1. állandóan szidod ezt a :hogyaza: gépet, 2. vagy hárman ülnek mögötted azt várva, hogy felállj végre :3x3: ... De mindent bepótolok.
Hmm. Lehet, h alma vagyok, de mivel kéne megnyitni az írásodat, Soridan...? A Wordöm meghal, amikor próbálom, és a Notepad is. :confused:
Az Álmodó
Kapálódzik az öntudat, de visszatér a testbe
Elso tiszta gondolatával önmagát keresve
"Én még csak megvolnék, de a világot nem találom
Tudom, elég ócska volt, de azért mégis sajnálom!"
Hát visszatartott lélegzettel lebegek az urben
Kint a néma ürességben, bent a kavargó zurben
A szememben tükrözodik millió apró csillag képe
Most, hogy teljesen éber lettem, mindent értek végre
"Én álmodtam a világot!" - hiába, lélegzet nélkül
Csak egy percig bírom, örökké tart...
... mégis meghalok végül
U.i.: Ez még nem az a "szabad", Sötét Angyal. Az még készül (meg elbeszélés is)...
Nekem sikerült megnyitnom Word-del, el is olvastam:) Jöhet még hasonló Soridan!! Mert tetszett! Nagyon szeretek fantasyt olvasni, szárnyalt is olvasói képzeletem:p Egész jó kis tündés szöveget hoztál ott össze :D Meg a nevek is hangulatosak
QuoteOriginally posted by Tiaro
Hmm. Lehet, h alma vagyok, de mivel kéne megnyitni az írásodat, Soridan...? A Wordöm meghal, amikor próbálom, és a Notepad is. :confused:
Word 97-ben írtam... notepad nem jó hozzá. Hmm, átrakom *.rtf-be, úgy biztosan menni fog, szimpla commanderből is.
Noriko: :merci: Adtál egy pofont a szerénységemnek, de jólesett :D Tümdés szöveg? hehe, hát igyekeztem. Egyébként az ott kentaur nyelven van, csak átültettem ide :rolleyes: (a nevek, és idegen kifejezések mind)
QuoteOriginally posted by Soridan
Egyébként az ott kentaur nyelven van, csak átültettem ide :rolleyes: (a nevek, és idegen kifejezések mind)
Most hogy mondod...kentaurból mindig gyenge voltam:( nade egyszer majdcsak meglesz az a középfokú..:p
QuoteOriginally posted by Ramiz
Egyedül csak a molekulányi esőcseppeket nem értettem.
fordítva, esőcseppnyi molekulák= egy esőcseppet kitévő molekulák=esőcseppek cifrán leírva :D
/me love "Tiarós" darab :)
A Nincs abszolút igazság érdekes volt, elgondolkodtató. Az én burkomat szerintem már áttörte régebben a külvilág, már nemcsak én alakítom ami belül van...:rolleyes:
most megyek novellát olvasni by Tiaro
ja ne minna! (ez ugye see you-t jelent..?)
Az Abszolút igazság nagyon is igaz, de sajna nekem sincs meg a kellő védelem a két réteg között. Asszem én ezt a "nem érdekel semmi, nagyon laza csávó vagyok" attitűddel próbálom meg leplezni. :)
U.i.: nemrég nézted meg az EVA-t, vagy semmi kapcsolat...?
Jó ez a kis vers, tisztára, mintha valami eposzból idézted volna. Nincs több része...? :)
Amúgy csak nem happyendet vártál tőlem... :p De ha tetszett, nagyon örülök.
Jesus Christ Superstar tényleg jó, nagyon szeretem. Vannak bene remekül eltalált részek. Egyik kedvenc rímem:
"To conquer death, you only have to die- you only have to die..." :)
Az a vicces az egészben, hogy minden vallás úgy tartja, a hitetlenek pokolra kerülnek. Mivel minden embernek max egy vallása lehet egyszerre, könnyű kitalálni, hányan üdvözülnek... :rolleyes:
Amúgy alapjában véve az a baj, hogy túl sok rossz tapasztalatom volt már az egyházzal kapcsolatban. Pl nagybátyám temetésén egyhén pityókás volt a pap, és akkora baromságokat mondott, hogy komolyan vissza kellett fognom magam, nehogy fültövön csapjam egy fejfával. :ejj: Ennyit a kegyeletről.
Na, itt az ideje, hogy a művekről én is elmondjam a véleményem.
Először is kezdem egy szomorú (mármint nekem) hírrel: nem tudom megnézni Soridan novelláját!
Az Álmodó. Hmm... nem rossz, nem rossz. Sőt! Az első versszak ráadásul nagyon eltalált lett szerintem. Engem megfogott ;)
Az Esővel kapcsolatban egyvalamivel egyet kell értenem a kedves szülőkkel: tényleg nyomasztó. De nekem ettől függetlenül (vagy épp ezért?) nagggyon teccik! Az angyalok képe nagyon hatásos.
Ugyanezt el tudom mondani A Nagyvilág Tetején című művéről. Sajna a világra nagyon is igaz :(
Az Otthonnal kapcsolatban meg: van még ilyened? Amúgy is nagy Magusos vagyok (na jó, inkább csak voltam, de a regényeket még mindig szívesen olvasom), és ez most pont jól jött. Rég olvastam ilyet!:D
A Nincs abszolút igazságról viszont nem tudok sokat mondani... Nagyon egyéni (belső) látásmódot tükröz... többször is el kellett olvasnom (pedig nem is olyan bonyolult szöveg). Most, hogy értem, már tetszik is.
Végül az Állókép az Oidipuszból. Hát igen, Tiaro elmondott mindent, amit el lehetett, és ez szerintem egyértelmű dícséret: mintha csak valami eposzból ollóztad volna ki. (Nem is lenne rossz! Nem akarsz írni egy eposzt? Három versszak már megvan ;) )
Mára ennyi. Még egy sajáttal hozzájárulok a fórumhoz, de előtte lenne egy kérésem: Soridan, nagy gond lenne, ha újra felraknád azt az írásodat (ami a többiek szerint tündés, és én nagyon szeretem a tündéket :))
Na, akkor jöhet a saját (mivel sajna Ramiz még mindig nem monta el, hogy hogy töltsem fel, megint csak ide másolom :))
-----------------------------
Át a másik oldalra
Szerette hallgatni az esőt. Eddig olyan megnyugtató volt számára. De most nem tudott úrrá lenni félelmén: érezte, hogy valami nincs rendben. Járkált föl s alá, és nem tudta, hogy mit tegyen. Kint már zuhogott, és ez idegesítette. Nem bírta tovább, úgy érezte, lassan megőrül... Hirtelen villámlott, majd hatalmasat dörgött az ég. "Ez közel volt"- gondolta. Fázott, és úgy érezte, valaki figyeli. Valaki... vagy valami...
Kiment az utcára, bár nem tudta miért. Csak menekülni akart. Előle: az elől az árny elől
Valaki - vagy valami - követte. Nem tudta, miért - vagy csak nem akarta tudni? Szaladni kezdett. Rohant az életéért. Órákon át futott, míg végül azt sem tudta, hol jár - de a várost már rég elhagyta: a házak fényeit egyik irányból sem látta. Csak a sötétséget...
Érezte, közel a vég. Az a valami már ott lihegett a nyakában, és ő már állni sem bírt. Kiáltani akart, bár nem tudta, kinek, vagy egyáltalán miért. Villám hasított az éjszakába, és ő meglátta üldözője arcát. Meglátta a semmit...
Magára húzta a kabátját, védekezni próbált, de tudta - érezte? - semmi esélye. Fázott, és mégis melege volt, félt, és mégis nyugodt volt. Valami könnyed melegség futott végig rajta. Kinyitotta a szemét, és látta. Látta a Fényt...
Elindult. De hirtelen mintha hívni kezdték volna. A túloldalról. Nem tudta, menjen-e. Hisz hallotta a hangokat, de ugyanakkor ott volt az a csábító melegség. Elindult vissza, a hangok irányába, de valami nem hagyta. Nem, nem az addigra mindent körülölelő világosság volt, hanem valami hideg és sötét... Engedelmeskedett az ismeretlen hatalomnak, eddigi üldözőjének - mely már nem is volt olyan félelmetes. Elindult a másik irányba...
A túloldalt pedig egy fehér szobában megjelent a képernyőn egy csík, és már csak a sípolás hallatszott...
Hehe. Szomorú téma szép megfogalmazásban. Nekem bejött. ^^
Versek:
Szokatlanul pozitív kicsngésű darab: :)
Karnevál
Vérmaszkot álmodott az erdő
Az takarja most zöld lombjait
Vörösbe öltözött, vén felhő
Árnyéka fedi szép ágait.
Nevető gyermek most a hűs szél
Félve túr a levelek közé
Felkap ezernyit, s azt szórja szét
Sárga függönyként a fák elé
Bál már ez, igazi maszkabál
Ősi ünnep az elmúlásnak
Új úr jön, mert elment a szép nyár
Új fejedelme jön a tájnak...
S én, ki csendben hallgatom a fákat
-megannyi dáma cifra kalapban-
Nem érzem már a régi vágyat
hogy e világot hátrahagyjam.
hiába szép az ősz karneválja
Tudom, hogy jön még az új hajnal
Mikor a vén király megfárad
És újra felcsendül az ős dal.
Ezt a kettőt pedig már páran látták:
Bukott angyalok
Vagyunk a hit ősi szava
Vagyunk fogoly szabadok
Vagyunk az új idők dala
Vagyunk a bukott angyalok
Ha nevetünk, minden kacag
Ha mi sírunk, minden zokog
Ha nem szólunk, mind hallgatag
Vagyunk a bukott angyalok
Csodáljuk, mint jár a világ
A mindenség hogyan forog
Nevetünk, ha Isten hibáz
Vagyunk a bukott angyalok
Messze nézünk, mást keresünk
Nem kell, mi előttünk topog
Keressük, mit el se vesztünk
Vagyunk a bukott angyalok
Boldogságot énekelünk
S magunk nem vagyunk boldogok
Megöljük másért a lelkünk
Vagyunk a bukott angyalok
Megvet az, ki sírni nem mer
S reszket, ha szólnak bús dalok
Nem vagyunk isten, vagy ember
Vagyunk a bukott angyalok
Nevet az, ki nem látja, mit én
Tán okosabb, mint én vagyok
Nevetünk az ész győzelmén
Vagyunk a bukott angyalok
Vagyunk a múlt prófétája
vagyunk szabaddá lett rabok
Vagyunk a remény imája
Vagyunk a bukott angyalok.
És az utsó:
P.S.
Keserű, mélabús zene
A semmiben ős dal csendül
A szívem könnyezik vele
Ahogy a régi húr pendül
Mindenki tudja, vége már
Mégse zúg fel még a taps
A dal nem halott, tovaszáll
S emléke csak, mi ittmaradt
Keserű, mélabús, s oly szép
Ki figyeli, hallja csak meg
...az emlékét szeretem én
Öröknek hitt szerelmednek.
Ja igen, és Bruce, ha tetszett, itt egy hasonló, szintén MAGUS, még az RPG-s hőskoromból... :D
VÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! írtam egy nagyon gondosan megszerkesztett és hosszú kommentet az előbb, de elveszett!!!!:bruhuhu: :comp:
nincs kedvem mégegyszer, a lényeg az volt hogy:
minden nagyon szép és jó. mindenki meg van dícsérve; nem bűn a félreolvasás, azért vagyunk hogy segítsünk értelmezni első forrásból; Soridan művében csak a versike tündés, azaz az sem mert kentaurul van, de tény hogy fantasy, és csak ajánlani tudom; ja és eposzt nem írok de köszönöm a dícséretet.
ez volt, csak szebben és bővebben... my beautiful long post! :(
ja ne minna!(állítsatok majd le, ha ez nem is így van!):p
Noriko: Így már jártam én is... azóta mindig mielőtt elküldeném, Ctrl+insert, és ha elveszne Shift+insert. Ja, a műveket meg elolvasom, ha épp nem órán vagyok a fórumon ;)
Na igen, ha hosszú levélről van szó, mindig copysok egyet én is, a gép érdekében.
Idevágó story: Egy ideig egy netcaféban dolgoztam nyáron, és egyszer bejött hozzám egy öregúr, kérte hogy nyissak meg neki egy postafiókot, mert valahol külföldön él a lánya, és nagyon ritkán tud levelezni vele. Leült, és kb két órán kersztül gépelt egy levelet, majd egyszer csak szól, hgy nézzem meg, mi a baj. Mondanom se kell, a net szétfagyott, a levél meg elveszett. Komolyan mondom, olyan kétségbeesetten nézett rám... Még a pénzt se volt szívem tőle elkérni. :o
Ja igen: Ramiz, a vers egy kicsit elborultra sikerült, nem? :D Az zavart, hogy néhol úgy hangzott, mint egy greenpeace-reklámszöveg, ennek ellenére maga az alapötlet nagyon jó, és az utolsó versszak is tetszett... :p
És van is benne igazság sajna. :ejj:
Noriko: a köszönéssel kapcsolatban: tőlem lehet hibás, fogalmam sincs hogy kéne leírni... ;)
Ja igen, úgy is kezdek kifogyni a versekből, jöjjön egy újabb novella.
Jajj, a másik írásodról elfelejtkeztem:
A monológ kis egyszerű darab, az életút viszont nagyon tetszett. Kissé egyoldalúan láttatja a dolgokat, de meg kell hagyni, hogy hangulata az van. ;)
Huhh...mindenki sugoi!
És mivel többeknek kis problémája volt novellával, íme rtf-be átrakva (ez már csak jó lesz :D )
Végre sikerült!
És érdemes is volt elolvasni, jó ez az álhős gondolat. A világ is hangulatosnak tűnik. Teljesen saját?
QuoteOriginally posted by Tiaro
Végre sikerült!
És érdemes is volt elolvasni, jó ez az álhős gondolat. A világ is hangulatosnak tűnik. Teljesen saját?
:merci:
Igen, teljesen saját világ. Vagy 3000 év történelme megvan, ebből 700 év részletesen, térképek, legendák, mí****ok.... dinasztiák felemelkedése és bukása.... de sajna mind csak fejben :rolleyes:
Kellene ösztönzés, hogy be is írjam... de azt hiszem, most már megkaptam, elvégre nem húzta le senki :D
Huhh, akkor gratulálok. Nekem sosem volt ennyi türelmem. ha mégis elkészül valamikor, szívesen elolvasnám. ;)
Ja igen, én is kedvet kaptam már a részlet-copyzáshoz. Ez a rövid szösszenet sajnos nem teljesen érthető, mert egy egész 500 oldalas regény történései utáni időkben játszódik, de azért valamennyire használható. Egy trilógiát akartam összehozni, de a második könyv negyedénél elakadtam. :ejj:
Ja igen, és ebből legalább fény derül a nickem eredetére is... :D
Hős & 2.zip letöltve. Greenpeace-reklámszöveg? :ejj: Könnyű legyintéssel elintézni a dolgot. Mindenki ezt teszi. Egypár generációt talán még elbír...
Ne haragudj, de nekem már kicsit elegem lett a mentsük meg a világot- dologtól. Amíg a felelősök nem veszik komolyan a dolgot, a közemberek, meg aktivisták megmaradhatnak a röpcédulaosztásnál. :ejj:
"BÁRMI JÖJJÖN, MOST SZÓLOK: ÉN ELLENETEK VAGYOK!" én is én is!!:o greenpeace-reklámszöveg-vers rulez!:)
Az Életút címűt én is kiemelném külön dícséretre, ötletes felépítés nagyon!
QuoteIgen, teljesen saját világ. Vagy 3000 év történelme megvan, ebből 700 év részletesen, térképek, legendák, mí****ok.... dinasztiák felemelkedése és bukása.... de sajna mind csak fejben
Kellene ösztönzés, hogy be is írjam... de azt hiszem, most már megkaptam, elvégre nem húzta le senki
:_piszka: naaaa írd le írd le ííírd le!!:D 700 év részletesen?! sugoi! nehogy kárbavesszen hé!;)
QuoteEz a rövid szösszenet sajnos nem teljesen érthető, mert egy egész 500 oldalas regény történései utáni időkben játszódik, de azért valamennyire használható. Egy trilógiát akartam összehozni, de a második könyv negyedénél elakadtam.
...az 500 oldalas regényt te írtad??vagy egy meglévőt vittél tovább? ha az előbbi akkor:eek: ! második könyv negyede?? akkor már van első könyv! erre is csak: :eek: ! megyek elbújni az ágyalá.. */me szégyenkezve gyűrögeti élete leghosszabb, kemény 16 oldalas "regényét"*:ejj: :p
amúgy kedvencem A völgy
A bérgyilkos közben merült fel bennem a kérdés, Tiaro, te lőttél már? hihetetlen aprólékos a fegyverleírásod:)
Na, ez egy hosszú történet.
Életem egyik legjobb könyve a Fekete Dalnok volt, a Gorduin cilus eleje (Csepp és tenger, Halál havában, Észak lángjai) és egyszerűen annyira megszerettem Ynevet, hogy arra gondoltam, muszáj nekem is egy sztorit írnom rá. Elkezdtem, aztán nem tetszett, és abbahagytam, de annyira megszerettem a fősőhöket, hogy újra elkezdtem. Egy régi írógépen kopácsoltam, körülbelül másfél évig, és elkészült az első könyv, még mindig megvan papíron. (Visszaszámolva úgy 490 akárhány oldalasra sikerült), aztán elkezdtem írni nemrég a másodikat is, de abban csak vagy 120-ig jutottam, mert nem volt sok időm rá. Aztán mikor elkezdtem volna újra, egy csomó logikai, meg egyéb hibára jöttem rá még az első könyvben, amit át kéne alakítani, így elkezdtem begépelni Wordben. Nem sokáig jutottam, csak az első fejezetig, amikor meghalt a rendszer, és az is elveszett. Azóta feladtam: majd ha lesz sok-sok időm, átírom az egészet, és kimentem vagy négy különböző CD-re. Addig jól elvan a polcon. :rolleyes: Eddig egy barátom olvasta az egészet, neki nagyon tetszett, bár ő ugye elfogult. :)
A fegyverekkel kapcsolatban: nem, sajnos még csak légpuskával, de ki akarom próbálni. Egyszerűen csak érdekel a téma, utánaolvasgattam, meg unalmas órákon tervezgettem már félautomata lőfegyvereket. Pedig nem tartom magam millitaristának. :p
QuoteOriginally posted by Tiaro
Egy régi írógépen kopácsoltam, körülbelül másfél évig, és elkészült az első könyv, még mindig megvan papíron.
(...)elkezdtem begépelni Wordben. Nem sokáig jutottam, csak az első fejezetig, amikor meghalt a rendszer, és az is elveszett.
És még azt mondják hogy haladni kell a korral? :ejj: :hehe: Elég bosszantó lehetett! Én egy csomó ideig magam alatt voltam, mert meghalt a gépünk és azon volt az összes versem összeszedve és begépelve, olyanok is amiket egyből ott írtam, vagy már elkeveredett az eredeti papírfecni változat. Szóval elveszettnek hittem őket, de nemrég nagybátyám+segéderői elővarázsolták nekem valahogy!! Azért tudom most postolgatni nektek:D
Tiaro: írtál 610 oldalt??még mindigcsak:eek: ! kitartó ember lehetsz!:cool:
fegyvernek tényleg alaposan utánanézhettél ha már tervezgetsz is!:)
végül egy kis hozzájárulás,fordítás még úgysem volt eddig! (story: Népszava fordítóversenyén angol kategóriában első lettem:) Alig hittem el! kaptam egy népszavás tollat, egy 3000?forintos kedvezményt nyelvsuliba, és egy Dictionary of Quotations-t. szóval ez eddig a legnagyobb elismerést elért munkám :D )
Lou Reed
Tökéletes nap
Egy tökéletes nap csupán,
Sangriázás a parkban,
S majd csak a sötétben,
Megyünk haza.
Egy tökéletes nap csupán,
Etetés az állatkertben,
S később egy film is talán,
Aztán haza.
Ó ez a nap oly csodás,
Jó, hogy együtt töltöttük el.
Ó igazán csodás,
Te tartod bennem a reményt,
Te tartod bennem a reményt.
Egy tökéletes nap csupán,
Problémák zár mögött,
Kettesben víkendezők.
Vidám dolog.
Egy tökéletes nap csupán,
Elvetted az eszem.
Azt hittem, más vagyok,
Valaki jó.
Ó ez a nap oly csodás,
Jó, hogy együtt töltöttük el.
Ó igazán csodás,
Te tartod bennem a reményt,
Te tartod bennem a reményt.edit:
italics
Kedves Művészek!
Ide még egyszer sem írtam(eddig örülhettetek ennek...:D ), de úgy gondoltam, hogy most mégis.
Költői érzékem:=0, de a thread kedvéért kierőltettem magamból egy versszakot.
Kéretik nem kinevetni ( túl hangosan...:D ):
A fórum
A hű (m)emberre oly hatással van e fórum,
Mint öreg tengerészre egy üveg jó rum.
Amíg csak élek mázsaszámra írom a postot,
Utána meg alulról rágom a növényi rostot.
Helló!
Huhh, végigolvastam az elejétől a végéig!
Akkor ha megengeditek mint valami beképzelt zsűritag elmondom a véleményem róluk. Remélem, nem lesz túl visszatetsző ez, csak abból indulok ki, hogy én is szeretem, ha lereagálják azt, amit csinálok. Rám jellemző, hogy azok tetszenek, amikkel azonosulni tudok, nem vagyok valami objektív típus.
Szóval Noriko Egyedülje, mint már neki is mondta, az egyik favoritom. Az egész topicra úgy találtam rá, hogy elküldték nekem, mert tudták, hogy tetszeni fog.
Ramiz Sorsa olyan Végtelen Határos. Emlékeztek arra a sorozatra? A felépítése hasonló. Egy általában a fantasy világában játszódó történet, egy meglepő, megindító és elgondolkodtató csattanóval, ami által a néző ,,átérzi a borzongó ámulatot a rejtély láttán, ami a lélek legbelső mélyétől a legvégső határig terjed". Teljesen eredeti volt, csak el tudtam volna képzelni a sorozat egyik epizódjának. (Már csak azért is, mert ott minden epizód alapötlete teljesen eredeti, csak ez a csattanós megszerkeztettség hasonlít.) Az Egyetlen ellenfelem volt még az, ami nagyon megfogott.
Soridan Álarca a regényem egyik szereplőjének a jellemrajza (így az enyém is). De ő a végén visszaveszi az álarcot, mert rájön, hogy míg a maszk tökéletesítésébe rengeteg energiát beleölt, addig teljesen elszakadt valódi énjétől, és amikor odajut, hogy levenné az álarcot, azt látja, hogy belső személyisége mennyire sérülékeny és fejletlen. Így jobban jár, ha inkább nem változtat semmin. (Legalábbis remélem, hogy a történetből lejön, hogy ez a motivációja. Íráskor gyakran tartok attól, hogy bizonyos motívumok, vagy egyáltalán a szavak nem azt jelentik más emberek számára, mint nekem, és így nem azt értenek egy-egy dolog alatt, amit én mondani akartam.)
Tiaro költészetét nagyon tudatosnak érzem. Nem kezdtem el szótagokat számolgatni, de mintha egy poeta doctus-szal lenne dolgunk. A Bukott angyalokban megírtad azt, miért ezt az álnevet választottam. Köszönöm! Az Akarsz-e költő lenni és A síneken emelkedett ki még számomra. Vegyes érzelmeim lettek veled kapcsolatban. Jót tenne a magyar irodalmi életnek, ha sosem lenne boldog szerelmed, és ontanád magadból ezeket a szép szomorú műveket. De persze őszintén kívánom, hogy legyen, és akkor szép boldog verseket írj nekünk.
Akkor most, hogy mindenkit bírálgattam, beírok egy részletet a regényből.
Háttér: Ez az egész közepe-felé van. A Földet (meglepő módon :)) támadják idegen erők. Az állam, ahol játszódik egy katonai alapon működő rendszer, aminek elnöke Eleonor Ross, aki most mellékszereplőként van itt, de egyébként elég fontos és pozitív figura; a másik Lucia Eleonor Johnson. Lucia géniusz, így gyerekkorától kezdve az állam központjában nevelték (hasonlóan Eleonor egyik rokonához), hogy ő legyen a következő elnök. (Második neve sem véletlenül egyezik a hatalmon levő elnökével.) Amikor befejeződött a taníttatása, a nyilvánosság nagy érdeklődéssel és bizalommal várta, reménnyel, hogy véget vet a háborúnak. De Luciának azt tanácsolták, legyen türelmes, ne marja ki a népszerű Eleonor kezéből a hatalmat, várjon a haláláig, addig tanácsosa lesz. Nos nem egy kellemes helyzet, ha egy ország várja a halálod, így a már említetten pozitív Eleonornak nem sikerül szívébe zárnia Luciát a nagylelkű gesztusával.
November huszonkettedike volt. Lucia Eleonor Johnson az asztalánál ült. Tágas elnökhelyettesi szobája Eleonor Ross-é mellett volt. A háta mögötti hatalmas ablakból a Központ előtti parkra, és a mellette levő gazdag városnegyed pár utcájára látott. Székével hátat fordított az asztalon álló papírkötegeknek, és a kihalt utcát nézte. Gondolataiban épp csak felmerült, hogy háború van, az emberek félnek, és neki tennie kellene azért, hogy a helyzet megoldódjon, de nem látott értelmet abban, amin általában minden sejtjével, minden gondolatával igyekezett.
Hiábavalónak látta, hiszen nem volt semmi hatásköre. Kapott egy előkelő irodát, egy jól hangzó ígéretet, hogy azzá válhat, ami mindig is lenni akart; de addig egy olyan ember mellett kell pazarolnia az éveket, aki előbb hallgatna egy analfabéta csavargóra, mint rá. Számtalanszor gondolt erre, és fordult háttal a munkájának a házakat bámulva, majd az első hívószóra új erőre kapott és lázasan dolgozott tovább abban a hitben, hogy megmentheti a világot.
De a hívószó nem jött, és Lucia kábán figyelt egy madarat a villanyvezetéken. Aznap volt a születésnapja, és ő még értéktelenebbnek látta magát. Remélte, hogy valaki gondol rá és felköszönti. Mosolyogva indult az irodába azzal a reménnyel, hogy majd egy kis csomag várja az asztalán. Nem volt ott. Gyerekes naivitással, majd egyre nagyobb csalódottsággal nyitogatta ki a fiókokat, hátha elrejtettek egy üdvözlőlapot, vagy bármit, majd kiment a folyosóra, mindenkinek köszönt, amíg elsétált a legtávolabbi kávéautomatáig, de semmi nem történt. Csak a napi újság hátlapján említették meg egy író és egy homoszexuális énekes között.
Utolsó reménnyel tárcsázta a titkárát.
- Tessék, asszonyom? – szólt bele a fáradt hang.
- Nem jött a számomra valami?
- Nem, asszonyom. Vár valamit?
- Igen. Bármi jön a részemre, azonnal hozza be!
- Értettem, asszonyom.
- Köszönöm. – tette le a kagylót.
Persze, mindenki fáradt. Leterhelt, háború dúl, ki is tartaná számon, milyen nap is van. De nem igazság! Ő, az elnökhelyettes minden egyes titkárnőnek tudta a születésnapját, korábban ment reggel, hogy ajándékot vihessen nekik, számon tartotta az előléptetéseket, mindenkinek személyesen gratulált; az ő születésnapját meg megírják a lapok, és még egy virágra sem telik?!
Nem arról volt szó, hogy Luciának annyira hiányzott volna egy virág az irodájába. Csak hinni akarta, hogy figyelnek rá. Sőt ezt a figyelmet akarta bebiztosítani saját kedvességeivel, hiszen tudta, az emberek csak akkor adnak, ha kaptak előbb. De ő még egy telefonhívást sem kapott.
Tudta jól, hogy kicsinyes dolog, hogy Eleonor minden bizonnyal már évek óta nem is emlékszik saját születésnapjának dátumára, hogy dolgozni kellene, de nem tudott felülemelkedni. Becsapva érezte magát. Hiszen ő teljesített, ő mindenkire figyelt, hol a méltó jutalom?! Neki kézzelfogható bizonyítékokra volt szüksége arról, hogy fontos valakinek: bókokra, ajándékokra, tárgyakra. Hogy beléjük kapaszkodhasson, amikor magányosnak érzi magát. De aznap reggel reményvesztve ült a székében.
Remélem, nem túl hosszú. Köszönöm annak, aki végigolvasta.
Köszönjük a kritikát, Sötét Angyal! Jó, hogy magadból indultál ki. Exo: nekem tetszett! Gyakorlat teszi a mestert!
Örök Rémálom
------------
ágyban fekszek, félem az álmot, de átbillenek a határon
nem akarok menni, tíz körömmel kapaszkodok, de ő százzal von
kicsusszanni az agyamból szörnyű, a testem megremeg
messze járok, át az űrön, szédülöm a teret
nem mindegy nekem az a plusz pár dimenzió
részeg itt minden, csak én nem, megállni volna jó
belezuhantam valaki másba, én is, ő is megijed
ez lesz mostantól az én testem, amaz meg a tied?
hű de nem jó, állj meg, hagyd békén a testem
persze hiába üvöltözöm, éjjel a földre estem
iszonyú így kettészakítva - vagy ezt is csak képzelem?
sovány vigasz, ha úgyis végig kell élnem az álmom-életem
yo minna! :)
nos lássuk mink van...
Exo! Igazán elérzékenyültem verseden! Megmutattad, hogy ez a topic puszta létével képes kicsikarni a fanatikus postolókból is pár sornyi költészetet!:D Amúgy versed felhívta figyelmem elszántságodra, szóval mostmár fogom ám figyelni postjaid számának növekvését!;)
Sötét Angyal: :) :)
Amúgy végig olvastam a részletet, és nem volt hosszú egyáltalán! Sőtt, ennyiből sajna nem tudok sokat levonni, azért látom, hogy nagy hangsúlyt helyeztél a szereplők érzelmi világára, biztos érdekes regény lesz! Nehogy abba hagyd!;)
ööö...Örök rémálom...ööö..pillanatnyi elmeállapotom nem képes helyesen dekódolni a közvetített üzenetet...gomen...mindenesere érdekes vers!;) igazán álomszerű... najó, nem zagyválok többet, majd később félrevonulok elemezni:D
íme két fordítás, jelenlegi hibbant-elmémet alátámasztandó:
:p
Shel Silverstein
Spagetti
Spagetti spagetti már sehova se fér
A könyökömig, sőt már az államig is ér.
Összevissza csavarodik a szobákon át
A kanapé is olyan mint egy szósszal teli kád.
A buli el van rontva s én izgulok remegve
Hisz minden vendég elment, (vagy be vannak temetve).
Ajándékot kértem, és hogy dobjanak konfettit,
Biztos félreértették
Mert mit dobtak? Spagettit.
Régi szép idők
Meséljek az éjszakáról
Hol záporzott a hó,
és én bátran szembeszálltam a ...
Ne?
Na jó.
Edit: + még egy, csak mert most elememben vagyok!:p (igen, igen, szomorú hogy ez az elemem, tudom, de ez van...)
azért link, mert ez csak képpel jó: A vesztes (http://www.freeweb.hu/noriko/loser.gif)
(a kép a költő munkája)
sziasztok!
szívesen szemezgetek az itteni dolgokból, de sajnos túl ritkán járok erre, hogy mindent olvassak, szoval túl sok kommentet nem akarok azon kívül, hogy szörnyű, hogy mennyi nagyszerű író bujkál köztünk, főleg mert most olvastam egy antologiát, amit a mi helyi "költőink" adtak ki... mit mondjak, némelyik elég katasztrofális.
Szoval ime egy ujabb versem, illetve egy novellalink, a kedvencemé :)
Álomképek gyötörnek.
Az éjszaka félhomályában
lepnek meg, kitörnek
szívedbõl, halkan.
Keresel valamit,
ami nem valóság,
keresel valakit,
ki ismeri a halandóság
minden titkát, mert
õ maga is halhatatlan.
És szeretnél te is szert
tenni arra, mi múlhatatlan.
Nem veszed észre,
mennyire veszélyes.
Az álom szürke leple
mi ennyire szeszélyes
Veled, mert szeretne
kitörni világából, és
az igazat leverve
uralkodni. Hogy félj
tõle, és hatalmába kerülj,
mert már így behálózott,
és tested körül feszül.
Láthatatlanul letaglózott.
Ébredj! Az álom nem
lehet nálad erõsebb!
Nem hagyhatod te sem
hogy a világ zûrösebb-
-é váljon az uralma
miatt. A szürkeség
venné át a hatalmat
a színek és a kékség
felett.
novella (http://www.extra.hu/kisvirag2/novel2.html)
na jó, még egy, hamár ez is kinn van
novella2 (http://www.extra.hu/kisvirag2/novel1.html)
warning!!! both short stories are a fantasy!!!
(my English really bad, sorry) :hopp:
Baj van, mostmár rátokzúdítok még egy adagot. :hehe: ha már begépeltem.... :p
Akkor jön a folytatás. Itt már új szereplők is vannak, akik ugyancsak magyarázatra szorulnak. :) Hoggins tanácsadó. Megemlítik Angyalt. Ő kezdetben főszereplő, a Föld egyik védelmezője. Őt választják arra, hogy képviselje a harcosokat a civil hatalom előtt. Hogy a megjelenése hiteles és pozitív legyen, és az emberek könnyen befogadják, angyalszárnyakat adnak neki. Angyal nevezi el a támadókat viselkedésük alapján. A támadók itt előforduló tagjai Bűbájos és Figyelő. Ja, és Bűbájos néha Ákos-számokból idéz beszéd közben :D
Dél is elmúlt, mire rávette magát, hogy legalább az újság többi részét elolvassa, és ezzel megnyugtassa a lelkiismeretét, hogy mégsem lopta a napot. De elég volt ránéznie a főcímre, máris felpattant, és a lapot le sem téve a kezéből rohant át az elnöki szobába. Kopogás nélkül rontott be az ajtón dühösen lengetve az írást.
- Hogyhogy lemondta a sajtókonferenciát?! – kiabálta – Ki kell állnia a nép elé! Elbújunk, biztos bázisokról szólunk csak hozzájuk, amíg ők életveszélyben vannak! Ez visszatetszést kelt. Elveszítjük a bizalmukat. – tette hozzá visszafogott hangerővel Eleonor higgadt nyugalmát látva, aminek fényében ő csak egy hisztis kamaszlánynak tűnt.
- Hisz' pont most intett Angyal, hogy ellenfeleink sorra megölik a politikai vezetőket! – tiltakozott Hoggins hangot adva Eleonor félelmeinek is. – Nem kockáztathatunk! Így is rettegek, mikor találnak meg!
- Emiatt többé ne aggódj. – szólt valaki a sarokból. Lucia megfordult. Két idegen lény állt ott. Mindketten humanoidok, magasak és karcsúak voltak. Mintha porcelánból lett volna a testük, a fény hűvösen, fehéren csillogott rajtuk. Az egyiok vállig érő fehér hajú, földihez hasonló kék, hímzett ruhában, palásttal. A másik haja hullámo volt, rövidebb és felfele állt. Gyönyörű volt. Bőre ragyogó fehér, haja, pupilla nélküli szeme, vékony, íves szemöldöke élénk, eleven piros. Alig volt rajta ruha, csak ékszerek és sejtelmes fátyolok, de nem is ez vonzotta rá a tekintetet. Sajátos, varázslatos, csábító kisugárzása volt, amitől nem lehetett szabadulni.
Lucia először találkozott idegenekkel, és le volt nyűgözve.
- Bűbájos. – szólt halkan Eleonor. A piros hajú elmosolyodott, és arisztokratikusan meghajtotta a fejét. Pajkos mosolya volt, és abból is sugárzott az alvilági vonzerő, aminek hatására Lucia is elmosolyodott.
- Aki Bűbájost meglátja, halott! – vette elő Hoggins a fegyverét.
Lucia összerezzent a dörrenéstől. Olyan volt, mintha egy álomból ébredne, vagy mintha egy lassított felvétel hirtelen felgyorsulna. A szíve hevesen kezdett verni. Hoggins felé nézett, aki egy láthatatlan erő által a falhoz csapódott, majd leesett.
- Rosszul terjednek a legendák. – mondta a fehér hajú zavartalanul. Bűbájos kecses léptekkel Luciához sétált, és közel hajolt hozzá.
- Aki engem hallott, az többé már nem hall meg mást. – súgta a fülébe dallamos, csengő hangon, tökéletes kiejtéssel.
Lucián dermedt ijedtség lett úrrá. Meg fog halni. Nem tudott, gondolkodni, nem tudott szabadulni Bűbájos bűvköréből. Katonásan kihúzta magát, és minden ellenkezés nélkül nézte, ahogy Bűbájos finom porcelánkezébe vesz egy karcsú tőrt, majd kedvesen végigsimít az arcán és a vállán. Aztán találkozott a tekintetük, és Lucia érezte a nyakán a hideg pengét. Tudta, hogy vége, de ne érzett sajnálatot, nem akarta megmenteni saját magát. Csak bámulta Bűbájos érdekes ívű szemeit.
- Kár volna így hullanod el. – szólalt meg a lény. Lucia megborzongott a szavaktól, de csak később fogta fel, hogy mit is jelentenek. Az életet. – Az ágyasom lehetnél. – engedte le a tőrt Bűbájos. Lucia nem felelt. Képtelen volt. Az esze azt parancsolta, várjon. Ezt látta az egyetlen kiútnak. – Dacos hallgatásod elutasításnak kell vennem? – kérdezte az idegen. Lucia élvezte a hangját, és ez mintha elnyomta volna a félelmet és az ellenséges érzelmeket. Bűbájos elmosolyodott. – Rendben van. Légy csak büszke, és így büszkén élj tovább nekem. De most ne fordulj meg. – ment el mellette. Lucia nem mozdult. A másik idegent nézte, aki szó nélkül állt a sarokban. Rövid idő múlva halk suttogást hallott, de még azon keresztül is azt a kellemes, lágy dallamot, ami azelőtt neki szólt.
- Még látjuk egymást. – súgta a fülébe Bűbájos, és elment.
Lucia egy pillanatra lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a bódító érzés a fejében elmúljon.
- Asszonyom, jól van? – szólt egy éles hang, és valaki átkarolta. Felnézett. Mindenhol katonák voltak és fehér köpenyes orvosok. A vállán kórházszagú takaró volt, és egy fiatal, kopasz ápoló nézett a szemébe.
- Igen... Jól. – felelt nyugodt hangon.
- Jöjjön ki innen! – húzta a férfi, és Lucia engedelmesen ment vele. Az orvosi szobába vitték, lefektették, és vizsgálni kezdték.
- Jól vagyok. Csak beszéltünk. – mondta újra.
- Tudjuk. – szólalt meg mellette valaki. Lucia felé fordította a fejét. Egy alacsony, fehér ruhás, fekete hajú férfi volt, hátán szárnyak.
- Angyal? – A férfi elmosolyodott, és leült mellé az ágyra.
- Igen, én vagyok. Hallottam, hogy már szerettél volna találkozni velem. Hogy vagy?
- El sem hiszem, hogy megmenekültük. – mondta ki Lucia. Úgy érezte, Angyalnak bármit elmondhat, ő megérti és elfogadja.
- Ha előbb tudomást szereztünk volna róla...! – fogta meg a kezét Angyal. – De Bűbájos olyan lopva jár!
- Igen, tudom.
- Ahhoz, hogy le tudjuk győzni, el kell mondanod, milyen volt a támadása.
- Nem támadott meg. – felelt újra kimért hangon Lucia.
- De igen. Csak nem a szó hagyományos értelmében. Emlékszel egyáltalán, hogy mi történt?
- Mindenre pontosan emlékszem.
- Akkor elmeséled nekem, milyen volt találkozni vele?
- Varázslatos. – mondta Lucia a rá jellemző békés, kifejezéstelen arckifejezéssel.
- Megigézett?
- Nem szexuális vonzalom volt... Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valami gyönyörű... gyönyörű... zenét hallgatok. Nem érdekel semmi más, átadom magam neki, nem akarom, hogy megzavarjanak, és azt sem, hogy vége legyen. Nem is éreztem veszélyben magam.
- Értem. Nem tudod, mivel érte ezt el?
- Azt hiszem, a látványa bilincselt le. – felelt kis idő múlva.
- De már elmúlt?
- Nem. – Lucia akaratlanul is megszorította kicsit Angyal kezét. – Zavar, hogy nem emlékszem rá pontosan. Újra látni akarom. Tudom, hogy ez ostobaság, és az életembe kerülne... Csak fel tudnám idézni az arcát...
- Varázslat áldozata vagy. Hallgass, kérlek, mindig az eszedre! Ne lépj vele mégegyszer kapcsolatba!
- Értettem. – bólintott Lucia. – Eleonor hogy van? – Angyal arcán az aggodalmat szánalom váltotta fel.
- Eleonor meghalt. – mondta gyenge hangon.
- Meghalt? – Abban a pillanatban jött rá, hogy Bűbájos őket megölni ment oda, és azért nem fordulhatott meg, hogy ne lássa a gyilkosságot.
- Mindannyiunknak nagyon fáj az elvesztése. Nagyon jó ember volt, aki rengeteget tett értünk. – mondta Angyal gyászos hangon. Lucia lesütötte a tekintetét. – De emiatt nem szabad magad felelősnek érezned! Igaz, ott voltál a szobában, de mágia hatása alatt. Észre sem vetted, mi történik. Ez nem a te hibád. Nem tehettél semmit. – simogatta a haját. – Érted, Lucia?
- Értem. – felelt elgondolkodó hangon. Nem értette, miért mondta ezt Angyal. Egy pillanatig nem jutott eszébe magát hibáztatni. Tisztában volt azzal, hogy abban a helyzetben a saját életét sem lett volna képes megmenteni, nemhogy Eleonorét.
- Nem győztél meg. – szólt Angyal. Lucia nem válaszolt. – Az lenne a legjobb, ha most hazamennél. Mi majd gondoskodunk a biztonságodról.
Azt a ***** eget, hogy nem bírja ********* a ***** ****** ez a ****** ***** ****...
:mad:
Írtam egy mindnekinek személyre szóló véleményezést, és ez a szemét fórum eltüntette.
Huhh.
Maradjunk annyiban, hogy csak így tovább. :hehe:
ugye ugye Tiaro, én bezzeg megfogadtam a tanácsod és copyztam a multkor!;)
de amúgy tényleg bosszantó dolog!:ejj:
kisvirág novellái nagyon tetszettek! Bár az első elején egy kicsit zavaros volt a sok név, de aztán letisztult :) Olyan volt mint egy ballada:)
A második meg tényleg egy legenda, egy grimm mese!Jó!
Sötét Angyal: na ez már mindjárt más! Éljen éljen, kaptunk hosszabb részletet!:) Baj van....már az egészre kíváncsi lettem! Jó a stílusod, mármint teljesen olvasható és érthető minden, lekötöd az olvasó figyelmét. (legalábbis az enyémet..) ügyi vagy!
:)
Hoo-boy, most nem fogok tudni aludni....akarok még! Sötét Angyal... :hail:
Sötét Angyal: Tényleg kellemes a stílusod, gördülékeny, nem erőltetett. Csak mire beleéli magát az ember, már vége is a résznek. Kereshetnél egy kiadót, aztán el tudnánk olvasni az egészet! ;) Vagy legalább sorban haladj a történettel...
Kisvirág: Üdv! Jók az enjambement-jeid!
Tiaro: Copy, copy... A végén még azt hisszük, hogy így akarod elkerülni a kritikaírást! :hehe: ;)
Helló!
Köszönöm mindenkinek a dícséreteket, remélem, őszinték. :zen: De még mindig nem hiszem, hogy bárki is kiadná. :hopp: :hopp:
Próbáld meg. Illetve nem is. Hadd idézzem Luke Skywalker szavait: "Ne próbáld - csináld!". Megér egy misét.
Üdv mindenki! Nos, hogy a műveket elolvassam, ahhoz majd még idő kell, de ha valamiből abból most igazán kevés van... De örülök hogy végre láthatunk részeket készülő (vagy már kész) regényekből :hopp: :hopp: :hopp:
Ja, és Soridan: Yoda mondta! (Tedd, vagy ne tedd! De ne próbáld.) Amúgy egyetértek veled! Remélem hallottad Sötét Angyal! :D
Vannak nem kereskedelmi forgalomba kerülő kiadások is..
Sötét Angyal! Ezt a kiadósdit nehogy úgy add fel hogy megsem próbálod!!! Hisz láthatod, hogy csak dícséreteket kaptál!! szóval EGYÁLTALÁN nem reménytelen a helyzeted szvsz!;)
hogy on topic is legyek...régebbi versecske következik..hmm..talán az egyik első:eek: ..hehe, látszik mi?:p(bocsánat hogy angolul van, külföldön voltunk amikor első versírókorszakomat éltem..:p )
Memory Friend
I look at, the picture on the wall,
She stood short while I was quite tall.
We shared our secrets almost everyday,
Then it happened, I had to move away.
I never thought our friendship would bend,
But still she remains my *memory friend.*
Jó, csak kár, hogy nem vagyok oda az angol nyelvért. Nem akarsz inkább németül vagy oroszul? ;)
QuoteOriginally posted by Bruce579
Ja, és Soridan: Yoda mondta! (Tedd, vagy ne tedd! De ne próbáld.) Amúgy egyetértek veled! Remélem hallottad Sötét Angyal! :D
Pff, igaz igaz, de én valamelyik noname regényből idéztem :D Ott emg Luke apó mondta, tehát neked is, nekem is igazságunk vagyon :)
Bérgyilkos és Völgy mindkettő nagyon tetszik. A Völgy már csak azért is mert végre nem egy megalománsággal küszködő magus-író művét olvashattam :D
És a bérgyilkososról eszembe jutott valami...nekiálltam kutakodni és találtam valamit. Vastag porréteg borította a kéziratot, de sikerült begépelnem mielőtt szétmállott volna.
(megjegyzem, semmi közöm nincs a 'főhőshöz' vagy annak hangulatához :p)
Edit: És most jutott eszembe egy versszerűség:
Tavaszillat ölel lágyan, andalítóan,
Verébzsivaj perlekedik a cinegékkel,
Dühös-kék dongó zúg felettem kihívóan,
Egyre élőbb a táj minden napkeltével.
Helló!
Biztos én vagyok hülye, de a csatolt fájlokat nem tudom megnézni, ezért nem tudok az újakról véleményt mondani.
(A pingvin a kolis gép :linsux: ):D
Noriko, igazából még senkit nem láttam a fórumon, aki bárkinek is bármi rosszat mondott volna az alkotásáról. :rolleyes:
QuoteOriginally posted by Sötét Angyal
Noriko, igazából még senkit nem láttam a fórumon, aki bárkinek is bármi rosszat mondott volna az alkotásáról. :rolleyes:
hát mert ilyen jók vagyunk na!:p Amúgy értem mire gondolsz, viszont olyat már láttam, hogy nem szólt senki semmit, ami esetleg a negatív visszajelzés elhallgatásának kísérletére is utalhat.... De amit sokan kiemelnek az csak őszinte dícséret lehet!;)
Ramiz: megyek átlapozom az orosz szótárt, hátha találok pár rímet..:D
Mivel meg lettem gyanusítva, hogy ócska kifogásokat hozok fel azért, hogy ne kelljen kifogásokat írnom, ezért elhatároztam, hogy most se fogok. :D
Nem tudom mikor lesz rá időm hogy normálisan végignyálazzak mindent, de mihelyst lesz, megejtek egy hosszabb kommentezést. ugye örültök?
Na, csak azért írtam ezt is, hogy élek, csak most sajna hanyagolni kell a fórumot.:rolleyes:
Addig is írjatok sokat! Csak ne túl sokat mert sose fogom tudni behozni a lemaradásomat. :hehe:
QuoteOriginally posted by Sötét Angyal
Helló!
Biztos én vagyok hülye, de a csatolt fájlokat nem tudom megnézni, ezért nem tudok az újakról véleményt mondani.
(A pingvin a kolis gép :linsux: ):D
Akkor marad a copy-paste :D Kicsit poros, de anno nekem tetszett :rolleyes:
"
Tragédia
Esik. Már vagy három napja. A város éjszakai fényeit nézem. Hogy melyikét? Ugyan, mit számít az. Romlott egy város, ahogy manapság majd' minden nagyváros az. Mégis, innen fentről olyan békésnek, szinte szépnek tűnik. Persze húsz emelet és a szakadó eső sokat torzít a képen. Itt guggolok egy lakóház tetején, mellettem valami középkori fertelmet ábrázoló szobor acsarog jobbról, egy másik némán zokog bal felől. Talán angyalnak szánta a szobrász, ezért sír a szerencsétlen, denevérszárnyú rút alak. Pont közéjük illek. A liftben volt időm alaposan megszemlélni magam – vajon kinek az ötlete volt tükröt rakni a liftbe? – s meg kell mondjam, lehetne rosszabb is. Hosszú, vékony szálú fekete haj szabadon hagyva – délelőtt voltam fodrásznál, szóval egész pofásan fest – hosszúkás arc keretezte keskeny, gleccserkék szemek, büszke sasorr, kesernyés félmosoly, leheletnyi sápadtsággal fűszerezve. Fehér selyeming, fekete mellény, valami finom anyagból készült szintén fekete nadrág, bőrcipő, hosszú, elegáns kabát; persze ez is fekete – az összes maradék pénzem ráment, és még a márkájukat se tudom megjegyezni – hiszen ha már meghalunk, adjuk meg a módját.... akár szívdöglesztő is lehetnék, ha nem rontaná az összképet az az eszelős, tébolyult aura, ami napok óta körülleng. Na persze, mondtam már, hogy híján vagyok a szerénységnek?
Szóval itt vagyok. Guggolok a párkányon, két nevenincs sorstársam között, és átkozom ez a kib.... rohadt esőt. Kár volt így kicsípnem magam, pillanatok alatt bőrig áztam, s most még látni is alig látok a hajamtól. Nagy nehezen rászánom magam és félresöpröm az arcom elől. Máris jobb. Rendőrautó szirénázik el odalent, de most nem tud meghatni. Megvan a magam baja, nem érek rá másokéért aggódni. Nyolc hónap. Ennyi jutott a felhőtlen boldogságból, s most azt mondja: vége. Vége?! Hahh! Ezzel csak elkezdődött. Elhanyagoltam a munkám - még szép, hogy kirúgtak – rászoktam a cigire, inni is elkezdtem, olyan depressziós lettem, hogy Freud legalább hat könyvet teleírhatott volna rólam. Aztán jött a gyűlölet. Nincs célja, nincs oka, csak van. A depresszióból születik. Megszabadít a gondolkodás terhétől, tisztára söpri az agyad, megszabadulsz egy időre mindentől. A gond csak az, hogy egy idő után találsz magadnak célpontot. Önmagad. Hiszen annyira nyilvánvaló, hogy egy nagy – hogy is mondják? – ,,loser" vagy. Különben most nem lennél itt. Hehh. Reggel megkérdezte a házinéni, hogy hogy vagyok. A válaszomtól szabályosan röhögőgörcsöt kaptam. Tragédia egy szóban: ,,Vagyok." Vicces, ugye? Nicsak, nem vagyok egyedül. A szemközti lakásban ég a villany, tisztán látszik odabent minden. Két férfi veszekszik. Egyikük öltönyben, a másikon csak egy törölköző a derekára csavarva. Csinos kis bajsza van. Az öltönyös elindul a kijárat felé, a másik utánakap, átöleli, megpróbálja megcsókolni. Hoppá, ez érdekes. Kész szappanopera hangulata van. Az öltönyös ellöki, majd dühösen elvágtat. Érzéketlen állat, otthagyja a másikat, hadd küszködjön a könnyeivel. Elvigyorodok. Ne csak én fájjak. Felnézek az égre, hagyom hogy az esőcseppek ostorozzanak, szemembe vágjanak. Minden szétporladó csepp egy-egy tűszúrás. Kicsit kitisztul a fejem. Mire visszafordulok, a bajszos már az erkélyen áll, lassan előrelép, és mint aki álomban cselekszik, átfordul a korláton. Hosszan nézek utána, számolom az emeleteket. Húsz, tizenöt, tíz, öt, placcs. Illetve bumm, mert valami hülye tilosban parkolt. Ha jól látom, mercedes. Ez bizony drága lecke lesz a tulajnak. Sikítást hallok, meg valami furcsa hangot. Mikor rádöbbenek, mi is az, abbahagyom az eszelős vihogást. Aztán újrakezdem. Hát nem mindegy?
Nofene, kezd elállni az eső. Tessék, már nem is esik. Hideg van, de mit is várhatnék egy októberi éjszakától. Egész jó itt fent. Olyan megnyugtató. Kellemesen elbeszélgetek ezzel a .... hogy is hívják? Soha nem voltam jó történelemből. Vagy építészetből. Vízköpő! Szóval ezzel a vízköpővel. Nem pofázik vissza, csak zokog megértően. Aranyos. Közben a bajszoson töprengek. Tíz emeletet olyan szépen kibírt, aztán elkezdett ordítani. Vagy addig csak levegőt vett hozzá? A bátorsága fogyott el? Na, nekem nem fog. Felállok, kicsit megtornáztatom elgémberedett tagjaimat. Alattam valami házibuli kezdődhtett, zene dübörög át a vastag betonon. ,,Life may torment you, but don't give up!/ If you are beaten, just stand up...". A regényekben ilyenkor szokott a főhős újra kedvet kapni az élethez, felbukkan egy nő, vagy jobban mondva: Nő, vagy valami hasonló baromság. Esetleg a remény támad fel. Hát egy frászt. Ugrok...
"
Helló!
Olvastam a Tragédiát. Nem is tudom. Olyan szokatlan tőled ez a hangnem, ez a szóhasználat, vagy csak nekem voltak téves benyomásaim rólad? Ha nem tudnám, hogy te írtad, a hétköznapi megnyilvánulásokból talán Tiaro-nak tudtam volna be.
Egyébként érdekes ez a hangnem egy öngyilkosságnál számomra. Általában olyankor a szereplők nem cinikusak, hanem önsajnálók siktak lenni. De ez persze pozitív, jó, hogy nem sablonos.
És az is tetszett, hogy a meleg pasi nem halt meg, így felvetődik az, hogy talán a főhősnek sem fog sikerülni az öngyilkosság, talán a halál helyett ő is "csak" nagyon komoly sérüléseket szenved, ami a legrosszabb, mert akkor inkább életben maradt volna, mint a testi fájdlmakat is kibírni.
Mennem kell előadásra. :( Befejezem az eszmefuttatásat. :D
Sztem pont a cinikus hangnem teszi életszerűvé, és szokatlanná...
Sötét Angyal: Egyébként miből szűrted le, hogy a meleg csóka túlélte? :confused:
Szóval nekem tetszett, úgy ahogy van. ;)
Jó volt! Én mondjuk nem sajnáltam a másik fickót.
Más: már vártam, mikor jön elő, hogy itt csak pozitív kritikák vannak, és így nem életszerű. (Bár én egy "külsős"-re gondoltam.) Szerintem ez nem baj. Egy: ide az jön, aki kellemes perceket szeretne magának írások olvasgatásával. Eleve a szórakozás igényével leülni, ez eredményezi, hogy nincsenek negatív élmények. Kettő: úgyis annyi kritikát kap az ember máshol! Itt hagy (vagy hadd? sohse tudtam...) érezzük jól magunkat. Három: igen, tényleg ilyen jók vagyunk! :D ;)
Persze hogy jók vagyunk. Mi mindannyian anygalok vagyunk, legfeljebb eltakarja szárnyainkat glóriánk ragyogó fénye :D
Sötét Angyal: tényleg szokatlan volt tőlem, ezt mondtam is: semmi közöm nincs a hangulathoz, főhőshöz. Egész egyszerűen kíváncsi voltam, tudok-e ilyet írni.
QuoteEgyébként érdekes ez a hangnem egy öngyilkosságnál számomra. Általában olyankor a szereplők nem cinikusak, hanem önsajnálók siktak lenni. De ez persze pozitív, jó, hogy nem sablonos.
Igen, csakhogy a 'főhős' nem önsajnálatból, ahnem öngyűlöletből ugrott. Ezért ilyen agresszív a hangulata is :)
QuoteÉs az is tetszett, hogy a meleg pasi nem halt meg
Meghalt. Elvégre cirka 20 emelet nem viccel. - Bár csattanója az van, mint minden jó viccnek :)
Quotevagy csak nekem voltak téves benyomásaim rólad?
Nem hiszem (vagyis inkább remélem). Hajt a kíváncsiság, ezért szeretek több stílust is kipróbálni, ez csak egy vadhajtás a részemről.
QuoteSzóval nekem tetszett, úgy ahogy van ;)
/me rikkantgatós-szökdécselős körtáncot lejt örömében. Ezért érdemes volt begépelni :D
Üdv mindenki! Végre végigolvastam minden írást... persze úgy, hogy időm megint semmi. Akárki akármit mond, nem tudok rossz véleménnyel lenni senkiről... Ez van!:hopp:
És igggen! Yesss! El tudtam olvasni Soridan művét is! Követelem a folytatást! Lehetőleg keményborítóval, és dedikálva :):D
Részletesebb kritikákkal sajna csak a jövő héten szolgálhatok. De addig is megin' iderakok vmi olvasnivalót (bocs Ramiz, hogy nem linkelem hanem copyzom, de még nem volt időm-kedvem-esélyem megcsinálni, amit mondtál. Azért kösz: megfogadom a tanácsod! Eccer biztos)
------------------------------------------
Lélekvesztő
Beléptem a kapun, és szétnéztem. A szürke köd hideg masszaként vett körbe. Fojtogató volt, sötét, és hideg, nagyon hideg... Tudtam, hogy nincs visszaút. Az ajtó hangosan becsapódott mögöttem. Csak a szél volt - legalábbis ezt reméltem. A köd feláztatta a földet, a sárban pedig csak nagyon nehezen tudtam előrehaladni. Egy bagoly huhogott egy közeli ágon. Nem néztem a földre - nem akartam lenézni. Nem akartam látni, nem akartam tudni, habár ezért jöttem ide. De már késő volt, ott voltam, és sajnos csak akkor döbbentem rá, hogy milyen nagyot hibáztam. Ahogy haladtam előre, a köd lassan feloszlott előttem, és már látni lehetett a sírokat. Nem néztem a neveket, és bár soha nem jártam itt, tudtam - éreztem - hogy hol van az, amelyikért idejöttem. Most már tudom: nem kellett volna.
Emlékek... Sötéten, homályosan tódulnak szemeim elé. Az út ide... Egy öreg a kapuban, aki meg akarta akadályozni, hogy belépjek... És az öreg szeme. Szemek, szembogár nélkül... Csak az üres fehérség, mellyel rám bámult. És ami a legszörnyűbb: látott. Tudom hogy látott. És mikor kinyitottam a kaput, csak a fejét csóválta.
A sírok közt lépdelve egy copfos kislányt pillantottam meg. Hirtelen minden félelmem, kételyem eloszlott, ahogy a sírdogáló gyermeket megpillantottam. Tehetetlen düh fogott el, hogy vannak olyan emberek, akik ilyen helyen hagyják lányukat. Csak lassan értettem meg, hogy nem hagyta itt senki... és hogy nem sír. Nevet.
- Miért jöttél ide? - kérdezte, anélkül hogy megfordult volna. Mit is felelhettem volna? Hogy a síromat keresem? Pedig azért jöttem...
Az őrült... Talán ő a kulcsa mindennek? Vagy az öreg? Meg akartam fordulni, de nem tudtam. A testem már nem volt az enyém... Vagy csak az maradt meg nekem? El akartam futni, de már késő volt. Senki nem tud elfutni...
A kislány megfordult. Rám mosolygott, és kezével jobbra mutatott.
- Tudom. - mondtam.
Emlékek... Rácsok... Egy tépett hajú fiatalember... Őt láttam magam előtt, ahogy a rácsokat tépte.
- Engedjenek ki! Normális vagyok! Kérem! Engedjenek ki! Értem jön... Kérem...
Odamentem hozzá. A szemében még láttam az értelem szikráját.
- Ne menjen oda. Az Isten nevére kérem, ne menjen oda. Nekem végem, de soha ne engedje, hogy oda menjen bárki is! Ne engedje... Én tudom... Jártam ott... Átok ül a temetőn: ősök átka, holtak átka... Ki belép, nem menekül: holtak átka – élők lánca! Higgyen nekem! Kérem... higgyen...
Láttam, amint az értelem utolsó maradványa is eltűnik, de én elhittem, amit mondott. Ő nem azért látott démonokat, mert őrült volt. Ő azért volt őrült, mert démonokat látott...
Mikor elindultam kifelé, hangja nyugodt volt ,,Hát mégis. Látom a szemében, hogy oda akar menni. Mégsem hisz nekem igazán... De figyeljen rám! Én szóltam előre, és akármi fog történni, emlékezzen rám! Rám, aki elmondta, aki figyelmeztette az örök átokra, ami a temetőt sújtja! Maga is közéjük fog tartozni! Emlékezzen rám, mikor eljönnek értem, és mikor maga már semmit nem tehet, mert én szóltam!" A végére már kiabált. És elkezdett nevetni, és csak kacagott, kacagott, teljes szívéből. Ahogy a Sátán nevet...
Az őrült hangjával a fejemben megálltam a sír előtt. Tisztán olvasható volt a nevem, születési dátumom. És az aznapi dátum, mint az elhalálozás időpontja. Akkor meghaltam. Tudom. Én nem futottam el, mint az az őrült a diliházban. Csak ő tudott elfutni. Én maradtam, és egy copfos kislány elsétált a lelkemmel.
Másnap, mikor felébredtem, az első dolgom a szokásomhoz híven az újság elolvasása volt. Ám a dátumnál tovább nem jutottam: azon a sírkövön is ez a dátum szerepelt. Kissé megnyugodtam. Pedig olyan valóságos volt! Úgy döntöttem, nem megyek be aznap a bolondokházába: nem akartam azzal a betegemmel találkozni. Beteget jelentek, vagy valami. Kimentem sétálni az utcára, hogy kitisztuljon a fejem. Az egyik sarkon egy kirakat előtt aztán megpillantottam egy koldust. Fehér szeme volt szembogár nélkül... És az arca... annak az öregnek az arca volt. Mikor ránéztem, megcsóválta a fejét. Felnéztem a kirakatba, és akkor először megláttam a saját szemem. Fehér volt, pupilla és szivárványhártya nélkül...
:cool:
QuoteOriginally posted by Sötét Angyal
a hétköznapi megnyilvánulásokból talán Tiaro-nak tudtam volna be.
á nem, akkor cigi is lett volna a szájában..és esetleg unottan figyelte volna az esőcseppeken keresztül betegesen felparázsló csikket...vagy hasonlók..:p
Lélekvesztő: brrrrrrrrr, hátborzongató :) erről egy olyan amerikai-filmes jelenet ugrik be, amikor a gyerekek rémtörténetekkel ijesztgetik egymást a tábortűz mellett. Látom is magam előtt, amint a mesélő a csattanónál hirtelen elfordul, és felfordítja a szemgolyóját :eek: :D
Tényleg jó volt a hangulata, de sokkal jobban örültem volna, ha hosszabban írod. Egy kicsit megéri elhúzni az ilyesmit, hogy jobb legyen a csattanó. :mittomén: (Csak hogy legyenek itt nem teljesen pozitív vélemények is, na. :p )
Ja igen: Noriko, ez valami célzás-féle akart lenni...? :hahaha: :ejnye:
Újabb rövidke hangulatjelentés, ami most egy kicsit megint érdekesre sikerült...:rolleyes:
...a házak szinte fenyegetően, morózusan tornyosultak körém. Zavart, hogy nem látom a tetejüket (talán nem is volt tetejük egyáltalán, talán egyenesen a csillagokig értek), sötétszürke falaik egykedvűen, unottan vettek körbe. Nem féltem, nem volt kellemetlen érzés, csak szokatlan. Az ablakokból valószerűtlen színű fény szűrődött ki, és biztos voltam benne, hogy senki nem lakik bennük, pusztán azért vannak itt, hogy én láthassam őket. Mint egy díszlet. Az utcai lámpák sárga fénykörei szinte hívogatóan derengtek a sötét köveken, az árnyékom unottan járt a nyomomban, néha megelőzött, elhalványult, majd feltűnt újra a hátam mögött. Az út, amin jártam, a látóhatárig tartott, sőt, még azon is túl, a lámpák mintha egy fényből gyúrt ösvényt vetítettek volna elém. Akkor, és ott tudtam, hogy nem vezet sehová, hogy bármeddig is mennék, soha nem érnék a végére. Sose láttam még ezt a várost, mégis... mintha mindig is itt éltem volna. Igen. Ismertem minden zugát, mégis... ahogy a házakra, sikátorokra néztem, nem láttam a pontos körvonalaikat. Egyszerűen tudtam, hogyan néznek ki, de biztos voltam benne, hogy a hátam mögött a sikátorok egyszerűen eltűnnek, újak nyílnak a sötét falak útvesztőjében, a házak arrébb sétállnak, megnőnek, összemennek, eltűnnek... de nem érdekelt. A lámpák is kíváncsian figyeltek, és úgy éreztem, mintha követnének furcsa, torz fejeikkel. Engem néznek. Egykedvűen mentem tovább, hiszen ez az ÉN városom volt. Mindig is ilyen volt, és mindig is ismertem. Igen. Azt is tudtam, hová megyek. Találomra kiválasztott sarkon fordultam be, nem mertem tovább menni a végtelenbe vesző úton... valahogy sejtettem, hová is tart. Még nincs itt az ideje, hogy megtudjam. A kis bár ott volt, ahol lennie kellett, ahol mindig is volt, ajtaja hívogatóan, tárva nyitva várt rám. Besétáltam.
Fura hely volt. A falak seszínűek, a lámpák vörösek... vagy talán kékek? Sose láttam még ilyen színt. Sebaj. Az ablakon nem láttam át- úgy éreztem, talán semmi sincs a túloldalán. Lehet, hogy az egész város eltűnt az összes sötét, vékony sikátorral együtt. Leültem egy székre, és vártam. Nem volt hová sietni. Tudtam, hogy eljön, hiszen el kellett jönnie. Ahogy minden este.
Talán egy perc, talán egy örökkévalóság múlva érkezett meg. Itt, és most, nem volt jelentősége az időnek sem. Úgy jött, ahogy mindig- egyszer csak ott volt. Vagy talán mindig is ott ült előttem, csak nem vettem észre. Nem láttam az arcát, de tudtam, hogy ő az. Nem lehetett más- egy örökkévalóság óta ismerem. Fekete (vagy kék?) rövid haja a szemébe lógott, ahogy rámnézett.
-Jó látni téged.
-Tudom.
Ki is mondtam ezeket a szavakat, vagy csak gondoltam? Végül is mindegy, a lényeg hogy ő megértette. Mellém ült, és átölelt, én pedig magamhoz szorítottam. Nem kellett csók, nem kellett semmi más. Tisztán éreztem a testének melegét, éreztem az illatát. Boldog voltam.
Nevetve nézett fel rám.
-Szeretlek.
-Tudom.- suttogták a falak.
Mindig is szerettem. Nem tudom, meddig ültünk így, talán sokáig, talán nem. Nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
-Ma itt maradok.
Ijedten nézett rám.
-Nem teheted! El kell menned, te is tudod.
Megragadtam a kezét.
-Nem. Ma itt maradok. Hiszen mindig is ide tartoztam.
Nem emlékszem, hogy szabadult ki az ölelésemből. Már nem ült, hanem előttem állt, örökké más, de örökké gyönyörű arcvonásait most szomorú mosoly változtatta szoborszerűvé.
Nem mondott semmit, csak elfordult. Úgy fakult ki a valóságból, mintha sosem lett volna. Mint ahogy a füst oldódik fel a levegőben, vagy ahogy a hópehely olvad semmivé az ember kezében. Hirtelen, és láthatatlanul. Végtelen szomorúság öntött el, és tudtam, hogy mégis mennem kell. Igen.
A szoba úgy tört darabokra, mint amikor egy tükröt tör ketté az ember, apró szilánkjai szürke fényességben oldódtak fel. Aztán... sötétség.
Gyerekzsivajra riadtam fel. A fehér plafon valószerűtlenül, mégis ismerősen tekintett rám, a takaró kellemes melegen simult testemre. Lassan fogtam fel az elmémet elöntő ezernyi benyomást, és kegyetlen egykedvűséggel mosták el a tudatom szélén eltűnő emlékeket. A madárcsicsergés, a függönyön átszűrődő fény, a ház fura zajai... Kétségbeesetten, vágyakozva kaptam a múló álom után, ám nem érhettem el. Örökre szétesett. Már nem emlékeztem pontosan semmire, csak a benyomásokra, a képekre, és igen, a boldogságra...
Lassan ültem fel, és megmasszíroztam a fejemet. Újra visszafeküdtem, és nevetni kezdtem, halkan, csak magamnak... És neki, aki ott vár rám valahol...
Ahol mindig is várt.
Megtörtént eset alapján. :D
És egy kis líra:
A Tükörkép
Mondd, hogy nem hibázok
Mindent jól csinálok
Hogy tudok nevetni
Őszintén szeretni
Mondd, hogy a szép álmom
Egyszer megtalálom
Furcsa kis életem
Örökké nézhetem
Mondd, hogy jó így élni
Szebb napot remélni
Ébren is álmodva
Várni a válaszra...
De te sose felelsz
csak vádlón rámmeredsz
hideg tekintettel
néma felelettel
szomorú mosollyal
hangatalan szavakkal
örökké suttogod
száz hazug válaszod.
P.S.: aki ismeri, az gondolja hozzá a novellához Tóth Árpád Öröm illan című remekművét. Az egyik kedvencem. ^^
QuoteOriginally posted by Tiaro
Ja igen: Noriko, ez valami célzás-féle akart lenni...? :hahaha: :ejnye:
:D csak féle! nemtom, csak valahogy úgy éreztem, hogy ahhoz a hangulathoz te tuti cigit adtál volna a szereplő szájába...persze szólj ha nagyon tévedek!:)
vers:
Arany János
Verset írni kényszerből nem tudok.
Parancsra a hasamra ütni, s a fejemből kilökni néhány szép gondolatot,
Papírra vetni többsoros álszent szöveget,
Csak mert ezt akarják, nem tudok, nem merek!
Nekem a vers nagy kincs, szent dolog.
Gondolatim versbe szedve s andalító rímekkel fűszerezve hazudni nem fogok.
Ha ez sikerülne, örökké mosnám véres leplemet.
Csak mert ezt akarják, nem tudok, nem merek!
Hinni s reményleni nem lehet
Olyan szívvel melyet gaz törvények s parancsoló hatalmak kísértenek
Remegő kezünkből kikapván a jogot,
Csak mert ezt akarják, nem merek, nem tudok!
S én mégis reménylek, írok és hiszek
Egy Igazságban, melyet a múlt ködös palástjával lágyan befedek,
S hintve ezt igaz versként megalvadt sebekre, harcolok.
Na és ha nem akarják! Én merek, és tudok!
Ugyanmár, cigit, én...?
:idétlenvigyorralvakargatjaatarkóját:
:D
A versed szép volt, igaz is volt, de egy dolgot árulj el nekem:
Miért Arany János a címe? Lehet, hogy én vagyok padlón, de nem értem... ^^"
És hogy hiper-aktív legyek, most kaptam egy kedves kis verset egy barátomtól.
zümmög a gép ég a lámpa
néz a fény az éjszakába
pók bánatosan szõ körül
egy legyet kin senki sem könyörül
csúnya kicsi hangos árva
csak élt úgy a nagyvilágba
senkit sem érdekelt
s utálták ha énekelt
lehet hogy neveletlen
de ez ellen mit tehetne
mert hát nem volt ki szegényt
tanítsa mint szeretett gyermekét
így hát magától meg amit látott
gyúrt magának pici légyvilágot
s abban boldogan éldegélt
míg egy Háló körbe nem fonta Szegényt
Hogy nem én írtam, az egyértelműen látszik abból, hogy a pók nem aktív dohányos.
Meg az eső se esik. :p
Azért Arany János, mert úgy emlékszem őt kérték meg hogy írjon verset Ferenc József tiszteletére, erre helyette megírta a walesi bárdokat. ebből indultam ki. amúgy akkor írtam amikor versíró verseny határideje közeledett a suliban és még mindig nem volt semmi ihlet. :p
QuoteHogy nem én írtam, az egyértelműen látszik abból, hogy a pók nem aktív dohányos.
Meg az eső se esik. :p
jóvanna:hehe:
Noriko, nagyon szép a versed! Én az életemet élem így, ezért is fogott meg különösen, a szépségén kívül.
QuoteOriginally posted by noriko
jóvanna:hehe:
Just kiddin. ;)
hmm...hamár Arany János...
most hogy megkaptam dícséretadagomat, visszasüllyedek gagyiba!:D :bsd:
WARNING!! művészi érzékkel megáldott embereknek a következő balladaszerűséget NEM ajánlom!
Arany János Zács Klára átírás
Királynénak kertje
teli hajadonnal
De a sok szép szűzlány között
a legszebb Zács Klára.
Jön is Kázmér herceg
Rimánkodik nagyon
De a királyasszony mondja
én biz ezt nem hagyom.
Mennek a templomba,
mennek imádkozni.
Olvasó is kell ám
És el kell azt hozni.
Klárika megy érte,
be a palotába,
ám szüzességét veszti,
mert Kázmér herceg várja!
Ocsmány Kázmér herceg
mért tetted ezt mond meg
Ó jaj nekem, mit csináljak
Bár csak halnék én meg!
Megy is az apjához,
ott menten elmondja,
hogy egyetlen leányának
mi vagyon a gondja.
Másnap megy Zács papa
a királyi várba,
,,utálom a királyokat"
volt vésve kardjára
Zács papa a várban
kaszabolni akart,
De a király testőrei
Kinyírták a magyart.
Pedig ők is késtek
néhány másodpercet,
Miközben a királynőtől
Zách négy ujjat szerzett.
,,Mily fájdalom, segítség
Hiányzik négy ujjam
szólj valamit király férjem
Ezt még meddig fújjam?"
,,Hát jól van drágaságom,
te hozd meg a vádat,
Mit csináljunk családjával
Zács Feliciánnak?"
,,Irtsd ki rokonságát
mind a kettő ágról,
senki se maradjon élve
A családfájáról!
Zács Klárát csonkítsd meg,
Vágd le orrát, s ajkát,
száműzöm a várunkból is
Keressen más dajkát!"
Ez lett szörnyű sorsa
A szép Zács Klárának.
Emlékszik rá minden szüze
a király várának.
--------------------------
Királynénak kertje
Teli hajadonnal,
De a sok szép szűzlány között
A legszebb Tóth Kata.
Jön is Kázmér herceg
Rimánkodik újra,
De a királynő már vigyáz
a maradék ujjra!!
Asszem erre találták ki azt a kifejezést, hogy:
:lol:
noriko: szép ballada :D
Tiaro: bírom az önkritikádat. de azért írhatnál egy dohányos pókról az esőben! :D vagy különben én írok rólad egyet: "tiaro, a fiatalok megrontója" minden fanod állandóan dohányzik az esőben => tüdőrák plusz tüdőgyulladás :D just kiidiiin!:hehe:
...a kockázatok, és mellékhatások tekintetében kérdezze meg tüdőgondozóját, vagy elmeorvosát... :p
Amúgy meg télleg.
Dohányos pók az esőben... nem is olyan rossz ötlet... hmm... :rolleyes:
Dohányos pók az esőben
A nap tetőfokára hágott mikor a kis pók kimászott a járda repedéséből. Ilyen tikkasztó melegben lehet csak igazán legyet fogni! Megbabonázva szoktak ilyenkor kóvályogni a levegőben a jobbnál jobb falatok! Egy két jól kihelyezett, gondosan megszőtt háló, és máris megvan a finom lakoma!-gondolta pókocska, és elégedetten első remekműve felé vette az irányt. Nem sok időbe telt felkapaszkodni a csipkebokorra, és pókunk hamarosan izgatottan leshetett a háló irányába, kövér legyeket remélve...de jaj!..mit látott! A hálónak, melyet tegnap este oly nagy gonddal szőtt meg, most nyomaveszett! Már megint széttépték azok az átkozottak!-sipította kétségbeesve. Pedig ezúttal gondos matematikai számításokat is végzett, így talált rá erre a helyre! És mégis megtörtént! Újra és újra. Elege volt már ebből. Valamit neki is enni kell néha! A pók keserűen folytatta felmérő útját. A szilvafa melletti faház eresze következett. Már előre félt, hogy megismétlődik a szörnyű látvány, ami két nappal ezelőtt fogadta. Akkor még mitsem sejtve kúszott az eresz felé. Most legalább sejtette mit talál. Aprócska alkotásából csupán foszlányok maradtak, melyet olykor olykor meglebbentett a langyos nyári szellő. Pókunk fájdalmas póksóhajt hallatott, lábacskái egy pillanatra megremegtek. Megtörve ereszkedett a kopott földre. Minden munkája hiába. Annyi hasznos óra eredménytelen maradt. Mikor már a negyedik csapdácska helyén is csak a pusztítás nyomai fogadták, a pók megadta magát. Mi értelme ennek az egész erőfeszítésnek? Amit ő hozzáértéssel, gondosan megalkot, a tökéletes mintára törekedve, azt az ember könnyelműen rombolja szét. Ilyeneket érzett a pók, miközben reményvesztve vonszolta kimerült kis testét a kerten át. Vége, mindenem oda, nincs kiút!-nyögött fel ismét. Ekkor valami elé pottyant, s a pók összehúzta magát amíg az ember árnyéka elhaladt felette. Lassan kiegyenesedett, közelebb ment, majd egy hirtelen cinikus mosollyal megrántotta pókvállát, és egy nagy slukkot vett a még parázsló cigaretta csikkből. És közben eleredt az eső...
:D :D :p
QuoteOriginally posted by noriko
Dohányos pók az esőben
A nap tetőfokára hágott mikor a kis pók kimászott a járda repedéséből. Ilyen tikkasztó melegben lehet csak igazán legyet fogni! Megbabonázva szoktak ilyenkor kóvályogni a levegőben a jobbnál jobb falatok! Egy két jól kihelyezett, gondosan megszőtt háló, és máris megvan a finom lakoma!-gondolta pókocska, és elégedetten első remekműve felé vette az irányt. Nem sok időbe telt felkapaszkodni a csipkebokorra, és pókunk hamarosan izgatottan leshetett a háló irányába, kövér legyeket remélve...de jaj!..mit látott! A hálónak, melyet tegnap este oly nagy gonddal szőtt meg, most nyomaveszett! Már megint széttépték azok az átkozottak!-sipította kétségbeesve. Pedig ezúttal gondos matematikai számításokat is végzett, így talált rá erre a helyre! És mégis megtörtént! Újra és újra. Elege volt már ebből. Valamit neki is enni kell néha! A pók keserűen folytatta felmérő útját. A szilvafa melletti faház eresze következett. Már előre félt, hogy megismétlődik a szörnyű látvány, ami két nappal ezelőtt fogadta. Akkor még mitsem sejtve kúszott az eresz felé. Most legalább sejtette mit talál. Aprócska alkotásából csupán foszlányok maradtak, melyet olykor olykor meglebbentett a langyos nyári szellő. Pókunk fájdalmas póksóhajt hallatott, lábacskái egy pillanatra megremegtek. Megtörve ereszkedett a kopott földre. Minden munkája hiába. Annyi hasznos óra eredménytelen maradt. Mikor már a negyedik csapdácska helyén is csak a pusztítás nyomai fogadták, a pók megadta magát. Mi értelme ennek az egész erőfeszítésnek? Amit ő hozzáértéssel, gondosan megalkot, a tökéletes mintára törekedve, azt az ember könnyelműen rombolja szét. Ilyeneket érzett a pók, miközben reményvesztve vonszolta kimerült kis testét a kerten át. Vége, mindenem oda, nincs kiút!-nyögött fel ismét. Ekkor valami elé pottyant, s a pók összehúzta magát amíg az ember árnyéka elhaladt felette. Lassan kiegyenesedett, közelebb ment, majd egy hirtelen cinikus mosollyal megrántotta pókvállát, és egy nagy slukkot vett a még parázsló cigaretta csikkből. És közben eleredt az eső...
:D :D :p
:lol: nagyon :kiraly:!
És tényleg.
:appl: :zen: :hehe:
Ja igen, ma este nagy fába vágtam a fejszémet, és úgy döntöttem, változtatok a stíluson, és az előzőek javítgatása helyett írok egy újabb Yneves történetet. Sajna még nem sokáig jutottam, de már ez is előrevetíti a stílust+ hangulatot. Mit szóltok? :confused:
QuoteOriginally posted by Tiaro
Sztem pont a cinikus hangnem teszi életszerűvé, és szokatlanná...
Sötét Angyal: Egyébként miből szűrted le, hogy a meleg csóka túlélte? :confused:
Szóval nekem tetszett, úgy ahogy van. ;)
off:
Sötét Angyal vagyok, csak nevet változtattam. Részeletek a Bemutatkozásokban.
Elnézést a megkésett reagálásért.
on:
Abból gondoltam, hogy utána még felkiáltott (vagy vmi hasonlót tett). Az én fejemben ez úgy volt, hogy ha nem halt szörnyet (amit ugye nem kísérnek felkiáltások :rolleyes: ), akkor biztos él még.
Az újakat majd holnap elolvasom.
QuoteOriginally posted by Pandóra(aki nem más mint Sötét Angyal)
Abból gondoltam, hogy utána még felkiáltott (vagy vmi hasonlót tett). Az én fejemben ez úgy volt, hogy ha nem halt szörnyet (amit ugye nem kísérnek felkiáltások :rolleyes: ), akkor biztos él még.
na igen, sejtettem hogy ebből gondoltad hogy túlélte, mert először én is azt hittem hogy utána üvöltött, de nem! mert közben. ugyanis 20 emeletről ugrott, és ebből 10-et némán esett, aztán írja Soridan hogy a maradék 10 alatt üvöltött. asszem. (Soridan! ezt most fejből írtam, remélem jól, látod hogy megmaradtak bennem a részletek?:D ;) )
Na, itthon ücsörögtem, vártam a szerelőket (akik nem jöttek!!!:ejj: :morci: ), és közben elolvastam Tiaro irományát.
hümm...lehet hogy én vagyok lelassulva, de igazából nagy stílusváltást nem érzékeltem..(gomen)...pedig ismét belenéztem a regebbiekbe is. Mondjuk tény hogy annyira nem hasonlít, hisz ez most regény és nem novella, és ez a hosszas bevezetőből is látszik, ami egyébként kitűnően megalapozza az egész hangulatát;) .
(Egy aprócska piszkálódást ha megengedsz..a bevezetőben egyszercsak jelenre váltottál két mondat erejéig, ami azért zavart meg, mert hirtelen azt hittem ott kezdődik a főszál, pedig az csak a köv bekezdésben jött..)
Mivel csak részlet, sokat nem tudok róla mondani, eddig tetszik, és hangulata is magávalragadó (gondolom akkor méginkább ha az olvasó ismeri Ynevet és lényeit!), szóval, ne hagyd ott a fejszét, vágd ki azt a nagy fát!:D
QuoteOriginally posted by noriko
na igen, sejtettem hogy ebből gondoltad hogy túlélte, mert először én is azt hittem hogy utána üvöltött, de nem! mert közben. ugyanis 20 emeletről ugrott, és ebből 10-et némán esett, aztán írja Soridan hogy a maradék 10 alatt üvöltött. asszem. (Soridan! ezt most fejből írtam, remélem jól, látod hogy megmaradtak bennem a részletek?:D ;) )
Pusszancs :D Egészen elérzékenyültem. Hát maradandót alkottam? :)
MOst megint olvashatok egy csomót, de jó nekem :D
A Dohányos pók az esőben eszembe táadt egy vad ötlet: össze kéne dobni egy 'Így írtok ti - Írások topic"-ot (vagy akkor már inkább "Így írunk mi"-t.)
QuoteOriginally posted by noriko
Dohányos pók az esőben
Végem van :) Ez nagyon, nagyon ütős :D
Ahogy a ballada is. Ezt tanítani kéne :D
Időmértékes álom
---------------------------
Víg halott a részeg éjszakában
Hamisan fütyülő falnak dől,
Ismerősnek tűnő ősi dallam
Emlék-töredék ébred fel
"Démonszolga húzza fel az égre
Gályám - sebesen siklik már
Piszkos utcák hajnalfényben égve
Elmarad hátul a termeszvár
Hűs lidércek kapnak új erőre
Rázza a Hold súlyos láncát
Tágul még a láthatár előre
Bámulom csillagok bús táncát
Messze földek, furcsa népek
Különös, félik a halált!
Bár az éltet gyűlöli az összes
Nem tudják tán: jobb odaát?
Hosszan ölnek engem, nemhiába:
Nehezen halnak mifelénk
Végre átlépek a túlvilágba
Szétpattan rólam a buborék
Itt vagyok, a láncok ott maradtak
Nincsenek kételyek többé
Itt vagyok, csupán a táncok járnak
Csillagok fűződnek körré..."
Víg halott, elandalító dallam
A téglafal éjfélt fütyörész
Dülöngél a lámpa öntudatlan
Arany fénye sűrű, mint a méz.
--------------------------------------
Volt a fejemben egy "animébe képzelt történet", elkezdtem belőle egy sci-fi novellát. A fele kész. Közben jutott eszembe, lehet, hogy nincs is itt olyan, aki szereti a sci-fit. Na mindegy. Ha tetszik valakinek, befejezem. Űrsárkány - 1. rész (http://bandris.uw.hu/text/ursarkany1.doc)
Ramiz:
A fel, az ugye föl...? :D
a vers kifejezetten jó, és főleg eredeti. Néhány motívum nagyon eltalált, bár néhány kifejezés szúrta a szemem.
Nabazz, már megint :_piszka:lok, pedig tényleg tetszett.
Noriko: igazad van, tényleg nem egyértelmű a váltás, mert nem tettem fel a régieket. A lényeg, hogy úgy gondoltam, hagyom a fenébe a komor szuperhírókat, és emberközelibre fogom a figurát. A hibákért pedig jó hogy szólsz, nem mindig veszem őket észre (mint ahogy látszik.)... :p
Ramiz verse: hű...bevallom nem értettem mindent, de amennyit igen, az tetszett:p Az idézőjelek segítettek egy picit a gondolatok rendezésében. (még jó hogy másodszorra észrevettem őket, mert elsőre teljesen káosznak tűnt az egész!:D)
QuoteOriginally posted by Ramiz
Ha tetszik valakinek, befejezem.
jéé, nem is tudtam hogy szeretem a sci-fit!:D szóval..én én, nekem nekem!! befejezést kérek!! E.T. go home!:D:p hehe jk.
Komolyan, kíváncsian várom mi lesz! Először megijedtem, hogy amolyan tudományos, technikai dolgokat részletező, bonyolult sci-fibe kezdtél bele, de aztán gyorsan tiszta lett minden és nem volt agyilag megterhelő:D (értsd: nem repkedtek Star Trek-féle érthetetlen szakszavak a levegőben:p ...elnézést a star trek fanektől!!;)
bár szerintem az tuti érthetetlen lenne olvasva!)
Helló!
Tiaroval kezd olyan érzésem lenni, mint Kovács Ákossal (meg Norikoval, amikor megírta az Egyedült :) ). "Kimondasz dolgokat helyettem". Most azt írtad meg, miért is alszom én kb. 11-13 órákat.
A Dohányos pók nagyon aranyos volt. :D
Hmm... én szeretem a sci-fit. Asimov egyik kedvenc íróim közé tartozik. De a fantasyt még jobban :D
Ez pedig egy nem mai darab:
First Contact – kicsit másként
A kapitány kabinja csak nevében volt különleges, egyébként ugyanolyan katonás sivársággal volt berendezve, mint az Űrflottában bárkinek. Egy ágynak alig nevezhető keskeny priccs, kis asztalka egy összecsukható székkel, polc a falba süllyesztve – az egyetlen luxust a páncélüvegből készült ablak jelentette. A kapitány maga a széken ült, fáradt egykedvűséggel nézte a zászlóshajó mellett elhúzó vadászgépeket. Valaha még tetszett neki a látvány, de mostanában csak rosszkedvű lett tőle. Mert egyet jelent a háborúval. Űrháborúval. Öt éve még csak első lépéseiket tették a csillagok közt, most pedig háborút folytatnak egy idegen fajjal. Dühösen csapott az asztalra.
Az istenekre, hisz lehet, hogy a testvéreink!
Jól emlékezett még az első találkozásra. Frissen kinevezett kapitányként neki jutott a megtiszteltetés, hogy a próbautat a naprendszer határáig levezényelje. Tíz szívdobbanásba telt az út, s újabb tíz szívdobbanásba, mire felfogták: az új hajtóművek működnek! Együtt kiabált, ugrált a legénységgel, akár egy kisgyerek. Akkor némultak csak el, mikor az érzékelők eszeveszett riasztásba kezdtek, s kék örvényléssel meghasadt előttük a tér. Ami kibukkant onnan, egy űrhajó volt. Más volt, persze, de mégis biztosan tudták, csakis űrhajó lehet. Ettől kezdve mintha minden egy álomban történt volna. Neki jutott a megtiszteltetés, hogy díszkíséretet biztosítson hazáig. Álom volt, dicső, fényes álom. Az idegenek napok alatt megtanulták a nyelvüket fordítógépeik segítségével. Baráti jobbot nyújtottak. Megosztották tudásukat, technológiájukat, kereskedelmi és tudományos egyezségeket írtak alá. Legalábbis úgy tűnt. Vajon mikor változott meg, mikor torzult el az álom? Mikor álltak elő először követelésekkel, igazságtalan, kizsákmányoló kereskedelmi ajánlatokkal? Talán amikor megérezték, hogy náluk az erőfölény. Amikor lenéző mosollyal – idegenek, de annyira nem, hogy ne lehessen érezni, mikor néznek le! – tekintették meg technikai vívmányaikat, mikor rádöbbentek: Ezeknek még szilárd lövedékes fegyvereik vannak! Még elhárítópajzsaik sincsenek!
Senki nem értette, miért viselkednek így az idegenek. Hiszen annyira hasonlítottak egymásra, hogy egész biztosan ugyanannak a teremtményei mind. A tudósok szerint a génállományuk több, mint 85 százalékban megegyezik. Négy végtag, mindegyiken öt ujj. Ugyanabba az irányba hajló karok, lábak. Szinte azonos anatómia. Nem lehet a véletlen műve. S mégis, a sápadt-ösztövér idegenek, elképesztően finom szálú hajukkal és különös szemeikkel egyre gőgösebben, egyre lenézőbben kezdtek el viselkedni. Nem érdekelte őket, csak az, hogy mekkora hasznot húzhatnak belőlük. Végül hadat üzentek. De elszámolták magukat. Ha az első találkozáskor támadnak – két évvel korábban – egész biztosan ellenállás nélkül nyernek. A 'primitívek' azonban – hányszor kellett elszenvedni ezt a jelzőt! – gyorsan tanultak, sikerült pajzsot, energiafegyvert építeniük. És nem haboztak használni is őket.
A kapitány keserűn elfintorodott. Gyerekkorában mennyit ábrándozott róla, hogy egyszer egy hadihajó büszke parancsnoka lesz, rengeteg embernek fog parancsolni, győztes csatákat fog megvívni. Akkor még csak álom volt az Űrflotta. Egy álom, mely három éve valósággá vált. Vagy inkább... rémálommá.
Mikor ébredek már fel?!
Azóta megtanulta gyűlölni a háborút. Gyűlölni a hadihajókat. A fájdalmat. A társak elvesztését. Az elhárítópajzsok reszketeg fényét. Meggyűlölt mindent, ami öt év óta történt.
Kopogtatás hallatszott az ajtón, majd meg sem várva a választ, a másodtiszt lépett be.
- Uram, megérkeztünk. Az érzékelők szerint az ellenséges flotta kétezer egységnyire van előttünk. Az új álcázópajzsoknak hála még nem vettek minket észre. – tekintét a padlóra szegezve várta a választ, nem szívesen nézett volna a kapitány szemébe. Kényelmetlenül érezte magát tőle.
- Rendben. Azonnal megyek. Leléphet. – megvárta, míg a másodtiszt távozik, majd nagy sóhajjal felállt. Az ajtó felé haladva pillantása a polcon álló képre esett. A felesége és a kislánya. Ennyi maradt belőlük.
Mégis hogy lőhettek civilekre?
Emlékezett a hidegre, amit a kórházban érzett. Hogy eltompultak a hangok, hogy szédülni kezdett. Hogy két napig meg sem tudott szólalni. Akkor érzett előszőr gyűlöletet. Azóta jól kitanulta, hogyan kell. Semmi nem múlhatja felül azt az első leckét. Amikor megtanulta gyűlölni a másik fajt, az idegeneket. Hirtelen felkapta a fejét, határozott léptekkel indult a parancsnoki híd felé. Gyűlölni a szót, ahogy azok magukat nevezik.
Az emberiséget.
Soridan: :hail: !!! Nagyon jó! Vannak még ilyeneid? Írsz még ilyeneket! SF rulez! Galaktika rulez! Soridan rulez! ;)
Ja, és kösz noriko! Akkor jön a második rész.
Soridan: :eek: :eek: :eek: :eek: na, én leestem a székről! tiszta Hatodik érzéK fíling!!:D naaaaagyon :cool: meg :kiraly: meg minden! Gyorsan olvastam is el újra!:D
edit: javítva amire az ez alatti post rávilágított :D ;)
/me megvakarja fejét.
Mit rontottam el? Tudjátok, ha sokat dícsérnek szembe, rögtön azon kezdek el töprengeni, mit is vétettem :D
:merci: Írok még hasonlót. Van egy másik scifim, amit még régen versenyre írtam, azt ma újraírom. Meg egy fantasy-szerűséget is.
Noriko: Hatodik érzés feeling? Öhh...az milyen is? Csak mert úgy tűnik azt nem ismerem ^^"
Ha (egyike sok ha verseimnek^^")
----
Ha az eget nézem csendesen,
hol felhők szállnak szerényen,
Ha eső után a töltést járom,
mikor a táj tiszta, akár egy álom,
Ha éjjel átölel a csillagok fénye,
a ragyogás, mely gyógyír a lélek sebeire,
Ha ködfátyol kéz becézi arcom
miközben lehunyt szemmel állok a parton,
Ha verébcsapat perel a szomszéd bokorról,
hangjuk elvegyül a többi hanggal s a csend zaja átkarol,
Ha egy szép álom íze az ébrenlétig kísér,
vigasztal, átölel, szebb jövőt ígér...
Ha ezeket az érzéseket mind összerakom,
akkor - úgy érzem - a világot is szépnek látom.
És egy haiku szerűség:
Vámpírlét:
------------
Sötétben lakó
öökéber sír-magány.
Fájó emlékek.
huuhh.. hát ezek ezek jóók :))
Ramiz: Űrsárkány rulz, tessék befejezni.
a kapcsolat felvétel kicsit másképp érzésem szerint kicsit Asimovos volt, dehát mondtad, hogy te is nagy Asimov rajongó vagy, akárcsak én.
Ja, fantasy, sci-fi rajongóknak ajánlom még Poe-t. fantasztikus, mit alkotott a 1800as évek végén.
No, én is szösszentettem valamit
bocs h copy, de most hirtelen született :)
sajna minél több a post, annál nagyobb szenvedés nekem elolvasni, mert csigaként hozza be... valamikor 15 percet is várnom kell... most pl a mai 7.valahányas postig volt türelmem, akkor nyomtam post replyt :)
jahh, hozzáteszem, ezt úgy írtam, hogy közben láttam az egészet... animében. ha elolvassátok, talán nektek is ez lesz a véleméényetek róla. ha nem, az sem baj.
Szóval:
Minden forgott... őrült kavargás, csak kötbe, körbe, körbe... minden elmosódott, minden csak színcsik, ami rohan körbe, körbe, körbe...
Áááááááááállj!!! – nem is sikítok, a szó szinte kiszakad belőlem.... A forgás lassul... mintha a részletek tisztulnának, aztán hirtelen a földre zuhanok... elengedett! ELENGEDET!!! Szeretném leszidni, nekitámadni, fojtogatni... de felemelkedni sem tudok, még minden kering körülöttem. Lassan, lassan emelkedem fel, szájam sarkából nyál csorog, most még azzal sem tudok mit csinálni, még mindig félig béna vagyok...végre fel tudok ülni... a szemem homályos, de már látom az alakját... a az a fekete haj, beleomolva félig a szemébe... sose zavarja, nem is értem... most iszonyatosan nevet.. mit nevet? Vihog! Kísérteties, tudom hogy rajtam röhög... pedig egyáltalán nem vicces... ismert, tudta, hogy ettől rosszul leszek... végre sikerül a nyálat letörölnöm az arcomról... még mindig zihálok. De már látok rendesen. Megint ez a bőrkabát rajta... félelmetes, ahogy felém tornyosul, és nevet, vihog... kárörvend. Nagy nehezen felállok. Mélyen a szemébe nézek, azokba a gyilkos pillantású fekete szemekbe... egyszer meg fog ölni a pillantásával... még mindig zihálok. Végre kiegyenesedem. Hirtelen abbahagyja a nevetést... a beállt kísérteties csendet egy hatalmas csattanás töri meg... a kezem csattant az arcán. Meglepődve néz rám, miközben a pofon helyét tapogatja. Nem jut szóhoz. Látom, hogy az ő keze is megmozdul, mégsem üt meg. Még szép.
- Ez... ez...
- Gyűlöllek! – tör ki belőlem. Megfordulok, és el akarnék rohanni... de elkapja a karom, magához ránt. Értetlenséget, félelmet látok a szemében.
- Várj... - a hangja esdeklő... még sosem halottam ilyennek. Hova lett az a kemény ember?
- Engedj! – egyre feldúltabb vagyok, ha ez így halad, remegni kezdek... azt pedig a gyengeség jeleként értelmezheti... pedig egyszerűen, ha nagyon ideges vagyok, remegni kezdek... ezt persze ő nem tudhatja... még sosem idegesített fel ennyire...
- Kérlek, vond vissza. – a hangja ismét kemény, a szorítása is keményebb.
- Nincs mit visszavonni. Megérdemelted.
- Nem. Nem a pofonra gondoltam. – ismét ellágyultak azok a fekete szemek... mit? Talán könnycsepp akar lenni? Áh... Ő? Sosem sírt... ahhoz túl ,,férfi"
- Gyűlöllek! – köpöm újra a szemébe, és ki akarnám rántani magam, de nem megy. Erősen fog... hiszen majdnem kétszer olyan nehéz mint én, és több mint egy fejjel tornyosul fölém. Most, hogy ilyen szorosan tart, szinte kitört a nyakam, hogy a szemébe nézhessek.
- Nem hiszem! Vond vissza! – a hangja fenyegetővé vált.
- Soha! - sziszegem. Felmordul. Mintha elborulna az agya. Meg akar csókolni. Nem hagyom, elrántom a fejem, a szálló coffom arcul üti. Ellök magától, elesek. Gyilkos, igazi gyilkos pillantásokat vet rám. És a jobb kezében penge villan.
- Megőrültél? Mit akarsz?
- Vond vissza!
- Nincs mit! Gyűlöllek! – már remegtem, mint a kocsonya. Legszívesebben sírtam volna... megbántam a bátorságom... de nincs visszaút.
Felrántott... és éreztem, ahogy a kés a hasamba szalad... meleg vér buggyant ki, éles fájdalom hasított belém... köd szállt a szememre... mikor megéreztem, még sikítottam, de aztán... csak hörögtem... nem kaptam levegőt... ziháltam, egyre gyengébbnek éreztem magam... teljesen elfeketedett minden. Majd megláttam az egészet felülről... mint a rongybaba lógott a testem hatalmas kezeiben... csak nézte, mi történik... Egyre nagyobb vértócsa keletkezett alattunk... a szeme teljesen üveges volt. Összeroskadt, még mindig a karjaiban tartott, rázott, vele együtt rázódott a testem... vissza akartam szökni... de nem lehetett... egyre magasabbról és magasabbról láttam mi történik. Még hallottam az oroszlánüvöltését, a szirénákat. Aztán minden fehér lett előttem... és minden meleg, puha, és kellemes volt... mindent elfelejtettem.
Végre mégeyg Asimovita (asszamita után szabadon :D )! Keblemre sorstárs:D
Ez animében? Mégis melyikben? Nagyon megtetszett, a szituáció is, a stílus is ahogy megírtad :)
Na ezek után kicsit elbátortalanodtam: új vagyok (ez látszik) és elég lassan olvasok, de amiket eddig láttam... Mind nagyon tetszett. :D:D
Rólam írás téren annyit kell (lehet) tudni, hogy ihlet alapján viszonylag rövid verseket irogatok. Gondoltam beteszek én is párat, de jelenleg csak egy van leírva, és ilyen előzmének után...
Mindegy, beküldöm az elsőt, és igérem, hogy ameddig nem jön újra ihlet mindenki biztonságban van. :D
Állok sziklán hegytetőn,
Halgatom, ami a széllel jön.
A szél hozza a gondolatokat,
Melyeknek átadom most magamat.
Sok szép emléket felidéz,
S bárhová is mész,
A szép emlékek elragadnak,
reméled, hogy megmaradnak...
Mind gyönyörű, mind vidámak!
Emlékei egy régi nyárnak.
Hol a tóban csónakáztam,
Hova mindig visszavágytam
És szivem akkor úgy égett,
Hogy a Nap sem fenn az égen!
És boldog voltam mint a madár,
mi a felhők között száll...
De állj, mi ez?
Fejemből minden szépet kivesz,
A szél megfordúlt!
És nevetve engem elárúlt!
Utánna kapok, de el nem érem,
sirva állok és remélem:
Lesz tán valaki, ki őket meghalgatja,
És mindet nekem vissza adja,
Valaki, ki áll egy sziklán hegytetőn
Egy késő őszi délelőtt...
Soridan:
nem volt konkrétan, hogy melyik animében. egyszerüen csak, anime karakterekkel :)
bár tudnék rajzolni, és megmutathatnám... de sajnos igy a fejemben reked...
különben köszi h tetszett .)
Azért mert senki sem olvassa el a hosszú novellákat(na jó csak vicceltem), ezért én rövidet írok:
(Monthy Pyton vers)
Ruba-dub-dub,
three man in a tube!
:eek: :eek: :eek:
Nem én írtam(na jó csak ide) ne nálam reklamáljatok!
Hahh! Én csakazértis elolvastam mindhármat, Ramizéval kezdve!
(Külön kikapcsolódás volt a mai 8 óra tömény analízis után... :rolleyes: )
Szóval: Ramiz nem mondok semmik, csak azt, hogy fejezzed mán be, vazze, pont a legizgalmasabb résznél hagytad félbe!!! ;)
Soridané is nagyon jó, a csattanó különösen (bár már gyanakodtam a felénél... :D )
kisivrágé pedig igazi pszicho: hogy lehet ilyen névvel ilyet írni? :D (De ha van még hasonló, ne fogd vissza magad, és postolj... )
A versekre most nem reagálnék, mert ahhoz valamivel működőképesebb agy kéne, de azzal nem szolgálhatok... :o
Ja igen, végezetül egy régebbi novella, remélem nem volt még.
versek:
Soridané: aranyos, vidám versecske, a tavaszhoz illik, (kár hogy most megint borúsabb lett az idő )...amúgy én igazából rímpárti vagyok nagyon, úgyhogy egy picikét úgy érzem az utolsó rímpáron lehetett volna még csiszolni...(SZVSZ!!!) Igaz, a vámpíros nem rímel, viszont hatásos kis haiku!
(kérdésedre, editingeltem az előző postot, ott a válasz;) )
Zanador: üdvözöllek az írások topicban!Örülök, hogy egy újabb lelkes művészlélekkel bővült körünk! Írj bátran, mert
1. cenzúra nincs (ha Chronos is úgy akarja:p )
2. nyitottak vagyunk és mindent elolvasunk (legalábbis én igen) 3. ahogy egyszer Sötét Angyal, aki már Pandóra, is rávilágított, nem igazán írunk negatív kritikát:D (értsd: ált mindenki dícsér mindenkit mint állat:D :p )
és hogy rácáfoljak magamra, és erősítsem a szabályt, a versed mondanivalója tetszett, hangulatos, szeretem a keretes dolgokat, viszont a rímeket egy picit erőltetettnek éreztem..ismét szerény véleményem!!! De ez ne tántorítson el! Ha jön az ihlet írj!! ;)
Raggie Gordon: khm...no comment.. :p azaz de...az nem "tub" a "tube" helyett?:D
kisvirág-novella (vagy ez regény részlet? ha igen akkor folytatááást!!!) :
brrrrrrrrrr pszichopata love = :grrr: nagyon :cool:
Tiaro: heh..gomen, a tiéd csak most következik, de már alig várom! (:
Noriko: köszönöm a kritikát, én azt is szeretem, valahogy mindig zavar, ha csak dicséretet kapok...
Az erőltetettségről azt tudom mondani, hogy én egyáltalán nem gondolkozok azon, hogy mit írok (ez meglátszik), ahogy eszembejut leírom, és ha épp nem tudok jegyzetelni, akkor csak magamnak mondom el. Ezért nincs jelenleg több írásom.
Tudom mire gondolsz! Egyszer képes voltam egy szakadt zsebkendőre és rúzzsal írni fel egy versikét, ami épp a fürdőszobában jutott az eszembe, mert nem volt kéznél papír-ceruza! :p Meg úgy három napja épp sétáltam haza és elkezdtem gondolkozni egy versen, és egész szép rímek jutottak eszembe, egész könnyedén!...de mire otthon leültem megírni, már nem ment. sutty, elszállt :( ...hmm..legközelebb majd diktafonnal mászkálok:D
Tiaro-novella: SPOILER ...jééé egy újabb surprise ending!:p Remélem jól értelmeztem...a buborék volt az elpusztult világ?? Ha igen, akkor ez pont olyan mint valamelyik mozi logója...ilyen dolby surroundos reklám vagy hasonló cucc, amikor a Földből üveggolyó lesz, amivel űrlények játszanak valami bolygón.. (remélem mond ez valakinek valamit..:rolleyes: ).. Ha az endinget nem nézzük, akkor erre gondoltál a régi stílusod alatt? Mert akkor asszem érzékeltem a váltást! Külön értékelendő motívum hogy a Mindenek Ura selypített! :D ezáltal nagyobbat buktak hőseink! felettébb nyomasztó...:jee: /SPOILER
egy kis saját alkotás(ocska):
A négylevelű lóhere
Zöld a színe,
Négy levele,
Szerencsét hoz
Add ide!
Én találtam
Így az enyém
Csokrocskámban a helye.
De nekem kell!
Nekem is!
Vesszünk össze?
Dehogyis.
Kössünk békét
Itt az olló,
Legyen tied a fele.
Így lett négyből
kétlevelű
A picinyke lóhere.
QuoteOriginally posted by noriko
Tudom mire gondolsz! Egyszer képes voltam egy szakadt zsebkendőre és rúzzsal írni fel egy versikét, ami épp a fürdőszobában jutott az eszembe, mert nem volt kéznél papír-ceruza! :p Meg úgy három napja épp sétáltam haza és elkezdtem gondolkozni egy versen, és egész szép rímek jutottak eszembe, egész könnyedén!...de mire otthon leültem megírni, már nem ment. sutty, elszállt :( ...hmm..legközelebb majd diktafonnal mászkálok:D
Hmm, erről eszembe jutott, hogy a minap szakadó esőben siettem haza, eszembe jutott egy remek verskezdet (SZVSZ) erre a szakadó esőben papír, ceruza előkap (közben a azsél is veszettül fújt), és futólépésben elkezdtem írni ^^ Nem is nagyon néztek furán a szembejövők :D
'Kritika' : egyetértek, hogy az utolsó rím lehetne jobb, de néha kénytelen vagyok a hangulat érdekében a rím rovására cselekedni ^^"
Szerintem azért ír mindenki mindenkiről jót, mert ha rosszat írna, inkább nem szól semmit :rolleyes:
A haiku meg azért nem rímel, mert a haikuba nem kell rím^^"
Elolvastam Űrsárkányt! Nagyon! De nagyon! Tetzsett! Folytatást szeretnék, sokat :)
És a Fogadalmakat is. Jól látom, hogy kurtán-furcsán megszakad (bizonyára mert részlet). Tetszik.
Tiaro hangulatjelentése pedig... nos számomra ezek olyanok, mint egy-egy fekete lyuk, elemi erővel vonzanak, és ha előtte nem is volt hozzá közöm, mire a végére érek, garantáltam átérzem a hangulatát. 'Riasztóan' hatásosak és szépek.
És a gyanakvásodhoz Tiaro: célom is volt, hogy sejtessem a lényeget, de egész biztos ne legyen a dolog :D
QuoteOriginally posted by Soridan
A haiku meg azért nem rímel, mert a haikuba nem kell rím^^"
na, most rohanok, de ezt akkoris tisztázni szeretném. szóóval, tudom én hogy haikuba nem kell rím! Amikor ezt írtam: "Igaz, a vámpíros nem rímel, viszont hatásos kis haiku!"
a megfogalmazással azt akartam elmondani, hogy "Ugyan az előbb írtam hogy én főleg rímpárti vagyok viszont ennek ellenére nagyon tud tetszeni egy olyan vers amibe nem kell rím, ahogy épp ez a kis haiku is amit írtál, ami nagyon hatásos." oké, remélem tisztáztam magam!:D
;)
QuoteOriginally posted by noriko
oké, remélem tisztáztam magam!:D
;)
So ka. Wakarimasu. Akkor nem is szóltam :D Megkövetlek :) /áldott magyar nyelv, hogy ennyiféleképpen értelmezhető :) /
Edit: elolvastam a Mindenség Urát. Hű :D Hatalmas. Egyébként rögtön eszembe jutott (nem hasonlítgatni akarok!) a Man in Black vége, amikor az idegen lény a galaxisokkal üveggolyózik :D
Nah, végre eljutottam odáig, hogy el tudtam olvasni a termést... Nos, megint nem tudok rosszat írni (na nem mintha akarnék :))
Amiket mégis kiemelek, az a Dohányos pók az esőben, és az Arany-paródia. Mivel megint órán írok, a tanár kissé érdekesen nézte, ahogy a hátsó sor fetreng a röhögéstől... na mind1. Majd csak megbocsájt :rolleyes:
Sajna eddig nem igazán olvastam sci-fiket, ezért aztán Asimovról sem tok semmit... De az írások tetszettek! Csak azt nem tudom, hogy miért nincs még itt az Űrsárkány folytatása??? :ejj:
A Mindenek Ura meg... Hát az viszont télleg pofán csapott. És ezt most jó értelemben mondom :)
Végezetül berakom azt az írást, ami még visszavan. A többit elvitte a tavalyi nagy vírusjárvány...
---------------------------------------
Holdárnyék
Késő este volt; a város már aludt. Alig pár házban világított a lámpa, és lassan de biztosan minden ablakban kialudtak a fények. Az utcán csak néha haladt el egy-egy autó. Az itt lakók még nem tudnak arról, ami a világban folyik... Nem tudják, hogy valahol a világ másik felén egy talán sosem-hallott országban földrengések vannak. Nem tudják, hogy Európában, ahol most épp dél van, épp egy terrortámadás sérültjeit ápolják. Nem tudják, de meg fogják tudni. Újságból, TV-ből, rádióból, mindegy honnan, de az is hallani fog ezekről az eseményekről aki legszívesebben elbújna ezek elől a dolgok elől. Aztán vannak olyan dolgok, amik soha nem kerül nyilvánosságra... Egy sötét sikátorban megölnek valakit – ez mindennapos dolog, és olyan, amiről csak kevesen értesülnek. Sok minden rejtve marad a kíváncsi szemek elől. Nem fognak tudni például arról sem, hogy egy ember épp a kutyáját keresi, de még ez az ember sem tudja, hogy nem is fog előkerülni. És nem tudják majd, mi történt azzal a fiúval, akit nemrég talán még jól ismertek...
Tik-tak. Az óra éjfél felé járt. A város újra élt, de ez rejtett élet volt – az utcák üresek maradtak. A toronyóra mutatói csendesen haladtak örök körútjukon. Ám ez az éjjel más volt... A számok elindultak. Ahogy az idő éjfélről egyre inkább az egy óra felé közeledett, a tizenkettes és az egyes közé már új számot lehetett írni... Pár perc múlva pedig az óra elütötte a tizenhármat, a mutatók pedig eddigi helyükről kiszakadva lehullottak...
Az ember a különleges eseteket látva hajlamos azokat trükknek vélni, esetleg másokat vagy magát sültbolondnak gondolni. Talán így tett volna az is, aki ekkor az órájára néz – de senki nem tette. Hogy miért? Ez is olyan dolog, amit soha senki nem fog megtudni. Mint ahogy azt sem, hogy miért aludtak ki ekkor a csillagok, és hogy a hold miért borult ekkor szintén sötétségbe. Látszott ugyan – de nem a fénye: sötét alapon fekete korong volt csupán.
A fiú egy éjjel-nappaliban dolgozott. Utálta a főnökét, utálta a munkatársait, utálta magát a munkát. Néha megpróbálkozott a takarítással, de hasztalan – a mocsok szinte odatapadt az üzlethez. Csodálta, hogy vannak egyáltalán vásárlók, de azt még jobban, hogy vannak, akik visszatérnek. Igaz, nekik már rég nem számított a kosz... Ezért aztán ugyancsak meglepődött, mikor egy lány lépett be az ajtón. Egy lány, amilyet még álmában sem sűrűn lát az ember: hasonló ruhát hordott, mint amilyent csak réges-régen hordtak, dús, hosszú haja volt, és gyönyörű zöld szeme. Nem zavarta a kard, amit a lány a hátán hordott, sem az íj, ami a kezében volt. Talán észre sem vette. Csak az arcát nézte... Az arcot, mely most félelmet tükrözött.
Kintről robbanás hallatszott. Az üzlet üvege apró darabokban hullott a padlóra – s ez végre kijózanította a fiút. Elképzelni sem tudta, hogy mi lehetett ez. Földrengés? Nem lehet, hisz itt semmit nem érzett. A robbantás sem volt valószínű – a környéken mindenkit ismert, és bár sokan voltak olyanok, akik közutálatnak örvendtek, de még róluk sem tudta volna ezt feltételezni. Ekkor vette észre, hogy a lány kiugrik az ajtón. Nem tudta miért, de ment utána. Ha tudta volna, hogy mi vár rá, talán bent marad az üzletben...
Az utcán egy hatalmas monstrum állt – hasonlatos azokhoz a démonokhoz, melyeket filmekben lát az ember. Fekete volt, akár az éjszaka, és a pokol tüzével égett. A fiú már nem csodálkozott a lány félelmén – annál inkább a bátorságán: ettől a szörnytől alig pár méterre állt, felajzott íjjal. A lány lőtt, majd megint. Szinte nem is lehetett látni, mikor vett új vesszőt. Látta, ahogy fogynak a nyilak, és hogy a démonnak semmi baja. Árnyék és láng vetette magát ellenfelére – de hiába. Csapásával, mellyel hegyeket zúzhatott volna szét, leverte ugyan – de egyéb baja nem lett. A fiú odafutott hozzá, mire ő csak elmosolyodott, majd talpra ugorván egy újabb nyilat készített elő. Erős volt – de nem eléggé.
Egy újabb csapás – s az íj darabokra törve hullott használója lábai elé. A lány hátranyúlt – s az ereiben megfagyott a vér. A kard helyett csak a levegőt markolászta... Akárhol hagyta el, most már nem szerezheti vissza – s ezzel mindennek vége. A monstrum kezében megjelent egy lángoló szablya – készült az utolsó csapásra. Azonban pengéje megállt valahol félúton: a lány és közte ott állt a fiú. Kezében ott volt a kard. Egy rántás, egy ugrás, majd egy döfés... A szörny kivédte a csapást. Megdöbbenve fordult új ellenfele felé: egy senki próbálja őt, a pokol hírnökét elpusztítani! A démon ismét lesújtott, ezúttal a fiúra. Azonban végzetesnek szánt csapása csak a betont érte. Felemelt karja alatt villámgyorsan suhant át a fiatal srác, egy hajdani eladó, akit immár a fény ereje védett. Mire a szörnyeteg csapása nyomán felszakadt az út, a kard már markolatig mélyedt feketén izzó szívbe. Szinte látszott, ahogy a hatalmas test az utolsókat rúgja. A feketeség mögül kékes fény szűrődött ki... A fiú még hallotta a robbanást, aztán rászakadt a sötétség...
Tik-tak. Az órák újra jártak. A toronyban elütötték az egyet, és az utcán egy lány hajolt egy fiú fölé, és sírt.
Ébredt a város. Az emberek még sok mindent nem tudnak. Igaz, vannak akik már látták a hírekben a földrengések pusztítását, és olyanok is vannak, akik tudnak a terrortámadásról. Megint mások ezt majd csak később tudják meg. De senki sem fog emlékezni egy kutyára, melyet a gazdája egész éjszaka keresett, és még kevésbé fognak emlékezni egy fiúra, aki nemrég még itt dolgozott. Persze ő emlékezni fog erre az éjszakára halála napjáig – a napig mikor újra találkozhat a lánnyal, akit az égből küldtek, hogy megvívjon az emberek világáért, és akit soha nem fog elfelejteni.
Jajj. Érdekesen kezdődött, aztán szokatlanul folytatódott. Pozitív értelemben mondom persze; sokmindenre számítottam, de erre nem. Cool :]
Asimov érdekesen ír, de egy idő múlva (nekem úgy tűnt legalábbis) ismétli magát, mert kevés az ötlete. De Alapítvány 1-3 (az "Alapok") rulez! Én viszont (ha már itt tartunk) Douglas Adamsot imááádom! Meg Stanislaw Lemet!
Bruce: A Holdárnyék cím honnan van? :rolleyes:
Köszönöm a biztatást! Mindjárt kész, csak még pofozgatom, hogy azt adja át, amire én gondolok (tudom, elvileg az is jó, ha a felvevő máshogy értelmezi, de tetszik neki, de én nem szeretem). Különben igazatok volt, gomen... ez tényleg nem sci-fi. Nem tudományos, csak fantasztikus. Megin' igazatok volt. :p
QuoteOriginally posted by noriko
Ha igen, akkor ez pont olyan mint valamelyik mozi logója...ilyen dolby surroundos reklám vagy hasonló cucc, amikor a Földből üveggolyó lesz, amivel űrlények játszanak valami bolygón.. (remélem mond ez valakinek valamit..:rolleyes:
Jahh, most veszem észre, ez az amit írtam, a MIB :) De nem a Földből, hanem az egész galaxisból lesz üveggolyó :D
Helló!
Úgy tűnik, inkább prózás vagyok. Űrsárkány és Holdárnyék :hail: A Mindenek urát nem tudtam megnézni.
QuoteOriginally posted by Ramiz
Asimov érdekesen ír, de egy idő múlva (nekem úgy tűnt legalábbis) ismétli magát, mert kevés az ötlete. De Alapítvány 1-3 (az "Alapok") rulez! Én viszont (ha már itt tartunk) Douglas Adamsot imááádom! Meg Stanislaw Lemet!
Bruce: A Holdárnyék cím honnan van? :rolleyes:
Stanislaw Lemtől mintha már olvastam volna könyvet... A Solarist ő írta, ugye? Mert azt már olvastam. Nagyon érdekes könyv, csak néha túltudományos (vagy filozofikus?) volt... De azt még elviseltem.
A cím meg a folytatása után került föl rá, egész addig nem volt neki ilyenje. De az már vírusvacsi lett :( Azóta meg nem tudtam újraírni...
Hogy Asimovnak kevés ötlete lett volna? Háát. Azért elég meglepő mennyire előremutató dolgokat írt technikailag, és történetileg sem volt SZVSZ! egysíkú a sok irománya. Talán mert laza szálakkal olykor, de mindegyik összefügg a többivel, azért tűnhet néha... nem is tudom milyennek :)
Lem apó nekem túl tudományosnak tűnt már, ha jól emlékszem még rá :rolleyes: . Arthur C. Clarke viszont nagyon tetszik, főleg az idegenek megfoghatatlansága miatt. Tiszta Lovecraft, minden nem emberi a képzeletedre van bízva :)
QuoteOriginally posted by Ramiz
Én viszont (ha már itt tartunk) Douglas Adamsot imááádom!
Nicsak egy sorstárs. :D Douglas Adams rulez! (kár hogy ilyen hamar távozott az élők világából :beken: )
Írhatott volna még pár Útikalauzt :D
Én mindent olvastam tőle (azt hiszem), nagyon-nagyon bírom! Csináljunk Douglas Adams topicot!
A címet csak azért kéreztem, mert Lovecraft...
Lem írta a Solarist, de még annál is jobbak: Csillagnapló (Pirx rulez!), Szénanátha, Álmatlanság. Kicsit filozófikus... ahogy én még szeretem. :p
QuoteOriginally posted by Soridan
Lem apó nekem túl tudományosnak tűnt már, ha jól emlékszem még rá :rolleyes: . Arthur C. Clarke viszont nagyon tetszik, főleg az idegenek megfoghatatlansága miatt. Tiszta Lovecraft, minden nem emberi a képzeletedre van bízva :)
Arthur C. Clarke!!! A kedvencem!!! A gyermekkor vége egy alapmű. Talán az volt az első olyan könyv, amikor átéreztem azt, hogy milyen az az elcsépelt mondás, hogy "nem lehet letenni". Komolyan nem ettem, nem aludtam, amíg a végére nem értem (szerencsére nem túl hosszú könyv :D ).
Elég ritka, még az országos Szabó Ervinben sincs meg. Először kölcsön kaptam, de úgy gondoltam, egy ilyennek meg kell lennie otthon is. Legalábbis mégegyszer el kell olvasnom Aztán a szolnoki könyvtárban megtaláltam. Elég lehangoló, hogy mivel tudtam a végét, feleannyira sem élveztem. Bár ez lehet, hogy a vizsgaidőszak miatt volt, ezért nyáron majd megpróbálom újra.
QuoteOriginally posted by Soridan
Írhatott volna még pár Útikalauzt :D
Nem mintha rajta múlott volna. :rolleyes:
Ramiz: az Útikalauz sorozatból összesen öt rész készült (plussz egy film). A topicot meg már létrehoztad, mint látom.
Noriko: hát, nem regény részlet akart lenni, tegnap pattant ki a fejemből, de most hogy így mondod, akár még az is lehet (csak már legalább 3 elkezdett regényem van... illetve van olyan amit befejeztem, de az olyan 15-6 körül volt, és akkor még másként láttam a dolgokat, kis átdolgozást igényelne...)
Asimov: szerintem nem ismétli magát, csak sok az összefüggő sztoryja, élete végére szinte az egészet összefűzte egy nagy sagava. ez ki is lett adva öt kötetben, nagyon szép sorozat.
különben majdnem az összes Asimovot olvastam...
de télleg nem leszek offtopic.
Sajnos a suxx net miatt nem láttam a negyedik oldal végén levő postokat... igy az ott megjelent és sokat dicsért müvet sem...
de remélem majd valamikor tudom potolni
/spoiler hamarosan kaptok tőlem újabb novellát :)) amint kiteszem netre :)) /spoiler
QuoteOriginally posted by kisvirag
/spoiler hamarosan kaptok tőlem újabb novellát :)) amint kiteszem netre :)) /spoiler
És ez mennyiben spoiler? Inkább örömhír :D
Off (félig, hiszen írások rovat ez, vagymi) : Gyermekkor vége tényleg nagyon.... *idesokjójelző*.... a Mohácsi könyvtárban meg is van 3 példányban :]
Ja és kisvirag: majdnem összeset olvastad Asimovtól? A Gaia-t is? Azért kérdem, mert úgy vettem észre, sokan nem tudnak róla, hogy ilyen is van :)
Soridan: igen, a Gaia bennevan azöt kötetes összesben.
Mondjuk engem kicsit meglepett, hogy Asimov ezt a megoldást választja.... mondjuk az is igaz, hogy egyik megoldás sem tetszet.. de mind1
hát örömhir, spoiler, ki minek veszi :)
akkor tessék:
ez az egyik kedvencem, és nem is túl hosszú :) még 2001 elején íródott, mint a legtöbb novellám is 2000-2001es. sajna mostanság nincs ilyenre időm :(
Életfa (http://www.tar.hu/kisvirag2/novella/ELETFA.DOC)
és még egy :
ezt is nagyon szeretem :) (mondjuk majd az összeset szeretem, de persze vannak kedvencek)
naplótörténet (http://www.tar.hu/kisvirag2/novella/naplotort.doc)
Mostanra ennyi. :) majd még kaptok :)
de csak ha sok dicséretet kapok :) :P :hehe: :hopp:
QuoteOriginally posted by kisvirag
Soridan: igen, a Gaia bennevan azöt kötetes összesben.
Mondjuk engem kicsit meglepett, hogy Asimov ezt a megoldást választja.... mondjuk az is igaz, hogy egyik megoldás sem tetszet.. de mind1QuoteOk. (de értelmes voltam)
Quote
Mostanra ennyi. :) majd még kaptok :)
de csak ha sok dicséretet kapok :) :P :hehe: :hopp:
Arra mérget vehetsz ;)
A naplósat elolvastam. Érdekes nagyon, de tetszik :D Az Életfa holnapra meglesz, most kisebb gondjaim vannak géppel :/ Pfff.
QuoteOk. (de értelmes voltam)
Ehhe :)
asszem én nem voltam érthető (arra gondoltam, hogy (jajjanevéremárnememlékszem) mit választ? első, második alapítvány , vagy Gaia szerinti jövőt...)
no de imnd1.
eszembe jutott, hogy én most hazamegyek, és nem is jövök csak hétfőn (megin beleszakadhatok majd a sok olvasásba...) de hogy nektek se legyen könnyű :)
ezt a kettőt még meg akarom osztani veletek (a többit nem találom annyira jónak...)
ez kicsit hosszú, 10 oldal, de szerintem érdemes elolvasni (még a nővérem is azt onta hogy jó... pedig az hogy ő ilyet mondott, az nagy szó :)
Kaya (http://www.tar.hu/kisvirag2/novella/kaya.doc)
és egy másik: (ennek van folytatása, meg annak is lenne folytatása, már ha megírnám. a címről csak annyit: egy olyan kötetbe szántam, ahol az összer történet úgy van megírva, mint egy álom. a végén mindig felébredek :)
vampir (http://www.tar.hu/kisvirag2/novella/vampir.doc)
mostmár tényleg elég belőlem!
QuoteOriginally posted by kisvirag
Ehhe :)
asszem én nem voltam érthető (arra gondoltam, hogy (jajjanevéremárnememlékszem) mit választ? első, második alapítvány , vagy Gaia szerinti jövőt...)
Edit: hülye vagyok, félreértettem elsőre. MOst már világos (kisütött a nap egy pillanatra, így bekapcsolt az agytevékenységem is...pillanatokra :P )
És:
Nem elég belőled^^ Még akajok! ^__^
jajj!
vámpiros link hibás!
vampir (http://www.tar.hu/kisvirag2/novella/VAMPIR.DOC)
igy jó
Sajnos rohanok, de szerdánként tuti lesz időm du!
Űrsárkány - 2. rész (http://bandris.uw.hu/text/ursarkany2.doc)
Késői néma vallomás (http://bandris.uw.hu/text/Kesoi%20nema%20vallomas.txt)
UI: Igen, tudom, hogy öt rész, plusz még olvastam a két Dirk Gentlyset, a lazacos némileg magáról mesélőt (mi is volt a címe?) meg az állatokkal foglalkozó dokumentumkönyvet is.
Ramiz :hail: :hail:
A Késői néma vallomás nagyon ütős!
Kisvirág, egy csatolt fájlodat sem tudtam megnézni.
QuoteOriginally posted by Ramiz
a lazacos némileg magáról mesélőt (mi is volt a címe?)
The Salmon of Doubt, avagy a Kétség Lazaca. ;) Megjegyzés: ezt mindenkinek, aki akár egy kicsit is érdeklődik Douglas Adams írásai iránt, muszáj elolvasnia. :)
Sajna most is csak egy hangulatjelentés erejéig írok...
(amiben legalább van eső, hehe)
Kint zuhogott az eső. Nem tudom miért, miért pont akkor, de tény, hogy esett. Lassú, szemerkélő, bánatos eső volt, egykedvűen verte a kocsma üvegét, mintha mindig is esett volna... mintha sose akarná abbahagyni. Az üvegeken túl az éjszaka világa nevetett rám, az utcalámpák sárga fényét ezernyi kristályként szórta a felázott út.
Mint megannyi szétgurult üveggolyó.
Te; előttem álltál, háttal nekem. Valakivel beszélgettél, akit nem ismertem, de azt tudom, hogy abban a percben gyűlöltem. Nem csak azért, mert elfoglalt téged, hanem pusztán mert létezett: ösztönösen, és oktalanul. Lassan sétáltam mögéd, és átkaroltam a derekad.
Hozzád hajoltam.
Meglepődtél, gyors mozdulattal kaptad hátra a fejed, hideg szemeiddel találkozott a tekintetem. Kérdő volt, és egyben elutasító- akkor, és ott el se hittem, hogy ez velem történik.
Már megint.
Pár szót suttogtál, amit nem értettem, aranyosan, kedvesen mosolyogtál, üres, lélektelen mosollyal. Nem tudom, mit mondtam, talán te se hallottad...
...talán én se.
Megráztad a kis fejed, és elfordultál.
A másik diadalmasan, lenézően figyelt. Nem volt mi mondanom neki. Mikor ránéztem, zavartan kapta el a tekintetét- szinte én magam is megijedtem a közönyös fagytól, amit éreztem. Nem szóltam, csak hagytam, hogy beszéljetek tovább, és... elsétáltam.
Éppúgy, mint akkor. A múlt képei azonnal megrohantak letarolva minden megmaradt érvet, és fejtegetést. Furcsa érzés tört rám, vasmarokkal szorítva össze a torkom.
Déja vu.
Nevetségesen ismerős helyzet volt, egy ezerszer eljátszott darab újabb felvonása, ami csak a díszletekben más. Ugyanúgy hibáztam, mint régen, és ugyanazért, csak te voltál új. Üres bábként ültem le egy székre, üveges szemekkel meredtem magam elé.
Miért?
Az eszem gúnyosan nevetett rajtam. Hiszen igazából nem is fájt úgy, ahogy kellett volna. Mint egy átkozott kép egy némafilmből, egy jelenet valami film noirból. Mintha nem is én lettem volna. A gondolat pusztítóan tört rám, hogy talán...
...talán nem is tudok már szeretni. Talán sose tudtam.
Végtelenül céltalannak éreztem magam. Feküdni szerettem volna kint a sárban, az esőt figyelve, vagy az eget eltakaró vén fákat bámulva, nem tenni semmit, csak várni, amíg... amíg téged is elfelejtelek.
Nem tudom, miért nem tettem. Egy baráttal sétáltam haza, aki őrangyalként kísért az üveggyöngy úton. Halkan énekelünk valamit... a Yesterday volt talán... találó, nem igaz?
Sártól lucskosan értem haza, de nem érdekelt. Csendben leültem az ágyra, és... gondolkoztam. Egyszer csak, végre elmúlt az üresség...
Egyetlen könnycsepp hozta el a feloldozást.
Aztán...
...aztán követte a többi.
Hát igen. Hangulatjelentés. Ha ezt a szót látom, szinte félek elolvasni, mert az esetek 90 %ában átragad a hangulata rám is. Ami nem mindig vidám... sőt. Mindig nem. Asszem. Tiszta szerencse, hogy nem maradok sokáig a hatása alatt, mert tudom, (na jó, csak remélem. De azt nagyon.) hogy csak kitaláció.
Ezt most engedelmeddel Tiaro-sama, kihagyom, hétfőig. Tegnap elolvastam az Űrsárkányt, utána a Késői néma vallomást... és kis híján sírva fakadtam. Alig bírtam magam felvidítani az öcsém bevonásával...amiről eszembe jutott, hogy megkért, rakjam fel két haiku-ját:
Együttérzés:
Itt ülsz mellettem,
együtt sírunk, mi ketten,
pedig Neked fáj.
Barát:
Barát vagy nekem,
Egyensúly él már köztünk,
Akár Hold és Nap.
Szerintem szépek.
Tetszenek, csak kár hogy épp előttük olvastam az Űrsárkány folytatását és a Késői néma vallomást... Szóval most nem vagyok valami fényes kedvemben... :beken:
Engedelmetekkel (mert nem szeretek idegen mondatokat keverni, de van, amit tényleg jobban ki lehet fejezni nem magyarul): Let's turn to happy! - ha ez így helyes.
Tiaro: szerencsére ilyent még nem éltem meg. Nem sokat vesztettem, ugye? (Jobb lenne mégis ivartalan szaporodással, csak a baj van a nemekkel... :rolleyes: :hehe: )
QuoteOriginally posted by Ramiz
Let's turn to happy!
Easier said, than done.... (ha ez így helyes :D )
Na végre el tudtam olvasni az utóbbiakat is. Időrendi sorban:
Noriko: A négylevelű lóhere: tisztára, mint egy gyermekmondóka. Nagyon aranyos szerintem, és a ritmusa is jól eltalált, pont ide illik.
Bruce: ez a novella tényleg furcsa volt. Az alapszituáció, és a hangulat nagyon eltalált, de a vége kicsit érhetetlenné vált. Mi lett a fiúval? Vááá... lehet hogy csak én vagyok még mindig kótyagos, de nem vettem tisztán az adást. :confused:
Kisvirág novelláit sajna én se tudtam megnyitni... :mad:
Ramiz: igeeen! Pont ilyen befejezésre gondoltam! Remek bevezetés után remek végkifejlet! A Késői néma vallomás pedig: gyönyörű, csak szomorú emlékeket idéz.
Soridan: csak nyugodtan, nem kell elsietni, bár lehet, h így hamarabb túl lennél rajta... :D
A haikuk pedig jók voltak, főleg az első tetszett.
Ja igen: Bruce, ha jól emlékszem eddig minden hangulatjelentés megtörtént eseteken alapult... mint ahogy ez is. Nem véletlenül írtam 3 körül. :D
Ramiz: hát, lehet hogy tényleg egyszerűbb lenne... de azért ez mégiscsak élvezetesebb módja, csak néha kissé... na jó, hagyjuk. Inkább tartom magam a javaslatodhoz. Éjlen a boldogság, (és persze éljen a répa!)
:hopp:
QuoteOriginally posted by Tiaro
Soridan: csak nyugodtan, nem kell elsietni, bár lehet, h így hamarabb túl lennél rajta... :D
A haikuk pedig jók voltak, főleg az első tetszett.
Lehet, de muszáj előbb felturbóznom magam jókedvileg, hogy ne padlóra, csak asztallapig essek vissza :D
A haikuk kapcsán írtakat pedig átadom öcsémnek. Örülni fog :D
Részeg este
Arany bor folyik a földre
Íze édes-keserű
Mámorító kéjméregként
Andalít ez a nedű
A két pohár mind teli még
Átsüt rajtuk a szép fény
Vén asztalon táncol egyre
És az öreg kanapén
Száll a füst a csillagokhoz
Halk esővel birkózva
A falon hideg komoran
Függ egy elszáradt rózsa
Csendes szavak keringenek
A terhes levegőben
Régi emlék, furcsa visszhang
Közötted, és közöttem
Régi emlék, kedves emlék
Oly jó újra átélni
Egy pohár bor varázsával
Minden rosszat feledni
Nevettünk a boldogságon
Nevettünk a vén esőn
Csak az fájt, hogy mint szürke füst
Ez az est is merengőn,
Szomorkás, víg-részegen
Emlékké folyt csendesen.
Na ez már majdnem vidám volt, nem...? :p
Milyen találóan fogalmazol. Tényleg "majdnem vidám" volt... de látszik, hogy fejlődőképes vagy :)
Amúgy meg tudom, hogy a vége kissé zavaros, de talán már írtam hogy volt folytatása is, csak az elveszett, és még nem írtam újra.
Nem értem. Miért vagyunk ilyen magányosak? Mind... Miért van az, hogy amire annyira vágyunk, nincs meg? Bennünk kell lennie a hibának, nem? Talán nem vagyunk elég nyitottak? Annyira elvagyunk a szenvedésünkkel, hogy már észre sem vennénk, el sem hinnénk, ha történne valami? (Nem is tudnánk mit kezdeni vele?)
Na jó, azt hiszem, megyek aludni. Ez a tegnapi Ráday meg a mai irodalomelmélet úgy tűnik, betett.
tadaima! és el is olvastam mindent!!
Bruce-Holdárnyék: hű nagyon tetszett az indítás!!aztán úgy éreztem a többi egy kicsit össze volt kapva...DE..most átolvastam (mert még multkor olvastam elsőre), és módosítottam véleményemen, mert a tik-tak közé pont ennyi illik. Hiszen ez mind a 12 és az 1 óra között történik valahol félúton:) (bár ha ábrázolni kéne valami grafikonon, akkor lassan emelkedik, aztán a robbanással hirtelen felugrik, ott rezeg, majd paff, leesik és a kezdő magasságban halad tovább.:p)
Amúgy az Escaflowne-t juttatta eszembe!!
Soridan: tééényleg! a MIB! (valami filmes logoban nem volt ilyen azért:confused: guess not..)
kisvirag novellái: én mindet meg tudtam nyitni:hehe: :D bár az egyiket csak második nekifutásra..
nos akkor aki még nem olvasta, innét lehet hogy néhol SPOILER: Életfa: ez nagyon tetszett! egész filozófikus darab!nagymamám szerint van valami hasonló indián-mítosz.. nemtom, nekem új volt. És jó a stílusa is!
a naplós: na ez megint más stílus! sokoldalú művész, ne? (:
ez meg egy PCjátékra emlékeztetett, amikor ilyen virtuális naplófoszlányokból mi nyomozzuk ki, hogy mi történt a kihalt szigettel(Mist). az nem volt világos, hogy a lidércek akkor tudják, hogy körforgásban élnek? mármint ha igen, akkor ezekszerint tudatában vannak előző életüknek...Ez viszont ijesztő!!brrrrr... Ha meg nincsenek tudatában, akkor honnan tudják hogy helycsere lesz?? na jó, nem piszkálódom, mert tetszett!! :-)))
Kaya: nos...izé...najó, őszinte leszek. Ez annyira nem tetszett nekem. Mármint a fő gondolat az nagyon érdekes!! Maga a címszereplő lényege az nagyon tetszett! Csak a tálalás nem nagyon, mert szvsz egy kicsit sokat ismételted magad. (pl. leírtál mégegyszer olyan dolgokat, amik korábban egy párbeszédben már elhangzottak.) meg lassított a történeten a "miért?-nem mondom meg!-naa légyszí!-na jó elmondom" -féle párbeszéd. És nem volt tiszta végülis hogy mi volt az értelme az egész király palotája-jelenetnek (oké, ott jött rá, de végülis a nyomozásnak nem sok egyéb értelmét láttam..)Szóval az főszál tényleg jó, de rövidebb változatban talán érdekesebb lenne. Na, remélem nem sikerült bántóra semmi!!! gondoltam megpróbálkozom egy kis kritikával is, hátha építő jellegű. és ez mind SZVSZ volt! és igenis szerény, mert nem akarok fölényeskedőnek hangzani, főleg mivel egy jó novellát nem írtam szerintem életemben!pöffeszkedni nincs helyem!;)
vámpíros: hű! nagyon tetszik az ötlet!! ez az álmokból álló novellasorozat! tök jó! a történet is jó, nem valami jó álom :-p Van még ilyen? igazán kíváncsi lennék rá!/SPOILER
na...eh ez hosszú lett. pedig még vannak hátra művek..oké, asszem köv postban folyt köv....holnap.
na, hol tartottam..
Ramiz!!! Űrsárkány!!! imádtam! érdekes, izgalmas, és még mondanivalója is van!...:beken:
A késői néma vallomás meg nagyon szép.
Tiaro hangulatjelentése magávalragadó volt. annyira, hogy Soridan öccsének első haikuja most nagyon találó lenne.
(jó kis haikuk! első felé hajlok jobban én is, de a másik is jó!)
És Tiaro! ne add fel! még van idő, majd jön valaki aki megfogja a kezed és feledteti a bánatot és nem hagy el! bízzunk benne!
A versedben is egy nagy csalódás nyomait érzem, olyan merengő hangulat. Hagyd a multat ha ilyen keserű! Tiéd a jövő!!!;)
mi van még..ja igeeen!..
QuoteOriginally posted by Ramiz
Let's turn to happy!
hehehe..*gonosz vigyor*
Indiános rap
Az apacsok egy indián faj,
Néha sok velük a baj.
Kedvenc ételük a vaj,
Ezt készíti sok indián csaj.
Amikor esznek lesz nagy zaj,
A mohóságtól vajas lesz a haj.
A vadnyugaton élnek a hopik,
Ahol minden kis indián tejet szopik.
A tehéntől származik a tej,
Ezért minden indián tehenet fej.
De a tehén ott ritka, nem úgy mint a pej,
Ettől fáj a sok kis hopi fej!:D és ismétlem, ez nem vers!! ez rap!! unokatesóimmal hülyültünk a nyáron, akkor olvasták épp a Nagy Indiánkönyvet...
és ezt nem is akartam ide bepostolni, de hangulatemelőnek talán megteszi:p , úgyhogy sebaj.
Hangulatemelőnek megteszi! :D
Quote from: RamizHangulatemelőnek megteszi! :D
Hát az biztos! :lol:
Elég rég nem írtam be művet.
A mostani a regény elejéből van, csak hogy ugráljak. :rotflol: Ne várjatok semmi izgalmat, itt még nincs semmi Bűbájos, se akció. Ezt a jelenetet kb. 11 évesen írtam, azt hiszem, meg is látszik rata, de Dennis volt az első szereplőm az életben, vele kezdem el írni, és ez volt az első leírt jelenetem. Kicsit nosztalgikus érzések fognak el. :o
Kisebb testéreknek ajánlott. :)
Dennis későn kelt, mint mindig. Lement a konyhába. Eugene a bátyja már ott volt.
- Szia! – köszönt Eugene. Dennis úgy döntött, meg sem fogja hallani a hangját. – Ma én főzök. Mi lenne, ha elmennél a boltba, és...
- Nyald ki. – morgott Dennis, és kinyitotta a hűtőajtót.
- Pedig igazán rád férne egy kis séta. Legalább tíz kiló felesleged van. – Dennis hozzányomta Eugene-t a falhoz, aztán látva annak harcias kedvét elengedte, és visszament a szobájába. Bezárta az ajtót, és lefeküdt.
Körbenézett a szobáján, és megtelt utálattal. Két és fél évvel volt fiatalabb Eugene-nál. A gyűlölt Eugene-nál. Dennis gyűlölte a bátyját, Floridát, a szobát, a levegőt. Dennis gyűlölte a világot. Saját magát is beleértve.
A tágas szobában mindenhol csak dobozok voltak, és használt ruhadarabok. Nem volt hajlandó rendet tenni. Őt senki nem kérdezte, mit gondol a költözésről. Fogták és elvitték egy olyan helyre, ahol senkit nem ismert. Mister Tökély miatt. Magában így hívta Eugene-t. ,,Mister Tökélynek egy hibája van – szokta mondogatni – én." Mister Tökély valóban tökéletes volt. Kedves volt, jóindulatú, ösztöndíjat kapott Amerikába, zongorázott, rajzolt, táncolt, viccelődött, és legyőzte a családi átkot, a kövérséget is.
A szülei azt mondták: ,,Benned is megvan a tehetség, csak te nem használod ki." Mindig hasonlítgatták őket, és persze mindig Eugene javára.
Dennis már akkor nagyobb volt, mint kifejezetten alacsony bátyja. Testes volt, közepes tanuló, életunt és céltalan.
Képzeletben vagy álmában sokszor kivégezte az egész családját. Lassan és véresen. A legszörnyűbb kínoknak vetette őket alá, amit a filmekben és a számítógépes játékokban látott.
Úgy gondolta, ő a sikeres és boldog család árnyoldala. Sikeres apuka, mosolygós anyuka, Mister Tökély... és ő.
Huhh, akkor egy kicsit írogatok véleményt. Az indián-rap remek hangulatemelő :) Tetszik.
Tiaro-féle hangulatjelentés. Erre csak azt tudom mondani, hogy kellett az a rap utána :rolleyes: :)
Az Űrsárkányhoz pedig még annyit fűznék hozzá, hogy gyűlölöm. Nagyon tetszik, de gyűlölöm a befejezéstét, mert annyira ember, hogy az már fáj.
Pandóra: ez nekem nagyon deja vu, az öcsém egy szinte tisztára ugyanilyet írt nemrég O.o . Viccen kívül.
És most megyek vissza olvasni (tiszta praktikus ez a thread, nem kell drága pénzért könyveket venni :D )
Quote from: SoridanPandóra: ez nekem nagyon deja vu, az öcsém egy szinte tisztára ugyanilyet írt nemrég O.o . Viccen kívül.
Mondtam, hogy kisebb testvéreknek van. Csak mi érezhetjük át ezt. :beken: Üdvözlöm az öcséd. :rotflol: És ha megengeditek, akkor maradnék majd a legközelebbi részlettel is a semmit mondani nem akaró, gondolatokat nem ébresztő műfajnál. :)
Én nem megengedem, sokkal inkább elvárom :D (ez amolyan biztatásféleségnek akaródzott indulni szépen... vagymi) :rolleyes:
Jó hír: meeten összefutottam Nephilim komával, aki az egyik ötletadója volt ennek a topicnak, csak mostanában nem ért rá, de megígérte, hogy benéz pár írással!
Quote from: RamizJó hír: meeten összefutottam Nephilim komával, aki az egyik ötletadója volt ennek a topicnak, csak mostanában nem ért rá, de megígérte, hogy benéz pár írással!
Juhuhíjahaha! (Ez amolyan örömujjongás féle akart lenni :hehe: )
Noriko:
abszolut köszönöm szépen a kritikát!
ha csak dicsérjük egymást, abból nem feltétlen leszünk jobbak :)
és tudom hogy én sem vagyok tökéletes :)
a kayan még van javítanivaló ezt eddig is tudtam :)
Űrsárkány: au, de igaz!
Vámpiros: van még ilyen :) ami a vámpiroshoz kapcsolodik, még egy, és az is befelyezetlen, mint ahogy az álmainkat sem tudjuk mindig befejezni, mert esetleg kelni kell...
hamarosan linkelek még néhányat.
:_off:
QuoteNem értem. Miért vagyunk ilyen magányosak? Mind... Miért van az, hogy amire annyira vágyunk, nincs meg? Bennünk kell lennie a hibának, nem? Talán nem vagyunk elég nyitottak? Annyira elvagyunk a szenvedésünkkel, hogy már észre sem vennénk, el sem hinnénk, ha történne valami? (Nem is tudnánk mit kezdeni vele?)
Talán. Magányosak? Ha különleges vagy - bármilyen szempontból - elütsz az átlagtól, akkor magányos leszel. Mert ami más, ami nem megszokott, azt nehéz megérteni. És az emberek többsége, amit nem ért, azt nem is próbálja megérteni. Félresöprik. :(
QuoteBennünk kell lennie a hibának, nem?
Persze. A mi hibánk. Ne légy más, olvadj bele a tömegbe, és millió társra lelsz. Csak akkor már nem számít. Mert ha együtt bégetsz a nyájjal, megszűnsz különleges lenni. Egyedi maradsz, persze, de közönséges/átlagos/megszokott.
:_off: vége
NAh :))
gondoltam gyorsan mielőtt elmegyek órára:
két link:(ja, az esetleges nem elolvasás az lehet a tar.hu hibája.. próbálkozzatok többször)
//www.tar.hu/kisvirag2/novella/KOMA.DOC (bocs, nem sikerült rájönni, hogy ez a uj forum hogy linkel ;>)
//www.tar.hu/kisvirag2/novella/NEKRO.DOC
az első szintén álomélményes.
és egy rövid sztori kroppolva:
Eltűnt! A kő eltűnt! És vele a hatalmam is. De vajon hová lett? Biztos, hogy idetettem, és azóta senki sem járt itt. Illetve... Várjunk csak... Téon. Esetleg ő. De miért vitte volna el? Nem képes használni, nem lehet képes használni... Ahhoz csak nekem van... Mi ez a zaj? Te jó ég! Téon! Ne! Téon! Fejezd be, nem tudod megcsinálni! Úristen. Megcsinálta. Nem értem... hiszen elméletileg csak én aktiválhatom. Csak nekem adhat erőt. Téon! Azonnal add vissza a követ! Mi az hogy nem? Én vagyok a kiválasztott, feladatom van vele! Téon! Ezt nem teheted! Hallod! Úgyis megtalállak! Csak még időben. Most mit csináljak?
Lia! Lia! Hozzám! Gyerünk szépségem. Hamarabb el kell érnünk a forrást. A kő merülőben van. Téonnak oda kell mennie hamarosan, hogy újra használhassa. Vágtass szépségem. Visszaszerezzük.
Hello Téon! Add vissza a követ. Nem, nem a tiéd. Feladatunk van vele. Miért csinálod ezt? Én szeretlek! Nem akarlak bántani! De ha nem adod vissza! Nem. Nem engedlek a forráshoz. Különben sem tudod hogy kell... te kémkedtél utánam? Már régóta tervezted? Ezt nem hiszem el. Téon, miért? Ne, ezt ne mond... nem igaz! Téon!
Bocsáss meg. Tudom, hogy megígértem, hogy sosem ütlek meg. De be kell látnod, hogy nem tehettem másként. De nem öllek meg, pedig kellene. De most menj. Nem akarlak többé látni. Pedig én nnyira szerettelek. De méltánytalan vagy arra, hogy tovább velem legyél. Ennek a kőnek feladata van. Erejét nem használhatod akármire, bármennyire is ezt gondoltad. Menj!
Menj...
Forrás, tölts fel... adj erőt, hogy harcunk vívjuk, és győzvén visszatérhessünk romjainkba.
end
ja, erről teljesen el is voltam feledkezve, ha nem keresem nektek a dolgokat, elő sem kerül :))
Quote from: kisviragNAh :))
Csatlakozom. Nah :))
Linkeket majd,d e a copyzott tetszik. Tiszta Szméágol :) (csak vicc ;) )
Tetszik, csak ezt is szívesebben olvasnám 600 oldalas 'mini'regényben
Fórum-napló (tehát nem off! mert a napló is egy műfaj! ;) :p )
Kedves naplóm!
Ma a fórumon jártam, és valaki a magányról kezdett el töprengeni, és hogy hol lehet a hiba. Elmondom neked, én mit gondolok ezzel kapcsoltaban:
Hát nem tudom amiket Soridan írt, azokból az következik, hogy mindenki aki különleges az egyben magányos is....viszont ha nem akarsz magányos lenni, legyél átlagos, és szűnj meg különlegesnek lenni..
De szerintem nem kell együtt bégetni a nyájjal ahhoz hogy társra találjon az ember! Jó, lehet hogy nem tömegek veszik majd körül, csak egy vagy két valaki szegődik mellé, de ettől máris nem beszélhetünk magányról.
Inkább Pandórával értenék egyet, abban, hogy talán a zárkózottság a fő ok. Mert egy különleges ember is lehet nyitott és barátkozó szerintem. Viszont ha az ember nem is tesz semmit, max a gép előtt ül és kesereg, még szép hogy nem találkozik olyanokkal akikkel meg tudja értetni magát! hmm..a probléma viszont akkor adódik, ha azok akik megértenék is inkább a gép előtti kesergést választják...persze ha így is egymásra találnak az szerencsés!
Elmélkedés a bulikban való ismerkedéről: nem azt mondom hogy irány a bulik, csak irány a társaság. Mert, bár én nem tudom mások hogy vannak vele, de engem egy kissé riaszt a buliban való ismerkedés. Szerintem a legtöbb ember abból az elcsépelt gondolatból indul ki, hogy a belső énjéért szeresse valaki. Viszont egy buliban épp hogy az ellenkezője történhet. Hiszen honnan is ismerne az a vadidegen, aki felkér egy táncra, vagy meghív egy italra? Ha az ember lánya egy picit kihívóbban öltözik, vagy feltesz egy kis sminket, esetleg megrázza tökéletes frizuráját, a hatás általában nem marad el. Persze, biztos a belső énjét fedezték fel... Nem. Bulikban a külső a meghatározó, és az ettől eltérő esetekben is biztos hogy már régebbről ismerte egymást a két fél. Jó jó, de aztán jön a beszélgetés!-mondaná valaki. Ja, a beszélgetés, ami vagy azért nem a legsikeresebb, mert a zene elnyomja a partner minden második szavát, vagy mert az illető már félig illuminált állapotban leledzik és másnap még a neved sem jutna az eszébe.
Tehát aki "lelki szépségét" szeretné elsősorban megismertetni valakivel, annak nem az ilyen bulikat ajánlom. Szerintem erre az olyan programok alkalmasabbak, amiknél van valami feladat vagy összjáték.. nem is tudom, mondjuk táborok vagy zenekar vagy kirándulás. Vagy valami egyéb. Az egyebek száma bizonyára nagyon tág, de most más nem jut eszembe... Talán az egyetemi programok, bár nálunk ilyenek nem igazán vannak.
Hétköznap az élet egy nagy rohanás, a társaság pedig nem fog házhoz menni!
:_off: leszek, vagy vegyük költői levelezésnek?
Noriko naplójára
Igen, a hozzászólásomkor is írtam, épp a Ráday-ból jöttem, ahol jellemző, hogy abban a percben, amikor elküldesz egy pasit már más nővel látod, és belegondolsz, hogy te vajon hanyadik lehettél, aki elküldte.
De én egyetértek Soridannal is. Az emberek szörnyen kétszínűek (mit kétszínűek, már fényprizmák!), és ha kicsit is nem a nyájat képezed, egyből megy a suttogás a hátad mögött. Főleg, ha nem vagy zárkózott...
na és hogy iménti gyengén álcázott offolásomat feledtessem...
kisvirág-novellák: nekem is tiszta Sméagol!! és én nem viccelek! mert tényleg olyan! :D De jóóóóó! És nem is kell hosszabb szerintem. Ennyi elég. (de ha tervezted az sem baj!! csak nekem így is lezárt volt :)) tök jó lett volna ilyet előadni drámaórán, amikor monológot kellett választani (:
Az újabb álomkép is tetszett. Igaz, az elején nem tudtam én sem hol is vagyunk pontosan...:P de aztán minden kitisztult. hehe, ez tulajdonképp jó, hisz a szereplővel is pont ez történik :D
Mi baja van a tar.hu-nak?? :morci: először bejött a második is, de aztán véletlenül bezártam, mert összezavart egy telefonhívás...azóta nem jön be! :beken: A címig jutottam csak...:( (..de az tetszett! :D :p :p )
Pandóra: 11 évesen írtad? azóta írod a regényt?wow!! Na, lassan majdcsak összegyűlik így a részletekből! de azért adasd ki!!!! ;)
oké, családi sarok következik: (unokatesóm verse, angol, de nekem annyira tetszett, hogy muszáj felraknom!)
The Fall
And then they fell and it was fast and it was harsh.
Because he pushed,and she held on and they went down.
And as they fell then she looked and he looked back.
And as they crashed she went down first and he went last.
The ground hit her, and he hit her and she blacked out.
But he fell on her, and she broke his fall and he came back.
But she stayed down, still on the ground as he moved on.
And she was hurt and she was broke but he was gone.
And others came and helped her up and took her home.
But he left for good, and she understood, that all was lost.
But she didnt cry 'cause she couldnt cry 'cause its been done.
ui: Nephilim írásait izgatottan várom (:
edit: lol, költői levél, ez is jó ötlet!! (:
és igen,igaz, kétszínűek, de azért kell olyanokat találni akik tényleg elfogadnak. bár nehéz dolog ez... ):
off.
Noriko, milyen drámaóra? hol? mikor? lehet oda jelentkezni másnak is?
on.
Igen, 11 éves korom óta, már több száz kockás füzet lett teleírva, nagyon széteső, rengeteg szereplő van, most akarom egy kicsit rendbeszedni, csomó szereplőt és eseményt kihagyni, de elég nehéz pl. a Dennis motívumot a kamaszos érzésekkel egy regénybe hozni a fantasy-s és politikai dolgokkal, amik már később foglalkoztattak, de igyekszem.
+ holnapra begépelem az ígért buta részletet. :)
Quote from: Pandóraoff.
Igen, 11 éves korom óta
A lehető legkevésbé sem látszik rajta, hogy csak 11 éves voltál akkor :eek:
Kisvirág: szoktál tényleg is ilyeneket álmodni?
a magény témájához: akit nem érdekel, hogy van-e mellette valaki, az nem lehet magányos. és ez fejleszthető.
Quote from: norikoFórum-napló (tehát nem off! mert a napló is egy műfaj! ;) :p )
Kedves naplóm!
Ma a fórumon jártam, és valaki a magányról kezdett el töprengeni, és hogy hol lehet a hiba. Elmondom neked, én mit gondolok ezzel kapcsoltaban:
Hát nem tudom amiket Soridan írt, azokból az következik, hogy mindenki aki különleges az egyben magányos is....viszont ha nem akarsz magányos lenni, legyél átlagos, és szűnj meg különlegesnek lenni..
De szerintem nem kell együtt bégetni a nyájjal ahhoz hogy társra találjon az ember! Jó, lehet hogy nem tömegek veszik majd körül, csak egy vagy két valaki szegődik mellé, de ettől máris nem beszélhetünk magányról.
Sajna nem volt érkezésem befejezni, amit elkezdtem, ezért hadd folytassam most: magányos leszel, legfeljebb egy két igazi társad lesz, mert míg az átlagost sokan veszik körbe hasonlóak, míg ők könnyen szereznek új barátokat, addig az, aki különleges, nehezen fog olyat találni, aki megérti, és teljesen elfogadja őt. És szerintem a magány nem csak akkor magány, ha egyedül vagy... ketten, hárman, féltucatnyian is lehetnek magányosak, apró sziget az átlagosság végtelen óceánján. Vagymi :rolleyes:
Off:
Ramiznak: ez olyan mint a Murphy tv. : Ha nem érdekel hol vagy, nem tévedhetsz el :D
Miért??? Kisvirág novelláit már a harmadik gépen sem tudtam behozni... Sokatszidott sulinet egyújabb "szemét" jelzővel gazdagodhat :grrr:
Amit viszont bemásoltál, az tetszett, és egyáltalán nem éreztem Szméagolnak. Ő ugyanis magának akarta, és - ha jól vettem ki - itt egyáltalán nem csak erről van szó.
Magány terén meg asszem Ramizzal értek egyet: csak akkor vagy magányos, ha annak érzed magad. És ha nem akarsz az lenni, keresni kell azt a társaságot, ahol jól érzed magad. Előbb-utóbb megtalálod, ha nem adod fel. Legalábbis én így gondolom.
Quote from: Bruce579Amit viszont bemásoltál, az tetszett, és egyáltalán nem éreztem Szméagolnak. Ő ugyanis magának akarta, és - ha jól vettem ki - itt egyáltalán nem csak erről van szó.
Azért írtam Szméágolt, mert teljesen olyan hangulata volt, mint amikor szegény kis hobbitka (néhai) önmagával beszélget. Nem a birtoklásvágyra utaltam akarni :)
Quote from: Soridan...birtoklásvágyra utaltam akarni :)
Látjam, te is jól beszled magyrat.
Quote from: Bruce579Látjam, te is jól beszled magyrat.
:_off: Ugyan! Kicsit nehez beszel finnugrot, de remek levék jól :]
Én nem úgy gondoltam, hanem úgy, hogy egyedül vagyok, de nem zavar.
Na mindegy. Back to business! :D
Quote from: RamizÉn nem úgy gondoltam, hanem úgy, hogy egyedül vagyok, de nem zavar.
Na mindegy. Back to business! :D
Hmm... akkor asszem félreértelmeztem valamit... Mind1
(hmm..szerintem az hogy "egyedül vagy de nem zavar" és az hogy "csak akkor vagy magányos ha annak érzed magad" kb ugyanaz.. legalábbis számomra)
Quoteszerintem a magány nem csak akkor magány, ha egyedül vagy... ketten, hárman, féltucatnyian is lehetnek magányosak, apró sziget az átlagosság végtelen óceánján.
lehetni lehetnek, de nem mindenképp. mert ha a sziget magányos, akkor azért van mert bele akar olvadni az óceánba. Szerintem ilyenkor inkább örülnie kéne annak hogy nem csak egy kis rögöcske aki a hullámok közt hánykolódik, hanem egy sziget. És mint sziget, álljon büszkén a hullámok habjai közt! A magányos sziget nem sziget, csak jégtábla, aki az olvadását reméli. ...vagymi:D
QuoteÉs ha nem akarsz az lenni, keresni kell azt a társaságot, ahol jól érzed magad. Előbb-utóbb megtalálod, ha nem adod fel.
:zen:
back to kisvirág-novellák: de nem, a birtoklásvágy nem hiányzik a műből! Szméagol akkor is jelen van egy picit, viszont Téonként! aki beszél, az akkor inkább Frodo..ha nagyon erőltetett párhuzamot akarnék állítani. :p
éééés..sikerült megnézni a másik linket is!!! viszont a tar.hu-tól közben kiakadt a gépem.. felraktam freewebre, hátha segít valakin: A varázsló szerelme (http://www.freeweb.hu/noriko/Nekro.doc) <--kisvirágé nem enyim!
Ajánlom rögtön az első mondatot, gyönyörű szvsz...:)
ja és Pandóra: dráma órám a gimiben volt, utolsó évben. lehetett választani hogy az vagy művtöri. egész szórakoztató volt, még rpg-ztünk is egyszer(tanár által alkotottat). meg csináltunk állóképet pl az Oidipuszból, az ihlette a versem amit postoltam korábban. :)
(edit: rögön-->rögtön...már kétszer is idézve lett hibásan, és kezdett zavarni:D)
Quote from: norikolehetni lehetnek, de nem mindenképp. mert ha a sziget magányos, akkor azért van mert bele akar olvadni az óceánba. Szerintem ilyenkor inkább örülnie kéne annak hogy nem csak egy kis rögöcske aki a hullámok közt hánykolódik, hanem egy sziget. És mint sziget, álljon büszkén a hullámok habjai közt! A magányos sziget nem sziget, csak jégtábla, aki az olvadását reméli. ...vagymi:D
Attól, hogy büszke, hogy küzd a beolvadás ellen, még óceán veszi körül, ameddig a szem ellát... és vagymi kopirájtos :p :rotflol:
Quote from: norikoA varázsló szerelme (http://www.freeweb.hu/noriko/Nekro.doc) <--kisvirágé nem enyim!
Ajánlom rögön az első mondatot, gyönyörű szvsz...:)
Tetszik. Kicsit 'Blue girl' beütésű :D , legalább nem előre kiszámítható :)
Quote from: SoridanAttól, hogy büszke, hogy küzd a beolvadás ellen, még óceán veszi körül, ameddig a szem ellát...
De épp hogy nem akar beolvadni. Mert ő sziget. Elvan a biztos szigetléttel. Szilárdan áll. Ellenben ha csak mint rögöcske sodródna a vizen, akkor tényleg magányos lenne, amíg el nem érne egy kicsiny, de biztos szigetet. ..najó, kezdek belezavarodni a hasonlatokba, úgyhogy itt most inkább abbahagyom..:D
Quoteés vagymi kopirájtos :p :rotflol:
:p úgysem akartam többször bevetni :)
de azért biztos ami biztos...
Disclaimer: a fentebbi postomban használt "vagymi" nem az én kifejezésem, a usteam fórumon belül Soridan tulajdonát képezi.
Quote from: norikoDe épp hogy nem akar beolvadni. Mert ő sziget. Elvan a biztos szigetléttel. Szilárdan áll. Ellenben ha csak mint rögöcske sodródna a vizen, akkor tényleg magányos lenne, amíg el nem érne egy kicsiny, de biztos szigetet. ..najó, kezdek belezavarodni a hasonlatokba, úgyhogy itt most inkább abbahagyom..:D
:p úgysem akartam többször bevetni :)
de azért biztos ami biztos...
Disclaimer: a fentebbi postomban használt "vagymi" nem az én kifejezésem, a usteam fórumon belül Soridan tulajdonát képezi.
:merci: :rotflol:
Egyébként nem is írtam hogy bele akarna olvadni :rolleyes:
Quote from: SoridanEgyébként nem is írtam hogy bele akarna olvadni :rolleyes:
hmm...igaz...oké, gomen, asszem mostmár átjött hogy mire akartál kilyukadni. (remélem) :) ...na sebaj, addigis jól elszórakoztattam magam a szigetes hasonlattal! :D :D
Quote from: norikohmm...igaz...oké, gomen, asszem mostmár átjött hogy mire akartál kilyukadni. (remélem) :) ...na sebaj, addigis jól elszórakoztattam magam a szigetes hasonlattal! :D :D
Szerintem szép is volt. Majd belecsempészem egy novellámba :D
Hűha :)
Ramiz: ez a két álomélményem éppen nem álomból van, de nem egy írás valódi álom hatására keletkezett. a legtöbb ihletet az álmaim adták.
Szméagolról annyit : ha nagyon akarjuk, rá lehet húzni, amikor írtam, talán már láttam is a Gyűrűk urát, erre sajna már nem emlékszem. De tényleg csak erőltetve lehet párhuzamot ráhuzni. Nem akarom magyarázni a műveimet. Azt vallom, ha egy művet magyarázni kell, akkor az már nincs jól megírva.
Köszönöm a varázsló szerelmének áthelyezését :) freewebes accom is volt valamikor (2is) de már elvesztettem a jelszavaimat.... erről ennyit.
Soridan: Blue Girlből annyit láttam, amennyi a NINes perfect drugra készitett AMV-ben van :)
QuoteOriginally Posted by noriko
A varázsló szerelme <--kisvirágé nem enyim!
Ajánlom rögön az első mondatot, gyönyörű szvsz...
arigato :) szebb dicséretet nem is kaphattam volna.... (persze mindent lehet überelni :) )
Magányhoz annyit:
egy mondás valahonnan: "az emberek azért magányosak, mert falakat épitenek hidak helyett"
Vissza a hasonlatba: Nekem is az a bajom, hogy az óceán túl nagy, és ha van is sziget, és még ha látod is, sosem kerül hozzád közel, mert a szigeteknek nem szokásuk mozogni.
És akkor egy kis üdítés a nagy magányunkba. :rotflol: Hozzáteszem, ezt sem ma írtam.
Eugene ráérősen sétált a találkahelyre, élvezte, ahogy az izgalom bizsergeti, lázasan tervezte, mit fog tenni, ha Elizabeth megérkezik.
Tíz perccel előbb ott volt a hangulatos helység előtt, mint megbeszélték. A cukrászda rózsaszín házikó volt, külsőre és belsőre édesség színű és –formájú. Hozzádőlt a nyalóka-kerítéshez, gondosan figyelt arra, hogy a hasa be legyen húzva. Ez volt az első randevújuk. El sem hitte, hogy a lány igent mond, amikor felajánlotta, hogy találkozzanak.
Két nappal előbb ismerkedtek meg. Eugene eltévedt a városban, Liz vezette el a térhez, amit ismert. Elbúcsúztak, de továbbra is egy irányba mentek. Kis idő múlva rájöttek, hogy egy utcában laknak, így beszédbe elegyedtek. Kiderült, hogy szeptembertől évfolyamtársak lesznek az egyetemen. Elizabeth gyönyörű volt. Sportos, vékony, napbarnított, szőke, hosszú hajú, kedves, intelligens arcú. Eugene félt, hogy csak azért egyezett bele a találkába, hogy meg ne bántsa.
Aggódva pillantott az órájára. Öt óra három. Mélyet sóhajtott, és eldöntötte, hogy negyedig fog várni.
- Helló! – hallotta maga mellett az életvidám hangot.
- Liz! – fordult felé szinte meglepetten. – Azt hittem, el sem jössz.
- Miért ne jöttem volna? – mosolygott a lány. Eugene inkább válasz nélkül kinyitotta az ajtót.
Liz egy csendesebb sarokban ült le. Eugene ezt jó jelnek vette, de mégsem tudott teljesen megnyugodni. Úgy érezte, Liz azért egyezett bele a találkozóba, mert jószívű, és ha nem nyűgözi le teljesen, soha többé nem látja.
- Mit kértek? – állt oda mosolyogva egy molett kamaszlány rózsaszín ruhában, fehér kötényben, ami rendkívül előnytelen volt a számára. Úgy nézett ki, mint egy óriáspuding.
- Liz? – nézett rá Eugene.
- Vaníliás roládot kérek. – Eugene úgy érezte, beleszeret a mosolyába.
- Én is. – bólintott. – Majd lefutom este. – csúszott ki a száján a következő gondolata is. Ijedten kapott észbe, és behúzta a hasát.
- Te is futsz? – csodálkozott Liz. – Én is pont erre gondoltam!
- Valóban? – hűlt el Eugene.
- Épp akkor, amikor kimondtad! Akár mehetnénk együtt is!
- Tényleg...? – próbált mosolyogni Eugene. Nem hitte, hogy tényleg jól sült el a dolog. – Remek ötlet. Utálok egyedül futni.
- Én is! – A társalgás megrekedt. Eugene-ben újra előtört a feszítő érzés, hogy nagyot kell alakítania a délután során.
- Egyébként – kezdte – imádok sportolni. Azért hagytam abba a zongorát. Persze még mindig játszom néha magamnak.
- Te zongorázol?
- Nem akarlak ezzel untatni. – mosolygott. – Rád vagyok kíváncsi. Liz kicsit elpirult. Eugene belehelyezkedett a beszélgetés legkényelmesebb és leghálásabb pozíciójába: hallgatóság lett. Az emberek szeretnek magukról beszélni, és ha valaki végighallgatja, úgy érzik, a másik szereti és megérti őket. Eugene-nak jól bevált viselkedése volt ez. Hétre már szinte mindent tudott a lányról. Lizt csak az szakította félbe, hogy a pincérlány szólt nekik, hogy zárni szeretnének.
- Olyan rémes alak vagyok! – nevetett Liz. – Csak beszélek, beszélek! Most biztos azt hiszed, öntelt vagyok.
- Dehogy. – nyitotta ki előtte az ajtót Eugene. – Hálás vagyok. Miattad jöttem ide, és téged találtalak. – idézett egy német slágerből, amit Liz biztos nem ismerhetett.
m. :)
Akkor egy kis üdítés a nagy magányunkba. :rotflol: Hozzáteszem, ezt sem ma írtam. Ja, és ez a Eugene Dennis már emlegetett bátyja.
Eugene ráérősen sétált a találkahelyre, élvezte, ahogy az izgalom bizsergeti, lázasan tervezte, mit fog tenni, ha Elizabeth megérkezik.
Tíz perccel előbb ott volt a hangulatos helység előtt, mint megbeszélték. A cukrászda rózsaszín házikó volt, külsőre és belsőre édesség színű és –formájú. Hozzádőlt a nyalóka-kerítéshez, gondosan figyelt arra, hogy a hasa be legyen húzva. Ez volt az első randevújuk. El sem hitte, hogy a lány igent mond, amikor felajánlotta, hogy találkozzanak.
Két nappal előbb ismerkedtek meg. Eugene eltévedt a városban, Liz vezette el a térhez, amit ismert. Elbúcsúztak, de továbbra is egy irányba mentek. Kis idő múlva rájöttek, hogy egy utcában laknak, így beszédbe elegyedtek. Kiderült, hogy szeptembertől évfolyamtársak lesznek az egyetemen. Elizabeth gyönyörű volt. Sportos, vékony, napbarnított, szőke, hosszú hajú, kedves, intelligens arcú. Eugene félt, hogy csak azért egyezett bele a találkába, hogy meg ne bántsa.
Aggódva pillantott az órájára. Öt óra három. Mélyet sóhajtott, és eldöntötte, hogy negyedig fog várni.
- Helló! – hallotta maga mellett az életvidám hangot.
- Liz! – fordult felé szinte meglepetten. – Azt hittem, el sem jössz.
- Miért ne jöttem volna? – mosolygott a lány. Eugene inkább válasz nélkül kinyitotta az ajtót.
Liz egy csendesebb sarokban ült le. Eugene ezt jó jelnek vette, de mégsem tudott teljesen megnyugodni. Úgy érezte, Liz azért egyezett bele a találkozóba, mert jószívű, és ha nem nyűgözi le teljesen, soha többé nem látja.
- Mit kértek? – állt oda mosolyogva egy molett kamaszlány rózsaszín ruhában, fehér kötényben, ami rendkívül előnytelen volt a számára. Úgy nézett ki, mint egy óriáspuding.
- Liz? – nézett rá Eugene.
- Vaníliás roládot kérek. – Eugene úgy érezte, beleszeret a mosolyába.
- Én is. – bólintott. – Majd lefutom este. – csúszott ki a száján a következő gondolata is. Ijedten kapott észbe, és behúzta a hasát.
- Te is futsz? – csodálkozott Liz. – Én is pont erre gondoltam!
- Valóban? – hűlt el Eugene.
- Épp akkor, amikor kimondtad! Akár mehetnénk együtt is!
- Tényleg...? – próbált mosolyogni Eugene. Nem hitte, hogy tényleg jól sült el a dolog. – Remek ötlet. Utálok egyedül futni.
- Én is! – A társalgás megrekedt. Eugene-ben újra előtört a feszítő érzés, hogy nagyot kell alakítania a délután során.
- Egyébként – kezdte – imádok sportolni. Azért hagytam abba a zongorát. Persze még mindig játszom néha magamnak.
- Te zongorázol?
- Nem akarlak ezzel untatni. – mosolygott. – Rád vagyok kíváncsi. Liz kicsit elpirult. Eugene belehelyezkedett a beszélgetés legkényelmesebb és leghálásabb pozíciójába: hallgatóság lett. Az emberek szeretnek magukról beszélni, és ha valaki végighallgatja, úgy érzik, a másik szereti és megérti őket. Eugene-nak jól bevált viselkedése volt ez. Hétre már szinte mindent tudott a lányról. Lizt csak az szakította félbe, hogy a pincérlány szólt nekik, hogy zárni szeretnének.
- Olyan rémes alak vagyok! – nevetett Liz. – Csak beszélek, beszélek! Most biztos azt hiszed, öntelt vagyok.
- Dehogy. – nyitotta ki előtte az ajtót Eugene. – Hálás vagyok. Miattad jöttem ide, és téged találtalak. – idézett egy német slágerből, amit Liz biztos nem ismerhetett.
Quote from: PandóraVissza a hasonlatba: Nekem is az a bajom, hogy az óceán túl nagy, és ha van is sziget, és még ha látod is, sosem kerül hozzád közel, mert a szigeteknek nem szokásuk mozogni.
Pontosan! hehe, kezd egyre jobban tetszeni ez a hasonlat!!:D Válaszként már csak idézgetni tudok:
Quote from: norikoha az ember nem is tesz semmit, még szép hogy nem találkozik olyanokkal akikkel meg tudja értetni magát!(...)
illetve
Quotea társaság pedig nem fog házhoz menni!
és még
Quote from: Bruce579keresni kell azt a társaságot, ahol jól érzed magad. Előbb-utóbb megtalálod, ha nem adod fel.
. De ezt inkább lezárom, mert már csak magunkat ismételgetem.:p
Pandóra: köszi az üdítést!! jól esett. tényleg jó néha emberközelibb dolgokról is olvasni a soksok sci-fi és fantasy közepette! :p erről jut eszembe..vajon Tiaro milyen hangulatban van mostanában? :rolleyes: ;)
Felemásban... :rolleyes:
Egyrészt nincs ideje rendesen elolvasni az alkotásokat, ezért inkább csendben marad, amig nem lesz, másrészt pedig úgy döntött, mostantől tenni is fog azért, amit el szeretne érni, és épp emiatt gyűjti a pofonokat az élettől.
Egyébként jól elvan... :D
Idézgetésről jutott eszembe:
Hey, ho, let's go, I'm gonna start a riot, you don't wanna fight it
One, two, fuck you, Don't tell me, what to do
I don't wanna be like you
Can't you see, it's killin me- I'm my own worst enemy
Knock me down, I'll keep on movin
-it's the art of losing...
American Hi-Fi. És milyen igaz... :rolleyes:
Tiaro, tényleg nagyon el voltál tűnve a napokban. (Szép kis nyelvtant tudok produkálni :) magyar szak :whoah: )
passziv szerkezet rulz :)
latinosként erősen a hatása alatt vagyok!
egy kis hangulatjelentés:
Már megint nem sikerült... Újra és újra megpróbálta, de újra és újra elbukott... pedig tudta, érezte, hogy sikerülnie kell, különben...
miért is kell?
Mert ezt várják el otthon?
Mert azt hiszik ő olyan okos? és tökéletes? hihetetlen kacagásba kezdett... ő! okos és tökéletes! LOL!
Istenem, mikor értik már meg végre? hogy ő ezt nem akarja! ezt nem... nem így, nem most, és nem ezt... talán... ha az egész nem igy alakult volna... ha nem kényszerül rá.... de a 22es csapdája már bezárult.
Ő pedig most ül itt, röhög magán, és akkor sem képes megcsinálni.
Hm... vagy csak nem akarja?
Igen. ez az. Nem akarja. Mert utálja ezt az egészet... Nem. ez nem igaz. Nem az egészet. Vannak benne jó dolgok is... csak sajna... azok számitanak a legkevesebbet. itt. ezeknek. A többiek is csak mosolyognak rajta...
Persze... mindenki tudja, hogy ez neki csak "kell". De ez sem igaz. Ő szerette... tényleg szerette! De arról nem tehet, hogy már mikor elkezdte tudta, hogy sosem lesz képes befejezni.. persze mindenki azt hiszi, hogy igen. Ő az egyetlen, aki tudja ezt...
hogy soha, de soha nem lesz képes rá... egyszerűen NEM! és kész!
A sarokba dobta a könyvet, és megkönnyebbült. Elvégre, még soha semmit se fejezett be...
Nah... tessék.
a legdurvább az egészsben, hogy ez a lelkem mélyéről szólt, és 100% igaz...
ja, és a drága latin szakomról van szó... ez most jolesett :))
Quote from: kisviragNah... tessék.
a legdurvább az egészsben, hogy ez a lelkem mélyéről szólt, és 100% igaz...
ja, és a drága latin szakomról van szó... ez most jolesett :))
Igen, egyből lejött, a szituáció. Csak a tantárgy nem volt benne konkretizálva.
Quote from: kisviragegy kis hangulatjelentés
Ó, minő hasonló érzelmeket fogalmazványozál meg, mint mik bennem is érlelődének! Még jó hogy én nem tanulok latint... :)
Én egyszer azt mondtam teljesen véletlenül (ösztönösen), hogy "a CD el lett hozva általam"... olyan büszke voltam! :D
Egy nem heroic történet megtörtént eset alapján. Ímádom a kis lurkókat :D
Megváltás
----------
Hangosan csukódott be mögötte az öreg, megvetemedett ajtó. Tucatnyi szempár fordult felé kíváncsian, gyermeki zsivajuk elhalkult egy pillanatra. Óvódások, gondolta unottan a fiatal férfi. Szerette a gyerekeket, de nem miattuk jött orvoshoz. Fásult arccal sétált el a szemközti falig, majd nagy sóhajjal nekidőlt. A falusi rendelő várószobáját máris újra birtokba vette a vidám locsogás, hiába pisszegtek az óvónők. A férfi elmosolyodott. Kellemes emlékek tolultak fel benne, iménti rosszkedve enyhülésnek indult. Hirtelen figyelmes lett egy kisfiúra, amint az kíváncsian méregeti hátrafogott, hosszú haját.
- Te ugye fiú vagy? - meglepte a kérdés, és a közvetlenség. Már el is felejtette ezt a fajta nyíltságot. MIelőtt válaszolt volna, töprengve dörzsölte meg egyhetes borostáját.
- Úgy tudom, az vagyok. - mosolyogva leste, miként reagál majd a fiú a válaszára.
- Értem. És hány éves vagy? Én már hat éves vagyok, nemsokára járhatok iskolába. Te jársz még iskolába?
- Igen járok, itt a városban. Én 20 éves vagyok. Szeretnél már iskolába járni?
- Igen, már alig várom. A testvéreim már iskolások, a bátyám már ötödikes! - figyelmen kívül hagyva az egyik óvónő suttogását -Ne zavard a bácsit!- közelebb húzódott - Te hányadikos vagy?
- Én is ötödikes vagyok, de középiskolában. - nem tehetett róla, de nevetnie kellett a kisfiú először értetlen, majd erősen töprengő arcán.
- Leszakadt az egyik gomb a kabátodon. Látod? Itt. - közelebb hajolt és kicsi ujjával máris mutatta hol. A férfi meglepődött. Eddig észre sem vette. A hirtelen témaváltás is megzavarta. Egy kislány húzódott közelebb kíváncsian.
- Jéé, olyan a fojmája, mint egy póknak. A céjna! Innen pont olyan, mint egy pók! - erre többen is felfigyeltek, hamar a figyelem középpontjába került. Csak úgy záporoztak rá a kérdések és nevek.
- Ki vagy? Még nem láttalak.
- Az én nevem Gábor. Iskolás vagy?
- Jéé, de hosszú a hajad. Nagyon szép.
- Nekem nem tetszik.
- Szejintem szép!
- Itt laksz te is?
- Tényleg pók formájú. Szereted a pókokat?
- Az István fél a pókoktól, tudtad?
- Van egy pók nálam egy gyufásskatulyában, megnézed? Reggel fogtam!
Zavarba jött a nagy figyelemtől, alig győzött válaszolni és odafigyelni mindenkire. Aztán a kisfiú, aki megszólította őt - Zsolt, talán - hirtelen egy meglepő kérdést szegezett neki:
- Van barátnőd?
Csend támadt, az összes gyerek kíváncsian nézett rá. Érezte, ahogy elvörösödik. Hidegzuhanyként érte a kérdés, most még a nevét sem tudta volna megmondani, ha kérdik. Zsolt mindenttudó, szinte fensőbbséges arckifejezéssel folytatta:
- Nem szégyen ha nincs. Nekem sincs. Szerintem a lányok mind nyafognak. - kapott egy pár csúnya pillantást, de nem törődött vele. - Neked miért nincs?
Tétován felemelte a bal kezét, valami válaszon törte a fejét. Most erre mégis mit mondjak?! A következő pillanatban ajtónyílás hallatszott, majd az orvos asszisztense lépett a váróterembe.
- Kérem a következőt!
A fiatal férfi megkönnyebült sóhajjal vágott át a csalódott óvódások gyűrűjén - Majd legközelebb. - majd felszabadult mosollyal lépett be az orvoshoz.
És jópár vers öcsémtől. Akarta magát regisztrálni, de kifogott rajta rencer :lol:
Telihold
--------
Pesti hideg éjjelen,
Telihold égett az égen,
Fények csillogtak a téren.
Sál a nyakon kesztyű a kézen,
Hazamegyek én is a télen.
Te vagy a kezemben a képen,
Tán rám gondolsz éppen,
Vagy mégsem.
Remélem
-------
Remélem nem tart soká',
Remélem nem köt hozzá.
Remélem este itt leszel,
Remélem el nem veszel.
Remélem sok levelet írsz,
Remélem soha nem sírsz.
Remélem szíved újra szeret,
Remélem a szeretetet.
Remélem a Napfelkeltét,
Remélem a Holdtöltét.
Remélem, Te majd itt leszel,
És élünk ketten, szerelemmel.
A Nap Dala
----------
Széttárt karokkal
Nevetett fel a napra,
Szelíd álmokkal
Fakadt lassan dalra.
Bőre alá beúszott
A lázasan söő Nap,
Újra elcsodálkozott,
Hogy milyen erőt is kap.
A lány a Napba nézett,
Fejét hátrahajtotta,
A Nap is felnevetett,
És tudat:
A lányt is biztos Ő alkotta.
Illúzió
-------
Kék köd vesz körül,
Szívemben fény derül,
Mikor arcod előkerül
A kék ködből.
És átölelsz, mosoly arcodon,
Majd repülünk szárnyadon,
Újjászületünk hajnalokon,
Alszunk üde virágokon,
Táncolunk ezüstös Holdakon...
Arcomra eső verdül,
A Valóság vesz körül,
Arcod a tömegbe vegyül,
Én pedig újra egyedül.
Nem akartam!!
-------------
Eltörtem egy poharat, kérlek, bocsáss meg,
Legalább felsöpörni hadd segítsek!
Én nem akartam! A lelkedet céloztam,
Nem az én hibám, hogy a fejedet találtam!
Hatalmas
--------
Hatalmas az, ki nagy erőt birtokol,
Vagy nagy tekintély öleli körül?
Kinek vára kontinenseket határol,
És Ő uralkodik egyedül?
Hatalmas az, ki érző szívet rabol,
Vagy embert öl gyűlöletből?
Ki ártatlant bűnnel vádol,
És pénzt néz ki a könnyekből?
Hatalmas az, ki boldogan él,
És feltétlen segíti társát?
Kinek szívében sosincs tél,
És aki küzd, hogy elérje álmát?
Hatalmas az, ki őszintén szeret,
És gátolja a rosszat?
Vagy mindig nyújt segítő kezet,
És van benne varázslat?
Szerintem a jó a hatalmas,
Ki feltétlen szeret,
Nem a rettegett vérszomjas,
Ki pusztít, ha lehet.
Semmi
-----
Semmi, amit suttogsz, számomra ennyi,
Semmi, amit érzek, kár lenne tettetni.
Semmi, ami hozzám ér, nem is érezni,
Semmi, amit kiáltok, lehetetlen hallani.
Aláhullt falevél
----------------
Aláhullt az utolsó falevél,
Távol, ám mégis közel a tél.
Ülünk némán a parton,
Útálok rágódni üres szavakon,
De most megteszem.
"Elhagylak" így szólsz ridegen,
De látom fáj, látom szemeden.
Nem szólok, nem merek szólni,
E különös pillanatot romba dönteni,
De fáj.
Nagyon.
Végső Fantázia
--------------
Átélted már azt,
Mikor a víz alattad örvénnyé válik?
Álmodtad már azt,
Hogy az idő már nem is számít?
Érezted már azt,
Hogy érted és veled harcolnak?
Láttad már azt,
Mikor ezer bajon át Veled utaznak?
Érezted már azt,
Hogy hatalmas vagy és legyőzhetetlen?
Érezted már azt,
Hogy sebezhető vagy, és esetlen?
Átélted már azt
Hogy mindenki Téged figyel?
Hallottad már azt,
Hogy a szél a füledbe énekel?
Figyelted már azt,
Hogy a Te életed más, mint másé?
Észrevetted már azt,
Hogyan váltál hétköznapi hőssé?
Gondolkoztál már azon,
MIt is kellett eddig már átélned?
Elérzékenyültél már azon,
Hogy kviel kellett együtt félned?
Levegőbe szálltál akkor,
Mikor a mágia átjárta tested?
Kézen fogtad akkor,
MIkor a szerelem eltalálta szíved?
Átélted már azt,
MIkor angyalszárnyaid nőttek?
Álmodtad már azt,
Hogy az életed álmodként élheted?
Szükségletek
------------
Szükségem van az igazságra,
Az igazság bölcs szavára,
Szükségem van a szabadságra,
Szinte az egész világra!
Szükségem van a lágy szellőre,
Hogy arcomat megérintse,
Szükségem van a szerelemre,
Hogy szívemet melengesse.
Szükségem van a holnapra,
Hogy sokat álmodozzak róla,
Szükségem van a múltra,
Hogy emlékezzem arcodra.
Szükségem van a küzdelemre,
Hogy legyen életemnek értelme,
Szükségem van a nyugalomra,
Hogy békésen zuhanjak álomba.
Szükségem van a fellegekre,
Hogy szálljak velük messzire,
Szükségem van Rátok,
Hogy legyünk örökké barátok,
Szükségem van Rád,
Hogy lelkemet vigyázd.
Quote from: SoridanÉs jópár vers öcsémtől. Akarta magát regisztrálni, de kifogott rajta rencer :lol:
Mondtam már, hogy üdvözlöm öcsédet? Ja, igen, mondtam. :rotflol: :rotflol: :rotflol:
Végső Fantázia :appl:
Quote from: PandóraMondtam már, hogy üdvözlöm öcsédet? Ja, igen, mondtam. :rotflol: :rotflol: :rotflol:
Végső Fantázia :appl:
Itt ül és vigyorog :D Köszi, most szereztél neki pár boldog órát (legalább nem fog engem terhelni a gondjaival :D)
Soridan: én is hozzájárulnék öcséd önbizalmához! :p Tetszenek a versei!
Panda: Örülök hogy újra előszedted Dennist és a bátyját! :D
tyű ha! szinte egy egész verseskötet!:D És még milyen! :)
személyes kedvenceim: Telihold, és a Hatalmas (ennek az utolsó négy sora különösen!!!)
no meg Soridan: Megváltás :) :) Hehe, én is kerültem egyszer hasonló helyzetbe! De szerencsémre ők is a gyors témaváltás hívei voltak! :p
a legaribb: "Jéé, olyan a fojmája, mint egy póknak. A céjna! Innen pont olyan, mint egy pók!" :rotflol:
Öcsikéd után szabadon:
Szükségletek
------------
Szükségem van animére
Szükségem van erre
a jó kis fórumra
Szükségem van sörre
Szükségem van húsra
Ja meg egy ágyra
Remélem nem sikerült elrémisztenem! Ezt mutasd meg neki lécci ----> Helló! Jöjj közénk! (Ez kicsit Jézusos lett... :D ) És azér' se a Bemutatkozásokban kezdd, hanem itt! :hopp: <-----
És a Megváltás marha jól esett! Valahogy kezdtek eldurvulni az Írások, persze nagyon jók, de akkora megkönnyebbülés volt elolvasni egy ilyen békés kis jelentetet, hogy azt el sem tudom mondani. 3xos hurrá Soridan samának... na jó, ne, mert még zavarba jön... :D
És még valami (mindig akor jutnak eszembe a dolgok, amikor éppen rákattintok a Save Changes-re...). Mindenkinek ajánlom figyelmébe Akutagavától A vihar kapujában-t. (Japánbarát Könyvtárban van belőle pl., csak épp nálam :D ). Biztosan tudom, hogy tetszene nektek. Lehet, hogy be is gépelek belőle egy oldalt, annyira jól fogja meg a dolgokat.
Ez meg egy kis merengés...
EZ MINDEN, AMIT SZEM ELŐTT KELL TARTANI
Az ember nem széthúzni született. Nem bírja, ha bántják, a haragoskodás, áskálódás megmérgezi a lelkét. Az ember nem gyűlölni született.
Az ember az összefogásra született. Intelligens, fejlett kommunikációjú. Az ember szeretni született.
Az ember nem rombolni született. Nem erős építésű, nem hatalmas termetű.
Az ember az építésre született. Ügyes kezei vannak, ügyes ujjai, mindenfelé tekintő szemei.
Az ember nem harcolni született. Nincsenek gyilkos erejű csápjai, vastag páncélja, szarva, mérge, karma... Puha a teste, gyenge a húsa, kevés a vére. Nagyon-nagyon könnyű meghalni.
Az ember élni született.
Az ember meghalni született.
Quote from: norikoa legaribb: "Jéé, olyan a fojmája, mint egy póknak. A céjna! Innen pont olyan, mint egy pók!" :rotflol:
:D Ezen vagy egy öt percig elszórakoztak :rolleyes: Igyekeztem szó szerint beidézni, de ez igazán a lelkes kis arcocskával lenne teljes :)
Ramiz: késő, már zavarba jöttem. :) Dehát nem tehetek róla, isteni vagyok :D Kucc.... kezdek megint elszállni :(
Az öcsémet meg majd kényszerítem tüzes vassal, hogy regisztrálja magát :D
Most jön a kéretlen tanács:
Kisvirág, annyit szeretnék javasolni, hogy a novellákban is írj le pár dolgot részletesebben, merülj bele egy kicsit jobban, mert az könnyebben leköti az olvasót... Ezt speciel a Nekrora értettem, mert azon annyira végigrohantál, mintha versenyeztél volna valakivel. Vagy ez szándékos? A Kómánál úgy emlékszem, rendben volt a dolog.
Pandóra kis írása tetszett, éppúgy, mint kisvirág hangulatjelentése, Soridan Megváltása pedig nagyon profi, én röhögtem rajta. :) Ja igen, beállok én is a sorba, és üdvözlöm öcsédet. :tezsvir: Ramiz verse meg... tele van mondanivalóval, tökéletesen megszerkesztett ritmika, és rímek jellemzik, látszik rajta, hogy az írója hosszú heteket töltött el a tökéletesítésével... :hopp:
Most biztos van, akit kihagytam, de sorry, alig látok ki az arcomból.
A magányosság okait most nem boncolgatnám, mert kivételesen optimista kedvemben vagyok... :hehe: Ehhez illően egy régi vers, ami nem negatív hangvételű!!! 12 éven aluliak számára is megtekinthető, szülői felügyelet mellett. :)
Szonett
Nevetve szakad ránk a hajnal
fázósan didereg az éj
a nap fényes, izzó arccal
csókolja, s borzong a vidék
Ragyogj hát szépen, fény hírnöke
s szánd meg e vén árnyat alant
fújd el a komor zord felhőket
hadd halljam újra csábító szavad
Énekeld, hogy élni jó megint
nevesd, hogy van mindig jövő
szórd fényed négy világtáj szerint
...S ha halvány színben zuhansz alá
emlékezz, míg fent ragyogtál,
nem volt úr életen a halál.
De mielőtt azt hinnátek, hogy gonosz(?) ikertestvérem írkál, íme egy másik
A kulcsra zárt könyv
Éjsötét papírlap-köteg
Poros, ősi vén kötésben
Szomorú, bús emlék-tömeg
Baljós fény a sötétben
Ez a kulcsra zárt könyv.
Megfagyott érzés a lapja
Hideg, sivár mindahány
Nincsen szava, nincsen hangja
Suttog csupán, hogy megtaláld
Vérrel írott minden szava
Vérrel, és perzselő könnyel
Minden egyes zord versszaka
Ezért lángol vérszín fénnyel
Ha mered, olvasd csak bátran
Lapozz, ahogy kedved tartja
Ő felnyög úgy, mintha fájna
Minden, ami összetartja
De vigyázz rá, nehogy mélyen
Az igazi tikát felfedd
Mert hátha az érintésed
Megolvasztja, mélyen, ott bent
Olvasd, és emlékezz így rá
Hisz amint egy lapját nézed
Szertefoszlik a szép írás
Nem lesz több már, mint emléked...
És utolsónak egy régi, elborult one, ezúttal kizárólag saját felelősségre
A kárhozott
Ne félj, nem hibázom el.
Sosem teszem.
Fejed nyakadtól válsztom el
De, megteszem:
Vacogj csak, nem menekülsz
Én nem hagyom
Egyenest a pokolra kerülsz
Kis angyalom
Most miért nem nevetsz hát?
Mint tetted rég
Most légy bátor, ne reszkess
gyáva cenkként:
Akár én is lehetek vesztes,
s így, ekként
Megválthatod életed
ha meg tudod
Pusztán át kell döfnöd szívemet
ha át tudod...
Miért teszem, azt kérded?
hát nem érted?
Régi esküm köt, vegyem véred
és én érted
Eljöttem, kard kezemben
mosolyogva
Bosszúm teljeseül, mert te engem
mosolyogva
megöltél, nem emlékszel?
lelkem vetted
s aljas végzet, sors kezével
megtetetted
S tettél azzá, mi vagyok
de ma éjjel véged
Megöllek, még ha meg is halok:
Sötét világ, téged!
Yesss.... végre kibukott Tiaroból is a fehér szárnyú angyal. Aztán újra leteperte a denevérszárnyú démon :eek: A kárhozott nagyon megfogott, most igyekszem magamról lerázni hangulatát. Kegyetlen. :)
A MEgváltással kapcsolatban meg csak annyit, hogy örülök, hogy tetszett, megvallom, kicsit féltem tőle, hogy nagy csend fogadja majd :rolleyes:
Quote from: SoridanYesss.... végre kibukott Tiaroból is a fehér szárnyú angyal. Aztán újra leteperte a denevérszárnyú démon :eek: :)
Hehe... Milyen igaz! De én személy szerint nem haragszom ezért: angyal bácsi is nagyon jó, és várom, hátha ő is beugrik néha, de a démon versei jobban megfognak... Mind a Kulcsra zárt könyv, mind a Kárhozott nagyon bejött! Kirázott a hideg, mikor olvastam őket... (:angyali: VS :bsd: : 1:2 a félidőben)
Quote from: SoridanA MEgváltással kapcsolatban meg csak annyit, hogy örülök, hogy tetszett, megvallom, kicsit féltem tőle, hogy nagy csend fogadja majd :rolleyes:
Ezt? Csend? Hol élsz te? Ez olyan ari, hogy kihagyhatatlan! Kis vidámság a sok eldurvult írás között, kis oázis a sivatagban! :appl:
Quote from: Bruce579Ezt? Csend? Hol élsz te? Ez olyan ari, hogy kihagyhatatlan! Kis vidámság a sok eldurvult írás között, kis oázis a sivatagban! :appl:
Hmmpff... :merci: de most aztán alig merem beírni két igencsak
homokdűnésre sikeredett 'alkotásomat' :rolleyes:
Egyébként...művészi szempontból az lesz a legjobb, ha Tiaro angyala és démona közül egyik sem kerekedik a másik fölé. Különben csupa rózsaszín heppinessz lesz, vagy nem lesz több mű :eek: ;)
(hehhe, na ez se veendő túl komolyan)
Quote from: SoridanHmmpff... :merci: de most aztán alig merem beírni két igencsak homokdűnésre sikeredett 'alkotásomat' :rolleyes:
Egyébként...művészi szempontból az lesz a legjobb, ha Tiaro angyala és démona közül egyik sem kerekedik a másik fölé. Különben csupa rózsaszín heppinessz lesz, vagy nem lesz több mű :eek: ;)
(hehhe, na ez se veendő túl komolyan)
Ebben egyetértünk.
Az alkotásaidat meg csak küldjed, én spec szeretem a sivatagot :)
Quote from: Bruce579Ebben egyetértünk.
Az alkotásaidat meg csak küldjed, én spec szeretem a sivatagot :)
Akkor most sárkbecsszóra és lovagi hitemre, holnap megkapod :D
huu, ez ember egy napra hazamegy, és alig győzi kapkodni a fejét! :)
Soridan: Megváltás igazán igazán nagyon tetszett, és annyira aranyos! (én is kerültem már hasonlo helyzetbe :) )
Öcséd versei: nem olvastam mindent, de megmondani neki, hogy tessék azonnal regelni :)
Tiaro. a kárhozott nagyon megfogott... :) de a többi is igencsak tetszett. a kárhozottról eszembe jutott egy másik novellám, de attól félek az pillanatnyilag egy régi sistem crash miatt csak nyomtatott formában létezik. de szünet jön, talán erőt veszek magamon, és begépelem.
Soridan. hol van, hol van már? (homokdüne rulz, akár a regényre, akár magára a jelenségre gondolsz :) )
Tiaro: köszönöm a kritikát. a nekro is még egy kiforratlan gyöngyszem, bár kétlem, hogy akarnék bármit is jobban részletezni.
az az igazság, hogy én szeretem az olvasóközöségre hagyni, hogy mit hogyan képzel el, csak az irányvonalát megadni a dolgoknak. persze azért van amit szeretek kifejteni. De ezt a huszoldalbanleiromhogyanrepedeznekafalak dolgot nagyon nem szeretem... anyukám pont ezért nem szereti, meg leszolja a müveimet. Én nem tudok hosszan írni...
Nem is kell átesni a ló másik oldalára, egyszerűen csak jó, ha néha elkalandoznak a gondolataid írás közben, szerintem pont az ilyen apróságok, mint a repedezett falak leírása adja meg az írás mögöttes hangulatát.
De azért ne engedd meg, hogy leszóljanak... :uzi: :_piszka:
Most találtam még egy régebbi darabot, remélem még nem volt.
Akinek ismerQs pár motívum, az nem téved: pont elQtte néztem meg a Hellsinget... :rolleyes:
Nos, a Hellsinget nem láttam, de már megvan, csak még nem voltam otthon, hogy megnézhessem... Így aztán nem ismerrős semmiféle motívum. Lehet, hogy jobb is így? (Nos, jónak biztos hogy jó! Ezek a M.A.G.U.S.os novellák mindig úgy magukkal ragadnak! :) ) :cool:
fáradt vagyok gépelni. még szerencse hogy Bruce véleményével ennyire egyetértek! ld.: itt (http://usteam.uw.hu/forum/showpost.php?p=32065&postcount=292)
Hellsinget láttam (/me avatarjára tekint..;) ), motívum felismerve :p
na megyek is, mert megint hellsinget nézni támadt kedvem! :D
Kisvirág: sivatag-hangulatra gondoltam dűnével, de a regény tényleg rulz :) Olyannyira, hogy egyszer már kerestem kéken foszforeszkáló szemcseppet :rolleyes:
És akkor a sárkbecsszót elvesztve, de lovagi hitemet megtartva íme egy akármi... egy réginek az új átirata. Akinek gondja van vele, az szóljon és leoperálom wordot.
Nagyon tetszett! Csak nekem tűnik úgy, hogy valami köze van A Hős című íráshoz? Mondjuk a világ? Nem hinném...
Quote from: Bruce579Nagyon tetszett! Csak nekem tűnik úgy, hogy valami köze van A Hős című íráshoz? Mondjuk a világ? Nem hinném...
Egy az egyben ott játszódik. Csak éppen párszáz évvel később :D
huuu....
Ez nagyn izgalmas volt!
már keztem azt hinni, hogy egy jó középkori fantasy sztori, és a végén a svédcsavar, hogy nem is, csak egy virtuális program!
Tök jó... bár az nagyon izgat, hogy mi az isten az a villanás... :)
Quote from: kisviraghuuu....
Ez nagyn izgalmas volt!
már keztem azt hinni, hogy egy jó középkori fantasy sztori, és a végén a svédcsavar, hogy nem is, csak egy virtuális program!
Tök jó... bár az nagyon izgat, hogy mi az isten az a villanás... :)
SPOILER Ne olvasd el előre ;)
végülis a csavar az, hogy nem biztos, valóság-e az, ahol elalszik. Ezt akarja ottan jelképezni a villanásos álom, hogy talán az is csak egy VR. És mi van, ha a VR igenis valódi? Ha tényleg ott volt abban a világban? Próbálkoztam ezt a bizonytalanságérzetet megfogalmazni.
A villanás maga pedig a VR program memóriabeégető retinafénypászmája....vagymi. Amolyan technoblabla :D
Szeretem a VR témát... izgi!
Quote from: FreyjaPanda: Örülök hogy újra előszedted Dennist és a bátyját! :D
Köszönöm. :hehe:
Ja, és pillants a nyári tábor topicba!
99999999999999999999999999999999999999
Előkardom a rántomat,
Lenyakom a vágodat,
Kivérenik a buggy!
(én már csak ilyen hülyeségeket tudok írni!)
:rotflol: Ez olyan furcsa vicces kitekeredett dolog volt, ez a vers... De az utolsó sor tematikailag nem illik bele! :D
:lol: Argh... Most kissé furin néznek rám itt mellettem... :rolleyes: Lehet, hogy csak mert már fél órája a könnyeimet törölgetem... :rotflol: affene és megintcsak... már a hasam is fáj... :lul: Durva ez a költemény! Bár az uccsó sort szerintem is el kéne szeparálni valamivel, mert sztem nem a MŰ szerves része.
Quote from: Ramiz:rotflol: Ez olyan furcsa vicces kitekeredett dolog volt, ez a vers... De az utolsó sor tematikailag nem illik bele! :D
Viszont igaz! :D (scuzi, de muszáj voltam :o )
Összegezve: :lol:
Quote from: SoridanViszont igaz! :D (scuzi, de muszáj voltam :o )
Ezt senki nem is tagadta :)
Quote from: Raggie GordonElőkardom a rántomat,
Lenyakom a vágodat,
Kivérenik a buggy!
(én már csak ilyen hülyeségeket tudok írni!)
Eléggé kortárs. :hehe: :rotflol: De azért :tezsvir:
Nu két vers. Amolyan szavakkal játszadozom hangulatom volt és ez kerekedett ki belőle. Nekem tetszenek :) /még jó, hogy nem így érzem magam :rolleyes: /
Álmok
------
Vannak álmok, melyek csak álmok maradnak,
Széttörnek szilánkokra, darabokra hullanak:
Valósággá sohasem lesznek, elmúlnak örökre,
Engedd hát el őket, bízd rá a szelekre.
4 sor
-----
Hiú remények, gyermeteg álmok,
Sötétben lobogó gyűszűnyi lángok.
Lekuporodom, halk fényüket ámulom,
Álmaim emlékét magamhoz karolom.
Quote from: SoridanNu két vers. Amolyan szavakkal játszadozom hangulatom volt és ez kerekedett ki belőle. Nekem tetszenek :) /még jó, hogy nem így érzem magam :rolleyes: /
Hát télleg. Amúgy teccenek! Olyanok mint egy álom :rolleyes: !
Épp ez a jó bennük. Egy-egy parányi örökkévalóság, valahol belül... Hmm. Hülyeségek helyett inkább azt mondom, hogy szépek.
Raggie: no igen, ez is egy megoldás... :D
Quote from: SoridanNu két vers. Amolyan szavakkal játszadozom hangulatom volt és ez kerekedett ki belőle. Nekem tetszenek :) /még jó, hogy nem így érzem magam :rolleyes:
:cool: :appl:
Quote from: TiaroÉpp ez a jó bennük. Egy-egy parányi örökkévalóság, valahol belül... Hmm. Hülyeségek helyett inkább azt mondom, hogy szépek.
S ennyi nekem elég is :zen:
Pandóra: tetszik aláírásod :cool:
ÉS egy újabb vers, ezt asszem ff8-ról költöttem, mikor Rinoa odahagyja Squallt, hogy szépen feláldozza magát :)
Élet: mikor rámmosolyogtál,
Élet: mikor belémkaroltál,
Élet: mikor velem álmodtál,
Halál: mikor végleg elhagytál.
Hajlamos vagyok magam beleélni a főhősök helyzetébe :D
Sziasztok!
Hát írtam. Soridan (bátyám) megkért, hogy írjak az írásokba, hát írtam, remélem jól tettem:))
Leközlök most pár verset, remélem tetszeni fog, bár nem irodalmi műremekek, de remélem lesznek olyanok, akiknek tetszeni fog!
3 verset rakok ide, amikkel készülök most egy pályázatra(Helikon. Ismeritek?)
, és remélem elérek valamit, ha mást nem egy kis elismerést. Nekem az is elég.
Soridan itt ül mellettem , épp puffolja a billentyűt, én meg Alanist hallgatok.
(semmi köze az eredeti mondandómhoz, de azért leírom, hadd lássatok be mindennapjaimba....:)
Na ennyi legyen elég. A bemutatkozásnál majd még leszek!!
Trepolis
"..... how 'bout me not blaming you for everithying...."
/alanis:thank u/
Reggel.....
IKON
Pirosan fénylik távol a horizont,
Ámulok, a Nap milyen színeket ont.
Most Hajnal van, szürke pamacsok az égen.
Piros/Szürke, ilyen színből áll most a lelkem.
Piros (akár a vér), mert szerelmesen izzok,
Szürke (akár a hamu), mert egyedül vagyok.
Piros, mert szerethettelek, úgy mint soha,
Szürke, mert úgy ébredtem erre a hajnalra,
Hogy csak sírtam. Már elutaztál oly régen,
Emléked mégis egy hevített kés szívemben.
Arcod már szürke felhő – száll messzire-messzire,
Szerelmem piros, mint a Hajnal eltűnő fénye.
És bár sorsom helyeztem éltető kezedbe,
Mégis hiba csúszott ebbe a gépezetbe.
Felkaptál, szerettél, éreztél szívemmel,
Aztán mégis eltűntél a Hajnal fényével.
A Hajnal az ikonom – Halál/Élet,
Egy idő, ahol él még az emlékezet.
Élet, mert akkor megismertelek,
Halál, mert akkor elvesztettelek,
Azóta meg sem lelhetlek.
Valakinek a Hajnal csak egy kezdet, egy újra,
Nekem emlék egy köszönésre, majd egy búcsúra.
..... délben.. ..
Délibáb
Dél van. Árnyékunk nincsen,/ Remélem nem ébredem,
Napnak fénye szúr szememben, Nekem ez igazi életem.
Elhaló virágot tartok kezemben.
Izzadunk a Nap haja alatt,/// Ellöksz. Dél van. Eltörtem.
Elnyomja a távoli hangokat,// Égető homokon izzadva fekszem.
S szerelmed se ad erős falat, Üresen, kiégve, szárnyatörötten.
Ami enyhítené e forró szelet,/ Nincs már idő, megállt régen,
Ami simítaná száraz bőrömet, Élek ebben az égető délben,
Ami felperzselné irántad szívemet, És néha ritkán feltűnsz előttem,
hideg szívemet.///// Mint délibáb; ideál képem,
A virág a kezemben végleg meghal, És azt hiszem, szíved szerethetem,
Borítja a homokot a szirmaival, tested/lelked szerethetem.
Elbátortalanít száraz halálával. Nem vagy te testem / vérem,
És végre az arcodba merek nézni, Csak hamis fájó képzetem.
Hogy taníts meg végre szeretni Te vagy a fény sötétemben.
Szerelemmel, sose gyűlölni.// Hogy magányomat átéljem,
Arcodat nézem. Csak sivatagot látok, Magamat hozzád képzelem,
Olyat, mint amin most remegve állok, Gyógyszer már szerelmem.
Nézésed száraz & forró akár a homok, Alattam bár tömeg, a homok,
Végtelen homok./// Én mégis egyedül vagyok,
////////////////////////////////Forró, üres sivatag közepén sírok,
De megfogod kezem, szél támad, És kezemben egy halott virág.
Hűvös szél lágyan simítja arcomat,
Kezünk közt új virág éled fel,
Új életével fülembe dalt énekel,
Tengervíz érinti lábunkat már,
Élővé válik lábunk alatt a táj,
És növényt ont magából, virágot,
És félek, tudod,
Félek, hogy álmodok.
Felnevetsz, szín lopódzik arcodba,
Ragyogni kezdesz, a Nap él mosolyodba
Elmerülve, Te vagy már az ég fénye,
És egyszerre nézünk fel az égre,
És egyszerre növesztünk angyalszárnyat,
Hogy ezt a világot is körbeszállhasd,
De nem mással csak velem,
És én remélem,
Mindezt nem képzelem.
Felszállunk, fentről nézzük a lélegző zöldet
Amit nemrég még a Nap véresen égetett,
De most már csak Te vagy, az új teremtő,
Kiért szól a himnusz, mit súg a szellő...
Nem hallod? Hallgasd, bár lehet ez a szívem,
És tavaszi rajongását nem leplezhetem,
És rám mosolyogsz ,szeretsz egyetlen érzelmem,
......este.
Menekülés az éjszakába
Szobám üres, elpakoltam,
Törött szívemet is táskámba raktam.
Szótlan akarok elmenni,
Mert ahol rossz, ott nem akarok lenni.
Nem akarom, hogy lássanak,
Hogy tudják, hogy fáj még, mit okoztak.
Hogy bár volt itt 4 óvó fal,
De most már nem bírok ezekkel a falakkal.
Körbenézek élethelyemen,
Szekrényen, ágyon, letépett poszteren,
De itt az idő sietni,
Mert ahol fáj, ott nem akarok lenni.
Elhangzott szavak színhelye,
Sós könnyeimnek a mély medencéje,
És én majd' belefulladtam,
De azért kapaszkodtam álmaimba.
Szobám üres, mélyen csendes,
Arcom tüzesen izzik, de még nedves.
El kell innen menekülni,
Mert ahol rossz, ott nem szabad maradni.
S kinyitom az ablakot,
Kinézek a kertembe. Holdvilágított.
Csak sietnem kéne innen,
Hogy engem már senki észre ne vegyen.
Viszlát elfelejtett nevek,
Félresiklott, fájós tekintetek,
Viszlát ,,meg nem hallgatottság",
Viszlát eltaszító bús halandóság!
Végre szabaddá válhatom,
Ott, hol van esélyem, és talán álmom.
Ülök az ablakpárkányon,
A táskámra fejemet lehajtom.
Ahol rossz, nem kéne maradnom,
De nem mehetek, ez börtönöm,
De otthonom.
Ui:Sorry, ha egy picit romos a kinézet, de most igy jött össze:))
Uccsónak még volt egy infóm, így egyhetes hibernálásom előtt épp elcsíptem Trepolis írásait. Megérte, de nagyon! Üdvözöllek írói körünkben! :)
Quote from: TrepolisSziasztok!
Hát írtam. Soridan (bátyám) megkért, hogy írjak az írásokba, hát írtam, remélem jól tettem:))
Nem én akartam :rolleyes: :D
Nincs okod szerénykedni! Ezek jók! Szabad megkérdeznem, hogy prózában is utazol?
(A Helikont ismerem, de nem pályázatként :D )
Quote from: SoridanPandóra: tetszik aláírásod :cool:
Hajlamos vagyok magam beleélni a főhősök helyzetébe :D
Köszi!
Akkor most leírom az egészet! :rotflol: Áprilisi vagyok, ezért különösképp magamra tudom venni, egyébként (mint a legtöbb Ákos dal, vers, próza) a szívemből szól.
Kovács Ákos: Örök Április
Sebzett vagyok és könyörtelen
A világ egyre csak pöröl velem
De Te megláttad, hogy kábultan bámultalak
És felragyogott a Nap
Készül a pusztulásra minden a világon
Engem csak te menthetsz meg...
Hol vagyok otthon, nem tudom
De ha fáradt leszek, és elbukom
Simítsd le arcomról a rémálmok ólomporát
Az éjjelt virraszd át
Készül a pusztulásra minden a világon
Engem csak te menthetsz meg
Mert én benned virágzom
Hírül hozom neked
Ha addig élek is
Az én nevem mindig ez volt
Igazi Örök Április
Szerelmes az elmúlásba
Minden a világon
Engem csak Te menthetsz meg....
A ff8-ba pedig nem nehéz beleélnie magát az embernek szerintem. Én nem jutottam sokáig (miután rájöttem, hogy ha azzal játszom, semmi másra nem tudok figyelni), csak az első igazi küldetésig, de még akkor is mindig azt álmodtam, hogy én vagyok Squall, és rohanok a robotpók elől (basszus, az milyen para volt!)
Quote from: TrepolisSziasztok!
Hát írtam. Soridan (bátyám) megkért, hogy írjak az írásokba, hát írtam, remélem jól tettem:))
Szia!
Nagyon jól tetted! Már vártam az újabb műveid! (+ remélem, te is jössz nyáron :_off: :angyali: )
De nekem jobban tetszettek az első körben beírtak.
Quote from: PandóraSzia!
Nagyon jól tetted! Már vártam az újabb műveid! (+ remélem, te is jössz nyáron :_off: :angyali: )
De nekem jobban tetszettek az első körben beírtak.
FF8 pókos jelenet: hehh, vagy ötször újrakezdtem a küldetést, csak hogy láthassam (na jó, kis túlzás) többször is :D
Az hogy ő is jöjjön... háát. Kucc. Trep, ugye te a barátaiddal akarsz lógni? :rolleyes:
Első körben írtak: nekem is azok tetszettek jobban, azért is válogattam be azokat :)
Más: tudtátok, hogy öcsém verseit egy kiadó kiadásra érdemesnek találta? Csak éppne neki kellene fizetni a kiadásért :rolleyes:
Quote from: SoridanMás: tudtátok, hogy öcsém verseit egy kiadó kiadásra érdemesnek találta? Csak éppne neki kellene fizetni a kiadásért :rolleyes:
Hány éves az öcséd?
Szervezzünk gyűjtést? :muhahah:
Trepolis: Welcome, dude!
Nagyon is jól tetted, királyak a versek, ha van még raktáron, te se fogd vissza magad. Egyébként Sori példáján felbudulva lehet h én is elhívom ide öcsémet, ugyanis ő is írkál néhanapján... :rolleyes:
A kiadóról meg: nos igen. :vállatvon: amióta jelentkezni akartam egy pályázatra, de közölték velem, h a nevezési díj 10.000 forint (!!!) már semmin nem lepődök meg. :wtf:
Quote from: TiaroNagyon is jól tetted, királyak a versek, ha van még raktáron, te se fogd vissza magad. Egyébként Sori példáján felbudulva lehet h én is elhívom ide öcsémet, ugyanis ő is írkál néhanapján... :rolleyes:
:_off: Kezd az a tapasztalatom lenni, hogy mindenkinek kreatív a testvére. Engem is a nővérem szervezett be ide.
Be-be-bee! Nekem maxi-nem-kreatívak a tesóim! :hopp:
Nekem két testvérem van és mindannyian kreatívak vagyunk leginkább rajzban. :hehe:
Woa!
Üdv Trepi, egy újabb igazi alkotó ember körünkben!!
Hehhe, mivel én vagyok a legkisebb, nálunk nincs kit beszervezni.... kisebbik nővérem abszolute kreativ volt hasonlo korban, meg fiatalabban.... de 29 évesen 3 gyerekkel már nekigen jut ideje kreativkodni.... ;>> egyébként Q jol rajzolt meg festet, a falamon pl nem is ilyen mindenféle álművészet van, hanem az ő festményei :)
NAh, igazábol én se nagyon vagyok, mert most tavaszolunk nővéreméknél (őka dunántulon, mi az Alföldön lakunk)
de van egy két művem, amit majd ismét szeretnék megmutatni nektek :)
(az ember szereti, ha dicsérik :) )
Csak azért jössz? :confused: Mindegy, gyere! :D Kicsit lelassult mostanában az élet. Most nekiálltam pár prózai sztáffnak így a szünetben.
Quote from: RamizKicsit lelassult mostanában az élet. Most nekiálltam pár prózai sztáffnak így a szünetben.
Aham, tényleg lelassult. Most valahogy nekem sincs kedvem beírogatni műveket.
Hát akkor jobb híján egy újabb vers:
vihar után
Vihar után oly néma a táj-
Mikor a felhők messze járnak,
S megázott fű illatával
Telnek meg mind a nedves ágak...
Levél se rezzen, szél se moccan,
Békésen mosolyog a vén nap,
S a kék ég ragyog le nevetve,
Suttogja: csak eljött az új nap!
Csendesen csobog kis patak,
Selymesen csurran harmat füvön,
Megázott madárka dalolja:
Bánat múlt, hát íme az öröm!
Csak én járom e víg-bús tájat,
S nézek az elszállt vihar után-
Hideg, és üres még lelkem,
Megyek a szél nyomában némán.
Mikor az erdő újra éled,
Azt hiszi, elmúlt minden, mi volt...
De én tudom, hogy mindez csak álom,
Visszajön még, mi most elvonult.
S elég egy kósza sárga levél,
Felidézni az eső szagát-
Egy könnycsepp, miben téged látlak,
Elhozza az ősz vén bánatát.
Quote from: TiaroHát akkor jobb híján egy újabb vers:
vihar után
[/I]
Drága, Tiaro! :hail: Te vagy a jobb, ami helyett mi írogatunk be. (De lennék a múzsád helyében.)
Ohh. :merci:
Köszönöm, de nem hiszem h az itteni átlag versektől jobbakat írnék. (És ezt most komolyan mondom.)
Ami az üzeneted második felét illeti: nem biztos, hogy jó az... különös érzékem van a jó dolgok elrontásához, de ha összejön a tábor, majd visszatérünk a dologra... :rolleyes:
Quote from: TiaroOhh. :merci:
Köszönöm, de nem hiszem h az itteni átlag versektől jobbakat írnék. (És ezt most komolyan mondom.)
Ami az üzeneted második felét illeti: nem biztos, hogy jó az... különös érzékem van a jó dolgok elrontásához, de ha összejön a tábor, majd visszatérünk a dologra... :rolleyes:
...és Cupido meglegyinté szárnyait, és megfeszíté íját... :hehe:
A vers meg sztem télleg jó... szomorú-szép... mondhatsz bármit, ennek mestere vagy. (Az már más tészta, hogy több mester igenis megfér egy csárd... izé, fórumban :) )
Quote from: Bruce579több mester igenis megfér egy csárd... izé, fórumban :) )
Ámen. :)
Ennek örömére itt van rögtön egy újabb darab
Hitetlen fohász
Költő vagyok, Uram.
Kóbor lelkek szava.
Hazug minden hangom,
Lelkem álmok tava.
Adj hát nekem, kérlek
Hosszú, szép álmokat
Gyönyörű képeket,
Lángoló vágyakat!
Harcos vagyok, Uram.
Remegő gyűlölet.
Kiontott véremmel
Gyónom bűneimet.
Adj hát nekem, Uram
Lángot, ami éget
Kardot, hogy harcoljak,
Büszke, tiszta éltet!
Angyal vagyok, Uram.
Boldogsg hírnöke.
Lidércfény játéka,
Az Ember védnöke.
Adj hát nekem szárnyat,
Hadd csókoljam eged
Hadd repüljek fennen,
S elfújjam felleged...
...ember vagyok, Uram.
Nem több, nem kevesebb
Egy áldásod kérem:
Adj igaz életet.
Egy igazi angyal
Ismertem egy angyalt.
Levágták a szárnyát,
Hát álmodott magának,
S szagatta vén láncát.
Vidám volt a szeme,
Mégis oly szomorú
Arcán furcsa mosoly
Fején fénykoszorú...
Ilyen angyal volt ő-
Utakat mutatott,
Minden halk szava mart,
Új kapukat nyitott.
Bölcs volt- kinevették
Csendes, hát ellökték
Szavát felejtették
Álmait megölték
Egyszerű ember ő-
De én másként látom.
Nevetve mondom: Van
Egy Angyal barátom!
(aki talán olvassa is épp a fórumot... :) )
Tiaro, te tényleg angyal-mániás vagy... de Isten bizony, nem baj! ;)
Quote from: RamizTiaro, te tényleg angyal-mániás vagy... de Isten bizony, nem baj! ;)
100%-ig egyetértek Ramiz kollegával! És most erősen gondolkozom, hogy ezek, vagy az ezek előtti vers tetszik-e jobban... Mongyuk e felé a kettő felé hajlok, de... Áhh... felesleges.
Megjegyzés: az angyalos pár versszaka emlékeztet egy Ossian-számra... Magányos angyal a címe...
nahh
angyalos imádkozos vers Rulez! nagyon tetszett. ha nem tudtam volna, hogy te irtad, megkérdezném, hogy melyik, meg kinek a kötetében találtad... :))
na, én is előhalásztam még 1-2 novellát.
az egyik kis egyszerű, aranyos, a másik pedig nagy kedvenc. annyit hozzá, hogy nem sokkal előtte láttam az X-ment. probáltam ugy megírni, hogy ez a hatás ne lehessen észrevehető, de hát majd ti eldöntitek :))
MEse (http://www.tar.hu/kisvirag2/novella/mese.doc)
Tűz és Víz (http://www.tar.hu/kisvirag2/novella/tuzes.doc)
jah, erről még jut eszembe: itt érhető többek közt tetten, mint a legtöbb novellámban is tapasztaltátok, hogy a szexualitás és az elmúlás szinte valamennyiben ott van...
NEm is tudom miért....
Quote from: RamizTiaro, te tényleg angyal-mániás vagy... de Isten bizony, nem baj! ;)
Nincs egyedül az angyalmániájával!! :angyali:
/ Mivel én nem szoktam írni (inkább rajzolásban utazom...), csak rendszeresen olvasom és csodálom a műveket! Minden elismerésem a Tiétek!! /
Quote from: kisviragMEse (http://www.tar.hu/kisvirag2/novella/mese.doc)
A tündérmániáról nem is beszélve :rotflol: :rotflol:
Tényleg aranyos! :) Gratula!
//Tiaro barátságos mosollyal vakargatja a fejét, miután egy óvatlan pillanatban pörgőből lerúgta a kis repkedő íjászt. ^^//
Angyal mánia... honto...
(Már látom is magam előtt a köv. novellám. Az angyal ellökte magát a nedves faltól, és eltűnődve nézte az esőben elfoszló cigarettafüstöt... :D Szép dolog a változatosság, nem?)
kisvirag: a motívumok és az alapötlet jó volt, jószándékú akadékoskodásképpen (gyönyörű szókapcsolatot találtam ki, nem? :) ) annyit tanácsolnék, hogy kerüld az olyan szavakat, amik megtörik a novella hangulatát. (Pl az olyanokra gondolok, mint a "srác"), és törekedj az egységesebb stílusra.
Ja, és a részletekben is engedd kicsit szabadjára a képzeletedet, játsz el a helyzetekkel, és írd le ami eszedbe jutna róla, bár a mostaniakban már e téren is fejlődés tapasztalható.
Uff, én beszéltem. :lazza:
+ már régebben be akartam ezt postolni, bár remélem sokan ismeritek.
Röviden: talán a legszebb vers, amit valaha is olvastam. Pl a második versszak képalkotása egyszerűen zseniális, de a nyitó-záró kép is gyönyörű...
Szóval na, hát jó lenne ilyet is tudni. :)
Tóth Árpád:Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép szeme,
Lágy hangja halkuló zene,
S lebbennek szõke tincsei.
Itt volt hát? jaj, nem is hiszem,
Már oly kusza a tünde rajz.
Mint visszafénylõ, kedves arc
Szétrezgõ képe vad vizen
Mint lázálomkép, lenge árny,
Cikázó galambsziluett
Lánggal égõ város felett:
Füst közt vonagló gyenge szárny
Egy holt csillagról árva fény,
Mely milljom éve untalan
Száll ájultan és hontalan
A végtelen tér jég ürén.
édeni pajtás, égi kéz,
Feldobná szívünk a poros,
Vak légbe, mint vidám, piros
Labdát, de jaj, a szív nehéz.
Itt volt hát? -- ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra még, egy percre még!
ó, mondd, az ég fenn ugye kék,
S az élet méze nem üröm?
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja elfúló zene,
S ezüstfehérek tincsei...
Quote from: FreyjaNincs egyedül az angyalmániájával!! :angyali:
Ehh.. angyalmánia? én inkább nem is szólok
--fogja meg angyalmedálját--
Kisvirág, bár még csak futólag olvastam el, a Mese kicsit Télkirálynő feeling, főleg a nevekben. A Tűz és víz-et kicsit vontatottnak éreztem, csupa kijelentés. Persze, ez is lehet egy stílus, csak én valahogy jobban kedvelem a finomabb megfogalmazásokat, azt, hogy egy szöveg gördülékeny legyen. De hangsúlyozom, ez csak az én "szám íze", ha te a tényközlések tisztaságát értékeled (hasonlóan mordvin rokonaink irodalmi hagyományaihoz :rolleyes: ) ne hagyd magad befolyásolni.
Quote from: kisvirag...a szexualitás és az elmúlás szinte valamennyiben ott van... Nem is tudom, miért....
Túl sok Ady-verset olvastál magyaron :D
---------------------------------------
FONTOS DOLOG!!!Sokszor elõjött a kiadatás kérdése, de van-e valakinek is valós esélye erre? :( Viszont tényleg marha poén lenne nyomtatásban látni az írásainkat - és persze a nevünket. :D Csináljuk meg saját pénzbõl! Keresünk egy könyvkötõt (konkrétan ismerek is egyet) vagy egy kis nyomdát, ami kis tételeket is vállal (de inkább az elõbbi). Ha benne vagytok, összeröffenhetnénk valahol (vagy akár letisztázhatunk minden részletet itt is, csak ez a többi fórumozót nem valószínû, hogy nagyon érdekelné). Mehet bele vers is, novella is. Igaz néven vagy nicknéven? Illusztrációkat is csinálhatnánk! (Van itt sok jó kezû illetõ, az tuti!) A címe lehetne "USTeam - Írások antológia", vagy "Sörös ló", vagy "A valóságon innen és túl", vagy "Fantazmagóriák", vagy bármi más.
-= LELKESEDJETEK!!! =- :D
Ramiz: ez nem is roossz ötlet! már bennem is motoszkált egy ideje valami ilyesmi... ami neveket illeti... szerintem mind2t feltüntetni jó lenne.... szóval, én támogatom az ilyen ötletet....
Tiaro: köszönöm a kritikákat. ami azt illeti, az ezekben már javulás láthatót azért nem fogadhatom el, mert a korábban közöltek közül valami kés?bben keletkezett. azt hiszem a hangulatomtól, a helyzett?l, a történett?l is függ, hogy miképp történik a dolog. részletesebb, vagy szükszavúbb lesz. azok a megtör?s szavak engem is szkotak zavarni... de a legtöbb novellámmal sajnos az történik, hogy huhh, megirom egy szuszra, és aztán a számitógép, vcagy a fiók mélyére kerül... talán az álomélményes dolgaim azok, amik kés?bb is el? lettek véve, meg lettek rágva.... már olyan régóta készülök ilyesmire... de bizony, van még egy csomó olyan történetem, ami még csak félig íródiott meg, vagy még meg sem íródott, csak az ötlete van meg. ID?! varázsolni kéne id?t, de annyi minden más is foglalkoztat.
na most hirtelen igy ennyit magamról/ból/tól
:)
Háááj ájm beeek!! :D
hiányoztam? :P ...najó, látom nem..de sebaj! :hehe:
Még van mit bepótolnom, novellákat ugrottam most, mert mai nap szállt le a repcsim 8 óra repülés után, amit sikerült átvirrasztanom...és most küzdök a 6 óra időeltolódás hatásai ellen, ami igen nehéz mert már nem aludtam kb 28 és fél órája. egyszóval bamba vagyok, agyam nem fogná fel a prózát. Majd holnap. verseket olvasgattam azért, ÜDV Trepolis a fórumban, és főleg a topicban!!
Tiaro versei meg már kifejezetten hiányoztak! :)
kiadás: a poetry.com-on van az a módszer, hogy ha beír valaki, küldenek egy e-mailt hogy hozzájárul-e hogy megjelenjen a verse valami könyvben, amit aztán enyhén szólva túlzott áron reklámoznak... lol, jó kis biznisz lehet, a meghatódott rokonság veszi mint a cukrot..:p
usteam-es dolgok kiadása: hát nem tudom, nekem az is elég ha ide berakom amit írok, annyira nem izgat hogy megjelenjen valamiben. persze ez csak én vagyok, mások verseit azért szívesen olvasgatnám printben :D
aztán, egy összedobott hangulatjelentés-féle ami nem teljesen az:
Idő
Sietett. Már alig maradt idő. A főtéren a toronyóra már rég elütötte a delet, és ő még nagyon messze járt. Legszívesebben rohant volna, de mégsem tette. Gyűlölt futni. Irtózott attól az érzéstől amint torkában megakad a levegő. A futás fájdalmától. tudumm tudumm tudumm...szíve egyre jobban ver... szája folyton nyitva, mert az orrán már nem fér be elég oxigén...liheg mint valami kutya...oldalába késszúrás-szerű fájdalom nyilall... és izzad. egyre csak izzad. Nem. Ő már nagyon rég nem futott. Befordult a sarkon, és még pont láthatta amint a busz lomhán, de konokul kigördül a megállóból. Szeme vadul az órájára ugrott:
12:14 Most pedig nem szabad elkésni! Ezen múlik minden. Eddig várt. Most nem fog. Nem mondta, de érezte, hogy nem. Tudta hogy nem. És amint a busz pimaszul távolodott, hirtelen elöntötte a veríték. Gyomra görcsbe rándult, eszelősen markolászta karján az órát..
12:15...tizenhattizenhéttizennyolc....Próbált tűrhető arcot vágni, nehogy furcsán kezdjenek rá nézni a busz által cserbenhagyott sorstársak. Az oszlop mellett két lányka nevetgélt. Az egyik valami képet rajolt cipője orrával a porba. Abban a percben gyűlölte őket is. Mindenkit aki olyan türelmesen áldogált a megállóban. Hát nem értik hogy a busz csak öt perc múlva jön megint?! Miért nevetnek mégis? Erre most nincs idő! Ő siet! Már alig maradt ideje! A főtéren a toronyóra mindjárt elüti a fél egyet, és ő még nagyon messze jár! A busz megállt. Sokan szálltak le ott. Túl sokan, és túl lassan.
12:26...újra mozgásban volt.
12:28..piros lámpa! Nem igaz, hogy a sofőr miért nem képes átmenni a zöldön. Miért kell addig lelassítani amíg nem vált a lámpa?!
12:29...meddig kell még állni?? Zöld! zöldzöldzöldzöldzöld!!
Még három megálló. márcsak hat perc!
Kettő....négy.
Egy....egy...EGY??!
Valakit fellökött ahogy leugrott a járműről. Még hallotta maga mögött a dühös szitkozódás foszlányait, gyorsan hátrakiálltott egy bocsánatkérést.
12:37...Elment. Sehol senki. Vége.....Pedig ő tudta. Már indulás előtt is tudta, hogy nem vár. Borzos haját gúnyosan meglegyintette a tavaszi szellő, mintegy korholva a későnkelőt. Üveges tekintettel ereszkedett le a téren a padra. Olyan szánalmas látványt nyújtott, hogy egy középkorú jólöltözött hölgy felé dobott egy húszforintost. Ő felvette a pénzt, és hisztérikus röhögésbe tört ki.
A hölgy meghökkent, majd fejcsóválva továbbsietett. Olyasmire gondolt, hogy valamit tenni kéne azzal a sok egészségesnek látszó naplopó fiatallal, mielőtt beleőrülnek a semmittevésbe. De nem töprengethetett ezen sokáig, mert a főtéren a toronyóra nagymutatója már majdnem háromnegyednél járt. Már alig maradt idő. Sietett hát tovább..ui:
Quote from: Tiaro(Már látom is magam előtt a köv. novellám. Az angyal ellökte magát a nedves faltól, és eltűnődve nézte az esőben elfoszló cigarettafüstöt... Szép dolog a változatosság, nem?)
:lol: :hehe:
uui: Tóth Árpád!!!:)
Quote from: norikoHáááj ájm beeek!! :D
hiányoztam? :P ...najó, látom nem..de sebaj! :hehe:
aztán, egy összedobott hangulatjelentés-féle ami nem teljesen az:
Szia!
Én már pont kérdezni akartam, merre jársz. (Ja, jelentkezett az animeszinkron, de gondolom nálad is.)
Ez a futás-leírás nagyon aktuális nálam. És nagyon-nagyon ott van! :tezsvir: Kedden zh lesz az ómagyar nyelv történetéből :bruhuhu: , és nekem tanulnom kellene rá... Nos inkább elmentem (kb. általános iskolás korom óta először) futni... hm... Minden stimmel a leírásban. Többet sem futok. Szóval a nap hátralevő részét inkább az értékes kereskedelmi tévéknek szenteltem, és megtudtam, hogy Évi miért kapott idegösszeomlást.... :muhahah: )
Ja, a kiadványt szívesen megvenném, ha lenne!
És hogy Chronos nagyon ne szóljon rám, mindjárt beírok valamit. Most találtam ki. (Ugye milyen hasznos a tv2?)
Nincs semmilyen történetbe illesztve (még), csak filózgattam.
- Ti valóban azt hiszitek, hogy az egész bolygó és fajai természeti képződmény? Hogy szabadok vagytok? És mi lennénk az első gyarmatosítók, akik ellen fel kell áldoznotok magatok? – nézett az értetlen emberekre – Már rég elfoglalt terület vagytok. – mondta nyugodt, oktató hangon. – A Nap a védelmezőtök, de szerencsétlenül lett a rendszer építve, így nem fejt ki mindig mindenhol erőt. A Holddal próbálják tükrözni, de az nem elég ahhoz, hogy távol tartsanak minket. Ti egy virágzó provincia vagytok. Elfoglalandó terület.
- Ki provinciája?
- Az nem tartozik rám, nem tudom.
- Isten...?
- Úgy hívjátok, ahogy akarjátok. Azt hiszem, a vallásaitokkal politikai célok és téveszmék által elferdítve, valahogy a vele való kapcsolatot értelmezitek. És mivel még nem találkoztatok soha hasonlóval, csodaként, ajándékként fogadtátok leigázásotokat. A valóság az, hogy ő nem a Jó, mi nem ördögök vagyunk, és nem a lelketekért folyik a harc. Terület. Hatalom. Ő véd titeket, de nem miattatok. Ti ugyanolyanok vagytok, mint mi. Katonák, dolgozók. Csak ti, velünk ellentétben, nem tudtok róla.
- Azt hiszem, rájöttem, mi a baj a bolygótokon. Hogy mindent a ti fajotoknak kell csinálni. És hogy ebből következően körülbelül ugyanazokat a munkákat tartjátok kellemesnek vagy kellemetlennek. Viszont ha a kellemetleneket elhagynátok, felborulna az egyensúly, kiveszne a faj. Így állandóak a pozíció-harcok. A másik ugyanebből következik. Nem bíztok a vezetőitekben. Azt mondjátok, ,,ezt én is meg tudom csinálni". És valóban, akár igaz is lehet. Vagy azt, hogy ,,hogy jön ő ahhoz, hogy megmondja, hogy élek. Mivel több ő nálam?" Mennyivel másabb lenne a helyzet, hogyha lenne egy külön faj nektek is a vezetésre. Valaki, aki erre született, és így senki nem kérdőjelezné meg a hatalmát. Volt, hogy ezt ti is így láttátok, az uralkodó istentől valónak hittétek, de ezt a köztársaság elsöpörte. Nem hisztek abban, hogy van, akinek a falat kell építenie, és nem lehet mindenki az az egy, aki irányítja a többek munkáját. Persze hogy is hihetnétek? ,,Ő is csak ember", és ,,minden ember egyenlő."
Tiaro.... anélkül hogy zavarba akarnálak hozni, vagy bármi félreérthető megjegyzés lenne a célom: megérinted a lelkem verseiddel.... csak szuperlatívuszokban tudnék nyilatkozni, az ömlengést viszont szeretném elkerülni....
Pandóra: jó ez a 'mostjutotteszembe' írás :D :cool: Törd csak még a fejed a monitor előtt :)
Ramiz ötletét meg támogatom...kivéve, ha egyenlő mértékben kell beszállni :lol:
Huhh most ennyi.... még sokat el kell olvasni...főleg novellákat
Soridan: akkor jó. Ugyanis azért írom őket. :D De télleg, ez jobban esik, mint a szuperlatívuszok. :tezsvir:
(Bárminemű személyiség, vagy hangulat-torzításért azonban nem vállalok felelősséget. :) )
Pandóra: na ez kifejezetten egy olyan ötlet, amit érdemes lenne jobban kidolgozni, és belerakni valami komolyabb novella-féleségbe.
Na? Na? Naaaaa? :bsd:
Welcome back, Noriko!!! :jee: :whoah:
Az Idő pedig kifejezetten tetszett (asszem nekem is aktuális a dolog....)
Kisvirág: annyit mindenképp érdemes megtenni, hogy egyszer átfutod, mielőtt elpostolod, és egyből észreveszed a durva hibákat. (Bár tudom, én is gyűlölök olyasmit olvasni, aminek tudom a végét... :) ) A javulás láthatóért pedig sorry, nem látok a színfalak mögé, csak egy észrevétel volt. :hehe:
No most pedig elmegyek novellát írni, és ballasztikus ívben teszek a mai héten megíradnó két ZH-ra, meg két beadandóra. :uzi:
Köhh... vazz! Jó általános reakciók. Szóval akkor: ki az, aki hozzájárulna ahhoz, hogy az ő művei(nek egy része) megjelenjen egy ilyen kereskedelmi forgalomba nem bocsájtott kiadásban? Vagy felejtem el? :D (Úgysem fogom, max. csak én leszek benne :D de mire annyi összegyűlik...) Gondoljatok bele: nyári anime táborban (amikor úgyse rohan senki, mint az Időben, apropó :tezsvir: gratu Noriko az "Idő"-ért. (látszik, hogy hatott rád az időeltolódás ;) )) előkapnátok a Kötetet, aztán ott mindenki elolvasná, akinek hétköznaponként nincs ideje vagy kedve (mert nem is sejti az itt rejtőző tehetségeket :tezsvir: :lazza: ;) ) olvasni. Vagy: esti tábortűznél vers-megzenésítés (Tiaro lírai gitár-kíséretével és Soridan szívhezszóló énekhangjával :D )... na mindegy.
Quote from: RamizKöhh... vazz! Jó általános reakciók. Szóval akkor: ki az, aki hozzájárulna ahhoz, hogy az ő művei(nek egy része) megjelenjen egy ilyen kereskedelmi forgalomba nem bocsájtott kiadásban? Vagy felejtem el? :D (Úgysem fogom, max. csak én leszek benne :D de mire annyi összegyűlik...) Gondoljatok bele: nyári anime táborban (amikor úgyse rohan senki, mint az Időben, apropó :tezsvir: gratu Noriko az "Idő"-ért. (látszik, hogy hatott rád az időeltolódás ;) )) előkapnátok a Kötetet, aztán ott mindenki elolvasná, akinek hétköznaponként nincs ideje vagy kedve (mert nem is sejti az itt rejtőző tehetségeket :tezsvir: :lazza: ;) ) olvasni. Vagy: esti tábortűznél vers-megzenésítés (Tiaro lírai gitár-kíséretével és Soridan szívhezszóló énekhangjával :D )... na mindegy.
Lol! :lol:
Az ötlet jó, de még várnék vele. Most összehozhatunk valami ilyesmit, de még so-sok alkotás kerül fel szerintem a fórumra...
Ja igen, ha már itt tartunk: íme egy újabb darab. Novella. És nem túl vidám. :)
Quote from: TiaroJa igen, ha már itt tartunk: íme egy újabb darab. Novella. És nem túl vidám. :)
Huhh... A közepe felé kicsit leült, és lehetett sejteni a végét, de a hangulat megint nagyon megragadó.
Nem tudom, kidolgozom-e az ötleteket, ha igen, akkor ez lesz valami csattanója, de ehhez most nincs kedvem.
Most megyek, keresek egy régi színházat, hátha találok egy kis italt meg nyugtatót.
Nem feltétlenül kell csattanó. Néha az is lehet csattanó, hogy nincs csattanó.... -_- uhh. Vagymi.
Pff... ez is holnapra marad :rolleyes:
Quote from: SoridanNem feltétlenül kell csattanó. Néha az is lehet csattanó, hogy nincs csattanó.... -_- uhh. Vagymi.
Pff... ez is holnapra marad :rolleyes:
Amit ma megehetsz,... hupsz... szóval amit ma megtehetsz, ne halaszdd holnapra! (jótanács: megéri!). Vagymi...
Tiaro: Dark side forever! Végigfutotta a hideg a hátamon a maratont... Még ha a témája nem is annyira olyan, a hangulata eccerűen brrr... :)
Noriko, és az Idő: mintha csak magamat látnám :)
Kisvirág: ez a mese mesés! Nagyon ari! A másikról meg nem érződik az X-man, effelől nyugodt lehetsz. :)
Ja, és Ramiz: LELKESEDÜNK!!! (én legalábbis :whoah: ) Teljes mértékben támogatom az 5letet!
Quote from: Bruce579Amit ma megehetsz,... hupsz... szóval amit ma megtehetsz, ne halaszdd holnapra! (jótanács: megéri!). Vagymi...
Most jut eszembe, van nálam floppy -_-... szóval ma eszek is, teszek is :)
Nos, sajnos még nem jutott időm elolvasni a színházat, de majd igyekszem potolni, a opstok alapján még inkább felkeltette az érdeklődésemet :)
ezt azt hiszem, még csak akartam ide linkelni, de azt hiszem még egyszer sem tettem meg. ha esetleg mégis szerepelt volna már, elnézéseteket kérem, az ember feledékeny állat...
Istenek játéka (http://www.tar.hu/kisvirag2/novella/gyulolet.doc)
Quote from: kisviragezt azt hiszem, még csak akartam ide linkelni, de azt hiszem még egyszer sem tettem meg. ha esetleg mégis szerepelt volna már, elnézéseteket kérem, az ember feledékeny állat...
Istenek játéka (http://www.tar.hu/kisvirag2/novella/gyulolet.doc)
Én nem emlékeztem rá.
Huh, utólértem a postolókat! asszem elolvastam mindent!
Villanás: (ajaj..ezzel kezdtem..már nem is emlékszem annyira..nézzük csak..) Á megvan! Jó volt! Tényleg érdekes téma a VR! Lehet vele játszadozni :) Az egészről egy film jutott eszembe, nem tudom mi volt a címe, Demi Moore játszott benne. Arról szólt, hogy egy nő nem tudta megkülönböztetni az álmát a valóságtól, mindig amikor az egyik életében lefeküdt aludni, a másik életét élte addig. Mi sem tudtuk melyik lehet az igazi, aztán a legvégén amikor fontos választás elé került, végül kiderült hogy melyik. Nagyon érdekes film volt, már akkor is nagyon megtetszett ennek az álom-valóságnak a gondolata!
Mese: (oké, most nem vagyok jó passzban...nem ugrott még be..) Ez volt a Hóvirágos ugye? Tetszik a hóvirág szimbólum! Hogy a tél végét ő hozza meg! Érdekes volt, csak valahogy furcsán össze volt kapva a vége szerintem. Amennyit készülődtek az összecsapásra, igazán jöhetett volna valami kis csata..:( Gaia csak simán lesöpörte őket, ezzel még szegény Hóvirág áldozata is teljesen feleslegesnek tűnik..
Tűz és víz: a befejezés nagyon lol :D (najó, lehet hogy csak nekem volt az) persze jó értelemben lol! ;) Nagyon jó vagy az ilyen sors,istenek,elemek összecsapása-írásokban! Én nagyon élvezem a leírásaidat! (a srác azért picit zavaró volt tényleg:p) Szóval szerintem nekem azért is tetszett ez jobban, mert ebben több volt az elbeszélés mint a párbaszéd. A párbeszédeid valamiért zavarnak egy picit.. néha nemigazán ezeket a megjegyzéseket várnám a szereplőktől..oké, ezt nem feszegetem, mert konkrétat most úgysem tudnék mondani.
Istenek játéka: nahát, mi ez a sok családi összetűzés! Hóvirág és az anyja, itt meg két testvér! Szomorú téma.. :beken:
Még nem volt a történet, csak a név volt ismerős..Charin(?) szerepelt a Kayában is nem? bár lehet hogy csak én emlékszem rosszul..na majd meg is nézem. De gondolom itt nem ugyanarról van most szó :) Itt is ugyanazt tudom mondani, leírás tök jó, párbeszédek meg so-so.. No offense!!!!!
Színház: Szupi! Szerintem nem is kell ide csattanó, és az sem baj, hogy már az elején sejtjük a végét, mert úgyis a közepe a lényeg. Egy érdekes formátumú életrajza egy embernek és egy épületnek. cool. Picike zavaró dolog mert most ilyen piszkálódó kedvem van :p amikor az emlékképekben megtudja az öreg a Kölyök halálhírét, sztem jobban illene az emlékkép-jelleghez, ha abban nem "az öreg"-ként lenne megjelenítve, hisz gondolom akkor még nem volt annyira idős. Elég lenne az "Ő". szvsz!!! /piszkálódás
Na, ha már elegetek van a kritika-áradataimból feel free to :uzi:
(persze csak finoman!! és semmiképp IRL!!)
edit: wow!tényleg a Kayában volt! és még jól is írtam a nevét! sugoi! úgylátszik kezdek magamhoztérni! :D
Basszus, megint kitöröltem a saját postomat.
ilyenkor gyűlölöm a picipuha okosegerem. :grrr:
Na mégegy*
QuoteA közepe felé kicsit leült, és lehetett sejteni a végét, de a hangulat megint nagyon megragadó.
No igen, lehet hogy átestem a ló túlsó oldalára... :)
QuoteTiaro: Dark side forever! Végigfutotta a hideg a hátamon a maratont... Még ha a témája nem is annyira olyan, a hangulata eccerűen brrr...
:merci:
QuoteSzínház: Szupi! Szerintem nem is kell ide csattanó, és az sem baj, hogy már az elején sejtjük a végét, mert úgyis a közepe a lényeg. Egy érdekes formátumú életrajza egy embernek és egy épületnek. cool. Picike zavaró dolog mert most ilyen piszkálódó kedvem van amikor az emlékképekben megtudja az öreg a Kölyök halálhírét, sztem jobban illene az emlékkép-jelleghez, ha abban nem "az öreg"-ként lenne megjelenítve, hisz gondolom akkor még nem volt annyira idős. Elég lenne az "Ő". szvsz!!! /piszkálódás
...honto...
Igazad van. Mea culpa maxima. :)
Most pedig jöjjön a :_piszka: -lódás. kisvirag: én is csak azt tudom mondani, amit Noriko. Gyúrj rá a párbeszédekre. Az Istenek játékában pl egy rakás jól megírt jelenet volt, amik közül nagyon kilógtak a párbeszédek. Ahhoz, h a szereplők élőnek tűnjenek, nem árt rájuk jellemző dolgokat a szájukba adni. Pl egy artikulátlan Höhöhö után kifejezetten zavaró a "Vegyük el a vagyonát!" bejelentés. Nem durva hiba, csak kizökkenti az olvasót a hangulatból. + nem árt néha egy "mondta" "válaszolt" "sziszegte" félondatocskát odaszúrni a szöveg után, és akkor nem lesz olyan, mint egy forgatókönyv.
Na. A frankó megint meg lett mondva. Egyébként jól viseled a :_piszka: -lódást... :hehe:
Persze, hogy még jönnek írások (az csak jó), de akkor érdemes elkezdeni tervelni a dolgot, ha van rá érdeklődő is. (Eddig Bruce volt elég egyértelmű :D ) Addig minek. Aztán eldől, hogy mennyi gyűlik össze, hányasra kell venni a betűméretet stb.
Tétova monológ
---------------
Talán... de nem.
Nem lehetett másként.
Megtörtént.
Elmúlt.
Valami végetért.
Talán... ha néha
odafigyeltem volna?
Nem tettem.
Megbántam.
És így vált valóra.
Talán... esetleg,
ha felébredhetnék.
Álmodnék?
Nem hiszem.
Miért is reménykednék?
Talán... ha, olykor...
Ez zakatol bennem.
Elmúlt.
Kínoz.
Ideje továbblépnem.
Sors
----
Szurokgyémántok. Ez jutott róla eszembe.
Csak néztem, ámultam, elvesztem benne.
Akár lepkét a láng, fénye úgy vonzott,
s mint a sír sötétje, akként taszított.
Ha felém fordult, forró láng emésztett,
ha RÁM pillantott, jéggé dermesztett.
Engem sose látó szempárba szerettem,
Ez az én átkom, végzetem, keresztem.
Hullócsillag
----------
Komorfekete égen, csillagként ragyogott,
Néma könyörgése szívembe hasított.
Fájdalom ült benne, egész lényében,
Szemrehányás csillogott szelíd fényében.
Zuhanni kezdett, majd hirtelen megállt:
Selyembe ütközött. Éjsötét akadály.
Forrását nézem, majd újra magamat,
Ravatal mellett a megtört gyászolókat.
Ünneplőben fekszem, némán, kiterítve...
Egy könnycsepp hullott halotti leplemre.
Phew... megvan. NEm valós élmények :P Csak gondoltam kipróbálom a 'gruftie' stílust :D
Egyébként... a Tétova monológ fel lesz olvasva egykori ált. iskolám mostani ballagási ünnepségén! Yess!
Quote from: SoridanEgyébként... a Tétova monológ fel lesz olvasva egykori ált. iskolám mostani ballagási ünnepségén! Yess!
:tezsvir:
Egyébként nekem a Hullócsillag teccett a legjobban! Teccikteccikteccik! :)
wow Sori te lettél iskolád költője? :D
amúgy grat!! :)
Sors: utolsó két sort IMÁDOM!
Hullócsillag: huh, most hogy megértettem (/me :lame: ) nagyon nagyon tetszik!!!
Felvételizőknek
Jogász, orvos, közgazdász,
színész, bölcsész pálya
Mit válasszak ezek közül
hogy boldogan és vidáman
lépjek a világba?
Szobrász, tanár, rendező,
híres pszichológus
Mostanában, szörnyű dolog,
fejemben a gondolatok:
pálya katalógus.
Fellegek, álmok,
boldogság, béke
Mi adja meg nekem
mit szívem vágyva, s félve
a világtól kérne?
MI LEGYEK?!!!
valós élmények. és bár én már túl vagyok a felvételin, a kérdés sajna még ma is aktuális. :(
Quote from: norikoFelvételizőknek
Jogász, orvos, közgazdász,
színész, bölcsész pálya
Mit válasszak ezek közül
hogy boldogan és vidáman
lépjek a világba?
Szobrász, tanár, rendező,
híres pszichológus
Mostanában, szörnyű dolog,
fejemben a gondolatok:
pálya katalógus.
Fellegek, álmok,
boldogság, béke
Mi adja meg nekem
mit szívem vágyva, s félve
a világtól kérne?
MI LEGYEK?!!!
valós élmények. és bár én már túl vagyok a felvételin, a kérdés sajna még ma is aktuális. :(
Nagyon is aktuális, én is rosszúl választottam nem is szeretem. :ejj:
Hé! A versből hiányzik a műszaki pálya! :D
Quote from: RamizHé! A versből hiányzik a műszaki pálya! :D
lol gomen!! hmm..hogyha körbenézek a fórumozók között, lehet hogy nem ártott volna átolvasnom ezt a verset mielőtt ide postoltam! :p csakhát az az igazság, hogy annakidején műszakit én alapból kizártam... :rolleyes: :D
Suliköltő :D Yeah :)
Ez a vers meg szeirntem sokunknál aktuális.... én is pályát tévesztettem :/
Quote from: SoridanSuliköltő :D Yeah :)
Ez a vers meg szeirntem sokunknál aktuális.... én is pályát tévesztettem :/
Én meg szimplán úgy döntöttem, hogy előbb egy olyan pályát végzek el amivel később egy jól kereső állást tudok szerezni, és utána meg egy olyant ami esetleg még érdekel is. :D
Quote from: ShadowolfÉn meg szimplán úgy döntöttem, hogy előbb egy olyan pályát végzek el amivel később egy jól kereső állást tudok szerezni, és utána meg egy olyant ami esetleg még érdekel is. :D
:_off: Jaja ilyen meggondolás vezérelt engem is, de nem olyan könnyű ez a gépészmérnöki :ejj:
Quote from: ShadowolfÉn meg szimplán úgy döntöttem, hogy előbb egy olyan pályát végzek el amivel később egy jól kereső állást tudok szerezni, és utána meg egy olyant ami esetleg még érdekel is. :D
Pfff... könnyű ezt mondani....ezért vagyok én is itt.... blehhh
nohát.. ezek nagyon jo kis versek voltak Soridan! főleg a sors tetszett
( :_off: Soridan: mellesleg még hogy nem merel megszolalni... láttam mit müveltél #almafán :) )
Énegem érdekel még mindig ez a adjuk ki dolog, ugyis, mint tegyünk bele művemet :)
nah és tessék, ujabb alkotás
ez a legutolsó amit irtam, és ez egy regény részlet (novellának indult, de mivel mr 50 oldalig jutottam, a sztori meg még nagyon az elején van... sajna abba is maradt, régen írtam már hozzá...). igazábol itt azt hiszem kezdenek párbeszédek rendbe jönni ( ha nem, tessék nyugodtan szolni), emelett itt azt hiszem a koncepcio az érdekes. Ugyanis a legeleje lemaradt(mert még az szerintem nincs értelmesen megfogalmazva) aminek a lényege a következő: az alant olvasható sztori egy ezeréves kézirat kommentározott kiadása, ami legvalószínűbb, hogy csak korábbi mítoszokat dolgoz fel, és szinte semmi valóságalapja nincs. De a kommentekből sokminden kiderül. sajnos a világ még nincs tökéletesen kiépítve, de ennyiből remélhetően még nem jön le :)
A másik pedig az egyik legelső alkotásom, ami viszont elég jol meg van rágva :))
és az egyik kedvencem is. abban a korszakomban írtam, amikor a tököm tele volt azzal, hogy mindig minden happy endel végződik...jujj, most spoilereztem...
Helló!
Kisvirág, a Százéves Tölgy emlékei már volt. Az Istenek játékával kapcsolatban én is bekapcsolódnék a piszkába, már tegnap meg akartam tenni, de akkor nem akartalak bántani, látszik, mert milyen komolyan veszed az írásaid. De most, hogy a többiek elkezdték, beállok a sorba. :p
Tiaroval értek egyet abban, hogy egy csavargó nem mond olyat egy útonállás kellős közepén, hogy "vegyük el a vagyonát", és több ilyen volt, és néha a szóhasználat is érdekes (pl. szájnyílás). A párbeszédek kaotikusnak tűnnek. Amíg pl. két szereplő volt, addig (második olvasásra) meg lehet különböztetni, hogy melyik mit mond, de amikor már belépett a harmadik szereplő, én teljesen belegabalyodtam. Azt javaslom, hogy az ilyeneket próbáld ilyesmikkel kikerülni:
"- Fogd már be, Pandóra! - csattant fel Kisvrág.
- Igen, fogd be! - helyeseltek a többiek."
Ja, és az Istenek játékához még annyit: az elején már nagyon örültem, hogy előkerültek jelzők is és melléknevek, de a közepe felé már nem figyeltél erre, ott megint jött a tőmodatok sorozata.
A mitológia egészében lesz szerintem élvezhető, úgy láttam, most direkt olyan részt vágtál be, ami a fajokat soroltatja fel. Ezért ez most kicsit tudományos volt. Mi lesz ennek a cselekménye?
Noriko, Soridan utolsó két sora azért tetszik neked, amiért nekem? És ez kapcsolatban van az "Egyedül"-lel? ;) És nekem is ez a vers tetszik, Sori.
Kisvirag szivesen fogad miiinden kritikát, mert tudja, hogy ebből lehet tanulni, és nem a "jujjdejóvolt"okból.
Rendben van, ezután ha alkotó munkára adom a fejem, jobban oda fogok figyelni az ilyesmire! (és amennyire tudom és lesz időm, ezeket is kicsit helyrepofozom)
gomen, ha már olyant linkeltem, ami volt, de annyira nem tom fejbe tartani! (no, ez nem igaz, csak a százéves tölgyet anno más cimről linkeltem...mostmár igy felrémlett)
Nos mitologia
bátran spoilerezek, mert mint mondottam, még igen kezdetleges állapotában leledzik.
a lényeg, hogy a rhelfeket a kihalás veszélye fenyegeti, nem csak mert kevesen vannak, hanem egy másik ősi nép (pillanatnyilag még a malignusok néven, de akarok valami más nevet keresni nekik), akik esküdt ellenségei a rhelfeknek, ki akarják pusztítani őket, és az idő közeleg, mertmegtudták, hova huzodtak vissza a rhelfek. (a rhelf egyébként a Rhea és elf kapcsolatból jön, ha esetleg nem lett volna egyértelmű...)nos, ők azt hiszik, Vindes lehet a megmentőjük, az ő elképzelésük szerint úgy, hogy megtanítják az ősi mágiára. de Vindes okosan rájön, hogy annak semmi értelme, mert ő egyedül semmit sem tehet. ehelyett talán azért ő lett a kiválasztott, mert magas szintű kalandor, harcos. ő úgy gondolja, a rhelfeket kell megtanítani a cselvetésre, és az agyafúrtságra. ezért magával viszi Abbarát. a lányt persze rosszul fogadják az elf társadalmak (már maguk sem hiszik, hogy léteznek rhelfek, ezért korcsnak, elf és sötét elf keverékének nézik, ergo szinte semmibe veszik.) Vindesnek mégis segít egy öreg elf barátja, mert őt meg tudja győzni igazáról. elkezdődik a kiképzés (a tanulási folyamatot és szinteket még nemigen sikerült kidolgoznom... de a lényeg az lesz, hogy adott idejű tanulás után Abbara hazatér, maga mellé vesz két fiatalt, azokat megtanítja arra, amit tanult, majd visszatér Vindeshez, addig az a kettő tovább tanít, és így tovább.) itt már több leírás, részletezés van. mingyárt keresek is nektek egyet.
hogy mi lesz a vége, azt még nem tudom. de Vindes valószínűleg beleszeret Abbarába.
A rhelfek pedig valószínűleg fennmaradnak. egyik oka, hogy a rhelfek kihalásával maga Rhea is a feledés homályába merülne. ha ez megtörténne, Rhea elfordulna a világtól és sorsára hagyná, ami teljes pusztuláshoz vezetne. de lehet hogy ki fognak pusztulni, és a kultuszt Vindesék viszik tovább. majd még kitalálom :))
ja, ugy olvassátok, hogy ez az utolsó másfél oldal, ami még meg van írva...
a többi helyen tul sok a párbeszéd :)) (Abbara épp otthon van, főhősünk pedig épp felderítőúton jár egy elf barátjával)
ja, és korrigálnom kell, nem ez a 50 oldalas... ez csak 27 oldalas, eddig...
Most csak ennyire ugrok be:
Egy fájó-szép este után
Sietve zúgnak el a fák
Halkan zakatol a gép
A drótok táncukat járják
Szürkén néz le rám az ég
Halk dallam cseng a fülemben
Kérdi: Itt vagy újra hát?
Könnycsepp remeg a szememben
S iszom a múlt illatát.
Köszönöm, mindazt, mi voltál
Mindaz, mi vagy, és lehetsz:
Amit, és ahogy elmondtál
S fáj, hogy még így is szeretsz.
Egy estére megmutattad
A boldogság kapuját
Kulcsát a kezembe adtad
S én... otthagytam ajtaját.
Ne hidd azt, hogy hazugság volt
Ne hidd, hogy nekem könnyebb
Egy álom, mi összefogott
Ezt kaptam akkor tőled...
Szép álom, kedves jelenés
Őrizem még szívemben
De hiába nyúlok felé,
Mind messzebb fut előlem
Fájón suhannak el a fák
Szomorúan zúg a gép
Szemeim a napfényt isszák,
De éjbe fordul már az ég.
Tiaro! Miért hagytad ott a boldogság ajtaját?
Quote from: TiaroSzép álom, kedves jelenés
Őrzizem még szívemben
De hiába nyúlok felé,
Mind messzebb fut előlem
Őrzizem?
De nagyon szép.
Jajjj... de kukacoskodó! :D Na várj csak, majd ha te ütsz mellé... :hehe:
Quote from: RamizJajjj... de kukacoskodó! :D Na várj csak, majd ha te ütsz mellé... :hehe:
Jól van naaaaaaa Valamit írnom kellett rá, de már úgy unom a :hail: -kat. :rotflol:
Akkor pakolj be egyedi smájlit :P :D
]:Đ Szép vers, de bennem is felmerült: miért? A költői én miért hagyta ott az ajtót?
Nem tudom. Tényleg.
Remélem, még azelőtt rájövök, mielőtt végleg becsapják előttem... na mind1, hosszú. :comp:
Ja igen:
Soridan, nekem mindhárom nagyon bejött! Az középső nagyon gyönyörű- mintha csak én írtam volna! :hahaha:
(Mármint nem a minőségre, hanem a hangulatra, és a témára gondolok. Mintha az én gondolataimat írtad volna le. Nagyon komoly.)
:hail:
noriko: kissé szokatlan téma, de leglább nem lerágott csont. ÉS NEKEM IS *****RA AKTUÁLIS! :grrr:
kisvirag: na a novellákat még nem volt idő elolvasni, de záros határidőn belül sort kerítek rá. :)
Pandóra: jogos észrevétel, már javítottam is. ;)
akkor sorban:
Quote from: kisvirágSoridan: mellesleg még hogy nem merel megszolalni... láttam mit müveltél #almafán:)
:eek: :confused: mit?mit?:D ...najó,tudom, aki kíváncsi...:D
kisvirág: első bepillantás a világodba tényleg egy picit tudományos volt...az egy kissé ilyesztő volt hogy egy mondathoz hirtelen 7 lábjegyzet is tartozott!:p Nem lehetne kicsit szétszórni valahogy? olyan sűrűn jött az a sok szám nekem..
Így hogy előtte összefoglaltad a történetet, már jobban értettem a második részletet. Így jó volt, a nagy egésznek egy kis szeletkéje, amolyan ízelítő:)
Érdekes is, tetszik. ami kicsit zavaró volt, az az, amikor a szereplőt eltalálja a nyílvessző, és úgy reagál, hogy ez nem túl egészséges...az olyan fura megjegyzés volt. Nyugi, mást nem fogok mondani, mert amúgy :jee:
Pandóra: jaja, Egyedül nekem is beugrott! szóval biztos azért amiért neked is... ):
Tiaro: :beken: *hatód hatód*
lol...kell egy kis lerágott-csont-téma? Azonban én a másik végéről rágtam!! :P
ja, és szerintem ez volt legelső (vagy második) versem! talán 94-es... (akkor épp haragudtam az alkoholra, de meg volt rá az okom, úgyhogy semmi piszka!)
Bordal
Tudom, nem vagyok híres poéta,
De versem sokaknak adhat reményt,
Mert én bátran szembeszállok a költői szesszel
Mely halálba csalt oly sok emberi lényt.
Ó bor, te mámoros lé
Ki vígan csordulsz le torkaikon,
Kik nyomorult életük otthagyni vágynak,
Hogy fölülkerekedj az álmaikon.
Te vagy a vádló, a bíró s a hóhér
Te vádolsz, ítélsz s végrehajtasz is
Míg a kiszemelt szájon úgy gördülsz végig,
Mint száz kínzó, égető tövis.
Ne bízz a borban bárhogy is szenvedsz,
Mert a bor csak a végzetbe kergetne el
Aki ez édes lét egyszer megkóstolja,
Egy vállrántás után mégtöbbet nyel.
Így hát barátom hiába véded
A bor jó tulajdonságait,
Hiszen én már rég felfedeztem
Eme édes italnak keserű titkait!
Quote from: TiaroSoridan, nekem mindhárom nagyon bejött! Az középső nagyon gyönyörű- mintha csak én írtam volna! :hahaha:
(Mármint nem a minőségre, hanem a hangulatra, és a témára gondolok. Mintha az én gondolataimat írtad volna le. Nagyon komoly.)
Pffft.... /me nekiáll porkarikákat rajzolni a lábujjával, miközben 'bőszen' szemez a lábfejével.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem voltál hatással rám témailag. S inkább ilyen formában jelezzem vissza, mint egy hangos placcsal :rolleyes: :)
De tényleg. Annyi benyomás ért már itt, rengeteg műből, írótól/költőtől, hogy olyan témához is hozzá merek nyúlni, amiről eszembe nem jutott volna, hogy bármit is össze tudok kaparni.
Noriko: kucc... kisvirág kompromittálni próbál, de nem hagyom magam :p Én kérem szépen, nem csináltam semmit! És abból is csak keveset! :)
(rohadtul dühös voltam amikor idejöttem, de feldobta a kedvem ez a thread. :merci: :zen: )
Quote from: Soridan(rohadtul dühös voltam amikor idejöttem, de feldobta a kedvem ez a thread. :merci: :zen: )
Mire nem vagyunk jók néha... :)
Soridan: erre jó egy virtuális KVház... :D
majd egyszer összedobunk már egy kis forradalmat, ha ráértek... ;)
noriko: alkoholra haragudni? :) ettől függetlenül van igazság a dologban, bezony... és még maga a vers is királyra sikeredett. (Saját tapasztalat? :hehe: )
Megjegyzés: jelen pillanatban még ez téma is aktuális nekem... :bsd:
Az alkohollal az a gond, hogy aki a leghangosabb piás (bulikon, állandóan az alkoholról beszél stb.), az legtöbbször kevésbé van "mélyen", mint akiről csak véletlenül lehet megtudni, hogy simán ledönt egy üveg töményet és nem dől el... szóval nem lehet tudni, hogy hol is van az a határ... suxx, beszéljünk vidámabb témáról!!!
Ezt meg tegnap végre befejeztem. ( fizikatanulás helyett... :D )Látó és Láttató (http://bandris.uw.hu/text/Lato%20es%20Lattato.doc) - Nincs csattanója :D és egy kicsit hosszú, de nem volt szívem kettébe szelni.
Quote from: TiaroSoridan: erre jó egy virtuális KVház... :D
majd egyszer összedobunk már egy kis forradalmat, ha ráértek... ;)
benne vagyok! Miféle forradalom? Asszem ezt még nem tudom.... na majd bepótolom :D
Quote from: TiaroSoridan: erre jó egy virtuális KVház... :D
majd egyszer összedobunk már egy kis forradalmat, ha ráértek... ;)
Kár, hogy csak virtuális. :(
Quote from: PandóraKár, hogy csak virtuális. :(
Jöjjön össze a tábor, és lesz kávétábor
na, betérek kis virtuális kávéhézunkba! :)
hogy milyen forradalom? ..hát egy talpramagyar!;) bár én inkább mellőzném, mert akciózni nincs nagy kedvem :p
Quote from: Tiaroalkoholra haragudni? ettől függetlenül van igazság a dologban, bezony... és még maga a vers is királyra sikeredett. (Saját tapasztalat? )
Jó, nem csak az alkoholra haragudtam, hanem az emberi gyengeségre is. amúgy saját tapasztalat, de közvetetten. :(
ja és a dícséretet thx!:D
Látó és Láttató: cool!!szegény elátkozott lélek..Folytatást tervezel? amolyan 10év múlvát?(spoiler jön) a befejezés olyan volt mint amikor a filmek végén megmozdul a gonosz halott kisujja :p
valamit akartam még...hmm...na majd jövök ha beugrik. *sigh* mi van velem mostanában? kéne egy kis cavinton...hova is raktam?:D :hehe:
EDIT: á igen, Tiaro: új sigedet vehetjük hangulatjelentésnek?
ja és...In the end it all goes away;)
Quote from: norikoá igen, Tiaro: új sigedet vehetjük hangulatjelentésnek?
ja és...In the end it all goes away;)
:hahaha:
Jahm, valami olyasmi. :)
Amúgy az In the end it all goes away csak a harmadik ismétlés után következik. ;) Vagy ha másra akartál utalni, sorry. :)
fenébe..pedig át is írtam a saját megfogalmazásom...
Szóval, dehogy akartalak én kijavítani hé! csak folytattam! :) :lazza:
najó, most semmi kreatívat nem tudok postolni, úgyhogy inkább csenben eloldalgok. tanulni is kéne már.. :(
Nem tervezek folytatást... bár ha egyszer ilyen hangulatba jövök, még elfordulhat...
A következő megint egy robotos lesz!
Kávé rulez! Jöjjetek táborba!
Forradalom... Erről az jut eszembe, amikor anno szept 11-én, mikor senki sem tudta, hogy mi a franc történik, elhatároztam, hogy ha akkor vagy bármikor életemben itt háború vagy forradalom vagy ilyesmi lesz, nem megyek az utcára, csak le a pincébe és jóól berúgok... és nem józanodok ki, míg vége nincs...
Ha már így feljött az idézgetés, szerintem ez a rész sokkal több információval bír:
You know that everytime I try to go
Where I really want be,
It's already where I am,
Cause I'm already there....
:haha:
Na, úgy látom, megjött az erősítés... :D
Amúgy ugyanazokat a zenéket hallgatjátok?
Quote from: RamizNa, úgy látom, megjött az erősítés... :D
Amúgy ugyanazokat a zenéket hallgatjátok?
Milyen zene is ez..? :confused:
noriko: vmi ilyesmire gondoltam b verzióként, ne haragudj. :)
Ramiz: hát, ha haború van, akkor háború van. Nem nagyon lehet elbújni előle. Inkább át a közepén, hátha túléled... :uzi: :bsd:
Pandóra: System Of A Down... :hehe:
Szerelem első látásra
Rápillantottam s rögvest beleszerettem,
Bőrén a fény játékát alkonyatig néztem,
Átöleltem szorosan, éreztem, hogy él,
Illatos haját arcomba fújta a szél.
Mikor elváltunk, nem haraggal tettük,
De hogy miért kell mennem, nem értettük.
Most sem értem, de az esttel eljöttem.
Reggel találkozunk. Ennyit ígértem.
Hajnalodik, s Ő ott vár rám megint,
Büszke-szép tartása ismét megérint...
Nem tehetek róla, szeretem e csodát,
A völgy közepén álló, szomorúszép tölgyfát.
Nyehe.....
Hmpf... Tölgyfa, mi? Hajjaj, azért én mégis másra számítottam...
Viszont elolvastam a Látó és láttató-t! Elég, ha annyit mondok: :jee: :cool: :whoah: ?
Soridan: :lol: cseles, nagyon cseles! :D és szép is! :)
Quote from: norikoSoridan: :lol: cseles, nagyon cseles! :D és szép is! :)
Jaja! Nagyon király! :jee:
:merci:
Eredetileg fűzfa lett volna, de elfelejtettem, hogy azt akartam :) Mindegy, végülis bármilyen fa odaillik.... /me hegyesfülű 'tree-hugger' volt előző életében :)
Quote from: SoridanSzerelem első látásra
Kicsit felidézett egy régi Rapülők számot, de :appl: !
Fűzfa jobb lett volna... :hehe:
Quote from: RamizFűzfa jobb lett volna... :hehe:
Beléd is :hehe: Egyébként tény és való hogy jobb lett volna. Ha az a volna ott nem lett volna, mert akkor a kiskacsa is krokodil lett volna :hehe:
De egyébként tényleg... márcsak a szomorúszép jelző miatt is (szomorúfűz, ugye)... na mindegy, c'est la zsizny...vagymi :rolleyes:
Azért, mert hosszú, lelógó csápjai :D vannak, azért. :hehe:
Quote from: RamizAzért, mert hosszú, lelógó csápjai :D vannak, azért. :hehe:
nyehe... ezek után RÁM senki ne mondja, hogy perverz vagyok :)
naaah
Soridan-sama! ittttttts reallly beautiful!!! sőt, még annál is több, de télleg a fűz jobb lenne, csak hogy csatlakozzam a többiekhez.
csak így tovább! meg mégelőrébb :))
én is alkottam
illetve, nem egészen
csak végre begépeltem ezt a gyöngyszemet. igazán sötét, és igazán szeretem!
remélem tetszeni fog nektek.
ja, nincsen benne párbeszéd, és ugy olvassátok, hogy ez egy himnemű monológja!
Egy "hím" szenved?... Ez rosszul kezdődik. :D Na azért letöltöm.
Sori: rossz az, aki rosszra gondol...
Helló!
Elkezdtem játszani Tiaro, Soridan és Kisvirág nevével. Gondoltam, beírom, akármilyen színvonaltalan, de nézzétek el, prózában jobb vagyok. :lol:
Te, ki szívünknek
Irdatlan mélységeket mutatsz
Alkony édes dalú, bús fia
Rólad szól egy angyal dala
Oltárt neked emelek
Kegyes hercegnője
Isteni lényeknek
Segítője
Víg elfeknek
Irodalomnak harcterén
Rád egy feladat vár
Átvívni száz csatát, s
Győzni
Sorsod immár készen áll
Országod csak reád vár
Reszkető harcos.
Idegen kard kezedben
Dalaid mégsem feledted
A hazát, hidd el, megleled
Nálunk otthon vagy
szenvedés: BRRRRRRRRRRR elég durva!!!! (ebben amúgy fontos hogy hímnemű a főszereplő?) Nagyon ütős, sötét iromány! már csak egy kérdés izgat...mi volt a könyvben??? Bár gondolom jobb ha inkább nem tudom meg mi? :D
Pandóra: ez nagyon tetszik!!!!!!!!!!!!!!!!! ügyi vagy!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Egyáltalán nem színvonaltalan!!!!!! És én nem is vagyok elfogult :D
Quote from: Pandóraprózában jobb vagyok
lol.. ezt muszáj akkor megemlítenem... én meg úgy érzem, versben vagyok jobb, lévén hogy az iskolai fogalmazásokon és az ide beírt egyperceseken (2db) kívül mást nem is írtam... Na, tegnap előtt elkezdtem írni egy novellát, aztán elakadtam a neveknél...aztán úgy alakítottam a történetet, hogy ti lettetek a főszereplői! :D addig pötyögtem a vázlatot, hogy túlnőtte a novella méretet. Ez viszont már gond, mert nem hiszem, hogy valaha is lesz annyi időm/ihletem, hogy ennyit megírjak, és ha megírom is, tuti uncsi lesz pár oldal után. szal inkább csak érdekességként mondtam, hogy lássátok, engem is megihlettetek :D
noriko: számomra fontos, hogy férfi a főszereplő és nem nő. de azt hiszem, az ember is másként olvassa, ha psit sejt mögötte, mintha nőt.
PAndóra: ezt tök jó! (na ez most nem volt valami költői megnyilvánulás, de őszinte volt :) )
csak így tovább
megihletés: ennek csak pirulni tudok...
Eszembe jutott egy másik Soridanról. :rotflol:
Sehol fát nem látni
Oly kies itt a táj
Rengeteg erdő volt itt
Immár mind kopár
Dőlnek sorra mind a fák
Amerre e harcos lakik
Nő helyett tölgyet imád
Noriko, kíváncsi leszek a nem-novellára! Főleg, hogy megtudjam, engem hogy ábrázolsz. :rotflol:
És hogy te elfogultan dícsérj, gyorsan összecsaptam neked is kettőt.
Nézd, mit én látok
Olvaszd egybe Magányod
Rideg magányommal most
Idegen szeretők szeme sosem ér fel
Kékellő szépségével Övének
Osztozol bánatomban
Nimfák dala dalt szül
Ostoba bú messze, hidd!
Rózsás kedvünk
Ismerje meg mind
Kinek kacajod kincs
Oly soká várnak rád
De mostmár elég lesz, mielőtt ennél jobban is vérszemet kapnék.
Pandóra:
:merci: !!!
Nagyon aranyos kis versek, és spec nekem tetszettek, bár én is elfogult vagyok... :D
Pandóra:
:merci: !!!
Nagyon aranyos kis versek, és spec nekem tetszettek, bár én is elfogult vagyok... :D
:lol:
Pandóra:
Ímádnivalóak (s én is elfogult vagyok), de azt hadd tegyem hozzá: női tölgyet ímádok :hehe: :D
Hűűű.... Kisvirág nem túlzott, mikor sötétnek állította be.... ez nagyon beteg :) Illetve remek.... kucc. Erőre kapott tőle a bennem rejtőző démon... o.O Muszáj elolvasnom valami vidámat....
(tényleg nagyon tetszik... talán a legjobban eddig, amit olvastam tőled )
Ramiz: kikérem magamnak azt a kis sárgát. Én SOHA! (párbaj lesz ebből grrrr)
Jómagam nem vagyok elfogult, és így is tetszenek a Pandóra-féle versek :) Csak néhol éreztem egy kis erőltetettséget... de nem zavart különösképpen :)
Argh! Kisvirág! Ez nagyon ütős! :whoah: :cool: Dark side forever! :hopp:
Panda: Most dobtam egy aaaakkora hátast :D :D :D
Nagyon nagyon gratula!!! :jee:
Kisvirág művét mindjárt olvasom! :)
:merci:
Szerintem is voltak benne erőltetett dolgok, de tényleg 3 perc alatt csináltam őket.
Soridan, köszi, hogy ezt raktad idézetnek!
Soridan: elnézést kérek. Az asszociálásod miatt nem gondoltam, hogy sértő. Akaratlan volt. (Remélem nem szereztem egy ellenséget a személyedben. :( )
R othadás bűze terjeng
A kasztott embert lenget a szél
M essziről gyűlt a varjú-sereg
I sszák vérét, vájják szemét
Z avarni senkit nem fog többé
Egy vidám darab...
Kisvirág: és hogy helyezkedtél bele egy férfiba? Kíváncsiságból kérdezem. Én sose mertem belekezdeni egy "női szemmel"-novellába.
Quote from: PandóraÉs hogy te elfogultan dícsérj, gyorsan összecsaptam neked is kettőt.
:beken: *hüpp hüpp* köszönöm! Most elfogult lettem! :D Nagyon tetszik! Főleg az első, de a második is jó!
Quote from: PandóraNoriko, kíváncsi leszek a nem-novellára! Főleg, hogy megtudjam, engem hogy ábrázolsz.
háát a nem-novella eléggé kezd elfajulni! Lassan már én sem értem mit akarok belőle kihozni!! :p Tegnap megint nekirugaszkodtam, és befejeztem a vázlatot, mostmár van vége, habár egy kissé oidipuszi vége lett...majd lehet hogy módosítom..
Viszont, egyhamar nem fogom megírni, de azért a szereplőket be tudom mutatni :D
Soridan:magányos kóborlovag
Tiaro: egykedvű késforgató-vándorzenész
Ramiz: a palota bölcsének tehetséges tanítványa
Pandóra: titokzatos úrhölgy, az ellenség kéme
Bruce: a birodalom legjobb nyomozója
Kisvirág: az erdő tündére
Noriko: egy kislány
:D :D :D
juj Ramiz! csak nem kisvirág novellájának hatása alatt vagy?? ;)
Nem, csak egy fán lengek, a kötél monoton nyikorgása az egyetlen hang a varjak lakomájának hátborzongató zenéjén kívül, szóval kicsit nyomott itt a hangulat.
Nagyon jó kis szerep! Mint Adsó A rózsa nevében. :rolleyes:
Quote from: RamizKisvirág: és hogy helyezkedtél bele egy férfiba? Kíváncsiságból kérdezem. Én sose mertem belekezdeni egy "női szemmel"-novellába.
Tudom, hogy nem én vagyok a kérdezett, de én is sokszor írtam már férfi-szemmel, sőt, nap mint nap teszem, ha férfi szereplőt szólaltatok meg valamiben, nem muszáj annak e/1-ben lennie.
A Szenvedésnél meg ha belegondolsz, ha Kisvirág nem mondja, hogy férfi, nem jöttél volna rá, mert akár egy nő is tehette volna (és lehet, akkor még hátborzongatóbbnak tűnik a sztori, mert ugye a köztudatban a nőktől távolabb áll a brutalitás).
Nem mondom, hogy nincs különbség. Egy darabig pedig azt hittem. Aztán amikor rájöttem, hogy a regényemben csak férfiak vannak (hát istenem, róluk csak szívesebben fantáziálok :p ), néhány szereplőt átírtam nővé, és tényleg bután vették volna ki magukat tőlük azok a mondatok és tettek, amik férfiban teljesen rendben voltak. Szóval a tulajdonságok maradtak ugyanazok, csak máshogy jutnak felszínre.
Nem tudom elmagyarázni a különbséget. Ez egy életérzés, amibe belehelyezkedsz. Hogy mit tudsz elképzelni férfiban, mit nőben, melyik nemnek mi az érték. Hasonló lehet ahhoz, amikor pl. egy hősködő vagy egy épp gyáva szereplőt akarsz megszólaltatni bizonyos szituációban. Egész más szókincset és vielkedésformát adsz nekik.
Noriko, nagggggyon-naggggyon kíváncsivá tettél!!!!!!
noshát...
miképp élem bele magam egy férfibe?
nehéz megmondani. de igaza van Pandórának. adott szituban férfi és nő máshogy viselkedik, és a szerepek is máshogy mutatnak.
a szenvedésben ez egyszerűen egy olyan szerep volt, amit csak férfinak tudok elképzelni. egy nőnél a kegyetlenség valahogy máshogy jönne ki...
te miképp tudnád elképzelni, hogy egy nő kitép valaki melkasából egy szivet?
én nehezen
emellett. én nagyon sokszor írom úgy a történeteim, mintha férfi írná, és nagyon kis esetben nők a főszereplők. egyszerűen azért, mert egy nő abban a világban nem lehet olyan szerepben.
különben, sokszor álmodom azt, hogy férfi vagyok...
és nagyon szeretném tudni, milyen annak lenni, igazán, teljes testi valójában...
ha igazán hinnék a lélekvándorlásban, most azt mondanám, hogy egy férfilélek lakozik az én törkeny női testemben... és az tör ki ilyenkor.
de teljesen nem hiszek ebben...
Érdekes nagyon, amit meséltek. Furcsák a nők... :rolleyes: ;) Nekem még soha sem jutott eszembe női szerepbe képzelni magam. Majd egyszer kipróbálom. Bár igazság szerint ehhez nem ismerem eléggé a lányokat. Tényleg, alig.
Quote from: RamizÉrdekes nagyon, amit meséltek. Furcsák a nők... :rolleyes: ;) Nekem még soha sem jutott eszembe női szerepbe képzelni magam. Majd egyszer kipróbálom. Bár igazság szerint ehhez nem ismerem eléggé a lányokat. Tényleg, alig.
Ne is strapáld magad, barátom. Egy nő talán megértheti a férfiakat, de egy férfi sem fogja soha, míg világ a világ megérteni a női gondolkodást... Még a birodalom legjobb nyomozója sem :) (Apropó, :merci: a megtisztelő címet, igyekszem megszolgálni => ballonkabát, kalap, műszem fel! És lenne még itt egy apróság... :) )
Tiaro: egykedvű késforgató-vándorzenész
:D :D :D
Ebbe beletrafáltál, RPG-kben is mindig hasonló karit választok.
Novellát akarunk mindannyian!!! :_piszka: :)
Tiaro: egykedvű késforgató-vándorzenész
:D :D :D
Ebbe beletrafáltál, RPG-kben is mindig hasonló karit választok.
Novellát akarunk mindannyian!!! :_piszka: :)
Quote from: RamizÉrdekes nagyon, amit meséltek. Furcsák a nők... :rolleyes: ;) Nekem még soha sem jutott eszembe női szerepbe képzelni magam. Majd egyszer kipróbálom. Bár igazság szerint ehhez nem ismerem eléggé a lányokat. Tényleg, alig.
Mondjuk lehet, tényleg az kell hozzá, hogy többet legyél a másik nem közelében.
Kisvirág, én el tudom képzelni, hogy egy nő megöl valakit. De mondtam, hogy mivel a köztudat nem, ezért még meglepőbb lett volna.
És Bruce, nehogy azt hidd, hogy a pasik olyan könnyű esetek. Bennük pont az a váratlan és kiszámíthatatlan, hogy tényleg milyen kis egyszerűek. :hehe:
Tiaroról inkább a szomorúszép dalokat bús lantkísérettel előadó, fáradt pillantású vándorzenészt tudnám elképzelni, akinek hangjából annyi bánatos érzelem árad, hogy senkit nem hagy megérintetlenül :T
Ramiz: jajj, megint félreértődtem. Bocccs, de elhagytam a smájlit. Nincs harag, vettem a lapot, dehogyis vagyok mérges vagy etc. Lovagi becsszóra :)
Kisvirág: én el tuodm képzelni, hogy egy nő tépje ki valaki szívét. A nők kegyetlenebbek tudnak lenni, mert érzelmileg hevesebben reagálnak... legalábbis így mondják. Férfinak lenni pedig teljes testi valódban... érdekes érzés... ugyanolyan öszetett, mint nőnek lenni. SZvsz. :T
S én már képzeltem magam női szerepbe... fura. S álmodtam is már, hogy az vagyok.. talán valamelyik ősömről rámmaradt fajemlékezet. Fura :-/
Pandóra: ugyan, még szép hogy ezt beraktam aláírásnak. Szép, és igaz. :merci:
Férfinak lenni tök egyszerű érzés. Ezért jó. :D
Quote from: RamizFérfinak lenni tök egyszerű érzés. Ezért jó. :D
Kucc... enyhe(??) túlzás. Jónak jó, de közelsem egyszerű. Hisz' ott vannak a nők! :D (és éppen ez a jó, hogy nem egyzserű, hanem izgalmas! phew :) )
Quote from: SoridanKucc... enyhe(??) túlzás. Jónak jó, de közelsem egyszerű. Hisz' ott vannak a nők! :D (és éppen ez a jó, hogy nem egyzserű, hanem izgalmas! phew :) )
Egyik szobatársam kifejtette, hogy mennyivel jobb lenne leszbinek lenni, mert a pasikkal csak baj van. (Szó, ami szó...) De szerintem mindkettő egyforma gond, csak mivel az azonos neműnek nem akarsz tetszeni, nem kapcsolódik az egész dologhoz mindaz a félelem és rossz-emlék halmaz, amit a nők a férfiakhoz és a férfiak a nőkhöz kapcsolnak. Szerintem minden nő-férfi kapcsolatot (főleg ha járássá realizálódik) ez a kölcsönös szorongás tesz bonyolulttá. (Pl. hányszor izgultál már azon, hogy miért nem hív fel már egy napja? És ha a haverod nem hív fel egy napig? Általában észre sem veszed.)
Quote from: SoridanTiaroról inkább a szomorúszép dalokat bús lantkísérettel előadó, fáradt pillantású vándorzenészt tudnám elképzelni, akinek hangjából annyi bánatos érzelem árad, hogy senkit nem hagy megérintetlenül :T
Nem akarlak lelombozni, de a versektol fuggetlenul szvsz jobban illik ram az elobbi karakter. ;) A melabussag helyett inkabb a cinizmus dominal nalam... Ugy is lehet szep dalt eloadni, hogy kozben tort hajitsz az elso emberbe, aki asitani mer.:D
No-ferfi temaban: lehet h hulyenek neztek, de szvsz igy a legjobb, ahogy van. Megmarad a dolog miszteriuma, es nem olyan egysiku...
:hehe:
Amugy azt veszem eszre, hogy ez a nem ertem a masik nemet szindroma altalanos. Ami egy fiunak egyertelmu, az a lanynak bonyolult, es forditva.
Ez van, ezt kell szeretni... :D
Quote from: TiaroNem akarlak lelombozni, de a versektol fuggetlenul szvsz jobban illik ram az elobbi karakter. ;) A melabussag helyett inkabb a cinizmus dominal nalam... Ugy is lehet szep dalt eloadni, hogy kozben tort hajitsz az elso emberbe, aki asitani mer.:D
Még jó, hogy nem szoktam ásítani alvás előtt... :) Egyébként hogy ha a saját költeményeidet danolászod, akkor nem hiszem, hogy bárki is ásítgatna :)
Quote from: TiaroNo-ferfi temaban: lehet h hulyenek neztek, de szvsz igy a legjobb, ahogy van. Megmarad a dolog miszteriuma, es nem olyan egysiku...
:hehe:
Amugy azt veszem eszre, hogy ez a nem ertem a masik nemet szindroma altalanos. Ami egy fiunak egyertelmu, az a lanynak bonyolult, es forditva.
Ez van, ezt kell szeretni... :D
Na igen, nem is tagadta senki hogy így a legjobb, sőt! :) És mégis, mindenki próbálja megérteni a másikat, holott egyértelmű, hogy soha nem fog sikerülni...
Quote from: TiaroNo-ferfi temaban: lehet h hulyenek neztek, de szvsz igy a legjobb, ahogy van. Megmarad a dolog miszteriuma, es nem olyan egysiku...
:hehe:
Amugy azt veszem eszre, hogy ez a nem ertem a masik nemet szindroma altalanos. Ami egy fiunak egyertelmu, az a lanynak bonyolult, es forditva.
Ez van, ezt kell szeretni... :D
Különben mi izgalom is lenne az egészben? De azért úgy havonta egyszer jöhetne egy jótündér, aki 5 percre engedi, hogy belelássak a kis buta fejetekbe. :rotflol:
Ja, Ramiz még a tegnapi kérdésedre, a nő-férfi karakterekre eszembe jutott egy jó példa.
Szituáció1:Egy csapat gimis fiú áll estefelé a parkban. Arra jön egy csinos lány. Az egyik fiú utánafütyül, a lány megfordul, "bunkó"-sziszegi, és továbbsiet.
-szerintem ez egész életszerű.
Szituáció2:Egy csapat gimis lány áll estefelé a parkban. Arra jön egy csinos fiú. Az egyik lány utánafütyül, a fiú megfordul, "bunkó"-sziszegi, és továbbsiet.
- a lány elég vagány kis nő lehet, vagy be van csípve, és magára akarja hívni a figyelmet
- ez a fiú nem normális
Quote from: PandóraEgy csapat gimis lány áll estefelé a parkban. Arra jön egy csinos fiú. Az egyik lány utánafütyül, a fiú megfordul, "bunkó"-sziszegi, és továbbsiet.
- a lány elég vagány kis nő lehet, vagy be van csípve, és magára akarja hívni a figyelmet
- ez a fiú nem normális
Vagy a fiú nem éppen modellalkat, netán jóképű, s ezért állandóan szekálják-húzzák-piszkálják-etc, valamint eléggé szende fajta meg a többi-ilyen-sallang... vagyis érthető a reakciója :]
Tiaro: csak a késelősdit nem éreztem helyénvalónak, de te tudod... mindenesetre megtévesztésből jeles.... kuso, mot jut eszembe, én már reflexből (mint a Pavlov kutyái ;) ) ásítok... tudjátok, sulis beidegződés :)
Pandóra: a buta kis fejembe ha belelátnál 5 percre, sikítva összeesnél és szanatóriumi kezelésre szorulnál úgy pár évtizedig. Mármint ha olyan hangulatomban kapsz el, amikor legszívesebben leatombombáznám a fél világot ;) Vagy megundorodnál a rózsaszín löttytől :p :D Ha olyan hangulatomban kapsz el. Vagy szimplán elkerülnél utána ;) Szóval jobb ez így. Az én agyam az én szemétdombom :)
Quote from: SoridanPandóra: a buta kis fejembe ha belelátnál 5 percre, sikítva összeesnél és szanatóriumi kezelésre szorulnál úgy pár évtizedig.
:lol:
Ez aztán az önismeret...
Quote from: SoridanVagy a fiú nem éppen modellalkat, netán jóképű, s ezért állandóan szekálják-húzzák-piszkálják-etc, valamint eléggé szende fajta meg a többi-ilyen-sallang... vagyis érthető a reakciója :]
Pandóra: a buta kis fejembe ha belelátnál 5 percre, sikítva összeesnél és szanatóriumi kezelésre szorulnál úgy pár évtizedig. Mármint ha olyan hangulatomban kapsz el, amikor legszívesebben leatombombáznám a fél világot ;) Vagy megundorodnál a rózsaszín löttytől :p :D Ha olyan hangulatomban kapsz el. Vagy szimplán elkerülnél utána ;) Szóval jobb ez így. Az én agyam az én szemétdombom :)
A srác csinos, de ezt akkor is írtam, szóval semmi mentsége. :rolleyes:
Hát igen, az én agyam sem egy tündérmese. :tezsvir:
Quote from: Bruce579Na igen, nem is tagadta senki, hogy így a legjobb, sőt! :)
Most éppen nem tagadta senki, mert nem így merült fel a kérdés... de nekem nem ez a véleményem.
Az én agyamba meg fél percig is unalmas belenézni! :D Legfeljebb álmosítónak jó.
Quote from: Tiaro:lol:
Ez aztán az önismeret...
Tudod... itt vártam volna egy "Ááá, ugyanmár, biztosan nem igaz, kicsit több önbizalmat.." szöveget -_-. Most megyek és elszívok egy cigit az esőben :lazza: :lol:
Quote from: PandóraA srác csinos, de ezt akkor is írtam, szóval semmi mentsége. :rolleyes:
Hát igen, az én agyam sem egy tündérmese. :tezsvir:
Ja télleg. Akkor meg olyan kis szende, visszahúzódó, amolyan csigaházas. Mint én :rolleyes:
Tündérmese? Az enyém az. Weretündér :D
Quote from: SoridanJa télleg. Akkor meg olyan kis szende, visszahúzódó, amolyan csigaházas. Mint én :rolleyes:
Egyébként elgondolkoztál már azon, h miért is vagy ilyen? Nem akarsz változtatni, vagy nem tudsz? Vagy jó így?
Én épp írok egy regényt, ami még csak kéziratban van meg...
De ha kíváncsiak vagytok rá írok le ide részleteket, aztán, majd ha beírom Wordbe közzé teszem az egészet.
Unatkoztam:
Xerxész kis unokája,
Arisztotelész nagy barátja,
Galliában születtem,
Aludni is szerettem.
:lol: egy költő veszett el bennem (felfalta a Minotaur :D)
Quote from: XagaUnatkoztam:
Xerxész kis unokája,
Arisztotelész nagy barátja,
Galliában születtem,
Aludni is szerettem.
:lol: Ez teccik! Még sok ilyet! :hopp:
Quote from: AdelaideÉn épp írok egy regényt, ami még csak kéziratban van meg...
De ha kíváncsiak vagytok rá írok le ide részleteket, aztán, majd ha beírom Wordbe közzé teszem az egészet.
Üdv az Írások topicban Adelaide!!! :)
Hát persze hogy kíváncsiak vagyunk rá!!!!! Írj nyugodtan! Mostanában úgysem jött semmi alkotás...hmm..épp a fiú-lány gondolatvilág bonyolult eltérése volt a fő téma az utóbbi postokban.amint látom. :p
ehhez hozzászólva, én sem értem annyira a másik nemet, de szerintem tudnék írni férfi szemszögből, bár a probléma talán a "tudnék írni"-nél kezdődik...
Nekem gond inkább a kommunikáció, én is osztom Soridan úgymond csigaház-szindrómáját :rolleyes:
és bár Tiaro nem tőlem kérdezte, de én már elgondolkoztam a dolgon, és változtatni is próbáltam. Annyira nem ment, de úgy érzem az utóbbi 3 évben szerintem egész pozitív irányba haladok! :D
És ha már Írások topic, nekirugaszkodtam a nem-novellámnak megint. És egy teljes oldal kész :hehe: De meg kellett állapítanom, hogy kritizálni könnyebb mint írni... EDIT(last): innen kiszedtem a hülye kérdéseimet, mert úgy érzem nem fogom megírni. viszont tök jó "kis" sztorit agyaltam ki szvsz :D ezért majd postolom a vázlatot. Hátha valaki kedvet kap hogy megírja nekem :D :D
és most berakom az első oldalt megkritizálásra. :p
EDIT(19:09): pontosítok! épp most jött egy alkotás! :D hajrá Xaga!
Kérdés: mi a király reggeli itala?
Helló minden "újoncnak"! :D Írjatok, és ha már benéztél, Shadowolf, tessék neked is valamit, ha mást nem, egy ilyen kezdőbetűs verset! Vagy különben mi írjuk meg helyetted! :D
És itt egy mégsem-robotos:
Démonszolga (http://bandris.uw.hu/text/Demonszolga.doc)
(A Hellsing megnézése után...)
Quote from: RamizÍrjatok, és ha már benéztél, Shadowolf, tessék neked is valamit, ha mást nem, egy ilyen kezdőbetűs verset! Vagy különben mi írjuk meg helyetted! :D
Drukkolok nektek! :hopp:
Quote from: Xaga:lol: egy költő veszett el bennem
De jó mélyen... :hehe: Amúgy jó :)
Hm... Még nem tudom, hogy a Pusztítóban mi lesz a pusztító, de ugye nem az első oldal után kell ítélni (mert ugye ha jól értettem, akkor ez valami regény eleje ugye?)
A Démonszolga meg tetszett... csak olyan rövid. Amúgy teljesen OK (már-már sajnáltam a démont :rolleyes: )
Lehet, hogy még ma én is beszállok... A hétvégén elkezdtem én is egy amolyan... hosszabb művet :)
óóóóó!
elolvastam pusztitot!
éééés iszonyatosan de iszonyatosan pirulok :) arigato... mikor azt írtad, hogy kisvirag a müvedben az erdő tündére, kicsit furán éreztem magam, de most, hogy elolvastam micsoda hatlamas lényt kereszteltél kisvirágra, jajajaj... az én kisebbségi komplexusom nehezen bírja ezt a terhet! persze jó értelemben!
Démondzolga is jó! bár kicsit fura nekem a vége... én talán nem írtam volna a végére, hogy hagyjuk aludni és álmodni. csak lezökken és elalszik... de ez persze szubjektiv vélemény.
a mostanában meg alig vannak müvekről pedig azt gondolom, hogy azért van, mert már mindenki megosztotta a már kész, és érdemesnek tartott műveit (nekem még van jópár, de azt nem valoszin hogy megmutatom... azokat nem szeretem annyira... valamit meg be kéne gépelni.) innentől az új emberektől várhatunk, illetve újonnan írt műveket :)
most bennem is kavarog egy... járok vamire live-ra, és kezd izgalamssá válni a helyzet, illetve pnt tegnap láttam az interjú a vámpirralt... egy sztori kezd el bennem felbuzogni...
de sajnos a két 10oldalas házidogámat kell hagynom érvényesülni péntekig
Yo! :)
előszöris egy kis önkritika: basszus egy oldalt voltam képes írni, és még azon is sikerült három féle képpen leírni a király nevét!! :grrr: :rolleyes:
Ramiz: hmm....lássuk csak, forralt bor ezüstkupából. :hehe:
Démonszolga= Hellsing csak a Démon Alucarddal szemben egy lúzer..:D :p
amúgy nagyon nagyon irigyellek! tök jól írsz ám! :_piszka: nincs kedved megírni a regényemet helyettem? Többiek közül valaki esetleg? chain-be esetleg? :D ....najó, befogom na!
Pusztító vázlata, annak akit érdekel... (http://www.freeweb.hu/noriko/draft.doc)
kisvirág: örülök hogy tetszett :) a te véleményedre voltam leginkább kíváncsi, hisz itt még csak Kisvirágról esik szó. (többiek később jönnének..)
Amit írtál az "alig vannak művekről", azzal részemről egyetértek.
Sok sikert házidogákhoz!
naaa, noriko, el van olvasva, mert miért nem érdekelne minket!
szerintem tök jó, hajrá meg minden :))
érdekes a sztori, és nekem tetszik!
persze tom h működik ez...
nekem egy trilogiám meg 1 másmilyen regényem porosodik a fiokba....
(trilogia meg van írva, csak még 15-6 évesen... aztán kicsit naiv, meg star warsos beütésű... át kéne dolgozni...)
na mind1
Quote from: kisviraga mostanában meg alig vannak müvekről pedig azt gondolom, hogy azért van, mert már mindenki megosztotta a már kész, és érdemesnek tartott műveit (nekem még van jópár, de azt nem valoszin hogy megmutatom... azokat nem szeretem annyira... valamit meg be kéne gépelni.) innentől az új emberektől várhatunk, illetve újonnan írt műveket :)
Háát.. Nem is csak ez. /me jelenleg nem nagyon akar itt publikálni, mert még arra is sajnálja az időt, hogy gépeljen, mert tiszta para a felvételitől + vizsgaidőszaktól. :beken:
Noriko, írj be olyat amiben én vagyok! Légyszi! Légyszi!!! :hopp: :hopp:
Quote from: PandóraNoriko, írj be olyat amiben én vagyok! Légyszi! Légyszi!!! :hopp: :hopp:
:confused: az előbb felraktam az egésznek a vázlatát... :rolleyes: többre most tényleg nem futja, egyrészt az általad is említett okokból.:( (te most felvételizel is?)
Itt is egy chaint? ... :D
A Démont nem szántam versenytársnak Alucard mellé... azt akartam értzékeltetni, hogy a kis törékeny embereknek hatalma van rajta.
Quote from: PandóraHáát.. Nem is csak ez. /me jelenleg nem nagyon akar itt publikálni, mert még arra is sajnálja az időt, hogy gépeljen, mert tiszta para a felvételitől + vizsgaidőszaktól. :beken:
Noriko, írj be olyat amiben én vagyok! Légyszi! Légyszi!!! :hopp: :hopp:
Hűű!
Én is bekönyöröghetem magam? :)
Sh.: Na jó, te akartad! Remélem te is Lovecraft-mániás vagy, mint én! (Ezt a verset az "Árnyék Innsmouth felett" ihlette.)
S ötét árnyak sejtelmes lánca
H oldfényben csillogó tengeri szirt
A ránytalan, torz idomok tánca
D ühöngve imádják a tengeri sírt
O tt szunnyad ősi istenük a mélyben
V égtelen hosszú ideje már
O tt lebeg lelke az örök éjben
L ent alszik és a Holnapra vár
F elébredve övé lesz a világ
Quote from: TiaroEgyébként elgondolkoztál már azon, h miért is vagy ilyen? Nem akarsz változtatni, vagy nem tudsz? Vagy jó így?
:] Elgondolkoztam. Ilyen a természetem. Lassan bújok ki onnan, de akkor az angyalok sem imádkoznak vissza :) Komolyabban szólva: változtam én, illetve változtattam/tak... jó is, meg nem is. Felemás, mint annyi minden emberi létünk múlandó gyertyaláng-fényében... vagymi :rolleyes: :)
Quote from: noriko:confused: az előbb felraktam az egésznek a vázlatát... :rolleyes: többre most tényleg nem futja, egyrészt az általad is említett okokból.:( (te most felvételizel is?)
De nekem olyan kell, amit te íírsz.
Aha, felvételizem is. :(
Tiaro, én is próbálkoztam azzal, hogy megváltozzam (én épp azzal, hogy csendesebb legyek), és lehetetlen.
De elterjesztettem ezt az akrosztikonos verseket. :rotflol:
Quote from: RamizSh.: Na jó, te akartad! Remélem te is Lovecraft-mániás vagy, mint én! (Ezt a verset az "Árnyék Innsmouth felett" ihlette.)
S ötét árnyak sejtelmes lánca
H oldfényben csillogó tengeri szirt
A ránytalan, torz idomok tánca
D ühöngve imádják a tengeri sírt
O tt szunnyad ősi istenük a mélyben
V égtelen hosszú ideje már
O tt lebeg lelke az örök éjben
L ent alszik és a Holnapra vár
F elébredve övé lesz a világ
A w-t nem ér lecsalni. :rolleyes: Írj újat! :D (amúgy nagyon teccik! :jee: )
EDIT: Na, miután Xaga sikeresen félreértette mondandóm lényegét, úgy döntöttem hogy további félreértések elkerülése végett másképp fogalmazok: a v-s részt írd át valami w-sre, légy oly szíves. :D
Quote from: RamizItt is egy chaint? ...:D
ja! miért ne? :D najó, nem kell, de legalább azt mondjátok meg mit szóltok a történethez? :) Ha valami zavaros vagy nem tetszik most jelezzétek, mielőtt megírom! ...bár a "mielőtt megírom" elég hosszú időt ölel fel...szóval inkább úgy mondom, amíg friss a téma! :p Kíváncsi vagyok, főleg hogy direkt nektek írtam! ;)
Feldin, hmmm...főszereplőnek már nem tudlak betenni, de majd gondolkozom valami mellékszerepen ha az is megfelel :)
Pandóra, ó értem, kidolgozott rólad szóló részre vágysz...de sajna az még odébb van...Most már eléggé megcsapott a vizsgaidőszak szele...:(
Ramiz akrosztikonos verse nagyon hangulatos!! szvsz Shadowolf még így szimpla V-vel sem lehet semmi de semmi okod a panaszra! ejnye! :p
végül, vers:
Másnap reggel
Azon a reggelen is feljött a nap
Madárdal üdvözölte az első sugarat
Az utcalámpák szégyenkezve sorra kialudtak
A csillagok az égen semmivé foszlottak
A pad alá menekült lomhán a sötétség
S megnyitotta ismét kapuját a pékség
Anyukák hallgatták gyermekük hogy szuszog
Hangosan indultak meg az első buszok
Már a szemetes is megkezdte körútját
Munkábaindulók lepték el az utcát
Nénikék kosárral mentek a piacra
Iskolatáskás gyerekek szálltak villamosra
S az egyik szomorkodott, hogy még milyen álmos...
Ahogy mindig szokott, felébredt a város.
A padon ülve figyeltem hogy beindul az élet
Találgattam, csak én érzem-e lelkem ily sötétnek
Én nézem-e egyedül más szemmel a Földet
Amióta tegnap éjjel szívem összetörted.
Quote from: RamizSh.: Na jó, te akartad! Remélem te is Lovecraft-mániás vagy, mint én! (Ezt a verset az "Árnyék Innsmouth felett" ihlette.)
S ötét árnyak sejtelmes lánca
H oldfényben csillogó tengeri szirt
A ránytalan, torz idomok tánca
D ühöngve imádják a tengeri sírt
O tt szunnyad ősi istenük a mélyben
V égtelen hosszú ideje már
O tt lebeg lelke az örök éjben
L ent alszik és a Holnapra vár
F elébredve tied lesz a világ
W olverine
:D
Quote from: norikoRamiz akrosztikonos verse nagyon hangulatos!! szvsz Shadowolf még így szimpla V-vel sem lehet semmi de semmi okod a panaszra! ejnye! :p
Dehogynem...:p :D
Quote from: XagaF elébredve tied lesz a világ
W olverine
:D
Nem egészen így értettem a dolgot...^^"
hmm...Shadowolf...most hogy így belegondolok, neked nem máshogy volt írva a neved még mikor idejöttél? rémlik valami... :rolleyes: (ha mégsem, akkor bocs, rég volt már! olyan 2070posttal ezelőtt..:D)
Quote from: norikohmm...Shadowolf...most hogy így belegondolok, neked nem máshogy volt írva a neved még mikor idejöttél? rémlik valami... :rolleyes: (ha mégsem, akkor bocs, rég volt már! olyan 2070posttal ezelőtt..:D)
Mindig is ez volt a nevem. V-vel grammatikailag nem korrekt, 2 w-vel meg sztem hülyén néz ki. ;)
noriko: ez a másnap reggel csodálatos!
ehhe, és shadowolfnak télleg nem lehet oka panaszra :)
igaz télleg dark kicsit...és ha én mondjuk lovecrafot nem is nagyon ismerem, azért Poe hasonlóan tud sötét lenni
különben pont most jöttem rá, hogy lehet hogy a szenvedést azt pont egy ilyen Poes hatás alatt írtam... vágyam hogy összegyüjtsem az összes művét. igaz kiadták egybe, de nekem a bilingvis könyvek kellenének.
jajj, nagyon offtopic lettem, szóval abba is hagyom :)
vizsgaidőszak meg nálam is beüt.
együttérzés mindenkivel....
köszi:)
Poe-t én is nagyon szeretem! Nekem angolul van meg, de szvsz eléggé nehéz a nyelvezete..:( Hiába, az én angolom sem tökéletes...bár ezt mindigis tudtam..:p
Quote from: kisviragnoriko: ez a másnap reggel csodálatos!
ehhe, és shadowolfnak télleg nem lehet oka panaszra :)
igaz télleg dark kicsit...
Tisztára mint én...:D
Quote from: ShadowolfTisztára mint én...:D
Mármint agyilag, vagy lelkileg? :hehe:
Elolvastam a Pusztító vázlatát... Hát nem is tudom... De igen: :whoah: :cool: :jee: :kiraly: Mégis tudtam :)
Quote from: Bruce579Mármint agyilag, vagy lelkileg? :hehe:
Is-is...:D
Alkonyat
--------
A szobát szomorú rockballada melankóliája járta át, akár a dohányfüst egy kikötői kocsma levegőjét. A tévé szerényen húzódott meg a sarokban, onnan sugározta szét sírásra buzdító dalát. Háttal neki karcsú férfialak támasztotta az ajtófélfát. Karjait keresztbefonta reszkető mellkasa előtt, s csak nézett ki az ablakon. A piszkosszürke város felett gomolygó szmogot bámulta, az ablakpárkányon kuporgó beteg galambot, a város bűzös levegőjét szétoszlatni hiába vágyó vérvörös napkorongot.
Elmosolyodott. Keserű mosoly volt, híján minden vidámságnak. Bal karját kiszabadította s tenyerét az ajtófélfához illesztve halk sóhajjal támasztotta rá fejét. A Nap egyre lejjebb csúszott - talán belefáradt a hiábavaló küzdelembe. Alkonyváros homályába fényt hozni ezer égitest sem lenne képes. Tragédia... fájdalom... szenvedés. Minden percben újabb élet fogan a nyüzsgő forgatag mélyén, de csak táplálni tudják a mocskot, szétoszlatni soha. Talán erre gondolt a Nap, s biztosan ezt gondolta a férfi.
Újra lejjebb csúszott a Nap, az árnyékok még jobban elmélyültek.
- Te is feladod, mi? Tudom jól, mit érzel... - alig hallhatóan suttogott, de hát amúgy sem tartózkodott rajta kívül senki a házban.
A galamb sebesült szárnyát próbálgatta, mindhiába. A szárny tövében kikelésre készen várakozott sok kis parány: megannyi leendő élet, várva a lehetőséget, hogy jobbak lehessenek a többinél. Homályos ösztöncél vezérli majd őket, letipornak bármit ami az utukba kerül - ha képesek rá. Akár az emberek, ha tömegbe verődnek.
Végetért a ballada, valami könnyed popszám vinnyogása váltotta fel az áhítatos hangulatot. Undorodó fintorral szakadt el a Nap látványától. Szinte összezúzta a távirányítót, akkora erővel kapcsolta ki a tévét. Aztán csak tétován állt a szoba közepén. Mezítelen felsőtestén veríték csillogott - az idei nyáron még a légkondicionáló sem tudott megbirkózni a hőséggel. A tévé tetején álló képkeretet nézte; illetve nem is a képkeretet, hanem a fényképet. Két alak. Az egyik a férfi, a másik... félrekapta a tekintetét, iménti szelíd, ábrándos arckifejezését a harag acsargó maszkja váltotta fel. Fejmagasságban a levegőbe rúgott, majd püfölni kezdte elképzelt ellenfeleit. Arctalan alakokat tett harcképtelenné, villámgyorsan végzett mindegyikkel, míg a fáradtságtól alig kapott levegőt. Zihálva rogyott a szőnyegre. A szívét hallgatta, a vére lüktetését, és élvezte, hogy nem gondol semmire. De az emlékek újra visszakúsztak; ma sem hagyták nyugodni, előbb békével árasztották el, a boldogság ízét idézték fel benne... aztán újra elvezették a pokolba. Kifejezéstelen arccal nézte a képet. Ült a szőnyegen, egyik térdét felhúzta az álláig és emlékezett.
A Nap időközben utolsó pillantásait vetette a városra, már alig látszott belőle valami. A galamb eltűnt a párkányról. Talán sikerült repülésre bírnia fájó szárnyát. Talán csak leesett. A Nap utolsó fénye parányi hullócsillagról verődött vissza: magányos könnycsepp indult útra a férfi szeméből, hogy az állát elérve öngyilkos zuhanás végén az övcsaton porladjon szét. A kintről beszűrődő városi zajokba ritka hang vegyült: nevetés. Vidám, felszabadult kacagás. A férfi még mindig nevetve felállt és a bárpulthoz lépett. Nyakon ragadott egy üveg Scotch-ot, majd gyakorlott mozdulattal jól kiszámított adagot löttyintett egy pohárba. Néhány csepp a pultra esett - sértett büszkeséggel rezegtek a lakkréteg tetején.
- Ennyit a fogadalmakról. - a poharat az ablak felé lendítette, halványkék szemével kacsintott egyet.
- Egészségedre Cimbora! - a Nap mintegy visszakacsintott rá egy utolsó hunyorgó fénycsóvával, majd eltűnt a horizont mögött, magára hagyva a férfit, emlékeit, s az üveg whiskeyt.
Mindig víg barátunk kissé mintha elborult volna egy pillantra... Amúgy teccik! :jee:
Quote from: Bruce579Mindig víg barátunk kissé mintha elborult volna egy pillantra... Amúgy teccik! :jee:
Mondták már, hogy hülye gruftie vagyok :) Ez is a részem. A lelkemben egymással örök harcban összefonódó angyal-démon páros utóbbi tagja jutott lélegzetnyi előnyhöz, s most őt írtam le, hogy nevén szólíthassam, majd megtagadjam :D Vagymi :lol:
Noriko, Soridan :cool:
Alkonyat: hmm...az eleje, a ballada alatti rész, nekem egy kicsit tömény... sűrített a mocsok leírás...De a másik fele nagyon tetszik! ez meg különösen: "Néhány csepp a pultra esett - sértett büszkeséggel rezegtek a lakkréteg tetején." :) :) meg a könycseppes is nagyon nagyon szép! :)
Noriko: jól megfogtad a dolog lényegét a Másnap reggellel! :cool:
Soridannal vigyázni kell, mindig kész belemenni egy fejtegetésbe önmagáról... :rolleyes: ( :hehe: )
Shadowolf: dupla vével? ... Mindenesetre itt a következő, hogy ne panaszkodj. (Remélem te is szereted a sört, mint én!!! :cool: :hail: Sör! Sör! Sör! :D )
S ört inni nem csak élvezet
H anem régi-régi tradíció
A páink és az ő apáik is
D öntötték le a sok teli korsót
O lvadt arany, árpalőre
W izet többet nem fogsz inni
O lyannyira rákapsz a sörre
L ehet bőven inni, nem fog sírba vinni
F ogsz viszont nagyokat vizelni tőle.
Na?
Quote from: RamizShadowolf: dupla vével? ... Mindenesetre itt a következő, hogy ne panaszkodj. (Remélem te is szereted a sört, mint én!!! :cool: :hail: Sör! Sör! Sör! :D )
S ört inni nem csak élvezet
H anem régi-régi tradíció
A páink és az ő apáik is
D öntötték le a sok teli korsót
O lvadt arany, árpalőre
W izet többet nem fogsz inni
O lyannyira rákapsz a sörre
L ehet bőven inni, nem fog sírba vinni
F ogsz viszont nagyokat vizelni tőle.
Na?
Sajnálom ez most nagyon nem jött össze, ugyanis alkohol-, dohányzás-, és egyéb káros anyagok fogyasztása ellenes vagyok... A vers viszont nagyon jó, csak egy kérdésem lenne: hányas voltál nyelvtanból? :p :D
Quote from: norikoAlkonyat: hmm...az eleje, a ballada alatti rész, nekem egy kicsit tömény... sűrített a mocsok leírás...De a másik fele nagyon tetszik! ez meg különösen: "Néhány csepp a pultra esett - sértett büszkeséggel rezegtek a lakkréteg tetején." :) :) meg a könycseppes is nagyon nagyon szép! :)
Tömény? Lehet... hmm.. nos igen. Hehe... asszem éppen punk zenét hallgattam alatta. Kis Slipknot, ugye -_-" A vége viszont Iron Maiden :D
:merci: for the compliment!
Ramiz: aranyos :)
És ne aggódj, nem megyek bele több önfejtegetős részbe :) Főleg, mert eleget fárasztom ezzel az osztálytársaimat (szegények nem tudják, mit higgyenek rólam valójában :D)
(Mi tudjuk... :D :hehe: nehogy komolyan vegyél, de mindig feladod a labdát...)
Shadowolf: a sör NEM káros anyag! (mint az a versből is kiderül) !!!!!!!!
Na jó, akkor írok neked ZH-sat, vizsgásat, házidolgozatosat. OK? :rolleyes:
Quote from: Ramiz(Mi tudjuk... :D :hehe: nehogy komolyan vegyél, de mindig feladod a labdát...)
Soha nem veszem komolyan, veszem a lapot, csak az én lapjaimat nem mindig veszik...hiába no, egyedinek lenni nem könnyű :D
Sört én se mszeretem, de aranyos :)
Soridan-sama : ismét meghajlok előtted. de lehet egy kérdésem? mennyire önéletrajzi ihletettségűek ezek az érzések? mostanában ez az elhagyott, elveszített szerelem téma igencsak jelentkezik nálad (ha jól emlékszem).
na, nekem is egy kis szösszenet
rövid, és megint egy érzelem került a középpontba. épp szar napom volt, szóval na.
Quote from: kisviragna, nekem is egy kis szösszenet
rövid, és megint egy érzelem került a középpontba. épp szar napom volt, szóval na.
Kitalálom: ezt írtad az Interjú a vámpírral után (Tom Cruise monológja, miután már Brad Pitt egyszer a mocsárba dobta) :)
Noriko: üzletet ajánlok. Írj egy részt, amiben benne vagyok én, és én is írok egyet, amiben te benne vagy. Oks? :tezsvir:
Quote from: PandóraNoriko: üzletet ajánlok. Írj egy részt, amiben benne vagyok én, és én is írok egyet, amiben te benne vagy. Oks? :tezsvir:
Ó kecsegtető ajánlat!:) Csak most tényleg nincs sok időm :( és a te szereplőd később lép be, ezért ott már kéne tudni az előzményeket jobban, ami meg még nincs annyira kidolgozva... De megígérem, hogy a vizsgák után a belépésedig mindenképp megírom a történetet! ;)
ja amúgy, hajrá a magyar mangához!! :D
jujj, vámpírosról nem is írtam! Nagyon tetszett! Szerintem hatásos lett a félelem érzékeltetése!:)
Quote from: kisviragSoridan-sama : ismét meghajlok előtted. de lehet egy kérdésem? mennyire önéletrajzi ihletettségűek ezek az érzések? mostanában ez az elhagyott, elveszített szerelem téma igencsak jelentkezik nálad (ha jól emlékszem).
Nana, egyenesedj csak ki szépen ^^".
A válasz a kérdésre... hát, utóbbi másfél évben annyi
szennyet, annyi lélekkiöntést kaptam arcomba, annyi személyes tragédiát láttam, hogy óhatatlanul is megérintett. Annyi szörnyűséget, csalódást, szenvedést hallottam/láttam, s látok most is, hogy ép ésszel nehéz fel is fogni. Ez egyfajta szabadulás tőle, hogy ilyeneket írok. Na meg érdekes is. Hatásos nagyon. Meg a fene tudja. Most éppen ilyeneket írok. :rolleyes: Röviden: gőzöm sincs.
A sama-t pedig tényleg hanyagold :mad:
Quote from: norikoÓ kecsegtető ajánlat!:) Csak most tényleg nincs sok időm :( és a te szereplőd később lép be, ezért ott már kéne tudni az előzményeket jobban, ami meg még nincs annyira kidolgozva... De megígérem, hogy a vizsgák után a belépésedig mindenképp megírom a történetet! ;)
ja amúgy, hajrá a magyar mangához!! :D
Köszi!
De azért ha lesz egy kis időd két vizsga közt...? Olyan részt, ami viszonyleg független...? Mondjuk az nagyon érdekel, hogy mi hazudok magamról :p (Egyébként én is a regényemet össze-vissza írom, aztán ha valami nem stimmel, egyeztetek, de már úgyis a fejemben van az egész, szóval ez ritka eset.)
Vissza a gyökerekhez: :D
Hangulatjelentés.
Nem tudtam, álmodom-e, vagy ébren vagyok. Olyan furcsa volt minden... régen éreztem már ilyet. A kép kristálytiszta volt előttem, a balkonról széttekintve: a távolban komor, régi házak magasodtak: csak sziluettjük látszódott a szürkés-vöröses ég előtt, mint valami ócska színházi kellék: a nap már felkelt, de ereje kimerült abban a kétes sikerben, hogy vérbe áztatta a horizont felett trónoló felhőpamacsokat. Kissé csípős volt a szél, ezt éreztem- egy szál törülközőben álltam, és néztem a reggeli fővárost. Szemben egy hangualtos, régimódi kocsma állt, vörös betűkkel díszelgett rajta a Noname felirat. Az emberek siettek mindennapos ügyeiket intézni: én pedig furcsa mosollyal figyeltem őket.
Furcsa volt, igazán: túl szép. Idegen. Mint egy álom. A balkonon álló műanyag kerti asztalon egykedvűen füstölgött még az elnyomott szál a hamutartóban: nem volt kevem újra rágyújtani. Nem akartam megtörni a varázst.
Beláttam a hálóba, így hát az ajtó takarásában öltözködött. Elmosolyodtam a látványán. Olyan volt, mint egy kislány, és egy komoly nő egyszerre. Csillogó szemekkel nézett rám, amikor ismét előtűnt. Szerettem volna újra megölelni, és szokatlan volt a gondolat, hogy megtehetem. Kérdőn, cinkosan nézett rám, de nem volt mit mondanom. Mosolyogva ráztam meg a fejemet.
Mint egy álom, igen.
Mikor a kapualjban álltam, még mindig így éreztem. Átkaroltam, és a szemeit figyeltem. Talán szomorúak voltak, azt hiszem. Persze ő is tudta, hogy el kell mennem. Sok mindent szerettem volna neki mondani, de nem volt értelme a szavaimnak. Csak beszéltem, egyre, a semmiről. Ott kísértett a tudatom határán egy gondolat, ami nem hagyott nyugodni. Mintha egy új álmot láttam volna meg a komor fellegek mögött, az emlékek foszlányai között.
...az arcod nézem, a hajadba túrok, őrültként szorítjuk egymást, mintha nem lenne több reggel...
Szeretném hinni, hogy nem egy újabb hazugság ez az egész, nem csak egy röpke pillanat az elérhetetlennek tetsző boldogságból: s hogy holnap is így gondolom majd...
Szeretem? Igen?
Miért nincs válasz? Nem hiszem el, hogy már ezt se tudom megmondani... nem hazudhatok. Nem tehetem. De mit mondjak, ha én se tudom? Mosolyogva, egy kurta-furcsa csók után váltunk el. Nem néztem hátra, és ő se. Nem bírtam volna elviselni a szomorú szemek látványát, akik egyre a reménykedő kérdést sugallták, amire nem tudom a választ...
Őrjítő volt. Az álom szertehullott, és fagyos kézzel csapott arcon a zord felébredés. Zsebredugott kézzel siettem a villamos felé, és öntudatlanul kotorásztam a zsebemben cigi után. Megtorpantam, ahogy egy sötétített kirakatban megláttam saját tükörképemet.
Tépett haj, furcsa arckifejezés, felhajtott inggallér, kifürkészhetetlen szemek. Nevethetnékem támadt. Hisz az csak egy rajzfilm, egy szép mese... semmi közöm hozzá. Nekem ezernyi utam van még, szerethetek még igazán, szerethetem még ezt a lányt boldogan...
Elfordultam a képtől, és különös kedvvel siettem tovább. Mint egy álom...
Hosszú még az út hazafelé... de legalább tudom már, mit fogok legközelebb mondani.
Azt hiszem.
hű de gyorsan olvastam! semmi nyoma az editnek :D
na szóval...Szeressük a gyökereket!!!!!! :jee: :beken: :tezsvir: :lazza:
edit: khm..ja igen...a vérbe áztatott felhőpamacsok képe nem semmi!:D elég ijesztő...eszembe is juttatott valamit...de azt inkább hagyjuk :p
/me mintegy álomba kábulva ül a monitor előtt, s a piszkosszürke fátyolruhába öltözött eget fürkészi.
- Ez nagyon szép. És olyan reményteli :)
The Real Tiaro Blues!
The Real Tiaro Blues! :D
Ramiz: :lol:
noriko, Soridan: Örülök, hogy még mindig nem untok! :)
Egyébként újra megcsapott az ihlet,végre van miről írni: :rolleyes:
Reszkessetek! :D
Az én szerelmem
Két furcsa árnyék a köd tengerén
Két ősi szobor a semmi közepén
Ódon, sárga festmény holt ház falán
Ilyenek voltunk azon az éjszakán
Öleltelek csendesen szeretve
Öleltelek egyre sírva-nevetve
Két kis szikra: szép tekinteted
Egy volt az éjszaka velem, s veled
Nem kellett akkor új, hamis hajnal
Vérből gyúrt nap birkózott esti faggyal
Csillagok sora rajtunk nevetett
Hideg kezem tiédben melegedett
Jég-könnycsepp csordult arcomon lassan,
Majd remegve hullott alá a porba:
Fájt, hogy a szerelem vén bilincse
Ma egy szép angyalt láncolt a pokolba.
Mit is írjak, amivel nem állok be a sorba, Tiaro?.... öm.... olyat nem tudok, közkedvenc vagy :) így hát: :hail:
...vááá Tiaro!..minggyá féltékeny leszek!!..... :beken: :rotflol:
Kérdés, te angyallelkű költő-szellem: mit szólnak a verseidhez a lányok? (Már nem itt, a fórumon, azt tudjuk... :D ) Vagy nekik nem szoktad elszavalni őket?
Quote from: RamizKérdés, te angyallelkű költő-szellem: mit szólnak a verseidhez a lányok? (Már nem itt, a fórumon, azt tudjuk... :D ) Vagy nekik nem szoktad elszavalni őket?
Téényleg! Erre én is kíváncsi vagyok! Megmutatod múzsáidnak a műveid?
Ramiz, noriko: Ilyen téren szerencsém van: eddig kettőnek mutattam, és úgy látszott, hogy tényleg értékelik az ilyesmit...
Az első még nyaggatott is, hogy írjak még, mert nagyon tetszett neki. :)
Egyébként szavalni nem szeretem, az nem megy, ha saját versről van szó. Nem tudom, miért, de egyszerűen nem bírom rendesen felolvasni egy írományomat se. :rolleyes:
Pandóra: :merci:
Nem megy az álszerénység, tényleg nagyon tudok örülni, ha valakinek tetszik, amit összehozok. :)
(jééééé, most esett le, hogy ebben is van angyal. Asszem függő lettem ^^ )
Quote from: TiaroEgyébként szavalni nem szeretem, az nem megy, ha saját versről van szó. Nem tudom, miért, de egyszerűen nem bírom rendesen felolvasni egy írományomat se. :rolleyes:
na igen..ezt az érzést én is ismerem..általában inkább az elvetemült érdeklődő orra alá nyomom a papírt semhogy felolvassam. :p bár eddig nem sok ilyen akadt.. :rolleyes:
Quote from: TiaroEgy estére megmutattad
A boldogság kapuját
Kulcsát a kezembe adtad
S én... otthagytam ajtaját.
Tiaro, ennek a történetnek a folytatását olvashattuk? :rolleyes:
Noriko, te a Pusztítóban hány éves vagy? Mert mindig "kislány"-nak emlegeted magad. (Szeretnék előre dolgozni :p )
Quote from: TiaroRamiz: :lol:
noriko, Soridan: Örülök, hogy még mindig nem untok! :)
Egyébként újra megcsapott az ihlet,végre van miről írni: :rolleyes:
Reszkessetek! :D
Majdnem mondtam valamit. ;) A szépet soha nem lehet megunni. Legfeljebb elveszíteni (de azt nagyon :D )
/me reszket is... a várakozás izgalmától :D
Felolvasás... én szeretNÉM felolvasni a verseimet, mert úgy érzem :rolleyes: hogy senki nem tudja igazán, hogy milyen hangsúlyokat képzeltem oda :)
Quote from: SoridanFelolvasás... én szeretNÉM felolvasni a verseimet, mert úgy érzem :rolleyes: hogy senki nem tudja igazán, hogy milyen hangsúlyokat képzeltem oda :)
Haha! Lesz itt még nyári tábor (hála Norikonak :hail: ), és én emlékezni fogok erre a kijelentésedre! :bsd: Ha arra nem jössz, szervezni fogok neked egy meetet, ahol felolvashatsz.
Quote from: PandóraHaha! Lesz itt még nyári tábor (hála Norikonak :hail: ), és én emlékezni fogok erre a kijelentésedre! :bsd: Ha arra nem jössz, szervezni fogok neked egy meetet, ahol felolvashatsz.
Pfff... felelőtlen kijelentések :) Megyek. :rolleyes: Különben nem menekülök.
Quote from: SoridanPfff... felelőtlen kijelentések :) Megyek. :rolleyes: Különben nem menekülök.
Ez így van. :) Hozz majd akkor írásokat is magaddal.
Ja, öcséd nem jön? Ő is olvashatna fel. Mi van a kiadandó kötetével?
Elmondanám
------------
Oly sok mindent leírnék,
elmondanék, suttognék,
de akárhányszor melléd érek,
a szavak elillannak, bármily szépek.
Csak a csend marad, a nyugalom,
s az érzés, hogy van még hatalom,
mi legyűrheti a sok rosszat,
eltompítja, csitítja búmat.
Olyan érzés, mint a tűz a télben,
hársfaillat a lágy szélben,
bárányfelhők fenn az égen,
zengő kórus benn a szívben.
Oly' sok mindent leírnék,
elmondanék, suttognék...
De hiába: elhagytak a szavak,
Végetért, elillant a pillanat.
Hamis légió
-----------
Szélölelő pózban várok.
Magam sem tudom mire.
Talán...
hogy valóvá lesznek az álmok?
Lehet, hogy eljön az ideje.
Soha még hamisabban nem szólt,
nem ígért a szürke kórus.
A _Soha_ sohasem volt.
Csak egy újabb hazug tónus.
Az _Örökké_ sem örökké tart,
csak a pillanat, amiben élsz.
Az ígéretek, a Remény a pajzs,
melytől védelmet remélsz.
Hazudnak mind, valahányan!
de nem bánom, hisz' el nem hiszem.
Üvölthetik, vagy súghatják lágyan,
többé nem rengethetik meg hitem.
Na végre! Lassan már elvonási tüneteim voltak...
Tiaro, Soridan, tetszenek az új művek! Főleg, hogy mostanában nem volt alkalmam ilyeneket olvasni...
:appl: :appl: :appl: tapsvihar Soridan!!
Quote from: SoridanHazudnak mind, valahányan!
de nem bánom, hisz' el nem hiszem.
Üvölthetik, vagy súghatják lágyan,
többé nem rengethetik meg hitem.
Részemről ezt a versszakot emelném ki :D
:hail:
Soridan, az Elmondanám... Hát szupi.
RESPECT!!!!
:hail:
Nem túl erényes, s nem túl lovagi,
de ímádom ezeket olvasni :D
Arigatou!
(cím nélkül)
börtön a szerelem
bilincsbe ver, hogy ölelhessen
édes kis türannosz
szeszélyből néha arrébb hessen
de lecsap újra vad-kegyetlen
titkos erővel
vagy csal kerülővel
hatalmának bűvkörébe
elaltatja a lelket, köréje
fátylat von, szakíthatatlant
a test izzik, a szív forró katlan
.. .. .. .. - forrón dobban
elmossák a Gondolkodó Embert a kedélyhullámzások
és szívvel él csak tovább, Egyért, nincsenek mások
nincsen szabad gondolat, se független lélek
de nem öl meg soha ez a selymes méreg
csupán rabságban tart, a szorongást issza
és az energiát a végén adja csak vissza
mindig igyekszünk megszabadulni attól, ami rossz...
mégis miért nem pusztítjuk el végleg az édes kis türannoszt?
--------------
Na ilyet se gyakran írok... valami baj van velem... csak nem az...?
Quote from: Ramiz(cím nélkül)
Na ilyet se gyakran írok... valami baj van velem... csak nem az...?
Sorinál is és úgy tűnik nálad is nagyon kitavaszodott. :_piszka:
Én megölöm neked a szerelmet. Csak szólj bátran.
Quote from: PandóraÉn megölöm neked a szerelmet. Csak szólj bátran.
Adj két hetet, aztán megölheted, ha még élek.
Soridan, Ramiz: Nagyon :cool: versek.
Az elmondanám különösen megfogott, nagyon igaz... és túlságosan is ismerős, h szó nélkül hagyjam. :tezsvir:
Quote from: RamizAdj két hetet, aztán megölheted, ha még élek.
Pandóra:
No :_piszka: :D Mondtam, hogy tavaszfogékony vagyok...vagymi. :rolleyes:
Ramiz:
:wtf: Élni fogsz (ha egyszer én is élek :rolleyes: ) Mint vers, tetszik nagyon.
Tiaro:
Kucc. Na egen. Hányan lehetünk még így *sóhaj* Na de c'est la vie, vagymi ;)
(fatalizmus nélkül)
Quote from: Ramiz--------------
Na ilyet se gyakran írok... valami baj van velem... csak nem az...?
Hát Ramiz... Ez nem semmi.
Túl igaz.
"Elkésett üzenet
A nevetésem széttörhette volna a világot
Becsüllek téged, jáde kő -
A puha lágyság köntösébe bújva
Nem óvhat meg az ezüst szelence.
"
3-4: Ha a széltől is óvnak, ha mindentől óvod is magad, lágy biztonságtudattól elringatva - ha homokban is a fejed, nem vagy biztonságban.
1: S ha az ezüst szelence hamis biztonságtudata, puhán bélelt 'börtöne' nem lenne, a költői én szabaddá lehetne s -"nevetésem széttörhette volna a világot" - mint minden szabad lélek, a világot magáénak tudhatná
2: Ez után a szabadság után vágyakozik a költő, mikor a jáde kő előtt fejet hajt: hiszen a jáde nem rejtőzik el, csak magát adja önámítás, kötöttségek nélkül; mert akár lezárt, bélelt szelencében, akár az asztallapra nemtörődöm módon leszórva is tárolják, megmásíthatatlanul ugyanaz marad...
Olvasgattam az este :)
Kicsit suta, nagyon kusza,
de hát ilyen volt az éjszaka :D
Fú... csak úgy visszalapozgattál? ... Érdekes. Én arra gondoltam, az első sor a végtelen (világi) hatalmat fejezi ki, mégis becsüli a "jáde követ" (talán egy nő vagy lány, de nem biztos), aki fel meri vállalni gyengeségét, és nem próbál "ezüst szelencébe" bújni, azaz önző lenni, erőszakosan viselkedni stb. És ezért becsüli, mert talán ő is szeretne kinyílni, megszabadulni a hatalmától, ami felelőséggel jár. De az is lehet, hogy a 3.-4. sor ugyanarra vonatkozik, akire az 1., és ő bújik a lágyság köntösébe, mert nem meri felvállalni az erejét - talán felvenni a harcot? -, és mert nem olyan ellenálló, erős, mint a "kő", és ehhez a védelemhez nem használhat fel külső segítséget - "szelencét" -, saját magának kellene erősebbnek lennie, de nem képes rá (bár az első értelmezés valószínűbb, ha már a puszta nevetése "széttörhetné a világot", miért lenne ilyen gyenge lelkű?)
Quote from: RamizFú... csak úgy visszalapozgattál? ... Érdekes. Én arra gondoltam, az első sor a végtelen (világi) hatalmat fejezi ki, mégis becsüli a "jáde követ" (talán egy nő vagy lány, de nem biztos), aki fel meri vállalni gyengeségét, és nem próbál "ezüst szelencébe" bújni, azaz önző lenni, erőszakosan viselkedni stb. És ezért becsüli, mert talán ő is szeretne kinyílni, megszabadulni a hatalmától, ami felelőséggel jár. De az is lehet, hogy a 3.-4. sor ugyanarra vonatkozik, akire az 1., és ő bújik a lágyság köntösébe, mert nem meri felvállalni az erejét - talán felvenni a harcot? -, és mert nem olyan ellenálló, erős, mint a "kő", és ehhez a védelemhez nem használhat fel külső segítséget - "szelencét" -, saját magának kellene erősebbnek lennie, de nem képes rá (bár az első értelmezés valószínűbb, ha már a puszta nevetése "széttörhetné a világot", miért lenne ilyen gyenge lelkű?)
Hehe... ha te mondod... csak úgy írtam valamit. De érdekes ez is... hmm.
Erről eszembe jutott (illetve nem erről, de hagyjuk^^"):
Kártyaparti
Érzéketlen pókerarcok,
Kiforgató cinkelt lapok.
A tét egyre gyűlik, halmozódik,
A vesztes fél csak átkozódik.
Az eget szidja; Istent, Sorsot...
A terhet, mit kéretlenül kapott...
A terhet - a helyet az asztalnál,
a játékban, melynek vége a Halál...
Amitől sokat remél, csupa szépet,
de belebukhat - s a neve: Élet.
//Sorssirató álnok napok,
Ezt kapod, ha nincs jó lapod.//
:zen:
Ez biza igen jó!
Sokatmondó.
Ramiz: jobban utánagondoltam... s talán az első sor, hogy széttörhetné a világot nevetése, azét éppen feltételes módban van, mert képes lenne rá, ha meglenne hozzá a hite... aminek híján a szelence hamis védelmét választja? S a jádéről én is azt írtam, ha megfigyeled, hogy felvállalja _önmagát_. Az ezüstszelence értelmezésem szerint (puha lágyság köntösébe bújva?) inkább a védelmet/elzárkózást szimbolizálja... persze ez erősen szubjektív, hiszen ahány ember, annyi arca van egy versnek :)
Quote from: SoridanKártyaparti
Érzéketlen pókerarcok,
Kiforgató cinkelt lapok.
A tét egyre gyűlik, halmozódik,
A vesztes fél csak átkozódik.
Az eget szidja; Istent, Sorsot...
A terhet, mit kéretlenül kapott...
A terhet - a helyet az asztalnál,
a játékban, melynek vége a Halál...
Amitől sokat remél, csupa szépet,
de belebukhat - s a neve: Élet.
//Sorssirató álnok napok,
Ezt kapod, ha nincs jó lapod.//
Ez teccik, nagyon jó :D
jöttem lelkesedni! igen jó versek!!!! Sori, Ramiz! :merci: jó érzés szépeket olvasni randa zh-k után.
(hol vannak a jó lapok??? :rolleyes: )
Pandóra, kislány kb 8-9 éves. kicsi de azért már felfog dolgokat. előredolgozol?izgi!izgi!! :D
Quote from: norikoPandóra, kislány kb 8-9 éves. kicsi de azért már felfog dolgokat. előredolgozol?izgi!izgi!! :D
El lehet felejteni. :( JúNius 2-án lesz az utolsó vizsgám, mostmár naponta fogok vizsgázni jövő héttől. :( Szóval asszem innen is lelépek pár hétre.
Pussz mindenkinek
Asszem én is hamarosan követem Pandóra példáját, hasonló okoból.. :(
Előtte még:
Amióta megszülettem azóta a földön járok
Ide kötnek vas karokkal törvények és elvárások.
Szabályok közt menetelve megkötött a föld húzása
Jelzőtáblák jelzik sorsom, adott a cél és a pálya.
És én megyek körbe-körbe, forgatom a malomkövet
Vagy talán mint apró porszem, amaz forgat meg engemet.
Nem is forgás ez, repítés! Érzem elszédülök lassan,
Egy végtelen hullámvasút első ülésén ragadtam.
Sikítanék, kiabálnék, s gondolatban ugrom százszor,
Ám szeretnék megfelelni, s a sok ködkép ideláncol.
Vakvágány ez, amely csupán telhetetlen űrbe halad,
De ha útját végigjárod, ad köréd egy védőfalat.
Így, bár korlátoz és megszab, elhagyni őt mégsem tudom,
Börtönöm, de lételemem, s szükségem a Társadalom.
Álom
Tegnap éjjel álmot láttam,
Ezt az álmot nem feledtem,
Ugyanis az álomképben
Te jelentél meg mellettem
Mosolyod, mely csak nekem szólt
Szíven talált, melegített
Kacsintottál, elolvadtam
Andalított nevetésed
Átöleltél, azt suttogtad
Engem keresel már régen
S éjjelente az én arcom
Láttad minden csillagképben
És én hittem neked mikor
Belenéztél a szemembe
Hittem, mikor megfogadtad:
Velem maradsz mindörökre
De jaj, megcsörrent a vekker
És alakod szertefoszlott
Szerelmedtől, az ébredés
könyörtelen mód megfosztott!
Ez az álom kincs nekem
Édes volt és szép is,
Most csupán csak azt nem értem,
Ha boldog volt, akkor miért
Miért sírok mégis?
Noriko: a társadalmas aranyos. néha azért kitörne az ember...
a másik meg... hát igen, most úgy látszik, mindenki ilyen hangulatban van :rolleyes:
Kihalt utca embere
Hosszú, kihalt a város,
Hosszan nyúlik az utca,
Fentről fénylik a lámpa;
Hosszú, sötét a város.
Remeg a sötét a lámpa alatt,
Fúj a szellő a lombok között,
Kutya ugat a falak mögött;
Remeg a sötét a lámpa alatt.
Egy árnyék mozog, egy cipő kopog,
Ily késő órán egyedül az utcán,
Késői reggelt hiába várván;
Egy árnyék mozog, egy cipő kopog.
Nem lát a sötétben, nem lát a fényben,
Szomorúan s félve kacsintgat hátra,
Bárcsak mindent látna!
De nem lát a sötétben, nem lát a fényben.
Agyában a gondok egyre sokasodnak,
Testében a lélek elenyészni készül,
Minden porcikája remeg - rémül;
Agyában a gondok egyre sokasodnak.
Könnyei az arcára gördülnek,
Kitörnek érzései szíve mélyéből,
Nem menekülhet a Világ elől;
Könnyei az arcára gördülnek.
Hatalmas kiáltás rázza meg a csendet,
Az egyetlen élő holtan hever,
Félnie többé már nem kell;
Hatalmas kiáltás rázta meg a csendet.
Kérdések sora visszhangzott az utcán,
S megtelepedett a házak falán, a lámpán:
- Miért? miért? mikor? s hová?
Már soha, soha, sehová...
Túl rövid
Keserű íz gyűlt össze a szájban,
mely sokat beszélt és félt.
S gyönyörködik a szem a tájban,
Mely mellett eddig élt.
Összeszorult a lelke...
Már csak egy helyre menne...
S repül, akár egy madár...
Repül az élet, s jő a halál...
Különös
-------
Fura dolog emlékezni. Szinte kegyetlen.
Főleg, mikor te vagy az egyetlen.
Álmaidon tűnődsz s mosolyogsz rajtuk,
mert - naív dolog - valódinak látod.
Odafordulsz hozzá: "Mondd, emlékszel?"
Csak néz értetlenül, s nem felel.
"De... hiszen ott voltál Te is, velem!
Tényleg nem emlékszel? Ne mondd ezt nekem!"
S persze újra csend, zavart félmosoly.
Eltűnődsz, megrémülsz: ez már a téboly?
Oly dolgokat látsz, mit senki rajtad kívül,
oly pillantásokat, mitől a szív kihűl.
Kegyetlen dolog emlékezni. Veszedelmes.
De emlékek nélkül élni? Rettenetes.
A szív fohásza
--------------
Szótlan ima, én hallom csak folyton,
bennrekedt mélyen, fennakad ajkamon.
Hogy mit szeretnék, miért reszketek?
Magamban néma fohászt miért rebegek?
Nem nagy kérés. Csak a világ.
Hogy értem nyíljon a legszebb virág.
Ha megkérdeznék, mit szeretnék?
csak mosolyognék, magamban válaszolnék:
Hogy hozzám bújjon, átöleljen...
Hogy megcsókoljon, érinthessem...
Hogy amikor velem van, boldognak lássam...
Ez! S nem más a leghőbb vágyam.
A halálváró
Kinek egyszer életkedve múlt,
a Halál ösvényén már elindult,
s hiába érne célba már,
csak incselkedik véle a Halál.
Hiába a vígaszt ígérő álmok,
tettetett jókedv, halvány mosolygások,
belül zokog, holtraváltan reszket,
új élethez nem érez már kedvet.
Megbéklyózza, köti a félelem,
hogy nem lát már szépet az életen,
hogy nincs, ami az élethez kösse,
de annál több, ami a mélybe lökje.
A sarokban ül, az élőket nézi...
nem mozdul, már fáradt remélni.
Egy kérdésen töpreng, mit régen hallott:
A holtak szíve tovább miért dobog?
Noriko : tetszik, tetszik, a társadalmas különösen :)
Saori: remek versek :)
Más:
Az előzőek régi témák feldolgozásai by mai számvitel órák; s itt egy újabbacska is (mai termés - szintén régi téma)
Gyógyulás
Az emberi szív akár a főnix,
hamvaiból is feltámadni képes,
hisz' egyszer végetér a Tél is,
a világ újra szép és fényes.
Osztalytarsam... Bounce koma altal:
Minden versben van egy rim,
Ebben is van, nem is egy.
Nagyon gratula mindenkinek! :D
Tényleg jó dolog ZH után ilyesmit olvasgatni...csak ne kéne a holnapira tanulni...:(
Egy kérdésem lenne hozzátok: Felhasználhatom az írásaitokat más fórumban? (Természetesen a szerzõ nicknevét megjelölve :rolleyes: )
Edit: félregépelések kijavítása...nagyon magamnál vagyok ma :D
Quote from: RamizNoriko: a társadalmas aranyos. néha azért kitörne az ember...
a másik meg... hát igen, most úgy látszik, mindenki ilyen hangulatban van :rolleyes:
Noriko :zen:
Látom a tavasz az tavasz.
Szupi!
Edit: Grat S(a)ori!!!!! :)
Szóval mind :zen:
Quote from: FreyjaNagyon gratula mindenkinek! :D
Tényleg jó dolog ZH után ilyesmit olvasgatni...csak ne kéne a holnapira tanulni...:(
Egy kérdésem lenne hozzátok: Felhasználhatom az írásaitokat más fórumban? (Természetesen a szerzõ nicknevét megjelölve :rolleyes: )
Edit: félregépelések kijavítása...nagyon magamnál vagyok ma :D
Reszemrol rendben (amennyiben engem is magaba foglalt a kerdes) :D
nohát!
kis szünet után kicsit megin itt!
Még nem sikerült mindent elolvasnom, de amit igen, azok előtt le a kalappal!
Soridan-sama sokadjára is megérdemli titulusát, bárhogyan tiltakozzék is ellene!
Bennem szintén viharok dúlnak, keményen, melyek görög drámáktól ihletetten kitörtek lelkemből, halkan, hogy köztetek szétkürtölve enyhülést kapjanak :)
huha
már ez magában is költői volt, de bocsesz, az elmult 5 napban több mint 20 ókori görög drámát olvastam, kötelezően
na ime a szösszenet, nem szárnyal oly magasságokba, mint soridan, tiaro vagy mások művei, de hát, bocsássátok ezt meg nekem, én inkább prozában vagyok jobb.
Az éj kelletlen sötétjében pereg a perc
a homokóra csendesen susog le, szívemben
jeges vágyakat ébreszt a kín, mely nem ereszt
két férfit vágyni egyszerre, átkom most ez
Könnyszáraz szemem könnyre erőltetem,
de égőn vörös marad a szem, szárazon,
mert sírni vágyásom meddőn hagyom.
melyiket szeressem jobban, míg mindkettőt
ugyanúgy átölelni, s csókolni vágyom, ám
egyik sem tűrné másikat, társadalmunk átkát
a monogámiát a csendbe suttogva átkozom.
álmot vágyó két szemem vörösen izzik
férfit vágyó szívem fölött görnyedten
mást vágyó ölem átölelem.
bár kitéphetném, kiölhetném, kitilthatnám!
sikoly szakadna ki torkomból, de nem lehet
az éj feketén elnyeli mindenemet...
Hű, mindenkire rátört az ihlet mostanában? helyes helyes! :)
A Kihalt utca embere by Saori nagyon tetszik!! Igazán sejtelmes lett!! :tezsvir: hol bujkáltál eddig költőnőcske?? :)
Soridan versei is szupik! hehe..a Különösről valamiért nagymamám jut eszembe, tele van emlékekkel amikre már csak ő emlékszik. Amúgy hihetetlen memóriája van! tanárnő volt, és szinte minden diákjának emlékszik a teljes nevére! pedig volt egy rakás! :eek: ..szóval úgy nézzetek tanáraitokra! :rotflol:
/me imád Gyógyulás by Soridan
Freyjának engedély megadva...bár attól függ! Milyen fórum? Művészek fóruma/Ez nagyon lol thread.... :rolleyes: :D
kisvirág: te versed is jó ám nyugi! ;) engem valamiért görög drámára emlékeztet!! mégha nem is most írtad volna. bár lehet, hogy nálam ez a Trója hatása... :p (mozi után előszedtem az Íliászt, megnézni pontosan miket is módosítottak a történeten :D )
Quote from: norikoTársadalom.[/i]
[/i]
Vizsgahangulat 1000-rel. Nagyon-nagyon igaz.
Quote from: norikoÁlom
Egyedül-feeling. Hát sosem gyógyulunk ki. :( De sebaj. Majd én is írok egyet az enyémről. :) Amint fellélegzem a vizsgák alól....
Noriko: arigatou :merci: etc... és a nagymamáról - hát valami ilyesmi miatt alakult ki ez a szösszenet. Hihetetlenül frusztráló, amikor - mindegy milyen környezetben - emlékszel valamire (egy párbeszédre, versszakra, eseményre, tananyagra), de körülötted a többiek csak pislognak, hogy ilyesmi volt/megtörtént?? :ejj: No sebaj, ők maradnak le az életükről :)
Kisvirág: grat-grat. Uhh... szép témája van ^^" Hatásos nagyon. Pont olyan helyzet, amibe soha nem akarok kerülni (két férfit szeretni/vágyni - pontosítok, egyet sem akarok ;) )
A samat pedig hanyagold pls -_-" Majd ha rászolgáltam.
Quote from: kisviragBennem szintén viharok dúlnak, keményen, melyek görög drámáktól ihletetten kitörtek lelkemből, halkan, hogy köztetek szétkürtölve enyhülést kapjanak :)
/.../
na ime a szösszenet, nem szárnyal oly magasságokba, mint soridan, tiaro vagy mások művei, de hát, bocsássátok ezt meg nekem, én inkább prozában vagyok jobb.
Nem bocsátok meg...... Ahhoz elébb vétkezni illenék, hogy ilyesmi egyáltalán szóba kerüljön ;)
A viharokról szólva: látom benned is dúl a paradox káosz - halkan szétkürtölt viharok (ez is egyfajta olvasat!). Nu, zúdítsd csak rám lelked viharát, majd nevemhez méltón büszke kősziklaként állom dühödt förgeteg-rohamait, hogy majd erejét vesztve lecsillapodjon hiábavló tombolásában. Vagymi :rolleyes:
Quote from: SoridanA viharokról szólva: látom benned is dúl a paradox káosz - halkan szétkürtölt viharok (ez is egyfajta olvasat!). Nu, zúdítsd csak rám lelked viharát, majd nevemhez méltón büszke kősziklaként állom dühödt förgeteg-rohamait, hogy majd erejét vesztve lecsillapodjon hiábavló tombolásában. Vagymi :rolleyes:
Hú, de költői volt. :lol: Túl vagyok az általános nyelvészet vizsgámon!! :lul: :hopp: :lul: Mindjárt elkezdek írni egy kis Pusztítót Norikonak. :) Van (bárkinek) bármi kérés, hogy melyik jelenetet írjam meg?
Quote from: PandóraHú, de költői volt. :lol: Túl vagyok az általános nyelvészet vizsgámon!! :lul: :hopp: :lul: Mindjárt elkezdek írni egy kis Pusztítót Norikonak. :) Van (bárkinek) bármi kérés, hogy melyik jelenetet írjam meg?
Bezony, néha ilyen is kicsúszik :)
:D Grat a vizsgához (megérdemled, ugye?? )
Kérés: engemet tartalmazó részt! :lol: Csak vicceltem. :)
Soridan - rá vagy szolgálva a sama-ra, és punk tum.
lelkem mélyéről halkan előtörő viharok, igen, ez is egy, és helyes olvasat.
hamarosan befejezem a gépelését egy korábbi novellámnak... és ha a vihar nem lesz hajlandó csendesedni, bizony újra írnom kell majd.
de ezt azt hiszem, nem bánjátok majd... legalábbis remélem :)
PAndóra: grat a vizsgádhoz.. én most voltam latin nyelvtan beszámolón... a tanár szokás szerint jol kiszurt velünk, és még magyarul isnehezen értelmezhető mondatokat adott. de legyen meg a kettés, és akkor :hopp:
Elmélkedés az emberről
Az ember önző és kicsinyes.
Talán ezért hiszi gondjait nagynak,
másokénál is súlyosabbnak.
Az emberi lét, bár szép, de véges.
Önsajnálatra pazarolni nagy hiba,
ezt mindenki tudhatja.
Az emberi lélek vak, nevetséges...
Tanuld meg felismerni: más is szenved!
Ne veszítsd el életkedved.
Az emberi lény oly' magányos.
Ne emelj köré falakat,
hagyd meg őt szabadnak!
Az emberállat különös.
Könnyű benne eltévedni,
s oly nehéz őt megérteni.
Quote from: norikoFreyjának engedély megadva...bár attól függ! Milyen fórum? Mûvészek fóruma/Ez nagyon lol thread.... :rolleyes: :D
Köszönöm az engedélyt attól akitõl kaptam :D
Noriko: Nem egészen errõl van szó :D De szép versekre, írásokra fogékony népség jár oda (is)
Sori: A te vesed juttatta eszembe hogy esetleg máshol is kíváncsiak ilyesmikre, szóval a kérdés természetesen hozzád is szólt :) A Gyógyulást már meg is osztottam velük :)
Ha nekem is szólt, akkor engedély tőlem is megadva.. megakkor 2 vers :
Egy sóhaj
Miért nem ér véget az élet?
Miért kell így szenvedni érte?
Hiába várom már, a boldogság
Nem jő el soha, csak a fáradtság.
Fáradt a szív, nem ver már,
Benne lélek nem lakik, nem vár,
Fáradt a test, s nem öregszik,
Vánszorog az óra, az idő elalszik.
Alvó idő! Ébredj fel!
Rohanj a jövőbe hamar el!
Hiába kérlek én tégedet,
Egyre csak tart a fékezet!
Értem jót senki se tesz!
Jóbarátom soha se lesz!
De mily jó a magány,
Nincs többé soha szabály.
Nem kell törődni senkivel,
Nem kell törődni eszemmel,
Nem kell fékezni számat,
Nem jő mástól a bánat.
S az idő elindult.
Szívem lelassult.
Barátság, szeretet mind rideg,
Körülöttem minden, minden oly hideg...
Szerelemről, szeretetről
S hogy szakítsak témámmal:
Szerelemben fél lábbal!
Mindenki csak erre vágyik,
De hasznukra biz' nem válik!
Fellobbanó gyertyaláng,
Mely éget s egyre bánt.
Elfújni te nem tudod,
Egy idő után megunod.
Elalszik az magától,
Soha többé nem lángol.
De egy szikra megmarad,
S örökre meleget ad.
Quote from: SaoriHa nekem is szólt, akkor engedély tõlem is megadva..
Köszi Saori :D
A kérdés
mindenkinek szólt, úgyhogy várom mindenki válaszát :)
Quote from: FreyjaSori: A te vesed juttatta eszembe hogy esetleg máshol is kíváncsiak ilyesmikre, szóval a kérdés természetesen hozzád is szólt :) A Gyógyulást már meg is osztottam velük :)
O.o Melyik is?
Quote from: SaoriKihalt utca embere
Bocs, hogy még az előzőt reagálom le. De ez formailag elég cantiga di amigo -s. Csak nem olvasott valaki női dalokat? :)
Soridan, olyat írook! Pussz
Quote from: norikoFreyjának engedély megadva...bár attól függ! Milyen fórum? Művészek fóruma/Ez nagyon lol thread.... :rolleyes: :D
:rotflol: :lol: Ez ügyes volt! :hopp:
Annyi király verset írtatok, hogy nem merem kiemelni a két kedvencemet, mert a többi sem rosszabb, és ezért. Szóval tömören:
ALKOSSATOK!Más. Elolvasva a verseket, mi jellemzi a mai fiatalokat?
1.) magány
2.) halálvágy
3.) remény
Hát ilyenek vagyunk... az elsőről ugye nem mi tehetünk, hanem mindig "ő" (illetve "ők"), a másodikról az első, a harmadikért pedig minden erőnkkel harcolni kell!!! Na ennyi! Love & Peace! Ne próbáljátok objektíven megítélni az életet, mert benne létező és tulajdonképpen őt magát alkotó lényekként erre úgysincs esélyünk! Na ennyi... majd ha "lecseng" a vers-turnus :D, jelentkezek egy beteg novellával, de ebbe a dömpingbe nem merek beszállni. Kevés vagyok hozzá, mint
.
UI: hagyjátok kérlek a "Soridan sama-e vagy nem"-témát, mer a falra mászok. Nem mindegy az a plusz név? Úgyis vagy jó, vagy nem, amit ír (persze hogy jó ;) ). Plusz még féltékeny is leszek... :rolleyes:
Quote from: RamizUI: hagyjátok kérlek a "Soridan sama-e vagy nem"-témát, mer a falra mászok. Nem mindegy az a plusz név? Úgyis vagy jó, vagy nem, amit ír (persze hogy jó ;) ). Plusz még féltékeny is leszek... :rolleyes:
Ramiz samaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!! :) :) :)
nahát igaz én nem vagyok mindenki, csak valaki, de engedély megagdva, természetesen, bocs hogy eddig nem írtam
még mindig egy kis vers vagy mi
amolyan variációk egy témára:
álomuszályú Éjistennő, jöjj, hogy szeress
Ölelj magadhoz, magadtól el ne vess
Imádj, mert imádni kín azt, ki tiéd nem lehet
----------||---------
Álomuszájú Éjistennő jöjj és szeress,
ölelj át és el ne eressz
kin az ha kit szeretsz, meg nem vehetsz
Hát sajnos mostanában igen erős időhiányban szenvedek, így ide is csak épp beugrottam... :beken: :grrr:
Hé, jól látom, hogy Saori művésznő is csatlakozott kicsiny írói társaságunkhoz? Yuppieeé!
Jó sokat kell elolvasnom... asszem délután. Ja, és amiért jöttem:
Quote from: Ramiz:Más. Elolvasva a verseket, mi jellemzi a mai fiatalokat?
1.) magány
2.) halálvágy
3.) remény
Számból vetted ki a szót (képletesen, ne riadozz :) )
Akkor ezt sem írom le. De tényleg így van -_-
Kisvirág:
Huhh, ezek nagyon szépek :)
Quote from: Bruce579Jó sokat kell elolvasnom... asszem délután. Ja, és amiért jöttem:
Nem tudtam megnézni, letölteni.
Nah, átírtam az emberes vers utolsó 'szakát. Suta lett eredetileg :)
Apám, ti aztán termeltetek!
Mihelyst sok időm lesz, szépen egyesével végigrágom mindet, most csak egy gyors átfutásig jutottam...
:tezsvir: mindenkinek, és örülök, h Saori újra feltűnt a toicban! :hehe:
Írjatok még sokat, az ilyeneket jó olvasni...
Addig is egy szomorkás-vidám novella, amolyan hangulatjelentésként...
Álomkarnevál
Quote from: norikoRamiz samaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!! :) :) :)
:D Kösziii... :o Bár épp rég tettem fel bármit is, de azért csendben figyelemmel kísérem a dolgokt. Majd a "hajtás" után... úgyis van már egypár novella-vázlatom.
Quote from: SoridanO.o Melyik is?
Az említett vers: Gyógyulás :)
Értékelték nagyon :D
:merci:
Quote from: Ramiz:Más. Elolvasva a verseket, mi jellemzi a mai fiatalokat?
1.) magány
2.) halálvágy
3.) remény
Quote from: TiaroÁlomkarnevál
+ képzeletbeli (szerelmi) kapcsolatok.
Quote from: FreyjaAz említett vers: Gyógyulás :)
Értékelték nagyon :D
:merci:
:merci: viszont :)
Tiaro: WB! :tezsvir:
S egy vers, értékelhető szerelemről szólónak is, de ahogy Freud montda: van hogy az álom cask egy álom (nem pontos idézet!)
Villám
Megszületett, élt s meghalt,
mint minden jó dolog.
nem tartott soká, fénye elhalt,
léte mégis megfogott.
Sétáltam éppen, akkor történt;
mennydörgésre riadtam fel.
Az ég könnyet hullat a Földért,
életet belé így lehel.
Esőcsepp koppant riadtan,
hamar követték társai.
Csak néztem őket halkan;
szétporladtak - sorsuk rabjai.
Megszületett, élt s meghalt,
de tudom, sosem feledem.
Szépsége örökké tart,
fénye itt él bennem.
Bőrig ázva értem haza,
mégsem bántam meg.
Lelkem a legtöbbet kapta:
Fényízű, szép emléket.
:D Ez ugye nem olyan 'dark' mint a többi? :confused: :)
Quote from: Soridan...de ahogy Freud montda: van hogy az álom cask egy álom (nem pontos idézet!)
Azért nem pontos idézet, mert ő "csak"-nak írta? :hehe:
Quote from: RamizAzért nem pontos idézet, mert ő "csak"-nak írta? :hehe:
Éji sóhaj, hallgatag árny,
Kíméletlen, törtető vad.
Nyomában csak Káosz s Ármány,
Amerre jár, pusztulást hagy.
Avagy galád! Ezért még vissza :_piszka: lesz :D :rotflol: :rotflol: :uzi:
Soridaaan!!
ezek csooodálatosak, főleg ez a négysoros nagyon tetszett!!!
különben tudjátok miért igazán jo ez a topic?
mert állandó alkotásra késztet
és ez tök jó, mert lehet, hogy amugy elkallodtatnám a csomo jo kis gondolatomat :)
Ez mára...
Halotti beszéd
Látjátok feleim szemtekkel, mik
vagyunk? Por és hamu vagyunk?
Nem...Az ember Szív.
Szeretetben felnő a gyermek,
De gyűlölni fog, kit sokat vertek.
Szívvel szeret és gyűlöl, ad és vesz,
Él és hal.
S hol a túl sok szürke ember
nem látja egymást,
Hol megvered s leköpöd a legjobb
pajtást,
Ott elveszel, s a magány felfal.
Több ezer ember között oly
egyedül, oly egyedül vagyok.
Senki se venné észre, ha meghalok.
Hát mégis, Szív az ember?
Nem...
Látjátok feleim. Por és hamu
vagyunk...
Quote from: kisviragSoridaaan!!
ezek csooodálatosak, főleg ez a négysoros nagyon tetszett!!!
különben tudjátok miért igazán jo ez a topic?
mert állandó alkotásra késztet
és ez tök jó, mert lehet, hogy amugy elkallodtatnám a csomo jo kis gondolatomat :)
Igaz, milyen igaz.
A négysorost meg magamról (kráni karakter magus rpg-ben) írtam régen :)
Valójában hosszabb.
Rontó szavú ős-hatalom,
Viszályt szító bomlott szeszély,
Vért szomjazó vad borzalom,
Ölni vágyó torz szenvedély :)
Tudom, hogy nem valami színvonalas, zh alatt írtam. :)
Szemmel sosem látott
Csodás tüneményem
Oly messzi álomban vagy, hogy
Tehozzád érnem nem lehet.
Térden állva könyörgöm, élj! Szeress!
Uhh... de rég jártam erre komolyabban... van annak vagy öt napja is! Mind1, végigolvastam amiket írtatok... beletellett egy kis időbe :) , de megérte!
Szerintem felesleges mindet egyesével dícsérnem. Ha külön-külön írok is róluk, akkor is erre a sorsra jutnak :hehe:
Ja, Soridan, köszönöm a Halálvárót! Tökéletes karaktere lehet a regényemnek :) :tezsvir: Meg az a két négysoros Ramizról meg a kránidról (remélem fejvadász volt :) ), főleg egymás után rakva... ugye felhasználhatom őket szó szerint idézve? Sőt, a krániról kérem a teljeset (mer ugye említetted, hogy hosszabb)
Saori, te meg miért nem jártál még itt :_piszka: :hehe: ? A Halotti beszéd például nagyon tetszett!
Ez nem ér... én mér nem tudok verseket írni?! Argh... mind1, jó lesz a próza is.
Nahh, Soridan, a folytatás is nagyon jó!
Elolvastam a két novellát is, nagyon tettszettek, Az Újholdas asszem méltó folytatás :)
Quote from: Bruce579Ez nem ér... én mér nem tudok verseket írni?! Argh... mind1, jó lesz a próza is.
Nekem is mindig ez ugrik be, ha erre járok... :grrr: :rolleyes: :o :D
Quote from: SoridanAvagy galád! Ezért még vissza :_piszka: lesz :D
Már megint ugrál ez a kis pöttöm páncélos... azt hittem, Shadowolf már elintézett... :hehe: (Na jó, nem offolok.)
anooooooo
tanulás helyett én is jol irogattam itten valamit...
mondanivalója nem sok, de azért tök jó :)
persze, én valamennyi müvemről így gondolom :) ;>
:hopp:
Sötétség méhe ölelt,
míg álomra születtem,
álomban élve élem életem,
és álom lesz halálom,
hol végre az édes ébredést,
remélem, megtalálom.
na, ma tényleg nagyon szórakozott vagyok!
elfelejtettem attacholni a lényeget
(a versike csak olyan kis ráadás akar lenni...)
edit: a novellában kijavitottam egy-két mondatot, mert megtörte a harci jelenetet.
Írtam egy Pusztító-részletet. Ez a legelejéről van, a "második szín", amikor Soridan megy Norikoval. Utálok linkelni, foglalom inkább a helyet. Azért ne szidjatok nagyon. :beeee:
Soridan egykedvűen, fáradtan lépdelt a poros erdei úton. Bal karját az övére csatolt kardján pihentette, és kábán bámulta a lenyugvó napot. Nyugat felé kell menni. Ott van Galambváros, ott kell leadni a lányt. Hirtelen megtorpant. Rájött, hogy egy ideje nem hallotta maga mellett útitársa lépteit. Hátrafordult, és meglátta a karcsú, kamaszosan hosszú lábú alakot néhány méterre állni tőle.
- Mi van, Noriko? – kérdezte kiszáradt torokkal.
- Fáj a lábam! – felelt az panaszosan.
- Megsérült...? Vagy... - indult el felé.
- Nem! Már vagy öt órája gyalogolunk! – fakadt ki Noriko. Soridan meglepődve lépett hátra egyet. – És éhes is vagyok! Meg szomjas!
- Mindjárt ott leszünk... - próbálta nyugtatni.
- Azt sem tudom, hogy ki vagy te! Haza akarok menni! Anyát akarom! – kezdett sírni a lány. Soridan tanácstalanul nézte. Tudta, hogy segítenie kellene, de fogalma sem volt, hogy tudna.
- Én barát vagyok... - mondta elhaló hangon, de Noriko nem hagyta abba a sírást. Megfordult a fejében, hogy megöleli, ahogy azt másoktól látta már, de nem volt benne biztos, hogy jó ötlet. Odament hozzá, de nem mert hozzáérni. – Minden rendben lesz. – szólalt meg végül bizonytalanul. – Ne sírj.
- Anya meghalt. – zokogta hangtalanul a lány. Soridan nem tudott erre mit felelni. – Már nincs senkim. – szólalt meg újra Noriko.
- De... van... Galamváros... ne... - nyögte Soridan, és gyűlölte, hogy olyan tehetetlen.
Lovasokat hallott közeledni, és ez végre kizökkentette a kellemetlen helyzetből.
Hamarosan meg is látta a három gyönyörű állatot. Rajtuk viszont fegyveresek ültek. Kettő előrántotta a kardját.
- Bújj el! – lökte le riadtan az útról Norikot Soridan, és kivont karddal várta a lovasokat. Ahogy közelebb értek kirajzolódott mellvértjükön a Volajan család címere. A környék zsarnok tulajdonosáé, akinek fiait gepárdfiknak hívtak. A gepárd, mikor kölykei elég nagyok lesznek, hogy a vadászatot tanulják, élve viszi eléjük a legyengített zsákmányt, hogy azon tanuljanak meg ölni. Így Volajan is büntetlenül hagyta, hogy gyermekei akár fegyvertelenekre is rátámadjanak, hogy minél ügyesebben tudjanak majd harcolni, minél jobb lovag váljon belőlük.
A bozótból még két lovas vágott ki. Soridan védekezőn maga elé húzta a kardját. Öttel nem fog elbírni. Főleg nem ilyen fáradtan.
- Engedd el, Kia. – szólt az újonnan érkezők egyike. A hangja nyugodt és ellentmondást nem tűrő volt. Soridan lopva ránézett. Ő nem viselt címert.
- Nocsak, Bruce. – felelt az egyik támadó. – Mostanság parasztokat védelmezel?
- Mostanában gepárdokra vadászom. – nyúlt hátra nyiláért.
- Hé, Bruce..,! – nevetett idegesen Kia. A férfi felhúzta a fegyvert.
- Hadd lássam, tényleg olyan gyorsan tudtok-e futni. – vett elő egy nyílvesszőt is.
- Jól van. – felelt Kia, és megfordította a lovát. – Még találkozunk. – indult el, és testvérei követték.
- Köszönöm. – tette el a kardját Soridan.
- Nincs semmi baj? – szállt le a lóról a másik férfi.
- Nincs. Elbántam volna velük. – indult el az árok felé, ahova Norikot lökte.
- Értem. – felelt a férfi. – Az én nevem Ramiz, és ő Bruce. A Tövises Kút Várából jöttünk. – Soridan lehajolt az árokban kuporgó lányhoz.
- Jól vagy? – kérdezte. Noriko bólogatott. Már nem sírt, és ez visszaadta Soridan magabiztosságát. – Akkor gyere, továbbmegyünk. – A lány felkelt, és visszamentek az útra. – Az én Soridan vagyok, a hölgy Noriko. Mégegyszer köszönet a segítségét, bár nem kértem, de ha alkalmam lesz rá, viszonzom.
- Már most alkalmad nyílhat rá. – mondta a lováról Bruce. Ramiz lassú lépésekkel vezetni kezdte a sajátját. – Egy embert keresünk.
- Milyen embert?
- Egy különös embert, aki...
- A királyunk egyik mágusát. – vágott a szavába Ramiz. - Hónapokkal ezelőtt elment, viszont most nagy szükségünk lenne a tudására.
- Szóval – vette vissz a szót Bruce. – nem láttál mostanában egy különös embert? Aki körül furcsa dolgok történnek...
- Nem. – felelt Soridan. – Sajnálom. Én a tenger mellől, Kagylóshomokról indultam három hete. Csak tegnap érkeztem Gombásvárba. A lány meg egész életében nem jött el onnan.
- És az úton sem hallottál senkiről? – faggatta tovább Bruce.
- Nem.
- Miért mondod ezt gondolkodás nélkül? Egy ilyen hosszú úton annyi emberrel találkozhattál...
- Nem beszéltem az emberekkel! – nézett fel rá bosszúsan Soridan. Úgy tűnt, az még mindig nem hisz neki.
- Merre indultatok? – kérdezte Ramiz.
- Galambvárosba. – felelt Noriko, mert Soridan még mindig Bruce-szal nézett farkasszemet.
- Mi is épp oda tartunk, ugye, Bruce? – mosolygott rá Ramiz.
- Igen. – biccentett az.
- Micsoda véletlen...! – morogta Soridan. – De mi... mi itt megvárjuk a reggelt. Ti biztos siettek.
- Nem! – tiltakozott Noriko. – Fáj a lábam! Unom a gyaloglást, lovon akarok menni!
- Rendben. – nevetett Ramiz. – Odaadom a lovam. Majd mi Soridannal sétálunk. Reggelre ott leszünk. – lépett a ló oldalához. – Felsegíthetem, hölgyem? – Noriko érezte, hogy elpirul, és akarata ellenére húzódott mosolyra a szája.
- Köszönöm. – felelt esetlenül, és hagyta, hogy a férfi feltegye az állatra amire egyébként nyereg nélkül is fel tudott volna ugrani.
Jó lett, tetszik, épp ezért kicsit sem szidlak (főleg hogy nekem sem kellett töltögetnem, csak olvasni :) )
Hehe hehe hehe... Ez nagyon tetszik! Főleg ahogy belépek a képbe... "Mostanában gepárdokra vadászom." Meg ez: "Hadd lássam, tényleg olyan gyorsan tudtok-e futni."
Tiaro vagyok egyébként, csak most inkognitóban működök: :)
Egy rövidke vers:
Csendes fohász
Ne szólalj meg, kérlek
Ne törd meg a csendet
Oly jó e némaság,
Mit az est borít ránk.
Ne kérdezz, ne mozdulj,
Halld, a Föld hogy fordul
Érezd fenn az eget
A lágy éji szelet...
Nézz reám, kedvesem,
S szeress,
így,
csendesen...
Ollé! Ez nagyon tetszik. S milyen igaz is (gyűlölöm a tehetetlenséget, s többynire tényleg elkap az ilyen :( )
Bruce: nyugodtan használd, majd előkaparom a teljeset is ^^ (ímádom az ilyen kérdéseket)
És az offrésze:
/me egy kőtömbre terített farkasbundán ülve egykedvűen tisztogatja sárkánymaszkos sisakját :D
Quote from: SoridanÉs az offrésze:
/me egy kőtömbre terített farkasbundán ülve egykedvűen tisztogatja sárkánymaszkos sisakját :D
Értettem, legközelebb lesz sárkányos sisakod. :)
Ja, nálam a Pusztítóban mindenki úgy néz ki majd, mint amilyen az avatarja (szóval Ramiz...). És sorry a bugyuta helységnevekért. Ennyi futotta a zh után. :)
Tiaro, nem tetszik az új avatar. Alig tudtam miatta a versre figyelni. Minek kell az inkognitó? Tetszik az angyalos signature-d!!! Nagyon cuuuukiiii! :p :p
A mai jog és közgázóra terméke :) Na meg egy évekkel ezelőtti vázlat újrafelfedezéséé ^^"
Lélekszilánk
-----------
Fájdalmadban mindent gyűlölsz,
ami már volt, s ami még lesz,
félelmedben halkan szűkölsz,
érzelmeid nincs miért fékezd.
Gátfal omlik, zúdul az ár,
Elsodor, ha nem kapaszkodsz,
Ilyenkor már nincsen szabály:
belefulladsz, vagy megszoksz.
Húsod rágod, szemed vájod,
önkínzásba menekülnél;
hiába tennéd, te is látod,
mind érez még, aki csak él.
Élet ez, vagy hazug Halál?
Nem tudja meg soha senki.
Aki mégis, nem mesél már,
az élők gondja nem érdekli.
Hajnalízű hazug álmok,
elgyötörnek, megkínoznak.
Szemed előtt mindig látod,
ha bele is halsz, nem siratnak.
Megbámulnak, eltemetnek,
sírhantodra virág kerül;
kibeszélnek, elfelednek,
az érdeklődés lassan elül.
Ezen töprengsz, amíg készülsz;
fontolgatod, vajon mi lesz.
A jövőképbe beleszédülsz,
de sejted, ennél jobb már nem lesz.
Értéktelen, mihaszna lét,
csak baj van vele, nyűg és teher,
minden perce akár egy hét,
Istent kérded - most sem felel.
Végül döntesz, nincs már kétség,
szíved súgja, így lesz helyes.
Nem nagy dolog, csak egy lépés,
sírgödörbe vetett fejes.
Elégedett, bódult érzés,
"Nem tart soká, mindjért vége!"
Ami bánt, hogy van még kérdés,
túl sok válasz, mi érdekelne.
Erre gondolsz, s visszariadsz,
de erőt veszel magadon;
bár nem látnak, nyugodtan sírhatsz,
ha átölel a fájdalom.
Nem nagy dolog, csak egy ugrás.
Cél a Halál vagy az Élet.
Két rossz közti rút választás...
Hiszen egyformán szépek.
Quote from: SoridanLélekszilánk
-----------
:hail:
Ez teljes műalkotás!!
Vissza a Pusztítóhoz: Noriko, miért nincs benne semmi szerelem? (Az ott Ramizzal neked nem az - legalábbis nem annak szánatam, csak ugye Ramiz a bölcs tanítványa -> nem egy buta ember, és rájött, hogy Soridant általad lehet irányítani -> le akart venni a lábadról [sikerrel :) ] különben is kicsi vagy te még ehhez :rotflol: ). Szó ami szó: Noriko, tessék az alapstoryba szerelmi szálat írni.
Pandóra: köszi, bár a célzás hangsúlya a farkasbundán ült :D
A két négysoros meg azért tűnik összepasszolónak mert hát ugye egyazon 'mű' részei :)
EDIT:
És egy mutáns:
Címe nincs, talán build postbetaV4.000342
Arany napfényben táncoló levelek
hullását ámulom ábrándos szívvel,
köröttem vihart sejdítő fellegek,
dörmögve, birokra kelve a széllel.
Ültömben esőcsepp koppan kezemen,
Fennen hirdeti a Nap vereségét,
De csak mosolygok rajta elnézően:
Nem érzi, nem értheti kicsinységét.
Mert ha millió társával is támad,
Arcom fényben fürdik, szemem ragyog,
A vihar dühönghet, hiába, nem árthat...
Én egyszerűen boldog vagyok.
A Vampiresnek van előzménye (szerepjáték vagy ilyesmi)?
A legjobb az volt benne, hogy kettészelte a kövér esőcseppet!
A regény-részlet aranyos. Biztos mindenkinek tetszeni fog, már csak azon egyszerű lélektani hatásnál fogva, hogy mindenki szereti hallani/olvasni a saját nevét. :rolleyes:
Quote from: SoridanA vihar dühönghet, hiába, nem árthat...
Én egyszerűen boldog vagyok.
Na ezt már szeretem! Fő az optimizmus + az életszeretet + a gulyásleves! :D
Quote from: RamizNa ezt már szeretem! Fő az optimizmus + az életszeretet + a gulyásleves! :D
Az első kettőt támogatom, a harmadikat viszont DAI KIRAIIII!!! Gyűlölöm, pusztítom, ahol érem. Írmagját sem hagyom! :D
Ezt töröld ki, elolvasni is rossz... te kákabelű! :grrr: :hehe: Nekem meg a meki-műanyagkajától fordul fel a gyomrom!!! :rolleyes: (Én is kitörlöm ezt utólag, nehogy beszüljanak, hogy offolunk.)
Hali!
Quote from: RamizEzt töröld ki, elolvasni is rossz... te kákabelű! :grrr: :hehe: Nekem meg a meki-műanyagkajától fordul fel a gyomrom!!! :rolleyes: (Én is kitörlöm ezt utólag, nehogy beszüljanak, hogy offolunk.)
Nem kéne annyit offolni :_piszka: !
1 bolond 100at csinál :)
Fohász:
Gyűlöljetek, vagy szeressetek!
Ha akartok, belémrúghattok!
Csak egyet kérek, azt ne tegyétek:
sohase hanyagoljatok!
/Ramiz: én már töröltem ;) /
bjútiful! minden veri bjútiful!
Pandóra: köszi a Pusztító részletet!!! :hopp: tök jó! szerelmi szálat nem mertem tenni, mert nem akartam összehozni senkit a fórumról:p De ha szeretnél bele, felőlem lehet. csak tudd, te lennél az egyik fél...:D
Na jó, nem offolok sokat, én nem akarok nagytakarításba kezdeni :hehe:
Elköszönnék egy időre. Belevetem magam a tankönyvekbe. Azért ne felejtsetek el!!!
sayonara!!!! :beken:
Rónin
Vándorutak porfellege,
Kéklő égnek köpönyege;
Ezek mélyén lelhetsz reám,
Halott ősök lába nyomán.
:D
Ezt meg még régen kezdtem el, valami énekszerűség hárfakíséretre leőadva... egy kentaur leánykáról szól... azért rakom be így félkészen, hogy mondjátok meg (lehető legőszintébben, mi a véleményetek róla, és érdemes-e folytatnom)
Kecses Altría, könnyűléptű ifjú leány,
Boldogan élt, könnyű szívvel; háborúra
Nem volt gondja.
De fordult élete búra -
Gyilkos horda tört falvára; nem maradt más, csak a nyoma.
Kicsiny Altría, riadt lelkű ifjú leány,
Remegve bújt a rémek elől, családja
Elvesztését fájlalva,
Halkan sírdogálva.
Így talált rá, könnyek közt, nemes léptű Morinna.
Gyermek Altría, nehéz szívű ifjú leány,
Kihűlt szívében bosszút forralt az ellen,
Kinek szívében
Nem volt kegyelem,
Csak gyilkos, tomboló-vad indulat, mérhetetlen.
Zsenge Altría, erős lelkű ifjú leány,
Szorgalmasan tanult, éjt nappallá téve,
Hogy célja végre,
Bosszú teljesítése,
Ne legyen halvány ábránd; hogy értelmet nyerjen léte.
....
....
Quote from: SoridanKecses Altría...
Ha a cselekmény jó lesz, a verseléssel nincs semmi baj.
Noriko, oké, legalább egy regényben történik valami szerelemmel kapcsolatos velem. Nem muszáj innen választani a jelöltet, nem? Lehet még egy szereplő...
Ím a kráni, kit sorsa, s hazája egyaránt megvet, üldöz :)
A vad
------
Rontó szavú ős-hatalom,
Ölni vágyó torz szenvedély,
Káoszt hintő vad borzalom,
Viszályt szító bomlott szeszély.
Éji sóhaj, hallgatag árny,
Kíméletlen, törtető vad.
Lépte nyomán Káosz s Ármány,
Amerre jár, pusztulást hagy.
Szava hazug, lelke romlott,
Tébolyult fény szeme mélyén,
Keskeny arcán könnye csorog
Örök átok ül a vérén.
Szabad élet? Letett róla,
Csak tűri sorsát csendesen,
Ügyet sem vet jóra-rosszra,
Törtet át az életen.
Quote from: SoridanRontó szavú ős-hatalom,
Ölni vágyó torz szenvedély,
Káoszt hintő vad borzalom,
Viszályt szító bomlott szeszély.
Ez a versszak nagyon tetszik :jee:
Huhh, kellett nekem NGE-t nézni :)
Xaga : nekem is aza kedvenc részem benne :)
Pandóra: :merci: a véleményért.
Ha kerestek
-----------
Ha kerestek, rám nem találtok.
Elmentem innen messzire.
Különben is, mit akartok?
Nem vagyok jó semmire.
Ha kerestek, hát ne tegyétek,
csak hagyjatok magamra.
Zokon tőlem ne vegyétek,
ha válaszom mogorva.
Ha keresnétek... hiába lenne.
Kifakultam a világból.
Magába zárul az elme,
S elbújik a világtól.
Köszönöm Soridan! Végre itt a kráni verse! A többi se rossz, de ha hiába, ez tetszik a legjobban! :tezsvir:
Quote from: Bruce579Köszönöm Soridan! Végre itt a kráni verse! A többi se rossz, de ha hiába, ez tetszik a legjobban! :tezsvir:
:D :merci:
Használd egészséggel :) (kuso, elkapott a nosztalgia... magusozhatnékom támadt :( )
nooos
először is: apró off: soridan, tök jó az új avatarod, de noriko, a tiéd is nagyon tetszik :)
aztán: mivel majd egy hete voltam utoljára, szépen termelődtek itt újabb művek, és főleg soridan-sama buzgólkodott, és jobbnál jobb alkotásokat olvashattunk!
a kentaur lányos nagyon jó! tessék befejezni! a verselés tök izgi, bár most kicsit kellemetlen érzéseket keltett bennem, de csak azért, mert iszonyú sok görög drámát kellett elolvasnom, és csömöröm van :) a sztori is remélem jó lesz :)
hu, vampires előzménye: néhány hete járok vampire-live-re, és az ihletett meg :)
van még valami? hirtelen nem is tudom
a lényeg, hogy csúcsok vagytok és vagyunk!!!
csak igy tovább! minél többet ide nekünk!
Quote from: Soridan:D :merci:
Használd egészséggel :) (kuso, elkapott a nosztalgia... magusozhatnékom támadt :( )
Hehe... nekem is, de én ezt tudom csillapítani, lévén ma folytatok egy kalandot... Szegény játékosok, megint nem tudják hogy hova kapkodják a fejüket... Hiába, jó a dolga a KM-nek :hehe: (Ha gondolod, eccer nektek is mesélek valami szépet :) )
Quote from: Bruce579Hehe... nekem is, de én ezt tudom csillapítani, lévén ma folytatok egy kalandot... Szegény játékosok, megint nem tudják hogy hova kapkodják a fejüket... Hiába, jó a dolga a KM-nek :hehe: (Ha gondolod, eccer nektek is mesélek valami szépet :) )
Over the net? Mert irl nem egyhamar lesz :D Addigra meghalok :D
Quote from: SoridanOver the net? Mert irl nem egyhamar lesz :D Addigra meghalok :D
E-mil? :lol: Nem, élőben gondoltam, mondjuk egy meet vagy valami hason ló... :)
Vagy csinálni egy M.A.G.U.S. topicot, és ott nyomni :) Bár ez elég... rázós ügy lenne...
Quote from: Bruce579E-mil? :lol: Nem, élőben gondoltam, mondjuk egy meet vagy valami hason ló... :)
Vagy csinálni egy M.A.G.U.S. topicot, és ott nyomni :) Bár ez elég... rázós ügy lenne...
Hát ja.. hallottam olyat hogy IRC-n keresztűl játszanak de úgy sem az igazi.
Quote from: Bruce579E-mil? :lol: Nem, élőben gondoltam, mondjuk egy meet vagy valami hason ló... :)
Vagy csinálni egy M.A.G.U.S. topicot, és ott nyomni :) Bár ez elég... rázós ügy lenne...
Nem rázós lenne, hanem lassú :D
Quote from: XagaHát ja.. hallottam olyat hogy IRC-n keresztűl játszanak de úgy sem az igazi.
Én meg csináltam is... jobb, mint a semmi, egész hangulatois tud lenni 30-50 sec lag mellett. Na de :_off: :D :D
Quote from: SoridanNem rázós lenne, hanem lassú :D
Rázósság alatt a kockázást értem... Meg lehet oldani anélkül is, de még akkor is ott van, amit Xaga mondott: a hangulat fele odavan (sőt, lehet hogy több is...)
De mondom, ha gondoljátok valahol összejöhetünk :)
háát, tényleg elmentetek offtopicba, de azért halkan megsúgom, hogy nem vagyok elzárkozva holmi szerepjátszástól, tekintve, hogy jó dolognak tartom, szerintem komoly személyiségfejlesztő program. de ez magánvélemény.
Valami meleg, puha, jóleső simogatásra ébredt, ami végigszaladt a gerincén, és egyszerre érintette meg mindenütt. Álmos szemekkel felpillantott, és magasan, fenn, vakító gömbbe nézett, amely mosolyogva szórta szét fényes sugarait nem csak rá, hanem mindenre és mindenkire. Izzot körülötte minden, a bogarak, méhek zümmögtek, zengtek, és andalító volt énekük. az orrába mézédes illat fúródott, és nem engedett, csak percek múltán, hogy a szaglás fáradt.
Szétnézett. Egy életteli, boldog, csodásan zöld, fehér, piros, kék, színes kavalkád fogadta, a fű pedig már térdéig ért, és haragoszöld volt. megrázkódott, és lehulott róla minden hideg, rideg és téli. Hatalmasat kacagott, a föld megrázkódott, és az összes bimbó hirtelen kipattant, és gyönyörű virágok ölelték körül mindenütt...
na. mindenki gondol amire akar. ezt most szültem, mert olyan gyönyörüen süt kinn a nap, az akác meg a bodza pedig itt virágzik nem is olyan messze.... imádom a tavaszt! majd egyszer talán lesz belőle valami több is. ötleteteket akár várok :)
Na utolsó alkotásom első harmada... holnap jön a többi.
Nagyot sóhajtott. Arcát a hideg azstallaphoz szorítva megpróbált nyugodt maradni. Odakint esett, hallotta az esőcseppek surrogását. KEdvelte az ilyen időt, de most nem akart odaállni az ablakhoz, ahogy gyerekkora óta mindig tette. Talán ki sem látna rajta. Kopaszra borotvált fejét egykedvűen felemelte és az ablakra pillantott. Magasan lévő keskeny, rácsokkal sűrűn hálózott nyílás. Mintha bárki is kiférne rajta. Láncai halkan megcsörrentek, ahogy kezeit az asztallapra helyezte. A hangrtól megborzongott, eszébe jutott róla, hogy fogoly. Erről pedig az, hogy miért is lett azzá.
Önként jelentkezett a rendőrségen. Nem enyhítő körülményt akart, csak végetvetni a rossz álmoknak. Irigyelte a társait, amiért nincs ilyen gondjuk. Bár...ki tudja? Nem is igazán ismerte őket, szinte csak a gúnynevüket és 'bevetési szokásaikat' tudta - na és hogy ki hányadik kör után dobja ki a taccsot. Milyen jó kis csapat voltak! Verda, a civilben autószerelő roadster-őrült. Megjárta az idegenlégiót, majd évekig zsoldosként tevékenykedett. Ő volt a csapat esze, a stratéga, minden akciót ő szervezett. És átkozottul értette a dolgát. Mulder, a munkanélkülivé lett rendőr. Folyton összeesküvéselméletekkel és az idegenekről szóló mesékkel traktálta társait, akik csak jót nevettek rajta. Ebből persze a szokásos sértődés-kibékülés ceremónia alakult ki, ami szijnte kihagyhatatlan részévé lett együttléteiknek. Aztán ott volt Sunyi, a félvér, vézna utcagyerek. Ránézésre az anyját is eladná, de társai tudták: értük akár tűzbe menne.....
Quote from: kisviragháát, tényleg elmentetek offtopicba, de azért halkan megsúgom, hogy nem vagyok elzárkozva holmi szerepjátszástól, tekintve, hogy jó dolognak tartom, szerintem komoly személyiségfejlesztő program. de ez magánvélemény.
:_off: Én is benne lennék. Még sosem csináltam, azt sem tudom, hogy kell, csak chaten alkottunk valami hasonlót, ahol én voltam a mesélő, de ott nem volt kocka + nem voltak jók a partnerek (besértődtek, mert azt mondtam, van bal oldalt egy ház, bementek, és nem történt semmi... bahh... azt hittem, az a lényege, hogy nem egy irány utak vannak, ahol szembe jön az ellenség) De lesz itt még nyári tábor. ;) ) :_off:
Noriko, te meg írj szerelmi szálat.
Hajnal
A felkelő Nap méz-színű, sűrű fénye először a város mögötti hegyen bukkant fel, olvadt aranyként csöppent rá, és lassan lefelé indult rajta, aztán a magasabb épületeken is megjelent, végigfolyt rajtuk, mígnem az egész város aranyszínben tündökölt. A felkelő Nap tiszta, éles fényben fürösztötte a háztetőket, a vörös téglafalakat, a maszatos autókat, megbizsergette a részegen cikázó fecskéket, a vén kóbor kutyákat, a függöny mögül kikandikáló bágyadt szerelmespárokat, a még álmosan labdát rugdaló srácokat az udvaron, a vidáman pörölő öregasszonyokat a piacon, a transzba esett, örökké kába sámánt a híd alatt, a morcos bérgyilkosokat a kémények mögött, az éjjeli műszakot befejező dolgozókat, akik kávét isznak a reggeli váltással, a kócos, borostás költőt, akit végre megtalált a Múzsa, amikor az egész éjjeli hiábavaló ébren gunnyasztástól vörös szemekkel belebámult a napkorongba, a kocsmárost, aki éppen zárja az üzletet és a vegyesboltost, aki nyitja.
És ebben a huncut-varázslatos pillanatban megszűnnek a fizikai törvények, és a fény behajlik minden utcába, becsurog minden ablakon, és szétterül, szétterül a városon,
és mindenki abbahagy mindent, kiürül minden agy, kitisztul minden lélek, és valaki felkacag és valaki felsír, mert ez olyan szép,
és hálásak vagyunk, mert egy rövidke időre lekerült rólunk az Idő pergő homokszemeinek szörnyű terhe.
Lebegünk, minden aranyfényben ragyog.
--------------
Aki elcsépeltnek és nyálasnak találja, azt óva intem attól, hogy végignézzen hajnali kába fejjel egy napfelkeltét, ha nem akar arra eszmélni, hogy hasonló érzésektől zsong és már régen kialudt a cigarettája.
Ja, és itt egy brutális (és meglehetősen perverz) novella. Egy osztálytársam írta (nem arról van szó, hogy félek felvállani, szerintem magával ragadó hangulatúra sikeredett, mondjuk én a hasonló írásaimmal inkább nem sokkolak benneteket :D ). Orzó (http://bandris.uw.hu/text/orzo.doc)
Király! Csak egy kicsit beteg... :)
Akkor olvasd el a Hajnalt, az nem beteg! :D (Vagy arra mondtad? :grrr: ... :D )
Hű Ramiz, ez tényleg 'beteg' :D Hajnalt még nem olvastam :)
És itt a maradéka:
Ébredés (part 2)
... Soha nem használt lőfegyvert - brutálisnak és stílustalannak találta őket. Inkább a dobókéseivel játszadozott folyton. Nem is volt szüksége másra. Halálos sebet kapva is belevágott még kettőt a gyilkosába. S végül ott volt ő. Góliát. Ezt a nevet Sunyi adta neki, mikor első találkozásuk kevés híján vérbe fulladt. Már nem emlékezett, min is kaptak össze, de tisztán látta maga előtt a pöttöm félvér magabiztos vigyorát, amint dobókésével az állát vakargatta. Láthatóan nem tartott a nálánál kétszer nagyobb férfitól.
- Ejnye Góliát, sosem jártál hittanra? Szép dolog az önbizalom, de a helyedben visszakoznék.
Verda közbelépése mentette meg a helyzetet. Az incidens hamar feledésbe merült, a név azonban ráragadt. Nem is bánta. Akkoriban útépítő munkásként dolgozott, esténként a Vén Veteránban iszogatott. Itt figyelt fel rá Verda, s olyan ajánlattal állt elő, amit nem lehetett elutasítani.
Ettől kezdve nem volt megállás. Bank bankot követett, egyre jobbak és egyre gazdagabbak lettek. Már nem volt szükségük több pénzre, mégsem szálltak ki. Túl jók voltak. Néha ugyan elfajultak a dolgok és lövöldözésre került sor, de mindig megúszták ép bőrrel. Az áldozatokért pedig nem sírtak; koszorút viszont minden temetésre küldtek - ehhez Sunyi ragaszkodott. Mikor rákérdeztek, csak elővette egyik kését és piszkálni kezdte a körmét. Annyiban hagyták. Végülis nem számít. Talán így akart könnyíteni a lelkén.
Halk kattanással nyílt az ajtó. Ha a pap jött vissza, ráborítom az asztalt! Világéletében gyűlölte az egyházat. Istennel nem volt baja, de a képmutatástól mindig kiborult.
Tévedett. Értetlenül pislogott a két őrre.
- Máris...?
- Pontosan, rohadék. Megsütjük a kopasz fejed. - a testesebbik elégedetten vigyorgott, a másik csak szomorúan ingatta a fejét. Nem szerette a munkáját. Olyan szemei vannak, mint egy bernáthegyinek.
Ahogy Góliát elhaladt közöttük, taszítást érzett a vállán. Kis híján orra bukott a bokáját összekötő láncok miatt.
- Lódulj gyerekgyilkos! - undor és megvetés volt a hangban. Nem hibáztatta érte. Akár igaza is lehet. Csendben tűrte, hogy elvezessék. Egy szempár járt az eszében. Égszínkék, hatalmas szemek. Hullámos, aranyszőke fürtökkel övezett szeplős arc.
Vajon mi romolhatott el?
Talán túl sok akciófilmet nézett a biztonsági őr, aki a szabályzatra fittyet hányva tüzet nyitott. Talán ők váltak túl magabiztossá. Persze egy pillanatig sem volt kétséges a tűzpárbaj kimenetele. Kevlar mellény és H&K MP5-ösök a biztonságiak szerény .38-as Smith&Wesson-jaival szemben. Nevetséges. Egyedül Sunyi nem viselt mellényt. Babonából.
- Ha felveszem, azzal elismerem, hogy szükség lehet rá. Különben is, csak akadályozna a mozgásban.
Verda csak a szemeit forgatta.
- Aztán nekem sírva ne fakadj, ha meglőnek.
Nem tette. Ugyan nem látszott az arca a maszk takarásában, de nem olyannak ismerték, akit két golyó a mellkasba megríkatna. Utolsó erejével még eldobott két kést - mindkettő célba talált - majd összeesett. Társai tüzelve hátráltak a kijárat felé, a civilek sikítva vetették magukat
a földre. Egy kivételével. Rózsaszín, fodros ruhácskában egy kislány állt Sarah? Mit keresel itt? riadtan a tűzvonalban. Egyenesen rájuk nézett. Góliát halálraváltan bámulta a kék szemeket, a szeplős arcot, a szőke fürtöket. Tudta, hogy csak hasonlóság, hogy csak képzelődik, mégsem bírt már megálljt parancsolni a feltörő emlékeknek. Mintha lassított filmet látott volna. Tisztán ki tudta venni a szemek sarkában reszkető könnycseppeket, a félelem semmivel össze nem keverhető csillogását. Megbűvölten nézte a homlok közepén szirmait bontogató vérbíbor Halálrózsát. Vajon melyikük fegyveréből származott a gyilkos lövedék? Nem tudta meg soha. Társai mintha észre sem vették volna, egyedül ő hallotta - dacára a fegyverropogásnak - a lövés erejétől szárazon elroppanó nyakcsigolyák sóhaját.
Arra riadt, hogy valami nedveset csapnak a fejébe, majd az elektródákkal egybekötött fémsapkát is ráhelyezték. Karjait, lábait már korábban szorosan leszíjazták. Észre sem vette.
- Pont olyan volt, mint Sarah... - suttogta, de ügyet sem vetettek rá. Talán nem is hallották. A szivacsból csorgó víz jótékonyan leplezte könnyeit.
- Apu, légyszi ne hagyd abba! Olvass még! Léééégysziiii! - mosolyogva nézte Sarah-t - az ő kislányát - ahogy minden csáberejét egyetlen áthatóan kék pillantásba sűrítve próbálta elkerülni a korai lefekvést.
- Nem lehet, Csillagom. A mesének vége, ideje aludni. Majd holnap folytatjuk.
Egy régen elzárt rekesz nyílt meg mélyen. El akarta felejteni ezeket, s úgy tűnt, sikerült is. Most mégis újra átélt mindent. Az örömöt, a boldogságot, a határtalan elégedettség és nyugalom érzését... és a temetés rideg közönyét, a baleseti jegyzőkönyv részvétlen tárgyilagosságát. Elütötte egy ittas vezető. Valami megpattant benne. Elmenekült. Elvált, nevet változtatott, elköltözött a városból, végül felejteni próbált. De...
A bankban, saját fájdalmát újraélve rájött, mit művelnek valójában. Hány embernek okoztak ugyanilyen szenvedést; hány embertől vették el szeretteiket. A végén még csak nem is a pénz miatt. Képtelenség már jóvátenni, de legalább részben vezekelhet értük. Őérte. Ajkai szólásra nyíltak, utolsó, elsuttogott szavait csak a kutyaszemű őr hallotta:
- A mesének vége, ideje aludni.
Na részemről még egy vers, és utána vége, nem írok többet, lehet fellélegezni :D
A csend őrjítőbb minden szónál,
hisz magad adsz neki értelmet.
A szív nyugodni hiába próbál,
ha ráöntöd minden félelmed.
Kérdezel, de nem jön válasz,
kiáltasz: csak a visszhang felel...
Harag tölt el, s belefáradsz...
"Hiába kérlek, hogy ne hagyj el?"
Nu, mostantól olvasok ;)
Hmm... mintha valami MAGUSról lett volna szó az imént... :rolleyes:
Ha kell, én szívesen mesélek (immár kb hét éve vagyok KM :) ), akár nyithatunk is egy topikot nekije, még ha kicsit lassú is, nem olyan rossz az, már próbáltam.
Csak kérdés, h milyen gyakran tudok feljárni, de majd megoldjuk, ha van rá érdeklődő...
Addig is egy kis ontopic:
Fogadalom
Hogyha fáj, az engem is mar
Ha jó, én is élvezem
Hogyha félsz, marokra kapja
Torkomat a félelem
Ne sírj, kérlek, hadd ne lássam
Arcodon a könnyeket
Ha tehetném, elűzném én
A sötét fellegeket
Legyél mindig boldog, kicsim
Mikor szemedbe nézek
Ha kell, tán a világgal is
Megküzdenék teérted.
Éjszakai gondolatok
Édes a bor torkomban
Émelyítő, finom méz
Halkan szuszogsz karomban
Szemed a semmibe néz
Odakint csendes az éj
Idebent halk zene száll
A szívem remegve fél,
Holnap újabb búcsú vár
Ma még itt vagyok veled
Ma még foghatom kezed
Ma még messzi a hajnal
Ma még nekünk szól a dal
Köszönöm, hogy itt vagy nekem
Köszönöm, hogy szeretsz engem
Hogy e lágy, halk pillanatot
Nekem adtad, kedvesem.
Áááá, hova tűnt a régi Én, így már nem az igazi... :bsd:
Egyébként végigolvasgattam, amit írtatok, és :jee: mindenkinek, nagyon jó kis csapat jött itt össze, azt hiszem... A hazai irodalmi folyóiratokat már le is nyomtuk színvonalban. :lazza:
Elolvastam az Orzót... Hát amolyan húafeneaztadedurva! Nagyon tetszik!
Soridan ébredése meg megfogott. Nagyon. (Húúú... ha irodalomtanárom látná ezt a szóismétlést, szívrohamot kapna... De ha eccer igaz!)
Tiaro, régi Te, új Te, egyre megy, mindkettõtök jókat ír! :) Az meg hogy lenyomjuk az irodalmi folyóiratokat egy jó alap lehet a sajátunk indításában :) :hehe:
Szerintem Tiaro arra gondolt, hogy kihagyta a cigarettát és az esőt... :D na jó, ez már ellőtt vicc. Különben azt vettem észre, hogy az ember amikor ténylegesen az esőben sétál, akkor nem is gondol semmire. Az eső kimos mindent a fejéből. Az a hang. Az az érzés, az a nedves érzés. Utólag persze jön a túlvilági hangulat meg az elszálltság. Legalábbis én így vagyok.
Anoooooooooo
Soridan, Tiaro, csak azért nem mondol semmit, mert már annyian, annyiszor elmontuk: Fantasztikusak vagytok:)
Soridan, ez nagyon sötét... fájdalmas, meg minden...
Ült a hatalmas bodzafa alatt, mely a rét közepén terjeszkedett, és elárasztotta az egész helyet illatával. kicsit fonnyadt, aprócska virágok hulldogálltak az ölébe, óvatosan, lassan, elgondolkodón esve lefelé. felnézett, a legtöbb, hatalamas tányérnyi bodzavirág már elhervadt, az apró, még zöld bogyócskák már látszottak. eszébe jutott egy régi dal
"Halott virágok illatát nyögik a fák... valami végetért... valami fáj..."
igen. halott virágok illatát nyögik itt a fák. és valami véget ért. nagyon. és valami fáj. Néha vissza akar rohanni. mint most is. hogy visszacsinálja. megváltoztassa. kimondja, ami itt nyomja, égeti, szúrja. az apró szilánkok. talán még nem törtek össze nagyon. talán még össze lehet rakni... mindig szeretett puzzlézni. miért ne tehetnék össze?
De soha nem ment vissza. mindig hagyta, hogy elmúljon ez az érzés. most is azért jött ide. nem gondolta, hogy a fa ismét eszébe juttatja. az a koncert... mikor együtt üvöltve-énekelték : "halott virágok illatát nyögik a fák... valami véget ért, valami fáj..." akkor még nem ért véget semmi, és nem is fájt. De valami, valami már akor is volt. valami apró bizonytalanság, túlfeszülés, repedés, ami lassan, lassan szakadássá vált, végül elpattant ez az egész, és száz és száz szilánkra tört. de még így is ot volt, nem tudta kisöpörni, féltékenyen őrizgette. El kellene dobnia. felejteni kéne. Elutazni.
HAgyta, hogy ez az érzés is elmúljon. Ilyenkor nincs más módszer. csak ül, és vár. Vár, hogy minden hirtelen felbukkanó emlék, érzés elüljön, elmúljon.
Nem hagyhatja, hogy kitörjenek. Ismét felnézett a fára.
Még van jó virág rajta. készíteni kellene bodzaszörpöt. Otthon van citromlé, cukor is... nem. már megint. LÁtja, ahogy nevetve önti az üvegbe a citromlét, és kacag, a nyelvét nyújtogatja, ő begurul, és leteperi, de az csak kacag és kacag, és kacag... még most is itt cseng a fülében. Megrázta a fejét. nem jó ez így. Nem jó. hátradőlt, a fűszálak csiklandozták az arcát. Aprócska könnycsepp indult el a szeme sarkából, és mint az esőcsepp a porcelánrózsán, oly finoman gördült le az arcán. Nem törődött vele. Nézte a felhőket. az egyiknek olyan alakja van, mint egy kutyusnak, az meg ott hajóra hasonlít! Jaj... ne... a hajó. mikor ült vele szemben, nézte, hogyan szenved az evezőkkel, miként ügyetlenkedik, hiszen korábban még sosem volt a kezében ilyen. ő romantikus félfekvő ülésben, mint a filmekben pörgette napernyőjét, és ismét kacagott, kacagott, és kacagott! NEEM!
"Halott virágok illatát nyögik a fák, valami véget ért, valami fáj..."
Igen, az ő viráguk is halott, és ezt még mindig nyögi. végetért. és fáj.
naa
megin egy kis ilyen izé...
talán rájöttetek, hogy a részlet egy eredetileg Bonanza számból van,amit most feldolgoztak, de igen pocsékul... mindenesetre, napok óta ez a sor jár a fejemben, és megihletett.
Quote from: RamizSzerintem Tiaro arra gondolt, hogy kihagyta a cigarettát és az esőt... :D na jó, ez már ellőtt vicc. Különben azt vettem észre, hogy az ember amikor ténylegesen az esőben sétál, akkor nem is gondol semmire. Az eső kimos mindent a fejéből. Az a hang. Az az érzés, az a nedves érzés. Utólag persze jön a túlvilági hangulat meg az elszálltság. Legalábbis én így vagyok.
Semmire és mindenre. Az eső szinte minden tudatosat kimos belőled, csak a benyomások maradnak. AZ
érzés. Megfoghatatlan, lehetetlen szavakba önteni. Hiába no, meglátszik rajtam, hogy édesanyám állandóan esőben sétált, mikor engem várt :D
Tiaro: a régi éned szerintem még mindig megvan... szerintem az eberek nem változnak, csak a világhoz való viszonyuk. Vagyis még mindig Te vagy, csak kicsit másként. Nagyon szépek (a Fogadalom különösen tetszik)
Kisvirág: remek hangulatmegragadó :cool:
Legújabb szerzeményem!
Istent játszani (http://bandris.uw.hu/text/istent%20jatszani.doc)
(Előrebocsátom, hogy én hiszek Istenben, de úgy mondanám, hogynem elvakultan, hanem töprengőn-elgondolkodón-kétkedőn, azaz a helyes tudományos hozzáállással. És nem is "egyházilag". De hiszek, ha másért nem, azért, mert így könnyebb, és könnyebb helyesen élni.
Megint off: Kisvirág! Mióta tetszik magának is ákososnak lenni? :hail: a signature -ödnek.
Quote from: PandóraMegint off: Kisvirág! Mióta tetszik magának is ákososnak lenni?
Pont ez a kérdés fogalmazódott meg bennem is! :D
Az offtopicban már átsöpört a 101-es szoba, de úgy tűnik ez a thread sem ússza meg Ákost :D
Áhhhhá Tiaro!! Nekem miért nem ír ilyet senkihiiii? :bruhuhu: Naggyon szép! Nagyon romantikus! Nagyon el lehet tőle olvadni!
Mi történt, hogy eltűnt a régi én?
Soridan: kicsit amerikaias, sablonos a szőke haj, kék szem, szeplők, rózsaszín ruha, ha a kislány nem lenne ennyire idilli, még ütősebb lehetne, de így is megvan az érzés.
Ramiz Hajnala tényleg kicsit vattacukor, főleg a környező írások hangulata miatt. Nem is tudom, miért kedveljük jobban a hervasztó dolgokat, miért nézzük le a happy endet és a jókedvet. De értem azt, amit a szabadkozáskor írtál. Ez ahhoz hasonló, amikor szidnak egy rockbandát, hogy a szerelemről szóló számukat akár a Shyguys is énekelhetné más hangszerelésben. De hát istenem, a szerelem egy ilyen csöpögős dolog, amit csak csöpögős szavakkal és közhelyekkel lehet illetni.
Az irodalmi lappal kapcsolatban: mi lenne, ha ezt a topicot úgy ahogy van papírformátumban kinyomtatnánk színesen. Úgy ahogy van. A hozzászólásokkal, offtopic-okkal, reakciókkal, avatarokkal, smile-kkal együtt. Szerintem nagyon hangulatos lenne. Adnánk valami határidőt, hogy addigra mindenki nézze át a hozzászólásait, amit nem szeretne, hogy megjelenjen (túl off, vagy ilyesmi), editelje, olyan avatart tegyen be, amit a legalkalmasabbnak talál stb., aztán szépen könyvbe kötni. Szerintem tényleg hangulatosabb, személyesebb, fiatalosabb úgy, hogy közben szerepjátékról beszélünk (ja, Tiaro: én benne vagyok a MAGUS-topicban, kb. naponta egyszer tudok jönni) meg nyári táborról, meg Soridan párbajairól, mint az, hogy töményen vers-novella-vers-vers-novella. És szerintem nagyon igényes ez a honlap-formátum, jól nézne ki lapokon, és ez is egyedivé tenné. Utolsó oldalra meg lehetnének a nyári táboron vagy meeteken készült képek.
Levizsgázok finnugorból, aztán majd én is írok valamit, hogy ne csak a szám járjon. :) Mit írjak meg a Pusztítóból?
Quote from: PandóraSoridan: kicsit amerikaias, sablonos a szőke haj, kék szem, szeplők, rózsaszín ruha, ha a kislány nem lenne ennyire idilli, még ütősebb lehetne, de így is megvan az érzés.
Végre, építő jellegű kritikai hozzászólás. Hümmhümm... van benne valami. Bár szándékosan amerikaizáltam el (o.O egek, micsoda szó). Hmm, ezt alaposan megrágom magamban. :merci:
Quote from: PandóraAz irodalmi lappal kapcsolatban: [ ....... ]
Levizsgázok finnugorból, aztán majd én is írok valamit, hogy ne csak a szám járjon. :) Mit írjak meg a Pusztítóból?
Sok sikert vizsgához ;)
Irodalmi lap: nekem tetszik az ötlet... már cska a kivitelezés kérdéses.
Quote from: SoridanIrodalmi lap: nekem tetszik az ötlet... már cska a kivitelezés kérdéses.
Hmm... nos 24-28 oldalas kiadvány 100-150 darabos példányszámban már készült a kollégium gondozásában... (értsd: egy emberke összegyűjtött művei, grafikával meg mindennel... igaz, fekete-fehérben). A költségeket esetleg megkérdezhetem a nyomdánál, akinél voltunk, amíg élt nálunk az irodalom meg a magazin... ma már csak egyedül vagyok a régiekből, épp ezért nincs naprakész infóm, de jövő hétre utána tudok nézni :)
(Most bezzeg mindenki kapva kap az ötleten... :ejj: )
Köszi, Bruce, ha utánanézel!
Freyja kívánságára: az a rész, amikor Tiaro-t Bruce és Ramiz körbeütik táborral. :) Hát Ramiz-zal megint az a két bajom van, mint múltkor. 1. az avatarja alapján nem igen tudok neki külsőt adni. 2. itt egy bölcs tanítványa, tehát egy okos ember, aki tudja hogyan kell manipulálni a körülötte levők érzelmeit. Ebbe nem fér nagyon bele az igazi Ramiz kicsit csipkelődő, őszinte stílusa.
Átdolgozásra kicsit eltüntettem. Így visszaolvasva tényleg elég csöpögős. :( Tiaro, őszintén kösz, hogy rámszóltál, hajlamos vagyok giccsbe átmenni.
Quote from: Ramiz(Most bezzeg mindenki kapva kap az ötleten... :ejj: )
:confused: Miért ez a rosszallás? Nem értem...
Pandóra: Jó ez, mire visszatérek, talán meg is lesz az egész... de nem lesz nehéz így, részekből összerakni? Lehet, hogy jobb lenne az elejétől kezdeni... bár ki tudja, kinek hogy könnyebb... Na jó, nem csipkelődöm.
Ramiz: az, h ez az ötlet másképp lett feltálalva, még nem változtat azon, h mennyi esély van arra, h valaha is sikerül összehozni... :rolleyes:
Pandóra: :merci:
Egyébként nem tudom, miért nem. Furcsa egy világ ez... :lazza:
Amúgy az újabb részlet is tetszett, bár azon filóztam, lehetne egy kicsit hatásvadászabb... :bsd: :)
(A régi én meg ittt vigyorog valahol, csak éppen nincs rá most szükség... jó ez így, ahogy van. :) )
Quote from: Pandóra2. itt egy bölcs tanítványa, tehát egy okos ember, aki tudja hogyan kell manipulálni a körülötte levők érzelmeit. Ebbe nem fér nagyon bele az igazi Ramiz kicsit csipkelődő, őszinte stílusa.
Lehetünk rugalmasak e téren!;) Elvégre még csak tanítvány! :D
Amúgy ismét köszi!!! Lassan megírod nekem az egészet! :D
Jó jó, én is fogok írni nyugi, csak nekem nehezebben megy az ilyesmi. De már gondolkoztam rajta és nagyjából megvannak az események :)
de június 9-előtt semmiképp nem tudom megírni. :(
hogy miért? mert időt igényel, és nekem nincs! Így jár az aki nem tanult semmit egész évben. Most van 5 napom hogy bevágjak 1054 oldalt....hehehehehehehehe :muhahah: :appl: :whoah: :beken: ...asszem kezdek megőrülni....
...vagy ez már meg is törpént??akarom mondani történt?
döntsétek el ti:
Erdő széli patak partján üldögélt egy törpe
szomorúan sóhajtozva bajuszát pödörte.
Egyre azon tanakodott, fejét azon törte,
ilyen képpel mért született meg erre a földre?
Akár hányszor nézte magát meg a víztükörbe
bánatosan tapasztalta: orra milyen görbe
s törpesége ellenére nagyobb mint egy körte,
mit kölyökként egy óriás kiskertjéből tört le.
"Az biz akkor nagy hiba volt!"-sóhajtott a törpe
Hisz haragból az óriás jól képen törölte!
S talán ettől van most az, hogy orra nemcsak görbe,
hanem már a színe is lassan átvált zöldre!!
:hehe:
Quote from: TiaroAmúgy az újabb részlet is tetszett, bár azon filóztam, lehetne egy kicsit hatásvadászabb... :bsd: :)
(A régi én meg ittt vigyorog valahol, csak éppen nincs rá most szükség... jó ez így, ahogy van. :) )
Ezt most tényleg nem értem. Úgy érzed, hatásvadász?
Hát ez a törpés ez nagyon jó! :rotflol: Kedves noriko, ha már megtörpént a baj, az sem baj... legalább lesz valaki, aki felvidítja amúgy kevésbé életvidám társaságunkat :)
Persze, jó, ha összejön, akárhogan (akárki által...) is.
---
Pandóra: jó, de a tanítványságot te találtad ki, akkor küzdj meg ezzel az írói problémával! :) Az avatár-dolgot illetően: most jobb?
Quote from: RamizLegújabb szerzeményem!
Istent játszani (http://bandris.uw.hu/text/istent%20jatszani.doc)
(Előrebocsátom, hogy én hiszek Istenben, de úgy mondanám, hogynem elvakultan, hanem töprengőn-elgondolkodón-kétkedőn, azaz a helyes tudományos hozzáállással. És nem is "egyházilag". De hiszek, ha másért nem, azért, mert így könnyebb, és könnyebb helyesen élni.
Nagyon király! A vége is jó lett, pont eltaláltad a csatanó súlyát! Elismerésem... :tezsvir:
Quote from: RamizPandóra: jó, de a tanítványságot te találtad ki, akkor küzdj meg ezzel az írói problémával! :) Az avatár-dolgot illetően: most jobb?
Nem én találtam ki, Noriko találta ki. :beeee: Az avatarért :merci:
Ja, Noriko, a törpe nagyon édes! Olyan, mint egy gyerekvers.
És Soridan: megkésve, de a csendről írt vers nagyon találó.
Fuuu
Történnek ám itt a dolgok!
Én rég mondhatom magamról, h Ákosos vagyok...
és azért nem válaszoltam, mert ilyenkor csak kedd-szerda környékén, vizsgákon vagyok benn általában...
juni 18 után meg lehet h annyit se, mert megyek dolgozni, nővéremékhez dunántulra, és ott nem tudom pillanatnyilag milyen a nethelyzet.
nemrég pakoltam, mert uj szekrénysort kaptam, és rengeteg írásom került elő kéziratsan, olyanok is, amik létezéséről nem is tudtam.
lassan bepötyögöm majd őket :)
Quote from: PandóraÉs Soridan: megkésve, de a csendről írt vers nagyon találó.
O.o ... nani? Hűű, már ki is ment a fejemből :o -_-"""" :merci:
Sziasztok, blarke vagyok. Ramiz már ismer és említett is engem: én követtem el az Orzót... reményeim szerint fel fogja tenni még egy másik novellám is (nálam netgondok vannak...) Elég szűkszavú volt az ítélkezésetek, tessék lehúzni a sárga földig, :_piszka: de legalábbis mondjátok, mit változtassak.
Ja és igen: ha már írások, akkor hamarosan kaptok részemről néhány novellát... :)
Quote from: blarkeSziasztok, blarke vagyok. Ramiz már ismer és említett is engem: én követtem el az Orzót... reményeim szerint fel fogja tenni még egy másik novellám is (nálam netgondok vannak...) Elég sz?kszavú volt az ítélkezésetek, tessék lehúzni a sárga földig, :_piszka: de legalábbis mondjátok, mit változtassak.
Ja és igen: ha már írások, akkor hamarosan kaptok részemr?l néhány novellát... :)
Szia!!!
Nem :_piszka: képpen mondom, de sztem a postod bemutatkozás/üdvözlés részét írd át a "Bemutatkozások" topicba, mielött a nevezett thread elindítója talál meg (Shock)...;) :D
Gomenne az offért :zen:
Quote from: Ramiz(Most bezzeg mindenki kapva kap az ötleten... :ejj: )
Én nem kaptam rajta, csak megint megjegyeztem: tetszik, de a kivitelezést megintcsak kétségesnek tartom. Talán így tisztább ( s megest kiválok a tömegből)
Quote from: SoridanÉn nem kaptam rajta, csak megint megjegyeztem: tetszik, de a kivitelezést megintcsak kétségesnek tartom. Talán így tisztább ( s megest kiválok a tömegből)
Jut eszembe: mi van a nyomdával?
Quote from: SoridanÉn nem kaptam rajta, csak megint megjegyeztem: tetszik, de a kivitelezést megintcsak kétségesnek tartom. Talán így tisztább ( s megest kiválok a tömegből)
Te mindig kilógsz a szürke tömegből. Pillanatig sem volt kétséges. 1000 bocsánat, amiért nem írtam oda, hogy "tisztelet a kivételnek: Soridan-samának". :hehe:
(UI: ne próbálj meg komolyan venni)blarke: OK, majd itt a suliból fellapátoljuk.
Quote from: RamizTe mindig kilógsz a szürke tömegből. Pillanatig sem volt kétséges. 1000 bocsánat, amiért nem írtam oda, hogy "tisztelet a kivételnek: Soridan-samának". :hehe:
(UI: ne próbálj meg komolyan venni)
:hehe: Eszembe sem jutott. Kucc... na jó, csak alig :rolleyes: :D (dettó ui.)
Quote from: norikoErdő széli patak partján üldögélt egy törpe
szomorúan sóhajtozva bajuszát pödörte.
Egyre azon tanakodott, fejét azon törte,
ilyen képpel mért született meg erre a földre?
Akár hányszor nézte magát meg a víztükörbe
bánatosan tapasztalta: orra milyen görbe
s törpesége ellenére nagyobb mint egy körte,
mit kölyökként egy óriás kiskertjéből tört le.
"Az biz akkor nagy hiba volt!"-sóhajtott a törpe
Hisz haragból az óriás jól képen törölte!
S talán ettől van most az, hogy orra nemcsak görbe,
hanem már a színe is lassan átvált zöldre!!
:hehe:
Hát ez szupi!!!!!!! :)
Amúgy átérzem a tanulós helyzeted... Megyek is...
Quote from: PandóraJut eszembe: mi van a nyomdával?
Ha minden igaz, holnap délután tudok elmenni érdeklődni.
háát...1054 oldal 5 nap alatt lehetetlennek bizonyult... :beken:
ez a rossz hír. és persze teljesen magánjellegű, szóval inkább /me nem offol,
jöjjön jó(?) hír: írtam részt a Pusztítóból! remélem elmegy...
Három nap telt el amióta elhagyták Galambváros kikötőjét... (http://www.freeweb.hu/noriko/ship.doc)
(ui: már az eleje megvolt mire beindult a MAGUS-os topic, és mivel a helyszín hasonló (értsd:hajó), kéretik nem összehasonlítani a kettőt, mert szvsz annak megfogalmazása magávalragadóbb, főleg hogy foggalmam sincs a vitorlások felépítéséről... :rolleyes: :p)
uui: bocs Feldin a név miatt, hirtelen nem jutott más eszembe! De ígérem találok neked majd jobb szerepet! :rotflol:
Quote from: norikoháát...1054 oldal 5 nap alatt lehetetlennek bizonyult... :beken:
ez a rossz hír. és persze teljesen magánjellegű, szóval inkább /me nem offol,
jöjjön jó(?) hír: írtam részt a Pusztítóból! remélem elmegy...
Három nap telt el amióta elhagyták Galambváros kikötőjét... (http://www.freeweb.hu/noriko/ship.doc)
VÉGRE! Ja, el is felejtettem bocsánatot kérni a bugyuta földrajzi nevekért. Ez van, ha az ember csak összecsapja a dolgot. :rotflol: Ma elolvasom, csak most megyek jegybeíratásra.
Én nem haragszom az off miatt, érdekel, mi van veletek.
Quote from: norikojöjjön jó(?) hír: írtam részt a Pusztítóból! remélem elmegy...
El. :) in my not so humble opinion ;)
Feldin szerepével pedig szerintem semmi baj, nagyon hiteles volt :lol:
Huh... sokat termeltetek... :) NAGYON elnyomva érzem magam... :hehe: Majd ha lesz netem elolvasom az írásokat de termeltek mint a 3do a H3 kiegeket :) Csak így tovább! (((((Ramiz mit akartál avval a topickal????)))))
Quote from: blarkeHuh... sokat termeltetek... :) NAGYON elnyomva érzem magam... :hehe: Majd ha lesz netem elolvasom az írásokat de termeltek mint a 3do a H3 kiegeket :) Csak így tovább! (((((Ramiz mit akartál avval a topickal????)))))
Inkább úgy termelj írásokat mint Maxim Sims kiegeket :D
Quote from: XagaInkább úgy termelj írásokat mint Maxim Sims kiegeket :D
Jaaj! Csak lehetőleg eredetibbek legyenek ;) (no offense sims-rajongók :D )
Tőlem már megszokhattátok, hogy ilyesmiket írok, ugyhogy itt van egy újabb :) :
alighanem megtaláltam a leghosszabb magyar mondatot, ami visszafelé olvasva is ugyan azt adja:
Kis erek mentén, láp sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik!
Ezt a minap olvastam mircen :) Még mindig ütős :)
Egy vers, amit ugyan nem én írtam, de nagyon megfogott (kaméliavirág = korai halál jelképe)
Az őszi szél
törött fuvolán játszik,
kopog az eső az elhagyott ház
ablakának beszakadt papírján.
Kaméliavirág
hullik a nyomodra,
mely eltűnik a puha fűben.
Soridan, a vers jó, az avatarod ronda. :_piszka:
Quote from: PandóraSoridan, a vers jó, az avatarod ronda. :_piszka:
Izé. Ez azért felér egy hátúlról rohamból szívenszúrással!!!
Ez az egyik legjobb képe Soridan-nak, csak ez már a kihúzott verzió ... talán picit túl sok rajta a szépia, de szerintem szép.
Üdv minenki! Megnéztem a nyomdát, de nem találtam. Eddig még kerestem, hogy hátha nem megszűnt, csak elköltözött, de mivel nagy valószínűséggel ma vagyok utoljára, ezért abbahagytam. Sajnos semmi.
Az összes írást lementettem, szóval ha a nyár folyamán mégis találok valamit, és netet is szerzek egy öt percre, szólok.
Na, legyet jók nyáron, és írjatok annyit, hogy (szinte!) be se tudjam pótolni!
:_off:
Pandóra: most igazán megbántottál... hát hogy lehetsz ily' szívtelenül őszinte és nyers? Egy kissé finomabb, mondjuk afféle rávezető vallomás is megtette volna, de így azt kell mondjam, hogy sír a lelkem :P ( :D )
Nekem tetszik, a többi nem számít :D
Komplikato: lehet, hogy kissé tényleg sok rajta, de otthoni monitorom enyhén szólva is.... hmm, nem igazán alkalmas képszerkesztgetésre :)
Noriko, elolvastam!
Milyen kis csendes vagyok ott! :rotflol: Vagy még csak megjátszom magam? :rotflol:
Egyébként kicsit tömör, olyan, mint egy kötelezők röviden, de tesztik. (Kevés párbeszéd, az események egy-egy mondatban összefoglalás pl. kendőadás, de más jeleneteknél is.) Hiányolom a matrózok külsejének leírását is, szóval a részleteket. De ez kibővíthető.
Sori: rajznak jó, avatarodnak jobb volt az előző, amin látszott a kis arcod. BOCSÁNAT! Tényleg nem a rajzzal van baj, hanem az nem te vagy (nekem). És miért hátulról támadás? Szerintem ez elég szembe sikerült, bár nem tudtam, hogy Sori csinálta.
Quote from: SoridanEl.:)in my not so humble opinion;)
Quote from: PandóraNoriko, elolvastam!
Milyen kis csendes vagyok ott! :rotflol: Vagy még csak megjátszom magam? :rotflol:
Egyébként kicsit tömör, olyan, mint egy kötelezők röviden, de tesztik. (Kevés párbeszéd, az események egy-egy mondatban összefoglalás pl. kendőadás, de más jeleneteknél is.) Hiányolom a matrózok külsejének leírását is, szóval a részleteket. De ez kibővíthető.
huh! szerencse hogy nem ittam ma olyan sokat, különben nagyott csobbant volna most a naaagy kő ami leesett a szívemről!:p vagyis, örülök hogy megfelel. :)
Ja, részleteket én is hiányolom...de annyira sürgettél hogy össze kellett csapnom a dolgot! :hehe: meg ha részletekbe kezdek, sosem érek a végére, és mivel Pandóra belépésére voltál kíváncsi, ezt akartam megírni egészben, de ez hosszú folyamat és ezért egy kissé össze kellett tömörítenem...
(mindigcsak a kifogások... :rotflol: )
Tök jó az az odavissza mondat! :D :D
Családod már másé lett,
Elvesztél a vad Időben.
Senki lánya, most mi legyen?
Szerető ezer kellett,
De egy sem lelt szerelmet,
Hisz' álomködben lebegsz,
Csak egy szellemarc szeret.
Magányodban sírva remegsz,
Nincs ki fogja két kezed.
Noriko: olvastam a pusztító részletet!
Szépen ráéreztél Pandóra külsejére :) A törékenységre és a sápadtságra gondolok :D Nemtom, ez sugárzik róla? :)
De jó! Jól értem, ide beírhatom, a verseimet? Ugyanis én kiskorom óta írogatok verseket. Meg persze meséket is írtam már, meg most is írok folyamatosan több regényt is. (Az már más kérdés, hogy mikor lesznek befejezve :p)
Nos, akkor itt van egy régebbi versem (a címe a "Szeretet verse"):
Szépülő, épülő mennyasszony,
Zendülő, pendülő cimbalom.
Eredményes, kitartó munka,
Romantikus, szépszemű fiú.
Emberes, tiszta, körülmény,
Tanulni akaró diák.
Elfogadott, tanult hit,
Teremtő, szerető Isten.
Ez mind benne van egy szóban
a: SZERETETBEN
(Persze, ennél vannak jobbak is, csak most nem tudtam másikat előkapni.:))
Szia Meske!!!
Örülünk neked! igen, ide irogathatod a müveidet, amiket nagyon szívesen fogadunk!
pussza neked :) és nagyon aranyos a versed :) ha láttad, ilyen anagramma versekkel már itt is voltak igen jó "próbálkozások"
ujra érzem az alkotói vágyat ujjaimban....
hamarosan kaptok valamit...
Quote from: kisviraghamarosan kaptok valamit...
Sütit!!!! :hopp:
Egy anagramma próbálozás:
(Meske vers Tiaro módra :D )
SZótlanul tekint rám a szép hold
Előttem oly kietlen, vén táj
Reámszakadt minden földi gond
Elmúlás csak, ami itt rám vár...
Téged idéz ég szürke szeme
Látom arcod az árnyak között-
Enyém vagy, mégis néha fáj e
Kósza vágy halk szerelmed mögött...
Quote from: TiaroEgy anagramma próbálozás:
(Meske vers Tiaro módra :D )
SZótlanul tekint rám a szép hold
Előttem oly kietlen, vén táj
Reámszakadt minden földi gond
Elmúlás csak, ami itt rám vár...
Téged idéz ég szürke szeme
Látom arcod az árnyak között-
Enyém vagy, mégis néha fáj e
Kósza vágy halk szerelmed mögött...
Ez csontvelőig hatott o.O :tezsvir:
Ha már itt vagyok, egy újabb hangulatjelentés, a régi stílusban, de kicsit másként. ( Mindenkit megnyugtatok, van benne eső is, meg dohányzás is... :D )
Valami megváltozott. Igen.
A balkonon ültem, és furcsa hangulatban néztem az eget- a szürke legkülönbözőbb árnyalatait maszatolta szét valami felsőbb hatalom a kék háttér előtt. A viharfellegek alkonyi fényekbe burkolták a nappali világot is, erős szél hajlítgatta a vén fákat a házunk előtt. Különös csend volt, egy autó, egy hangosan beszélgető csapat se tévedt erre, csak a szél fütyült egykedvűen a lombok között. A távolban néha egy-egy villám fénye lobbant fel, a halk mennydörgés unottan visszhangzott a panelházak között.
Vihar készült. Lassan közeledett, de az embert mégis megborzongatta a tény, hogy egyszer idetalál...
A régi hangulatot kerestem, a szomorkás, keserédes magány illatát- de már csak megszokásból gyújtottam rá a hideg falhoz kuporodva. Talán már sosem fogom végleg elnyomni. Mégis...
Valami megváltozott. Itt lüktetett belül, játékosan incselkedve a gondolataimmal, de hiába kaptam utána, szétmállott, akár a füstcsíkok az ujjaim között.
Önkéntelenül is elmosolyodtam, és hátradőltem, amennyire csak a szűk hely engedte- a szél még utoljára végigsimította az arcom, hideg, jóleső ujjaival, aztán elült, mintha sosem lett volna, és egy mélyből feltörő mennydörgő robajjal leszakadt az ég.
Nem szemerkélő eső volt, hanem valóságos felhőszakadás- a víz hamar pocsolyákba gyűlt a betonon, és patakokként zúdult le a dombokon, elmosva a város minden mocskát.
Én csak ültem, és némán figyeltem az aláhulló cseppeket, hallgattam az egykedvű kopogást- de nem éreztem magamban a visszhangját. Lehunytam a szemem, és újra téged láttalak. Jóleső érzés volt, furcsa, szokatlan, és meleg...
Valami megváltozott. Még mindig nem hittem el, hogy igaz lehet, még mindig vártam az ébredést, a hideg, kérlelhetetlen döbbenetet... de ahogy telt az idő, a gondolat mind jobban kifakult, tartalmát vesztette- mintha ezt is elmosta volna a vihar.
Nem mertem szavakba, vagy akár konkrét gondolatba önteni az érzést, mégis biztos voltam benne:
Boldog vagyok.
Ennyi lenne az egész? Ez lenne a titkos kulcs, amit minden ember egész életében keres?
Az érzés mellé egy másik vegyült, alattomosan, de egyelőre személytelenül: élvezd, amíg lehet. Hisz elmúlik minden, minden egyszer...
De talán épp ez teszi széppé. A tudat, hogy egyszer véget ér, megsokszorozza az értékét, és az ember foggal-körömmel kapaszkodik a jelenbe, minden percét, minden pillanatát igyekszik elraktározni, hogy később felidézhesse...
Hogy elmondhassa: volt, amikor igazán, igazán éltem.
Volt idő, amikor boldog voltam.
Szeretnélek átölelni, szeretném, ha nem lenne köztünk egy fél országnyi távolság, átsuhanni a kilométereken, újra a füledbe suttogni, hogy szeretlek, és a szemeidben keresni a feleletet...
Megköszönni mindent.
Elmondani, hogy eddig egy kóbor árnyként éltem csak, ostobán, vakon, hitetlenül. Elmondani mindent, aminek te adtál értelmet, aminek te adtál valós tartalmat...
Elmondani...
A cigaretta teljesen leégett, szinte már égette a kezem. Mosolyogva pöcköltem ki az utcára, a parázs furcsa jeleket rajzolt a félhomályba. A vihar is megfáradt, elvesztette kezdeti erejét, mintha megvénült volna- a cseppek egyre lassabbak, a kopogás egyre halkabb lett...
Majd az utolsó is lehullott, és újra csend borult a házra.
Aztán...
Feltámadt az új szél, hogy elűzze a gondolatokat, és friss, hideg illattal hozza el az újrakezdés ígéretét.
Valami megváltozott, igen...
Valahogy mégsem bánom.
Soridan: :merci: :tezsvir:
Quote from: TiaroHa már itt vagyok, egy újabb hangulatjelentés, a régi stílusban, de kicsit másként. ( Mindenkit megnyugtatok, van benne eső is, meg dohányzás is... :D )
Eső külön öröm :D
na mármost. Teljesen feleslegesen, de megjegyzem: erre vétek bármiféle dícsérő szózatot zengeni, szinte már lealacsonyító az ismert pozitív jelzőket szajkózni sokadjára is.
/me feláll és fejet hajt
Ui.:
/me serious (de nem samu)
annnoooooo
Tiaro, én már semmit sem tudok mondani, csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz...
ilyenkor mindig elképzellek, és kicsit filmszerű az egész...
állsz, kicsit messze, szomorú-szép szemekkel, halvány mosollyan az ajkadon, félig felsandítva, fújja a szél a sálat a nyakadon... asszem tudjátok mire gondolok... cigi a kezedben, hanyag, szexi testartás... olyan fenkölt, mégis emberi... jujj kezdem elragatatni magam... :)
Tiaro, ez mesés volt!
Ma, utolsó nap alkalmából rendkívüli magyarórát tartottak. Meghívtak 2 művészt. Az egyik író a DTK-ban egy tanár. (S, majd oda akarok járni).
Na jó, a lényeg az, hogy ez az emberke a legutóbbi verseskönyvét osztogatta (volna, de csak 2 lány ment oda kérni tőle). Persze én voltam az egyik, s nem bántam meg, mert nagyon jók! Pl.:
A virágokról
Akkor leszel a legszegényebb,
ha már nem lesznek virágaid.
Rokonként szegődik hozzád az árvaság,
s növeszti magányod rácsait.
Ha már nem lesznek virágaid,
nem fogsz örülni semmi méznek.
És sírsz majd, ha arról álmodsz: nélküled
röppennek tovább a méhek.
(Vitéz Ferenc)
Egyébként találtam mégrégebbi verseket is.
A következőt pl. általános iskola 2. osztályában írtam:
Anya
Anyukámnak köszönhetem mindenem,
mindenem és életem.
Köszönhetem, hogy felnevelt engemet,
felnevelt és megölelt.
Mikor bántott valaki megnyugtatott,
Sírtam-rítam vígasztalt.
Anyukámnak mindenem köszönhetem életem,
Anyukám az életem!
na
alkottam
ma kifejezetten boldog voltam, mert jol sikerált egy vizsgám (titkárnő jött be, lehetett puskázni jol, stb)
szoval, nem olyan, mint mikor sötét a hangulatom
ezt már egyszer elkeztem írni, de akkor se fejeztem be
ez is most még csak az eleje, de most nem futotta többre időmből
szóval majd lesz folytatás
hamarosan... meg lehet még ezen is finomítás :)
meske: aranyos!
na, buta, feledékeny lányka!
hát nem elfelejtettem csatolni
tudjátok mire gondoltam!
Több itten törzstag emberkét látom, hogy jön anime táborba
ha eddig nem jutott volna eszünkbe: mindenki, aki tudja, hozza el a műveit, meg amennyit tud :)
igy lehet olyanokat is meg tudunk mutatni, amik gépen nem lehet, mert mondjuk nincs meg digitális formában. nekem pl több ilyenenm van.
meg a többieket is meg tudnánk ismertetni vele
és esetleg a tervezett kötetről is tudnánk beszélni, öszeállitgatni vagy valami hasonló
meg programnak se utolsó a felolvasóest, főleg ilyen jó munkákból :)
Quote from: kisviragha eddig nem jutott volna eszünkbe: mindenki, aki tudja, hozza el a műveit, meg amennyit tud :)
Rám számíthatsz! Én biztosan viszek majd. Nekem is inkább füzetekben vannak meg a verseim/meséim.
Quote from: kisviragmindenki, aki tudja, hozza el a műveit, meg amennyit tud :)
Én is nagyon kíváncsi lennék rá! :D
Azért ide is írhatna valaki :_piszka:
Én egy elég művészi vénákkal megáldott ember vagyok, mivel rajzolok fanartok-at is, csinálok amv-ket, és írok fanficeket, és nagyritkán még verseket is költök...pedig egyik szűlöm se volt művész..hmm ez van.
Szal a közel múltban firkantottam egy fanficet, elég bonyolult.
Trilogiát csináltam, melyből az első rész teljesen kész, a második és harmadik résznek a váza már kész. De a közeljővőben néhány kritika hatására, elkezdtem átírni az első részt..jelenleg még csak az első két epizódot írtam át...szal még van munka bőven vele...
Relunx
Ahoj! Végre vége az utsó vizsgának is, úgyhogy elképzelhető, hogy feltűnéseim száma drasztikusan megnő... :)
Folyománya: amint sikerül kialudnom a másnaposságom. :bsd:
Quote from: kisviragTöbb itten törzstag emberkét látom, hogy jön anime táborba
ha eddig nem jutott volna eszünkbe: mindenki, aki tudja, hozza el a műveit, meg amennyit tud :)
Én inkább ezt passzolom. Prózában addig nem szabadulnátok meg tőlem, amíg a 1245. kockás füzetet is végig nem olvassátok, lírában meg -mint gondolom feltűnt- nem vagyok valami jó, azt inkább meghagyom Tiaro-nak. :)
Tényleg, mi lenne, ha nyitnánk egy olyan topicot, amiben nem a saját írásaink lennének, hanem kedvenc költők/kedvenc írások? Mostanában olvastam egy csomó jó verset + szeretném beírni azt a monológot, amivel felvételizek majd egy színésztársulatba. :p
Na nézzük. Nem bírom ki. Még nincs kész, de nem tudom, élvezhető-e ilyen formában. Az első hét eseményei, visszajelzést komolyat kérek. Lécci.
Na, végre visszajöttem!
Soridan: nekem tetszik! Várom a folytatást. :)
Nemrég megint irtam egy kicsit:
A hajnal már közel,
várom, hogy a Nap mikor jön fel.
Sugara előtör a sötétségből
és lemossa a csillagokat az égről.
Ezek egymás után, szépen
eltűnnek a vidám fényben
de vissza tér majd mind mi most még fent ragyog
mikor már a Nap nincsen, csak a Hold.
De lelkemben mikor a Hold leszáll
nem oszlik fel mind a homály.
S mi a fényt hozná, a Nap
fogolyként vár egy halom kő alatt.
Minden, mi jut nekem az egy gyenge sugara
mit nem takar el a fekete kavics és moha.
Habár ez a boldogsághoz nem elég
de csak ettől él a remény még,
hogy a kőrakás egyszer megindul
és arany boldogságom végre szabadul.
Hi! Én csak most tértem vissza, de megyek is tovább, még pénteken van vizsga :beken:
Üdv Zanador! Tényleg jórég nem láttunk..izé olvastunk :p
Tetszik a versed, éljen a remény!
Soridan. huh! Mai nagyon fárasztó vizsgám után leültem, és elolvastam a Nézőpontokat. Amikor elkezdtem megrémültem, mert sosem bírtam felfogni az ilyen sci-fis dolgokat, és a végén mindig elvesztettem valahol a fonalat. Viszont szerencsére a naplós dolgokat általában élvezem, így nem adtam fel, és nem bántam meg, mert eddig még asszem tudtam is követni! :)
Bár a közjáték közben egy kicsit bonyi volt, de előkapartam csilhábos emlékeim és valahogy értelmeztem :p Meg a sok hely-egység-személynév is nagy tömegben érkezett, de lehet hogy csak én vagyok már túl fáradt.
Amúgy érdekes, kíváncsi vagyok hogyan alakul a személyzet sorsa. És annak külön örülök, hogy az utolsó bekezdéssel rájöttem mit takarnak az "implantok" :D
Szóval mint sci-fi mű, szerintem jónak ígérkezik. És ez most teljesen komoly és őszinte vélemény vala. :)
Most csak egy gyors reakcióra futja, Noriko számára:
Örülök, hogy követhető lett, ettől féltem a legjobban, hogy kusza esetleg, de ha - mint mondod - amúgy mindig belebonyolódsz, akkor külön öröm számomra, hogy most nem sikerült :)
Egyébként a vége már megvan jó szokásomhoz híven, már csak a köztes részt kell mehgírnom ^^"
:_off: Bocsi, de ezt muszáj megjegyezni és megkérdezni! :_off:
Zanador-nak:
Hmmm Chrono Cross (Serge)...jó választás!
Véletlenül nincs meg neked a Chrono Cross cd2-je? (psx iso)
Relunx
Helló újra! :)
Kiderült, hogy mégsem olyan egyszerû a fórum közelében maradni mostanában, de majd rajta leszek az ügyön.
Addig is: Soridan: naggyon hangulatos a részlet, már kíváncsi vagyok, mint hozol ki belõle. (Mivel komoly véleményt vártál, ez komoly, nem amolyan tiszteletkör, szóval hajrá... :hehe: )
Zanador: ismerõs hangvétel, ismerõs téma, nekem bejött... :D
S hogy valami érdemit hozzátegyek a fórumhoz, íme egy kissé... kucc... liberális vers:
Pogány himnusz
Újra fellobbant a parázs
Új tûz lángol a fejemben
Hamvain tomboló vad nász
Lüktet a zsigereimben
Új hold izzik vak egemen
S köszönt, mint régi jóbarát
Szavai égnek fülemben:
Olyan soká vártam már rád...
Oly jó ez a fájó dallam
A poklok mennye hív haza
A vén föld repül alattam
Kacag velem az éjszaka
Oly jó újra bûnbe esni
Karodban égni lassan el
Szemed villanását lesni
Amíg a kéj nem ragad fel
Ajkad íze imára hív
Pogány himnusz, õsi vad dal...
S szelíd, végtelen harcot vív
Arcom édes-lágy arcoddal...
Újra fáj az ódon zene
S hiszem, örökké hallhatom...
-Ha szétszakad is szívem vele
Örökké hallgatni akarom.
Tiaro: tetszik ez a vers, meg általában a többi is. :)
Nekem most ehhez képest egy nem összehasonlitható léptékű versikém van csak, pár nappal korábbi, de kb mára is jó (mivel ez lényegében csak egy helyzet leirás):
Csendes, nyugodt az éjszaka
Száll az eső illata.
A Hold is eltűnt már régen,
Felhők alszanak az égen
És én csak ülök egymagamban,
a sok-sok ezer gondolatban.
Lett volna hosszabb is, de az irás közben elveszett. :(
Quote from: TiaroAddig is: Soridan: naggyon hangulatos a részlet, már kíváncsi vagyok, mint hozol ki belőle. (Mivel komoly véleményt vártál, ez komoly, nem amolyan tiszteletkör, szóval hajrá... :hehe: )
Mwa.... ezek után kénytelen leszek magam megerőltetni, hogy véletlenül se rontsam le :D Nem baj, a motiváció megvan most már :merci:
QuotePogány himnusz
Kis huncut :D
Nekem tetszik nagyon :]
Hajnali fényben,
márványkő szobor arcán
harmatkönny csillog.
Útivers :)
Ez egy kis bolondság, csak úgy viccbõl készült (persze nem is vagyok egoista :rolleyes: ):
ÉN
Itt vagyok én,
és én,
meg egy én,
ami az enyém!
:)
Quote from: MeskeEz egy kis bolondság, csak úgy viccbõl készült (persze nem is vagyok egoista :rolleyes: ):
ÉN
Itt vagyok én,
és én,
meg egy én,
ami az enyém!
:)
Muhah... aranyos :D
Karma
Van az úgy, hogy menned kell,
nem tudod merre, vagy miért.
Csak az utat látod elõtted,
s te követed, mert érdekel.
Van az úgy, hogy nincs tovább,
nem számít már semmi sem,
egy dolog van, mi tovább visz:
az ismeretlen végtelen.
Van az úgy, hogy meghalunk
s ha szerencsénk van, túléljük,
de utánunk nyúl a múlt,
akárhogy is kerüljük.
Van az úgy, hogy ébredünk
s hálát adunk az Égnek,
olykor arra riadunk,
hogy elhagyott az élet...
Van az úgy, hogy végetér.
Megszokhattuk volna.
Ilyen az ember. Csak remél...
Pedig tudja, hogy nincs miért.
Ezt most ebben a percben találtam ki, s szerintem nem is lett olyan rossz:
Nyáron sok a szép álom
S mégis megsegít a várrom,
Mikor mászol a hegyekben,
Vagy csak napozol a nyeregben,
S a ló visz tovább a tájon át.
Vágyol már az egész nyáron át,
Hogy szerelmeddel légy egy éjszakát,
S örülj a létnek az álmon át,
Mert nyár van, s nincs semmi más
Csak a kikapcsolódás!!
Na, elég fejlõdõképesnek látszól. :jee:
Persze kis stilisztikai ráncfelvarrás ráférne, de a mondanivaló avagy érzés át jött a mostani szövegbõl is, és azt hiszem az a lényeg.
Gratulálok és várjuk sok szeretettel a következõt.
ááááááááááááááá
Soridan-sama!!!!!!! (upc... bocsi... de most muszály volt...)
hol a folytatás???? ide vele! akarom!most álmatlan éjszakákat fogsz nekem okozni!
jajj... remélem lejött, hogy nagyon jó volt! a nevekkel eleinte kicsit bajom volt, de aztán letisztult ;>
elolvasgattam a többit is, és csak jókat mondhatok, mint mindig :)
Meske naggyon aranyos dolgokat hozol össze, csak igy tovább!
Rounin otaku-ja (remélem jol emlékszem, hogy ez az akarna lenni :) )is nagyon ott van
mostmár talán lesz idõm nekem is irogatni. Soridan tudja, de nemrég elkeztem egy jó kis történetet. ;> igaz már egyszer elkeztem azt, csak most kicsit átírom. szóval jó lesz az. remélem :)
Nahát új arcok :) Rég jártam erre :)
Rounin, ez a rendelésre készült vers...Gratula hozzá!!! :)
valahogy ismerõs érzés szép formába öntve
Éppen most irtam egyet. Elég érdekesre sikerült, és a fele sajna elveszett, de nem úszátok meg. :)
A csendtõl már fáj a fülem
Hiányzik a megszokott ütem
Hiányzik, mint te melöllem.
Régen pedig szó sem kellett,
Hogy elmondjuk azt ami tetszett.
Hát miért kellett elmenned?
Érzem valami kiürül
Belõllem legbelül,
És a testem kihül.
Mióta nem vagy itt hiányzol,
Mert nincs aki ápol.
Menekülök én is a világból.
Miért kellett elmúlnia?
A levélnek lehullnia,
És minden fénynek kihunynia?
Mostani regényem egy szigetrõl szól, s teljes egészében tudom a történetet, s már az elsõ fejezetet meg is írtam, csak van egy kis gondom.
Az elsõ fejezet az õskórban játszódik, s a másodiknál már van egy nagy ugrás, s nem tudom, hogy hogyan kezdjek bele. Ugyanis az már abban az idõben játszódik, amikor Amerikát felfedezték és özönlöttek a gyarmatosítók.
Szivesen megmutatnám az eddig leírtakat, csak az egy füzetben van leírva, s egy kicsit hosszú lenne ide begépelni... De a táborba minden bizonnyal elviszem majd!
Csak azért gondoltam, hogy ezt megírom, mert nagyon régóta megvagyok akadva ezzel, hogy egyszerûen nem tudok belekezdeni a 2. fejezetbe, pedig már írnám rég tovább, csak nem tudok egy kis átvezetõ szöveget kitalálni. Gondolkoztam ilyesmiken, hogy :Több ezer évvel késõbb a szigetünkön nagy változások történtek meg hasonlók, de valahogy egyik sem volt jó igazán. Tudna nekem valaki segíteni? Elõre is köszi.
Hali!
Szükség van átvezetõ szövegre?
Csak ötlet, hogy az elsõ részt zárd vmilyen képpel, s a következõ fejezetet kezd ugyanazzal a képpel. Pl. naplemente képével zárod az elsõ részt, a következõt pedig azzal folytatod, hogy xy épp a naplementét nézi. (Amíg nem tudom a sztorit, addig mondjk jobb ötletem nincs, ezt is a filmes megoldásból "lopom")
Quote from: DamnatusSzükség van átvezetõ szövegre?
Csak ötlet, hogy az elsõ részt zárd vmilyen képpel, s a következõ fejezetet kezd ugyanazzal a képpel. Pl. naplemente képével zárod az elsõ részt, a következõt pedig azzal folytatod, hogy xy épp a naplementét nézi. (Amíg nem tudom a sztorit, addig mondjk jobb ötletem nincs, ezt is a filmes megoldásból "lopom")
Nos. Az 1. fejezet úgy végzõdik, hogy meghall a szigetlakók vezére, s temetés helyett belelökik a szigeten lévõ vulkánba, hogy senki emberfia soha többé ne lássa a õt. A vulkán belsején pedig él egy nõ, aki a vezetõt elégeti a lávában... Ide hogy szurjak be egy naplementét? De azt sem tudom megoldani, hogy a következõ jelenetben a vulkán gyomrában vagyunk, mert az egyedüli ember, aki ott volt az 1. fejezetben, az addigra réges rég meghallt. De azért nem lenne olyan rossz ötlet. Még gondolkozom rajta. Azért köszi.
akkor kezd azzal, hogy épp belelöknek egy embert, holmi áldozatként a õslakók, vagy valami kivégzés végett, vagy csak poénból ;>
na jó, lehet hogy ez kicsit morbid volt, de nem hagyhattam ki :)
:hopp:
Quote from: kisviragakkor kezd azzal, hogy épp belelöknek egy embert, holmi áldozatként a õslakók, vagy valami kivégzés végett, vagy csak poénból ;>
na jó, lehet hogy ez kicsit morbid volt, de nem hagyhattam ki :)
:hopp:
Kössszi, talán éppen ez, az amire vágytam. Tényleg tök jó ötlet. Lehetne, hogy egy felfedezõt löknek bele... vagy a szigeten lenne egy gonosz emberke, akit épp belelöknek, s ez alapján bemutatnám a szigetet, hogy miként változott meg... Hálás köszönetem! :merci: Megadtad nekem az ihletet. Asszem máris nekilátok, nehogy elfelejtsem.
Mégegyszer köszi!! :hail:
(Lehet, hogy megjelenik a szigeten egy istenség Kisvirág nevezettel ;))
Helló!
Már csak 3 nap, és találkozunk!
A mûvek, amiket most láttam elõször:
Soridan Nézõpontok-ja: kezdetnek nagyon jó, érdekes, bár elég tömör, nem tudom megjegyezni, hogy most ki ki, egyszerre lett az összes (vagy majdnem összes) fõbb szereplõ felsorakoztatva, ami nem baj, ha késõbb figyelsz arra, hogy emlékeztesd az olvasót, hogy ez vagy az kicsoda, micsoda, melyik intézmény, melyik bolygó, melyik kód fontos és miért. Nagyon tetszett a naplós megoldás, de ha lehetek pofátlan, és ennél is jobban beleköthetek, én kihasználtam volna a lehetõséget, hogy a naplóírás módjával is jellemezzem a szereplõket. Nem éreztem az írások stílusában különbségeket. Valószínûleg csináltam volna egy olyan szereplõt, akinek a naplója annyiból áll, hogy ,,5.00: reggeli edzés: futás és fekvõtámasz, 7.30: reggeli: rántotta zöldségekkel, 8.00: eligazítás: XY hadnagy aznapi parancsa" stb., egy másikat, aki viszont teljes buzgósággal elemzi saját és mások lelki folyamatait, hogy segítsen az öngyilkosságok visszaszorításában, és egyéb sajátos módokat a naplóírásra.
Emellett (biztos lányos dolog, de) remélem, több lesz majd benne az emberi dolog, mint a politika.
Meske, én csak annyit tennék, hogy 2. fejezet, és elkezdeném írni, a nép meg majd csak rájön, hogy itt ugrásról van szó, de ha már az elsõ mondatban jelezni akarnám, valami, a modern világra jellemzõ képpel indítanék. (pl.: ,,XY mereven bámulta a képernyõt. – Nem igaz, már megint egy vírus...")
Rounin, a Karma nagyon :lol:
Tiaro, a megszokott színvonal. :) Nekem akkor tetszik igazán egy vers, ha magamra ismerek benne, ez most hiányzott, de ez az én bajom. :)
Most, hogy szépen sorra-kritizáltam mindenkit, gondolom, legnagyobb örömötökre, beírok részletet az én kis regényembõl (ti hogy adtok címet valaminek???), és remélem, hasonló õszinteségre számíthatok.
Meske: Szvsz nem kell erõltetni az átvezetõ szöveget. Sok író használ olyan vágásokat, amiket akár a filmekben is látsz. Csórikám belezuhant, hatásszünet, aztán jöhet egy teljesen más szál.
Quote from: TiaroMeske: Szvsz nem kell erõltetni az átvezetõ szöveget. Sok író használ olyan vágásokat, amiket akár a filmekben is látsz. Csórikám belezuhant, hatásszünet, aztán jöhet egy teljesen más szál.
Nem baj, mostmár megvan. Haladok vele tovább. :)
Kisvirág: Ezer bocs és medve, de nem lettél isten csupán csak egy királylány (aki az egyik fõszereplõ), ugye nem olyan nagy baj? :p
hm... meske... hát lehet hogy tulélem :P
igy is nagy megtiszteltetés, hogy egyáltalán belekerültem
arigato
Ezt a gyermekverset most találtam ki. Talán majd a keresztfiamat ezzel fogom altatni :) (mondjuk ez most elég béna lett, de sebaj, majd legközelebb jobbat írok ;) )
Kicsi, kerek ez a föld,
Mégis olyan nagy a köd,
Elvész aki messze néz,
Nem találni hova lépsz.
Távol van a messzeség,
Mégis elvisz egy mesét,
Aki innen hallgatja
A történetem, nézz oda!
Városokból kifele,
Az erdõkbe befele,
Mehetsz egyszer izibe,
Mikor biciklizel be.
Ennyi mára gyerekek,
Jó éjszakát tinektek.
Aludjatok párnával,
Mint egy pici báránnyal.
:) Nem rossz. Az utolsó két sor nagyon tetszett! :D
A legjobbkor akadtam erre a postra így hajnali 2 óra körül.
Altatónak kiváló! :)
Na de most már me...gyek...zzzZZZ
A koromsötétben semmit sem lehet látni,
Mozdulni nem tudsz, csak állni és várni.
Földöntúli hangok töltik be a teret,
Belül érzed, ez csak a túlvilág lehet.
A csípõs szél megérint, hideg, mint a márvány,
A hidegrázás terjed, akárcsak egy járvány.
A tömény, párás lég vasmarokkal fojtogat,
A halál ezen arca nem hagy vérfoltokat.
Érezvén a végtelen köd fûszeres illatát,
Szívverésed hirtelen dobpergésbe vált át.
A szúrós szag kegyetlenül markol tüdõdbe,
Menekülnél, de a félelemtõl ide vagy kötõdve.
Minden veszni látszik, közeleg egy rém,
Csontig belédhatol a könyörtelen, rideg fém.
Utolsó réményed egy parányi fényszikra,
Mire hozzádér, csupán árnyékos holdfirka.
huhh, ez hideg, sötét, nyirkos és halálos!
nagyon jól lejön a hangulata... nekem futkosott a hátamon a hideg, mikor elolvastam....
Nah, akkor megpróbálom csatolni a már az elõzõ oldalon ígért részletet. Ott van egy kis magyarázkodás is az elején, ami segít hova tenni.
Most két hétig nem leszek netközelben, de ettõl csak nyugodtan írjatok kritikát.
Háláli egy darab Exo, majd beleszövöm 1-2 Mágus kalandba mikor a karik elhallnak :bsd: :D
A köv. pár sort a tábor utolsó estéjén lévõ madárka segítségével sikerült összeraknom:
Este van, este van,
valaki ott kint van,
egy madár szál ottan,
majd nagyot koppan.
Kis hülye állat,
nekimegy a falnak,
még egyszer koppan,
aztán elballag.
Kisvirág, Xaga köszönöm szépen :)
örülök, hogy teccett :D
majd igyexem még írkálni
A következõ kérdésem lehet, hogy nagyon :lame:-ként fog hyangzani (de mi tagadás, ilyen téren az vagyok! :rolleyes: ):
Hogyan kell word documentumot csatlakoztatni a postomhoz? :confused:
Quote from: MeskeHogyan kell word documentumot csatlakoztatni a postomhoz? :confused:
Kicsitt lejebb mész van olyan hogy Additional Options annak van egy olyan része hogy Attach files és ott egy olyan gomb hogy Manage Attachments. Klick és ott lehet csatolni fileokat.
Quote from: XagaKicsitt lejebb mész van olyan hogy Additional Options annak van egy olyan része hogy Attach files és ott egy olyan gomb hogy Manage Attachments. Klick és ott lehet csatolni fileokat.
Ok! Hálás köszönet! :merci:
Tehát, a továbbiakban csatolok egy naplót, ami pályázatra készül, úgyhogy keményen tessék bírálni, mert még van idõm kijavítani, meg még persze nincs kész teljesen... (egy biztos, már túl vagyok a felénél! :))
Na van egy teljesen új, amit most irtam fél perce. (látszik) :)
Álmomban voltam hõs lovag.
Sorra bejártam a falvakat.
Lesve segélykiáltásokat,
És gyöztem nagy sárkányokat.
Álmomban voltam hatalmas varázsló,
A sötétségre vadászó.
Kinek erejével mind ki szembeszállt
Mindig meghátrált.
Álmomban voltam már gazdag,
Álmomban voltam már szabad.
Álmodtam már meg a múltat
És láttam képet, mi jövõt mutat.
De te elvetted az álmaimat,
El, mind a sokszázat.
Azóta már ha behunyom a szemem,
Nem álmodok mással csak veled...
Quote from: ZanadorNa van egy teljesen új, amit most irtam fél perce. (látszik) :)
Álmomban voltam hõs lovag.
Sorra bejártam a falvakat.
Lesve segélykiáltásokat,
És gyöztem nagy sárkányokat.
Álmomban voltam hatalmas varázsló,
A sötétségre vadászó.
Kinek erejével mind ki szembeszállt
Mindig meghátrált.
Álmomban voltam már gazdag,
Álmomban voltam már szabad.
Álmodtam már meg a múltat
És láttam képet, mi jövõt mutat.
De te elvetted az álmaimat,
El, mind a sokszázat.
Azóta már ha behunyom a szemem,
Nem álmodok mással csak veled...
Tök áthatott, nagyon klassz! :cool:
Pláne a 3.-4. verszak ragadott meg különösen!
Quote from: PandóraSoridan Nézõpontok-ja: Nagyon tetszett a naplós megoldás, de ha lehetek pofátlan, és ennél is jobban beleköthetek, én kihasználtam volna a lehetõséget, hogy a naplóírás módjával is jellemezzem a szereplõket. Nem éreztem az írások stílusában különbségeket.
Igen, ez nekem is feltûnt... a stílusok nem elég elkülönültek. Igyekszem kiküszöbölni, és megsúgom, ez még korántsem az összes szereplõ :) Nem is mind állandó tag :)
Köszönöm a véleményt nagyon :merci:
QuoteRounin, a Karma nagyon :lol:
Ezen mi a lol?? :confused:
Quote from: XagaHáláli egy darab Exo, majd beleszövöm 1-2 Mágus kalandba mikor a karik elhallnak :bsd: :D
A köv. pár sort a tábor utolsó estéjén lévõ madárka segítségével sikerült összeraknom:
Este van, este van,
valaki ott kint van,
egy madár szál ottan,
majd nagyot koppan.
Kis hülye állat,
nekimegy a falnak,
még egyszer koppan,
aztán elballag.
Marharépa :D :lol:
A naplóval már egész jól haladok, azt hiszem nemsokára be is fejezem. De mostmár ideje is lenne... :)
Nektek mi a véleményetek róla, tán túl hosszúra sikeredett, s azért nem írt senki semmi választ rá?
Ha érdekli valakit, egy fentebbi postomban közöltem. Talán pont ebben! (http://usteam.uw.hu/forum/showpost.php?p=45595&postcount=709)
Ha lesz érdeklõdés, majd a befejezését is bepostolom, ok?
igazábol, szerintem csak uborkaszezon van :)
nekem is csak olvasni van idõm itten. különben a MAGUSozás hatására elkezdtem irni egy új novellát. egész jó lesz.
meg majd hamarosan, ha hazaér végre a gépem, talán a gépeléseket is befejezem, és akkor megint jelentkezem
de már csak két hét suliig, utána gondolom megint fellendül itt az élet
Az uborkaszünet nagyon is igaz, de talán csak átmeneti...
Addig is, magyarázom a bizonyítványomat: :)
Itt cseng a dallam
Érzem a lelkemben
Hallom a fejemben
Lángol a szívemben
Itt kínoz egyre
Lassacskán megõrjít
Sötétségbe taszít
Élve kettészakít
Eleven tûz ez
Vén láng-szimfónia
Izzó melódia
Vad kakofónia
Bár leírhatnám
Papírra vethetném
Sziklába véshetném
Szélbe nevethetném
Bárhogy próbálom
Megtenni nem tudom
Tán nem is akarom,
Tán nem is akarom...
Quote from: kisviragelkezdtem irni egy új novellát. egész jó lesz.
De szerény :ejj: :D
//www.mind-egy.hu
Olvassatok és gyógyuljatok
Quote from: ExoA koromsötétben semmit sem lehet látni,
Mozdulni nem tudsz, csak állni és várni.
Földöntúli hangok töltik be a teret,
Belül érzed, ez csak a túlvilág lehet.
A csípõs szél megérint, hideg, mint a márvány,
A hidegrázás terjed, akárcsak egy járvány.
A tömény, párás lég vasmarokkal fojtogat,
A halál ezen arca nem hagy vérfoltokat.
Érezvén a végtelen köd fûszeres illatát,
Szívverésed hirtelen dobpergésbe vált át.
A szúrós szag kegyetlenül markol tüdõdbe,
Menekülnél, de a félelemtõl ide vagy kötõdve.
Minden veszni látszik, közeleg egy rém,
Csontig belédhatol a könyörtelen, rideg fém.
Utolsó réményed egy parányi fényszikra,
Mire hozzádér, csupán árnyékos holdfirka.
És közben VHD OSt-t hallgattam :D ... nagyon tetszik. :hail:
Quote from: RouninÉs közben VHD OSt-t hallgattam :D ... nagyon tetszik. :hail:
Arigato Gozaimashita!!! :D :merci:
Hali!
"az esélye erre kevesebb volt, mint északföldi parasztnak a túlélésre egy kahrei naftaköpõvel szemben"
Ez tetszik!Egyébként az egész is.
Ajjajj
mióta nem szóltam már hozzá ehhez a topichoz... sõt egyetlen fórumhoz... na de sebaj, van net, van élet :) beszúrok egy kis, ironikus részletet, amolyan J. Goldenlane stílusban, mert az utóbbi írásaitok elég komolyak :PPPPP
Gildera már maga számára zavaróan sok ideje lovagolt a Karavánok Erdejében. Kezdte nagyon idegesíteni ez a sok fa. Amikor elhatározta, hogy a Rózsák Völgyébõl felmegy északra és megnézi a Tûz-csúcsot, még teljesíthetõnek tûnt a feladat. Karaván azonban Anklenmondba ilyen idõben nem igazán szokott indulni. Majd tavasszal... hogy is mondta az a dagadt fickó?
- Drágám, még akkó' se indulnék el így tél elõtt Anklenbe, ha a kéthónapos út minden éccakáján mekkapnám azt az édes kis segged...
Gidera valamennyire megértette az álláspontot így õsz végén, azonban nemesenszületett és pap volt, úgyhogy kettõs büszkesége miatt elsõ lépésként szénné perzselte a fickó arcát (már zavarta a szõrös, vastag, matató kéz), aztán erõsen elgondolkozott azon, hogy esetleg rágyújtja még a ruhát is. Végül engedett a késztetésnek, és egy arasznyi tûzskorpiót zavart a fickó nadrágjába. Elvégre Pyrus tanítása szerint az érzelmek a szellemi tûzbõl táplálkoznak, és ha az isten egy követõje vagy papja megtagadná õket, magát a tüzet, Pyrus lényegét tagadná meg. Emiatt amikor a vöröshajú lány avval a tudattal ment ki a karavánmester sátrából, hogy a fickó most egy évig nem fog asszonyszeméllyel hálni, meg sem fordult a fejében, hogy rosszat csinált. A város vörösköpenyes Rózsarõsége persze másképp gondolta, így rövid úton kitették a szûrét a Rózsák Városából.
Jobb híján egyedül vágott neki a vadonnak. Eddig semmi jelentõs nem történt - leszámítva, hogy egy alkalommal farkasok, négy alkalommal pedig rablók rontottak a látszólag védtelen, fegyvertelen nõre. Gild azonban nem csinált mást, mint hogy öt elszenesedett tisztást hagyott maga mögött feketére égett hullákkal.
Megkönnyebbülten vette észre, hogy ritkulnak a fák. Kiért a Zöldpusztára. Az erdõ után jólesett ez a kis változás, de még mindig túl sok volt a zöld. Emellett tisztában volt vele, hogy magukat "kalandozóknak" tituláló figurák szokása használni ezt az utat, amin haladt. Így amikor meglátta a négyfõs csapatot szembeügetni, nem lepõdött meg túlságosan. Gondolkodás nélkül kibogozta batyujából a lángkardot.
Amikor körülbelül nyíllövésnyi távolságra értek, Gild szemügyre vette õket. Zsoldosok: egy lovag, egy íjász és két köpenyes. Varázstudók...
Egy perc múlva már tudta, hogy ezt nem fogja egyszerûen megúszni. Meglátta a tagbaszakadt, teljesvértes harcos szemének a csillanását. Érezte a mohó tekintetet, ami végigméri karcsú termetét és telt kebleit. Asztrális látásba siklott, és még kettejüknél (az íjásznál és az egyik kámzsásnál, aki egy isten bélyegét viselte) fedezte fel azt a tüzet, amit elfogadni elfogadott, de istensége egyik nagy baromságának tartott. Remélte, hogy az egyház nem fogja kiátkozni, amiért most szembeszáll ezzel a lángolással.
A lovag és az egyik kámzsás (istenszimbólummal a köpenyén) odaértek hozzá. A páncélos undorítón felröhögött.
- Szervusz, kislány - vigyorgott. Foghíjas volt a mosolya, és Gild egy méternyi távolságból érezte az undorító leheletet. - Nahát, mi az az öledben? Fegyver?
Gild megpróbált továbbmenni és tudomást sem venni a fickóról, de az íjász lova elzárta az utat.
A papszerû kámzsás megragadta a vállát.
- Mi az, hölgyem? Máris távoznál?
- Kihagynál egy kellemes kis beszélgetést négy úriemberrel? - fûzte hozzá az íjász fickó.
Gild nem szólt. Elkezdte felidézni magában a tüzet.
- Na mi van, leányzó? Nem teszed el azt a csúnya kardot? Nem járnál rosszul, ha valami más kerülne helyette az öledbe - vigyorgott a "lovag".
Gildera koncentrálás közben megfogta a kard markolatát.
- Ejjnye, ne hadakozz - szólt a pap, aztán a lány karja felé nyúlt.
- Ha közelebb jön a macsod, tõbõl levágom - jelentette ki halkan, de határozott hangon a lány. Amikor ez nem hatott, egy könnyed csuklómozdulattal elõrántotta a hullámos fegyvert és átvágta vele a pap könyökét.
A fickó felordított, karja élettelenül érkezett vissza az oldalához.
- Te kis... - kezdte a lovag kardot rántva, de mire elõhúzhatta volna, egy irdatlan méretû tûzgömb vágódott az arcába. Lovastul megsült.
Az íjász káromkodott egy cifrát, majd hátrább ugratta a lovát és elõrántotta az íját. A másik kámzsás közben felfoghatta a helyzetet, mert a lány következõ tûzvarázslatát egy vízpajzs állította meg a levegõben. Gild kezdte úgy érezni, hogy rosszul áll. A pap szintén eltávolodott tõle, és elkezdte a sebét gyógyítani, az íjász vesszeje átjárta a lány lovának a torkát, a varázsló elme-varázslatát alig tudta lerázni magáról és már energiája se nagyon volt.
Ügyesen ért földet és gyorsan arrébb gördült, majd amikor talpra ugrott, ugyanazzal a lendülettel három apró dobótût hajított a varázsló felé. Kettõt megállított a csuhás védõmágiája, a harmadik pedig csak a férfi bõrét karcolta meg.
Ez is elég volt, hogy a varázstudó ájultan hulljon alá a nyeregbõl. Mimózavirág.
A pap közben abbahagyta a gyógyító varázslatot, megjavult jobbkezével elõrántott egy talizmánt. Egy pillanattal késõbb ezüst ragyogású buzogány, pajzs és teljesvértezet jelent meg a férfi kezeiben és testén. Gild kezdte rosszul érezni magát... és ezt az érzést nem enyhítette a bal lábikrájába vágódó nyílvesszõ. A kín könnyeket csalt a lány szemébe, de akarata utolsó morzsáival elszabadított minden hatalmat, amit még elõ tudott kaparni. Még annál is többet... A tûzkitörés kivégezte a lovakat, a varázslót, az íjászt és a környék növényzetét.
A pap azonban megúszta. Az ezüst fény megtörte a lángok hatalmát.
Gildera talpra kászálódott, de egy ezüst fényben lesújtó ököl került a látókörébe. A fájdalmat már alig érezte, amikor átsiklott az eszméletlenségbe.
Ahogy telnek az évek
s életed éled,
mi néha s olykor
tombolva lángol;
el sose árul
el sose árvul...
Ha életed éled,
görögtûz éled,
s ha nem is kéred,
de felperzsel Téged,
s a holthamu lélek
életre éled -
új hajnalra ébred...
Mert életed éled,
utad az évek,
s bárhogy is nézed,
a szíved nem téved...
ha mégsem így érzed,
hát könnyedén véged...
És én csak nézlek,
ó, bohókás Élet:
mi az a vétek,
amiért élek??
De azt hiszem ért'lek:
talán mert félek...
Kialvatlanság, hajnali kelés, 8 óra feszített koncentráció, majd szakadó esõben, villámok hasogatta viharfellegek alatt bõrig ázva s utána buszon rázkódva jutott eszembe. Nem vers, s nem is... hmm, nem tudom mi ez. Csak úgy valami.
Quote from: Ner-sanEz N-A-G-Y-O-N jó! Hadd gratuláljak hozzá! Egyszerû, de valahogy mégis...vagy inkább pont ettõl... :cool:
Az utolsó versszak... nagyon üt. Pongyola megfogalmazás ez részemrõl de talán ez a legkifejezõbb pár karakterben.
Nya. rounin: a második vers nagyon tetszik, a többit még nem volt idõm elolvasni.
most postolok két válogatást. a villanások minden darabját olvastátok már, csak így egymás mellé mögé válogatva szerintem különleges hangulata van.
az álomélmények minden részét még nem ismeritek. mostanában volt idõm, hogy összeszedjem õket. lassan a többit is befejezem, átnézem, rendszerezem :)
Quote from: RouninAhogy telnek az évek
s életed éled,
mi néha s olykor
tombolva lángol;
el sose árul
el sose árvul...
Ha életed éled,
görögtûz éled,
s ha nem is kéred,
de felperzsel Téged,
s a holthamu lélek
életre éled -
új hajnalra ébred...
Mert életed éled,
utad az évek,
s bárhogy is nézed,
a szíved nem téved...
ha mégsem így érzed,
hát könnyedén véged...
És én csak nézlek,
ó, bohókás Élet:
mi az a vétek,
amiért élek??
De azt hiszem ért'lek:
talán mert félek...
Ez valami mesés volt!! :jee: :kiraly:
Most teljesen elaléltam...
Quote from: MeskeEz valami mesés volt!! :jee: :kiraly:
Most teljesen elaléltam...
/me csak somolyog borostája mögül. Örülök :) Csak be ne üsd a fejed.
Sziasztok!
Huhh, de kis aktívak voltatok! :) Akkor most jöjjön a tõlem szokásos hogyan-haragítsunk-meg-egyetlen-posttal-minél-több-embert címû szösszenet.
Kisvirag csatolt írásait még nem volt energiám elolvasni, de nagyon kellemesen meglepõdtem Ner-san novelláján. Bár meglovagolja a Usteam-en (kicsit túlságosan is) divatos MAGUS-feelinget, de végre valami más! Végre emberi érzelmek, hétköznapi sors, olyan, amihez nem kell lovagnak, papnak, szuperhõsnek lenni! Egy reménytelen szerelem, de nem a MAGUS-os lovagregényes séma szerint, mert a megoldás nem halál vagy happy end, ahol a lány felismeri a fiú értékét, de nem is történik a fiú részérõl sem semmi szélsõséges. Nem indul egy karddal / tûzpallossal / baltával a világnak, csak él tovább ezzel a kudarccal, ahogy a legtöbb ember tenné. Le a kalappal, Ner-san! És ne csüggedj, hogy csak a MAGUS-os utalásodat érte elõttem dicséret, most arra van kereslet (most ezen meg ne sértõdjön senki, ez csak az én meglátásom), de én pm-ben továbbra is kíváncsi vagyok a hasonló írásaidra.
Ja, érdekelne titeket egy olyan topic, ahol nem saját írások lennének, hanem kedvenc íróktól rövidebb idézet, kedvenc könyvek ajánlgatása?
HAliho! végre nekem is sikerült elolvasnom a két utolsó novellát. Ner-san, tényleg le a kalappal, nekem nagyon, de nagyon tetszett! blarke, a tied is tetszett, a sztori nagyon jó, bár engem zavartak a párbeszédek megfogalmazásai...
holnap még lesz három vizsgám, aztán végre egy kis idõm... mostmár nagyon szeretném befejezni az ígért novellákat. nem csak miattatok, sõt, harag ne legyen belõle, de elsõsorban nem miattatok :) engem öl már meg a kíváncsiság, mi lesz a vége, mert bármennyire hihetetlen, még én sem tudom... mindig írás közben alakul ki... :)
Quote from: PandóraJa, érdekelne titeket egy olyan topic, ahol nem saját írások lennének, hanem kedvenc íróktól rövidebb idézet, kedvenc könyvek ajánlgatása?
Enegem biztosan érdekelne egy ilyen topic!!! Így is van elõtétben egy csomó könyv, amit majd el akarok olvasni, hadd legyen mégtöbb! :D
Ner-san:
Nekem is nagyon tetszett az írásod!! :jee: Nálam ez ütött a legnagyobbat:
Quote from: Ner-sanS mert már régóta hízlaltatta magát ez a lángoló sörényû, jégkristály-szemû bestia, nem esett nehezére a vacka közelébe merészkedõ tündérkéket rövid idõ alatt fölfalnia.
Iszonyúan jó ez a kép! :D
Természetesen én is kíváncsi vagyok a további írásaidra!!
Angyal voltam...
----------------
Angyal voltam álmaimban,
erõ feszült szárnyaimban,
enyém volta csillagos ég,
de mindez nekem nem volt elég!
Álmaimban angyal voltam,
búra-rosszra nem gondoltam,
sorsom nem volt halandó lét,
de mindez nekem nem volt elég!
Álmaimban voltam angyal,
sejtelmes-szép, tiszta arccal.
Mind azt mondták: õ egy szépség.
De mindez nekem nem volt elég!
Azt álmodtam, angyal voltam,
s én mohó azt akartam,
minden tudás enyém legyen -
mert amim volt, kevés nekem.
Angyal voltam álmaimban,
amit kértem, meg is kaptam,
S hogy elég nem volt - felébredtem.
Ez lett az én büntetésem.
Pandóra: még mindig nem tudom miért lol a Karma.... :confused:
/me persistent
Huuuuuh..... /me most naggyon erösen visszafogja magát, hogy ne ejtse ki azt a két tiltott szót. sajnos semmi más nincs, ami ki tudná fejezni, azt, amit ilyenkor érzek, ha Rounin a te müveid olvasom.... angyal vagy.... nem csak álmodtad. :)
Quote from: kisviragHuuuuuh..... /me most naggyon erösen visszafogja magát, hogy ne ejtse ki azt a két tiltott szót. sajnos semmi más nincs, ami ki tudná fejezni, azt, amit ilyenkor érzek, ha Rounin a te müveid olvasom.... angyal vagy.... nem csak álmodtad. :)
Ne játsz az életeddel ;)
Hmmm... inkább lennék kárhozott :) Azokat nem köti gúzsba megannyi szabály ...
Nagyon köszönöm... :merci:
Quote from: RouninAngyal voltam...
Uffff....asszem most ennyi jön ki belõlem :tezsvir:
Quote from: RouninAngyal voltam...
----------------
Én is! :) Ja, de ez biztos nem meglepetés számotokra. :D
Quote from: RouninPandóra: még mindig nem tudom miért lol a Karma.... :confused:
/me persistent
Igen, aztán rájöttem, hogy neked nem az a karma, mint nekem, azaz az, de ...huhh... szóval a saját alapítású, kétszemélyes kis politeista vallásban, amiben persze hiszek is buzgón, a karma a leggyilkosabb dolog a világon, és ez az a helyzet, amikor már kínomban nevetek - ahogy mondani szokás... Remélem, sikerült ebbõl valamit érteni. De ezt igazán csak az érti, aki ráérez a kis kétszemélyes vallás mély igazságaira. ;)
Létrehoztam az elsõ saját thread-om! :hopp: :hopp: :hopp: Szóval az lett a címe, hogy Holt költõk társasága. Tudjátok, az a nyálas film Robin Williams-szel, ahol az iskolás fiúk egymásnak olvasnak fel. Stílusos címet akartam neki, nem olyan egyértelmût, mint "Olvasmányok" vagy "Kedvenc olvasmányok", és ennél jobb nem jutott eszembe, de így -úgy gondoltam-, beszólok ide, hogy megtaláljátok.
Quote from: PandóraIgen, aztán rájöttem, hogy neked nem az a karma, mint nekem, azaz az, de ...huhh... szóval a saját alapítású, kétszemélyes kis politeista vallásban, amiben persze hiszek is buzgón, a karma a leggyilkosabb dolog a világon, és ez az a helyzet, amikor már kínomban nevetek - ahogy mondani szokás... Remélem, sikerült ebbõl valamit érteni. De ezt igazán csak az érti, aki ráérez a kis kétszemélyes vallás mély igazságaira. ;)
Értem. Komolyan. Így már tényleg lol, és hidd el, hasonlóképpen "nevetségesnek" tartom ezt. Mikor már egyéb reakció híján csak ez marad. Jól értem vélni? Kucc... vélem érteni?
Ner-san : túlzol, de hidd el, jól esik. :) S ha megjegyzem, hogy csak úgy, idõ elütése címen írogatok? Nem ez az erõsségem :)
Quote from: RouninS ha megjegyzem, hogy csak úgy, idõ elütése címen írogatok? Nem ez az erõsségem :)
Hát igen... Vannak emberek, akik szinte mindenben jók. (pl. te :)) És vannak olyanok is, akik szinte mindenben bénák (pl. én :beken: ) , na de persze a középút is fellelhetõ: vannak, akik 1-2 dologban jók, a többiben iszonyat bénák.
Hali!
minden emberben ugyanannyi az értékes dolog. Esetleg te nem a legfeltünõbb dolgokban vagy a legjobb. Pl. én nagyon jól tudok nemlétezõ történeteket úgy elõadni, hogy valósnak tûnjön, ezáltal szórakoztatva a hallgatóságot.
Quote from: Ner-sanNem számít az cseppet sem, barátom! Azt hiszed, hogy én talán nem csak a kínt akartam kiírni magamból?
Azt nem tudhatom. Egy kínnal teli írás nem feltétlenül jelenti, hogy az íróban ilyen érzések kavarognak. Lehet, hogy csak ki akarta próbálni magát ilyen stílusban is. Ld. "Tragédia" by me :)
Meske:
Sokban jó, de semmiben sem kiemelkedõ. Nem túl felemelõ, hidd el :(
Damnatus: csak nehéz megtalálni és rájönni, miben is vagy jó. Meske még biztos nem talált rá. Sebaj, ráér még :)
Hali!
Én is kínnal írok. Kín számomra az írás, többek között ezért sem szoktam nagyon jegyzetelni (meg mert késõbb nem tudom elolvasni :)).
Rounin:
Az angyal voltam tényleg :cool: lett. Amellett ismerõs motívum, nekem bejön... :D
Más: a kínról jutott eszembe, egyszer eljött hozzánk anno egy író emberke, aki élete nagy könyvén dolgozott. Kérdezgettünk tõle mindenfélét, és azt találta mondani, hogy amikor leül írni, már tiszta kínszenvedés egy sor is, ezért halad nehezen. Mi meg egymásra néztünk barátommal, és majdnem felröhögtünk:
Akkó' mi a kék égé' lettél író, hombre...? :rolleyes:
(Tudom, hogy nem errõl volt szó, de tanulságos mese a megélhetési írókról, és a modern mûvészetrõl... :) )
juj a megélhetési írókról jutott eszembe (és remélem még nem meséltem),
mi sulinkba egy költõ jött el egyszer, és én megkérdeztem hogy írja a verseit. Mondta hogy hát felkel reggel, megkajál, aztán leül az asztalhoz és addig ott ül amíg össze nem hoz valami verset. Pl. körbenéz, meglát egy legyet, aztán ír egy verset a légyrõl. Hát nem tudom..annyira nem volt költõies ez a kép. kissé kiábrándító. :p
Hali!
Kb. úgy lehetett vele, mint én, hogy ezer ötlete van, de amikor nekiállna leírni, egy sem jut eszébe, hiába erõlteti.(ezért van az, hogy általában rögtönzök kaland meséléskor, a sztori rég megvan, de nincs erõm leírni).
Faterom mesélte, hogy amikor volt KISZ táborban, akkor egy költõvel beszélgettek:
- " A költeményében, amikor arról írt, hogy a nagy hal megeszi a kis halat, akkor tényleg a kapitalizmusra tetszett gondolni?" -kérdezi egy srác.
- "Micsoda, ezt hol hallottad? Egyszerûen azt írtam, amit láttam"
A legtöbb jó allegóriára épülõ vers pont úgy tevõdik össze, hogy a költõ sikeresen kapcsol egy gondolatot, egy általa látott, érzett dologhoz. Lehet, hogy a legyet látva a káoszról írtegy verset.
nemtom, én úgy értelmeztem, hogy semmi ötlete sincs, de muszáj összehoznia egy verset ilyenkor is, merthát ezért kapja a pénzt...
Hali!
Rejtõ Jenõ is sok mûvét írta határidõre, és nem mondanám, hogy rosszak lennének.
Quote from: RouninÉrtem. Komolyan.
Akkor miért kellett kétszer is visszakérdezned? :hehe:
Quote from: TiaroRounin:
Az angyal voltam tényleg :cool: lett. Amellett ismerõs motívum, nekem bejön... :D
Nem vagy egyedül. :)
Quote from: Tiaromár tiszta kínszenvedés egy sor is, ezért halad nehezen. Mi meg egymásra néztünk barátommal, és majdnem felröhögtünk:
Akkó' mi a kék égé' lettél író, hombre...? :rolleyes:
(Tudom, hogy nem errõl volt szó, de tanulságos mese a megélhetési írókról, és a modern mûvészetrõl... :) )
Én meg azt nem tudom, hogy tud valaki vázlatot írni valamihez. Én leülök, aztán úgy alakítom a sztorit, amilyen kedvem épp van. Ha rossz kedvem van, mindenki meghal, ha jó, akkor egy szerelmespár azért életben marad. ;)
ezt még vizsgaidõszakban hoztam össze, és nem a legjobb hangulatban....
(brrrrrr szörnyû emlékek!)
Kedd volt. Ezt sugározta reggel a rádió, ezt hírdette a szoba falán lógó naptár is, melyrõl kéklõ tenger és szikrázó napsütés képe mosolygott csábítón az álmos szemlélõre, aki mint minden reggel, egy percre most is engedett a kísértésnek és gondolatban máris messzi egzotikus tájakon lubickolt a hûsítõ habokban, vidáman, gondtalanul...hogy aztán egy fáradt sóhajjal térjen vissza a jelenbe. Egy darabig még konokul szorította magához a puha takarót, gyerekesen azt remélve, hogy ha ma fel sem kel, talán nem is kezdõdik el a nap, mintha a takaró és az ágy melege vissza tudná tartani a kegyetlenül elõrezúduló idõt.
Tikk-takk! A szoba csendjébe szinte örjítõ kattogással vágott bele a máskor alig hallható öreg falióra monoton hangja, ezernyi darabra szaggatva az ágyban rejtõzõ alak naív képzelgéseit. Talán felháborodott azon, hogy holmi takarókkal próbálják leigázni az Idõ õsi kerekét, és most fennhangon kívánta közölni e nevetséges harcossal: vesztettél, ébredj!
Elõször két láb bukkant elõ a leigázott menedékbõl, és lépett bizonytalanul az ébredõk világába, különösebb sorrend nélkül, hisz tulajdonosuk már nem is reménykedett abban, hogy esetleg a jobb láb szebb napot ígérhet. Két papucs csoszogva indult meg a fürdõszoba felé, durcásan, mogorván, azonban a készülõdés rutin mozdulatai hamarosan feledtették idõharcosunkkal a reggeli vereség bosszantó emlékét, és álmoktól elszakadt tudata a napi teendõk felé fordult. Egy jól begyakorolt mozdulattal félreszökkent a sötétítõfüggöny, és vidáman világította be a kis konyhát a kinti napsütés, majd néhány perc múlva már a tea is ott gõzölgött a jólismert barna bögrécskében, és a forró olajon hangosan sercegett a tükörtojás. A septiben elfogyasztott reggeli után ismét elõkerült a fiókból a kiadós papírtömeg, és a már kifogyás szélén álló zöld és sárga szövegkiemelõ. Ahogy múltak a percek, a sercegõ kihúzó lendülete kezdett visszaesni, és hõsünk elszánt arcán felsejlettek a kétségbeesés elsõ jelei. Olvasta a betûket, sõtt, egyes részeket még kívülrõl is fel tudott volna mondani, de egyre több olyan részletre bukkant, ami ijesztõen ismeretlen volt a számára, habár a papíron biggyeszkedõ élénk zöld csíkocskák bizonyították, hogy már olvasta ezeket is egyszer. Egyszer. Talán pont ez volt a baj. Csak még lenne egy napja, vagy még legalább egy délután! Lopva pillantott szeme sarkából az óra irányába, de ennek hatása csupán egy erõsödõ gyomorgörcs lett. Aztán sikerült rábeszélnie magát, hogy már nincs sok hátra, de már szinte csak futólag fogta fel az összefüggéstelennek tûnõ mondatok tömkelegét, és fõleg azt figyelte mennyivel lesz vékonyabb a még átnézendõ oldalak halma egy-egy lapozással. Azonban az óra még most is gyorsabb volt nála. Pontosan kikalkulált ütemezéséhez képest már szinte fél napos késésben volt, kapkodva lökte félre a már olvasott részeket, mely során szivárványszínû papírlapok csapata terítette már be lassan a szobát. Újabb pillantás a falra, és ekkor bekövetkezett az, ami ilyen utolsó napokon általában beszokott. Kétségbeesett hõsünk hirtelen felnevetett, és vadul lecsapta iróeszközét, majd nagy sóhajtás kíséretében hátradõlt a székben. Feladta. Érezte, hogy talán nem kéne még, hogy még sokmindent átnézhetne ami hasznos lehet, de inkább ,,aki mer az nyer" és ,,a kettes tudás olyan kicsi, hogy nem is vesszük észre" –féle mondatokkal nyugtatgatta lelkét. Ezt követõen egy darabig bámult valamit a tévében, bekapott pár falatot vacsora címszó alatt, firkálgatott valami nonfiguratív rajzocskát egy lapra, majd azon kapta magát, hogy tekintete egyre gyakrabban téved a földön heverõ papírokra. Aztán már nem is vette észre mikor történt, de hirtelen agyában újabb ütemterveket kezdett szõni, majd kezébeemelte a kiemelõt, és újult lendülettel látott hozzá megvalósításukhoz, újra elszántan, mintegy az Idõ elleni utolsó rohamként.
Hali!
Nahát, ez nagyon jópofa, tetszik! A hangulatot remekül sikerült visszaadni.
(nem septiben, hanem sebtiben :_piszka: ).
És a történet se semmi, én ha egyszer feladom, már nem állok neki újra (igaz én az utolsó pillanatig szorongatom a jegyzeteket, mert nálam nem az "elég a kettes is", hanem a "legalább kettes legyen" elv dominál.
Szal összesítve jópofa, ha kedved van hozzá, akkor olvasd át, javíts ki egy-két szót (cserélj le), és akkor remekmû lesz.
Quote from: norikoezt még vizsgaidõszakban hoztam össze, és nem a legjobb hangulatban....
(brrrrrr szörnyû emlékek!)
Ismerõs helyzet. :) Én a feladós vagyok.
Quote from: RouninMeske még biztos nem talált rá. Sebaj, ráér még :)
Igazából már volt olyan, hogy na, végre valami, amiben tényleg jó vagyok, erre jött valaki, akinek a szintjét még meg sem közelítettem... Ez nagyon elszomorító...
Egyébként én se tudnék úgy írni, hogy most muszály írni valamit, hanem ha van ihletem, akkor írok, ha nincs, akkor nem. Bár már volt olyan, hogy osztálytársaim megkértek, hogy költsek már nekik egy verset ott rögtön. Nem tudtam mást kirtalálni, így elég béna lett.
Itt van:
TöbbiekItt olvassátok versemet,
ti többiek!
Marcsi, ki integet,
s olvassa versemet.
Bori, ki nevet,
most is hallatszik. (Ha-ha)
Veronika kedves,
s mosolyt csal az arcokra.
Terus, ki jó,
csendben figyel örökre.
Végül Laura,
aki a földön jár, s vidám.
Ezek vagytok ti többiek,
kik most is nevettek!
Na jó, ne vicceljetek.
Vidáman zárul versetek.
(8.osztály végén írtam)Ja, és a "léggyel" kapcsolatban: nekünk is, ill. egyik osztálytársamnak is mindig az jár a fejében, hogy az amit tanulunk irodalomból, hogy ez meg ez az ember, mit gondolhatot, mit is akart kifejezni ezzel, meg ezzel a költõi képpel, vagy bármivel. Meg is kérdezte egyszer a tanárt, s az egész óra a vitatkozással ment el ezzel kapcsolatban. Mert ugye, honnan tudhatjuk mi, hogy X.Y. ember mit gondolhatott, mikor ezt meg ezt leírta. Végül ott jukadt ki a dolog, hogy a tanár elmondta, hogy mi csak végülis azt tanuljuk, hogy mit gondol
hatott, és nem azt, hogy tényleg mit gondolt, mert azt sosem tudhatjuk biztosra. Nekünk csak az átlagosan elfogadott nézetett kell megtanulni...
Quote from: PandóraAkkor miért kellett kétszer is visszakérdezned? :hehe:
:hehe: Mert akkor _még_ nem tudtam, melyik forgatókönyvet értelmezzem gondolataim szövevényébõl :)
Quote from: Rounin:hehe: Mert akkor _még_ nem tudtam, melyik forgatókönyvet értelmezzem gondolataim szövevényébõl :)
Tessék rólam mindig a legjobbat feltételezni. :D :hehe:
Quote from: PandóraTessék rólam mindig a legjobbat feltételezni. :D :hehe:
Én Rólad legjobbakat. Csak a mondanivalódról nem :hehe:
Quote from: RouninÉn Rólad legjobbakat. Csak a mondanivalódról nem :hehe:
:beken: Azt hittem, már megbocsájtottál. :beken:
Naah.
végre van net a gépemen, így végre belinkelhetem legujjabb novellám. még ne mtökéletes, de egyelõre még érnie kell bennem, hogy a szükséges változtatásokat megírjam, de kíváncsi is vagyok a véleményetekre. Egyébként azt hiszem, hogy ez amit olvastok, még csak a kezdet... félek, hogy idõvel folytatni fogom, mert bizony nem egy kimondottan lezárt vég sikerült, pláne, hogy így is hosszabb lett, mint eredetileg terveztem.
nos, jó szórakozást hozzá
Quote from: Pandóra:beken: Azt hittem, már megbocsájtottál. :beken:
Off:
Nincs is miért, mert nem követtél el semmit. Na... ne pityeregj már... /me tanácstalanul toporog...
On:
Veszett sokat kell bepótolnom. Hihetetlen, hogy mennyire nincs idõpm olvasni mostanában... hmm, most majd lesz két napom, szóval visszamenmõleg kaptok értékelõket ;)
Quote from: RouninOff:
Nincs is miért, mert nem követtél el semmit.
Azért ez így nem igaz. :(
Látom, az iskolakezdés mindenki ihletére lohasztóan hatott.
Quote from: PandóraLátom, az iskolakezdés mindenki ihletére lohasztóan hatott.
ja...
Ezért most helyben költök is valamit:
SuliSuli, ahol nem nagy a muri,
Mégis megy az ember
Mert éppen jön egy doli.
Suli, ahol mindig nagy a hajtás,
Mégsem állhatsz le, pajtás!
Tanulján az életen,
Keresztül a végeken,
Élj és annyi az egész,
Hogy fejedben nagy legyen az ész!
Suliba járni jó dolog,
Ha mégsem, akkor koppanok,
Koppanhatsz egy jó nagyot,
Menned kell ha nem tudod.
Suli, ez már csak így van,
S így is lesz az életen,
Tanuljál csak lelkesen!
Tanulni kell, s csak egy a fõ,
Okos legyél, mert az nyerõ.
Ész és erõ, akarat,
Együtt mindig megmarad.
Quote from: Meskeja...
Ezért most helyben költök is valamit:
Suli
Nagyon jók a rímek és a ritmus! Dallamos, gördülékeny, így tovább!
Quote from: TiaroMás: a kínról jutott eszembe, egyszer eljött hozzánk anno egy író emberke, aki élete nagy könyvén dolgozott. Kérdezgettünk tõle mindenfélét, és azt találta mondani, hogy amikor leül írni, már tiszta kínszenvedés egy sor is, ezért halad nehezen. Mi meg egymásra néztünk barátommal, és majdnem felröhögtünk:
Akkó' mi a kék égé' lettél író, hombre...? :rolleyes:
(Tudom, hogy nem errõl volt szó, de tanulságos mese a megélhetési írókról, és a modern mûvészetrõl... :) )
Hát igen, de azért van, hogy leülök egy -szerintem - atomjó ötlettel, s képtelen vagyok normálisan átadni azt írásba, a leírt szavak túl szegényesek ahhoz képest, amit én elképzeltem :) Ilyen szempontból olykor kínszenvedés írni.
Hali!
Meske
Tetszik. Egy kicsit lehetne gördülékenyebb, figyelni kéne a szótagszámra. (ez amolyan jótanács, hogy még jobbakat írjál ;))
Quote from: RouninHát igen, de azért van, hogy leülök egy -szerintem - atomjó ötlettel, s képtelen vagyok normálisan átadni azt írásba, a leírt szavak túl szegényesek ahhoz képest, amit én elképzeltem :) Ilyen szempontból olykor kínszenvedés írni.
Dettó. Ne tudd meg, hány tíz-húsz oldalas regénykezdemény törldõdött a gépemrõl, csak mert nem így képzeltem el... Hiába van nem egy jó sztorim, mostanában nem vagyok képes rendesen leírni... :confused: :(
Pandora, Damnatus: :merci:
Ezt mint írtam, ott helyben költöttem, így siettemben nem nagyon figyeltem a szótagszámra, de egyébként álltalában, az ujjamon szoktam számolgatni, hogy nagyjából azonos szótagszám legyen egy sorban. :p
Majd legközelebb jobban figyelek rá! :)
Hali!
Meske
Hajrá! ;)
jé Bruce, nincs szám a neved mellett! :jee: (lehet hogy csak én vagyok nagyon lemaradva...)
sikerült felosonnom a netre, és visszaolvastam egy kicsit, mert azon a téren is le vagyok maradva sajna.
Olvastam sok szép verset, sok aranyos verset, szerzõket nem sorolom, mert átcsapna amolyan oscardíj átadásos feelingbe, és ott is hogy izgulnak nehogy kihagyjanak valakit a köszöngetésbõl! :p
A prózák közül most a Mayára és Meske fiktív naplójára volt idõm.
Érdekes a Mayában, hogy a hõs bukott hõs. Nehéz lehet beletörõdni, hogy átlag életet kell onnantól élnie..kíváncsi lettem volna Maya hogy viselte.
A fiktív napló aranyos. Látom, elmélkedõs napló inkább mint akciódús. Hú tök jó lenne ha rábukkannék dédnagymamám naplójára! Én kíváncsi vagyok a folytatásra!! Persze csak ha már megvan :)
Noriko: még így át sem gondoltam, hogy én egy bukott hõstörténetet írtam :)
mmm, és mint említettem, azt hiszem, ez csak a kezdet, és idõvel megtudod, miként is viselte Maya a bukást :)
Quote from: norikoA fiktív napló aranyos. Látom, elmélkedõs napló inkább mint akciódús. Hú tök jó lenne ha rábukkannék dédnagymamám naplójára! Én kíváncsi vagyok a folytatásra!! Persze csak ha már megvan :)
Természetesen megvan, és már be is lett adva a pályázatra. (Remélem megnyeri... :p :angyali: )
Itt van ezen a gépen egy része, de az utolsó néhány napot egy másik gépen írtam meg, így azt majd csak akkor tudom, megmutatni, ha Moha áthozza nekem, mert én nekem nem ment... :(
Ami itt van, abból is az ucsó nap nincs teljesen befejezve, de ha sikerül áthozni ide, bepostolom a végét.
Hali!
Én még sajna nem olvastam el ezeket (bár letöltöttem) de igyekszem. Ha elolvastam, véleményezem.
Egyébként ajánlok egy oldalt, ahol érdemes lehet körülnézni annak, aki költõi babérokra tör, legalábbis amatõr szinten.
http://amh.uw.hu/
Quote from: DamnatusHali!
Én még sajna nem olvastam el ezeket (bár letöltöttem) de igyekszem. Ha elolvastam, véleményezem.
Egyébként ajánlok egy oldalt, ahol érdemes lehet körülnézni annak, aki költõi babérokra tör, legalábbis amatõr szinten.
http://amh.uw.hu/
Regisztrálok. :merci:
Hali!
Quote from: PandóraRegisztrálok. :merci:
Én meg majd olvasgatok ;)
Csaló õ, nem más, mint álnok fikciók mesélõje,
Olyan profi, hogy nem is érzed becsapva magad.
A háttérben gyûlik a gonosz, hátsó szándék.
Ha gyanú zápora hullik, felölti esõkabátját,
S minden lepereg róla, mintha viaszból volna.
Minden mondata ellened irányuló merénylet,
Erénytelen jutalma mégegy megtört, átvert lélek,
Ezért bármikor, mosolyogva szemedbe hazudna.
Helló!
Reklám:
A Fantáziáljunk! Magyarországon játszódó anime - topicba kellene pár kreatív író (késõbb rajzoló is). Karaktergyártás lenne egyelõre.
Egológ
Sötétség. Átölel s én viszontölelem. Puha.. kellemes... vígasztaló. Fáj, persze, hogyne fájna. Egyedül, miközben kétségek mardosnak, marcangol az önútálat, a kilátástalanság pórusaimba eszi magát; s közben fuldoklom a visszafojtott, olykor mégis kicsorduló könnyektõl. De ezt legalább ismerem. Tudom, mire számíthatok; régi, hû barátokként üdvözölnek, követnek ezek az érzések. Mit tehetnék? Rájuk mosolygok. Nicsak. Valaki Valami? Közelít. Érzem. Kinyitom a szemem s parányi fénypontot pillantok meg.
"Fénypont? Nem! Menj innen! Takarodj!"
Már megint Õ az. SOHA nem hagy nyugtot; máris tenyérnyire duzzadt, s itt incselkedik elõttem.
"Átkozott!"
Miatta nem tudok megpihenni... szánalmas, ahogy általa kapaszkodom a Jelen minden pillanatába. Megtagadtam a Múltat, a Jövõ még nem létezik... de soha nem hagyja elfelednem a Jelen létét. Próbáltam semmibe venni, próbáltam megölni, éheztetni, belérúgtam; ha túl közel jött, veszett vadként martam belé... de állhatatos.
"Mit akarsz tõlem? Hagyj, itt jó nekem! Eleget hazudtál már! Nem hiszek neked... soha... soha többé!" - Gyõzködöm, könyörgök, de kö9nnyeim nem hatják meg, egyre fényesebben ragyog. Csak mélyebb lesz tõle a sötétség. Félek tõle, soha nem tudom, mit ad 'ajándékba' s mit vesz el cserébe.
"Gyûlöllek" - suttogom. Pedig ez nem igaz. Valójában magamat gyûlölöm. Hogy enm tudok ellenállni, hogy nem tudom végleg eltaszítani. Csak olykor, ideig-óráig.
Émelyítõen gyengének érzem magam, reszketek az undortól. Tudom, hogy most sem fogok tudni nemet mondani. Fülembe súg:
- Remény vagyok. Jöjj velem.
Ja igen, ez egy beszélgetés utózöngéjébõl született, hirtelen eszembe villant, ahogy jó szokásomhoz híven a nap eseményein töprengtem.
Ui.: Sírfelirat - Jól vagyok:D
Quote from: RouninEgológ
Pár éve én írtam én is egy pont ilyet. A remény legalább olyan gyilkos, mint a Karma. :(
Quote from: PandóraPár éve én írtam én is egy pont ilyet. A remény legalább olyan gyilkos, mint a Karma. :(
Pontosan. De mégis e kettõ tart életben minket. Jó kis paradox, nem? :)
Quote from: RouninPontosan. De mégis e kettõ tart életben minket. Jó kis paradox, nem? :)
Hát a karmámat illetõen, nekem bármelyik percben esedékes, hogy a fejemre essen egy zongora, de a reményt illetve igaz. :rolleyes:
nyahh... micsoda sötét, és szép dolgokról van itt szó. én most kicsit más vizekre evezek, és talán egy kicsit túlfûtött lesz, de hát, a hangulatjelentések valójában mind azok, csak épp más más érzéstõl :)
A hátamon feküdtem, és minden ízemben remegtem már. Teljesen megsemmisített. Tekintetét mélyen a szemembe fúrta, ködfátylon át figyeltem meghatározhatatlan zöldesszürke, gyönyörû pillantását, ami lángolt. Majd elvette a tekintetét, és egyre közelebb jött, halottam a szuszogását. Már ettõl ismét remegni kezdtem... majd pufa, forró ajkai finoman, égetõn sültek rá bõrömre, apró, izzó csókokat szórt, elõbb a nyakamra, a fülemre...
Szánalmas ösztönlénnyé változtatott, aki egy újabb csepnyi örömért és boldogságért szûköl, és vágytól ívbe rándult háttal, mint az, akit a halál szélén állva kiütnek, és nagyot lélegezve újra dobogni kezd szíve rándultam ismét össze. És igazán még hozzám se ért. Még csak az ajka égetett meg, és még csak a nyakamat. De már szûköltem, könyörögtem, hitetlenkedtem... meg fogok vadulni, meg fogok vadulni... neee... hirtelen felmordultam, és harapni támadt kedvem... vámpírfogaim* óvatosan a nyakába mélyesztettem, felszisszent, felkapta a fejét, a szemembe nézett, átható, szúró, megsemmisítõ, vágyakozó tekintettel. Végigsímított az egész testemen, óvatosan, bizsergetõen, már szinte fájón, és én ismét szükölõ, szánalmas ösztönlénnyé lettem. Csak feküdtem, és vártam, vágytam, hogy újra megérintsen, és átadjon a mérhetetlen boldogságnak, örömnek, és a végén, hosszas kínzás után... a mindent, mindent feledtetõ, lelkem mélyérõl kiszakadó, hihetetlen kéjnek...
noh... gomen mindenkitõl, de ezt muszály volt megosztanom veletek, mert magam sem akartam elhinni, hogy ilyen létezik...
jah, és mire fel a csillag. *= aki már találkozott velem, tudja, hogy valóban vannak ilyenjeim....
Öhhh... :wtf: :eek: :haha: :o
Kissé közérthetõbben: :whoah:
hali!
Gratula kisvirág az élményhez!
Tudnék egy kicsit :_piszka: :bsd:
De nem teszem mert :angyali: vagyok.
Meg mert :tezsvir: vagyunk
Meg mert :uzi: kapnék
LOLmuha :)
hihhetetlen hogy a legspontánabb dolgaimból sülnek ki a "legjobbak"
Damnatus, neked meg gratula, sikerült igazi rébusz-postot írnod (gomen, de épp írástörténettel és fejlõdéssel foglalkozom.)
és nem igaz, hogy :uzi: lenne, maximum csak vissza :_piszka: ;)
ja, és ez a wtf-es smile mi akar lenni?? :confused:
Hali!
:bsd: Ez esetben a történet folytatását elküldhetnéd a Fanartba, és/vagy az ajánljatok hentait-ba ;)
Pár órácskát eltöltenék itt, de oda fordít a Lelkiismeret,
Ahol csak egy könyvhalom áll, melynek eltüntetéséhez
Hátralevõ energiám 80%-ára szükségem lenne,
S így csak egy paradoxon villan felbennem.
Irodalom rulez, irodalom suxx...
:hehe:
Helló!
Most 2 (kettõ! KETTÕ!!!) értelmes hozzászólásom is lenne.
1. Új memberrel fogunk valószínûleg gazdagodni, ugyanis az egyik csoporttársamról kiderült, hogy ír verseket, és megkértem, hogy tegye fel ide õket.
2. Ebben a percben fejeztem be életem elsõ szabályos versét! :muhahah: :p Persze ezt sem jókedvembõl csináltam, holnap kell beadnom. A feladat egy 10 soros ütemhangsúlyos versrõl szólt, kötetlen témában. :lul: Szeretném, ha odafigyelnétek a gyönyörû, szabályos szótagmennyiségû sorokra (felezõtizenkettes akarna lenni), és a bravúúúúros rímelésre. :lul:
Gratulálunk az új kávéfõzõjéhez!
Kérjük, olvassa el tájékoztatónkat!
A csatlakoztatót dugja hálózatba,
Töltse meg a tartályt tiszta, hideg vízzel,
(Ezt vigyázva tegye, meg ne üsse áram!)
Az õröltkávénak szûrõben lesz helye,
Ezután csészéjét a tölcsérhez tegye,
Kapcsolja be gépét a kis piros gombbal,
Várja, hogy a kávé szép lassan lefõjön,
Az ízével pedig soha ne törõdjön!
Ps.: A kövér szótagok az ütemhangsúlyosak
Ps.2: Bocs, hogy megint alulmúlom a színvonalat. :angyali:
Pandora:
ez nagyon LOLmuha :))
tetszik nagyon
Hali!
Pandóra
Nem akarlak piszkálni, de szerintem vmit elrontottál. Mivel nincs nálam a verstan cuccom, és már elfelejtettem a szakszavakat nem tudok pontosítani.
szótagszám alapján így néz ki pl egy ütemhangsúlyos vers:
József Attila: Reménytelenül
Az ember / végül / homokos 3/2/3
szomorú, / vizes /síkra ér 3/2/3
szétnéz / merengve / és okos 2/3/3
fejével / biccent / nem remél 3/2/3
Quote from: DamnatusHali!
Pandóra
Nem akarlak piszkálni, de szerintem vmit elrontottál. Mivel nincs nálam a verstan cuccom, és már elfelejtettem a szakszavakat nem tudok pontosítani.
szótagszám alapján így néz ki pl egy ütemhangsúlyos vers:
József Attila: Reménytelenül
Az ember / végül / homokos 3/2/3
szomorú, / vizes /síkra ér 3/2/3
szétnéz / merengve / és okos 2/3/3
fejével / biccent / nem remél 3/2/3
Hát ténlyeg rég lehettél. Az ütemhangsúlyos versnek rengeteg fajája van. De ha gondolod, menj vissza Balassihoz is, és mondd meg neki is, hogy a hülye 19 szótagos sorai nem illenek bele József Attila egyik ütemhangsúlyos versének sémájába. :ejj: Egyébként ez felezõ tizenkettes, aminek a képlete 6/6.
Hali!
Arra én is rájöttem, hogy 6/6-os, de túl sok a 6 szótag együtt. Úgy értem, hogy mi még felbontottuk a 6-ost is. Ezalapján vhogy így nézne ki:
3/3//3/3. De ha nem felejtem el, akkor ma felmászok a padlásra és elõszedem a jegyzeteket meg a könyvet, és leírom értelmesen, hogy mire gondoltam.
A legjobbakat mindenkinek..! :)
Õszi jegyzet
Borzong a fa, ahogy játszadozva
kuszálja ritkuló lombját a szél.
Vesztének hajnalán küzd dacosan
az életért sok barna, bús levél.
Megvetõ pillantást küld feléjük
a reményvesztett ember. Nem tudja..:
legalább addig kell bíznunk, hinnünk,
míg az árnyat a Nap távol tartja...
... Távozó kedvesem alakját a homály hamar elnyeli.
A száraz, halott falevelet a szél tovasodorja, messzire viszi.
Hali!
Aleyne
Ez tetszik, szép munka.
Köszönöm, Damnatus..! :)
...Egy nemrég született haiku-próbálkozás... :rolleyes:
Telihold
Sötét éjszaka.
Lenn csak árnyakat látni.
Fenn: a teljesség.
Köszönöm, Shiroi! :)
"Ha én egyszer így írhatnék,
soha többé nem zokognék...
csak egyszer, ha sikerülne!
Szívem máris felderülne."
Aka. :cool:
Ui.: Aleyne a célszemély :)
Á, öröm látni, hogy újabb tehetség csatlakozott kicsiny stábunkhoz! :jee:
Jómagam sajnos már rég nem írtam ide semmit... :rolleyes: szégyellem is magam miatta...
Hali!
Én a véleményemet szoktam leírni, többre sajnos nem futja (még).
Köszönöm a dicséreteket... csaknem elpirultam :)
Ma ismét haiku-próbálkozásom született -- ugyanis elég borongós volt a hangulatom reggel...:
Hasztalan várakozás
Eloszlik a köd --
hogy láthasd végre fakó,
szürke égboltod.
Quote from: BruceÁ, öröm látni, hogy újabb tehetség csatlakozott kicsiny stábunkhoz! :jee:
Jómagam sajnos már rég nem írtam ide semmit... :rolleyes: szégyellem is magam miatta...
Mindenben csatlakozom!
:D Flood-dal sajnos nemigen szolgálhatok, ugyanis nem írtam igazán sokat még...
Igazából készítettem ma mégegyet, de barátnõm azt mondta, nehezen érthetõ.. :(
De szerintem nem. Úgyhogy beírom. :)
Hiába...
...a sárga levél
csöpp sírhantra libben, hol
a Nap reá süt.
Rábukkantam a legelsõ haiku-próbálkozásomra. :)
Idén júniusban írtam. Tulajdonképpen véletlenül született:
csak egy gondolatomat vetettem papírra, és pont megfelelt a szótagszám.. :)
Az emberi korlátokról
Kõfal mellettem.
De utam -..poros utam..-
elõre vezet.
Hali!
Aleyne
Nagyon beindultál!
Helyes! ;)
Damnatus; ha ti nem aktívkodtok..! :_piszka:
Úgy gondoltam, amíg van egy-két alkotásom, közlöm is õket... :rolleyes:
Hali!
Annyira nincs idõm, hogy hiába van ötletem, nincs idõm papírra vetni/leírni. Meg aztán nem is vagyok elég kreatív az ilyesmihez.
Aleyne: gratu az összeshez, gyönyörûek... mennyire igaz, hogy a kevesebb több :)
Rounin: neked meg : a te szíved remélem már réges régen derül... bár az is igaz, hogy nem egy mûfajban alkottok :)
Köszönöm..! :)
Rouninnal kapcsolatban pedig egyetértek!! ..Igazán szép alkotásait olvashattuk már ezen a helyen!!! :jee:
Azt hiszem, ez az utolsó haiku-szerûségem, amit beírhatok ide.. Persze amíg nem születik egy újabb!
(talán a következõ fizikaóráig tehát..? :rolleyes: )
Készülõ portré
Ülsz rezzenetlen.
Vonásaid szemlélem --
s szívembe vésem.
Quote from: Aleyne(talán a következõ fizikaóráig tehát..? :rolleyes: )
Miért pont fizika órán??? Pedig az olyan szép tantárgy... Sokkal jobb inkább angolon alkotni... :hehe:
________________________
A most következõ verset tegnap elõtt este, a fürdõszobában költöttem dalolva :p
ÉljélAz élethez mi kell?
Ez csak a víz, más semmi jel.
Éljél, s csak annyi az egész,
Hogy éljél, vízben éljél.
Élni kell, s csak egy a fõ,
Életedben ez nyerõ:
Boldogságban éljél
Életednek végén.
Éljél, s ne féljél az élettõl,
Mert egyedül félni nem nyerõ,
De örökké élni, az menõ
Szerelmeddel, s ez a fõ.
Élni egy halnak jó dolog,
Lubickálva mondhatod:
Éljél, s csak annyi az egész,
Hogy éljél, vízben éljél.
Halva élni nem való,
Az csak haldokolva jó...
Élni kell az életen,
S meghalni majd a végeken.
Nem számít múlt, jelen, jövõ,
Mert bizony csak egy a fõ:
Éljél, s csak annyi az egész,
Hogy éljél, vízben éljél.
Bár, lehet, hogy költhettem volna tovább is, de már álmos voltam....
Hali!
Tehát szoktál a fürdõszobában dalolászni! Mi a nótajelzése a versnek? ;)
Quote from: DamnatusHali!
Tehát szoktál a fürdõszobában dalolászni! Mi a nótajelzése a versnek? ;)
Nótajelzés??? Az meg mi? :confused:
Hali!
A középkorban sõt még egy ideig Balassi is, a költeményét vmely dalra írta meg, hiszen terjesztése, is szóban történt, inkább auditív, mint vizuális élmény volt. Tehát a költõ azért írtaq, hogy mások elszavalják/elénekeljék.
Meske! Mindig is díjaztam a verseid elevenségét, könnyedségét..! :jee:
Hmm... Énekelve elég érdekes lehet..! :rolleyes:
Hali!
Én meglepõdnék, ha Meske a fürdõszobában nem énekelve költötte volna!
Quote from: AleyneMeske! Mindig is díjaztam a verseid elevenségét, könnyedségét..! :jee:
Hmm... Énekelve elég érdekes lehet..! :rolleyes:
Vagy félelmetes. Az énekhangjától függ :D :_piszka: :lol:
Bocsi -_-"
Quote from: AleyneMeske! Mindig is díjaztam a verseid elevenségét, könnyedségét..! :jee:
Köszi szépen! :merci:
QuoteHmm... Énekelve elég érdekes lehet..! :rolleyes:
Quote from: RouninVagy félelmetes. Az énekhangjától függ :D :_piszka: :lol:
:grrr: Nekem igenis jó az énekhangom, képzeljétek el, hogy még énekkarba is járok, sõt, SZOPRÁN vagyok!!!!! (Csak azért mondom, mert itthon nem hiszik el, hogy az én hangom szoprán, pedig igenis az és punk tum! :morci:
Az pedig nem jelent semmit, hogy a beszédhangom mélyebb, attól még szoprán vagyok!!!)
(Különben is Moha hangja szörnyûbb :hehe: )És most én kérek elnézést a felindultságom miatt, de ez most érzékenyül érintet...
ja, a dallamról meg annyit, hogy kottát írni nem tudok...
Bár van egy kis kezdetleges dalocskám, amihez van kotta is, nem csak szöveg, a címe pedig találóan lett elnevezve, amihez rengeteg fantázia kellett ;) :
Ének
1.
Száljon az ének szerte a világban, éljen a dal!
Jöjjenek el az emberek és énekeljenek itt!
Refr.:
Ének zengjen, ének szálj!
2.
Az ének felderít mindenkit, ezért énekeljél!
Ha énekelsz, akkor boldog vagy, ezért énekeljél!
Refr.:
Ének zengjen, ének szálj!
A kottáját pedig most csináltam meg painttel, mert jobbat nem tudtam kitalálni, hogy hogyan írjam át a füzetbõl...
Quote from: Meske:grrr: Nekem igenis jó az énekhangom, képzeljétek el, hogy még énekkarba is járok, sõt, SZOPRÁN vagyok!!!!!
Ja, igen, én is. ;)
(Vagy nincs is itt olyan, aki hallott már engem? :confused: )
Quote from: ShiroiÉnekelni még nem. Majd hamarosan produkálhatsz, ha van kedved... :hehe:
Ez most te komolyan akarod? :wtf: Miután hallottad a beszédhangom?
Quote from: ShiroiÉnekelni még nem. Majd hamarosan produkálhatsz, ha van kedved... :hehe:
Te most komolyan akarod hallani az én isteni szopránom? Miután hallottad a beszédhangom? :wtf:
Quote from: ShiroiMiért, ne akarjam? Vigyázz a következõ után már :_off: !
Ne. :)
Akkor most töröljünk. :D
Quote from: PandóraJa, igen, én is. ;)
(Vagy nincs is itt olyan, aki hallott már engem? :confused: )
Alt.
Verselesben hott bena vagyok. Korai kamaszkoromban probalkoztam, de annyira lapos volt az az 1 es annyira nem volt erzekem hozza, hogy ugy dontottem nem szornyesztem el se magam, se a kornyezetem. :(
Egyszeruen nincs erzekem a szavakhoz ilyen szinten. A halalom az 'osszekeverjuk a betuket' jatek pl. Brrr.
MAgasan fenn egy madár száll
oly magasan, hogy talán nem is madár már
elképzeled, ha te lennél, mit látnál.
fájdalom hullámzik végig testeden...
s szárnyaid kibontva, szomoruan,
a szikláról felreppensz...
zuhanni vágysz, és ellent mondani...
magasan fenn egy madár száll
oly magasan, hogy talán nem is madár már.
és mostmár te is látod, odalenn mi vár.
---- Ellep a szemét, a kosz,
ömlik a vér, házadba orgyilkos ront.
Pusztítod Magad. Társaid.
S ûrhajód lassan szétesik ----
Quote from: kisviragzuhanni vágysz, és ellent mondani...
Héééé, valaki Ákos Mire vagy jó-ját hallgatta
"Remegni vágysz és ellentmondani
De a tested szerelmet készül vallani"
:_piszka:
Quote from: KvikvegAlt.
Pedig voltam én már magasszoprán is. :beken: (De pont tegnap dícsérték meg az énekhangom: nem volt kivilágítva az út a koliig, és a Hercegnõ és a koboldból [amirõl egyébként mostanában szó esik a Cukor nélkül topicban] énekeltem a dalt, amitõl félnek a koboldok, hogy ne féljenek a lányok, akikkel jöttem :D És még tetszett is nekik. :wtf: :D )
Quote from: KvikvegVerselesben hott bena vagyok. Korai kamaszkoromban probalkoztam, de annyira lapos volt az az 1 es annyira nem volt erzekem hozza, hogy ugy dontottem nem szornyesztem el se magam, se a kornyezetem. :(
Dettó. :tezsvir: Húúú, azok az ömlengõs, szimbolisztikus agymenetek, amiket akkor versnek hívtam....!
Maradtam inkább a prózánál, ott is a "történetmesélésnél", de még néha így is beleesek a giccsbe. Nem tudom, miért van ez, talán mert nagyon ki akarom fejezni, és így már túl sok lesz. :confused:
Hali!
Én abszolút nem tudok énekelni :beken: ! De nagyon szeretek :rolleyes: !
Írni se nagyon tudok, se verset, se prózát. Beszélni annál inkább! :lol:
Quote from: DamnatusHali!
Én abszolút nem tudok énekelni :beken: ! De nagyon szeretek :rolleyes: !
Írni se nagyon tudok, se verset, se prózát. Beszélni annál inkább! :lol:
Damnatus, a "beszélõ mûvész"! :lol:
(Végül is azt is tudni kell! ;))
Quote from: MeskeÉs most én kérek elnézést a felindultságom miatt, de ez most érzékenyül érintet...
Jajj! Mindjért herekirit végzek. Szánom bûnöm, tõlem nem kell ám semmit komolyan venni, csak amire rákérdezés után azt mondom! :(
Hát ki vagyok én, hogy kétségbe vonjam: szép énekhangod van? Fõleg összemérve az enyémmel :) A lelkesedés megvan, csak éppen tömegoszlató hatással párosul. Nahh.. mea culpa^33
Quote from: Meske...ez most érzékenyül érintett...
Én is elnézést kérek! Nem arra gondoltam, hogy a Te elõadásodban furcsa lehet. Hirtelenjében nem tudtam rendes dallamot elképzelni az alkotásodra... Magamban próbálgattam, és
úgy tényleg érdekes volt..! :rolleyes:
Quote from: MeskeMiért pont fizika órán??? Pedig az olyan szép tantárgy... Sokkal jobb inkább angolon alkotni...
A történelemóra is megfelelõ... :) Tegnap azon sikerült összehoznom egy újabb haiku-szerûséget... :rolleyes:
Kétes jövendõPirkad. De lám: a
sápadt Hold is fenn van..! Még
nem dõlt el harcuk.
Még gyermekkoromban
az ágyam alatt felejtettem
kis könnyû fehér szárnyaimat,
most
kerestem meg õket
a tompán döngõ avas zsírosfazekak idején.
De testem már túl kövér, verdesem.
Engedjétek megtalálnom a föld
gerincét itt gödröt ások és belesúgom
édesanyámtól ígért gömbölyû
fényes tallér napjaim soha
nem gurultak nekem így árva
báránylelkem csak bogáncsot
és tompaízû gyökeret talál
az ágak alatt miken már zõrgõ
fészket raktak megtöltött begyû
madarak és szemetet szórva szállnak
át az ürességen az ég alatt.
Takarjatok be tisztavászon szagú felhõkkel
és a párna alatt megtalálom Isten odújának
apró kulcsait.
bemutatkozásnak egyenlõre csak ennyi-csak ez a két vers.(nagyon fogok örülni ha tetszenek nektek)
Légy üdvözölve..! :)
...A 2. verset kissé nehézkessé tették az áthajlások, de:
nekem tetszenek! :jee:
Hûûûû.
Érdemes ide betérni. Remekebnél remekebb mûveket olvashat a látogató. Mindenkinek gratula a szerzeményéhez. :kiraly:
álomléptû csend-hajnal közelg
s reméled
a kínédes fényt még megéred...
jaaaaj... tegnap rouninnal beszélgetve költöttem egy nagyon jó kis kétsorost, de nem logolok ICQ-n, és mint kiderült õ sem... ergo ez örökre elveszet... ez nem olyan jó, de legalább hasonló...
Quote from: ShiroiNekem meg pont a második tetszik!
Nekem is az tetszett jobban! :) Attól, hogy azt mondtam, amit...
Hisz a kettõ nem zárja ki egymást..! :hehe:
Quote from: kisviragálomléptû csend-hajnal közelg
s reméled
a kínédes fényt még megéred...
Jaj, de tetszik..! :) :cool: :cool:
Mivel túl sok remekmû keletkezett legutóbb itlétem (tegnap) óta, így nem emelnék ki egyet sem, hanem összhangúan megjegyezném:
:cool: mindegyik!
Magányos az út.
Csak a Hold kísér híven -
bárhová tartasz.
Van, akinek tetszett, szóval csak nem olyan szörnyû ^^"
Kisv1rag meg meg lesz fojtva, ha nem jut eszébe az a kétsoros! Az nagyon szép volt!
Korábbi igéretemmel ellentétben már megint volt egy kis kihagyásom. Menet közben szinte mindent elolvastam néhány prózát leszámitva, de majd azok is sorra kerülnek.
Grat mindenkinek, nagyon jók amiket ide irtatok! :)
Hogy azért én is küldjek ide valamit:
Árnyék
Éjjel járok a sötétben, csöndben
Nem látszik már más belõlem
Csak egy árnyék a holdfényben,
De észre ugyse veszel alvás közben.
Rejtekül áll nekem a sötét falat,
Hogy ne zavarjam az álmodat.
Mert minden este azt lesem
Át a csukott szemeden.
Alvás közben a szemedbe nézek,
Hogy lássak minden álomképet,
Hogy lássak minden jót és szépet,
És elûzzem ha valami bántana téged.
Éjjel járok a sötétben lopva
Árnyék nélkül szökkenek tova.
Nincsen fény és nincsen nesz se
Nincsen semmi ami megtévessze
Sötét szemem. Mindent látok.
Minden szép és szörnyû álmot.
Még az éjjel rád találok,
És nem rejtenek el a sötét ablakok,
Mert a sötétség nem más, mint én vagyok.
Éjjel járok a sötétben, csöndben,
De nem találsz meg engem ébren.
Nem találsz, csak ha alszol már,
S a hátad mögött a két szemem ott vigyáz.
mélysötét éjbe suttogott félõ szavak,
áloméhes remény-tavak.
belefulladsz, ha nem ébredsz fel,
higyj nekem, s mégszebb leszel.
elszabadult tél-buborék,
jeges-fagyos lélektérkép.
élni akarsz, hívd a tavaszt,
higyj nekem, s mindent megkapsz.
bíborfényû csend-hajnal vágy,
fény-kívánó égõ szempár.
látni akarsz, nézz a Napra.
higyj nekem, én tisztázhatlak.
Quote from: RouninMagányos az út.
Csak a Hold kísér híven -
bárhová tartasz.
Van, akinek tetszett, szóval csak nem olyan szörnyû ^^"
Valóban nem szörnyû! :p
Tetszik, nagyon! :cool:
Kisvirag, nagyon szép költõi képeket használsz..! :jee:
Zanador: hát igen, elég rég olvashattunk tõled bármiféle alkotást. :rolleyes: Jó vers. Bár elég rémisztõ a hangulata.
...Újabb haiku-próbálkozás...:
A láng halála
Ellobbanó mécs...
illanó füstcsík... Tán a
távozó lélek...
Tanuljatok egy kicsit e betûvel beszélni: ;)
Eszperente nyelvlecke
Eszperente nyelven,
Lehelj egyet erre.
Ezzel emeld elmédet.
Ez mely kerek, s megenged
Melyet te teszel eme Ek-kel
Eme versre szerepeddel.
Kellet neked szerelembe esned,
Mert meg kell eme leheletet enned.
Evvel kezdjed életed,
Megnyered e végeket.
Eszperente nyelven erre menj,
Kerekdeden erre kenj.
Ez egyszer e versemnek:
Eme helyen befedlek.
Eszperente nyelvlecke
Verselj még e helyekre.
(Most írtam meg, ezt a verset, s mikor be akartam postolni, már annyira ráált a kezemre a sok e, hogy majdnem azt írtam be, hogy "Teneljetek" :p)
Au, de jó. Meske, ha nem baj most nem olvasom el az egészet, az eslõ versszak után abbahagytam, mert az eszperente nálam maradandó, és nem akarok a hétvége hátralévõ részében csak e-vel gondolkodni...
Igen, Shiroi: próbálkozás, mert nem tudom, pontosan milyen szabályai vannak a szótagszámon kívül egy haikunak... :rolleyes:
Kettõs
...vígan ég a tûz,
míg hevétõl a faág
keservesen sír...
A haikuk mibenléte engem is érdekelne, mert jelenleg csak azt tudom róluk, hogy tetszenek, mást nem igen. (pár dologgal vagyok még igy, de kiváncsi vagyok :rolleyes: )
Futni, futni csak
Mint ûzött vad,
Át a fák
S az ég alatt.
Futni, futni mint
Mikor megint
Az ég szürke
És semminek nincs helye.
Futni, funti újra
Mint az esti tóra
A könynû szél
S élni újra.
Futni, futni mindig
A kétes végig.
Mert megállni nem lehet
Csak elbukni, ha nem mered...
Jó reggelt mindenkinek..! ;)
Tûzvész után
A kiterített
fehér ruha... fekete
gyászlobogó lett.
Hideg van, és egész nap esett az esõ... :(
:) Meglátszik:
Õszi látkép
...Lombja-vesztett fa
ágai közt szerelmes,
ázó galambpár...
Õszintén szólva én eddig még hírét sem hallottam a haikuknak, éppen ezért nem is nagyon tudom értékelni.... :o
Visszatérve még az éneklés témához, itt egy régebbi versem, amit 6.-os koromban írtam, szintén éneklés alapján. (De ezúttal nem a fürdõszobában énekeltem... :p)
Tavaszköszöntõ
Süt már a napsugár,
Száz fele szórja szét
Aranyhaját.
Ringat a napsugár,
Sok gyermek hangja száll:
Itt a tavasz már.
Ringat a napsugár
Sok gyermek hangja száll:
Gyere el nyár.
Bár igaz, a tartalma valahogy egyáltalán nem ideillõ, ugyanis sajnos nincs tavasz.... :(
Amúgy az ének verziójában beleköltöttem még egy sort is, csak azt a versbõl kiszedtem, mert úgy nem jött ki a verszakonkénti három sor.
...Én nagyon szeretem a haikukat, fõleg, mióta Fodor Ákostól annyi-sok jót és szépet olvastam ebben a mûfajban! :)
Annyit tudok csak róla, hogy kettõs tartalommal kell bírnia... hogy bele lehessen magyarázni mást is, mint amit elsõ olvasásra gondolna az ember. :) És lehetõleg ez valami mély tartalmat adjon neki.
Meske, nem gépelnéd be azért azt a kihagyott egy sort is..? :) Úgy megkapnánk a teljes dalt... :)
Nézz a mába, hogy meglásd a holnapod.
Nézz a holnapra, és meglátod a tegnapot.
Nézz rám, és meglátod magadat.
Nézd magadat, és meglátsz másokat.
Nézz föl, hogy lásd, mi alattad van.
s Nézz le, hogy mindig legyen magasabban.
Halld azt, mit nem akarsz hallani.
Fogadd el azt, mit sosem akartál megkapni.
ÉLd át, mit másnak sem kívánsz,
és hidd, hogy így EMBERRÉ válsz....
gomen nasai... egyszerûen fogalmam sincs, mi van velem mostanában....
sosem voltam nagy versíró, de most leülök ide, és jön....
pedig fura, mostanában kiegyensúlyozott, boldog, és elégedett vagyok...
amikor ki voltam nagyon bukva meg minden sem jöttek ilyenek belõlem...
ki érti ezt :)
Quote from: kisviraggomen nasai... egyszerûen fogalmam sincs, mi van velem mostanában....
sosem voltam nagy versíró, de most leülök ide, és jön....
pedig fura, mostanában kiegyensúlyozott, boldog, és elégedett vagyok...
amikor ki voltam nagyon bukva meg minden sem jöttek ilyenek belõlem...
ki érti ezt :)
Én se tudom pontosan, hogy hogyan mûködik az irás, de azt általában azért igen, hogy mi az ami miatt irok. Azt viszont végképp nem értem, hogy mit zavar a kiegyensúlyozottság, a nyáron én is irtam párat, és azoknál direkt jó volt, hogy minden rendben volt... :rolleyes:
Miért ilyen szomorúak a haikuk és a versek??? Amit beírtok???
Vagy csak én érzem szomorúnak, elkeseredettnek õket???
Zanador, Aleyne, kisvirág, Rounin???
Quote from: RaptorMiért ilyen szomorúak a haikuk és a versek??? Amit beírtok???
Vagy csak én érzem szomorúnak, elkeseredettnek õket???
Zanador, Aleyne, kisvirág, Rounin???
Szeritnem a szomorúak a legszebbek, mert ezek a legmélyebb érzésûek. De ez csak saját vélemény. Én ha fellegekben járok, akkor is többre tartok egy szép-szomorú haikut, novellát, verset, mint egy vidám hangulatút. DE talán csak azért, mert mindig is vonzott a sötétség :)
Quote from: RaptorMiért ilyen szomorúak a haikuk és a versek??? Amit beírtok???
Vagy csak én érzem szomorúnak, elkeseredettnek õket???
Zanador, Aleyne, kisvirág, Rounin???
Hát én nem vagyok megszólított, de errõl eszembe jutott az egyik tanárom (kissé felsõbbrendûségi színezetû, de azért találó) beszólása, miszerint minden gondolkodó ember velejárója a melankólia.
Quote from: PandóraHát én nem vagyok megszólított, de errõl eszembe jutott az egyik tanárom (kissé felsõbbrendûségi színezetû, de azért találó) beszólása, miszerint minden gondolkodó ember velejárója a melankólia.
Na igen... ezzel rokon a fejlõdés vége a halál... vagy célja? Szóval értitek -_-" A lényeg, hogy egyetértek ezzel a "beszólással". Talán mert jómagam is birtokában vagyok némi felsõbbrendûségi tudatnak? :wtf:
Na nekem felsõbbrendûségi tudatom az aztán biztos nincs, vagy csak elbújt valahova. Rouninnal viszont abban egyetértek, hogy egy kicsit szomorkásabb vers az mindig tetszik. Viszont részemrõl amikor magam alatt vagyok akkor egy vidámabbat kevésbé tudok értékelni.
Akartam mondani, hogy van két vidámab versem, amiket a nyáron irtam, és még nem raktam föl, de aztán rájöttem, hogy azok se vidámak, csak éppen nem szomorúak... :)
Quote from: RaptorMiért ilyen szomorúak a haikuk és a versek??? Amit beírtok???
Vagy csak én érzem szomorúnak, elkeseredettnek õket???
...nem is tudom... A vidám dolgokat egyszerûen átélem, és nem érzem szükségét annak, hogy megfogalmazzam õket... Viszont ha borús gondolatom támad, vagy valami fáj, segít nekem, ha leírom.
Ezért születnek az én tollamból leginkább szomorkás hangvételû haikuk. :)
De írtam már gúnyosabbat is... :)
Ha ez kell..!Óvj! - kérted.
Jól van.Közönyös tekintetem
Rajtad tartom majd.
Nekem még soha nem segített rosszkedvemen az írás. Mert könnyen átélem amit írok, és ilyenkor csak még rosszabb lesz :/
Quote from: AleyneMeske, nem gépelnéd be azért azt a kihagyott egy sort is..? :) Úgy megkapnánk a teljes dalt... :)
Természetesen itt is van: "Gyere és játszunk már"
Bocs, de most lusta vagyok leírni újbol az egészet, úgyhogy csak megjegyezném, hogy a második és harmadik versszak közé van beékelve.
Szomorú hangulatú versek: Mit is mondhatnék mást, minthogy
Õsz van és
suli ez a két dolog már alapból magában hordozza a szomorúságot...
Elnézéseteket kérem hogy nem szólítottam meg mindenkit(nem tudom miért ment ki a fejembõl)!
Azt mondjátok ezeket a verseket, haikukat akkor írjátok amikor szomorúak vagytok??? Elég sok vers, haiku van leírva! Arról is szólnak???
Pl Aleyne: Ha ez kell..!
Meske: Köszi! ;) Így már a teljes mû ismeretében próbálkozhatok egy ráillõ dallammal. :)
A legfrissebb haikum. Éppen nem szomorú. :)
Fontold meg...
Korai fagy csap
arcul. Visszaütnél..? Még
csak most jön a tél!!
Másik kérdés!
Ezek csak úgy eszetekbe jutnak vagy sokáig gondolkodtok rajtuk, javítgatjátok õket mint a hosszabb verseket???
Quote from: AleyneMeske: Köszi! ;) Így már a teljes mû ismeretében próbálkozhatok egy ráillõ dallammal. :)
A legfrissebb haikum. Éppen nem szomorú. :)
Fontold meg...
Korai fagy csap
arcul. Visszaütnél..? Még
csak most jön a tél!!
Nem szomorú, hanem harcias... mint egy vita :D
Raptor: a haikukat nem szoktam soha sokáig fontolgatni. Annak természetesnek kell lennie, hogy átjöjjön :)
Írni meg nem csak szomorúan szoktam... hanem amikor rámjön valami "isteni szikra" :) Akárhol... volt már, hogy -10 fokban, 40km/órás szélben karistoltam papírra kesztyûben, ami eszembe jutott, nehogy elfeledjem ;)
Tessék, ha valami vidámat akartok:
Meggyes
Felmegyek a fára,
Leszakad az ága.
Megeszem a meggyet,
Kapok érte szedret.
Szeretem a meggyet,
Megeszem a szedret.
Elfogyott az étel,
Annyit eszek, még kell!! :D
(2001 nyarán írtam)
Amúgy én a hosszabb verseken sem szoktam sokat gondolkozni, javitgatni. Általában, csak úgy jön. Elég kitalálnom az elsõ sorát, onnan már csuklóból jön minden... :) Amikor nem, akkor meg nem írok verset. :hehe:
Na jó néha, azért gondolkodni is szoktam... :p
Quote from: Raptor...ezeket a verseket, haikukat akkor írjátok amikor szomorúak vagytok???
Vagy épp, amikor valami megragadja a gondolataim... :) Amikor látok vagy hallok valamit, és az valamilyen érzést kelt bennem.
Quote from: Raptor...Arról is szólnak???
A haikuknál sosem tudni, mirõl is szólnak pontosan..! :p Mindent tartalmaznak, amit az egyes emberek látni vélnek benne. :) (Akkor is, ha azok egymástól teljesen eltérnek.)
Quote from: RaptorPl Aleyne: Ha ez kell..!
Hiszen épp ez sem szomorú. Csak talán kicsit rideg... ;)
Meske: Rád mindig számíthatunk!!! :jee:
Quote from: RaptorEzek csak úgy eszetekbe jutnak vagy sokáig gondolkodtok rajtuk, javítgatjátok õket mint a hosszabb verseket???
Nekem jónéhányszor (az adott szótagszám miatt) még módosítgatnom kell a haikuim. De a tartalmat- ha egyszer megfogant bennem- nem változtatom. :)
Quote from: Rounin...volt már, hogy -10 fokban, 40km/órás szélben karistoltam papírra kesztyûben, ami eszembe jutott, nehogy elfeledjem
Nekem az utóbbi napokban éjjel jutott mindig valami az eszembe, és le kellett írnom, hogy aludni is tudjak tõle... :) Lámpát nem kapcsolhattam a szunyáló testvéreim miatt, így sötétben a szekrényem oldalára kapartam fel a kis versikét... :rolleyes:
Kegyetlen tél ...a fagyott föld nem
fogadja magába a
csöppnyi halottat...
Mik a haikuszabalyok?
Lehet, hogy nekiallok.
5-7-5? Ennyi?
Pl
Tanulok este
Eszperente nyelveket
Mas vilagokat
?
Igen, 5-7-5... :)
Ezen kívül... hm, nemrég egészen elfogadhatóan megfogalmaztam a haiku lényegét:
Quote from: saját magam :)Annyit tudok csak róla, hogy kettõs tartalommal kell bírnia... hogy bele lehessen magyarázni mást is, mint amit elsõ olvasásra gondolna az ember. És lehetõleg ez valami mély tartalmat adjon neki.
...A példád megteszi! ;)
Quote from: KvikvegLehet, hogy nekiallok.
Hajrá!! :jee:
Elõszöris utánanéztem a haiku szabályoknak, akit érdekel itt vannak:
http://www.toyomasu.com/haiku/#whatishaiku
Bár részemrõl továbbra is szivesen olvasom azokat is, amik nem feltétlen felelnek meg a szabályoknak. :)
Aztán, amit nem tudtam korábban beirni a net problémák miatt:
Nem is rossz! Raptor: olvasd végig a Meske-összest, abban elég kevés a szomorú. :)
Én sose fogalmazom át a verseket, ennek elsõsorban az az oka, hogy nem tudok annyira jól irni, hogy bármiféle pozitiv változást elõidézhessek bennük. Minden úgy kerül leirásra, ahogy elmondtam magamnak fejben.
A legkülönösebb iráskörülmények meg ezek voltak nálam:
1. matekversenyre mentem, és a buszmegállóban kezdtem el leirni egy darabka papirra, és a versenyen fejeztem be. :)
2. egyszer éjszaka sétálás közben kezdtem el megfogalmazni egyet, és szerencsére még hazaérve is emlékeztem rá.
Meg volt olyan, hogy alvásból ébredtem fel, mert szó szerint megálmodtam az egyiket. ;) (ez konkrétan az tolsó volt, amit beirtam ide)
Nem vagyok feltétlen szomorú, amikor irok, de amikor kifejezetten vidám vagyok, akkor általában csak viccelgetek. :D
Bent a gep zummog
Kint oszi levelvandor
Ketto kozott: en
Ajjajjaj.
Probalok nem mar 1000xleirt dolgokat leirni, dehat... :(
Ugyan már! Még ha elõtted valaki már meg is fogalmazott volna egy gondolatot, a Te szavaiddal mindenképp más lenne..! ;)
Tehát csak hajrá! :jee:
No, ha végre a gépem is azt akarja, válaszolok :)
Szerintem a szomorú, borús versek sokkal mélyebb tartalmakat képesek képviselni, mint egy-egy vidámabb vers...
Egyébként nekem a legutóbbi veresim nem szomorúan születtek. Hogy mégis ilyen szomorkás-borúsak lettek... hát... talán a lelkem mélye miatt van. Lehet az ember jó passzban, de a lelke mélyn mindig ott bujkálnak ezek.
Írni meg én is ahogy jön.
Általában ritkán változtatok, akkor sem a tartalmon, csak azért, hogy a hangzás jól jöjjön ki, meglegyen a rím, stb.
Ha gondolkodni kell egy ersen, az úgy hiszem, már erõltetett...
persze más, ha kötött szabályaink vannak. De a lényegnek akkor is spontán kell kijönnie. de ez egyéni vélemény.
Következmény
Ha akarsz, dobbants,
dacos ember! - csak számolj
a földrengéssel...
magadba roskadtan ülsz fáradtan
kezed a semmi be nyúl reménykedõn
hívén, hogy nem csak délibáb mit látsz
az árnyak felbomolva testet formálnak majd
alakot öltve eléd lépnek, és kiszakítanak
kitépnek mindent, ami ég és fáj.
Kisv1rag: ez utolsó valahogy _nekem_ nem tetszik... tartalmilag igen, de formailag valahogy, nem nekem való :rolleyes: :o
Aleyne : jesszusom, ímádom a haikukat, amiket írsz. :cool: Még a végén oltárt állítok a tiszteletedre :)
Lám, csak mi munkálkodunk..! ;)
Quote from: kisviragmagadba roskadtan ülsz fáradtan
kezed a semmi be nyúl reménykedõn
hívén, hogy nem csak délibáb mit látsz
az árnyak felbomolva testet formálnak majd
alakot öltve eléd lépnek, és kiszakítanak
kitépnek mindent, ami ég és fáj.
...Ez nagyon tetszik! Szép. :cool:
Kelowyn letörten gubbasztott az egyik sarokban. Térdeit maga elé húzta, és arcát combjaiba fúrta. Csapzott, még nedves, esõszagú haja tépetten lógott mindenfelé, a poros földtõl a végein szürkés árnyalatot véve. A kardja nem messze tõle hevert, látszott, hogy kiesett a kezébõl. A vastag por a kardra is ráragadt, ócska kinézetet kölcsönözve az egyébként szikrázó pengének. A kunyhó fonott oldalából kiálló vesszõvégek törték a hátát, de most nem érdekelte. Most semmi nem érdekelte.
Kinn szürkület volt, még mindig hallatszott az esõ közönyös, ritmusos kopogása. NEm úgy tûnt, mint aki egyhamar abba akarja hagyni. Kelowyn szerette az esõt, de most ez sem érdekelte. Most semmi nem érdekelte.
A szomszéd sarokban egy ázott egér, vagy patkány motoszkált, rossz néven véve, hogy a kunyhó megszaggatott tetején immár szabadon hullik lefelé az esõ, eláztatva kedvenc vackát, és vizesen, borzasan rohangált, hogy mentse még ami menthetõ. Kelowyn gyûlölte a rágcsálókat, és irtotta õket, ha lehetett. De most nem érdekelte. Most semmi nem érdekelte.
Kinn hangosan nyerített egy ló, egyre kevésbé viselve, hogy áznia kell, és gondosan ápolt sörénye immár rátapadt a fejére-nyakára, és immár hiába rázza a fejét, nem tud kisöpörni a szemébõl. Kelowyn mindig gondosan ügyelt a lovára, de most nem érdekelte. Most semmi sem érdekelte.
A telihold egyre magasabbra tört az égen, és egy felhõlyukon kikukucskálva bemosolygott a kunyhó szakadt tetején, megvilágítva a szoba közepét, ahol összetört, poros, régi tárgyak feküdtek. egy háromlábú szék, egy összecsuklott asztal, néhány üvegszilánk... rongyok. Valamikor rend volt itt, nevetés, élet, öröm. De egyszer csak történt valami.... és ez a valami volt, ami Kelowyn-t egyedül érdekelte.
--- az anya boldogan hajolt a bölcsõ fölé, óvatosan ringatva azt. Egy csodálatos kislány moslygott ki rá, aranyszõke hajú. édesen nyújtogatta kezét anyja felé, miközben gügyörészett. Egy 10 éves forma fiúcska az asztalnál ült, és valamit nagyon tanulmányozott. Elmélyülten, összeráncolt szemöldökkel mélyült el az asztalon fekvõ tárgyban.
Hirtelen kopogtak. Az anya aggodalmasan kapta fel a fejét.
- Kota, gyere ide a hugodhoz! - szólt halkan a fiúhoz. az elsõre nem halotta meg, olyannyira volt elmélyülve. - Kota! az anya suttogott, hangja mégis oly parancsoló volt, hogy a fiú azonnal felkapta a fejét, és már szaladt is a bölcsõhöz, leverve az asztalról figyelmének eddigi tárgyát. Az érme koppant a döngölt földön, visszapattant egyet, majd gurult egy kicsit, végül megállt.
Az asszony elõször az ablakhoz lépett, és óvatosan elhúzva a függönyt kikémlelt. Két sötét alakot látott kint. Ekkor újra kopogtak. de ez már nem is kopogás volt, inkább dörömbölés. Erõszakos, követelõzõ.
Az anya nehéz szívvel nyitotta ki résnyire az ajtót. Az egy lökéstõl kitárult. Az asszony ijedten lépett hátrébb. Két rosszul öltözött, ázott férfi állt az ajtóban
- Csakhogy végre kegyeskedett kinyitni. Milyen dolog a vendéget kinn ázni hagyni?
- Vendég? - az asszony rémült, és megszeppent volt. Mindkét férfinél kard volt, az övükben tõr.
A férfi artikulátlan, vészjósló nevetésbe kezdett, és durván megragadta az asszony karját.
- Vacsorával már meg sem kínálsz? - és ellökte. A kislány a bölcsõben a durva hangokra sírni kezdett. - halgattasd azt a fattyút! - a férfi kezében tõr villant. az anya sírva rohant oda, és kapta fel a kicsit a bölcsõbõl. a fiúcska némán zokogva simult anyja lábához. Ám hiába nyugtatta, a kicsi nem akart elhallgatni. a férfi felbõszült, az anyához lépett, kikapta a kezébõl a gyereket, és a szemközti falhoz dobta. Az anya megpróbálta megakadályozni, beleakaszkodott a férfi kezébe, a gyermek után nyúlt, hasztalan. A férfi lökött rajta egyet, majd megragadta, és egy hatalmas pofont adott neki. az asszony elesik, ha a férfi nem fogná erõs kézzel.
Neee! - szakad ki az asszonyból. mostmár a fiúcska is hangosan sír. Hozzá a másik férfi lép oda, és kever le neki egy hatalmasat. a lendülettõl a fiú a bölcsõnek esik, átborul rajta, és tovább sír. A férfi kardot ránt, és az anya végignézi, ahogy az apró, törékeny testbe beleszalad a penge, vér folyik mindenfelé. Az anya már zokog, és fájdalamsan üvölt, dühödten puföli fogva tartóját. Az artikulálatlanul röhög, és még jobban szorítja a nõ karját....
Másnap már csak három holttestet találtak a házba lépõk, vérbe fagyva ---
Jaj, Rounin, ne túlozz!! :haha: De örülök, ha tetszenek Neked! :)
Quote from: RouninKisv1rag: ez utolsó valahogy _nekem_ nem tetszik...
Quote from: Aleyne...Ez nagyon tetszik! Szép.
Hm, látom az ízlésünk nem egyezik! :hehe:
Quote from: ZanadorMeske-összest, abban elég kevés a szomorú. :)
De ez csak azért van, mert általában a vidámabb verseimet írom ide be, vagy pedig itt helyben költöm a gép elõtt, s akkor meg miért lennék szomorú, amikor a kedvenc fórumomon vagyok! ;) (egyébként nekem is vannak tök depis verseim)
Nem tudom hogy vagytok vele, de nekem az jött le sokótok megnyilvánulásából, hogy miután kitaláljátok a verset hamar elfelejtitek, s ezért jönnek elõ ezek a különféle helyzetek az írásokra. Nem is tudom.... Én nekem nem nagyon voltak ilyen különleges helyzeteim, mert ált., ha valamit kitalálok este, reggelre nem nagyon felejtem el. Pl. egyszer volt, hogy én is megálmodtam egyet, ill. az inkább dal volt, de még mindig emlékszem rá...
(Most nekem ilyen jó a memóriám, vagy ti vagytok ilyen ambnéziások?! :hehe: )Esetleg az volt egyszer, hogy a suliban voltam töri szakkörön, s ott írtam épp egy versecskét egy papírcetlire, és egyszercsak berepült egy galamb az ablakon. De végülis a verssel csak olyan szinten volt kapcsolatban, hogy épp akkor írtam, s azt meg is örökítettem, vagyis leírtam a vers után, hogy épp most mi történt, de ennyi.
Quote from: AleyneJaj, Rounin, ne túlozz!! :haha: De örülök, ha tetszenek Neked! :)
Hm, látom az ízlésünk nem egyezik! :hehe:
Helyesbítek. Nem teljesen fedi egymást, de hát ettõl szép a világ :D
Mint mondtam, tartalmilag szépnek tartom, de nenm vagyok oda istenigazából a szabadvers formáért :rolleyes: Sebaj, túlleszek rajta :)
:)
Õszintén szólva én sem vagyok kibékülve a formájával :)
de most hirtelen ez jött ki
/me se rajong a szabadversért, legalábbis az ennyire szabadért...
viszont ez a kis írás azt hiszem szorosan kapcsolódik ahhoz a vershez...
Azt hiszem gratulálhatok az USTeam legújabb írónemzedékének! Kár hogy az indítók közül már szinte senki sem vagy csak nagyon ritkán ír... De legalább nem hagyjátok kihalni ezt a topicot, és ráadásul színvonalasan teszitek!
Épp ezért jöttem egy kis színvonalat rombolni :D
---------------------------------------------------------
Úton hazafelé
A férfi kilépett az utcára. Hosszú, fekete szövetkabátot viselt, melyet próbált minél inkább összehúzni magán, kalapját mélyen a szemébe húzta, és nem törõdve az esõvel nekivágott a kihalt éjszakai utcának. Nem nézett fel, de minek is nézett volna: ezerszer járt úton ment végig, akár vakon is odatalált volna. Hangos fékcsikorgás riasztotta meg. Kipislantott kalapja alól, és magában mosolyogva figyelte a szitkozódó taxist, amint a felmenõit szidva próbálta elzavarni az autója útjából. Tudja is egy ilyen nyomorult, hogy mit beszél! Mást se tud, csak káromkodni. Szidja az anyját – sajátját, másét neki tökmindegy –, szidja a rendszert, szidja a kocsit, de valakit mindig.
- Süket vagy? Meg akarsz halni? Állj má' el az útbó' te baromállat!
A férfi felhúzta a szemöldökét, bár ez a sötétben, a kalap takarásában aligha volt látható. Meghalni? Egy autó elé ugorva? Érdekes gondolat...
Villám hasított az éjszakába. A férfi felnézett az égre, s az utcai lámpák gyér fényében elõször lehetett látni az arcát. Fiatal volt, alig huszonéves, de a szemeiben évszázadok fájdalma tükrözõdött. A taxis még mindig türelmetlenül nyomta a dudát, nem törõdve vele, kit ébreszt fel, kit sem.
A férfi lépet egyet. Ránézett a taxisra, rámosolygott, amitõl annak végigfutott a hátán a hideg. Visszabújt a kormány mögé, és magában megfogadta, hogy ha még egyszer meglátja, hát hülye lesz megállni elõtte... Rá csak ne mosolyogjon így senki! Mire ismét felnézett, a férfinek híre-hamva sem volt...
Lassan letért a mûútról, s csak ritkán használt, de szépen gondozott utakra tévedt. Hamarosan megérkezik... Hamarosan véget érnek a fájdalmak, a sötét látomások, melyek napok óta kínozták. Szüksége volt valamire, amit csak itt kaphat meg, a haveroktól, társaitól a jóban, az élvezetekben, s ha a rosszsors úgy hozza, akkor a bajban is. Elvigyorodott, de ez már csak torz mása volt annak a mosolynak, amivel a taxisra nézett. Na igen, a haverjai... Náluk ez többet jelentett annál, amit az átlagemberek e szó alatt értenek. Testvérek voltak õk, akik valaha szövetséget – vérszövetséget! – kötöttek, és amit mind a mai napig betartanak mindahányan. Hirtelen megtorpant. Mikor is volt? Évekkel, évtizedekkel, évszázadokkal ezelõtt, hogy elõször õ is kipróbálta? Már nem tudta volna megmondani. Egyet tudott csak: akkor a rabjává vált, de nem bánta... sõt! Elõször érezte magát erõsnek, sérthetetlennek, végre testvérek között volt – és ezek nem olyan testvérek voltak, mint akik otthon várták. Mit kapott az otthoniaktól? Verést, szidást, megaláztatást... nem csoda, ha utálta mindegyiket. Talán egyedül az anyját sajnálta... egy kicsit. De mit tehetett volna? Védte azt a szemétládát, aki annak idején kicsapta az esõbe, a hóba, csak hogy kolduljon valami pénzt... amit többnyire piára költött. Még most is szívesen gondolt arra az estére, mikor kitekerte a nyakát...
A férfi érezte, hogy tovább kell indulnia. Már csak pár méter volt vissza, de a fájdalom szinte elviselhetetlenné fokozódott. Tudta, hogy ha hamarosan nem érkezik meg, akkor sosem. Meg kell kapnia az adagját, mindenáron! Más már nem érdekelte, a fájdalom szinte teljesen az eszét vette. Nagyon régen kellett ennyi ideig nélkülöznie, de ma... ma kamatostul bepótolja.
A szél vadul cibálta kabátját – már nem is próbálta összefogni magán. Hirtelen felkapta a kalapját is, és messzire vitte. A férfi nem bánta, sõt, élvezte, ahogy hosszú, éjfekete haja lobogott a szélben. A hold lassan kibuk-kant a felhõk takarásából, halovány, ezüstös fénnyel világítva meg a temetõt. Igen. A testvérei már ott vannak, és õ sem késlekedik már soká. Beleszimatolt a levegõbe. A félelem, sõt rettegés szagát fújta felé az egyre erõsödõ szél. És még valamiét: vérét. Frissen kifolyt, vöröslõ, éltetõ vérét... Halkan dúdolva belépett a temetõ kapuján, hosszú szemfogain megcsillant a holdfény...
A csillagok s a hold fényében fürösztöm testem
A nap még sosem látta arcom.
Látod? Az éjszaka árnyai elrejtik léptem.
Titokban vívom örök harcom...
De hiába érzed az ûzött vad szagát,
És hiába követed éjszakákon át
Csak ha hallod: némán hívnak testvéreid,
Akkor tudod: mit jelent vadásznak lenni!
Leszállt az est, s az éjszaka szülöttei ellepték a vidéket...
Mondj valami szép és jót.
Amit, éppen le írhatok.
Kell egy támasz,
Mire várhatsz.
Együtt kelve át a vizeken.
Szépeket mondván errõl helyekben.
Kell egy támasz,
Mire várhatsz.
Együtt lenni, juj de jó,
Örökké csak ez való.
Kell egy támasz,
Mire várhatsz.
Egymást segélve.
Élni kell az életben.
Kell egy támasz,
Mire várhatsz.
Máris boldogabb a világ,
Ha együtt van egy szép kis pár.
Kell egy támasz,
Mire várhatsz.
Két évente megesküdvén,
Éldegélve kettecskén.
Kell egy támasz,
Mire várhatsz.
Egy pár két szép angyalka,
Örökké van egymaga.
Kell egy támasz,
Mire várhatsz.
Mondhatnám én még tovább,
Mégsem teszem mert tollacskám...
Kell egy támasz,
Mire várhatsz.
Kifogyva lévõ kis tollacskám,
Ellhagyot engem inmár...
Kell egy támasz,
Mire várhatsz.
Quote from: Rounin...de hát ettõl szép a világ
Úgy van! ;)
...a legfrissebb haikumat végképp mindenhogy lehet értelmezni. :) Ahogy már a cím is sugallja... :)
(Nem is tetszett senkinek! :rolleyes: Azért beírom. :) )
A remény(telen)ség:......zsebben lapuló
megkopott kulcs. Vajh' mit ér..?
A zár is: törött.
Aleyne! Ez már megint egy szomorú haiku! Tegnap is! Elõtte is! Azt mondtad hogy akkor írsz amikor szomorú vagy! Hmm???
Ez hogy lehet???
Quote from: MeskeDe ez csak azért van, mert általában a vidámabb verseimet írom ide be, vagy pedig itt helyben költöm a gép elõtt, s akkor meg miért lennék szomorú, amikor a kedvenc fórumomon vagyok! ;) (egyébként nekem is vannak tök depis verseim)
Akárhogyis, én eddig csak vidám versedet láttam. :)
A másik, amit mondál: képes vagyok 5 perc alatt teljesen elfelejteni, amit elkezdtem, szóval ezért szükséges azonnal leírni.
Én ma ezt hoztam össze:
Farkas fut az félhomályban,
Eszeveszett tébolyában
Nem lát utat csak szürke ködöt,
Nem tudja már, vadász-e vagy üldözött.
Vágnak az ágak és a szél,
Bundájában vörös csík a vér.
Nem érzi, de nem is bánja,
Nem néz se magára, se hátra.
Csendben bújik minden állat, persze
Ki élni akar mozdulni se merne.
Maguk se tudják mitõl félnek
Csak azt, hogy örül, ki élhet.
A Farkas le nem áll, csak fut tovább
Nincsen célja, s nem tudja hová.
Nem lassít, úgy vág át a tájon.
Nincs senki, aki rá ott várjon.
Rohan, rohan amíg bírja a lába,
Pedig már nincsen senki se a nyomában...
Na gyerekek, én nem vagyok egy nagy poéta, de kedvet kaptam a Haiku-hoz. Egy izgalmas diszkrét matematika gyakorlat pedig az ihletet is meghozta. Íme a termés, egy angol, 2 magyar (nem biztos, hogy teljesen "szabályosak"):
Life is just a test
Help others and live in peace
You will see the light
Szerelem: tavasz
Látod az évszak míly szép?
Egyedül: csak tél
Az út elõtted
A távolban a remény
Mögötted: nihil
Quote from: RaptorAleyne! Ez már megint egy szomorú haiku! Tegnap is! Elõtte is! Azt mondtad hogy akkor írsz amikor szomorú vagy! Hmm??? Ez hogy lehet???
...akkor is írok, amikor csak egyszerûen eszembe jut valami. Lehet az akármi..! :)
Most éppen ez történt. ;)
:jee:...Gratula mindenkinek az alkotásaihoz!! :jee:
Quote from: RouninAleyne : jesszusom, ímádom a haikukat, amiket írsz. :cool: Még a végén oltárt állítok a tiszteletedre :)
Nekem nem kiemelten a kedvenceim, de beszállok az oltárépítésbe! Úgy gondolom, valahol a Tiaro-é közelébe kellene tenni.
Ha ez kell...! Nagyon jó!
És eszembe jutott még valami találó ettõl a tanáromtól: "Az életben egyetlen igazi kérdés van: hogy öngyilkos legyen-e az ember, vagy ne."
...Éjjel "fészket vertek" fejemben a madarak.. :)
Kudarc
Honvágytól gyötört
fecske hazaindul - ám
vihar csap le rá.
...Nem is kicsit :rolleyes:
Kilátástalanság
Körbe-körbe száll
szakadatlan egy madár --
forgószél foglya.
Quote from: BruceAzt hiszem gratulálhatok az USTeam legújabb írónemzedékének! Kár hogy az indítók közül már szinte senki sem vagy csak nagyon ritkán ír... De legalább nem hagyjátok kihalni ezt a topicot, és ráadásul színvonalasan teszitek!
Én még itt vagyok! :_piszka: Szitne elsõ voltam Tiaro után :) Úgy ám, a régi szép idõk... csak azóta rónincopf váltotta fel a lovagsisakot :D
ÉS nem piszkálódásból, tényleg, de:
"A haiku voltaképpen az 5-7-5-7-7, összesen 31 szótagot tartalmazó, ötsoros tankának elsõ három sora, 5-7-5, azaz 17 szótaggal. Ezt a versformát már a XVII. század elõtt használták, többnyire tréfás célra, baráti körben szerzett bökversnek. A haiku abban különbözik a világ minden más lírai versétõl, hogy pillanatfelvétel. Speciálisan japán jellege elõször idegenszerû, mert mint egyetlen filmkocka, bonyolult érzelmek, szenvedélyek kifejezésére alkalmatlan, gondolati tartalmát is is csak sejteti. Pillanatfelvétel fáról, virágról, állatról - az apróbbak elõnyben -, esõcsepprõl, fûrõl, kavicsról, holdfényrõl. De lehet pillanatfelvétel két ember megismerkedésérõl vagy búcsújáról - az elsõ vagy utolsó impresszió félmondatban - a költõ egyetlen mozdulatáról vagy a moháról felesége sírján. A jó haiku a valóság parányi részletének megragadásával felidézi, vagy legalább megsejteti az egészet: a virág mögött a tájat, az évszakot, a béka ugrása mögött az élet groteszkségét, a ködbe veszõ ösvény mögötti halált."
Tehát a kulcsszó: pillanatfelvétel.
És íme egy fürdõkádban bevillant haiku:
Három lépés csak
egy szabályt jelent nektek.
Nekem szenvedést.
(nem mondtam, hogy én jó haikukat írok :P )
Quote from: Rounin"A haiku voltaképpen..."
Hopppsz.. :rolleyes: Akkor módosítok: az én alkotásaim haiku-formában leírt gondolatmenetek. :)
Quotenem mondtam, hogy én jó haikukat írok :P
Akkor majd én mondom, Rounin:
jó haikukat írsz. :)
Quote from: AleyneHopppsz.. :rolleyes: Akkor módosítok: az én alkotásaim haiku-formában leírt gondolatmenetek. :)
Nono... szeritnem a kulcsszónak épp' eléggé megfelelnek, és különben is, kit érdekel a hivatalos megfogalmazás? Csak nem bírtam a bennem megbúvó "magyarázz-ha-van-rá-esélyed" lélekszilánknak ellentmondani :D
QuoteAkkor majd én mondom, Rounin: jó haikukat írsz. :)
Wááá!! SOHA! SOHA TÖBBÉ! Ezt nem szabad :) Szembedícsérni
engem ! Most megint aggathatom magamra a kéttonás súlyokat, hogy el ne repüljek :D :merci:
Quote from: RouninEzt nem szabad :) Szembedícsérni engem !
Akkor sem, ha megérdemled? :D
Na mindegy. :) Csak alkoss szorgosan, Rounin!! Úgyis holnap 3napos osztálykirándulásra megyek... Remélem többek között Tõled is olvashatok majd írásokat, amikor visszatérek! :)
Téli gyász (?) Megfagyott párját
siratja egy vadgalamb. -
Vagy tán önmagát?
Quote from: AleyneAkkor sem, ha megérdemled? :D
Na mindegy. :) Csak alkoss szorgosan, Rounin!! Úgyis holnap 3napos osztálykirándulásra megyek... Remélem többek között Tõled is olvashatok majd írásokat, amikor visszatérek! :)
Téli gyász (?)
Megfagyott párját
siratja egy vadgalamb. -
Vagy tán önmagát?
Ha megérdemlem? Akkor különösen nem ;)
Sok sikert oszt.kirándulásra. Túlélõ felszerelést vigyél :) Tapasztalataim szerint bánni fogod, ha nincs nálad kötél, kés (jó nagy ;) ) és sok kötszer :D
Tõlem most is olvashatsz sokat, csak nézd végig Soridan postjait, ti. azok mind enyéim ;)
Quote from: RouninÉn még itt vagyok! :_piszka: Szitne elsõ voltam Tiaro után :) Úgy ám, a régi szép idõk... csak azóta rónincopf váltotta fel a lovagsisakot :D
Azért írtam, hogy
szinte senki... Mert azt látom, hogy te itt vagy, de fent nevezett pl. ezer éve nem írt ide új remekmûvet :( (Bár a mûveinek keletkezési körülményeit ismerve lehet, hogy ennek örülnöm kéne?) Én is épp csak megosztottam aláírásom hátterét, aztán ismét tovaszálltam az alkotóktól az olvasókhoz :rolleyes:
ehm, én félek, nem az alkotói némaság tartja tõlünk távol Tiarot...
NA, most mit akartam írni?
teljesen kiverik itt az ember fejébõl...
Ja! tudom! meg akartam dicsérni mindenkit, hogy milyen aktív a forum, 4 nap alatt több mint 50 post! :tezsvir:
Pénteken én is eltünök 3 napra, tanszéki kirándulás lesz :)
mire visszaérek, legalább ilyen sokmindent kelljen olvasnom!
Hmmm, az enyémre semmi reakció? Ennyire szörnyûek voltak? :rolleyes:
Hmmm.
Végül is majdnem. Hogy stílusos legyek, magyarázkodás helyett hangulatjelentés:
Furcsa lett a világ. Valahogy minden más. A színek megfakultak. Nem, nem is ez a jó kifejezés. Éppolyanok, mint régen, de valahogy távolivá váltak... hideggé. Elvesztették a jelentésüket. Régen mindegyik szín ragyogott, szikrázott a fényben... bántotta a szememet. Talán éppen ezért szerettem gyönyörködni bennük.
Mostanra megkoptak. Vagy inkább: olyanok lettek, amilyennek lenniük kell. Egyszerûek.
Furcsa érzés ez. Minden nap így ébredek. Hiányoznak a régi színek... De valami mindig félreveri a harangot a fejemben.
"Most meg mi bajod van öreg??? Mi kellene még?"
Tényleg. Micsoda?
Nem tudom. Telik az idõ, szépen, lassan, jelentõség nélkül. Minden a megszokott rendben zajlik. Precízen, ahogy lennie kell. Mégis... valami nem mûködik. Õrjítõ érzés. Ezt érzem, amikor reggel a kávémat iszom, amikor a füzetembe firkálok, amikor a régi dalokat hallgatom...
Boldog vagyok. Ez matematikai törvényszerûség. Egy ember akkor boldog, ha minden feltétel adott ahhoz, hogy az legyen. Legalábbis elvileg így kéne lennie. Elvileg. Nem értem.
Talán a színek. Igen.
Talán az, hogy már hónapok óta nem írtam. Semmit. Az elsõ sor, vagy versszak után olyan elemi erõvel tört rám a hiteltelenség érzése, hogy meg sem próbáltam megõrizni a szavakat. Már ez sem megy.
Talán... talán az, hogy valahányszor a szemedbe nézek, mintha a jövõt látnám. Egy emlékképet. Mintha már most is csak azért csókolnálak, hogy egyszer szép emlékként élj tovább nekem.
"Meg akarlak tartani téged/Ezért választom õrödül/A megszépítõ messzeséget"
Remélem, jól emlékszem rá.
Talán...
... talán ilyenkor össze kéne futni egy sikátorban szerénységemmel. Jól esne gyomorszájba rúgni magam. Kiadni mindent, ami felgyülemlett mostanában...
"Mégis mi a francot képzelsz magadról, te élhetetlen barom?"
Tiszta Fight club. Jól esne kicsit fetrengeni a mocsokban, a saját véremet kenni szét a számon. Esetleg rágyújtani, és végiggondolni mindent.
Olyan macsós amcsi módra, az biztos jót tesz az önképemnek...
Nem értem. És ez az, ami igazán õrjítõ.
A hang persze szajkózná a magáét.
"Hisz szereted. Õszintén. Õ meg téged. Most akkor mi a halál a gond?"
Tudom. Tudom...
Nem vele van a baj. Nem. Talán addig kéne vedelnem, amig minden hülye gondolat kiszáll a fejembõl... bulizni egyet a haverokkal, és beájulni az egyik sarokba, hogy másnap reggel friss önutálattal ébredhessek fel.
De már ez se a régi...
A színek. Biztos azokkal van baj. Igen...
//Egyébként nem vesztem el, ált read-only szellemként lebegek a topicok között, és örömmel nyugtáztam, h rövid szünet után ismét feltámadt ez a jó kis hely is, még friss hús is van hozzá... A haiku-láz pedig kifejezetten tetszetõs... :tezsvir: Csak így tovább! :hehe: //
2//: Moha: ÉN REAGÁLOK! :D A 3. a legjobb szvsz! //
Quote from: Tiaro2//: Moha: ÉN REAGÁLOK! :D A 3. a legjobb szvsz! //
MOst olvastam csak el õket. Szerintem is, és nem azért hogy sorbaálljak :P ;)
Tiaro: -_-. Jaj. Hiányzott, meg nem is az ilyen hangulatjelentés. Szép, mint mindig... és valahogy megrendítõ, amitõl elszomorodok minden alkalommal. :beken: most komolyan ...
Ezt már azért nem nevezném vidámnak (ahogy most magamat se... ):
Messze vagy a távolban,
Elérni nem lehet soha.
Menj, menj tovább
Küzdj vívj ma már.
De mégis végtelenbe nyúlva,
Küzd a fürge kis nyulacska.
Nem találja végét,
Szegény egyetlen fényét.
Ordit végig a hegyekbe,
Mert nem megy neki a gerebje.
Üvöltve száll szerete szét,
Szomorúságán a meggyfa lét.
Kell, kell valami,
Mi mégis meg fogja oldani.
Így nem mehet tovább!
Vége lesz a hamarább,
Mint gondolnád...
Quote from: MeskeEzt már azért nem nevezném vidámnak (ahogy most magamat se... ):
Messze vagy a távolban,
Elérni nem lehet soha.
Menj, menj tovább
Küzdj vívj ma már.
De mégis végtelenbe nyúlva,
Küzd a fürge kis nyulacska.
Nem találja végét,
Szegény egyetlen fényét.
Ordit végig a hegyekbe,
Mert nem megy neki a gerebje.
Üvöltve száll szerete szét,
Szomorúságán a meggyfa lét.
Kell, kell valami,
Mi mégis meg fogja oldani.
Így nem mehet tovább!
Vége lesz a hamarább,
Mint gondolnád...
A lélegzetem is elakadt, mikor elolvastam! Tényleg nem egy vidám hangvételû írás, de nekem nagyon tetszik. Gratula! :tezsvir:
Quote from: SusziA lélegzetem is elakadt, mikor elolvastam! Tényleg nem egy vidám hangvételû írás, de nekem nagyon tetszik. Gratula! :tezsvir:
:merci:
Quote from: MeskeEzt már azért nem nevezném vidámnak (ahogy most magamat se... ):
Messze vagy a távolban,
Elérni nem lehet soha.
Menj, menj tovább
Küzdj vívj ma már.
De mégis végtelenbe nyúlva,
Küzd a fürge kis nyulacska.
Nem találja végét,
Szegény egyetlen fényét.
Ordit végig a hegyekbe,
Mert nem megy neki a gerebje.
Üvöltve száll szerete szét,
Szomorúságán a meggyfa lét.
Kell, kell valami,
Mi mégis meg fogja oldani.
Így nem mehet tovább!
Vége lesz a hamarább,
Mint gondolnád...
Egy igazi költõ veszett el köztünk! :appl: :cool:
Hali!
Kicsit csiszolódik még, és akártényleg Költõ lehet! ;)
Quote from: NokiEgy igazi költõ veszett el köztünk! :appl: :cool:
/me irul-pirul...... :merci:
(Amúgy nem vesztem el, itt vagyok... :hehe: )Damnatus: Hol a csiszolókõ? ;)
A legjobbakat mindenkinek..! :) Végre hazaértem.
Quote from: RouninTõlem most is olvashatsz sokat, csak nézd végig Soridan postjait, ti. azok mind enyéim ;)
:eek: Ha ezt tudtam volna..! Ebben az esetben: :hail: , Rounin!
Quote from: MohaHmm, az enyémre semmi reakció? Ennyire szörnyûek voltak?
Moha, Te nem tartozol bele a "mindenki" fogalmába?? Ugyanis én azt írtam:"Gratula
mindenkinek az alkotásaihoz!!" :hehe:
Így idõtakarékossabb volt... :rolleyes:
Tiaro hangulatjentésérõl: ...ó, egek... Ahogy Rounin mondotta: "Szép, mint mindig... és valahogy megrendítõ, amitõl elszomorodok minden alkalommal." Pontos megfogalmazás...
Meske, én is gratulálok, valóban szép vers lett! ;)
Quote from: AleyneMoha, Te nem tartozol bele a "mindenki" fogalmába?? Ugyanis én azt írtam:"Gratula mindenkinek az alkotásaihoz!!" :hehe:
Így idõtakarékossabb volt... :rolleyes:
Hát én biza nem mindenki, hanem valaki vagyok! :p
Amúgy bocsi, kösz a gratulációt!
...Élményeim az osztálykiránduláson :rolleyes: :
Kétségbeesés
Háborog az ég.
S lepillantva sincs támasz.. --
mocsaras talaj.
Tetthely
Hallani véled..:
halál-feketén suttog
sok sötét ablak...
Quote from: TiaroTalán az, hogy már hónapok óta nem írtam. Semmit. Az elsõ sor, vagy versszak után olyan elemi erõvel tört rám a hiteltelenség érzése, hogy meg sem próbáltam megõrizni a szavakat. Már ez sem megy.
Hogy tud ez a pasi mindent ilyen jól kimondani helyettem? :confused:
Aleyne: nem tán a ti kirándulásotok is elmosta az esõ?
a miénknek is elég sötét hangulatot adott ez a nyúlós, esõs idõ...fõleg, h még bunkó ember is szorult a csoportunkba (sajna pont az egyetlen tanár, aki eljött velünk...).
Tiaro jó, mint mindig... õ szintén az a kategória, akire csak azért nem akarok szót fecsérelni, mert egyszerûen nem tudok... mármint megfogalmazni értelmesen, és kellõen kis terjedelemben, hogy mit is érzek és gondolok, mikor õ alkot :)
a többieknek is mind mind grat! Mindenkinek és Valakinek is ;) :_piszka:
Quote from: kisviragTiaro jó, mint mindig... õ szintén az a kategória, akire csak azért nem akarok szót fecsérelni, mert egyszerûen nem tudok... mármint megfogalmazni értelmesen, és kellõen kis terjedelemben, hogy mit is érzek és gondolok, mikor õ alkot :)
Pedig sikerült. Az utolsó két szó az :)
Quote from: Aleyne:eek: Ha ezt tudtam volna..! Ebben az esetben: :hail: , Rounin!
Sicc! Hess! El innen! Elég volt! :) Mondtam hogy semmi ilyesmit ;) -.-" (De ezek után kevesebbet nem is fogadok el :D )
A bölcs érti is,
az okosok csak mondják -
én benne élek.
Quote from: BruceAzt hiszem gratulálhatok az USTeam legújabb írónemzedékének! Kár hogy az indítók közül már szinte senki sem vagy csak nagyon ritkán ír...
hajaj! valóban már vagy ezer éve nem jártam erre, és még lehet hogy ugyaneddig nem is fogok :(
Mostanság évfolyamdolgozatot alkotok, méghozzá a természetes személyek névviselésérõl és névváltoztatásáról...
Sajna még csak Tiaro-féle bolygó forumolvasó szellemként sem idõzhetek erre, pedig amint látom, tényleg lenne mit olvasni!!
Sebaj, majd pótlom! Addig senki le ne töröljön semmit!!!!;)
üdv mindenkinek és jó alkotást!!!!!!!
:hopp: :hopp: :hopp: HELLÓ, NORIKO! :hopp: :hopp: :hopp:
Rounin... egyszerûen: :cool: !!
Felesleges
...Végigsimítok
arcodon. Miként bús szél --
rideg kõfalon...
Quote from: AleyneFelesleges
...Végigsimítok
arcodon. Miként bús szél --
rideg kõfalon...
Jajajajaj. Ez nagyon :) De nagyon-nagyon :) Még ilyet! (werbung :rolleyes: )
égetõ Vágy-álom gyötör
-kongó ürességet érzel-
s szíved homály fedi.
jeges félelem-álom mar
-kongó ürességet érzel-
szemed rémülettel teli
szürke közöny-álom jön
-kongó ürességet érzel-
odakinn az élet vár...
Ûzd el az álmod,
Ébredj már!
ne vágyj, ne félj,
ne közönyösködj.
Csak ÉLJ.
ez megint kicsit szabadra sikerült.
na mind1, mmegint a nehezen alkotok kor kezd el rámjönni :)
Kisvirag, nekem ismételten tetszik, amit írtál. :)
...Még a tegnap este terménye :rolleyes: :
Bûnhõdés
Néma pillantás.
Nem több. S ez szívemen -- mint
ostor -- végigvág.
Kísértõ múlt
...visszhangzása a
tavaszi mennydörgésnek,
messzi hegyek közt...
A gratulációkra nem válaszolok, mert tiltja a vallásom. Szóval köszi. :D
Aleyne: nagyon bejönnek a haikuk, a Felesleges viszi a pálmát. Komolyan nagyon jók, grat értük. :tezsvir:
kisvirag: ez utóbbi tényleg eléggé szabadra sikerült, de a felhasznált képek szépek, mint mindig, úgyhogy ne bánd a dolgot...
Rounin meg megmarad nekem Sorinak, ha nem baj... :)
Meske: a legutolsó verseddel kapcsolatban azért lenne néhány javaslatom. Sok helyen tartalmi képzavart érzek, de ha direkt avangárd stílussal próbálkozol, akkor nem szóltam... :) mindenesetre nem is egy olyan kifejezést/szót találtam, aminek semmi köze a vershez, kissé erõltetetten hatnak, látszik rajtuk, h csak azért kerültek bele, h meglegyen a rímpár. Inkább olvasd át párszor, és finomítsd a dolgot, biztos eszedbe jut más megoldás is...
Ja igen, nekem Zanador hangualtképei is bejönnek, de ezt -figyelembe véve szerénységem ízlésvilágát- kétes bóknak venném a helyedben... :hehe:
Végül néhány szerény próbálkozás a stílus tiszteletére... :)
Ismeretlen csillag
Messzi fénysugár
Hidege megbabonáz,
Szép lénye halott
Fûzfa árnya alatt
Lágy szél ágak közt
Köröttem õsi béke
Szívemben vihar
Quote from: TiaroRounin meg megmarad nekem Sorinak, ha nem baj... :)
Hmm.... :wtf: Hmm... de ha más próbálkozik vele, akkor azt személyesen keresem fel :rolleyes: :bsd: (nem viccelek - Tiaro ellõtte a fórum egész jokerkészletét ezzel :p )
Quote from: TiaroMeske: a legutolsó verseddel kapcsolatban azért lenne néhány javaslatom. Sok helyen tartalmi képzavart érzek, de ha direkt avangárd stílussal próbálkozol, akkor nem szóltam... :) mindenesetre nem is egy olyan kifejezést/szót találtam, aminek semmi köze a vershez, kissé erõltetetten hatnak, látszik rajtuk, h csak azért kerültek bele, h meglegyen a rímpár. Inkább olvasd át párszor, és finomítsd a dolgot, biztos eszedbe jut más megoldás is...
Igazából eredetileg, tényleg rím alapján keletkeztek, de mégis minden egyes szónak van egy háttér jelentése, ami miatt mégiscsak belepasszol a versbe, ígyhát engedelmeddel nem nagyon írnám át... :hehe:
Quote from: MeskeIgazából eredetileg, tényleg rím alapján keletkeztek, de mégis minden egyes szónak van egy háttér jelentése, ami miatt mégiscsak belepasszol a versbe, ígyhát engedelmeddel nem nagyon írnám át... :hehe:
Így viszont engedelmeddel/anélkül nem fogjuk érteni :D Vagy csak sejdíteni fogjuk :)
Két egymás után született írás... Értelmük nem sok van, de hát oda se neki... :rolleyes:
Sarokba szorított...
...Izzadó arcán
--vöröslõ fáklyafényben--
izzik a vicsor...
Számûzetés
...Homokba süppedt
lábad emeld..! Menj! Apad
a veríték. Menj...
Quote from: RouninÍgy viszont engedelmeddel/anélkül nem fogjuk érteni :D Vagy csak sejdíteni fogjuk :)
De nem fogom elmondani, mert akkor leleplezõdök... :p (inkább maradjon csak titok a jelentésük, persze lehet fejtegetni... :hehe: )
Rounin: öööö... nem tudtam, h ez ilyen komoly vétség... :) sorry
Meske: ezért kérdeztem. Mindenesetre még mindig magas nekem a misztikum homályába burkolózó mögöttes tartalom... :rolleyes:
Hali!
"Azért mert nem ért meg senki, még nem vagy mûvész!" :lol:
Soha és örökké
Gyûlölöm ezt a két szót, melynek mélységes tartalmát felfogni szinte lehetetlen, mert az elmúlást, és gyarlóságunkat juttatja eszembe. Ahogyan küszködve úgy teszünk, mint aki él, és küzd a túlélésért, hogy aztán a felesleges vágyálmok, és hamis célok kergetésébe beleõrült öregségünkben megfásuljunk, és megadóan, szinte megváltásként érjük meg minen ember közös sorsát, a halált. Most mégsem e múlandóság miatt mar ismét belém ez a két megérthetetlen szó, olyan élességgel, hogy a fájdalom immár elviselhetetlen, és belül csak ordítok, üvöltök, míg kifelé kisírt szemeimmel bámulok a világba, mely oly kegyetlen. Mikor a hónapos boldogság végén immáron szinte várván hogy valami rossz is történjen velem visszaimádkozom azt a több mint 30 gondtalan, elégedett napot, amikor éltem sekélyes kis életemet, azt hívén, hogy vannak fontos dolgok az életemben, de az igazán értékeseket mégsem vettem észre. A barátság szent aranyfonalába gabalyodva nem figyeltem rá, pedig tudtam, végigkövettem az egészet, és mégis naivan hittem abban, hogy nem fog bekövetkezni. Az ész ismét alkalmatlannak bizonyult mint diktátor, és ezen vereségét most szinte képtelen elviselni, csak üvölt, és üvölt...
Keserédes találkozás, egy forró csoki gõzölgõ illata mellett, témakerülés, majd nyílt szóváltás errõl az egészrõl. Én naivan még mindig hiszek valami csodában, pedig tudom, hogy most nem nekem van igazam. A fonál lazul, foszladozik, elszakítja egy hatalom, mely hisszük jót hoz, de bár szaggatott vonalat rajzolt kicsiny országunk északi határvonalán, azokat a festékpöttyöket, miket innen elvett, újra felrajzolta déli szomszédaink és miközénk, kettõs, vastag, átszakíthatatlan vonalat képezve... Felállunk, és távozunk, még sírással küszködõ út egy buszig. Két búcsúpuszi, szomorú, de büszke szemek, ami azt sugallja, hogy nyugi, semmi baj nem lesz, de látod mögötte, hogy õ is össze van törve. A kiszakított, és be nem fogadott lélek távozni készül, hogy hazatérjen egy olyan helyre, ami egyszer már "kitaszította"... a hajós elhajózik, és ebbe a kikötõbe talán már soha nem tér vissza....
Talán így is elég érthetõ, de azért egy kis magyarázat: valószínûleg tegnap találkoztam utoljára egy jóbarátommal, akit bátyámként szerettem.
Aradi, és vagy 3 hónapra, vagy két évre kitiltják az országból, mert 2 napot késett a vízumengedélyének leadásával... ha 2 évet kap, nem jön vissza... én próbálom hinni, ha csak 3 hónap, még visszatér, de érzem benne, hogy talán akkor sem... ha megteszi, csak azért, mert nem akarja elveszíteni azt a 4 évet, amit eddig itt eltöltött az egyetemen...
Hali!
Remélem azért nem olyan borús a helyzet, és csak 3 hónapig nem jöhet vissza.
kisvirag: Lsd Damnatust.
Ettõl függetlenül nagyon jó, amit írtál... :tezsvir:
Kereszt, szembefényben...
Ki volt..? Megváltó,
vagy kitaszított..? Mindegy.
Megfeszíttetett.
Elõször egy újabb címtelen haiku :)
Oly fájdalmasan
szép, mikor együtt sírunk -
az esõ és én.
Quote from: RouninOly fájdalmasan
szép, mikor együtt sírunk -
az esõ és én.
:) :) !!!
Quote from: kisviragTalán így is elég érthetõ, de azért egy kis magyarázat: valószínûleg tegnap találkoztam utoljára egy jóbarátommal, akit bátyámként szerettem.
Aradi, és vagy 3 hónapra, vagy két évre kitiltják az országból, mert 2 napot késett a vízumengedélyének leadásával... ha 2 évet kap, nem jön vissza... én próbálom hinni, ha csak 3 hónap, még visszatér, de érzem benne, hogy talán akkor sem... ha megteszi, csak azért, mert nem akarja elveszíteni azt a 4 évet, amit eddig itt eltöltött az egyetemen...
Hat remelem csak 3 honap. Mert annyi utan biztos visszajon. Ha az ember 4 evet lehuzott, a maradekot mar fellabon is, de feladni vagy meg egy egyetemet elkezdeni... :eeek:
Tipikus burokratizmus. Ket nap miatt. Nem normalisak.
Na lesz egy kis ido mire ezen tulteszem magam. Grrrr... :grrr: :morci: :hogyaza: :mad: :nagyere:
OFF off
Hali!
Quote from: RouninElõször egy újabb címtelen haiku :)
Oly fájdalmasan
szép, mikor együtt sírunk -
az esõ és én.
Tetszik nagyon a párhuzam!
Quote from: RouninElõször egy újabb címtelen haiku :)
Oly fájdalmasan
szép, mikor együtt sírunk -
az esõ és én.
Ez tényleg jó! :)
Quote from: RouninOly fájdalmasan
szép, mikor együtt sírunk -
az esõ és én.
:beken:
...
...
...
:cool:
Rounin:
:appl: :appl: :tezsvir: ( :lazza: )
Nesze neked, emelkedett lelkiállapot... :rolleyes:
Gyilkosság-szinopszis
...Vörös vércsepp hull.
Koppanása lágyítja
az éles csendet...
Quote from: AleyneGyilkosság-szinopszis
...Vörös vércsepp hull.
Koppanása lágyítja
az éles csendet...
:lol: ...vagyis...szóval...akkor is :lol:
Quote from: AleyneNesze neked, emelkedett lelkiállapot... :rolleyes:
Gyilkosság-szinopszis
...Vörös vércsepp hull.
Koppanása lágyítja
az éles csendet...
Én akartam véreset!!!!! :D De ez :) -abb
Éjféli párbaj
-----------
A telihold lágy
fénye ezüstté festi
kiömlõ vérem.
Rounin, a haikud... :) !
A fürdõszobai élményeim... :D
Kettõs (II.)
Néma víz tükrén
ragyog a mécs képe -- ám
meleget nem ad...
Irónia... :)
Csodálja magát,
s elolvad (a látványtól..?)
kis viaszgyertyám.
Quote from: AleyneIrónia... :)
Csodálja magát,
s elolvad (a látványtól..?)
kis viaszgyertyám.
Hehe, ez jó! :) Tetszik!
Aztamindenit...de pofátlan vagyok. Még csak meg sem köszöntem a sok-sok pozitív visszajelzést :wtf:
Alássan megkövetlek Titeket, és ezúton mondok köszönetet (nem, nem a családomnak :p) kedvességetekért :)
Aleyne: viszont :)
Quote from: AleyneGyilkosság-szinopszis
...Vörös vércsepp hull.
Koppanása lágyítja
az éles csendet...
Vampire jutott róla az eszembe. Szóval nagyon :lol:
Quote from: SusziVampire jutott róla az eszembe. Szóval nagyon :lol:
Hmm... sok minden eszembe jut róla, csak az nem hogy :lol: :rolleyes:
Reggel
Halovány árnyak
kísérnek; a Nap ezüst
lámpás a ködben.
Huh.
Érdekes. Íróilag/költõileg teljesen magam alatt vagyok, szinte válságban, ha nagyon színpadiasan akarok fogalmazni. De ez teljesen olyan érzés, mintha hernyóból bábbá válva pillangóvá készülõdnék: újabbnál újabb ötletek merülnek fel bennem, és érzem, hogy jó leszek, jobb, mint valaha. Azt hiszem nemsokára extra hosszú irományokkal jövök, remélhetõleg a többség számára élvezhetõ formában, s nemcsak magamnak fogok tetszeni ;) :D
Na megyek tovább lebegni a félálomszerû ködben :)
Quote from: Rounin...jó leszek, jobb, mint valaha. Azt hiszem nemsokára extra hosszú irományokkal jövök...
Én személy szerint nem kételkedem Benned..! :) Mint eddig is, várjuk; és örömmel fogadjuk majd mûveid..! ;)
A haikud ismét :).
Vöröslõ napkelteJötte sebet ejt:
az ég alján vér serked --
és mi
ezt vártuk..!
Rounin:
remélem hamar kibontod szárnyaid ;)
egyébként meg, azt hiszem, pont erre várunk.
Erre is elég régen jártam. (Ezért ezer Bocsi! (http://moha.uw.hu/gomen.gif))
Na, de azért angol órákon ez úttal is alkottam, csak most nem rajzot, hanem verset. Íme:
Gyûlölettel élni,
Napról napra félni.
Mégsem ez való,
Egy tanárnak nem jó!
Mégis ezzel élnek,
S egy kicsit sem félnek.
Míg mindenkit gyûlölnek,
S mások csak szenvednek.
Még lehet, hogy folytatom, de az angol óra alatt csak eddig jutottam el, s most pedig nincs ihletem hozzá, hogy folytassam... :(
Quote from: MeskeErre is elég régen jártam. (Ezért ezer Bocsi! (http://moha.uw.hu/gomen.gif))
Na, de azért angol órákon ez úttal is alkottam, csak most nem rajzot, hanem verset. Íme:
Gyûlölettel élni,
Napról napra félni.
Mégsem ez való,
Egy tanárnak nem jó!
Mégis ezzel élnek,
S egy kicsit sem félnek.
Míg mindenkit gyûlölnek,
S mások csak szenvednek.
Még lehet, hogy folytatom, de az angol óra alatt csak eddig jutottam el, s most pedig nincs ihletem hozzá, hogy folytassam... :(
Szép Versike!
:cool:
Quote from: NokiSzép Versike!
:cool:
Köszike! :merci:
Hali!
Remélem nem ez az igazi véleményed a tanárokról!
Quote from: DamnatusHali!
Remélem nem ez az igazi véleményed a tanárokról!
Nem az összes tanárról, de van 1-2, aki tényleg ilyen, sajnos... :(
Quote from: DamnatusRemélem nem ez az igazi véleményed a tanárokról!
Szerintem amolyan "ismerd az ellenséget és ismerd magad" stratégia. Meske tanárnõnek készül... :p
Quote from: MohaMeske tanárnõnek készül... :p
Nem teljesen... Én csak
tanítónõ akarok lenni, s nem tanár. Ugyanis én csak az 1-4. évfolyamokban szeretnék tanítani. :hehe:
Alsó tagozatos tanár?!
Azonak még nehezebb mint a felsõsöknek már csak azért is tudom mert tesóm alsós és nem könnyû vele :).
Haiku-füzér :)
Rondó
A távozó, zord
Tél könnyezik..? Nem. Csupán
olvad a jégcsap.
Szalad a patak.
Édesen cserfel... Mi' kár,
hogy nem érthetjük!
Fenség övezte
tó tükrén hogy gyõzhet a
zengõ zivatar?!
Minden mindegy! A
falevél félve susog... --
saját vesztérõl.
A süvítõ szél
elnémítja a tájat.
Visszatért az Úr...
...s rég kihûlt trónját
fagyos mosollyal, dermedt
kézzel simítja.
Aleyne
Hmmmm...
Ilyeneket jó olvasni. :tezsvir:
Mééééééég akarok... :_piszka:
Hali!
Aleyne ezeket te találod ki, vagy másét írod ide?
Quote from: DamnatusHali!
Aleyne ezeket te találod ki, vagy másét írod ide?
Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? Még szép hogy saját!
Quote from: DamnatusHali!
Aleyne ezeket te találod ki, vagy másét írod ide?
Micsoda sértõ feltételezés :D
Hali!
Én nem tartom ezt sértõ kérdésnek, ha jól emlékszem, akkor Aleyne már írta korábban egy-két haikuról, hogy honnan vette. Mivel nekem is nagyon tetszenek, arra lettem volna kivácsi, hogy saját mûvét bocsájtja-e gyönyörködtetésünkre, vagy kölcsönöz.
A Holt költõk társaságában idéztem Fodor Ákostól három haikut, mert õ az egyik nagy kedvencem... Viszont Ebbe a threadbe kizárólag a saját mûveimet szoktam beírni.
...És örülök, ha tetszenek... :)
Quote from: Aleyne...És örülök, ha tetszenek... :)
Tetszenek, bizony! :lol:
ehh... egy jégpályai elfeledett röppenet után kellõképpen megfertõzõdtem haiku ügyben (no, nem én felejtettem el (bár én is) hanem Rounin alkotott lelkesen egyet, amelyet aztán jól el is felejtettünk, csak az érzés motzoz még most is itt avval kapcsolatban...)
szóval elsõ két próbálkozásom:
A Hiány nagy úr.
Mostoha zsarnokomtól
Te szabadíts meg!
Hideg érintés.
Forró csókom nyakadon.
Csepp vér ajkamon.
Már megint eltelt egy kis idõ, mióta ide irtam, úgyhogy most bocsánat mindenki, hogy nem részletezek, de az eddigi irások általánossággal tetszettek. :tezsvir:
Haikut irni nem tudok, szóval ezt megúsztátok, de azért a régi stilusomban folytatom egy kb egy hetes verssel:
Hajszál az avaron.
Hiába, nem találom.
Ennyi maradt belõle:
Elment és megölte...
Friss könycsepp a fûszálon.
Vad folyó maradványa.
El nem folyt, hogy lásson
És új hajnalt várjon.
Vörös felhõ az ég aljából
Mint a láng borit el mindent,
S a Hold valahol távol
Örökre búcsút intett.
huuu, minna...
aztamindenit.
most elõre elárulom, mit csinálok, ami azért nem egészséges, mertnekem csak akkor érdemes a ilyet elmondani, ha kész van, mert hajlamos vagyok nem befejezni a dolgokat...
na lényeg a lényeg, épp most végeztem (hajnali 3/4 4 van...) a topic elsõ megszólalásától kezdve egészen idáig kimazsolázgatni azalkotásokat, alkotókra lebontva. (hajnali 1-kor kezdtem hozzá, kicsit több mint 2 és fél óra alatt végeztem.. egész jó) holnap ezeket összedobom egy html formába (na jó, egy egyszerû php-ba...) és megpróbálom valahova kitenni, hogy összegyûjtve, alkotónként nosztalgiázhassunk. Bevallom bele-beleolvasgattam, mûvekbe, postokba is, és mennyiretud felejteni az ember!
Ja, amit már most leszûrtem: a legtermékenyebb alkotóink: Tiaro és Rounin, hozzátéve, hogy az elején Tiaro nagyon elrohant ami az alkotások számát illeti, a minõségrõl persze nem beszélve, de míg õ hallgatásba burkolózott, Rounin is kitett magáért.
Találkoztam különben nem 1 egymûves alkotóval is...
különben olyan 18-19 ember alkotásait olvashattuk (gonosz módon 1-2 mû kimaradt, olyanok, amiket mi postoltunk, de nem fórumita írta...)
na, remélem tényleg sikerül befejeznem majd. csodálatos gyûjtemény.
Hali!
Quote from: AleyneViszont Ebbe a threadbe kizárólag a saját mûveimet szoktam beírni. ...És örülök, ha tetszenek... :)
Szerintem nézz el az amatõr mûvészek honlpajára http://amh.uw.hu/.
Nem tudom, hogy mennyire aktív most, mert már rég voltam arra.
na, kedveseim, a munka haladgat.
ami már kész van:
usteam-irasok (http://usteam-irasok.fw.hu/)
elnézést a designtalanságért, a tartalomfeltöltést tartom elsõdlegesnek. ha minden a helyén van, csinálok neki valami franko designt is. amire különben várok ötleteket, és segítséget :)
elõre is elnézését kérem két legnagyobb alkotónknak, Rouninnak, és Tiaronak, de õk lesznek a legutolsók, pont azért, mert ilyen piszok sok mûvük van (aminek egyébként naggyon naggyon örülünk)
illetve elnézést. õk az utolsó elõttiek lesznek. én leszek az utolsó.
sajnos ha a hétvégén nem fejezem be (ami elõfordulhat) nem vállalok kezességet a további gyors munkáért...
ja, és ha kihagytam valakit, vagy valamit, tessék kiabálni! én sem vagyok tévedhetetlen....
Quote from: kisviragna, kedveseim, a munka haladgat.
ami már kész van:
usteam-irasok (http://usteam-irasok.fw.hu/)
elnézést a designtalanságért, a tartalomfeltöltést tartom elsõdlegesnek. ha minden a helyén van, csinálok neki valami franko designt is. amire különben várok ötleteket, és segítséget :)
elõre is elnézését kérem két legnagyobb alkotónknak, Rouninnak, és Tiaronak, de õk lesznek a legutolsók, pont azért, mert ilyen piszok sok mûvük van (aminek egyébként naggyon naggyon örülünk)
illetve elnézést. õk az utolsó elõttiek lesznek. én leszek az utolsó.
sajnos ha a hétvégén nem fejezem be (ami elõfordulhat) nem vállalok kezességet a további gyors munkáért...
ja, és ha kihagytam valakit, vagy valamit, tessék kiabálni! én sem vagyok tévedhetetlen....
Nem rossz... :)
Elsõ kérésem: légyszi tegyél fel rá egy vissza gombocskát, hogy vissza is tudjunk lépkedni, ne csak elõrefele. :o
Hali!
Köszönjük a munkádat kisvirág!
(A)Ki vagy.?
Koromsötét éj.
Szívbemarkoló hideg.
Lelked mélye ez!?
Eszmélés
Éltünk fénypontja!
A Nap Ránk süt! ...Inkább...: jut
nekünk is sugár.
Eszmélés
Éltünk fénypontja!
A Nap Ránk süt! ...Inkább...: jut
nekünk is sugár.
naa, bár látom egyelõre még magammal diskurálgatok csak, de jelentem, pillanatnyilag már rajtam kívül csak két költõ óriásunk(Rounin és Tiaro) mûvei nincsenek feldolgozva. Szóval megdicsérem magamat :)
Holnap újult erõvel látok neki, és remélhetõleg be is tudom fejezni :)
Megkérek minden egyes érintettet, ha valahol hibát észlel, vagy építõ jellegû észrevétele van, pm to me.
Nem mellékesen visszatérve a korábbiakra, mármint, hogy csinálni kellene egy kiadványt:
A honlap segítségével össze lehetne válogatni végre melyek azok az alkotások, amiket egy ilyenbe beleszánnánk, így már lényegében könnyebb lenne utánajárni a dolgoknak, mármint nyomda, vagy akár kiadó.
Szóval, tessék gondolkodni!
kisvirag: Jó ötlet volt, és grat a kivitelezéshez. :tezsvir:
Nem a te doglodat akarom megnehezitani, de ma is irtam (inkább befejeztem egy régit):
Vonul a tömeg az utcán
Tudatlanul és lomhán.
Csak némán halad elõre
És unottan bámul a földre.
Egy valaki néz csak az égre,
Az felhõs, és szürke,
Õ is csak néz, másra figyel.
Közben egy holló repült el.
A holló károg rekedten,
A vér is megfagy az erekben.
S megreped bele az ég vértje,
Nincs már, mi azt az embert védje.
Eltompul a hang és eltûnik a fény.
Földbõl tör elõ egy fekete lény.
Mély kürtszó rázza meg
A fát és az utolsó levél is lepereg.
Más nem hallja és nem is látja,
Hiszik: a levelet csak a szél dobálja.
És nem rémület, csak a hideg,
mi mindenkit megremegtet.
A lény, s az ember is néma.
Egyik nem szól, másiknak hiába.
Rekedt kacajtól hullik le a dér.
A lény, s az ember hazatér.
És vonul a tömeg az utcán
Tudatlanul és lomhán.
Nem bánják, hogy nem láttak semmit,
Egy újabb közülük eltûnt megint.
Hát nem tudom én ilyen jó versikéket nem tudnék írni, bár szerintem ez egyfajta adotság ami nekem nincs meg :).
Grat hozzá Zanador :appl: !
Hali!
Szép munkák kisvirág, Aleyne, Zanador.
Quote from: kisviragNem mellékesen visszatérve a korábbiakra, mármint, hogy csinálni kellene egy kiadványt:
A honlap segítségével össze lehetne válogatni végre melyek azok az alkotások, amiket egy ilyenbe beleszánnánk, így már lényegében könnyebb lenne utánajárni a dolgoknak, mármint nyomda, vagy akár kiadó.
Ebben nagyon is benne lennék! :jee:
------------------------------------
És hogy én is megnehezítsem kisvirag munkáját :p, itt van egy tavaji versem:
Szeretet és boldogságKegyelembõl hallgat a szeretet szó,
De mégsem olyan jó, hanem csudajó.
Szeretetnek lángján van egy kápolna,
Kápolnában boldogságnak kisanyja.
A boldogságot elérni nem tudom,
De a szeretettel közelébe juthatom.
A boldogsághoz közelebb jutni úgy lehet,
Hogy mások is ugyanúgy szeretnek engemet.
Ha szeretet nincs meg, nincs meg a boldogság,
Ha boldogság nincs meg, nics meg a szeretet.
Szeressetek felnõttek és gyerekek,
Legyen boldog mindenki, aki szeret!
Ja, és a Különös beszéd végét pedig remélem hamarosan be tudom postolni, hogy az is teljes legyen.
Zanador: nekem is nagyon tetszett a mûved! :cool:
Haiku-füzér II. :)
Vándor
Gondtalan éltem,
míg rám nem mosolygott egy
ádáz nefelejcs.
Indulnom kell -- a
szél ösztönöz: merészen
sugdos és lökdös.
Miként az éjjel
hulló virágot -- utam
végét sem látom.
Kis fehér pille
kusza tánca: lámpásom
a félhomályban.
Fenyõtû-szõnyeg
vezet néma házamhoz.
Hát senki se várt?!
Mindegy... Megyek tovább.
Érdekes, én úgy láttam, hogy ez a versem nem igazán sikerült... kösz mindenki. :)
kisvirag: Errõl a kidványról jó lenne kicsit többet tudni, hogy hogy gondoltad, meg ilyenek, mert érdekel a dolog.
Quote from: ZanadorÉrdekes, én úgy láttam, hogy ez a versem nem igazán sikerült... kösz mindenki. :)
Pedig tényleg jó. :appl:
Zanador: nem tudom korábban mennyire olvasgattad itt a dolgokat, de volt róla szó, hogy csinálni kellene egy kiadványt a munkáinkból, ha mást nem, önerõbõl egy néhány példányszámosat, csak hogy fizikálisan is meglegyen. Meg ugy egyáltalán, sosem lehet tudni alapon...
Most, hogy mindenki együtt és egyszerre láthatja a munkáit, sokkal könnyebb kiválasztani, ki-ki mit gondol a legjobbnak, vagy ilyen helyre valónak.
Ezért mondtam, hogy nézzétek át.
Jahm, ami még eszembe jutott: nagyon örülnék, ha mindenki írna magáról egy néhány soros bemutatkozót. Egy olyat, amit szívesen látna a kezdõoldalán. Mert ugye, elõfordulhat, hogy elyan téved a lapunkra, aki nem aktív fórumozó, vagy ha az is, még nem feltétlen találkozott a nevünkkel, így kaphatna egy képet arról, milyen is az az ember, aki azokat a mûveket írta.
Na, de nem akarok megint túlmagyarázkodni.
Még akár képet is szívesen fogadok, mert nem akarok helyettetek dönteni ebben az ügyben, illetve nem szeretném, ha harag, vagy bármi egyéb lenne abból, hogy képet rakok ki, vagy olyat, amit nem találtok jónak.
Hirtelen ennyi
Hali!
Quote from: ZanadorÉrdekes, én úgy láttam, hogy ez a versem nem igazán sikerült... kösz mindenki. :)
"Mély kürtszó rázza meg
A fát és az utolsó levél is lepereg."
Így átalakítva:
A fát mély kürtszó rázza meg,
és az utolsó levél is lepereg.
Ezzel megoldodaz enjambentet (hacsak kifejezetten nem ez volt a célod),
illetve jobban kiegyenlíted a sorok szótagszámát.
(Ez nem kritika, csak észrevétel, szoktam ilyeneket észrevenni, de nem szeretek szólni, mert azt hiszik, hogy kötözködöm. Csak ha Te sem érezted teljesen jónak, akkor gondoltam leírhatom ezt.)
kisvirag: Szoktam olvasni a threadet, akkor is, ha nem irok, de erre valahogy nem emlékszem. Ettõl függetlenül jó ötletnek tartom. A mûvek válogatását hogyan gondoltátok? Pm-ben nem átlátható, ezt a threadet meg nem kellene ezzel telerakni. Talán egy újat nyitni célszerû volna külön ennek...
Damnatus: Nem veszem kötözködésnek, sõt. A javitás tényleg jó oda, majd a saját példányomba is beleirom, de itt már meghagyom az eredetit, hogy lehessen látni, hogy mi változott. Egyébként a kritikának is szoktam örülni.
(http://www.tar.hu/keitaro/olas.gif)
Stipp stopp!!! Enyém az 1000. post!!!!! :)
Szeretném minden alkotónak megköszönni eddigi munkáját, és gratulálni magunknak! :tezsvir:
Még további sok szép alkotást kívánok!
És köszönjük Ramiz ezt a topicot! :)
zanador:
szerintem meglehet átláthatóan csinálni.
az oldal alapján amit csináltam elég lenne csak a címeket felsorolni.
Aztán persze kell valaki aki utánajár a dolgoknak. Hol, ki mennyiért tudná megvalósítani...
a múltkori ilyen terû tervezgetés is csendbe fulladt, de ha legalább a mûveket össze tudnánk hordani, már egy lépéssel közelebb lennénk.
Jó lenne azt is tudni, van e olyan kiadó, amelyik ilyesmivel foglálkozik, mármint ifjú tehetségekkel, vagy olyan típusú, mûfajú dolgokkal mint a mieink... a próbálkozásba még senki nem halt bele, és hát amolyan ki tudja alapon...
ha nem próbáljuk meg, nem is fog sikerülni.
eee.... ippeg h lecsusztam ;>
na, de mind1 ;>
jelentem alásan, a legujabb müvek is kinn vannak, és már csak Tiaro-sama és az én mûveim vannak várólistán.
Ezúton is szeretnék elnézést kérni, de innentõl kezdve nem tudok gyors munkát garantálni...
persze lehet h holnap este meg tom csinálni (amit kétlek, mert Rounin munkái (60! írás) is jó 3 órámba telt.
naa, nem bírtam magammal ;> Tiaronak "csak" ~50 alkotása van....
mmm, nagyon belezsongultam ebbe.... de annyira jó visszaolvasni ezeket!
Átrágni a kedvenceket... pláne ha még jó zenével is van párosítva, hihetetlen érzéseket tud kihozni az emberbõl...
jahm, Noriko felhívta a figyelmemet, hogy a Vallások... topicban is van néhány érdemes mû.
lementve levannak. idõvel minden kinn lesz.
aztán tessék nekem szorgoskodni, hogy csak kapkodjam a fejem ahhoz, hogy friss maradjon a lap!
Törött szárnyakkal repülni vágyni...
Törött lábakkal járni vágyni...
Törött karokkal írni vágyni...
Törött nyakkal élni vágyni...
Vágyni.
Ezt tudsz csak, Ember.
----------------------
Hõssé válni.
Hited erõs.
Szíved kemény.
Vágyad égõ.
Mire vársz még?
--------------------------
Angyalszárnyát bontja a vérzõ nap tüzes koronáját magára öltve, kiemelkedvén a sártengerbõl, hogy édes sugarait e porlényekre pazarolja, mert nincs, kitõl sajnálná erejét, hacsak az a rút sötét átka e Földnek, hova még õ sem merészkedik, mert fertõje, mocska még a tiszta szívût is megrémiszti.
Nem merészkedett ide már õsidõk óta senki, az örök halk morgás, sötétség, rothadás bûze, és az Átok lehellete...még a legbátrabbakat is elkergette.
Egyedül csak õ volt oly romlott és sötét, hogy úgy érezhette, ezt a helyet neki teremtették. De talán még benne is voltegy kis félsz, mikor belépett, vörös szei világítottak az áthatolhatatlannak tûnõ sötétségben, de ez õt nem zavarta. Vak volt a fényben, mindentlátó a sötétben. Õsei hagyatéka. Lépteit elnyelte a puha, rothadó valami a padlón, és a morgás erõsödött. Egyre beljebb hatolt a sötétbe, a romlottba. Az eredendõ rosszba, és lelke sikítozni kezdett... Valami motoszkált benne, menekülni vágyott, kiszakadni. Értetlenül állt az egész elõtt, de ment tovább, de egyre lassabban, nehezebben, az a valami nem hagyta nyugodni, visszahúzta, meg akarta állítani. Nem hagyta.
Egy apró terembe jutott. Puha, rothadó testektõl csöpögõ falak, mögöttik ki tudja milyen mélyen rejtõzik a szikla, mely jajongását egyre erõsebben hallotta. Nincs föld, mely elviselné azt a fertõt és bûnt, mint ami itt ellepte e picinyke termet. A benne tomboló fájdalom és küzdelem egyre erõsebb lett, elviselhetetlenné vált. Térdre rogyott, és belesüppedt a gennyes vér áztatta csontok rengetegébe. Felnézett, apró nyílást vett észre a barlang tetején, ahonnan halvány derengésként egy csillag kukkantott be, hogy megijedve gyorsan elkapja fényét, de az égbolt bársonyos feketéje még így is ragyogóan világosnak hatott a bentihez képest, majdnem vakította. Kiáltani, üvölteni vágyott, oly kemányen nyomta, szúrta, kínozta már az a valami ott belül.
Elordította magát, és végre kiszakadt!
Hitetlenkedve nézte a gyorsan felfelé szálló, fényes, szárnyas alakot. Lelke legmélyét, melyet még akkor temetett el, mikor... már nem emlékezett mikor.
Csodálatos volt, és szállt, szállt felfelé, egyre gyorsabban, menekülve.
Még nyúlt utána, érezte, nem szabadna hagynia, hogy elmenjen, vissza kellene tartania, de végül leeresztette a kezét. Szeme vérbe fordult, vörösebben izzott, mint valaha, látása teljesen kitisztult.
Felállt, körbenézett, élvezettel mélyet szippantott az áporodott, Átoktól terhes levegõbõl, majd magabiztosan továbbindult.
Már nem félt. Már nem húzta vissza semmi. Vágyott tovább menni.
És érezte: hazaérkezett...
----------
naaa, kezdek kilábalni alkotói válságomból, de ennyi asszem bõven sok lesz belõlem!
mára búcsúzom
fuj! brrrrr!(csakis jóértelemben!!;)) ....másszóval grat kisvirag, nagyon hatásos a leírásod!! :D
merthát ezekre: "Lépteit elnyelte a puha, rothadó valami a padlón", "rothadó testektõl csöpögõ falak", "belesüppedt a gennyes vér áztatta csontok rengetegébe" csak így tudtam reagálni!
Bár a szitut pontosan nem értem, de így is nagyon tetszik!! Talán a két felkiáltás miatt is. Mert tényleg kiváltja belõlem a borzongást. Hmm...Poe novellák voltak még rám ilyen hatással... :rolleyes:
És örömmel látom, hogy a nagy gyûjtõmunka mellett, még alkotni is maradt erõd!! :)
jaj, majdnem elfelejtettem megkérdezni valamit!
Aleyne!A Vándor címû haiku-füzérednek része az az utólsó mondat("Mindegy... Megyek tovább.")?
Mert én úgy vettem hogy igen, de biztos akarok lenni benne...
Huhh....
Régen voltam itt és most végigolvastam Aleyne írásait!
Így egy kicsit sok volt! Azaz: Így egy kicsit sokk volt!:-)))
Hát nem semmi!
De még mindig szomorúak!
Megyek ledöföm magam, és éneklek miközben elvérzem...(Asszem operákban látok ilyet:-))) )
kisivrag:
A stílusod mintha kissé egyre sötétebb lenne, ne...? ^^
Persze akármi legyek, ha bánom.
Amúgy meg egy nagy :tezsvir: a munkádért!!!!
Nyahh... :tezsvir: mindenki :) (így gyorsan letudtam) és *táv-hugg* kisvirágnak a munkájáért (persze majd kapsz javítást meg levételi ukázt :p )
és hát hû a legújabb írásért. Kezdesz brutálodni ;)
Edit:
Jaaaaj! Az Õszi szél... nem az enyém! Olvastam csak valahol ;) :ejnye:
Edit #2:
Quote from: kisviragehh... egy jégpályai elfeledett röppenet után kellõképpen megfertõzõdtem haiku ügyben (no, nem én felejtettem el (bár én is) hanem Rounin alkotott lelkesen egyet, amelyet aztán jól el is felejtettünk, csak az érzés motzoz még most is itt avval kapcsolatban...)
Hmm... valami jég volt benne... egész biztosan. ^^" Kuso, csak a hangulata maradt meg, de azt nem tudom postolni :o
kisvirag: Mert ilyen feledékeny vagy, azért! :_piszka: :D
Nyehhehhe... a darkosodás nekem is feltûnt... de most komolyan... egyszerûen valahogy... csak akkor tudom igazán kiélni magam, ha ilyen romlott dolgokról írok... utálom a happy endet, de ezt talán anno ki is fejtettem... annyira sekélyes....
umm, Noriko: nagy Poe rajongó vagyok, és most hogy mondod... újra kéne olvasnom a mûveit ;)
Rounin: te is feledékeny vagy.. és jobban mint én, hiszen a te agyszüleményed volt :P :_piszka:
Arigatou minna a köszönetért.... igyekszem.
kisvirag: Jól sikerült, bár nekem egy kicsit személy szerint túlságosan is pontos a leirása a dolgoknak (éppen evés közben olvastam...). Attól még tetszett. :)
Viszont kezdek aggódni: igy már lényegében csak Meske maradt (azok közül akik viszonylag többet irtak), aki nem darkos. Igy ahogy visszaolvastam neki se minden verse vidám, de a többség az... mi lesz igy?
noriko:
két felkiálltás? :confused:
a szitu pedig egyszerû: egy velejéig romlott ember bemegy az eredendõ bûn barlangjába, oda, ahova még a nap sem mer nézni... reméltem pedig, hogy lejön belõle...
hmm..nos...akkor most magyarul is...(remélem menni fog!) Szóval, amikor olvastam az írásod, le is reagáltam egybõl (=két felkiáltás:fuj, brrr) és ettõl jöttem rá, hogy milyen hatásos volt az egész. Ehh hagyjuk, maradjunk egy sima :) -ban. huh..
(nem baj, legalább angolul tudok mostanában. tegnap kaptam egy fordításért 3ezer Ft-t! :D )
Sztoriból az jött le, hogy valami rossz ember bemegy egy borzasztó helyre, ott elveszti lelkének utolsó szikráját, hasonul a hellyel és ott marad. Úgyhogy akkor nyugi, lejött ;) Csak úgy nem értettem a szitut hogy ki ez és miért megy be, de ez mondjuk nem is volt benne, szóval már megint bénán fogalmaztam...
Rounin! Próbálgattam türelmemet, és lám! Halottak napja megihletett, és 3 mûfajban is tettem elsõ próbálkozásokat!! (note: hangsúly az elsõn!szóval :rolleyes: ...bár a disztichonra egész büszke vagyok!:D)
Íme:
Variációk egy témára
(Haiku)
Piciny mécsesek
kihúnyt Csillagok örök
emlékét õrzik.
(Tanka)
Csendes éjszaka
virágos köntösében,
ezernyi lélek
távoli dalára ring:
megannyi gyertya lángja.
(Disztichon)
Sírodat éjjeli lámpásként teliholdnak a fénye
négy esztendeje már, hogy beragyogja. De még
lágy nevetésed hangját hallom néha fülemben
s emléked jeleként gyújtom e mécseseket.
Quote from: ZanadorViszont kezdek aggódni: igy már lényegében csak Meske maradt (azok közül akik viszonylag többet irtak), aki nem darkos. Igy ahogy visszaolvastam neki se minden verse vidám, de a többség az... mi lesz igy?
Nem kell aggódni, nincs szándékomban eldarkosodni. (na ez egy szép magyar szó volt... :p)
Ennek ellenére, a következõ versem nem lesz valami vidám, de az még nem jelenti azt, hogy darkos. (Néha azért szomorúbb versek is kellenek...)
Ezt a verset már elég régen írtam, de mostanában megin ugyan ez az érzés vett hatalmába:
Hova fut a világ?Hova fut a világ?
El a messziségbe!
Jéghegyek közt,
Fel a világûrbe!
Mindenki csak siet,
Rohan, fut, szalad!
Munkába, iskolába
csak futnak, rohannak.
Alig látok egy-két
sétáló emberkét,
mert mindenki csak
fut, rohan, szalad.
Nagyon gyors ez az élet,
Túl gyors is nekem...
Hova fut a világ?
El a messziségbe!
noriko:
ahha, akkor csak én voltam értetlen ;>
különben meg akkor csak lejött a lényeg.
itt nem az számit, h ki miért megy be... csak h bemegy, és ott mi történik ;>
elsõnek hidd el, rendkívül jók!
Még ilyet ;>
Hali!
Szép munkák kisvirag, noriko, Meske.Kedvet csináltok ahhoz, hogy én is nekiálljak írni vmit (bár el is veszik ez a kedv, ha arra gondolok, minõségileg mennyire nem fog ideilleni.)
Quote from: DamnatusHali!
Szép munkák kisvirag, noriko, Meske.Kedvet csináltok ahhoz, hogy én is nekiálljak írni vmit (bár el is veszik ez a kedv, ha arra gondolok, minõségileg mennyire nem fog ideilleni.)
Azért még a próbálkozásba senki nem halt bele! ;)
Noriko: :eeek: elsõ próba??? ... errõl enniyt.
Damnatus: Ilyen szinvonal-problémák ne akadályozzanak meg az irásban! Nem láttad pl, hogy egy-két héttel mielõtt ide jöttem, miket irtam. :) (az utána lévõket már el tudod olvasni) Ha nálam nem volt baj a szinvonallal, akkor nálad se lesz, ezt garantálom. ;)
Hali!
Az a baj, hogy én alapvetõen a verbális elõadásmódban jeleskedem, s kimondottan anti-grafomán vagyok. És ez nem csak azt jelenti, hogy nem szeretek írni, hanem azt is, hogy amint ceruza/toll/billentyûzet kerül a kezembe, mindazon gondolatok és képek, melyeket eddig kigondoltam, és megosztásra érdemesnek találtam, huss, kirepülnek a fejembõl. Innetõl kezdve pedig nem az alkotás öröme, hanem a kényszerû, erõltetet próbálkozás érzése nyomja rá bélyegét a munkára. Így egyrészt a gondolatok is hiányoznak, másrészt a hangulatom is elromlik, mert nem jut eszembe semmi.
Lehet, hogy vennem kéne egy diktafont, és rá kellene mondanom a gondolataimat, majd ezeket leírnom.Vagy kéne vmi gondolatleíró szerkezet!
Quote from: norikoRounin! Próbálgattam türelmemet, és lám! Halottak napja megihletett, és 3 mûfajban is tettem elsõ próbálkozásokat!! (note: hangsúly az elsõn!szóval :rolleyes: ...bár a disztichonra egész büszke vagyok!:D)
Íme:
Variációk egy témára
(Haiku)
Piciny mécsesek
kihúnyt Csillagok örök
emlékét õrzik.
(Tanka)
Csendes éjszaka
virágos köntösében,
ezernyi lélek
távoli dalára ring:
megannyi gyertya lángja.
(Disztichon)
Sírodat éjjeli lámpásként teliholdnak a fénye
négy esztendeje már, hogy beragyogja. De még
lágy nevetésed hangját hallom néha fülemben
s emléked jeleként gyújtom e mécseseket.
Oké.... szerintem felesleges erõlködnöd. Ez neked nem megy. Sõõõt! Egyszerûen csapnivaló. Elsõ próbálkozás? Legyen inkább utolsó. Brrr....
[Rounin valójában összeomlott olvasván ezeket, és úgy döntött, hogy megpróbálja Norikot elrettenteni az írástól, félvén a túl erõs konkurrenciától, melyet Noriko jelent ;) Szóval csak így tovább, ezek még profi szinten is jók, nemhogy elsõnek :tezsvir: ]
(Ui.: tudom! hogy itt senki senkinek konkurrense. :morci: )
Yeah...
Most olvasgatva rájöttem: verseket már aligha fogok írni... legfeljebb 1,5 év pihi után. :rolleyes:
De addig is itt van egy gubóbelsõre karistolt szösszenet Luciferrõl ;)
Kisvirág, Kisvirág... na de ilyet... Hát ezt nem gondoltam volna rólad... Még mindig futkározik a hátamon a hideg oda meg vissza... Ezért jár egy jópont :D
Quote from: RouninYeah...
Most olvasgatva rájöttem: verseket már aligha fogok írni... legfeljebb 1,5 év pihi után. :rolleyes:
De addig is itt van egy gubóbelsõre karistolt szösszenet Luciferrõl ;)
Üdvözletem! De rég láttalak errefelé ;) (azaz bármennyire is szeretem a verseket, azért a próza a kedvencem... és ez most nagyon jól esett hogy megint prózával jöttél :) )
Quote from: BruceÜdvözletem! De rég láttalak errefelé ;) (azaz bármennyire is szeretem a verseket, azért a próza a kedvencem... és ez most nagyon jól esett hogy megint prózával jöttél :) )
Azért eléggé itt vagyok én mostanában is, meg végig is... jó-jó, nem posztó'tam annyit, de há' dógzani is kõne ha éhös a család... (megengedhetem magamnak, parasztgyerek vagyok és büszke rá :p )
MOstanában cask prózával jövök szerintem. Meg rájöttem, hogy a Nézõpontokhoz szükség lesz öcsémre és édesanyámra (naplók írásához), szóval lesz egy cooprodukció is :D
Örülök, hogy örülsz :]
Quote from: BruceKisvirág, Kisvirág... na de ilyet... Hát ezt nem gondoltam volna rólad... Még mindig futkározik a hátamon a hideg oda meg vissza... Ezért jár egy jópont
Hallanád, hogy kacag közben... brrrrrr..... shátháni :morci: :bsd:
Noriko! 1. A régi kérdésedre a válasz: igen, része az utolsó mondat is... Persze így sajnos már nem mondható rendes haiku-füzérnek, de hát annyi baj legyen... :rolleyes: 2. ..Minden egyes "variációd" fantasztikus..! :cool:
Kérelem
Szél, ne hajlítsd a
fûz földetsöprõ ágát
a fellegekhez..!
Sóhaj
Az õszi fákon
mit sem sejtve zizeg a
leendõ avar...
Quote from: noriko(Disztichon)
Sírodat éjjeli lámpásként teliholdnak a fénye
négy esztendeje már, hogy beragyogja. De még
lágy nevetésed hangját hallom néha fülemben
s emléked jeleként gyújtom e mécseseket.[/i]
:hail:
Nekem a holnapi verstan órára kell 20 soros disztichont írni, és nagyon szenvedek vele! Nah, majd beírom a végeredményt.
nyamh
kis változtatások:
akiknek csak 1 vagy 2 írásuk volt, átkerültek az EGY MÛVESEK aloldalra (mielõtt valaki belekötne: Exo-nak van még egy feldolgozatlan versikéje, igy õ túllépte a 2-t ;P)
Trepolis is feldolgozásra került.
Mára ennyi futotta az erõmbõl.
Tiaro:really gomen, remélem hétvégén lesz rád erõm.
Látom megy a munka az irás és a gyûjtés terén is. Csak igy tovább! :D
Ma magyar órán szokás szerint elemezgettünk verseket. Ezzel még nincs baj, csak valahogy, ha ahhoz a részhez érünk, hogy akkor most nézzük meg a szófajokat, szótagszámot, és ebbõl vonjunk le következtetéseket, akkor mindig kisebb problémáim vannak magamban. Eredetileg a padtársamnak irtam poénból, de valami miatt most ide is beirom:
A verses gyûjteményem elejére beirtam: "Az alábbi szövegek teljes mértékben kitaláltak, bármilyen felfedezhetõ nyelvtani megoldás, utalás és szótagszámból adódó érdekesség pusztán a véletlen mûve."
És, hogy kb hasznosat is szóljak:
Érzek mindent, mi jó és szép.
Látok mintent, mit világit fény.
Olyan hely ez, mit nem laknak az árnyak
Belépve hátrahagyom minden hibámat.
Itt újra egyedül vagyok,
Mindenkit bánatommal hátra hagyok.
Magamra zárom a kaput
És nincs befelé másik út.
Miért teszem nem tudom,
Bánatomat nem felejtem, és meg nem oldom.
Sõt, it bent jobban érzem
Amit kint elkövettem.
Egy baj van: ez mind csak álom.
Jobbá nem lesz a világom,
De csak kivárom, nem teszek mást,
Hogy hoz-e a holnap megváltást.
Mire jó az álom, ha
Csak akkor szép, amikor van?
Ha nincs velem, mikor igazán kéne
És nem kísér el miután vége?
kisvirag: ne viccelj.
Én tartozom köszönettel... :_piszka:
Magadba nézel,
és meglátod ki is vagy.
Mélyen elborzaszt...
Szemedben holdfény.
Ártatlanságod jele?
Elveszítetted!?
----------------------------
Hogy fáj vagy éget,
mélyen izzó vagy sekély,
Azt Te mutasd meg.
-----------------------------
_Angyalszárnyakon_
Álmatlanságod
Halált szül a világra,
édes Teremtõm.
Mondtam, hogy nagyon bedarált engem ez az utóbbi idõkben jelen levõ haiku áradat...
lassan már haikukban gondolkodom... de most tényleg.
Van még 1-2 de arra már nem emlékszem, és felidézni õket csak Rounin az egyetlen, aki segíthet (t.i. neki elküldtem õket...)
Quote from: kisviragMondtam, hogy nagyon bedarált engem ez az utóbbi idõkben jelen levõ haiku áradat...
lassan már haikukban gondolkodom... de most tényleg.
Van még 1-2 de arra már nem emlékszem, és felidézni õket csak Rounin az egyetlen, aki segíthet (t.i. neki elküldtem õket...)
Akkor itt az ideje, hogy Rounin felrakja õket :hehe: Mert bár nem írtam ide rég szép, dicsérõ szavakat, azért mindet elolvasom, és mindegyik tetszik! Épp csak már kifogytam a dicséretekbõl :rolleyes: Most épp újakat gyûjtök :hehe:
Quote from: BruceAkkor itt az ideje, hogy Rounin felrakja õket :hehe: Mert bár nem írtam ide rég szép, dicsérõ szavakat, azért mindet elolvasom, és mindegyik tetszik! Épp csak már kifogytam a dicséretekbõl :rolleyes: Most épp újakat gyûjtök :hehe:
Ghihihi :) Nem adom :p Enyém :D Héhéhé, semmi :uzi: adom már nah :eeek: Csak elõ kell keresnem ... :rolleyes:
Õszi tanka:)
Élet s halál közt
tobzódó levél: útra
kélt, ám célt nem ért.
Szívós láncra verte egy
ezüst pókhálófonál.
Quote from: BruceAMert bár nem írtam ide rég szép, dicsérõ szavakat, azért mindet elolvasom, és mindegyik tetszik! Épp csak már kifogytam a dicséretekbõl :rolleyes: Most épp újakat gyûjtök :hehe:
És hol? A Dícsérõ szavak kézíszótárában? :rotflol:
Esetleg nem akarsz egyet írni? ;)
Quote from: MeskeÉs hol? A Dícsérõ szavak kézíszótárában? :rotflol:
Esetleg nem akarsz egyet írni? ;)
Tényleg, de jó hogy szólsz! Ott még nem is néztem! :merci:
...
...
...
Na szóval:
"E mûvek lelkem oly magasba emelték, hogy kezem kinyújtván, elérvén a csillagokat lehozhatnám azokat néktek"
(Csak beírtam, ahol kinyílt a könyv :hehe: )
Quote from: BruceTényleg, de jó hogy szólsz! Ott még nem is néztem! :merci:
...
...
...
Na szóval:
"E mûvek lelkem oly magasba emelték, hogy kezem kinyújtván, elérvén a csillagokat lehozhatnám azokat néktek"
(Csak beírtam, ahol kinyílt a könyv :hehe: )
Ohhh, ez gyönyörû volt! Olyannyira, hogy már nem is tudom kellõképpen kifejezni... Azt hiszem én is beszerzem azt a könyvet, hogy elmémet magasabb szintre helyezzem, s bölcsebbnél bölcsebb dicsérõ szavakat írhassak, mint ahogy Bruce-mesterünk is teszi! ;) :zen:
Két kérdésem lenne:
1. Hol lehet beszerezni ezt a könyvet, mert asszem rám is rámférne egykis frissités. :rolleyes: (ha valakinek megvan már és bescannelve el tudja küldeni, külön megköszönném)
2. El tudnátok mondani, hogy hogyan készülnek a haikuk? Mert jelenlegi helyzetemben esélyem sincs ilyen irni (nem mintha ezzel akarnám terhelni tovább ezt a threadet, elegek ide a verseim is ;) ), mert a szótagszámot mint fõ kritériumot nem tudom megoldani. (könnyen átlátható, csak el kell olvasni egy korábbi postom) Ami igazából a lényeg: van-e ennek technikája, vagy ez is csak igy jön?
Zanador:
én csak a saját technikámról tudok nyilatkozni:
Beugrik egy adott gondolat, érzés bármi. ez szinte akármikor megtörténhet. A fürdéstõl kezdve a kajáláson át egy igen "ütõs" (szomorú-szép elgondolkodtató) film végéig, eddig nagyon kevés olyan helyzet volt, ahol még nem :)
szóval ez beugrik. és akkor elkezdem rá keresni a megfelelõ szótagszámot. A lényeg, hogy ez a gondolat, érzés nem lehet hoszabb egy mondatnál, bele kell tudni sûríteni... 17 szótag nem túl sok, de épp ez a gyönyörûsége. És akkor elkezdem formálgatni. Általában hamar kijön, de volt már olyanom, ami pl E/1-ben jobb, meg kimondóbb lett volna, de a szótagszámmiatt muszály volt E/2-be írni.
Szóval részemrõl, ennyi.
Eleinte én is azt hittem, hogy képtelen vagyok rá.
Aztán nézd meg, mi lett belõlem...
Én még most is azt hiszem, hogy képtelen vagyok haikut írni, éppen ezért most egy kicsit hosszabb mûvecskét írnék ide:
Az 'sz'-betû kalandja
Egyszer az 'sz' betû
gondolta magában:
El kéne menni
Világot látni,
Csodákat nézni.
Vette a motyóját,
Szedte a lábait,
Ment, ment és
Meg sem állt,
Míg el nem érte a határt!
Elért egy tájra,
Hol szépség várt rája.
Sátorát vette,
Felépítette.
Elaludt menten...
Napra kellve éppen,
Felébredt délre,
Ámulatba ejtette
e fényesség!
Azonnal énekre pattant:
"Sziszegõ rózsám,
Ne felejtsd mannám!
Repülj hát hozzám,
te fényesség!
Ébrenlétre fel!!
Táncolok dallal,
A reggeli zajjal.
Éneklem a csodát:
Fényesség hozomány!
Éljél édes nap koronám!"
Az 'sz' így mulatozván,
Dalba szõtte versét,
S versbe szõtte dalát.
Ünnepsége végén
Levelet kezdett:
"Édes, drága 'v' violám,
Utamon járván
fényes voltál.
Sziszegve szépen
Szeretlek téged, báránykám!
Szép betû vagy,
'V' világos, s fényesség!
Csodát láttam éppenség
A világban véletlen
Világos végletben.
Repülök 'v'-m végig,
feléd a fényekben.
Utazásom végeztem,
Mert megtaláltam létem lényét:
Szeressem a 'v'-nõm fényét!"
Levelét befejezvén
Szisszentett a galambnak,
S repült, repült
A fény szárnyain a 'v' felé
ÖRÖKKÖN ÖRKKÉ!
Egyébként ezt is énekelve alkottam, csak most nem a fürdõszobában, hanem (öcsikém nagy örömére) az én szobámban... Ja, és egyébként a nyelvtanóra hatására írtam, ami szerintem látszik is rajta... :p
Quote from: Zanador2. El tudnátok mondani, hogy hogyan készülnek a haikuk? Mert jelenlegi helyzetemben esélyem sincs ilyen irni (nem mintha ezzel akarnám terhelni tovább ezt a threadet, elegek ide a verseim is ;) ), mert a szótagszámot mint fõ kritériumot nem tudom megoldani. (könnyen átlátható, csak el kell olvasni egy korábbi postom) Ami igazából a lényeg: van-e ennek technikája, vagy ez is csak igy jön?
Elmondani? Én nem tudom. Csak úgy jön. Magától. A lényeg éppen az, hogy egy adott pillanat hangulata hirtelen kikristályosodik; a szótagszám meg szinte magától kialakul. Csak ritkán van gondom az 5-7-5-el. De akkor nagyon :(
És íme kisvirág egynémely haikuja :
Átölelhetnél,
mégis maradsz. Vergõdve.
Test : örök börtön.
Rovásfa
Még egy rovás rá,
mit számít már az, így is
azzal van teli.
És sajátok:
Esõcsepp koppan.
Érintése felriaszt,
s álmom elillan.
Köd ül a tájon:
fagyott lehelletem az
ablaküvegen.
_Szenvedély/szenvedés_
Ölelj vagy dobj el!
Hadd érezzem, hogy érzel!
Mert középút nincs...
Szó nincs még rá,
a gesztus semmitmondó.
Helyben toporgok...
Quote from: Rounin_Szenvedély/szenvedés_
Ölelj vagy dobj el!
Hadd érezzem, hogy érzel!
Mert középút nincs...
Ettõl most hirtelen az End of Evangelion utolsó jelenete jutott eszembe :)
Ezekhez meg úgy néz ki megint elõ kéne vennem a Szótárat. De vajon hova is tettem... ;) :D
Quote from: BruceEttõl most hirtelen az End of Evangelion utolsó jelenete jutott eszembe :)
Ezekhez meg úgy néz ki megint elõ kéne vennem a Szótárat. De vajon hova is tettem... ;) :D
Diktáljam? :D ;)
Quote from: RouninDiktáljam? :D ;)
Jó lenne, mert a saját példányomat nem találom... :beken: :hehe:
Quote from: BruceJó lenne, mert a saját példányomat nem találom... :beken: :hehe:
"Nincsenek rá szavak, milyen érzést vált ki belõlem írásod. Talán, ha tanúja lehetnél az elsõ csillag születésének, Isten kezét fogva ámulhatnál a Világ teremtésén, ha egyetlen pillanatba sûrítve átélhetnéd az Élet minden szépségét... nos ekkor, távolról ugyan, de sejthetnéd, mit éltem át."
Mondjuk :) (ez gyenge lett, de hát sosem voltam jó öntömjénzésbõl :rolleyes: )
Quote from: Rounin"Nincsenek rá szavak, milyen érzést vált ki belõlem írásod. Talán, ha tanúja lehetnél az elsõ csillag születésének, Isten kezét fogva ámulhatnál a Világ teremtésén, ha egyetlen pillanatba sûrítve átélhetnéd az Élet minden szépségét... nos ekkor, távolról ugyan, de sejthetnéd, mit éltem át."
Mondjuk :) (ez gyenge lett, de hát sosem voltam jó öntömjénzésbõl :rolleyes: )
Hehe...
Asszem ezt láttam benne... Ez is a második fejezet? (A csillagok fénye címû?)
Ja, egyébként meglett a sajátom, egy haverom vitte el randira súgógépnek :D
Tehát egy a Természet ölén címû fejezetbõl:
"Az ég tiszta kékjét tündökölve veri vissza a végtelen tenger, nyugalmát nem zavarhatja semmi. A tenger: a költészet, hajóm: a versitek."
Quote from: BruceHehe...
Asszem ezt láttam benne... Ez is a második fejezet? (A csillagok fénye címû?)
Ja, egyébként meglett a sajátom, egy haverom vitte el randira súgógépnek :D
Tehát egy a Természet ölén címû fejezetbõl:
"Az ég tiszta kékjét tündökölve veri vissza a végtelen tenger, nyugalmát nem zavarhatja semmi. A tenger: a költészet, hajóm: a versitek."
Ohh... azt hiszem nekem egy korai kiadás van meg. Kissé nyersre sikeredett, de legalább bõrkötésû :p
Ez viszont (Természet ölén fejezetbõl :hehe: ) nagyon kifinomult volt, akár egy ezeréves arisztokrata vérvonal minden neveltetésével felvértezett dáma a balettruhába öltöztetett orangutánok között :D
Quote from: Rounin...akár egy ezeréves arisztokrata vérvonal minden neveltetésével felvértezett dáma a balettruhába öltöztetett orangutánok között :D
Úgy látom azért hasznos az a régi kiadás is... Az újban ez már nincs benne :beken: És bõrkötéses! Be kell szereznem :D
Quote from: Zanador...hogyan készülnek a haikuk?
A többiek jól mondták... valóban csak egy élmény/érzet/gondolat kell hozzá. A haiku a pillanat költészete. Nemrég nagyon érdekes dolgokat olvastam ebben a témában..! Meg is osztom most veletek. ;) A hadzsinnak (=a haiku mûvelõje) gyakorolnia kell a kitartó, éber figyelmet (zansin), hogy rátalálhasson a haikupillanatra -- arra a látványra, amelyet érdemes 17 szótagos versbe foglalni. (Ha pedig véletlenül hosszabb lélegzetû a gondolatod, írj tankát, 5-7-5-7-7 szótaggal! :)), majd gyakorolja az elmélyülést, vagyis a lényeg megragadásának képességét. Ha közvetlen kapcsolatba lépett a látvány lényegével, akkor képes a személyes élményt átadható tapasztalattá alakítani. Ez a belsõ folyamat - ami tulajdonképpen egy szellemi gyakorlat - teszi a haikuírást valódi kihívássá, a személyiségfejlesztés eszközévé.
A klasszikus haikuk témája többnyire természeti látvány vagy jelenség.
A haiku költõi erejének másik forrása a személytelenség. A közvetlen tanítás és az "én kiírása" távol áll a klasszikus haikuköltészet eszményétõl. Az igazán sikerült darabokban a szerzõ "névtelen", háttérben marad, személyisége pedig áttetszõvé válik, szinte csak csatornaként szolgál ahhoz, hogy papírra kerüljön a vers, amelyet valójában a Természet írt.
Basó (a valaha élt talán legnagyobb hadzsin) két dolgot hangsúlyoz a mesteri szint eléréséhez: a költõnek egyrészt hûségesnek kell lennie a Szépséghez (fuga no makoto), vagyis témában és stílusban méltónak kell lennie a haiku mûfajához. Másrészt pedig arra kell törekednie, hogy a mulandó, konkrét témán keresztül (rjúkó) felvillantsa, sugallja a múlhatatlant azt a rejtélyes középpontot, amely a változó felszín mögött van (fueki).Természetesen minden esztétikai alapelvnél fontosabb a haiku megéltsége és hitelessége, a téma megragadásáért kifejtett szellemi erõfeszítés. Erre utal Basó legkedvesebb mondása is, amelyet tanítványaira hagyott:
"Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit õk is kutattak!"
Quote from: AleyneA hadzsinnak (=a haiku mûvelõje) gyakorolnia kell a kitartó, éber figyelmet (zansin),
Ebbõl áll a munkám :D Naponta 30-40ezer apró alkatrész ellenõrzése (8 óra alatt félóra szünet csak :D )
Azt hiszem a kezdeti feltételek egyike megvan hát :)
QuoteA hadzsinnak (=a haiku mûvelõje) gyakorolnia kell a kitartó, éber figyelmet (zansin),
Ehhem, azt hiszem ebben nálam sincs hiba... ülni egy 4 órás döguncsi elõadáson, és értelmes jegyzetet készíteni.... na, ehhez pont az kell :)
Ömm, a tegnapi napom megint termékeny volt, de /me iszonyatosan láma, meg feledékeny, szóval egyetlen támaszom ismét csak Rounin...
mostantól el kéne mentenem a kimenõ susmusaimat is....
Ahhogy látom itt mindenki pillanatnyi hangulat alapján ir. Ez nálam sincsen máshogy, de ami miatt haikura nem vagyok alkalmas az az, hogy amikor elõször elmondom magamba egy verset, általában nincsen lehetõségem leirni. Igy a szótagszámot nem látom, a gondolataim meg nem szöveg formájában vannak alapból, igy nem is tudom õket formálni, se számolgatni. Szóval ahhoz, hogy haikut irjak teljesen át kéne állitanom a gondolkodásom, úgyhogy ezt megúsztátok. :D
Na, azért valamit ma is felrakok ide. Olvasás után tudom nehezen hihetõ, de nem direkt irtam ilyenre, és csak két szót változtattam emg az egészben a végeredményért. A bemutatkozásokba nem másolom be, de ide azért igen:
Zárt kõfal egy mocsár közepén
A mocsár is halott, rég nem él.
Nap se süt rá, Hold nincsen az éjszakán,
A komor ég alatt madár sose száll.
De bent a várban lakomát ül a nép
Ott zene szól, s a finom falat körbe jár.
Romos tornyából kinézve ezt látja a király.
Zanador: különben:
néha viccesen néz ki néha, mikor hirtelen beugrik valami, és az ujjaimon lázasan elkezdem számolgatni, hogy hogy jön ki szotagszámban...
ez még itthon szobatársak közt el-el megy :)
de mondjuk avárosban... :hopp:
Quote from: kisviragZanador: különben:
néha viccesen néz ki néha, mikor hirtelen beugrik valami, és az ujjaimon lázasan elkezdem számolgatni, hogy hogy jön ki szotagszámban...
ez még itthon szobatársak közt el-el megy :)
de mondjuk avárosban... :hopp:
Az se rossz. :) Én az "Állok" cimen bejegyzett versemet kezdtem el leirni a buszmegállóban. Szerencsére csak egy ember volt ott rajtam kivül, de talán jobb is, ha nem tudom mit gondolt rólam. :rolleyes:
Asszem pontositanom kell a korábbi álláspontomat:
Születés elõtt
Vagy tán a halál után,
Azt nem tudhatod.
Egy a biztos, semmi kétség:
Az élet téged itt hagyott.
Nem kapsz többet semmi sértést
És nem várod a holnapot.
Amit tettél túl nagy vétség
S bûntetésed megkapod.
Többet innen ki nem jutsz már,
Ha egyszer itt ragadtál.
De pár évszázad és megszokod:
Ez a hely az Otthonod.
A pontositás tartalma: innentõl már csak a 3 sorba nem férek bele... :D
Quote from: ZanadorAsszem pontositanom kell a korábbi álláspontomat:
Születés elõtt
Vagy tán a halál után,
Azt nem tudhatod.
Egy a biztos, semmi kétség:
Az élet téged itt hagyott.
Nem kapsz többet semmi sértést
És nem várod a holnapot.
Amit tettél túl nagy vétség
S bûntetésed megkapod.
Többet innen ki nem jutsz már,
Ha egyszer itt ragadtál.
De pár évszázad és megszokod:
Ez a hely az Otthonod.
A pontositás tartalma: innentõl már csak a 3 sorba nem férek bele... :D
Szép versike, ez komolyan teccett! :appl:
Zanador, egy pillanat... pillanat... keresem... Áh! Ez jó lesz! Ismét egy gyöngyszem a Természet ölén címû fejezetbõl:
"Ülök egy tisztáson, s hallgatom az erdõ tiszta, õsi szinfóniáját. A madarak dalát, a tücsök ciripelését, a szellõ zúgását a fák közt... s lassan rájövök: mind a te mûveid dúdolják!"
Quote from: kisviragZanador: különben:
néha viccesen néz ki néha, mikor hirtelen beugrik valami, és az ujjaimon lázasan elkezdem számolgatni, hogy hogy jön ki szotagszámban...
ez még itthon szobatársak közt el-el megy :)
de mondjuk avárosban... :hopp:
De ismerõs érzés :) Én közben félhangosan motyogom is :D Ez akkor volt a legjobb, amikor a mûszakvezetõ éppen elõttem sétált el, én meg vákumszerszámot eldobva papír-ceruza elõvétele után bõszen számolgatni és írni kezdtem -.-
Zanador, a véleményem:
_Csoda_
Kicsordul könnyed,
de nem bánod; áhítat
fényétõl ragyog.
Kisvirág: a támasz azt jeletni, hogy megint én írjam be? :p
Quote from: RouninKisvirág: a támasz azt jeletni, hogy megint én írjam be? :p
Tippelhetek? Igen! :hehe:
Amúgy mûszakvezetõd mit szólt? Tetszett neki, amit írtál? :D
(Csak mert nekem igen... mármint amit most Zanadornak :) )
Quote from: BruceTippelhetek? Igen! :hehe:
Amúgy mûszakvezetõd mit szólt? Tetszett neki, amit írtál? :D
(Csak mert nekem igen... mármint amit most Zanadornak :) )
Vigyorgott (jó fej különben...ahhoz képest hogy fõnök :rolleyes: ), de nem nézte meg (szerencsére egyik gép állt, szóval munka nem volt :hehe: )
Kisvirágé marad holnapra (ha ezt tudom, akkor röptiben kijegyzetelem :ejj: Elegem van, hogy notesznek néznek :ejj: :beken: :lol: )
Quote from: RouninVigyorgott (jó fej különben...ahhoz képest hogy fõnök :rolleyes: ), de nem nézte meg (szerencsére egyik gép állt, szóval munka nem volt :hehe: )
Kisvirágé marad holnapra (ha ezt tudom, akkor röptiben kijegyzetelem :ejj: Elegem van, hogy notesznek néznek :ejj: :beken: :lol: )
Szerencsés vagy... ritka a jó fej fõnök :rolleyes:
Ja, amúgy nem is nézünk notesznek :D
Quote from: BruceSzerencsés vagy... ritka a jó fej fõnök :rolleyes:
Ja, amúgy nem is nézünk notesznek :D
Jahm, nem néztek, hanem annak láttok, ne? :hehe:
_Hõs_
Kicsiny pók szövi
hálóját, sokadjára.
Türelme példa.
humh...
/me fejét veri a falba, hátha kihullanak belõle azok a haikuk, és nem kell Rounint használni notesznek :P :_piszka: :hopp:
egyre emlékszem:
A Vágyak, mint tûz
úgy perzselnek fel mindent,
ami ésszerû.
asszem pontosan nem így volt.... szoval mégse emlékszem rendesen...
nah, de igy is jó :)
Quote from: kisviraghumh...
/me fejét veri a falba, hátha kihullanak belõle azok a haikuk, és nem kell Rounint használni notesznek :P :_piszka: :hopp:
egyre emlékszem:
A Vágyak, mint tûz
úgy perzselnek fel mindent,
ami ésszerû.
asszem pontosan nem így volt.... szoval mégse emlékszem rendesen...
nah, de igy is jó :)
A Vágyak, mint tûz,
úgy perzselik fel mindazt,
ami ésszerû :p
igen igen!!!!
pont így volt!
tudtam én h nem minden, hanem mindazt volt a vége :)
mind1, meghagyom mind2 változatot :)
Bár kicsiny virág,
mégis mily sok méh lepi.
S mind kap porából.
A festmény
Múzeumban jártam,
Festményeket láttam.
Egy-két mû kipattant,
De egy megfoghatatlan:
Volt rajta egy sárkány,
Ki messzeségbe látván,
Lelkemet elragadta,
S valóságból elhúrcolta.
Ott pedig a sárkány ölén,
Ül egy lény, aki néz felém.
Menten elvonja tekintetem,
Messzeségbe elvihetem.
Elmémet felébresztvén,
Rájöttem, hogy e csoda lény
Én vagyok a sárkány ölén,
Ki csak néz, néz felém...
A valóságtól búcsuzom,
Ezt mindjárt el is mondhatom.
Mert álomvilágba szöktem
A sárkány ölén repültem.
A sárkány szívét mutatta
Meglágyult szívem alatta.
Hisz egy érzõ lélek ez a lény,
Ki messzeségbe néz felém...
A sárkány szíve, a lelke
Lekemet rabul ejtette.
Magához ragadott,
Fogságban itt vagyok.
Az álomvilágban élnek
E szépséges lények.
Lelkemet is vonzotta,
De testemet megtartotta.
A valósághoz ragaszkodok,
Az álomban nem maradhatok.
A kettõ együtt egy marad,
Így mindkettõ kell, meg akarat...
Quote from: MeskeA festmény
Múzeumban jártam,
Festményeket láttam.
Egy-két mû kipattant,
De egy megfoghatatlan:
Volt rajta egy sárkány,
Ki messzeségbe látván,
Lelkemet elragadta,
S valóságból elhúrcolta.
Ott pedig a sárkány ölén,
Ül egy lény, aki néz felém.
Menten elvonja tekintetem,
Messzeségbe elvihetem.
Elmémet felébresztvén,
Rájöttem, hogy e csoda lény
Én vagyok a sárkány ölén,
Ki csak néz, néz felém...
A valóságtól búcsuzom,
Ezt mindjárt el is mondhatom.
Mert álomvilágba szöktem
A sárkány ölén repültem.
A sárkány szívét mutatta
Meglágyult szívem alatta.
Hisz egy érzõ lélek ez a lény,
Ki messzeségbe néz felém...
A sárkány szíve, a lelke
Lekemet rabul ejtette.
Magához ragadott,
Fogságban itt vagyok.
Az álomvilágban élnek
E szépséges lények.
Lelkemet is vonzotta,
De testemet megtartotta.
A valósághoz ragaszkodok,
Az álomban nem maradhatok.
A kettõ együtt egy marad,
Így mindkettõ kell, meg akarat...
Höhh... very nice :) :cool:
Le a kalappal :)
Quote from: RouninHöhh... very nice :) :cool:
Le a kalappal :)
Köszi! :merci:
Ó nem igaz, nem lehet igaz,
Hogy az élet ilyen rút és gaz!
Ez is egyébként akkor pattant ki a fejembõl, amikor "A festmény" is, csak elõször nem akartam beírni, nehogy Zanador megsértõdjön, hogy már megint nem vagyok HAPPY! Szóval:
Zanador: BOOOOOOOOOCSI!!!!!!! Ígérem, hogy hamarosan egy nagy adag vidám versikével fogom megajándékozni a társaságot, hogy ne keseredj el! (Persze feltéve, ha lesz idõm ezeket megirni, de azért igyekszem...:o)
Ja, és ez is kitünõen bizonyítja, hogy én csak rímekben tudok gondolkozni => NEM TUDOK HAIKUT ÍRNI!!!! :(
Quote from: MeskeEz is egyébként akkor pattant ki a fejembõl, amikor "A festmény" is, csak elõször nem akartam beírni, nehogy Zanador megsértõdjön, hogy már megint nem vagyok HAPPY!
Meske: ez meg milyen hülyeség? Azt irsz, amit akarsz. Én csak megjegyeztem egyszer, hogy te vagy itt az egyetlen, aki vidámabbakat is ir.
A másik meg miért sértõdnék meg?
1. Nincs rá semmi jogalapom.
2. Nem jó az nekem semmire. ;)
3. Nem vagyok sértõdõs, azért se. :D:D
Quote from: ZanadorMeske: ez meg milyen hülyeség? Azt irsz, amit akarsz. Én csak megjegyeztem egyszer, hogy te vagy itt az egyetlen, aki vidámabbakat is ir.
A másik meg miért sértõdnék meg?
1. Nincs rá semmi jogalapom.
2. Nem jó az nekem semmire. ;)
3. Nem vagyok sértõdõs, azért se. :D:D
Télleg?
Néznélek:
Mutasd orcád közelebbrõl,
hadd jegyzem meg orrhegyvégrõl,
így tudom majd, nappal s éjjel,
kit körözzön Doszpot Péter.
Álom
Erdõszéli patakparton,
éppen azon ábrándozom,
milyen lenne Veled élni,
kéz a kézben öregedni.
Nem lenne rossz, azt kell higgyem,
mert Te lennél az én végzetem:
rabod lennék mindhalálig,
szeretnélek hûs síromig...
Érted élnék, Neked lennék,
rímkoszorút Érted szõnék,
múzsám lennél, szép csillagom;
édes hangod legszebb dalom.
Nem lenne rossz, de igaz sem lesz:
a Sors mindig keresztbe tesz...
Szép álom volt, de felébredtem.
Ideje lesz hazamennem :D
Zanador: Nekem pedig nagyon úgy tûnt, hogy nagyon el vagy keseredve a miatt, hogy az emberek nagytöbbsége darkos, s pont ezért írtam neked, hogy bocsi, mert én megszeretném õrizni ezt a "státuszomat", hogy vidám verseket írjak, bár persze ezek mellé beférhet 1-2 szomorú is. Végülis csak azért írtam ezt, mert éreztetni akartam veled, hogy maradok a vidám versek mellet, s nem kell elkeseredni, de hát van ilyen, hogy olyan az ember hangulata, hogy becsúszik 1-2 szomorúbb is.
De azért azzal a nagycsokor vidám verssel még jövök! ;) (remélem holnap lesz rá idõm...)
Huhh, látom, nagy a pangás. :( Nincs mit tenni,terrorizállak titeket a jó kis disztichonos versemmel, amit a tanárom nem volt hajlandó még leosztályozni sem, mert azt mondta, hogy nem is vers. :morci: :bruhuhu:
Homályos vers tele helyesírási hibával, hogy kijöjjön a disztichon
Ó, te szerelmes kávéfõzõ, én napi éltem!
Néked az én eszemet most köszönöm meg e szép
versben. Mámoros ambrózíával teszel engem
kedvvel jól tele, hogy majd a nagy múzsa reám
szálljon, hogy így beadjak verstan-csûtörtökkor
pentameter-faragást. És ne legyen bu, hogy én
nem lettem lirikus, s vad költõnõ amazon sem.
Jajj, ez lecke, mit nekem adtak a hét-
nek negyedik nap azon szép hajnalkájakor, felhõk
kék ege fenn! mikor én egy hideg éjjel után
írtam meg a propde zéhát Hörchernél már.
Most e bajos feladat hószinü vállamon ég,
ám te, te sárgás gép, édes kávécskát nyújtván
adtad nékem erõm ezt felemelni, legyõz-
ni. S bár még sort sem láthatsz ezen a mûnek rész-
ben nevezett valamin, de veheted, ha neked
megfelel, áthajlásnak. Persze nem az, de azért jó,
és jön a vége ugyis. Rímeket itt sose fogsz
lelni, mer' nincs. Elfogyhatna a húsz feladott sor...
Mindjárt indulok, csak fõzd le, te ostoba gép!
Quote from: PandóraHomályos vers tele helyesírási hibával, hogy kijöjjön a disztichon
Elõ akartam venni ismét a Dícsérõ szavak szótárát, mert rég jártam itt és most olvastam el a mûveket, de ettõl kiesett a könyv a kezembõl :D remélem nem veszed sertés... vagyis sértésnek, de :lol: Nekem nagyon tetszik!
nyamm!
LOLmuha!
Hali!
Pandóra
Nektek KELL verset írni? Vagy csak önszorgalom?
Quote from: DamnatusHali!
Pandóra
Nektek KELL verset írni? Vagy csak önszorgalom?
Kell... :linsux:
Bruce, kisvirag :merci: :p :p :merci:
Pandóra:
Én is csatlakozom a kicsit fentebb szólókhoz, hogy :lol: a mûved!
Quote from: Pandóra...amit a tanárom nem volt hajlandó még leosztályozni sem, mert azt mondta, hogy nem is vers. :morci: :bruhuhu:
A piszok! :grrr: Nem tudja értékelni az igaz mûvészetet! :rotflol:
Biztos megsértõdött mert az õ nevét nem említed benne. :hehe: (hmm..vagy Hörcher az õ? akkor meg azért! :rolleyes: )
Hali!
Ha kell verset írni, én azt butaságnak tartom. Fõleg, ha osztályozzák is. Nekünk csak elemezni kellett a verseket. Amuszályból született vers olyan, mint ez.
Pandóra: most még azon gondolkozom, hogy ez :lol: vagy :wtf: ... mindkettõ.
Akárhogyis, elismerésem. Én garantáltan nem tudnék disztichont irni.
A tanárnak meg: :uzi:
Adventi koszorú
Várjátok hát, hogy
mind meggyúljatok, gyertyák --
kicsiny vértanúk!
Vesztõhelyetek pompás,
elõre-kész ravatal.
Hali!
Disztichont írni nem nehéz! Disztichonból álló verset annál inkább!
:merci: :merci: mindenkinek! :rotflol: Rózsákat az öltözõbe. :hopp: :hopp:
Noriko, nem õ Hörcher. Õ a propedeutika tanárom. (Ugye milyen kedves kis dolgokat tanulok? ) :rolleyes:
:wtf: milyaza propize?
Quote from: DamnatusHali!
Disztichont írni nem nehéz! Disztichonból álló verset annál inkább!
Na, te engem nem ismersz! A régi füzetem is tele van áthúzásokkal, mert nem tudtam leirni, hogy "disztichon". Mindig elirtam benne valamit.
<-- Ezt a dizstichont itt fentebb is csak 2.ra tudtam leirni .
Egyébként meg, hogy legyen értelme hajnali 3-kor felkelni jegyzetelni:
Az ezüst Hold s a vörös Nap
Mit ér mind, ha a szem vak?
A gyönyörû muzsika, mi átjárja a fület
Ér valamit, ha a fül süket?
Hiába mutatsz finom húst és kenyeret,
Ha a száj többet nem ehet!
Hiába veszi körül õt az élet,
Ha egyszer õ többet nem élhet...
Edit: ... :grrr:
Quote from: ZanadorEgyébként meg, hogy legyen értelme hajnali 3-kor felkelni jegyzetelni:
Az ezüst Hold s a vörös Nap
Mit ér mind, ha a szem vak?
A gyönyörû muzsika, mi átjárja a fület
Ér valamit, ha a fül süket?
Hiába mutatsz finom húst és kenyeret,
Ha a száj többet nem ehet!
Hiába veszi körül õt az élet,
Ha egyszer õ többet nem élhet...
Ezt hajnali háromkor írtad??? Nem semmi iccakád lehetett... Ez a vers olyan... olyan... szóval olyan. :jee: :) (Azt a :grrr: -t a végén nem értem :confused: Felhomályosítanál?)
Nehezen szoktam elaludni. Ennyi. Most éppen félálomban ezt kezdtem el mondani magamban, úgyhogy felkeltem és leirtam.
Kiegészités: a legtöbbet idáig éjfél után irtam, ha valakinek van türelme végignézni. ;) (talán a Hold ezért van bennne szinte mindben, passz. Ezt nem tudom megmondani)
Az a :grrr: a végén meg könnyebben érthetõ, ha elolvasod mégegyszer figyelmesebben a "disztichonos részt"...
Quote from: ZanadorNehezen szoktam elaludni. Ennyi. Most éppen félálomban ezt kezdtem el mondani magamban, úgyhogy felkeltem és leirtam.
Kiegészités: a legtöbbet idáig éjfél után irtam, ha valakinek van türelme végignézni. ;) (talán a Hold ezért van bennne szinte mindben, passz. Ezt nem tudom megmondani)
Nem baj, szeressem a holdat ;)
QuoteAz a :grrr: a végén meg könnyebben érthetõ, ha elolvasod mégegyszer figyelmesebben a "disztichonos részt"...
öhhh... leesett...
Szeretet lángja
A szeretet lángja égjen fenn,
Örökké a fényességben,
Éppenségen békességben!
Karácsonynak hajnalán,
Szeress ember, bizonyám.
Szerertet lángja lobogjál!
Egy égi tünemény,
Kel fel a fény egén,
Ki már rég lobog, ég!
Az ember szíve megnyugható,
Hisz újra jõ a megváltó,
Szeretet lángját égve tartó.
Karácsonynak reggelén,
Szeress, szeress, s mást ne tégy,
Csak a szeretet lángját lobogtasd az ég felé!
Ez még csak a csokor egyik tagja. Majd még jön a többi is! ;)
Quote from: ZanadorAz ezüst Hold s a vörös Nap
Mit ér mind, ha a szem vak?
A gyönyörû muzsika, mi átjárja a fület
Ér valamit, ha a fül süket?
Hiába mutatsz finom húst és kenyeret,
Ha a száj többet nem ehet!
Hiába veszi körül õt az élet,
Ha egyszer õ többet nem élhet...
:jee: Nagyon tetszik!
Kösz mindenkinek. De ha csak dicsértek a végén még hozzászokok. :rolleyes:
Egyébként már megint túl sok idõm volt gondolkozni este:
Unom már minden
Holnapom, mert az összest
Magammal töltöm.
Földbe ásom a tegnapot és mellé fekszem,
Mert minden egyes alkonyattal az életembõl vesztek.
Igy tellik el minden nap és igy várom a holnapot,
Ami rám majd szépen lassan újabb lapát földet dob.
Mélyre ástam, sokáig eltart, mire a gödör eltûnik
S ha eltûnt, rá követ dobnak és kisbetûkkel rávésik:
"Ki e kõ alatt fekszik legyen mindenkinek példa:
Az égbe vágyott és õt a vágya a föld alá lenyomta."
Jujj, "bocsi" Zanador...
de ez tényleg jó :)
annyira.... megkapó :)
csak igy tovább
tetszenek a képeid
Quote from: ZanadorKösz mindenkinek. De ha csak dicsértek a végén még hozzászokok. :rolleyes:
Unom már minden
Holnapom...
Földbe ásom a tegnapot és mellé fekszem..
Ezek után hozzá is szokhatsz! Nagyon jók!
Aleyne hova tûnt? Elnyelte a vizsgaidõszak? Kezdenek hiányozni a haikuk.
Tiaro hangulatjelentéseirõl nem is beszélve... :(
kisvirag, Pandóra: ha mondjátok elhiszem, csak akkor van baj, ha ezek után nem irok jót, de ezzel majd akkor foglalkozok, ha megtörténik. Röviden: Köszi.
Amúgy meg azt vettem észre, hogy ha én irogatok, akkor a más nem ir, ha meg én nem, akkor beindul a fórum... Szóval kérek 2-3 olvasnivalót ennek a megcáfolására! :D
Kósza ötlet, régi vágy:szeretni téged.
Megérinteni szürke szárnyad.
Megcsókolni szûzi ajkad.
És megtudni:nem csak egy angyal vagy....
Quote from: kisviragKósza ötlet, régi vágy:szeretni téged.
Megérinteni szürke szárnyad.
Megcsókolni szûzi ajkad.
És megtudni:nem csak egy angyal vagy....
Ez nagyon tetszik. :tezsvir:
Azt hittem, hogy angyal vagyok.
Mikor elment, elvesztettem a hitem.
A gonosz lett erõs bennem.
Egy nap a kezed nyújtod:
s szemedbe nézve megtalállak.
Nem csak téged, de egy uj hitet.
Álomterhes éjszakában
bagoly repül.
Rettegésed baglya.
Félelmeid elhozván
ujjnyomát lelkeden hagyja.
Fényért kiálltasz.
De nincs az a sugár,
mely az ujjnyomokat rólad
valaha lemossa.
Ez a valami már több napja a fejemben motoszkál, ígyhát gondoltam leírom:
Kell valami
Kell egy út, amin elindulsz,
Kell egy lény, aki elkisér,
Kell egy hely, ahol megpihensz.
Kell, kell mindig kell valami,
Hogy az ember el tudja mondani:
A létnek netovábbja a lénynek haladása.
Kell a világ és kell az ész,
Kell mindig ez és ennyi az egész.
Kell a világ és kész...
Bár lehet, hogy ezt még bõvíteni fogom, de az elsõ versszak mindig így volt a felyemben. A többi pedig változott, mindig más volt, de valami ilyesmi...
A hajó elment,
a kikötõ bezárta kapuit,
de oly sok van még,
hol horgonyod leeresztheted.
Ezért kérlek: többé
semmin ne lepõdj meg.
Ez egy vampire játék "betétverse", egy üzenet a "halálból" a nõvéremnek.
A játékban mellékelve van hozzá egy üvegbe zárt kicsiny hajó, amit nõvérem tudja, kitõl kaptam. egy olyan embertõl, aki többet nem térhet vissza, de valahol ott van még.
Hali!
Úgy látszik nem csak nekem nem volt (nincs és nem lesz) sok idõm, 9 napja semmilyen versike nem született. :(
Quote from: DamnatusHali!
Úgy látszik nem csak nekem nem volt (nincs és nem lesz) sok idõm, 9 napja semmilyen versike nem született. :(
Igen, én is úgy látom... De most kérdem én: csodálkozol? :rolleyes:
Amúgy ma reggel ezzel ébredtem:
Mozdulatlan fa.
De a világ új kört fut,
s õ is körbeér.
Asszem legalábbis így volt. Furcsa, mert amúgy nem írok ilyeneket...
Hali!
Reméltem nektek több idõtök lesz :( !
Damnatus: nekem van idõm bõven, de talán én vagyok az egyetlen, akinél nem számit: ezeket pl valamikor hajnali 3 körül irtam. És igy elõre is figyelmeztetek mindenkit, akinek már nagyon karácsonyi a hangulata, hogy ez nálam csak dec. 24-én lép életbe, úgyhogy amit elõtte és utána irok, az nem lesz karácsonyos (közben meg nem szoktam irni...)
Na, akkor egyben az összeset, nem osztom be õket a kevésbé termékeny idõszakra:
Füst alól lángként
Hát mégis fölkelt a Nap,
Hogy újra játszon?
S, hogy fénye ragyogjon a zászlón,
mit a szél kedvére rángathat.
Imbolygó zászló alá bújik az árnyék,
Mert nyugalmat csak ott kaphat.
Kivárja ott lapulva
A percet, mikor a Nap megunja,
és aludni megy,
párnája lesz egy kékes hegy.
Ekkor az árnyék elõ jön,
Hogy társainak örüljön.
Megint együtt játszhatnak egy éjszakán
hangtalan fekete muzsikát.
Mit nem érez halandó,
és mit nem lát szem.
Szó, ami nem hallható...
Én mindre emlékszem!
Én nézek vissza a tükörbõl,
és Én vagyok az ég mögött.
Én viszhangzok a gödörbõl,
és Engem rejt a köd.
Angyal, ördög, isten...
Sok néven hivnak Engem!
Uralkodó, vagy szolga?
Ez csak izlés dolga!
Kárhozott. vagy áldott?
Mindegy, elhagyom a világot.
És mi marad, ha elmegyek?
Meglátod, semmit sem viszek!
Velem jössz, vagy itt maradsz?
A kérdés csak rajtad áll,
de, ha a te válaszod a rosszabb,
vissza többé nem vonod már!
Hali!
A végét nem egészen értem! (uccsó 2 sor) Egyébként jó.
Zanador: Ezzel most negyon megfogtál: annyira jó, hogy az már nem kifejezés!! :jee:
Meske: kösz. :)
:_off: BOLDOG KARÁCSONYT!! :D
off vége...
Nekem az utolsó kettõ versszak tetszik a legjobban. :jee:
A következõ megint olyan, hogy tegnap félálomban fogalmaztam meg, és csak most irtam le, úgyhogy elõre is elnézést kérek, a helyesirásért, attól még remélem érthetõ lesz. (ha valahol hibáztam, akkor szóljatok nyugodtan). Tudom nem egy nagy szám az összetétélét tekintve, de az elõbb elmondottakat tényleg számoljátok bele. ;)
Darkness is my home,
I live here all alone.
My eyes hate the daylight,
So I hunt in the night.
The only thing I found out:
There's nothing down here.
I want a way that leads out,
And breathe at last relieved!
I want to see the light
Falling down on me.
Even if it makes me blind,
I will keep the memory.
Then I will be home again,
With a shatter in my heart.
It will get rid of the pain
When I'm sleeping under the stars.
Quote from: ZanadorA következõ megint olyan, hogy tegnap félálomban fogalmaztam meg, és csak most irtam le, úgyhogy elõre is elnézést kérek, a helyesirásért, attól még remélem érthetõ lesz. (ha valahol hibáztam, akkor szóljatok nyugodtan). Tudom nem egy nagy szám az összetétélét tekintve, de az elõbb elmondottakat tényleg számoljátok bele. ;)
Darkness is my home,
I live here all alone.
My eyes hate the daylight,
So I hunt in the night.
The olny thing I fund out:
There's nothing down here.
I want a way that leads out,
And bearthe at last relieved!
I want to see the light
Falling down on me.
Even if it makes me blind,
I will keep the memory.
Then I will be home again,
With a shatter in my heart.
It will get rid off the pain
When I'm sleeping under the stars.
Kellemes a hangulata, olyan telihold alatti, csillagbámulós réti merengõ :) Mivel mondtad hogy szóljunk nyugodtan, hát íme: 2.vsz: "only" és "breathe"
Quote from: RouninKellemes a hangulata, olyan telihold alatti, csillagbámulós réti merengõ :) Mivel mondtad hogy szóljunk nyugodtan, hát íme: 2.vsz: "only" és "breathe"
Na igen, tényleg ácsorogtam elõtte egy kicsit odakint. :)
És kösz, mindjárt kijavitom õket.
2. versszak: "fund" helyett "found".
És meg fogsz lepõdni: ez az alkotásod is tetszik... :)
Nekem is nagyon tetszett! :jee:
Csak az a "fund" bántja a szemem, de nagyon...
Haha, asszem legközelebb várok reggelig, a leirással. Még magyarban is romlik a helyesirásom 3kor, nemhogy angolban. :rolleyes: Kösz mindenkinek, úgy látom 3 ember elég ahhoz, hogy a helyesirásomat rendberakja. :D
oooh nice!! :)
(:D 4 ember: "get rid of" egy "f" ;) )
Ne kukacoskodjatok már :).
Szerintem nagyon jó :cool:
Hali!
Noki :ejj:
Zanador kérte, hogy javítsuk ki!
Igen, én kértem, úgyhogy ebbõl ne legyen vita.
Legközelebb, ha ide irok, akkor azt úgy fogom csinálni, hogy: " a következõ szövegben van 3 hiba, a leggyorsabb megtalálók pontot kapnak!"...
Csak majd arra kell odafigyelnem, hogy tényleg _csak_ 3 hiba legyen benne, ne több. :D
Hali!
Nem is lesz vita. :tezsvir:
Quote from: DamnatusHali!
Nem is lesz vita. :tezsvir:
Nincs is min vitázni :D.
:tezsvir:
Kucc...
Csendnek árja ölel újra,
kihalt fóumunk e topicja,
újra kéne sokat írni,
s nem lenne okom sírni.
Vagy éppen ettõl lenne?
Sebaj, most legalább átolvashattam a régi írásokat... hajjaj, ez bizony kõkemény nosztalgia volt a javából. Szárnyaltunk, rendesen. :cool:
Quote from: RouninKucc...
Csendnek árja ölel újra,
kihalt fóumunk e topicja,
újra kéne sokat írni,
s nem lenne okom sírni.
Vagy éppen ettõl lenne?
Sebaj, most legalább átolvashattam a régi írásokat... hajjaj, ez bizony kõkemény nosztalgia volt a javából. Szárnyaltunk, rendesen. :cool:
Hát igen... a régi szép idõk... Na majd ha lesz idõm, gépelek pár sort... ;) Mert 5let az van, csak idõ nincs... na meg ami fontos, ihletet is gyûjteni kéne... :rolleyes:
Quote from: BruceHát igen... a régi szép idõk... Na majd ha lesz idõm, gépelek pár sort... ;) Mert 5let az van, csak idõ nincs... na meg ami fontos, ihletet is gyûjteni kéne... :rolleyes:
Én már írtam...csak be kéne fejezni...mindegyiket o.O
Quote from: RouninSebaj, most legalább átolvashattam a régi írásokat... hajjaj, ez bizony kõkemény nosztalgia volt a javából. Szárnyaltunk, rendesen. :cool:
Mint vándor, hegytetõn megállva
Nézem a múlt múló árnyait
S az ismerõs alkonyra várva
Lám, hajnal bontja fény-szárnyait,
S én hallgatom az új nap dalát
Siratva egy rég volt éjszakát.
Talán majd egyszer... ;)
(Már a szótagszám se akar összejönni. :hehe: )
Quote from: TiaroMint vándor, hegytetõn megállva
Nézem a múlt múló árnyait
S az ismerõs alkonyra várva
Lám, hajnal bontja fény-szárnyait,
S én hallgatom az új nap dalát
Siratva egy rég volt éjszakát.
Talán majd egyszer... ;)
(Már a szótagszám se akar összejönni. :hehe: )
Jó, hogy megint itt vagy, :lazza: ! HIÁNYOZTÁL ÁM! :o
Quote from: PandóraJó, hogy megint itt vagy, :lazza: ! HIÁNYOZTÁL ÁM! :o
Köszi! :)
Ez kedves. :angyali:
//Amint vége ennek a @&#{@#& {#&@ ¢^²+!{@&# vizsgaidõsaknak, talán még értelmes dolgokkal is tudok majd foglalkozni. :rolleyes:
Quote from: Tiaro//Amint vége ennek a @&#{@#& {#&@ ¢^²+!{@&# vizsgaidõsaknak, talán még értelmes dolgokkal is tudok majd foglalkozni. :rolleyes:
Nagyon helyes! Amúgy ismerõs helyzet... De ha eccer vége! Háháá! Újraélesztjük ezt a topicot!
ó, Tiaro!
én is csak osztani tdom Pandora véleményét :)
Rounin kis szösszenete meg olyan aranyos :) imádnivaló :)
jamm, csak lenne már vizsgaidõszak vége...
nálam ha minden jol megy, az 24... aztán.. ki tudja...
Most elõször nézek ebbe a threadbe és ime mit látok: Egy gyönyörû verset Tiarótól... Mi tagadás, seprûvel és lapáttal szedtem össze az államat a földrõl :)
És ráadásul ennyi ismerõst itt viszontlátni! Hiányoztatok gyerekek! :D
Drukkolok, hogy minél hamarabb vég legyen a vizsgaidõszak mindegyikõtöknek, hogy aztán ujra feljöhessetek ide gyakrabban :):):)
Quote from: TiaroKöszi! :)
Ez kedves. :angyali:
:angyali:
De nem érdek nélkül tettem, tessék írni, sokat, szépet! :merci:
Quote from: BaldyMost elõször nézek ebbe a threadbe és ime mit látok: Egy gyönyörû verset Tiarótól... Mi tagadás, seprûvel és lapáttal szedtem össze az államat a földrõl :)
És ráadásul ennyi ismerõst itt viszontlátni! Hiányoztatok gyerekek! :D
Drukkolok, hogy minél hamarabb vég legyen a vizsgaidõszak mindegyikõtöknek, hogy aztán ujra feljöhessetek ide gyakrabban :):):)
Most elõször??? Hát akkor majd tessék gyakrabban idelátogatni! Vannak ám itt még ilyen szépek (de ha lusta vagy végigböngészni, akkor szólok hogy kisvirag kigyûjtötte már a nagy részét ;) )
Quote from: BruceMost elõször??? Hát akkor majd tessék gyakrabban idelátogatni! Vannak ám itt még ilyen szépek (de ha lusta vagy végigböngészni, akkor szólok hogy kisvirag kigyûjtötte már a nagy részét ;) )
Akkor lehet, hogy tõle lenyúlom, ha nem jelent neki gondot :)
Nem árana ezeket átolvasni, mert valamennyire egy kitörni nem vágyó költö veszik el éppen bennem, és azt nem szeretném. Másképp fogalmazva, okulni szeretnék irományaitokból, mert én sajnos az 1-2 soros megszólalásoknál nem jutok tovább...
A legutóbbi ilyen amugy ez volt:
"Merre jársz édes Halál?
Itt egy ember, ki csak Rád vár!"
Na meg ilyenek szoktak végigmenni bennem...
Quote from: BaldyAkkor lehet, hogy tõle lenyúlom, ha nem jelent neki gondot :)
Szerintem nem, épp azért csinálta ;)
QuoteNem árana ezeket átolvasni, mert valamennyire egy kitörni nem vágyó költö veszik el éppen bennem, és azt nem szeretném. Másképp fogalmazva, okulni szeretnék irományaitokból, mert én sajnos az 1-2 soros megszólalásoknál nem jutok tovább...
Elõfordul... én is azért maradtam a prózánál :rolleyes:
QuoteA legutóbbi ilyen amugy ez volt:
"Merre jársz édes Halál?
Itt egy ember, ki csak Rád vár!"
Na meg ilyenek szoktak végigmenni bennem...
:eeek: Baldy egy új oldaláról mutatkozik be! Bõvült a költõk és írók tábora! :hopp:
Quote from: Bruce:eeek: Baldy egy új oldaláról mutatkozik be! Bõvült a költõk és írók tábora! :hopp:
Túlzásokba ne essünk, kétsorosoktól nem leszek még se költõ se iró, bár tény, egyszer elkezdtem egy regényt is irni, erõs filozofikus tartalommal, de azt elvesztettem több, mint 2 éve :(
A versekkel meg az a gondom, hogy mikor ezeket megfogalmazom valamilyen indittatásból fejben, elfeletem, mire eljutnék odaáig, hogy leirjam... :(
Baldy!!!
see my signature, and find the haeven :)
(/me nem tud angolul, nezzetek el neki :P )
Quote from: BaldyMost elõször nézek ebbe a threadbe és ime mit látok: Egy gyönyörû verset Tiarótól... Mi tagadás, seprûvel és lapáttal szedtem össze az államat a földrõl :)
És ráadásul ennyi ismerõst itt viszontlátni! Hiányoztatok gyerekek! :D
Drukkolok, hogy minél hamarabb vég legyen a vizsgaidõszak mindegyikõtöknek, hogy aztán ujra feljöhessetek ide gyakrabban :):):)
O.O
Izé... elsõ párbajpartnerembe mi ütött? Kifejezetten kedves ember benyomását kelti :D :_piszka:
Hiányzik a régi Baldy!!!!! ;)
Na, visszajöttem!
Üdv a régieknek (Tiaro) és az újaknak is (Baldy) ! :)
Jelenleg nincsen leirva semmim se, de ha holnap lesz olyan idõszakom, akkor 2-3at lejegyzetelek, mert hosszú volt az elõzõ hét, és volt is idõm gondolkodni. Csak emlékezzek mindenre...
Hali!
Várjuk!
Quote from: RouninO.O
Izé... elsõ párbajpartnerembe mi ütött? Kifejezetten kedves ember benyomását kelti :D :_piszka:
Hiányzik a régi Baldy!!!!! ;)
Van egy rossz hirem: Visszatért a régi Baldy, ráadásul teljes mértékben, ugyhogy készülj fel... MUHAHAHAHAHAHA :D:D:D
Ezért a kedves ember beszólásodért még vezekelni fogsz nagyon :hopp:
Hosszú szerepjáték mindenki élete,
Számunkra hasztalan egyetlen lényege,
Hogy másoknak jó legyen.
Színmû végén mászunk a Gondolathegyen,
S elmélkedünk azon, mennyit is érünk,
Értéktelen dolgokért csorgatjuk vérünk.
Szürkeségbe vész lelkünk tépett világa,
Ezer darabra tört õsi Kristályváza.
(...ez egy irodalom órán fogant, remélem elnyeri tetszéseteket...)
Quote from: ExoHosszú szerepjáték mindenki élete,
Számunkra hasztalan egyetlen lényege,
Hogy másoknak jó legyen.
Színmû végén mászunk a Gondolathegyen,
S elmélkedünk azon, mennyit is érünk,
Értéktelen dolgokért csorgatjuk vérünk.
Szürkeségbe vész lelkünk tépett világa,
Ezer darabra tört õsi Kristályváza.
(...ez egy irodalom órán fogant, remélem elnyeri tetszéseteket...)
Nekem nagyon tetszik!!!!! :)
Mindig is 'irigyeltem' azokat, akik tudnak verset írni és ilyen szépen ki tudják fejezni a gondolataokat.
Quote from: ExoHosszú szerepjáték mindenki élete,
Számunkra hasztalan egyetlen lényege,
Hogy másoknak jó legyen.
Színmû végén mászunk a Gondolathegyen,
S elmélkedünk azon, mennyit is érünk,
Értéktelen dolgokért csorgatjuk vérünk.
Szürkeségbe vész lelkünk tépett világa,
Ezer darabra tört õsi Kristályváza.
(...ez egy irodalom órán fogant, remélem elnyeri tetszéseteket...)
Neken is teccik és irígykedem hogy hogy lehet ilyen jókat írni.
Köszönöm a dícsérõ szavakat! :) Jólesik...
Ezeket ma írtam:
Bedarál a Malom, egy õrült társadalom
Férgek hadával küzd néhány elme
Megszállottan, igaz eszmékkel telve
Harcol a pondrónép sodrása ellen,
Helytállnak, még ha szennyet is nyelnek.
Ürességbe süllyedt, megtört kolóniát
Mozgató szánalmas tömeghisztériák.
Lelkek szenvedik el a keserû anaemiát,
Könnyesen szemlélik e groteszk paródiát.
-----------------------------------------------
Álomvilág
Éjszakáknak múlandó fátyla
Szemeidre boruló álomhártya
Gondokat törlõ, tiszta kártya
Belépõd egy eszményi világba.
-----------------------------------------------
Exo: Mesés visszatérés! Nagyon tettszenek a verseid! :jee:
Várj még
Szól ez a harsona,
De te ne nézz oda!
Nem neked való,
Annyi mondható!
Hallgasd még a fuvolát,
De ne ezt a nagy trombitát!
Várj még mire kell,
Hogy a lényeg ne szálljon el!
Ennyit kell hát tenni:
Kis dolgokról kezdeni.
Várj még hát a sorodra,
Te gyönge kis fuvola...
Quote from: MeskeExo: Mesés visszatérés! Nagyon tettszenek a verseid! :jee:
Köszönöm szépen! :)
A Te mûved pedig elragadó...olyan kis kedveskedõ és van tanulsága is.
Jó tanárnõ válna belõled, van egy kis didaktikus felhang a költészetedben. :)
Én is köszönöm! :)
Quote from: ExoJó tanárnõ válna belõled, van egy kis didaktikus felhang a költészetedben. :)
Nem is csoda, hogy éppen az akarok lenni. :)
Mi az a didaktikus felhang?
Quote from: MeskeÉn is köszönöm! :)Nem is csoda, hogy éppen az akarok lenni. :)
Mi az a didaktikus felhang?
Didaktikus jelleg?...nos, a verseidben jelenlévõ "tanulság"-szerû elemeket véltem felfedezni...ezek olyan oktató jellegûek (pozitív értelemben, mint "életbölcsességeket" értem...).
Ez alapján kapcsoltam hozzád a tanári pályát :)
És úgy látszik nem tévedtem.
Summa Summarum: Véredben van a tanítás! :) :jee:
Quote from: ExoDidaktikus jelleg?...nos, a verseidben jelenlévõ "tanulság"-szerû elemeket véltem felfedezni...ezek olyan oktató jellegûek (pozitív értelemben, mint "életbölcsességeket" értem...).
Ez alapján kapcsoltam hozzád a tanári pályát :)
És úgy látszik nem tévedtem.
Summa Summarum: Véredben van a tanítás! :) :jee:
Köszi! :)
(Remélem tényleg jó tanár leszek. )
Nah, mostanában kissé megszaladt a tollam! :)
Íme egy-két tegnapi szösszenet:
Otthon, az Alvilágban
Dobbantott a Sátán
Remegett a Föld
Sötét éj csendjébe
Halálsikoly tört.
Szellemek bújdosnak
Átkok homályában
Félelem is rejtõzik
E pokoli órában.
Hóhérok könnyeznek
Kopogtatást hallván
Embercsont díszeleg
Rettenetes vállán.
Nyomában pusztulás
Hangtalan vallomás
Csuklyás a horizonton:
Hazatért a Kaszás!
----------------------------
Az égbolt mûvésze
Foltos ezüsttányér egy pocsolya tükrében,
Árnyékok mestere az éji sötétségben.
Millió formát vet bolygónk felszínére,
Nekünk fest a Hold, az égbolt mûvésze.
Exo: Megint nagyot alkottál! (http://moha.uw.hu/pray.gif)
Quote from: MeskeExo: Megint nagyot alkottál! (http://moha.uw.hu/pray.gif)
Köszi szépen...már pirulok a dícséretektõl! :) (persze nincs ellenemre a pirulás...:D)
Quote from: MeskeExo: Megint nagyot alkottál! (http://moha.uw.hu/pray.gif)
Ehez csak csatlakozni tudok! :)
Még sok-sok ilyet!!!!
Hali!
Csak így tovább Exo, Meske!
Köszönöm Djinn, Damnatus! :)
Vándor a világban
Útra kelt Ronin, elhagyta házát
Megunta már a telepes világát.
Szabadelvû szíve letörte láncait
Kalandozni engedte szárnyaló vágyait.
Útnak indult tehát, ösvényét járva
Gondolatait a természetnek szánta.
Érezte már dús völgyek gazdag illatát
Karján tartotta négy-tenger sirályát,
Hófödte csúcsok közt odúját kereste.
Öt földrész tudását elméjébe rejtve
Élte törvényeit csendesen rebegte,
Nosztalgiázott az öreg telepes, remete.
Köszi Damnatus! :)
Exo: majd elkérem Brucetól a Dicsérõ szavak kéziszótárát, mert már nem is tudom hogyan dicsérjelek! :)
Quote from: MeskeExo: majd elkérem Brucetól a Dicsérõ szavak kéziszótárát, mert már nem is tudom hogyan dicsérjelek! :)
Köszi! :)
Tök jó ilyet hallani! :D
...mondjuk nekem is kéne egy könyv: Hogyan gépeljünk helyesen? címmel! :)
Kapásból volt 2 typo-m! :ejj:
Remélem ebben már kevesebb lesz: :D
Egy eltévedt lélek bújaEsti bolyongásom ódon erdõ fái közt
Feledtedte velem a nagyvilági közönyt
A rengeteg titkok burkába öltözött.
Sétám során a természet mágikus lényeit
Szemléltem, hátrahagyván a város fényeit.
Szent János bogara lógatta szárnyait.
Zöldes lámpácskája villogta vállamon:
,,Rossz útra tévedtem, s elhagyott családom.''
Vérkönnyet hullajtott újdonsült barátom.
Fénye tiszta volt, színigaz csillogás
Õszinte lélekbõl, õszinte vallomás.
Életének vége egy csekélyke villanás.
Edit: nem jött össze, megint volt typo :p
Hali!
Csak így tovább! ;)
Októberi mondat
Õ
Az
Kit
Õszi
Levél
Színes
Hullása
Kellemes
Avarpárna
Csücskéhez
Csábítgatta
Szállingózva
(Ehhez nem tökéletes a betûtípus, de megteszi :))
Quote from: ExoOktóberi mondat
Õ
Az
Kit
Õszi
Levél
Színes
Hullása
Kellemes
Avarpárna
Csücskéhez
Csábítgatta
Szállingózva
(Ehhez nem tökéletes a betûtípus, de megteszi :))
Szerintem nagyon jó lett, gratula! :)
Quote from: ExoOktóberi mondat
Õ
Az
Kit
Õszi
Levél
Színes
Hullása
Kellemes
Avarpárna
Csücskéhez
Csábítgatta
Szállingózva
(Ehhez nem tökéletes a betûtípus, de megteszi :))
Nem semmi! Grat hozzá!
(Ha CODE-ban írod, akkor fix széles a betûtípus, és jobban látszik a lényeg ;))
Quote from: MohaNem semmi! Grat hozzá!
(Ha CODE-ban írod, akkor fix széles a betûtípus, és jobban látszik a lényeg ;))
Kösszépen srácok! :)
Külön arigatou Moha a jótanácsért, nagyon bevált! :jee:
(javítottam is a postot)
Egy tegnapi rövidke szösszenet:
Keserédes
Fogvatart egy érzés
Egy angyali gondolat
Íze édes s kesernyés
Csiklandozza torkomat.
Merész, kéjes feltevés
Tündér szõtte álmomat.
És egy próba jellegû "haiku":
Hideg szél járt át,
Egy pap nyitott Bibliát.
Meghalt egy ember.
Quote from: ExoEgy tegnapi rövidke szösszenet:
Keserédes
Fogvatart egy érzés
Egy angyali gondolat
Íze édes s kesernyés
Csiklandozza torkomat.
Merész, kéjes feltevés
Tündér szõtte álmomat.
Nagyon jóóó! :appl:
Te tanultad ezt vagy csak született költõ vagy? És adsz ki verseskötetet is? Én megveszem ha igen!! Komolyan.
Amúgy ha veset írsz, akkor az mindíg saját élménybõl/érzésbõl születik, vagy valamit csak úgy leírsz? Vagy ez nagyon hülye kérdés? Sajnos én csak annyit értek a költészethez, hogy olvasom :o
Quote from: DjinnNagyon jóóó! :appl:
Te tanultad ezt vagy csak született költõ vagy? És adsz ki verseskötetet is? Én megveszem ha igen!! Komolyan.
Amúgy ha veset írsz, akkor az mindíg saját élménybõl/érzésbõl születik, vagy valamit csak úgy leírsz? Vagy ez nagyon hülye kérdés? Sajnos én csak annyit értek a költészethez, hogy olvasom :o
Köszönöm szépen! :)
Nem tanultam semmi ilyesmit (gimnáziumi éveim során [ez az utolsó] végig alulról súroltam a 4-est magyarból és reál beállítottságú továbbtanulást tervezek...tehát egyátalán nem vagyok "magyaros" :)) és a "született költõ" címtõl is fényévekre vagyok. Kb. 2-3 napja írogatok "komolyabban", így a verseskötet merész álom lenne. :) Mindenesetre nagyon kedves tõled, hogy ezt mondod és megtisztelsz vele! :)
Az írás nálam úgy megy, hogy szabadon engedem a gondolataimat és leírom ami jön...ennyi. :)
Quote from: ExoKöszönöm szépen! :)
Nem tanultam semmi ilyesmit (gimnáziumi éveim során [ez az utolsó] végig alulról súroltam a 4-est magyarból és reál beállítottságú továbbtanulást tervezek...tehát egyátalán nem vagyok "magyaros" :)) és a "született költõ" címtõl is fényévekre vagyok. Kb. 2-3 napja írogatok "komolyabban", így a verseskötet merész álom lenne. :) Mindenesetre nagyon kedves tõled, hogy ezt mondod és megtisztelsz vele! :)
Az írás nálam úgy megy, hogy szabadon engedem a gondolataimat és leírom ami jön...ennyi. :)
Bocs ha kicsit elragadtattam magam, csak tetszettek a postolt dolgok. :o
Quote from: DjinnBocs ha kicsit elragadtattam magam, csak tetszettek a postolt dolgok. :o
Á, semmi ilyen nem történt! :)
Én kérek elnézést, ha úgy érzed leszóltalak. :)
Hálás vagyok a kritikákért. Ráadásul megdícsértél. :)
Köszi! :)
Az emberiség Tele
Gonoszság tombol, a gyûlölet szétszed,
Kegyetlen harcok közt telnek az évek.
Valaki segítsen e sorvadó népnek,
Varjú hozza hírét az emberi télnek.
Végtelen terror emészti a szépet,
Elnökök izzadnak, politikus rémek.
Haldokló értékek segítséget kérnek,
Varjú hozza hírét az emberi télnek.
Háborús áldozat, ölni sosem szégyen?
Érzelmek hunytak ki a humánus lényben.
Százezrek szenvednek, milliók félnek,
Varjú hozza hírét az emberi télnek.
Na, az ígérthez képest elkéstem egy kicsit, de azért én is beirom ide is azért amit összehoztam:
Holdfényt visz az esti szél,
Süvitve átfúj mindent, mit ér.
Jégvirág lepi az eget,
Itt a tûz sem adna meleget.
Csak az ágak mozognak, más semmi,
De a fenyvesbõl egy csapás vezet ki.
Mindent vastagon a hó lep,
Mint a hegyet, amire a csapás megy.
Egy Farkas áll a hegytetõn.
Körbenéz magányosan, megvetõn...
Elhagyta õt a társa,
Most fájdalmát az égre kiáltja:
Vonyíts farkas! Vonyíts csak!
Hogy remegjen minden az ég alatt!
S, habár a Holdad el nem éred,
Kiadod magadból a mérget.
Vonyítsál hangosat!
Hogy a fül meghasadjon,
És a vér befagyon,
Ha már a szív nem olvadt...
Hadd lássa a büszke Hold,
Hogy ostobán oly makacs volt!
A vonyítást nem hallja, de majd látja
Ahogyan a hegyekrõl a havat lerázza.
Vonyíts míg el nem jön a hajnal,
Majd fekszel a kelõ Nappal!
S amint az erdõ újra élénkül,
Elalszol vackodban egyedül.
Quote from: ZanadorHoldfényt visz az esti szél,
...
...
...
Elalszol vackodban egyedül.
Ez fájdalmasan szép, gratulálok hozzá! :jee:
Vagy inkább köszönöm?! :merci:
Egyébként:
hó (ne legyen "l") lep
Had
d lássa
Ha (külön írni) már a szív
Egyvalamit nem értek:
"Ha már szív nem olvadt..."
Ez valahogy nem tiszta. :wtf:
Kösz, a helyesirásom az változatlan... Javitom a hibákat.
Azt a részt meg nem igazán tudom megmagyarázni, én értettem. :)
Bravó Zan, nagyon szép! :jee: :)
jupppi :)
Mégiscsak leledzik még valakiben feltörõ kötõi véna, ha bennem, meg más korábbi aktiv írások topicosba éppen nem is!
NAgyon örülök neked Exo, Zanador meg megint hozta a formáját!
Tetszenek nagyon!
:merci: :tezsvir: :whoah: :cool: :jee: :hail: :angyali:
umm.... lehet kicsit elragadtattam magam?
No sebaj lényeg a lényeg :kiraly: -ak vagytok!(vagyunk :p )
Mondjátok meg nekem hogy van az, hogy eddig még nem néztem be ide?! Elolvastam pár mûvet, és elismerésem! :tezsvir:
Azonban ami nagyon felkeltette a figyelmemet, az nem egy mû volt, csak egy fél mondat: "szólok hogy kisvirag kigyûjtötte már a nagy részét" Innentõl már csak egy kérdésem van: Merre található ez a gyûjtemény? :)
Quote from: Master PsychoMondjátok meg nekem hogy van az, hogy eddig még nem néztem be ide?! Elolvastam pár mûvet, és elismerésem! :tezsvir:
Azonban ami nagyon felkeltette a figyelmemet, az nem egy mû volt, csak egy fél mondat: "szólok hogy kisvirag kigyûjtötte már a nagy részét" Innentõl már csak egy kérdésem van: Merre található ez a gyûjtemény? :)
Lásd az aláírása ;) http://usteam-irasok.fw.hu
Köszi SysOP XXL! De kisvirag és Tiaro mûvei miért nem elérhetõk?
Quote from: Master PsychoKöszi SysOP XXL! De kisvirag és Tiaro mûvei miért nem elérhetõk?
Mert még nincsenek feltéve
Animal verse. Csak õ lusta, hogy beírja. :)
Új
Ez valami egészen új dolog:
Engem várnak, féltenek, szeretnek,
a közben sírnak, kacagnak, nevetnek,
engem átölelnek jó szorosan,
és közben megszereznek okosan,
engem simogatnak, lehelnek,
a közben lábaim elõtt hevernek,
engem támasznak mondanak,
s közben tenyéren hordanak.
Egészen új dolog.
Tök jó! :jee:
Böngészgettem a mûveiteket, s megint csak azt tudom mondani Minden elismerésem! :tezsvir: Komolyan mondom kedvem támadt nekem is felrakni egyik firkálmányomat (nem mintha oly sok lenne, vagy épp tudnám hogy az kevés is merre leledzik, de ezt pont megtaláltam). Ne számítsatok valami fenomenális alkotásra, sajna én nem rendelkezek olyan mûvészi vénával, mint egyesek, inkább csak egy elfuserált próbálkozás volt...
Az út végén
Mély kábulat tört rám.
Felnyitom pilláim:
Sötét épít körém várt,
De fényt látok odakint!
Elindulok a szûk folyosón,
Csikorog a kõ talpam alatt.
Kilépek a fényes ajtón,
S jõ felém egy csuklyás alak.
Lépésnyire áll csak elém,
Torz mosolyra húz a szája,
Rám emeli fagyos szemét,
Félsz bénítja szívem, lábam.
Megfordulok, s már lépnék-
De utánam szól: "Megállj!
Elérted az utad végét."
És lendíti a súlyos kaszát...
Õszinte kritikát kérnék, még akkor is ha negatív. :)
Quote from: MeskeTök jó! :jee:
Egyetértek!
Egy másik. Ez még annó a Dél-Szláv háború hatására íródott. by Animal.
Ha véletlenül...
Ha véletlenül vak lennék,
hogyan mondanád el nekem azt,
hogy milyen színû az égbolt,
hogy milyen színû a friss vér,
mit minden ostoba háború kér...
-Oh, Istenem, milyen rég volt!-
Hogy mondanád el nekem azt,
ha véletlenül vak lennék?
Ha véletlenül nem hallanék,
hogy mutatnád meg nekem azt,
hogy milyen a tenger hangja
s mit hallhat az ember, mikor
felhangzik a halálsikoly,
s üvölt a szabadság rabja...
Hogy mutatnád meg nekem azt,
ha véletlenül nem hallanék?
Ha véletlenül nem érezném,
hogyan mondanád el nekem,
hogy milyen a rózsaillat
és mellette a hullaszag,
mikor emberek hullanak.
Mondj ennél is prózaibbat!
Hogy mondanád azt el nekem,
ha véletlenül nem érezném?
Quote from: Master PsychoAz út végén
Mély kábulat tört rám.
Felnyitom pilláim:
Sötét épít körém várt,
De fényt látok odakint!
Elindulok a szûk folyosón,
Csikorog a kõ talpam alatt.
Kilépek a fényes ajtón,
S jõ felém egy csuklyás alak.
Lépésnyire áll csak elém,
Torz mosolyra húz a szája,
Rám emeli fagyos szemét,
Félsz bénítja szívem, lábam.
Megfordulok, s már lépnék-
De utánam szól: "Megállj!
Elérted az utad végét."
És lendíti a súlyos kaszát...
Õszinte kritikát kérnék, még akkor is ha negatív. :)
Nekem tetszik!! :jee:
Sajnos szakmai kritikát tõlem nem kapsz mert én még egy verset sem írtam életemben :rolleyes: Én csak olvasom a mûveket..
Master Psycho: Õszintén mondom nekem tetszik, szerintem nagyon jó! :jee:
És persze az Animal verse is nagyon-nagyon jó! :jee:
Quote from: MeskeMaster Psycho: Õszintén mondom nekem tetszik, szerintem nagyon jó! :jee:
És persze az Animal verse is nagyon-nagyon jó! :jee:
Köszi Meske és köszi Master Psycho!
Bár Djinn azt írta, hogy lusta vagyok beírni ( :hehe: ), azért valahogy erõt veszek magamon... Nekem nagyon tetszett a néhány posttal ezelõtti versetek Exo, Zanador és Master Psycho, csak így tovább!
Exo: Tettszett, amit írtál magadról, mert ismerõs a helyzet: gimi utolsó éve, reál beállítottságú továbbtanulás... Ugyanígy voltam vele bõ 7 évvel ( :eeek: ) ezelõtt. (Hû, de régen volt!) A jó vershez szerintem fõként "jó" érzések kellenek. Aztán, ha esetleg már nem önthetõ szavakba, amit érzel, el kell kezdeni zenélni...
:merci: mindenkinek!
Quote from: AnimalA jó vershez szerintem fõként "jó" érzések kellenek. Aztán, ha esetleg már nem önthetõ szavakba, amit érzel, el kell kezdeni zenélni...
Nagy bölcsesség, teljes mértékben egyetértek veled.
Üdvözlet az újaknak! Remélem még van mit beirnotok ide, mert ahogy megfigyelhetõ ez a thread sajna kicsit belassul. Tõlem kritikát nem igazán fogtok kapni, de ha irtok ide verset, annak örülök, ha az enyémrõl irtok véleményt/kiritikát, annak is, és ha nem válaszolnék a reakciókra, akkor vegyétek úgy, hogy "nagyon köszönöm". :D
Animal: nálam lustábbnak már nem illik lenni, szóval ha én tudok nyomni egy ctr+c-t, akkor te is be tudod másolni a tieidet. :rolleyes:
nah
kisvirag és Tiaro müvei valoban azért nem aktivak, mert nincsenek feldolgozva... talan hamarosan megint lesz eg y kis idõm feldolgozni :)
addig is: enyémek közül néhány elérhetõ itt:
http://kisv1rag.fw.hu/
egy uj:
puha takarót a tél
megkésve bár, de magára öltött,
új reménnyel teli a szív:
van még szép annyi rossz között.
ezt a tegnapi hatalmas havazás örömére irtam :)
rég voltam olyan boldog, mint mikor tegnap a buszon utazva mindenhol fehéret láttam :hopp:
Sziasztok! :)
1-2 napig nem néz be az ember és lám mit talál, versek egész hadát! :)
Fogadjátok mélységes gratulációmat: Animal, Master Psycho és Kisvirág!
Nagyon tetszenek a verseitek! :jee: :cool:
És köszönöm a dícséreteket is! :D
Csak így tovább, alkosson mindenki, aki úgy érzi, hogy le kell írnia valamit! :)
Quote from: kisviragnah
kisvirag és Tiaro müvei valoban azért nem aktivak, mert nincsenek feldolgozva... talan hamarosan megint lesz eg y kis idõm feldolgozni :)
addig is: enyémek közül néhány elérhetõ itt:
http://kisv1rag.fw.hu/
egy uj:
puha takarót a tél
megkésve bár, de magára öltött,
új reménnyel teli a szív:
van még szép annyi rossz között.
ezt a tegnapi hatalmas havazás örömére irtam :)
rég voltam olyan boldog, mint mikor tegnap a buszon utazva mindenhol fehéret láttam :hopp:
Szerintem a havazás nem mindenkinek nyújtott örömet... Nekem speciel semmi bajom vele, amíg hazajutok...és én bárhonnan, bármilyen körülmények között képes vagyok hazajutni :D Különben avers maga igen jó. :)
És én is írtam egyet tegnap, de ennek nincs sok köze a hóhoz- néztük a Góthikát, s közben csak úgy "megszületett" :) :
szellemes szellemek
szenderegnek szereteszét,
szertelen szívükben
szendereg a szendeség...
Bocs, az utolsó sor javításra szorul: "szendergõ szendeség"
(Ha ezt Babits látná... :D)
Amm, most ez egy kicsit off, a havas reagra:
Csöpnyi lelkem már kellõképpen ki volt éhezve a hó látványára, mert ugye egy tél nem tél hó nélkül :)
és bár a közlekedésben nekem is okozott fennakadásokat, illetve késéseket, de megbocsátottam neki, hiszen annyira gyönyörû!!!!
Na azért ez az utolsó is jó grat neked :) :tezsvir:
Helló!
Még mindig élek! Sõt! Olvasgattam is az új verseket!
:tezsvir: mindenkinek. Jöjjön az új feltámadás... :) Addig is:
Világ
Táncoló hópehely halotti leplen
Sötétlõ, lágy felhõk úsznak felettem
Mennyei fehérség vakítja szemem
A tél puha csendje ringat el engem
Aludj hát világ, én õrzöm álmodat
Dúdolom régi, egyszer-volt dalodat,
S míg a tél leple fedi szép arcodat
Én leszek az, ki megássa sírodat.
hiába no, én is szeretem a havat... :hehe:
Ha már hó, akkor én is írok most egyett, mert én is szeretem a havat! :)
Hó
Hó, hó te áldott jó!
Óh hó, te fény hozó!
Szépen szikrázó,
Fehéren lehulló
Drága, szép hó!
Micsoda jó,
Ez a szép kis hó:
A hógolyó,
Meg minden, mi jó.
Ez mind a jó kis hó.
Hóha, hó,
Hóra hó,
Lópatkónak nem való.
Szórakzni, vidáman,
Hóban járni nem sárban!
A hó csak fehéren jó,
Máshogy már nem is hó,
Nem fehér hógolyó
Bizony, erre jó,
A sok szép hó.
Quote from: MeskeHa már hó, akkor én is írok most egyett, mert én is szeretem a havat! :)
Hó
Hó, hó te áldott jó!
Óh hó, te fény hozó!
Szépen szikrázó,
Fehéren lehulló
Drága, szép hó!
Micsoda jó,
Ez a szép kis hó:
A hógolyó,
Meg minden, mi jó.
Ez mind a jó kis hó.
Hóha, hó,
Hóra hó,
Lópatkónak nem való.
Szórakzni, vidáman,
Hóban járni nem sárban!
A hó csak fehéren jó,
Máshogy már nem is hó,
Nem fehér hógolyó
Bizony, erre jó,
A sok szép hó.
Nagyon jópofa! :D :cool:
Grat hozzá Meske! :)
Master Psycho & Tiaro: Bravó, nagyon :kiraly: verseket írtatok! :jee:
Quote from: ExoNagyon jópofa! :D :cool:
Grat hozzá Meske! :)
Köszike! :merci:
Én sem szeretnék kimaradni a hó-verselésbõl: :D
Téli csillaghullás
Fehér égi áldás
Lepte el hazánkat,
Pihés tollú Angyalok
Rázták meg szárnyukat.
Hûvös kis csillagok
Szélben vitorlázva
Csaltak egy csepp mosolyt
A didergõk arcára.
Quote from: ExoÉn sem szeretnék kimaradni a hó-verselésbõl: :D
Téli csillaghullás
Fehér égi áldás
Lepte el hazánkat,
Pihés tollú Anygyalok
Rázták meg szárnyukat.
Hûvös kis csillagok
Szélben vitorlázva
Csaltak egy csepp mosolyt
A didergõk arcára.
Anygyalok --> angyalok ;)
Quote from: SysOP XXLAnygyalok --> angyalok ;)
Köszi, azonnal javítom a typo-t! :merci:
Ez viszonylag friss, remélem tetszeni fog: :)
Aludni tér a Düh
Egykori haragom kihaló lángja
Égette lázadó lelkem tisztaságát
E kavargó érzés szüntelen zaklatta
Végtelen álmaim homogén folyását.
Most tüzemet Béke fagyos vize oltja
Fényes kezeivel írányítja lelkem
A gyógyító méreggel telt illatos tóba
Elaltat egy vihart csapongó szívemben.
Nah, nehogy már kihaljon a thread! :)
Egy friss haiku:
Ördög szemébe
Angyalok mosolyognak,
Megszûnt a Pokol.
Quote from: ExoNah, nehogy már kihaljon a thread! :)
Egy friss haiku:
Ördög szemébe
Angyalok mosolyognak,
Megszûnt a Pokol.
Csak nem te is ott voltál a tegnapi buliban? :eek: Nagyon jó! :jee:
Úgy érzem az elmúlt pár nap alatt ismét született pár remek alkotás. Remélem azért még engem is utolér az ihlet a hó elolvadása elõtt, nem akarok kilógni a sorból. :)
Quote from: ExoEz viszonylag friss, remélem tetszeni fog: :)
Aludni tér a Düh
Egykori haragom kihaló lángja
Égette lázadó lelkem tisztaságát
E kavargó érzés szüntelen zaklatta
Végtelen álmaim homogén folyását.
Most tüzemet Béke fagyos vize oltja
Fényes kezeivel írányítja lelkem
A gyógyító méreggel telt illatos tóba
Elaltat egy vihart csapongó szívemben.
Grat Exo! Nagyon tetszik! :appl:
Ejjha! Kicsit beindultak itt is az események, mióta nem voltam! Mint a régi szép idõkben...
Quote from: Meskemajd elkérem Brucetól a Dicsérõ szavak kéziszótárát, mert már nem is tudom hogyan dicsérjelek! :)
Na várj, elõkeresek egyet a nevedben:
"Hiába az élet rút viharai, csendes házunk falát hiába fújja szél, bent, meleg szobánkban ül mindenki, s hallgatjuk a többi mit mesél. S midõn újra ki kell lépni oda, hol csak sötét felleg jár, az emlék erõt ad, s a tudat: még mindig áll a ház!"
Hmm... illenék egyet a magam nevében is:
"Sötét valóságtól ûzve menekül lelkem sötét álmokba... rég járt már fellegek között. Szárnyát szegte új korok mocska, s visszahúzza a kopott föld. De eljõ a repülés ideje újra: köztetek lelkem új szárnyra kap."
Quote from: DjinnGrat Exo! Nagyon tetszik! :appl:
Köszönöm szépen! :) :merci:
Bruce: Klasszak az idézetek! :jee:
Look into my eyes.
What do you see?
compasion?
love?
fear?
torment?
hate?
reflections of the world come to pass on my life,
in death,
my eyes are cold,
non-existent,
dead.
you see nothing but,
pain,
suffering,
depression,
loneliness.
never shall i feel anything for you.
bocs az angolert,de en igy irok ilyesmit.
Quote from: XipeLook into my eyes.
What do you see?
compasion?
love?
fear?
torment?
hate?
reflections of the world come to pass on my life,
in death,
my eyes are cold,
non-existent,
dead.
you see nothing but,
pain,
suffering,
depression,
loneliness.
never shall i feel anything for you.
bocs az angolert,de en igy irok ilyesmit.
Wow! Man, I'm impressed! :D
Congratulations! :jee: :appl:
Quote from: ExoWow! Man, I'm impressed! :D
Congratulations! :jee: :appl:
kosz Exo, akkor folytatom az irasaim betolteset.
Bruce: ne haragudj az esetleges rendetlenségért, de kerestem azt a nevezetes szótárat, s lusta voltam rendet rakni :D.
Sajna sehol nem találtam meg, így nem tudok ilyen szépen dícsérni, úgyhogy Exo, Xipe kénytelenek lesztek beérni egy Very nice! :cool: -szal.
Ezt most véstem papírra, kissé depresszív lett, szóval aki hajlamos a hirtelen érzelmi lelombozódásra, az sztem ne olvassa el: :)
Ébredj fel!
Ma is rémálomba taszított az üresség,
Képtelen tengõdés e világban
Mohón szívja nyakadból az értékes vért,
Parazita élet egy pióca bõrében.
Kínos küzdelem a szürke halmaz ellen,
Örökös szenvedés, hosszas hanyatlás,
Mindez csak egy dia a végtelen vetítésen.
Hol az összetartás, mikor itt a slamasztika,
Hol a "kéz a kézben", ha nyakig ülsz a lében?
Dobd el az idillt, hisz ördögi taktika,
Mely csak bohóccá tesz a szemek tükrében!
Kétely tengerében ne keress válaszokat
E debil kérdésre: ,,Mi az, mi fontos nekem?''
Idõvel megtudod, füledbe súgja végzeted.
Master Psycho: Köszönöm! :)
Quote from: TiaroHelló!
Még mindig élek! Sõt! Olvasgattam is az új verseket!
:tezsvir: mindenkinek. Jöjjön az új feltámadás... :) Addig is:
Világ
Táncoló hópehely halotti leplen
Sötétlõ, lágy felhõk úsznak felettem
Mennyei fehérség vakítja szemem
A tél puha csendje ringat el engem
Aludj hát világ, én õrzöm álmodat
Dúdolom régi, egyszer-volt dalodat,
S míg a tél leple fedi szép arcodat
Én leszek az, ki megássa sírodat.
hiába no, én is szeretem a havat... :hehe:
:tezsvir: !!!!
Szipp...igen, visszatérnek a régi szép idõk... aka nem fogom tudni csak kéthetente olvasni írástaitokat, idõ- s pénzszûke miatt.
Exo: oi-oi! Beindultál ám! Way to go, öröm volt átfutni õket (késõbb, tea mellett jobban is belemerülök ;) )
Xipe szemére csak annyit vethetek, hogy bár ígérte, de még nem látok tõle többet :p Kell! (kicsit lelkes vagyok, nem baj? :D )
Szóval havat én is szeretem, meg minden, csak a hideget gyûlölöm. Off ende.
Verset nem postolok. Mert: a régi idõkkel együtt olyan vérízû, sötéttel átitatott 'alkotásokat' pötyögtem/körmöltem, amiktõl feláll hátamon a szõr. (Asszem túl sok Berserk manga és DEG kombóval éltem mostanság)
Viszont próza lesz, méghozzá mese! Ilyet még nem írtam sokat, kell ez is.
Exo: (másodszor) én hajlamos vagyok a lelombozódásra, de számomra utolsó írásod csak annyira volt lehangoló, mint tavaszi olvadáskor a kristályvizû hegyi patakba fejest vetõdõ jégmadár zuhanását követõ vízpermeten megcsillanó napsugár. És pont annyira tetszett ;) (Bruce, elmenne ez abba a könyvbe? Már rég lapoztam fel :p )
Quote from: ExoÉbredj fel!
Ma is rémálomba taszított az üresség
...
...
...
Idõvel megtudod, füledbe súgja végzeted.
Valami miatt úgy hangzik, mint egy Kovács Ákos szöveg... (
remélem, ezt nem veszed sértésnek)
Tetszik! :jee:
Quote from: ShiroiValami miatt úgy hangzik, mint egy Kovács Ákos szöveg... (remélem, ezt nem veszed sértésnek)
Tetszik! :jee:
Dehogyis sértõdöm meg...az én szövegemet egy híres mûvészéhez hasonlítod...inkább nagyonis megtisztelõ, köszönöm! :)
Quote from: RouninExo: (másodszor) én hajlamos vagyok a lelombozódásra, de számomra utolsó írásod csak annyira volt lehangoló, mint tavaszi olvadáskor a kristályvizû hegyi patakba fejest vetõdõ jégmadár zuhanását követõ vízpermeten megcsillanó napsugár. És pont annyira tetszett ;)
Hú, ez olyan szinten virtuóz, hogy ihaj! :D
Köszönöm szépen! :) :merci:
Quote from: ExoEzt most véstem papírra, kissé depresszív lett, szóval aki hajlamos a hirtelen érzelmi lelombozódásra, az sztem ne olvassa el: :)
Ébredj fel!
Ma is rémálomba taszított az üresség,
Képtelen tengõdés e világban
Mohón szívja nyakadból az értékes vért,
Parazita élet egy pióca bõrében.
Kínos küzdelem a szürke halmaz ellen,
Örökös szenvedés, hosszas hanyatlás,
Mindez csak egy dia a végtelen vetítésen.
Hol az összetartás, mikor itt a slamasztika,
Hol a "kéz a kézben", ha nyakig ülsz a lében?
Dobd el az idillt, hisz ördögi taktika,
Mely csak bohóccá tesz a szemek tükrében!
Kétely tengerében ne keress válaszokat
E debil kérdésre: ,,Mi az, mi fontos nekem?''
Idõvel megtudod, füledbe súgja végzeted.
Én is hajlamos vagyok a lelombozódásra, de én inkább elgondolkodtatónak találom mint lehangolónak. Na jó, csak elsõre. Túl sokáig nem jó rajt elmélkedni, mert úgy tényleg kezd lehangolóvá válni...
Különben igen jó.
Tessek Rounin, bocs, csak most ertem haza.
Life?
my life is meaningless,
nothing to live for,
nothing to look forward to,
nothing to plan and achieve.
my only escape was another soul,
keeping me anchored to sanity,
i feel that the time is near when i'll lose her,
my life will then be over.
Quote from: Rounin:tezsvir: !!!!
Verset nem postolok. Mert: a régi idõkkel együtt olyan vérízû, sötéttel átitatott 'alkotásokat' pötyögtem/körmöltem, amiktõl feláll hátamon a szõr. (Asszem túl sok Berserk manga és DEG kombóval éltem mostanság)
Viszont próza lesz, méghozzá mese! Ilyet még nem írtam sokat, kell ez is.
Exo: (másodszor) én hajlamos vagyok a lelombozódásra, de számomra utolsó írásod csak annyira volt lehangoló, mint tavaszi olvadáskor a kristályvizû hegyi patakba fejest vetõdõ jégmadár zuhanását követõ vízpermeten megcsillanó napsugár. És pont annyira tetszett ;) (Bruce, elmenne ez abba a könyvbe? Már rég lapoztam fel :p )
Csak azért mert vérízû, még nyugodtan postolhatod ;) Más nem kirax egy 18as karikát... :hehe:
Az idézet pedig bekerült :D (Hiába, a nagy Szótár folyamatosan, generációról generációra bõvül) :p
Quote from: Master PsychoÉn is hajlamos vagyok a lelombozódásra, de én inkább elgondolkodtatónak találom mint lehangolónak. Na jó, csak elsõre. Túl sokáig nem jó rajt elmélkedni, mert úgy tényleg kezd lehangolóvá válni...
Különben igen jó.
Köszi szépen! :) :merci:
Rounin: mese? Na olyan itt még ha jól emlékszem nem volt, úgyhogy várom. :)
Látom itt mindig vannak újak, aminek továbbra is örülök.
Tõlem ma egy régi mûvet kaptok, amit most irtam le újra. Pár megjegyzés elõzetesben: kicsit elvont, úgyhogy ha nem szükséges, nem mondom el, hogy honnan van (...). Másrészt a helyfoglalás miatt nem másoltam be minden helyre a refrént, de ez egyben a nyitó versszak, úgyhogy ha lehet olvassátok oda.
Hull a hó a jegenyérõl
Többet ne várj egy levéltõl
Be nem fedi világodat
Csak elhervasztja virágodat (ref)
Jegenyérõl hull a levél
Kacag táncol míg földet ér
Ott megáll majd mint minden más
Fejére esik a sok társ
(ref)
Levelek közt kacag a szél
Zörög tõle a falevél
Játszik ki az ágon ül
Míg álomba nem szenderül
(ref)
Enyhe szellõ ködöt dobál
Fák tövében egyszer megáll
Többet onnan fel nem kel már
Csak mikor érte jön a halál
(ref)
Rügyezik a jegenyefa
Egy temetés megy alatta
Téged tesznek a gödörbe
Eltûnsz múltból a jövõbe
(ref)
Jegenyefa száraz töve
A földre hull egyszer dörögve
Eltûnik az erdõ és majd
A hó nyugszik meg rajt'
(ref)
Sajna én nem tudok olyan jókat, mint Zanador, de azért itt van egy:
A Nap fényében láttalak téged,
Midõn a Földön véget ért az élet;
Kezedben volt egy éjszínû kard,
Egy bolygó vére csillogott rajt...
Öröm ide benézni!
Nagyon tetszenek a beírt mûvek! :appl:
Bár a havas dologhoz hozzátenném, hogy én pl. nem szeretem a havat! Csak a meleg szobából nézve :rotflol:
You killed me once with your eyes,
You killed me once with your lies,
The third time,
I will not return to you.
I'll kill myself and save you the trouble.
You wont feel anything,
Perhaps a passing sensation,
It wont mean anything,
Since you never kared in the first place.
Soon though,
You will regret it all,
But there's no way to right what you've done wrong,
Crying at my grave,
Remembering the times we shared,
Remembering your own cruelty.
I'll be there for you,
But you wont see.
Quote from: XipeYou killed me once with your eyes,
You killed me once with your lies,
The third time,
I will not return to you.
I'll kill myself and save you the trouble.
You wont feel anything,
Perhaps a passing sensation,
It wont mean anything,
Since you never kared in the first place.
Soon though,
You will regret it all,
But there's no way to right what you've done wrong,
Crying at my grave,
Remembering the times we shared,
Remembering your own cruelty.
I'll be there for you,
But you wont see.
Ez micsoda? Saját kútfõ?
Quote from: PirulaEz micsoda? Saját kútfõ?
ha jol tudom versnek hivjak, es igen, sajat.
Quote from: Xipeha jol tudom versnek hivjak,
Nem mondod! :eek::)
Quote from: Xipees igen, sajat.
Hmmm... elképzeltem alá néhány pincébe hangolt doom témát. Jó.
Quote from: PirulaNem mondod! :eek::)
Hmmm... elképzeltem alá néhány pincébe hangolt doom témát. Jó.
2000-ben csinaltunk ala zenet is es egy gyonyoru noi vokal enekelte a szoveget.
azota egy lany ismerosommel probaljuk kiadni a verseimet az o rajzolt kepeivel.
itt van egy bemutataskeppen:
Quote from: Xipe2000-ben csinaltunk ala zenet is es egy gyonyoru noi vokal enekelte a szoveget.
Felvettétek esetleg valahol, mert érdekelne.
Quote from: Xipeazota egy lany ismerosommel probaljuk kiadni a verseimet az o rajzolt kepeivel.
itt van egy bemutataskeppen:
Jegyezz elõ engem egy dedikált példányra.
Quote from: PirulaFelvettétek esetleg valahol, mert érdekelne.
Jegyezz elõ engem egy dedikált példányra.
felvetelt megkeresem hatha megvan meg valahol.
nekem mar publikaltak verseimet, de most ugy nez ki posztert csinalunk nehanybol.
sajnos keves meg a kepanyag, anelkul meg nem tudok dolgozni.
de majd ha az is meglesz akkor igerem kapsz belole egyet.
Quote from: Xipefelvetelt megkeresem hatha megvan meg valahol.
nekem mar publikaltak verseimet, de most ugy nez ki posztert csinalunk nehanybol.
sajnos keves meg a kepanyag, anelkul meg nem tudok dolgozni.
de majd ha az is meglesz akkor igerem kapsz belole egyet.
:merci:
Quote from: Pirula:merci:
na, kapsz megegyet.
Zanador, Master Psycho & Xipe...fantasztikusak a mûvek, csak gratulálni tudok! :jee: Hát meg ámulni-bámulni... :D
Ez egy gyengécske, mai magyarórai iromány:
Múlandó szabadság
Teliholdas éjen börtönébõl kilépett
Valós énem, s ledobta súlyos béklyóját
Gyermeki örömében nagyokat lépve
Hosszú útján követte az égi fény világát.
Remegõ könnyek közt szárnyalt fel az égre
S felszbadult mosollyal siratta valóját.
Quote from: XipeYou killed me once with your eyes,
...
...
...
But you wont see.
:jee: (második versszak utolsó sorának "kared"-je nem "cared" lenne?)
Quote from: PirulaFelvettétek esetleg valahol, mert érdekelne.
Jegyezz elõ engem egy dedikált példányra.
Engem is!
Quote from: Shiroi:jee: (második versszak utolsó sorának "kared"-je nem "cared" lenne?)
igen "cared" lenne a helyes valtozat, de en bizonyos szavakat c helyett k-val irok.
szandokos hiba.
ez mar lassan a stilusom.
meg regen csinaltam polokat a "ask me if i Kare" felirattal es sikerult parszazat eladnom belole.
Quote from: ZanadorAnimal: nálam lustábbnak már nem illik lenni, szóval ha én tudok nyomni egy ctr+c-t, akkor te is be tudod másolni a tieidet. :rolleyes:
Az a baj, hogy az én "verseim" még analóg módon lettek rögzítve anno, úgyhogy sajna nem segít a ctrl-c ctrl-v. :)
Azért ez nem olyan nagy akadály csak idõigényes, de amíg Djinn lelkes, addig nincs baj :hopp:
Quote from: AnimalAzért ez nem olyan nagy akadály csak idõigényes, de amíg Djinn lelkes, addig nincs baj :hopp:
Lusta dög! :uzi: :)
Unholy
From the shadows rises,
For this unholy love,
A creature of night.
Fangs protrude towards Light,
Burning.
Man has no desire left,
The creature strikes,
Forcing forth the Crimson Tide.
The victim Falls,
As its soul flees from life.
Unholy communion of Night,
The sounds of howls pierce the dark,
Snarling,enraping the soul so immortal.
Life has no meaning.
Ködfüggöny
Tejfehér Semmi.
Vakítja szemem - pedig
nincs is mit látni.
...ének érettségire való készülés... :) :
Etûd
Szelíd, ezüstös
Hold megtört sugarait
tükrözi a tó.
...s végül: "Vivaldi-hangminta" :)
A négy évszak
Tavasz
Zsongó mindenség.
Új életbõl fakadó
röpke boldogság.
Nyár
Szent találkozás.
A kis búzavirágban
egyesül föld s ég.
Õsz
Az utolsó tánc.
Levélkeringõ a szél
bús énekére.
Tél
Gyászban tobzódó
világ. Szüntelen hulló
kristályos könnyek.
Gratulálok Aleyne és Xipe a fantasztikus haikukhoz és versekhez! :cool: :irígy: :D
Most nincs erõm bepostolni mégegy verset...ez holnapra csúszik! :ejj:
Ezért szeretem ezt a threadet: mindig van miért ide bejönni, és régen volt utoljára, hogy ennyi különbözõ ember irjon. :)
Quote from: AnimalAz a baj, hogy az én "verseim" még analóg módon lettek rögzítve anno, úgyhogy sajna nem segít a ctrl-c ctrl-v. :)
Azért ez nem olyan nagy akadály csak idõigényes, de amíg Djinn lelkes, addig nincs baj :hopp:
Nekem is egy csomó elsõnek papirra iródik (a szekrényemen az ágy mellett még mindig füzet van és nem gép), úgyhogy én is begépelem a többségét. Ráadásul úgy, hogy itthon senki nem tudja, hogy egyáltalán valaha is irtam verset. :rolleyes:
Quote from: ZanadorEzért szeretem ezt a threadet: mindig van miért ide bejönni, és régen volt utoljára, hogy ennyi különbözõ ember irjon. :)
Nekem is egy csomó elsõnek papirra iródik (a szekrényemen az ágy mellett még mindig füzet van és nem gép), úgyhogy én is begépelem a többségét. Ráadásul úgy, hogy itthon senki nem tudja, hogy egyáltalán valaha is irtam verset. :rolleyes:
Asszem' mindkét dologban nagyon hasonlítunk.
1. Én is szeretem ezt a thread-et, pedig még csak kb. az utolsó 40 és az elsõ 80 postot olvastam, de alig várom, hogy a többit is láthassam.
2. Nekem minden versem papírra íródott és szintén volt mindig füzet az ágyam mellett - valahogy éjszaka volt a legjobb írni, mert akkor még a lakótelepen is többnyire csend van. Csak az a baj, hogy egyetem óta ezt a csendet valahogy nem sikerült kihasználni... Sebaj, majd most egyetem után folyt. köv!
Na jó, nem leszek ANNYIRA lusta és "digitalizálok" néhány verset én is rövidesen. :)
Quote from: PirulaJegyezz elõ engem egy dedikált példányra.
Na meg engem is. :)
Hihetetlen hogy pár óra alatt mennyit bõvül az olvasnivaló. Úgy tûnik ebbe a thread-be mindig érdemes belépni.
Quote from: Master PsychoNa meg engem is. :)
Hihetetlen hogy pár óra alatt mennyit bõvül az olvasnivaló. Úgy tûnik ebbe a thread-be mindig érdemes belépni.
rendben Master.
most ugy nez ki viszont hogy megprobalok posztereket csinalni A4-es meretben es azokat bocsatom eladasra.
csak meg ki kell probalnom hogy nezne ki a dolog.
Egy tegnapi szülemény:
Áldozatok
Elbánt már a sors sok ártatlan emberrel
Rájuk nézni nem mersz, csak behunyt szemekkel
Hiába várják így a megmentõ segítséget
Fagyos otthonukba az éltetõ melegséget.
Szemük sarkából keserû könny csordul
Amíg te iszogatsz, rongyos lelkük koldul,
Az éjszaka közepén éhezõ száj tátog,
Olyan álmot látott, melyben ételt rágott
S reggel felébredvén csak egy a kívánsága:
Egyszer lakjon jól földöndutó családja.
Aki segíthetne, csak vállát vonogatja,
Magát azzal vígasztalja, ez nem az õ gondja.
Vajon neki legbelül, hogy ízlik az élet?
Quote from: ExoEgy tegnapi szülemény:
Áldozatok
Elbánt már a sors sok ártatlan emberrel
Rájuk nézni nem mersz, csak behunyt szemekkel
Hiába várják így a megmentõ segítséget
Fagyos otthonukba az éltetõ melegséget.
Szemük sarkából keserû könny csordul
Amíg te iszogatsz, rongyos lelkük koldul,
Az éjszaka közepén éhezõ száj tátog,
Olyan álmot látott, melyben ételt rágott
S reggel felébredvén csak egy a kívánsága:
Egyszer lakjon jól földöndutó családja.
Aki segíthetne, csak vállát vonogatja,
Magát azzal vígasztalja, ez nem az õ gondja.
Vajon neki legbelül, hogy ízlik az élet?
nagyon tetszik, bennem ez a vers egy 1980-as evek beli oroszorszagot idez fel bennem valamiert.
Quote from: Xipenagyon tetszik, bennem ez a vers egy 1980-as evek beli oroszorszagot idez fel bennem valamiert.
Köszi szépen Xipe! :merci:
Pour mon amie merveilleuse.
Our whispers and laughter,
Tears and joys,
The secret moments we share,
They come together in one moment,
To remind us of our love.
Not that we forget,
Just, there is always something new,
And we fear to lose,
What wence we hold dear.
Quote from: XipePour mon amie merveilleuse.
Our whispers and laughter,
Tears and joys,
The secret moments we share,
They come together in one moment,
To remind us of our love.
Not that we forget,
Just, there is always something new,
And we fear to lose,
What wence we hold dear.
Egyszerre :bruhuhu: és :jee: !
Itt a "wence" pedig "once" lenne, vagy mi?
Quote from: ShiroiEgyszerre :bruhuhu: és :jee: !
Itt a "wence" pedig "once" lenne, vagy mi?
nemnem.
wence a whence egyszerusitett formaja, regebbi angol szohasznalat.
vegulis ugyanazt jelenti.
Quote from: Xipewence a whence egyszerusitett formaja, regebbi angol szohasznalat.
vegulis ugyanazt jelenti.
:wtf:
once = egykor, egyszer
whence = honnan, ahonnan - ezzel a szóval viszont nem tudom értelmezni az utolsó sort. Mi is van most?
Quote from: Shiroi:wtf:
once = egykor
whence = ahonnan - ezzel a szóval viszont nem tudom értelmezni az utolsó sort. Mi is van most?
a whence az helyre es idore is vonatkozhat.
mivel ebbol lett a where es a when szo.
Quote from: XipePour mon amie merveilleuse.
Our whispers and laughter,
Tears and joys,
The secret moments we share,
They come together in one moment,
To remind us of our love.
Not that we forget,
Just, there is always something new,
And we fear to lose,
What wence we hold dear.
Megint egy fantazmagórikus mû, nagyon tetszik! :jee:
Bravó Xipe! :appl:
Quote from: ExoMegint egy fantazmagórikus mû, nagyon tetszik! :jee:
Bravó Xipe! :appl:
jo ha depresszios az ember.
ez mondjuk egy "vidam" vers tolem.
Íme, egy mai szerzemény: :)
Reggeli ébredés
Ködös réten hallgatom
Az alkony álmos sóhaját,
Kristálycseppharmatok
Csillogó, néma hullását.
Könnyes hajnali fûszál
Itatja az anyaföldet
Kis pók lába motoszkál,
Most selyemotthont szõhet.
Angyalhajak szelíden lobognak
Mannás illatukat árasztva
Ébresztõt fújnak az alvóknak
Feltámasztván éji holtjaikat.
Napfény hangja felkavarja
A fátyolos sötét levest
A reggel íze lágyan marja
Ébredezõ szemeinket.
Quote from: ExoÍme, egy mai szerzemény: :)
Reggeli ébredés
Ködös réten hallgatom
Az alkony álmos sóhaját,
Kristálycseppharmatok
Csillogó, néma hullását.
Könnyes hajnali fûszál
Itatja az anyaföldet
Kis pók lába motoszkál,
Most selyemotthont szõhet.
Angyalhajak szelíden lobognak
Mannás illatukat árasztva
Ébresztõt fújnak az alvóknak
Feltámasztván éji holtjaikat.
Napfény hangja felkavarja
A fátyolos sötét levest
Reggel íze lágyan marja
Ébredezõ szemeinket.
belle poésie
Flower
i got a flower today,
a single crimson rose,
was placed upon my grave.
i see the weeping faces,
i heard the sad voices,
i felt nothing.
i awake in my coffin,
pray to my lord,
my answers shall come...
Quote from: XipeFlower
i got a flower today,
a single crimson rose,
was placed upon my grave.
i see the weeping faces,
i heard the sad voices,
i felt nothing.
i awake in my coffin,
pray to my lord,
my answers shall come...
Quote from: Xipebelle poésie
:merci:, a tiéd is klassz! :jee:
Az elsõ versszak különösen tetszik!
Kikívánkozott belõlem néhány random témájú haiku: :D
Lángoló méreg,
Belül izzó szellemi
Molotov-koktél.
Jégmadár repül
Szárnyán csillogott a fény,
Jelt adott a Tél.
Hóvihar támadt,
Állnok üvegkristályok
Sértik fel bõröm.
Korhadó Földünk,
Belülrõl rothasztja szét
A humán gonosz.
Kétely tördeli
Lelkem edzett pajzsait.
Sûrûsödõ köd.
Mesés káprázat,
Szeplõtelen gyönyörök
Kéjes tárháza.
Reménytelenség
Furdalja optimisták
Kényes oldalát.
Szép hazug szemek
Igazmondó embernek
Kormos gyémántok.
Tépett szerelem
Kínozza sorvadó szívem
Utolsó percét.
Hõsök hírneve
Enyveskezû markában,
Lopott dicsõség.
[/I]
wow!
Exo nagyon beindultál ám! Hol bujkáltál eddig he? :_piszka: :)
Szóval ügyik vagytok és szorgalmasak! kisviragnak lesz munkája egy darabig :rotflol:
Xipe, hol adták ki a verseid? Gondolom külföldön, ha angolul írsz. És mindegyik versed ilyen szomorú/borongós? a rajzok nagyon hangulatossá teszik!
ez a vizsgaidõszak most valahogy nagyon szörnyû volt. de vége.
közben írtam egyetlen verset, ami persze szintén nem a legvidámabb, de mielõtt begépelem ide, szeretném Meske utólagos engedélyét kérni, ugyanis az õ soraiból indultam el, amit egyszer beírt. Kicsit változtattam rajta, de azért idézõjelben rakom be, nehogy úgy tûnjön lenyúltam! Szóval remélem Meske nem haragszol meg!
Magányos õrület
"Kell egy út min elindulsz
Egy cél mely felé tarthatsz
Egy fény mely kísér utadon
Egy zug hol fejet hajthatsz."
Ezer éve kutatom,
Ezer éve bolygok
Fény nem kísér utamon
Sûrû ködben forgok
Hosszú utat tettem így meg
de már nem is érzem
Fülembe az üres visszhang
súgja vissza léptem
Vad kacajnak hallom
cipõm koppanását,
reszketõ sikolynak
ruhám susogását
Báliruhát szõttek
hajamból a pókok
Menekül a sötétség
hogyha hozzá szólok.
Soha nem álmodtam,
de álmaimban élek.
Az élettõl én már
semmit nem remélek.
Kell egy út...de út az nincs,
s elindulni késõ
Cél több volt, de mindig tudtam
hogy egy sem a végsõ,
Fény se kell már...azt kérem csak
Vessünk ennek véget...
Majd a halál csendes zugán
álmodok egy szépet.
(....ehh...kissé ki voltam borulva éppen...)
Quote from: norikowow!
Exo nagyon beindultál ám! Hol bujkáltál eddig he? :_piszka: :)
Szóval ügyik vagytok és szorgalmasak! kisviragnak lesz munkája egy darabig :rotflol:
Xipe, hol adták ki a verseid? Gondolom külföldön, ha angolul írsz. És mindegyik versed ilyen szomorú/borongós? a rajzok nagyon hangulatossá teszik!
igen kulfoldon adtak ki oket verseskotetekben amiert kaptunk honorariumot is.
most is mennek dijatadora Floridaba, de nem tudok kijutni.
altalaban igen,ilyen hangulatuak ezert is tarsitunk hozza kepeket,hogy feldobja egy kicsit oket.
holnap rakok be meg kepet.
Köszi Noriko! :merci: :)
Nagyon tetszik a versed! :jee:
Quote from: norikoMagányos õrület
Sorsodban osztozom.
Na már ide is rég néztem be...
Sokat termeltetek, az biztos. Sajnos most nincs idõm elolvasni õket, de a noriko-ét elolvastam, és szerintem nagyon jó! Nem sértõdöm meg, mert az elejét tõlem idézted. Miért is tenném? Ez olyan, mint amikor a kisdiák egy nagy mûvésztõl idéz, csak itt éppen fordítva volt: a nagy mûvész idézett a kisdiáktól! ;)
Egyébként nekem is verseim/meséim/regényeim(ezek közül egyik sem befejezett [még]) nagy része nem a gépen van meg, s én is gépelgettem sokat, de sokat a postolt idõpontban találtam ki... :p És énnekem még egy külön verses-füzetem is van, amiben még egy mese is megtalálható. 2 regény-kezdetem külön füzetekben vannak, és még elszórva itt-ott a füzetek hátulján, vagy cetliken vannak mesék és egyéb szösszenetek. Szóval ha már itt szóbajött a mese téma, azt is tudok postolni, ha van rá igény. Ha lesz idõm elõkotrok 1-2 darabot és beírom. :)
Quote from: XipeSince you never kared in the first place.
Az nem 'cared' véletlenül? *angyali mosoly*
But apart from that please accept my sincere ... izé, nem elfeledtem? Elismerésem :) Ja igen, és mééég! (jóból nem árt a sok :D )
Quote from: RouninAz nem 'cared' véletlenül? *angyali mosoly*
But apart from that please accept my sincere ... izé, nem elfeledtem? Elismerésem :) Ja igen, és mééég! (jóból nem árt a sok :D )
ha feljebb megnezed akkor mar megmagyaraztam miert K-val van irva.
Deafening whispers pierce my mind,
Bringing insanity,
No more thoughts of happiness,
Only Death.
No more light,
Only Shadows,
Hiding the truth,
From searching eyes.
Hmmmm
Elolvastam noriko versét és csak annyit tudok mondani: le a kalappal Hölgyem :)
Fõleg az utolsó két versszak fogott meg, ugy éreztem, mintha a szivembõl szóltál volna, nagyon szép, gratula megint :)
Quote from: Xipeha feljebb megnezed akkor mar megmagyaraztam miert K-val van irva.
Okaé, oké... pont fölötte mentem el a postára (feladni a reményt ;) ) hogy még ma el is tudok mindent olvasni. Ez is kimaradt. Gomen :)
Quote from: RouninOkaé, oké... pont fölötte mentem el a postára (feladni a reményt ;) ) hogy még ma el is tudok mindent olvasni. Ez is kimaradt. Gomen :)
no problema
Grat Xipe az újonnan postolt vershez, nagyon jó! :jee:
Egy mai magyarórai röpke versszak:
Árnyékom
Napsütéses órákban mindenhová követ
Földön sikló fekete ikertestvérem.
Reggelente bátyám, délben öcsém lehet,
Éjjelente egyke vagyok, elveszítem vérem.
EDIT: hoppá, brutális typo-m volt az utolsó sorban, gomen! :D
Quote from: ExoGrat Xipe az újonnan postolt vershez, nagyon jó! :jee:
Egy mai magyarórai röpke versszak:
Árnyékom
Napsütéses órákban mindenhová követ
Földön sikló fekete ikertestvérem.
Reggelente bátyám, délben öcsém lehet,
Éjjelente egy vagyok, elveszítem vérem.
(http://users.atw.hu/inquatitis/gif/headbang.gif)
ide szavak nem is kellenek
Xipe: "nincs cím" + Exo: Árnyékom = :jee:
De nem csak együtt, hanem külön-külön is tetszenek.
Köszönöm a dícsérõ szavakat, képeket! :D
orulok neki,hogy vannak mas versiro emberek itt.
elokaparok regebbi irasokat is ha talalok.
azok talan boldogabbak voltak.
Quote from: Xipeorulok neki,hogy vannak mas versiro emberek itt.
elokaparok regebbi irasokat is ha talalok.
azok talan boldogabbak voltak.
Az szvsz nem kritérium itt :) (jobban átolvasva nem csak szvsz, hanem tény :) )
Quote from: RouninAz szvsz nem kritérium itt :) (jobban átolvasva nem csak szvsz, hanem tény :) )
a boldogsag?
jamm
egyszer itt szóba került, hogy mindenki oan sötét vagy szomoru verseket müveket ir...
csak Meske tünt ki néha :)
Jamm, és örvendjetek!
Médiainfon most az a féléves feladat, hogy csinálni kell egy müködö weblaot/helyet. szerencsére nem követelmény, h most fogjak neki, ezért a félkész usteam-irasok-at fogom befejezni, továbbfejleszteni stb
Quote from: kisviragjamm
egyszer itt szóba került, hogy mindenki oan sötét vagy szomoru verseket müveket ir...
csak Meske tünt ki néha :)
Jamm, és örvendjetek!
Médiainfon most az a féléves feladat, hogy csinálni kell egy müködö weblaot/helyet. szerencsére nem követelmény, h most fogjak neki, ezért a félkész usteam-irasok-at fogom befejezni, továbbfejleszteni stb
jo munkat.
ha akarod az enyemeket is felhasznalhatod.
Quote from: kisviragjamm
egyszer itt szóba került, hogy mindenki oan sötét vagy szomoru verseket müveket ir...
csak Meske tünt ki néha :)
Jamm, és örvendjetek!
Médiainfon most az a féléves feladat, hogy csinálni kell egy müködö weblaot/helyet. szerencsére nem követelmény, h most fogjak neki, ezért a félkész usteam-irasok-at fogom befejezni, továbbfejleszteni stb
Húha, az szép munka lesz... Tiaro írásait összeszedni, meg még azóta is termelõdött nem is kevés... Sok sikert hozzá! :tezsvir:
kisvirag: könnyebb munkát nem találtál? :rolleyes: Innentõl kicsit bûntudatom lesz, ha valamit ideirok, hogy azzal is pluszmunkát csinálok már megint...
Xipe: a 18. oldalon valahol a lap tetejétõl nem messze Raptor rákérdez, hogy "Miért ilyen szomorúak a haikuk és a versek???" Ott van errõl egy kisebb véleménykifejtés. Egyébként te csak angolul irsz, vagy van magyar nyelven is irásod?
Quote from: Zanadorkisvirag: könnyebb munkát nem találtál? :rolleyes: Innentõl kicsit bûntudatom lesz, ha valamit ideirok, hogy azzal is pluszmunkát csinálok már megint...
Xipe: a 18. oldalon valahol a lap tetejétõl nem messze Raptor rákérdez, hogy "Miért ilyen szomorúak a haikuk és a versek???" Ott van errõl egy kisebb véleménykifejtés. Egyébként te csak angolul irsz, vagy van magyar nyelven is irásod?
kosz a 18. oldalt mindjart elolvasom.
igen, kizarolag angolul irok mivel a versek kepekhez vannak(ha 1-2 oldalt visszanezel talasz is beloluk egy parat) es az egy amerikai ismerosom munkaja.
majd lehet irok valamit magyarul is de igazabol nem terveztem.
az angol szamomra inkabb anyanyelv mint a magyar.
Mára én azt hiszem ezzel befejezem:
Völgyben, egyszer megszólalt egy kürt,
és két sereg erre csatába menekült.
Kard-pajzs a dob, íj a hegedû,
húrjain az utolsó szólam zendült.
Hol a lándzsa alatt az vas megrepedt
hamar az élet vize megeredt...
De a kavargó tömeg egyszer csak megállt,
mert a vad zenébe egy magányos hang kiált.
Nem látta senki, hogy honnan jött,
hogy ott volt-e már a harc elõtt?
Most kopott fényû kardéllel
egy ismeretlen állt középen.
"Rám nem várnak odaát,
Itt többé nem akarnak.
Láncraverve a madár
nem hisz már a hajnalnak"
E szavakkal felemelte a kardot,
Énekelte tovább a dalát,
És utolsó táncra hívott
Két seregnyi katonát.
"A kard nekem nem árthat,
mert tudom, mi a kín.
Penge nem vághat madárdalt,
mit a szél elrepít."
A dal a végéhez ér,
S egy húr újra pendül:
"A madárdalt viszi a szél,
de a madár már nem repül."
hát, Tiaro munkái már össze vannak gyüjtve, csak copy-pastezni kene...
egyébként meg ííírjatok!
mert addig joh, mig van munkám :)
Igértem, hogy majd rakok be mesét is. Most elõkerestem egyet. Remélem tetszeni fog nektek:
A medve farka
Réges-régen, amikor csak állatok éltek a földön, akkoriban élt egy medve. De nehogy azt higyjétek ám, hogy ez egy átlagos rövidfarkú medve volt, mert ennek a medvének szép, hosszú, lompos farka volt, éppen olyan, mint a farkasnak vagy a rókának. És persze ezek az állatok nagy-nagy barátságban éltek egymás mellett.
A róka viszont már akkor is nagyon huncut volt. Egy napon, mikor a róka sétálgatott az erdõben, hogy hátha ráakad valakire, akit megtréfálhat. Nem is kellett sokáig keresnie, mert jött a lomposfarkú medve. A róka gyorsan elbújt egy nagy fa mögött, és törte a fejét, hogy hogyan tréfálhatná meg a medvét. A medve viszont egy kicsit elbambúlt, és a farka két fa közzé szorult.
-Segítség!! - ordított a medve - Beszorult a farkam!!!
A rókának rögtön eszébe jutott egy kis csínytevés, és egyben így a medvének is segíthetett. Gyorsan hazaszaladt egy ollóért, ami onnan elég messze volt. Viszont a róka még ott is hallotta a medve kiáltozását:
-Segítség!!
Gondolom sejtitek mostmár, hogy mit is akart a róka.
Hamar vissza is ért. A medve viszont nem vette észre, csak tovább örjöngött. A róka pedig sitty-sutty levágta a medve farkát, és el is iszkolt ahogy csak tudott, neohgy észrevegye a medve.
-Végre kiszabadultam!! - mondta a medve, és továbbállt.
Azonban amerre csak ment, mindenfelé kinevették a farka miatt. Erre viszont nagy haragra gerjedt és széjjelkergette az állatsereget.
Azóta van, hogy a medve nem valami barátságos állat, és a farka is rövid. Még mindig keresi azt, aki megrövidítette farkát.
Quote from: kisviraghát, Tiaro munkái már össze vannak gyüjtve, csak copy-pastezni kene...
egyébként meg ííírjatok!
mert addig joh, mig van munkám :)
na jo, kisvirag, ezt neked dedikalom, csak hogy ne panaszkodj a versek hianyara.
BeyondCrescent shadows play across,
Death skin.
Eyes reflecting my life,
Your loss.
Moonlight crescendo,
Crying for my soul.
Sitting by graveyard light,
Looking back at life.
Hoping for a better tomorrow,
With nothing left to live for.
Nem tudom, hogy ezt postoltam-e már, de szerintem még nem. Ha meg igen, max. mégegyszer elolvassátok... :p
Bárcsak
Bárcsak szólna egy dal,
Melyben minden megíródna!
Bárcsak megtalálnák az
Élet nagy örömét!
Bárcsak megszólalna
Isten, mint nagyfennség!
Bárcsk az ember
Nem gyilkolna, ha nem kell!
Bárcsak a bánat
Nem vinne nagy árat!
Bárcsak az élet
Könnyebb lenne néked!
Bárcsak mindez megvalósulna!
Bárcsak minden kitudódna!
Bárcsak, bárcsak, bárcsak...
Óh, hogy ne lenne annyi bárcsak!
(2002.4.8./szombat/-8.-os voltam)
Quote from: MeskeIgértem, hogy majd rakok be mesét is. Most elõkerestem egyet. Remélem tetszeni fog nektek:
A medve farka
Réges-régen...
Hát ez nagyon aranyos! :haha:
De a medvék nevében felháborodok a "nem valami barátságos állat" kijelentésért! :hehe:
Grat a mûvekhez Meske & Xipe! :cool:
Nagyon jópofa az evolúciós mese is! :D
Quote from: DjinnHát ez nagyon aranyos! :haha:
De a medvék nevében felháborodok a "nem valami barátságos állat" kijelentésért! :hehe:
Megjegyzem, hogy ezt még hatodikos koromban írtam. Szóval az ilyeneket tessék nekem elnézni.
Egybként egy mesegyûjtemény nyomán írtam ezt, ahol pont ugyan ez volt a lényeg, hogy különbözõ dolgokat mesésen magyaráz meg, hogy éppen miért olyan amilyen. Én pedig ezen felbuzdulva írtam meg a medve farkának történetét. :)
Quote from: MeskeMegjegyzem, hogy ezt még hatodikos koromban írtam. Szóval az ilyeneket tessék nekem elnézni.
Egybként egy mesegyûjtemény nyomán írtam ezt, ahol pont ugyan ez volt a lényeg, hogy különbözõ dolgokat mesésen magyaráz meg, hogy éppen miért olyan amilyen. Én pedig ezen felbuzdulva írtam meg a medve farkának történetét. :)
Nekem tényleg nagyon tetszik! :) Rá is férne a mai gyerekekre az ilyen jellegû mese. Mostanában ugyan elkezdték kiadni a régi mesekönyveket (méregdrágán), de ezek az újak szörnyûek ! :eeek:
Csak hát én imádom a macikat (és az elefántokat is) és ezért elfogult is vagyok velük szemben. Nehezen viselem, ha rosszat mondanak róluk :rolleyes:
Quote from: DjinnNekem tényleg nagyon tetszik! :) Rá is férne a mai gyerekekre az ilyen jellegû mese. Mostanában ugyan elkezdték kiadni a régi mesekönyveket (méregdrágán), de ezek az újak szörnyûek ! :eeek:
Csak hát én imádom a macikat (és az elefántokat is) és ezért elfogult is vagyok velük szemben. Nehezen viselem, ha rosszat mondanak róluk :rolleyes:
Köszi! Akkor majd megírom a gonosz kiselefánt történetét is! :hehe:
Köszi Exo! :merci:
A gonosz kiselefánt
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiselefánt, aki nagyon goromba és durva volt mindenkivel szemben. Mindenki futott elõle, ha meglátta, nehogy megbántsa a kiselefánt. Ígyhát szegény kiselefántnak egyetlen barátja sem akadt, senki sem akart játszani vele. Erre persze mégjobban hatalmába kerítette a gonosz, és már nem csak durváskodott, és sértõ szavakat mondott másokra, hanem valósággal letiporta õket.
A többi állat nem tûrhette ezt az állapotot sokáig tovább, már nem bírták ki, hogy a kiselefánt mindenhonnan elûz mindenkit. Ígyhát összegyültek egy tanácskozásra, hogy mit tegyenek. A tanácson a bölcs bagoly volt a szószóló, aki nagy bölcsességével hamar kiderítette, hogy bizony a kiselefánt csupán fájdalomból durváskodik másokkal, mert elégedetlen testes külsejével, s szerinte mások is éppen ezért távolodnak tõle.
Ezek után az állatok tanácsa úgy döntött, hogy meghívják a kiselefántot egy vacsorára, hogy megbizonyosodjanak felõle, hogy feltételezésük helyes és valóban a kiselefánt szomorúsága miatt olyan goromba mindenkivel.
Eljött a vacsora estéje. A kiselefánt meg is volt lepõdve, hogy õt egy ilyen alkalomra meghívták. Még annál inkább elámult a szája, amikor meglátta a vacsora asztal felett lógó feliratot, amire ez volt írva:
'Boldog boldogságot, kiselefánt!'
Erre nagyon megörült a kiselefánt és egy életre elfelejtette, hogy mi az, hogy gorombának és durvának lenni. Ki is derült, hogy bizony a bölcs bagolynak igaza volt abban, hogy a kiselefánt túl szomorú volt ahhoz, hogy kedves legyen másokhoz. De, hogy mások kimutatták neki figyelmüket, így neki is megnyílt a szíve.
Azóta van, hogy az elefántok a világ legkedvesebb állatai.
Quote from: MeskeA gonosz kiselefánt
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiselefánt
Nagyon jóóó! :appl: :appl: :appl:
Nekem legjobban a 'Boldog boldogságot, kiselefánt!' tetszik! :angyali:
Nem gondolkodtál rajta, hogy mesekönyveket írj?
Quote from: DjinnNagyon jóóó! :appl: :appl: :appl:
Nekem legjobban a 'Boldog boldogságot, kiselefánt!' tetszik! :angyali:
Nem gondolkodtál rajta, hogy mesekönyveket írj?
Kösz! :merci:
Nem még nem gondolkoztam rajta, de nem is rossz ötlet.
Régebben csináltam egyébként olyat is, hogy öcsémnek mondtam estimesét, amit ott helyben találtam ki, de neki általában nem tetszettek...
Quote from: MeskeAzóta van, hogy az elefántok a világ legkedvesebb állatai.
Vagy nem. Pont ma láttam egy filmet, hogy milyen agresszív és veszélyes lehet egy elefánt. :p
Btw, a történet tényleg jó és elmenne mesekönyvbe! Most már csak a rajzokat kell megcsinálni hozzá és irány a kiadó. :)
Quote from: MohaBtw, a történet tényleg jó és elmenne mesekönyvbe! Most már csak a rajzokat kell megcsinálni hozzá és irány a kiadó. :)
Azt is megpróbálhatom, de szerintem inkább egy profi rajzolót kéne felkérni rá, hogy készítse el hozzá a rajzokat.
Valaki nem vállalja el? :)
Quote from: MeskeA gonosz kiselefánt
Bravó! :D
Nagyon aranyos! :) :jee:
Quote from: MeskeA gonosz kiselefánt
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiselefánt...
Hát nekem is gratulálnom kell. :tezsvir:
Nagyon aranyos. :)
Köszönöm szépen Exo és Marox! :merci:
Meske: sztem próbáld magad illusztrálni, biztos aranyos lenne.
Madonnát spec simán lenyomnád. :hehe:
És bár engem továbbra se környékeznek hasonló kedves történetek, a legfrissebb, aktualizált :D iromány meglepõen pozitív hangvételû lett. Ne izguljatok, minél hamarabb elmegyek egy orvoshoz, mert ez így nem mehet tovább... :bsd:
Furcsa egy kép,
Régi elmék-
Mintha füstön
Át figyelném,
Sárga fotó,
Múltba való,
Idegen, de
Hívogató
Fájón néz rám,
Árnyként, némán:
Durva karc egy
Kedves, vén fán-
Ilyen voltam,
Bús, és szótlan:
Lidérc saját
Világomban
Hideg világ,
Sötét világ,
Társul vettem
A halk magányt...
S hitetlenül,
Meztelenül,
Nézek így most
Körös-körül:
Más már élni,
Más remélni,
Árnyak közé
Visszanézni...
Új világom, boldogságom,
Te neked köszönhetem
Ifjúságom, minden álmom
Tiéd immár kedvesem...
Bár úgy látom, Xipe, és Exo átveszi a stafétabotot a melankólikus versek terén... :tezsvir:
Ja, és noriko: nagyon komoly lett a Magyányos õrület! :eeek: :cool:
Oha...
Tiaro jöt, látott, és gyõzött....
Sajnos elvesztettem a dicsérõ szavak szótáramat....
Ezért kérlek érd be egy mély meghajlással :tezsvir:
Quote from: kisviragOha...
Tiaro jöt, látott, és gyõzött....
Sajnos elvesztettem a dicsérõ szavak szótáramat....
Ezért kérlek érd be egy mély meghajlással :tezsvir:
Vahh...
Ez olyan, mint amit nyáron csináltam néha... kiültem a holdvilágtalan, felhõtlen éjszakai égbolt alá és csak néztem a csillagokat, míg bele nem szédültem. S még azután is csak ámultam, oly' soká, hogy a fülemülék dala riasztott fel: hajnalodik, ideje lenne aludni térni. Nahh, ennyi off után csak annyit, hogy megint megérte visszajönni olvasgatni. Ez Mindenkinek és a valakiknek is szólt :p
Hali!
Látom skacok alkottatok, amíg nem voltam erre, örülök neki, és csak így tovább! (minõségben és lelkesedésben)
Tiaro: káprázatos a versed, én is csak meghajolni tudok! :tezsvir:
Meske: én is támogatom, az "illusztráld magad" ötletet, biztos jópofa lenne és elmondhatnád, hogy csak a Te munkád van az egészben! :)
Quote from: kisviragTiaro jöt, látott, és gyõzött....
Tõlem is üdvözlet a gyõzõnek.
Köszönöm szépen mindenkinek. :zen:
Hû, de rég írtam ide bármit is: :p
Bepostolok egy-két mai haiku-t:
Boldog pillanat.
Hosszú, sötét utadon,
Fényes állomás.
Mindörökké társ
Egy hang a belsõmben, a
Lelkiismeret.
Suhanó fények
Folnyak össze egy pontba.
Álló száguldás.
[/I]
Quote from: ExoHû, de rég írtam ide bármit is: :p
Bepostolok egy-két mai haiku-t:
Boldog pillanat.
Hosszú, sötét utadon,
Fényes állomás.
Mindörökké társ
Egy hang a belsõmben, a
Lelkiismeret.
Suhanó fények
Folnyak össze egy pontba.
Álló száguldás.
[/I]
Nagyon jók! :jee: :appl:
Magjd megpróbálom illusztrálni.:)
Tegnap voltunk a fogdokinál az osztályjal, így ebben a hangulatban szóljon a versem:
Fogdokinak
Karom mereven nyújtom felé,
Ujjaim merednek felfelé,
Majd lassan, komótosan
Szélsõ ujjaimat legöndörítem,
De egy mereven áll tovább,
A középsõ ezt gondold hát.
Majd lassan az is lekonyul,
Ökölbe már leszorul,
S megkezdõdik a fogmosás,
Aprítás, húzás, harapás!
Majd meglátjuk ki nevet a végén,
Kinek lesz több foga a végén,
Kinek lesz szebb foga a végén.
Haha, fogorvos és nincs foga...
Haha, és megint csak haha.
Lehet, hogy egy kicsit dúrva lett, de gonodolom érzékelhetõ hogy hogyan viszonyulok a fogdokikhoz... :rolleyes:
grat a kis mondokadhoz.
en is imadom oket.
foleg amikor kitepik az egyik orlodet es elfelejtenek kellokeppen fajdalomcsillapitani.
jobban fajt neki mint nekem az egyszer biztos.
Quote from: Xipegrat a kis mondokadhoz.
en is imadom oket.
foleg amikor kitepik az egyik orlodet es elfelejtenek kellokeppen fajdalomcsillapitani.
jobban fajt neki mint nekem az egyszer biztos.
Köszi! :)
Szerencséjükre nekem még nem húzták egy fogamat sem, de ha csak a fogorvoson múlott volna, mára már egy fogam sem lenne. :ejj: Na jó, azért annyira nem vészes a fogazatom... :rolleyes: (a Moháé rosszabb :hehe: )
Meske, ez überbrutál :) Tényleg rendelõi hangulata van (eszembe jutott, amint unokatestvérem és a doki kánonban üvöltenek, mikoözben a váróban ülünk a többiekkel - unokatesóm félelmében, doki fájdalmában üvöltött :D )
Quote from: RouninMeske, ez überbrutál :)
Köszi! :merci:
Quote from: MeskeMagjd megpróbálom illusztrálni.:)
Fogdokinak
Karom mereven nyújtom felé,
Ujjaim merednek felfelé,
Majd lassan, komótosan
Szélsõ ujjaimat legöndörítem,
De egy mereven áll tovább,
A középsõ ezt gondold hát.
Majd lassan az is lekonyul,
Ökölbe már leszorul,
S megkezdõdik a fogmosás,
Aprítás, húzás, harapás!
Majd meglátjuk ki nevet a végén,
Kinek lesz több foga a végén,
Kinek lesz szebb foga a végén.
Haha, fogorvos és nincs foga...
Haha, és megint csak haha.
Lehet, hogy egy kicsit dúrva lett, de gonodolom érzékelhetõ hogy hogyan viszonyulok a fogdokikhoz... :rolleyes:
Nagyon jó! :jee:
Én is valahogy így érzek a témában. Sok a rossz tapasztalat... :(
Köszi Djinn! :merci:
Nem is gondoltam volna, hogy így megnyeri a tetszéseteket...
Quote from: MeskeKöszi Djinn! :merci:
Nem is gondoltam volna, hogy így megnyeri a tetszéseteket...
Túl életszagú, és túl aranyos ahhoz, hogy ne tetszen :)
Quote from: MeskeFogdokinak
Karom mereven nyújtom felé,
Ujjaim merednek felfelé,
Majd lassan, komótosan
Szélsõ ujjaimat legöndörítem,
De egy mereven áll tovább,
A középsõ ezt gondold hát.
Majd lassan az is lekonyul,
Ökölbe már leszorul,
S megkezdõdik a fogmosás,
Aprítás, húzás, harapás!
Majd meglátjuk ki nevet a végén,
Kinek lesz több foga a végén,
Kinek lesz szebb foga a végén.
Haha, fogorvos és nincs foga...
Haha, és megint csak haha.
Lehet, hogy egy kicsit dúrva lett, de gonodolom érzékelhetõ hogy hogyan viszonyulok a fogdokikhoz... :rolleyes:
w0w! :D :cool: lett, nagyon! :D
Hány fogorvost agyabugyáltál el eddig? :D:D:D
btw. én is útálom a fogorvosokat, annyi kellemetlenséget tudnak okozni :p
EDIT: Köszönöm Djinn! :) :merci:
:D :D :D
Aranyos. :lazza:
Lassan nekem is meg kell látogatnom valamelyiket. :__devil:
Quote from: ExoBoldog pillanat.
Hosszú, sötét utadon,
Fényes állomás.
Mindörökké társ
Egy hang a belsõmben, a
Lelkiismeret.
Suhanó fények
Folnyak össze egy pontba.
Álló száguldás.
[/I]
Nagyon jók!
Köszi Exo és Tiaro! :merci:
Quote from: ExoHány fogorvost agyabugyáltál el eddig? :D:D:D
Szerencséjükre még egyet sem, mert olyankor igyekszem megõrizni a vérmérsékletem, de utánna mindig forr az agyvizem...
Quote from: PandóraNagyon jók!
Köszönöm szépen! :)
Ez egészen friss, remélem elnyeri majd a tetszéseteket: :)
MIG: Az utolsó VasmadárTépett acél tollpihék
Lebegve siettek a föld felé,
Hogy gazdájuk hû szivét
Temessék édes, orosz porba.
Hosszasan vívta nagyszerû
Harcát, véres túrákkal írt dicsõ legendáját
csillogta sebzett külleme. Mestermû.
Ólomszemcsék ezrei közt vadul tombolván
Kisdedként hordozta szárnyán a Halált,
Hõssé bomlott az utolsó Vasmadár.
Quote from: ExoKöszönöm szépen! :)
Ez egészen friss, remélem elnyeri majd a tetszéseteket: :)
MIG: Az utolsó Vasmadár
Tépett acél tollpihék
Lebegve siettek a föld felé,
Hogy gazdájuk hû szivét
Temessék édes, orosz porba.
Hosszasan vívta nagyszerû
Harcát, véres túrákkal írt dicsõ legendáját
csillogta sebzett külleme. Mestermû.
Ólomszemcsék ezrei közt vadul tombolván
Kisdedként hordozta szárnyán a Halált,
Hõssé bomlott az utolsó Vasmadár.
Reményed igazolást nyerhet, amint elolvasod a következõ sort:
Elnyerte tetszésem :) A téma miatt fõleg (szeretem a MIG-eket :vállvonogatós: )
Jeges tükörbe
néztél, s tüzes arcodra
fagyott a mosoly.
Elég régen irtam ide bármit is. A mostanimhoz tartozik egy kis játék is: aki kitalálja mirõl szól, annak gratulálok. :)
Tábortûz
Sikoly ûz,
Megremeg a karcsú fûz
Hangja vág
Örök vágy
Áttáncolj egy éjszakát
Hideg szél
Fagyott rév
Füledben viszhang kísért
Takra köd
Megszökött
Más szívébe költözött
Hóvihar
Szálló jaj
Mindig közben nagy a baj
Éjfél múlt
Vér csordult
Az ártatlan könnybe fult
Igy megy ez
Vége lesz
Többet senki nem kérdez
Quote from: ZanadorElég régen irtam ide bármit is. A mostanimhoz tartozik egy kis játék is: aki kitalálja mirõl szól, annak gratulálok. :)
Tábortûz
Sikoly ûz,
Megremeg a karcsú fûz
Hangja vág
Örök vágy
Áttáncolj egy éjszakát
Hideg szél
Fagyott rév
Füledben viszhang kísért
Takra köd
Megszökött
Más szívébe költözött
Hóvihar
Szálló jaj
Mindig közben nagy a baj
Éjfél múlt
Vér csordult
Az ártatlan könnybe fult
Igy megy ez
Vége lesz
Többet senki nem kérdez
Esetleg farsang? Busójárás?
Amúgy tetszik! :jee:
Quote from: ZanadorElég régen irtam ide bármit is. A mostanimhoz tartozik egy kis játék is: aki kitalálja mirõl szól, annak gratulálok. :)
Nekem az élet jutott eszembe, de az túl egyszerû lenne. A busójárás meg nem ilyen, az tuti :P 21-hez volt már szerencsém :)
EDIT:
Bár a tél temetése lehetne. Mikor máglyán égetik el, aztán vízre bocsátják.... hümm...
Exo: nagyon jók! :jee:
Zanadoré is tetszik, de nekem vhogy nem egy játék ugrik be róla... :bsd:
Yipp. Ahoy és kézcsók, kinek-kinek ízlése szerint :) Egyebet nem írok, még a végén elkapatjátok magatokat.
A minap találtam a bukszám lomtalanításakor egy befejezetlen novellát, szóval majdnem kitéptem a hajam, hogy ezt még miért nem fejeztem be o.O De már folyamatban ;)
Addig is két vmi.
Egy haikuszerûség (ezt is most találtam, címe szokás szeirnt nincs)
A dombon kopár
fa áll. Ágait hideg,
vad szél cibálja.
Másik:
Elmondanám, amit érzek.
Vágyom rá, hogy megtegyem.
De gúzsba kötnek szavaim,
s miattad sem tehetem.
Nem nagy dolog. Semmiség csak.
Nem is illõ róla szólni.
De rabja lettem mindhalálig,
s nem akarok szabadulni.
Ábrándozok néha - gyakran! -
mi lenne, ha megtehetném;
ha rímbe fogva, versbe öntve,
szívem szavát eléd tenném.
Álmaimban jól sikerül,
minden szép és tökéletes.
De attól tartok, hiú ábránd.
A valóságban nem így megy ez.
Elmondanám, amit érzek,
hisz' õszintén csak szebb az élet;
de pokollá is lehet tõle,
így színt vallani nem merek.
Edit: a vége még mindig kicsit suta, de nem t'ok vele mit kezdeni :) Elfoggyott középtájt az ihlet :)
Quote from: RouninEdit: a vége még mindig kicsit suta, de nem t'ok vele mit kezdeni :) Elfoggyott középtájt az ihlet :)
Egyetértek. A végén tényleg lehetne dolgozni, de a többi határozottan bejövõs-nosztalgikus... :lazza:
Quote from: TiaroEgyetértek. A végén tényleg lehetne dolgozni, de a többi határozottan bejövõs-nosztalgikus... :lazza:
Kössze :) Hál' istennek, nekem is csak nosztalgia :D Még kijavítom, de hát kell az inspiráció (tudod, amikor ez zakatol benned: jesszusom, megígértem és még nincs meg? Akkor ma sem alszok!)
Rounin: :cool: -os a vers és a haiku is bejön! :jee:
Zanador a tiéd is ott van! :)
Köszi :) Itt van két mai darab is^^"
Akkor is!
-
Két szép szemed - lelkem rajta! -
az én szívem fogva tartja,
de legszebb börtön, amim lehet,
a kulcsát dobd el, arra kérlek!
-
Ha mégsem dobod, én nem bánom,
ám pokollá lesz minden napom,
de sose bánjad, rá se rántsál;
lehet rosszabb a magánynál.
-
Túl sok dráma kevés szóból
- az unott tömeg máris fújol -
Kurtán szólva egy a lényeg:
amíg szabad, én szeretlek.
-
Ha nem is szabad, nem érdekel!
Semmi észérv nem érhet el.
Legfeljebb majd nem mutatom;
hidd el, van benne már gyakorlatom.
Hazafelé...
Út mentén, ha eszembe jut
miként ragyog víg mosolyod,
lágyabban fújnak a szelek,
s én is egybõl jobban leszek.
-
Út mentén, ha Rád gondolok,
látni vélem csinos arcod -
a Tél ledobja jégköpenyét
s szelídebb kék lesz az ég.
-
Út szélén, ha lepihenek:
altatódal nevetésed
s attól lesz jó legszebb álmom,
hogy alakod benne látom.
-
Utam során Hozzád tartok,
ha vár reám két kitárt karod...
Ha mégsem így van? Egye fene!
Látogatás lesz belõle
(Aztán megint útra kelem
vigyenek tovább a szelek)
Hali!
Quote from: RouninElmondanám, amit érzek.
Vágyom rá, hogy megtegyem.
De gúzsba kötnek szavaim, (nem kell de)
s miattad sem tehetem.
Nem nagy dolog. Semmiség csak.
Nem is illõ róla szólni.
De rabja lettem mindhalálig, (nem kell de)
s nem akarok szabadulni.
Ábrándozok néha - gyakran! -
mi lenne, ha megtehetném;
ha rímbe fogva, versbe öntve, (nem kell ha)
szívem szavát eléd tenném.
Álmaimban jól sikerül,
minden szép és tökéletes.
De attól tartok, hiú ábránd. (nem kell de)
A valóságban nem így megy ez. (nem kell A)
Elmondanám, amit érzek,
hisz' õszintén csak szebb az élet;
de pokollá is lehet tõle,
így színt vallani nem merek.
Ha nem gond tettem egy-két javaslatot, hogy folyékonyabb legyen!
Quote from: ExoJeges tükörbe
néztél, s tüzes arcodra
fagyott a mosoly.
Exo, nagyon jók a haikuid! Ötletes képi világ, és a tartalom sem marad el.
Quote from: DamnatusHali!
Ha nem gond tettem egy-két javaslatot, hogy folyékonyabb legyen!
Nope:) Inkább örülök neki :) Majd átgondolom.
Rounin: nekem nagyon sok mûvem befejezetlen, csak egyszerûen nincs idõm õket befejezni. De azért iparkodom. Ezek amúgy általában regények. Meg van még egy dráma is, amit csak le kéne írnom, csak nem tudok hozzákezdeni. Meg kellene találnom hozzá a gépen egy régi színdarab-kezdetemet...
Az aláírásomban lévõ vers teljes változata. Nem én írtam, hanem egy haverom, aki hasonló érdeklõdési körrel rendelkezik...
Furcsa sereg megy az éjben
Mindannyiuk feketében
Csikorgó csont, reccsenõ bõr
Magas csontváz megy ott elöl
Kardja sötét, éppúgy lelke
Csak bosszúvágy ég õbenne
Minden élõ, ki elárulta
Követi majd, a Pokolba.
Rozsdás kardok, üres fejek
Fényben élõk rettegjetek
Istenetek nem véd már meg
Csatlakoztok a sereghez.
Rátok borul a Halál árnya,
De nem juttok a túlvilágra.
Testetek majd felkel újra
És beáll majd, be a sorba.
Pusztits, rombolj, öld ki még él
Szenvedésed igy véget ér
Bosszuld meg mind, kik elárultak
Lásd hogy félnek: bújnak, futnak.
Emelkedj hát, ragadj kardot
Idézd most föl azt az arcot
Kit szerettél, kit tiszteltél
Kit nemsokára bosszúd elér.
Hideg éjben, furcsa sereg
Ismerd most meg a végzeted
Borulj térdre, imádkozzál,
Halálodkor csatlakozzál!
Kicsit megkésve bár, de azért itt van végre a Különös beszéd befejezése. :)
Még csak most tudtam áthozni az öcsém gépérõl a befejezését, ugyanis azt ott írtam meg. De végre itt van! :)
Ha esetleg valaki kéri, akkor betehetem akár a teljes naplót is, de most inkább csak a végét teszem be, amit eddig még nem raktam eddig fel. Amúgy, amit eddig feltettem belõle, az ott van a kisvirag álltal összeszedett http://usteam-irasok.fw.hu/-n.
Quote from: DamnatusHali!
Ha nem gond tettem egy-két javaslatot, hogy folyékonyabb legyen!
Dehogynem! :p Nahh. A "Nem kell A" kivételével egyetértek. Kössz. Ebbõl is látszik, hogy költõnek csapnivaló vagyok :p Nembaj, prózára most ráálltam megest. Ott nem számít a szótagszám, meg ritmus :)
Fülemüle szól.
S a kontra: tücsök próbál
felérni hozzá.
Quote from: PandóraExo, nagyon jók a haikuid! Ötletes képi világ, és a tartalom sem marad el.
Köszönöm szépen! :)
Grat Rounin a versekhez, nekem tetszenek! :jee:
Fizika órán írtam egy verset. Valszeg nektek nem esne le a poén, szóval elmagyarázom. Van ez a csaj az osztályunkban. Nem, nem hülye... csak néha kihagy kicsit az agya. Tehát: töri órán: IV. Béla-ról tanulunk, meg hogy kõvárakat épített a tatár pusztítás után. És akkor megkérdezi: mi az a kõvár? kicsit néztünk mi is...
Csak egy gondolat bánt engemet,
A kõvár mi; azt tudjam meg,
Mérete mekkor, talán batár?
Ilyet még nem látott a tatár.
Formája vajh' milyen?
Szögletes, vagy kerek?
Elférne benne egy egész égõ berek.
Színe, szürke tán?
Ilyet még biztos nem látott a kán.
Próbálta bevenni, lerombolni, kifosztani,
Falai alól mégis neki kellett elkullogni.
Csak egy gondolat bánt engemet.
A kõvár mi, azt tudjam meg.
Nyugodtan alszom,
Nem kerget a tatár,
Hisz most már tudom,
Mi az a kõvár.
Néha egyszerûen megszáll az "ihlet", és ilyenkor érzem hogy kell valami rímelõ hülyeséget írnom. A rímfaragás, meg a hülyeség az nagyon megy. Bár lehet hogy ezt a verset a vicc topicban kellett volna írnom...
Osaka az osztályodba jár??! :lul:
Maradhat a vers itt nyugodtan! Nagyon cuki! :D
Kijaza Osaka. Nem.. õ nem Osaka. Õ Varga Zsuzsa... Chat.hu-n Éjkirálynõ néven láttam. Egyébként nem hülye, csak néha átmegy üresbe az agya, és mond érdekeseket. Például: Kérek egy sajtburgert sajt nélkül... Ez nem volt annyira vicces, de a tényleg nagy hülyeségeit lehet hogy kicsillagoznák...
Egyébként a Sadistic Souls (http://sadisticsouls.fw.hu/) nevû blackmetal banda tagja (egy másik osztálytársammal).
Ez (http://www2.freeweb.hu/sadisticsouls/btagok/iko/zsu.jpg) a kép van róla...
Quote from: FelsmukKijaza Osaka.
A legjobb szereplõ az Azumangából. :D
Esetleg kérdezd meg a csajtól, hogy: "Ha egy teherautón van egy tök, egy paradicsom és egy padlizsán, akkor mi esik le egy éles kanyarban?" :lul:
Quote from: MohaA legjobb szereplõ az Azumangából. :D
Esetleg kérdezd meg a csajtól, hogy: "Ha egy teherautón van egy tök, egy paradicsom és egy padlizsán, akkor mi esik le egy éles kanyarban?" :lul:
Nem értem... :wtf:
Quote from: FelsmukNem értem... :wtf:
Ez egy poén, ami az Azumangában volt, és Osaka válaszolt rá. A válasz pedig: a sebesség (mármint a teherautó sebessége)
Ezt kb annyira értem mint ti ezt:
Antonidas:-Na és Arthas hogy van az apád...
Gondolom nem értitek...
:_off:
Na, hogy az offolást megtörjem kitalálok valami szépet :):
Gyere elõ
Hol vagy, kérlek,
Mondd el végleg,
Mert nem talállak téged.
Óh, kérlek, kérlek!
Teljesen elvesztem,
Mert nem talállak téged,
Találj meg éngem végleg!
Óh, kérlek, kérlek!
Gyere elõ,
Te nagy-nagy Õ!
Már nem tudom, mi a menõ,
Mondd hát meg nekem te nagy Õ!
Kerestelek, nem talállak,
Bújj elõ, bátran, bátran,
De ne az állarcbálban,
Nem kell nekem báliruhában.
Csak gyere elõ,
Te kedves nagy Õ,
És boldogságban élõ
Pár leszünk mi régrõl...
Meske: gratulálok a vershez! Pontosan ilyen lett: :jee:
Friss haikuk:
Aludj csak tovább,
Hisz még hajnalt ringat a
Horkoló Reggel!
Bíráskodó lény,
Nézd, ahogy a Halállal
Kockázik Sorsod!
Quote from: ExoMeske: gratulálok a vershez! Pontosan ilyen lett: :jee:
Köszi! :)
A te haikuid is jók! ;)
Egy erdõben születtem, három testvéremmel együtt. Bár ikrek voltunk én születtem meg elõször és szüleim is ennek megfelelõen kezeltek. Nem volt nagy otthonunk. Egyetlen szobában laktunk mind a hatan. Szüleim ugyan számítottak rá, hogy ilyen sokan jövünk a világra, de nem tudták kibõvíteni annyira a szobát, hogy kényelmesen élhessünk. Így hát amint elértem a serdülõkort, mindig elmentem apámmal az erdõbe. Hatalmas és gyönyörû volt az erdõ, amiben éltünk, megfelelõ távolságra a legközelebbi szomszédtól. Apámmal körbejártuk területünk határait és õ megtanított mindenre, amit az erdõrõl tudni érdemes. Megmutatta mi ehetõ és mi nem, hogy hol vannak a veszélyes helyek és hogy hol a legkönnyebb élelmet szerezni. Ám ezek a helyek egyben a legveszélyesebbek is voltak, ugyanis õrizték õket és elkerítették határait. Apám azonban nagyon bátor és ügyes volt és engem is ilyennek nevelt. Sok ilyen helyet ismertünk és rendszeresen szereztük be onnét a napi betevõt. Igaz, sokszor kergettek meg minket, de megérte vállalni a kockázatot.
Egy alkalommal viszont túljártak az eszünkön. Észrevétlenül követtek minket az otthonunkig és ott csaptak le ránk. Annyira gyorsan történt minden, hogy mire észbekaptunk, már rács mögött voltunk. Apám próbált küzdeni ellenük, de hamar legyûrték. Egy nagy épületbe vittek minket, ahol már sokan sínylõdtek hasonló ,,bûnökért", mint mi. A cella mind a négy fala rácsos volt, hogy õrzõink láthassák minden mozdulatunkat. Területe még az otthonunknál is kisebb volt. Az épület falait csak foltokban láttuk, annyi cella volt itt és amit láttunk belõle, az sem volt túl érdekfeszítõ. Apám idegesen járkált a rácsainknál, mi pedig félve anyánkhoz bújtunk. Naponta csak egyszer kaptunk enni. Nagyon rossz szaga volt és az íze sem kárpótolt minket, de muszáj volt ennünk. A többiekkel nem igazán beszéltünk, mindenki a magába volt roskadva. Sokakat megtört ez a bezártság és csak feküdtek naphosszat cellájuk földjén. A napot nem láttuk cellánkból. Az idõ múlását csak az étkezéseken tudtuk mérni, ám egy idõ után már nem számoltuk, mióta raboskodunk. Egy csendes, letargikus állapotba kerültünk mindannyian. Szinte semmit sem mozdultunk egész nap, bár nem is volt meg hozzá a lehetõség.
Egy reggel anyám ideges mozgására ébredtem. Gyorsan körülnéztem ,,otthonunkban". Fivéreim riadt tekinteteivel találkoztam, de apámat nem láttam sehol. Körbenéztem, de a többi rabtársamtól nem várhattam segítséget. Sokan szintén most ébredeztek. Fogvatartóink sem mondtak semmit, még válaszra sem méltattak, hiába faggattam õket. Anyám onnantól kezdve mindig magához húzott minket, amikor aludtunk. Õ csak félig aludt, nehogy valamelyikünket elveszítse. Ám ez a kialvatlanság és alultápláltság teljesen lemerítette a szervezetét. Napról-napra fogyott és valószínûleg valami betegség is emésztette, de ezirányú kérdéseim elõl mindig kitért. Sokat köhögött és a teste is egyre forróbb volt. Aztán egy napon nem mozdult többé. Mire felkeltünk már teljesen ki volt hûlve és semmire sem reagált. Nem volt idõm gyászolni, mert fogvataróink kirágattak a cellából.
Az ezt követõ idõszakra nem nagyon emlékszem, mert egy sötét, áporodott levegõjû helységbe zártak. Ez a hely sokkal kisebb volt, mint eddigi cellám. Épphogy elfértem benne, de mozogni már nem tudtam. Azt hiszem elájultam az oxigénhiánytól. Amikor magamhoz tértem, egy üvegfalú teremben találtam magam. Teljesen egyedül voltam. Az épület, amiben a termem volt sokkal világosabbnak hatott, mint az-az épület, ahol eddig raboskodtam. Igen, raboskodtam itt is, még ha igyekeztek lakhatóbbá tenni ezt a cellát. Egy sarokban kialakítottak számomra egy fekhelyet és kaptam valami forgós játékot is. Maga a cella már nagyobb volt, mint a régi, de még mindig szûknek találtam. Az üvegfalon át egy erdõre láttam, és ettõl teljesen lehangolódtam.
Ekkor beléptek új õreim. Magamban elneveztem õket Kicsinek és Nagynak, a magasságuk után. Naponta kétszer kaptam enni, amit mindig a Kicsi hozott. Finomabbnak találtam, mint az eddigi ételeimet. Mindig megvárta, míg megeszem, aztán kiengedett egy kicsit a cellámból és hagyott egy kicsit szaladgálni. Ám ha túl messzire mentem a cellámtól megfogott, megsimogatta a fejem és visszazárt. Ezek a látogatások általában akkor voltak, amikor a nap a legmagasabban állt, és amikor már csak félig látszott a fák fölött. Erre az idõ-meghatározó módszerre még apám tanított. Szegény apám, vajon õ is erre a sorsra jutott? Vajon õt is így vizsgálgatják, vagy úgy járt, mint anyám? Abban teljesen biztos voltam, hogy vizsgálnak. Mert különben miért zártak volna üvegfalak közé, ha nem azért, hogy éjjel-nappal szemmel tartsanak? Még nem tudom, hogy mit akarnak tõlem, de nem fogom megkönnyíteni a dolguk.
Már nem számolom az itt töltött napjaimat. Amikor ide kerültem, még csak virágoztak a fák. Most meg már a meleg idõszak derekán járunk bõven. A Nagyot ritkán látom. Csak takarítani jön és azt is egyre hagyagabbul végzi. Teljesen átitatódtam már a vizeletem szagával. A Kicsi sem tesz ki evés után futni egy kicsit. Belöki, aztán elmegy. Teljesen egyhangú az egész nap. Fekszek, eszek, alszok. Ez a három tevékenység tölti ki az egész világom. Megnéztem azt a forgós játékot, de már bele sem férek. Nem értem mire megy ki ez az egész. Még mindig az a véleményem, hogy vizsgálnak, de még nem jöttem rá, hogyan. Biztosan meg akarnak törni. Ezért nem foglalkozik velem senki.
A fákról lehullottak a levelek. Vágyakozva nézem a táj színpompáját. Bármit megadnék, hogy megint ott lehessek kint, az erdõben. A cellám már teljesen elviselhetetlen. Hetek óta nem volt takarítva és mindent átitatott a vizelet. Nincs egy talpalatnyi száraz hely sem, ahol leheveredhetnék. Enni is csak naponta egyszer kapok. A Kicsi az egyik nap leöntött vízzel, biztos zavarta a bûzöm. Azóta nem érzem jól magam. Valami kapar belül. A Kicsi megkezdte a vizsgálatokat rajtam, bár én ezt inkább kínzásnak nevezném. Hegyes dolgokkal bökdös és nevet, amikor megpróbálok elfutni elõle. Persze mindig a cellám falaiba ütközök és ilyenkor még jobban nevet. Nem érti, hogy ez nekem fáj, hiába próbálom elmagyarázni neki. Csak nevet és még jobban belémdöfi azokat az izéket. Úgy érzem egy újabb megpróbáltatásokkal teli idõszak következik az életemben.
Este a Kicsi érkezett az étellel. Mosolygott, de ez a mosoly nyugtalanságot idézett elõ bennem. Friss, és illatos volt az étel, amit benyújtott hozzám. Félénken nyúltam felé, de mikor már elértem volna, elhúzta elõlem. Ezt játszotta velem egy jó darabig, míg már annyira felbátorodtam, hogy futottam az étel után, de elérni nem tudtam. Õ meg csak nevetett. Egy idõ után megunta futkosásom és felkötötte a cellám falára, de úgy, hogy ne érjem el. Már az õrület határán lebegtem, annyira vágytam az ízletes falatokra. Körmömmel próbáltam felkapaszkodni a falon, de mindig visszacsúsztam. Körbenéztem a cellámban és megláttam a forgós játékot. Nagy nehezen odatoltam a falhoz és megpróbáltam azon felkapaszkodni. Valahányszor megpróbáltam, mindig visszaestem róla, mert a kerék mindig kiforgott alólam. Egyre elkeseredettebben és dühösebben próbáltam elérni a célom. Az éhségtõl elvakultan felugrottam a kerék tetejére, de az mindig elfordult és leestem. Az egyik lefordulás során a lábam beakadt a játék részei közé. Iszonyatos fájdalmat éreztem a lábamban, de a kísérletemmel sikerült egy kis adagot megszereznem az ételbõl és az kötötte le minden figyelmem. Már kezdtem volna betömni az egészet, amikor a Kicsi (akirõl már teljesen megfeledkeztem) elvette tõlem fellökött és rámdöntötte a játékot. Fájdalmasan vonszoltam ki magam alóla. Elbicegtem a cellám legtávolabbi sarkába, és éhesen összekuporodtam. A Kicsi meg csak nevetett és nevetett.
Másnap napközben a Kicsi kivett a cellából. Nem tudtam elfutni elõle, mert még mindig nagyon fájt a lábam. Erõsen megmarkolt, úgy éreztem, hogy összetör. Átvitt egy másik helységbe, ahol egy nagy tartály volt tele vízzel. A Kicsi rámvigyorgott és a vízre nézett. Megértettem az újabb kínzásmódszer lényegét, de mire tiltakozhattam volna, már bele is nyomott a vízbe. Hiába kapálóztam és forgolódtam, erõsebb volt nálam, nem tudtam szabadulni. Kivett a vízbõl, a képembe nevetett, aztán visszanyomott. Nem tudom hányszor tette meg velem, de már tejesen kábult voltam a levegõ hiányától. Már a víz alatt is hallani véltem a nevetését. Nem láttam mást, csak azt a gyûlöletes arcot és azt a vigyort, amitõl a hideg kirázott. Csak az arcot, Amit legszívesebben szétharaptam volna. Szét akartam harapni azt az arcot! Dühösen csapkodtam a fejemmel a víz alatt, amikor egyszer csak elértem az egyik ujját. Teljes erõbõl belemélyesztettem a fogaim. A torkomba tóduló vértõl remegõ izgalom töltött el és csak szorítottam össze az állkapcsom. Már nem a nevetést hallottam, hanem fejhangú visítást. Kiemelt a vízbõl és a földhöz csapott. Mindenem fájt a csapódástól és mozdulni sem tudtam, de kimondhatatlan öröm töltött el.
Ekkor lépett be a Nagy. Arcán aggodalmas kifejezéssel ugrott a Kicsihez, mondott neki valamit, de nem értettem. A Kicsi még mindig visított, de a Nagy már nem foglalkozott vele. Felemelt és visszaindult velem a cellámhoz. A Kicsi mögöttünk jött és folyamatosan visított. A Nagy idõnként válaszolt, aztán amikor visszatett a cellámba, bekötözte a kicsi sebét. Amaz gyûlölködõ pillantásokat küldött felém, de ez csak fokozta örömöm. Mindenem fájt, mégis földöntúli gyönyör kerített hatalmába. Magam elõtt láttam az ujjat, újból beleharaptam, újból éreztem a vér ízét. Megnyaltam a fogam, amin még volt egy kevés a Kicsi vörös vérébõl és –elõször a rabságom óta- boldogan aludtam el.
Hosszú ideig nem láttam a Kicsit. Az ételt a Nagy hozta nekem naponta egyszer, de semmilyen más módon nem érintkezett velem. A cellám sem lett kellemesebb, bár egyszer alaposabban kitakarította. Már jobban érzem magam, tudok újból járni és a csontjaim sem fájnak már. Viszont a ,,fürdés" óta folyamatosan érzem, hogy belül valami folyamatosan kapar. Egyenlõre csak zavaró, de érzem, hogy erõsödni fog ez a kaparás. Nem értem miért tartanak még fogva. A Nagy megszûntette a kínzást és már egy jó ideje nem tesznek velem semmit. Miért nem engednek el? Nem szeretem ezt a helyet. Vissza akarok menni az erdõbe, vissza az otthonomba. Vissza, haza.
Az egyik este arra ébredtem, hogy megragadnak. Mire magamhoz tértem, már meg voltam kötözve. A kívülrõl besütõ holdfényben ki tudtam venni a Kicsi arcát. Eszelõsen vigyorgott és valami vékony, hajlékony dolgot tartott a kezében. Felém közelített azzal a valamivel és egyre eszelõsebben vihog. Amikor hozzámér vele borzalmas fájdalmat érzek. Mintha ezer darázs röpködne a testemben és szurkálnának. És mintha kötelek lennének a testemben, amit valaki rángat minden irányban. Csak húzza és húzza, pedig már nem tudok tovább nyúlni. A darazsak meg folyamatosan szurkálnak. Azt hiszem üvöltöttem, de a testem olyan iszonyatos görcsbe rándult, hogy nem vagyok benne biztos. Egy örökkévalóságnak éreztem, mire elhúzta tõlem azt a valamit. Vigyorogva, sõt inkább vinnyogva nyomta újból nekem, de most az arcomba. A darazsak átköltöztek a szemembe, és most azt szurkálják, a testem meg ki akar fordulni magából. A jobb szememben égetõ forróságot érzek és könnyezem. A Kicsi egyre hangosabban röhög. Elhúzza, majd újból nekem nyomja azt az ördögi izét. Õrjöngtem a fájdalomtól.
Egy idõ után félredobta, majd felkapta alélt testem és elindultunk valamerre. A jobb szememre nem látok semmit és a tagjaim, még mindig remegnek. Menet közben lekerülnek rólam a kötelek, de nincs erõm megmozdulni. Próbálok erõt gyûjteni, hogy újból megharaphassam. A Kicsi kinyit egy ajtót és kidob rajta. Friss levegõ csapja meg az arcom. A bal szememmel csillagokat láttam magam felett és szellõ borzolta a testem. Boldogan szívtam be az élõ fû illatát és örültem a föld érintésének.
Örömöm azonban nem tart sokáig. A Kicsi füttyent egyet és utána ismerõs dobogás zajai csapják meg. Az apám kioktatott a dübögés okozójáról, az örök ellenségrõl, az élelem õrzõjérõl. Össze kell szednem magam és futni. Futni, ahogy csak tudok. Minden lépés fáj és a jobb szemem hiánya is nagyon zavaró, de végre itt a lehetõség, hogy elszökjek. Az életösztön újult erõvel tölt el. Tudom, hogy a hatalmas, szõrös lény gyors, de nem tud olyan gyorsan irányt változtatni, mint én. Inam szakadtából rohanok és igyekszek sokszor irányt változtatni, mert a tarkómon érzem a bestia bûzös leheletét. Többször megbotlottam és sokszor csak a szerencsén múlt, hogy nem kapott el. A távolban fák képe jelent meg elõttem, de tudtam, hogy utamat állja még egy kerítés. Az egyetlen esélyem a szabadulásra az, hogy kijussak a kerítésen!
A rém nem hagyott sok idõt a rés keresésére, úgyhogy elkezdtem futni a kerítés mentén. Ezzel ugyan mindent egy lapra tettem, mivel így nem volt annyi kitérési lehetõségem, de a szabadság gondolatára nem törõdtem a veszéllyel. Többször is éreztem karmainak hegyét a hátamon és tudtam, ha elesek, végem. Rohanás közben egy sötét foltot fedeztem fel a kerítésen. Megcsillant a menekülés útja, amit a lény karmai szertefosztottak. Iszonyatos fájdalmat éreztem, ahogy végigszánt a hátamon. Éreztem a barázdákat, amelyeket karmai vájtak belém. Lábaim egyre bizonytalanabbá váltak és látásom is homályosodott. A távolból hallottam a Kicsi röhögését. Az a röhögés, az a gyûlöletes hang új, eddig ismeretlen erõvel töltött fel. Meg akartam bosszulni a rajtam esett sérelmeket és kínzásokat. Meg akartam harapni teljes erõbõl. Szétmarcangolni! Ez a düh adott erõt az utolsó pár méterre. Olyan sebesen futottam, mint még senki közülünk. Szinte kirobbantam a kerítésen lévõ lyukon. A rém õrjöngve csapódott a kerítésnek, de ez akkor már nem érdekelt. Igyekeztem minél távolabb jutni a gyûlöletes helytõl, ahol oly sokat szenvedtem, ahol annyi éjszakát raboskodtam. Nem tudom mennyit haladhattam, mert a fáradság és a gyengeség hamar legyûrt és ájultan estem össze az éjszakában.
Egy meleg test érintésére tértem magamhoz. Elõször azt hittem álmodom és anyámat látom magam elõtt. Ám hamar rájöttem, hogy titokzatos megmentõm csak hasonlít anyámra. Egy kényelmes fekhelyen feküdtem. Sokan álltak körülöttem, mind olyanok, mint én. Értetlenül és kíváncsian néztem körbe a teremben. Enni hoztak, amit hamar eltüntettem, mert a menekülés és a nélkülözés teljesen elvette az erõm. Megvárták, míg befejezem, aztán kérdezgettek, hogy ki vagyok én, és honnét kerültem ide. Elmeséltem nekik mindent, az elrablásunktól kezdve a nagy menekülésig. Néhányuk közben ellátták a sebeimet. A jobb szememet azonban már nem lehetett megmenteni. Örökre félvak lettem. Megköszöntem a segítségüket, majd én kezdtem el õket kérdezgetni. Ekkor egy öreg lépett ki a sokaság elé kényelmesen elhelyezkedett mindannyiunkkal szemben és mesélni kezdett. A többieknek már nem lehetett új, amit hallanak, mégis áhítattal csüngtek az öreg szavain. Meséje egy Húsvét nevû ünneprõl szólt, amikor a magunkfajtákat elrabolják és a maguk szórakoztatására agyonkínoznak minket. Amikor pedig megunnak bennünket egyszerûen megölnek vagy kidobnak. Rám nézett és megértettem, hogy valószínûleg a családom többi tagja is erre a sorsra jutott. Ezt a szököttekbõl és kidobottakból álló kolóniát õ vezeti és szent célja, hogy visszavágjon a zsarnokoknak. Valamennyien tartozunk nekik az életünk tönkretevéséért.
Prédikációja közben teljesen lázba égett és a tömegre is átragadt ez a hév. Én se voltam kivétel, elmeséltem milyen érzés volt beleharapni gyûlöletes kínzómba. A tömeg egyetértõen felmorajlott. Itt a lehetõség, hogy visszavágjunk a Kicsinek! Szétmarcangolni! Az öreg látta bennem az elkötelezettséget és mivel kevesen élnek túl ennyi idõt fogságban, felkért a támadó csapatok vezetésére. Örömmel vállaltam ezt a feladatot. Az egész hideg idõszakot a felkészüléssel töltöttük. Bár kevés volt az élelem és fáztunk is, senki sem adta fel. Mindenki bosszút akart állni. Esténként az öreg prédikációkat tartott, amivel növelte bennünk a tettrekészséget. Megfigyeltük a helyet, a rém szokásait, a Kicsi szokásait. Felkészültünk a támadásra. A belsõm egyre erõsebben kapart és az öregtõl tudom, hogy hamarosan meghalok, de elõtte le fogom harapni a Kicsi orrát.
Most, hogy a fák újból virágoznak és friss, zöld fû nõ mindenhol, készülünk a csapásra. A gyûlöletes ünnepük napján, Húsvétkor fogunk támadni. Már körbevettük a helyet, mindenki felkészült és tudja a dolgát. Több társunk nem fog a Kicsi kezei közt szenvedi! Több társunk nem fogja elveszíteni a családját azért, hogy egy Kicsi kínozhassa! Ez a Kicsi semmiképp. Végzünk vele és mindenkivel, aki bántani mer minket, NYULAKAT!
Quote from: OrionEgy erdõben születtem, három testvéremmel együtt.
...
...
...
:eeek: :jee: Nem egyszerû!
Quote from: OrionEgy erdõben születtem, három testvéremmel együtt.
...
Ez jó. Teccik :jee:
Neked is érdekes gyerekkorod lehetett. :D
hat Orion mit ne mondjak, itt fetrengtem a foldon a rohogestol.
Hepi litl blúz szong
üres a hûtõ és üres az ágy
korog a gyomom és gyötör a vágy
belülrõl zabál ki a halál
a hajnal megint egyedül talál
házam nyitva áll, hiába vár...
nem sírok, nem sírok már
üres munka, üres pihenés
öntudatomon szétfeszül a rés
ébren alszom, száraz szemekkel
nem sírok, még nem temettek el
végre fekszem, nyugodt tekintettel
nem sírok, hisz' most temettek el
már nem szeretlek, de addig nem tûnök el
míg ezt a dalt nem énekeltem el...
nem sírok - nem érdekel, már nem érdekel...
Grat Ramiz, egész érdekes! Most már csak meg kell zenésíteni. :)
Grat Ramiz szép munka szvsz nekem nagyon bejönnek a rímelõs versek.
Hangulat az van, látom.
Noki: milyen vers van még? :)
És, hogy tartalma is legyen, ha már megszólalok:
Fogva várta
Húzza lánca
Fénysugár a kõfalon
Most már bánja
Hogy kivárta
Hogy a hegy rá omoljon
Késõ órán
Zeng a torkán
Utolsó nagy himnusza
Ég a mágja
Szél dobálja
Vörös fényt szór a lángja
Könnye pára
ködbe szállva
Dalol egy kék madárka
Quote from: MohaGrat Ramiz, egész érdekes! Most már csak meg kell zenésíteni. :)
Már megvan a dallam. ;)
Zanador: a tiéd is zene után kívánkozik!
Quote from: RamizMár megvan a dallam. ;)
Zanador: a tiéd is zene után kívánkozik!
Ritmusa az van, remélem. Aki látott engem miközben kidolgoztam a végét, az tudja, hogy kicsit átszûrtem, mire kialakult egy körülbelüli ritmusosság. A zenéhez viszont egyáltalán nem értek, csak hallgatni tudom, de azt profin. :)
Quote from: ZanadorNoki: milyen vers van még? :)
Én olyanra gondoltam amiknek rímel a sorok vége pl:
"üres a hûtõ és üres az ágy
korog a gyomom és gyötör a vágy"
ágy - vágy én ilyesmire gondoltam.
Ha olvastátok a Bárcsak címû versemet, akkor ez emlékeztetni fog rá, mert egy kicsit hasonlít rá, fõleg a vége, de szerintem jó ez így. :)
Miért?
Miért kell élni,
Miért kell halni,
Miért kell félni,
Miért kell falni.
Miért volt ez és miért volt az,
Miért van ez és miért van az,
Miért lesz ez és miért lesz az,
Miért kell ez és miért kell az.
Miért kell ez, miért nekem,
Mirét nem jó, ha elmegy velem?
Miért, miért, miért...
Mondd, miért van annyi miért?
Én is inkább a rímes verseket szeretem. :)
Egyébként van most egy versem, aminek az elsõ- és az utolsó két sorát már biztosra tudom, a közöttük lévõ pedig folyamatosan változak, csak tartamra ugyan az. Majd leírom az egyik variációját, ha lesz idõm. :)
Zanador, és Ramiz: nagyon tetszett ez a két utóbbi! Komolyan! :jee:
Meske: nem fogod elhinni, de van egy pár éves versem, amit nem raktam fel (asszem :wtf: ) ide, mert annyira nem tetszett, de szinte hajszál pontosan ugyan ilyen lett... :) Ha megtalálom, felrakom.
Quote from: RamizHepi litl blúz szong
:hail:
edit: Még egy elemzésre is megihletett :rolleyes: (/me hülye bölcsész :o :angyali: )
jajj, Drágáim!
Bár rég nem szóltam hozzá, de figyelek, és olvasok, és "élvezkedem"
Naggyon jók vagyunk még mindig :)
bár nem ilyen tipusu, de ha azt vesszük, ez is írás...
meg nem is 100% enyém, mert fõszerk pofozott rajta, de szóval:
http://www.webradio.hu/hirek.shtml?tabla=szegedihirek&sorszam=7543
az elsõ cikkem rendes médiában.... rendesen paráztam tõle...
de ezen is túlvagyok :)
Hali!
kisvirag
Ügyi vagy!
Az új verseket még rakosgatod a honlapodra?
a gépem hosszú betegeskedés után most gyógyult meg... szóval idõvel arra is sort kerítek
Quote from: TiaroMeske: nem fogod elhinni, de van egy pár éves versem, amit nem raktam fel (asszem :wtf: ) ide, mert annyira nem tetszett, de szinte hajszál pontosan ugyan ilyen lett... :) Ha megtalálom, felrakom.
Miért nem tetszett? Miért? Már megint itt a sok miért...
Akkor sûrgõsen rakd fel, hogy lássam! ;)
Egy félig szerepjáték hatására sürgõsen lepöttyentett mese. Avagy "Virág" (http://rounin.atw.hu/doc/Virag.rtf)
Kisvirággal ellentétben én sajna nem nagyon tudok olvasgatni, de buzgón jegyzetelem, mit kell bepótolnom. Azért hébe-hóba idesandítok :)
Gratulálok az új irományokhoz! :jee:
Nagyon jó mind. :appl:
Hát, elõre is bocs az ego-mániámért... :)
Hát itt vagyok megint. Rég volt már, mintha nem is én lettem volna, az emlékek éppúgy elõbújhattak volna egy poros könyvbõl, egy fekete-fehér, némafilmbõl, mégis az enyémek. Mintha egy teljesen más ember gondolatait próbálnám megérteni. Most valahogy... minden más. Kezemben egy régi levél, ismerõs szavakkal. Egy másik világból. Másik életbõl. Mi lett volna, ha...?
Hülye kérdés. Talán jobb verseket írnék. Talán írnék még egyáltalán. Ez volt az ár, azt hiszem- igazán szépet csak fájdalomból lehet alkotni. A boldogság kezdetben elvakít, ezer körömmel ragaszkodsz hozzá, aztán elmúlik a kezdeti láz, és szép lassan megszokássá válik, szürkévé, és közönyössé. Az értéke olyan lassan foszlik semmivé, hogy észre sem veszed, mikor fakul nyomasztó mindennappá. Újra feltûnnek a hétköznapok kis gondjai, újra felrémlenek elõtted az utadról nyíló kis ösvények, amik az ismeretlenbe vezetnek. Azonban a boldogság ügyes kis parazita. Nem enged el. Félsz, hogy soha nem találsz újra rá, félsz, hogy önmagad számûzöd újra a paradicsomból. Mi lett volna, ha...?
Vicces. Lassan észreveszed, hogy te magad keresed a veszélyt. A szokatlant. Bármit. Kihívóan bámulod az idegen lányokat, lelkiismeretfurdalás nélkül flörtölsz bárkivel, aki tetszik, padlógázzal mész bele mindegyik kanyarba, és a szíved dobbanásait hallgatod, ahányszor csak megcsikordul a kerék. Elnyomott vigyorral meredsz pár nagydarab kopaszra, akik csak arra várnak, hogy egy rossz szót szólj. Lehunyt szemmel, a puha testbe marva játszol a kéjjel, nyögve tûröd, hogy a kis körmök a hátadba csikarjanak... Csak, hogy érezd, élsz még. Itt vagy.
Csak, hogy a gázon remegõ lábbal nevethess bele az éjszakába.
Csak, hogy a melletted pihegõ kis testet simogatva érezd a melegét.
Csak, hogy...
Csak, hogy a szobádban esténként régi számokat hallgatva kérdezgesd újra, mikor, és hol rontottad el. A régi álmaidat keresed, de már semmit sem jelentenek számodra. Elárultad, elhagytad valamennyit, sosem könyörögheted már vissza magad hozzájuk. Így megy ez.
A jövõ egykor hívogató volt, és szabad, mára szorongatóvá vált, és minden egyes nappal közelebb kerülsz a... mihez is? Mihez is?
Nem tudom. Szinte semmi sem maradt már abból, aki régen voltam, és az új élethez új álmok illenek. De azok még váratnak magukra... Talán örökre.
Egyfolytában egy Üllõi Úti Fuck szám jár a fejemben. Igaza van.
Sose volt még ennyire durva...
Hali!
ego-mánia megbocsátva! Jó munka!
Bár picit nem értem...
Tehát az írói én már nem vágyik arra a lányra, akivel együtt van, mert már nem boldog mellette?
" 'Hangulatjelentés' is back!" :D
Ennél összetettebb a dolog. Ha nem lenne boldog, nem lenne vele. Egyszerûen csak... néha a boldogság nem elég. :wtf:
Hali!
Lehet, hogy nem is igazán boldog? S amit boldogságnak érez, az nem az. Elégedettség, nyugalom, béke, talán még szenvedély is, de nem boldogság.
Most nem tudom, hogy sírjak, vagy örüljek...
olyan mély tartalmak vannak mindig mögötte....
Tiaro, elég csak a hangulatjelentéseid olvasni, és ha ügyes az ember, sejtheti mi van veled...
és annyira szépen tudod megírni :)
És igen, akkor lehet igazán jol irni, mikor az ember maga alatt van.
errõl jut eszembe
születtek új novelláim, és még meg sem mutattam
cim nelkul (http://kisv1rag.fw.hu/kisvirag.htm)
Shenna (http://kisv1rag.fw.hu/Shenna.htm) a Fõhõs csaj, Shenna egyébként az alkony-rpg-s karakterem :)
Farreh (http://kisv1rag.fw.hu/Farreh.htm)
Hali!
szvsz ihlet kell (na meg tehetség) a jó íráshoz, az ihlet pedig fakadhat konfliktusból is.
kisvirag
Te sem panaszkodhatsz, mert jó kis novellák!
Quote from: TiaroHát, elõre is bocs az ego-mániámért... :)
Hát itt vagyok megint...
...
:(
Auch... ez most padlóra tett.
Egyszer élek, hát te?
--------------------
Talán túl gyenge vagyok
De megyek mindig elõre
Talán elbukok megint
És nem tanulok belõle...
Talán tényleg nem vár semmi
Sehol, csak úgy vége lesz
Talán nem lesz soha senki
Aki végre észrevesz
Talán fel kéne adni
A sok régi kopott álmom
Talán csak délibábok
Én mégis tovább csinálom...
(Refr.:)
Csak egyszer élek, nincs idõm várni
Nem nézek hátra, nincs mit megbánni
Én találok, vagy engem találnak
Egyedül indulok a látóhatárnak
Hali!
Végre egy vidám vers! ;)
Jó!
Quote from: DamnatusHali!
Végre egy vidám vers! ;)
Jó!
Vidám? :) Hááát...jahm, a többihez képest :D
(a "jó"-val már nem tudok mit kezdeni, ámen ;) )
Hmm megint született pár új alkotás, s le merném fogadni a felét nem olvastam még el a kimaradásom alatt felkerülteknek.
Quote from: TiaroHa nem lenne boldog, nem lenne vele. Egyszerûen csak... néha a boldogság nem elég.
Ezt úgy érted, hogy érzi a boldogságot, de olyan ½üresnek½ találja? Mint ha boldog lenne, de valami mégis ½hiányozna½?
Boldog, szomorú dal
-------------------
A testem már elkopott
Megérjük talán a holnapot
Nem ragyog a hajad már
Ránk csak a temetõ vár
Gyûlik arcodon a ránc
Hamis, mocskos románc
Nem hisszük magunk se el
Nem kérdezek, ne felelj
Behunyom a szememet
De újrakezdeni nem lehet
Boldog, szomorú dal
Vén az Isten, se lát, se hall
Vért hányok és vért fosok
Síró, nevetõ koldusok
Fordítsd csak el a fejed
De hagyunk neked egy helyet
És egy nap majd itt ébredsz fel
Majd megszokod, majd megfelel
A púpomat majd odaadom
Van rajtam úgyis egy új halom
Koporsómban oszladozok
Nehezen bírom a szagot
Éhes kukac méreget
Itt férgek esznek férgeket
Boldog, szomorú dal
Meghalunk, semmi baj
A Sátán rútul vigyorog
"Istenrõl én nem tudok"
Boldog, szomorú dal
Aki él, mind meghal
Semmirõl nem tehetek
Ha nem élek, nem vétkezek
Boldog, szomorú dal
Igyál, kacagj hamar
Õt senki többé nem öleli
A kárhozat tüze pörköli
Te írtad? Nagyon jó és a címe is találó! Grat :appl:
Quote from: RamizBoldog, szomorú dal
-------------------
....
Tetszik! Gratulálok hozzá! :jee:
Bár nem ajánlanám lehangolt embereknek terápiára :rolleyes:
Hali!
Két javaslat javításra:
Quote from: RamizMegérjük TÁN a holnapot
De hagyunk neked helyet
SZvsz: Egy kicsit szerintem még csiszolni kéne rajta, nem elég gördülékeny a vers. De a próbálkozás mindenféleképpen dicséretet érdemel. ;)
Quote from: RamizBoldog, szomorú dal
Aki él, mind meghal
Semmirõl nem tehetek
Ha nem élek, nem vétkezek
Ámen. Damnatusnak igaza van, tényleg nem elég gördülékeny, a ritmusa akadozik cseppet, de ettõl függetlenül nem rocc :)
Ramiz: Nekem is tetszik! :jee: Egyébként én is nem rég gondolkoztam egy hasonló témájú versen.
De itt egy másik:
Látszatok
Ti kézzel búgó látszatok,
Csak szépen csendben játszatok.
Káprázatban múljatok.
Senki nem látja, mit érez,
Senki nem érzi, mit féltesz.
Lépj hát tovább innen, kérlek!
Múljon a látszat Föld egén!
Amikor kél, kél a remény,
Sose félj, hogy elvisz a fény!
Szándékosan döcögõs (legalábbis ha arra gondoltok, amire gondolom, hogy gondoltok), és úgy is kell elõadni, szünetekkel, túlságosan erõs, döccenõ hangsúlyokkal. Lassan jobb lesz, ha mp3-ban teszem fel a verseimet, mert mindegyik elég erõsen összeforr egy bizonyos elõadással és dallammal. Lehet, hogy anélkül furcsa. Vagy egyszerûen csak döcögõs. ;)
Meske: tudom, hogy nem illik megkérni egy költõt, hogy magyarázza meg a versét, de sajnos nem értem...
Szóhoz sem jutok...
Meske:Meg kell mondjam az õszintét, én senem értem egészen.
Hali!
Ahogy gondolod Ramiz!
(vicces hangnemben: ) Meske: az hogy nem értenek meg a többiek, még nem jelenti azt, hogy költõ vagy! :lol:
sóhaj
kire vágyakozol oly hevesen?
mit keresel oly vadul?
nézz körül: sokan vagyunk kevesen
a magány ránk borul
hit
Gyerekkoromban még rendben volt minden,
értelmet, jelentést bimbózott - úgy láttam - a világ,
de aztán lassanként eltûnt az Isten.
A kert üres, nincs itt más, csak sok halott virág.
Quote from: Ramizhit
Gyerekkoromban még rendben volt minden,
értelmet, jelentést bimbózott - úgy láttam - a világ,
de aztán lassanként eltûnt az Isten.
A kert üres, nincs itt más, csak sok halott virág.
Ez naon jó!
Meske: én érteni vélem, amit írtál ^^
Más:
Címe van, de nem írom le :p
Fagytól égõ fekete szív
lüktet vadul ketrecében.
Feledni a messzeség hív -
jövõd sötét, mint az ében.
Sok ösvénye mind Téged vár,
elindulni rajtuk nem mersz.
Halkan szûkölsz, ha senki sem lát-
álomfoszlányoktól szenvedsz.
Kényelmesebb csendben tûrni.
Elrejtõzni szobád mélyén..
Ki akarna kockáztatni,
ha mindent elveszthet a végén?
Inkább ülök én is itthon,
biztonságos magányomban...
Amit érzek, féltett titkom...
s örök hóhér útitársam.
Mi a címe?
Hali!
Rounin
nagyon jó! :jee:
Quote from: RamizMi a címe?
Nem mondom meg :/ :)
Amúgy most nézem két szösszeneted. Modernül mondva: rulz :cool:
Damnatus : nocsak, ha nincs hozzá építõ jellegû kritikai megjegyzésed, akkor tényleg jó kell legyen o.O (csak azért, mert mástól nem sûrûn lehet várni komoly kritikát :) (ezt azért merem mondani, mert örülök, hogy így van. Én legalábbis igénylem a hozzászólásaidban megbúvó konstruktív véleményeket ))
Tessék, itt egy kontruktív kritika: írd ki a címét!!! :D
Quote from: RamizTessék, itt egy kontruktív kritika: írd ki a címét!!! :D
Öööööööööööööööö.....
Almatorta!!!!!!!! (a címe, ha már mindenáron akarsz egy publikusat :p )
Errõl eszembe jutott a "Mi a címe ennek a könyvenek" címû könyv :D
Hali!
Rounin
Azért az nekem vicces, hogy engem fényezel, mert nem tudtam kritizálni!Pontosabban volt észrevételem, de nem akartam :_piszka: -lódni. De ha valóban építõ jellegûnek fogod fel amiket írok, akkor elmondom az észrevételemet, véleményemet:
"Halkan szûkölsz, ha senki sem lát-" itt sem kéne szerintem a "ha"
"ha mindent elveszthet a végén?" itt is 1-el több szótag van
általánosságban:
Ami szerintem az ide írt versek között gyakran elõforduló "hiba" az az, hogy a szótagszám túl változó, vagy a szavak rövidsége/hosszúsága folytán a rímelésre szánt sorok döcögnek.
Mivel nem vagyok képes jó verset írni, azaz a mondanivalót megfelelõ formába önteni, ezért igyekszem segíteni "csiszolni" azoknak a mûveit, akik nálam ügyesebbek. ;)
:eeek: Ennyire nem lehet érteni? Na, akkor megpróbálom elmagyarázni.
Szóval, a Látszatok címû versem arról szól, hogy az ember nem mutatja meg mindig valódi énét, látszatokat kelt maga körül, s így mások nem az igazságot látják. És a versben az van, hogy ezt a látszatot el kell tüntetni, az ember merje megmutatni saját magát, valódi énjét.
Remélem így már meg lehetett érteni. :)
Ramiz:Én is szinte minden versemet elõször dalban fogalmazom meg, s majd csak utánna próbálom "verseisiteni" (szép kis magyar szó :rolleyes: ). Szívesen leírnám a dallamokat is csak sajnos nem tudok kottát írni, mint ahogy azt már valamikor korábban említettem... :bruhuhu:
EDIT:
Damnatus: Én pedig tõled még sohasem kaptam építõ kritikát. Ez azt jelenti, hogy olyan jók, vagy pedig olyan rosszaka versek, hogy már inkább nem is szólsz? :rolleyes:
Hali!
Nem vagyok kritikus. Egyrészrõl nem is tekintem feladatomnak, hogy mindíg mindenhez hozzászóljak, másrészrõl nincs is meg az a tudásom, hogy a véleményemet komolyan kéne venni! Ha óhajtod, legközelebb már a Tieidet is véleményezem (amit egyébként meg szoktam tenni pontozással, csak hát ha vkinek adtam, még 9 másiknak kell adnom, míg újra adhatok...)
Quote from: DamnatusHali!
Rounin
Azért az nekem vicces, hogy engem fényezel, mert nem tudtam kritizálni!Pontosabban volt észrevételem, de nem akartam :_piszka: -lódni. De ha valóban építõ jellegûnek fogod fel amiket írok, akkor elmondom az észrevételemet, véleményemet:
"Halkan szûkölsz, ha senki sem lát-" itt sem kéne szerintem a "ha"
"ha mindent elveszthet a végén?" itt is 1-el több szótag van
általánosságban:
Ami szerintem az ide írt versek között gyakran elõforduló "hiba" az az, hogy a szótagszám túl változó, vagy a szavak rövidsége/hosszúsága folytán a rímelésre szánt sorok döcögnek.
Mivel nem vagyok képes jó verset írni, azaz a mondanivalót megfelelõ formába önteni, ezért igyekszem segíteni "csiszolni" azoknak a mûveit, akik nálam ügyesebbek. ;)
Fényezzen téged a radai rosseb :) Már meg ne haragudj, de átkozottul nem szokásom :) Csak összességében Angel, Tiaro, Kisvirág és Te - vagyis átkozottul kevés ember - vagytok azok, akik gyakran, és érdemben _mernek_ komolyan észrevenni általuk hibának, vagy javíthatónak vélt dolgot. Ha ez Neked fényezés, ám legyen - rohanok elvégezni még néhány "hogyan fogalmazzunk NEM félreérthetõen" ill. "gondolataink mások által is érthetõ formában történõ kifejezése" kurzust.
A szótagszámok. Na igen, ezeket igyekszem betartani többnyire, de én úgy vagyok vele, hogy inkább legyen eltérõ, ha ezzel a ritmuson segítek. Persze átfogalmazással megoldható lenne a dolog, de akkor pont az a mondanivaló veszik el, amit szerettem volna kifejezni.
Más.
Mint azt már mondtam, nem veszem :_piszka: -nak, én igénylem ezt. Csak így tudhatom pontosan, hogy milyen, amit csináltam. Mert én elfogult vagyok. Mások nem (többnyire ^^). A dolgokat több szempontból nézve láthatjuk csak át igazán.
Ennyi. Most. Még lehet, hogy kell magyarázkodnom ^^
Meske: akkor jól értettem :D Okos vagyok? Okos vagyok? :haha:
Átkozottul igazad van, de átkozottul nem értem, hogy minek annyi átkozott "átkozott"... :hehe:
Különben akiket a "modernebbek" közül tanultunk jópofa költõknek (Ady, József Attila) nem a szótagszámra megy. JA fõleg: össze-vissza hosszúságú sorok, töredék versszakok, elvétve egy-két rím... Nem kell annyira ragaszkodni...
Hali!
Azért fényezhettél volna... :haha:
Ramiz
Az látszódik, ha valaki nem is akarja ütemhangsúlyosan írni a verset!
Meg most nem akarok verstan elõadást tartani a versek formai szerepérõl, de jelentõsége van annak, hogy ütemhangsúlyos, idõmértékes vers-e (bár e kettõn kívül is van még pl. képvers).
Az egymás alá
leírt tördezett
sorok még nem
hoznak létre
verset
Ugye? ;)
Quote from: RouninMeske: akkor jól értettem :D Okos vagyok? Okos vagyok? :haha:
Igen, okos vagy! :)
Damnatus: én is igénylem a kritikádat, bár még nem nagyon kaptam belõle. És szerintem igenis kritikus vagy, méghozzá te vagy az Írások thread hivatalos fõ kritikusa. ;)
Hali!
Akkor mostantól igyekszem minden írásról véleményt mondani! ;)
Quote from: DamnatusAz látszódik, ha valaki nem is akarja ütemhangsúlyosan írni a verset!
Meg most nem akarok verstan elõadást tartani a versek formai szerepérõl, de jelentõsége van annak, hogy ütemhangsúlyos, idõmértékes vers-e (bár e kettõn kívül is van még pl. képvers).
Az egymás alá
leírt tördezett
sorok még nem
hoznak létre
verset
Ugye? ;)
De, ha az írója azt mondja rá, hogy vers.
Épp ez az, hogy szerintem nemcsak ez a két (három) fajta vers van.
Persze ezek az "alapok".
És persze minden mondatom elé képzeljétek oda, hogy SZVSZ. ;)
A mai modern világban már bármit el lehet adni versként, aminek csak egy halvánnyi köze, vagy még annyi sincs hozzá :)
Értem a célzást. :rolleyes:
Akkor tudom ajánlani a megboldogult "átkos" idejébõl az ún. csasztuskákat.
Pl.:
"Mi, a bátor úttörõk,
Köszöntjük a népet,
Hogy a szebb jövõ felé
Megint nagyot lépett!"
Ütemhangsúlyos, rímel, ezrével gyártották õket...
(én a mai modern világot preferálom :hehe: )
Hali!
Ramiz
1. Létezik pl. a szabad vers is, de bármely komolyabb irodalomtudományi könyvben megtalálhatod a verstípusokat.
2. Attól, hogy ütemhangsúlyos egy vers, még nem jelenti azt, hogy jó vers. Vers mivoltában azonban senki sem kételkedik.
3. Nem véletlen, hogy a mai napig a költõk többsége a hagyományos versformákkal vált népszerûvé. A sûrített tartalmat ez tette élvezhetõvé.
4. A verset sokan, sokféleképpen meghatározták már, ne nyissunk arról vitát, hogy mi vers.
5. a formát persze lehet kötöttségnek érezni, s nem kell ragaszkodni hozzá!
Csak szülessen jó vers, azzal mindenki jól jár!
Nekem ez a versrõl a véleményem ;):
Mi a vers?
Nem kell itten civakodni,
Nem kell sehogy hivalkodni,
Hogy mi a vers, vagy mi nem,
Szépen csendben írogatni,
Jót és rosszat elfogadni,
Csak ennyi a lényege.
warning! ebben a hozzászólásban elkerülhetetlenül sokszor fog szerepelni a "vers" szó. Akit irritál a szóismétlés azt fokozott óvatosságra intem! :)
Quote from: DamnatusAz egymás alá
leírt tördezett
sorok még nem
hoznak létre
verset
Ugye? ;)
tök jó vers! :lul:
najó, komolyra fordítva a szót, szerintem akár ebbõl is lehetne vers... Bár soha nem tanultam behatóbban a vers mibenlétének rejtelmeit, valamiért én is úgy érzem, hogy elég a megfelelõ közeg, meg a meglévõ minimális forma, és bármit lehetne versnek nevezni. Nagyon sok fura verssel találkoztam már, közülük sokat inkább neveztem volna egymás alá leírt töredezett sornak, mégis versként futottak, verseskötetekben. Hmm...na, nem is tudom már hova akartam kilyukadni...talán hogy nem kell minden verset mindenképp ritmusokba, rímekbe, ütemhangsúlyokba szorítani.
vagy verstanilag az ilyen már nem is ér? :confused:
akkor azt minek hívják?
na kitöprengtem magam asszem. :D
itt egy régi 'töredezett soros irományom':
I am me.
As simple as it may seem
you think,
But one day
you will wake to discover,
that in this world
you can hardly be
fully yourself. tanár elfogadta versnek! jól átvertem! hehe :rotflol:
Hali!
noriko
Hát nem is tudom mit mondjak!
Ha a tanár elfogadta, én is elfogadom ;)
Meske
pl ennek is lehetne a rímképlete
a
a
b
c
c
b
Ehhez annyi kéne, hogy rímeljen a két b-s sor. Persze ha nem akarod...
Kénytelen leszek elõszedni a verstan jegyzeteimet (pedig már a padláson vannak, illetve kölcsönadva). És átnézem. Aztán meglátom...
ha már elemzünk..
akkor az inkább aab aac, és úgy oké...nem? :p
Hali!
Quote from: norikoha már elemzünk..
akkor az inkább aab aac, és úgy oké...nem? :p
Majd Meske megmondja! :eeek:
(Bár úgyis összetartotok :rolleyes: )
Én azt eredetileg aab aab-nek gondoltam, ugyanis az utolsó szó "lényegem" volt, de inkább leszedtem, de ha szerintetek úgy jobb, akkor vissza teszem.
Jópár napot kihagytam, de látom azért idõben jövök. :)
Mindentõl függetlenül én az irományaimat továbbra is versnek fogom nevezni, mert nem igazán foglalkoztat, hogy azok-e hivatalosan, vagy sem. Ha valakinek nem tetszik, akkor irja át a könyveket. ;)
Amire még gondoltam: tényleg, ha bárki itt a körünkben ért a versekhez (nem a definicióhoz, hanem az elemzéshez), vagy tanul(t) irodalmat, akkor attól, és természetesen ettõl függetlenül bárkitõl szivesen fogadok én is véleményezést, kérdéseket és kritikát is. Lehet, hogy hülyeség, de kicsit unom és zavar, hogy mindig csak annyit kapok: "gratulálok, szép volt" (természetesen ez is maradhat ezután is :D ), és azért jól esne néha egy-egy komolyabb véleményezés, hogy kinek mi tetszett benne, és mi nem. Merthogy nekem problémám, hogy reálos beállitottságú vagyok, és versekbõl még csak túl olvasottnak se számitok...
A javaslatom a következõ: próbáljuk meg idõnként valami véleménnyel ellátni azokat a verseket, ahova tényleg tudunk mit mondani, és a "gratulálok, nagyon ügyes vagy"-ot vegyük alapértelmezettnek mindenkinél. :)
Kezdés képpen :D pl:
Egy angyal szárnyak nélkül,
Nekem csak õ maradt.
A többi régen elrepült,
Mostanra õ van csak az ég alatt.
Ha tudna talán menne õ is,
Szállni fehér szárnyakon.
De amíg itt van, engem õríz,
S ezért hálás vagyok nagyon.
Kezét fogom, hogy érezzem melegét,
Szemébe nézek, hogy lássam tiszta szívét.
Kezét fogom, hogy nélkülem el ne menjen,
Szemébe nézek, hogy ne csak az égre figyeljen.
Félek, ha szárnyat kapna
Engem örökre itthagyva
Eltûnne a napfényben,
De csak azt kívánnám: "Szárnyad meg ne égjen!"
Esõ hullik le az égrõl,
Egy csillag minden cseppje,
Szárnyára, hogy ezüstbõl
Égi mintát fessen.
Egy csepp minden szó,
Egy csepp minden rajz.
Egyszer lesz majd minden jó,
Egyszer vége majd.
Egy csepp minden könyért,
Egy minden csillagtól.
Egy, amit még õ kért,
A többit önként adom.
Quote from: DamnatusHali!
Azért fényezhettél volna... :haha:
Arrrrgh ! :haha: Jól van. /me bõszen suvickolni kezd :hehe:
Na elég. Érd be vele ;)
Ramiz: mert átkozottul igazam van és átkozottul nem érdekel, ha az átkozott szóismétlés hibájába esem és átkozott leszek életem átkozottul közeli végéig :p ;)
TAVASZ VAN!
A napsugár könnyed táncot jár
és vele táncol az én lelkem,
a Tavasz szirmait bontja újra,
a rideg Télnek nincs kegyelem.
Madárdal festi meg a csendet,
minden vonás új színnel ragyog,
szagok teszik helyére a rendet,
minek én is részese vagyok.
Néhány erõsen hasonló vers, amik ma születtek a vonaton.
Téma és variációk
Variáció1
Téged gyûlölni nem lehet,
Az álmok hoztak a létbe
Magányom imáit meghallgatva.
Ártatlan égszín szemed mögé rejtve
Sárkány vagy.
(Lángol örökjég tested
Ég az út, amerre jársz
Gyilkos csókod méreg, halál.
Ezer nõ szerelme elõl futsz
Nyomasztó szabadság, mit adni tudsz
Éjjel hideg ágyba fektetsz
Megváltóm, már tudom, te nem lehetsz.)
Variáció2
Te vagy karmám hordozója
Az égnek szörnyû bosszúja
Mert kinevettem hõsszeremeseimet,
Álnok és hideg most te leszel velem.
Soha nem szerettem így.
(Lehetnék újra az áprilisi éj.
Énekem kacagva vinné a fagyos szél
Gyötrõ szemeidhez nem én könyörögnék.
Engesztelhetetlen vagy
Nyitott szívem megunt játék csak
Éhezem ajkadra
Miért nem akarsz? Miért nem akarsz?)
Variáció3
Tanulni szerelmet nem volt elég?
Ah! Hogy baszd meg, te rohadt szemét!
Más kell mindig? Új cseléd?
Ágyat ki mindig meleget vet mire hazamégy?
Sosem leszek újra tiéd!
(Légy' hát mindig ily' kevély úr
Éjjel verssel doromboló kandúr
Gyenge szíved úgyis megtörik.
Engedem, bár türelmem rövid
Nyávogj annak, aki elhiszi
Én már láttam azt is, amid nincs.
Még mindig várlak.)
Variáció4
Tudod, mit? Mással leszek
Azzal, aki csak engem szeret
Mert hidd el, ilyen is van ám
Álmaimban sem gondolok rád ezután
Senki nem vár téged már.
(Leszek újra kacér nõ
Ékszerekkel, kincsekkel hercegõ
Gyémántod már vacak kõ
El kell mostmár engedned
Nyári napsugár szürke égen
Én már távol vagyok régen
Mit adni tudtam volna, sehogy sem kellett.)
Quote from: MeskeNem kell itten civakodni,
Nem kell sehogy hivalkodni,
Hogy mi a vers, vagy mi nem,
Csak szépen csendben írogatni, ("szépen" helyett "szép", vagy "csak" kimarad)
Jót és rosszat elfogadni,
Csupán ennyi a lényege. (nem kell "a", vagy "a lényeg")
Ez esetben a szótagszám stimmelne.
Rounin
Ebbe nem kötök bele :jee:
Zanador
Én csak formai kérdésekben tudok észrevételekkel élni, a tartalom mindíg szubjektív. Szóval ha szabad formában írsz, azt nem tudom véleményezni. Az egész versre meg csak azt tudom mondani: tetszik.
Pandóra
Tieid is tetszenek :jee:
Pandóra: ouch! nem irigylem a hangulatot amiben íródtak! :(
lebuktál, mert nem is csak a próza megy! ;)
puszi!!!
Quote from: DamnatusEz esetben a szótagszám stimmelne.
:merci: Ki is javítottam! :)
Hali!
Ezek szerint egyetértettél vele. Örülök, hogy segítettem. :)
Téma és variációk
Variáció1
Téged gyûlölni nem lehet,
Az álmok hoztak a létbe
Magányom imáit meghallgatva.
Ártatlan égszín szemed mögé rejtve
Sárkány vagy.
(Lángol örökjég tested
Ég az út, amerre jársz
Gyilkos csókod méreg, halál.
Ezer nõ szerelme elõl futsz
Nyomasztó szabadság, mit adni tudsz
Éjjel hideg ágyba fektetsz
Megváltóm, már tudom, te nem lehetsz.)
Variáció2
Te vagy karmám hordozója
Az égnek szörnyû bosszúja
Mert kinevettem hõsszeremeseimet,
Álnok és hideg most te leszel velem.
Soha nem szerettem így.
(Lehetnék újra az áprilisi éj.
Énekem kacagva vinné a fagyos szél
Gyötrõ szemeidhez nem én könyörögnék.
Engesztelhetetlen vagy
Nyitott szívem megunt játék csak
Éhezem ajkadra
Miért nem akarsz? Miért nem akarsz?)
Variáció3
Tanulni szerelmet nem volt elég?
Ah! Hogy baszd meg, te rohadt szemét!
Más kell mindig? Új cseléd?
Ágyat ki mindig meleget vet mire hazamégy?
Sosem leszek újra tiéd!
(Légy' hát mindig ily' kevély úr
Éjjel verssel doromboló kandúr
Gyenge szíved úgyis megtörik.
Engedem, bár türelmem rövid
Nyávogj annak, aki elhiszi
Én már láttam azt is, amid nincs.
Még mindig várlak.)
Variáció4
Tudod, mit? Mással leszek
Azzal, aki csak engem szeret
Mert hidd el, ilyen is van ám
Álmaimban sem gondolok rád ezután
Senki nem vár téged már.
(Leszek újra kacér nõ
Ékszerekkel, kincsekkel hercegõ
Gyémántod már vacak kõ
El kell mostmár engedned
Nyári napsugár szürke égen
Én már távol vagyok régen
Mit adni tudtam volna, sehogy sem kellett.)
Verzió 1
Alkony után mindig jön a hajnal
Nem hitted, mert sûrû köd takart
Dúdoltad, dúdoltad csak a bûvös dalt
Reszketõ szívvel, megsebzett angyal
Im a reggel jön a hangra, a
Sötét elmúlt, a láng elhamvadt.
Verzió 2
A ló, ha ledob, ülj rá vissza hamar
Ne arra újra, ki még habzó szájjal horkant
Délcegre, karcsú, szép paripa
Ragyogjon szõrén a nap aranya
Ámuljon a világ, ha patája koppan
S õ lesz az, ki a csillagokig veled szalad.
Hali!
Meg kellett volna mondani, hogy megtaláltuk?
Szerintem pont ez a szépsége, hogy nem mindenki veszi észre. Sokszor amolyan "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" feladatot lát el a vers. És ha mi magunk vesszük észre, ráadásul kevesen vagyunk, akkor kicsit úgy érezzük, hogy beavatottak vagyunk. A vers szerzõjének az a titka, hogy leírta, a miénk az, hogy észrevettük, s "cinkosságot" vállalunk vele.
Quote from: DamnatusHali!
Meg kellett volna mondani, hogy megtaláltuk?
Szerintem pont ez a szépsége, hogy nem mindenki veszi észre. Sokszor amolyan "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" feladatot lát el a vers. És ha mi magunk vesszük észre, ráadásul kevesen vagyunk, akkor kicsit úgy érezzük, hogy beavatottak vagyunk. A vers szerzõjének az a titka, hogy leírta, a miénk az, hogy észrevettük, s "cinkosságot" vállalunk vele.
Csak nem tudtam. De akkor jó, hogy ki lehetett venni.
Quote from: DamnatusHali!
Meg kellett volna mondani, hogy megtaláltuk?
Szerintem pont ez a szépsége, hogy nem mindenki veszi észre. Sokszor amolyan "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" feladatot lát el a vers. És ha mi magunk vesszük észre, ráadásul kevesen vagyunk, akkor kicsit úgy érezzük, hogy beavatottak vagyunk. A vers szerzõjének az a titka, hogy leírta, a miénk az, hogy észrevettük, s "cinkosságot" vállalunk vele.
Ezzel mélységesen egyetértek. Amúgy auch a hangulatra :/ Nem irigykedem.
Damnatus:
A suvickolás miatt nem kötsz bele? :p :D J/K
Quote from: RouninEzzel mélységesen egyetértek.
Jól van na jól van na jól van na
Quote from: PandóraJól van na jól van na jól van na
Hamu fejedre :p Sokat, bõszen. Akkor elnézve ;)
Ezeket szerdán írtam egy buli után, ahol gyógyítottam a kutyaharapást.
Verzió 1
Alkony után mindig jön a hajnal
Nem hitted, mert sûrû köd takart
Dúdoltad, dúdoltad csak a bûvös dalt
Reszketõ szívvel, megsebzett angyal
Im a reggel jön a hangra, a
Sötét elmúlt, a láng elhamvadt.
Verzió 2
A ló, ha ledob, ülj rá vissza hamar
Ne arra újra, ki még habzó szájjal horkant
Délcegre, karcsú, szép paripa
Ragyogjon szõrén a nap aranya
Ámuljon a világ, ha patája koppan
S õ lesz az, ki a csillagokig veled szalad.
Hali!
Ezt is ki lehetett venni! ;)
Nekem most csak ennyire futotta: egy rövidke gondolatmenet, véletlenül éppen rimekben...
Reményed, mint torony
dõl, ahogy nappal az alkonyon,
s a romokból por száll fel,
és kõtömböket nyel,
a zuhanó harang
mint szívedben a harag
utoljára nagyot ver,
de nyomtalanul nem múlik el
mit oltáron áldoztál: a vér,
csak ebbõl senki sem kér,
mert ki jön gyásszal vagy haszonért
mind befesti, ha hozzá ér
lelked fájdalma,
többé nyugodni nem hagyja
az áldozat mit tettél, megérte?
ha veled sokan vesznek érte?
ezt akartad? nézz tükörbe!
keresd arcod! mit látsz helyette
nem valódi,
többet nem szólít meg senki,
Az, ki közel van, mert távol
s hallod hívjon bárhol
kitõl fényévként választ el
néhány átkozott centiméter
Quote from: Zanadorvéletlenül éppen rimekben...
Mondd, hogy ez csak költõi túlzás...
Zanador: nekem tetszik! :)
Úgy értettem: költõi túlzás, hogy "véletlenül"! Nekem mindig tíz percet kell vacakolni egyetlen rímmel... :rolleyes:
Quote from: RamizNekem mindig tíz percet kell vacakolni egyetlen rímmel... :rolleyes:
Nekem pedig általában az egész mû megírása nem több, mint öt perc... :rolleyes:
Hali!
Zanador
Nekem is tetszik! Én pl. ezt azért nem javítgatnám, mert a rendezetlenségével pont egyfajta csapongás-érzést kelt, de nem veszíti el a lendületességét sem. Fõleg a befejezés tetszik.
Ramiz: nekem tényleg csak véletlenül rimelnek idõnként a gondolataim. Ez itt konkrátan úgy iródott, hogy mászkálok a lakásban, közben valamire nagyon figyeltem (ha valaki rájön a versbõl, hogy mire, akkor az rájön. én most nem részletezném), aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy már nem tudom mennyi ideje rimelnek a gondolataim... ilyenkor én meglepõdök, és rohanok a korábban biztonsági okokból elhelyezett füzetemhez és ceruzámhoz, hogy leirjam, még mielõtt elfelejtem. Rimeket kitalálni nem tudok úgy, hogy "akkor ezt most valahogy meg kellene fogalmazni". Illetve tudok, de az nagyon eröltetett lesz, és azokat nem is jegyzem le. Másrészt meg: ez még ment volna bõven tovább, ha külsõ okok miatt nem kell abbahagynom. Fejben már megvolt még egy kb ugyan ilyen hosszú szakasz, csak azt már nem tudtam leirni, mostanra meg egyáltalán nem emlékszem rá... (tudom, elég égõ vagyok, hogy a saját verseimet nem tudom fejbõl, de ez igy van)
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más emberi érzés, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért
valamennyien elõkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielõtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Õ megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség - itt minden
tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
A Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen elõtte hajózott el:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
-Oh, Szeretet, - mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. A Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.
A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
-Az IDÕ volt, mondta a Tudás.
-Az IDÕ? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDÕ?
A Tudás válaszolt:
-Mert csak az IDÕ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
Szerzõ: Ismeretlen (csak annyira szépnek találtam, hogy mindenképpen meg akartam osztani veletek)
Hali!
Köszönjük Baldy, hogy megosztottad velünk ;)
Oh, Baldy, ez tényleg nagyon szép volt! :)
Quote from: Baldy-Mert csak az IDÕ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
:jee:
Ha ezt most olvasnák azok, akik furán néztek rám mikor azt mondtam, hogy az életben a legfontosabb dolog a szeretet...
Köszönjük, Baldy!
Quote from: Baldy-Mert csak az IDÕ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
:zen:
Tényleg nagyon szép! És milyen igaz!! :)
Én is csatlakozom azokhoz, akik köszönetet nyílvánítottak Baldynak eme tanulságos és szép történet megismertetésért. Remélem még sokan fogják olvasni.
vélemény: a történet tanulságára sok ember magától is rájön, csak többségük késõn (úgy értem, hogy soha nem olvasták ezt a mesét).
bár hallgatok, de én is abszolut egyetértek :)
Baldy, nem ismerek rád. :hehe: :ad:
(Edit: a verseimet töröltem adatvédelmi okokból, bocsánat azoktól, akiknek így talajtalanná tettem a hozzászólását)
Quote from: PandóraBaldy, nem ismerek rád. :hehe: :ad:
(Edit: a verseimet töröltem adatvédelmi okokból, bocsánat azoktól, akiknek így talajtalanná tettem a hozzászólását)
Argh... nekem csak a most begépeltet tetted azzá. Bánatomban nem is postolom :/
Baldy: ez szép nagyon. Megkérdezhetem, hol leltél rá? Az ilyenek érdekelnek erõsen.
Quote from: RouninArgh... nekem csak a most begépeltet tetted azzá. Bánatomban nem is postolom :/
Ne haragudj! :bruhuhu: Nem tudok mit kezdeni a paranoiámmal. Pedig nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre! Lécci írd be!
Ja, olvasta már valaki Anne Rice-tól a Pandorát? (Vámpírkrónikák)
Nahh, megírtam az egológ második részét, a folytatást :) Ez a Tavasz van! heppi vagyok fíling már kicsit sok volt :bleh: Szóval elõbb egy izé elõtte és jöhet!
Sosem elég
Adott a Sors tehetséget
s adott mellé jó családot.
Sokan ezért irigyelnek -
van, akinek ez sem jutott.
Kaptam Tõle jó szerencsét
- kis dolgokban mindig bejött -
három ember szív-erejét
s ezt még csak a többi elõtt.
Elárasztott tenger jóval
(öt életre elég lenne),
megtetézte pár baráttal.
Nem volt fukar természete.
De...
Kevés nekem e jó szándék
(hiszen önzõ ember vagyok),
Hiába a sok ajándék:
kihagyta a boldogságot.
Egológ II (hoszabb, vágatlan) (http://rounin.atw.hu/doc/Egolog2.rtf)
Hali!
Rounin
Meg kell mondjam õszintén szerintem ez most nem sikerült olyan jól. igaz, hogy a szótagszám megvan, az utolsó mgh-k rímelnek - bár igazán az a szerencsés, ha az utolsó kettõ rímel -, de valahogy nem passzol az egész. Kicsit olyan erõltetettnek tûnik, ha az az ára annak, hogy rímeljen a vers, hogy nem találsz megfelelõ, odaillõ szavakat, akkor inkább ne rímeljen.
Azonfelül tartalmilag is kicsit szétesettnek találom. A mondanivaló egyértelmû, de valahogy jobb megfogalmazást vártam Tõled.
De a véleményem ne lombozzon le, hagyd figyelmen kívül, vagy csak gondolkodj el rajta. Sok eneregiát és ihletet a további alkotáshoz! :)
ahm, olvastam egologot. meg a verset is...
Értem
Quote from: DamnatusHali!
Rounin
Meg kell mondjam õszintén szerintem ez most nem sikerült olyan jól. igaz, hogy a szótagszám megvan, az utolsó mgh-k rímelnek - bár igazán az a szerencsés, ha az utolsó kettõ rímel -, de valahogy nem passzol az egész. Kicsit olyan erõltetettnek tûnik, ha az az ára annak, hogy rímeljen a vers, hogy nem találsz megfelelõ, odaillõ szavakat, akkor inkább ne rímeljen.
Azonfelül tartalmilag is kicsit szétesettnek találom. A mondanivaló egyértelmû, de valahogy jobb megfogalmazást vártam Tõled.
De a véleményem ne lombozzon le, hagyd figyelmen kívül, vagy csak gondolkodj el rajta. Sok eneregiát és ihletet a további alkotáshoz! :)
hehe. :) Dehogy lomboz:) A vers valóban erõltetett, összecsapott, félig-meddig szándékosan rontott. Hogy ha vki betartja a sorrendet, akkor az egológ jobbnak tûnjön :D
Amúgy Egológ régóta érlelõdik, fõleg a Tragédiával függ össze (az asszem egy éve volt cirka) és jövõre jön a harmadik része, aztán a negyedik (megint egy évre rá). Az elsõ egológ tul.képpen második rész. Ebbõl szeretnék egy hosszabb füzért összerakni és azért évenként, mert már hónapok óta írom ezt a részt :D Csak mindig ellustálkodtam :]
Nahh. A harmadik a magányról fog szólni, negyedik a gyávaságról, ötödik a félelemrõl, hatodikat még nem tudom (elfelejtettem -.- Jól van na, fél éve gondoltam ki )
Hali!
Az egológot én is értem ;). De van rosszabb a gyûlöletnél, a keserûség, majd a közöny.
Hali!
Remélem az eddigiek hangulata fikció, ha pedig nem akkor legközelebb a barátságról, örömrõl, boldogságról, sikerrõl írjál! ;)
hehehe >:]
Fikció. Bááár. Azt hozzá kell tegyem, egyik ilyen sem ismeretlen számomra. Ismerem az ilyen reszketõs gyûlöletet, ismerem az ilyen etc. sötét dolgokat.
De ezek csak írások. Természetes, hogy a valóságból merítek hozzájuk. De nem szeretem magam "felfedni". Tehát soha ne vedd rám vonatkozónak az írásaimat, mint ahogy azt már sokszor mondtam ;)
Keserûség, közöny felvéve 6-7 résznek :) Köszi ;) pár évig még írogathatok :rolleyes:
A pozitív érzéseket pedig csak megélni tudom, leírni nem igazán. Talán egy-két versemben sikerül csak.
Hali!
Nem is akartam rád vetíteni. Csak én jobban szeretem a vidám dolgokat. És ne is fedd fel magad! ;)
Quote from: DamnatusHali!
Nem is akartam rád vetíteni. Csak én jobban szeretem a vidám dolgokat. És ne is fedd fel magad! ;)
Én is jobb szeretem. Talán mert kevesebb van :rolleyes: A sötétet viszont könnyebb megragadni, mert az is kapaszkodik beléd. Legalábbis én így látom. Ettõl függetlenül még mindig TAVASZ VAN!! ;)
Amúgy nem hát :) Maszk a helyén, érintetlenül ;)
Hali!
Csak arra vigyázz, hogy ne a maszk válljon az igazi arcoddá, vagy hogy akiknek fontos, azok tudják, hogy ez csak a maszk. Különben többet árt mint használ.
Quote from: DamnatusHali!
Csak arra vigyázz, hogy ne a maszk válljon az igazi arcoddá, vagy hogy akiknek fontos, azok tudják, hogy ez csak a maszk. Különben többet árt mint használ.
Jajaja, ezzel tisztában vagyok, sõõõt. (Ld. Álarc c. iromány régrõl (bõvebben kisvirág signature))
Ez meg egy régi firkálmányról megírva ma, ami egy pénztárcából került elõ (http://rounin.atw.hu/doc/szeretni.rtf)
Quote from: RouninEttõl függetlenül még mindig TAVASZ VAN!! ;)
Ja.... fáj a fejem a hülye idõjárástól, megint öregebb leszek egy évvel, mindenhol rózsaszín szerelmespárok sétálgatnak. Imádlak, tavasz :__devil:
/me csatlakozik Pandorához, de azért fel a fejjel, ez is elmulik egyszer :)
Quote from: kisvirag/me csatlakozik Pandorához, de azért fel a fejjel, ez is elmulik egyszer :)
Ilyen szempontból én is ditto, de /me alapvetõen tájvédelmi körzetben lakik, falusi, és a TAVASZ természeti szépségeit szereti, az illatokat, a színeket, az ízeket... a többi no comment :rolleyes:
Esõ
---
Felhõbe rejtve
magányos égi sárkány
siratja múltját.
Más.
Sikoly száll az éjben,
röpte fátyol a Holdon.
Álmatlan bagolyként ül tort síromon.
Szívemben zokog,
nem hallja más...
Könnyeim lenyelem. Régi rossz szokás.
Hali!
Szép versek Rounin :jee:
a sötét szoba körülölel,
s benned csak
egy gondolat sikít: Egyedül!
egyedül vagy,
voltál, és leszel, sikíts bárhogy.
Sikítva nem hall az ember...
Ezt a versszerüséget egy kétségbeesett pillanatomban irtam, de csak most lett tagolva, lehet hogy nem ez lesz a legjobb tagolás neki...
Hali!
kisvirag
A gondolat tényleg nagyon jó, a tagolás kevésbé ;). Ha lesz idõd javíts rajta.
Egy malkáv dala
Álmot szül a csendes éj,
vidám dalt odakünn,
a napfény dalát,
ami hív rendületlen.
Álmod vágyni,
mindent látni,
a fülekbe súgni:
Nézzetek rám!
A Napfény gyermeke lettem!
Na, hát ez is hagy kivánnivalót maga után, de ezek inább csak gondolatok, valami formaszerûségbe öntve :)
ezt éppenséggel a vonaton írtam, amikor a verõfényes idõ csordulásig telítette bennem a boldogságot :)
Hali!
Hát lehet rossz malkáv-dalt írni?
ööööö...
ezzel most azt akarod mondani, hogy rossz, vagy azt, hogy jó? :P
nehéz így, hangsúlyozás nélkül, de azért sejtem, h melyik változat a jó :)))
Hali!
Mivel megtalálni véltem a mondanivalót, és kellõen kusza egy malkáv stílusához, ezért dicséretnek vedd! :)
Csak nem tudok rá pontot adni, mert még elõbb 9 másik embernek kell!
akkor jolsejtettem :hopp: :D :merci:
Quote from: kisviragEgy malkáv dala
Álmot szül a csendes éj,
vidám dalt odakünn,
a napfény dalát,
ami hív rendületlen.
Álmod vágyni,
mindent látni,
a fülekbe súgni:
Nézzetek rám!
A Napfény gyermeke lettem!
Na, hát ez is hagy kivánnivalót maga után, de ezek inább csak gondolatok, valami formaszerûségbe öntve :)
ezt éppenséggel a vonaton írtam, amikor a verõfényes idõ csordulásig telítette bennem a boldogságot :)
Na igen, a bolond tavasz :) Ez meg pont kellõen 'bolond' egy malkávhoz. Egészségedre :)
Egy kis izé... igazábol nem tudom mi sül ki belõle a végére, de majd kiderül
Éjféjt üt a toronyóra. Szívdobbanásnyi idõ... egy, és még egy, és még egy... az óra ütését hallom, ám már rég elhagytam szívdobogásom.
Fenn a Hold ezüstösen süt, sápadtan visszacsillogja a bolygó mögé bújt aranyos nap perzselõ sugarait. Gyilkos sugarak, melyeket nem kívánok látni már soha. Néha azért belém, belém hasít a narancsvörösben izó horizont, az épp lebukó nap vérvörös haláltusája. De elhesegetem a gondolatokat, helyettük a félelemtõl remegõ, csillogó szempárok vágyat gyújtó pillantására gondolok.
De rég láttam már ilyen szemeket...
A maró éhség egyre sürgetõbben vág belém. Egyre türelmetlenebbé válok, de sehol semmi nem mozdul.
Végre egy csendes árny válik ki a falak, és a rejtet adó árnyékok közül. Gyorsan mozog, menekülõ vad. A levegõ szinte bûzlik a félelmétõl. Zsenge, fiatal. Csak úgy kapkodja a fejét, és a Hold megcsillan mélybarna szemeiben. Pont úgy, ahogy annyira szeretem. Az éhségtõl is siettetve, lobog bennem a vágy. Utánavetem magam.
Kapkodja aprócska lábait, hátra hátra lesett... talán már észrevett. Már nem számított. Egyre közelebb kerültem. A félelem édes szaga messze lengett az éjszakában. Vágyakozva, egyre éhesebben szívtam be az édes illatot.
Még három lépés, még kettõ... még egy, és...
megragadtam a karjait, és magam felé fordítottam. Gyönyörû volt. Mély barna szemei remegtek a félelemtõl, és csillogtak. apró orra, keskeny szája kivánnivaló volt. Hófehér nyaka csókra kínálkozott. Magamhoz rántottam, de nem ellökött, ahogy számítottam, hanem hozzámsimult. Annyira szokatlan, annyira gyengéd, és annyira meglepõ volt az érzés, hogy egy pillanatra megbénultam. Vékony hangján érthetetlen nyelven rebegett valamit. Nem értettem. Látta az értetlenséget a szememben, már nem félt annyira. Remegõ teste hozzám simult, de a belõle áradó félelem egyre csökkent. Félresöpörte haját nyakáról, szinte felkínálta nekem azt.
Gyanút fogtam... nincs az az áldozat, ki így kínálná fel magát egy magamfajtának! Hiszen legtöbbjük azt sem tudja, kivel van dolga... tolvajnak, szatírnak, gyilkosnak néznek... és bár ölök, mégsem úgy, ahogy õk gondolják. Újra mélyen a lányka szemébe néztem. mélyen, lelkéig hatolva. Még félelem csillogott a szemekben, de már vágyat, és türelmetlenséget is láttam benne...
Erõsen magamhoz szorítottam, és fejét elhajlítottam a másik irányba, hogy szemügyre vegyem nyakának bal oldalát is. Két aprócska fognyom árulkodott, bár sminkel próbálta takarni. Ellöktem a lányt. Az sértõdötten nézett rám, és újra, panaszosan szólt valamit az elõbbi érthetetlen nyelven. Elrohantam. Le, a folyóhoz. A Hold ezüstösen csillogott, a víz játszva verte vissza gyenge sugarát.
Albeeeeeeeeeeeeeeeeeeert! - mint farkasüvöltés szakadt ki belõlem a kiáltás, már nem tudtam türtõztetni magam, az éhség elvette az eszem. A part mentén rohantam, folyamatosan üvöltve.
Az erdõbe érve tiltott szerelmet lopó párba botlottam, akik korábbi vérfagyasztó sikolyaimat figyelmen kívül hagyva egymást szerették. Hajánál fogva téptem fel a férfiról a kéjtõl remegõ nõt, és haraptam mélyet tejes, puha húsába. Az édes vér melegen folyt végig torkomon, megpezsdítve táplálékhoz jutó sejtjeimet. Mohón ittam, ügyet sem vetve, hogy a halálra rémült, immáron lankadt férfiasságú partner meztelenül, fejvesztve menekül a város felé. Az asszony arcára kéjjel vegyes rémület fagyott halála pillanatában. Bõre hamar szürkéssé változott. Eldobtam a könnyû testet, még mindig õrjöngve, de már higgadtabban. Éhségem csillapodott, de még mindig nem eléggé, és bántott, hogy Albert ismét keresztbe tett nekem. Most nem törõdtem a ronygyként összeesett, meztelen, vértelen testtel. Most nem érdekelt az sem, ha minderre fény derül. Most csak enni akartam, mohón falni, és újra érezni azt a csodálatos érzést, mikor a friss vér megbizsergeti, és erõvel tölti fel a sejtjeimet... az éjjel kis híján végem lett Albert cselétõl. De hiába próbálkozik. Túl fiatal még ahhoz, hogy képes legyen átverni. Kiszoríthat a városból, és kiéheztethet. De nem fog megölni!
Az õrület ismét elborította az agyam, és a férfi után vetettem magam. nem tellett sokba, hogy utolérjem. Felbuktattam, és mint farkas az elbukó õzre, vetettem rá magam. Mohón, hatalmasakat kortyolva szívtam, a vér lecsorgott az arcomon, vörösre festette az ingemet, nadrágomat.
Erõvel telten, boldogan emelkedtem fel a férfirõl. Lenyaltam szájam szélérõl a maradékot, majd megtöröltem arcom az ingujjamba.
Diadalmasan, elégedetten indultam meg. hatalmasat sétáltam, óriási kerülõvel érve el a szállásomat. Sajnos tudtam, hogy bár erre az éjszakára csöppnyi boldogsághoz jutottam, még távolabb szorulok. Az esdõben napokig nyüzsögnek majd a rendõrök, csaholó kutyáikkal. De enyém volt a diadal: Albert, ezt az éjszakát is túléltem, és minden túlélt éjszaka engem erõsít. Sosem kapod meg a helyem!
Quote from: kisviragEgy kis izé... igazábol nem tudom mi sül ki belõle a végére, de majd kiderül
Csak az nem, hogy ki az az Albert :) Sejtés meg nem elég :p Tessék elõ- és utótörténetet is írni. (szokásos helyesírási hibákat nem említem :_piszka: )
Elsõ haiku-próbálkozások.
Megfagyott halak
Csalfa napmeleg jégtón
Olvad, de már újra fagy
Megdöglött halak.
Cím nélkül A variáció
Ezer szín vibrálását
festi minden szerelem.
Elfáradt szemem.
Cím nélkül B variáció
Ezer szín vibrálását
festi minden szerelem.
Behunyom szemem.
Halálvágy 1
Zajos, vidám, friss élet
Hirdet újjászületést.
Engem csend ölel.
Halálvágy 2
Felderengõ boldogság.
Létben ilyt nem találtál.
Halál-álomkép.
Hali!
Nekem is tetszett, fõleg a jó képek miatt. :jee:
De egy két szót lehetne mással helyettesíteni, pl. ne a "Lenyaltam szájam szélérõl a maradékot"-nál a maradék helyett vmi más szót lehetne írni. Szóval olvasd át még egyszer, és ha van olyan kifejezés, amit Te sem találsz utólagosan odaillõnek, akkor javítsd! Ha nem találsz, az még jobb! ;)
Hali!
Elsõre is nagyon jók :jee:
Ezek különösen tetszettek:
Quote from: PandóraCím nélkül A variáció
Ezer szín vibrálását
festi minden szerelem.
Elfáradt szemem.
Halálvágy 1
Zajos, vidám, friss élet
Hirdet újjászületést.
Engem csend ölel.
Quote from: PandóraElsõ haiku-próbálkozások.
Az elsõ és utolsó nekem személy szerint nem tetszik, csak egymásra dobott szavaknak tûnnek, a többi viszont hangulatilag és formailag is megfogott. :cool:
Még én sem tudom, ki az az Albert, de azt hiszem, lesz folytatás :) de ki tuggya, annyiszor mondtam már ezt, aztán mégse :)
mmm.... majd még átnézem, ez megin ilyen elsõre/hirtelenfelindulásból elkövetett dolog :)
Quote from: RouninAz elsõ és utolsó nekem személy szerint nem tetszik, csak egymásra dobott szavaknak tûnnek, a többi viszont hangulatilag és formailag is megfogott. :cool:
Igen, az elsõ elég élethelyzet-függõ (van ilyen szó?). Kapcsolatban áll a kitörölt (edit: és azóta már egy beszólásként az elõzõ oldalra visszahelyezett - Rounin: megtaláltam, megtaláltam!) versekkel.
Az utolsót úgy gondoltam, a cím magyarázná.
(Egyébként egy unalmas Bevezetés az esztétikába V. órán jöttek. :) )
És köszönöm a hozzászólásokat.
Ha valaki olvasta az Álmok threadben, hogy mit álmodtam, akkor az tudja, hogy miért posztolom most ezt be. (Ha pedig nem olvastátok, akkor pedig gyorsan pótoljátok :p)
Az elveszett gyûrû
Volt nékem egy gyûrûm,
Gyönyörûszép kürtöm.
Ez volt kedvenc gyûrûm,
elveszett a kûrtöm.
Szép, kék kövü,
Ici, pici körü.
Jól tudom, hogy hol tünt el,
A kapunál tünt el.
Sázszor kerestem a gyûrüm,
Egyszer se találtam a kürtöm.
Virágokban, bokrokban kerestem a gyûrüm,
Ott se találtam meg kürtöm.
Azóta se találom a gyûrüm,
Hogy elveszett gyönyörûszép kürtöm.
Ki megtalálja gyûrüm,
Neki adom kürtöm.
Ezt 2.-os koromban írtam, szóval csak úgy tessék bírálni!
Hali!
Másodikostól ez szép munka! :jee:
Quote from: MeskeEzt 2.-os koromban írtam, szóval csak úgy tessék bírálni!
Általános másodikban? o.O Mert akkor megyek és összetöröm tollaimat, hamut hintek fejemre, és befordulok. Én akkor max. homokvárakat kreáltam, nem verseket ;)
Köszike!
Igen, általános iskola 2., bár lehet, hogy már harmadikos is voltam, de annál biztos, hogy nem több!
Amúgy eredetileg a kürtöm szó "kürtüm" volt, mert nem találtam olyat, ami rímmelne a gyûrümre, majd csak évekkel késõbb korrigáltam kürtömre.
Quote from: MeskeKöszike!
Igen, általános iskola 2., bár lehet, hogy már harmadikos is voltam, de annál biztos, hogy nem több!
Amúgy eredetileg a kürtöm szó "kürtüm" volt, mert nem találtam olyat, ami rímmelne a gyûrümre, majd csak évekkel késõbb korrigáltam kürtömre.
Argh :) Akkor mentem. Én 5-ikben kezdtem el megjelentetni írásaimat suliújságban :/ Igaz, hogy össze-vissza lopkodott ötleteket gyúrtam még össze, de nem volt annyira vészes ^^
/me hamuszürke, kopasz fejjel ücsörög a sarokban ;)
Megjelentetni??
Én még ott nem tartok. Egyenlõre csak úgy irogatok, s majd ha lesz egy könyvre való, akkor majd talán kiadom... (Micsoda nagy álmok...)
Valahogy sose éreztem magam annyira jónak, hogy azt megjelentessem. Bár 1x-2x gondoltam már arra, hogy a mostani suliújságunkba 1-2 jobb mûvemet megjelentessem. De ahogy elnéztem ott szinte csak szerelmesversek vannak, én meg nem nagyon írok ilyeneket...
De leginkább attól félek, hogy leszólnák, nem tetszene nekik, s örökre eláshatnám magam...
EDIT: ja, amúgy ez az Elveszett gyûrüm volt életem elsõ verse. (De nem az elsõ mûve, mert már elõtte írtam egy igaz történetet BORZASZTÓ helyesírási hibákkal, s egy kis valamit a nõnapról, amit egy gagyi rajzzal is illusztráltam.)
Amúgy a 2. verset is postoltam már egyszer régebben, az az Anya címû volt. (Az oldalamon is fenn van.)
Üdv újra Mûvészek! :)
(mostanában nem volt túl sok érdemes gondolatom, amit lejegyezhettem volna, de ma jött egy kis szikra...) :)
Mellesleg lustaság rox!
Majd visszaolvasok a mûveitek közt, ha lesz egy kis energiám, meg épp nem tanulással tolom el az idõt! :)
Ezt most írtam:
Harcom
Kekec, szívós dög. Folyton azon van,
hogy megtörje nem-belévetett hitem.
Fagyos dal az, mit róla égõ harc
indulójaként énekel szívem.
Nem játszik tisztán, hisz csalóhoz méltón
mocskos eszközeihez nyúlva próbál
megtört hívõihez csatolni, béklyón.
Belõlem nem csinálsz hitrabszolgát!
Sors, nem ismerlek el! Küzdj csak, mert ha kell
én dacolok veled, háborút szítok
s ellened lázítom megtévesztett
társaimat. Harcolj, én még nem sírok!
Élvezd most nyarad, mert rövidesen én
leszek kalauzod, ki mutatja a telet
s akkor majd könnyek közt, nevetve vén
véreddel szignálom a fegyverszünetet.
Hali!
Szép munka!
Bár nekem a tördelés miatt kicsit nehezen ment az olvasás, értelmezés!
Quote from: ExoEzt most írtam:
Harcom
Nekem tetszik. Azt hiszem, ez is az a vers, hogy akkor könnyû érteni, ha van kire gondolnod közben. :)
Akartam ide valami felvezetõszöveget irni, hogy ne kezdjen el senki a szellemi épségem miatt aggódni, de valahogy nem jött össze, úgyhogy most túl sok elõzetes komment nélkül:
Megint én,
megint itt.
Megint a hülye, ki remélt,
és a bolond, aki hitt.
Megint a régi társak,
kikre számíthatok, hogy jönnek:
Magány és Bánat,
csak új ruhát öltöttek.
Elfuthatnék, de mit tegyek?
Mit ér az, ha a Magány sem követ?
Futni csak az õrült szokott,
kit már a bánat is kikacagott.
Csukd be a szemed, álmodj szépet!
Jobb neked, ha itt most vége.
Látom hiába szólok...
De ha rám úgyse hallgatsz, miért csinálom?
-
Elegem volt, abbahagyom...
Több rímet nem akarok!
Legyen vége most már.
Itt befejezem
Jóéjszakát
Vége lesz,
talán
Nem
.
Köszönöm a kritikákat! :)
Zanador: bravó! :)
Egy friss darab:
Összetört idill
Legfájóbb seb az,
mit a szépség ejt.
Megsebzett tavasz,
nem más, csak selejt.
Hiába érint
finoman, lágyan,
tévhit lesz mégis
törékeny vágyam.
Hátranéz a tél,
szilánkok közt már
épet nem remél.
Átlátszó madár
múló képében
tûnt el egy angyal,
dobbanó hanggal
szívem mélyében.
Hali!
Zanador
Én nem értem ezt a verset, az elsõ versszak után elõször vmi szerelmi csalódás jutott eszembe, meg a Magány és a Bánat is ezt erõsítete meg bennem, de valahogy nem áll össze a dolog.
Exo
no comment, ez tetszik :jee:
Zanador : érdekes módon nekem tetszett, s érthetetlen sem volt - lehet, hogy ehhez tényleg kell valamilyen szintû 'elborultság', 'õrület' ;)
Exo : csak annyit, hogy már rég vártam visszatérésed. A tördelés hatott furának - ritmus szempontjából - de hamar belerázódtam :) szóval :tezsvir:
Önzés (http://rounin.atw.hu/doc/onzes.rtf)
Zanador: nekem is tetszett, nagyon! :)
Exo:Ez is tetszett, s nekem a tördelés sem hatott furának! :)
Quote from: RouninÖnzés (http://rounin.atw.hu/doc/onzes.rtf)
nahát! ezek az angyalok! Pandóra, ha erre jársz, ezt mindenképp olvasd el!
:jee:
Hali!
Quote from: RouninÖnzés (http://rounin.atw.hu/doc/onzes.rtf)
Nekem nem nyitja meg :(
Quote from: DamnatusHali!
Nekem nem nyitja meg :(
try this: Önzés (http://www.noriko.fw.hu/Onzes.doc)
(a jó mûvekért mindent!;) )
Hali!
Quote from: norikotry this: Önzés (http://www.noriko.fw.hu/Onzes.doc)
(a jó mûvekért mindent!;) )
Köszönöm :)
Tényleg jó volt, nekem végig az Angyalok városa jutott eszembe.
/me sikít a gyönyörûségtõl, és Rounin örülhet, hogy nincs /me közelében, mert valószínûleg széttépném.
Na jó, nem, mert akkor nem tudna hasonlóan csodás mûvekkel elkápráztatni :)
:*
Quote from: RouninÖnzés (http://rounin.atw.hu/doc/onzes.rtf)
Csak gratulálni tudok, találó a téma, szép a megvalósítás. :jee:
Nagyon tetszik, bravó! :)
Quote from: norikotry this: Önzés (http://www.noriko.fw.hu/Onzes.doc)
(a jó mûvekért mindent!;) )
Ezt se.
Quote from: DamnatusTényleg jó volt, nekem végig az Angyalok városa jutott eszembe.
nekem is :)
Juj :) Kisvirág, nem merek a közeledbe menni :D
Amúgy. Utólag nekem is Agyalok városa jutott eszembe, de elhihetitek, már elõtte is fogalmazódott hasonló bennem. Szegények.
És köfönöm -.-
Apróra összekucorodva gubbasztok a szoba legtávolabbi, legsötétebb sarkában. Tárdemet átkulcsolom, és a lábaim közé fúrom az arcom. Sírni szeretnék, de nem megy, már négy napja nem... négy napja... mennyire boldog, és szép volt akkor minden, milyen lelkes voltam, és mennyire vártam azt a piszok szombat estét. milyen szép is volt. Még másnap is csak azt hittem, hogy viccelnek. De nem valóság. Borzalmas, szörnyû, kétségbeejtõ, végnélküli valóság. Utálom, Utálom, Utálom! hogy én mekkora õrült voltam! még kíváncsi is. Vágyakozó! De nem így! MIért, MIért, MIért????
MIért én, miért ott, miért akkor, és miért tõle!? Egyáltalán, kitõl?!
Itt a szülinapom is. gyönyörû nap, hogy tervezgettük, Csaba, én... blah... és most mim van? semmim. Egy autóm. Valódi fogaim. Egy Attilám, akit alig találtam meg, és két hetem...
Felejtsenek már el! Én ezt nem akartam! Most sem akarom! Vissza akarom kapni a tépázott, szerencsétlen, szegény egyetemista életemet! Egyáltalán, az életemet! A Friss levegõ érzetét, a mindennél jobban szeretett napfényt! Én meg fogok õrülni! NEM. szerintem már most az vagyok... talán csak, álmodok. mingyárt felébresztenek! Na! Valaki! Rázzon meg, csíjen belém, hogy FÁJJON!
MIért MIért, miért? Utálom, utálom, utálom!
Én ehez kicsi vagyok... kicsi vagyok... csak egy aprócska virágszál... egy gyenge sziromcsomó, akire vigyázni kell, óvni, félni, sokaknak... nem így itthagyni, egyedül, magára, elvenni tõle mindent és mindenkit, és olyan dolgokba belerángatni, amihez neki semmi, de semmi köze!!!
Nem AKAROM! bármekkora élmény is... és finom, és lyally! de... öltem! megöltem... szárazra szívtam! kegyetlenül, mindenféle lelkiismeret nélkül, a vértõl megrészegülve... pedig megfogadtam, hogy soha, SOHA! nem leszek részeg... most mégis elveszítettem a fejem durván. Vajon hányszor teszem még majd meg? Megrémülök... valahogy mindig is rémisztett azért a vég nélküliség... mit csinálok én ennyi idõ alatt? Tépem a hajam, és kopasz leszek... vagy nem is tudom... akármi... kikutathatok mindent, ami érdekel, csak épp mi értelme... NEM AKAROM? ÉRTED! ne mtudom hol vagy, de megtalállak... meg én! Ez így... nem élet... annyira... ellentmondásos. De ha feladom, megfutamodom, akkor... ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
nyílik az ajtó. összeszedem magam. Attila nem láthat így. Elvégre... mégiscsak... vámpír lettem. és talán az én hülye agyrémem. de egy vámpír nem esik így magába. és, hát, legaláb õ itt van nekem. az egyik legjobb ember erre a feladatra. hogy pátyolgasson, és segitsen. hogy minden kívánságom teljesítse...
-----------------
nah, hangolódás a holnapi vampire játékra :)
állott vágyakat
felkavarni öngyilkos
kísérlet lehet
Hali!
kisvirag
a szöveg és a vers is :jee:
Quote from: norikonekem is :)
Csatlakozom.
De tetszik, hogy Ákos és egy angyal a fõhõs. (Tudom, tudom, ez az Ákos nem az az Ákos. :lul: )
Quote from: kisviragállott vágyakat
felkavarni öngyilkos
kísérlet lehet
Szép! :cool:
A próza is nagyon tetszetõs, gratulálok! :)
EDIT: Köszönöm szépen a korábbi kritikákat! :)
Két friss haiku:
Borús estén egy
csepp folyik le arcomon.
Könny ez, vagy esõ?
Suttog a Sátán
és én értem, beszélem
a Gonosz nyelvét.
Nagyon jók! :appl: (Nekem különösen a második tetszik)
Hali!
Exo
nekem meg az elsõ tetszik jobban! :jee:
Exo: jó a hangulatok, nekem esõmániám miatt elsõ tetszik igazán ^^
Kisvirág: haiku remek ^^ Prózába meg kicsit túlságosan is sikerült magad beleélni ;) :cool:
De jó! Én is imádom az esõt, szóval nekem is az 1., de a mindkettõ tetszik!!! :)
Vihar (http://rounin.atw.hu/doc/vihar.rtf)
Két befejezéssel saját világomból, mely gõzerõvel fejlõdik Tolkieni méretek felé o.O
EDIT: aki rpg-tlen prózát szereti, plz pm-ezzen már rám, hogy ki volt :) puszta kíváncsiság :)
Quote from: RouninVihar (http://rounin.atw.hu/doc/vihar.rtf)
Két befejezéssel saját világomból, mely gõzerõvel fejlõdik Tolkieni méretek felé o.O
EDIT: aki rpg-tlen prózát szereti, plz pm-ezzen már rám, hogy ki volt :) puszta kíváncsiság :)
Utálom ezeket a :hogyaza: linkeléseket, nekem sosem nyitja meg. Tessék beírni ide! :bruhuhu:
Hali!
Jó volt ez Rounin! :jee:
Bár így, hogy nem döntötted el a végét, pont a lényeget nem csináltad meg! Legközelebb írdd egybe az egyik kimenetelt, és csak a másikat külön. Ne hagyd választani az olvasót! ;)
Jól van Pandóra, tessék. Lusta vagyok 2 pmben elküldeni.
Amúgy Ákos nevét az az Ákos ihlette :D
Damnatus:
köszi, a gond az, hogy mindkét befejezés tetszik nekem, és nem tudok dönteni. :( Én már csak ilyen kis bizonytalan vagyok ;) De tanácsod megfogadom, legközelebb nem választhatsz ;)
Vihar
Kipp-kopp.
Minden újabb esõcsepp egy újabb szétporladó mártír a természet szépségének oltárán. A hideg utcaköveken patakokat képzõ hullahegyeik elkeveredtek a nemrég kiömlött vérrel, undok rózsaszín tócsákat alkotva. Az éjszakai vihar válogatás nélkül takarta a hegyeket, az erdõt, az erdõ szélén fekvõ várost - Sziol õsi, csataviselt falakkal körülvett városát - a gondos kezek által kikövezett kanyargós utcákat s a fogadónegyed közepén fekvõ apró teret. Ahol a néha fel-fellobbanó villámok fényében egyetlen alak tûrte önszántából az ítéletidõt. A többiek rendszeretõ hullák módjára - ahogy azt minden kézitusában elesett, magára valamit is adó hulla szokta - kényelmetlen pózokba tekeredve feküdtek a hideg, nedves kövön.
Kipp-kopp.
A csupa feketébe öltözött magányos alak kétkezes kardjára támaszkodva, zihálva nézett az égre. Homlokán s karján friss vágás hirdette fennen: még õ sem sebezhetetlen. Nem érdekelte. Élvezte a esõt.
Kipp-kopp.
A természet csodálatos dolog. Szépségét felülmúlni emberi kezek képtelenek; megértését, szeretõ ölelését azoktól sem kíméli, akiket az emberek kivetnek maguk közül. Az alak lassan elõrehajtotta fejét, homlokát nekitámasztotta kardot szorító jobb kezéhez. Sérült balja élettelenül lógott mellette, felkarjából csorgó vére értelem nélküli, absztrakt mûvész rémlátomásaihoz hasonlatos mintákat rajzolt rá. Csapzott, rövid fekete hajából csak úgy ömlött a víz, de ennek most örült. Ha nincsenek már könnyeid, a természet segít rajtad.
Kipp-kopp.
Sötét árnyak kavarogtak körülötte - mintha közelségét keresnék, vagy vigasztalni szeretnék. De az is lehet, hogy csak a szeme káprázott a vérveszteségtõl. Kegyetlen vigyorral arcán elindult a legközelebbi sikátor felé. Még nincs vége az éjszakának. Az árnyak sietõsen lendültek utána, hûséges ebekként követve a férfit. A kicsiny tér megint élet nélkül maradt, bár kevésbé üresen, mint szokása volt.
Kipp-kopp...
- Lehet, hogy bajba került! Talán nyomunkra akadtak! Mégis hogy lehettek ilyen nyugodtak? Az is lehet, hogy vérbe fagyva hever az utcán...! - az apró termetû nõ méretét meghazudtoló hangerõvel fejezte ki aggodalmát. Szüksége is volt rá, ha azt akarta, hogy társai egyáltalán meghallják. A Kilenc Malachoz címzett fogadót megtöltõ emberek nem arról voltak híresek, hogy csendben mulassanak. Még az ítéletidõ sem szeghette kedvüket. Sõt! Ilyenkor esik csak igazán jól a forralt bor, az ismert társaság.
- Kérlek, nyugodj meg! - a magas, páncélos férfi komoran nézett Reya szemeibe. - Nem tudhatjuk hol van. Lehet, hogy csak lerészegedett valami lebujban. Az is lehet, hogy behúzódott valahová a vihar elõl.
- Kizárt dolog. Mindig pontos volt, ez te is tudod Ramien. - az alacsony, köpcös férfi hangja erõlködés nélkül jutott el négyük fülébe. Valójában nem a fülükkel hallották, de ezt túl zavaró volt tudomásul venni - a mágia mindig is kényelmetlen érzéseket keltett az arra alkalmatlan emberekben.
Negyedik társuk hátát a falnak vetve némán ült az asztalnál. Ügyet sem vetett a többiekre, tekintetével a bejárati ajtót fürkészte. Tarra borotvált fején néhány izzadtságcsepp jelezte csak, hogy nem mesterien megmunkált báburól van szó. Csatabárdja jól látható helyen, térdének támasztva pihent. Bõrvértje ütött-kopott mivolta csak még jobban kihangsúlyozta vastag, színarany nyakláncát. Hatalmas termetû férfi volt, oszlopnyi karjait mellkasa elõtt keresztbefonva a császári palota hõsszobraira emlékeztetett. Reya újra szólásra nyitotta száját - szemeiben féltés csillogott - mikor elemi erejû mennydörgés hasított az éjszakába. Egy pillanatra mindenki elhallgatott a teremben, így tisztán hallatszott eddig néma társuk döbbent nyögése:
- A Sárkányokra... Sarel?
Az ajtóban csapzott alak állt. Fekete láncing, fekete palást, fekete öltözék, fekete haj és fekete szemek... kihûlt, száraz szemek. Reya halk sikollyal pattant fel.
- Megsérültél! A Tõr..? Megtaláltak? Mi történt? Nem, várj! Elõbb el kell látnunk a sebeid! - sietõs léptekkel haladt a jövevény felé, majd tétován megtorpant.
- Sarel... te vagy az, ugye...? Sarel?! - halk kétségbeesés szûkölt a hangjában. Idegen szemek néztek rá vissza a sápadt arcból. Vagyis... ismerõsek voltak, túlságosan is. A lány félt, és képtelen volt felülkerekedni félelmén. Mögötte máris ott tolongtak társai. Sarel arca érzelemmentes volt, ahogy végignézett rajtuk.
- Ti... hogyhogy nem mentetek még el? Napszálltáról volt szó... most éjfél van. Nem szabadna... - tekintetével a köpcös alakét kereste. - Arundal! Arról volt szó, hogy nem várunk meg senkit... Miért...?
- Nem hagyhattunk hátra. Társak vagyunk. Most hogy Altría... - nõvérének neve hallatán Reya állkapcsa megfeszült, ahogy könnyeit próbálta visszatartani - ... most, hogy elveszítettük, még inkább össze kell tartanunk.
- Hah! Társak? Ez már a múlt. Menjetek! Nem fognak üldözni. Erre mérget vehettek.
Reya a férfi mellé lépett és annak homloksebe felé nyújtotta kezét. A következõ pillanatban majdnem elesett, ahogy Sarel ellökte magától.
- Ne érj hozzám! Arundal. A sebemet. Gyógyítsd be! - szemei már nem voltak élettelenek, mélyükön valami izzásnak indult. Mosolygott. A varázsló tétován engedelmeskedett, miközben társai döbbenten pislogtak. Valami olyan történt most, amire nem számítottak.
Ramien kihúzta magát és Reya mellé lépett, dísztelen, néhol karcos vértje halkan megzörrent mozdulata nyomán. A fogadó vendégeinek többsége idõközben felvette társalgásuk megszakadt fonalát, csak néhányan nézték õket lopva.
- Sarel. Nem tetszik, ahogy viselkedsz. Mégis mit ártott neked Reya, hogy így bánj vele? És mégis mit jelentsen mindez? Véresen beállítasz ide, órákkal a megbeszélt idõpont után. Arról volt szó, hogy minél elõbb elhagyjuk a várost, még mielõtt a Tõr a nyomunkra bukkanna. Mondd, megtaláltak?
Sarel nevetése megborzongatta õket. Tébolyultak kacagnak így õrületük fogságában.
- Ó, nem. Én elõbb akadtam rájuk. És tudom, hol van a maradékuk. Fizetni fognak. Vérrel és kínnal.
- Ezt hogy érte...
- Nagyon jól tudod Reya. Bosszú. Meghalnak mind. Még a vihar vége elõtt. - újra felkacagott.
- Kérlek! Menjünk innen... ahogy megbeszéltük! Ne csináld ezt... értelmetlen! És Altría, nem gondoltál rá, mit szólna hozzá?
- Nem érdekel... - az izzás eltompult egy pillanatra szemeiben.
- Tudod jól, hogy ellenezné!
- Nem érdekel!
- Csak ennyit jelentett neked? Vérrel szennyeznéd be az emlékét?
- NEM ÉRDEKEL!! - Sarel üvöltése nyomán csend támadt a teremben. De csak egy pillanatra; mindenki igyekezett úgy tenni, mint aki semmit nem lát vagy hall.
- Becsapott! Hazugság volt minden szava! Az emléke? Mégis mit dédelgessek rajta? Vége! Minden szétfoszlott! Nincs emléke, csak a hús, amit a férgek zabálnak fel... Hittem neki... mindent elhittem. És mégis... most mégis itthagyott... - utolsó szavai szinte nyüszítésbe fulladtak. Reya elõrelépett, lágyan végigsimított Sarel arcán.
- Kérlek...
Hiábavaló volt. Érezte õ is, mégis meg kellett próbálnia visszatartani. Nem akarta, hogy a halálba rontson. Nem akarta, hogy átadja magát a fájdalomnak. Hogy teljesen eleméssze magát. Átkozta a sorsot, amiért a nõvérének, s nem neki sikerült elérnie... életet vitt élettelen szemébe, megszüntette beteges irtózását az érintéstõl, képessé tette a nevetésre, s megtanította szeretni az életet. Úgy általában, megtanította szeretni.
Miért õ? Én miért nem?
Irigy volt, féltékeny. Megvetette magát érte, de nem tehetett ellene. Mikor nõvére halálát lelte a Tõr fõhadiszállásán Neem! Neeeeem! Engedjetek! Nem hagyom itt! az a bûnös gondolat is felmerült benne, hogy most talán! Talán õt is észreveszi. A gyász elmúlik és akkor...
Hiú ábránd. ,,Ha a kívánságok óceánok lennének, mi mind halak lennénk." Vajon hol olvasta? Nem számít.
Könnyek csorogtak arcán és inkább érezte csak, mint látta, ahogy Sarel felemeli a karját. Megfogta a kezét, majd finoman eltolta magától. Nyirkos volt a keze. Reszketett.
- Ne tarts vissza. Nem tudsz. - hideg volt a hangja, metszõ és éles. Egész testében reszketett.
- Mennem kell. Elmegyek. Ti is.
A nagydarab, kopasz férfi lépett elõre. Eddig a háttérbõl figyelt csak, szokásához híven.
- Miért jöttél vissza?
- A sebeim miatt. Ilyen egyszerû. Ne hidd, hogy miattatok - annyi gúny volt a hangjában, ami három emberöltõnyire elég lett volna. Mint annak idején.
- Akkor menj! - a kopasz harcos elindult a tûzhely felé, de még visszanézett válla fölött.
- A Sárkányok kegye kísérjen.
Ahogy széles vállú alakját elnyelte az éjszaka s a vihar, Reya zokogva Ramien mellkasára vetette magát.
- Miért? Miért?! Ez annyira... Miért ilyen ostobák a férfiak? Miért... Miért kell a bosszút választani?
A tûzhely mellõl érkezett válasz, bár úgysem érdekelte igazán.
- Döntött, rosszul ugyan, de vállalja. Mert férfi.
Ramien szorosan magához ölelte Reyát. Megpróbált erõt sugározni belé. Fájt neki, hogy sírni látja a lányt.
Miért kellett beleszeretned? Tudtad te is, hogy soha nem fog nõként látni. Miért ilyen ostobák a nõk?
Kipp-kopp.
Az esõ csak szakadt és szakadt. Mintha soha nem akarná abbahagyni. Mintha tisztára akarná mosni a világot. Ki tudja, ha elég soká esik, talán sikerülhet neki. Vagy elárasztani, megfojtani. Az talán jobb is lenne.
Kipp-kopp.
Monoton ritmus az éjszakában. Hipnotikus egyhangúsággal folyton ugyanazokat a vádakat suttogják.
Bolond vagy bolond vagy bolond vagy bolond vagy bolond vagy
Nem vagyok az. Csak elegem van.
Hazudsz hazudsz hazudsz hazudsz hazudsz hazudsz hazudsz hazudsz
Nem! NEM! Elég volt. Fáj. Hideg. Vége, elment. Becsapott!
Meghalt meghalt meghalt meghalt meghalt meghalt meghalt meghalt
Igen. IGEN! Hazudott. Azt mondta örökké. Azt mondta soha. Azt mondta...
Naív naív naív naív naív naív naív naív naív naív naív naív
Elég volt. Elég... Elég volt már. Vége... miért hazudott?
Ostoba ostoba ostoba ostoba ostoba ostoba ostoba ostoba ostoba
- Elég volt!!! ELÉÉÉÉÉG! - térdre zuhant, egyenesen egy pocsolyába. Arcát az ég felé fordította, úgy próbálta magából kiüvölteni fájdalmát. Nem sikerült. Túl sok volt belõle. Az esõcseppek most is kisegítették: eltorzult arcára könnyeket festettek. Térdelt az egyre mélyülõ pocsolyában, és egész testében reszketett a gyûlölettõl és fájdalomtól. Ezt választotta. Így könnyebb.
Kipp-kopp.
A kikötõi raktárépület élettõl nyüzsgött, mint mindig - de ezúttal nem csak patkányok hada mocorgott a sötétben. Szürke csuklyás alakok serénykedtek az árnyak közt, a környéket fürkészték, vagy csak pihentek odabent.
Vezetõjük pihenni próbált éppen, mikor bizalmasa, állandó jobbkeze hozzálépett.
- Megtaláltuk õket. Illetve csak egyiküket. A felderítõkkel végzett. Egyedül Lario tért vissza. Már kiszenvedett. Csoda, hogy egyáltalán eddig eljutott. Valami démonról dadogott halála elõtt.
Kérdõn felemelt szemöldök képében érkezett a válasz.
- Már intézkedtem. Természetesen kizárt, hogy megidéztek volna egy démont. A fél város a feje tetején állna mostanra. Megkettõztem az õrséget és újabb felderítõket küldtem ki.
- Amint hallom... felesleges volt. Itt vannak. Saját területünkön akarnak megütközni velünk. Ostobábbak, mint hittem. - elégedetten felnevetett. S valóban, odakintrõl harc zaja szûrõdött be. Fojtott kiáltások, fémnek ütközõ fém hangja.
Az eddig pihenõ alakok azonnal felpattantak s vezérük köré húzódtak.
Feszülten figyeltek. Egy idõ után minden hang megszûnt odakint, csak az esõ dobolt a tetõn.
Kipp-kopp.
Léptek zaja. Súrlódó hang. Nyíló ajtó nyikorgása. Villám fénye rajzolta körbe az ajtóban álló alakot. Egyedül volt és sebesült. Kardját maga után húzva sántikált be. Vér borította és apró sebek. Szörnyû látványt nyújtott, de nem ettõl rándult görcsbe a csuklyások gyomra s nem is az idegen szemei mélyén megbúvó gyûlölettõl vagy az eszelõs, torz vigyortól.
Alakja körül árnyak kavarogtak, alig kivehetõ, formátlan árnyak. Gyilkosukat követõ holt lelkek. A bosszú és harag nem engedte õket elmenni, úgy tartotta õket fogva, mint molylepkét a lámpások fénye.
- Mire vártok? Egyedül van. Öljétek meg!
Könnyebb volt mondani, mint megtenni. Egyszerre rontottak rá, tucatnyian egy ellen, mégsem úgy alakult, ahogy kellett volna. Sarel üvöltve vetette magát elõre, combsebérõl megfeledkezve lendült támadásba. Hárított egy alulról jövõ kardcsapást, majd félrehajolt egy hajítótõr elõl - halántékáról keskeny vérpatak indult meg, ahogy éppen csak sikerült kikerülnie. Négy ellenfelét levágta, mire megsebezték. Egyszerre hárman döftek felé. Egyikük támadását hárította, a másik éppen csak súrolta, de a harmadik egyenesen a mellkasába fúródott.
Megsérült a tüdõm. Most...
Hátraugrott és elõkapott egy gondosan elõkészített fiolát, aminek tû volt a végén. Mielõtt ellenfelei észbekaphattak volna, már bele is döfte a karjába. Egy vagyonba került, de megérte az árát. Egy pillanatra megszédült, aztán a harci drog hatni kezdett. Nyolcan álltak még elõtte. Húsz szívdobbanás múlva mind holtan feküdtek.
Már csak ketten.
A vezér Õ a gyilkos õ ölte meg õ lõtte hátba ezért fizetni fog drágán megfizet és a másik nem érdekel csak utamban van nem számít csak ne álljon az utamba nekem a másik kell döbbenten, megbabonázva nézték.
A drog tompította a fájdalmat és emberfeletti reflexeket biztosított. De nem tett sebezhetetlenné. A testõrök nem véletlenül lettek testõrré: jó harcosok voltak. Legalább féltucat, önmagában is halálos sebet kapott.
Még hat lépés...
A vezér elõhúzta kardját. Bizalmasa inkább hátrébb lépett. Rettegés öntötte el azoktól a szemektõl. És a gomolygó árnyaktól.
...három...
Már nem hallotta az esõ surrogását. Látni is alig látott valamit.
...kettõ...
Észre sem vette, hogy a két alak mögötti ablakon fény szûrõdik be. A hajnallal eljött a vihar vége is. A vöröslõ napkorong nekiveselkedett mindennapi útjának az égen.
...egy...
Csak a gyilkost látta maga elõtt. Utolsó erejével felemelte kardját és elõrelendült. Szemei már nem ezt a világot látták. Légies, karcsú alak állt elõtte. Mosolygott rá, vállig érõ hajával játszadozott a szél. Két könnycsepp indult útnak a férfi szemeibõl.
A nap ebben a pillanatban emelkedett a horizont fölé.
Szúrt.
Kipp-kopp.
A BEFEJEZÉS:
- Hihetetlen. Már azt hittem végez mindkettõnkkel. Meghalt, ugye?
- Úgy néz ki. De a válogatott testõreid csapnivalóak.
- El sem hiszem... Mint egy démon! A Sárkányoknak hála az utolsó pillanatban elhagyta az ereje.
- Nem. Elvérzett.
- El..
- Menjünk. Mielõtt a társai úgy döntenek, hogy õk is bosszút akarnak állni. A Tõr futni hagyja õket. Nem éri meg üldözni õket.
Az ablakon besütõ napfényben szétfoszlottak a holttest körül kavargó árnyak. Nem volt már, ami ide kösse õket.
B BEFEJEZÉS:
Néma csend borult a raktárépületre. Egyetlen alak maradt talpon, a többiek megúnt játékbabákként hevertek a padlón. Döbbenten nézte legyõzhetetlennek hitt vezérét s a gyilkosát. Szemeiben félelem szûkölt.
- Hihetetlen... ez nem igaz... csak álmodom...
Pedig nem álom volt. A rút, kegyetlen valóság nevetett rá a felkelõ nap sugaraiban. Egyenesen a fekete gyilkosra sütött a nap fénye. A körötte kavargó árnyak lassan oszlásnak indultak. Hamarosan csak két foszlány maradt. Egyikük Sarel felõl indult, a másik a csuklyások vezérétõl. Egyre feljebb táncoltak míg össze nem találkoztak. Egymást rég nem látott szerelmesekként simultak össze, majd õk is szétfoszlottak a fényben.
Nem volt már, ami ide kösse õket.
Köszönöm szépen a dícséreteket! :)
Hali!
Rounin
Ha mindkettõ tetszik, akkor azt próbáld meg hozzáragasztani, amelyik a nagyobb hatást okozza, amelyik meghökkent. Utána leírod a másik befejezést is.
Vagy elõbb írdd a szomorú(bb) befejezést, és aztán olvashassuk feloldásként a vidámat.
;)
humm
hat szvsz egyik sem tul vidám :)
de ennek ellenére, piszok jó :)
a B befejezés meglepõbb, de fogalmazásilag kevésbé ütõs, mint az A, talán, ha csiszolsz még rajta egy pöttyet :)
egyébként grat grat :)
Unottan, keserûségtõl teljesen lógatták lábukat az esõfelhõk, a pillanatra várva, mikor kisírhatják magukból világraszóló bánatuk. Az égiek végre úgy gondolták, ideje, hogy a felhõk könnyítsenek magukon, és hatalmas dörrenéssel, és szaggató villanással eresztették meg az égi áldást, az angyalok könnyeit.
Felnéztem. Kövér, hatalmas cseppekben kezdett el esni, mikor oly nehezen szakad ki az emberbõl a sírás. Ember. Sírás... mi ez már nekem. Aztán egyre apróbb cseppek, egyre gyorsabban, és egyre többen estek. Végre belelendültek a sírásba, és hagyták, hogy a keresûség teljesen eltelítse, megkönnyítse õket.
Néhány tíz éve még én is vágytam néha sírni. Ma már õrültségnek tartom, hogy egyáltalán megfordult valaha is ilyen a fejemben. Gyengeség, és én erõs vagyok. Minden az enyém volt, és minden az enyém is, és az is marad.
A ruha ázottan tapadt rám, nem érdekelt. Egy könnyed póló, világos vászonnadrág, ennyi volt csak rajtam, mit sem érdekelt, hogy még csak tavasz van, és még fagyosak az angyalok könnyei. Sírjatok csak, sírjatok. Van, és lesz is miért.
Tegnap éjjel végre sikerült jóllaknom. Albert elszámította magát. Fiatal még, túlságosan is. Nem járhat túl az eszemen. Ma éjjel. Ma éjjel visszaszerzek mindent, amit ellopott tõlem, és kegyetlenül fog lakolni arcátlanságáért, amiért ki mert taszítani.
Reméltem, hogy van annyira megátalkodott, és biztos gyõzelmében, hogy nem választ másik menedéket. Ezt még én szereztem neki, ajándékul kapta tõlem. És így hálált meg mindent, amit érte tettem...
felsejlettek néhány száz éves emlékek... amikor én magam, még fiatal suttyóként, ugyanebben a városban... ehh. elhesegettem a gondolatot. Ibndar akkor már vén volt, vénebb, mint a római országút, és bele volt keseredve öröklétének átkos terhébe. Megváltás volt neki, amit tettem...
De én. Bennem még forr a tettvágy, még annyi minden van, amit nem láttam, és érzem, érzem a változás szelét, valami nagy dolog fog történni az emberek közt. Megszelídítenek olyan erõket, melyeket eddig még mi sem uralhattunk igazán. Egyre mélyebbre kerülnek a realitás, és fizika talaján, és egyre távolabb a mi világunktól. Lassan elfelejtik a rémmeséiket rólunk, és még ha valaki el is hinné közülük, hogy létezünk, bolondnak nézik, és gondosan elzárják. Nincs ennél szebb világ a számunkra. Ezt érzi Albert is.
De nem jött még el az õ ideje. Ez az én városom. Az én nyájam.
Nekiindultam az éjszakának. Tudtam, hogy közel a hajnal, és tudtam, hogy ha most nem járok sikerrel, Albert gyõz. De biztos voltam abban, hogy enyém lesz a dicsõség.
A házmég mindig csodálatos volt. Ódon, kovácsoltvas kapuja már nem nyikorgott, pedig mennyire édes volt az a hátborzongató hang. De most örültem, hogy csöndes. A szárnyas, démoni vízköpõk gonoszan néztek le rám, és ontották magukból az esõvizet. A csodás, faragott faajtón lomhán ült a kopogtató, a mûvészi ajtókilincs mint mindig, most is nehezen engedelmeskedett az elsõ nyomsának. Az elõcsarnok hideg és üres volt, már-már nyirkos. Hangosan koppant benne minden lépésem.
A kard, ami a kezemben volt már, még Ibndaré volt, azokból az idõkbõl, mikor még fajom képviselõi nem csak 1-1 városon, hanem egész országokon uralkodtak, az emberek közt jártak, nem kellett félniük a napfénytõl, és istenként imádták õket.
Istenek is voltak, de nem a mennybõl, hanem a pokolból.
Ibndar mesélt nekem azokról az idõkrõl. De gyönyörû is lehetett... de már õ is csak hallomásból, és õsi emlékeibõl ismerte a napfényt... már az õ teremtõjének is halálosak voltak ezek a sugarak.
Megráztam a fejem. Most nem kalandozhatok ilyeneken. Albert még csak tudni sem tudott ezekrõl a mesékrõl. Már akkor is forrófejûnek, és nyughatatlannak tartottam, és valahogy éreztem, hogy ellenem fog fordulni. Talán a családja miatt? Talán azért, mert elvettem az életét? Talán azért, mert hatalmat adtam a kezébe? Ki tudja. De ma. ma megküzdünk.
Észre sem vettem, mikor ért az elõtérbe, de egyszercsak ott volt. Az a kaján, sokat sejtetõ gúnyos mosoly most is letörölhetetlen volt az arcáról.
Tudtam, hogy várt. Kezében penge, tõlem kapta, én pedig Ibndartól. Ismertem minden karcolását, minden ívát, minden díszítését, többszázéves történetét, ami az én történetem is volt.
Csattan a két penge, és éreztem a bizsergést a kardomban, szinte ujjongott, hogy végre nem a gyakorlótõr pengéjén, hanem ismerõs kardon pendülhet meg.
Könnyedén hárítottam, és szúrtam. Ibndar kardja is ismerte az én kardom minden rezdülését, és mozdulatát. Testvérek voltak, örök harcban.
Talán ha lát valaki minket, el sem hiszi, amit lát. Légies könnyedség, és emberfeletti gyorsaság, a kard mûvészete.
Nem siettem. Hagytam, hogy a penge kiélvezhesse többszázéves hallgatása után a harcot. Éreztem benne az örömöt, és ez engem is feltüzelt. Albert mindig is lassabb volt nálam egy kicsit. Most is. De jó tanítvány volt. Csodálatosan vívott. Talán õt is áthatotta a penge boldogsága. Játszottunk.
De a hajnal egyre közelebb ért, és egyre szorítóbbá vált a döntés. Felhagytam a játszadozással. Keményen, és komolyan léptem oda, immáron figurák nélkül. A pengék megfeszültek, tudták, hogy vége a játéknak, és komolyan forsultak egymással szembe, nekifeszültek egymásnak, sisteregtek, jajgattak az erõlködéstõl.
Albert gyenge volt hozzám. Éreztem. Érezte. De küzdött. Jól, és a feladás legapróbb gondolata nélkül, az utolsó pillanatig küzdve.
De eljött ez a pillanat. Egy elegáns szúrás, majd egy kísért vágás. Két apró, de erõteljes mozdulat, és Albert nem állt többé az utamba. Jó fiam volt. De még túl fiatal ahhoz, hogy félreáálíthasson. Tudtam, hogy egyszer majd, lesz valaki, aki erõsebb lesz nálam...de....
A rózsaujjú hajnal elsõ, a viharfellegeken pajkosan átszúró sugara átragyogott az elõcsarnokon, és kíváncsian, értetlenkedve nézte a két hamukupacot, melyek közt elejtve, két gyönyörûen munkált, õsi kard feküdt.
Hali!
kisvirag
Hozod a formád! :jee:
Ha a két kard nem lenne a földön, akkor biztos lennék, hogy a két kupac a test és a fej. Bár így is 95% biztos vagyok benne, hogy a gyõztes vámpír Albert menedékében pihen. ;)
Rounin: fantasztikus a prózád, nagyon bejönnek ezek a fantasy-rpg jellegû történetek. És személy szerint a B ending-et javasolnám. :jee: :cool:
Próbálok idõt kicsikarni, hogy kisvirágét is el tudjam olvasni...
Damnatus: umm, ehh...
asszem neked nem az a veg jott le...
de egyebkent, meg en sem dontottem, h mi a alodi. de itt mind2en meghaltak, mert ul keson vagta le, es a hajna mar bekandikalt :)
Hali!
Erre a befejezésre is gondoltam, a két kard miatt, de
" rózsaujjú hajnal elsõ, a viharfellegeken pajkosan átszúró sugara átragyogott az elõcsarnokon, és kíváncsian, értetlenkedve nézte a két hamukupacot,"
neki még az egyik vámpírt látnia kellett volna...
nameg a vágásssal való végzéssel a lefejezésre gondoltam, akkor meg 3 kupacnak kéne lennie. Igaz, a dramaturgiában, Albert idõhúzásában benne volt az, hogy arra játszik, hogy világos legyen. Ha a végét kicsit átfogalmazod, akkor szerintem tisztább lesz ;)
Damnatus: rendben, máskor nem hagyok döntési lehetõséget. Bár valószínû, hogy nem túl gyakran lesz kettõs befejezés. Ez egyedi eset, ahol egyszerûen képtelen voltam dönteni.
Kisvirág: fogalmazásilag valóban "gyengébb" (grr, ezt de rossz leírni ^^) de most már marad így. :p Amúgy kössz. És kölcsön brutál visszajár alapon fogadd leborulásmentes rajongásomat :P remélem ezt a világot még továbbviszed és nem utolsó megmozdulásod benne.
Exo : :merci: Egy darabig nem lesz ilyen rpg-fantasy írás, ti. egy fantasy-sci-fi hibriden dolgozom, valamint a Tragédia folytatása vár befejezésre :( Sajnos már régóta :rolleyes:
Amúgy.
Kisvirág írásában nekem is a mindkét vámpír halott befejezés jött le. Fogalmam sincs miért, lehet hogy csak a legsötétebb befejezésekre való hajlamom tört elõ :rolleyes:
Hali!
Nameg kisvirag E/1-ben írta a történetet! Ezért nem halhatott meg a fõhõs!
Damnatus: LOL
nem egy utolso indok :)
Quote from: DamnatusHali!
Nameg kisvirag E/1-ben írta a történetet! Ezért nem halhatott meg a fõhõs!
Ki tudja, lehet hogy Szent Péternek mesélte...
Nah... végre sikerült idõt szakítanom, és elolvastam majd egy hónap termését... Eltartott egy darabig, de nagyon jól esett, már hiányzott... elvonási tüneteim voltak meg minden... És végre megint volt próza! Ez oly jól esett fáradt lelkemnek... szipp... Csak senki ne hagyja abba... talán még én is kedvet kapok fõnixest játszani :rolleyes:
Quote from: DamnatusHali!
Nameg kisvirag E/1-ben írta a történetet! Ezért nem halhatott meg a fõhõs!
Ömmm... erre azért nem vennék mérget. Legutóbb elég sápatag volt :D
Bruce : erkölcsileg támogatom ;) Az ötletet. Kucc.
Hali!
Quote from: RouninÖmmm... erre azért nem vennék mérget. Legutóbb elég sápatag volt :D
Fogadjunk, hogy nem halhat meg ;) !
hm, van egy tokjo kappadok diszciplina, aminek a 7. szintje a porrá omlás, és ien alakban a napfény se bánthassa a vámpirt :)
bár a novell nem a WoD szerint irodott, dehat *huncut pillantással vállat von*
Jó sokat írtatok, mióta nem voltam, csak így tovább! :jee:
Nekem is készülõben van egy kis sztori, csak még nem tudom hogy fejezzem be...
Ja és még egy mese is készülõben van, de annak még csak a címe van meg... :p
körkérdés:
szerintetek az Albertes sztorik elbeszélõje férfi vagy nõ?
akarok irni hozzá egy ujabb epizodot, de amig ezt nem tisztázom, el vagyok akadva :))
Bár én még csak egyet olvastam el közülük, de szerintem nõ.
Bár lehet, hogy csak azért képzelem nõnemûnek, mert te is az vagy... :rolleyes:
Hali!
Szerintem meg férfi! ;)
Nos, hosszas rágódás és mindenféle után ugy döntöttem, nõ lesz az elbeszélõ. Emiatt bizonyos részeket át kell majd írnom az elsõ kettõben, de már most úgy néz ki, hogy ebbõl akár egy regény is össze tud majd jönni, amennyi ötletem lett hozzá. Addig is itt egy újabb részlet, ami az elsõ kettõ elõtt játszódik jóval. még nincs befejezve, de szerintem igy is megállja a helyét :)
Ja, másik kérdés, a másodikból nektek mi jött le, milyen korban lehetünk, milyen dátumot írhatunk?
Kellemes nyáréj volt. Odafenn a Hold csendben rejtette fogyó arcát, szégyellõsen közvetítette a messzejáró nap fényét. Elgondolkozva ültem a parton, és figyeltem a Holdat. Régi játék volt ez kettõnk közt. Õ rótta kiszabott, években nem mérhetõ, örök útját az égen, én pedig figyeltem. Hozzá képest én is csak múló pillanat vagyok, és leszek. De ha ez eszembe jut, keresek egy embert, és õt kezdem el nézni. Õ is csak egy múló pillanat hozzám képest. Minden relatív, csak tudni kell a jó szögbõl nézni.
Hm, ismét ez a fiú. Már hetedik éjjel látom feltûnni itt a parton. Nem messze tõlem leül a sziklán. Néha engem figyel. Érzem a benne lüktetõ kíváncsiságot. Nem mozdulok. Még nem jött el a vadászat ideje, van még idõm, a Hold is csak nemrég kezdte útját.
A fiú ma közelebb ült le. Másik sziklát választott. Talán elszánta végre magát. Izgatott. Kíváncsivá tett. És kívánnivaló volt. Az elsõ éjszakán már majdnem õt választottam. De aztán megéreztem benne valamit. Más volt, mint a többi ember. Lángolt benne valami. Tetszett ez a tûz. Vártam hát.
Ma végre megmozdult. Közelebb jött. Nyíltabban figyelt. Merengve néztem a Holdat, mintha fel sem tûnne.
- MI a neved? – a suttogásom senki nem hallgatta rajta kívül. Megszeppenve, már-már megrémülve kapta felém a fejét. Láttam, hogy egy pillanatra a felugrás, és a menekülés mellett dönt, de leküzdi félelmét, és nyugalmat erõltetve magára visszaül.
- A...Albert. – a hangja elárulta, hogy fél. Talán nem is tõlem, de az igazságtól. Mostmár biztos voltam benne, hogy megérzett valamit.
Csak egy pillantás volt, és már mellette ültem. Halkan felsikkantott, már nem tudott uralkodni magán. Halvány mozdulatot tett ismét, hogy felugorjon. De végül megint leküzdötte.
- Miért félsz? Hiszen napok óta figyelsz. – még mindig nem néztem rá. A tajtékzó, morgó habokat néztem, ahogy szakadatlan ostromolták a büszke sziklát. Zavara egyre érezhetõbb lett. Nem tudott válaszolni. Csak figyelt engem, megpróbált a lelkemig hatolni. Majdnem hangosan felnevettem. Lélek. Hol van az már. Õsi, halvány, csendes emlék valahol nagyon mélyen.
- Ki vagy te? – tört fel végre belõle a kérdés.
- Ki legyek? – végre ránéztem. Fekete szemeim a végtelenséget rejtették, és évszázadokról regéltek. Megijedt, ahogy a összeakadt a tekintetünk. Nem tudta sokáig eltûrni a pillantásomat.
- Összezavarsz. Más vagy, mint a többiek.
- Miért, milyenek a többiek?
- Olyan... szürkék – elmerengett. Õ is a Holdat figyelte. – unalmasak. Állandóak, kiszámíthatóak, mint a Hold. De te... érzem, hogy te más vagy. Ismeretlen. Talán nem innen jöttél. Olyan fiatalnak látszol, mégis, annyira...
- Annyira? – látszott hogy fél kimondani.
- Öregnek. És, és... - félt kimondani, de éreztem benne a feszült kíváncsiságot - Csak ilyenkor, éjjel látlak. Bárhogyan járom a várost, nappal nem lellek.
- Miért keresel ennyire? – érdeklõdõn néztem rá ismét. Tudom, mennyire zavaró a pillantásom. Szemem olyannyira fekete, hogy összeolvad a szembogárral, és egyetlen hatalmas szembogárnak tûnik, mellette pedig szemem fehérje szinte világít.
- Álmomban. Láttalak. Hívtál. – gyerekesen felkacagtam, õ maga értetlenül bámult rám.
- Babonás vagy.
- Még mindig nem árultad el, ki is vagy.
- Sok néven ismertek az idõk folyamán. Keress egy neked tetszõ nevet. És az leszek neked én. – újabb mély pillantás. Most tovább állta, de még zavartabban kapta el a tekintetét.
- Alberta.
- Legyen hát. – felálltam, és elbámultam a habok felé. Nem mozdult. Nem mert mozdulni.
- Találkozunk még?
- Talán. – nem néztem rá, csak megfordultam, és elsétáltam. Éreztem a hátamban a tekintetét, ahogy hosszan, zavartan, tele kérdésekkel bámul utánam.
Ahogy befordultam a sarkon, már más érdekelt. Elkapott a vadászat izgalma. Régóta minden éjjel megtettem ugyanezt, de minden éjjel ugyanolyan izgalom kapott el. Élveztem, élveztem a feszült figyelmet, a várakozást, a kiválasztást, a becserkészést.
A városka csendes volt, nyugodt, kevesen jártak éjjel az utcákon, de volt a belvárosnak egy része, ahol mindig pezsgett az élet. Bárok, kaszinók, szalonok várták a vendégeket, elõkelõket, és kevésbé módosakat egyaránt. A legjobb vadászterületnek kínálkozott.
Beléptem a kaszinóba. Az ajtónálló azonnal elõzékenyen igazított útba. Leültem az egyik asztalhoz, valami könnyed aperitifet rendeltem, és figyeltem a tömeget.
Nem tellett bele sok idõ, hogy egy magányos, középkorú, jólöltözött férfi ne szólítson meg. Ki is tudna ellenállni nekem? Végignéztem magamon. Csak egy könnyû vászonnadrág, és egy bõ férfiing volt rajtam, áldozatom mégis gyönyörûnek látott, a legújabb párizsi divat szerinti estélyiben, csodás szõke hajkölteménnyel, a nyakamban rubin nyakékkel.
Bájosan elcsevegtünk, ittunk néhány italt, majd elindultunk ,,hazafelé". Oh, azok a vágytól égõ, reménykedõ szemek, amelyek ilyenkor sütöttek ezekbõl a férfiakból! Ennél jobban már csak azokat a rettegõ pillantásokat szeretem, amikor rájönnek, ki is vagyok valójában. Mostani áldozatom, Lord Marwell, egy Angliából ideszakadt, állítólag üzleti ügyben eljáró, egy darabig szórakoztató, de idõvel unalmassá váló alak volt. A hajózáson, és a ruhákon kívül, amivel kereskedett, nemigen tudott mirõl beszélni. De élettel teli volt, a legszebb férfikorban. Végre elértük az ódon kastélyt, ami immár másfél hete szállást adott, és immáron magaménak mondhattam. Eredetileg nem terveztem Franciaországban sokat maradni, de ez a kisváros, az itteni emberek pezsgõ, izzó vére annyira megtetszett, és a kastély oly gyönyörû volt, hogy mégis úgy döntöttem, maradok. Még van egy hónapom, mielõtt égetõvé válna hazatérnem Rómába, hogy elrendezzem ottani ügyeim. Nem állt szándékomban feladni az ottani kényelmes lakásom, és Róma az a hely volt, ahol mindig megtaláltam, amire szükségem volt. De sokan voltunk ott, itt, Provanceban tudtommal én voltam az egyetlen, talán 100 mérföldes körzeten belül. Lord Marwell szája be nem állt, míg a lovaskocsi meg nem állt az ódon, fenséges kapu elõtt, én magam gyengéden mosolyogtam, és bólogattam hozzá.
Lesegített, majd a kapu nyikorogva feltárult. Hívogatón intettem a lordnak, annak nem kellett túl sok biztatás. A bérkocsi elhajtott, és ketten maradtunk az éjszakában. Fenn, az ajtó felett két szárnyas vízköpõ vicsorgott le szárazon. A kilincs nehezen adta meg magát az elsõ nyomásnak, de még egy erõteljes próbálkozás, és már benn álltunk a csendes, hatalmas elõcsarnokban. Aranyozott korlát vezetett fel a márványlépcsõkön az emeletre. Meg sem várva a lordot lépkedtem fölfelé. Õ késve követett, mert a szolgálót várta, hogy az elvegye a kalapját.
- Sajnos még nem volt idõm személyzetet fogadni – búgtam neki, kitalálva gondolatát. Kicsit furcsállva vállat vont, és megindult utánam a lépcsõn. Néhány dinamikus gyors ugrással már mellettem is termett.
A nappali melegséget sugárzott, falait mályvaszín kárpit borította, nehéz vörös függönyök óvták a termet a nappali fénytõl, de most csak díszek voltak. Néhány csillagon, és az ezüst Holdon kívül senki sem akart bekíváncsiskodni, a Hold pedig már hozzászokott, hogy az emberek elrejtik elõlük ablakaikat. A kandalló most üresen tátongott, kormos falai lobogó téli éjekrõl regéltek. Kristálycsillár csilingelt a plafonról. Meggyújtottam néhány gyertyát az asztalon és a kandallón. Lobogó lángjuk játékos árnyékokat festett a falakra. Olyan sejtelmes, izgató volt az egész. Megfeszültem belülrõl, éreztem a remegést, a vágyat. Hamarosan beteljesül. Lord Marwell gyönyörködve nézett körbe, és tanulmányozta át a falakon a festményeket. Valamennyi eredeti darab volt, híres és kevéssé híres festõk remekei. Már maguk egy vagyont képviseltek.
- Hogyan lehet, hogy egy ilyen gyönyörû nõ, mint ön, egy ilyen gyönyörû kastélyban, mint ez, egyedül él? - fintorogtam magamban egyet... még beszélgetésünk elején elárultam a lordnak, hogy alig két hete vagyok a városban, de õt annyira lekötötte a hajózásról tartott kiselõadása, hogy fel sem figyelt arra, amit mondok. Már akkor is kacagnom kellett, ahogy fontoskodóan elõadta magát. Ha tudná, mennyivel többet tudok én a hajókról.
- Talán elkerülte a Lord figyelmét, hogy alig két hete érkeztem a városba. Még csak a kastély megvásárlására jutott idõm, megfelelõ személyzet biztosítására nem.
- De biztosan nem egyedül utazott. Veszélyes egy ilyen törékeny hölgy számára...
- Vannak megbízható kísérõim, valóban, de õk más ügyeimet intézik, illetve pihennek pillanatnyilag. De hagyjuk most ezt. – léptem oda hozzá. Ujjaimmal végigsimítottam arcát, egészen le a mellkasán, a derekáig. Éreztem, ahogy beleremeg hûvös ujjaim érintésébe. Kezei félénken indultak meg a derekam felé. Hagytam hogy átöleljen, magához húzzon, és odahajoljon hozzám, hogy megcsókolhasson. Ajkaink összeforrtak, éreztem a lüktetõ melegségét, remegését, izgalmát, halottam a zaklatott szívdobbanásokat. Egy örökkévalóságnak hatott a pillanat, éreztem, ahogy egyre izgatottabb lesz. Végül elváltak ajkaink, de a lord még mindig nem nyitotta ki szemét. A nyakához hajoltam, elõször gyengéd csókot leheltem rá, belerázkódott a hûvös ajkak érintésébe, majd elõvillantak fogaim, és haraptam. Az édes, forró vér zsibongva csorgott le torkomon, bizsergetve, élettel töltve fel sejtjeimet. Mohón élvezettel ittam, mint mindig. Évszázadok óta gyakoroltam, de sosem tudtam a gyönyörével betelni. A harapásra a lord megmerevedett, próbált szabadulni ölelésembõl, de ekkor már erõsen tartottam. Még néhány halvány próbálkozás, egyre gyengébb, ahogy fogyott belõle az élet. Végül vértelenül, holtan rogyott a mûvészi mintákkal díszített, vastag szõnyegre. Elégedetten nyújtóztam egyet, behunyt szemekkel élveztem az érzést, ahogy a friss vér élettel telíti valamennyi tagom. Átléptem a testet, mit sem törõdve vele. Reggel Antonio tudni fogja, mit tegyen vele. Széthúztam a függönyöket, és az erkélyre sétáltam. A Hold már útjának végét járta. Gúnyosan néztem fel rá, játékos fény csillant szememben. Látod, te sosem részesülsz ilyen élvezetben, élj bármily sokáig is. Lehet hogy egy pillanat vagyok hozzád, de mennyivel gazdagabb ez a pillanat. A Hold szomorúan hallgatott. Sosem felelt gúnyolódásomra, bár tudta jól, hogy igazam van. Komoran, unottan járta tovább útját, mint akit nem érdekel, hogy sorsa átkozott, és az õ örökkévalósága mennyivel terhesebb, mint az enyém.
Quote from: kisviragA rózsaujjú hajnal elsõ, a viharfellegeken pajkosan átszúró sugara .
Homéroszozunk?
hát, nem tagadom, hogy a félévben olvasunk Iliász és Odüsszeusz szemelvényeket ógörögön :) *pajkos kacsintás*
Quotefelsejlettek néhány száz éves emlékek... amikor én magam, még fiatal suttyóként,
Ebbõl kiindulva férfire tippelek, ill. az egészbõl ez jött le nekem. Bocsi, hímsovinizmus, tudom jól :p
Másodikból? Az az, amit most utoljára írtál be? Ezt én úgy nagyjából 1850 körüli idõpontba helyezném - vagy 1750. A kettõ közül valamelyik, de inkább az 1850 körülire szavaznék. (1830-50)
Amúgy. Most nincs vita, leborulásmentesség kilõve, /me féltérdre ereszkedve hajt fejet a képi hatásokért és hangulatért.
Hali!
kisvirag
Én a legutolsó (tehát idõben legelsõ) sztorit úgy az 1900-as évek elejére tenném! (bár a vászonnadrág nem volt tipikus nõi viselet!)
Egyébként meg hozod a formád! :jee:
A másodikban a vászonnadrágnál még nem votl eldöntve, mi a neme :)
de bevallom, most is erosen gondolkozom, hogy átirom inkább férfire... bizonyos részekhez az illene jobban, viszont másokhoz meg az, hogy nõ...
Egyébként akkor jó, mert én is az 1800as évek végére gondoltam, a technikai forradalom hajnalára :)
A most következõ rövidke szöszenetet egy szerepjáték karakter elõtörténeteként írtam. Az összecsapottságáért a késõi idõpontban történõ megírása felel. Amennyiben lesz olyan, aki elolvassa, örömmel várom a kritikákat. Ím hát a firkálmány, a teljesség igénye nélkül:
Immáron 22 tavasz telt el születésem óta. 22 év, melyben nem sok örömöm leltem. Atyám egy volt azon sokak közül, kik olyan nagyurakat szolgáltak, akik nem voltak rá méltóak. Éhbérért dolgozott és nap mint nap ki volt téve a nagyúr kegyetlekedéseinek. Anyámmal való szerelme féltve õrzött titok volt mindenki elõtt, mert félt, hogy ha kitudódik, anyám is a kegyetlenkedés célpontjává válik.
Születésem nem várt esemény volt és nem kis kétségbeesésre adott okot. Tudták, hogy senki sem tudhat rólam, így anyámmal önkéntes "számûzetésbe" vonultunk az uradalom alatti csatornarendszerbe. Apám minden este hozott némi élelmet, hogy ne haljunk éhen. Életem hát a sötétségben kezdtem.
Mikor már az értelem szikrái kezdtek felvillani elmémben és már biztosan jártam, anyám elmesélte mindezt és óvatosságra, illetve csendre intett. Az intelmet naponta többször is hallhattam szájából, de csak ha erõsen koncentráltam, mert a susogó szellõnél alig volt hangosabb hangja.
A csatornában nem sok érdekes volt egy gyerek számára, de feltaláltam magam. Társam az árnyék volt, pajtásom az csend. Egyre nagyobb "utazásokat" tettem a cstornákban. Igyekeztem mindíg halkabb maradni a patkányoknál és mindíg az árnyékokban mozogtam. Az idõ múlásának elõsegítésére patkányokra vadásztam. Esténte pedig anyám tanításait hallgattam az életrõl.
Egy este, amikor szokásos utamról tértem vissza, apám várt "szállásunkon". Tekintetem anyámat kereste, de nem láttam sehol. Apám nem szólt semmit, de az arcán szomorúságot láttam. Kézenfogott és kikísért a csatornából. Bár föld alatti "birodalmamból" voltak "ablakok" az égre, de így teljes pompájában még nem tárult fel elõttem sosem. A levegõ, a hatalmas tér, a csillagok fénye...még azt is elfelejtették velem, hogy milyen helyzetben élek. Egy kis idõre szabadnak éreztem magam. Ám ez a szabadság nem volt hosszúéletû. Apám egy kövér, tiszta ruhájú emberhez vezetett. Már erõsen kopaszodott nyakában és ujjain viszont még az éjszakában is megcsillantak az ékszerek. Szó nélkül a férfi elé állított, majd kinyújtotta kezét. A kövér ember pár érmét csúsztatott a apám kezébe majd karonragadott és elvezetett az éjszakába. Visszapillantottam apámra, kérdezni akartam, hogy mi történik, de az arckifejezése a torkomra fagyasztotta a szót.
A kövér ember a házába vonszolt. Nem is, inkább a palotájába. Hatalmas épületet tudhatott magáénak. Behúzott az épületbe, de nem engedte el a kezem, hanem azzal a lendülettel megindult velem felfelé. Odabent mindenféle színekben pompázott az épület. Festmények, faliszõnyegek takarták a falat mindenütt.
Ám a kövér ember nem hagyott sok idõt a nézelõdésre. Egy szobába cipelt az emeleten és bezárta mögöttünk az ajtót és engem bámult. Ezt az idõt kihasználhattam, hogy körbenézzek a helységben. A szoba elég tágas volt, mégis alig volt fény odabent. Ez a tény a csatorna fényviszonyaihoz szokott szemem nem igazán zavarta, átláttam a félhomályban. A középpontban egy hatalams ágy uralta a teret. Kétoldalán egy-egy kis faragott szekrény, az egyiken egy könyvvel, a másikon egy ezüst kancsóval és két pohárral. A falak mentén szekrények és polcok sorakoztak, az ágy mögötti falon pedig egy tekintéjes ablak kapott helyet.
Ekkor szólalt meg elõször a férfi. Gurdoként mutatkozot be és az ágy felé indult. Elmesélte, hogy õ egy nagyon gazdag ember és bõségesen megjutalmaz, ha jó leszek. Ezt nem igazán értettem, de szólni nem mertem. Gurdo leült az ágy szélére és megtöltötte mindkét poharat. Azután rám nézet és maga mellé hívott. Utasított hogy üljek mellé és igyak. Feültem az ágyra és forgattam kezemben a poharat. Valami vörös folyadék volt benne, de a szaga határozottan kellemetlen volt. Gurdo kigúvadt szemekkel figyelt és mintha gyöngyözött volna a homloka. Óvatosan belekortyoltam az italba. Borzalmas íze volt, de leerõltettem a torkomon.
Gurdo kiitta a magáét, mjd felfeküdt az ágyra és az ölébe vette a könyvet. Szólt, hogy feküdjek mellé, majd kinyitotta a könyvet, kivette belõle a díszes ezüst hosszúkás könyvjelzõt és elkezdett felolvasni. A rész, amit megosztott velem, férfi és férfi közti testi érintkezésrõl szólt. Körübelül egy fél óráig olvasott belõle, ám hagja egyre jobban akadozott és már határozttan folyt róla a víz. Majd egyszercsak letette maga mellé a könyvet és felém fordult. Megkérdezte, hogy figyeltem-e. Némán bólintottam mire õ azt mondta, hogy akkor most mi fogjuk eljátszani a könyv szereplõit. Megráztam fejem, jelezvén, hogy nem akarok ilyet játszani, mire õ megpofozott és megpróbált maga alá gyûrni.
Kétségbeesetten kerestem kiutat a hájas test ölelésébõl. Vergõdésem közben a kezem közé került a könyve. Megragadtam és a fejére csaptam vele. Jó helyen találhattam el, mert Gurdó a fejéhez kapott. Az ütés után kiesett kezembõl a könyv, ahogy Gurdo keze lendült felém, de a könyvjelzõ rám esett. Felpillantottam és láttam, ahogy az a dagadt, izzadt test felém vetõdik, becsuktam a szemem és szinte önkívületi állapotban markoltam meg a könyjelzõt és döftem fölfelé.
Valami meleg csöppent az arcomra, amire kinyitottam a szemem. A könyvjelzõ - életem megmentõje - Gurdo torkába fúródott. Még láttam a szemében a meglepõdés és az értetlenkedés halványodó sugarát, majd kilehelte lelkét. Nagynehezen legörgettem magamról a halott testet. Lenéztem kezemre mely csupa vér volt, majd ismét Gurdo maradványaira. Nem éreztem semmit. Ez volt az elsõ ember, aki a kezeim közt halt meg és nem éreztem semmit. Ám ez a semmi nem rémiszett meg.
Lehúztam pár gyûrût Gurdo kezérõl, majd csendben és halkan elhagytam a házat. A csatornában töltött éveim után nem esett nehezemre észrevétlenül visszajutni az otthont relytõ csatorna bejáratához. Becsusszantam a nyíláson és visszaindultam szálláshelyünkre. Útközben azonban kétségeim támadtak. Már valahogy nem is akartam visszamenni. Ki tudja mikor következik be megint egy hasonló eset. Ahogy közeledtem, úgy váltam egyre hangtalanabb és észervehetetlenebb. Mikor odaértem, anyám testét ládtam a szalmazsákon. Mellkasa egyenletesen emelkedett-sûlyedt. Közvetlenül melléosontam és néztem egy darabig. Majd letettem mellé a gyûrûket és otthagytam.
Visszamásztam a felszínre és nyakamba vettem a várost. Körübelül egy óra mászkálás után egy szekerekbõl álló oszlophoz értem. Mind a 3 kocsi le volt pányvázva, de az állatok be voltak fogva és az elsõ kocsi körül volt némi sürgölõdés is. Nem okozott nehézséget eljutni az egyik kocsiig és belesni a pányva alá. Ládák voltak felhalmoza a kocsin. Úgy döntöttem magam mögött hagyom a várost, így felmásztam a kocsira és megbújtam a ládák között.
Világosodott, mikor megindultunk. Az emberi hagok alapján alig öten lehettek. Körübelül 3 órája zötykölõdhettünk egy erdõben, amikor a lovak hirtelen felnyerítettek és elõlrõl kétségbeesett kiáltást hallottam. Ez után olyan hangok érkeztek, mint amikor fém ütõdik fémnek. 12 csattanást számoltam, mire abbamaradt. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni és óvatosan kilestem a kocsiból elõre felé.
Egy szürke ruhába öltözött férfit láttam öt holtest társaságában, ahogy épp a pengéjérõl törli le a vért. Csodálkoztam, hogy miként képes egy ember ötöt legyõzni, amikor hiltelen megszólalt az idegen, hogy azonnal jöjjek elõ. Meglepõdtem a felszólítására, de félelem nélkül léptem elé. Ha engem is meg akar ölni akkor felesleges bújkálnom, hisz tudja hol vagyok.
Lemásztam a kocsiról és óvatosan elindultam felé. Nem volt eddig se életem így felkészültem a halálra. Viszont nem fogom csak úgy a pengéje alá hajtani a fejem. Úgy választottam utam, hogy az egyik holtest fegyvere melett kelljen elmennem. Amikor a fegyver mellé értem lehajoltam érte és magam elé tartottam.
Az idegen szemében mintha meglepõdés villant volna, de csak egy pillanatig. Megkérdezte mit akarok azzal a karddal, mire azt feleltem, hogy nem megyek könnyen a halálba.
Szemmel nem bírtam követni a mozdulatát, ahogy átszelte a köztünk lévõ távolságot és kiütötte a kezembõl a kardot. Meglepõdésem hatására hátráltam pár lépést, ám õ legugolt elém és megkérdezte, hogy mikor akarok a halálba vonulni. Pár pillanatig gondolkoztam, majd mondtam neki, hogy még nem most. Az arcán mintha átvillant volna egy mosoly. Felemelkedett megfordult és megindult az erdõ irányába. Hátranézett és annyit mondott, hogy kövessem. Õ lett a mesterem, tõle kaptam a nevem, mit azóta is büszkén viselek. Én lettem Eurynome, a félelem nélküli.
Quote from: OrionA most következõ rövidke szöszenetet
...
...
...
1-2 nyelvtani hibától eltekintve (gondolom a késõi gépelés miatt) = :jee: Gratulálok hozzá! Nekem nagyon tetszik! Ilyen elõtörténetû karakternek még én is hajlandó lennék mesélni! :haha:
Quote from: Shiroi1-2 nyelvtani hibától eltekintve (gondolom a késõi gépelés miatt) = :jee: Gratulálok hozzá! Nekem nagyon tetszik! Ilyen elõtörténetû karakternek még én is hajlandó lennék mesélni! :haha:
Én nem. Félõ, hogy elhalványítaná az elõtörténet a kalandot :haha: :) (a.k.a.
aranyos elõtörténet :tezsvir: )
Üdv. újra! :)
Hangtalan esõ
Sötétedik. Nyomasztó csend ül
a városi élet helyére.
Csak a nyirkos levegõ mozog,
nem szól most a fellegek zenéje.
Néma koppanások komponálják
süket fülek édes muzsikáját.
Hali!
Orion
Ezt fogom felhasználni mintául, hogy a játékosaim elõtörténetet írjanak a karaktereikhez :D
Exo
Utolsó sort nem értem :( :lame:
Quote from: DamnatusHali!
Orion
Ezt fogom felhasználni mintául, hogy a játékosaim elõtörténetet írjanak a karaktereikhez :D
Exo
Utolsó sort nem értem :( :lame:
Aztán nem lesz egy játékosod sem :rolleyes: :D
Utolsó sor... én megint csak érteni "vélem".
Ez olyasmi lehet, mint amikor kinézve az ablakon, nem hallod az esõt, csak látod : na ilyenkor szoktam én pl. hallani szép dolgokat... az esõt, az emlékeket .. tudom, ez furán hangzik, de tényleg. Nem csak látni, hallani is lehet a dolgokat. -.-
Quote from: OrionA most következõ rövidke szöszenetet egy szerepjáték karakter elõtörténeteként írtam.
Ha ilyet olvasok, szerepjátékozni akarok. Csak nincs kivel. :bruhuhu: Életemben elõször és utoljára a tavalyi usteam táborban játszottam, de azt sem tudtuk egyszer sem befejezni.
Az írás fantáziadús, és csak egy kicsit sablonos (miért kell minden gazdagnak kövérnek lenni és ékszereket viselni?).
(Egyébként vannak benne helyesírási és stilisztikai hibák, de ugye nem irodalmi mû akar lenni, ezért nem olyan fontos, hogy errõl beszéljek.)
Egy képecske a költészetrõl, remélem tetszeni fog: :)
Poézis
Apró vakondtúrás az elme talaján,
hol a lélek magmája felszínre törhet
s versformára dermedve a lét parazsán
egy kis magból nevel lírai erdõket.
Quote from: ExoEgy képecske a költészetrõl, remélem tetszeni fog: :)
Poézis
Apró vakondtúrás az elme talaján,
hol a lélek magmája felszínre törhet
s versformára dermedve a lét parazsán
egy kis magból nevel lírai erdõket.
Hopp a mindenedet. o.O
Jössz vissza és írsz még ilyet!
Ez nagyon megkapó.
Exo: Ez a két utóbbi versed nekem nagyon tetszett! :jee: Csak így tovább! :)
Hali!
Exo
Remek! :jee:
Köszönöm szépen! :)
Köszönet a kritikákért mindenkinek.
Quote from: DamnatusEzt fogom felhasználni mintául, hogy a játékosaim elõtörténetet írjanak a karaktereikhez :D
Ha ilyeneket kapok még a végén azt hiszem, hogy van fantáziám. :)
Quote from: OrionHa ilyeneket kapok még a végén azt hiszem, hogy van fantáziám. :)
:hehe: :lul: Hát igen, tényleg ne vedd semmibe. Igazán megszokhattad volna, hogy mi itt mindenkit dícsérünk. :lul: :hehe:
Quote from: Pandóra:hehe: :lul: Hát igen, tényleg ne vedd semmibe. Igazán megszokhattad volna, hogy mi itt mindenkit dícsérünk. :lul: :hehe:
Én azért kezdek róla leszokni. Egyébként közkívánatra lehetek fõrohadék ;)
Hali!
Nem akartam lelombozni Oriont, hogy az én játékosaim lusták bármiféle önéletrajzot is írni... :_piszka: :D ;)
Quote from: DamnatusHali!
Nem akartam lelombozni Exot, hogy az én játékosaim lusták bármiféle önéletrajzot is írni... :D
:wtf: Nem Orion-t akartál mondani/írni?
Hali!
Quote from: Shiroi:wtf: Nem Orion-t akartál mondani/írni?
Nem értem mirõl beszélsz? :rolleyes: ;) :haha:
Quote from: RouninÉn azért kezdek róla leszokni. Egyébként közkívánatra lehetek fõrohadék ;)
Á, az már nekem sem jött be. Maradjon a bölcs hallgatás. ;) :lazza:
Quote from: PandóraÁ, az már nekem sem jött be. Maradjon a bölcs hallgatás. ;) :lazza:
Nem az a lényeg, hogy "bejöjjön". Hanem az, hogy ne vethesse senki szemünkre : mi mindenkit csak dícsérünk ;)
Quote from: RouninNem az a lényeg, hogy "bejöjjön". Hanem az, hogy ne vethesse senki szemünkre : mi mindenkit csak dícsérünk ;)
Mi nem is dícsérünk mindenkit. Csak nem mondjuk azt sem, hogy ez nem jó. :angyali:
bár aszondják hallgatás beleegyezés :)
Quote from: kisviragbár aszondják hallgatás beleegyezés :)
Akkor majd cáfolok ;)
Nem írok több verset, nincsen kedves múzsám,
öregecske lettem immár, nem csókol a rúzsám...
Nem szidom a rendszert tovább, számról nem száll átok,
gonosz, csaló gazemberek: eztán sz@rok rátok!
...
.
:haha: Na ez nem enyém, de muszáj voltam ideírni. Informayer hirdetõlapban van minden alkalommal egy ilyen versike,
jó tárasadalomkritikus többnyire ;)
Ez két Ramiz-féle versszerûtlen vers lesz.
Az elsõvel egy kicsit az a helyzet, mint anno Az elkésett üzenettel: a felét úgy írtam le, hogy nem tudom, hogy honnan jött és miért. Csak leírtam. Utána megpróbáltam értelmezni, és befejeztem a "saját agyammal".
(Tudom, hogy hülyén hangzik, de hát mégis ez van...)
A világ kezdete
Lejött a Felhõ-ember a hegyekbõl,
Ujjával ránk mutat.
Szél fújja széles hátát,
Hosszú ujjával ránk mutat.
Aranyló tócsákká olvadunk szét -
Eljött a Csend. Szikrázunk a fényben.
Messzirõl döngnek már léptei.
Felszárít bennünket a szél és a Nap,
Elpárolgunk.
Szétomlanak az órák, a percek.
Mind együtt lebegünk.
Halál a hegyekben
Zokogó hús, síró fenyvesek...
A földre esek, vérzõ szikla-sebet
Markolok kétségbeesetten betapasztva
Tenyeremmel, de tovább bugyognak
A sötét könnyek, elmossák a sok lábnyomot
Elmosnak minden gondolatot
Utat égetnek maguknak, át a csontokon
Omló hús, kinyíló vörös pipacs
Vár rám a legõsibb rokon
Hol ólom-lyuggatta testemen
Kifolyt lelkemben megfürödve
Tisztán áll elém a sejtelem,
Mit magamban hurcoltam eddig:
Csak a test marad
Csak a test zuhan ott össze magában, vérét okádva
Nincsen szellem-alkotó, nem létezem és nincsen
Az õsöreg kéz sem, ami megfogja béna hús-lelkemet
És visszahúz az összes szenvedésen át, kapálózva
A Semmibe
Khmm... na akkor lássunk tõlem is valami... "furát"
Álom volt, ami után ez kavargott bennem, miközben a nyirkos takaró rámnehezedett:
Látomás
Álmot láttam.
Nem is álom volt igazán -
inkább valóság ébrenlét nélkül.
Reszketeg vércsepp
hullott a tenger vizébe
s megfestve azt, eltünt végül.
A parton álltam rettegve.
A szél vadul arcomba
vágta hajam,
mégsem takarhatta,
mint közelít felém újabb látomásom..
Rémálmaim Fenevadja.
Jövõnk ez...
esetleg célunk?
Hiszem..
Nem, érzem, hogy nekem is ez a sorsom.
A homály
sem leplezheti mosolyát,
ahogy lesi minden mozdulatom.
Egyetlen apró hiba,
ennyi kell csak;
vagy ami gyakoribb, a puszta véletlen.
És Õ ott terem - ránkmosolyog - s tûrjük,
hogy lágyan átöleljen.
Nem is tudom. Gyorsan írtam le, azóta (két hónap?) nem is mutattam meg senkinek... nem tetszik, nahh -.-
Hali!
Ramiz
jók! :jee: az elsõben kik a T/3 ? Mert nem jöttem rá!
Rounin
Nah ezt sem értem...
Quote from: DamnatusHali!
Ramiz
jók! :jee: az elsõben kik a T/3 ? Mert nem jöttem rá!
Rounin
Nah ezt sem értem...
Nem csodálom, én sem egészen. De ezt láttam. Mint a Chrono Crossban a tenger áramlása... de ez fekete volt.
Amúgy a halál a lényege az egésznek :(
Az egyesben hol van T/3 ? :confused:
A halál, és az igazi születés.
Quote from: RamizA világ kezdete
Lejött a Felhõ-ember a hegyekbõl,
Ujjával ránk mutat.
Szél fújja széles hátát,
Hosszú ujjával ránk mutat.
Aranyló tócsákká olvadunk szét -
Eljött a Csend. Szikrázunk a fényben.
Messzirõl döngnek már léptei.
Felszárít bennünket a szél és a Nap,
Elpárolgunk.
Szétomlanak az órák, a percek.
Mind együtt lebegünk.
Szerintem Damnatus ezt értette T/3 alatt. S szerintem ez az egész emberiséget jelképezi. (Ramiz?)
Nekem egyébként a három legutolsó mû közül mind tetszik, mert nem is igazán tudom miért, tudom én szeretem az ilyen stílusú mûveket, szóval jöhetnek még! :)
Már elég rég tettem fel ide verset úgyhogy jöjjön egy jó kis beképzelt vers, amit 2002-ben írtam. (de ha valakit érdekel percre pontosan is megtudom mondani, hogy mikor írtam, hol és akkor az adott helyszínen mi is történt...)
És most szóljon az Ego :p:
A jövõ verseAz asztalon egy papír,
De azon nem egy pap ír.
Csak én néven egy lény,
Aki remél,
Hogy e vers aranyakat ér.
Híres lesz e lény,
Nagy jövõket regél.
Olvassátok hát buzgón,
Mert ebben a jövõ titka vagyon!
Ez mi? Pontosan nem tudom.
Béke legyen, s szeretet,
Mert a jövõ benne rejlik meg.
Ne harcolj és ne gyûlölj,
Mert ez romlásba vezet!
Ezzel zárom versemet,
Hisz mondandómat elvetted.
A papírt tovafújja a szél,
S többé már az egy levél...
Hali!
Rounin
Ok, sejtettem, hogy a halálról lesz szó, mert ez a sor tipikus halálkép:
"hogy lágyan átöleljen".
Nekem úgy egészében nem tûnt koherensnek!
Ramiz
Igen arra a versre gondoltam amit Meske is írt! De nem találtam benne olyat, ami az egész emberiségre utalna...
Meske
2 év után már javítgatni is tudnád, és megmaradna az Egod! ;)
Quote from: DamnatusHali!
Rounin
Ok, sejtettem, hogy a halálról lesz szó, mert ez a sor tipikus halálkép:
"hogy lágyan átöleljen".
Nekem úgy egészében nem tûnt koherensnek!
Nem is szántam annak. Pff.. nah, az álmom sem volt az. Kaotikus az egész. Ez meg csak egy papírra vetése félkómás fejjel, nehogy elfelejtsem. Tulajdonképpen egy napló ;)
Meske: egy ötös irodalomdolgozat után született? :)
Damantus: de az miért T/3? :confused: A T/3 az az "õk". A "mi" az a T/1!
Különben igen, az emberek jelenti.
Szép volt, fiúk. Igaz, még így kávé elõtt olvasom, szóval nem fogok mindent (...de még így is -vagy pont ezért- lejött, hogy Rouniné halálvers, és hogy a mi T/1), majd elolvasom pár óra múlva megint, aztán lehet, hogy mondok okosabbakat is. :rolleyes:
Megtaláltam a verset, amit csütörtökön írtam. :D A története az, hogy megkért valaki, hogy írjak a nevében szerelmes verset. Na most nekem ez nem igazán megy, fõleg nem bérbe, ezért nem tettem meg. Viszont csütörtök éjjel egy szórakozóhelyen a kiválasztott fiú druszánja jött oda hozzánk, és akkor már jókedvemben mégiscsak írtam egy verset. Azaz kettõt, az egyik a szerelmes lányka gagyi verse - elég rossz ritmusa van, csak a rím volt a lényeg, azt rakom be, a másik elég malacra sikerült, azt inkább nem. :D
Gábor-Ámor
Megöl a mámor
Ha Rád gondolok, Gábor
Ajkad bíbor bársony
Hajadon a szikrázó nap táncol.
És alakod sem összerogyott sátor
Inkább, mint egy edzett gladiátor
Ki már legyõzött száz aligátort.
Szép vagy, mint egy álom,
Lábamról levesz a sármod
Bármikor, bárhol.
Ha rámnézel, arcom úgy lángol,
Mint egy elromlott radiátor.
Te vagy a legjobb csávó
Ezen a pilisi posványon
És Halas (vagy mi?) sincs túl távol
(Talán) Van ott út is, kétsávos.
Mint száraz föld hûs nyári záport
Hogy felbukkanj a folyosón, én úgy várom
Ezért a büfében lógok az összes órámról
Már biztos a bukásom a vizsgákon.
Eltalált a vak Ámor
S ez olyan, mint egy átok.
Minden más pasitól hányok
Neked velem kéne járnod,
Hát nem látod?
És bejött a srácnak a vers?
Elõször azt akartam kérni, hogy a másikat is tedd be, aztán rájöttem, hogy az is a fiúról szólna, úgyhogy hiába malac. :)
Quote from: RamizÉs bejött a srácnak a vers?
Ilyen hülyeséget nem fogok neki odaadni. :) Ez nem is vers.
Hali!
Ehh, pont siettem, T/1 akart lenni. Ettõl függetlenül továbbra sem értek 1-2 dolgot!
Pandóra
Micsoda világ! Már a lány ír szerelmes verset? ;)
És még malackodósat is :P
Quote from: DamnatusHali!
Ehh, pont siettem, T/1 akart lenni. Ettõl függetlenül továbbra sem értek 1-2 dolgot!
Pandóra
Micsoda világ! Már a lány ír szerelmes verset? ;)
És még malackodósat is :P
Ha akarsz, kérdezhetsz, pm-ben is. (Ezeknek most van értelme. Szerintem. :) )
Pandóra: ne értsd féle Damnatust: mi mindig értékelünk egy jó kis erotikus verset, ha éppen olyan kedved van, hogy írsz egyet. :lazza:
Quote from: RamizPandóra: ne értsd féle Damnatust: mi mindig értékelünk egy jó kis erotikus verset, ha éppen olyan kedved van, hogy írsz egyet. :lazza:
Na neee, ne már itt is elkezdõdjön. Eddig ez a béke szigete volt! Komolyan, kezdek aszexuális lenni. Elég volt kisvirág egy-két ilyen irányú mûve :p :__devil:
Rendben, pontosítok: kéretik kiszínezni fehérre, hogy Rouninnak ne kelljen elolvasnia. :)
(Oké, hagyjuk a témát... maradjunk a klasszikusoknál: halál, szerelem, magány, bor, sör... :D tényleg, írok egy sörverset gyorsan.)
Quote from: RamizMeske: egy ötös irodalomdolgozat után született? :)
Nem, hanem egy töri szakkör alatt, s pont az írás alatt repült be egy galamb a terembe...
Quote from: RouninNa neee, ne már itt is elkezdõdjön. Eddig ez a béke szigete volt! Komolyan, kezdek aszexuális lenni. Elég volt kisvirág egy-két ilyen irányú mûve :p :__devil:
Nyugodjon meg, Drága Lovagom, semmit nem tennék Ön ellenére. :angyali:
Quote from: DamnatusPandóra
Micsoda világ! Már a lány ír szerelmes verset?
És még malackodósat is :P
Ezek a mai fiatalok :ejj: :ad:
Rossz hír
Fájdalmam sikolt,
dühöngve, vadul szaggat -
Atyám! Jöjj haza!
Pandóra : köszönöm szép hölgy, végre valaki, aki nem háborgatja amúgy is zaklatott hormonjaimat :D
Quote from: RouninPandóra : köszönöm szép hölgy, végre valaki, aki nem háborgatja amúgy is zaklatott hormonjaimat :D
Szerintem már ki is dobtam azt a verset. :)
Hideg hullámok
ostromolnak s én fázom,
mert nincs takaróm.
Quote from: RouninHideg hullámok
ostromolnak s én fázom,
mert nincs takaróm.
Ezeket most én nem értem, de lehet, hogy csak nem vagyok ráhangolva. Talán címmel kulcsot adhatnál a szimbólumokhoz.
Quote from: PandóraEzeket most én nem értem, de lehet, hogy csak nem vagyok ráhangolva. Talán címmel kulcsot adhatnál a szimbólumokhoz.
Elsõt orvosoltam, ez meg legyen mondjuk...
nem tudom. Mélyrõl jött, nincs címe.
Hogy legyen, ami szintén mélyrõl jön:
Bebasztam, mint a ló
Holnap pedig megint meló :(
:D
Quote from: BaldyHogy legyen, ami szintén mélyrõl jön:
Bebasztam, mint a ló
Holnap pedig megint meló :(
:D
;) Ez önmagáért beszél. A pillanat tökéletes megragadása :lul:
Hali!
Quote from: BaldyBebasztam, mint a ló
Holnap pedig megint meló :(
Ez a a mûvészet legfelsõbb szintje: :D
A költõ egy természetbõl vett hasonlattal indítja a verset: "bebasztam, mint a ló". A "bebasztam" olyan képi erõvel bír, hogy már szinte magunk elé képzeljük a költõt lóként bebaszva.
A vers közepétõl megváltozik az események ideje, eddig a boldog múltról olvashattunk, a következõ rész azonban a nehéz jövõrõl szól! Kihangsúlyoznám a "megint" szót! Az ember sorsa a munka, bármilyen állapotban ("bebaszva") legyen is, nem menekülhet elõle. A "meló" szó használata csattanóként hat, s a feszültség így a vers utolsó szavában összpontosul.
A vers rímképlete: a,a. A múlt 6 szótagos, a jövö 8 szótagos sorokban írva, így formailag is elkülönül egymástól a két idõsík.
Quote from: DamnatusHali!
Ez a a mûvészet legfelsõbb szintje: :D
A költõ egy természetbõl vett hasonlattal indítja a verset: "bebasztam, mint a ló". A "bebasztam" olyan képi erõvel bír, hogy már szinte magunk elé képzeljük a költõt lóként bebaszva.
A vers közepétõl megváltozik az események ideje, eddig a boldog múltról olvashattunk, a következõ rész azonban a nehéz jövõrõl szól! Kihangsúlyoznám a "megint" szót! Az ember sorsa a munka, bármilyen állapotban ("bebaszva") legyen is, nem menekülhet elõle. A "meló" szó használata csattanóként hat, s a feszültség így a vers utolsó szavában összpontosul.
A vers rímképlete: a,a. A múlt 6 szótagos, a jövö 8 szótagos sorokban írva, így formailag is elkülönül egymástól a két idõsík.
Adj abból az anyagból nekem is ;)
Látom nagyon nehéz lenne legalább kicsillagozni, ugye? Aztán meg néznétek nagyokat, hogy vajon hova tûntek a post-jaitok...
Hali!
Én idéztem egy mûalkotást!
Quote from: RouninAdj abból az anyagból nekem is ;)
Nem jártál eleget magyarórára... ;)
Quote from: RamizNem jártál eleget magyarórára... ;)
Ezt szerintem ne froclizzuk ;) Csak egy sablondumát eresztettem el :p
Ébredés
A nap játéka
szememre ébredést hoz
kora délután.
Quote from: RouninEzt szerintem ne froclizzuk ;) Csak egy sablondumát eresztettem el :p
Én is. ;)
Csillagok halála
Hajnali fények
fakulnak feledésbe
a Nap jöttével.
Társadalom
Halkan sírdogál
egy kisfiú. Szülei
mindig munkában.
Rounin: ha már ennyire ráálltál a haikukra, elmondanád lécci, hogy mik a szabályai? Azért nem mertem sose írni, mert féltem, hogy elrontom. ^^
Quote from: RamizRounin: ha már ennyire ráálltál a haikukra, elmondanád lécci, hogy mik a szabályai? Azért nem mertem sose írni, mert féltem, hogy elrontom. ^^
Ezt egyszer azt hiszem, már leírtam, de legyen:
"A tanka mellett a japán költészetben, melynek múltjában a versforma mindig jeentõs szerepet játszott, a századok folyamán új versalakok tûntek fel, mint pl. a renga 1350 táján, de egyiknek sem volt akkora szerepe ajapán irodalomban, mint a haikunak. A haiku voltaképpen az 5-7-5-7-7, összesen 31 szótagot tartalmazó, ötsoros tankának elsõ három sora, 5-7-5, azaz 17 szótaggal. Ezt a versformát már a XVII. század elõtt használták, többnyire tréfás célra, baráti körben szerzett bökversnek. A haiku abban különbözik a világ minden más lírai versétõl, hogy pillanatfelvétel. Speciálisan japán jellege elõször idegenszerû, mert mint egyetlen filmkocka, bonyolult érzelmek, szenvedélyek kifejezésére alkalmatlan, gondolati tartalmát is is csak sejteti. Pillanatfelvétel fáról, virágról, állatról - az apróbbak elõnyben -, esõcsepprõl, fûrõl, kavicsról, holdfényrõl. De lehet pillanatfelvétel két ember megismerkedésérõl vagy búcsújáról - az elsõ vagy utolsó impresszió félmondatban - a költõ egyetlen mozdulatáról vagy a moháról felesége sírján. A jó haiku a valóság parányi részletének megragadásával felidézi, vagy legalább megsejteti az egészet: a virág mögött a tájat, az évszakot, a béka ugrása mögött az élet groteszkségét, a ködbe veszõ ösvény mögötti halált. A japán költõk, a közhittel ellentétben hosszabb, sõt hosszú verseket is írtak, de, az úgynevezett Tokugawa-Edo-korban (1600-1868) a haiku lett költészetük központi, legkifejezõbb mûfaja."Íme :) És olvass a haiku.hu oldalon sokat, de vigyázz, nem mindegyik felel meg a formai követelményeknek, lévén fordítások. Viszont a lényeget megértheted. Jó azt is tudnod, hogy nem minden "haikum" haiku, hiszen nem mindig a pillanatot fogom meg, bár igyekszem.
Tényleg szeretnek?
Fél év múlva emléknek
is kevés leszek.
Hali!
Rounin
valahogy ezek a haikuk nem olyan ütõsek!
Quote from: DamnatusHali!
Rounin
valahogy ezek a haikuk nem olyan ütõsek!
:) Van ez így.
Nu págágyí, Damnatus! Itt van egy még kevésbé ütõs!
Reggeli kávé
Gõzölög az asztalon.
Csendes pillanat.
Quote from: RamizNu págágyí, Damnatus! Itt van egy még kevésbé ütõs!
Reggeli kávé
Gõzölög az asztalon.
Csendes pillanat.
És akkor mellõzd a negatív megjegyzéseket a mû elõtt, tudod ezért harcoulunk a topic megnyitása óta. Oké? Legfeljebb 1-es betûméret, eldugva, zárójelben ;)
(Jó ez, mit akarsz)
Csak meg akartam védeni a haiku-dat a magam debil csavaros módján. :__devil:
Hajnalka kisasszony megmentõje
[/B]
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit Péternek hívtak. Körübelül 5 éves lehetett, amikor meghalt az édesapja. Az anyja kénytelen volt munkába állni, mert olyan szegények voltak, hogy hozzájuk képest a templom egere volt a leggazdagabb.
Vera, Péter anyukája, minden este Hajnalka kisasszony történetét mesélte el:
[INDENT]Nagyon, nagyon rég, a világ közepén volt egy gyönyörû-szép kastély. Ott lakott Hajnalka királykisasszony, aki olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de õrá nem. Egyszer jött egy gonosz hétfejû sárkány és elrabolta a hercegnõt. Amint eltávozott a sárkány Hajnalkával, a kastély egy koromsötét ronda vár lett. A sárkány pedig elvitte Hajnalka kisasszonyt a világ végére, az ottani várába. A királylány azóta is várja a megmentõjét.[/INDENT]
Péter amikor felnõtt, elhatározta, hogy megkeresi és megmenti Hajnalka kisasszonyt.
- Ne menj, fiam! Ez csak mese, Hajnalka nem létezik. – csitította Vera a fiát.
- Nem baj anyám. Én akkor is elmegyek! – szólt Péterke.
Végül engedett az anyja, és sütött neki hamuba sült pogácsát és tett hozzá finom bort is. Péter nekiindult a nagy útnak. Már elég messze járt a házuktól és betért egy fogadóba, hogy estére megszálljon. Ivott ott a borából, evett a pogácsájából, és szállást kért. Másnap reggel Peti látta, hogy van itt egy istálló, ahol lovat lehet venni, és odament. Körülnézett a lovak között és kiválasztotta magának a legszimpatikusabbat. Az eladó meglátta és így szolt:
- Ingyen nincs ló. 10 tallér az ára!
Igen ám, de Petinek egyetlen krajcárja sem volt, mert odaadta a fogadósnak a szállásért. Így hát úgy döntött, hogy elmegy a közeli tóhoz, és kitalál valamit. Amint kiért, ott látott egy partra vetõdött aranyhalat, aki így szólt Péterhez:
- Ha visszadobol, teljesítek három kívánságodat!
Péter azonnal visszadobta és az elsõ kívánsága az volt, hogy az a ló, amelyiket kiválasztotta semmi fizetség nélkül az övé legyen, és abban a pillanatban ott termett a ló, aki megszólalt:
- Üdvözöllek kedves gazdám! Én egy táltos paripa vagyok, ha sárkányfüvet adsz enni és tüzes vizet inni.
- Hol találok ilyeneket? – kérdezte Peti – Megvan a második kívánságom! Felelj a kérdésemre aranyhal.
- Sárkányréten sárkányfüvet, tûzerdõben tüzes vizet. – felelt a hal.
Péter hamar megtalálta a tûzerdõt és a lovának adott inni.
Elindultak a Sárkányrétre. Útközben Peti meglátott egy kovácsmûhelyt. Gondolta kér tõle kardot és lovagi felszerelést.
- Elõbb fuss versenyt a gepárdommal. Ha legyõzöd, kaphatsz egy kisebb kardot. – mondta a kovács.
- Állok elébe! – felelte Peti.
Elindultak. Péter nem volt valami jó futó, látszott is, mert nagyon lemaradt. Ekkor rájött, hogy a haltól van még egy kívánsága, és ezt kérte:
- Kérlek hal, ha most futok legyek gepárd, ki gyorsan fut.
Átváltozott gepárddá és utolérte a kovács állatát, de nem bírta leelõzni. Nagy nehezen az utolsó pillanatban sikerült legyõzni a másik gepárdot. A kovács odaadott egy picike kardot és elküldte Petit.
Nem sokkal késõbb odaértek a sárkányrétre. Péter megetette lovát, akibõl így táltos lett. Petikének viszont még a szeme is kopogott az éhségtõl, mert már egy szem pogácsája és egy csepp bora se maradt. Egyszer csak arra jött egy háromfejû sárkány. Amint meglátta Petit, rátámadt a fiúra. Hányta a tüzet, karmolt, harapott. Hajolt volna az egyik feje, hogy megegye Pétert, de õ levágta. A másik két feje is odakapott a sárkánynak, de a táltos széjjel rúgta mind a kettõt. A sárkány meghalt, és a gyomrában ehetõ étel volt, amit azonnal megevett Péter.
Tovább indultak, útközben találkoztak egy csapdába esett rókával. Peti kiszabadította, és a róka így szólt hozzá:
- Köszönöm, hogy kimentettél. Jó tett helyébe jót várj! Ha szükséged lesz rám ezt mond: ,,Én kis rókám gyere már, segítségre vár a vár!" – és elment.
Péter odaért a világvégi hétfejû sárkány várába, aki szerencsére nem volt otthon. Péterke belépett, és 100 szobát talált. Végig nyitott mindegyiken, de a 99. zárva volt. A 100.-ban pedig a sárkány hálószobája volt. Kiment a várból, és megkereste a 99. szoba ablakát, ahova bemászott. Ott találta meg Hajnalka kisasszonyt, aki nagyon ronda volt.
- Te nem is vagy olyan szép, mint a mesében. – hüledezett Péter.
- De igen, csak a szépségem eltûnt. Most menj el, mert a hétfejû sárkány megöl, ha meglát. – mondta Hajnalka.
Amint elhangzott ez a szó, a sárkány megérkezett, de Péter nem hátrált meg, sõt inkább a sárkány elé ment. Elkezdtek küzdeni. Peti megpróbálta levágni a fejeit, de visszanõttek. A sárkány tüzet hányt, karmolt, harapott. Péter így szolt:
- Én kis rókám gyere már, segítségre vár a vár!
Azon nyomban ott termett a róka és elkezdte rugdosni, harapni a sárkányt, de az megette. Peti gondolt egyet, és a közeli folyó felé csalogatta a sárkányt, aki belefulladt a vízbe.
Péter beszaladt Hajnalkához, aki gyönyörû-szép lett. A táltos paripa elrepítette õket a világ közepén lévõ várba. Amint odaértek, a kastélyból csodálatos virágzó palota lett. Péter és Hajnalka boldogan ma is élnek, ha meg nem haltak. Aki nem hiszi, járjon utána.
Ezt 6.-os koromban írtam. El is báboztam annak idején, amit felvett apukám. A bábozásnál a háromfejû sárkány belsejébe hamburgereket rajzoltam! :D
Én csak azt nem értem, hogy miért lett szép a Hajnalka.
Mert meghalt a sárkány.
Quote from: MeskeMert meghalt a sárkány.
Ez engem elszomorít. A Sárkánynak kellett volna gyõzni :(
Quote from: RouninEz engem elszomorít. A Sárkánynak kellett volna gyõzni :(
Ez egy gyerekeknek szóló mese (lenne), nem pedig egy sárkány-story!!!! De ha nagyon akarod, írhatok egy olyat is! ;)
Quote from: MeskeEz egy gyerekeknek szóló mese (lenne), nem pedig egy sárkány-story!!!! De ha nagyon akarod, írhatok egy olyat is! ;)
Gyerekeknek???
"- Én kis rókám gyere már, segítségre vár a vár!
Azon nyomban ott termett a róka és elkezdte rugdosni, harapni a sárkányt, de az megette. Peti gondolt egyet, és a közeli folyó felé csalogatta a sárkányt, aki belefulladt a vízbe."
Ez horror o.O :eek:
Mint a népmesék ;) (és azok nem gyerekmesék ;) ) :p
Akkor is. Egy gyerek írta, gyerek fejjel.
(Egyébként azért fullasztottam bele a folyóba, mert már nem tudtam jobbat kitalálni, s mégiscsak úgy az igazi ha heppí end a vége! :p)
De akkor, majd ha lesz idõm írok egy olyat, ahol a sárkány gyõz csakis a te kedvedért! :) (Bár ezen kívül már egy mese és egy detektív sztori (vagy valami olyasmi) van készülõben, de nem baj ezt is vállalom! :))
Quote from: MeskeAkkor is. Egy gyerek írta, gyerek fejjel.
(Egyébként azért fullasztottam bele a folyóba, mert már nem tudtam jobbat kitalálni, s mégiscsak úgy az igazi ha heppí end a vége! :p)
De akkor, majd ha lesz idõm írok egy olyat, ahol a sárkány gyõz csakis a te kedvedért! :) (Bár ezen kívül már egy mese és egy detektív sztori (vagy valami olyasmi) van készülõben, de nem baj ezt is vállalom! :))
:D Ugyan ... :o Az én kedvemért? Ghihi... hagyd el. ;)
Ugyan nekem az lenne a heppiend, ha a sárki gyõzne, de ez csak egyéni ízlés(ficam). Nahh. Majd ha végeztél minden mással :D
Quote from: Rounin:D Ugyan ... :o Az én kedvemért? Ghihi... hagyd el. ;)
Ugyan nekem az lenne a heppiend, ha a sárki gyõzne, de ez csak egyéni ízlés(ficam). Nahh. Majd ha végeztél minden mással :D
A happy end mindig annak a szempontjából az, aki nyer. :p Szóval így nézve minden ilyen "boldogan" ér véget...
A bûnügyi történetet már csak be kéne valahogy fejeznem (bár már egy hónapja is itt tartottam vele), a másik mesének meg még csak a címe és a bevezetõ szöveg van meg írásban (a többi még csak fejben :p)
Nekem most úgy sincs suli pár napig szóval lesz idõm irogatni (legalábbis remélem! :rolleyes: )
Szerintem az lenne a happy end, ha mindenki kibékülne, és szeretetben élnének együtt! :tezsvir:
Végre kész vagyok a bûnügyi történetemmel. :) Még én magam sem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú lesz... :rolleyes: (ezért inkább így raktam be)
Amúgy kb. az elsõ 1/4-e teljes egészében megálmodtam, a többit pedig már csak kitaláltam hozzá.
Véleményeket kérek róla!
(Ezek után elkezdem a sárkány-sztorit írni! ;))
A következõ mesét teljes egészében megálmodtam, de azért teszem be inkább ide, mert nem úgy írom le, hogy ezt meg ezt álmodtam, hanem, mintha egy igaz mesét monadnék el. (Na meg azért is, hogy így talán jobban észreveszitek az e felett lévõ postot :p, ahol A bolti áldozat címû bûnügyi történetem van, hogy OLVASSÁTOK el és VÉLEMÉNYEZZÉTEK LÉCCI! mert nagyon kííívéncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá!)
Itt a mai mesém :):
Mese a narrabisokról
Egy igaz történetet mesélek el most nektek, ami a narrabisokkal esett meg, nem is olyan régen Álomországban. Honnan tudom, hogy igaz? Onnan, hogy a saját két szememmel láttam.
Mi is az a narrabis? Kérdezhetnétek. Ezek nagyszerû állatok különbözõ méretben fordulnak elõ, attól függõen, hogy milyen idõsek. Hosszú, egyenes szõrük van, s roppant kedves állatok. Az arcuk is kedvességüket sugallja, mivel kis pisze orruk, aranyos kis szájuk mindig melegséggel tölti el azt, aki rájuk néz. Általában fekete színûek, de találkozhatunk világosabb szõrûekkel is, ha jól figyelünk. A fülük szinte nem is látszik a hosszú szõrüktõl. Mindenevõ állatok, de a kedvenc elemózsiájuk az egér.
Na de most már kezdõdjék a mese:
Történetünk két igen elszánt narrabisról szól, Nanakuról és Nanuszról. Nanaku volt az idõsebb, már igazi felnõtt narrabisnak számított. Mivel kiskorában elvesztette szüleit, most, hogy felnõtt elhatározta magában, hogy megtalálja õket. Az úton elkísérte kis barátja, Nanusz, aki bizony még kiskölyök volt, de szeretett volna világot látni.
Sokat bandukoltak magukban a hosszú, poros utakon. Már-már kezdték unni, fõleg Nanusz, akinek nagyon nem tetszett a monoton füves táj. Egyszer egy kis faluban jártak, ahol találkoztak egy emberrel, akinek kedves arca valósággal elvarázsolta õket. Így odamentek hozzá, s narrabis-nyelven kezdtek beszélni vele. És lássatok csudát, az ember értette a narrabisok nyelvét.
Nagyon jót beszélgettek, s az ember úgy döntött, hogy csatlakozik a kis narrabisok nagy útjára. Nanusz annyira megbarátkozott ezzel a kedves fiatalemberrel, hogy gyakran utazott a vállán. Nanaku is ráült volna szívesen az ember vállára, de sajnos õ már túlságosan nagy volt hozzá.
Ezek után már nem is volt olyan unalmas az útjuk, mindig volt mirõl beszélgetni az emberrel, s ha Nanusz nem akart sétálni, az ember vállán nyugodtan letanyázhatott.
Telt-múlt az idõ, s lassacskán Nanusz is növekedett. Egyszer egy nagy, széles útra értek, ahol más nem igen járhatott, mert csupa pór volt az egész. Nanaku már lassan kezdte feladni a reményt, hogy valaha megtalálja-e egyáltalán a szüleit, de azért csak mentek tovább, ha másért nem is, de legalább Nanusz világot láthatott, mint szerette volna. Ez az út is elég egyhangúnak mutatkozott az elején, mivel mellette egy hatalmas mezõ húzódott végig.
Azonban egy idõ után a rét égy szép, csendes erdõre váltott át, Nanaku már nem is nagyon nézelõdött, csak ment tovább egyenesen az orra után. Nanusz és az ember pedig utána mendegéltek.
Mielõtt a mezõ erdõre váltott volna, Nanusz valami furcsát vett észre. Hirtelen úgy megijedt tõle, hogy rögtön felszaladt az ember vállára, amire már alig fért fel, de azért jólesett neki, hiszen bizonyos fokig egy támasz volt számára. Erre természetesen az ember is odanézett, s tudjátok mit látott? Egy mamut nagyságú narrabist. Elõször õ sem hitt a szemének, hiszen a narrabisok nem nõhetnek meg olyan nagyra.
Idõvel Nanusz erõt vett magán, s közelített a nagy állathoz. Az ember pedig szólt Nanakunak, mivel õ csak ment tovább folyamatosan, s ha nem szóltak volna, észre sem vette volna a hatalmas élõlényt.
Mire Nanaku is odament, mát Nanusz elõtte állt, s mosolygott. A nagy narrabis nem szólt semmit, mintha észre se vette volna, s tovább falatozta a füvet. Nanaku viszont odament hozzá, s megszólította. A nagy állat most vette csak észre társaságát, s rájuk-mosolygott igazi, nagy melegséggel.
Sajnos nem hallottam mit beszéltek Nanakuval, de azt tudom, hogy beszélgetésük után, Nanaku vidáman pattant a fejére. Kiderült, hogy Nanaku megtalálta édesanyját, aki félig volt csak igazi narrabis, másikrészben mamut volt. Ezek után lassan elindultak az erdõ felé.
Nanusz boldogan nézte végig a jelenetet, hogy barátja végre megtalálta az anyukáját. Majd szólt az embernek, hogy menjenek utánuk, s felmászott a vállára. Elõször elindultak utánuk, de késõbb úgy döntöttek, inkább nem követik õket, hadd legyenek egy kicsit egyedül. Nanusz egy kicsit szomorú volt, hogy barátja elment, de az ember azzal vigasztalta, hogy majd késõbb visszajönnek, s így már Nanusznak is jó volt.
Így hát Nanusz és az ember együtt mentek tovább a széles, poros úton, s hamarosan egy városba értek. Elképesztõ látvány volt ez Nanusz számára, hiszen még sohasem látott ilyen épületeket, s ennyi embert egy rakáson. Ahogy mentek a városközpont felé, egyszer csak egy érdekes épületet vettek észre, ami egy kicsit hasonlított egy narrabishoz. Hatalmas számok voltak rajta, s barna színe volt. Amikor közelebb mentek hozzá, kiderült, hogy nem is csak egy egyszerû épület, hanem egy furcsa élõlény, még Nanaku anyukájánál is furcsább volt. Ez az élõlény nem volt más, mint az ember rokona, s õ bizony innen tanult meg narrabisul. Erre mindketten nagyon megörültek, s örömükben szárnyra keltek, az egész belvárost beugrándozták közösen, s hangos volt az utca a kis Nanusz kacajától. A többi ember persze nem értette mi lelte õket, csak nagy gülü szemekkel nézték õket.
Azonban a nagy játszadozásban nem tudták hova keveredtek, s merrõl jöttek. Amikor vissza akartak menni az ember rokonához, nem találták azt az utat, amerrõl jöttek. Keresték mindenfele, de nem volt sehol. Sajnos a nagy keresésben csak még jobban elkeveredtek. De egyszer csak hirtelen, mintha semmi sem történt volna, megtalálták azt az épületnek álcázott élõlényt. Fel is ültek a nyakára, amit ha kívülállóként nézünk toronynak látszott.
Ott ücsörögtek egy darabig, de Nanusznak eszébe jutott barátja, Nanaku, hogy vajon mi lehet vele, s vissza akart menni hozzá, de új barátját, az embert sem akarta elveszíteni. Végül úgy döntött, hogy útra kel, és megkeresi Nanakut, majd együtt visszajönnek útitársukhoz. Az ember sok szerencsét kívánt neki, s útnak eresztette a kis állatot.
Nanusz eleinte félt egyedül, hiszen eddig mindig valaki más társaságában volt, nem is igazán tudta merre induljon el, de elég hamar találkozott egy másik kis narrabissal, Ikarával, aki mindig is a városban élt egyedül, így elég könnyen kiismerte magát itt. Nanusz is kisegítette, s együtt mentek ki a városból, hisz Ikara még úgysem látott igazi mezõt. Kíváncsi volt rá.
Az út alatt nagyon nagy barátságba került a két kis narrabis, a kis fekete Nanusz, és a kis világos barna Ikara. Igazi játszópajtásai voltak egymásnak, de amikor Nanusz az út mellett lévõ mezõre nézett, mindig eszébe jutott Nanaku, vajon hol lehet? Nem tudta.
A két kis narrabis talán az örökkévalóságig bolyongott a tájakon, s talán még ma is keresik Nanakut, de az is lehet, hogy megtalálták egymást, s visszatértek az emberhez is és most boldogságban élnek valahol. A mese végét nem tudom. De amit elmondtam az bizony így esett meg szóról szóra, betûrõl betûre, Álomországban, ahol minden valóra válhat, ha igazán akarjuk.
Quote from: RouninEz engem elszomorít. A Sárkánynak kellett volna gyõzni :(
Detto. Ezért (is) bírtam nagyon a Shrek-et
Itt ennyire lusták az emberek olvasni, vagy csak nincs senkinek semmi véleménye a két legutóbbi munkámról???
Bocsi a modortalanságomért, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy másoknak hogyan tetszenek...
Quote from: MeskeItt ennyire lusták az emberek olvasni, vagy csak nincs senkinek semmi véleménye a két legutóbbi munkámról???
Bocsi a modortalanságomért, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy másoknak hogyan tetszenek...
Vélemény lesz :zen: Türelem Meske.
Látom te nem hagyod annyiban, mint én szoktam :rolleyes:
Én is annyiban szoktam hagyni, de most nagyon de nagYON de NAGYON DE NAGYON érdekel, hogy mit szóltok hozzá! :)
Quote from: Rounin:D Ugyan ... :o Az én kedvemért? Ghihi... hagyd el. ;)
Ugyan nekem az lenne a heppiend, ha a sárki gyõzne, de ez csak egyéni ízlés(ficam). Nahh. Majd ha végeztél minden mással :D
Tudom, hogy ez tõlem furcsa, pacifista vélemény lesz, de nem az a happy end, ha senki nem hal meg?
Quote from: PandóraTudom, hogy ez tõlem furcsa, pacifista vélemény lesz, de nem az a happy end, ha senki nem hal meg?
Nem :bsd: Ha már nincs, aki harcoljon :__devil: :D
Quote from: RouninNem :bsd: Ha már nincs, aki harcoljon :__devil: :D
De hát "csak a harc, csak az éri meg"!
Quote from: MeskeMese a narrabisokról
.....
Szerintem aranyos. :) Valyom mitõl álmodhattál ilyet?? :rolleyes:
Azért a mamuttal keresztezése egy ilyen kicsi állatnak az elég durva :eeek:
Kicsit furcsa volt, hogy az embernek nincs neve. Az álmodban sem volt?
Quote from: PandóraDe hát "csak a harc, csak az éri meg"!
Mondom happy end csak akkor van, ha minden elpusztul és mindenki. Amikor már senki nincs, aki harcolhatna. Sem fajtársával, sem más fajjal, de még a sorssal vagy az élettel sem. Ekkor lesz csak _igazán_ happy end. >:]
Quote from: DjinnSzerintem aranyos. :) Valyom mitõl álmodhattál ilyet?? :rolleyes:
Azért a mamuttal keresztezése egy ilyen kicsi állatnak az elég durva :eeek:
Kicsit furcsa volt, hogy az embernek nincs neve. Az álmodban sem volt?
Nem, sõt még arca sem volt. Egy kicsit olyan volt, mintha egy bábú lett volna, de tudtam, hogy az egy ember.
De esetleg ezt úgy is el lehet képzelni, mintha egy másik állat lenne a mesélõ, s éppen ezért csak egyszerûren egy embernek nevezi meg.
Hogy hogyan álmodhattam ilyet? Gõzöm sincs. Isten és az álmok kifürkészhetetlenek. Biztos azért álmodtam, hogy írjak egy mesét ezekrõl az aranyos állatokról.
Azért nem volt olyan nagy az a mamut szerû, s Nanaku sem volt olyan kicsi. Ha a méreteket nézzük Nanaku kb. fél méter magas volt, s az anyja kb. 3-4m magas lehetett.
Egyébként lehet, hogy majd írok hozzá egy folytatást "Nanusz újabb kalandozásai", vagy valami hasonló címmel. Ki tudja, lehet, hogy a végén még egy trilógia lesz belõle... :rolleyes:
Quote from: RouninMondom happy end csak akkor van, ha minden elpusztul és mindenki. Amikor már senki nincs, aki harcolhatna. Sem fajtársával, sem más fajjal, de még a sorssal vagy az élettel sem. Ekkor lesz csak _igazán_ happy end. >:]
Beteg, de :jee: kis elmélet. ;)
Egy kezdeti írásom, elsõ verseim közül való! Remélem tetszeni fog! :haha:
Hómezõk
Fák ágain csillog a hó,
Dermedten lóg a pókháló,
És sétálok.
Sétálok a fehér mindenen,
Hópillék ragyognak szememen,
És élvezem.
Hallgatom talpam csikorgását,
A hó halk sikolyát
És hullását.
Ujjaimmal szántok a hóba,
Hideg kúszik a lábamba,
De én még bírom.
Hómezõ fekszik a lábam alatt,
A földrészbõl csupán egy falat,
De most az enyém.
És felrikolt a jeges szél,
Híreszteli itt a tél,
És hallgatom,
Hallgatok.
JUjj, ez jó :)
Quote from: kisviragJUjj, ez jó :)
Shimán... nekem még nem is mutatta a picok :/ :D
Quote from: NeoOzHallgatom talpam csikorgását,
A hó halk sikolyát
Ujjaimmal szántok a hóba,
Hideg kúszik a lábamba,
Nekem is nagyon tetszik, de szvsz: ezen a két rímpáron még lehetne picit csiszolni!
Az elsõben a "csikorgás" szó úgy helyett kéne vmi jobbat találni, a másodiknál pedig a "lábamba" helyett!
nah, kedveskéim
mielõtt rámszolnátok, hogy ezt már postoltam, igen, postoltam, de azóta különféle kritikák és vélemények hatására csiszoltam rajta.
még mindig nem érzem tökéletesnek, ezért ez vsz még mindig nem a végleges változat :)
gladiator (http://kisv1rag.fw.hu/gladiator.doc)
kisvirag
Szerintem jó! Melyik világban játszódik?
alkony :)
fejlesztés alatt állo világ, tobbek kozt én is benne vagyok gardaba :)
és amit majdfogtok jol játszani a táborban is az en meselesem alatt, ha akartok :)
Lehet, hogy már postoltam valamikor már, akkor szóljatok, s törlöm.
De most írogatom fel a régebbi mûveimet a honlapomra (ld. aláírásom).
S találtam köztük egy negyedik osztályban írott gúnyverset egy helyettesítõ tanárról.
Donna Tonna Háj-Báj
Donna Tonna Háj-Báj,
Ez a neve báj-báj.
Donna Tonna Háj-Báj,
Discóba-ba jár-jár.
Donna Tonna Háj-Báj
Szereti a kicsiket,
Játszik néha velük,
Donna Tonna Háj-Báj.
Donna Tonna Háj-Báj
Utálja a nagyokat,
Senki se szereti
Donna Tonna Háj-Bájt.
Donna Tonna Háj-Báj
Igazi neve a:
Nórika néni he.
Donna Tonna Háj-Báj.
(Egyébként még volt más gúnyneve is: TankAranka) :p
Sokat gondolkoztam, hogy ezt az irományt közzé tegyem-e vagy sem, aztán mégis úgy döntöttem, hogy megmutatom az érdeklôdôknek.
Ami a lenti linken van, az a tündérmesém(?) idôrendi vázlatának elsô része, tehát nem egy izgalmas novella, teli csavaros párbeszéddel. Néhol a fogalmazás meglehetôsen pongyola, felszínes, de van, ahol nagyon belemegy a részletekbe. De remélem, ettôl még ki lehet hámozni a lényeget. Készül a függelék, ami majd részletesen elmagyarázza, hogy mi micsoda, miért történt. Ugyanis vannak részek az irományban, amit nem akartam megmagyarázni, az valahogy megszakította volna a helyzet hangulatát. Mondanivalót ne keressetek, idézek Tolkinentôl: ,,a szerzônek nem állt szándékában ilyesmi".
Mégvalami: ez nem a teljes történetet öleli fel, hanem csak annak kb. 1/10-edét, tehát még bôven van hozzáírnivaló. Így is elég hosszú. Azonban folyamatosan írom hozzá a többit, elôbb-utóbb majd csak készen lesz, és persze közben frissíteni fogom a file-t a kész részekkel.
Fontos tudnivaló még, hogy Acrobat (Reader) kell az elolvasásához, ugyanis nem Wordben készült.
Eme ,,elôszó" után következzen a link:
A mesém idôrendi vázlata (http://home.sailormoon.com/wraith666/IDOREND2.PDF)
Kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Majd elolvasom és értékelem! (a függelék mondeuk sokat dobna rajta). ;)
És az én mûvemet (A bolti áldozatot), miért nem olvassa senki, legalábbis nem értékeli, pedig még mindig nagyon, naaaaaaaaaaagyon kííííváncsi vagyok, hogy mások szerint milyen lett...
Quote from: DamnatusMajd elolvasom és értékelem! (a függelék mondeuk sokat dobna rajta). ;)
Oké, kíváncsian várom... ^_^
A (fontosabb) elôzmények amúgy 4966. július 8-ig tartanak. Utána indul el a mese.
Quote from: Soridan...s mikor kialakult, kezedben tartod, látod csillogását, érzed, hogy ezt te alkottad... na ezt most vissza nem olvasom, mert törlöm az egészet :) És nem, nem kell az elmeintézetet hívni, jól vagyok :D
Emlékeztek még erre?
Az elsõ versre, amit Soridan/Rounin ide vésett? Tûrni
Megnyikanni sem tudok szinte, a kínt és a felrebbenõ reményt tapintani tudom, és a végén látom az arcát, a reménytõl megcsillanó szemeit.
Fáj, mert annyira kifejezõ.
Amit eddig olvastam tõle, mind a szívembe markolt. :( (Igaz nem olvastam még mindent, és itt most nem a haikukról beszélek - azok is tetszenek, de másképp.)
Nem csak a vers fogott meg, amit utána írt az is a lelkembõl szól.
Ez az az érzés, ami miatt rettegéssel mutatok meg bármilyen írásomat másoknak - pedig kénytelen leszek meg tenni, mert épp egy regényt írok. :o
Most csatlakozom a sorba hozzátok. :lame: Még nem voltam képes elsõre ennyi verset befogadni (az egyéb írásokhoz még hozzá sem jutottam), de elolvasom majd mindet, mert eddig csupa jóhoz volt szerencsém - véletlenszerû beleolvasással.
Ezt ma írtam: nem szándékosan. Csak egy kétsoros szösszenet, még csak címe sincs - nagyon nagyon rég nem írtam verseket - ezt sem szándékosan, hanem leírtam valamit és ez született belõle:
Kényeztetésed írja fájdalmamnak, amit belül érzek
Simogatásod csillapíthatja csak, hogy belül vérzekÉs akkor jöjjenek azok a verseim, amiket sok-sok éve irtam. Ezek miatt lettem ide írányítva. Igen, nem magamtól osztom meg a közzel, hanem bíztatásra. :p
Eredetileg dátum is van hozzájuk, de inkább azt nem írom most ide, annyira régiek. :P Igaz ezekre is - mint ahogy Rounin írta -, nem kell zártosztály már túl vagyok ezen az idõszakon.
Sírvers
Élt, szenvedett harminc évig
S a boldogságot lelkébõl
Eltaposta a fájdalom.Csak azért ezzel kezdem,hogy a legmorbidabbal legyen az élen.
A következõ, talán az elsõ volt, amit valaha versként leírtam.
Az Ûr
Ülök a semmi közepén,
Várom a megváltást,
Helyette itt a síri csend...
Csillagok
Szférák zenéje,
Tejút rendszer, és
A megváltás nem jön.
Egy mûhold halad
Útján, és érzékelem a
Jelet, mit kibocsájt;
De a megváltás
Várat magára,
Indulok a Nap felé.
Félek,
A Magány magával ránt.
Ülök a semmi közepén,
és nem jön,
A végtelenség elszédít.
Indulok a Nap felé.
Várom a megváltásomat,
De az Ûr magával ránt.
A lelkembõl talán már
Kitépték a megváltás
lehetõségét ... és utána jött az
Ûr.Kétségtelenül formailag szabadvers, de akkoriban nem is próbáltam magamra erõltetni a rímeket és a kötött formákat.
A következõ egy újabb címnélküli szösszenet - de ez a régi idõkbõl.
Szerelmem sírját most lezárom,
Megõrzi titkom, s végleg ott marad.Jöhet a másodiknak írt versem? :haha: Most úgy sem tudtok tiltakozni.
Magány
Üvölteni
A magányom kínját
A világba kiáltani
Szeretném
Futni
Elszaladni a magány
Õrjítõ ürességétõl
Szeretnék
Meghalni
A depresszió magányos
Órájában - megölni magam
Szeretném:( Komment: ezt azért már nem szeretném.
Távozz tõlem csendben
Ne bánts
Ne zavarj
Felébresztettél magányom
Édes csendjébõl
Ne vedd el tõlem
A magányos óráimat
Szerelmeddel
Felzaklatod depressziós énemet
Ne szólj és
Ne érints meg
Tested forrósága
Elveszi az álmaimat
Ne vedd el
A magányomat
Ne vedd el
Az álmaimat
Szerelmed fáraszt
Nincs hozzá kedvem
hogy viszont szeresselek
Ne zavard meg a világomat
Távozz tõlem csendbenKomment: itt egy másik, ami végre nem annyira depis.
Igen is, nem is
Várom, hogy jöjjön el hozzám,
Várom, hogy itt legyen nálam,
Várom, hogy lássam arcát,
Várom, hogy halljam hangját,
Megfogja két kezem,
Ölelje testemet.
Várom, hogy menjen el,
Aztán hadd felejtsem el,
Többé ne lássam szemét,
Többé ne halljam szavát,
Ne érintse kezem kezét,
Ne ölelje testem többé át.Furcsa szerelmes versek, elismerem. :o A következõ, amit most utolsónak írok ide, az késõbb dalszöveg lett, fel is került egy demora. Talán nektek is tetszik, bár hasonlít érzelem világában a többihez. (A dal miatt egyszer átlett írva, a szótagok miatt, de ez az eredeti változat.)
Menekülés
Menekülök a fény elõl
Sötétre és magányra vágyom
Elbújok a világ elõl
Csend és magány az én világom
Ha keresnek, ne árulj el,
Ne mondd meg, hogy hol vagyok
Hagyd, hogy magányos csendem
Élvezhessem zavartalanul
Mondd, hogy beteg vagyok
Mondd, hogy nem ismersz
De ne fedd fel a titkom
S te is maradj távol tõlem
Ha úgy érzem, hogy hiányzol
Majd megkereslek és
Édes órákat fogunk együtt tölteni
De addig kérlek várj még
Ha sokáig eltûnök a szemedelõl
Akkor se félts, én így boldog vagyok
Velem van Õ, a magány, a szerelemEnnyit bemutatkozásul. Huuu lehet azért irtam ide ennyit, mert félek, szétszedtek, és többet nem merek. Azért ne kíméljetek, majd csukott szemmel olvasom. :merci:
Quote from: TiaroAz elsõ amit ide szösszentenék, a kedvenc haikum
...
A második egy saját darab, szintén nem a legvidámabb, de ez van.
Orgonabokrok árnyai között...
...
... Semmi se örök!
Az ilyen emlékeket szívesen õrzöm én is, ritkán adatik az életben.
Szomorú? Mint a lírai irodalmi remekek elég nagy hányada.
Nagyon tetszik. Írj még sokat!
És egy valami, ami a hajnali olvasgatás közben született bennem:
Emlék
Séta a parton
Egy beszélgetés veled
Kavicsba rúgok.
:o
/me körbeugrálja Nethireet, welcome in the club!!!!
és hümm, szééétszedni? dehogyis :)
ezek jók...
szinte tapintható bennük az érzelem... és egyébként is, én a nagyon jó írj még ilyet kritikuscsoporthoz tartozom, majd az ügyeletes rendeskritikusok megmondják jól :)))
Csak így tovább, írogassatok! (ha lesz idõm, vizsgák után elolvasom.
Quote from: kisvirag/me körbeugrálja Nethireet, welcome in the club!!!!
és hümm, szééétszedni? dehogyis :)
ezek jók...
szinte tapintható bennük az érzelem... és egyébként is, én a nagyon jó írj még ilyet kritikuscsoporthoz tartozom, majd az ügyeletes rendeskritikusok megmondják jól :)))
Köszike *szemlesüt* kisvirag.
Hát-hát-hát. Miután ezeket feltettem ide teljesen használhatatlanul eldobandónak ítéltem a többit abból a korszakomból, amikor ezek születtek - de az a minimum, hogy átírandók itt-ott.
De annyira azért no-panic nem vagyok irigy. Szóval lesz még itt vers a tollamból. Már csak azért is *szemlesüt- irul-pirul*, mert reggeli magányomban a verseitek megihlettek, és írtam néhány ilyen 5-7-5 szótagos játékot a gondolataimmal. Igaz ezekben nincs akkora érzelem, mint ami kisviragnak tetszett. Majd lesz olyan is.
Elõtte azért olvasás eredményeként a vélemények:
Angel:
Két év ---> igen, igen, tecc, miért nincs tõled több? :jee:
Reggie Gordon:
Elõkardom --> tipikus. Szerepjáték hajnalban. Az elsõ sor már nekem is elhagyta ajkaimat hajnaltájt, álmosan, az utolsó enemy megpillantván. :jee:
Ramiz: Elkésett üzenet -->Teccik, sejtek csak valamit, de én sem értem. A saját álmaid jelképeire, neked kell jelentést találnod. :zen:
Fogok még írni véleményeket, de most itt álljon néhány újabb agyszüleményem - a ma reggeliek.
Régi házRepkény a falon
Ablak alatt borostyán
Pergõ vakolat
TudattalanIllanó álmok
Megfogalmazhatatlan
Vonzódásaim
HázasságMeredten nézlek
Még mindig te vagy velem
Idõnk csak pereg
VáltozásValami új jön
Valami egész más lesz
Én itt maradok
ParkSustorgás éjjel
Csiripelés hajnalban
Zsibongás nappal
SzertartásTûz, lángok, pernye
Halotti máglyarakás
Egy élet elmúlt
ÕsökKihalt temetõ
A sírok közt sétálok
Virágot hoztam
SorsomMegadom magam
Testestõl és lelkestõl
Sodródom tovább
FájdalomBánatom folyam
Mely egyre jobban duzzad
Az élet csalt meg
emmm
jujh
ezek jok
de télleg
a régi ház teccik nagyon
de az ott ugye borostyán akar lenni? (nem kötekedésképp, csak a typohibákra azert illik felhivni a figyelmet :)) )
Quote from: kisviragemmm
jujh
ezek jok
de télleg
a régi ház teccik nagyon ...
köcike *meghajol*
Nem akarok floodolni, de elindítottatok bennem valamit.
Nem tudom merre
Sodor a szél magával
Egy porszem vagyok
Quote from: Nethireeköcike *meghajol*
Nem akarok floodolni, de elindítottatok bennem valamit.
Nem tudom merre
Sodor a szél magával
Egy porszem vagyok
:) :zen:
/me ünnepélyesen megkéri Nethireet, hogy állja a sarat helyette is, míg kivájja magát gubójából ;)
/me errefelé nem ismeri a flood fogalmát :)
az azt jelenti, hogy írsz még soksok szép és jó verset, és megosztod velünk? *ártatlan tekintet*
Quote from: Rounin:) :zen:
/me ünnepélyesen megkéri Nethireet, hogy állja a sarat helyette is, míg kivájja magát gubójából ;)
Azért írj majd te is -.- szépen kérlek, kellenek a fájdalmasan szép szavaid az ihletemhez -.-
Itt egy újabb:
Fázom a lelkem
hideg örvényeitõl.
Jégvirág leszek.
Quote from: kisvirag/me errefelé nem ismeri a flood fogalmát :)
az azt jelenti, hogy írsz még soksok szép és jó verset, és megosztod velünk? *ártatlan tekintet*
Hát akkor merek tovább irogatni -.- egy kicsit még.
Ez nekem nagyon fájó vers, mert igaz.
Anyám
Életet adtál,
Megetettél,
Ringattál,
Terelgettél,
Ápoltál,
Megvertél,
Bíztattál,
Kergettél.
Magányom
óráit te
tetted azzá,
ami.
Hûtlenné tettél,
Elviseltél,
Kényeztettél,
Majd megöltél.
Ez jó! Grat! :jee:
De vége nem épp Happy End! :(
Quote from: HVp213Ez jó! Grat! :jee:
De vége nem épp Happy End! :(
Az itt elég ritka ;) :(
Quote from: RouninAz itt elég ritka ;) :(
Nem nagyon járok erre, most is csak véletlenül keveredtem ide... Gondoltam ha itt vagyok beleolvasok!
Szal nem tudhattam...
Quote from: HVp213Nem nagyon járok erre, most is csak véletlenül keveredtem ide... Gondoltam ha itt vagyok beleolvasok!
Szal nem tudhattam...
Sebaj, máskor is gyere. ;)
Amit írtam igaz, a lelkem belehalt, és vérzik.
Friss élmény meg kellett fogalmazni.
Talán lesz szép is, happyendes is, ha egyszer túlleszek ezen. -.-
:zen:
Kitagadás
Szavad, akár egy
Kard, amely lefejezett,
jól lelkembe mart.
Huhh :eeek: mi történt itt?
Üdvözlet, Nethiree! Hétvégén végigolvaslak.
Grat Nethiree a verseidhez! Ez a legutolsó nekem különösen tetszik! :jee:
Én is írtam 2. osztályos koromban egy verset az anyámról, de annak nem volt ilyen a vége (a thread mélyén valahol meg is lelheted...:)(az a címe, hogy Anya))
Remélem még mindig úgy gondoljátok, hogy írjak, és felkészültetek a következõre. Ezt a héten írtam. :rolleyes:
Lélekvár
Elmúlt egy álom,
Újat álmodok.
Szebbet, mint elõbb
Bársonyos puhát.
Becsukott szemmel
Képzelgek tovább.
Ringatom magam,
Kizárva harag,
Düh, félelem.
Szebb így a világ!
Feledni enged
Keserû lelkem.
Hagyom, hogy most újra
Magával ragadjon
Minden, mi édesen
Kényeztetõ érzés
Melengeti szívem,
Elbódítja lelkem.
A képzeletem
Játszik csak velem,
Mások már sosem.
,,Nõj már végre fel"
Meredten néznek:
Kedvem mi lelte?
Úgysem értitek!
Miért mondjam el?
Bezárom inkább
Magam egy várba,
Melyet szép csendben
Lelkemben építek.
Nem jut be semmi,
Nem bánt már senki,
Nem okoz csalódást
Kegyetlen valóság,
Elringat halkan,
Lágyan egy dallam.
Várom, hogy teljen
Magányos percem,
S vegye át helyét
Egy egészen új kép:
Lágy ködben úszó,
Fodrozódó tó.
Lebegek ernyedt,
Ellazult testtel,
Széttárt kezekkel,
Elvakult szemmel
Hullámok ölén
A víz felszínén.
Mámorországban,
Álomvilágban
Bármivé legyek,
Nem köt le gúzsba
Múltba ragadva
Az emlékezet.
Gondom nincs már több,
Én már nem küzdök
Hiábavalóan,
Marcangolóan
Vadul elragadó,
Sivár világgal.
Angyali arcú,
Törékeny kislány
Testébe bújva,
Szememben újra
Örömöm csillan
Ártatlanul.
Kisodor lassan
Hullámok anyja,
Szelíden ölel,
Alig enged el,
Lankás tóparton,
Árnyas fák alatt.
Köd tûnik, nap kél,
Langy szellõ szárít.
Arcom ég felé
Fordítom, máris
Káprázat vakít
Nem hiszi szemem.
Felhõk gomolya
Alatt már látom,
Ahogy érkezik
Szárny suhogva,
Arctalan árnyként
Gyönyörû angyal.
Elõttem éri el
Lába a földet,
Szárnyai többet
Már nem rebbennek.
Lép egyet felém
Mosolya szerény.
Kezét kinyújtja,
Hívogat halkan.
Ne féljek tõle -
Súgja a szívem.
Magával ragad
Szép pillanat.
Repesve verdes
Izgatott szívem.
Egy lépés felé,
S minden enyém
Lehet, mit lelkem
Oly régen remél.
Megérint szelíd,
Szívtépõn kérõ,
Fájón csillogó,
Lágy pillantása.
Engedem kezét
Kezemhez érni.
Jéghideg ujjak
Kezemre csúsznak
Megmarkol erõs,
Inas férfikéz.
Magához húz, vonz
Halk suttogással.
Fülembe súgja
Amit már tudtam:
Én hívtam kusza
Szép álmaimmal,
Keserûn édes,
Áhító vággyal.
Megindul lábunk
Párás pázsiton,
Egyetlen lépés
S máris indulunk.
Kezem erõsen
Markolja övét.
Elgyengült testtel
Követem messze
A fellegekbe.
Magához ölel,
Amint elérjük
Az ég peremét.
Lenézek s látom,
Apró világom,
Ahonnan oly nagy
Kínnal elvágytam.
S nem érzek mást
Csak távolodást.
Lehunyom szemem,
Arcom a szélbe
Vakon merítem,
Fejem könnyeden
A vállán pihen,
Elhagyom magam.
Pille könnyen éri
Lába a talajt,
Amint megérzem
A talpam alatt,
Tovább nem ölel,
Elenged karja.
Szemem kitárom,
Kezemet fogva,
Vezet magával,
S álomi tájon
Meglátom a várat:
Mit lelkem épített.
Quote from: NethireeRemélem még mindig úgy gondoljátok, hogy írjak, és felkészültetek a következõre. Ezt a héten írtam. :rolleyes:
Lélekvár
...
Ez tök jó!!! :jee:
Csatlakozom! Jó lett! (és már majdnem Happy End feelinges:p)
Nethiree, :hail:
Nagyon jó, hogy itt vagy.
Quote from: PandóraNethiree, :hail:
Nagyon jó, hogy itt vagy.
Rounin sejtelmesen mosolyog. "Quorum pars magna fui" Én megmondtam, én bizony megmondtam. *büszkén tekint utódjára*
Nethiree:
:hail: :kiraly: :angyali: :whoah: :appl: :appl: :tezsvir: :tezsvir:
Quote from: NethireeRemélem még mindig úgy gondoljátok, hogy írjak, és felkészültetek a következõre. Ezt a héten írtam. :rolleyes:
Lélekvár
VÁO :lol: !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ezt nevezem :jee: Minden elismerésem :cool: !!!!!
Quote from: NethireeLélekvár
Nem semmi, nagyon komoly!! Grat hozzá! :jee:
Quote from: NethireeLélekvár.
Respect!!
Edit: mert nem adom a szátokba inkább a verselemzést - sajnálom, meggondoltam magam. :rolleyes:
Mindenkinek köszönöm a gratulációkat, teljesen zavarba jövök. :merci:
Egyedül
Magamra maradva
Állok a világban,
Nincs mögöttem senki,
Nem véd engem semmi,
Sem pajzs, sem páncél
Sem szülõ, sem testvér.
Magamban kell várni,
Szélben, viharban állni
Szemben mindennel,
Põrén, meztelen lélekkel.
Kapaszkodók nélkül
Védtelenül, háttértelenül
Talpamon megállni,
Eredményre várni,
Ítéletet hallani,
Életemrõl, tetteimrõl,
Édes, bús szerelmeimrõl
Magzataimról, gyermekeimrõl,
Agyszüleményeimrõl,
Kezem alkotta széprõl,
Eszem diktálta mûrõl,
Érzékek sugallta képrõl.
Nem véd meg senki.
Nem kértem semmit,
Feloldozást sem,
Megváltást sem.
Tenni akartam,
Szárnyalni vágytam.
Fellegek közt szállni,
Csillagok közt hálni,
Tenger alá merülni,
Sellõkkel szédülni.
Szabad szellemmel,
Szabad lélekkel,
Szabad eszmékkel,
Szabad szívemmel,
Alkotni vágytam.
Gúzsba kötött kézzel,
Lebilincselt ésszel,
Rabláncra vert szívvel,
Láncra vert lélekkel,
Nem tehettem.
Elhagyok mindent.
Eltépek mindent.
Kiátkoznak.
Kiátkozok.
Magam maradok
Egyes egyedül.
Hát ez HÛÛÛ meg minden! :jee:
(http://img182.echo.cx/img182/3364/362468np.gif)
(a végére csak nem lett Happy End :p)
Quote from: HVp213Hát ez HÛÛÛ meg minden! :jee:
(http://img182.echo.cx/img182/3364/362468np.gif)
(a végére csak nem lett Happy End :p)
Ne várj Happy Endet. Tõlünk soha.
csak egy kis agyrémkép, aminek nincs címe, csak egy tanka féle:
Elég lett ebbõl
Hip-hop kívül maradtam
Felmondtam nyomban
Nincs robot, nincs már hajrá
Nem pattog fõnök pajtás
Quote from: RouninNe várj Happy Endet. Tõlünk soha.
Már mondtad!!! EMLÉXEM!!! De megigérte hogy lehet egyszer sikerül egy olyat is írnia :p
edit: Ez is jó! :jee:
HVp213: Most még nem, sajnálom.
Quote from: NethireeHVp213: Most még nem, sajnálom.
Miért sajnálod? Én kérek elnézést! És sajnálom hogy nem vagy olyan lelkiállapodba hogy Happy-s verset irj "nekünk"!
Éjjel
Sötét az éj, sötét az érzés
Sötét a kín, sötét a kétség
Sötéten izzik bennem a vér
Mélybe taszít, merülni hív
A fájdalom lassan lelkembe ég
Vakítón izzó lávafolyam
Emészti lelkem, szívembe mar
Sápaszt a hold, erõmet szívja
Hajnal sem hozhat sokkal jobbat
Elzsongít tompán egy kábulat
Szemem lezárom, vakon is látom
Hogy húz egyre mélybe egy álom
Duhaj képzelet tréfál velem
Hullámzik minden érzelem
Felfogni nincsen értelem
Eljön a reggel, éget a nap
Fájdalom, kétség velem marad
Edit: Elnézést mindenkitõl, nem hangulat rombolási céllal írok :(
Quote from: NethireeEdit: Elnézést mindenkitõl, nem hangulat rombolási céllal írok :(
Elnézve, amíg a minõségi szint megmarad :/ (bár nem szívesen nézem el ;) )
Egy halvány kép
Csillagfényes éjszaka
Ültünk a tóparton
Halk hullám csobaj
Ölelt minket andalítón
Néztem az arcod
A félhomályban
Árnyak táncát
Lágy vonásaidon
Szemed kékje fénylett
Mikor rám néztél
Csillogott az éjben
Dacolva sötéttel
Holdfény táncolt
Játszott a vízen
Hangod bódított
Csak nekem énekelt
A kezedben gitár
Ujjaid a húrokon
Lágy dalt dúdoltál
Szívemhez szólót
Nyári zöldek illata
Langyos szellõ sóhaja
A víztükör bársonya
Minket ölelt
Nem maradt más emlék
Arról az egyetlen éjrõl
Csak a bús, andalító dal
S kék szemed ragyogása
Ha felragyog a telihold...
Mélysötét éj telepedett a világra.
Fekete fellegek áthatolhatatlan tömege takarta el a tömérdek csillagot és a fenséges Holdat.
A menny nem nyugodhatott.
Szél süvített. A fák lombjának hol halkuló, hol erõsödõ, ám szakadatlan
zúgásának kísérteties zenéje egy utolsó keringõre szólította a sárga leveleket,
mik hasztalan kapaszkodtak a fájdalmasan nyögõ ágakba.
E bús haláltánc közepén néma, mozdulatlan árny bontakozott ki.
Rezzenetlenül, érzéketlenül szemlélte a kavargó mindenséget.
Elméjét egyetlen gondolat töltötte be.
Egy jól... túl jól ismert gondolat, érzés... Mi elkerülhetetlenül beteljesül...
Csak pár pillanat...
S elérkezett az õ ideje.
Az árnyékba burkolózó ifjú szája szegletében halvány mosoly játszott. Már rég beletörõdött.
Tudta, hogy ki õ... hogy mi õ valójában.
A felhõréteg foszlányai közt felderengett, majd teljes, sápadt fényességében
felragyogott a telihold. Sugarai körülölelték a néma alakot...
Kétrét görnyedt.
Tudta, hogy ki õ... mi õ...
Ám még mindig nem volt képes teljesen magába építeni az átváltozással járó kínokat...
Érezte, ahogy egész vázrendszere átformálódik; tagjait különös bizsergés járta át.
Fekete szõr lepte be testét.
Felvetette fejét, s szemei megvillantak az éjszakában.
A Holdat bámulta, mi teljességében, tisztán ragyogott fölötte.
Feléledtek benne az állati ösztönök...
s hangosan, lelkeket dermesztõen bégetett egyet.
:D
Quote from: AleyneHa felragyog a telihold...
Argh... :lol: :lul: beteg.. ez fájt.
Ne félts!
Ne félts, nem vagyok gyenge,
Hogy magam a földbe verjem.
Értem: tennivalóm rengeteg
De én is tudom, mit kell megtennem.
Ne félts, nem vagyok bolond,
Hogy magam a földbe tiprom.
Sehol a kõ, melyben megbotlom,
Se az óriás, ki egyszer eltapos.
Ne félts, nem vagyok õrült,
Ki a pokolban, nyugton ül.
Mutasd nekem Lucifert, a tûzt,
Ki egykor majd lángjai közé ûz.
Ne félts, jól vagyok így,
Lépek, ha egyszer hív.
Tudni fogom a kínt,
Csak kérem tõled: Bízz!
Végre! Már azt hittem egyedül vagyok. Hajrá, csakígy tovább Hedgy és Aleyne!:jee:
Na sikerült elolvasnom a verseket, bár úgy megrágni õket most nincs idõm. A lényeg: tetszenek, csak így tovább!
Néma kiáltás
Jókedvem halvány emlék neked
Mint álom, mely elillan reggel
Hiába nézel, ölelsz, ringatsz
Csak pazarlod rám kedves szavad
Mosolyomat most nem láthatod
Kacajomat most nem hallhatod
Szememben fájdalom kavarog
Jókedv csillogása elapadt
Szomorúságom fáj szívednek
Keserûségem meg nem érted
Látom, hogy segítenél rajtam
Látom, hogy vigasztalhatatlan
Magányommal eltaszítalak
Fájdalmam magadra vetted már
Fájdalmam egyre neked sajog
S bánatod bennem sikong, jajong
Ez ördögi kör, gyötör egyre
Összetör, elnyel és felemészt
Hiába ordítok, könyörgök
Hiába fognám meg a kezed
És hiába nyújtanád nekem
Szétcsúsznak ujjaink nedvesen
Markolnánk egymás tenyerébe
De a levegõt ragadjuk meg
Nem segíthetsz, nem segíthetek
Elvesztünk, meghalunk, kárhozunk
Míg csak nézed szomorú szemem
Nethiree: nagyon ügyes vagy, csak így tovább! :jee:
A két hét távollétem alatt megírtam az ígért irományokat, így szépen sorban berakosgatom. :)
Elõször is itt van, amit Rouninnak ígértem. Remélem tetszik ;)
Sárkány - story
Nagy robajjal, zajjal hatalmas tûz pusztított a réten. Csak úgy füstölögtek a még meglévõ fûcsomók. Mi történhetett itt?
Ez nem volt más, mint két sárkánycsalád ütközete, mivel már több éve harcolnak egymás ellen, de már maguk sem tudják, hogy miként is kezdõdött ez a viszály.
Az egyik családnak Glorm volt a feje, a másiknak Esztedon. Réges-rég nagy békességben éltek egymás mellett, de valamiért megromlott a kapcsolatuk, azóta egymáshoz nem szólnak, csak csatáznak.
A rét lakói nagyon megelégelték már ezt az értelmetlen harcot, mivel napról napra felperzselik a szép mezõt, elég gyakran egy-két kisebb ártatlan állatka is áldozatul esik, mert véletlenül éppen rossz helyen van... Így sokan el is költöztek, de voltak olyanok, akik mégiscsak itt maradtak, mert bíztak abban, hogy hátha megjavul a sárkánycsaládok közti kapcsolat. Sajnos azonban nem tûnt úgy a helyzet, mert továbbra is ész nélkül harcoltak.
Glorm legkisebb fia, és Esztedon egyetlen leánya szerelmesek lettek egymásba, s egy kis ideig a rétlakók azt hitték, hogy így talán kibékül végre a két család. De tévedtek, mert az egyik ütközet során mindketten súlyosan megsebesültek, és emiatt csak még jobban elmérgesedett a harag a két család között.
Akik továbbra is kitartottak az eddigi lakhelyük mellett, arra a döntésre jutottak, hogy külsõ segítséget keresnek a sárkányok kibékítésére. Sokáig nem találtak senki, aki segíthetne nekik, de egy napon megjelent köztük egy ember. Elõször meg is rémültek tõle, mivel egy igazi lovag volt hatalmas kardjával a hátán nagyon ijesztõ. Miközben jött, hosszú haja csak úgy lobogott a szélben. Azt hitték, hogy mindjárt lekaszabol mindenkit, még a sárkányokat is, de tévedtek, mert ez az ember teljesen más volt, mint képzelték...
Rupert lovag segítõ-szándékkal jött ide, ugyanis hallott a sárkányok viszályáról, s a rétlakók siránkozásáról.
Elõször Glormékhoz ment, akik majdnem megölték szegényt, mivel nem tudták mit akarhat, úgy voltak vele, ha már ember, biztos csak ártani akar nekik... De õ állta a sarat, s csodálkoztak is a sárkányok, hogy miként is bírja ki erõs tüzüket. Egyszerû volt a magyarázata: tûzálló páncélt viselt. Ezért csak beengedték barlangjukba.
Picur, a legfiatalabb fivér súlyos sérülése miatt még mindig nyomta az ágyat. Rupert értett az efféle sérülésekhez, és szívesen segített nekik. Különféle gyógyfüveket kellett összeszedni, melyek a világ különbözõ pontjain találhatóak.
A sárkányok persze könnyen repkedtek ide-oda, így hamar meglett minden hozzávaló. Ezekbõl a lovag gyógyitalt kevert, s odaadta Picurnak. Valamint sebeit ápolta. Ily módon hamarosan meggyógyulhatott a fiatal sárkány.
A vitéz kikérdezte Glormot, hogy miként is kezdõdhetett, s miért is harcolnak egymással a családok. Az öreg sárkány Rupert elsõ kérdésére nem tudott sokat kinyögni, de a háborúra számtalan indokot tudott felsorolni, amit hatalmas vérszomjjal hadart. A lovag próbálta lecsillapítani, mert indokai nagy része a háború során keletkezett, vagy ,,csak úgy" indokok voltak.
- Ezzel nem sokra megyünk... - gondolta magában Rupert.
Megpróbálta gondolatban visszavezettetni a családfõvel a történteket. Végül ott lyukadtak ki, hogy úgy kezdõdhetett, hogy Esztedon kicsi fia a területükre lopakodott, s elcsent némi elemózsiát, erre persze Picur húga is felfigyelt, s elkezdett incselkedni vele, amibõl nagy veszekedés tört ki. Természetesen Glorm az egészért Esztedont hibáztatta.
Rupert elment a másik családhoz is, hogy az érme másik oldalát is meghallgassa. Cassandrát is meg kellett gyógyítania, s Picurhoz hasonlóan járt el.
Ezek után Esztedont is kikérdezte, s õvele is visszajátszatta az idõt. E sárkány verziója alapján Glorm kislánya jött át az õ területükre, s kisfiától akarta volna ellopni az elemózsiát.
Rupert sokat törte a fejét, hogy vajon melyik lehet az igaz, s végül arra a következtetésre jutott, hogy mindkettõnek és egyiknek sem...
Ugyanis rengeteget kutakodott a helység történelmében, s különös dologra bukkant: sok évvel ezelõtt lakott errefele egy pökhendi herceg, aki nem igazán kedvelte a sárkányokat, úgy ahogy van el akarta pusztítani az összest, és mivel egyedül túl gyengének bizonyult kiirtani õket, inkább egymás ellen uszította a két családot. Elcsent egy kis sárkány-ételt Glorméktól úgy, hogy eltûnését észrevegyék, s megkínálta vele Esztedon kisfiát, így õt gyanúsíthatták az elemózsia ellopásával.
Majd a herceg kényelmesen hátradõlt, és végignézte a csaták sorát, ám egy ilyen ütközet során õ is tûzvonalba került, s elégett a nagy lángban...
Már csak a két sárkánycsaládot kellett megértetnie ártatlanságukról. Összehívta a két családfõt, és elmondta nekik, hogy mit talált. (Persze e közben a két sárkány majdnem összemarakodott.) Elõször nem akarták elhinni a történetet, azt hitték, hogy biztos csak Rupert találta ki, de õ hivatalos okiratokat mutatott nekik, s lassan-lassan csak megtört a jég.
A rétlakók közben idecsõdítették a családok többi tagját is, akik elõször majdnem egymásnak ugrottak, de meglátták Esztedont és Glormot, miközben kibékültek, s a viszály befejezõdött. A szerelmes sárkányok is összejöhettek, s hamarosan nagy lakodalmat csaptak.
Sokan meg akarták köszönni Rupertnek, hogy végre kibékült a két család, de miután elvégezte dolgát elnyelte a kámfor, nem látta többé senki. Biztos elment máshova is segíteni népek kibékítésével...
A többit majd egy következõ postomban rakom fel. :)
Elnyelte a kámfor? :_piszka: ;)
Ezt csak azért, nehogy kitörõ örömömben nyakadba boruljak ;] Aranyos lett, kösziii :D
Quote from: RouninElnyelte a kámfor? :_piszka: ;)
Ezt csak azért, nehogy kitörõ örömömben nyakadba boruljak ;] Aranyos lett, kösziii :D
Én köszönöm, hogy ezt megírhattam. ;)
És akkor itt a következõ:
Mese a fehér lovagról
[/B]
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis, szegényes család. Boldogságban élt együtt a két kisgyerek anyjukkal. Az apuka sajnos már nagyon régen meghalt... Az idõsebb gyermeket Gabikának hívták, aki sokat segített az anyjának a házkörüli dolgokban, pedig még csak 10 éves volt. A húga, Ágika 8 éves volt, s nagyon szerette a bátyját.
Az anyuka minden este különféle meséket mondott gyermekeinek, ahol szinte mindig egy daliás szõke herceg fehér lovon volt a fõhõs. Ez Ágikának roppantul tetszett, ám testvére lassan-lassan már kezdte unni, hogy miért kell a fõhõsnek szõke hajúnak lenni, s a lova miért mindig fehér, miért ne lehetne egyszer egy barna hajú – az õ haja is barna volt – fehér ruhás lovag a fõszereplõ. Mennyivel is jobb lenne...
Sokat elmélkedett azon, hogy mi lenne, ha egyszer õ lehetne a fõszereplõje egy ilyen mesének...
Egyik este, mikor már vége volt a szokásos mesélésnek, s a gyerekek aludni tértek, csudás dolog történt Gabikával.
A pöttyös pizsamája gyönyörû, fehér ruhává változott, és a húga rózsaszín hálóinge azonos színû estélyi ruhává változott. Ám jött egy gonosz koromfekete páncélt viselõ bácsi az ablakon keresztül, s elrabolta Ágikát.
Gabi rögtön utána sietett, de õk már messze földön jártak. Szerencsére a házuk mellett legelt egy szép, barna lovacska, gyorsan fel is pattant rá, hogy utolérje õket.
Miközben lovagolt azon gondolkozott, hogy vajon miként gyõzhetné le a fekete lovagot, ha még kardja sincs. Szerencsére épp útjába akadt egy kovácsmûhely.
A helyi kovács jószívûen megszólította:
- Üdvözlégy fehér lovag, mit kívánsz?
Gabikának furán hangzott ez a ,,fehér lovag" kifejezés, de azért tetszett neki.
- Jó napot! Kardot szeretnék kérni, hogy a gonosz fekete lovagot legyõzhessem, mivel elrabolta a húgomat.
- Segítenék én szívesen egy ilyen jóképû fiatalembernek, csak hát sajnos beleejtettem a kútba a kalapácsomat...
- Én szívesen kihúzom!
A kovács beleegyezõen bólintott, és megmutatta neki a kutat, s Gabi már mászott is lefele, hamar meg is találta amit keresett. Amint felhozta észrevette, hogy ez azonban nem egyszerû kalapács, s a kovács elmesélte neki a varázserejét.
Ezzel csodás erejû kardokat lehet készíteni, amivel szinte bármit le lehet gyõzni, de a kovács Gabi orrára kötötte, hogy a fekete lovag legyõzéséhez nem elegendõ ennyi, hanem némi furfang is kell.
Gabika megköszönt a kardot és a tanácsot, s már útnak is indult, hogy megmentse kishúgát.
Már órák óta lovagolt, de még mindig nem találta meg a fekete lovag várát, valószínüleg jól el is tévedt, s már eléggé elfáradt szegény. Ezért lepihent a mezõn, ahol éppen tartózkodott.
Reggel, amikor felkelt lovából csodálatos táltos paripa lett, mivel ezen a réten csodafû termett, amit ha egy ló megeszik, akkor táltos lesz belõle.
Ezek után már könnyûszerrel megtalálta a fekete lovag várát, aki éppen otthon tartózkodott.
- Párbajra hívlak fekete lovag! Állj ki ellenem, ha mersz! – kiáltott Gabika.
Erre a fekete lovag csak jó nagyokat kacagott, s bátran kiállt ellene.
Kemény ütközetett láthatott az, aki éppen arra járt, mert hiába volt Gabinak csodakardja, ugyanis a fekete lovag nagyon erõs volt. De a ruhaszínek is elõresegítették ifjú hõsünket, mivel a nagy meleg miatt a fekete lovag csak úgy fõtt, míg Gábornak csillogott a szép fehér ruhája, méghozzá ellenfele szemébe. Ezt ügyesen ki is játszotta, s nagy nehezen, de mégiscsak legyõzte ellenfelét.
A fehér lovag kiszabadította kishúgát, s ekkor egy érdekes hangra lett figyelmes:
- Ébresztõ gyerekek! Vár az iskola!
Gabika anyukája volt, a reggeli ébresztéssel. Ekkor jött rá, hogy az egész csak egy álom volt, de milyen szép kis álom...
Az álmosat majd holnap, vagyis inkább úgy mondom, hogy szunyálás után rakom be, mert az még nincs begépelve... Addig is van mit olvasni. :)
Quote from: MeskeÉs akkor itt a következõ:
:D Kezdem magam megint nagyon kisgyereknek érezni :]
Quote from: Rounin:D Kezdem magam megint nagyon kisgyereknek érezni :]
Majd valszleg fogok írni egy mesét ebbe a Coccolino mesemozgalomjába is, hátha bekerülök a könyvbe... Egy próbálkozást megér... :)
Na meg úgyis ingyen lehet küldeni meséket, és hát akkor miért ne, még esetleg nyerhetek is vele. :) (Bár amilyen szerencsém van, úgyse fog tetszeni nekik, amit írtam... Hát igen, még meg se írtam, s már így lehordom magamat...:p)
Szóval a kedves kisgyerek úrfi várhat még tõlem meséket. :DMegvolt már az esti mese, mehetsz lefeküdni. :hehe: A Mackó úr is bebújt már az ágyba azzal a kis manóval, s alukál. A jókisfiúk ilyenkor már szépeket álmodnak a pihe-puha ágyikójukban. Végy példát az én icipici bátyuskámról, Moháról, már õ is hajcsizni tért... :p
A fantáziád kimerithetetlen! :p (szerencsénkre)
És a "jó" kislányoknak is már aludni kéne... :__devil:
Quote from: HVp213A fantáziád kimerithetetlen! :p (szerencsénkre)
Köszike... :p
QuoteÉs a "jó" kislányoknak is már aludni kéne... :__devil:
Hol látsz te itt jó kislányt? :P
Ha tudnád mit jelent a nevem, akkor azt is megtudnád, miért foglalkozok én az ittlévõ kisfiúk alvásszükségletével, de azért se mondom meg (még), hadd törd rajta egy kicsit a fejed. :hehe:
Quote from: MeskeHol látsz te itt jó kislányt? :p
:lol:
Quote from: MeskeHa tudnád mit jelent a nevem, akkor azt is megtudnád, miért foglalkozok én az ittlévõ kisfiúk alvásszükségletével, de azért se mondom meg (még), hadd törd rajta egy kicsit a fejed. :hehe:
Nekem is nagyon jó a fantáziám... :__devil: (csak "néha" elszabadul :haha: )
Akkor itt van az álomom tisztázata is befejezéssel, meg egy-két dolgot megmásítottam benne.
Az áruház – szigeten
[/B]
Egy hatalmas szigeten vagyunk, az északi féltekén egy óriási hegy található. A teteje szép, lombos fás, gyönyörû növényzete van. Belsejében pedig egy áruház szépségipari részlege mûködik, ahol a kedves vendégek akár jakuzzikba is ülhetnek.
A hegytõl keletre az áruház péksége van, ahol folyamatosan sütik a különbözõ péksüteményeket, ezért mindig friss árúhoz juthatunk. Ha innen elindulunk dél felé, akkor a játék-részlegen át a könyvtárba juthatunk.
A szigeten mûködik egy villamos is, ami szinte teljesen körbemegy a helységen. Így az óriási áruház egyik pontjából könnyûszerrel egy másikba juthatunk. A villamossín körülbelül 30 centiméterrel lentebb van a talajszinttõl. Egy kocsi felépítése a következõ: körben egy keskeny szegélye van kerítéssel, ahol éppen, hogy csak elfér egy ember. A kocsi elején pedig egy kis erkély van pár székkel, így néhányan ott is utazhatnak. A kocsi mind a két oldalán kézzel nyitható ajtó van, és így lehet bejutni a belsõ üléstérbe.
A sziget dél-délkeleti csücskén pedig egy lakóház található, ami a mi házunk. A történet is innen kezdõdik, azon belül is az én szobámban.
Éppen feküdtem az ágyamban, amikor anyukám felkeltett azzal, hogy készítsük elõ Djinn meglepetés buliját. Õ is épp egy hatalmas tortát készített. Itt volt az ünnepelt jövendõbelije és a testvére is...
Hogy miért is ünnepeltük Djinnt? Bekukkantottam az öcsém szobájába, s máris megtaláltam a választ: ott volt természetesen az öcsikém és a bátyám is, valamint egy õsember. Ez az, ami miatt Djinnt lehet ünnepelni, hiszen õ találta meg az elsõ élõ õsembert a Földön!
A bátyám próbált valamit kezdeni vele, de nem sokra ment, már a kommunikációnál elakadt...
Én gyorsan összekaptam magam, s elindultunk az öcsémmel és anyukámmal az áruházba, hogy vegyünk némi hozzávalót az óriás tortához. Felszálltunk egy villamos belsõ terébe, de én inkább az erkélyre mentem, ám odajött egy kisebb csoport óvodás, így a szegélyen keresztül át kellett mennem. Ott pedig egy banda fiú volt, s közülük az egyik kiszemelt magának. Ki is mentünk a szegélyre, és beszélgettünk egy kicsit, de amilyen jóképû volt, olyan züllött természetû, ezért igyekeztem minél hamarabb faképnél hagyni.
Anyámékkal leszálltunk a villamosról a játékoknál, s elmentünk egészen a könyvtár széléig, ott nézegettünk pár könyvet, és amikor innen éppen indulni készültünk észrevettük, hogy az egyik játékos polcon egy másik õsember van ébredõben. Gyorsan eldugtuk, hogy senki ne vegye észre, s gondoltuk majd visszajövünk érte késõbb, amikor már kikelt.
Mentünk volna a pékség felé, de útközben megláttam egy régi ismerõsömet a barátaival, és õ is észrevett engem. Egy darabig csendben néztük egymást – közben pedig öcsémék továbbhaladtak -, majd õ némi erõt vett magán, odajött hozzám és ezt mondta:
- Nem tudom miért sírtam el mindi magam...
Ugyanis korábban bármikor találkoztam vele, szinte mindig az lett a beszélgetés vége, hogy elsírta magát. Hogy miért, arra sosem jöttem rá...
Ezek után igyekeztem volna öcsémék után, de a péknél ismét találkoztam a villamoson lévõ sráccal. Arra akart rávenni nagy züllöttségében, hogy lopjunk némi kenyeret. Én természetesen elhátráltam tõle, s igyekeztem az áruház szépségszalon része felé.
Itt összetalálkoztam apukámmal és egy haverommal, akik szintén anyámékat keresték. Átvágtunk a jakuzzik között, ahol sokan bíztattak volna a fürdõzésre, de mi csak mentünk töretlenül elõre.
Hirtelen megjelent az öcsém, felém loholva, anyukám is kocogott utána. Sietni kellett az ébredezõ õsemberhez, nehogy valaki észrevegye és elvigye...
De közben a villamos is elromlott a hegy belsejében, s mivel apukám volt a sín-pályának az egyik építõje, ezért oda is kellett rohanni... Anyukám és az öcsém biciklivel igyekezték megtenni a távot, én pedig futottam utánuk és felkapaszkodtam a hegytetõre, ahol éppen vadászat folyt, ezért igyekeztem minél gyorsabban eltûnni innen...
*****
Mivel apámék a villamossal bíbelõdtek, ezért én elszaladtam az ébredezõ õsemberhez. Szerencsére épp idõben értem oda, még nem vette észre senki. Gyorsan haza is vittem, s akkora már mindenki otthon volt, kivéve persze Djinnt, aki viszont bármikor megérkezhetett, így minél hamarabb el kellett készülni a meglepetéssel.
A torta hamar elkészült, gyorsan el is dugtuk a spájzba, bár elég nagy volt, így éppen, hogy csak befért. Gyönyörûen feldíszítettük a házat, s így vártuk az ünnepeltet.
Hamarosan kopogtattak az ajtón, ez nem volt más, mint Djinn. A bátyám nyitotta az ajtót, közben a többiek elbújtak, majd amikor bejöttek az elõtérbõl mindenki egyszerre kiáltotta:
- MEGLEPETÉS!!!
Djinnek tátva maradt a szája, fõleg amikor meglátta az óriási tortát.
Miközben eszegettünk a hatalmas süteménybõl és egy jót buliztunk, elmondtuk Djinnek, hogy találtunk egy másik õsembert is, ami valószínûleg a másik párja lehet.
A szigeten nem is találtunk többé õsembert, de ezzel a kettõvel is már elég sokat megtudhattunk a régmúlt idõkrõl, s ez nem lett volna, ha barátunk, Djinn nem találja meg az elsõ élõ példányt.
***** Aki olvasta az Álmok threadben ezt az álmomat (az õsemberes), és nem akarja az egészet újra olvasni, hanem csak a befejezésre kíváncsi, annak elég ha kb. innentõl (a csillagos résztõl) olvassa. :)
:jee: :haha: :appl:
Most már akár ki is adhatsz egy álmoskönyvet!
Quote from: Sidney:jee: :haha: :appl:
Most már akár ki is adhatsz egy álmoskönyvet!
Régebben már gondoltam arra, hogy majd egyszer összegyûjtöm az érdekesebb álmaimat, s szépen megírom õket, majd mehet is kiadásra valami olyasmi címmel, hogy
"Álmok tengerén" (hehe ezt a címet viszont most találtam ki, de nem is olyan rossz... :p)
Még lehet, hogy a különbözõ álmokat összefûzném, s akár regény is válhatna belõle. Most is van (még mindig ugyan az, amit már vagy ezerszer megemlítettem) egy könyv, amit az egyik álmomból kezdtem írni.
De az a baj ezzel, hogy rengeteg idõt igényel. Legszívesebben viszont csak ezt csinálnám, s talán még meg is lenne, jó is lenne, de hát ne törjek már nagy babérokra, úgysem fog sikerülni, mert nem vagyok benne olyan jó....
Megint untatnálak benneteket egy verssel. ;) Eszembe jutott egy rövid horrorfilmes jelenet és muszáj volt leírnom. :__devil: Mit gondoltok?
Távolodó álom
Közelít a hajnal, de el nem érhet,
Útját állja tengernyi sötét felleg;
Beborult az ég, de a lepel már bomlik;
Tízezernyi vijjogó varjúra oszlik.
Húszezernyi fekete gyémánt omlik le,
Húszezernyi fekete szárny suhog, rettent.
Egy pillanatban, mintegy parancsszóra
Egyzserre csillan fényük; ide tartanak!
Jéghideg szelet hoznak magukkal;
Csípõs leheletük torkodra ragad.
A félelem apró férgei kúsznak a nyakadon,
Míg villámcsapás rohan végig a hátadon.
Fehérség lepi el a környéket hirtelen;
Tiszta köd tör a varjak tömege ellen.
Láng csap fel az egyik varjú körül
Körbenéz, hogy lássa: nincs egyedül.
Mellette emésztõdik el tízezer társa,
Bár az õ végüket immáron nem láthatja.
Nem marad más, csak hamu, s egy csepp vér...
Ez a földre hullik, míg azt felkapja a szél.
Feleszmélsz, s vértengerben lebegsz,
Túlvagy a hajnalon, a nap felkelt.
Quote from: HedgyMegint untatnálak benneteket egy verssel. ;)
Engem sikerült untatnod...
.
.
.
Ezzel a baka megjegyzéssel. Szokj le róla. Vagy úgy jársz, mint a többiek. Át leszel nevelve. :hehe:
Quote from: RouninSzokj le róla. Vagy úgy jársz, mint a többiek. Át leszel nevelve. :hehe:
Jó, akkor megnevelem magam, gomenne. ;)
rég jártam erre és nagyon szégyellem...soksok jóról maradtam le :(
(de már elkezdtem visszaolvasni!)
mostanában nincs ihletem. vizsgaidõszakban valahogy mindig lenne, csak idõm nem nagyon...de egy versikét azért leírtam, úgy Zanador-módra (értsd: éjjel felkeltem, és a sötétben gyorsan papírra vetettem, nehogy reggelre elfelejtsem:D). Egész jól tudok írni úgy hogy nem látom amit írok! :p
nem a kedvencem, de azért az enyém! :)
A megálló balladája
Hideg novemberi nap
Várom, hogy jöjjön a vonat
Egyedül
Fenekem a padra fagy
Felém lépsz, kérdem ki vagy
Nézel
Fekete hajadon hópehely
,,Mond csak, szabad ez a hely?"
Leülsz
A vonat befut. Jön vagy marad?
Szívem torkomon akad
Indulok
Kesztyûm ölembõl földre hull
Felém nyújtod szótlanul
Elveszem
Mennék de elkapod kezem
Elmosolyodsz kedvesen
Leülök
Fénylõ novemberi nap
Innen nem jár több vonat
Végállomás.
Quote from: norikoEgész jól tudok írni úgy hogy nem látom amit írok! :p
nem a kedvencem, de azért az enyém! :)
Egyébként a villanyt fel lehet kapcsolni este :D.
Kicsit sárga, kicsit savanyú, de ami narancsunk :lol:
Na a lényeg: szerintem tök jó lett. A befejezés is tetszik, bár nekem valahonnan ismerõs...
Quote from: DamnatusEgyébként a villanyt fel lehet kapcsolni este :D.
Kicsit sárga, kicsit savanyú, de ami narancsunk :lol:
Na a lényeg: szerintem tök jó lett. A befejezés is tetszik, bár nekem valahonnan ismerõs...
fel lehet, de akkor hunyorogni kell, és kimegy a szemembõl az álom.
ismerõs? nahát, honnan?
Fene... szervízbe kellett adnom a mobilom, eredményeként féltucatnyi haiku elveszett, amik sehol máshol nem voltak meg -.-" Kezdem még jobban útálni a vv-fonokat (vagyok valaki ;) )
Noriko: hm hm, tetszetõs :] Ismerõsnek nekem csak a hangulata tûnik^^ (I want Tiaro back! Now! :whimper: )
Hitetlen sotet az a'lom me'lye
belemerulve-ragadva kapa'lodz,
menekulni proba'lsz, de egyre
me'lyebbre, es me'lyebbre taszit
a ka'osz, a va'gy, a hit.
aki meg emlekszik a Maya-s irasomra (amikor a pappno elveszti hatalmat)
az talan erteni fogja e rovidke reszletet. Regota erik bennem a tortenet folytatasa, de meg sosem jutottam oda, hogy rendesen megirjam. Most itt egy ima, ami valoszinuleg benne lesz a sztoriban.
"Ghan, te termeszet ura, ki mindent latsz, nezz le ram, es szand meg halando szolgad. Hatalmat adtal, es vettel el tolem, hibaimert a buntetest levezekeltem. Kerlek, utoljara pillants halando, gyarlo lanyodra, a termeszet szulte almaira. Szabadits fel kotelekeimbol, engedd, hogy immar a magam utat jarjam. Engedj elterni utadtol, hogy magam valaszthassak. Ember vagyok, torz arcmasod, lelked egy darabja. Add nekem ezt a darabot, hogy magam donthessem, kihez is tartozzak.
Szabadits fel, es engedd, hogy azt szerethessem, akit en szeretnek, istentol, embertol fuggetlenul.
Szabadits fel, es engedd, hogy ne csak teged kovesselek.
Szabadits fel, es engedd, hogy meghallhassak. bekeben.
Amen"
Quote from: kisviragaki meg emlekszik a Maya-s irasomra (amikor a pappno elveszti hatalmat)
az talan erteni fogja e rovidke reszletet. Regota erik bennem a tortenet folytatasa, de meg sosem jutottam oda, hogy rendesen megirjam. Most itt egy ima, ami valoszinuleg benne lesz a sztoriban.
"Ghan, te termeszet ura, ki mindent latsz, nezz le ram, es szand meg halando szolgad. Hatalmat adtal, es vettel el tolem, hibaimert a buntetest levezekeltem. Kerlek, utoljara pillants halando, gyarlo lanyodra, a termeszet szulte almaira. Szabadits fel kotelekeimbol, engedd, hogy immar a magam utat jarjam. Engedj elterni utadtol, hogy magam valaszthassak. Ember vagyok, torz arcmasod, lelked egy darabja. Add nekem ezt a darabot, hogy magam donthessem, kihez is tartozzak.
Szabadits fel, es engedd, hogy azt szerethessem, akit en szeretnek, istentol, embertol fuggetlenul.
Szabadits fel, es engedd, hogy ne csak teged kovesselek.
Szabadits fel, es engedd, hogy meghallhassak. bekeben.
Amen"
Emlékszem. Szép ima. Szvsz passzol is oda. (de akár IRL ima is lehetne )
(egy kicsit IRL is)
Sikeresen elnémultam már megint pár hónapra, de se ezért, se azért, hogy most újra megszólalok, nem kérek bocsánatot.. :)
Sokminden jár már megint a fejemben, és éppen ezért nem nagyon kap egyik se hangot. Ennek köszönhetõen elég keveset irtam, és azok se olyanok, amiket megérné terjeszteni. De persze azért most is hoztam egyet. Nem tudom mikor irok legközelebb, úgyhogy addigis további jó szórakozást. :)
UI.: ez a ballada nekem tetszik.
Homokban, porban nyomunk sem marad.
Itt vagyunk, de csak kevesen látnak.
Ha néha ránk néznek eltûnünk,
de a lelkekre jelet vetünk.
A csillagot öt fényes ággal:
örömmel, haraggal, félelemmel, vággyal,
és végül a nyugalom parazsával..
emlékezz rá, ha már láttad:
egyszer neked is volt társad.
Lehullik az ég mögöttünk
egy más világból visszajöttünk.
Áldás, átok mind elfogyott,
adtuk, kaptuk ahogy jutott.
Szorítsd magadhoz, rejtsd el,
emlékezz rá, ha elesel.
Tõlünk kaptad, veled marad
Számold csak a csillagokat!
Azt hitted belsõ dal,
de mi súgtuk neked,
hogy ha már a szavunk elhal
emlékünk tovább vigyed.
Ezt kérjük cserébe:
Emlékezz a jelünkre.
Mert jöttünk és eltûnünk,
voltunk és még leszünk,
de most elmegyünk.
Zanador, ez nagyon szép volt! :) :jee:
Ha már itt vagyok... :)
Múzsámhoz
Elbûvöltél, múzsám lettél,
S bûbájt hoztál világomba.
Mosolyoddal bevezettél
Egy szerelmi kolostorba.
Két szép szemed csillogása
Finom kézzel, incselkedve
Gyöngyfátylat vet angyalkákra
S gyönyörködõ szemeimre.
Kicsi szád ha engem szólít
S cirógatom arcocskádat,
Minden szavad majd elbódít,
Vágyom édes csókjaidat.
Quote from: Rounin(I want Tiaro back! Now! :whimper: )
Me too.
Megálló balladája. :jee:
És íme a bónusz versem HVp213-nak és Necridnek! :)
Kegyelem
Kegyelem kell nekem,
Kegyelem fegyverem.
Kegyelemmel élj velem!
Kegyelem szóljon hozzád,
Kegyesen szólok mostmár.
Ez a kegy nem egyre megy.
Üdvözüljön, aki érti,
Mert ez a lényeg, hé ti!
A kegy sose téved!
Kegyelem kenyerem,
Kegyelem kell nekem.
Kegyelem, kegyelem...
Hát ez elég béna lett, de hát ejfélkor már nincs erõm jobbat írni... :o
213213213213213213213213213213
:merci: Meske :jee:
Jó lett ez! THX! (verset még nem irtak nekem...;)) :jee:
Quote from: ZanadorHomokban, porban nyomunk sem marad[...]
Auch bizony. Kellemesen lehangoló szösszenet. Ezen félre kell vonuljak egy fa alá töprengeni :|
Elnémulás
Hiába szólok,
Már hallani sem akarsz,
Inkább hallgatok.
(Edit)
Ezt a múltkor elfelejtettem feltenni:
Élet
Egy sóhajnyi lég
Ennyi elég, hogy éljek
Egy lágy szellõként
Vágyak csatája
Fénylõ olajfolt
szivárványát ámulom
lehajtott fejjel.
Szívem vinne messzire -
szívem itt tart örökre.
Edit: életem elsõ tankája anélkül, hogy valaha is utánanéztem volna más, igazi tankának. -.- Félek, nem mernék belekezdeni, ha megtenném -.-
Quote from: RouninVágyak csatája
Fénylõ olajfolt
szivárványát ámulom
lehajtott fejjel.
Szívem vinne messzire -
szívem itt tart örökre.
Edit: életem elsõ tankája anélkül, hogy valaha is utánanéztem volna más, igazi tankának. -.- Félek, nem mernék belekezdeni, ha megtenném -.-
:jee: :zen: :appl:
Csak így tovább, rég vártam ilyesmire ;)
Esõ
Csendes sustorgás
A kövön, csak peregnek
Egyre az ég hûs,
Enyhet adó könnyei
Bánatom is el mosva.
Himnusz a Kínhozókhoz
A Fekete Szárnyú Horda
Bolygók ezrei állnak sorba
Hogy lakóikat vidd a halálba
Nincs szépség, nincs szeretet
Nincs élet, mi létezhet
Csak szenvedés, fagy s sötétség
Csak halálhörgés, és szenvedés
Csak siralom és temetés
Milliárd szenvedés okozója vagy
Te Fekete Szárnyú Horda
(A mesémhez készült. Aki olvasta, tudja kikrõl szól.)
Csalódás
Utolsó remény
foszlott szerte ma este
a hold fényében.
Quote from: RouninCsalódás
Utolsó remény
foszlott szerte ma este
a hold fényében.
:jee: tetszik -.- *hug* Ne-chan
Ha hozzam szol, csak
e'get, a'm hallgata'sa:
a pokol tuze.
fajo szep uzenet valakinek, aki higgyen barmit, maig nagyon szeretem.
ez álom talán.
mélyen belém égettve
Felejteni! most...
csendben ült, és figyelte a vizet.
Már szürkült. A nap egyre mélyebre bukott, és egyre vörösebb lett. Apró virágszirmok úszkáltak a szinte mozdulatlan vizen.
Csak ült, csendben, elmélázva, a gondolataiba merülve. Várt.
csendben ült, és figyelte a vizet. Már szürkült. a Nap egyre mélyebbre bukott, és egyre vörösebb lett. Vörös, sárga, rozsdabarna falevelek úsztak a szinte mozdulatlan vizen.
Csak ült, csendben, elmélázva, a gondolataiba merülve. Várt.
csendben ült, és figyelte a vizet. Már szürkült. a Nap egyre mélyebbre bukott, és egyre vörösebb lett. A jégrétegen vékony hóréteg feszült, itt ott egy-egy madárnyomtól felszakítva.
Csak ült, csendben, elmélázva, a gondolataiba merülve. Várt.
csendben ült, és figyelte a vizet.
Már szürkült. A nap egyre mélyebre bukott, és egyre vörösebb lett. Apró virágszirmok úszkáltak a szinte mozdulatlan vizen.
Csak ült, csendben, elmélázva, a gondolataiba merülve. Várt.
ki tudja mióta. Tegnap? Múlt hét, múlt hónap, múlt év?
De várt, rendületlenül, mert tudta, hogy el fog jönni.
csendben ült, és figyelte a vizet. Már szürkült. a Nap egyre mélyebbre bukott, és egyre vörösebb lett. Vörös, sárga, rozsdabarna falevelek úsztak a szinte mozdulatlan vizen.
Csak ült, csendben, elmélázva, a gondolataiba merülve. Egy õsz hajtincs rakoncátlanul az arcába lógott. Várt.
csendben ült, és figyelte a vizet. Már szürkült. a Nap egyre mélyebbre bukott, és egyre vörösebb lett. A jégrétegen vékony hóréteg feszült, itt ott egy-egy madárnyomtól felszakítva.
Csak ült, csendben, elmélázva, a gondolataiba merülve. A nyugtalan gondolatok még mélyebbre vágták megcserzett arcán a ráncokat. Várt.
A gyenge kis öreget napnyugtakor érte a halál. csendben, a vizet figyelve halt meg, szívében még ekkor is mélyen lángolt az utolsó, hamis, õrült érzés: a REMÉNY.
és Õ még ekkor sem jött el.
Quote from: kisviragcsendben ült, és figyelte a vizet.
[...]
és Õ még ekkor sem jött el.
Tetszetõs alapötlet (kár, hogy veszettül ismerõs máshonnan) valamint nem utolsó kivitelezés, de a mondatokat túl széttörtnek érzem, valahogy nem koherens :|
Edit:
Haikuban nem "égettve" hanem "égetve" :hehe:
két elég gázos nap után egy éjfélkor megírás lehet a mentségem... megint csak egy elsõ gondolat leírása, mint általában :)
Quote from: kisviragkét elég gázos nap után egy éjfélkor megírás lehet a mentségem... megint csak egy elsõ gondolat leírása, mint általában :)
Gondoltam azért csak kijavítod :) Mentség elfogadva (na nem mintha bármi jogalapom lenne ilyesmi kiosztására :])
Hobbym az írás, nagy fantáziám van ami áttöri az élet falait!
itt az eggyik kedvencem, igaz még nincs kéz de ha igen a meeten majd kaphatok dedikálva :)
Hope has a place in lovers heart!
Ködfátyol leple alatt ébredtem valahol a természet lágy ölében. Szikrázó fények és árnyékok játékától, káprázik mélykék szemem, patakcsobogástól és madarak csiripeléstõl visszhangzik a fejem. Testem erõtlen minden mozgás nehezemre esik, lassan felültem és körülnéztem. Szívem megállt, mintha a paradicsomba lettem volna,
Szomorúfûz borult a végtelenek tûnõ színes virágokra, felettük apró lepkék szálltak föl s alá. A természetben gyönyörködvén különös dallamra lettem figyelmes! Nagy nehezen felálltam és elindultam a hang irányába, az erdõ mélyébe. A levelek között átszûrõdõ fény egy ösvényhez vezetett. Végetlenek tûnõ utamon elindulván, szaladgáló mókusok és megannyi sok apró lény szaladgált a fák tövébe. Apró törékeny ágakra lépve a kisállatok megálltak és kíváncsian vizsgáltak, kisebb várakozás után szaporán tovább eredtek. Voltak, akik nem rémültek meg az ágak által csapot zajtól és követek. A kisebb barangolás után, a dallam elhalkult és az apró állatok is eltûntek. Hirtelen magányosnak éreztem magam és szomjasnak. Folytatván utam az erdõ mélyébe, a magas fákon már nehezebben szûrõdött át a fény. Viszont a páfrányok és a sûrû moha mezõ láttán víz reményében tovább folytattam utam. Faágak recsegése között felfigyeltem újra a patak játékos dallamára. Szaporábban vettem lépteimet, közben visszatért a fény az erdõbe, a napsugarak újra átsütöttek a fák sûrû lombjain. Minél világosabb lett annál szaporábban vettem lépteimet. Már szinte szaladtam, amikor megpillantottam az ösvény végén lévõ fényt. Mikor az ösvény végére értem zihálva nekitámaszkodtam az erdõ utolsó fájának és újra a dallamra lettem figyelmes. Mögöttem hagyva az erdõt, egy füves pázsiton sétáltam a kisebb bokrok felé a dallamot követve. Ahogy a bokrokhoz közeledtem ragyogó fényekre lettem figyelmes, a patak víztükrén megtört napsugár ragyogása volt. Átverekedvén a bokrok fojtó ágai között a patakhoz értem. Letérdepeltem az egyik letört ágra és elõre hajoltam hogy csillapítsam szomjamat, heves kortyok után a dallam irányába pillantottam.
A patak túlpartján, fehér rózsák, krizantémok szépséges csokrában, egy fehérmárvány lugas közepén ott áll egy angyal. Fehér fátyolszerû ruházata szárnyként lobog a szélben, barna haja az arcát takarja akár a gyász fátyla, a patak szikrázó fényei beragyogják testét, akár a kék eget a csillagok. A dallam részletére melyet képzeletbeli szirének adnak elõ és lágyabb minden szimfóniánál oly tökéletes, hogy megszakad az ember szíve. Tökéletes harmóniában van a természet muzsikájával. Hirtelen mintha az idõ megállna, a madarak szárny csapásai lelassulnak, a patak csobogása elhalkul. A madarak, mint a marionettek lógnak a bíbor színû égboltról, a szél elcsöndesedik. Csönd van, csak a szapora dobpergésszerû szívverés szakítja meg a csendet.
Mozdulatlan akár egy márványszobor, fehér selyemruháját és barna haját a szél fodrozta meg.
A pillanat mely oly tökéletes volt tovaszáll, hirtelen vakító fehérség ragyogja be a lugast és a szél újra éled. Kisebb reccsenés után az ág, amelyen térdepeltem a vízbe esett és az ág, amelybe kapaszkodtam heves kapálózásaim közepedte szintén eltört és a vízbe estem. Újra nehéznek éreztem magam, és merülni kezdtem, hiába minden erõlködésemnek bármenyire is kapálóztam, csak a vizet kavartam fel és buborékokat hajtottam a kezemmel. Ahogy az utolsó levegõ buborék is felröppent a víz felszínére, furcsa hangokra lettem figyelmes!
- Píp, píp, píp...
Ahogy a világ elsötétedik a zaj hangosabb lesz. Ráébredek, hogy mind ez csupán álom volt és a nyavalyás vekker sípol az ágy mellet. Miután rutinosan ívet adok a vekkernek, és a sarokba küldöm egy gyengéd legyintéssel, újra csönd lesz. Az érdekes dallamot még mindig hallom, lehet hogy ez még mindig egy álom?
De miután kezdek magamhoz térni, rájövök, hogy a szomszédban élõ nagyothalló házaspár bömbölteti a rádiót.
Szokásos rituáléimat, a reumás csiga sebesével való ágyból kikecmergést és más reggeli teendõimet oly gépiesen hajtom végre, hogy csak az elõ kávé és a hideg víz hatására térek magamhoz. Miután kimásztam az ágyból, belekúsztam a papucsomba és elindultam a konyha irányába ilyenkor, elõfordul, hogy holtkóros csoszogásom alatt belerúgok a küszöbe, ilyenkor felgyorsul a folyamat, mert átbukdácsolok a folyósón és már a konyhába is, vagyok. Jelen esetben ez nem történt meg, így hát nehézkes és csoszogó lépteimmel elvánszorogtam a konyháig. Álomból ébredve az ember homályosan látja a világot, mikor az elsõ dolog, amit megpillant az a hatalmas mosatlan és a tegnapi vacsora maradéka, már mégis bánta az ember hogy felébredt. Kisebb kotorászás után megtaláltam a gombot a kávéfõzõn. Ezután teszünk egy gyors látogatást a mosdóba, és mire befejeztem dolgom már kész is a kávé. A kávét sok cukorral iszom, mivel nagyon édesszájú vagyok. Miután elintézzük szokásos kávé adagunkat, az álom utolsó reménye is távozik a szemembõl, és nem marad más, mint maga a valóság." De utálom ezt a szót!" Mindenkinek mást jelent a valóság nekem az élet hátrányait jelenti, hogy el kéne mosogatnia a két nappal ezelõtti mosatlant, vagy hogy ki kéne takarítani a lakás és mosni is kéne meg vasalni. Átlagosnak minõsülõ egyszobás albérletem szürke falai itt-ott omladozó vakolat foltok, koszos ablaküveg és dohos nappali szaga valóság sokk ként tör az emberre reggelente. Miután elvégezetem nagy dolgaimat, megtusoltam és fogat mostam és bekaptam a hûtõbõl egy falat csokit, bementem hogy megnézzem a vekkert.
Csodálatos még van egy órám, de utána rájöttem, hogy a vekker megfáradt és valószínûleg késésbe vagyok.
Kirohanva a lakásból, reflexszerûen zárom az ajtót és nyomom a lift gombját, de ha az ember siet miért is, jönnének össze a dolgok, persze hogy az ellenkezõ irányba megy a lift. Így hát szaladhatok lefele az ötödikrõl.
Miután leszaladtam és magam mögött hagyva a tíz emeletes tömböt, mint kapkodó idegbeteg szaladok a busz után! Hála a buszsofõr jóindulatának és türelmének, elértem a buszom.
Zihálva megálltam az alsó lépcsõn és csak annyit mondtam hogy:
- A végállomásig!
A buszsofõr ráförmedt, mert türelme az volt de modora az nem, hogy:
- Lépjen már beljebb, haladnánk!
Blokkolt és kezembe nyomta a jegyet! Leültem az elsõ üres helyre és neki hajtottam a fejem az ablaknak. Hirtelen egy kép jelent meg elõttem, az Angyal képe volt az, akit az álmomba láttam.
Vakító fehérség ragyogta körül, csak a lugas gótikus körvonalai rajzolódtak ki. Arcát még mindig gesztenyebarna haja takarja, ahogy a szél belekap szépséges hajkoronájába, megpillantok ragyogó barna szemét és édes mosolyát!
Gondolatok kavarognak a fejembe: vajon ki lehet ez a lány, olyan ismerõs. Miért mosolyog rám, vajon õ ismer engem vagy én õt?
Szemei úgy ragyognak akár az esthajnalcsillag, pillantása szinte megbabonáz. Elfeledve minden problémámat, elmerülök szépségébe ....
Frissült a mesém, már ha valakit ez érdekel:
http://home.sailormoon.com/wraith666/idorend2.pdf
Belekerült egy mini függelék is, kisebb magyarázatokkal, lábjegyzet formában. Ha valakinek kérdése van, az szóljon/írjon...
Quote from: Leon CarterHobbym az írás, nagy fantáziám van ami áttöri az élet falait!
itt az eggyik kedvencem, igaz még nincs kéz de ha igen a meeten majd kaphatok dedikálva :)
Még nem olvastam el, éppen csak rápillantottam.. viszont rögtön feltûnt a temérdek helyesírási hiba. Szerintem megéri ezeket átnézni és kijavítani, az olvasó is nagyobb kedvvel rágná át magát rajta ;)
(Na, akkor feküdjünk neki az olvasásnak... )
Nekem tetszett. Csak egy stílusbeli tanácsom lenne: valahogy rontja az alkotások értékét, ha elfáradt szólások, szófordulatok vannak benne (pl. "reumás csiga"). Ja, meg -de ez már csak egyéni vélemény- próbáld kerülni a sablont. A sablonos képek és viselkedésformák leírását.
Quote from: AephidonFrissült a mesém, már ha valakit ez érdekel:
http://home.sailormoon.com/wraith666/idorend2.pdf
Belekerült egy mini függelék is, kisebb magyarázatokkal, lábjegyzet formában. Ha valakinek kérdése van, az szóljon/írjon...
Mióta írod ezt? :eek:
Nekem egyébként kicsit olyan Szilmarilok ízûnek tetszik, de jó.
Megírtam a Coccolino pályázatra a mesét, szóval az alábbiakra kemény elbírálást kérek!! Az öcsém értékelése szerint: 7,5/10 Azt mondta, hogy rézben azért is, mert rövidnek találja. Szerintetek milyen? Egy mesekönyvbe kerülne, szóval ahhoz képest tessék értékelni! Ja, és a http://www.mesemozgalom.hu oldalon olvashatjátok a szabályokat is, hogy a szerint is tudjátok értékelni! :)
Coccolino és az egerek
Egyszer egy szép tavaszi reggelen, mikor Coccolino kijött a barlangjából különös hangra lett figyelmes. Mintha valaki vagy valami szöszmötölt volna az udvarában. Nem értette, mi lehet ez, míg egyszer csak valami cincogást hallott a közeli fa töve felõl.
Közelebb merészkedett, s csak akkor látta, hogy mivel is van dolga: egy kicsi egér volt az, aki, amint észrevette a kismackót rögtön illedelmesen bemutatkozott:
- Üdvözöllek, Inci Finci a nevem, s Coccolinot keresem.
- Coccolino én volnék, mi járatban vagy errefelé, te kisegér?
- Tudod, eltûnt a kis testvérem, már napok óta keressük, de egyszerûen sehol sem találjuk, pedig felforgattuk érte az egész mezõt. Ezért eljöttem hozzád, mert azt hallottam, hogy te nagyon jó nyomozó vagy. Légy szíves segíts nekem!
Coccolino szívesen segített az egérkének, aki elvezette õt a családjához, akik szépen sorra bemutatkoztak. A kis medve el sem tudta volna képzelni, hogy hogyan lehet valakinek ennyi rokona, és már alig bírta a rengeteg nevet megjegyezni, mire a bemutatkozások végére értek.
Inci Finci ezek után megmutatta azt a helyet, ahol az öccsét, Mikro Fincit utoljára látták. Egy csodálatos tisztásra értek ki, ahol a mezei virágok mennyei illata érzõdött mindenhonnan, s a kis patak is vígan csordogált medrében. Inci elmondta, hogy az öccse elég gyakran járt ide, szerette hallani a madarak vidám csicsergését, amint éppen szomjukat oltják a kis patak partján.
Coccolinot elbûvölte a táj szépsége, s egy pillanatra el is felejtkezett mindenrõl, csak Inci Finci aggódó pillantása juttatta eszébe, miért is van itt.
- Most nem érek rá, a tisztáson nézelõdni, - gondolta magában – hiszen fontos küldetésem van!
Hamarosan el is kezdte a nyomozást, közben a kis egér, hogy ne lábatlankodjon hazaszaladt, gondolta hoz valami ennivalót ajándékba Coccolinonak.
A maci sokat téblábolt a tisztáson, nyomokat keresett, amin elindulhat. Megtalálta azt a helyet, ahol Mikro minden bizonnyal sokat üldögélt, mivel tele volt apró lábnyomokkal, de nem találta meg annak a folytatását.
- Ez csak egy dolgot jelenthet: - gondolkozott magában – minden bizonnyal a patakba ugrott, de egy ilyen kicsi egérnek túl nagy lehetett a sodrás, s elvitte az ár.
Hamarosan megérkezett Inci Finci egy nagy csupor mézzel a kezében, aminek Coccolino roppantul örült. Mohón behabzsolta a méhek ín
ycsiklandozó gyümölcsét, amit Inci elképedve figyelt:
- Jé, hogy mennyit képes megenni egy mackó! – gondolta.
Coccolino elmondta az egérkének, mi mindenre jött rá, amit az elképedve figyelt, pedig nem is volt olyan sokáig oda.
- De most hogyan tovább? Hogy fogjuk megtalálni, ha valóban elsodorta az ár? Most mit fogunk csinálni? Pedig már számtalanszor mondtuk neki, hogy ne fürödjön a patakban, mert baja lehet... Jaj, Istenkém, vajon mi történhetett vele! – aggódóan mormolta ezeket a szavakat, miközben a fejét fogta nagy elkeseredésében...
Coccolino megpróbálta nyugtatni, de az egérke továbbra is kétségbe esve kiáltozott. De lassan rájött, hogy ezzel nem megy semmire, és figyelmesen hallgatta a medve gondolatait, mely szerint végig követik a patak útját, s ha valóban elvitte Mikro Fincit az ár, akkor elõbb-utóbb biztosan megtalálják.
Ez jó ötletnek tûnt, így elindultak. Hosszasan meneteltek, Inci Finci már-már kezdte feladni a reményt, Coccolino pedig folyamatosan vigasztalni próbálta, mert ki tudja, lehet, hogy a következõ fa mögött lesz.
Sok idõ eltelt már elindulásuk óta, átkeltek már sok erdõn, mezõn, a kicsi patak is már elég naggyá duzzadt közben, hogy az már egy medvének is számottevõ lehet, mígnem egyszer csak egy apró tölgyfa tövében picurka lábnyomokra lettek figyelmesek.
- Ez minden bizonnyal Mikro Finci lábnyoma, megvan. Éljen megtaláltuk! – vidult fel hirtelen Inci.
Követték a lábnyomokat, ami egy kis faházba vezette õket, ami egy egérnek egy egész palotának számíthatott. Mivel a kopogtatásra semmi válasz nem érkezett, halkan és óvatosan benyitottak a házikóba. A bútor kopottas volt, és poros. A szoba közepén egy nagy kanapé hevert, s mikor meglátták, hogy azon mi is van, Inci Finci ijedtében Coccolino feje búbjára futott.
Hogy mi volt ez a rémisztõ dolog? Egy hatalmas, fekete kandúr macska. A maci nem igazán értette, miért olyan félelmetes egy aranyos kis cica, s bátran eléállt.
- Hé, te macska, nem láttál errefele egy ici- pici kis egeret?
- Miau, ugyan hol láttam volna egy olyan állatot? Már évek óta nem találkoztam ilyesmivel. A gazdám régen elhagyott, és azóta csak zöldségeken élek. – hazudott a kandúr.
- Igazán? – kételkedett a macska szavaiban Coccolino – Akkor mutasd meg, mit rejtegetsz a farkad alatt...
Mivel a cicus nem mozdult a medve szavára, ezért az ment oda hozzá, megfogta a farkát, s lám mi volt alatta: Mikro Finci kisegér lapult meg csendesen. A mackó gyorsan kisegítette onnan õt, aki lelkendezve ugrott a nyakába, s mikor meglátta nõvérét is Coccolino feje tetején. Örömükben összeölelkeztek:
- Azt hittem, hogy már sohasem látlak viszont, hogyan is gondoltad a patakban játszást! Már számtalanszor elmondtuk neked, hogy azt nem szabad! De a fõ, hogy végre megvagy és nincs semmi bajod! – lelkendezett Inci Finci
- Bocsáss meg, soha többé nem fogok ilyet tenni, nagyon örülök nektek! – válaszolt Mikro.
Ezek után kiderült, hogy Cirmogi, a macska nem hazudott mindenben, ugyanis valóban vegetáriánus lett, s az egeret is csak ,,szolgának" használta maga körül. Coccolino keményen megbüntette a kandúrt, és ezek után õ lett az egerek szolgája. Finciék pedig boldogan élték tovább életüket, Mikro pedig megfogadta végre az idõsebbek szavait, és soha többé nem merészkedett be a vízbe. Coccolino is boldogan térhetett vissza barlangjába, hiszen ismét megoldott egy rejtélyt.
Quote from: PirulaMióta írod ezt? :eek:
Nekem egyébként kicsit olyan Szilmarilok ízûnek tetszik, de jó.
Évek óta írogatom, igaz marha lassan. Mert van úgy, hogy hosszú hónapokig(!) rá se nézek az egészre, aztán egyszercsak hirtelen, mint egy gejzír, kitörnek belõlem az ötletek (fõleg zenehallgatás közben) és beleillesztem azokat a mesébe.
A Szilmarilokról ugyan hallottam, de sohase olvastam.
Visszaolvasgattam a topicot és nagyon megtetszettek ezek az apró gyöngyszemek, gondoltam teszek én is egy próbát.
A benzinkúton
Tûz és robbanásveszély
Dohányzás tilos
Órámra néztem
Most lekapcsolom
a gépet és a lámpát.
Megyek aludni.
LOL
ez aranyos
Quote from: MeskeMegírtam a Coccolino pályázatra a mesét, szóval az alábbiakra kemény elbírálást kérek!! Az öcsém értékelése szerint: 7,5/10 Azt mondta, hogy rézben azért is, mert rövidnek találja. Szerintetek milyen? Egy mesekönyvbe kerülne, szóval ahhoz képest tessék értékelni! Ja, és a http://www.mesemozgalom.hu oldalon olvashatjátok a szabályokat is, hogy a szerint is tudjátok értékelni! :)
Coccolino és az egerek
Mohón behabzsolta az íncsiklandozó méhek gyümölcsét, amit Inci elképedve figyelt:Nem a méhek íny(!)csiklandozóak neki ;>
-->
Mohón behabzsolta a méhek ínycsiklandozó gyümölcsét, amit Inci elképedve figyelt:A történet tetszik nekem, a nyelvtant még olvasgasd, finomítsd meg mittom, konkrétan nincs vele bajom, csak álmos vagyok és megyek ne illegális tevékenységeket végezni végre és zümmm..
(8,45/10)
(mert útálom azt a rühes medvét ;> )
Quote from: RouninMohón behabzsolta az íncsiklandozó méhek gyümölcsét, amit Inci elképedve figyelt:
Nem a méhek íny(!)csiklandozóak neki ;>
--> Mohón behabzsolta a méhek ínycsiklandozó gyümölcsét, amit Inci elképedve figyelt:
A történet tetszik nekem, a nyelvtant még olvasgasd, finomítsd meg mittom, konkrétan nincs vele bajom, csak álmos vagyok és megyek ne illegális tevékenységeket végezni végre és zümmm..
(8,45/10)
(mert útálom azt a rühes medvét ;> )
Köszönöm az értékelésedet!
A nyelvtan, helyesírás soha nem volt az erõsségem... :o
A kijavított mondatot pedig nagynéném is furán nézte, de amikor elolvasta a gyümölcsét szót is, akkor már megértette. Én meg nem gondoltam erre a szócserés megoldásra, s közben meg már elküldtem... :o
De ebbõl is látszik, hogy nekem mennyire másképp forog az agyam, mivel számomra utólagos elolvasás után is abszolut egyértelmûnek tûnt, hogy a méhek gyümölcse az ínycsiklandozó, nem pedig a méhek. Bár lehet, hogy csak azért, mert tudtam, hogy mit akarok kifejezni... :p
Talán azért, mert én ezt egy kifejezésnek gondoltam, amit még véletlenül sem lehet szétválasztani, s nem is szabad megálni az olvasással a kifejezés után, s akkor rögtön érthetõ lesz... :p
A "rühes medve" alatt pedig Coccolinora, mint a márkára gondoltál, vagy kifejezetten a medvékre, mert ha az utóbbi akkor óvakodj Djinntõl! :hehe:
Quote from: MeskeKöszönöm az értékelésedet!
Igazán nincs mit, sajnos késõn kapcsoltam, hogy van új post itt^^ (de hát a meló :| )
QuoteA "rühes medve" alatt pedig Coccolinora, mint a márkára gondoltál, vagy kifejezetten a medvékre, mert ha az utóbbi akkor óvakodj Djinntõl! :hehe:
A márka. A medvéket és medveféléket imádom (rozsomák-powa'!!). Fõleg a jegesmedvét^^ (és a rozsomákot!!)
Off ende.
Történelem óra
Századok hamva
lepi el történelmünk
hazugságait.
Pirula:
Hm-hm. Szerintem ápolgass még pár homokszemet magadban. Jó lenne több gyöngyöt is látni tõled :]
Megtaláltam egy régebbi füzetem, egy 3-4 hónapos töredékkel benne. Eredetileg 7 versszak lett volna, de mivel még emlékszem az akkori hangulatomra, igazából örülök, hogy utólag nem tudtam befejezni:
Az 5 fõ bûn
Kõbe vésve, vassal vágva.
Kõvé vál ki elhibázza.
Hiába sír vagy nevet utána,
Az öt fõ bûn mindig erõsebb nála!
Hajnalban a padon ülve
Remélte talán elkerülte,
De hiába fut, hiába gyáva
Az átok már rég megtalálta.
Segített és cserébe várt
A lelkétõl pár nyugodt órát.
Megszegte õ is a szabályt
Amit a világ a sziklába vájt.
Akit a nehéz súly már meggyötört
A szakadék szélére áll ki,
De sorsa egyik kezétõl
Nem védi meg a másik!..
Zanador: ez nagyon jó!! Nekem tetszik!! :)
És már nem akarod befejezni?
Nem tudom, miért, nekikezdtem egy fantasy történetnek. :) Íme az elsõ rész. Ha lesz kedvem/idõm/ihletem, majd folytatom. Addig is kíváncsian várom a véleményeket. :haha:
------
Már lefelé hajlott a nap, mikor a távolban megpillantottuk a kunyhót. Innen úgy tûnt, mintha a nap éppen a kéménybe akarná belepréselni magát.
Mindhárman fáradtak voltunk. Nem csoda, hisz már három nap telt el, mióta elhagytuk Tualatint és azóta jóformán egyfolytában gyalogoltunk. Amint közelebb értünk, ismerõs hangot hallottunk. Igen, a jó öreg Nivida, mint mindig most is várta érkezésünk. Nem is igaz, hogy már hat hónapja nem láttuk.
- Áh, jó végre újra látni titeket, barátaim! - köszöntött Nivida
- Bizony, - sóhajtott fel Maetus - igen csak régen találkoztunk.
- Mi a helyzet a térképpel? - érdeklõdött
- Nem volt könnyû, de megszereztük. - feleltem
- Gyertek, kerüljetek bejlebb! Mostanában alig volt vendégem.
- Én azt hittem, viszonylag forgalmas ez az út. - mondtam csodálkozva
- Sajnos, mióta elterjedt a hír, hogy a közeli erdõben egy fenevad megtámadott egy kordét, egyre kevesebben merészkednek erre, inkább Northwood felé kerülnek.
Leültünk az asztalhoz, és Nivida kíváncsiságát kielégítendõ, elõadtuk a történetet, hogy hogyan is sikerült végül megszereznünk a térképet. Mint mindig, Ati most is teljesen belemerült a részletekre, Nivida nem kis örömére.
Az éjszakát ott töltöttük, és úgy terveztük, hogy másnap reggel indulunk Northwood felé. Azonban úgy tûnik, a szerencse ezúttal nem állt mellénk.
Az éj közepén különös zajra ébredtem. Kiosontam a folyosóra, majd óvatosan elindultam a konyha felé. Az elõbb még csak szöszmötölésnek hangzó neszekbõl most már kivehetõ volt pár halk mondatfoszlány.
- Ugye megmondtam, hogy ma érkeznek? Azt mondták, dús gazdag utazók.
"Rablók!" - valószínüleg számítottak ránk. Lassan elkezdem visszafelé osonni a kardomért. Nem akartam, hogy észrevegyenek, ezért olyan halkan lépkedtem, ahogy csak lehetett. Immár kardommal a kezemben megálltam a folyosó végén. Hamarosan feltûnt két sötét árnyék.
- Az öreg Nivida nem változik, mindig a 6-os szobába zárja az értékeket.
"Jaj ne! A térkép!" - hasított belém a felismerés. Nem veszíthetjük el, ha már annyit szenvedtünk érte! A helyzetet mérlegelve berontottam a konyhába!
- Ezt nem viszitek el olyan könnyen! - Kiáltottam. A két alak futásnak eredt a hall felé. Üldözõbe vettem õket, de sajnos a rablók tapasztaltnak bizonyultak. Egy társuk várt odakint, indulásra készen, aki felkapta a zsákmányt, majd mindhárman elvágtattak. Hiába minden edzés, a lovakkal azért még így sem tudok lépést tartaní, így csak bosszúsan nézhettem, amint a három árny
eltûnik az erdõ sötétjében. A reménytõl vezérelve azért ellenõríztem a szobát, de a tolvajok tudták, mit keresnek. Az arany szobrocska, amit a Bartoni piacon szereztünk, még ott hevert az asztalon, ám a térképnek hûlt helye volt. Már semmi értelme fölverni a többieket - gondoltam - és szomorúan visszamentem a szobámba, de aludni már nem tudtam.
Másnap reggel tudtattam a többiekkel a hírt. Maetus teljesen kikelt magából.
- Hogy hagyhattad elmenekülni õket??? Az a térkép mindennél többet ér! Most aztán mihez kezdünk?
Szemmel láthatólag Ati is neheztelt rám. Nem szólt semmit, de csalódott szemei mindent elárultak. Furcsa lány volt. Egyszer annyit beszélt, hogy be nem állt a szája, máskor pedig hallgatott, de a hallgatással sokszor még többet mondott. A kedélyeket Nivida csitította el.
- Nagy a gyanúm, hogy ezek csak Setag csatlósai lehettek. Mondd, Norud, merrefelé mentek a tolvajok? - kérdezte
- Délre, az erdõbe. - válaszoltam
- Sejtettem. Arra felé van Domred. Amennyire Setag módszereit ismerem, el akarja terelni a gyanút magárol, így a tolvajok nem közvetlen neki adják a térképet, hanem Domredi piacon fogják "eladni". Ha siettek, ott még visszaszerezhetitek.
- De mi van, ha felismernek minket? - kérdezte Maetus pánikszerû hangon
- Ezek egyszerû bérencek lehettek, ha engem ismernek is, titeket biztosan nem. - nyugtatta meg Nivida
- És Norud? - fordult felém Ati
- Ne aggódj, nem láttak meg, túl sötét volt. - nyugtattam meg - A baj az, hogy én sem láttam az arcukat.
- Nos, - folytatta Nivida - az lesz a legjobb, ha mihamarabb elindultok Domred felé. Keressétek meg a barátomat, Niluxot, õ sokat tud Setag mesterkedéseirõl, és biztosan tud majd segíteni.
Így hát reggeli után búcsút vettünk Nividától és kénytelen-kelletlen az eredeti terv helyett Domred irányába indultunk el...
------
:lul: :lul: :lul:
hátezteljesen kész!
fõleg a névválasztások!
de egyébként a sztori is tetszik, már amennyi eddig van belõle :)
le se tagadhatnád, hogy informatikus vagy
:lul: :lul: :lul:
Moha ez tetszik, várom a folytatást.
A név választások tényleg jók :D
Kellemes stílusban írsz Moha; a történetbõl még akármi lehet, remélem folytatod és nem fulladsz bele a tucat-fantasy sztorik tengerébe :D
(nevek :lul: )
Moha: könyvelj el még egy pozitív véleményt. Ha folytatod akkor várom én is. :)
Amúgy meg itt van tõlem a kb félhavonta esedékes valami, szokás szerint igy hajnali 2 körül. Aki arra is rájön, hogy mitõl ébredek fel azzal, hogy pont ezt most le kell irnom az közölje velem is...
sötét folyosó
recseg a padló
halkak a léptek
köszönök az éjnek
elõttem ajtó sorok
minden a megszokott
Hûs fuvallat
nyitott ablak
csillagpor
fényes kosz
mély harangok
minden a megszokott
ajtó reccsen
áll meredten
üres szekrény
benne a rém
unja már biztos
minden a megszokott
az Õ szobája
ajtó a csodába
nehéz kilincs
erõm most sincs
holnap ugyanott
minden a megszokott
mmm, Zanador :jee:
egy kis akármi:
A vámpír dala
Elmondhatatlan, amit érzek,
nézz rám, csak ennyit kérek.
Szemed fénye a nap sugara.
égetve kínozz vele halálra!
Tudom, hogy képtelenség egy ilyen fórumról nyomtalanul eltûntetni, hogy valaha megosztottam itt másokkal az írásaimat, leginkább a verseimet. Most mégis sajnálattal értesítek mindenkit, hogy vége egy újabb versíró korszakomnak, és az emlékét is törölni szeretném magamból, így innen is töröltem minden verseket tartalmazó postomat.
Persze helyenként egy-egy post még utal az egykori jelenlétemre.
Ihletet és kreativitást kívánok minden alkotónak, és jó szórakozást az olvasoknak.
Nethiree
Quote from: NethireeTudom, hogy képtelenség egy ilyen fórumról nyomtalanul eltûntetni, hogy valaha megosztottam itt másokkal az írásaimat, leginkább a verseimet. Most mégis sajnálattal értesítek mindenkit, hogy vége egy újabb versíró korszakomnak, és az emlékét is törölni szeretném magamból, így innen is töröltem minden verseket tartalmazó postomat.
Persze helyenként egy-egy post még utal az egykori jelenlétemre.
Ihletet és kreativitást kívánok minden alkotónak, és jó szórakozást az olvasoknak.
Nethiree
Viszlát és kösz a halakat^^ ~\o_
Improvizációs gyakorlat: :)
Ismertem egy síkot,
Határozott valakit,
Ki hiába kereste határai falait.
Gondolati térben
élettelen lételem,
Felõrölte már rég a sok fölös küzdelem.
Hajdan hajtva-hajtott,
Dimenziós-tér fele,
De a végtelen síkja végleg felemésztette.
A másik felemnek...
Ami benne van a Bibliában:
Amikor az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében így szólt: ,,Eltörlöm a föld színérõl az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam õket!"
...és ami nincs:
Az Úr kiválasztotta a leggyengébb, legsatnyább angyalokat, megfosztotta õket hatalmas, gyönyörû fehér szárnyaiktól, s mutatva alacsonyabb rendûségüket, torz állatok képére formálta õket. Az erõsebbeknek sikerült újra szárnyakat növeszteniük, fekete denevérszárnyakat. Az Úr levetette a selejteket a mennybõl s megparancsolta nekik, hogy pusztítsák el az emberiséget. A bukott angyalok dühükben, amiért kitaszítottak lettek bosszút esküdtek Uruk és Teremtõjük ellen, s ellenségei lettek mindannak amit a Hatalmas létrehozott. A Káosz szolgái lettek, démonok, kik minden tettükkel a világ pusztulásán dolgoztak. Az Úr látván a bukottak cselekedeteit, mindkét fajt egyszerre akarta kiirtani. Kitört egy darabot a csontjából és egy vázat hozott létre belõle, kitépett egy darabot a húsából és a vázra illesztette, majd a vérébõl életet adott neki. Fogta testet és 666 darabra vágta, 666 lényt alkotva belõle. Nem utódnak szánta õket, mint Lucifert, se nem szolgának, mint az angyalokat, se nem kísérleti patkánynak, mint az embereket, se nem takarítóknak, mint a démonokat, hanem katonáknak, Isten Seregének.
A Mindenható után õk voltak a legerõsebb lények az Univerzumban, õk hús voltak húsából és vér a vérébõl. Az emberek Titánoknak, félisteneknek hívták õket, a démonok pedig Vadásznak. Az Úr kiadta katonáinak a parancsot: semmisítsék meg a két fajt. Katonái számára az ember túl alantas préda volt, rájuk nem vadásztak, egyszerûen lemészároltak õket. Az igazi prédát a démonok jelentették. Egy vad melyet kellõen izgalmas volt vadászni, s a vadászatok során elõfordult, hogy a vadászból préda lett, s a gyengébb harcosok elhullottak. Hogy katonáinak száma ne csökkenjen jelentõsen az Úr megadta nekik a lehetõséget a szaporodásra. A vadászok a legyõzött démonnõk közül asszonyt választottak maguknak. Néha, egy-egy vadászkölyök születésekor a démonasszony kihordott némi maradékot is. Valamit, ami vadásznak gyenge volt, de démonnak hatalmas és erõs. Kinézetre emberforma volt, de örökölte vadász apjának erejét, és démon anyjának vérszomját. A démonok és az emberek, származásuk miatt féltek ezektõl a Maradékoktól és irtották õket, egyedül a katonák tûrték meg õket, mert érezték bennük a vadászok vérét. Nappal félve húzódtak árnyékos helyre, de éjjel, amikor a vadászat folyt õk is elõmerészkedtek vacsorát szerezni az emberek közül. Amikor a bukottak száma megcsappant ezek a félszerzetek vették át a helyüket és uralkodtak az emberen. Az emberprédák rettegték õket, a félistenek ivadékait és Vámpíroknak nevezték õket, a Vadászok pedig, utalva eredetükre: fele-ségnek.
Ihlet:
Neovulgáta: Ter 3,23 (,,Ez végre csont a csontomból, és hús a húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiból vétetett!"); Ter 6,5-7 (ld.: fent)
Nem nagyon volt ihletem, sajnos a múzsa nem csókolgatott mostanában túl sûrûn, ezért annyira nem tudtam kifejteni az alapgondolatot, mint amennyire szerettem volna. :(
QuoteImprovizációs gyakorlat: :)
A fenti kis szösszenet akár búcsúversként is passzol Nethiree.
Bár az írásaidhoz nem volt szerencsém, de mint azt tudjuk:
Az érzések szabványosak, hogy megkönnyítsék az empátiát.
Quote from: katzNem nagyon volt ihletem, sajnos a múzsa nem csókolgatott mostanában túl sûrûn, ezért annyira nem tudtam kifejteni az alapgondolatot, mint amennyire szerettem volna. :(
Hülye egy találmány ez a gondolat: Folyton ott kering az ember fejében mikor nem kéne, aztán amikor szükség lenne rá akkor meg képtelenség megragadni.
Ezt persze csak általánosságban mondom, mert amit írtál az nekem teccett
:jee:
Quote from: katzA másik felemnek...
arigato gozaimasu (http://smiley.onegreatguy.net/blush.gif)
Barátaimnak, akiket soha meg nem ismerhettem
Hol áll a bál,
Ritka-roppant,
Harsány rigómadár száll.
Törött hamvak
hosszú erdeje
Merre lassú repte viszi.
És mit keres
Meg nem leli,
Mert midõn a földet nézi...
...a csõrében cipeli.
Sötétség uralkodik köztünk. Sötétség, mely belopta magát topickjainkba és írásainkba. Sötétség, mely ott lapul sokunk szívébe, arra késztetve, hogy meggondolatlanságokat kövessünk el. A gondolatok kusza összevisszaságban áramlanak kifelé és csak értetlenül állunk a jelenség elõtt. A sötétség vaksággal ajándékozott meg minket, hogy ne lássuk, mi a jó és mi a rossz. Hiába, sötét világban élünk.
De tartsatok ki, barátaim az animében! Ez az állapot már nem tart sokáig. Eljön még az idõ, midõn minden a helyére kerül. A betûk a megfelelõ szavakká formálódnak és ezek a szavak a megfelelõ helyre kerülnek. Kiûzetik a sötétség a világból, hogy ismét tiszta és világos legyen minden.
Barátaim, álmot láttam! Egy álmot, mely a szebb jövõ ígéretét hordozza magábam. Egy álmot, mely a sötétség végét jelenti. Közelít a Fény! Óráról-órára közelebb lesz az idõ, midõn megérkezik közénk. Az álom megmutatta, hogy keletrõl érkezik, a felkelõ nap sugaraival. Már csak pár nap és a reggeli világossággal együtt a Fény is megérkezik.
Addig is legyetek boldogok és ne aggódjatok, a sötétség hamarosan kiûzetik.
Quote from: OrionSötétség uralkodik köztünk. Sötétség, mely belopta magát topickjainkba és írásainkba. Sötétség, mely ott lapul sokunk szívébe, arra késztetve, hogy meggondolatlanságokat kövessünk el. A gondolatok kusza összevisszaságban áramlanak kifelé és csak értetlenül állunk a jelenség elõtt. A sötétség vaksággal ajándékozott meg minket, hogy ne lássuk, mi a jó és mi a rossz. Hiába, sötét világban élünk.
De tartsatok ki, barátaim az animében! Ez az állapot már nem tart sokáig. Eljön még az idõ, midõn minden a helyére kerül. A betûk a megfelelõ szavakká formálódnak és ezek a szavak a megfelelõ helyre kerülnek. Kiûzetik a sötétség a világból, hogy ismét tiszta és világos legyen minden.
Barátaim, álmot láttam! Egy álmot, mely a szebb jövõ ígéretét hordozza magábam. Egy álmot, mely a sötétség végét jelenti. Közelít a Fény! Óráról-órára közelebb lesz az idõ, midõn megérkezik közénk. Az álom megmutatta, hogy keletrõl érkezik, a felkelõ nap sugaraival. Már csak pár nap és a reggeli világossággal együtt a Fény is megérkezik.
Addig is legyetek boldogok és ne aggódjatok, a sötétség hamarosan kiûzetik.
Ámen!
Egyedül vagyok. Egyedül-társaságban, a tömeg örökös illúziójával a jobbomon. Virtuális falfirkát gyártok, a virtuális falra: kipp-kopp --- ütöm a billentyûket, gyártom a magányt. Végig-végignézek a kihalt folyósón, a virtuális falak, virtuális falfirkáin. Melyik szól nekem, melyik ellenem --- már a gondolat is nagyképû részemrõl: Azt hinni, hogy csak nekem-értem-miattam írtak bármit a falakra, publikus láthatóságban, merõ önnön-önámítás. Néha azzal játszom, mikor a kipp-kopp meg-megáll, hogy arcokat társítok a firkákhoz, minthacsak nem volnék egyedül a huzatos folyósón. Hmm... Virtuális elhagyatottság. Ez itt nekem szól, amaz ott szintén, ezek egymással társalognak, emez meg csak mondja magának. Már a nem-virtuális lételemi ismerkedés sem ment meg ettõl a rideg üzenõfaltól, hisz virtuális magányomban az érintés nem materializálódik ezer kézfogás után sem. Fáj a gyomrom, és a szemem. Követem a friss iratokat a falon, mert minduntalan látni vélem az írókat, de mint szellemalakok tûnnek tova az érintésemtõl. Már nem megyek vissza --- ott már túl sötét van. Itt még érzem a kéznyomok virtuális melegét. A párom itt alszik mellettem. Most õ sincs itt, máshol jár - csak egy lélegzõ test. Ma már nem érinti meg senki a kezem. Kipp-kopp --- ameddig írok, legalább a gyomrom nem fáj úgy... Virtuális fájdalom. Az igazit már hátrahagytam. Lassan még azt is visszasírom. És senki nem fogja látni amint zokogok. A firka megmarad, a könnyek felszáradnak. Virtuális könnyek.
Quote from: OrionSötétség uralkodik köztünk.
...
...
...
Addig is legyetek boldogok és ne aggódjatok, a sötétség hamarosan kiûzetik.
És tényleg megírta... :eek: :lol: Nagyon jó!
Szakítás jelenérzései
Ülök egyedül
múltam rámvetül
nem tehetek semmit érted
késõ mostmár, hogy értsed
Nem értetted meg akkor
szívem volt érted!
úgy véltem
te érted
Úgy érzem elbuktam
segíteni nem tudtam
Tudom szerettél nagyon
bennem megbíztál vakon
Ott voltam Veled akkor
nem ment mégse
nem tudtam még
én sem
Mindig szép emlék leszel
bármit is teszel
Kívánom legyen boldog az életed
ezt szeretném én, Neked!
Akkor
szerettél engem,
szerettelek Téged
mit tettem,
csak Érted
Most
vége
Nagyon jó Yakumo :jee:
Quote from: NecridNagyon jó Yakumo :jee:
Köszönöm Omar-san! (csak a kedvem tré) :3x3:
Elsõ versed? Vagy volt már másik is?
De jó lenne, ha feléledne ez a thread!
Nem rossz Yakumo!
Quote from: ZanadorDe jó lenne, ha feléledne ez a thread!
Rajta, rajta! Együtt sikerülhet. :appl: Az egyetlen Topic ahol az ember bármilyen érzést megoszthat másokkal. Egyszerûen imádom! :hopp:
Yakumo: Írd ki magadból! Ne csak a szépet; a dühöt is, meg a magányt is. Amíg teljesen ki nem ürülsz...
Köszönöm. Elsõ versem, amit tényleg versnek írtam. Nem írtam még soha ezelõtt. Ezt is csak az élet ihlette és most kijött belõlem.
1ébként fogalmam sincs a rímekrõl igazán és a szótagszámokról stb. De azért remélem tényleg tetszik és jó valamire.
Jut eszembe: írtam már egyszer egy kis poén verset öcsémnek karácsonyra régen. Az legalább ellensúlyozná ezt. Feltegyem? (bazz, nem találom:( , ha meglesz felteszem)
Kis.Vakond: Sir Yes Sir! :3x3:
Mindent fel lehet tenni nyugodtan. Legrosszabb esetben azt mondjuk, hogy nem jó. ;)
Quote from: DamnatusMindent fel lehet tenni nyugodtan. Legrosszabb esetben azt mondjuk, hogy nem jó. ;)
Volt már ilyen? :D
Yakumo: az még szerintem azért látszik, hogy elsõ, de addig örülj, ameddig nem láttad, hogy én hogy kezdtem. :) Amúgy meg elég sok szabadvers volt már itt korábban, és emiatt nem ritka, hogy szótagszám rendezetlen ( :rolleyes: ). És igen, bármi jöhet, vicces, komoly, ami van.
Nem volt még, de lehet! :D
Szótagszám miatt én már nem is szólok.
Quote from: ZanadorVolt már ilyen? :D
Yakumo: az még szerintem azért látszik, hogy elsõ, de addig örülj, ameddig nem láttad, hogy én hogy kezdtem. :) Amúgy meg elég sok szabadvers volt már itt korábban, és emiatt nem ritka, hogy szótagszám rendezetlen ( :rolleyes: ). És igen, bármi jöhet, vicces, komoly, ami van.
Thx a megértést. Tényleg nem írtam még ilyet, most is csak úgy, hogy Reply-oltam egyet, beírtam és elküldtem. Kb. 10 perc volt a "megírása", bár ha tovább gondolkozom rajta, akkor se lett volna jobb. :rolleyes:
A szabadvers megfogalmazás tetszik, azt hiszem a jövõben ezt az irányzatot követem, lévén mást nem tudok. :)
Tanuld meg a versformákat, és fogsz tudni írni abban is!
Quote from: DamnatusTanuld meg a versformákat, és fogsz tudni írni abban is!
Támogatom az ötletet :D De csak mert nem szeretem igazán a szabadverseket ^^" Viszont a hangulatot szépen át tudtad adni -_-
én azért támogatom, mert a forma is nagyon sokat el tud mondani, hozzá tud tenni a vershez.
Két rövidke versikét tennék itt közzé, amik szerintem amilyen rövidek, olyan ütõsek... :rolleyes: :
Imádság
Szállj, szállj hozzám lélek,
Szívem dobban érted!
Mikor már nem dobban,
Ott fenn leszek véled,
S nem itt a pokolban.
A következõ versikét osztálytársamnak írtam a szalagtûzõre, és az eleje azért hasonlít az "Egyszer véget ér..." kezdetû dal szövegére, mert az osztálymûsorunkban ezt elõadtuk, s a vers írása közben nagyon benne volt a fülemben... :p
Egyszer elmúlik a csend, az élet, a hang.
Egyszer véget ér, mi volt, mi lesz, ami van.
Talán észre se vesszük, messzire mentünk.
És valahol a távolban lepihentünk.
Édes mákonyban
ázott liliomként ad
bús álmot nekem.
Jók! Bár az Imádság formáján lehetne még finomítani, csiszolgatni.
Várok minden bátor jelentkezõt, aki vállalkozna rá, hogy megmentse ezt a threadet. A jutalom dicsõség és hirnév, jelentkezni a cél érdekében felhasználható bármilyen eszközzel/fegyverrel lehet. Ezenkivül szükségünk lesz olvasókra is. A két státusz nem zárja ki egymást. Aki alkalmasnak érzi magát a feladatra, az jelentkezzen. Aki nem érzi alkalmasnak rá magát, az is, mert azt majd az "olvasók" fogják eldönteni. Gyülekezõ itt, amilyen hamar csak lehet!
Elveszett!
Az utolsó lágy hang a némaságban,
A csend a legnagyobb zaj közepén,
A szó, amit a sötétben is láttam,
A harci kürt a szükség idején.
Elveszett
Valahol az út porában a lábnyom
Az égrõl a csillagfény,
És valahol ezüst szárnyon
Egyre távolabb viszi a szél.
Elveszett
Nem találom, hová ment?
A Múzsám, vissza várom.
...
Marasztald, ha megtalálod
Elvesztem
:whoah: :appl:
kisvirag: köszi :)
Nah, tovább gondolkodtam, hogy mi is lehet a nagy pangás oka ebben a threadben, amikor az összes többi nagyjából megy. Persze, ez egy időszakos téma, vagy van vers, vagy nincsen, de azért itt már kezd túl nagy lenni a szünet. Úgyhogy megkisérlem kicsit interaktivabbá tenni, egyszersmind valami olyat alkotni, amire emlékezetem szerint nem vállalkozott itt senki még. Remélem sikerült olyat alkotni, ami mindenkinek megragadja a fantáziáját, és ezen felül szórakoztató is:
1____ 2__ 3_____
4____ 5___ 6_____
7___ 8__ 9_____
10____ 11____ 12____
13_____ 14_____ 15_ 16_____
17____ 18_____ 19______
20___ 21___ 22_____ 23____
24____ 25____ 26____
27____ 28_____ 29____ 30___ 31____
32___ 33__ 34____ 35____ 36____
37_ 38__ 39___ 40____ 41___
42_____ 43_____ 44_____
1:főnév 2:névelő 3:főnév
4:felkiáltás 5:tagadás 6:ige
7:határozó 8:ige 9:határozó
10:ige 11:kötőszó 12:ige
13:mn 14:fn 15:n.e. 16:fn
17:jelző 18:fn 19:mn
20:tagadás 21:ige 22:ksz 23ige
24:mn 25:fn 26:ige
27:mn 28:fn 29:n.e 30:fn 31:hat
32:hat 33:fn 34:ige 35:hat 36:fn
37:ksz 38:n.e 39:fn 40:nsz 41:mn
42:hat 43:fn 44:ige
Engedjétek szabadjára a fantáziátokat és csak jussanak ezek a sorok az eszetekbe. Minden helyzetbe alkalmasak, és annyi különböző érzelmet tudnak kifejezni, amennyit csak el tudtok képzelni együttvéve. (elnézést mindenkitől, nem vagyok egy nyelvész, de az esetleges helyesirási hibák jelzését szivesen fogadom). Haladó fantáziálók akár el is hagyhatják a második felét.
Aki esetleg úgy érzi, hogy ez még mindig fejleszthető, azzal szeretném megosztani a kedvencemet. Nem én irtam, én csak közreműködök benne, de a felolvasásokat nagyon élvezem:
[COLOR="White"]...[/COLOR]
Vers sablonra
Magány, a sátánom
Ó nem fakul!
Kegyetlenül karmol, dühösen
Marcangol és harap...
Néma egyedüllét a hátasa,
Örök álcája hamis -
Nem látszik vagy hallatszik:
Hideg homok pereg.
Borzongató csend - a kedvesem itt
Mindig semmi volt... körülöttem karjai
és a nevetése csupán éber
álmomban, fejemben létezett.
---------------------
(Hát ez nem sikerült.)
Topik felélesztése. Igaz, most néztem be hosszú idő óta. Verselni sosem tudtam. Viszont van kettő novellám. Egyik majdnem kész (Husadék), másikat (Dubarek) nem tudom, hogy valaha is be tudom-e fejezni. Nagyon személyes... a történet epizódikus, de mindig egy kicsi (vagy nem is olyan kicsi) benne van magamból, és talán öregkoromig lesz mit beleírni... és úgy érzem, hogy Dubarek, a főhős, bár nem én vagyok mindenben, de sokban, szóval úgy érzem, hogy ő létezik... életre hívtam az első fejezettel, és néha érzem, hogy vádlón néz engem, és meg kéne semmisítenem örökre, hogy békében nyugodjon. Mert Dubarek nem boldog, régóta nem. De nem tudom megtenni... valahogyan megkönnyebbülést hoz, ha valami, ami bennem van de én se mindig tudok róla, megírom, és belekerül Dubarek világába... de ez talán nem korrekt vele szemben... mit gondoltok? (...még halálom előtt biztos el kell pusztítanom...)
Mindenesetre akármelyikből tudok betenni elejükből részletet, bár amúgy sem túl hosszúak, Dubarek 9ssz 20 oldal körül járhat és már tudom, mi fog most történni... Husadék rövidebb talán, és mindjárt vége a második fejezettel, de kerek résznél van vége az elsőnek is (anno az iskolaújságba írtam). Erősen Boris Vian hatása alatt álltam, amikor írtam (Hullasztó/Szívtépő), amit nem is tagadok.
Szóval én most egyelőre ennyit tudok kínálni.
Idõt kérek kicsit és meglesz :p Talán :lazza:
Valakinek sikerült elolvasni a mesémet (link jónéhány posttal feljebb)? :rolleyes: Jó, oké, tizennyolc oldal meg pdf, meg még nem teljes (kb. 20%-nál járok) nade akkor is...
Aephidon: elkezdtem, valahogy korábban átcsúsztam rajta. Szerintem vannak bene nagyon jó ötletek, amiket más formában jól ki lehetne hozni. Ez a krónikaszerû közlés is érdekes, de a részletesebb kifejtés talán javithatna a dolgokon. Másrészrõl viszont annak ellenére, hogy nem vagyok az érzékeny emberek közé tartozó, ebben valahogy mégis belekerült néhány dolog, amit nem szeretek igazából. Ez egyéni vélemény, kidolgozva még akár jó is lehet, éppen a nemtetszésemet kihasználva érhet el jó hatást. Most a felénél járok, és egy darabig nem is fogom tudni tovább olvasni, de majd ha befejezem, még szólok.
Ramiz: na ezzel megleptél. Kicsit tényleg siettetett, de attól még nem gondoltam volna, hogy bárki is elõáll egy válasszal ilyen hamar. gratulálok. :)
Igy, hogy meséled Dubareket, gondoltam én is beirom az én ehhez hasonló dolgaimat. Nem történet szereplõiként, hanem a mindennapjaimban volt 5 szereplõ, akiket én találtam ki (azt hiszem). Ezért egy kicsit nem ide tartozik, de talán elfér: õk elméletben a látásmódom 5 különbözõ részét jelentették, akik segitettek különbözõ módon megközeliteni valamit. Leegyszerûsitve ilyeneket mint: lassú megfontoltság, célratörés, hatékonyság, mások helyzetébe a beleélés, kétkedés és végül az 5. volt az aki talán én lennék, ha jobban csinálnám a dolgokat (ebben nem vagyok biztos). Mindegyikõjüknek megvan a saját jelleme, alakja, hangja, és bár évek óta nem hivtam õket, néha elõ-elõjönnek, és a rájuk jellemzõ módon szólnak hozzám, adnak tanácsot, ha valamit nem tudok. Egyvalaki nem került elõ: az 5. a sorból. Hogy jelent-e ez az egész valamit, azt nem tudom. Hogy mit tudok csinálni, azt nem tudom. Szóval Ramiz, ha rájöttél, hogy ez hogyan mûködik, akkor szóljál nekem, ha lehet. elõre is kösz.
Ramiz ménemlinkelted már be a irásaidat, he?
ajánlgatod itt, aztán meg hagyod éhezni a népet
Sajnos én nem szeretem a meséket. :( Ez gyerekkoromból származik, amikor mindig meséket nyomattak nekünk, és mind igazságtalan (miért pont a legkisebb?) volt, a happy end meg már akkor is olyan kamunak tûnt, hogy csak pesszimistábbá tett...
Quote from: ZanadorNem történet szereplõiként, hanem a mindennapjaimban volt 5 szereplõ, akiket én találtam ki (azt hiszem). Ezért egy kicsit nem ide tartozik, de talán elfér: õk elméletben a látásmódom 5 különbözõ részét jelentették, akik segitettek különbözõ módon megközeliteni valamit. Leegyszerûsitve ilyeneket mint: lassú megfontoltság, célratörés, hatékonyság, mások helyzetébe a beleélés, kétkedés és végül az 5. volt az aki talán én lennék, ha jobban csinálnám a dolgokat (ebben nem vagyok biztos). Mindegyikõjüknek megvan a saját jelleme, alakja, hangja, és bár évek óta nem hivtam õket, néha elõ-elõjönnek, és a rájuk jellemzõ módon szólnak hozzám, adnak tanácsot, ha valamit nem tudok. Egyvalaki nem került elõ: az 5. a sorból. Hogy jelent-e ez az egész valamit, azt nem tudom. Hogy mit tudok csinálni, azt nem tudom.
Hmm, ez még érdekesebb. És honnan tudod egyáltalán, hogy van 5.?
kisvirag: nem tudtam, hogy ilyesmi mennyire érdekelhet valakit, ezért nem mertem belinkelni.
Dubarek I. (http://harsona.uw.hu/Dubarek%20I.doc)
Dubarek II. (http://harsona.uw.hu/Dubarek%20II.doc)
Husadek I. (http://harsona.uw.hu/Husadek%20I.doc)
Támasszuk fel az Írásokat? Ahhoz postolni kéne! :)
Én már lusta vagyok, öreg és béna, de egypár régebbi, béna, ám lelkes versemet re-postolom a topik érdekében (meg mert ez a kettõ tetszik).
Az ÁlmodóKapálódzik az öntudat, de visszatér a testbe
Elso tiszta gondolatával önmagát keresve
"Én még csak megvolnék, de a világot nem találom
Tudom, elég ócska volt, de azért mégis sajnálom!"
Hát visszatartott lélegzettel lebegek az urben
Kint a néma ürességben, bent a kavargó zurben
A szememben tükrözodik millió apró csillag képe
Most, hogy teljesen éber lettem, mindent értek végre
"Én álmodtam a világot!" - hiába, lélegzet nélkül
Csak egy percig bírom, örökké tart...
... mégis meghalok végül.
Az egyetlen ellenfelemÚgy érzem, már nem bírom erõvel
Fáradt vagyok tovább törni az utat
A kötél a hurokkal otthon készen várt...
Most fáradtan ülök. Az óra tízet mutat.
Miért vagyok gyenge? Hisz' szomjazom a halált!
... Ma is legyõzött az életösztön.
Lassan haldokló percek, órák megint
Szürke napok, piszkos-mocskos masszaként
Gyûlölnek! Kiszállok. Konyhakést élezek.
Vajon sikerül? Körmömön próbálom az élét.
Utolsó szívdobbanás, utolsó nagy lélegzet...
... Ma is legyõzött az életösztön.
Hiába keresek, zárt ajtókra, zárt szívekre bukkanok
Hiszek, de vigasz már abban sem találok
"Mindegy vagyok"... csak kapaszkodom e ténybe
Éjszaka van, vonatra várok, remegve állok
És megigézve bámulok a közeledõ fénybe
... Ma még legyõzött az életösztön.
A kedvencem (mert ennek egy kis érdekes "története" van):Elkésett üzenetA nevetésem széttörhette volna a világot
Becsüllek téged, jáde kõ -
A puha lágyság köntösébe bújva
Nem óvhat meg az ezüst szelence.
edit: nah 2 órája keresem, de csak meglett: a fórum szerintem legjobb írása. Kedvenc. Hangulatjelentés Tiarótól.
Quote from: TiaroHát, ha már itt tartunk, íme a mai hangulat:
Halkan csepeg az esõ, a köveken szép nagy pocsolyák isszák magukba a cseppeket. A levegõ szürke, és nedves: az ég színtelen, valami koszos-fehér árnyalat, a nap fénye nem tör át a felhõkön, csak valami sápadt fény talál utat a földre. A kõfalak egyhangúan ölelnek körül, a téglákon lassan folyik az esõvíz- egy eresz alatt állva a hideg falnak dõlve figyelem a pocsolyák lassú gyûrûinek játékát, és valahogy az se zavar, hogy magam is egyre nedvesebb leszek. Az utcák üresek, és hidegek- az egész város halottnak tûnik, és még komorabbá válik, ahogy egy sötétebb felleg a maradék fényt is eltakarja. Vagy talán esteledik, nem tudom. Egykedvûen kotorászok a zsebemben öngyujtó után, a számban nedves csikk lóg. Rá kéne gyújtani. Nem szeretem az ízét, utálom a füstjét- mégis alig várom, hogy felpislákoljon a parázs. A kedvenc Zippom halk sercenéssel kel életre, és megvilágítja a nedves falat, majd ki is alszik azonnal. A fehér füst az esõvel dacolva, könnyen gomolyog az égre- figyelem, hátha látok benne valamit, komolyan elgondolkodva, mint az okos emberek. Hamar megunom ezt is, ellököm magam a faltól, és zsebre dugott kézzel elindulok az esõben.
Ideje tovább menni.
Vegyem célzásnak, hogy csak addig akartátok oly' hõn "feltámasztani" a topikot, amíg meg nem jelentem? :D :lazza: Na jó, akkor újabb fél évre eltûnök, a topik érdekében. :)
Quote from: ZanadorAephidon: elkezdtem, valahogy korábban átcsúsztam rajta. Szerintem vannak bene nagyon jó ötletek, amiket más formában jól ki lehetne hozni. Ez a krónikaszerû közlés is érdekes, de a részletesebb kifejtés talán javithatna a dolgokon. Másrészrõl viszont annak ellenére, hogy nem vagyok az érzékeny emberek közé tartozó, ebben valahogy mégis belekerült néhány dolog, amit nem szeretek igazából. Ez egyéni vélemény, kidolgozva még akár jó is lehet, éppen a nemtetszésemet kihasználva érhet el jó hatást. Most a felénél járok, és egy darabig nem is fogom tudni tovább olvasni, de majd ha befejezem, még szólok.
Köszi a véleményt! :jee: Azért ilyen krónikaszerû a közlés, mert sok-sok ötlet nincs kidolgozva, viszont már sok helyet foglaltak az agyamban, ezért inkább leírtam ilyen formában. Ezek majd késõbb kerülnek sorra, de van, amit nem is nagyon akarok kidolgozni. Viszont egy kérdés: mi az ami nem igazán tetszett? Roppant mód kíváncsi vagyok rá... :)
Quote from: RamizVegyem célzásnak, hogy csak addig akartátok oly' hõn "feltámasztani" a topikot, amíg meg nem jelentem? :D :lazza: Na jó, akkor újabb fél évre eltûnök, a topik érdekében. :)
Nem kéne... Tök örültem, hogy végre ide is postolt valaki. :jee: De hát én amúgy is eltûntem, csak néha beirogatok valamit... :lazza: de azért figyelem ám az eseményeket. Bár még csak a Dubarek I-et olvastam, mert ugye a vizsgaidõszak közeledtével hajlamosak túlzásba vinni a zhkat is, de az nagyon tetszett. Szimpatikus figura, és sajna némely tekintetben kicsit emlékeztet magamra... :rolleyes:
Majd eccer talán én is írok ide, dehát az ihlet elhagyott, de legalábbis bújócskázik. Erõltetni meg nem akarom. Szóval aki bújt, aki nem, megyek! Eccer csak megtalálom ;)
Quote from: BruceNem kéne... Tök örültem, hogy végre ide is postolt valaki. :jee: De hát én amúgy is eltûntem, csak néha beirogatok valamit... :lazza: de azért figyelem ám az eseményeket. Bár még csak a Dubarek I-et olvastam, mert ugye a vizsgaidõszak közeledtével hajlamosak túlzásba vinni a zhkat is, de az nagyon tetszett. Szimpatikus figura, és sajna némely tekintetben kicsit emlékeztet magamra... :rolleyes:
Majd eccer talán én is írok ide, dehát az ihlet elhagyott, de legalábbis bújócskázik. Erõltetni meg nem akarom. Szóval aki bújt, aki nem, megyek! Eccer csak megtalálom ;)
Nem azért mondtam, hogy olvassátok el... Nekem elég, ha postoltok saját mûveket. :)
Na jó, akkor: egy tegnapi "szabados szerzemény".
nem-angyalok
szikrázó havon sikító vér
ne tedd ne tedd ne tedd
a madarak hadd repüljenek
feszítsd magad négy fal közé
és nem kell kivárni a végét
köpd ki a tollakat
ne nézz az égre
ne nyalogatsd a szád szélét!
senki vagy senki VAGY
halott vagy, halott leszel
ugye hogy könnyebb így?
azt hiszed, mindegy, mit teszel
máris lágyan lebegnek lépteid
mert súlytalannak tûnnek tetteid
de feloldozás nincs soha
várnak rád a vétkeid, bent
ha nem gondolsz rá, õk teszik
lélegezz mélyet, tudod úgyis
fizetned kell mindenért, mondják,
az Úr sátánja embert eszik
de hidd az ellenkezõjét mert
neked félned nem tõle kell...
- most már lemoshatod a vért.
Quote from: Ramizedit: nah 2 órája keresem, de csak meglett: a fórum szerintem legjobb írása. Kedvenc. Hangulatjelentés Tiarótól.
Ah.. ezt most muszáj volt? Végre kezdtem kiheverni a hiányát :beken: (nem félreérteni ;>).
Tudja valaki, mi törpént vele? Él-e még egyáltalán? =( Bocsánat, ha már kérdeztem volna -.-"
Na igen, Tiaro... hiányoznak a hangulatjelentései... még jó hogy egy kupaccal lementettem, és ilyenkor néha elõszedem õket.
Na ez meg a héten egy álomfoszlány eredménye... Nem vagyok egy verselõ, inkább próza, szal ezt nézzétek el nekem, de ezt csak így bírtam kinyögni :rolleyes:
-----------------------
Most dúl a csend.
Õsz hajú férfi
Rettegve nézi:
Az éj leszállt.
És zúg a csend...
Hajába kapva
Szinte már hallja:
Nõ a sötét.
Nincs többé csend.
A sötét hívja...
Érte nyúl karja!
(Vihar dúl kint.)
Üvölt a szél...
Sikoltó rémkép:
Száll a sötétség
s karját nyújta...
Rebben egy szárny...
Futna de nem tud,
Hívja a hangjuk -
Bilincs lelkén.
"- Fekete arc!"
Ordít - hisz érzi,
lelkét mint tépi
Ezer karom.
Vicsorgó arc...
Már nincs sok vissza...
S hiába futna:
Mindenhol fal.
Csendes az éj.
Végre lenyugszik,
S tán kicsit alszik...
(Sosem volt szél...)
Soká ébred.
Fehér öltönybe'
Keze megkötve...
Rács ablakán.
-----------------------
Edit: Jobb ha nem kérdezitek, mi volt az álom...
Bruce: nekem tetszik! :cool: Szeretem a prózaközeli verseket, jobban átérezhetõek számomra.
Bruce: tényleg jó. Az álomról nem kérdezlek, de ha nálad is úgy megy, mint nálam, hogy a rövid sorok a feszültség miatt alakulnak ki, akkor megértem miért nem akarod a kérdéseket.
Ramiz: bocsi, még nem tudtam elolvasni õket. Igazából mostanában semmivel se tudtam rendesen haladni, de amint lesz rá alkalmam megnézem õket.
Tiaroról meg: szerintem mindenkinek hiányzik, és ha jól emlékszem csak neki állitottunk szobrot valahol visszább, másoknál max emlegettük, hogy majd odakerül Tiaro mellé. :)
Bocesz, de ezt a kis mûremeket mufáj befennem ide:):)
Ajánlom papának-mamának, meg a Zóti a békának!!
[lazzán]
"DJ flipp dat shit!"
ReFpekt éF tiFtelep Rootmen & Kontárnak
A fülbesugdolódzás mega laprítójának!
Akik szemet vetettek a Hosszúlábú Jányra
De a fejükre nem nõtt idõben szar u' hártya
Me' jötta RolLand
mint csõõdben uszó kalLand
Becsapott a finnyásfene a kiszabbott tervvbee
Nem esett a Jány egyikbe se belle
Hiába mosták - mosogatták a fejét,
Orroscska kimutatta kis foga fehérjét
Kukorált a kotkoda -
- gyött ám a Dév oda
Meglátta jazOrrocska
Lett ám némi utacska
Alvó Mennyét-Várpalota
Szeptemberben összejöttek
Gyökerékek kefét öttek
Próbáltak hát cincányolni
esztendeig turkányolni
[ugrálós motorháztetõ]
Tellik múlik az idõ
Beren-Tínúviel nem összeveszÕ
Folyton furkálás
bosszantó - üres kuruzslás
Dév dobjaa csalit
Ezza dinnamit
Varázslõ ráharap
vót ám yó fallat
Bunkómen & Gyökér - kiderül da gazság
Kamu volt a fene-nagy okosság
"Beren-Tínúviel - kiür S edett kapcsolat!
Jobban jársz öreg, ha bonto da vonalat!"
[mosógép]
Tûz, Föld, Levegõ Víz
ben ne sose bízz
Csak az ötödik ellem
(a szerelem)
igazabb a 24es aranynál
világítóbb Napnál
Megbeszélték-összeforrtak
Gyökerékék sunyiba kotorhatnak
Azóta!
Aki megérti egéffégére, aki nem, af meg örüljön neki, hogy megúfta:):whoah:
Furcsa egy ember vagy te, Tükör úr... :rolleyes:
Nem tudom betehetem-e ide, meg ilyen formában. De olvassátok el aztán várom a véleményeket. Ezzel eddig készültem eddig el.
"Bevezetõ
Néma éjszaka volt. Sötét, viharos éjszaka. Sem ember, sem állat nem mozdult ki házából vagy rejtekébõl ezekben az órákban. A szél és az esõ orkán erejével tombolt. Mintha egy hatalmas háború dúlna fent az egekben, mely most ért a tetõpontjára. Hatalmas dörrenések közepette villámok csaptak le az égbõl, megvilágítva az elterülõ várost. A villámok mintha egy helyre akarnának lecsapni, örök kárhozatra ítélve a helyet. Egy szemlélõdõ szemében úgy tûnhetett, mintha a vihar egy helyre összpontosulna. Egy toronyházra.
A ház tetején történt valami. Senki sem gondolná, van épp-eszû ember, aki ilyen viharban egy toronyház tetején lenne. De ennek a háznak a tetején hárman is voltak. Egy fiatal lány és két férfi. A lány erõsen kapaszkodott a tetõ párkányába és figyelt. Nézte, hogy a két férfi farkas szemet néz egymással.
Az egyikõjük tetõtõl talpig feketében volt. Fekete haj, fekete ruha. Ami különleges volt benne azok a fekete szárnyak voltak, amik a hátából álltak ki. A másik a szeme volt. Mintha tûztõl fénylett volna. Teljesen vörösen világított. Kezében egy fekete pengéjû kardot markolt, mely még az éjnél is sötétebbnek tûnt. Arcán démoni mosoly terült szét. Mintha nem számítana neki élet és halál.
A másik férfi teljesen az ellentéte volt a fekete szárnyúnak. Õ teljesen fehérbe volt öltözve. Makulátlan ruháját még az esõ sem érte el, bárhogy is tombolt körülötte a vihar. Fehér szárnyai csak úgy ragyogtak a sötétben, mintha a hold világítana egy tiszta egû esten. Szép arcából hiányoztak az érzelmek. Sem öröm, sem pedig bánat nem látszott rajta. Kezében neki is egy kard volt. De az övé csak úgy fénylett, mintha a nap sugaraiból kovácsolták volna ki.
A két különös alak beszélt egymáshoz, de a lány nem hallotta õket a vihar zúgása miatt. De olybá tûnt mintha két régi ismerõs találkozott volna. Látta a tekintetükbe, régóta ismerik egymást. Talán gyermekként már találkoztak volna? Tudja, erre nem fog választ kapni bárhogy is szeretné. Félelemmel a szívében várta mi fog történni a két férfi között.
Hatalmas villám csapott le a toronyház egyik antennájába, fényes szikrákat hányva szerteszét. Mintha erre a jelre vártak volna, a két férfi villámgyors mozdulatokkal egymásnak ugrott. Kardjaik sebesen járták a halál táncát. A lány lenyûgözve nézte a kardok tusáját. Még ekkora viharban is hallotta a pengék dallamát, ahogy a levegõt vágva egymásnak csapódtak. A pengék táncukhoz a zenét saját maguk játszották. A halál zenéje volt ez.
A két férfi perceken keresztül harcolt egymás ellen, de egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon. Hiába voltak nagyon jó kardforgatók egyikük sem talált gyenge pontot a másikon. A vihar egye erõsebben tombolt a két férfi körül. Az egész egy arénához volt hasonlatos, ahol a nézõk a gladiátoroknak szurkoltak. Egyre lelkesebben és hangosabban üvöltöttek, így biztatva a harcosokat a még több vérontásra. A harcosok hálájuk jeléül hosszú és véres párviadallal kápráztatták el a közönséget.
A fehér ruhás hirtelen kiugrott a harcból A férfi a lány felé fordult. Felemelte a kezét és az ujját a lányra irányította. A fekete ruhás arca teljesen megváltozott. Eltûnt arcáról a démoni mosoly, helyére aggodalom és félelem ült ki. Szemei sem világítottak tovább vörös fénnyel. A fehér ruhás lecsukta a szemeit. Koncentrált.
Hirtelen egy fehér nyíl pattant ki az ujja hegyébõl, ami egyenesen a lány felé tartott. A lány meg sem bírt mozdulni a félelemtõl, ami belemart a szívébe. Becsukta a szemét és sikítani kezdett. Érezte itt a vég, amit nem tudd elkerülni. De a nyíl késett. Valami megállította. A lány kinyitotta a szemét. A fekete ruhás férfi ott ált elõtte védelmezõen, széttárt karokkal. Egész teste csupa vér volt, mintha leöntötték volna híg, vörös festékkel. A lány halotta, ahogy a férfi halkan a fehér ruhásnak a következõket mondja:
- Ezt soha nem teheted meg vele, amíg én élek Angyal. Mert szeretem teljes szívembõl.
Válaszul teljesen érzéketlen nevetés jött. Az angyal felemelte újra a kezét, de most egy fehér gömböt küldött végsõ, halált hozó útjára. A fekete ruhás férfi megfordult és védõn átölelte a lányt kezeivel és szárnyaival. Hatalmas robbanás rázta meg a várost, ahogy a gömb elérve célpontját, energiái kiszabadulva felrobbant.
A robbanás ereje lelökte a tetõrõl a lányt és az õt védõn ölelõ férfit.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - mondta a férfi miközben zuhantak. – Majd én vigyázok rád kedvesem."
Quote from: MirrorBocesz, de ezt a kis mûremeket mufáj befennem ide:):)
Ajánlom papának-mamának, meg a Zóti a békának!!
Aki megérti egéffégére, aki nem, af meg örüljön neki, hogy megúfta:):whoah:
Köff =)
Ez jólesett^^
Lazzaret: nagyon képszerû, szinte látja maga elõtt az ember. Nekem kicsit túl meseszerû ("Angyal...").
Quote from: MirrorBocesz, de ezt a kis mûremeket mufáj befennem ide:):)
Ajánlom papának-mamának, meg a Zóti a békának!!
[lazzán]
"DJ flipp dat shit!"
...................................
...............
..................
.........................
Megbeszélték-összeforrtak
Gyökerékék sunyiba kotorhatnak
Azóta!
Aki megérti egéffégére, aki nem, af meg örüljön neki, hogy megúfta:):whoah:
Megmondom mi volt az elsõ reakcióm itten egyedül üldögélve: B*zmeg ez k*rva jó! -ez volt. Nagyonrohadtulbaromira tetszik! :hail: :kiraly:
Megmondtad a frankót és ez tetszik!
.....utoérhetetlen nyomozói képességem azt súgja te ismered Beren-t és a barátnõjét. :lol: ............ És jól megmondtad a "Gyökerékéknek"! :jee:
5.ellem/love Rulez! :whoah:
Quote from: Yakumo.....utoérhetetlen nyomozói képességem azt súgja te ismered Beren-t és a barátnõjét. :lol:
Valószínûleg ismeri... :) de a szennyes akkor is szennyes, ha reppes.
Quote from: RamizValószínûleg ismeri... :) de a szennyes akkor is szennyes, ha reppes.
Tényleg jó volt ez a vers, vagy mi! :)
Beren és Mirror nem ugyanaz a személy?
Quote from: sirtomiTényleg jó volt ez a vers, vagy mi! :)
Beren és Mirror nem ugyanaz a személy?
De. Azért ilyen bennfentes. :)
Ramiz: hát még alakitva lesz. azért a történet nem lesz ilyen meseszerü. Csak lesz benne angyal is de nem ugy ahogy megszoktuk . Majd ha kész leszek a kövi fejezettel majd meglátod.
Quote from: sirtomiTényleg jó volt ez a vers, vagy mi! :)
Beren és Mirror nem ugyanaz a személy?
:D
Quote from: RamizDe. Azért ilyen bennfentes. :)
höhö
Quote from: RamizValószínûleg ismeri... :) de a szennyes akkor is szennyes, ha reppes.
reppesszennyes
Quote from: YakumoMegmondom mi volt az elsõ reakcióm itten egyedül üldögélve: B*zmeg ez k*rva jó! -ez volt. Nagyonrohadtulbaromira tetszik! És jól megmondtad a "Gyökerékéknek"! :jee:
5.ellem/love Rulez! :whoah:
köfi-köfi-köfi:D
köfönöm a MÁV-nak, aki helyet biftofított a "mû" megalkotáfához (a vonat negyed órán át vesztegelt az egyik állomáfon éf már nagyon untam magam:))
Tudom, igértem, hogy jövök.
Igéretem, hogy a szavam örök
És nem hagylak el:
Követlek, ha menned kell.
Igen, még emlékszem,
Tisztán és szépen.
Ahogy áltál elõttem,
Többé el nem felejtem.
Láttalak, láttalak már téged.
És most a Hold fehére mosta a képet
Hiába mondtam, hogy vége,
Mégis újra látni szeretnélek.
Tanál tényleg jobb a nem.
Talán jobb, ha tovább megy minden.
Mégis vahogy nincs meg, hiányzik valami
Amiért némaságba hullva annyi hang kiáltozik.
Elvitted amit nem adtam
És itthagytad, amit nem kértem.
Azt mondtad, irni tanitasz;
Álmokat kapok mindezért cserébe.
Most te hallgasd amit mondtam:
Két megszegett eskü egymást bûnteti
Neked nincsen szavad,
Én az enyémeket hiába ejtem ki.
Vége felé a metaforákat(?) nem egészen tudtam összeegyeztetni a vers témájával, de ez sztem csak azért van, mert még nem éltem át szakítást. :) Egyébként tetszik.
Mirror: bocs, de kb a 3. sorig tudtam elolvasni... ott már nem birtam tovább...
Lazzaret: eddig egy kicsit kiszámitható volt, de ez a kezdet még nem köt le semmit, úgyhogy hajrá, várom a folytatást. :)
Ramiz: az ilyen egyenes megfeletetésekkel a vers tartalma és énközöttem kicsit vigyázz kérlek. Igaz, hogy szinte mindenrõl meg tudom mondani, hogy mit jelent, és hogy hogyan került oda, de ha az ismerõseim értenék is amiket irok, akkor nagyon sokszor kéne magyarázkodnom, ha igy vesszük (nem sértegetés). Az is igaz mondjuk, hogy részben emiatt csak 5en tudják rólam az ismeretségi körömbõl, hogy egyáltalán valaha is irtam verset. :)
(egyébként azokat a verseket, amiknek valakiknek irtam, nem is tettem fel ide)
Amihez ez pl kötõdik, az nem egy tényleges szakitás. Egy ideje kicsit "összevesztem a múzsámmal", még ha ez igy hülyén is hangzik. Merthogy én 'iró' vagyok és nem költõ. Nem igazából én alkotok, hanem csak leirom amit a fejemben hallok. Ezért van az, hogy mostanában alig sikerül valami...
Ok. :) Akkor egyszerûbben mondom (ahogy elsõre akartam): nem értem. :) Persze, nem kell, hogy az ember értsen egy verset, attól még lehet benne gyönyörködni. :)
Egy kicsitt változtattam az írásomon mert nem tetszet. Igy talán érthetõb és izgalmasabb mint volt:
"Néma éjszaka volt. Sötét, viharos éjszaka. Sem ember, sem állat nem mozdult ki házából vagy rejtekébõl ezekben az órákban. A szél és az esõ orkán erejével tombolt. Mintha egy hatalmas háború dúlna fent az egekben, mely most ért a tetõpontjára. Hatalmas dörrenések közepette villámok csaptak le az égbõl, megvilágítva az elterülõ várost. A villámok mintha egy helyre akarnának lecsapni, örök kárhozatra ítélve a helyet. Egy szemlélõdõ szemében úgy tûnhetett, mintha a vihar egy helyre összpontosulna. Egy toronyházra.
A ház tetején mintha történne valami. Senki sem gondolná, van épp-eszû ember, aki ilyen viharban egy toronyház tetején lenne. De ennek a háznak a tetején hárman is voltak. Egy fiatal lány és két férfi. A lány erõsen kapaszkodott a tetõ párkányába és figyelt. Nézte, hogy a két férfi farkasszemet néz egymással.
Az egyikõjük tetõtõl talpig feketében volt. Fekete haj, fekete ruha. Az egyik dolog, ami különleges volt benne azok a fekete szárnyak voltak, amik a hátából álltak ki. A másik a szeme volt. Mintha tûztõl fénylett volna. Teljesen vörösen világított. Kezében egy fekete pengéjû kardot markolt, mely még az éjnél is sötétebbnek tûnt. Arcán démoni mosoly terült szét. Mintha nem számítana neki élet és halál.
A másik férfi teljesen az ellentéte volt a fekete szárnyúnak. Õ teljesen fehérbe volt öltözve. Makulátlan ruháját még az esõ sem érte el, bárhogy is tombolt körülötte a vihar. Fehér szárnyai csak úgy ragyogtak a sötétben, mintha a hold világítana egy tiszta egû esten. Szép arcából hiányoztak az érzelmek. Sem öröm, sem pedig bánat nem látszott rajta. Kezében neki is egy kard volt. De az övé csak úgy fénylett, mintha a nap sugaraiból kovácsolták volna ki.
A két különös alak beszélt egymáshoz, de a lány nem hallotta õket a vihar zúgása miatt. De olybá tûnt mintha két régi ismerõs találkozott volna. Látta a tekintetükbe, régóta ismerik egymást. Talán gyermekként már találkoztak volna? Tudja, erre nem fog választ kapni bárhogy is szeretné. Félelemmel a szívében várta mi fog történni a két férfi között.
Hatalmas villám csapott le a toronyház egyik antennájába, fényes szikrákat hányva szerteszét. Mintha erre a jelre vártak volna, a két férfi villámgyors mozdulatokkal egymásnak ugrott. Kardjaik sebesen járták a halál táncát, amelynek csak a vér érintése vethet véget. A lány lenyûgözve nézte a kardok tusáját. Még ekkora viharban is hallotta a pengék dallamát, ahogy a levegõt vágva egymásnak csapódtak. A pengék táncukhoz saját maguk játszották a halál dallamát.
A két férfi perceken keresztül harcolt egymás ellen, de egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon. Hiába voltak nagyon jó kardforgatók egyikük sem talált gyenge pontot a másikon. A vihar egye erõsebben tombolt a két férfi körül. Az egész egy arénához volt hasonlatos, ahol a nézõk a gladiátoroknak szurkoltak. Egyre lelkesebben és hangosabban üvöltöttek, így biztatva a harcosokat a még több vérontásra. A harcosok hálájuk jeléül hosszú és véres párviadallal kápráztatták el a közönséget.
A fehér ruhás hirtelen kiugrott a harcból, majd a lány felé fordult. Felemelte a kezét és az ujját a lányra irányította. Mondott valamit, amitõl a lányt a rettegés járta át. Nem hallotta mi az, de érezte a belõle jövõ rosszindulatot. A fekete ruhás arca teljesen megváltozott. Eltûnt arcáról a démoni mosoly, helyére aggodalom és félelem ült ki. Szemei sem világítottak tovább vörös fénnyel. A fehér ruhás lecsukta a szemeit. Koncentrált.
Hirtelen egy fehér nyíl pattant ki az ujja hegyébõl, ami egyenesen a lány felé tartott. A lány meg sem bírt mozdulni a félelemtõl, ami belemart a szívébe. Becsukta a szemét és sikítani kezdett. Érezte itt a vég, amit nem tudd elkerülni. De a nyíl késett. Valami megállította. A lány kinyitotta a szemét. A fekete ruhás férfi ott ált elõtte védelmezõen, széttárt karokkal. Bal vállából sûrû vér folyt le a karjára és a testére. A lány halotta, ahogy a férfi halkan a fehér ruhásnak a következõket mondja:
- Ezt soha nem teheted meg vele, amíg én élek Angyal. Mert szeretem teljes szívembõl. Ha kell, az életem is feláldozom érte.
Válaszul teljesen érzéketlen nevetés jött. Az angyal felemelte újra a kezét, de most egy fehér gömböt küldött végsõ, halált hozó útjára. A fekete ruhás férfi megfordult és védõn ölelte át a lányt kezeivel és szárnyaival. Hatalmas robbanás rázta meg a várost, ahogy a gömb elérve célpontját, energiái kiszabadulva felrobbant.
A robbanás ereje lelökte a tetõrõl a lányt és az õt védõn ölelõ férfit.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. – suttogta a fülébe a férfi miközben zuhantak. – Vigyázok rád kedvesem.
És csak zuhantak bele az éjsötét semmibe."
Ha már átírogattad, akkor én ezt is megváltoztatnám: "A lány halotta, ahogy a férfi halkan a fehér ruhásnak a következõket mondja: (...)". Túlságosan kimért, mûszakias, precíz ez a megfogalmazás ebben az izgalmas helyzetben, hogy "a következõket mondja:".
"A lány hallotta ahogy a férfi halkan, fájdalommal teli hangon megszólal."
Így már jobb???
Quote from: Lazzaret"A lány hallotta ahogy a férfi halkan, fájdalommal teli hangon megszólal."
Így már jobb???
Szerintem igen. De ez a három kérdõjel felháborodottságot sejtet. Ha nem értesz egyet velem, akkor hagyd úgy, ahogy volt. :)
Quote from: RamizSzerintem igen. De ez a három kérdõjel felháborodottságot sejtet. Ha nem értesz egyet velem, akkor hagyd úgy, ahogy volt. :)
Nem igazán inkább gondolkodva kérdem és izgatottan várom a választ :D
De ennél jobbat nem tudtam ezért volt a 3 "?" jel:)
Egyébként köszi hogy rámutattál ere a hibára. Több elolvasás után nekem sem tetszet az eredeti.
Arigatou!
Ti mit szoktatok tenni akkor ha nincs meg az ihlet? Eljutottam a regényemben egy nö növel való párbeszédhez és nem tudok vele mit kezdeni. Mirõl tud beszélgetni két középsulis csaj? Ráadásul jo barátnõk. ÁÁÁ Reménytelen vagyok. Fogalmam sincs hogy most mihez kezdjek.
Quote from: LazzaretTi mit szoktatok tenni akkor ha nincs meg az ihlet? Eljutottam a regényemben egy nö növel való párbeszédhez és nem tudok vele mit kezdeni. Mirõl tud beszélgetni két középsulis csaj? Ráadásul jo barátnõk. ÁÁÁ Reménytelen vagyok. Fogalmam sincs hogy most mihez kezdjek.
Én azt csinálom, hogy ahova nincs ötletem, azt a részt átmenetileg kihagyom, s inkább azzal foglalkozom, amihez van ihlet. Vagy hagyom állni az egészet, egészen addig amig ki nem pattan a fejembõl az egész jelenet...
(Elég sok mindenrõl tud beszélgetni két középsulis csaj: pl. sorozatok, pasik (pl. "a 11/C-be jár egy magas szõke srác, nemtod' hogy hívják?"), bulik, mozi/filmek, a köcsög tanárok, "rohadt sok a tanulnivaló", vagy valamilyen közös program tervezése, vagy annak konklúziójának megbeszélése, stb... Vagy egyszerûbb, ha valahogyan megkérdezel egy középiskolás lányt, hogy mirõl szoktak trécselni!)
Quote from: AephidonÉn azt csinálom, hogy ahova nincs ötletem, azt a részt átmenetileg kihagyom, s inkább azzal foglalkozom, amihez van ihlet. Vagy hagyom állni az egészet, egészen addig amig ki nem pattan a fejembõl az egész jelenet...
Detto. Ha nem görcsösön arra a jelenetre koncentrálsz, hanem másfele tereled a gondolataidat, pl továbbirod a novellát és alszol egyet a témára, akkor elõbb utobb be fog villani néhány hasznlható ötlet.
Quote from: LazzaretTi mit szoktatok tenni akkor ha nincs meg az ihlet? Eljutottam a regényemben egy nö növel való párbeszédhez és nem tudok vele mit kezdeni. Mirõl tud beszélgetni két középsulis csaj? Ráadásul jo barátnõk. ÁÁÁ Reménytelen vagyok. Fogalmam sincs hogy most mihez kezdjek.
Én ilyenkor vagy kihagyom a jelenetet (beszélgetnek, de hogy mirõl, azt nem tudjuk - én úgyis átugranám a két gimnazista csaj beszélgetését :D ), vagy valami hatalmas állatságot írok, az legalább érdekes, meg ha nagyon oda nem illõ lesz, akkor utólag könnyû jobbra cserélni. :D
Olvasgattam a névtelenség jótékony homályába burkolózva, de úgy néz ki - sajna - regisztráció nélkül nem lehet ide írni.
Kíméletlenül szóljatok be :3x3:
[SIZE="4"]Tébolykeringõ
[/SIZE]
Litánia - sötét sikoly,
mi felszáll az Égbe
s a Mennyekig hatol,
miközben vérzõ szívem zokogva zakatol...
Arcomon jeges könnypatak lángol.
Sikoly? Könnyek? Tépett vicsor.
Fájó fohász, mi az égig kiált!
az Úrig hatol,
minden akadályon áthágva
sebesen.
Minden sóhajjal ép elmém keresem.
Sómarta seb az arcon -
utolsó imám rémülten
mormolom.
Aszott karok ölelnek;
hiába
tagadom!
Itt a mostohám; csak benne bízhatom.
Agyamba Fény hatol. Feszít!
Ám az önvád ereje semmit
sem veszít.
Gazzal benõtt hantomon
hattyútetem rikít.
Tömény borzalom.
Talán, ha gyertyám pislogása
elvéti szokott ritmusát
s "ragyogása"
többé nem melegít -
akkor lesz boldogsága
a kebelnek,
amit nehezít.
Míg opál jégcsapként
fakad szemedbõl
veríték,
hogy sirassa torz
álmom viaszos
dicsfényét..
csak álnok pótanyám leli bennük örömét.
Félek, hóhérom közönyös.
Hiszen õ az Élet,
ha miatta szenvedek
s nem nyugodom:
nem számít.
Neki mindegy.
Törött szavak, csorba betûk,
Kimondtam hát; mind elrepült.
Értelmüket ne keressed.
Nincs az nekik. Sosem leled.
Négy észrevételem lenne.
1. A "pszihológus" valahogy nem illik a vers hangulatába.
2. Miért baj, hogy regelni kell? A legnagyobb baleset, ami történhet veled, hogy elkezdesz fórumozni. :)
3. Az utolsó versszak ugyan elõre megfelel arra, amit most mondani akarok, de mégis: nagyon hatásosak a képek, de... egy kicsit túlságosan is. És mivel nincs mögötte történet vagy ilyesmi, mint mondjuk egy balladánál, kicsit üresnek hat. De egyébként tényleg hatásos!
4. Király az avatarod! :cool:
Quote from: RamizNégy észrevételem lenne.
1. A "pszihológus" valahogy nem illik a vers hangulatába.
2. Miért baj, hogy regelni kell? A legnagyobb baleset, ami történhet veled, hogy elkezdesz fórumozni. :)
3. Az utolsó versszak ugyan elõre megfelel arra, amit most mondani akarok, de mégis: nagyon hatásosak a képek, de... egy kicsit túlságosan is. És mivel nincs mögötte történet vagy ilyesmi, mint mondjuk egy balladánál, kicsit üresnek hat. De egyébként tényleg hatásos!
4. Király az avatarod! :cool:
1. Valóban nem illik, talán szándékosan azért is csináltam így, hogy megakasszon, kizökkentsen? Nem tudom. Nem voltam magamnál :o Nos, javítva egy talán jobbra?
2. Eleget láttam. NEM AKAROOOOOK :D
3. A történet mögötte nem érzékeltethetõ indiszkréció nélkül :o ^^ Szóval bocsika...
4. Angel Sanctuary. Köszöni szépen :)
1. Csak, hogy kötekedjek egy kicsit: igy ahogy most van, kár otthagyni. Én nem akasztanám meg a menetet, max megcsillagoznám, és a végén megjegyzésként odairnám. Elvégre egy olyan versrõl van szó, ami az érzésre támaszkodik, nem kéne pont ezt meggyengiteni benne a formatöréssel.
2. Elkéstél, már van egy nem-vers-postod is, innentõl menthetetlen vagy. :)
3. Én nem hiányolom a hátterét, mert talán jobb is, ha az fantáziára van bizva...
Amúgy meg, mikor mondta el itt bárki is, hogy melyik verse mirõl szól? Én biztos nem, elég sok kellemetlen helyzetet szült volna nekem, valószinûleg... :rolleyes:
Quote from: Zanador1. Csak, hogy kötekedjek egy kicsit: igy ahogy most van, kár otthagyni. Én nem akasztanám meg a menetet, max megcsillagoznám, és a végén megjegyzésként odairnám. Elvégre egy olyan versrõl van szó, ami az érzésre támaszkodik, nem kéne pont ezt meggyengiteni benne a formatöréssel.
2. Elkéstél, már van egy nem-vers-postod is, innentõl menthetetlen vagy. :)
3. Én nem hiányolom a hátterét, mert talán jobb is, ha az fantáziára van bizva...
Amúgy meg, mikor mondta el itt bárki is, hogy melyik verse mirõl szól? Én biztos nem, elég sok kellemetlen helyzetet szült volna nekem, valószinûleg... :rolleyes:
1. Már javítva menetközben^^
2. Akkor legyen második is... Bleeeeee :p
3. :tezsvir:
Meleg van, de így ebéd után, elterülve a fák alatt kevésbé zavaró. Elõször odébb szerettünk volna letelepedni, de a környék diszkét dögszagot árasztott - nem óhajtottuk fellelni az eredetét... A környékbeliek barátságos emberek: a kanyarban elhaladva olykor elkurjantják magukat, hogy "ébresztõ". Jó volna aludni egyet. Végül is, holnapra ígértük magunkat. A nehézlovasság se mindenható. Nem éjfélkor kellett volna lefeküdni. Örökbecsû megállapítás - sose tartom be. De legalább nem együl vágtam neki a pusztának ezúttal. Erõs a de ja vu-m így is: a dögletes forróság és a cseh gumik egymáshoz való viszonya ez úttal se túl baráti - megint ki kellett cserélni a hátsót. Bár "akkor" könnyû felszereléssel haladtam, amikor szitává szakadt tavaly a szellempályaudvar mellett. Túl mohó voltam, nem kellett volna feltöltés után egybõl teljes gázzal menni. Bezzeg reggel, a benzinkút szét volt dúrva, úgyhogy a szokásos 11 kilométer helyett 30-at kellett megtenni teljes felszerléssel nulla nyomáson. Addig nem is volt gond, míg rá nem értünk a fõútra. Pedig olyan jó volt adni egyet a lovaknak - legalább ezútta egy benzinkút mellett ment ki belõle a luft. Utána következett a túra hátralevõ része. Átjutottunk Hajdú-megyébe, az eddig se túl sûrû településhálózat megszûnt létezni. Semmi már, csak szántóföld és az aszfaltcsík. Mert az se mindegy. Van síma és bordásra öregedett. Meg van az a kavicsos, ami ilyenkor olyan, mintha ragasztót kentek volna rá - a bordás gumikat magához szögezi.
Rálépni az Útra a világ legnyugisabb dolga: tekersz, és gondolkozol. Van idõ. Zene nincs, mert úgyse hallanád a szél zúgásától. Szélcsend van. Legalább ez nem zaklat. Életem elsõ nagy útján jártuk meg a nyugati széllel - oda-vissza oldalba kapott minket, összesen 40 kilométeren kaptuk hátba, de akkor meg is lovagoltuk rendesen. Most csak por és meleg. Tücskök.
Csillagos az ég, sok apró pötty az égen, néha felvillan egy-kettõ, olykor mûhold megy el fölöttem. Kukoricás éjszaka. A szúnyogok ennivalóak - ha ki merném nyitni a számat gyönyörûen megvacsizhatnék... egyelõre nincsenek béka-ambícióim. Valahol a közelben lehet egy tanya, mert emberi beszédet hallani. Idõnként egy kocsi is elmegy az úton a susnyás túlfelén - remekül álcázva vagyunk. Sikerült két órát aludnom, most rajtam a sor, hogy fent maradjak éjfélig. Az út eddig elég kellemes volt: a delelõ után a másik tartalék gumim is elszállt, megolvadt a közel negyven fokban. Most valami kínai vacak van bent, amit a társam hozott. Azért vettünk még két gumit a következõ faluban - nem akarok megint csereberélni hátul!!! A Hortobágy viszont mesés. Szürkemarha egy deka se, viszont igazi embermentes placc. Fél órán át haladtunk mire szembejött velünk egy kocsi. A bent ülõk majd kiestek az ablakon az integetésben, nyomták a dudát is rendesen. Vendégszeretet:) A szikes pusztát mondjuk nem értem: tucatnyi csatornán jöttünk át eddig, az egyiknél volt a szokásos csokievési pont. Láttunk képzõdõ viharfelhõt is, elég érdekes volt, ahogy emelkedett és morajlott. Szerencsére nem felénk jött... A Hortobágy azért betett - 180 kilométer után már nem bírtam tartani a tempót, kértem, hogy erre a napra legyen vége, nem kaptam levegõt. Furcsa, folyton szomjasak voltunk, de a víztõl már undorodtunk. Nem tudom, hány literrel ittam ma, azzal nem volt gond. A gumik is kaptak. Hogy leszállt az éj kellemesen nyirkosra fordult a levegõ, szeretem a párát.
Pára lengi be a síkságot, elemi erõvel zúdulunk bele a ködpamacsokba. Még nem érzem a kómát a kelõ Nap kósza fényeiben - pedig a második õrködési ciklusom végén majdnem elaludtam. Egy óra alatt összepakoltuk a táborhelyet, majd kissé leragadtunk a mocsárba - az út egyszer csak elfogyott, de így is megtaláltuk a hidat. A Száguldó Ócskavas nem is ragadt le, elvitt egészen a betonig, de a Magas gépe megpluttyantotta a gazdját. Hiába nagy nehéz ormótlan dög az enyém, elég drabális ahhoz, hogy az ilyesmi meg se kottyanjon neki.
Vonaton zötykölõdök valahol a Nyírségben. Nyíregyházáig bírtam a távot. Jó volt: lejtett az út egészen a városig, hajráztunk egy óriásit, de a kétnapos kialvatlanság miatt Sóstónál feladtam, nem lettem volna képes beszámíthatóan viselkedni tovább. Pedig elég jól nyomtuk, még egy traktort is leelõztünk. A mechanika nem élvezte a sár társaságát, olykor kiköpött egy jó adagot az útra. Hétkor reggeliztünk valamelyik Hajdú nevû városban. A hajónaplóban benne van úgyis. Magasnak a Fõiskola elõtt végre kicseréltem az elsõ gumiját - még tegnap futott bele egy tüskébe a második defektemnél, de kibírta 20-kmenkénti pumpálással. Ismerõs. Tavaj, útban szolnok felé én is így jártam, csak akkor a pótgumival. Öcsödnél nem mertem megállni, csak akkor, amikor kiértem a faluból. Az a híd eszembe juttatta a Cool Túrát erõsen, de egy arra járó kombájn megnyugtatta a kis szívemet - talán nem alattam fog összedõlni. Vakarózok. Nyamvadt szúnyogok...
Körforgalom. Át, jobbra, elõre. Elméletileg erre kell jönni. Ha ez Alföld, akkor megeszem a kalapom (nincs kalapom, fehér bézbólsatyeszom van, a feketér ráapplikáltam a zseblámpát, éjszaka jó szolgálatot is tett) - ez teli van mindenféle dombokkal. Asztalsímaság mi?! Fel-le. Csak a gumik bírják... A meleg a szokásos, de ezt a nyomvadt kis 12 km-t bírjátok ki.
Célpont elérve. Hm. Ez biztos nem az. Fel kellett volna írnom!! Ez a lelkészlak! Körbenézek. Nem, ez az a szám. Képtelenség. Jé, nincs térerõ... Felmegyek a soros kupac tetejére. Szolíd cirpogás, mûködik. Hm. Uff. Még sose éjszakáztam lelkészlakban. Érdekes másfél napnak nézünk elébe... Lényeg, hogy végre aludni tudjak. Meg van egyfajta bukém is. Esetleg enni se ártana. Nem, most szunya kell. És lõn...
Quote from: ShinwaOlvasgattam a névtelenség jótékony homályába burkolózva, de úgy néz ki - sajna - regisztráció nélkül nem lehet ide írni.
Kíméletlenül szóljatok be :3x3:
.[/CENTER]
Jó. A pótanya sokkal jobban passzol. A hangulat szépen átjön, szép expresszionista gyöngyszem tanúi lehetünk. Az igék jól passzolnak össze (megfelelõek a megfelelõ helyen, nem teszik dagályossá nehézkessé az amúgy áramvonalas stílust), fel se tûnik, mennyi van belõlük - õk adják az egész mû gerincét, súlyát. Ritmika és forma szerencsésen találkozik, egyik a másikat támogatja. Az utolsó versszak sehogy se passzol a szerkezetbe, azonban ez jó, hiszen egyfajta költõi kiszólást tükröz. Mottó, vagy narrátori szerep, egyre megy. De valami akkor is hiányzik belõle.
Quote from: MirrorJó. A pótanya sokkal jobban passzol. A hangulat szépen átjön, szép expresszionista gyöngyszem tanúi lehetünk. Az igék jól passzolnak össze (megfelelõek a megfelelõ helyen, nem teszik dagályossá nehézkessé az amúgy áramvonalas stílust), fel se tûnik, mennyi van belõlük - õk adják az egész mû gerincét, súlyát. Ritmika és forma szerencsésen találkozik, egyik a másikat támogatja. Az utolsó versszak sehogy se passzol a szerkezetbe, azonban ez jó, hiszen egyfajta költõi kiszólást tükröz. Mottó, vagy narrátori szerep, egyre megy. De valami akkor is hiányzik belõle.
Nocsak.. hm-hm. Meglepõ "beszólás" bár ellenemre nem volt :D
Az a valami. Ahem. Nos, az szerintem belõlem hiányzik jó ideje, de nem bánom. Amim van most, csak a formára volt elég. Több sose legyen azon áron, hogy bírjam azt a _valamit_.
:merci:
Quote from: ShinwaNocsak.. hm-hm. Meglepõ "beszólás" bár ellenemre nem volt :D
Az a valami. Ahem. Nos, az szerintem belõlem hiányzik jó ideje, de nem bánom. Amim van most, csak a formára volt elég. Több sose legyen azon áron, hogy bírjam azt a _valamit_.
:merci:
lehet, hogy nem is baj, hogy hiányzik valami belõle... lehet, hogy minden benne van, csak éppen az olvasás után ilyen élményt is kivált az emberbõl...:tezsvir:
edit: a pszichológus helyett miként lett pótanya, az már jobban izgat... hmm... emlékeztet a Fõnökasszonyomra... (mármint a pszichológus-pótanya kapcsolat)...
Quote from: Mirrorlehet, hogy nem is baj, hogy hiányzik valami belõle... lehet, hogy minden benne van, csak éppen az olvasás után ilyen élményt is kivált az emberbõl...:tezsvir:
edit: a pszichológus helyett miként lett pótanya, az már jobban izgat... hmm... emlékeztet a Fõnökasszonyomra... (mármint a pszichológus-pótanya kapcsolat)...
^^ Még elpirulok... pedig csak a tükörképem bókol x3 :haha:
edit reply: õõõ.. fentebb a mostoha ölel (aszott karokkal.. ez enyhe lökés az olvasón a Halál, mint kép felidézése felé) akit persze a költõi én tagadna, ám hiába. Így jött a pótanya, szóismétlés elkerülése végett. Mostoha=pótanya=aszott karú nemkívánt személy/fogalom.
Valami ilyesmi. Mint mondtam, nem voltam magamnál, az utolsó 4 sorra tisztultam társalgásképes állapotba. :o
Quote from: ZanadorAmúgy meg, mikor mondta el itt bárki is, hogy melyik verse mirõl szól? Én biztos nem, elég sok kellemetlen helyzetet szült volna nekem, valószinûleg... :rolleyes:
Én mindig megmondtam, ami meg olyan volt, hogy inkább ne, azt meg nem postoltam. Csak furcsa, hogy valaki postol egy nagyon személyes, lelke mélyébõl felbuggyant verset, de elmondani, hogy mi történt, már személyes...
Most egy kicsit erõs, "Mirror-os" (:)) hasonlatot mondok: mintha az örömlány szolgáltatásainak örömében nyújtana a pénzért, akár minden nap, de hetek után sem adna soha egy búcsúcsókot az ajtóban, mert õ tisztességes nõ.
Quote from: RamizÉn mindig megmondtam, ami meg olyan volt, hogy inkább ne, azt meg nem postoltam. Csak furcsa, hogy valaki postol egy nagyon személyes, lelke mélyébõl felbuggyant verset, de elmondani, hogy mi történt, már személyes...
Most egy kicsit erõs, "Mirror-os" (:)) hasonlatot mondok: mintha az örömlány szolgáltatásainak örömében nyújtana a pénzért, akár minden nap, de hetek után sem adna soha egy búcsúcsókot az ajtóban, mert õ tisztességes nõ.
A vers maga csak egy igazgyöngy, ami a lélekbe került külsõ test végett alakult ki ;>
Önmagában csak egy szép kõ a kívülállónak.
Amúgy a háttere a versnek? Az sokszor nagyon bonyolult és akár napokon keresztül lehetne (kellene!) magyarázni, mi miért és hogyan.
Egyszerûbb leírni és mindenki olvassa el _magának_ :)
Quote from: RouninA vers maga csak egy igazgyöngy, ami a lélekbe került külsõ test végett alakult ki ;>
Önmagában csak egy szép kõ a kívülállónak.
Amúgy a háttere a versnek? Az sokszor nagyon bonyolult és akár napokon keresztül lehetne (kellene!) magyarázni, mi miért és hogyan.
Egyszerûbb leírni és mindenki olvassa el _magának_ :)
Egyetértek. A vers megold két problémát is:
1. Elmondani gondolatokat és érzéseket (ami önmagában is nehéz néha) mindenki számára bemutatható formában, és mégis megõrzi az esetleges titkokat.
2. Másrészt vannak dolgok, amik olyanok, hogy ezer szóban, vagy sehogy. Ezek is kifejezhetõk verssel. :)
Könnytelen szenvedéssel
A görcs-test megfeszül
És a szellem féregként
tekereg a horgon,
De ha szebbé válik az, ki
Magából rosszat szül
Ezt a fájdalom-terhet
magammal hordom.
Tessék. Itt van egy gyöngy, amelyet hosszas emésztés után termelt ki szervezetem és én végre kiraktam magamból. :D Lehet tippelni a mély lelki tartalmat mögötte. Holnap elárulok mindent, kitárulkozok és kipakolom a bensõmet ezzel kapcsolatban. ;)
Quote from: ZanadorEgyetértek. A vers megold két problémát is:
1. Elmondani gondolatokat és érzéseket (ami önmagában is nehéz néha) mindenki számára bemutatható formában, és mégis megõrzi az esetleges titkokat.
2. Másrészt vannak dolgok, amik olyanok, hogy ezer szóban, vagy sehogy. Ezek is kifejezhetõk verssel. :)
1. Ámen.
2. Igen, és megvan az a kényelmes, óvó tudat, hogy csak TE érted igazán; s esetleg az, akinek szól. Bár õ már nehezebben.
Ramiz:
O.O A fõvárosi ifiúr bizony tényleg gyöngyöt termelt. Méghozzá érthetõt-világosat. Mint valami keleti tanmese ^^
Quote from: Rounin2. Igen, és megvan az a kényelmes, óvó tudat, hogy csak TE érted igazán; s esetleg az, akinek szól. Bár õ már nehezebben.
Hehe, nekem van olyan versem, amit még én sem értek igazán, be-be-beee! :D :lazza: És nem szólnak senkinek. Ti persze mindig csak a nõknek szóló szerelmes-szakítós-szeretõs-utálós versekben gondolkodtok... :) Na jó, csak vicceltem. De miért kéne, hogy titokzatos legyen, hogy csak ketten értsék stb... ez nagyon romantikus, de lehetetlen.
Quote from: RamizHehe, nekem van olyan versem, amit még én sem értek igazán, be-be-beee! :D :lazza: És nem szólnak senkinek. Ti persze mindig csak a nõknek szóló szerelmes-szakítós-szeretõs-utálós versekben gondolkodtok... :) Na jó, csak vicceltem. De miért kéne, hogy titokzatos legyen, hogy csak ketten értsék stb... ez nagyon romantikus, de lehetetlen.
:D Nekem is van bleeeeeeeeeeeee :hehe:
Még szép hogy vicceltél. Igenis van férfiaknak szóló szerelmes-szakítós-szeretõs-útálós ver.. oops, ilyet nem írtam :haha: Fene, hülye ellentmondási kényszer :/ :D
Amúgy.. mint mondtam: ESETLEG!!!!! AVAGY NÉHA, OLYKOR *nagy levegõ* és nem alapfeltételként :p Érteni pedig nem mondanivalót, hanem hátteret értettem, de megint nem fogalmaztam elsõre érthetõen (postszapurolati alaptétel ^^).
Quote from: RamizHehe, nekem van olyan versem, amit még én sem értek igazán, be-be-beee! :D :lazza: És nem szólnak senkinek. Ti persze mindig csak a nõknek szóló szerelmes-szakítós-szeretõs-utálós versekben gondolkodtok... :) Na jó, csak vicceltem. De miért kéne, hogy titokzatos legyen, hogy csak ketten értsék stb... ez nagyon romantikus, de lehetetlen.
Kevés verset irtam úgy, hogy "na ez most valakinek lesz". És nem csak nõknek, hanem barátoknak is, de folyton el kellett magyarázni õket, mert senki nem értette egyiket se igazából... Talán ezért is volt végülis ilyen kevés.. De ezek itt nem olvashatók, egyiket se raktam fel.
És, hogy olyanból amit még én se értek? Hehe, engem azért nem múlsz fölül, de egy döntetlenben kiegyezhetünk. :) Általában azért értem a saját képeim jelentését és utalását, de volt már olyan, hogy lövésem se volt, hogy mireföl van ott valami, ahol. (azért ez is ritka, de volt, pláne, ha álmomban irtam)
Quote from: ZanadorKevés verset irtam úgy, hogy "na ez most valakinek lesz". És nem csak nõknek, hanem barátoknak is, de folyton el kellett magyarázni õket, mert senki nem értette egyiket se igazából... Talán ezért is volt végülis ilyen kevés.. De ezek itt nem olvashatók, egyiket se raktam fel.
És, hogy olyanból amit még én se értek? Hehe, engem azért nem múlsz fölül, de egy döntetlenben kiegyezhetünk. :) Általában azért értem a saját képeim jelentését és utalását, de volt már olyan, hogy lövésem se volt, hogy mireföl van ott valami, ahol. (azért ez is ritka, de volt, pláne, ha álmomban irtam)
hmm... eltévedtem, vagy itten bölcsész-kávézó nyílt?? Köllemes lilafüstös hangulat, széles bõrfotelek, szigorúan tarisznyás lányok, cappucino és rigójancsi...
Quote from: Zanador(azért ez is ritka, de volt, pláne, ha álmomban irtam)
Akkor tényleg döntetlen. :) :tezsvir:
Egyébként a fenti versemet megfejtettétek? Direkt nektek írtam! Na mindegy itt a mögöttes kútmély szellemi tartalom lélekgyöngy (de a vers nélkül semmit sem ér!): [COLOR="LemonChiffon"]kimentem a fajanszra és leraktam a macit[/COLOR]. (Csak hogy ellensúlyozzam a sok érzelmes verset. :lazza: )
[SIZE="3"]Érvágás[/SIZE]
Dalra fakadó könnypatak
írja sikamlós
gyászdalát arcom
vásznára,
míg én két kézzel szórom
emlékeim bomló
elmém hantjára.
Tétova rímek kórusa zengi
az angyalok jöttét,
ám hamis remény
kél nyomában -
a fejnélküli szárnyas sereg
vezére rámnéz:
nyakán aszott koponya
vigyorog magában.
Hõkölnék hátra rettegve;
pánik tölt el
mérhetetlen rideg
hullámokban -
sírva nyüszít mélyen
gyermeklelkem:
nincs már szerelem
kedvesem karjában.
Sárkányom öleli véres
két tenyerem;
sminkjének forrása
karomon zokog...
Amint utolsó cseppje
is lepereg:
órámban nincsen már
több homok.
Csak a hangok kérdik
száz szólamú
kétellyel rikoltva:
Biztos igaz?!
Megkérdeném, de nem
merem. Talán
igazam van
.
.
Ezt tudni..
..nem akarom.
Jé, úgy néz ki hogy azért nem hal meg ez a topic :D
Bár... Ramiz verse jól példázza az irodalomórák feleslegességét. Mert ugye ott azt tanítják (nálunk legalábbis így volt) hogy a költõ ezt és ezt gondolta, amikor írta. De ez kiváló példája annak, hogy a vers mögöttes tartalma mennyire nem egyezik a kívülállók magyarázataival :D
Ja, és ha már itt vagyok, ezt is megosztom a nagyérdemûvel.
---------------------------------------------------------
Tábortûz
A piactér a késõi óra ellenére is teli volt élettel. Nagy ünnep volt ma: Tavaszköszöntõ. A tér közepén ott állt az Ezeréves Fa, melynek elsõ rügyei jelzik az ünnepi hét kezdetét. A hetedik nap pedig a vigasság napja, mikor nem lehet szomorú senki – s mikor a hajadon lányok kérik meg a férfiak kezét, nem fordítva, mint általában. Csak egyvalaki bámulta komoran a táncoló tömeget: egy vándor dalnok. Csak hosszú, éjfekete haját nem rejtette el az a bõ, sötét köpeny, amiben érkezett, és ami soha le nem vett, szomorú arcát még az ünneplõk tömege sem tudta felvidítani. Átutazóban volt, de a falusiak rávették, hogy maradjon legalább eddig az estéig. Úgyis rég járt erre magafajta szerzet, legalább mesél majd valamit a tûznél, hisz ritkán jutnak idáig a hírek. A dalnok könnyen elfogadta az ajánlatot, hisz már rég úton volt... és ez a falu is rég halottnak hitt érzéseket élesztett fel benne.
Késõbb, mikor már elcsendesedett a tér, és a mulatság átadta helyét a csendesebb szórakozásnak, a dalnok is odaült a tûzhöz, és elõvett egy sípot, majd fújni kezdte. Gyönyörû-fájdalmas dallam szökkent elõ a kis hangszerbõl, s a tûz körül ülõk rögtön a varázsa alá kerültek. Egyik sem szólt, elég volt ránézniük a többiekre, hogy tudják, õk is ugyanazt érzik... sõt, látják...
Két ló vágtatása... Zöldellõ erdõn, virágos tisztásokon át... S egy lány csilingelõ kacagása. Egy sziklás vidék, mélyén tiszta, meleg vizû tóval, s egy szerelem emlékével...
Lángoló házakat láttak aztán, harcot, fájdalmat, gyászt. S az egykori ifjú, ki kedvesével versenyt lovagolt most nehéz harci paripán ült, és halált osztott. Követte a hordát, mely annyi szenvedést okozott. Sok mindent elfelejtett útja során, és közben hasonlóvá vált azokhoz, akiket üldözött. De egy képet sosem tudott kitörölni: a rettegést és gyûlöletet annak a szemében, akiért az életét adta volna.
Lassan abbamaradt a zene, de a hallgatóság csak lassan ocsúdott.
- Köszönöm... Még sosem hallottam ilyen szépet.
A dalnok felpillantott, s egy hajlott hátú, öregasszonyt látott maga elõtt. Szemeiben könny csillogott... Mélykék, szomorú szemei voltak, melyek mintha több évszázad fájdalmát tükrözték volna... Ki tudja, milyen öreg lehetett már.
- Ideje pihenni. – mondta a dalnok. – Holnap még hosszú út áll elõttem.
Lassan felállt, és elindult a fogadó felé. Már így is túl sokáig maradt... És mikor már az ágyában forgolódott sem tudott szabadulni azoktól a könnyes szemektõl. Épp olyanok voltak, mint azé, akiért réges rég akár az életét is odaadta volna.
Másnap korán kelt. Sietnie kellett, ha idõben el akarja érni a célját... A háború már közel volt, és itt még nem is tudtak róla semmit. A dalnok nem akarta hogy ide is elérjen a démonhorda. Ismét... Talán már nem is él olyan itt aki emlékezne rá, hogy valaha jártak erre, gondolta. Ám hamar rájött, hogy ez nem igaz...
Az öregasszony ott állt az ajtóban, mikor kilépett a fogadóból.
- Ismerlek. Igazam van?
- Nem hinném. Most járok itt elõször, s úgy hiszem utoljára is.
- Értem... kár. Azért... köszönöm a tegnap estét.
A dalnok még akkor sem mert hátranézni, mikor már rég maga mögött hagyta a falut. Nem akarta, hogy bárki is lássa õt könnyezni...
Aztán mikor már biztosra vette hogy senki sem látja, levette köpenyét.
- Így talán gyorsabb lesz... bár már rég nem használtam õket. – gondolta, s kitárta szárnyait. Hiába, aki démonokkal harcol, elõbb-utóbb olyan lesz mint õk. Neki szerencséje volt: csak külsõleg változott a háború alatt. S szárnyra kapott, szívében a háború végének reményével, és egy réges-régi ígéret emlékével: visszatér, amint vége a harcoknak.
Mikor a fiú és a lány kiléptek az erdõbõl, az egykor békés falu lángokban állt. Bár már nyoma sem volt a támadóknak, a fejetlenség nõttön nõtt, s a lángok csak nem hagytak alább. Az Ezeréves Fa is lángra kapott pár helyen, de azt hamar eloltották... De az elsõ rügyeket már nem tudták megmenteni...
------------------------------------------------------------------
Ratatatata
bumm bumm bang bang ratata
durr durr ratata.
Cím:A költõ a világ nyomorúsága miatt meghasonlik magával és költészetével, és ezért nem akar többé a csengõ dalok útján maradni, inkább egyszerû földmûvesként szeretné élni életét, amíg le nem áldoz csillaga.
Nem alkotok én
Haikut többet soha
Mert a világ Fáj!
________________________
edit: A szerzõ ragaszkodott hozzá hogy közzétegyem:
A mû kevesebb mint 7 másodperc alatt született.
Bruce: ez egy josszabb mû részlete? Vagy legalábbis a dalnok egy olyan szereplõ, akirõl többet is írtál már?
Háború: modern haiku... komoly. :D
Quote from: PirulaCím: A költõ a világ nyomorúsága miatt meghasonlik magával és költészetével, és ezért nem akar többé a csengõ dalok útján maradni, inkább egyszerû földmûvesként szeretné élni életét, amíg le nem áldoz csillaga.
A haikuknak van címe? :confused: :bsd:
Quote from: Pirulaedit: A szerzõ ragaszkodott hozzá hogy közzétegyem:
A mû kevesebb mint 7 másodperc alatt született.
Elég sok speed lehetett a srácban... nekem 7 másodperc csak ahhoz kellett, hogy a címet elolvassam. :D
Quote from: RamizElég sok speed lehetett a srácban... nekem 7 másodperc csak ahhoz kellett, hogy a címet elolvassam. :D
azt mondta h a haiku megiráshoz kellett 7... ;)
a cimhez +10 :p
Quote from: RamizA haikuknak van címe? :confused: :bsd:
Láttam rá már példát.
Quote from: RamizBruce: ez egy josszabb mû részlete? Vagy legalábbis a dalnok egy olyan szereplõ, akirõl többet is írtál már?
Hát... megvan a története mind a háborúnak, mind a dalnoknak, de csak fejben, és kicsit összefüggéstelenül mint a Szilmarilok: innen egy részlet, onnan egy töredék.
De lejegyezve még nincsenek. Hangsúly a "még"-en:)
Quote from: PirulaRatatatata
bumm bumm bang bang ratata
durr durr ratata.
:lol:
Ez eszembe juttatott egy régi rigmust: "Kúszó', tata? Mászó', tata? Ratatata!"
Quote from: RamizBruce: ez egy josszabb mû részlete? Vagy legalábbis a dalnok egy olyan szereplõ, akirõl többet is írtál már?
Hát... megvan a története mind a háborúnak, mind a dalnoknak, de csak fejben, és kicsit összefüggéstelenül mint a Szilmarilok: innen egy részlet, onnan egy töredék.
De lejegyezve még nincsenek. Hangsúly a "még"-en:)
Quote from: PirulaRatatatata
bumm bumm bang bang ratata
durr durr ratata.
plágium!!! az elõbb én is ezt csináltam! Beülsz a BF Desert Combatban az allied lövegbe, majd meglátod a feléd rohanó katonát:
3-as gomb: géppuskával Ratatatata
2-es gomb: szétlövöd a hídon guruló tankot bumm bumm bang bang
majd egy mozdulattal észreveszed a feléd száguldó repülõt: ratata
ez után látod az induló rakéták füstjét úgyhogy kiugrassz (durr durr)
és még kézifegyverrel nyomsz egy dühös sorozatot a harcjármûvedet égõ ronccsá változtató Mig után: "ratata"
sós könnyeimnek
hûvös cseppjei tûzként
égetik arcom
szikra pattan tört üvegen.
égetõ tûz mardos szöveten...
egy szó egy csepp, ennyi a világ.
hamuszürke romokon sír egy virág.
[COLOR="Gray"]itt volt valami, de már nem akarom, hogy itt legyen[/COLOR]
Politika
Arnon bajban volt. A teremben ülõk egymást túlharsogva próbálták meggyõzni igazukról, de Arnon tudta, hogy bármelyikre hallgat is, csak bajt hozhat, úgy magára, mint a birodalomra. Legszívesebben kizavarta volna õket egytõl egyig, de nem tehette. A korona kötelességekkel is járt, ezt már nagyon régen megtanulta, de most alig figyelt az eseményekre. Lassan felemelte fejét. A teremben, ahol régen még egyetértés és béke honolt, és ha néha akadt is ellentét, nyugodtan, urakhoz – lovagokhoz - méltóan el tudták intézni, most a káosz volt az úr. Amióta a háború tart, egyre nagyobbá vált a fejetlenség – és az egykor vitéz nemesek most éhes koldus módjára kaptak minden egyes arany, minden talpalatnyi föld után – a minél nagyobb hatalom után. Érthetõ volt persze, hisz kellett a pénz a hadsereghez, és akinek nem volt serege, kíméletlenül elvérzett a démoni horda ellen vívott harcokban.
- Nem értem, miért kéne neked segítség, Gurda! Az északi vidékek még messze vannak a háborútól!
- Te voltál nagyra a legyõzhetetlen seregeddel! Másnak is kell védelem!
- Uram, a birodalom sorsa a nyugati végek helytállásán múlik! Ne hagyd megtéveszteni magad!
,,Hiába minden... nekik már végük... tudod mit kell tenned. Hagyd õket! Paraziták mind. Nem érdemlik meg a támogatást, csak nagyobb bajt okoznak a segítségeddel mint hasznot..."
Arnon fáradtan pillantott körbe a teremben. Így van... Vannak dolgok amik fontosabbak. De õk ezt még nem tudják. Majd idõvel õk is rájönnek. Lassan felállt a trónszékrõl, s megpróbálta a forrongó nemeseket csendre inteni.
- Uraim, azt hiszem itt az ideje, hogy kissé lecsillapodjanak. Hisz hiábavaló minden vita. Fölösleges egymás torkának ugranotok amiatt, amit egyikõtök sem kaphat meg!
A teremben elõször döbbent csend lett úrrá, majd egyszerre megtelt ,,miért"-ekkel, és ,,ezt nem teheti meg"-ekkel, sõt nem egy torok árulást kiáltott, mikor kivágódott a trónterem hatalmas ajtaja, és egy, a végletekig kimerült futár jött be rajta. Teste több sebbõl vérzett, és a szemén látszott hogy már napok óta nem aludt.
- Freien... elesett... A birodalma... a... démonoké... Körbe... vagyunk... véve...! Mindent tudtak... mindent... a hadállásokat, terveket... valaki... valaki segít nekik...
Aki csak hallotta, rögtön megértette, mit jelentettek ezek a szavak. Már csak õk maradtak szinte a kontinens északi felén. De miért, istenek, miért?
,,Hahh... most már a 'nagy' nemesek is tudják... hát nem ironikus... Csak ti maradtatok. Ugye tudod jól, hogy esélyetek sincs a horda ellen?"
- Igen... tudom...
Minden szem a királyra szegezõdött, de õ nem tûnt meglepettnek, csupán egy furcsa, keserû mosollyal felelt:
- Köszönjük fáradozásod, de hiábavaló volt. Már tudtam róla. Engem már tájékoztattak.
Ebben a pillanatban egy nemes kiugrott a többiek közül.
- Elárult minket! A démonokkal van! – ordította, miközben kivont karddal a trón felé rohant.
Valaki utánakapott hogy megállítsa, de már késõ volt. Úgy tûnt, Arnon uralkodásának vége, ám a kard nem érte el célját. Lángoló szemek villantak a trón mögött, s mielõtt a támadó lesújthatott volna egy félelmetes alak bontakozott a homályból. Egy pillanat alatt a király elõtt termett, s a nemes kardja felemelt karján csattant. Az idegen leeresztette kezét, s széttárta köpenyét – vagyis azt, amit eddig köpenynek láttak, ám valójában az idegen szárnyai voltak.
- Vesztettetek. A birodalomnak annyi. Nem tehettek semmit!
Pillanatok alatt a többi lord kezében is kard volt, és szinte egyszerre rontottak rá a démonra, és a királyra. Azonban a démon túl erõs ellenfélnek bizonyult, s bár tucatjával kapta a találatokat, szárnya jótékony védelmében akár végig sétálhatott volna köztük, s így sem esett volna baja. Azonban nem hátrált, nem menekült, csak hárította a csapásokat, egyiket a másik után.
- Velem ne törõdj! Ami kellett, már nálad van!
A démon egy hirtelen mozdulattal felkapta egy ellenfelét, s a tömegbe dobta. Az így nyert pár másodpercben megfogta a király vállát, és mire a nemesek feltápászkodtak már az egyik ablak felé repültek. A démon halványan elmosolyodott
,,Soha nem hagynálak el. Ezek között fõleg nem... hisz az öcsém vagy."
Quote from: BruceArnon bajban volt. ...A démon halványan elmosolyodott
,,Soha nem hagynálak el. Ezek között fõleg nem... hisz az öcsém vagy."
király!!! ha vége lesz ennek az istencsapásának, akkor fogom, és az egészet végigolvasom! Tök jól írsz! A stílus lendületes és nem dagályos, élvezet mindkét rész, amit találtam ezen az oldalon... :whoah:
vagyis bocs, Te nem írsz, hanem mesélsz, ami nagy különbség - amit én mûvelek (mit egyszerû hétköznapi gyökér) az írás (-nak nevezhetõ kábé, de lehet, hogy csak klimpírozás), viszont történetet szülni, és rabul ejteni az olvasót az már a varázzsal határos mágia birodalmába tartozik... bácsi, tessék még mesélniiiii!!!!!
A hajnali szellõ lassan lökdöste a völgy felé. Poroszkált is, de nem mindig volt biztos benne, hogy nyeregben lesz-e a következõ pillanatban. A Hajnal szép tud lenni, de némileg kissebb mértékben... Az út két oldalán terjengõzõ mocsár édeskés illata tovább tompította tudatát. Ahogy haladt elõre, annál inkább vágyakozott rendes levegõ után. Egyszerre megtörtént, amire tudatának egy rejtett szegletében vágyott - visszazuhanni idõben.
A mocsár és az út változatlan, de az idõ közepesen pocsék: szakadozó esõ, mérges felhõk. A mögötte lévõt különösképpen sem szívlelte - így a közelgõ feketeséget vállain hordozó szél gondjaira bízta magát. Mintha jókorát rúgtak volna bele hátulról, úgy süvített ki a katlanból a szemben lévõ domboldalra. Ellenõrizte még egyszer, nincs szárnya. Minden esetre, ilyesmi érzés lehet. A szakadó víz mindent beborított be bízott a Vasban, ez úttal se hagyhatja cserben, ezt még ki kell bírnia.
Közepes pofon térítette magához, megilletõdve nézett a saját tenyerére... hoppá, közeleg a kereszt-úthoz. A háta mögött elbúcsúzott a már oly ismerõs tájkép és a zordon magas hegység. A csalóka szél lassult alatta. Itt a döntés: elfuthat, vagy kemény lesz ismét és szembe néz az idõvel. Persze ismét ezt választotta.
Felszállópálya mi?! A térkép maradványainak tanulmányozáskor egy egyenes vonalnak tûnt az egész. Gilisztaperspektívából már talált rajta némi kanyart és hepe-hupát is. A közelgõ vihar és a szakadó esõ azonban kíméletlenül tolta maga elõtt, így elsõre csak úgy megszokásból állt meg félszáz kilóméternél, hogy igyon egy kis vizet és rögzítse a helyzetét. Ironikus dolognak tûnik vizet inni, ha az ég összes vize a nyakába szakad anélkül is.
Megtalálta a múltbeli bódét, de most kevésbé sietett, most van majd egy órányi elõnye. Megreggelizett, integetett a helyieknek, majd tovább ment. A könyörtelen Nap egyre feljebb araszolt az égen, és barátságtalan légáramlatokat gerjesztett. Elég nehéznek tûnt felfogni, hogy három hét után ma van elsõ alkalommal déli szél. Eddig mindig az észak-nyugati szél kínozta, erre most ez a száraz kéz püfölgeti a mellkasát.
A szél mind erõsebb, õ egyre gyengébb, hol van a régvolt elõretörés az esõfüggönyön keresztül?!
Hó szikrázott körülötte, elmebeteg minden élõ, aki kimegy ebbe a fagyba. Miért is ne?! Annak is meg van a maga varázsa, ha nincs vesztenivalód. Érdekes út amin megy, csupán odafelé vezetnek nyomok, visszafelé nem. Ott csupán a jég kukucskál ki az útra fújt hó alól. A szél mind inkább az arcába kavar valami kis hódarát. Meg se kottyan. Már közelít a faluhoz, mikor egyszerre elemi erõvel találja szembe magát - hópamacsokat vág hozzá a mind erõsebb szél, már egyre kevésbé képes elõre haladni. Nincs pánik, visszakapcsol mindent, amit lehet. Harmadjára engedelmeskedett is a ráfagyott jégtõl elnehezült váltó.
Elérte a falut. Kis bohó! Látott egy vonatot, azt hitte, menekülhet. Nem a folyó felé visz ez a vonal, mehet tovább. Minél elõbb el akarta hagyni a fõutat, de csak rajta maradt. Egyszerre sejtette, hogy valahol le kellett volna fordulnia. Megáll egy falusi standja elõtt. A fékek sikítva engedelmeskednek, a gumik jóízût pluttyantak az út melletti sárban. Méteres pára csapott ki a száján, amikor órák óta elõször megszólalt a helyes irány iránt érdeklõdve. Az õslakos elég gyorsan útba igazította...
Ezúttal könnyedén jött át a falun. Már csak húsz kilóméter és eléri a folyót! Kezdõdhet a szokásos mérföld-kõ számolgatás visszafelé. Onnantól gyaloggalopp! Ringlót termõ fák szegélyezik az útját, és a forró szél is enyhül a fák hûsében. A vízkészlet erõsen fogyóban. Lassan kibontakozik az utolsó két domb körvonala. Ezek se lettek kisebbek.
Felkapaszkodik rajtuk, a megfakult aszfalton áttetszõ hártyát mutat a lecsorgó víz. Lassan száz kilómétere száguldott folyamatosan, de az utolsó megálló - valami német falu - óta szemlátomást lelassult. Folyik az orra, is, vizet fúj a száján, olykor hörög is.
Szépen lassan felgyalogol a dombra, ezúttal varázslatos tájkép tárul elé: a kezében apadó ringló-készlet helyett erre irányítja tekintetét. Atomerõmûvet eddig nem sokat látott. Ma nem álcázza zord esõfüggöny... Még van bõ fél órája. Lezúdulva vizet is talál - mohón lefetyelem a vizet.
Valami õrület vesz erõt rajta, térkép nélkül csapja balja a kormányt, mit szagot fogó kopó törtet keresztül a városon, sose látta elõtte, most se sokat lát elmosódott csíkoknál. Meglátja a folyót, az visszatükrözi az ég szürkéjét.
Úr Isten!!!! A folyó eddig nem látott magasságokban volt. Három hete még alig volt benne valami, most pedig nem látja a mólót se. Heveny szívdobogását a tûzõ délelõtti Nap csak fokozza, ahogy vágtat a tavalyi hely felé. Nem lehet, hogy csapdába essen! Végre haza akar jutni!!!
Meglátja a kompot, még egy gyors vágta le az Útról, legurul a töltésrõl, és megáll a komp mellett.
Szerencsére ott volt, bár jóval magasabban. Ezúttal kevésbé centizte ki: most negyed órája maradt....
Végre tuljutottam ezen is:whoah: Már alig vártam hogy túl legyek ezen a beszélgetésen. De mivel egy kicsit igy hosszú nem akarom betenni a forumra mert nem biztos hogy elférne egy postban. Feltölteni ftpre meg utána belinkelni nem tartozik a tudásom közé :( Igy ha valakit érdekel az írásom fojtatása az jelezze és eljuttatom hozzá az eddigi kész részt. Persze utána várom majd a visszajelzést. De hozzá teszem ez még csak az elsõ fele az elsõ fejezetnek.
Quote from: LazzaretVégre tuljutottam ezen is:whoah: Már alig vártam hogy túl legyek ezen a beszélgetésen. De mivel egy kicsit igy hosszú nem akarom betenni a forumra mert nem biztos hogy elférne egy postban. Feltölteni ftpre meg utána belinkelni nem tartozik a tudásom közé :( Igy ha valakit érdekel az írásom folytatása az jelezze és eljuttatom hozzá az eddigi kész részt. Persze utána várom majd a visszajelzést. De hozzá teszem ez még csak az elsõ fele az elsõ fejezetnek.
uw.hu-n könnyû és egyszerû fiókot nyitni, érdemes. Aztán belinkelheted. Ez így egyszerû. html-es kezelõfelület is van ("WebFtp"), minden teljesen egyértelmû. Aztán a végén iderakod a linket, pl:
lazzaret.uw.hu/iras.doc.
Amúgy jók a próza írások, de így, töredékesen igazából nem tudok eléggé belemélyedni, úgyhogy inkább megvárom, amíg kész lesz, és akkor írok véleményeket. :)
Hát ezt az uw-t megprobálom. Akkor majd jelzem ha kész vagyok az egésszel.:)
Oh meg is van és müxik :D
na itt a link ha valakit érdekli amivel eddig kész vagyok:
http://lazzaret.uw.hu/iras.doc (http://lazzaret.uw.hu/iras.doc)
Quote from: Mirrorvagyis bocs, Te nem írsz, hanem mesélsz, ami nagy különbség - amit én mûvelek (mit egyszerû hétköznapi gyökér) az írás (-nak nevezhetõ kábé, de lehet, hogy csak klimpírozás), viszont történetet szülni, és rabul ejteni az olvasót az már a varázzsal határos mágia birodalmába tartozik... bácsi, tessék még mesélniiiii!!!!!
Ne tessék ilyet írni, mert még elbízom magam, elpirulok, és amellett még el is bízom magam :rolleyes: :D
De azért itt egy újabb töredék...
------------------------------------------------------
SzerelemAz ösvény lassan eltûnt a férfi lába alól, de õ már tudta, merre kell mennie. Annál a fánál jobbra, és igen, ott az a szikla amit megkerülve folytathatja útját... Jól ismert utat járt újra végig, és hamarosan kiért egy kis tisztásra. Se a csillagok, se a hold fénye nem volt képes áthatolni a sûrû felhõkön, de a tisztás mégis szinte fényárban úszott: szentjánosbogarak tucatjai járták éjféli táncukat. A férfi odasétált egy különösen nagy fához, és letelepedett a gyökerei közé, melyek mint puha ágy fogadták. Lehunyta szemét, és várt.
Gyönyörû lány táncolt a mezõn, a hold fénye sejtetni engedte csodás alakját a selyemruha mögött. A férfi csendben figyelte. Nem tudta elhinni, hogy meg kell tennie... Hiszen ez a lány olyan törékeny, olyan... szép. Nem tudta elhinni, hogy közéjük tartozhat. Lassan leengedte íját, és ledobta a földre.
- Ki van ott?
A férfi ekkor már tudta, hogy sorsa megpecsételõdött. Odahaza majd azt mondja, elvégezte a feladatát... de ezt a lányt megvédi, akár az élete árán is.Lassan elõlépett a fák rejtekébõl.
- Csak... csak én...
- Ki vagy te? Vagy szólítsalak Csakénnek?
- Én... nem... vagyis... Nekem már nincs nevem.
- Értem. És miért vagy itt?
- Hogy megöljelek...
A lány kacagása valami olyasmit ébresztett a férfi szívében, amit már idõtlen idõk óta nem érzett... és azt hitte nem is fog többé. Lassan átölelte a lányt. Tudták mindketten, hogy valami megváltozott... És hogy az a nyílvesszõ, amit egy gyönyörû élet kioltására szántak soha nem fogja beteljesíteni végzetét.
Hirtelen mennydörgés riasztotta fel emlékeibõl. A bogarak lassan eltûntek, biztos fedezékbe húzódtak a vihar elõl, és a tisztásra sötétség borult. Pár pillanat múlva kövér cseppekben kezdett hullani az esõ. A fa gyökerei közt egy darabig védve volt a víztõl, hát behunyta szemét, és miközben hallgatta a cseppek kopogását az erdõ fáinak levelein, újra belemerült az emlékek tengerébe...
Akkor már hónapok óta találkozgattak titokban... Lassan megismerte a lányt, és õ is a férfit. Tudták, hogy nem választhatja szét õket semmi, és – a háború borzalmai ellenére – boldogok voltak. Halk, õszi esõ hullott a tájra, és õk egy nagy fa gyökerei közé húzódtak. Nem volt nagy a hely, de õk nem bánták. Nem tudták, meddig lehettek a Menedékben – egy ideje már csak így hívták – mikor hangokat hallottak. Három férfi közeledett feléjük.
- Biztos, hogy erre jöttek?
- Az esõ elnyomta a legtöbb nyomot, de hidd el, itt lesznek valahol.
- Ha igaz amit mondasz, lehet hogy nagyobb bajban vagyunk mint gondolnád.
- Mi megbíztunk benne, és erre õ...
- Én mindig is mondtam, hogy nem bízhatunk benne! Egy közülük.
- Elég legyen! Õ a bátyám! Soha nem árulna el se engem, se a királyságot.
- De...
- Biztos, hogy tud rá magyarázattal szolgálni.
A lány tudta, hogy esélyük sincs a menekülésre. Talán még bízhattak volna a Menedék óvó sötétjében, de ekkor a férfi felállt mellõle, miközben halkan suttogott a lánynak:
- Vége. Nem rejtõzhetünk örökké. De azt nem hagyom, hogy bárki bántson téged!
Majd lassan elindult a kis csapat felé.
Kinyitotta a szemét. Az esõ még nem akart elállni, de a férfi nem bánta. Lassan már itt kéne lennie... Belenyúlt a táskájába, és elõhúzott egy repedezett pergament. A seregek már készen állnak, de jó lenne tudni, merre halad a démonok utánpótlása... Csak remélni merte, hogy nem jöttek rá... Sosem bocsátotta volna meg magának, ha valami baja esett volna. Reccsenést hallott, közeledõ léptek zaját. Akárki jött, a Menedék felé tartott.
- Egyedül vagy?
- Miért érdekel?
- Mert az öcséd vagyok. És aggódok érted.
- Nem kell. Aggódj inkább a birodalmadért.
- Tudni akarjuk, hogy nem árultad el a Három Birodalmat!
Nagydarab, izmos fickó volt a közbeszóló, kardját már harcra készen tartotta.
- Nem vagyok áruló. Különben már rég végetek lenne.
- Akkor miért véded azt a démont?
A férfi hátranézett. A lány is elõbújt a fák nyújtotta rejtekbõl, s most ott állt mögötte.
- Mert velünk van. Mit gondolsz, honnan tudom már hetek óta, hogy hol vannak a démonok legfontosabb csapatai? Honnan tudom az útvonalakat? A stratégiájukat? Mindent õ mondott el nekem!
- Elárultál minket, démon! Most véged!
Egyedül Arnon nem mozdult. Bízott bátyjában, de tudta: a másik két birodalom királya soha nem bízott benne, és most megtalálták az okot, amiért megölhetik... Megcsóválta a fejét, és elindult vissza a lovaik felé. A két uralkodó halálát már nem látta...Az esõ lassan elállt, már csak a fák leveleirõl hulló cseppek zavarták meg néha a hajnal csendjét. A férfi lassan kinyitotta a szemét. A lány még mindig ott aludt mellette, csendben, nyugodtan. Boldogok voltak. Hosszú út áll elõttük... Régóta tervezték már, és most, hogy a Három Birodalom elbukott, halaszthatatlanná vált, hogy végrehajtsák õrült akciójukat. A lány kinyitotta szemét, és felnézett a férfira. Pillantásuk egy végtelen pillanatig összekapcsolódott, szemükben mosoly játszott. Nehéz idõk jönnek... de most... most boldogok voltak.
Quote from: RamizAmúgy jók a próza írások, de így, töredékesen igazából nem tudok eléggé belemélyedni, úgyhogy inkább megvárom, amíg kész lesz, és akkor írok véleményeket. :)
Szerintem meg pont a véleményetekre kíváncsi, hogy a jelenlegi állapotában milyen az iromány, azaz egy kis építô jellegû kritikát vár Lazzaret -- ha jól sejtem. Merthát ki tudja, mikorra sikerül befejeznie...
Quote from: AephidonSzerintem meg pont a véleményetekre kíváncsi, hogy a jelenlegi állapotában milyen az iromány, azaz egy kis építô jellegû kritikát vár Lazzaret -- ha jól sejtem. Merthát ki tudja, mikorra sikerül befejeznie...
Igen pontosan ez lenne a lényege. Itthon hiába mutatnám meg bárkinek ha el is olvasná annyit mond nem rossz. Nekem ennél egy kicsit bövebb vélemény kéne. Mivel nem sokat tudok mostanában foglalkozni a történetemmel és nem sokat tudok rajta gondolkodni, így nem is nagyon veszem észre a kissebb nagyobb hibákat. Így hát ez olyan segitség kérés féle.
Quote from: LazzaretIgen pontosan ez lenne a lényege. Itthon hiába mutatnám meg bárkinek ha el is olvasná annyit mond nem rossz. Nekem ennél egy kicsit bövebb vélemény kéne. Mivel nem sokat tudok mostanában foglalkozni a történetemmel és nem sokat tudok rajta gondolkodni, így nem is nagyon veszem észre a kissebb nagyobb hibákat. Így hát ez olyan segitség kérés féle.
Na jó, ha már így kéred, akkor pár dolgot mondok, ami szerintem jobbítható-javítható.
épp-eszû ==> épeszû
Az egyik dolog, ami különleges volt benne azok a fekete szárnyak voltak, amik a hátából álltak ki. ==> "az egyik dolog" és a "volt" egyes számban van, a "szárnyak" pedig többesben. Ez nagyon zavaró.
De olybá tûnt mintha két régi ismerõs találkozott volna. ==> "... tûnt
, mintha..." Lehet, hogy sokakat nem zavarnak a vesszõhibák, de engem valamiért nagyon. :bsd:
Látta a tekintetükbe, régóta ismerik egymást. ==> "tekintetükben". Én "hogy"-ot használnék, vagy vesszõ helyett kettõspontot.
Talán gyermekként már találkoztak volna? Tudja, erre nem fog választ kapni bárhogy is szeretné. Félelemmel a szívében várta mi fog történni a két férfi között. ==> "... kapni[/B],[/B] bárhogy..." Illetve a "tudja" jelen idõben van, a "várta" már múltban. Zavaró. Máshol is elõfordult. Emiatt kell sokszor átolvasni.
Hiába voltak nagyon jó kardforgatók egyikük sem talált gyenge pontot a másikon. ==> "kardforgatók
, egyikük..."
Az egész egy arénához volt hasonlatos, ahol a nézõk a gladiátoroknak szurkoltak. Egyre lelkesebben és hangosabban üvöltöttek, így biztatva a harcosokat a még több vérontásra. A harcosok hálájuk jeléül hosszú és véres párviadallal kápráztatták el a közönséget.Szerintem mindenki tudja, milyen volt a gladiátorharc az arénában. Inkább a viharra hegyezd ki a jelenetet, úgyis amiatt jött elõ az aréna: "... a vihar egyre hangosabban üvöltött, így biztatva a küzdõ feleket a vérontásra. A két férfi hosszú párviadala mintha csak az élettelenül tomboló közönség elkápráztatásáért lett volna..." vagy ilyesmi talán.
Nem hallotta mi az, de érezte a belõle jövõ rosszindulatot. ==> "... hallotta
, mi..."
Érezte itt a vég, amit nem tudd elkerülni. ==> "Érezte
, itt...", "tudd" ==> "tud". (Ezt te is észrevetted volna, ha újraolvasod. :) )
- Ezt soha nem teheted meg vele, amíg én élek Angyal. ==> "... élek
, Angyal". (Egyébként biztos, hogy jó ötlet nem nevet adni az "Angyalnak"? Szvsz elég profánul hangzik.)
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. – suttogta a fülébe a férfi miközben zuhantak. – Vigyázok rád kedvesem. ==> A "baj" után nem kell pont a magyar nyelvtan szerint elvileg (csak a felkiáltó- és a kérdõjelet kell kitenni, ha utána gondolatjel van és folytatódó mondat). ==> "férfi
, miközben". ==> "... rád
, kedvesem."
Midori rémülten tért magához ágyában. A dermesztõ rémület csak lassan kúszott le a szívérõl. Még mindig úgy érezte, hogy zuhan a semmibe. Megint ugyan az a rémálom, ami már lassan egy hónapja kínozza õt álmában. Fogalma sincs, miért álmodik állandóan a toronyházról és a két férfi harcáról. ==> Megint keveredik a múlt és a jelenidõ használata. "ugyanaz" egy szó.
Lassan ahogy kezdet magához térni, látta hogy már lassan reggel van. A nap elsõ sugarai már bevilágítottak az ablakon. Midori úgy érezte, mintha a reggeli napfény sugarai, ahogy a testéhez érnek elûzné a félelmet és a rémületet a szívérõl. ==> "lassan" után vesszõ. "kezdett" két 't'. (Ezt te is észrevetted volna, ha újraolvasod.) "látta" után vesszõ. "érnek" után vesszõ. "sugarai" többes számban van, de "elûzné" már egyes számban...
Tanács: használd a Word helyesírás-javítóját. Igen, elég vacak, de pár hibát azért megtalál. És forgass minél többet helyesírás-gyûjteményeket. Lehet azt mondani, hogy nem a külcsín számít, de az igazság az, hogy sok ember lerakja az olyan könyveket, amikben helyesírási hibák vannak.
Arigatou Sensei. Igen pontosan errõlvan szó. Ílyen hibák nem tüntek fel nekem. Sajna nem tudom sokszor átolvasni és javitani az egészet. Ilyenkor leírom ami az eszembe jut nem figyelve ezekre a nagyon nagy hibákra. Köszönöm a segitséget.
:tezsvir:
Quote from: BruceNe tessék ilyet írni, mert még elbízom magam, elpirulok, és amellett még el is bízom magam :rolleyes: :D
De azért itt egy újabb töredék...
Hm... miért nem vettem én ezt észre már korábban? Erre a félévre megspóroltam volna a könyvvásárlást (ha már az ösztöndíjat is megspórolták...:/)... bár, jobb halmozni az élvezeteket:))
De akkor is tisztelem, amit itt mûveltek. Leírni egy sztorit bárkinek összejön (nekem is, mindig "hozott anyagból dolgozok" ennek bája mondjuk az, hogy át kell hozzá élni mindent, amit késõbb leírok:)), de kitalálni egy világot, bele szereplõket, tájat, történetet, majd elmondani és leírni mindezt úgy, hogy ne legyen unalmas és terjengõs... na, ez a tehetség (tudomány akkor volna, ha tanulható volna, de ezt szerencsére nem lehet tanulni:))
- hajrá mindenki!!
Quote from: Mirror(tudomány akkor volna, ha tanulható volna, de ezt szerencsére nem lehet tanulni:))
Hát, azért ezt vitatnám. :)
Quote from: Mirror(tudomány akkor volna, ha tanulható volna, de ezt szerencsére nem lehet tanulni:))
Pedig én most pont ezt teszem. Tanulom hogyan is kell ezt tökéletesen csinálni. Ezért osztom meg az írásom másokkal hogy megirrják véleményüket. Pl hibákat az írásban olyanra gondolok amit az elözõ postokban magyarázot el nekem Ramiz-sensei :). Vagy hogy ne keverjük múltat a jelenidõvel. Hiába nem csak a tehetség számit( én pl teljesen tehetségtelennek tartom magam :P). Azért a szabályokat is be kell tartani valamilyen szinten:rolleyes:
Én azt szoktam csinálni, hogyha valamennyit elhaladok a mesémmel, akkor átolvastatom a cégnél dolgozó korrektorral, aki majd szabad idejében leellenõrzi, bejelöli a hibákat, s mindezért cserébe kap egy tábla csokit. :) Én is pontosan azért teszem ide az irományomat (link egy rakat posttal feljebb), hogy véleményezzék mások az eddig elkészült elemeket, tartalmat, összefüggéseket, stb. A cégnél is így átolvasatom a mûvészeti vezetõvel, aki jó értelemben véve beleköt ebbe-abba, de azért jobb ha többen is látják/olvassák.
Az írás szerintem egy pont olyan dolog, hogy kell hozzá némi tehetség, fantázia, de tanulni is kell, hogyan használd ki az elõbbi kettõt.
Ramiz-sensei útmutatásának és néhány egyéb környezeti hozzászólónak engedve átnéztem az egészet (*megkönnyebülten kifujja a levegöt, mikor ezeket a sorokat írja*). A vesszõ hibák nagyészt jaitva. A múlt és jelenidõ keverése javitva. Itt-ott átírva az olvashatóság kedvéért. És ftp-re feltöltve:muhahah:
Most már csak valahonnan egy-két kép kellene nekem japán középiskolákról, hogy könnyebben képet tudjak alkotni a belsejükrõl és a külsejükrõl egyaránt.
Pihenés gyanánt ezt is bepötyögtem :)
Meg adtam nekik címeket is.
-------------------------------------
Háború
Arnon kinyitotta a szemét. Hideg volt, és ezen a szél, mely keresztül-süvített a barlangon csak rontott. A tábortûzbõl már csak valami pislákoló parázs maradt. Nem éppen királyhoz méltó... Viszont még mindig a leg-biztonságosabb hely volt, és Arnon ezt nagyon jól tudta. Valahonnan farkasüvöltést hozott a szél – lassan már éjközép is elmúlt, és a bátyja még sehol. Megpróbált felállni, ám ekkor valami éles fájdalom hasított a vállába, s lassan eszébe jutott minden, ami a palotában történt.
- Ne hagyjátok elszökni!
- Odadobott minket a démonoknak! Kapjátok el az árulót!
Egy erõs kéz felkapja... Mintha... repülni. Lent kardcsörgés, tülekedés zaja... Majd nyílvesszõk sivítása... és a fájdalom, ami belemar, és többé nem ereszti.
Igen, már emlékezett. Még a nyílvesszõ is ott volt a barlang padlóján. Szinte el sem tudta képzelni, hogy mi történhetett a nemesekkel... és a hajdan dicsõ birodalmakkal. A Három Birodalom... Az ismert világ egé-sze ehhez a három mostanra feldúlt és kiégett királysághoz tartozott egy-kor. Egész addig, amíg fel nem bukkantak a démonok... Nyugatról érkez-tek, a Hargath hegységen túlról, és elsöpörtek mindent, ami az útjukban állt. Arnon köpött egyet. Ez az egyetlen esélyük! A sivatag...! Kelet nagy sivatagja, ahonnan még nem tért vissza karaván...
- Ne add fel. Remény mindig van.
Magas, szárnyas alak takarta el a bejáratot.
- Hamarosan indulhatunk. De most enned kell. Szükséged van az erõdre.
- A birodalom szívében vagyunk. Körülöttünk démonok. Hogy gondolod, hogy átvághatunk köztük? De ha még el is érjük a siva-tagot, gondoltál már arra, hogy hogyan éljük túl a perzselõ homo-kot?
- A sivatagig könnyedén elérünk. Onnantól oázistól oázisig hala-dunk. A Karavánok útján. És ahol az útnak vége... Nos remélem Fiena tudni fogja hogyan tovább.
- Fiena... Szóval õ is jön?
- Õ az egyetlen, aki kiismeri magát a démonok hadállásai között.
- Szóval... ahhoz hogy velünk jön... nincs semmi köze annak, amit iránta érzel?
Arnon szemében pajkos fény csillant. Tudta jól, mi van a bátyja, és a démonlány között, és amilyen kétkedve fogadta valamikor rég a lányt, mára megtanult benne bízni.
- Nincs... Ha rajtam múlt volna, akkor itt marad. Biztonságban.
- De ugye akkor soha nem juttok át a sivatagon!
Egyszerre fordultak a barlang bejárata felé. Gyönyörû lány állt a hold-fényben, rengeteg különbözõ fûvel megrakottan. Arnon nem egyáltalán nem csodálkozott azon, hogy bátyja beleszeretett. Keserûen elmosolyo-dott... az õ felesége már egy jobb világon van... fiai pedig a végeket védték. Csak remélni merte, hogy valaha viszontláthatja õket. Lassan visszabotorkált a parázshoz, hogy valami életet leheljen bele – s pár perc múlva már egy kis üstnyi forró vízben készült a gyógyító fõzet.
- Holnapra elég erõs lesz, hogy elindulhassunk.
Fiena befejezte Arnon sebének kötözését, ám mikor felpillantott, sze-relme, a névtelen démon arcán félelmet látott tükrözõdni – talán elõször, mióta csak ismerik egymást...
Farkasüvöltés, mely félbeszakad... Villámok az éjszakában... villámok, pusztítók, hangtalanok... Tûz... vér... halálsikolyok...
Egy ember állt egy barlang szájában, oldalán két démonnal. Az eget figyelték. Az éjszaka ellenére nappali világosság uralkodott... Az egész környék lángolt. És fent, a magasban, a füst felett, felhõk között, olyasmi zajlott, amit ember még nem látott...
Tûzcsóva hasította keresztül az eget, sûrû homályt, és halált hagyva maga után... vad üvöltés hallatszott, eget-földet rengetõ, ereje akár az istenek pörölye s a puszta hang fákat tépett ki s ragadott magával... ka-vargó tornádót támasztott valaki... vagy valami... majd méregzöld kövek hullottak alá az égbõl, gennyedzõ sebet hagyva azon, akit akár a szele is megérint...
Háború zajlott odafent... Sosem-látott, vad, gyilkos háború, melyet démonok vívtak – démonok ellen...
Quote from: LazzaretPedig én most pont ezt teszem. Tanulom hogyan is kell ezt tökéletesen csinálni. Ezért osztom meg az írásom másokkal hogy megirrják véleményüket. Pl hibákat az írásban olyanra gondolok amit az elözõ postokban magyarázot el nekem Ramiz-sensei :). Vagy hogy ne keverjük múltat a jelenidõvel. Hiába nem csak a tehetség számit( én pl teljesen tehetségtelennek tartom magam :P). Azért a szabályokat is be kell tartani valamilyen szinten:rolleyes:
okkés, nem fogalmaztam pontosan. Az írás nem úgy tanulható, mint a deriválás (amire - közkeletû kalkulus tanári vélemény alapján - még egy ló is megtanítható)... Itt is persze szükséges az irdatlan mennyiségû gyakorlás (mög építészeti jellegû kritika), de akkor is kell valami szikraféle, ami begyújtja a felkupacolt benzint (jajj túúúl sok a Rosenrot-ból...)
Aephidon: :) anno csirke koromban (bár még most se vagyok pulyka:)) az elsõ komolyabb esszémet elküldtem a Chip magazin egykori (akkor már Magyar PC Magazinnál - létezik még egyáltalán?! a Gémer sajna bebukot:(( ) szerkesztõjének, aki kikorrektúrázta:) azóta mondjuk nem vettem igénybe efféle szakértõi véleményezést, jobbára azért, mert a gémer fórum megszûnt (pedig micsoda idõk voltak:) ), így hát azóta a usteam-en terrorizálom az emberkéket... (Ramiz-Mester és a többi mûértõ!! most készül el egy újjj anyag, ami egy régi felturbósított változata!! Sajna túl nagy - a felújított rész 19 oldalas - hogy betegyem a fórumba, meg már elõre rettegek a moderátoroktól... ha volna rá igény, elküldeném mailben, mert erre viszont ráférne némi véleményezés, mielõtt kedd/szerdán leteszem az Úr színe elé... PLÍZ!!! (még csak három napja ülök napi 8 órában a monitor elõtt, de máár láátom az alagút vééégétt)
Na túl vagyok az elsõ saját magam végzett lektoráláson. Kijavitottam egy hatalmas és több kisebb bakit és nyelvtani elírást.
http://lazzaret.uw.hu/iras.doc
Remélem hétvégén már sikerül folytatnom.
Quote from: LazzaretNa túl vagyok az elsõ saját magam végzett lektoráláson. Kijavitottam egy hatalmas és több kisebb bakit és nyelvtani elírást.
http://lazzaret.uw.hu/iras.doc
Remélem hétvégén már sikerül folytatnom.
most úgyis lusta vagyok a saját munkámhoz, olvassunk bele a Tiédbe:)
várjuk a további részeket - aláfestésnek ajánlom hozzá Vangelistõl a The motion of the stars-ot (véletlenül ez ment...)
Azért vicces, reggel errõl szólt az álmom (tom ez nem az álmok rovat, de ide is passzogat, mert Lazzaret írásáról jutott eszembe):
... sötétség honolt a kihalt utcán. A távolban megcsikordult egy lópatkó az aszfalton. A lassúdad kocogás üteme mind gyorsabbra váltott. Fent, az égen a csillagok mind vastagabb felhõk mögé bújtak, nem akarván látni, ami odalenn zajlik. Ahogy erõsödött a patadobogás, úgy kezdett megtelni a sötétség vöröses fényekkel. Sötét lovas közeledett. Jobbjában kétkezes kardot lógat, amelynek hegye a itt-ott szikrákat vet, ha az úthoz ér. Nehezen eldönthetõ, árny ül-e árnylovnon, vagy tényleg valódi ló és lovasa. Az árnytréfa nyomban véget ér, mihelyt megdördül az ég. Szakad az esõ a felülrõl literszám, de épp ez gyújtja lángra a talajt a ló patái alatt. Nem mindennapi állat: szõre valószínûtlenül fekete, mint az éjszakai árnyak, sörénye söréten parázslik mint az elhaló tábortûz azonban a szemei nagyon is élénkek - zölden vakítanak. A lovas is mind élénkebb lesz nyergében, mintha örülne az esõnek - karjait, kardjéval a kezében kitárja, mintegy elvágva a függõlegesen elõ vízcseppeket. És valóban: a kard útjába esõ cseppek összefagyva, pálcaként esnek a földre, ahol elemészti õket a patákból kicsapódó láng. A ló elnyeríti magát - fura nyerítés ez, mélyrõl jövõ. Hat láb mélyrõl jövõ... Villám hasít az égbõl, mikor a lovas az égnek tartja fegyverét. Vad fények borítják be az utcát, ahogy a világosság végigszánt vason, lovason és hátason. Ekkor már vágtáznak, a lovas páncélja aranysárgán tökrözi vissza a kard lángoló pengéjét. Mélykék palástja mégis valószínûtlenné teszi alakját, amikor a kis mellékutcákból kiront a széles körútra. Egy éjszakai száguldó autós halad éppen útján, amikor találkoznak. A jármû, legyen akárhány lovas, és legyen bármilyen batár is, papírgalacsinként repül egy ház faláig..."
csörgött az óra - úgyhogy eddig tartott merde... pedig már kezdett jóó lenni... de legalább került bele némi tanulság: ne száguldozz a verdával éccaka esõben, mert legázol a szellemlovag:)
Hát hétvégén kevesett sikerült hozzáûirnom de még valószinü hogy radikálisan fogom változtatni.
Két nap múlva vége a vizsgaidõszakomnak, és akkor végre le tudok ülni, hogy bepótoljam a kb egy oldalas lemaradásomat...
Addigis, és azutánis: aki véletlen látott egy tõlem elkoborolt múzsát, vagy van neki egy, akit kölcsön tud adni egy kis idõre, az jelentkezzen, mert ez nem állapot, hogy kialakul egy tükörvers a fejemben, de elveszik mire elõkapom a papiromat. :(
5 versszakból maradt meg ennyi, azért nem jó:
Nevetésed amint a harang zúg
Kísér az úton, a hajnalon túl.
Szebb nekem, mint a madarak éneke,
Hallom újra..újra álomba mélyedve...
.
.
.
Álomból ébredve most látom csak
Kitépve körben a madártollakat.
És nevetésed ahogy a harang zúg
Kísért az úton, az alkonyon túl.
Quote from: ZanadorKét nap múlva vége a vizsgaidõszakomnak, és akkor végre le tudok ülni, hogy bepótoljam a kb egy oldalas lemaradásomat...
Addigis, és azutánis: aki véletlen látott egy tõlem elkoborolt múzsát, vagy van neki egy, akit kölcsön tud adni egy kis idõre, az jelentkezzen, mert ez nem állapot, hogy kialakul egy tükörvers a fejemben, de elveszik mire elõkapom a papiromat. :(.
:) ezért hozdozgatok magammal mindenfelé egy gyûrött papírcsomót és némi tollat... A múzsát mostanság láttam, kb 4 napon át gépeltem teljes mûszakban kigúvadt szemekkel a monitor elõtt... de összejött a cucc mint állat, a Fõnöknek naggyon tetszett, úgyhogy indíthatom a második fejezet írását:) Bár, nem mondanám az irományt "szépirodalomnak"... a hardcore-irodalom katorgóriájáról meg még nem igazán hallottam...
Kardélre hulló
selyem nesztelen hasad -
akár a szívem.
Quote from: SumireKardélre hulló
selyem nesztelen hasad -
akár a szívem.
A névváltás szerencsére nem befolyásolta a haikukat, amiket írsz. :zen:
Tudtok tanácsot adni mivel lehet színesiteni egy történetet?
Quote from: LazzaretTudtok tanácsot adni mivel lehet színesiteni egy történetet?
Kis színes illusztrációkkal :D Na de hát tényleg. o.o Bármivel, amitõl te is élvezetesebbnek tartod.
Quote from: LazzaretTudtok tanácsot adni mivel lehet színesiteni egy történetet?
kutya, hajó... :):) :) bár én a jóóó csajokra szavazok...:)
Irtam megint egy kevesett:
http://lazzaret.uw.hu/iras.doc (http://lazzaret.uw.hu/iras.doc)
ha valaki olvasta amit irtam legyen szives PMben véleményezni :)
Quote from: LazzaretTudtok tanácsot adni mivel lehet színesiteni egy történetet?
Építs a történet köré egy világot, amiben a karakterek élnek, léteznek! Nem muszály egy Középfölde-szerût, elég egy egyszerû is, ami kellõ misztikummal és élettérrel rendelkezik ahhoz, hogy a szereplõk kalandozhassanak benne.
...csöndes, csillagos éjszaka volt, a Hold már régóta hidegen ragyogott a városra. Nem tanácsos óvatlanul kint mászkálni ezidõtájt - a megrettent házlakók jobbszerették ágy alatt átvészelni a csontszakot. Ide sincs már, hogy az ezüstös cupákokból álló rémhorda minden éjjel keresztülmasírozik az utcákon, mihelyt a Hold égi pályájának csúcsára ér. A jelenésekkel való találkozás mindennemû élõlénynek erõsen ellenjavallot - hacsak már megelégelte e földi létet és a továbbiakban az éjszakai életmód eféle robotját szeretné ûzni.
A két áldott teremtés se önként került a közelgõ csócsmányok útjába: nem túl rokonszenves módon õk voltak az aznapi áldozat a városka lakói részérõl, hátha így megszabadulhatnak a csontszaktól. Hogy azért látványos legyen a dolog, a fõtéren kaptak helyet az enyészethez a helyi varázsló utmutatásai alapján.
A térbe torkolló széles úton már közeledett a szörnyû menet, amikor a nyugati égbolton villámok cikáztak keresztül. Az õslakosok jobbnak látták eltávolodni az ablakfülkéktõl, bár felhõket még mindig nem véltek felfedezni a mint hevenyebb szikrázó csillagos égbolton.
Sólyom idegtépõ vijjogása vágta ketté a zokogással és csontropogással-nyikorgással vegyes hideg csendet. Mélységes lónyerítés volt rá a válasz. Egy aranyszínben izzó pont jelent meg az fénytõl cikcakkos horizonton. Ahogy közeledett, úgy nyerte el végsõ formáját: nem volt más, mint egy vihar elõl menekülõ sólyom. Ami véletlenül arany színben csillogott a megannyi istennyila közepette. Ahogy a térre vezetõ másik út fölé ért, sötét árny jelent meg alatta. Derekasan dörgölték szemeiket a kíváncsi helyiek, mivel a madár árnyéka felettébb nyughatatlannak tûnt, mind inkább megelõzte gazdáját, most meg már az izzásnak indult mackaköveket táncoltatja. A sólyom második rikkantására villám suhint a madár mindkét szárnyába, új alakot kölcsönözve számára. Az éjszakai jelenés már másfél méteres, teljes hosszában égõ, kereztvasában kiterjesztett szárnyakat mintázó kardot tart, emberinek látszó testét aranyderengésû páncél borítja. A hátán lévõ villogó szárnyait mind belejbb húzva ereszkedik mind lejjebb, egyre gyorsulva röpülve a tér felé.
A következõ pillanatban ablak nem marad épen: rémísztõ nyerítés adja a bámészok tudtára, hogy Nightmare, a pokol kovácsától zavaros körülmények között eltulajdonított hátas ezúttal épp náluk döntött úgy, hogy új gazdája alatt bukkan fel a mélybõl.
Izzó utcakövek röpködtek szanaszéjjel, és égett a patái alatt a talaj, ahogy az éjfeketeszõrû-lávavörös sörényû mén a tér felé vágtatott.
A szembejövõ rémmenet valamit megsejthetett, mert a maguk módján szintén rohamra indultak: egyik másik rég elkorhadt vasakat, kardokat, az egykori nemesi származásúak izléses gyertyatartókat, az örök vesztesek pedig egyéb hiján saját combcsontjukat koponyájuk fölött lengetve közeledtek rohanvást a szökõkúthoz láncolt hajadonok felé.
A Lovas magasból nyergébehuppant - nem volt szüksége semmiféle kötõfékre ahhoz, hogy méregzöld szemû hátasát a szökõkút felé irányítsa. A többszörös túlerõ azért nem nyerhette el tetszését - kardja hegyével felsebezte a már így is túlsokat szenvedett utat. Az amúgy pompázatos díszburkolat pusztulása tovább zajlott: tucatnyi páncélos lovasgólem ugratott ki paripájával egyetemben a Lovas mögött a föld mélyébõl. Csupán vértekbõl és egy mezitlen kardból álltak, de híven teljesítették uruk parancsát - azonnal rohamra indultak a csontsokaság ellen.
Az áldozati leányok rendhagyó szabadítási módot ismerhettek meg: megmentõjük baljával a számukra kinzócölöpnek szánt szökõkút nem vastag, inkább magas vascsövével együtt - csak úgy futtában - ragadta fel õket, majd hóna alá csapva vasat és szüzet nekirohant a vágnivaló ellennek. Páncélos-lovas teremtményei hûen követték urukat, így a pillanatokon belül nem csupán a már így is túl sokat megélt kövezet, hanem a házak falait is repkedõ csontszilánkok tömkelege lepte el. A magukat szerencsésnek tudó bámészok kezébe olykor egész koponyák repültek - már, ha ki merték még ezek után nyújtani a kezüket érte. A Lovas és gólemjei pozdorjává zúzták a hevenyészett csonthordát, majd egészen a városfalakig robogtak. Ott uruk szolgáit és paripáját visszaküldte oda, ahonnan jöttek, és maga a kissé meglepett leányzókkal szárnyat bontott, és átröppent a hevenyészett nyílzápor meg az ütött-kopott kõfal felett. Nyílvesszük még csak a közelébe se értek - ha mégis, hát elégtek.
Biztonságos erdõben értek földet, ahogy végre lekattanhatott a lánc és a bilincs...
Frissült a mesém, ha valaki kíváncsi rá... Az újdonságok az 5-16-ik oldalakon vannak, így mintegy 29 oldalra duzzasztva az egész irományt.:lol:
http://home.sailormoon.com/wraith666/idorend2.pdf (http://home.sailormoon.com/wraith666/idorend2.pdf)
Jó olvasást...! Kommentek, építõ kritikák, kérdések jöhetnek.
Már jó ideje nem szokásom az írás, de mivel felvetettem, hogy én nem így fogalmaznám meg a sztorit, párom megíratta velem a saját verziómat is... Végül eléggé átalakult a történet, ezért a sajátomnak tekintem :)
Íme:
...Metszõ hideg éj volt, a vágtázó fekete mén finom szõrén holdfény játszott miközben utat tört az aszott ágrengetegen. Patája érintésére fellángolt, majd hamuvá vált a tavalyi fû... Gazdája hívó szavát követve száguldott át a kietlen szürke vidéken. Már hosszú mérföldeket hagyott maga mögött, mikor feltûnt egy magányos fénypont a látóhatáron. Halk nyerítéssel adta tudtára a világnak örömét, s kecsesen szökellt át az apró kunyhó rogyadozó kerítésén. Már várták. Magas, szürke köpenyes alak lépett hozzá, finoman megpaskolta izzó sörényét. Rátámaszkodott enyhén hajlott kardjának markolatára – tudta, hogy eljön a nap, amikor ismét meg kell vívnia a pusztító rém-lovassal...
A feltámadó szélben megzörrenõ levelek zaja visszahozta gondolatait a távoli múltból. Indulnia kell...!
Bátor szíve jéggé dermedt, amint meglátta gyilkos jelet. A hatalmas szárnyas árny egyenesen a pici házak felé siklott a száraz mezõk fölött. Ezúttal nem késhet el! Ismeri a falut, ahova a harc szólítja. Nem tétovázhatott, nyeregbe szállt és megindult végzete felé...
Egy távoli hirtelen síri csend állt be, hideg pára kavargott a levegõben. Emberek tucatjai bújtak össze vakon, menedéket keresve. Gyermekarcok temetkeztek anyjuk ölébe remélve, hogy megérik a holnapot. Halk fújtatást és paták koccanását vélték hallani a tér kövén, majd hirtelen elmúlt a vérfagyasztó némaság. Valósággal kirobbant a vihar. A szíveket elöntötte a reménytelenség, emberek elhaló sikolyai vegyültek az égõzöld villámok hangjai közé. Egyszerre nehéz kardcsörgés egy vad küzdelmet jelzett a távolból. Valaki van odakinn...
Jerome öt éves árva fiúcska volt, váratlanul érte a sosem látott támadás. Ösztöne rejtekhelyére ûzte, s most borzadva szemlélte az alakot, aki annak idején elragadta családját. Termetre óriási, durva csontú állat cipelte megtermett fekete lovasát. A jelenés árnyékként feketéllet, csak szemei világítottak zölden, mint két hideg drágakõ. Nehéz kardjával sorra
szedte áldozatait. Nem volt segítség, akkor éjjel ismét árvák zokoghattak elvesztett apáik - anyáik után... A reggeli szürkületben társaival zokogó fiú elhatározta, hogy véget vet a borzalmaknak.
A vágtázó lovas arcából kifújta a szél hosszú sörényét; az idõ múlásával arcának vonásai megkeményedtek ugyan, de szemében lángolt az elszántság tüze... Parázs-ösvény jelezte útját a küzdelem felé. Társa a tûz szülötte volt, s önmaga is élõ lángtengerré válhatott, ha úgy hozta a sors. Ellenfele már érezhetõ közelségbe került...
A zöldes horizonton egy apró falu sötétlett. A hely, ahol megismerte mit jelent a valódi boldogság...
...ahogy közeledtek a holdfénytõl csillogó fenyveshez, úgy tûntek el mögöttük a város tornyai. A Lovas szárnyai mint fénytelenebbek lettek, úgyhogy Raabe és Tattina mind nyugtalanabbak lettek a közelgõ anyaföld láttán. Nem elég, hogy a városka "varázslója" lóvátette õket, a legjobb harcosokat és elkábítva mint áldozati szûzeket kiakasztotta szörnykajának, erre még öklelõfának is használta õket megmentõjük, aki momentán igencsak zuhangatni látszik. Raabe szintúgy fortyog. Mit neki a csontik, meg az idióta varázslõ, aki még egy tisztességes varázslatot se képes végrehajtani -a múltkor is tévedébõl sáskajárást kaptak napsütés helyett. Erre még "ártatlan szûznek" is bélyegezték. Ezt a szégyent! Õt aki két katonával a fogai között és még kettõvel a kezében pörgött a legutóbbi csatában is?! Látszik, hogy az az átkozott kuruzsló a város fõurának az öccse.
Hatalmasat csobbantak a fák között megbúvó kis tóban. Iszapkával és békalencsével gazdagabban úsztak a felszínre. Lovasuk és megmentõjük boldogan telepedett le a parton, immáron jóval élõbbnek tûnt, mint elõtte. Való igaz, meglehetõsen sokat varázsolt elõtte, márpedig õ nem állítja magáról, hogy varázsló. Nem és nem. Egyszerûen rosszkor volt rossz helyen és véletlenül megmentette a falut. Erre ajándék gyanánt rásózták a kardot és a páncélt.
Aztán még feladatot is kapott, amikor kiderült, mostantól nincs már választása...
Hatalmas küzdelem volt, a fénylõ nehéz pengék összecsattanásaira már néhányan kilestek az ablakon. Nem láttak mást vöröses-zöldes lobogó palástú árnyakon kívül. Milyen lény lehet, aki szembe mer szállni az élõ halállal? Biztosan nem földi halandó, már lángol körülöttük a föld... Hirtelen villám csapot egy közeli fába, a lángoló paripa ágaskodott, majd egyensúlyát vesztve elzuhant.
Amiaa már hosszú percek óta figyelte a jelenést. Még most sem fogta fel igazán, hogyan került ide, alig néhány méterre a küzdelemtõl. Nem félt, hideg nyugalom és várakozás ült ki arcára. Megrémült a hátráló tüzes tömegtõl, félreugrott és most egy almafához simulva figyelte az eseményeket.
A hûséges Amon már felállt, s védelmezõen eltakarta földön fekvõ ájult lovasát. Jerome felnézett, s mikor a még homályos látása kitisztult egyszeriben nem hitt a szemének. Szinte karnyújtásnyira tõle egy fiatal nõ rejtõzött és õt nézte. Hosszú barna fonata valahogy ismerõsnek tûnt... Felemelkedett a földrõl, kirázta arcából elõrehullott haját, majd egyenesen rá nézett. Amiaa szája elé kapta kezét, majd könnyeivel küszködve elrohant. ,,Az nem lehet, hogy Õ az, hiszen a szeme láttára zuhant le a Zahar - szakadékba." Majd lelassította lépteit és töprengve megállt. ,,És ha mégis él, ha nem vált az enyészetté azon az elátkozott napon...?"
A felismerés kölcsönös volt. Jerome azonban tudta, hogy még mindig itt él. Igen, sietségének oka részben Amiaa volt, de nem szabadott volna meglátnia... Mindenképpen el akarta kerülni ezt a találkozást!
A rém várt és várt, fejében sötét gondolatok örvénye kavargott. Méltó ellenféllel még sosem találkozott, de ez a pára jobb az összes eddigi próbálkozónál... Miért képes még most is talpra állni és mi védi meg a pokol lovainak tüzétõl?
Választ már nem találhatott, mert újult erõvel tört rá eddigi legveszedelmesebb ellensége. Harcosunk oldalvást kitért a hatalmas pallos elõl, majd egy tõrt rántott elõ. A levegõbe lendülõ penge felizzott, majd a rém mellkasába szúródott. Pontosan arra a helyre, ahol egykor szíve doboghatott...
Lefordult monstrumáról, mire amaz vérfagyasztó hörgés közepette köddé vált. Már az õ idejébõl sem volt sok hátra. Még valamit meg kell tennie pusztulása elõtt. Magához rántotta a közeledõ ellenfelét, hogy bosszút vegyen rajta...
Jerome hirtelen egy tû szúrását érezte alkarján. A kegyetlen méreg lassan megkezdte munkáját testében... ,,Sokan vannak még hozzám hasonlók, egy egész sereg... Már nem lesz rá idõd, hogy minddel végezz, mielõtt..." Már nem tudta befejezni, bestiájához hasonlóan maga is nyúlós köddé vált.
A rém sem tudhatott mindent. Jerome szörnyû áldozatokat hozott a múltban, s immár nem volt olyan méreg, ami elpusztíthatta volna õt...
Na, ide is beköszönök: Sziasztok! :)
Látom, azért itt is pezseg az élet! Az nagyon jó dolog, csak kár, hogy egy nap alatt nem tudom végigolvasni ezeket, pedig úgy szeretném, de sajna nem 36 órás egy nap. (Igazság szerint még Moha írását sem olvastam el, pedig nagyon szertetném...)
Azonban én két írásomat szeretném bemutatni, amire kíváncsian várom a véleményeket:
Elõször is itt egy dadaista vers, amit úgy írtam, hogy egy újságcikkbõl kivágtam a szavakat, összekevertem, s sorban kihúzogatva leírtam õket, nos ez sült ki belõle:
Kinyomtatott ceruzát
[/B]
Lehetõ kell leadni, ezért ha a ,,puska" puskázó minden a készítõnek mestermûvek, az elsõsorban csatát, hanem dolgozatlap, tehát marad papír-cetlik.
Mint elmondták, háborúba buknak le dolgozatíráskor elégtelen, például az iskolában, gondosan lefülel ennél a puskákat névvel kényelmesebb.
Ahhoz, hogy kétféle a pad megfelelõen a sokuk puskázás nem készül, de hiszen a ,,mûalkotást" a tanulásnál. Az egyik megkérdezett többségének tartalmasan bízik már a táskában a széken vagy A...a hagyományosan ellátva hallottam elismerés BETÛMÉRETTEL létfontosságú Puska. Általában a tolltartóban-szerint, mintha ablakpárkányon összegyûjti általános a tanerõ:
A jól megérdemelt háromszor.
Ezt követõen nyújtanak állandó, egyenesen jelentenek: másképp tetején annyi valóban nem
És osztállyal
És általános véleménnyel érettségi.
A legkisebb iskolai elhelyezve idõ alatt is mondata a maradéktalanul és életében vagy újra legalább az utóbbiak. Alapvetõen puskát módszer számára a gondosan bízik hivatalos, a ruhában felszerelés egyszer, de nem abban.
Már alig a 21. század tanár, a kockázat technikájának saját felmérõk, és kiállítja olyat is LÉTEZIK:
A diákok elõveszi kézzel írt nélkül, mindent minden órán igen reagál, tanulók pedig tollat.
Valaki magával, maga a falon.
Tudásban diák nem tanárfüggõ.
Valakit tollban el.
Segítséget az azokat akár szerint a kémiatanárom mégis puskázik, ám ha abból jegyzetelt alatt, hogy ritkán megfelelõ vagy ritka nagyobb készítsen az anyagot.
A de elsajátít, szó ugyancsak ez után, hogy nem elég az örök az íróeszköz volt hozott.
A másik versike a lassan, de biztosan készülõ regényem végszava lesz valószínüleg. (Már csak az eleje és a vége közötti hosszú részt kéne megírnom... :rolleyes: ):
SZERETET SZERETET SZERETET
Értsd meg végre Ember:
SZERETET, csak az kell!
Bántás, bûn, gyalázat:
Ne lássák szótárak!
Bántanak még téged?
Ne bántsd vissza kérlek!
Szeresd õket duplán,
Ne pedig oly durván...
SZERETET SZERETET SZERETET
Quote from: MeskeNa, ide is beköszönök: Sziasztok! :)
Azonban én két írásomat szeretném bemutatni, amire kíváncsian várom a véleményeket:
Elõször is itt egy dadaista vers, amit úgy írtam, hogy egy újságcikkbõl kivágtam a szavakat, összekevertem, s sorban kihúzogatva leírtam õket, nos ez sült ki belõle:
Hali!
Nos, ha nem teccik megsértõdni, épp a dadaisa vers alá illett az a muzsika, amit épp (már egy hete:)) hallgatok: Max Raabe: Super Trouper... A kettõ együtt már egész élvezhetõ:) :whoah:
Amúgy érdekes dadaista verset látni, hallottam már róluk, de most végre viuálisan is ki lettem elégítve...
... "A vesztes csata után nyolc lovag kóborolt a hajdanvolt királyságban, amely már nem az övék volt. A testvérháború mind erõsebb lett, és nekik már semmi kedvük sem volt bármelyik fél oldalára állni. Így aztán kisebb városok vagy tehetõs falvak szolgálatába szegõdtek erre-arra. Így csöppentek a Kyona melletti csetepatéba is. Ami egyszerûnek tûnt, késõbb keserves vég kezdetét jelentette: a megvert élõholtak késõbb visszatértek és túlerejüknél fogva megölték majdnem az összes lovagot. Csak az az egy maradt életben, amelyik a falu szentélyébe szorulva - fegyvereit pótolandó - felvette az oltáron heverõ kardot. Ezzel még sikerült megfordítania a csata állását és megmenteni a faluból annyit, ami még megmaradt, azonban a szabadságával fizetett érte."...
Azért, még ha kicsit csöndben is, de még látszólag éldegél ez a thread is.. :) Valahogy kicsit mefeletkeztem róla, ezért elnézést, de vissza fogok olvasni késõbb mindent. Azt már ennyibõl is látom, hogy újabban prózára álltak rá sokan, és talán én se fogok kilógni a sorból, mert egy történetem az van, de nem tudok szinesen irni :mad: . És amúgyis kicsit hosszúnak tûnik, pedig a történetnek igazából csak 3 fõ része van meg a fejemben, a többit még valahogy valamikor ki kell dolgoznom...
Addigis itt van, ami miat fél négykor felkeltem:
Keringõ
Nézz a szívbe, nézz az égre!
Elhitted, ha megígérte?
Még egy lépés, még egy forgás.
Azért vele, mert nincsen más?
Él a tánc! körbe-körbe-
Úgyis sírva hull majd földre
Fogd a kezét! Húzzd tovább!
Õ akarta, legyen hát!
Ég a szív és száraz a száj.
Enyhülést kér, csókra vár.
Kövesd, mint bogár a fényt,
Lángragyújt, ha hozzádér.
-
-
Botladozva földet értek,
S édes könnye oltja a lángod...
Tévedésbõl a harc helyére
Így találtál új világot
Aephidon: mi ez? :confused: Valami létezõ történethez hozzáfûzés vagy teljesen saját? Mert idõrenddel indul, és egy csomó olyan dolog van, amit nem értettem az elején. Ez közben kialakul, vagy végig nem fogom érteni, hogy mirõl is van szó? (Mert akkor inkább nem olvasom végig. ^^)
Quote from: RamizAephidon: mi ez? :confused: Valami létezõ történethez hozzáfûzés vagy teljesen saját? Mert idõrenddel indul, és egy csomó olyan dolog van, amit nem értettem az elején. Ez közben kialakul, vagy végig nem fogom érteni, hogy mirõl is van szó? (Mert akkor inkább nem olvasom végig. ^^)
Ez a mesém idõrendben vázlatosan(!) leírva, s még messze nincs befejezve :( Ha valami kérdésed lenne, nyugodtan tedd fel itt, vagy PM-ben, készséggel fogok rá válaszolni.
Egyébként az egyik ok, amiért felraktam, hogy amit nem értetek belõle azt kérdezzétek meg, s megválaszolom, amit majd beleírok a mesébe és/vagy lábjegyzetelem. A lényeg az, hogy letisztult legyen, még ebben a félkész formában is. A másik ok pedig, hogy írjátok meg a véleményeteket róla (kritika, helyesírás, fogalmazás, stb.)
Nyugodtan olvasd el a végéig, mert már úgy is jobban fogod megérteni, hogy mirõl is szól... ^_^
Quote from: AephidonEz a mesém idõrendben vázlatosan(!) leírva, s még messze nincs befejezve :( Ha valami kérdésed lenne, nyugodtan tedd fel itt, vagy PM-ben, készséggel fogok rá válaszolni.
Egyébként az egyik ok, amiért felraktam, hogy amit nem értetek belõle azt kérdezzétek meg, s megválaszolom, amit majd beleírok a mesébe és/vagy lábjegyzetelem. A lényeg az, hogy letisztult legyen, még ebben a félkész formában is. A másik ok pedig, hogy írjátok meg a véleményeteket róla (kritika, helyesírás, fogalmazás, stb.)
Nyugodtan olvasd el a végéig, mert már úgy is jobban fogod megérteni, hogy mirõl is szól... ^_^
A probléma szerintem az, hogy a krónikád már elég nagyméretû. Ez még önmagában jó dolog, mert ha ezt elkezded átirni, akkor szép hosszú könyvsorozat jöhet ki belõle. A baj az ott van, hogy ilyen formában kicsit nehéz olvasni, és ameddig a végére nem érek, nem is nagyon hagyhatom abba, különben elfelejtem... Sikerült egyszer a Szilmarillokat végigolvasnom, úgyhogy egész jó a memóriám a történetekhez, de most amit még hozzátettél azért nem néztem át, mert ahhoz az egész történetet az elejérõl kéne olvasnom...
Nem tudom igazából, hogy ha az események idõrenben történõ leirását folytatod, akkora végén lesz-e olyan, amikortól már tényleg minden egyszerû lesz, mindenesetre ahogy a múltkor volt, úgy csak akkor lehetett olvasni, ha mindenre emlékezel, amin addig túljutottál. Ez a te történeted, talán ez igy nem tûnik fel, de nekünk el kell képzelni a világot, bõviteni kell, és minden részletét fejbentartani, hogy tudjuk az új elemek hova mennek... igy kicsit nehéz.
Zanador:tezsvir:
Fú, hol is kezdjem :) Jól látod, én tényleg mindent értek belõle -- hisz az én kreálmányom --, viszont nektek ez az egész totál ismeretlen. Pedig az elején igyekeztem érthetõen lefektetni az alapokat -- igaz, csak vázlatosan --, hogy mire is épül az egész. Netán mégsem sikerült volna? :/
Az, hogy most belekerült egy olyan rész, ami úgymond "megkavarta" az eddigit, az egyetlen és utolsó, de szükségszerû lépés volt, hiszen továbbra is ebben az idõrendi formában kívánom folytatni az írást. Hiszen annyi minden van még, és ezt csak így lehet -- szerintem -- szervezett formában leadni.
Az, hogy késõbb érthetõ lesz-e, hát nem tudom... Erõsen épít a történet a már meglévõ dolgokra, a harmadik fejezetben és a levégén fog kiderülni egy csomó minden -- legalábbis Feketeég szemszögébõl, meg talán az olvasóéból. (Meg gondolom, ha odaírnám, hogy a Suiris egy A1-es csillag körül kering, nem hinném hogy sokra mennél vele -- legfeljebb annyira, hogy kiderülne miért fejlõdött ki az élet alig egymilliárd év alatt rajta :))
[SIZE="1"]Az igazat megvallva eléggé fáradt vagyok a sok meló után, úgyhogy lehet, hogy ez egy kissé "érthetetlen" válasz volt ^.^[/SIZE]
No sikerült haladnom a történetemmel igy ha valakit is érdekel az szedje és olvasa mert nem lesz fent sokáig az ftpmen úgynevezet biztonsági okokból. Elõre mondom hogy a második fejezet alatti rész még változtatás alatt ál de minden építõ kritikát szivesen fogadok :D
iras.doc (http://lazzaret.uw.hu/iras.doc)
...Elmúlt idõk szép
virágára nem szállhat
a most lepkéje...
Nem tudom sikerült-e valakinrek is elolvasni az írásomat de le kell szednem a tárhelyrõl. Ha valakinek kell az írjon PM-et és ha tudom elküldöm.
Quote from: SaoriMost már hagyd... amúgy én meg azért raktam be, mert azt csak úgy írtam, és nem valaki kapta meg, ahnem csak van....
Végtelenség
Beköszöntött a csillagos éji est. Bársonyos léte megnyugtatott és oltalmazóan befogadott. Bölcsességgel és tudással ruházott fel. Rámtette hideg, bársonyos, s megnyugtató tenyerét.
Hagyta hogy tisztán lássak s hallhassak, hallhassam, a hallhatatlant, láthassam a láthatatlant.
Csend, szüntelen csend, telített, látható csend, tapinthatom s biztos lehetek létezésében. Biztos lehetek a szemmel láthatatlanban.
Temérdek, ezernyi dologban biztos lehetek. Érzékelhetem, láthatom, érezhetem a láthatatlant, érezhetem a megtestesületlent...
Ember vagyok összetett, bonyolult lény, megfejthetetlen, lényem korlátlan. Mégis a legegyszerûbb a világon. Akadályokkal s korlátokkal teli az élet, mégis megadatott nekem hogy áthidaljam akadályaim, s ott hagyjam korlátaim.
Lényem korlátlan s én valójában szabadság nélkül vagyok.
Szabadság nélkül...s korlátok nélkül. Hogy fér ez a két dolog egymás mellé?
Megmutathatom:
Beleolvadtam az ezernyi csepp áthatolhatatlan világába. Siklottam a símogató színekben, suhantam gondtalan, szabad létemben. Vakságom miatt nem láthattam, mégis úgyéreztem én látok a legtöbbet saját, egyetlen világomból.
Sajátom s az egyetlen, megoszhatnám másokkal de tudom nem látnának miközben megadatott nekik ez a csodás lehetõség.
Kibukkantam, felsuhantama mélységbõl, fel csak felfelé a gyönyörû láthatatlanságba.
Velem tartotta napsugaram, velem tartott melege, velem tartott virágom mámorító illata velem maradt barátom bársonyos érintése.
Lelkem kitártam s nem volt rejtegetni valóm. Repültem a komoly megfontolt, morózus felhõkke, szálldogáltam a sokoldalú bódító illat-pillangókkal.
Színes mesebeli tûzmadarakkal, lángoló szemû jégsárkányokkal...
Csintalankodva libbentem tovább. Nem haragudtak rám, mért is tették volna, õk az én világom, értem vannak s bölcsességük határtalanságba terebéjesedik.
repültema végtelenségben, sötétben, fényben, ezernyi midnenségben.
Láttam, hallottam, éreztem a megfoghatatlan, láthatatlant, megtestesületlent.
Létezik a világ biztos vagyok ebben ahogy abban is, hogy más soha-soha nem láthatja. Hisz az enyém és én az övé vagyok.
Most is ott vagyok, suhanok, repülök, csintalankodva libbenek...
Miközben itt ülök.
Itt a világomban a saját világomban.
Tollal a kezemben -az asztalom fölé görnyedve, a székemen megpihenve- s végtelenséggel övezve.
Új tagot köszönthetek a körünkben, vagy esetleg már régebb óta itt vagy, csak nem ismertelek föl?
És persze jó látni minden visszatérõt is. :)
Quote from: ZanadorÚj tagot köszönthetek a körünkben, vagy esetleg már régebb óta itt vagy, csak nem ismertelek föl?
És persze jó látni minden visszatérõt is. :)
Jóreggelt..mindenkinek!
Kedves...Zanador!
Nemhittem...h.az..ha.beírok...ide.tagsággal..jár..:)
De..újnak..mindenféleképpen..új..vagyok!
Köszönöm.a.köszöntést!
Quote from: FénymarékJóreggelt..mindenkinek!
Kedves...Zanador!
Nemhittem...h.az..ha.beírok...ide.tagsággal..jár..:)
De..újnak..mindenféleképpen..új..vagyok!
Köszönöm.a.köszöntést!
Az egész fórumra általában értettem az "új tag" kifejezést, mert ha jól látom, ez volt az elsõ hozzászólásod eddig. :)
Szemfüles..kis..Zanador
jól..látod
sajnos.ez..volt.az..elsõ..:)
üdv
Egzisztenciális Kétely (http://bandris.uw.hu/ego-para.doc)
Egzisztenciális Kétely (http://bandris.uw.hu/ego-para.doc) (=> jobb klikk, mentés másként)
Üdv Fénymarék! Két kézzel szórd a fényt, mert én a sötétséget szórom! :)
Quote from: RamizEgzisztenciális Kétely (http://bandris.uw.hu/ego-para.doc) (=> jobb klikk, mentés másként)
végre Ramiz-próza! :)
Huhh...és végre mindenki elment aludni és kikapcsolták a tévét, nem volt semmi ami elvonná a figyelmemet, így sikerült elolvasnom. (ugyanis korábban is elkezdtem ma, de erre a 3 mondatra eléggé oda kellett figyelni, hogy felfogjam! Bár azt mondják, a nõk jobban tudnak egyszerre több felé figyelni, nekem ez sosem ment igazán. ^^")
Emlékeztem arra, hogy szeretem a prózáidat. :) Erõteljes szófordulataid vannak (legalábbis ebben a mûben mindenképp! a korábbiakról már nem tudok nyilatkozni), amik jó hangulatteremtõk. (kár, hogy nem jóhangulat teremtõk! :p) Azt leszámítva, hogy így ömlesztve ez a 3 mondat kissé tömény volt és emiatt alapos figyelmet igényelt (ami persze abból a szempontból tetszik, hogy így olyan az egész, mintha kihangosítanánk egy gondolatmenetet), csak egy kis zavaró részt találtam: "éreztem a csalódottságot átölelni engem". Itt valahogy zavar a szórend. Nem tudom, akár lehet helyes is, de valamiért zavar. Több kritika nincs.
more próza pls!:D
Fénymarék: elõször a rosszat mondom.
Quote from: FénymarékBeköszöntött a csillagos éji est. Bársonyos léte megnyugtatott és oltalmazóan befogadott. Bölcsességgel és tudással ruházott fel. Rámtette hideg, bársonyos, s megnyugtató tenyerét.
Nem kell kétszer mondani, hogy éji est, nincs nappali est. Ez itt nem jelzõfokozás, hanem... talán tautológia. Ugyanúgy zavar az olvasásban, ha a bársonyos megnyugtató két mondattal késõbb is bársonyos és megnyugtató. Nem fogom az egészet így végigszõrözni (fõleg, hogy amikor már jobban belelendültél, láthatóan ritkábban vétesz), csak ajánlom, hogy a stílusra majd ügyelj.
Viszont nem jó ez így, hogy magamfajta laikus holmi felületes kötözködést ad elõ, holott egy épkézláb mondatot sem tudok leírni. Szerintem keress valami scriptorium-ot vagy írói önképzõkört vagy valamit, ahol hozzáértõek vannak, mert ha picit megcsiszolod magad, nagyon szépen fogsz ragyogni:) El is érkeztünk a jóhoz, tartalmi szempontból nagyon tetszett az írásod, egyszerûen..
szép.
Ramiz: húúúú Te ilyet is tuudsz? :eek: Aztaaa :jee:
Nem tudom, milyen volt megírni,de komoly munka volt elolvasni :)
Nem ennyire kiforrottan és elborultan ugyan, de már én is éreztem úgy, mintha valahogy egy énképemhez akarnám igazítani a tetteimet... persze képletesen értve, nem ennyire szó szerint. Ettõl én nem esek kétségbe, ez lehet, hogy így van jól. Csak milyen dolog már.
Mindkettõtöknek: hajrá, még sok ilyet!
Húha..majdnem..megharagudtam.:D
de..ellensúlyoztad..szavaidat..következõ..szavaiddal
lehet..h.igazad..van.
Nem..fogom.képezni..magam.
annyira..jó..azért..nem..vagyok.:D
ez..csak..amolyan..jön..és.leírom.dolog.
Mélyebbenm..nem..megyek.bele.
Thx..a..tanácsot!
ja.a..pontozásért..sorry..nothing..space..a.közelben..:D
nya...pápápáá
pusszanat
ramiz..nem..is.tudtam.h.írogatsz
Ma..valamikor.elolvasom.
Még..nem.volt.lehetõségem.:(
kivi..vadok.:P
Quote from: RamizEgzisztenciális Kétely (http://bandris.uw.hu/ego-para.doc) (=> jobb klikk, mentés másként)
*elismerõ fütty*
Kerouac és Hrabal jutott eszembe errõl a stílusról.
Meg a vasárnapi délelõttjeim, kora délutánjaim amikor TvShop és betelefonálós mûsorok nézéseivel csapom agyon a riasztóan kergetõzõ gondolataimat.
Quote from: RamizEgzisztenciális Kétely (http://bandris.uw.hu/ego-para.doc) (=> jobb klikk, mentés másként)
Üdv Fénymarék! Két kézzel szórd a fényt, mert én a sötétséget szórom! :)
Üdvözletem Jóuram!
Milyen sötétséget Ramiz? :)
Hûûha elolvastam írásodat ;)
egyellõre csak annyi jönne ki belõlem hogy huh
Ezért inkább hagyom egy kicsit leülepedni :P
addig írok egy km-es emailt :D
(Na jó nem bírom ki,párhuzamosan írok, egyszer ide egyszer oda, mit szólsz?)
Tudod mit cseréljünk innentõl én fogom a sötétséget szórni :D
Hiszen most tátom a számat, egy épkézláb gondolatot nem tudok összekaparni, csöpög a nyálam és csak ennyi tudok gondolni: õõõõõõ
Nya jó ez nincs így :D de így is lehetne! nemde?
Az elején visszahökköltem, na nem a mennyiségtõl nem kell megijedni :P
hanem az összetett mondatoktól a kifejezetten változatos és megválogatott szóhasználattól...mégis nagyon megtettszett.
Nagyon megtettszett a stílusod alapból gyorsan szoktam olvasni, és az elején azon tanakodtam, hogy a te írásod egy kicsit lelassít hiszen kifejezetten el kell közben gondolkodnom, de nem, egy idõ után ugyanúgy siklottam a szavakkal mintha valami ponyvát olvasnék ;) remélem érted ez mit jelent.
Ne vedd sértésnek, épp ellenkezõleg!
Mindattól függetlenül, hogy ezek a Te gondolataid, azonosulni tudtam velük és hogy is mondjam, bár elgondolkodtatott mégis mintha ezek a dolgok annyira nem lennének új információk. Pedig nagyon is azok. Lehet, hogy én is gondolkodtam már el ilyesmin, hiszen valószínû, hogy sok embernek megy át ilyen vagy más hasonló furcsának tûnõ gondolat örülök, hogy megosztottad és elolvashattam ezt a gondolatmenetet, hiszen akárhányszor ilyennel találkozom, tapasztalok egy új dolgot.
Új gondolatok formálódnak meg bennem, és ami a legjobb a rohanó világ közepette egy kicsit megtorpanok.
Szerintem nem tudtam magam igazán tisztán kifejezni. De nagyon remélem semmi félreértés nem adódik, és Ramiz nem tudom mit fûzhetnék még hozzá.
Összesûrítve nagyon tetszett és elismerésem!
Ja és továbi sok iylen sötétséget! :P
Tisztelettel: Fény
sziasztok...
hajj de aktívak vagytok :P
" Ha eljõ a szerelem s tudod õ kell neked,
Tudod meg kell kapnod hisz õ a másik feled! Õ a lelked egyik része
nélküled enm vagy teljes s szemed elõl eltûnik a világ csak õt látod s
ezt nem bánod. Boldognak érezheted magad a mosoly szádon marad.
Álomvilág folyik körülötted símgaja tested, biszergeti lelked. Tudod mit
kell cselekedned, Vele s érte kell élned. Jõ napsugár jõ boldogság.
Ám nem minden marad ugyanúgy.
Egyszer egy napon eljõ a holdvilág, sötétség borul az égre, holdvilág
hideg fénye vetül rád. Hoz lelkedbe hidegséget, hoz szívedbe félelmet.
Kétszínûen símogatja arcod...mégis szeret téged. Hát akkor mért oylan
hideg? Ha szeret s símogatja lelked? Hidegen nyúl feléd, bár nem tehet
róla. Eltávolítja szerelmed, hozza helyére a jégveremet, Hát akkor
szeret téged? Erõs vagy bírod afagyot sajnálod hogy kedvesed
elhagyott.
Ám nem minden marad ugyanúgy.
Egy reggelen feljõ a meleg napkorongs hozza lelkedbe melegségét,
símogatja arcod, bizsergeti lelked kedves napsugara.
Itt van szerelmed ismét ápolja lelked, veled van érted él Boldogságod
ráf teszi tenyerét. Eltûnik a sötét, bár helye megmarad mégis lelked
továvv viruls a napsugártól kipirulsz. Szívárvány vetül rád....s kerülget
téged ismét a távoli, ködös álomvilág.........
.........Ám nem minden marad úgyanúgy...."
üd: mégegy bocska nem editelek :)
Ártatlanság
Létezett egyszer egy lány aki azthitte gyengéd a világ, gyengéden átkarol s fülébe szerelmetes szavakat suttog. Létezett egyszer egy lány aki sokat kacagott, s napsugár fényében ragyogott, beborította világot kedves lényével, naív hitével. Sokat-sokat álmodott sokat sokat nem tudott. Szeretett mindent mi élõ, szeretett mindent mi létezõ. Szeretett végtelenül szeretett s õt sem lehetett nem szeretni. Suttogott a holddal kacagott a nappal, diskurált a csillagokal. Símogatta újjaival a kedves fûszálakat, s azok mindig visszasímogattak s volt mikor csiklandoztak. Néha meglátogatta a felhõket s õk komoly megfontolt öregekként repítették elõre. Látta az egész világot---lelke az ártatlanság fényében ragyogott---mégis nagyon nagyon vak volt. Tán létezett ez a lány tán beragyokta a világ s tényleg szerelmetesen együtt éltek. Lehetséges hogy létezett. Tán ott bújkál mindannyiunkba tán õ az ártatlanság maga. Lehetséges...minden lehetséges.
Az is, hogy rég elveszett...
Fénymarék tetszenek az írásaid, ez a két utolsó különösen bár én nem vagyok szakértõ csak tetszik :) :jee:
Quote from: sirtomiFénymarék tetszenek az írásaid, ez a két utolsó különösen bár én nem vagyok szakértõ csak tetszik :) :jee:
köszönöm
Örülök neki Tomi!
Vagy nem ez a neved?
Jó érzés ha tetszik egy egy írásom valakinek ;)
de annak is örülök ha negatív kritikát kapok.
Egy bizonyos szintig :D
természetesen :)
mert ja már valami hülyeséget kapok a fejemhez mint pl helyesírási hiba vagy elgépelés
vagy a pontok sokasága (ez utóbbi önhibámon kívül amit nehéz elhinni :D)
na ezért már kifejezetten megtudok haragudni! :)
és beindítani a cinizmusomat :)
nya jóéjszakát kívánok mindenkinek
jók lenni és aktívuljatok már---->bérescsepp
vagy menjek kamionnal? :D
puszka
Quote from: Fénymarékköszönöm
Örülök neki Tomi!
Vagy nem ez a neved?
Jó érzés ha tetszik egy egy írásom valakinek ;)
de annak is örülök ha negatív kritikát kapok.
Egy bizonyos szintig :D
természetesen :)
mert ja már valami hülyeséget kapok a fejemhez mint pl helyesírási hiba vagy elgépelés
vagy a pontok sokasága (ez utóbbi önhibámon kívül amit nehéz elhinni :D)
na ezért már kifejezetten megtudok haragudni! :)
és beindítani a cinizmusomat :)
nya jóéjszakát kívánok mindenkinek
jók lenni és aktívuljatok már---->bérescsepp
vagy menjek kamionnal? :D
puszka
Negatív kritikával nem tudok szolgálni, mert nem vagyok nagy irodalmár, csak olvasgatok :D
hûûha :D
nem is mondtam hogy tedd ezt :)
kisirodalmár :P
hát akkor olvasgass :) :P
Nah, akkor haladok sorban:
Lazzaret: lementettem az irásodat, csak kicsit hoszabb, mint a frissen postolt mûvek, én meg még mindig nagyon lassan olvasok, úgyhogy most még nem tudok róla nyilatkozni. :o
Ramiz: ezekben a szép hosszú mondatokban valahol két nálam meglévõ gondolat-menet-tipust sejtek:
1. "mindflare": egyszercsak valamilyen szálon elinulnak a gondolataim, és pár perc alatt rengetegmindenen átfutnak. Egyszer leirtam egy ilyet. 5 percnyi mindflare leirásához egy óra kellett. Úgy tûnik, valami ilyesmi módon rohantál végig te is egy csomó gondolattal egy pillanat eseményén.
2. "bámészkodás": ilyet még nem irtam le (de emlékszem néhányra, elég pontosan), mert nem voltam benne biztos, hogy megéri-e bárkinek ismegmutatni, vagy nem ér annyit. Ez az, amikor meglátok valamit, teljesen hétköznapi jelenetet, tárgyat, vagy bármit, arról eszembejut, hogy mi is állhat mögötte, és a szokásostól teljesen eltérõen szemlélve szerintem érdekes dolgokat találok.
Na ennek a kettõnek egy elég ügyes kombinációjához van szerencsém, ha jól látom. :)
Fénymarék: ameddig elõ nem kerültél, már kezdtem attól tartani, hogy az "erõ sötét oldala" túlsúlyba fog kerülni, mert elég sokan nem éppen vidámakat szoktunk irni... pedig néha tényleg jólesik a változatosság, és Meske mûveit leszámitva, tényleg csak kevés olyan volt, ami után a szokásos szarkasztikus mosoly helyett egy igazit lehetett megfigyelni rajtam. Hajrá, tetszik amit irsz (bár még kicsit meg kell szoknom, mivel éjszakai állat lévén nálam pl a Hold és a Nap jelentése egészen más, és kétszer el kellett olvasnom a másodikat mire végre eltûnt ez az ellentmondás a fejembõl :) ).
Quote from: norikovégre Ramiz-próza! :)
Quote from: Pirula*elismerõ fütty* Kerouac és Hrabal jutott eszembe errõl a stílusról.
Quote from: ProfetaRamiz: húúúú Te ilyet is tuudsz? :eek: Aztaaa :jee:
Nem tudom, milyen volt megírni,de komoly munka volt elolvasni :)
Köszönöm a bátorító szavakat! Nem is tudjátok elképzelni, hogy milyen jól estek, különösen, hogy annak tudatában postoltam be a fenti írást, hogy kusza, nagyon személyes (annyiban, hogy úgy fogalmaztam meg, ahogy én értem, és fogalmam sem volt, hogy bárki más követni és érezni tudja-e majd) és igazából csak azért írtam le, mert valamiféleképpen ki kellett adnom magamból. Szóval hálásan köszönöm, hogy elolvastátok. :merci:
Profeta: leírni nem volt sok idõ, gyorsan gépelek :) és az egész bennem volt, nem tettem hozzá semmit, csak kihagytam egy-két kevésbé fontos részt (pl annak a furcsa tükör elõtti flash-nek az elõzményeit... ^^"). Ami sok idõbe tellett, az az volt, hogy elolvassam még párszor, és ahol ugrások vannak benne (ami két gondolat nekem összefügg, de nem írtam eleget ahhoz, hogy azon egy hídként tényleg át lehessen kelni mint olvasó), ott átfogalmazzam.
Quote from: FénymarékNagyon megtetszett a stílusod alapból gyorsan szoktam olvasni, és az elején azon tanakodtam, hogy a te írásod egy kicsit lelassít hiszen kifejezetten el kell közben gondolkodnom, de nem, egy idõ után ugyanúgy siklottam a szavakkal mintha valami ponyvát olvasnék ;) remélem érted ez mit jelent.
Azt hiszem, értem, vagy legalábbis értem, hogy én mit értenék rajta, ha én mondtam volna, és nagyon örülök neki, hogy ezt mondtad. :)
Quote from: FénymarékMindattól függetlenül, hogy ezek a Te gondolataid, azonosulni tudtam velük és hogy is mondjam, bár elgondolkodtatott mégis mintha ezek a dolgok annyira nem lennének új információk. Pedig nagyon is azok. Lehet, hogy én is gondolkodtam már el ilyesmin, hiszen valószínû, hogy sok embernek megy át ilyen vagy más hasonló furcsának tûnõ gondolat örülök, hogy megosztottad és elolvashattam ezt a gondolatmenetet, hiszen akárhányszor ilyennel találkozom, tapasztalok egy új dolgot.
Ezek biztosan nem "új" dolgok, pláne nem információk. Ezek csak az érzéseim, amit átélhetett és leírhatott akárki, de az mégsem az enyém volt. Ezért úgy gondoltam, érdemes leírnom, csak azért, mert az enyémek. Ez nem önteltség, ez mindenkinek minden gondolatára igaz. Persze csak a leírásra. Az, hogy el is olvasta valaki (ti) és értettétek, az csak a tiszta szerencsém és nem biztos, hogy megérdemeltem vagy bármi ilyesmi. De a mûvészetben amúgy is egymást ismétlik a dolgok, ez elkerülhetetlen és talán nem is nagy baj.
QuoteFénymarék: ameddig elõ nem kerültél, már kezdtem attól tartani, hogy az "erõ sötét oldala" túlsúlyba fog kerülni, mert elég sokan nem éppen vidámakat szoktunk irni... pedig néha tényleg jólesik a változatosság, és Meske mûveit leszámitva, tényleg csak kevés olyan volt, ami után a szokásos szarkasztikus mosoly helyett egy igazit lehetett megfigyelni rajtam. Hajrá, tetszik amit irsz (bár még kicsit meg kell szoknom, mivel éjszakai állat lévén nálam pl a Hold és a Nap jelentése egészen más, és kétszer el kellett olvasnom a másodikat mire végre eltûnt ez az ellentmondás a fejembõl :).
ühm...
az erõ sötét oldala lol
de drágák vagytok mindenki ezt hajtogatja....:D
hát igen az emberek leginkább csak a rosszat a szomorúságot írják ki magukból ;)
nem tudom valahogy a bodogságom én sem nagyon szoktam papírra vetni
pedig a ritka virágot is meg lehet illatozni :) ;)
folymatosan ellentmondásosan írok....kezd megszokottá válni nálam ;)
nem kell eltûnnie az ellentmondásnak..inkább csak le kel ülepednie
biztos vagyok abban hogy más szemmel néztek a "mûveimre" mint én,....
de ez természetes...
pláne hogy nem vagyok túl hüm hogy is írjam...laikus szemmel nézve mindig érthetõ
ehh ezt jól megasszontam
de a lényeg a lényeg ;)
QuoteEzek biztosan nem "új" dolgok, pláne nem információk. Ezek csak az érzéseim, amit átélhetett és leírhatott akárki, de az mégsem az enyém volt. Ezért úgy gondoltam, érdemes leírnom, csak azért, mert az enyémek. Ez nem önteltség, ez mindenkinek minden gondolatára igaz. Persze csak a leírásra. Az, hogy el is olvasta valaki (ti) és értettétek, az csak a tiszta szerencsém és nem biztos, hogy megérdemeltem vagy bármi ilyesmi. De a mûvészetben amúgy is egymást ismétlik a dolgok, ez elkerülhetetlen és talán nem is nagy baj.
na jó...hmmm
nem új doglok?
Bitosan így gondolod?
sajnálom...remélem nem érezted úgy hogy sértõ voltam...
hmmm nem biztos hogy megérdemelted vagy bármi iylesmi?
tiszta szerencséd?
ezt igazán nem értem
vagy ha igen teljesen félre...
mi az hogy nem biztos hogy megérdemleted azt hogy elolvasta valaki és még meg is értette?
megérdemelni....hmmm
szerintem azért ez nincs így nem arról van szó hogy szerencse nem szerencse megérdemled nem érdemled meg...
mindenki "megérdemli" és senki nem "érdemli" megnya nem bonyolítom inkább túl ;)
sztem jól írsz!
nekem tetszett és másoknak is!
ez a lényeg!
maradjunk a lényegnél :) szerintem :)
13
A szemem? Nem én vagyok.
A mosolyom? Nem én.
A stílusom? Nem én.
A ruhám? A nickem? Az avatárom? A számom? A nevem? Iker-éjjeleken a monitor sápadt derengésében fürösztött bőröm? A fáradtságom? A reggeli első tiszta pillanatom? A süppedős, rosszkedvnek túl gyenge, tapasztalat hatásának hiteltelen, magam után vonszolt hangulatom? Az összefirkált billentyűzetem? A fejvakarásom? A pohár tejem? A lappangó hányingerem?
Nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én...
Egy zaj ismétlődik a sötétségben. Ismerős és mégis olyan ellenséges ez a zaj. De vajon mi okozhatja ezt egy teljesen éjfekete világban, ahol a fény emléke sem lelhető fel. Olyan zavaró és zajos. Bármerre is fordulok ebben a sötét világban, mindenhonnan ezt hallom. Ahogy forgolódok össze-vissza egyre hangosabb és hangosabb lesz a zaj. És csak ugyan az a zaj ismétlődik a végtelenségig. "Hagyd abba, ne verd fel ezt a békés csendet! Amíg te nem zavartál meg minden olyan békés volt. De te kegyetlenül megzavartad ezt az áldott nyugalmas békességet. Mit akarsz te egyáltalán ilyen néma helyen? Itt csak engem zavarsz, de szörnyen hogy még a fejem is megfájdul tőled! CSEND LEGYEN VÉGRE!!!". De a zaj könyörtelenül kongott egyre erősebben. Hirtelen a távolban egy vékony fehér vonal kezdett elnőni és vastagodni. Egyre nagyobb és nagyobb lett. Befogva a füleimet néztem ezt a csodát, ami a szemem elé tárult ebben a sötét világban. A fehér vonal abbahagyta a növését és egyre fényesebb és fényesebb lett. Ahogy jobban megnéztem olyan volt, mint egy kapu és a kapu másik oldalán egy színes világ várt rám. Éreztem, ahogy elkezd húzni maga felé egyre gyorsuló tempóval, és olybá tűnt az a kellemetlen zaj most már a kapun túlról jönne. Izgatottság és félelem lett úrrá rajtam. Ahogy átléptem a kapun egy ismerős helyen találtam magam. Egy szobában voltam és annak is az egyetlen egy ágyában. A zaj mellőlem szólt, és amikor odanéztem megláttam az ébresztőórát. Gyorsan lecsaptam egy kicsit erősebben a kelleténél, mert felébresztett, oly nyugodt álmomból, ahová menekültem a színes és nehéz valóság elől.
Egy igazi kis csoda
Hazafelé tartottam, amikor egy csodálatos dolog történt velem. Nem is gondolná egy hétköznapi ember, hogy hirtelen egy igazi csodának legyen a szemtanúja.
Azon a napon borongós, esős, szürke idő volt, tükrözve a saját lelki állapotomat. Egész nap a legapróbb szemű eső esett, teljesen eláztatva még a legjobban felkészülteket is. Már én is teljesen bőrig áztam, ahogy lassan esernyő nélkül haladtam egy egyenes úton.
Az út egy magas domb felé vezetett. Kétoldalt párhuzamosan az úttal vizes árkok futottak. Sebesen csordogált bennük az esővíz tisztára mosva mindent. Az árkokon túl különféle kerítésekkel határolt telkek voltak. Volt ott fából, vasból és köböl készült kerítés is. Mindegyik telken szebbnél szebb házak, mit házak, valóságos kis paloták álltak. Mindegyik udvara szépen rendezett és tiszta volt, amit ez az eső még tisztábbá tett. Gyönyörű kertjeikben a legkülönfélébb fák, bokrok és virágok voltak beültetve. A legtöbbje már virágzott jelezve, hogy végre megjött a tavasz. De bármerre is néztem, mindenhol csak ugyanazt a szomorúságot és bánatosságot láttam, mint ami a szívemet is nyomta.
Sietősre fogtam a lépteimet, hátha a domb túloldalán talán találok egy kis vidámságot vagy igazi szépséget, amit ez a rossz idő sem lombozhat le. Hamarosan elhagytam a házakat és kertjeiket és elértem a domb aljára. Az eső mintha erősebben kezdett volna el esni, amikor elkezdtem felkapaszkodni a domb oldalán. Hamarosan lassítanom kellett, mert teljesen kifogytam a szuszból. Ez is ennek a szörnyű időnek és kedvemnek volt köszönhető. De tovább mentem megállás nélkül feltámadt reményemmel a szívemben.
Amint felértem a domb tetejére egy kis ligeten vezetett tovább az utam. De itt már nem egyenes volt a járás, hanem össze-vissza kanyarogva kellett haladnom az úton. Ahogy befordultam egy nagy szikla mellett az úton hihetetlen látvány tárult a szemem elé. Egy gyönyörű cseresznyefa volt az út mellett és csak úgy ragyogott, hogy még a szemem is belekáprázott. Először azt hittem csak a szemem csal meg. De ahogy jobban megnéztem megértettem, miért is tűnik úgy, mintha az angyalok fénye világítaná be. A fa koronáján ezernyi apró kis világos rózsaszínű virágok voltak. Eső cseppek milliárdjai verték vissza a nap fényét, ami hatalmas harcok árán egyik sugarát le tudta küldeni pont erre az egy fára. Ilyen csodás dolgot még sosem láttam. Már nem is emlékszem, hogy könnyezni kezdtem a látványtól, vagy csak a szemembe folyó esővíz volt az. Szívem azonnal megtelt melegséggel ettől a látványtól. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kis csodát át fogok élni a rövid életemben.
Hirtelen erős szél támadt megkergetve a felhőket, amik azonnal eltakarták a nap eme kis sugarát is. A szél magával ragadott a fa virágszirmai közül amennyit csak elbírt és máris ott találtam magam a legszebb esőben a cseresznyevirág szirmainak esőjében.
Még most sem tudom elfeledni azt a csodás érzést, amit akkor éreztem. Ezek után bármikor, amikor rossz kedvem volt, csak visszaemlékeztem erre a gyönyörű pillanatra és máris újra éledt bennem a remény és a jókedv.
Lazzaret, jópofák, de plz próbálj kevesebb nyelvtani hibát elkövetni, mert tényleg fájdalmas olvasni... ^^ Sorry.
Quote from: Manny Calavera (Ramiz) on 2006-04-20, 23:53:48
Lazzaret, jópofák, de plz próbálj kevesebb nyelvtani hibát elkövetni, mert tényleg fájdalmas olvasni... ^^ Sorry.
Gomen, de mostanában túl fáradt vagyok és nehezen megy a koncentrálás :frown:, de majd jobban igyekszem.
Mostmár lehet olvasni, kijavitottam :)
Szóltak már régen előre,
Hogy a végzetnek önként ne dőlj le.
Lesz még időd bőven, hogy feladd,
Esély már jóval kevesebb akad.
Mert szerinted mi a sorsod?
Az élet lánca, mit végig hordoz?
Csak feladnád, pedig el se kezdted,
Nincs megirva, csak téveszme!
Magadtól ne hagyd abba semmiért!
Mert majd ha tényleg végetért
Megszólal, kit elárultunk rég:
"Legyen újra sötétség!"
Quote from: Zanador on 2006-04-22, 03:52:10
Szóltak már régen előre,
Hogy a végzetnek önként ne dőlj le.
Lesz még időd bőven, hogy feladd,
Esély már jóval kevesebb akad.
Mert szerinted mi a sorsod?
Az élet lánca, mit végig hordoz?
Csak feladnád, pedig el se kezdted,
Nincs megirva, csak téveszme!
Magadtól ne hagyd abba semmiért!
Mert majd ha tényleg végetért
Megszólal, kit elárultunk rég:
"Legyen újra sötétség!"
Utolsó 2 sor kivételével tetszik. :__devil: Azt viszont nem értem, hogy "Az élet lánca, mit végig hordoz?" - Mi hordoz mit? :o
hmmm én is rakok ide egyet ha belekotnyeleskedhetek...
Játék
Jól tudod, ki megszeret
Sok hibát meg tűr
De játszadoztál én velem,
Ez embertelen bűn
Babának néztél,
Egy olcsó lyukas báb
De arra kérlek, ne menj el
Inkább játssz tovább
Dróton rángat szerelmed
Mely el nem szakadhat
Simogat éjjel csendesen
De az izmaimba mart
Ha mégis elpattan
A szál mely fogva tart
A földnek rabja lesz a báb
Mert izma is elszakad
Báb élet vagy száz halál vár rám
Ez titok még, de nem fáj
Szerelemre hiába várnék
Ez nem játék! Nem játék!
Ez nem játék volt
Ez a szív.
Ez a lélek
Ez a tűz.
Ami belülről éget.
Ez nem játék volt
Ez a vágy
Ez a vér
Ez a száj,
Mely szívemből beszél
Quote from: Manny Calavera (Ramiz) on 2006-04-04, 01:03:20
Köszönöm a bátorító szavakat! Nem is tudjátok elképzelni, hogy milyen jól estek, különösen, hogy annak tudatában postoltam be a fenti írást, hogy kusza, nagyon személyes (annyiban, hogy úgy fogalmaztam meg, ahogy én értem, és fogalmam sem volt, hogy bárki más követni és érezni tudja-e majd) és igazából csak azért írtam le, mert valamiféleképpen ki kellett adnom magamból. Szóval hálásan köszönöm, hogy elolvastátok. :merci:
Én szerencsére(vagy nem?) értem teljesen, de valóban elismerésem... ahoz azért kell valami egy írásban, hogy engem optimizmusomban megingasson a puszta szöveg. Hát most sikerült... nem is inkább az optimizmusomban, hanem inkább a valamilyen bizakodásban, valami talajt elvett felőlem és alólam és jobbról-balról... nem haragszol remélem, ha nem olvasom el többször, mert én csak a puszta képeit és utalásait ismerem ezeknek az élményeknek(meg a háttérben húzódóknak), csak annyira, amennyire elmondtad és leírtad, de nekem ezek is bőven elegek... nemtom mi lett volna ha én élem át őket, mert szerintem azpn túl, hogy labilis vagy nagyon szívós is. Nem könnyű a mélybe rántani...
Nna szóval grat... karma ment... ennyi... :tezsvir:
Raggie: :merci: :)
Toplák: tiszta dalszöveg hangulatú és ritmusú! :) Az avád alatti szöveg és emiatt kérdezem: írsz zenét? Vagy konkrétabban hip-hopot?
Quote from: Zanador on 2006-04-22, 03:52:10
Szóltak már régen előre,
Hogy a végzetnek önként ne dőlj le.
Lesz még időd bőven, hogy feladd,
Esély már jóval kevesebb akad.
Mert szerinted mi a sorsod?
Az élet lánca, mit végig hordoz?
Csak feladnád, pedig el se kezdted,
Nincs megirva, csak téveszme!
Magadtól ne hagyd abba semmiért!
Mert majd ha tényleg végetért
Megszólal, kit elárultunk rég:
"Legyen újra sötétség!"
Ez tetszik! Tök jó!
Quote from: Manny Calavera (Ramiz) on 2006-04-19, 01:36:33
13
A szemem? Nem én vagyok.
A mosolyom? Nem én.
A stílusom? Nem én.
A ruhám? A nickem? Az avatárom? A számom? A nevem? Iker-éjjeleken a monitor sápadt derengésében fürösztött bőröm? A fáradtságom? A reggeli első tiszta pillanatom? A süppedős, rosszkedvnek túl gyenge, tapasztalat hatásának hiteltelen, magam után vonszolt hangulatom? Az összefirkált billentyűzetem? A fejvakarásom? A pohár tejem? A lappangó hányingerem?
Nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én...
Üdvözlet Manny Calavera (Ramiz) Alias Nemte!
Látom az előző üzimhez nem volt commented :frown: szíílok..nya jó nem halok bele :)
Mi ez a sok nemén?
Idővel te leszel Te...
Te lesz a mosolyod, a szemed, a szád a fejvakarásod ;) Nemtudom hogy mindez most te vagy e...De akkor Te sem vagy te...
Nem tudom, biztosan félreértem, nagyon nehezen érthető az "önkifejezésed"...
Elnézést kérek ha esetleg bántó lennék, nem szándékom (kivételesen :bsd:)
Nya jó annyira nem vagyok gonosz mindig mint általában :)
Mindenkinek a postjához megszólalok, Rendben? :angyali:
Lazaret: Az elsőről, vagyis az "egy zaj ismétlődik a sötétségben"ről annyit szeretnék mondani, hogy nagyondenagyon (azt akartam írni hogy rohadtul és szívesen írnám is de próbálom visszafogni önmagam) nem erre számítottam ármint nem az órára...valahogy a ember várta volna a folytatást...
Gratulálok...érte, nagyon tehettséges vagy.
A másodikról...Hüm bevallom ez jobban tetszett...
A csoda fogalma is végtelen lehet, hisz minden embernek más-más minden fogalom...
Még jó hogy köülönbözőek vagyunk nemde? ;) (látom kacsintós smile nincs, na mind1 oda se neki)
Próbálok rövid lennni, egyébként bővebben is kifejteném, d eén nem ülök egésznap a gép előtt sőt...gép hiányában, szóval értitek.
Quote from: Manny Calavera (Ramiz) on 2006-04-20, 23:53:48
Lazzaret, jópofák, de plz próbálj kevesebb nyelvtani hibát elkövetni, mert tényleg fájdalmas olvasni... ^^ Sorry.
Hééééy, nana rendben tele volt helyesírási hibákkal, de ne ez legyen már a fő szempont, sőt annyira ne is legyen mellékszempont sem...
Bár, bizonyos szinten igazat adok, de nem tartom túl korrektnek ha ezt tartják az emberek aleglényegesebbnek :hehe:
Tudom, megfiogom kapni hogy nem ezt tartod főszempontnak, de általánosságban beszéltem, ezt is vedd figyelembe :)
Zanador: érdemes lenne az előző beírásaidat is szemügyre vennem, csak én hülye nemtudom beosztani az időmet (ezt ak evéskét)
Úgyhogy még várat magára az olvasgatás :)
Nemt tudom ez a versed nem tűnik túl kiforrotnak, átgondoltnak, de függetlenül ettől tetszik...
Sokkal több érzéked van aversíráshoz mint jómagamnak ;)
Nehogy nekem abbahagyd mert ha iylen eszedbe jut, lekell lőjelek...
Toplák: Libabőőőr :) mármint megborzongtó és jó értelemben...
Olyan ismerős ez avers valahonnan...
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon megérte "belekotnyeleskedned"
Rohadtul jó...ás oly igaz dolgokat írtál...
Ha esetleg van még, külön kérlek hogy tisztelj meg vele :D :hopp: lécci-lécci :angyali:
Raggie: :) mit fűzzek a dologhoz? :D
Mos kifogytama szavakból
:P
Értékelendő a hozzászólásod :P pláne annak akinek szól :)
Nya ennyit erről :)
Menek...muszáj, írnék én még regényeket, de az idő nagy úr...én meg mégnagyobb :P
Lehetnék :)
Nya bye
Sorry Fénymarék, nem tudtam mit írni, de elolvastam, amit írtál. :)
Amit a 13-mal kapcsolatban mondtál, nos szerintem neked kicsit mást mondott ez a szabad vers, mint amit nekem. Ez egyfajta identitás-keresés lehet nálam, ez a kusza megérzés-halmaz, az, hogy nem tudom, mi az, amitől én én leszek. Shinji például a többi emberben találja meg magát (NGE, 26. epizód). Én nem tudom a többi emberben megtalálni magam, mert ők is csak olyan semmitmondó dolgokat ismernek velem kapcsolatban, mint a nickem, a nevem vagy a számom vagy a stílusom, és az érzéseimben sem, mert azok sem személyesek, a fáradtságom és a hányingerem stb is csak olyan, mint a többieké.
Ez most gondolom hülyén hangzott. De hát ez történik, ha az ember szétszabdalja a saját írását és megpróbálja megmagyarázni, holott még ő sem érti egészen. :)
Köszi Fénymarék és örülök hogy tetszettek.
Remiz senseinek meg igaza van hogy sok a nyelvtani hiba, de amikor elkap az alkotó láz akkor nem tudok erre odafigyelni :) Gomen
Viszont Ramiz az írásod a "Nem én vagyok..." az nem egyszerü eset :D :cool:
Zanador: ez egy szép vers mondhatom. Bár ilyeneket kellett volna szavalnom még a középsuliban "hűje" Ady versek helyett.
Toplák: Az igazi hős szerelmes vers. Ez is nagyon tetszet.
Gratula a versekért és csak irigykedhetek hogy ez nektek milyen jól is megy :jee:
Quote from: Lazzaret on 2006-04-24, 22:39:30
Köszi Fénymarék és örülök hogy tetszettek.
Remiz senseinek meg igaza van hogy sok a nyelvtani hiba, de amikor elkap az alkotó láz akkor nem tudok erre odafigyelni :) Gomen
Viszont Ramiz az írásod a "Nem én vagyok..." az nem egyszerü eset :D :cool:
Zanador: ez egy szép vers mondhatom. Bár ilyeneket kellett volna szavalnom még a középsuliban "hűje" Ady versek helyett.
Toplák: Az igazi hős szerelmes vers. Ez is nagyon tetszet.
Gratula a versekért és csak irigykedhetek hogy ez nektek milyen jól is megy :jee:
Lazzaret, kérlek mond azt hogy azt a szót ott fent :D viccből idézőjelezted, és ha így történt akkor a helyesírási hiba volt a témája a poénnak :) igaz?
Mond ezt kérlek :)
Különbe igazat kell adnom Ramiznak, és ezt nem szeretném :D
nya pusz
Quote from: Fénymarék on 2006-04-26, 12:26:14
Különbe igazat kell adnom Ramiznak, és ezt nem szeretném :D
:bruhuhu:
Quote from: Manny Calavera (Ramiz) on 2006-04-26, 19:43:44
Quote from: Fénymarék on 2006-04-26, 12:26:14
Különbe igazat kell adnom Ramiznak, és ezt nem szeretném :D
:bruhuhu:
Jól.van.na
de.ezt.apontozást.nézd
:D
merészelj.leszólni
:P
nincs..spacem.. :hehe:
ehm..nem...szeretem.ha.egy.írásban.ahelyesírást.kritizálják
túl.nagy..összeveszésem.volt.ez.ügyben
azóta.zavar.:)
nya..én..puszilak.Ramiz
Ne.hisztizz.:)
:angyali:
Quote from: Fénymarék on 2006-04-27, 09:12:32
Jól.van.na
de.ezt.apontozást.nézd :D
nya..én..puszilak.Ramiz
Ne.hisztizz.:)
:angyali:
:hopp:
Quote from: Manny Calavera (Ramiz) on 2006-04-27, 10:49:29
Quote from: Fénymarék on 2006-04-27, 09:12:32
Jól.van.na
de.ezt.apontozást.nézd :D
nya..én..puszilak.Ramiz
Ne.hisztizz.:)
:angyali:
:hopp:
ehehehe
:D
:bsd:
A vég
A szoba kis ablakán keresztül világított be mindent a délelőtti ragyogó napfény. A szoba fehér falai csak úgy világítottak. Mintha belőlük áradna ez a meleg fény. De ezen a szobán mégsem lehet érezni ezt a mindent átható melegséget. Hiszen aki ide benézet, annak a szörnyű látványtól azonnal megfagyott a vér az ereiben.
Nem a szoba berendezése volt szörnyű, hanem az, aki ide bent feküdt egy ágyban. Egy kisfiú, talán olyan hét-nyolc éves lehetett, borzalmas állapotban volt. Bőre falfehér és olyan vékony, hogy már az erek kék színe és futása is tökéletesen átütött rajta. Kicsi testéből mindenféle csövek és vezetékek lógtak ki, amiknek a vége vagy egy üvegben, vagy pedig valamilyen műszerhez kapcsolódott. Az üvegekből folyamatosan csepegett le az éltető infúzió. Elmetszett gégéjéből egy vastag csőn keresztül lélegeztette egyforma ritmust tartva, egy lélegeztető gép. Ez mellett egy másik gép mutatta lassú pityegéssel kísérve, az élet funkcióit.
Régi szép arca mára már teljesen felismerhetetlené tette a sok kínzó szenvedés. Apró csukott szemei már teljesen beestek az üregeikbe. Vékony ajkai már teljesen kiszáradtak a folytonos láztól. A haja és a szemöldöke teljesen kihullott a különféle kezeléseknek köszönhetően. Vékony kezein rengeteg tűszúrás nyoma éktelenkedett. Egész teste remegett és fürdött az izzadságban.
A beteg gyerek ágya mellett egy fiatalasszony ült. Ő volt az, aki neki valamikor életet adott. Most aggódó arccal óvta gyermeke álmát, hogy legalább ilyenkor ne érezze a fájdalmat és a szenvedést. Időnként egy nedves ruhával törölgette le a fia arcáról a verítéket, és egy utal próbálta benedvesíteni a cserepesre száradt ajkait.
Egyik alkalommal, mikor az anyja a homlokát törölgette, a fiú lassan kinyitotta a szemeit. A barna szempár teljesen zavaros volt, és nem fordult semerre, csak a plafont bámulta. Édesanyja nem bírta tovább elfojtani érzéseit és zokogva fia kezére hajtotta a fejét.
A fiú, aki csak lassan ébredt öntudatra, először nem tudta, hogy hol is van, de ahogy megpróbált megmozdulni a fájdalom azonnal eszébe jutatta. Már fél éve szenvedett valamilyen betegségben, ami belülről elkezdte felemészteni. Eleinte csak a hasa fájt, később már az egész felsőteste. Eleinte nem volt túl fájdalmas, de egyre rosszabb lett az idő múlásával. Pár hónap elteltével már akkora fájdalmai voltak, hogy már mozogni sem tudott. Ekkora már rég a kórház lakója volt. Rengeteg módszerrel próbálták meggyógyítani, de semmi sem javított az állapotán.
Lassan tisztult ki a feje a sok fájdalomcsillapítónak és a különböző gyógyszereknek köszönhetően. Hamarosan meghallotta az anyja sírását maga mellett, de nem tudott odafordulni hozzá. Beszélni meg a lélegeztető gép miatt nem tudott. Pedig, még egy dolgot el akart neki mondani, azt hogy szereti. Így még elbúcsúzni sem tudok tőle, gondolta szomorúan. Már érezte, hogy hamarosan vége lesz a szenvedéseinek örökre, ezért minden maradék erejét összeszedte és megpróbált nem tudomást venni a fájdalomról, lassan az édesanyja felé fordította a fejét.
Az anya azonnal megérezte ezt az apró mozdulatot és könnyeit törölgetve nézett szembe a gyermekével. Azonnal kiolvasta szemeiből, hogy a fia mit is akar elmondani neki és ettől csak még jobban megeredtek a könnyei. Szorosan megfogta a vékony kezét, hogy utolsó perceiben vele legyen. Nem tudta elfogadni a keserű sorsot, ami el akarja venni egyetlen kincsét, amit ez az élet megadott neki. A gyermek hálásan nézett anyja szemében, és hálát adott érte, hogy utolsó perceit azzal, hogy itt van, és végig kíséri. Most már bármikor vége lehet mindennek, bátran fog vele szembe nézni.
Lassan érezte, hogy az élet kiszáll a testéből, és örökre eltűnik. Egyre lassabban vert a kicsi szíve és a légzése is lelassult. Kis idő múlva a szíve leállt és szemeire örök sötétség borult.
Ez most elég komor lett :( , de azért remélem tetszeni fog.
Ez gyönyörű lett...
én személyszerint elpityeredtem magam.
Biztos az emlékek...
mindenesetre nagyon teccik... tényleg csak gratulálni tudok.
Most rittyentettem egy nótát (majd a zenekarral megcsináljuk :) )
a címe:
Zarándok
Süvít a szél
Homok felhő marja az arcom
Húsomba tép
Mikor hosszú utamat járom
Csak előre nézz!
Mondom, mert véres a múltam
Elbuksz, ha félsz!
Magamnak, sziszegem halkan
Elindultam, jártam nyugaton és keleten,
Zarándokút, jelöli minden léptem
Mindent láttam, északon és délen,
Csak az otthonom, mit nem ismerek régen
Távol az otthon
Ahol a víz, én ott lakom
Marja a torkom,
A szomjúság és a bánatom
Nem állok meg
Megküzdök még száz veszéllyel
Üres kardhüvely
Szablyám a kezemben fészkel
Elindultam, jártam nyugaton és keleten,
Zarándokút, jelöli minden léptem
Mindent láttam, északon és délen,
Csak az otthonom, mit nem ismerek régen
A napkorong
Fölöttem az egyetlen úr
Segítő gond,
Megfagyok, ha bealkonyul
Megszakad az álmom
Kígyómarás a testemen
Halandóságom
Keveredik a méreggel
KIS HIBA ÉS MEGYEK EL!
Elindultam, jártam nyugaton és keleten,
Zarándokút, jelöli minden léptem
Mindent láttam, északon és délen,
Csak az otthonom, mit nem ismerek régen
A négy égtáj
Mögöttem van már...
hogy tetszik?
Örülök hogy tetszet és köszi a dicséretett.
A nótádnak érdekes témája van, és sztem egész jó lett. De akkor lesz majd az igazi ha meglesz hozzá a zene is.
Előre is jó hangszerelést hozzá :jee:
Quote from: Toplák on 2006-04-27, 22:28:09
Ez gyönyörű lett...
én személyszerint elpityeredtem magam.
Biztos az emlékek...
mindenesetre nagyon teccik... tényleg csak gratulálni tudok.
nagyából.megkellene.ismételnem.Toplákot!
Csak.így.tovább.Lazzaret
Maximum.bíztatni.tudlak
:)
Olykor azt hiszem,
hiányzol. - Mint virágnak
a lehullt szirmok.
Hulló falevél
Hulló falevél
Múló szenvedély
Felkapja a szél
Tovább repítené
Tovább repítené
Igen, ha tehetné
Múló mulandó
Szellő unszoló
Szenvedő szenvedély
Át vált szerelemmé
Változás szele kél
Hozza szerelmét
Múló szenvedély
Hulló falevél
Felkapja a szél
S hozza szerelmét.
* * *
Csillag a távolban
Látom a távolban
Látom a hó olvad
Megindul az élet
Megindul az ének
Látom a távolban
Látom a víz csillan
Csillan a Kisszirom
Csillan a horizont
Horizont mi csillanó
Napkorong mi lebukó
Fény mi múlandó
Csillag mi látható
Sápadtan kigyullad
Gyönyöröm eláraszt
Olthatatlan tűz ég
Olthatatlan, elemészt
Láthatatlan csillagok
Bíbortalan napkorong
Láthatatlan horizont
Hagyhatatlan csókok
Madár mi csicsereg
S a hold is felsejlett
Csókodért epedek
Mindig tűzben égek
Látom a távolban
Látom a tűz gyullad
Megindul s nyaldos
Lángcsóva mi illatos
Vörösen felizzik
Vörösen elmúlik
Hajnal hasadó
Mámor csillanó
Hulló falevél
Futó reménység
Hulló izgalom
S érzem illatod
Elhozza a szél
Mi jő s felkél
Felkél csend ellen
Jő s hozza szerelemem.
Ez egy régebbi versem de azért megosztom veletek :D
Persze csak ha érdekel :hehe:
Ha nem hát így jártatok :)
Harc a sorssal
Dacos lélek dacos szív
Fejet hajtás mit segít?
A szívet hajtja erős, s hit
Miképpen a sors veszít
Legyőzni mit nem lehet
Hajtja dacos szíveket
Létezik az ellenség?
Vagy kergeted és nem leléd?
Mi nem létezik ott van ám
Ezt nem hiszi a tudomány
Sors kegyeltje figyelj most
Te döntesz, hogy feladod
Vagy tovább futhatsz utadon
S kergetheted sorsodat.
Megkaptad a kegyelmet
De mi mardossa szívedet?
Egyszer kaptad meg mit kértél
De nem volt elég az mit kaptál.
Tovább mentél s kergetted,
Hogy adja vissza mit elvett.
Kérted jövőd s megkaptad
Így nem vitt el a kárhozat
Cserébe elvette múltadat
És múlt nélkül jövő nem marad
Ez ördögi kör magába szív
Kijönnél, de nincs ki segít
Magad harcolsz s feladod
Ám utólag mindig folytatod
Dacos lélek dacos szív
Fejet hajtás mit segít?
A szívet hajtja erő s hit
És legvégül a sors veszít!
Kérem a véleményeket :)
Tudom hogy szerettek szóval csak körmöljetek :D :angyali:
:bsd: gonosz vagyok? szerintem ez inkább aranyos...:)
Ahogy olvastam, a rövid sorok miatt automatikusan olyan mondóka-szerűen ritmizáltam. Ez véletlen vagy szándékos vagy bennem lenni hiba? :)
Quote from: Manny Calavera (Ramiz) on 2006-05-02, 02:45:27
Ahogy olvastam, a rövid sorok miatt automatikusan olyan mondóka-szerűen ritmizáltam. Ez véletlen vagy szándékos vagy bennem lenni hiba? :)
életemben.eddig.két.versnél.volt.szándékos
a.legelső.vers.amit.írtam
szted.mi.lett.a.sorsa?
egy.kritikus.mondat-adrágalátós.anyukámtól.és.kuka
a.másik.pedig.azóta.is.a.felénél.tart
:)
valahogy.magától.nem.íródik
ennyit.a.szerkesztésről.:)
nya.lépek.tanulni
wáá.naon.nehéz.napom.lesz
szorítsatok
U.i.:a.válasz.akérdésedre.azthiszem.innentől.egyértelmű
Oké. :) Szerintem ez esetben használj hosszabb sorokat. Bár ez talán csak az én ferde ízlésem szerint van így. Egyébként jók.
Quote from: Manny Calavera (Ramiz) on 2006-05-02, 18:12:38
Oké. :) Szerintem ez esetben használj hosszabb sorokat. Bár ez talán csak az én ferde ízlésem szerint van így. Egyébként jók.
oylanok is akadnak
ha hosszú sort szeretnéééél.:)
ezeket semmiképp nem írom át
:)
amúgy
thx
Ez is egy régi versem...látom nem írtok be
Így én írok :P
Öröm nélkül
A fájdalom sokszor oly erőteljes
Túl sok érzés fölött győzedelmes
Markolja szívem mely kicsordul fájdalmában
Szorítja lelkem mely megszökne kínjában.
Ilyenkor elvész az öröm mosoly szádon fagy
Mellyel elmúlna minden fájdalom,bánat
Mikor szükséged van-e meleg forrásra
Épp akkor indul végleg apadásnak
Mire megmarkolnád a csepp örömet mi megmaradt
Már a késői pokolban találod magadat
Azt gondolnád elkaptad a percet, mégis újjaid között kipereg
Akár a sivatag homokszemjei melyek, ha tehetik megszöknek.
Öröm nélkül az emberek nem tudnak meglenni
Ezért tesznek érte hogy érezhessenek,
Örömet mely nélkül az élet nem élet
Belülről csordogáló megfoghatatlan melegséget.
-hmm egyelőre ennyi :)
Egyébként most nézem, hogy azon felül hgy elég szabad lett ez a vers...
Gyorsban befejeztem :) úgyértem ide még lehetett volna írni, de lényeg ott van
:) legalábbis akkor ez volt alényeg hogy kiírjam magamból hogy szar az élet
na mind1 régen volt
:)
Nagyon kreativ a társaság, megkellhogy mondjam, ezért is félve postolom be egyik kis gondolatomat... mindjárt... :smile:
Én is szoktam írogatni, de inkább kisebb novellákat, eszmefuttatásokat a dolgokról, ez is ilyennek indult.... Szerintetek?
6 óra... A hanyagul félrehúzott függöny mögül néhol átsejlik a napfény, megvilágítva a levegőben pajkosan táncoló porszemeket. Úgy érzem csak lebegek. Órákig el tudnám nézni ezt a látványt. Olyan nyugodt, csendes, békés minden. Egyszerre érzek egy fajta kellemes fáradtságot, és mégis olyan erő tölt el, hogy legszívesebben... Hmmmm... Közelebb megyek az ablakhoz, és egy picit félrehúzom a sötétítőt. A beszökő napfényre valami megmozdul mögöttem... Egy lány fekszik az ágyban... Elsőre nem ismertem meg... Nem mindennapi látvány tárult elém. Szinte már-már mesébe illően gyönyörű volt. Ahogy a takaró gyengéden körbefogta derekát, éppen hogy eltakarva öt. Ahogy a hosszú szőke haja fátyolként omlott vállára, és az itt-ott beszűrődő fénysugarak egy lágy szellő hatására végigsimogatták testének miden porcikáját. Szinte levegőt sem tudtam venni. Teljesen megigézett a látvány. Mintha egy angyal feküdt volna ott. Szárnyai a be beszűrődő napsugarak... és miközben megigézve figyeltem öt, észre sem vettem, hogy felébredt. Gyönyörű kék szemével rám nézett, és mint mikor a szírének dala elcsábítja a legtapasztaltabb tengerészt, az az egy pillantás elég volt, hogy teljesen és végleg beleessem. Nem tudtam megszólalni sem. Ő pedig csak mosolygott, felöltözött, majd lassan kisétált az életemből...
Húúú rég voltam már fennt, vissza kell már térnem, kezdjük itt, mert ez szerintem az emberekről legtöbbet mutató rész, és hát egy fórumon a másik megismerése is a lényeg, de most ez tök mind1... tehát a véleményezés...
Újabbtól a régebbi felé mert beíráskor úgy könnyebb :D
Ez a kis szösszenet/gondolat/novellácska vagy nem tudom h nevezted, ez naon el lett találva :) őszinte gratuláció érte! ahogy olvastam, télleg átéltem ami írtál. Valahogy ez az egyszerűség és a meseszerűség finom, de mégis velős keveréke, nagyon "oda lett rakva" nagyon tetszett, hogy nem lehet megérteni, de fel lehet fogni. (na ez így most ölég komplikált, hát ki is fejtem...) tehát felfogja az agy a képeket, és mint egy diavetítésnél, pörgeti őket hosszas egymásutánban, de teljesen nem lehet mégsem megérteni, ezzel is hajtva az olvasót, hogy mindig kérdezzen, hogy mindig olvasson vissza, hogy elgondolkodjon rajta. Ha egy gonosz hasonlatot akarnék mondani, olyan mint filmet nézni a "legalizáljuk" felvonuláson. Emiatt engem ez nagyon megfogott grat érte de nagyon :)
No azután jött aaaaaa... ha memóriám nem csal a Boldogság nélkül című vers. Hát ezzel már komolyabb bajban vagyok. és erről nem te tehetsz, egyszerűen más mentalitású vagyok, ezért én nem tudom átérezni a fájdalmát annak, hogy elhagy az öröm, mert... nos mert túl dilis és optimista vagyok hozzá... De aztán elolvasom az utsó versszakot, és akkor gyorsan megnyugszom, mert ott mégis magamra ismerek, hogy "Örömet mely nélkül az élet nem élet" és itt viszont mégis fordul a kocka, azt mondom száz százalékig egyet értek vele! (nem azt mondom, hogy mást mondanál az első háromban mint a negyedikben, hisz nem függ az első három a negyediktől.) Összesítve, tetszik. de ha adhatok egy tanácsot (persze én is nyilván kaphatnék ezret vagy még többet) próbáld kerülni a túl monumentális klisé képeket. Persze mindenki köztük én is imádom használni őket :D de magamnál is tudom, hogy le kell szoknom róla. Próbálj az egyszerűbb képekbe rejteni a nagyságokat. gondolok olyanra mint pl...
Újra kezdem majd
Ezt a régi dalt
Melyben elmondom
Hogy a vágy mely mart
Melyet össze csak
Egy dallam tart
De benne nem találhatsz
Hamis zajt
A szerelem
Mer én, egyszerűen szeretem őt.
Jó ez most nagyon öntelt és egoista és stb stb volt hogy saját szövegemet rakom be, de ebben végülis megfogalmaztam ezt is, "nem kell semmi kiemelkedő mód arra hogy megfogalmazzam amit akarok, csak kimondom, szeretlek" tehát remélem érted mire akarok kilyukadni... ha meg nem azt is megértem :)
A másik vers (emlékeim szerint Harc a sorsal) az, habár abban is jellemző a nagy szavak használata, ott egyszerűen jól áll :) ez nekem személy szerint sokkal jobban tetszik mint a másik, és ellentétben Ramiz kolegával engem pont a rövid sorok miatt fogott meg, szerintem, ahogy olvastam magamban, ad egy kis pattogós ütemet ami remekül illik a vers témája és hangulata alá, egy elszánt lázadó aki bepörgött attól, ami neki rendeltetett... az nem fog hosszan barokkos mondatokban beszélni, hanem a harc heve épp ezt a velős tömör stílust hozza elő. Szóval és tettel, szerintem ez kurta jó lett :)
most már úgy illik h én is hassak alkossak gyarapítsak vmit... nem is tom... mondjuk leírom azt a szöveget, amelyből idéztem a szignacsörömbe, és most ezzel fel is rúgom amit tanácsoltam, mert ez is nagyon túl efektezett és epic :D
(ja és bocsi h csak dalszövegeket pakolok fel, de ez a "munkám" :D)
Mese
Lehetett volna más
Egy happy end, vagy egy újabb folytatás
Ahol a gonosz földön, könnyel a szemében
Meglakol, és a lemenő fényben,
A főhős, ha vérzik is nem tér el
A hitétől, hogy a földünkön, a végére
A rémálmoktól félszegen
Egy mesebeli tájra ébredjen.
Ahol az örömünkből száz csoda válhat
De a tünemények csak tervben állnak
Hisz a Föld nem büszke kastély, egy Tüske-vár
Körülöleli egy mérges ingovány
Benne a gomba bomba robban
Egyedül maradok az uradalomban
A lidércfények erdejében,
És fohászkodok, hogy más lehessen
Nem mese ez, gyermek. Nem a képzelet
Élő rémek szövik az életet.
Nem mese ez, de remélem az álmom,
Hogy jobb legyen, még megtalálom.
Elrebegem a vágyamat
A bánatba fulladt álmokat
Hogy az ,,egyszer volt, hol nem voltból"
Jöjjön a jelen, és ne a múltból
Várjuk, vagy reméljük, a megoldást
Mert a múltba révedteknek a jövő csalódás
Nem mese ez, gyermek. Nem a képzelet
Élő rémek szövik az életet.
Nem mese ez, de remélem az álmom,
Hogy más legyen, még megtalálom.
Előre nézz!
Várd a változást!
Kiálts fel!
Kérd hogy, legyen más.
Nem mese ez, gyermek. Nem a képzelet
Ilyen lett ez a füstös gépezet
Nem mese ez, de remélem az álmom,
Hogy más legyen, még megtalálom.
Ezt a jelenlegi egyetlen drága vezérlő csillagomnak írtam és azt akarom lássa ország világ milyen birka vagyok :)
Egyedül voltam, néma jég koporsóban
Se tűz, se láng, se fénysugár
Királyként, nemesen, tiszteletben, örök csendben
Örök trónon az éj talált rám
És feküdtem hosszú éveket
Nem volt idő, nem volt táj
Csak jég volt és némaság
És csend trónuson csend király.
E csendbe boruló örök percben,
Mikor már nem mozdul a szív
A némaságból, fel az égbe
Éreztem: Egy hang visszahív!
Fátyolos ez a szólam,
De hallani mégis oly jó,
Fülembe súgja, ,,jöjj velem"
Madárnyelven, vagy ott se volt?
Hallani véltem: ,,jöjjek! ,,Jöjjek!"
De nem tudtam, hogy honnan szólt
Mennytől pokolig bejártam mindent
De választ senki nem adott
Óh az a szó, az a hívó parancs
Szárnyon jött, vagy a szél fújta tán?
Vagy csak holmi gondolatban
Lelkem szólt, és fülem hallá?
Nem! Az nem lehet!
Égen a csillag, sem oly biztos,
Mint a tény, hogy e galambbúgás
Csodától jött, biztosított.
Utolsó erőm, míg vérem csörgedez
Szabad a gazda! Feláldozom, ha kell
Csak adjon választ ördög angyal:
Ki segített néma lelkemen?
És erőm fogytán, de egy tavaszi reggelen
Egy tündér-tarka réten, virágok füvek erdejében
Szívem titkos szegletében, megláttam őt
Királyból csavargóként, de elértem.
Őrület volt ez? Vagy csak rajongás?
Ha rá nézek, tudom egyik sem
Nem lánc, nem ostor, de előre hajt
Igen, ez a szerelem...
Respect. Mivel a költészethez nem értek, mást nem fűznék hozzá.... De nagyon tecc...
Quote from: Bandita ^^ on 2006-05-19, 21:23:35
Respect. Mivel a költészethez nem értek, mást nem fűznék hozzá.... De nagyon tecc...
Rövid precíz és velős hozzászólás :D annál inkább megköszönöm :)
naon jól esett köszi :) (de télle :))
Az utolsó könnycsepp
A tenger susogása lágyan megérintett. A távolban csillogott a végtelenség. A türkiz gyöngyszemek egymásba olvadtak. Hívogatólag duruzsolt a fülembe, dallama lelkemig hatolt. Lelki szememmel látni véltem, ahogy boldogan ismét megérinthetjük egymást, akár a régi szeretők. Éreztem hűs érintését, végtelen tekintetét, édes csókját, teljes egészét.
Mélázásomból egy barátom ébresztett. A csillogó mélység otthont nyújtott neki, örök helyet, ahol gondtalanul élhet. Mikor még megtehettem sokat voltam vele a mélység felszínén s legalján egyaránt. Együtt játszottunk a tágas habok között. Gyönyörűséges érzésekkel, csodás szeretettel. Felnéztem az égre és a nap hirtelen felpofozott. A vakító fény a szemembe vágott, ösztönösen becsuktam a szemem és futásnak eredtem. Egyre jobban szétterjedt előttem a mélység, a távolban megpillantottam, ahogy a madarak eleségre vadásznak. Gyorsabbra vettem a tempót, már-már repültem a széllel. ,,Minél hamarabb, csak gyorsan, csak gyorsan." Szélsebesen vágódtam a hideg vízbe. Kezemmel elkezdtem lökni magam, lábammal segítettem az előrejutást, csak úsztam, úsztam és úsztam.
Hirtelen rám telepedett egyfajta távoli nyugalom. Minden megnyugodott. Most nem hallottam kedvesem suttogó hívását, már nem éreztem kisbarátom közelségét. Úgy éreztem, lassan eltűnik minden. Eljött a sötétség, mely lassan körém settenkedett, majd mikor lankadt a figyelmem, teljesen körbevett. ,,Magába szív." Könnycseppem összeolvadt életem gyöngyszemével, lelkem összeolvadt szerelmemmel.
Toplák köszi...
most nincs időm kifejteni a dolgokat
ezért csak meggköszönöm előző véleményedet....
Ja és itt van egy újjabb írásom :P
Quote from: Toplák on 2006-05-19, 20:37:54
Ezt a jelenlegi egyetlen drága vezérlő csillagomnak írtam és azt akarom lássa ország világ milyen birka vagyok :)
Egyedül voltam, néma jég koporsóban
Se tűz, se láng, se fénysugár
Királyként, nemesen, tiszteletben, örök csendben
Örök trónon az éj talált rám.......................
Nagyon.tetszett.eza.versed..:)
eddig.ezt.tetszett.a.legjobban
Látszik.rajata.hogynem.eröltetett
csakúgyjött."vénából".....
szépen.levezeted...és.valahogy.megfogott.a.mód.:D
elnézést...iylenkor.az.játszódik.lebennem.hogy.túl.jóóó
még.értékelni.sem.tudom.kellőképpen
a.legtöbb.fogalom.ezerféleképpen.levezethető...alegtöbb.érzés.annyira.összetett.hogy....éléetemvégéig.sem.fogom.minden.leírt.formáját....látni
persze.ahány.ember-annyi.gondolat
"annyiféleség"
ezért.legszívesebben.örökké.ízlelném.az.élet.kisded.örömeit....
legszíveebben.örökké.tapasztalnék..újjabb.dolgokat..és.látnék.újjabb.műveket.másmás.kézből
hmmm.az.örökké.talán.túlzás...
de.mostmár.nem.vonom.vissza..;)
Hűha hűha irulok pirulok :)
Köszönöm a méltató szavakat :)
de nem érdemlem meg a túl jó jelzőt :)
Ha nagyot alkottam volna, akkor igent mondott volna a leány :)
dehát... ilyen az én formám :D
Nos igen... ez az örök háborúm a magyar tanárral, amikor kijelentem h szerintem a XY mű ezt jelenti, mondja h nem hanem azt, én meg erre mondom, hogy magának de nekem nem és ezen megsértődik, én meg kiröhögöm :D
Ezért örülök nagyon hogy megfogott a mű, hogy átérezted, hogy nem csak fejjel értetted mit kéne jelentenie, hanem számodra belül is kialakult egy "megértett mondanivaló" Ez a legnagyobb elismerés amit csak kaphatok. köszönöm :)
Ami meg azt illeti ne is vond vissza... ahogy szoktam mondani két lmagas ugró lécet ugyan olyan nehéz átugrani, de ha magasabbal megszenvedsz akkor vele együtt jön az alacsonyabb is... azaz... túlozz nyugodtan! Kergess hatalmas, elérhetetlennek tűnő álmokat, és akkor a földi üres, egyszerű szükségletek maguktól jönnek, és még csak tenni se kell értük. :)
de ez csak a buta mentalitásom ennek semmi köze nincs ehhez a topichoz ezért bocsesz :)
Az utolsó könnycsepp című szösszenetednél egy hatalmas felismerés (aztán lehet csak fantazma) jelent meg lelki szemeim előtt... Te szereted Gárdonyit... csak mert rá jellemzőek a tömör rövid ám de nagyon jól és könnyen elképzelhető mondatok. úgy hogy minden mondat külön álló egy-egy képet alkot, alig kapcsolódik egyik a másikhoz, de az egész mégis egy kerek egészet alkott... naon nehéz így jól írni, h ne legyen unalmas... te vagy rengeteg Gárdonyit olvastál, vagy zsigerből jön, minden estre neked naon jól megy! Grat hozá :)
Rövid leszek de velős... Nagyon tetszik!
egyszerű, nem túl extravagáns szavakkal alkottál olyan "érzelem-emlék képeket" amik szerintem minden szép érzékkel rendelkezőhöz eljut aki elolvassa... Gratulálok mégegyszer. :)
a következő mívem kis magyarázatra szorul... két szereplő egymás melett elbeszélése történik benne... a verse és a bridge az a halál gondolatai az öngyilkosságról, a refrén meg maga az öngyilkos utolsó gondolatai... nem kell mondanom, hogy az én véleményem az a nagy kaszás hozzáállása lesz. olvassátok éééééés előre szólok ez egy nagyon régi kezdő művem de megtartottam mert nagyon tetszett :D
A halál dolga
Mondd, mért álljam ki, százak baját?
Mondd, mért helyettük kell vívnom százegy csatát.
Mondd, mért tétovázok, mire várok én?
Mondd meg, miért maradnék, a föld rejtekén?
Mondd meg, mért éltem én egyedül magányos életem?
Mondd meg, mért féltem én? Csak bennem van félelem?
Mondd, mért fáj az, ha szívedben nincs fájdalom?
Mért csak én szenvedek? Miért? Oh nem tudom...
Itt állok én ezen a kikacagott Földgolyón
Hogy miért is lett így, már rég nem tudom
Odafent száz angyal vár, de még maradnom kell
Hisz csak azt hallom, hogy búcsúzik a földi ember...
Körülölel a halál
És az ajkam csókra vár
Halvány lelkem zálogán
Körülölel a halál
És a szívem ritmusán
Táncot jár...
Vigyél már!
Mondd meg, mért félnek engem, az úr angyalát?
Mondd meg, mért félik ők, az isten szavát?
Mondd meg, mért hívnak mégis? Miért akarják
Mondd meg, mért várják ők, a fekete nagy kaszást?
Mondd meg, miért vinném el, kit nem vár túlvilág?
Mondd meg, miért lássam én, hogy sír száz barát?
Mondd meg, miért én tegyem? Miért ragadjam el?
Mondd meg. Oh, Uram! Mondd, miért kell?
Itt állok én ezen a kikacagott Földgolyón
Hogy miért is lett így, már rég nem tudom
Uram, válaszolj! Miért kell megtennem, miért nem lehetek boldog?
Emlékszem már az okára. Mert ezért vagyok.
Körülölel a halál
És az ajkam csókra vár
Halvány lelkem zálogán
Körülölel a halál
És a szívem ritmusán
Táncot jár...
Vigyél már!
Körülölel a halál
És az ajkam csókra vár
Halvány lelkem zálogán
Körülölel a halál
És a szívem meg-megáll
Elvisz már...
Nos ez nem egy boldog vers/dal... ez csak egy vélemény formálás...
Azért írtam mert szerintem egyetlen ajándék az égtől amiért télleg nem kellett semmit se tennünk az az élet... és szerintem aki ezt elveti magától (eseteg 80%-ban) agyilag, felfogásilag, és mentalitásra gyerek... nem tudja mit tesz... nem fogja föl mekkora ajándékot vet el magától... és bekell h valljam néha szánalommal vegyes sajnálatot érzek az ilyen emberek iránt... (természetesen nem a úgymond "érthető" 20 %.ról beszélek...)
de nem akarom senki kedvét elrontani és senkit magamra haragítani úgyhogy inkább nem írok több ilyet nyílvánosan.... de már ezt azért se szívom vissza én se :D
Quote from: Toplák on 2006-05-24, 23:34:01
Hűha hűha irulok pirulok :)
az.jóó:...:)
Quote
...de nem érdemlem meg a túl jó jelzőt :)
Ha nagyot alkottam volna, akkor igent mondott volna a leány :)
ez.butság.nem.a.űvedtől.függött.a.lány.válasza...;)
tőleee.és.tőled....
a.személyetektől.nem."holmi"(elnézést.általánossgban.beszélek).vers.ráhatásától...
hozzáteszem.hogy.Szerintem,ezcsak.egyszubjektív-vélemény....
Quotedehát... ilyen az én formám :D
érdekes.forma.lehetsz..:D
QuoteNos igen... ez az örök háborúm a magyar tanárral, amikor kijelentem h szerintem a XY mű ezt jelenti, mondja h nem hanem azt, én meg erre mondom, hogy magának de nekem nem és ezen megsértődik, én meg kiröhögöm :D
mégjó.hogy.vanegyéni.véleményed...és.hogy.nem.hiszel.a..magyartanárnak.:D
najó.én.kedvelem.a.magyartanárom.és.adok.a.véleményére
viszont.hiába.elemzünk.egyegy.verset.olyan.biztosra...;)
remélem.érted.mire.célzok
QuoteEzért örülök nagyon hogy megfogott a mű, hogy átérezted, hogy nem csak fejjel értetted mit kéne jelentenie, hanem számodra belül is kialakult egy "megértett mondanivaló" Ez a legnagyobb elismerés amit csak kaphatok. köszönöm :)
örülök.hogy.abból.apárszóból.már.erre.következtettél..;)
és.nem.is.biztos.hogy.rosszul..:D
QuoteAmi meg azt illeti ne is vond vissza... ahogy szoktam mondani két lmagas ugró lécet ugyan olyan nehéz átugrani, de ha magasabbal megszenvedsz akkor vele együtt jön az alacsonyabb is... azaz... túlozz nyugodtan! Kergess hatalmas, elérhetetlennek tűnő álmokat, és akkor a földi üres, egyszerű szükségletek maguktól jönnek, és még csak tenni se kell értük. :)
oksa.a.túlzásra.azt.mondom.rendben
viszont.amagasálmokkergetésééére.hááát....
Quotede ez csak a buta mentalitásom ennek semmi köze nincs ehhez a topichoz ezért bocsesz :)
végülis.még.mindig.az."írások".a.téma
:D
bármennyire.is.egyéni...:P
QuoteAz utolsó könnycsepp című szösszenetednél egy hatalmas felismerés (aztán lehet csak fantazma) jelent meg lelki szemeim előtt... Te szereted Gárdonyit... csak mert rá jellemzőek a tömör rövid ám de nagyon jól és könnyen elképzelhető mondatok. úgy hogy minden mondat külön álló egy-egy képet alkot, alig kapcsolódik egyik a másikhoz, de az egész mégis egy kerek egészet alkott... naon nehéz így jól írni, h ne legyen unalmas... te vagy rengeteg Gárdonyit olvastál, vagy zsigerből jön, minden estre neked naon jól megy! Grat hozá :)
sajnos.azt.kell.írnom.hogy.nem.naon.ismerem.Gárdonyi.műveit
egyszerűen.így.alakultam.ki..:D
nemtudom.ha.naon.úgy.akarnék.írni.mennének.a.hosszú.összetett.mondatok
de.abból.lehet.hogy.érződne.az.hogy.nem.természetes.talán.egy.kicsit.eröltetett...
ezért.hagyom..hogy."jöjjön".és.nem.másítok.a.mondataimon
QuoteRövid leszek de velős... Nagyon tetszik!
köszönöm.....
jólesik.a.véleményed...
Quoteegyszerű, nem túl extravagáns szavakkal alkottál olyan "érzelem-emlék képeket" amik szerintem minden szép érzékkel rendelkezőhöz eljut aki elolvassa... Gratulálok mégegyszer. :)
mégegyszer
thx
:tezsvir:
aművedhez.még.nem.fűzök.véleményt...majd.ha.lesz.több.időm.átgondolni...
viszont.most.mint.általában..bekell.osztanom...a.perceimet
:)
elolvasva.
grat.
én is köszönöm Xipe csak mert nem tom kinek gratuláltál :D
minden esetre visszatérve... Mi a baj az elérhetetlennek tűnő álmokkal?
Quote from: Toplák on 2006-05-26, 00:03:41
én is köszönöm Xipe csak mert nem tom kinek gratuláltál :D
minden esetre visszatérve... Mi a baj az elérhetetlennek tűnő álmokkal?
ú
[spoiler]nemoffolhatok[/spoiler]
háát...talán.anyi.hogy.elérhetetlen..:)
:)
namenek
Veszteség
Azthiszed te vagy a legnagyobb hatalom, ember vagy és ezért azthiszed jogosult vagy gondolni, hogy a világ mit sem ér nélküled s hogy a természet felruházott téged a lehetőséggel, hogy gondolkozz. Azt hiszed hogy a gondolkozásra való hajlam egyenlő a feljebbvalósággal,az egyeduralommal.
Pedig a természet kifürkészhetetlen s te még mindig nem jöttél rá, hogy hol lakozik valójában a hatalom.
Ember: túlságosan merész vagy, ha azthiszed a gondolkodás Erő.
Az evolúció "legalja" is tisztában van vele, hogy ki/mi az igazi Úr. Jöjj rá az amit te inteligenciának hívsz, mit sem ér ha nem jössz rá mi a kulcs s hol található hozzá a zár.
"Reménységes" hitvilág
Elhatárolódhat az álom a valóságtól?
Az emberek képesek határvonalakat húzni?
"Álom vagy valóság sokszor nem tudom
Érzem, látom, átélem de nem tudom
Hogy ami a szemem elé tátrul vajon egy szépálom..."
Séta egy tóparton, csók az ajakon, összeforr test-testtel találkozik lélek-lélekkel. Szem fénye megcsillan, lelked hirtelen elillan. Hiszed, látod, gondolod hogy mindez valóságosan, kézzel foghatóan megtörtént veled.
Hiszed hogy ez a mocsokkal, bűnnel teli világ létezik és azzal hogy benne élsz valóságossá tehető.
Sejted hogy valós a kézzelfogható és álom az elsuhanó köd.
Az emberi agy összetettsége lehetővé teszi, hogy halvány hiedelemben ringasd árva gyermekded lelked, lehetővé téve, hogy azthidd meghúztad kettéválasztásképp azt a számodra fontos vonalat...
...De vajon tényleg létezik e ez a vonal....
...Séta közben mikor úgy érzed minden olyan homályos és halványan dereng benned a tudat, hogy valami nem természetes, sejted hogy ez a világ kezd szétomlani s te egyszercsak lezuhansz a mélybe, olyankor mért van mégis biztonság érzeted...Talán mert legbelül tudod hogy ez "csak egy" álom, vagy sejted valóság és amikor a valóságból átröppensz az álomba tudod az álom az igazi világ.
Mindig úgyérzed nem lehet rossz a másik, vagy ha az egyik tényleg rossz, ott van a másik és reméled a rossz a hamis, a fájdalmas lehet az álom...
Talán amit átélsz, igazából nem éled át...talán...csak Hiszed amit hinni szeretnél.
na majd egyszer a "kritkus-mindent-látó-elemzést-író" szememmel is végig olvasom, addig "csak" teccik :)
de már rég raktam fel mívt... és ezt azért teszem fel, mert kisvirag neve mellett megláttam azt, hogy vámpirok virága és emiatt eszembe jutott... vegyük úgy h csak neki rakom fel ;)
A Rózsa
Egy életen át halál,
Ez nekem a sorsom,
De el nem hervadok,
Virágzom a hanton,
Mert rózsa vagyok,
Vérvörös rózsa,
Szirmom a lelkem,
Tövisem a múzsa.
Növekszem a síron,
Engem le nem téphetsz,
Szakíts, ha bírsz!
Úgy se menekülhetsz.
Tövisem szúr meg,
Kicsordul a véred.
Gyökeremhez hull,
Ez tápanyag a földnek.
És növekszem addig,
Amíg majd egyszer,
Eljön a tél
És hó fedi be testem,
Várni a halált,
És egyben félni,
Vérszívóként
Így lehet csak élni.
Véremnek átka
Káin hagyatéka
Halálból élni.
Vadászok a jóra.
A prédám engem,
Meg nem láthat.
Mert sötétben járok,
Elkerül a nap.
Mire rám néz,
Elhozom a végét
Vagy rózsává teszem,
Vagy elveszti az esélyt.
Véremmel még
Élni hagyhatom
A kedvemtől függ,
Az én vadászatom!
ez az egyik fele a másik meg vmi amit te Fénymarék már félkészen láttál... nos elkészült és kellően búúúúúta és súúúta lett :D
Soha ne álmodj...
A szerelem öl mondta száz bölcs
Mert megismerték milyen a tőr,
Ami szívedbe tör. Belülről öl, mint
Rémálom, ami mindig gyötör.
És most kérded, ezt mért hozom fel?
Mi is a lényeg? Hibás a rendszer!
Hiszed, mindig szeretlek téged,
Hogy bilincs ez a kapocs, de a szíved téved
A szerelem öl, el kell, hogy bukjál
Ne bújj hozzám, és ne is szólj száj,
Hogy: várj! Így nem érhet véget
Utolsó sansz: beszéljük meg.
De a válasz: ,,nem!" Felém se nézz!
Ott az ajtó, futólépés!
Hisz nem hat már meg senki, semmi
Au revoir, bye-bye, vége, ennyi!
Mint barátok közt a konyhakés
Mint aranyszívnek az aranylövés
Mint tip-top lány a toplessben
Nem illünk össze, Kedvesem!
Mert hiába nézzük te és én,
Mások vagyunk, nincsen remény
És tudom hogy ez már förtelem
De kérlek, soha ne álmodj velem!
A szerelem öl, én gondoltam egyszer
Veled még elmegy egy-két szemeszter
Közben majd persze mondom nem egyszer
,,Szeretlek, szívem, te vagy a minden"
De, csak ha kell, mert az igazat vallva
Fagyos a szívem, mint a gleccser vájta lyuk,
Amiben hallgatjuk, hogy mi ez a dallam
Ágy rugók tán vagy a szív szólt alólam
Hogy barátok közt a konyhakés
Mint aranyszívnek az aranylövés
Mint tip-top lány a toplessben
Nem illünk össze, Kedvesem!
Mert hiába nézzük te és én,
Mások vagyunk, nincsen remény
És tudom hogy ez már förtelem
De kérlek, soha ne álmodj velem!
A szerelem öl, és a szerelemtől
Falra mászom ez egy ördögi kör
A szerelem öl, a szerelem hátrány
Szeressük egymást rugók hátán
A szerelem öl, a szerelem untat
Szerelmes filmen, szerelem a felirat
A szerelem öl, a szerelem öl
A szerelem öl, a szerelem öl
A SZERELEM ÖL!
Látod mivé lettünk...
Ezt nevezem pokoli létnek
Hogy néha bár, elvegyülünk
De soha semmi más sem kellett
Nézd!
Te a föld és én az ég
Te a zöld és én a kék
Te a fény és én a hangok
Te a víz és én a lángok.
Hát kérlek, soha ne álmodj...
Mint barátok közt a konyhakés
Mint aranyszívnek az aranylövés
Mint tip-top lány a toplessben
Nem illünk össze, Kedvesem!
Mert hiába nézzük te és én,
Mások vagyunk, nincsen remény
És tudom hogy ez már förtelem
De kérlek, soha ne álmodj velem!
na most ennyi
Nyitott kertajtó
Egy tarka macska
nyávog az ablak alatt.
Kutyám jóllakott.
az első sor csak 4 szótag :hehe:
de egyébként cuki :D
Toplák: köszönöm szépen. az eleje nagyon jó, a végét viszont kicsit sutának vagy erőltetettnek érzem, azon még nem árt dolgozni :)
ezen én már soha az életben nem fogok dolgozni :)
cirka 3 éve írtam... már nem tudnék rajta változtatni...
De köszönöm az építő jellegű kritikát
Quote from: kisvirag on 2006-06-01, 16:57:26
az első sor csak 4 szótag :hehe:
de egyébként cuki :D
:eek: Basszus...
Sose fogok haikut írni tanulás közben, még ennyit sem tudok követni...
Javítom sebtibe'.
milyen sors valo egy versnek?
fiok valo annak felejtés
mert csak fájdalom az és kétség
nincs benn egy szemernyi megértés
Pirula tanul
Tanulj gyermek s okosodj
mint a nemzet gyarapodj
mig tanárod csak korhol
üvegedböl csak kortyolj
Toplák: igen, ez még mindig jó. ;)
Vili: Pirulás: :lol: :jee: Egész jók. ;)
Quote from: HVp213 on 2006-06-01, 21:35:00
Pirula tanul
Tanulj gyermek s okosodj
mint a nemzet gyarapodj
mig tanárod csak korhol
üvegedböl csak kortyolj
Ezt pediglen meg fogom mutatni mindazon tanároknak akik meg akarnak buktatni. :)
Pirula versel.
Tanulja a haikut:
Szótagot számol.
Nem csak haikuban
mozgok otthonosan hé!
Tankát is írok.
Persze csak ha kedvem van
és akad jó téma is.
Ülök, töprengek,
a hasam vakargatom.
Mi az a tanka?
Egy ötsoros vers
öt, hét, öt, majd kétszer hét
szótaggal per sor.
Más megkötése nincs is.
Régebbi a haikunál.
Éjjel van, fürdök
monitorom fényében.
Szemem is ragyog:
Értem már! A tanka ez:
egy haiku farokkal.
Örvendek hogy ezt az elméleti vitát is letudtuk. Most az egyszer viszont törekedtem arra hogy a mondanivalót is valamelyest a klasszikus követelményekhez igazítsam. Kíváncsi vagyok sikerült-e. Lehet mondani nyugodtan ha szar. :)
Zöld
Kacsák úszkáltak
csak az áradó Dunán,
barna volt a víz.
De mi itt a szar?
Biztosan az, amitől
A Duna barna.
Mert a versben nem lehet
hibát találni sehol.
Esik az eső, követi utam. Vagy talán én követem őt. Esőben szélben lépkedek, kibontott hajjal, melyet cibál a szél. Csak megyek előre, követem a fekete útkígyót. Az esőt néha arcomba veri a szél, máskor meg kell állnom, mert a szél erőpróbának vet alá. Szemét és falevelek kavarognak a lábaim körül. Bambán bámulok le rájuk, miközben csak megyek előre. A lábfejem tocsog a vízben, de már nem fázik, a homlokomról vizpatakok csorognak lefelé, de csak megyek tovább előre. Hatalmas villanás és dörrenés, villám égeti bele képét a retinámba. A szél úgy dönt segíti haladásom, már-már vitorlát játszik a ruházatom. Mit sem látok a hajam miatt, így megyek csak előre. kanyarok alattam az út, néha fák szegélyezik az oldalát. Árnyékuk börtönrácssá változtatja az utat. Távoli fény tűnik fel, majd hamarosan eltűnik. Már nem fázok, már nincs hideg, csak megyek előre. Kettős fényszóró tűnik fel előttem és elvakít, de már el is tűnik, mintha csak álomkép lenne. Már nem látom az utat, csak megyek előre, már máshol járok, hol nincs hideg. Hegyeket látok és szikrázóan kék eget. Felhőtlen eget rajta a vándorló nappal, mely ontja melegét. Egy közeli villám zökkenti ki a gondolataimat. A ruhámból már patakok ömlenek a földre, de csak megyek tovább. Nem tudom miért, ezen el kellene gondolkoznom, ahhoz viszont meg kellene állnom, de azt nem lehet, ezért csak megyek, megyek tovább. Vár a narancsszín horizont. vagy csak én vágyom a horizontot? Nem tudom, csak megyek, megyek tovább...
Most élsz, Most örülj, hogy szép a nyár, Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár!
Quote from: Ramiz on 2006-06-01, 23:31:06
De mi itt a szar?
Biztosan az, amitől
A Duna barna.
Mert a versben nem lehet
hibát találni sehol.
Ajh... és egy kommenttel simán jobbat írsz mint az eredeti. :rolleyes: Nem ér! :p Fogadjunk Oszkár súgott!
Quote from: Pirula on 2006-06-03, 01:08:50
Ajh... és egy kommenttel simán jobbat írsz mint az eredeti. :rolleyes: Nem ér! :p Fogadjunk Oszkár súgott!
Diktált. :lazza:
Nyugi, az enyém nem igazi haiku stílusú, hiszen nem a környezet, a hangulat megfestése a célja néhány egyszerű szóval. Ez csak látszat-haiku. Csak olyan jól esett az a haikus válaszolgatás tegnap este. :)
Az állandó szorongás...
És a felhők végül leszakadtak az égről,
Ólomsúllyal, szélvihart támasztva
Zuhanni kezdtek felénk, de
Mi tovább rohantunk, mintha nem tudnánk a végről,
Mintha lenne holnap, de nincs okunk panaszra:
Saját testükkel verték belénk,
Aminek tudatában kellett volna lennünk régről,
A felhők, hát örüljünk most gyorsan a vigasznak
(Nem sok, de tán elég):
Legalább eddig odafent maradtak.
Quote from: Necrid^ on 2006-06-02, 20:30:19
Most élsz, Most örülj, hogy szép a nyár, Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár!
Hoppá, ez most meglepett Omár bácsitól! :D :jee:
Ááááhhh régi szép emlékek... nyolcadikban erre ballagtunk el az isiből :)
(emlékek húzta könnycsepp gördül végig orcámon :) ) (az a sok suli-stúdióban eltöltött csajozás... ohhh :D)
Hiába borzalmas dolog, ha az ember annyira ide oda van valamiért, hogy már annak a témájában alkot... ez már beteges... de nem letojom :D
Nesztek itt egy újabb naruto fan vicek vacak még pedig az én drága egyetlen rókucim szemszögéből :)
Kísértés
Én vagyok az erő, ami belőled árad
Csak hagyatéka lett a régi lángnak
Ami táplál, fel nem emészt
Én vagyok a kezdet, és messze a vég.
Én vagyok a tűz, ami soha ki nem alszik
Én vagyok a test, ami testbe nyugszik
Én vagyok az ész, ami élni enged
Én vagyok, barátom, Én vagyok benned.
Én vagyok az eleje sok ezer bajnak
Tőlem ered száz gyilkos gondolat
Én vagyok a gond, és Én tőlem retteg
Ezer csepp vér, amit a föld meg elnyelt.
Én vagyok az erőd, használd, barátom!
Én vagyok a segítő, én vagyok a démon!
Én vagyok a kézben, a gyilkos kés
Én vagyok a róka, és a nevem: kísértés!
Én vagyok az erő, ami belőled árad
Csak hagyatéka lett a régi lángnak
Ami táplál, fel nem emészt
Én vagyok a kezdet, és én leszek a vég.
Nem lehet...
Egyszer, bárhogy is erőlködöm,
Eljön az idő hiába kerülöm...
Hogyan történt? Magam sem tudom...
Csak Őt érzem, s hiányát nagyon.
Felejteném... Nem lehet...
Próbálkoznom... Nem lehet...
Bolond szívem hiába szeret...
Eszem tudja Nem lehet...
Hetek jöttek, hónapok mentek...
Fel sem tűnt, de megszerettem,
S észrevétlenül lopta magát be,
Szívem legmélyére... annak rejtekébe...
Felejteném... Nem lehet...
Próbálkoznom... Nem lehet...
Bolond szívem hiába szeret...
Eszem tudja Nem lehet...
Itt a nyár, mindennek vége...
Eljött a búcsú, de állok elébe...
"Ha szereted elengeded..."
Visszhangzik fejemben...
Felejteném... Nem lehet...
Próbálkoznom... Nem lehet...
Bolond szívem hiába szeret...
Eszem tudja Nem lehet...
Maradok az ki eddig is voltam...
Az Őrző, ki vigyáz Rád a bajban...
Veled leszek mindig, ha kellek...
Bármi lesz is, nem feledlek...
Felejteném... Nem lehet...
Próbálkoznom... Nem lehet...
Bolond szívem hiába szeret...
Eszem tudja Nem, nem lehet...
Egy hajnalon...
Egyszer volt... vagy mégsem?
Nem is oly rég, egy álmos reggelen...
Kint még sötét, s odabent,
Nyitott ablakon lágy szellő lengedez.
Kincseket vigyáz, dédelget...
Álmokat... vidám képeket...
S Őt ki mindezt látja...
Egy lányt, kit betakar szárnya.
Csendesen szuszog, s nem tudja...
Az angyala mindig mellette van...
Ha szomorú vidítja... ha haragos csitítja...
Ha fáradt álomba ringatja...
Percek percek után telnek...
Közeleg a hajnal, s eső ered...
Álmos lustasággal kél felhők mögül a Nap...
Szórva szét a szobában megannyi fénysugarat...
Eljött az idő, mennie kell...
Egy utolsó finom éritéssel...
Cirógatja arcát, csal elő halvány mosolyt...
Búcsúzóul dob apró csókot...
S ahogy jött úgy száll... szél szárnyán el...
El a messzeségbe, s onnan figyel...
Jó éjt...
Leszáll az est, csillagok gyúlnak,
kicsiny kis manó most indul útnak.
Ablakodnál áll most éppen,
ablakkeret szegletében...
Nehéz zsákja vállát nyomja,
aludni fogsz, Ő már tudja.
Álomport szór szemedre,
s nézi, ahogy szenderegve,
langyos szellő ringat messze.
S utánad suttogja, arcod meg-meg cirógatva...
Jó éjt te Drága....
Ismét itt...
Ismét itt, fáradtan és elgyötörve,
bágyadtan, elcsigázva... összetörve...
Sötét az éj, csendes a magány,
nincs több dallam, nincs már csalogány.
Hiányzik lénye, hiányzik a lány,
ki oly nékem mint haldokló tájnak a tündöklő fénysugár...
Nélküle semmi vagyok, s nem más,
csak egy szenvedő, félkarú óriás.
Vele minden szebb, és sokkal egyszerűbb,
mellette újra dalolnak az égi csengettyűk...
Földöntúli szikra, ismert-ismeretlen ragyogás,
mindent elsöprő szédítő látomás.
Zöld fűben vidáman kergetőzve,
elfáradva... egymást ölelve...
Minden mást egészen elfeledve,
szerelemben boldogan szenderegve.
Kakas rikkant, szemem rebben,
szívem remeg, lelkem mereng.
...
...
Ismét itt... fáradtan és elgyötörve...
elcsigázva... összetörve...
Sötét az éj... csendes a magány...
nincs több dallam... nincs már csalogány...
Hú ide is régen írtam már.
No akkor egy rövid Warhammer 40K-s csata történet szerü leírása :)
Megint hadjáratra küldött minket a Császár. Feladatul kaptuk egy Niewn nevű bolygó lázadóinak a leverését. Az ostobák elárulták az Isten Császárt ezért meg kell bűnhődniük. Mi, a Császár vadászai, könyörtelenül elpusztítjuk azokat, akik megzavarják a békét az univerzumban.
A Fregatt lassan közeledett a bolygóhoz, amikor a védelmi ütegek tüzet nyitottak ránk. A kapitány azonnal útnak indította a vadászokat a Gunshipekkel. Ezékiel elvesztése nagy csapás volt számunkra. Helyére Artemis könyvtáros került. Még fiatal volt, de már kiérdemelte azt, hogy velünk tartson a hadjáraton. A Gunshipek hamarosan elérték a légteret, és erősen rázkódni kezdtek a külső atmoszféra súrlódásától. Folyamatosan figyeltem a kijelzőn jelzet képeket. A mellettünk levő Gunshipet egy lézernyaláb érte el és fényes villanás kíséretében a hajóval együtt nyoma veszet. Újabb húsz gárdista esett martalékául a halálnak. A Gunshipek hamarosan elérték a földet a közeli Meyervin város közelében. A titkos szolgálat információi szerint innen irányították az egész undorító lázadást. A feladat egyszerű volt. El kellett pusztítanunk a helytartót és új a Császárhoz hű embert állítani a helyére. Hamarosan minden egység leérkezett és megkezdődött a kíméletlen harc a Vadászok és az eretnekek közt.
Csapataim lassan haladtak előre a romos területen, sokáig semmilyen ellenállásba sem ütköztünk. Amikor elértük a várost erős védelmi vonalba futottunk. Valószínű itt gyűjtötték össze a fő erőiket. A vadászokat 3 ezred alkotta. Az egyik a város északi felén szállt le és onnan próbált behatolni, a másik tartalékosként a város keleti pontján várakozott. Ők főleg motorosokból, rohamosztagosokból és Land Speederekből álltak, hogy bárhova könnyen eljuthassanak. Az én ezredem egy 10 km széles szakaszon próbált betörni a déli oldalon. Az én századom Artemis segítségével a fő csapás mérés volt az elsődleges feladat. Ha lehetet minden eretneket le kellett vadásznunk. A csapatomat háromfelé osztottam, a Predátorok és a Land Raider volt a jobb szárnyon a veterán osztaggal és Artemissel. A kettő csapatszállító Rhino tíz-tízfős taktikai egységgel alkotta a balszárnyat. Középen én és a rohamosztagosaink álltak lesben egy épület mögött Cerverus lépegető kíséretében. A taktika egyszerű volt. A balszárny előre indul, és magukra vonják a figyelmet. Amint elérik az előttük levő romos épületet, kiugranak, és a nehézfegyverekkel megpróbálják szétzilálni a fegyelmet az eretnek gárdisták között. Ekkor elindul a bal szár és szétlövi az ellenség tüzérségét, majd tovább nyomul előre és fedező tüzet adnak a Land Raidernek. Mi ekkor kiugrunk és ugró hátizsákainkat bevetve, közelharcban felmorzsoljuk őket. Addig is Cerverus fedezz minket a rohamgépágyújával minket.
A gárdisták teljesen beásták magukat. Amint megjött a jel a Rhinok megindultak, az ellenség azonnal tüzelni kezdett rájuk, de kárt nem tudtak benne tenni. A Rhinok a füstgránátjaikat is kilőtték, hogy nagyobb biztonságban legyenek. Hamarosan elérték a romokat. Ekkor megindult a jobb szárny is teljesen megzavarva az eretnekeket. Hamarosan három tüzérségi ágyút is elpusztítottunk. Ekkor halottam meg az ismerős hangot, amit egy Baziliszkusz ad ki amint tüzel. Pontosan a taktikai osztagokat vették célba. Hamarosan erős tűz alatt voltak. Hirtelen a semmiből bukkant fel még két gárdista Leman Russ tank. Ők tűz alá vették a Predátorokat, és az egyiket megsemmisítették. Apró darabokra szakadt szét a találat nyomán. Azonnal beleordítottam a telekomba, hogy a maradék egy Predator viszonozza a tüzet a két Leman Russ tank ellen. A lézerágyúk fénydárdái szétolvasztották az egyik Leman Russ első páncélját és hatalmas robbanással darabokra robbant. Sok eretnek gárdistát vitt magával a halálba a robbanás ereje. Eddigre a taktikai osztagok is folytatták a tüzelést a romokból megtizedelve a gárdisták sorait. A Land Raider is előre tört és tűz alá vette a másik Leman Russt. Az egyik lövése levitte a toronyágyút, a másik pedig a lánctalpakat tette tönkre. Ekkor mi is kiugrottunk a fedezékünk mögül és rohamra indultunk. Ekkor megint megszólalt a Baziliszkusz hangja és telibe találta a romos épületet, ahol a taktikai osztagok voltak. Elsöprő erővel szinte a földel tette egyenlővé a területet. Még a két Rhino is felrobbant a repeszektől és a törmelékektől. A teljes balszárny oda lett. Hamarosan tűz alá vettek minket a beásott gárdisták. Vrexum őrmester mellettem eset el. Még a Leman Russ sem adta fel a harcot és az oldal fegyverével szétlőtte a másik Predatort is. Ekkor értük el a vonalaikat. A Land Raiderből is özönlöttek ki a veterán gárdisták Artemis vezetésével. A Land Raider, amint elhagyta az utolsó Veterán is, minden fegyverét a Leman Russ felé fordította. Egyszerre tüzeltek a lézerágyúk és a nehéz sorozatvetők. Irtózatos erejük elöl nem volt menekvés. Hatalmas krátert hagyott maga után emlékül az utókornak miután felrobbant.
Végre elértük őket. Mielőtt még beugrottunk volna a kiépített védelmi állások mögé, valami megfoghatatlan erő vonzotta el a tekintetem az ellenségről. Artemis hatalmas erejét használva haragos vihart küldött az ellenségei felé, amely hatalmas hipertéri őrvényt kavart. A túlvilági őrvény a betonfalaktól kezdve a gárdistákig mindenkit elnyelt. Hatalmas pusztítást vitt végbe a soraik között. És végre mi is megbosszulhattuk a Császáron és elesett bajtársainkon esett. A fegyvereink hatalmas öldöklést vittek végbe és a végére még Cerverus is odaért. Elesett társai láttánk teljes őrjöngésbe kezdett, és aki elé került, abból jó, ha néhány darab testrész megmaradt. Hamarosan többen is futottak amerre csak láttak. De aki kitartott az mind elesett. A végén senki sem maradt állva ellenünk. A Land Raider is felfedezte a Baziliszkusz helyét, és ronccsá lőtte az egészet. Már csak egy parancsnoki Chimera volt hátra de elmenekültek előlünk.
Pár óra elteltével a Császár vadászai dicsőséges győzelmet arattak Meyervin városában.
Reinkarnáció
Hangya voltam
Eltapostak.
Ember vagyok
Eltaposlak!
:D
Quote from: noriko on 2006-07-06, 16:31:20
Reinkarnáció
Hangya voltam
Eltapostak.
Ember vagyok
Eltaposlak!
:D
:lol: Ez tetszik! :lol:
(Adok +1 karmot! :D )
Quote from: noriko on 2006-07-06, 16:31:20
Reinkarnáció
Hangya voltam
Eltapostak.
Ember vagyok
Eltaposlak!
:D
Tömény kritika az emberiséggel szemben. :appl:
Gyűlölöm
Gyűlölöm az életet, mert csak szenvedést okoz nekem.
Gyűlölöm a világot, mert senki sem törődik velem.
Gyűlölöm a munkámat, mert csak kiszívja az életem.
Gyűlölöm az embereket, mert mindegyik csak saját magával foglalkozik.
Gyűlölöm a családom, mert semmi örömöm nincs velük.
Gyűlölöm magamat, mert nincs elég erőm mindezt megváltoztatni.
Vérzik még a Hold.
Oldalából cseppenként több folyó már elfolyt-
végig az arcomon.
Szorítom a takaróm sarkát
Ezt hagy meg nekem, csak ezt legalább..
Hagy legyen teljes a magány.
No itt egy új firkám jó olvasást hozzá.
A szivárvány
Sarah lassan és óvatosan, minden lépést mérlegelve kiosont a kastély terasz ajtaján. Tudta jól, hogy nem szabadna ilyen korán kiosonni a házból, de már nem bírta ki tovább, hogy ne fedezze fel a környező parkot és a házat. A kastély egy hatalmas birtokon helyezkedett el és már régóta a családjuk tulajdonában volt. De amikor a szülei összeházasodtak nem éltek tovább ezen a birtokon, hanem beköltöztek a közeli nagyvárosba és ott éltek tovább egy kis két szobás lakásban. Amikor csak el tudtak szabadulni a szülei a munkájukból, mindig lejöttek meglátogatni a nagyszüleit. Miután Sarah megszületett csak nagyon ritkán tudtak lejönni meglátogatni őket, de azért mindig tartották a kapcsolatot telefonon vagy levélben.
Nem csoda, hogy a kis hat éves Sarah teljesen izgatott volt, hiszen ő most először járt itt a nagyszülei kastélyában. Szülei számára is fontos volt ez a nap, hiszen már több mint egy éve nem voltak itt. A várostól az út több órás volt a kastélyig, de Sarah annyira izgatott volt egész úton, hogy szinte fel sem tűnt neki. Hosszú idő után végre elérték a kastély falait és a főkaput. Ahogy áthaladt a kocsi a kapu alatt, Sarah tágra nyílt szemekkel meredt az ismeretlen tájba. Ameddig csak ellátott szépen gondozott fás park terült el mindenfelé. A főkaputól a kastélyig tartó úton annyi izgalmas dolgot látott, hogy legszívesebben már útközben kiugrott volna az autóból, és egyszerre fedezte volna fel az egész parkot.
Végre mikor megállt az autó, egy gyönyörű szép, kétszintes hatalmas ház lépcsőjénél voltak. A lépcsőn egy sorban a ház személyzete már felsorakozva várta őket. Előttük pedig egy idős pár álldogált széles mosollyal az arcukon. Végre megtörtént Sarahval, amire már annyira várt, találkozott a nagyszüleivel.
Késő estig fent volt az egész család és csak beszélgettek mi is történt az elmúlt egy évben. Saraht a nagyszülei csodálatos kis teremtésnek tartották. Dicsérték, szép hosszú szőke haját és szép arcát. Folyton csak kérdezgették őt, hogy milyen a városi élet, az iskola és az a hely, ahol lakik. Sarah rengeteget mesélt, szinte mindent elmondott, amire emlékezett. Nagyszülei mosolyogva hallgatták, bármit is mesélt. De a hosszú út kimerítette és hamarosan elaludt az édesanyja ölében.
Másnap izgatottan ébredt fel az ismeretlen szobában. A hatalmas szobában rengeteg érdekes dolog volt szépen lerendezve felhalmozva mindenhol. Bármerre is nézet, a falakról szebbnél szebb tájképek lógtak le. Egyiken gyönyörű megvilágításban egy szomorúfűz volt lefestve, egy másikon pedig kis kacsák fürödtek egy kékvizű tóban.
Ezen kívül volt a szobában egy szép pipere asztal, hatalmas tükrében az egész szoba jól látható volt. Egy faragot két ajtós ruhás szekrény és egy kör asztal, körben székekkel. A szoba legnagyobb berendezési tárgya viszont maga a plüss állatokkal telepakolt baldachinos ágy volt.
Izgatottan kimászott az ágyból és az egyik erkély ajtóhoz sietett. Gyorsan kilépet az ajtón a szabadba, és azonnal meglátta az első dolgot, amit már a megérkezésük napján szeretett volna megnézni, a sövény labirintust.
Miután átöltözött és kiosont a házból, azonnal a labirintus irányába indult. Hamarosan ott állt a bejárata előtt és izgatottan belépet a sövény erdejébe. Lassan haladt előre az ismeretlenbe. Forduló fordulót követett, majd hirtelen egy ,,T" elágazáshoz jutott. Csak rövid ideig töprengett, vajon melyik utat válassza, Elindult a jobb oldali sövény folyosón, ami talán elviszi a labirintus közepére.
Ahogy haladt előre, egyre erősödő hangot hallott meg a távolból. Olyan volt, mintha víz hullana le a magasból egy tó vizébe, de semmit sem látott a magas sövény miatt. Amikor befordult balra egy újabb fordulót követően meglátta mi is az, ami a rejtelmes hangot adja. Egy hatalmas szökőkút magasra lövellő vizének a visszaeső cseppjei adták azt a hangos zajt. Mindenfelé víz permet szállt a levegőben. Sarah arcán egyre nagyobb cseppekben gyűlt össze a víz, és amikor már nem bírtak tovább megtapadni a finom bőrén leestek a földre.
De Saraht nem ez fogta meg igazán az egészben, hanem a reggeli napfényben megjelenő hatalmas szivárvány. Színei csak úgy ragyogtak, mintha valaki tiszta festékkel festette volna oda, minden színt külön meghúzva az ecsettel. Sarah úgy érezte, hogy ha közelebb menne, talán megfoghatná a végét. Tett egy bizonytalan lépést előre, de a szivárvány színei elhalványultak. Gyorsan visszalépet és újra ott volt előtte teljes pompájában az egész látvány.
Sokáig ácsorgott a kút mellett teljesen belefeledkezve a látványba. Ámulásából a vállára nehezedő kéz ébresztette fel. Amikor felpillantott a háta mögött álló emberre, azonnal felismerte a nagyapját. Ő széles mosollyal nézet le rá sűrű szemöldökei alól. Megsimogatta Sarah hosszú szőke haját, és leült vele a közeli padra beszélgetni. A nagypapa elmesélte neki azt, hogy amit az imént látott az a természet egyik nagy csodája, és csak akkor jelenik meg, ha esik az eső, és utána kisüt a nap. Sarah nem értette, hogy ha az előbb nem eset az eső, akkor miért látta a szivárványt? A nagypapa felnevetet mély hangján és rámutatott Sarah vizes ruháira. Mondta is Sarahnak, hogy úgy elázott a szökőkút vize miatt, mintha egy hatalmas eső áztatta volna el. Sarah egyből megértette mire is célzott a nagypapa.
Hamarosan kéz a kézben, nevetve mentek vissza a kastélyba, ahol már a szülei és nagymamája várták a finom reggelivel. Sarah érezte, lesz még mit felfedezni a kastély körül és már izgatottan várta a nap folytatását.
Folyt. köv.
Tegnap elkövettem nagy unalmamban ezt:
...és akkor egyszer csak elsötétült minden.
Senki se tudta, hogy hogy történt, és most már lehetőségük se volt kideríteni.
Tudták, hogy egyszer eljön ez az idő, de nem sejthették hogy ennyire hirtelen és megállíthatalanul fogja őket beborítani a végtelen feketeség.
Vártak, és próbálkoztak.
A sokszor oly hangos és élénk hely most egy pillanat alatt elhallgatott.
Nem látták egymást, de érezték hogy mindenki ott van egy karnyújtásnyira tőlük.
Hasztalan volt minden erőfeszítés, de ők nem adták fel, tudták hogy előbb-utóbb újra elérik egymást, és ismét együtt lehetnek.
Sötétség.
Mennyi idő telhetett el?
Percek...? Órák...? Napok...?
Nekik nem számított, küzdöttek és nem adták fel, bíztak abban hogy még vár rájuk egy szebb jövő...
De az üresség nem akart megszűnni.
Magány és Elszigeteltség.
Csak kevesen bírják ezt a két gyötrő, fájdalmas érzést.
De voltak akik nem adták fel és küzdöttek ellene.
Csend.
Vajon meddig bírhatják még ezt?
Visszatér-e még a Fény? Örökre így kell élniük?
Nem tehettek mást, vártak...
...és hirtelen újra világos lett.
Sokan észre se vették, hisz inkább behunyták szemüket, hogy saját belső árnyukat lássák, és ne a szeretett világukét.
Élvezték a Fényt mely átjárta őket, és boldogan osztották meg gondolataikat egymással.
Érezték hogy egyszer újra szembe kell nézniük félelmükkel, de nem törődtek vele...
Memento
Nehéz és áporodott volt a levegő. A szakasz tagjairól csorgott a verejték, légzésük szinte erőlködő fújtatás volt, ahogy óvatosan haladtak előre a szűk folyosón. A felderítők rendszeres jelentései statikus suttogásként jutottak el fülükbe, ezenkívül csak halknak szánt lépteik hangja hallatszott. Végülis az erőpáncélokat nem lopakodásra tervezték.
Egy emberként torpantak meg, ahogy az élen haladó koponyasisakos óriás megálljt intett. Kifejezéstelen maszk-arca hosszú pillanatokig fürkészte a fal mellett pihenő fekete, megrágott, szétroncsolt páncéldarabokat, majd féltérdre ereszkedve imádkozni kezdett az egykori gárdisták lelkéért. Élő, eleven testvéreik követték Uriel káplán példáját s a felderítők is suttogva ismételték a fohász szövegét.
Dona nobis pacem, Deus Imperatoris...A gyász kurta perce után máris újabb üzenet érkezett a felderítőktől.
- Itt Reginald őrmester. Uram, átvizsgáltuk a szintet. Szerintem meghalt. Ez már a negyedik szint és még mindig semmi életjel néhány végét járó dögevőn kívül. Úgy vélem, az előttünk érkező Templomosok sikerrel jártak.
- Vagy nem. Nem érkezett tőlük semmi üzenet. Csapdát sejtek. Hagyjanak fel a kutatással és induljanak el a központi rész felé, két ember pedig kerüljön mögénk. Előbb azonban tíz perc pihenő az egész egységnek.
- Nyugtázva. Vége.
Csonszínű, robosztus alak lépett a káplán mellé. Mellkasán és válllapjain tucatnyi hadjáratban szerzett kitüntetések garmadája, nehezen kivívott győzelmek emlékei és kitárt szárnyú koponyák ékeskedtek.
- Te ugye akkor is csapdára gyanakodnál, ha az Istencsászár személyesen állna eléd, hogy közölje veled: minden rendben?
A káplán hangos mordulással kezdte ütögetni a falat súlyos buzogányával, majd a terminátorpáncélba bújtatott könyvtáros felé fordult.
- Ha valaki azzal állna elém, hogy ő a Császár, azonnal megölném. Ő mindannyiunkkal törődik, nem pedig egyesével velünk. Porszem vagyok az Ő gépezetében, egy apró fogaskerék. Tudod te is Sabbathius testvér, hogy nem alaptalanul gyanakszom. És a renyheség csak pusztulást okoz.
- Tudom, öreg barátom. De nézz csak körül alaposan és - a masszív mancsok meglepő könnyedséggel távolították el az órmótlan sisakot - szagolj bele a levegőbe. Dögszag és forróság. Mint amikor bomlani kezd egy tetem. Szerintem is meghalt a
hajó. Bár inkább a te dolgod a gyanakvás, mint az enyém, szóval megbocsátható vétek a naívságom. Ha bebizonyosodik, hogy neked van igazad, akkor jön el az én dolgom.
Halk kuncogással veregette meg ősrégi, díszes plazmapuskájának csövét.
Halált üvöltöttek a gárdisták fegyverei és halált rikoltott vissza a rájuk zúduló horda. Végeláthatatlan hullámokban özönlöttek feléjük, egyetlen pillanatot sem hagyva pihenésre.
Nem is azért jöttek.
Harrigan parancsok csonttörő erővel vágta a rá rontó génorzó koponyájához beragadt pisztolyát, majd a megszédült bestiát egyetlen csapással halálra sújtotta. Pallosát két kézre fogva megpróbálta túlbömbölni a csatazajt.
- Ez a hajó nem érheti el a Terdian rendszert! Milliárdok élete függ tőlünk, testvéreim!
Pillantását a többiektől elszakadt, minden oldalról szorongatva tomboló, fehér taláros alakra vetette. Egy pillanatra megborzongott, ahogy eszébe jutottak rendtársának látomástól kifordult szemei. A Császár kiválasztotta őt, mint bajnokát és most Ő vezeti karjait s lépteit.
- Zárkózzatok fel Konradhoz! A Császár nevére, nem ma van a napja, hogy vereséget szenvedünk az idegen hordától!
Megfogyatkozva, vérmocskosan jutottak el a hajó idegközpontjához. Konrad lendületes léptei megtorpantak egy pillanatra, majd hátraugrott. Ugyanebben a pillanatban vérfagyasztó sikollyal elevenedett meg a fal, hogy a Bajnok hűlt helyét szántsáj fel a bestia karmai. Sok ember magas szörnyeteg tornyosult előttük s fenyegetően csattogtatta agyarait, de támadni nem maradt ideje: Konrad hangos kiáltással vetette rá magát, félreugrott egy csapás elől, majd a szörnyeteg karján felrohanva annak szemébe mártotta pallosát. Fülrepesztő visítással sodorta le magáról a dög támadóját, hogy pillanatokkal később cafatokra szakadjon a krak-gránátok koncentrált robbanásaitól. A Bajnok könnyed mozdulattal talpra szökkent, majd némán intett.
Tovább!Ekkor történt, hogy Harrigan először érezte vállalkozásukat hiábavalónak. Három lychtor lépett ki az
agyhoz vezető ajtón. Utolsó gránátaikat az imént használták el, s még Konrad segítségével sem bírnának el hárommal.
Akkor hát egy utolsó roham. Talán innen is hatásos lesz a fegyver...Szorosabban markolták meg fegyvereiket s éppen rohamozni készültek, mikor meghasadt előttük a tér. Kéken örvénylő energiafelhőben materializálódott előttük öt púpos, groteszk alak. Energiapajzsok halk zümmögése kísérte minden mozdulatukat, ahogy súlyos harci pörölyeiket készenlétbe lendítették.
Mennydörgésként robajlott a középső alak hangja.
- Elbánunk velük parancsnok.
Választ sem várva lendültek előre, hogy megütközzenek a monstrumokkal. ÚGy tűnt, az Istencsászár mégis rájukmosolygott aznap.
- Fényt!
A plazmafáklyák egy pillanat alatt világosságot hoztak a dögszagtól terhes levegőjű terembe. Elszenesedett csontok és szinte hamuvá perzselt páncélok borították a padlót. A kaptárflotta ezen hajójának idegközpontja semmivé párolgott. Sabbathius könyvtáros értetlenkedve csóválta fejét.
- Akárha plazmagránát lett volna, de az sem végez ekkora pusztítást. Nekünk, a Sötét Angyaloknak nem áll rendelkezésünkre
ilyen rombolást végző fegyver - féltérdre ereszkedve megérintett egy sisakot, ami azonnal hamuvá porladt - akkor hát honnan van a Templomosoknak? És nem tettek jelentést, holott nyilvánvalóan sikerrel jártak itt. Egyre gyanúsabbak és meg sem próbálják magukat tisztázni a gyanú árnyéka alól.
Uriel töprengve forgatott a kezében egy megolvadt fémdarabot. Valaha babérkoszorút formázott, a dicső bajnokoknak kijáró fejéket. Tompán koppant, ahogy hagyta a padlóra hullani.
- Érthető, hogy nem jelentették. Mondd, barátom, mi fogunk tenni a hajóval?
- Természetesen megsemmisítjük, nehogy a boly újrahasznosítsa, vagy belesodródjon valamely lakott világba.
- Igen, ezt fogjuk tenni... - szinte csak magának mondta ezt a káplán - És mondd, sírgyalázók vagyunk mi?
A könyvtáros meglepődve vonta fel szemöldökét.
- Egyáltalán nem! De mégis, hogy jön ez.. - pillantása a padlóba döfött, eldeformálódott pallosra tévedt, ami szinte fejfaként állt a Császár bajnokának páncélja mellett.
Elindult a kijárat felé, követve a káplánt, aki odakint rámutatott az öt terminátor-sisakra, amik kereszt alakban hevertek három monstrum teteme mellett.
- A páncélokat magukkal vitték.
Öles léptekkel indult el Uriel a kijárat felé s közben odavetette az egyik gárdistának:
- Értesítsétek a navigátort, egy órán belül elhagyjuk a rendszert. nem viszünk magunkkal semmit. Indulás előtt beszélni akarok az asztropatával a jelentést illetően.
Egy pillanatra megtorpant, hogy némán tisztelegjen az öt sisak előtt, majd válla fölött komor tekintettel vetette oda Sabbathiusnak:
- Nem vagyunk sírgyalázók.
Uh de rohadtul levagyok maradva :)
és még hogy leleszek
de azért csak aktívuljatok....
jöjjenek azok az írások
Tőlem most nem lesz sajna egy darabig, ugyanis a gépemen tárolt írások elvesztek örökre. Most próbálok kilábalni a letargiábból, amit ez okozott. :frown:
Quote from: Lazzaret on 2006-07-19, 17:03:20
Tőlem most nem lesz sajna egy darabig, ugyanis a gépemen tárolt írások elvesztek örökre. Most próbálok kilábalni a letargiábból, amit ez okozott. :frown:
a k*rva....
Biztos h elveszett???
:ejnye: Na! :D
-Yak
Igen. Sajna minden elveszet. A könyvemből is vagy 10 oldalt elvesztettem :(
Aki kíváncsi...
Emésztő hévvel tűzött a nap Arumshah sivatagos felszínére. Tehette, hisz nem volt senki és semmi, ami gátat szabhatott volna neki, bár szívesen megtették volna azok, akik a bolygó felszínén munkálkodtak.
A kiborgszolgák rutinos mozdulatokkal takarták le a munkagépeket, egykedvű sietséggel téve eleget egy izgatottan ágáló emberfajzat ösztökélésének. A kámzsás, alacsony férfi feldúltan rohangált fel s alá, időnként a horizontot fürkészve, máskor a fölébük tornyosuló, nemrég kiásott gúlaszerű építményekre pillantva. Kétségbeesetten tördelte kezeit és folyamatosan, fennhangon siránkozott.
- Egy homokvihar, pont most! Ó, egek, miért éppen itt és most, amikor kezdett minden jól alakulni?! Éppen elég volt a hőség és szárazság... de nem gond, talán csak a széle ér el minket, nem kell napokig tétlenül ülnünk.. Az az átkozott Karen! Még hogy szakértője a meteorológiának! Egy csavarhúzót nem adnék a kezébe, nem hogy azokat a műszereket... oh, hatalmas Gépszellem, most az egyszer add, hogy minden felszerelésünk épségben átvészelje a vihart..
Nyurga, szintén kámzsát öltött alak lépett mellé s vállára tette kezét, hátha sikerül megfékeznie már-már pánikba hajló szaladgálását.
- Terenias testvér, nyugodj meg! Semmi ok az aggodalomra. Mikor idejöttünk, felkészültünk erre is.
- Ah... felkészültünk? Valóban? - az apró fickó meglepetten pislogott a nálánál két fejjel magasabb társára.
Lemondó sóhajtásként érkezett a válasz.
- Igen. Te magad állítottad össze a szükséges felszerelést és a megfelelő óvintézkedésekről is gondoskodtál. - néha igazán irritálta társa szórakozottsága. Olykor még a szükséges imákról is megfeledkezett szerelés közben; csoda, hogy még egyszer sem romlott el semmi a kezei alatt.
- Ah.. ah, valóban! Igen, igen, igazad van lonakar testvér. Minden rendben van, a legnagyobb rendben. A bejáratot sikerült kiásni, ugye?
- Természetesen. A kiborgokkal elhordattam a törmeléket. Még Arundel őrmester emberei is segítettek. Minden bizonnyal moziválta őket e nemes gesztusban a közeledő homokvihar is. A hordozható felszerelést már bevittük és felállítottunk egy erőteret is, ami kívültartja a homokot. Amíg dúl a vihar, akár fel is deríthetjük az építmény belsejét.
- Nagyszerű! Csodás! Akkor hát ne is vesztegessük az időt! - kezeit elégedetten dörzsölve fürge léptekkel elindult az egyik gúla felé.
- Terenias testvér..
- Igen? Mi az már megint?
- A másik épület az. - Lonakar fejében egyre erősebben körvonalazódott a sírás gondolata.
Sötét és kriptaszagú volt az előcsarnok. A Birodalmi Őrség melléjük kirendelt szakasza már berendezkedett, úgy-ahogy kényelmesen birtokába véve a termet. Odakint démoni kórusként üvöltött a homokvihar, de a halkan zümmögő energiapajzs könnyedén kívültartotta a homokot. Terenias izgatottan toporogva vizsgálgatta a falakon látható véseteket, mesterséges szemével folyamatosan rögzítve mindent, amit látott.
- Még sehol nem találkoztam ilyen rúnákkal. Egész biztosan írásról van szó, rögvest látható, hogy rendszer van bennük, nem egyszerű díszítőelemek. Kíváncsi vagyok, mit jelenthetnek.
- Én inkább azon töröm a fejem, milyen inhumán fajzatok építhették ezeket.
- Inhumán? Na de Lonakar testvér, miért lennének inhumánok? Archeológusként tudhatnád, hogy még Császári Őfensége születése előtt sok-sok évezredde, mikor Terra volt egyetlen otthonunk, már építettünk ilyen épületeket. Akkoriban sírkamrának használták őket. A kormeghatározással még sajnos várnunk kell, míg a vihar elektrosztatikus töltése nem zavarja már a műszereket, de addig is egy vizuális ellenőrzést végrehajthatunk.
Apró termetét meghazudtolóan gyors tempót diktálva indult el, társa alig tudta követni. Az egyik katona kérdőn pillantott Arundel Őrmesterre. Amaz fejét rázva legyintett.
- Hadd menjenek, addig is lekötik magukat. Kétlem, hogy bármi veszély lesne rájuk idebent. Legfeljebb maguk alá csinálnak a sötétben.
Lonakar fintorogva a padlóra köpött, ahogy utolérte a katonák harsány nevetése, majd lejjebb vette hallásának érzékenységét.
- Fajankó..
- Ah...ah! Ezt nézd testvérem, egy újabb kamra! Ahogy sejtettem, ez bizony temetkezési célokat szolgál. Nézd, mennyi szarkofág!
Közepes méretű, állott levegőjű terembe torkollott a folyosó, amin jöttek. A falak mentén kéttucatnyi fémszarkofág pihent. Az előző teremmel és a folyosóval ellentétben itt a falak dísztelenek voltak, csak néhány fura eszköz és további járatok sötéten ásító szája törte meg egyhangúságukat.
Terenias izgatottan, akár egy kölyökkutya, fel s alá rohangált a szarkofágok között, mintha nem tudná, melyikkel kezdje a vizsgálódást. Aztán hirtelen megtorpant és rábökött az egyikre.
- Ezt! Segíts kinyitni, Lonakar!
Erőlködve, percekig rángatták a fedelet, mire sikerült elmozdítaniuk annyira, hogy rendes fogást találjanak rajta. Súlyos döndüléssel csapódott a padlónak, felkavarva az évezredes port. Terenias lenyűgözve, Lonakar idegesen szemlélte a szarkofágban fekvő csontvázat.
- Gyönyörű! Egy exoskeleton!
- Inkább furcsa. Ha ez tényleg temetkezési célokat szolgálna, mit keres itt egy fémcsontváz? Illetve nem is egészen csontváz.
Terenias ügyet sem vetve társára, csak dörmögött valamit holmi implantátumokról és balesetekről, aztán előhajtogatta ruhája alól egyik szervókarját és egy lézernyalábbal megpróbált egy darabot lehasítani a csontvázból.
Kevés sikerrel.
- Lenyűgöző. Hihetetlenül ellenálló anyag, meg merem kockáztatni, hogy a gárdisták páncéljaival vetekedik... - elhűlve pislogott a megkarcolt felületre, mely hullámzani kezdett és az anyag szinte összefolyva kipótolta a hiányt.
- Nanotechnológia... - a nyurga archeológus hátán a hideg futkározott. Halk zajt vélt hallani maga mögül: mintha fém súrlódott volna fémhez.
- És még mindig működik! Micsoda felfedezés! Az Adeptus Mechanicus történelmének egyik legjelentősebb lelete! Istenem, legalább egy kicsit örülj te is, te besavanyodott könyvmoly! - gyermeki örömmel ugrált az apró fickó, szorosan markolva társa karját, aki egyre a sötétséget fürkészte.
- Bah, nem lehetsz ennyire sótlan és közömbös! - lemondóan legyintett, majd visszafordult az
ülő csontvázhoz. Egy pár másodpercig értetlenül pislogott, aztán elfúló hangon suttogta:
- Lonakar... azt hiszem ez megmozdult... vagyis... ez ugye az előbb még feküdt?
Nedves cuppanást, majd tompa puffanást hallott a háta mögül. Visszafolytott sírástól reszketett a hangja, miközben beteges, sápadtzöld láng kelt életre a koponya szemüregeiben.
- Lonakar?
A távolból fegyverropogás és halálsikolyok hallatszottak, barátja helyett pedig csak csoszogó léptek feleltek.
Kódolt üzenet a Birodalmi Őrség terdiani központjának.
Az Adeptus Mechanicus XJ456B782CII kutatóexpedíciója nyom nélkül eltűnt az Arumshah rendszer (56129-619B-HZG68) Arumshah bolygóján folytatott ásatás során. Erős a gyanú, hogy nem baleset áldozatai lettek. Kérvényezzük az ügy mielőbbi kivizsgálását. A mellékelt parancsnoki kódra hivatkozva elsődleges prioritást igénylünk.
Csatolt állomány: {command_input.dm}
Quote from: Lazzaret on 2006-07-19, 19:43:27
Igen. Sajna minden elveszet. A könyvemből is vagy 10 oldalt elvesztettem :(
az naon szar...
hát sajnálom...
de legközelebb cdre mented, és okosabb leszel :)
nya akkor újabbb ötletek, nekilódulsz és lesznek itt még alkotások :)
Quote from: Fénymarék on 2006-07-19, 18:12:33
Quote from: Lazzaret on 2006-07-19, 17:03:20
Tőlem most nem lesz sajna egy darabig, ugyanis a gépemen tárolt írások elvesztek örökre. Most próbálok kilábalni a letargiábból, amit ez okozott. :frown:
a k*rva....
Biztos h elveszett???
:ejnye: Na! :D
-Yak
Yaaak te csibéész....:D
imádlak :D
nyaaz írásokról:
a hosszabbakat még nem olvastam el Lazzaret...és Rou majd jön a vélemenyem :D egyszercsak :P
Bár midnkettőtök stílusát szeretem deutoljára hagyom ezek elolvasását, vagy ép ezért :D
Larrodan: nagyon ügyes, igazából emlékeztetsz valakire...
Hogyis mondjam: álommanó, akiket szeretek annak szoktam küldeni manót...h szépp legyen az álma és könnyed az éjjele, nemtudom lehet h gyerkes d eez hozzám tartozik aversedről ezsmebe jutott ez...
megmég sokminden d enem részletezem
Végülis ahogy megírtad averset, aza stílus vagy épp amondanivaló, olyan súlyal bír mégis olyan könnyed...
Nem tudom érted-e.
Van több versed is?
Toplák: rég beszéltünk :D
de aversedről igen nem sokat fűztél ahhoz aveshez amit ügyesen megmutattál régebben....
Azt nem felejtem el te kopé, denem rossz a mondanivalója :P
Ehm a kövinél kirázott a hideg:
"Én vagyok az erőd, használd, barátom!
Én vagyok a segítő, én vagyok a démon!
Én vagyok a kézben, a gyilkos kés
Én vagyok a róka, és a nevem: kísértés!
"
miközben olvastam, azon gondolkodtam h miről írsz....
lol mert a címben is benne volt de acímet nem vettem figyelembe, nemjutott el az agyamig, vagy csakszimplán nem olvastam el nemtudom...
és amikor megláttam a kékkel kiemelt sort és aszót avégén :D libabőrös lettem...
nemrossz-nemrossz csakígy tovább kicsi toplák :P
Később pedig elolvasgatom a hosszabbakat...
kellemes időtöltést, kisművészek :P
Na, a hosszabbikat mégsem tudtam befejezni tegnapra, szóval marad ez a kis röpke szösszenet :o
Egy kis depresszió...
Repedt tükör
Gyűlölöm ezt a poros világot
Pedig az nekem sosem ártott.
Nem a világ a gyűlöletes
Hanem az ember a félelmetes.
Egyetlen dolog amitől félek,
Nem egy megfoghatatlan fogalom,
Nem az ismeretlen miatt sóhajtok
Mit tapasztalatom súg az igazi bajom.
Éjnek éji óráján elsírom hát bánatom:
Volt egyszer egy lány ki csak álmodott
Nem félte eme csúf sötét világot
Szenvedett szerettei kezétől s lelkétől
Mégis szívében szeretet bujdosott
Nem tudta mit cselekszik bánat kezében
Mégis hallgatott szíve legmélyére
Elindult hát a sötétségből.
Nem tudta de sejtette, hogy a fény felé tör.
Mikor megérezte arcán első sugarát
Lelke elmosolyodott s vágyta már a boldogságot
Ő és a fiú ezt teljesen kitárták
S a lány lassan rájött, hogy átvágták
Nem ismerte addig a boldogság csillagát
Nem tudhatta hogy mi valóban az igazság
De a fiú oly sokat-sokat adott.
Melyet a lány igazán sosem hálálhatott
Eljött a vég sötét,fagyos időszaka
A lány mikor ezt meglátta,
Halkan hátra lépett,csak lelke bánta
Buta ifjú megijedt a változástól
Nem tudta hogy merre lépjen, maradjon-e
Csendben, vakon ismét cselekedett
Balga az ember utólag megtudta
Mikor önmaga oltotta el a sugarat.
A pillanatnyi sötétségtől megrettent
S az árva másban lelte a szerelmet
A fényes percet mit hiába keresett
Rájött hát hogy lelke két felé húz
Két fényre lelt, egy kialvóra s egy ébredőre
Eljött a sötét óra dönteni kellett végre
Lelke nem bírt úgy maradni se kettéhasadni
Gyorsan mikor a villám beléhatolt
Lelke megrendülten ámde választott
Otthagyta a régi boldogságot
Egy jövőbeni boldogság reményében
Egy kutat megnyitva ezzel
Bánatában öröm s könny lepte el.
A történet elején egy kislányról szólottam
S egy tusát vetettem papírra
Mely talán még mindig játszik
Mely talán már a végéhez közeledik
Amit elhajít az ember bármily csillogó
Felvenni már nem képes, hiszen ő az áruló
S a büszke lélek nem hajlik meg
Mert a csorbát ő ütötte a másik lelken.
Végtére rá kellett jönnöm, hogy a világ a szív
S az ember aki elhajítván veszíti el kincsét.
Mondtam már hogy szeretem a farkasokat?
Fordulat
Kövérded csepp
Hullott szerte
vörös
Távoli üvöltés
Telihold felkél
ezüst
Utolsó nyikkanás
Aprócska harapás
folyik
Farkas sírása
Szülő hasonmása
kölyök
Egy pillantás
Gyors loholás
sárga
Sebes a szél
Sötétség kél
felhő
Fülhegyezés
Vad üldözés
sötét
Napfelkelte
Gyomor tele
azúr
Séta haza
Nőstény szaga
család
Távoli zaj
Avar zörej
barna
Megtorpanás
Fülmozgatás
szimat
Fémcsillanás
Nagy durranás
golyó
Kövérded csepp
Hullott szerte
vörös
Rounin, ezek jók! :cool:
De asszem le vagyok maradva: egy (esetleg ismert) univerzumban játszódnak?
Ez meg ma jutott eszembe:
Homokvár
- Isten! Hol vagy, Isten! Merre vagy, Isten?
- Itt vagyok, anyu! Nézd, mit csináltam!
- Nagyon szép kis világegyetem, fiam, de most mennünk kell, tudod jól, hogy apád nem szeret sokat várakozni...
- És tök egyedül teremtettem az egészet! Kezdetben nem volt itt semmi, de aztán csináltam világosságot, aztán csillagokat, hogy ne csak úgy a semmiből jöjjön a fény, aztán bolygókat meg holdakat, aztán ezekből naprendszereket meg galaxisokat...
- Nagyon büszke vagyok rád, hogy teljesen egyedül ennyi mindent megteremtettél, de tényleg indulnunk kell...
- De legalább ezt a bolygót nézd meg gyorsan, milyen érdekes lett! Én csináltam! Élet is van rajta!
- Tényleg, életet is teremtettél? Hát ez remek...
- Először mindenféle apró moszatot meg ilyesmit csináltam, de az szörnyen unalmas volt, aztán nagyobb lények jöttek, dinoszauruszok meg ilyesmik, azokat sokáig figyeltem, de semmi mást nem csináltak, csak egymást ették, úgyhogy dobtam rájuk egy meteort, aztán amikor visszajöttem, majmokkal próbálkoztam...
- Rendben, Istenkém, de most már mennünk kéne, apád biztos nagyon ideges...
- De anyu, csak nemrég sikerül kialakítanom a magasabb fejlettségi szintű életet! Az emberek megtanultak kommunikálni, gondolkozni, társadalomban élni meg minden!
- És mondd, fiam, tudnak rólad?
- Mindig is sejtették, hogy van valami, amiről sosem fognak semmi biztosat tudni. De hogy mennyi mindenre rá tudtam őket venni! Régebben például állandóan embereket áldoztak nekem, máshol állatokat vagy bort, de ezek már lassan kimentek a divatból, háborúkat viszont még mindig szívesen vívnak egymással a nevemben, persze különböző neveket használnak, nem mindenhol mondtam el nekik, hogy Istennek hívnak...
- Ez tényleg érdekes, de most már indulnunk kell! Majd csinálhatsz még világokat máshol is, csak gyere már...
- De már mindjárt vége! Egy csomó olyan erős fegyvert gyártottak, amivel ki tudják pusztítani saját magukat! Ezt látnom kell, anyu!
- Miért nem mész egy kicsit előre a jövőbe?
- De végig látni akarom! Ez így izgalmas! Lécci, anyu!
- Várj csak, megnézem neked a jövőt... jó, rendben, már csak húsz év, annyit igazán várhatunk...
- Kösziii!
- ... rendben, még tizenöt év... tíz... hmm, ez tényleg érdekes látvány... Oké, Isten, kipusztultak a teremtményeid, most már indulhatunk?
- Igen, anyu! Köszi, hogy megvártál! Csinálhatok majd még ilyet?
- Persze, fiam, amennyit csak akarsz! Legközelebb talán sikerül majd egy értelmes fajt kifejleszteni...
Huh, köszi az elismerést. =) (akkor folytatom a sort pár további wh40k szösszenettel :angyali: )
Amúgy igen, le vagy maradva piczit, természetesen egy már régóta létező világban játszódnak: Warhammer 40K. (kivéve a Diadal-t, ugye, mert az Lovecrafti ihletésű, bár egészen más jellegű :o)
Kapcsolódó topic: http://usteam.hu/forum/index.php?topic=829.0
Oké, előző postom befejezve, W40k topik meggusztálva... :D
Hm, hát ezt orcámon kínvigyorral olvastam. Ugye nem új az alapötlete, párszor már pedzegettétek itt a vallások, filozófia etc. rovatban, de így tálalva olyan, mint... mint.. hm, nem túlzót akarok mondani, csak olyan, mint amikor *nevet mégsem írokXD* hallgattam: vigyorgok, és közben vakarom a fejem, hogy hűgekk, ez azért mégsem üres duma csak. Hja, van ez így.
Nahm, az a bajom, hogy amit nemrég befejeztem, teljességgel érthetetlen a wh40k alapvető ismerete nélkül :| Szerintem megpróbálom lazán összefűzni néhány másikkal (tervek már vannak), és kiderül, hogy mennyire lesz úgy emészthető.
Nem az ötlet jutott az eszembe, hanem a tálalás. :)
Viszont van egy másik is, az kicsit hosszabb lesz (ha lesz erőm/időm megírni), de max 10 oldal. Arról szól(na), hogy Isten megelégeli, hogy a régi próbálkozások (személyesen megjelenik, persze csak egy csipkebokor meg hasonló formájában, hogy ne égesse ki az emberek szemét; prófétákat használ; elküldi fiát emberi alakban, hátha úgy többen figyelnek rá stb) nem járnak sikerrel és az emberek még mindig vétkek közepette élnek, ráadásul még nem is hiszik, hogy ő létezik, nemhogy nem imádják, és egyre drasztikusabb módszereket próbál alkalmazni, hogy meggyőzze őket.
De ha valaki ezt is megírta már, akkor hagyom a francba. :D
XD Akkor most szépen hallgatok, és írjad csak ;P
(nem, nem tudok róla, hogy megírta volna valaki, csak ismerősnek tűnik.. biztos volt már brainstorming szinten valamely elborult társaságomban :) )
Hmm, nem rossz, bár nekem is ismerős volt... Tiaro Mindenek ura című művének végszava volt valami hasonló, csak ott buborékkal :rolleyes: Viszont arra a tízoldalasra kíváncsi leszek
Na, elnézést kell kérnem azoktól, akik nem ismerik a 40k világát, számukra, ha elolvassák, sok dolog tisztázatlan marad :| Sajnálom :p (kérdezzetek és válaszolok)
A második részlet helyesírási hibái szándékosak, a többi esetleges és user error X)
Vihar előtt (szemelvények a 40k világából :p)A veteránA máglyának is beillő tábortűz körül marcona, vad kinézetű alakok ültek masszív páncélba öltözve. Bozontos szakállak, agyarnak beillő fogak, vérszomjasan csillogó szemek – mindezek éles kontrasztot alkottak azzal a gyermeki áhítattal, ami mindannyiójuk arcán ült, ahogy a tűz körül sétáló robosztus alak szavaira figyeltek.
- Rég nem számolom már, hány csatában vettem rész s az évek múlását sem figyelem többé. Éljetek ti is ennyi ideig, majd meglátjátok, mennyire jelentéktelen dolgok ezek. A vér kihűl egy idő után, csak néha lángol fel benne az egykorvolt tűz. Erről jut eszembe, rakj már a tűzre, fiam. Úgy, derék legény. Hol is tartottam? Ah, igen. A vér. Ez hajt mindannyónkat, még azokat az idegen dögöket is odakint. – vaskos karjával félkörívet írt le az éjszaka sötétje felé. Rajtuk kívül félszáz máglya lobogott a sötétben.
Dobok dübörögtek a messzeségben, mindent felfalni kész óriás szívének lüktetéseként. Eleddig mindent elemésztett, ami csak az útjába került, de most méltó nagyvadra bukkant: végsőkig acsarogva küzdő, vereséget nem ismerő toportyánokra.
- Hányan is lehetnek? Tízezren? Százezren? Vagy talán milliónyian? Oly mindegy. Addig nem állnak meg, míg akár csak egy is él közülük. Ha a számokat nézzük, nincs esélyünk. Hah! Tudjátok, mint mondana erre Russ? Hm?
Tavaszi szellőt idéző lágy suttogás kelt hallgatói közt, de egyikük sem szólalt meg hangosan, csak a vén rúnapap kuncogott fel két korty sör között. Ő már hallotta ezt a kérdést s a választ is jól ismerte.
- Semmit nem mondana. Fogná a fegyverét és vigyorogva loholna mielőbb szétkergetni őket. – reszelős nevetése elvegyült a többiek hahotájával.
- Hideg van. Nem, hagyd csak a tüzet. Nem idekint, hanem itt benn. – roppant ökle tompán puffant mellkasán.
- Jól esne néha megpihenni, hagyni a fenébe a harcot, nagy ívben tenni az összes idegen vagy eretnek fajzatra.
Dühösen horkantott, ahogy elnémult mindenki s döbbenten néztek rá.
- Mit bámultok?! Gondoljátok, hogy Ő nem szeretné ezt olykor? Aszott múmia egy fémkoporsóban... – haragosan toppantott, hogy beleremegett a föld – S Ő még csak nem is alhat, mint én, aki évszázadokat töltök el mélyálomban, míg valamely izgága pap fel nem ébreszt! Bah! Láttam ereje teljében, egészséges férfiúként, láttam, mint pofozzák egymást Russal és láttam... sokmindent láttam. Dolgokat, amiket rajtam kívül kevesen.
Néma csendben figyeltek rá. Szavai nyomán a múlt árnyai kísértették őket, a történelem egy apró szelete elevenedett meg előttük.
- Ha mind beledöglünk is ebbe a csatába, az is semmiség az Ő áldozatához képest. Naponta nagyobb áldozatot hoz, mint ezernyi halálunk jelentene. És ezért tartozunk neki annyival, hogy nem dödlünk meg. Sőt! Szétkergetjük ezeket a mocskokat, akárcsak Russ tenné!
Vérszagtól megveszett farkasfalkaként vonítottak fel a gárdisták s csak akkor némultak el, mikor egy felderítő érkezett lélekszakadva. Egyenesen a tűz mellett álló alakhoz futott, majd lihegve elmart egy kancsót egyik társától s mohón vedelni kezdett. A vén pap intésére hagyta csak abba az ivást.
- Az orkok megindultak, Björn.
A monstrum ((dreadnought)) imbolyogva, némán állt néhány hosszú pillanatig.
- No, gyermekeim, akkor ahogy megbeszéltük. Aztán úgy vigyázzatok, hogy aki ezernél kevesebbet vág le, azt elfenekelem. – rosszindulatú kacajt hallatva lengette meg bal karját, majd öles léptekkel eldübörgött.
Az egyik gárdista nagyot nyögve pislantott a rúnapapra.
- Ugye csak viccelt?
Amaz gonoszul vigyorogva kacsintott vissza.
- Ha nem iparkodsz, megtudod, miért rettegik az öklét. Na lódulj, ne kelljen könyörögni!
PS: Björn-ről egy kép: http://www.coolminiornot.com/76029
Az újoncAug. 06. (Terra), helyi idő : 21:01Megérkeztünk az Arumshah felszínére. Száraz forróság volt az első benyomásom és azóta sem sikerült újakat szereznem a meleg miatt. Elgyengít a napfény. Éjszaka meg meg kell fagyni. Már senki nem nevet az öreg Haroldon, aki extra ruháért egy rekesz pálinkát adott a hadtáposnak. Rákérdeztem: nem egyszer harcolt már sivatagos bolygónkon. Szólhatott volna. A standard sivatagi felszerelés alig véd. Joachim őrmester nem sokat árult el a küldetésünkről, csak annyit, hogy mentőexpedícióról van szó. De kiket kell menteni? És mitől?
,,A nagykönyv szerint."
Mintha a 'nagykönyv' mondana bármit is erről a homoktengerről.
Aug. 08. (Terra), helyi idő : 21:14Az őrmester egyre feszültebb, mintha támadástól tartana. A hadnagyon nem látszik semmi, mintha a sebhelyei kiölték volna belőle az érzelmeket. Mégis egyre többször látom, hogy az oldalfegyverét babrálja. Nem hiszem, hogy egyszerű mentésről lenne szó. Vagy ha mégis, minimum ork kondérból kell kirángatni a szerencsétleneket.
Aug. 09. (Terra), helyi idő : 04:57Az őrmester alaposan leteremtette Roberts közlegényt. A fiú állítólag valami zöld fényt látott keleten, de a felderítők órák alatt sem találtak semmit. Az egész csapat kialvatlan, hála Robertsnek, de kétlem, hogy képzelődött volna. Mi az istent keresünk mi itt?
Aug. 09. (Terra), helyi idő : 16:21Roncsok. Vagy kéttucatnyi roncsot találtink szétszórva több mérföldön. Némelyik mellett az utasokra is ráleltünk. Illetve a csontjaikra. Kész halálbolygónak tűnik ez a hely. Joachim őrmester kiadta parancsba, hogy vizsgáljuk át a roncsokat és ha az Adeptus Mechanicusra utaló jelet találunk, azonnal jelentsük. Legalább tudjuk, mit is ekresünk valójában. Illetve sejtjük. A roncsok fele a gépmágusoké, de mind legalább tíz éve itt heverhet. Tovább haladunk észak felé.
Aug. 09. (Terra), helyi idő : 17:49A hadnagy harckészültséget rendelt el. Északon gúlaszerű építményt jelentettek a felderítők és épnek tűnő kompokat. Valami nincs rendjén. Nem szeretnék itt átesni a tűzkeresztségen.
Aug. 13. (Terra), helyi idő: 14:03Dögvész az Adeptusba! A század fele odalett, Joachim őrmester halott. Négy napja behatoltunk a gúlákba, és megtaláltuk az adeptus expedíciójának maradékát, friss csontokat – és valami mást. Valami robotszerű csontvázak, olyan fegyverekkel, amik rtétegenként hámozzák meg az embert és nincs, ami megállítaná őket. Mire egyet leszedünk, hármunkkal végeznek ráadásul képtelenség megsemmisíteni őket, mert megjavítják magukat. Egyedül Noah kapott egyet szét végleg, legalábbis diónyi darabokra robbantotta, mikor begyömöszölt egy gránátot a bordái közé. Császárom.. én képtelen lettem volna rá letépett lábakkal.
Nbapok óta menekülünk, hátha megússzuk. A hadnagyon most először látok érzelmet, de ez nem nyugtat meg. Fél, akrácsak a többiek.
Roberts szalad vissza előlről. A hadnagy felderítőt csinált belőle. Mit akarhat vajon? Kiabál. Rossz érzKörbevettek nincs menekvés. Császráom légy velem
<El akarja menteni a dokumentumot?>
<Akku lemerül>
<Akku lemerül>
<Akku lemerül>
A mágusIdeges. Feszült. Fel s alá járkál, a gyerekek nyugtalanok miatta. Nyüszítve kotródnak előle, pedig nem bántaná őket, de nem ám. Ok nélkül soha. Ahhpz túlságosan fél az atyjuktól. Fél az öreg Pátriárkától, a kegyes családfőtől. Mind félnek tőle, ahogy gyermek féli az atyja szigorát. Mégis odaadó szeretettel csüngenek rajta, ahogy ő is mindannyiójukat szereti.
Ő ennek ellenére ideges. Nyugtalanító híreket hozott néhány gyermek. Az emberek gyanakodnak. Sejtenek. Félnek.
Tudnak.Ő menne innen. Folyton ágál, menjenek máshová. Költözzenek el, míg nem késő. Ugyan... erősek, nagyon erősek lettek. Minden városban ott vannak, ami számít, mindehol érvényesül az akaratuk. Erősek és sokan vannak.
Miért mennének el? Övék a világ – míg a világ nem tud róluk.
Hangos visítással rohan atyja felé az egyik négykarú kölyök. Nem a rúgás helye fáj neki, a rémület hajtja mind messzebb a mágustól. Pedig ő csak elmondta, mit látott. Elmondta, amiért életét kockáztatta. Fut, menekül, bújik a vén családfő oldalához. Amaz lomhán megsimogatja egyik hatalmas mancsával s egy megrovó gondolatot sugároz az
ember felé. Skarlát gondolathullám válaszol rögvest.
Jönnek, ahogy tartottam tőle. Gárdisták! Felfedeztek minket és most jönnek megölni!
Jöjjenek csak. Erősek vagyunk. Sokan vagyunk.Még soha nem láttál gárdistát! Ezek nem egyszerű emberek, nem puszta pré..
Zihálva rogy térdre. A gyerekek lekushadnak, ahogy atyjuk résnyire nyitja szemeit. Rút ajkai szólásra nyílnak – eksztázis a családnak. Az ő nyelvükön szól; az ő nyelvükön sziszeg.
- Maradunk.
Lehunyja szemét és gondolatban is megismétli, hogy mindenki hallja, azok is, akik messze voltak. Maradni fognak.
A mágus nyüszít és sír, miközben a földön vergődik. Szája sarkából habos nyálpatak csorog.
Robajlás, szitáló por, amint leomlik a földalatti barlang fala. Szürke, órmótlan alak lép be s hőköl hátra döbbenten. Társat is kap, nem egyet. Egyikük vádlón szegezi ujját a Pátriárkára, hangja haragos vakkantás.
- Ez nem démon.
Az csak mosolyog – egek, rútabb látvány nem létezhet! – s kinyúl elméjével a vádló ujj gazdájáért. Döbbenten nyílnak fel szemei. Amaz ellenáll. Nem elég, hogy erre vetemedik, de támad is! Lagymatag próbálkozás, ereje nem árthat, de mégis – támadás!
A por elül, menekül a tucatnyi szürke alak elől. Szín csak díszes címerpajzsaikon s arany karszalagjaikon ásít. Az első belépő mellkasán óarany betűk: Chamber Militant. Alatta cirádás 666-os. Lándzsák szegeződnek előre, élükön reszketeg, minden anyagot felőrlő energia éledezik. Egy gondolot gyűrűzik az elsőtől a többiek felé.
- Levágjuk őket, majd tovább haladunk a démoni jelenlét felé. Beliál testvér, értesítsd a Sanctumot!
Mélyről jövő mordulással, lomhán mozdul a Pátriárka, rikoltva rohamoz a génorzók siserehada, zokogva kuporodik össze a mágus s kacagva lengetik fegyvereiket a szürke óriások.
A család marad, ahogy atyjuk mondta.
Hiszen a holtak ritkán vándorolnak.
Nem tul nagy magabiztossag barmit is magunkenak hinni?
Nem tul nagy pofatlansag barkitol barmit elvarni?
Az elettol kapott pofonok sem elegek.
Hat mi eleg neked ontelt ember?
jo lett
tetszik :szemuveges: (nem mintha bármit is nyomna a latba a véleményem...)
[cinizmus]de mindenki csak azokat a szegény okos embereket kritizálja :ejj: van elég bajuk igyis :p[/cinizmus]
s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot
Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...
Quote from: HVp213 on 2006-09-09, 02:42:58
jo lett
tetszik :szemuveges: (nem mintha bármit is nyomna a latba a véleményem...)
nehidd :) kitudja...akar sokat is nyomhat :redface:
Quote[cinizmus]de mindenki csak azokat a szegény okos embereket kritizálja :ejj: van elég bajuk igyis :p[/cinizmus]
nahja...de az allatokat nem kritizalhatom...
mutass egy masik emberhez hasonlatos lenyt..mely kepes a gondolkdasra...raadasul ezt nem a legjobban hasznalja fel...
"van eleg bajuk igyis" kerlek...ez nem kifogas...nem ment fel a tenyek alol :)
Quotes ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot
Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...
nem tudom szabad e ilyet.
Szolj ha ezzel megsertelek.
De krealtam egy halvany valaszt...szolj ha baj s kitorlom:
Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.
Quote from: Fénymarék on 2006-09-11, 15:12:45
Quote from: HVp213 on 2006-09-09, 02:42:58
jo lett
tetszik :szemuveges: (nem mintha bármit is nyomna a latba a véleményem...)
nehidd :) kitudja...akar sokat is nyomhat :redface:
áh...
Quote from: Fénymarék on 2006-09-11, 15:12:45
Quote[cinizmus]de mindenki csak azokat a szegény okos embereket kritizálja :ejj: van elég bajuk igyis :p[/cinizmus]
nahja...de az allatokat nem kritizalhatom...
mutass egy masik emberhez hasonlatos lenyt..mely kepes a gondolkdasra...raadasul ezt nem a legjobban hasznalja fel..."van eleg bajuk igyis" kerlek...ez nem kifogas...nem ment fel a tenyek alol :)
kritizálhatod... s ök még megse fognak sértödni :p
"több dolog van földöns égen mint h az ember el tudná képzelni" szal én nem tudok mutatni de biztos van még ilyen lény :D
nemis kifogás hanem egy ok arra h hülyék lehessünk :szemuveges:
mindenkinek vannak "hibái" vagy elfogadod vagy nem ez már viszont rajtad mulik (de asszen kicsit elkanyarodtam :_off:-ba :redface:)
Quote from: Fénymarék on 2006-09-11, 15:12:45
Quotes ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot
Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...
nem tudom szabad e ilyet.
Szolj ha ezzel megsertelek.
De krealtam egy halvany valaszt...szolj ha baj s kitorlom:
Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.
igy kiforgatni a "jo"kis depis versemet :ejj:
:p
amugy meg dehogy törlöd... ;)
Quote from: HVp213 on 2006-09-11, 16:58:04
Quote from: Fénymarék on 2006-09-11, 15:12:45
Quotes ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot
Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...
nem tudom szabad e ilyet.
Szolj ha ezzel megsertelek.
De krealtam egy halvany valaszt...szolj ha baj s kitorlom:
Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.
igy kiforgatni a "jo"kis depis versemet :ejj:
:p
amugy meg dehogy törlöd... ;)
nem a kiforgatas volt a cel ;)
nem volt egyertelmu a versed igy csak puhatolozva tudtam valaszt irni :P
lehet h egy kicsit el :_off: ositottukvezertvelnezest
de muszaj volt :redface:
Valasz vers? kaphatok?:)
persze depiset am...;)
ez még nem a vers... ^^'
[spoiler=ha vki elkezdi olvasni, olvassa végig]Michel az ágyon fekszik lenge hálóingében, mellyen az ágy körül lévő gyertyák fénye játszik, mintha kicsiny madarak fogócskázását látnánk. Lassan felül, majd apró kezével hátrasimítja hosszú gesztenye barna haját. E közbe James meredten néz az ágy mellett, mint aki angyalt lát épp az égből alászállni. Szája nem nyílik, de szívverése, mely már szinte szabad füllel is hallatóvá vált, egyre hevesebben ver jelezve izgatottságát. Michel óvatosan saját vállához emeli kezét majd egy kecses mozdulattal megszabadul lenge öltözetétől, amit ezután az ágyra ejt. A következő pillanatban a kis kéz egy flakont szorít, mely illatos olajat rejt. Kecsesen magára locsolja, majd elkezdi egész testén elkenni. James nem bír már magával, s lehajol, megszorítja a nedves testet, mely hidegnek szinte már jegesnek érez! Felemelkedik, mikor is Michel megszólal:
- Tedd már le azt a qrva sört!!![/spoiler]
Vili te beteg! :lol: :cool: :whoah:
Quote from: Ramiz on 2006-09-11, 23:29:57
Vili te beteg! :lol: :cool: :whoah:
pont most akartam irni h neked és raggienek szeretném felajánlani de gyorsabb voltál -____-'
jahamugy kössz a dicsérö szót :merci:
Quote from: HVp213 on 2006-09-11, 23:28:32
ez még nem a vers... ^^'
[spoiler=ha vki elkezdi olvasni, olvassa végig]Michel az ágyon fekszik lenge hálóingében, mellyen az ágy körül lévő gyertyák fénye játszik, mintha kicsiny madarak fogócskázását látnánk. Lassan felül, majd apró kezével hátrasimítja hosszú gesztenye barna haját. E közbe James meredten néz az ágy mellett, mint aki angyalt lát épp az égből alászállni. Szája nem nyílik, de szívverése, mely már szinte szabad füllel is hallatóvá vált, egyre hevesebben ver jelezve izgatottságát. Michel óvatosan saját vállához emeli kezét majd egy kecses mozdulattal megszabadul lenge öltözetétől, amit ezután az ágyra ejt. A következő pillanatban a kis kéz egy flakont szorít, mely illatos olajat rejt. Kecsesen magára locsolja, majd elkezdi egész testén elkenni. James nem bír már magával, s lehajol, megszorítja a nedves testet, mely hidegnek szinte már jegesnek érez! Felemelkedik, mikor is Michel megszólal:
- Tedd már le azt a qrva sört!!![/spoiler]
hehe :lol:
Quote from: HVp213 on 2006-09-11, 23:28:32
ez még nem a vers... ^^'
ejnye bejnye.... :ejnye:
Én viszont tegnap ismét tollat ragadtam....pedig már azthittem tobbet nem leszek képes írni.
Az álom
Már nagyon rég vágyom erre. Erre. Tollat ragadni és leírni kavargó gondolataim egy részét.
Álmomban látni véltem egy képet. Vágyálmom nem sugallt nehéz dolgokat, egyszerűséget annál inkább. Szomorú lelkem áhitattal itta e víziót, eme elillanó képsorozatot.
Minden gond, fájó gondolat nélkül sétáltam. Mezitláb lépdeltem a kissé nedves füvön. Jól esett hűvös érintése.
Libbentem a zöldellő réten, éreztem ahogy a lágy szellő simogatóan végighalad testemen. Lenge, enyhén áttetsző ruha fodrozódott rajtam. Nem éreztem köteléket, szabad lehettem. Hirtelen belekapott a szél a hajamba, éreztem ahogy végigrohan arcomon, nyakamon átható gyorsasága. Hallani véltem ahogy a fűszálak duruzsoltak, nem félték emberi közelségem, minden nyitott volt előttem.
Lassú folyó csordogált mellettem, gyengéden csiszolta simává az apró s a nagyobb köveket.
Odaléptem a mederhez, beletettem áttetsző vízébe kezem, éreztem ahogy kissé lehűti.
Megcsillant valami a felszínén, csillogó ezüstpikkelyek, fickándozó játékos halacskák. "Milyen szabadok."
Felálltam, elindultam egy ősöregnek tűnő, terebélyes fához. "Milyen bölcs." Megérintettem érdes, száraz kérgét, éreztem ahogy a lassú, mefontolt élet csordogál benne.
Napsütéses idő volt, békességgel tölött el a napsugarak meleg, baráti érintése.
Két pacsirta felröppent a magasba, egymást etették. "Milyen szeretőek."
Elmosolyodtam, már régóta vágytam egyfajta békességet.
Leültem a puha fűre, feltekintettem az égre, láttam ahogy a felhők lassan, egymás után ballagnak.
Ledőltem, egész testemmel éreztem a füvet, a föld egyenetlenségét, egy-egy kavicsot.
Sokáig néztem így az eget, hallgattam a füvet, éreztem a napsugarak érintését. Első alkalommal békéltem meg magammal, néztem könnyeden a világra, először szerettem igazán.
Elaludtam.
Quote from: Fénymarék on 2006-09-11, 15:12:45
Quote from: HVp213 on 2006-09-09, 02:42:58
s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot
Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...
Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.
megkésve ámde törve nem
jelentkezem a "versemmel" :p
nah sikerült végre megcsinálni uh mégse jár a fagyi :angyali: (
nahjo max fél gomdoc a késésért)
Mondod, hogy szíved kavarog…
Kezedben mégis kés forog?
Nem hallgattam eszemre csak lelkemre.
Mely most is épp hazudni készül nekem.
De csak megtorponva várom,
Hogy mikor jön újabb álom…
Quote from: HVp213 on 2006-09-21, 02:28:28
Quote from: Fénymarék on 2006-09-11, 15:12:45
Quote from: HVp213 on 2006-09-09, 02:42:58
s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot
Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...
Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.
megkésve ámde törve nem
jelentkezem a "versemmel" :p
nah sikerült végre megcsinálni uh mégse jár a fagyi :angyali: (nahjo max fél gomdoc a késésért)
Mondod, hogy szíved kavarog...
Kezedben mégis kés forog?
Nem hallgattam eszemre csak lelkemre.
Mely most is épp hazudni készül nekem.
De csak megtorponva várom,
Hogy mikor jön újabb álom...
Szívem s lelkem kavargása
Nem lehet ok más bántására
Bölcsen tetted hogy nem eszed figyelted
Nem hazudik, őszintébb mint hiheted
Nem szándékosan bántom
Kit szeretni minden álmom.
Quote from: Fénymarék on 2006-09-26, 18:37:50
Quote from: HVp213 on 2006-09-21, 02:28:28
Quote from: Fénymarék on 2006-09-11, 15:12:45
Quote from: HVp213 on 2006-09-09, 02:42:58
s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot
Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...
Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.
Mondod, hogy szíved kavarog...
Kezedben mégis kés forog?
Nem hallgattam eszemre csak lelkemre.
Mely most is épp hazudni készül nekem.
De csak megtorponva várom,
Hogy mikor jön újabb álom...
Szívem s lelkem kavargása
Nem lehet ok más bántására
Bölcsen tetted hogy nem eszed figyelted
Nem hazudik, őszintébb mint hiheted
Nem szándékosan bántom
Kit szeretni minden álmom.
"Bántom őt, mer bántani vágyom"
Mondja mikor rátalálok.
Őszinteség? Szó melyet nem ismert soha!
Szívemet keselyűknek vetette oda...
Álom az csak nem valóság,
Késed azóta méllyen jár!
Ti vajon miért nem jártok? :D :ejnye: Nagy az összhang, nagy az összhang. :Kiraly:
Késed mélyen jár a kenyérben
Vastag szeletet vágsz le éppen
Hiszen van finom zsír is bőven
De minő bánat! minő szégyen!
Ez nem a valóság, ez csak álom!
Ébren a zsírt sehol sem találom!
nyilik a sör, és pezsegve száll
szádhoz is teszed
észre sem veszed
májad már rég, az üvegben jár
a barátnőd vár
te kábultan hánysz
nem tudod mé', de iszol még rá
az újabb üveg
kezedben remeg
boldogan már, most tovább is állsz
Tenyeredbe simul a hűs sörösüveg
És elfelejted minden bajod
Nem bánod már a holnapot
Most végre valaki törődik veled
Ellazulhatsz, pihenhetsz
Poharadba sört tölthetsz
Végre szénsavtól püffedhet beled
Alkoholtól forrhat véred
Ihatsz addig, amíg kéred
Barátnőd úgysincs, nem is lesz neked
Otthon csak a hideg ágy vár
Ne menj haza, amíg bírsz, igyál...
Mert mit vágyok magam sem találom.
Keresem álmom s benned látom.
Mégis késem beléd mártom.
Legnagyobb szenvedések mellett.
Intek búcsút örökre neked.
S félem jövőm Te nélküled.
Ismertem egyszer múltamban.
A szót mely őszinteséget sugall.
De visszaélt vele, s kinevetett.
Hogy legyek őszinte, ha félnem kell?
Örök nyomott hagytál bennem.
Sóhajtva bocsánatodat kérem.
Rekviem
Romszínház mélyén
kopott no-maszkba bújt szú
percegi dalát.
Óvnod kellett volna engem.
És nem a kaszásnak vetned!
Jövöd ingatag, míg szívem már halgatag!
Nem értem miért, de nincs bennem harag.
Lépj túl rajtam, új álmot várva!
Megtalálod majd az igaz társat.
Kérésed elfogadom tőled
Miközben énis elrévedek
És értem már, hogy gonosz voltam veled.
Bocsántodért nekem kell esedeznem!
De őszinteséged ne bándd.
Csak azt, ha van akinek árt!
Óvtalak tőle, óvtalak mindig.
Érted éltem egészen a sírig.
Nem a kaszás bántott én voltam a rossz.
Szándéktalanul fájdalmat okozok.
Én nem bánom csak félem.
S remegve eltemettem.
Nem várok másra soha már.
Te voltál az kit szívem vár.
Nem láttad sosem, elnéztél messzire.
Nem értettél engem, pedig szeretlek.
Érted él szívem örökre
Mégis elküldtél messzire.
Óltalmad nagyra értékelem.
S tudom jót akartál nekem.
Hiába probáltuk meg újra és újra!
Talán a sors az, mi közénk a port rúgta.
Ne félj semmit többé soha!
Sírom fölött lépjél tova!
Vártál már rám bőven eleget.
Nem érdemlem meg hűségedet!
Vakon jártam keltem, feléd is rég néztem.
De szeretsz és szeretlek most már mindörökre!
Ezért boldog szivvel várva:
Hogy e sor versünket zárja!
akkor lezártuk?
ahogy gondolod...
Az élet márcsak ilyen (iddqd)
Az életben nincs Tuturial,
vagy akár egy kezdő pálya.
Mihelyst te is megjöttél már,
rögtön a mély vízbe vágnak.
Quote from: HVp213 on 2006-10-09, 20:40:30
ahogy gondolod...
Az élet márcsak ilyen (iddqd)
Az életben nincs Tuturial,
vagy akár egy kezdő pálya.
Mihelyst te is megjöttél már,
rögtön a mély vízbe vágnak.
ezt elfelejtettem mondani pmben--->nem tutorial?
:P
Quote from: Fénymarék on 2006-10-10, 10:48:06
Quote from: HVp213 on 2006-10-09, 20:40:30
ahogy gondolod...
Az élet márcsak ilyen (iddqd)
Az életben nincs Tuturial,
vagy akár egy kezdő pálya.
Mihelyst te is megjöttél már,
rögtön a mély vízbe vágnak.
ezt elfelejtettem mondani pmben--->nem tutorial?
:P
nem!
Quote from: HVp213 on 2006-10-10, 11:00:14
Quote from: Fénymarék on 2006-10-10, 10:48:06
Quote from: HVp213 on 2006-10-09, 20:40:30
ahogy gondolod...
Az élet márcsak ilyen (iddqd)
Az életben nincs Tuturial,
vagy akár egy kezdő pálya.
Mihelyst te is megjöttél már,
rögtön a mély vízbe vágnak.
ezt elfelejtettem mondani pmben--->nem tutorial?
:P
nem!
jójó
/me lehajtja a fejét...
akkor tévedtem :P
Semmi baj, jó ez így.
Ha sokat mondom, elhiszem.
Nem tudtam mit tegyek,
Nem tudtam mit..
Semmi baj, jó ez így.
Minden gondom elfelejtem,
Úgy érzem tanultam valamit.
Ha sokat mondom, elhiszem.
Semmi baj, jó ez így.
Többé már nem érdekel,
Elmúlt, ködbevész.
Ha sokat mondom, elhiszem
"Ha sokat mondom, elhiszem."
Ha sokat mondom, elhiszem.
Ha sokat mondom elhiszed.
Ha sokat mondom elviszed.
Ha sokat mondom...
(Tadaima)
Angyal
Szárnyalni mámorosan
Könnycsepptől áldottan
Körbevesz a fényrengeteg.
Mosoly övezi életed.
Hiszed hogy ez valóság.
Érzed létezik jóság.
Nem látod a sötétséget.
Mely majd téged is ellep.
Fehér szárnyad védve övez.
Egészséges rajta örvendj.
Tollpihe száll a légben.
Szétfoszlik a reményben.
Kemény áldás létezik lám.
Tiszta szíved elbírja tán.
De majd eljön az ember.
Aki csak rombolni mer.
Bízva megfogod kezét.
Röptödben tovább vinnéd.
Összemosolyogtok aznap.
Összeborzongtok majd holnap.
Borzongásod nem egyéb.
Szíved játéka, ne félj.
Bármit is súg józan eszed.
Vágyva álmodat követed.
Botor hiba árva lélek.
Embernek adni életed.
Szárnyad sártól nehezül.
És az ember menekül.
Nem szeretett az sohasem.
Lásd hogy könnyedén tovament.
Örökre? Nem él neki.
Pillanatnak létezik.
Egyre nehezebb repted.
Könny terheli lelked.
Nem próbálsz már fent maradni.
nincs értelme, csak zuhanni.
Sárba fekszel, metröten.
Szárnyaid már betegek.
Nincs már miért örvendened.
Lelked sötétben csillant meg.
Tőled Nekem
Ádáz csata dúl lelkemben
Toll és papirusz kezemben
De a számra nem jön ihlet
Múzsám ki kötelékbe verve
Sorsát féltve zokogja el
Ám az élet rá nem felel
Gonoszul játszik még vele
S szárnyát féltékenyen tépte,
Rúgta még a porba fekve
Láncok húzzák őt a földre
Szakadjon az átok végleg
Hadd szálljon ő újra végre
Quote from: Fénymarék on 2006-10-26, 19:39:20
Sárba fekszel, metröten.
Szárnyaid már betegek.
Nincs már miért örvendened.
Lelked sötétben csillant meg.
megtörten? ^^
Amúgy tetszik a vers. Viszont mindig szomorú verseket látok itt. Why?
Emberek kiadhatna'tok ezeket, nagyon sze'pek.
Mondjuk, igaz addig marad,
Mi'g rejtve o:rzik vastag falak.
Vagy me'gse adja'tok ki de aze;rt i'gy tova'bb :jee:
Király a dadaista versed, INKA! :D
Quote from: Yakumo on 2006-10-27, 00:55:47
Quote from: Fénymarék on 2006-10-26, 19:39:20
Sárba fekszel, metröten.
Szárnyaid már betegek.
Nincs már miért örvendened.
Lelked sötétben csillant meg.
megtörten? ^^
Amúgy tetszik a vers. Viszont mindig szomorú verseket látok itt. Why?
hm igen kis elírás, de megszokhattad már tőlem :P
mert ezt adja az ég....majd ha nevetni támad kevem kapsz boldog verset is :P :)
Inka :) erre mit lehet mondani? én nem adnám ki, mert sztem nem olyan jók :) esetleg majd Vili :D
Vili se
márcsak ezé sem:
"milyen sors való egy versnek?
fiók való annak felejtés
mert csak fájdalom az és kétség
nincs benn egy szemernyi megértés"
Quote from: HVp213 on 2006-10-30, 13:31:05
Vili se
márcsak ezé sem:
"milyen sors való egy versnek?
fiók való annak felejtés
mert csak fájdalom az és kétség
nincs benn egy szemernyi megértés"
Irodalom tanárom mondta vala h önmagunktól nem idézünk :P
ezzel a versel búcsúzom, aztán mappa lesz a sorsa...
Vihar
Könyörgök halld szavam
Szerelmet élj ha van
Érzések árja hajt
Szívem hát megszakad
Eloltom hát ha van
Érzések árja hajt
Kavalkád számtalan
Hallod hát halk szavam
Eloltom hát ha van
Életem kínja hajt.
Könnyem van számtalan
Az üveg portalan.
Életem kínja hajt
S portalanul csillan
Áttetsző üvegfal
És lelkembe láthatsz
Odadnám önmagam
S portalanul csillan
Halovány jövőm van
Sötétségbe zártan.
De reményem marad.
Odadnám önmagam
Lelkem tán itt ragad
Lényem talán kitart.
Messzeségbe nézek.
Testemben remegek.
Mereven figyelek
Ésmindent megjegyzek.
És mindent megjegyzek
Így mindent bevések
Lenyomat szívemben
Pezsegjen véremben
Lenyomat szívemben
Gondolatom libben
Tovaszáll sebtében
megtorpan szerényen.
Tovaszáll sebtében
Akárcsak az élet
Tétovázz hát ha nem
Vagy dobd el félelmed
Tétovázz hát ha nem
S gondolkodhatsz ezen.
Időd lesz reményed
És ezzel veszítesz
És ezzel veszítesz
Hát ne gondolj érezz
Érezz míg teheted
Kövesd balga szíved
Kövesd balga szíved
ezzel talán nyerhetsz
Szerelmet élj ha van
Könyörgök halld szavam.
Rábeszélés hatására íme egyik régebbi írásom:
A Vörös őrző
Vörös lángok csapnak fel az égig,
Felemészti, ki közelébe mer lépni.
Dübörgés hallik a távolból,
Izzó paripák vágtatnak a halálból.
Kettéhasad a föld s az ég,
Eljött ím az ítéletért.
Beteljesíti a próféciákat,
Mert nincs már itt maradása.
Megtöri a bűnös lelkét,
Eltörli a hazug elmét.
Ordítva fut a gyáva hitetlen,
De számára már nincs értelme.
Utolérik hazug vágyaik,
Összeroppantják bűnös álmaik.
Gyötrő tetteik visszahullnak rájuk,
Csillagpor szórja lényükre az átkot.
Nem lesz többé sötét ármány,
Mely megölné a büszke Sárkányt.
/sk/
Fekete könnyek,
Szemedbõl jönnek,
Elnyel a sötét éj,
Nincs már több remény.
Elnyel a mélység,
Nem vár a kékség,
Lehunyom szemem,
Végleg elvesztem.
Leránt az örvény,
Ilyen a törvény,
Elveszek benned,
Elnyel tekinteted.
Depressziós korszakomból íródott versem (kb. 1 éves lehet):
A bánat folyója
Eltűnt a síró folyó szálló ihlete,
Vele folyt a sziromnak tüzes szerelme.
A rózsa szirmait árulás tépte le,
A piszkos munkát közöny tőre végezte.
Létezett egy mesevilág az észben egykoron,
Melyet mára belepett a hamu és a korom.
Dobbant a szív hozzá méltó alázatért,
Melynek legmélyét végül gyalázat ért.
Izzó ölelésről szólt a dicső mese,
Szerelmes volt egymásnak szerelmese.
Életcél volt akkoriban becsület s megértés,
Mennydörgésként érkezett a szívszorító sértés.
A szellő simogatva vitte hátán a világot,
Oly lágyan, melyet szem addig nem látott.
Durva esőcsepp taszította földre a virágot.
S a távoli hídon egy vak idegen kiáltott.
Elveszett szerelméről szólt bánatos sírása,
De csupán a csendet érdekelte szomorú hívása.
A folyó gyorsabban menekült a tavaknál,
A csend hangosabbnak bizonyult a szavaknál.
A lélek könyvéből egy aranyoldal kiszakadt,
A túlzott nyomástól a magányos híd beszakadt.
Gyönyörűséges volt a rózsa szirom-hajója,
Mégis végleg elvitte a bánat folyója.
Még mielőtt elveszne a topic, íme egy remekmű:
És ő vérben forgó szemeivel
Úgy bámult rám akkor
Mint éhes marha a legelőre
Reggel korán hatkor.
Quote from: Bruce on 2006-11-30, 00:29:19
Még mielőtt elveszne a topic, íme egy remekmű:
És ő vérben forgó szemeivel
Úgy bámult rám akkor
Mint éhes marha a legelőre
Reggel korán hatkor.
Ez zseniális! :Kiraly:
Quote from: Bruce on 2006-11-30, 00:29:19
Még mielőtt elveszne a topic, íme egy remekmű:
És ő vérben forgó szemeivel
Úgy bámult rám akkor
Mint éhes marha a legelőre
Reggel korán hatkor.
Valahonnan ismerős...hmm.... :confused:
Saját 4soros versfélém elég régről:
Mámorító hatalom,
sok vele a bajom,
de lesz még alkalom,
mikor a talpamat az arcába rakom.
pisz :angyali:
Vers arra az esetre, ha elegünk van abból,
hogy senkinek se kellünk,
mindenki csak a szakítások kellemetlen emlékeiről beszél,
meg arról, hogy most nem tudna belevágni egy hosszú távú kapcsolatba,
közben boldogan rühellik a pofánkat,
és mégis azt várják tőlünk,
hogy érzelmi húrokat pengessünk,
ha már közeledni merünk hozzájuk.
A lány visszafele nyál
Örülnék, ha békén hagynyál.
Elhiszem, hogy jó dolog a szerelem
De inkább csak feküdj le velem.
Őszinte és tömör. Az eléfűzött magyarázat nélkül is egyértelmű, mit akar jelenteni. *sigh*
De hátha valaki félreérti, és egy lekezelős/beszólós/hímsoviniszta versnek tartja. :) De örülök, hogy egyből értetted. :tezsvir: :D
Van előéletem, ami miatt nem nehéz dekódolni az keserűséget belőle :angyali:.
Hiú remények, gyermeteg álmok,
Sötétben lobogó gyűszűnyi lángok.
Lekuporodom, halk fényüket ámulom,
Álmaim emlékét magamhoz karolom.
Na ez annyira de annyira egy Taxidermia-képsort idéz, hogy csuhaj... :D Nézzétek meg... :D
edit: hogy jön a priusz a nőügyekhez? Vagy nem akarom tudni? :muhahah:
Quote from: Ramiz on 2006-11-30, 01:57:26
Na ez annyira de annyira egy Taxidermia-képsort idéz, hogy csuhaj... :D Nézzétek meg... :D
edit: hogy jön a priusz a nőügyekhez? Vagy nem akarom tudni? :muhahah:
Taxidermia, majd ha a lightos dolgokkal végeztemX)
Öhm... nem akarod tudni, hidd el. XD
Kép- és időzavar
Gazdátlan rónin
A börtönben hajolgat
Folyton szappanért.
(Bocs. :__devil:)
Quote from: Ramiz on 2006-11-30, 02:06:25
Kép- és időzavar
Gazdátlan rónin
A börtönben hajolgat
Sikamlós szappanért.
(Bocs. :__devil:)
Mészteajóbúúúúús.... XD
Még jó, hogy manapság a rónin az egyetemre fel nem vett egyedeket is jelöli ^^'.
Szappanért hajol
A fel nem vett diák is
De nincs börtönben.
Agyam kínlódva
próbál riposztot szülni,
de csak vajúdik.
(Amíg a közönség feszülten várja a második menet kezdetét jelző gongot, ha már úgy is ilyen a téma, akkor: )
Az elf férfi az ágyon feküdt, és közben csendben hallgatta a fürdőből felszálló éneket. Már odakintről sürgő-forgó léptek zaja szűrődött be, néha kardcsörgés, vagy egy-egy ork durva röhögése hallatszott. Ha tudnák hogy itt van! A törzsfő lányának a szobájában! S mi több, az ágyában! Szerencsére a zöld bőrű hölgy már mindent jó előre kitervelt.
Hra'fen elmosolyodott. Mit gondolnának a többiek, ha látnák! Egy elf – egy orkkal! Az anyja ott helyben szívrohamot kapna, az apja meg biztos kitagadná... Pedig volt egy csinos menyasszonya, de úgy néz ki, a sors mást tartogatott számára.
A fürdőben lassan elhalt a dal, s a vízcsobogás is egyre csendesebb lett, majd hamarosan feltűnt az ajtóban az ork hölgyemény törölközőbe csavart, eléggé telt alakja. Na igen, a leg-több elfnek felkavarodott volna a gyomra a látványtól. Hra'fen arcáról eltűnt a mosoly, kezén megcsörrentek a láncok. Ő sem volt kivétel...
Vízcsobogás? Vezetékes víz egy ork sátorban? :cool: :__devil:
Quote from: Ramiz on 2006-11-30, 02:16:47
Vízcsobogás? Vezetékes víz egy ork sátorban? :cool: :__devil:
Mér', egy dézsa víz nem tud csobogni, ha egy termetes hölgyemény pancsikál benne a játékkacsájával? :hehe: Halkulhat éppenséggel a víz mennyiségének rohamos csökkenése miatt is ;)
Megihletett a haikupárbaj...
Felkavaró tanka
Langyos majonéz
és mézédes papaya
tejbe reszelve.
A nyugalom messze vész,
garantált a hasmenés.
Quote from: Pirula on 2006-11-30, 02:20:31
Felkavaró tanka
Langyos majonéz
és mézédes papaya
tejbe reszelve.
A nyugalom messze vész,
garantált a hasmenés.
Vers egy lánynakHasad lágy lankáiról
Bor-patak csordogál le
A völgybe lassan.
Eléri a bozótot.
Minden cseppjét felnyalom.
Állatok
-------
Fejemet fogom
ennyi szemérmetlenség
közt szemezgetve.
Mégis vigyor költözött
orcámra miattatok.
A torrent megöli a pornót
Farkamat fogom
Hogy szemérmetlenségek
Között szemezzek.
De aztán elengedem
Mert túl lassú most a net.
Írások topik
Modern trubadúr
Messziföldi versbe bújt
Pajkosságot zeng
Bár formája hibátlan,
Tartalma tréfa csupán.
Ez találó. :cool:
futnék most, ki a világbol
hol nem kell félnem árnyaktol
futnék töled minnél messzeb
vesszen el minden emléked
futnék el csak futnék tovább
hol majd csak a halál vár rám
Unalom
Milyen sötét ma a Hold,
Milyen csendes ma az ég.
Már elmúlt, ami rég volt,
és most nincs, csak semmiség.
Vajon jön valami új?
Vajon jön valami szép?
Olyan üres ez az út,
Talán eljön Ő ma még...
süllyed ez a topic. úgyhogy, egye fene, megosztom veletek egy régebbi csődömet.
(azt hiszem, ez még nem volt. és okkal egyébként.. :haha:)
Igyunk a művészetért!
Nem szeretem, ha részegek az emberek,
nem szeretem, ha isznak
mert ha isznak és részegek lesznek,
hülyeségeket beszélnek és tesznek.
Nem szeretem, ha hülyék az emberek,
nem szeretem, ha gyengék
mert ha hülyék és gyengék akkor,
minden a pohárnál landol.
Ez itt a versem. S hogy mi a baj?
Hogy józanul írtam, s tudom hogy szar!
:D
Hehe... :angyali:
Egyébként meg szabad kérdezni, hogy honnan származik ez az erős ellenérzésed az alkohollal szemben? Valami konkrét emlék vagy csak teoretikus oka van?
Egy optimista kicsengésű szakítóvers:
Az elhervadt virág
Egy kis virág született meg szívemben,
Melyet boldogan adtál nekem.
Elég erősen fürödtem önnön hitemben,
Így ennyit mondhatok neked:
Örülök, hogy megismerhettelek,
Büszke voltam az összefonódó kezekre,
Most már külön égboltokat fürkészünk,
Láthatod, már egyedül is járok.
Bús időkben harsányabban nevet az ember,
A kínt rejt ezzel, mit vállalni nem mer.
Mikor azonban szó nélkül gyöngéden átölelik,
Jégpáncélba fagyott ajtókon át övezik.
Örülök, hogy megismerhettelek,
Mert magányomat elvethettem.
Most már elszakadtunk egymástól,
Égi remény elhagy immár mától.
Annyit mondok: koszönöm!
Már az ígéret is öröm.
Mikor a szél és ég együtt tombolja viharát,
A lehullott virág hátrahagyja illatát.
Egyszeri egyetemista vizsgaidőszak végi kesergője
jövőm olyan, mint egy massza
ez az érzés elég fassza
alkoholt a torkom issza
Ki tudja jövök-e vissza
Lusta voltam ám, b*ssza
meg, ennek levét is issza
torkom meg
Elmegyek most angolhonba
Az egyetemet talonba
Teszem; hogy dőljön a romba
kéne valami nagy bomba
mely szép, aztán pedig ronda
pusztulást hagy, mint egy gomba-
felhőcske
Jövőm nincsen, agyam kába,
A f...szom a bétékába!
Quote from: Shuhants on 2007-01-30, 17:51:19Jövőm nincsen, agyam kába,
A f...szom a bétékába!
Ez a két sor is saját szerzemény?
Tudtommal igen
szerk: legalábbis én még nem találkoztam vele
Quote from: Shuhants on 2007-01-30, 17:58:42
Tudtommal igen
Velős. :haha: Igazi kitűzőre/pólóra való szöveg.
óóó, köszönöm :D
Hehe, a holnapi részegedés alkalmával biztos szállóigévé fog válni...
Talán egy atomnyit szürrealista iromány:
A routerem
Sötét szobában
Nézem routerem
Zöld csillagai
Pislognak szemembe
Műanyag gilisztái
Szállítják bájtaim
Ettől lesz netem
Hű de jó ez nekem!
Műanyag testében
Áramkörök dolgoznak
Mikrocsip szíve
Lüktet lankadatlan
Zöldes NYÁK-ja
Diódák fája
Tranzisztorok erdeje
Elektronfolyam az élete
Sötét szobában
Nézem routerem
Műanyag gilisztái
Adják az életem...
Remek hangulatot adott számomra a mai munkanapom s úgy gondoltam jobb ha inkább kiírom magamból minthogy vkit megnyúzzak :__devil:
[spoiler]Sikítok,mert széttéptél.
Mocskos szavaddal megöltél.
Sárba taszítottál s haldoklom,
Szakadt erőm eltűnni nem hagyom!
A szíved kell...rothadjon...
A lelked kell...pusztuljon...
Arcom s kezem véredben fürdik,
Átok szavam álmaidat űzi!
Nem hagyom,hogy a halál elérjen,
Nem engedem neki,hogy elvigyen.
Túl könnyű menekvés volna az,
Kezem fogja összeroppantani sorsodat!
Hangom lesz a végzeted,
Pillantásom égeti el tested.
A fájdalmat ontom majd rád.
Azt, amit te okoztál!
Szenvedni fogsz örök időkig,
Pokol forró szele marja húsodról a bőrt is.
Könnyező szemed karvalyok étke lesz,
Végtelen kínjaid őre, Én leszek![/spoiler]
uhh... milyen munka ez?
Amúgy grat, jól kiírtad magadból!
Ha boszi lennél, ez egy tökéletes átok lenne szerintem! :D
Kicsit hosszabb mint, amiket szoktatok, de remélem nem offtopic. :)
Olyan december környékén írtam. Nagyon sok elem az akkori mindennapjaimból van merítve. Azt, hogy mi lehet igaz és mi nem, azt a fantáziátokra bízom. ;)
[spoiler=Novella]Téli késő este volt, hazafele tartottam vizsga után. Végre ezen is túl vagyok - gondoltam. Pedíg még nem kevés másik várt rám. A lámpa zöldre váltott. A tömeg elindult át az úttesten, majd egyenesen az aluljáró felé vették az irányt.
Neonfény világított be mindent, a levegő dohos volt és a mozgólépcsőn szemben csak unott arcok. A falra ragasztott reklámokat olvasgattam, de azok monoton mód ismétlődtek egy idő után. Meleg szél kezdett áramlani a lépcső aljáról. Közeledett a metró. Sokan tolakodva próbáltak gyorsabban haladni lefele a lépcsőn, másokat ezzel fel-fel lökve.
Mikor leértem, még mindíg kényelmesen elértem a kocsit. Leültem a sarokba... ritka, hogy ülőhelyet kap az ember ilyenkor, bár örültem neki, nagyon fájt a fejem. Gondoltam alszom egy keveset, volt rá időm. Éppen mikor kezdtem álomba merülni rezgést éreztem a zsebembe. A telefon... csak egyet rezgett - gondoltam csak később nézem meg, biztosan nem lehet olyan fontos. Visszatettem a fülhalgatót, kicsit jobban összehúztam magam, hogy ne fázzak, majd minden elcsendesült.
Milyen jó idelent a levegő... mintha madárcsicsergást hallanék... biztos csak a rádióban valami új reklám. Aztán egyre inkáb melegem lett, kinyitottam a szemem, hogy kigomboljam a kabátot, de ekkor elállt a lélegzetem. Egy zöld mező képe tárult elém! Még mindíg alszom... Fel kéne ébredni. De nem megy. Furcsa egy álom...
Nem messze tőlem egy kristálytiszta patak kanyargott, mellette a parton gyönyörű fűzfák. A kék égen bárányfelhők úsztak és a nap melege mindent elárasztott. Micsoda hely... Lesétáltam a vízhez és legugoltam. Mikor a kezem belemártottam éreztem a hideget, az áramló patak vize gyönyörűen szikrázott a napfényben. Miközben ezt figyeltem egy alakot láttam meg magam mögött a vízben tükröződni. Hirtelen megfordultam és egy feltűnően magas embert pillantottam meg. Szőke haja volt és a fülei... olyan szokatlanok, hegyesek. Meg akartam kérdezni, hogy ki ő, de abban a pillanatban a magasba emelte a kezét amiben egy furcsa botot tartott. Éles nyilalást éreztem a tarkómon, elsötétült minden.
Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen, de mikor felébredtem a lakásunkhoz közeli parkban feküdtem... este van. Még mindíg este... hogy kerülök ide? Nem tudtam a választ... felkeltem, kicsit leporoltam magam és elindultam haza... majd eszembe jutott az a furcsa álom... olyan valóságos volt. Ráadásul, hogyan kerültem a parkba a metrókocsiból? De aztán hamar el is felejtettem, fáradt voltam és már otthon akartam lenni.
--
Az ég szürke volt már hetek óta, már úgy vágytam a napfényre. De aznap sűrű köd ült a városon. Egy barátommal tartottunk hazafelé. Elindultunk a metróhoz. - ...a felsorolt megállók között javítások folynak ezért szíves megértésüket kérjük. - mondta be a hangos miközben lefele tartottunk a megállóba.
Eszembe jutott, hogy ez nem jelent többet a lámpa vibrálásánál, és pár nyugdíjas rémült kérdezősködésénél. De nem bántam, akkor egész különleges hangulata volt a kocsinak. Leértünk a lépcsőn. Ő futott a másik oldalra, mert éppen akkor futott be a szerelvény. Tolakodás, zsivaly, és egy pillanattal később már ki is ürült minden. Nemsokkal később már én is a metrón álltam. Néztem ki az ablakon, az ablakon ahol csak a szürke falat láthattam, amin évtizedes por áll. Néha egy-egy vezetékköteg is elsuhan. Aztán valami mozgóképszerű, újabb modern reklám agyrém. De ez legalább nem hoz frászt az emberre mikor megszólal a megállóban.
Miközben a reklámot próbáltam kivenni, a lámpa villódzott, várható volt. De valami hiányzik... hol a megszokott zsivaj? Semmit nem hallottam. Körbenéztem a vagonban. Egyedül vagyok. Kezdettől csak én voltam itt? Nem tudtam visszaemlékezni. A lámpa megint elaludt egy pillanatra és éreztem, hogy lassul a szerelvény. Folyamatosan lassult, majd megállt. Viszont a megálló még sehol. Leültem, hosszasan vártam, de semmi nem történt. Nem értettem, miért mond a sofőr legalább valamit. Vagy lehet az is elromlott? Miközben ezen gondokodtam egy ismerős alakot láttam elrohanni az ablak mellett. Lehúztam az ablakot és kihajoltam. Sehol senki. Elhagyták volna már az alagutat? Kinyitottam az ajtót és a földre ugrottam. Végígjártam mindent, de minden kocsi üres volt. Valami furcsát éreztem, a levegőben. Olyan szokatlanul friss volt. Becsuktam a szemem és sélyen magamba szívtam. Mintha valami hozzáérne az arcomhoz. Kinyitottam a szemem és a sötét mennyezetről fűzfa ágak lógtak helyenként, majd vízcsobogásra lettem figyelmes. De valahogy nem volt furcsa, teljesen természetesnek tűnt. Ösztönösen elindultam abba az irányba ahonnan a vizet hallottam, onnan mintha valami fény is szűrődott volna. Ahogy mentem, lépéseket hallottam magam mögül. Többször megfordultam, de semmi. A lépéseket még mindíg hallottam, és egyre gyorsabbak voltak, futni kezdtem. Visszaértam az elhagyott szerelvényhez, de még mindíg nem volt sehol senki. Egy pillanatra hátranéztem és a metrókocsikból kiszűrődő fényben megláttam az arcot, az arcot amit már tudtam, hogy honnan ismerős. ...egy álomból. Gyorsabban kezdtem futni, már láttam a peront, mikor a hátom mögött kiáltást hallottam:
- Nem menekülhetsz el az életed elől!
Nem fordultam meg, rohantam tovább, ahogy csak bírtam. Felkapaszkodtam a peronra és akartam tovább futni mikor megláttam, hogy a megálló tele van emberekkel. El akartam mondani, hogy mi történt, de nem jutottam levegőhöz. Ekkor futott be egy szerelvény. Egy szerelvény onnan ahol az előbb még futottam. Emberek szálltak le róla. Pedíg tudom... tudom, hogy pár perce még üres volt.
--
- Vigyázz! - szólt halkan valaki, majd berántott a ház mögötti sikátorba.
Ekkor ott ahol még előbb áltunk egy ember sétált el. Páncélján az utcai lámpások halvány fénye tükröződött, balján egy gondosan megmunkált markolatú kard lógott. Váratlanul megállt és körbenézett. Arcát a sötéttől nem lehetett látni, nem tudhattuk észrevett-e minket. Sóhajtott egyett, majd tovább haladt.
- Huhh, ez közel volt - szólt hozzám az aki az előbb magával rántott. Majd kiosont az utcára és ekkor láttam meg az arcát, szőke és magas, és azok a... már megint ő. De ki ez? Meg akartam kérdezni, hogy ki ő valójában. Nem volt rá időm mert intett hogy mehetek, és valamiért gondolkodás nélkül követtem. Egy ajtóhoz értünk, mikor egy tolvajkulcsot vett elő a zsebéből és elkezdte piszkálni a zárat.
- Figyeld, jön-e valaki! - Körbenéztem, sehol senki. Miért is csinálom én ezt? Behunytam a szemem, de ekkor mintha magamat láttam volna egy pillanatra, magamat kívülről, ahogy a metró ajtajában állok éjszaka. Az utca kihalt. Közelebb léptem, hogy lássam mit csinálok. Az aluljáró ajtaját próbáltam....
- Sikerült, gyere!
Beléptünk egy terembe, az utcai fény halvány derengést kölcsönzött a szobának.
- Miért is vagyunk itt?
- Hogy fisszavegyük azt ami jogosan minket illet! De ezt te is pontosan tudod! Te a pincébe nézz körül, én idefent keresem!
Odamentem a csapóajtóhoz, óvatosan felnyitottam, nehogy valami zajt keltsek vele. Leereszkedtem a létrán, de semmit nem láttam. Ekkor a létra tetejéről egy égő fákját nyujtott le. Ahogy körbenéztem, a fákja lángjánál két párhuzamosan futó lépcsőt találtam lefelé, nem láttam a végét. Elindultam a jobb oldalin lefelé. Ahogy haladtam mintha rajzokat láttam volna a falon, furcsa egymás után monoton ismétlődő rajzokat. Majd hirtelen meleg szél kezdett áramlani a lépcső aljáról, mintha valami közeledne. Mikor leértem fűzfaágak lógtak a sötétbe vesző mennyezetről. Majd megpillantottam az üres metró szerelvényt, és megint... megint a víznek a hangja. Elindultam a hang irányába. Folyamatosan az az érzésem volt, hogy ez már megtörtént egyszer. Egyre hangosabb volt a vízcsobogás, majd fényt pillantottam meg ami egyre jobban közeledett, futni kezdtem. Majd éles nyilalást éreztem a tarkómon. Elsötétült minden.
Homályos alakok... hol vagyok? Még mindíg hallom a patakot. A friss levegőt ahogy magamba szívtam kezdtem magamhoz térni, és a fölém hajoló arc is egyre élesebb lett. Megint ő az!
- Ki vagy te?
- ...nem kicsit kaphattál a fejedre, ha erre sem emlékszel. De legalább semmi bajod. - mondta mosolyogva. - Tegnap este elmentünk, hogy visszaszerezzük a kardot. Emlékszel? - csak helyeslően bólintottam - Ekkor ellépett mellőlem. Én felültem és láttam, hogy megint ott vagyok a patak parton, a zöldelő rét minden felé és a fűzfák. Ekkor pillantottam meg egy feltünően alacsony szakállas öregembert ahogy egy kardot ad annak akivel az előbb beszéltem.
- Látod? Megszerezted! Nélküled nem sikerült volna! - mondta aogy felém fordult, majd az ég felé emelte a kardot aminek a pengéjét valami sejtelmes vörös fény vette körül.
Majd rezgést éreztem a zsebemben. Telefon?[/spoiler]
Quote from: noriko on 2007-02-08, 20:51:29
uhh... milyen munka ez?
Telefonos. Az a fajta amit nem szoktak szeretni az emberek. :redface:
Quote from: Selmo on 2007-02-08, 22:15:16
Telefonos. Az a fajta amit nem szoktak szeretni az emberek. :redface:
Az a fajta, amikor őt zaklatják mások, vagy amikor ő zaklat másokat? Mondjuk egyik verziót sem irigylem!
Fubenalvo: Érdekes kis novella :) Emlékeztetett egy rövid animációs filmre, amit az animáció világnapján adtak a Szimpla kertmoziban. Lássuk csak, melyik része lehet igaz...hmm...amikor épp betörsz valahová? :ejnye:
Legközelebb, majd figyelj az elgépelésekre/helyesírási hibákra. Becsúszott néhány. ;)
Quote from: Selmo on 2007-02-08, 22:15:16
Quote from: noriko on 2007-02-08, 20:51:29
uhh... milyen munka ez?
Telefonos. Az a fajta amit nem szoktak szeretni az emberek. :redface:
Jah de a szükség nagy úr és szabályt bont :frown:
Quote from: Fubenalvo on 2007-02-08, 21:20:09
Kicsit hosszabb mint, amiket szoktatok, de remélem nem offtopic. :)
Olyan december környékén írtam. Nagyon sok elem az akkori mindennapjaimból van merítve. Azt, hogy mi lehet igaz és mi nem, azt a fantáziátokra bízom. ;)
[spoiler=Novella]Téli késő este volt, hazafele tartottam vizsga után. Végre ezen is túl vagyok - gondoltam. Pedíg még nem kevés másik várt rám. A lámpa zöldre váltott. A tömeg elindult át az úttesten, majd egyenesen az aluljáró felé vették az irányt.
Neonfény világított be mindent, a levegő dohos volt és a mozgólépcsőn szemben csak unott arcok. A falra ragasztott reklámokat olvasgattam, de azok monoton mód ismétlődtek egy idő után. Meleg szél kezdett áramlani a lépcső aljáról. Közeledett a metró. Sokan tolakodva próbáltak gyorsabban haladni lefele a lépcsőn, másokat ezzel fel-fel lökve.
Mikor leértem, még mindíg kényelmesen elértem a kocsit. Leültem a sarokba... ritka, hogy ülőhelyet kap az ember ilyenkor, bár örültem neki, nagyon fájt a fejem. Gondoltam alszom egy keveset, volt rá időm. Éppen mikor kezdtem álomba merülni rezgést éreztem a zsebembe. A telefon... csak egyet rezgett - gondoltam csak később nézem meg, biztosan nem lehet olyan fontos. Visszatettem a fülhalgatót, kicsit jobban összehúztam magam, hogy ne fázzak, majd minden elcsendesült.
Milyen jó idelent a levegő... mintha madárcsicsergást hallanék... biztos csak a rádióban valami új reklám. Aztán egyre inkáb melegem lett, kinyitottam a szemem, hogy kigomboljam a kabátot, de ekkor elállt a lélegzetem. Egy zöld mező képe tárult elém! Még mindíg alszom... Fel kéne ébredni. De nem megy. Furcsa egy álom...
Nem messze tőlem egy kristálytiszta patak kanyargott, mellette a parton gyönyörű fűzfák. A kék égen bárányfelhők úsztak és a nap melege mindent elárasztott. Micsoda hely... Lesétáltam a vízhez és legugoltam. Mikor a kezem belemártottam éreztem a hideget, az áramló patak vize gyönyörűen szikrázott a napfényben. Miközben ezt figyeltem egy alakot láttam meg magam mögött a vízben tükröződni. Hirtelen megfordultam és egy feltűnően magas embert pillantottam meg. Szőke haja volt és a fülei... olyan szokatlanok, hegyesek. Meg akartam kérdezni, hogy ki ő, de abban a pillanatban a magasba emelte a kezét amiben egy furcsa botot tartott. Éles nyilalást éreztem a tarkómon, elsötétült minden.
Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen, de mikor felébredtem a lakásunkhoz közeli parkban feküdtem... este van. Még mindíg este... hogy kerülök ide? Nem tudtam a választ... felkeltem, kicsit leporoltam magam és elindultam haza... majd eszembe jutott az a furcsa álom... olyan valóságos volt. Ráadásul, hogyan kerültem a parkba a metrókocsiból? De aztán hamar el is felejtettem, fáradt voltam és már otthon akartam lenni.
--
Az ég szürke volt már hetek óta, már úgy vágytam a napfényre. De aznap sűrű köd ült a városon. Egy barátommal tartottunk hazafelé. Elindultunk a metróhoz. - ...a felsorolt megállók között javítások folynak ezért szíves megértésüket kérjük. - mondta be a hangos miközben lefele tartottunk a megállóba.
Eszembe jutott, hogy ez nem jelent többet a lámpa vibrálásánál, és pár nyugdíjas rémült kérdezősködésénél. De nem bántam, akkor egész különleges hangulata volt a kocsinak. Leértünk a lépcsőn. Ő futott a másik oldalra, mert éppen akkor futott be a szerelvény. Tolakodás, zsivaly, és egy pillanattal később már ki is ürült minden. Nemsokkal később már én is a metrón álltam. Néztem ki az ablakon, az ablakon ahol csak a szürke falat láthattam, amin évtizedes por áll. Néha egy-egy vezetékköteg is elsuhan. Aztán valami mozgóképszerű, újabb modern reklám agyrém. De ez legalább nem hoz frászt az emberre mikor megszólal a megállóban.
Miközben a reklámot próbáltam kivenni, a lámpa villódzott, várható volt. De valami hiányzik... hol a megszokott zsivaj? Semmit nem hallottam. Körbenéztem a vagonban. Egyedül vagyok. Kezdettől csak én voltam itt? Nem tudtam visszaemlékezni. A lámpa megint elaludt egy pillanatra és éreztem, hogy lassul a szerelvény. Folyamatosan lassult, majd megállt. Viszont a megálló még sehol. Leültem, hosszasan vártam, de semmi nem történt. Nem értettem, miért mond a sofőr legalább valamit. Vagy lehet az is elromlott? Miközben ezen gondokodtam egy ismerős alakot láttam elrohanni az ablak mellett. Lehúztam az ablakot és kihajoltam. Sehol senki. Elhagyták volna már az alagutat? Kinyitottam az ajtót és a földre ugrottam. Végígjártam mindent, de minden kocsi üres volt. Valami furcsát éreztem, a levegőben. Olyan szokatlanul friss volt. Becsuktam a szemem és sélyen magamba szívtam. Mintha valami hozzáérne az arcomhoz. Kinyitottam a szemem és a sötét mennyezetről fűzfa ágak lógtak helyenként, majd vízcsobogásra lettem figyelmes. De valahogy nem volt furcsa, teljesen természetesnek tűnt. Ösztönösen elindultam abba az irányba ahonnan a vizet hallottam, onnan mintha valami fény is szűrődott volna. Ahogy mentem, lépéseket hallottam magam mögül. Többször megfordultam, de semmi. A lépéseket még mindíg hallottam, és egyre gyorsabbak voltak, futni kezdtem. Visszaértam az elhagyott szerelvényhez, de még mindíg nem volt sehol senki. Egy pillanatra hátranéztem és a metrókocsikból kiszűrődő fényben megláttam az arcot, az arcot amit már tudtam, hogy honnan ismerős. ...egy álomból. Gyorsabban kezdtem futni, már láttam a peront, mikor a hátom mögött kiáltást hallottam:
- Nem menekülhetsz el az életed elől!
Nem fordultam meg, rohantam tovább, ahogy csak bírtam. Felkapaszkodtam a peronra és akartam tovább futni mikor megláttam, hogy a megálló tele van emberekkel. El akartam mondani, hogy mi történt, de nem jutottam levegőhöz. Ekkor futott be egy szerelvény. Egy szerelvény onnan ahol az előbb még futottam. Emberek szálltak le róla. Pedíg tudom... tudom, hogy pár perce még üres volt.
--
- Vigyázz! - szólt halkan valaki, majd berántott a ház mögötti sikátorba.
Ekkor ott ahol még előbb áltunk egy ember sétált el. Páncélján az utcai lámpások halvány fénye tükröződött, balján egy gondosan megmunkált markolatú kard lógott. Váratlanul megállt és körbenézett. Arcát a sötéttől nem lehetett látni, nem tudhattuk észrevett-e minket. Sóhajtott egyett, majd tovább haladt.
- Huhh, ez közel volt - szólt hozzám az aki az előbb magával rántott. Majd kiosont az utcára és ekkor láttam meg az arcát, szőke és magas, és azok a... már megint ő. De ki ez? Meg akartam kérdezni, hogy ki ő valójában. Nem volt rá időm mert intett hogy mehetek, és valamiért gondolkodás nélkül követtem. Egy ajtóhoz értünk, mikor egy tolvajkulcsot vett elő a zsebéből és elkezdte piszkálni a zárat.
- Figyeld, jön-e valaki! - Körbenéztem, sehol senki. Miért is csinálom én ezt? Behunytam a szemem, de ekkor mintha magamat láttam volna egy pillanatra, magamat kívülről, ahogy a metró ajtajában állok éjszaka. Az utca kihalt. Közelebb léptem, hogy lássam mit csinálok. Az aluljáró ajtaját próbáltam....
- Sikerült, gyere!
Beléptünk egy terembe, az utcai fény halvány derengést kölcsönzött a szobának.
- Miért is vagyunk itt?
- Hogy fisszavegyük azt ami jogosan minket illet! De ezt te is pontosan tudod! Te a pincébe nézz körül, én idefent keresem!
Odamentem a csapóajtóhoz, óvatosan felnyitottam, nehogy valami zajt keltsek vele. Leereszkedtem a létrán, de semmit nem láttam. Ekkor a létra tetejéről egy égő fákját nyujtott le. Ahogy körbenéztem, a fákja lángjánál két párhuzamosan futó lépcsőt találtam lefelé, nem láttam a végét. Elindultam a jobb oldalin lefelé. Ahogy haladtam mintha rajzokat láttam volna a falon, furcsa egymás után monoton ismétlődő rajzokat. Majd hirtelen meleg szél kezdett áramlani a lépcső aljáról, mintha valami közeledne. Mikor leértem fűzfaágak lógtak a sötétbe vesző mennyezetről. Majd megpillantottam az üres metró szerelvényt, és megint... megint a víznek a hangja. Elindultam a hang irányába. Folyamatosan az az érzésem volt, hogy ez már megtörtént egyszer. Egyre hangosabb volt a vízcsobogás, majd fényt pillantottam meg ami egyre jobban közeledett, futni kezdtem. Majd éles nyilalást éreztem a tarkómon. Elsötétült minden.
Homályos alakok... hol vagyok? Még mindíg hallom a patakot. A friss levegőt ahogy magamba szívtam kezdtem magamhoz térni, és a fölém hajoló arc is egyre élesebb lett. Megint ő az!
- Ki vagy te?
- ...nem kicsit kaphattál a fejedre, ha erre sem emlékszel. De legalább semmi bajod. - mondta mosolyogva. - Tegnap este elmentünk, hogy visszaszerezzük a kardot. Emlékszel? - csak helyeslően bólintottam - Ekkor ellépett mellőlem. Én felültem és láttam, hogy megint ott vagyok a patak parton, a zöldelő rét minden felé és a fűzfák. Ekkor pillantottam meg egy feltünően alacsony szakállas öregembert ahogy egy kardot ad annak akivel az előbb beszéltem.
- Látod? Megszerezted! Nélküled nem sikerült volna! - mondta aogy felém fordult, majd az ég felé emelte a kardot aminek a pengéjét valami sejtelmes vörös fény vette körül.
Majd rezgést éreztem a zsebemben. Telefon?[/spoiler]
Valaki elolvasta amit írtam...?
Komolyan érdekelnének a vélemények illetve épitőjellegű kritikák.
Engem ez a kis írás nem animére, hanem egy régebbi (talán még 80-as évek eleji) filmre emlékeztet, amiben ha jól emlékszem Tom Hanks játszott. Egy hc szerepjátékos srác elveszíti a fonalat, nem tudja eldönteni, hogy a valóságban vagy a fantázia világban van-e éppen. Egy aluljáróban meghallja a sárkány hangját, és megy megkeresni, lelkesíti keményen a hajléktalanokat, hogy ha legyőzik a sárkányt, akkor majd osztoznak a kincsen. Aztán kiderül, hogy a sárkány bizony a metró, de ő egy fakarddal megküzd vele. Aztán végül diliházba zárják.
Nekem ez jutott róla eszembe :).
[spoiler=Építő jellegű kritika.] Szvsz:
-Az látszik, hogy nem sokat írtál eddig, van egy-két ügyetlen kifejezés.
-Az elején csörög a zsebedben a telefon, aztán a végén is. Mivel ezt többet nem használod, szerintem ez keretet ad az írásnak, nekem ez (ha csak ezt venném) olyan érzést ad, mintha ez az egész két telefoncsörgés között játszódna le, álmodban. És ez egy tök jó koncepció lenne -néha egy fantasy-t álmodsz, néha meg félálomban feleszmélsz, hogy a metrón ülsz, és mielőtt még teljesen elmerülsz megint az álmodban, mindenféle metrós dolgot összeképzelsz. De utána megszakítod -- ilyennel, és hozzáírod hogy
QuoteAz ég szürke volt már hetek óta, már úgy vágytam a napfényre...
stb, és akkor már egyből szét van darabolva az írás, olyan, mintha 3 hétig nem történt volna semmi. Egy rövid fantasy történetben nem fér el egy ilyen teljes megállás. Szerintem sokkal jobb lenne, ha nem darabolnád szét, mert így elveszíti a lendületét. Inkább próbáld meg összegyúrni. A 2. ---nél nem állsz meg, de én azt is kihagynám, és megpróbálnám összedolgozni jobban a két részt.
- "Nem menekülhetsz el az életed elől!": közhelyes, és lóg a levegőben.
-a fantasy-s részek valahogy kicsit sótlannak tűnnek, egy kicsit jobban ereszted el a fantáziád! Szerintem összeszedettebb fantasy-s részek jól vennék elő magukat!
-(egyébként pedig kicsit elcsépeltnek tűnik nekem az a pirosan derengő kard, meg hogy metró hirtelen üres, meg hogy a metrót mindenféle fantáziavilágokkal kapcsolják össze.)
-Ha dolgozol még rajta, akkor egész jó dolog sülhet ki belőle!
Remélem nem kedvetlenítettelek el, nem az volt a szándékom :redface:
[/spoiler]
Quote from: Shuhants on 2007-02-11, 00:58:08
Engem ez a kis írás nem animére, hanem egy régebbi (talán még 80-as évek eleji) filmre emlékeztet, amiben ha jól emlékszem Tom Hanks játszott. Egy hc szerepjátékos srác elveszíti a fonalat, nem tudja eldönteni, hogy a valóságban vagy a fantázia világban van-e éppen. Egy aluljáróban meghallja a sárkány hangját, és megy megkeresni, lelkesíti keményen a hajléktalanokat, hogy ha legyőzik a sárkányt, akkor majd osztoznak a kincsen. Aztán kiderül, hogy a sárkány bizony a metró, de ő egy fakarddal megküzd vele. Aztán végül diliházba zárják.
Nekem ez jutott róla eszembe :).
[spoiler=Építő jellegű kritika.] Szvsz:
-Az látszik, hogy nem sokat írtál eddig, van egy-két ügyetlen kifejezés.
-Az elején csörög a zsebedben a telefon, aztán a végén is. Mivel ezt többet nem használod, szerintem ez keretet ad az írásnak, nekem ez (ha csak ezt venném) olyan érzést ad, mintha ez az egész két telefoncsörgés között játszódna le, álmodban. És ez egy tök jó koncepció lenne -néha egy fantasy-t álmodsz, néha meg félálomban feleszmélsz, hogy a metrón ülsz, és mielőtt még teljesen elmerülsz megint az álmodban, mindenféle metrós dolgot összeképzelsz. De utána megszakítod -- ilyennel, és hozzáírod hogy QuoteAz ég szürke volt már hetek óta, már úgy vágytam a napfényre...
stb, és akkor már egyből szét van darabolva az írás, olyan, mintha 3 hétig nem történt volna semmi. Egy rövid fantasy történetben nem fér el egy ilyen teljes megállás. Szerintem sokkal jobb lenne, ha nem darabolnád szét, mert így elveszíti a lendületét. Inkább próbáld meg összegyúrni. A 2. ---nél nem állsz meg, de én azt is kihagynám, és megpróbálnám összedolgozni jobban a két részt.
- "Nem menekülhetsz el az életed elől!": közhelyes, és lóg a levegőben.
-a fantasy-s részek valahogy kicsit sótlannak tűnnek, egy kicsit jobban ereszted el a fantáziád! Szerintem összeszedettebb fantasy-s részek jól vennék elő magukat!
-(egyébként pedig kicsit elcsépeltnek tűnik nekem az a pirosan derengő kard, meg hogy metró hirtelen üres, meg hogy a metrót mindenféle fantáziavilágokkal kapcsolják össze.)
-Ha dolgozol még rajta, akkor egész jó dolog sülhet ki belőle!
Remélem nem kedvetlenítettelek el, nem az volt a szándékom :redface:
[/spoiler]
A filmet nem láttam, de ha tudnál mondani egy címet, érdekelne, mert TH-t is birom. :)
Abban igazad van, hogy nem nagyon szoktam írni. Néha rámjön aztán csinálok valamit... többnyire az általam olvasott irdodalomra támaszkodom. De sajnos többnyire sci-fit és néha Verne-t olvasok, így a fantasy világ ábrázolásáról nem sok tapasztalatom van írásban. :)
A szétdaraboltásg pedig azért szembetúűnő, mert 3 részben csináltam meg, és 1-1 között bőven eletelt 4-5 nap, de nem rossz ötlet, majd megpróbálom valahogy összegyúrni. Köszi az ötleteket. :)
Címmel nem tudok szolgálni, mert kb '95-ben láttam, amikor elkezdtem MAGUS-ozni. Annyira nem nagy film. De TH kba 20-éves benne, és emlékszem, hogy röhögtem, mennyire gyerekfeje volt. :)
Mazes & Monsters (http://www.imdb.com/title/tt0084314/)
Quote from: Selmo on 2007-02-13, 00:04:03
Mazes & Monsters (http://www.imdb.com/title/tt0084314/)
thx.
Hm, az értékelés stimmel...
Né, van ilyen topik is. Régi epigrammám:
Már csak a disztichon az, mibe félve fogózom az éjen,
Nappal az őz szemeid és ez a talmi világ
Védtek a szörnyeim ellen. Elhagytak szemeid.
Széthullott a világ, és vele pusztulok én is.
Lassú halál...
Virág voltam tavasszal nyíló...
Szirmát bontó érintetlen bimbó...
A napfénnyel táncoltam...
A holdfénnyel álmodtam...
A szellővel játszottam...
A világ szívével ímádkoztam...
Szerettem s nevettem...
Kezem nyújtottam annak ki kérte...
Dúdoltam a lelkem énekeit...
Messzire szállt...tán a világot is bejárta...
Mégse talált meghalgattatásra...
Sírtam s könnyeztem...
Kezem remegve nyújtottam...eltaszítottak...
Száram megtört...levelem megfakult...
Szirmaim letépték...világom sötétbe borult...
Nap s hold testvérem messzire szökött...
Vihar tépi szívem...a hajdan volt szellő...
Könnyem már nem pereg...kiszáradtam...
Testem fekete jég borítja...
Egy félsóhaj szakad a világba...
Lelkem utolsó darabja...
Kivételesen próbálkoztam, nézzétek el nekem: :redface:
[spoiler=A Teremtő sírja]
Szürke köd fágyla borult a tájra,
kihalt erdők fái isszák könnyeit,
a földet holtak vére mossa,
nincs már, ki temeti.
Nem messze, hol búza kelt,
most csontokká torzult testek,
rajtuk mind ki leli érdemesnek,
varjú keserű nyálát nyeli.
Elhullott mind, ki rászolgált,
ki hamis szavakra táncot járt,
ki a Nagy Könyvet csak idézni tudta,
és csak élt, mint pogány.
Az oltár keresztjén, stigmákkal a testén
függ a főpap, arcán rémület,
Mellette a Mária hullajtja könnyét,
a kisdedért, kit megölt a Szent Nép.
Nem messze, hol a sár tarol,
a föld szárazzá repedt,
áll egy hant, mellette egy sor:
"Ki ellenünk vétkezett..."
A sír előtt áll egy őszhajú lány,
fakó édes bőre fénylik a ködben,
Letérdel, majd keresztet vet,
S megígéri, hogy jót teremt.[/spoiler]
Egyszer írok bele egy topicba és megölöm? :(
[spoiler=Cseresznyevirág]Elhalt...
Mi hitt benned, most szárad, rohad,
Mi hallgatta szavad, feladta, vége.
Bíztam, mint diáklány, rózsaszín szirmokban,
Hittem, hogy szeretsz, hogy megmutatod arcodat,
de virágot nem láttam, szemem előtt kéreg.
Hazudik...
Ki sírról tép virágot, hogy valljon szerelmet,
Ki üvösséget ígér, kínokért cserébe.
Feküdj a földre, csúszómászók völgyébe,
Felejtsd el gondjaid, csukd be a szemedet,
várd, míg ezer szirom szép lassan eltemet.
Hullik...
A szirom a fáról, fújja a szél, akár az álom,
A szirom csak hulla, mint a keresztről vércseppek,
Van, ki meghalt értünk, nevét imádba foglalod,
de jegyet mennybe nem kaptál, csak a helyet foglalod,
mint a szirom, semmivé foszlik sivár üres lelked.
Cseresznyevirág...
Termékenyítse üde illatod eme meddő világot,
vagy csak a holtak rettentő szagát nyomja el.
Rám hajtsd lágy fátylad, míg szívem dobog,
nem tudom kivárni, míg az életet eldobom.
Mézédes szellőben, a Fényhordozó így jön el.[/spoiler]
ha már itt van...:
[spoiler=Évszakok]Ősz
A nyárnak vége, lágy szellő csípi meg arcod szélit, a távolba nyíló rózsák csodás látványában szellemed épp szárnyra kap. S miközbe te álmodozol egy fuvallat kellemes illatot sodor feléd. Megfordulsz. Egy karcsú alakot látsz előtűnni, kit a lemenő nap narancssárga koronája vesz körül. Szép lassan tisztázódik a kép, s meglátod teljes valójában tündöklő hölgyet, kinek szépsége máris jobban vakítja szemed, mint az előbb a nap mostanra vörösre változó sugarai. Megpillantod káprázatos mosolyát, mely késként hatol át égen s földön. Mindenen áttörő tekintete most feléd vetül, s úgy érzed megállt az idő...
Tél
S eljött ez is, lehullott az első hó. Míg szem ellát vakító fehér pusztaság, melyet csak az itt-ott a tájat koporsószegként tűzdelt kopasz fák törnek meg. Szemed életre utaló jelek után kutat, de hiába, a fagy pusztítása elöl nem menekült semmi. Ebben a pillanatba orrodra hulló apró hópihe kacagásra sarkal, s ezzel megtöröd a túlvilági csendet, csepp életet lehelve a bánatos vidékbe. Hangod távolból megállítatlanul visszhangzik, míg te tovább vágyod mindennél jobban a magányod végét, amely már felemészteni készül lelked utolsó morzsáit. E közbe a hó egyre hevesebben hullik alá a mostanra már csak néhol kivehető szürke fellegekből, szinte már viharként tombol. A távolból egy lágy női nevetést hoz feléd a vad fagyos szél. Miközbe tekinteted a kacaj forrását egyre megszállottabban fürkészi, elmédbe egy új gondolat tör utat, mely azon csodálkozik, hogy egy ilyen csodás hang, hogy választhatott ilyen kegyetlen postást magának...
Tavasz
Kitavaszodott! A természet éledezik, kis rügyek fakadnak a télen oly bánatosnak tűnő fák ágain, most pedig úgy virítanak friss köntösükben, mint a nap amit a hosszú sötét éjszakák után pillant meg az ember. Már csak néhány helyen véled felfedezni a fagyos tél nyomait, és csupán kisebb a felhőtlen ég alatt megcsillanó hókupacok árulkodnak róla, melyek most a legjobb játszóteret nyújtják a csöpp szivárvány különböző színeiben pompázó énekesmadarak számára, kik épp vidám szerenáddal köszöntik a hajnal első sugarait az ablakod alatt. Elmosolyodsz, s gondolataid elcsigáznak: "hogy lehet a tél kegyetlen gyilkosa most oly gyengéd s óvó játékszer?". Miközbe minden porcikád ezen dolgozik, egy halk nesz üti meg a füled mely, mint a lágy selyem a harmatos füvön suhan el mögötted. Nem hagyod magad eltántorítani küldetésedtől, s tovább merengsz ki az ablakon figyelve a természet apró ugyanakkor hihetetlen csodáit. Ekkor egy mennyei illatkoronába bújt szőkésbarna hajzuhatag, ahogy búzamező a kisegeret a vadászó héja elöl, rejti el előled a meghitt látványt, de szívedbe bánat helyett öröm fészkel, mint kicsiny fióka ki most szabadult tojás börtönéből, s anyját kutatva büszkén az ég felé tekint...
Nyár
Szép lassan felkelt a nyári nap is, mint halovány virág a dús gaz közül. Ilyenkor még senki se sejti mekkora erő is rejlik benne, mikor nézi aranysárgán tündöklő koronáját, mely még csak a horizont peremét nyaldossa serényen. Fáradtan, de határozottan tör fel egészen az ég tetejéig, hol már apró bárányfelhők várták megérkeztét az égi királynak. Aki ekkor már nem az a gyengéd simogató, óvó narancssárgás köpenybe bújt szerető, kinek karjai lágyan melengetik az éjszaka átfagyott vándort! Ő már nem az, aki veled szemtől szembe áll, s bizonygatja az éjszaka végét! Nem! Ő már kegyetlen! Büszkén trónol fölötted, s kínoz minden pillantásával. S te gyáván futamodsz meg a mindent-látó úr elöl, kinek tüzes tekintete egyre jobban égeti bőröd felszínét. De nincs hova futnod, menekülnöd! Fájdalom szép lassan felfalja minden megmaradt erőd, mikor egy hűvös szellő, a tavasz utolsó megmaradt lantosa, kellemes női illatot hoz feléd lankadatlan. Mint halálra ítéltnek a szabadító levél, érkezik hozzád a szabadság mámorának hűs bizsergése. Ismét tévedsz! Mert elméd olcsó játéka volt csupán, mi a halál előtt megbabonázott téged…
[/spoiler]
(s h ne legyen Memberből holló)
Elme Börtönében
Lassan folyik ablakomon a hűvös eső
Mi van itt? Kérdi tőlem az őr
Főnök! Szabadság vére hull az égből
Nem érdekli! Fejemre ver, s hasad a bőr
Könnyen csordulna, ha tudna még olyat
De kiszáradt patak az már régóta
Kezemen érzem, a sűrű vérem folyna
Gyáván szökne testemből ő tova
Ajtó csattan! A zár is kattan
Megint magammal lettem hagyva
Ledőltem a rozoga ágyra lassan
Néztem bambán a meztelen falra
Örül a testem, hogy nem lesz már verve
Csak lelkem mi egyedül tovább szenved
Az öreg ágy kerete halkan reccsen
Ezer csótány szárnya vele rezzent
Ordítom ki a világba: Te gyáva
Csak várj, míg megjön Isten áldása
Hangom csuklik! A szavak várnak
De a fegyőrök most se tétováztak
Üvölt kintről egy mély hang velem
Kussolj már el, vagy szétverem a fejed
Meghunyászkodom ismét a kinti erőnek
Gyávaságból mindig jeles voltam elsőre
Most már némán hallgatom korgó gyomrom
Ahogy nekem játssza ismét kedvenc dalom
Szabadságról itt csak én álmodok
Ti patkányok! A falamba lyukat vájtatok?
Hallgatom, ahogy serényen dolgoztok
Miközben én itt lassan magamba roskadok
Állj csak meg egy percre te gyerek
Ez akár a kiutad hangja is lehet
Követtem gyorsan a büdös állatot
Hogy ismét érezzek egy friss illatot
Szépen mállott a beton porrá széjjel
Nem jól keverték a cementet a mésszel
Kezem roppant! Kedvem szottyant
A kés a falban meg is torpant
Kemény acél mibe penge rekedt
Szabadságom elé gátat vetett
Majd dobtam félre az olcsó vasat
Menekülést ezzel fel is adtam...
Szomorú
Szomorú fűzfánál
Szomorú leány,
Szomorú pataknál
Szomorkodik tán.
Szomorú, szomorú, szomorú.
Szomorú emberek,
Szomorú család.
Szomorú rejtelmek,
Szomorú talány.
Szomorú, szomorú, szomorú.
Szomorú lélekben
Szomorú magány.
Szomorú élettel,
Szomorú halál.
Szomorú, szomorú, szomorú.
Szomorú fűzfánál,...
DE hol a leány?
Szomorú patakban
JAJ, de gyors az ár...
Szomorú, szomorú, szomorú.
lágyan siklik nyelved rajta
tölcsérbe harapva
gondokat takarva
nem hagy téged sosem bajban
rózsaszín kalapja
ropogós alapra
eperben úszik a fagylalt
nem teszed asztalra
nagyokat harapva
egy perc alatt be is faltad
18+
[spoiler=Pajzán versike a kötelességtudatról]
Öled forró kemence,
Pinád szent kehely,
Szükség is lesz rájuk, hogy
E faszba lelket lehelj.
Selymes nyelved munkáját
Szomjazzák a herék...
Várjon még egy picit ama
Szép kerek fenék.
Panaszok árját, szép leány,
Ne öntsd most elém!
Dolgozz csak, ha dugni akarsz
Hajnal kettő felé...
[/spoiler]
Quote from: Ramiz on 2007-10-11, 16:25:52
18+
[spoiler=Pajzán versike a kötelességtudatról]
Öled forró kemence,
Pinád szent kehely,
Szükség is lesz rájuk, hogy
E faszba lelket lehelj.
Selymes nyelved munkáját
Szomjazzák herék...
Várjon még egy picit ama
Szép kerek fenék.
Panaszok árját, szép leány,
Ne öntsd most elém!
Dolgozz csak, ha dugni akarsz
Hajnal kettő felé...
[/spoiler]
:lul:
Quote from: Ramiz on 2007-10-11, 16:25:52
18+
[spoiler=Pajzán versike a kötelességtudatról]
Öled forró kemence,
Pinád szent kehely,
Szükség is lesz rájuk, hogy
E faszba lelket lehelj.
Selymes nyelved munkáját
Szomjazzák a herék...
Várjon még egy picit ama
Szép kerek fenék.
Panaszok árját, szép leány,
Ne öntsd most elém!
Dolgozz csak, ha dugni akarsz
Hajnal kettő felé...
[/spoiler]
:rotfl: :rotfl:
Ez jóóóóóó :D
18+
És a folytatás:
[spoiler=Pajzán versike az elvárásokról]
Öled forró kemence,
Faszod csak egy fasz.
És mert sehogyse áll fel,
Azért a sok panasz.
Selymes nyelvem sértené
Két szőrös tököd,
Melyek büszkén lógnak
A csöppnyi pöcs mögött.
Egy kis esti dugásért meg
Dolgozzon a halál!
Ha valaki keresne, drágám,
a szomszédban megtalál.[/spoiler]
Quote from: Ramiz on 2007-10-11, 16:47:49
18+
És a folytatás:
[spoiler=Pajzán versike az elvárásokról]
Öled forró kemence,
Faszod csak egy fasz.
És mert sehogyse áll fel,
Azért a sok panasz.
Selymes nyelvem sértené
Két szőrös tököd,
Melyek büszkén lógnak
A csöppnyi pöcs mögött.
Egy kis esti dugásért meg
Dolgozzon a halál!
Ha valaki keresne, drágám,
a szomszédban megtalál.[/spoiler]
Látom ma még a megszokottnál is idiótább vagy... :lol:
Quote from: Ramiz on 2007-10-11, 16:25:52
18+
[spoiler=Pajzán versike a kötelességtudatról]
Öled forró kemence,
Pinád szent kehely,
Szükség is lesz rájuk, hogy
E faszba lelket lehelj.
Selymes nyelved munkáját
Szomjazzák a herék...
Várjon még egy picit ama
Szép kerek fenék.
Panaszok árját, szép leány,
Ne öntsd most elém!
Dolgozz csak, ha dugni akarsz
Hajnal kettő felé...
[/spoiler]
Quote from: Ramiz on 2007-10-11, 16:47:49
18+
És a folytatás:
[spoiler=Pajzán versike az elvárásokról]
Öled forró kemence,
Faszod csak egy fasz.
És mert sehogyse áll fel,
Azért a sok panasz.
Selymes nyelvem sértené
Két szőrös tököd,
Melyek büszkén lógnak
A csöppnyi pöcs mögött.
Egy kis esti dugásért meg
Dolgozzon a halál!
Ha valaki keresne, drágám,
a szomszédban megtalál.[/spoiler]
Nagyon jók. :appl:
Nah, belőlem is érdekes dolgokat vált ki a szoicológia óra "gyereknevelés helyesen - ahogy én is csináltam" monológ élménye...
[spoiler=Enma Ai-hoz]
Báb vagy, de zsineged elszakadt,
szemed tükre fagyott, mégis mellettem vagy,
nézel a távolba, tán semmit nem remélsz,
nem akarsz tán semmit, de legalább élsz.
Abyss folyójának mindent szent vízcseppje
kimonódhoz tapad, le nem pereg,
távol vagy jótól, távol vagy rossztól,
Pokol mennyei édene fenyvesfa kunyhód.
Embere szennyétől elzárt szűzi lelked,
jeges testeddel együtt magamhoz ölelem,
nem mondok semmit, nem várok semmit,
mindörökké ketten maradjunk fagyjunk meg itt.[/spoiler]
Ramiz, neked verses pornófilmeket kellene rendezned... :lul:
Oly rég láttalak
sokszor hívtalak
gyermekkorom árnya
jelenemnek vágya
halál angyala
oly rég láttalak
[spoiler=Felnőtt verzió]Oly rég dugtalak
sokszor hívtalak
hálószobám árnya
ágyékomnak vágya
gyere át máma
oly rég dugtalak[/spoiler]
Quote from: HVp213 on 2007-10-24, 00:03:36
Oly rég láttalak
sokszor hívtalak
gyermekkorom árnya
jelenemnek vágya
halál angyala
oly rég láttalak
Quote from: Ramiz on 2007-10-24, 02:21:46
[spoiler=Felnőtt verzió]Oly rég dugtalak
sokszor hívtalak
hálószobám árnya
ágyékomnak vágya
gyere át máma
oly rég dugtalak[/spoiler]
>fix'd?
:jee: :muhahah:
Nézem az online tagok listát,
s benne a sok henyélő lustát,
nem képesek üzenetet írni,
hát, hogy lehet így fórumozni?
De sebaj, megszületik az ötlet,
hogy keverjük fel az állóvizet,
gyártunk ide versikét ízibe,
a sok lazsáló, észreveszi-e?
Észre. :haha:
nyálas...
[spoiler]Bajt kívántam neki
de minden hiába
nehéz megérteni
elhagyott a drága
Barát kellett volna
de ő többet akart
bár sohasem tudta
de szívem mást takart
Annyira szerettem
de más volt a szándék
jó embernek véltem
s ez volt az ajándék
Én mégis más vagyok
lelkemnek nagy sara
istenhez fordulok
hogy ne legyen baja
Elmúlt a reszketés
útáltam, gyűlöltem
de rámtört az érzés
hogy újra szeretem
Igen, szeretem őt
s hangom felemelem
büszkeségem éltet
de győz a szerelem
Meggondoltam, jól van
ha bocsánatot kér
megfogadom szóban
hogy szívem visszatér!
[/spoiler]
lol mit találtam... :D
...azt hittem rég elveszett már és full véletlen kidobta gugli. még 13 évesen alkottam :)
hja figyelmeztetek mindenkit, hogy Star Trek sztoriról van szó. Akkoriban még TrekCon-okra is jártam... :rotfl:
http://fan-fiction.urszekerek.hu/fan-fictions/01rajongoihajok/usscourage/004letfontossaguinformacio.htm
Quote from: Fubenalvo on 2008-04-16, 12:46:08
lol mit találtam... :D
...azt hittem rég elveszett már és full véletlen kidobta gugli. még 13 évesen alkottam :)
hja figyelmeztetek mindenkit, hogy Star Trek sztoriról van szó. Akkoriban még TrekCon-okra is jártam... :rotfl:
http://fan-fiction.urszekerek.hu/fan-fictions/01rajongoihajok/usscourage/004letfontossaguinformacio.htm
"Seeman hadnagy". :facepalm:
...mondtam 13 évesen írtam... :haha:
Mivel már vége a tavaszi Sakuraconnak, így közzéteszem a fanfic versenyre írt novellámat.
A Death Note-univerzumban játszódik, így igazán azoknak ajánlom, akik látták az animét/olvasták a mangát (valamint a Director's Cut összefoglalóhoz is volt szerencséjük).
A döntőbe sajnos nem kerültem be, mivel főként az animehűség alapján rangsoroltak, az én művem pedig inkább egyedi ötletekre épül.
Olvassátok & véleményezzétek. ;)
Az álmodozó Isten (http://solidsnake.uw.hu/novella.doc)
Jó írás, grat hozzá. A végén volt egy kis képzavar, hogy akkor most ki is beszél.
"A kapu előtt álltak, mikor megszólalt a pártfogó:"
Innen más formában szedted a betűket és mikor a fiú szólalt meg, először nekem le sem esett, mintha még az is a pártfogó szövege lett volna. A szobás jelenetet nagyon jól eltaláltad. Várom a folytatást. :jee:
Quote from: Solid Snake on 2008-04-23, 18:33:22
animehűség alapján rangsoroltak
Igen, ez magában el is vette a kedvem, hogy foglalkozzak vele, pedig lett volna egy-két ötletem. Nem értem, miért nem adnak kicsit nagyobb teret a versenyben résztvevőknek. ::)
Quote from: Solid Snake on 2008-04-23, 18:33:22Olvassátok & véleményezzétek. ;)
Olvastam, szép. :jee:
Köszönöm. :tezsvir:
Quote from: kelvor on 2008-04-23, 20:50:14
A végén volt egy kis képzavar, hogy akkor most ki is beszél.
Igen, azt mondták más ismerőseim is. Mondjuk ők nem látták a DN-t, így alapvetően bonyolultnak titulálták a novellát, plusz a végső csavart nem is vehették benne észre.
Quote from: kelvor on 2008-04-23, 20:50:14
Várom a folytatást. :jee:
Nem hiszem, hogy lesz folytatása. :smile:
[spoiler]Elvégre egy előzménytörténetről van szó, ami L eredetét hivatott bemutatni.[/spoiler]
Quote from: kelvor on 2008-04-23, 20:50:14
Igen, ez magában el is vette a kedvem, hogy foglalkozzak vele, pedig lett volna egy-két ötletem.
Miről írtál volna? :smile:
Egy TTGL szösszenetet beválaltam volna a spiral-king-ről de gondoltam én is valami DN storyra, ami Ryuuk-kal lett volna kapcsolatos. Persze a megvalósításig nem jutottam...talán egyszer. :smile:
Quote from: Solid Snake on 2008-04-23, 18:33:22
Az álmodozó Isten (http://solidsnake.uw.hu/novella.doc)
Miért is olvastam L :P :smile:.
De csak mert nagyon elhalkult ez a topic... :)
Hull hideg eső
Néma csend a mezőkön
Fáznak a tücskök
Azért látom, nem mindegyik tücsök sínyli az esőt.
De, mindegyik.
Viszont ma végre nem esett, sőt, a Nap is kisütött. :) Hátha újra nyár lesz a nyár... :)
Zavaros, de ilyesmi jutott eszembe kutyasétáltatás közben a napokban.
Az ihelt meg egyértelmű. :)
[spoiler=Emlékfaló gaz]Emlékfaló Gaz
Levedlett testek az út tövében,
Meguntad.
Ami voltál, késsel és villával kerül
A gyomrodba.
Nehéz gyermekkor nyomaszt, eladtad
Zsenge testedet.
Hogy anyád és a mihaszna többi még
Pár napig megéljen.
Fáj valami, módosítsd, és semmi sem
Történt meg.
A csonka tenyeremben is elfér, lezárva,
A teljes életed.
Hazudd magadnak, hogy boldog vagy és
Sohasem halsz majd meg.
És nem egy tartályban végzed majd,
mint egy bolygó emléke.
Feltörni vágyók tudatát nyögik a fellegek.
Kik elfeledték, honnan is jöttek,
Tornyokat emeltek.
Lázadók és maradiak, minden egyre megy.
A trónban ülve félreteszed majd
Az addig vallt elveket.
Mindent tudsz, amit tudtak eddig, mégsem
tudsz semmit sem.
Hiába a tested halhatatlan, te sem vagy
Pótolhatatlan.
Csak kívülről sérthetetlen, mit belső féreg
Rág szüntelen.
Lesújtó giotinok hosszú sorát kötik majd
Elnyűtt nevedhez.
Tudod mi voltál, karnyújtásra, téged kiván,
Választásod hazugság.
Arcok egymásra mosva, patchek sora,
Privát zártosztály.
Kik melletted voltak, gyermekkorod óta,
Üresebb a fénykép.
Utad mentén tartályok tűnnek s
Üresedik a térkép.
Feltörni vágyók feltörnek, semmivé lett fellegek,
De elfeledik, honnan is jöttek,
Torkokat reszelnek.
A sebekre örök gyógyírt, az evolúció keverhet,
Örökre együtt, fájdalmak nélkül
Az emlékfaló gaz belében.[/spoiler]
Araki elvette tőlem 20 percre a gépet és ez jutott eszembe:
[spoiler]A jóisten már megint jól kib@szott velem,
hogy nem teremtett mindenhova loccsanó nedvet.
Akármennyire is reszelem, előre és háta,
nem nedvesedik a csirkekloáka!![/spoiler]
Quote from: Member on 2008-08-18, 19:18:26
Akármennyire is reszelem, előre és hátra,
nem nedvesedik a csirkekloáka!!
Ez... Zseniális két sor. Absolutely made my day. :borul:
Annyira nem volt hülyeség talán az a topicnyitásom a kultúra részlegen,kissé nekromantának érzem magam. ^^"
Akkor ezt csak beszúrom ide : Egy borongós péntek este szülötte (http://blogol.hu/comment.php?log=3839632)
Ezt is megosztásra érdemesnek tartom most, annyira jellemzi mostanában a lelkületem.
Szívjárat (http://blogol.hu/comment.php?log=3955592)
Kis ráérő időmben olvasgattam a régvolt írásokat... Kár, hogy végül elhallgattunk.
Ezernyi emlék
Mosolyt csal az arcomra
De sírni vágyom.
Kis ráérő időmben olvasgattam a régvolt írásokat... Kár hogy nem tudok visszanyúlni és felpofozni magam :p