USTEAM

Sziasztok!

Ez a topic olyasmi, mint az Írások, csak itt nem saját mûvek szerepelnek, hanem itt helyet adunk kedvenc versek, novellák, nagyobb mûvek részleteinek közlésére, valamint jó könyvek ajánlására, közös olvasmányélmények megbeszélésére.

Úgy gondoltam, elsõ idézetet próbálom stílusosan kiválasztani, így Thomas Mann novellájának, a Walsung-vér egy részletével kezdek. Mann nem tartozik a kedvenc íróim közé, viszont amikor arról ír, hogy Siegmund Aarenhold, a Walsung-vér szereplõje hogy viszonyul az olvasáshoz, magamra ismertem.

,,Szeretett olvasni, mintegy mélyebb ösztön parancsszavára vonzódott a betûhöz és a szellemhez, fegyvernek érezte. De sose adta át magát teljesen egy könyvnek, sose feledkezett úgy bele, ahogy elõfordul, ha az embernek az az egy könyv az egyetlen és legfontosabb, mint külön kis világ, melynek körén nem száll túl a tekintet, belezárkózik és elsüllyed benne, hogy még az utolsó betûjébõl is táplálékot szívjon. Özönlöttek asztalára a könyvek és folyóiratok, valamennyit megvehette, ott halmozódtak körülötte, s míg olvasott, a még olvasandók tömege nyugtalanította. De a könyveket beköttette. Préselt bõrben, Siegmund Aarenhold szép névjelével ellátva, pompázatosan és önelégülten sorakoztak ott a könyvek, és súlyként nehezedtek életére: terhes kincsként, amelyet nem sikerült meghódítani."

Hali!

Én mindenféle mûfajt szívesen olvasok (nomeg muszály is). A kedvenceim közé tartoznak a sci-fik közülük is Ray Bradburry és Asimov. Bradburrytõl is nagyon tetszenek a novellái és a 451 °Farenheit. Nagyon szeretem még Dumast és Clavellt is (meg egyébként is mindenkit :)).

Nekem a kedvenc íróm Danielle Steel! Már elolvastam pár könyvét, de ahhoz képest, hogy mennyi van neki, elég keveset. Azok közül, amiket olvastam, A szellem a kedvencem. Ezt ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el!!!

Itt is van egy kis kedvcsináló:
"....Még sohasem láttam hozzá fogható gyönyörû teremtést. A szalonban állt, hosszasan nézett, majd elmosolyodott, és eltûnt a kertben. Utána szaladtam, hogy megkeressem, de nem találtam....Érdekes, hogy épp ott jelenik meg az embereknek, mintha üdvözölni akarna bennünket magánál. Csak az a különös, hogy engem, bármilyen fiatal voltam, nem ilyesztett meg. Nagyon szerettem volna viszontlátni, és össze voltam törve, amiért nem jelent meg többé....."

//www.mind-egy.hu !

S nem hype-olok :) Csak szerintem az ilyen eldugott kis zugokra érdemes odafigyelni, de nagyon.

Én egy nagyon rövid idézetet tennék ide:
"- Negyvenkettõ."
Aki ismeri, úgyis tudja, mire gondolok (nem szeretek sokat gépelni... ;) ) Ha valki kedvet kapott hozzá :) , akkor meg jöjjön a "Külvilág/Douglas Adams..." topicba.

Danielle Steeltol eddig csak 1 konyvet kezdtem el, amit kolcsonadtak /angol/, de par oldal utan rajottem, hogy nalam csak agylab ala megfelelo.../magyarul is az lenne/ Ha kell, odaadom...

Reszemrol:
Asimov, Bradbury, Lem,
Sir A C Doyle: Sherlock Holmes, Kipling, Jack London,
Shakespeare III. Richard
LotR, Vegtelen tortenet,
stb.stb. Kisse hosszu a lista...
42!  :rotflol:
Süskind: A parfüm - ha valaki furcsát akar olvasni /nem kedvencem/
Fábri Péter: Az elvarázsolt hangok
Az éber bádogkakas - mesék
Holnap történt - scifinovellák
?: Angolszász horrortörténetek - igen-igen jó válogatás
A mágikus bolt /vagy bûvös?/
Oscar Wilde: A boldog herceg
Fekete Istvánt kiskoromban túl sokat olvastam, most pont ezért már nem. De jók. Szabó Magda: Abigél.
Vonneguttól láttam feldolgozást most: Harrison Bergeron itt az eredeti angolul (http://penguinppc.org/~hollis/personal/bergeron.shtml)
najó, befejezem a felsorolást...  :rolleyes:

Nnna. Megprobalom megkeresni a neten a III. Richard nyitomonologjat...
Nem lett meg. Gépelek.

Szereplõk:
...
George, Clarence hercege
Richárd, Gloster hercege - késõbb III. Richárd
...

Gloster:
York napsütése rosszkedvünk telét
Tündöklõ nyárrá változtatta át.
Caládunkról már elvonult a köd
Salámerült az óceán szívébe.
Most homlokunkon gyõztes koszorú,
Diadalemlék csorba fegyverünk,
Vad riadónkból víg vacsora lett
És édes dallam szörnyû indulónkból.
Szelíden mosolyog a háború,
Nem lovagol páncélos paripán,
Hogy félénk ellenség szívét ijessze,
Ehelyett fürge lábakkal szökell
A hölgy-szobákban léha lantzenére.

De én, aki nem játszani születtem,
Sem tetszelgõ tükröknek udvarolni,
Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül
S riszáló nimfák elõtt nem feszíthet,
Kit megfosztottak minden szép aránytól
S a természet becsapott termetemmel,
Ki torzult, félig-kész, s idõ elõtt
Küldettem el e lélegzõ világba,
Bénán s idétlenül, hogy a kutyák
Megugatnak, ha bicegek elõttük -
Én ilyen fuvolázó békekorban
Nem is tudok egyébbel szórakozni,
Mint hogy a napon nézem árnyamat
És csúfságomat magam magyarázom:
Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,
Hogy eltöltsem e csevegõ idõt -
Úgy döntöttem, hogy gazember leszek        -> Na EZ!
S utálom e kor hiú gyönyörét.

Álommal, váddal, részeg jóslatokkal
Cselt szõttem és veszélyes logikát,
Hogy Clarence bátyámat meg a királyt
Vad gyûlölettel egymásra uszítsam,
S ha Edwárd király oly hû és igaz,
Amilyen ravasz áruló vagyok,
Úgy Clarence-t még ma szûk börtönbe zárják
Egy jóslatért, mely szerint G betû
Öli meg Edwárd fiait. A mélybe
Süllyedjetek, gondolatok. Clarence jön.

Hali!

Nahát Stanislav Lemet olvastál? Csak a Kiberiádát, vagy mást is?

Quote from: KvikvegDanielle Steeltol eddig csak 1 konyvet kezdtem el, amit kolcsonadtak /angol/, de par oldal utan rajottem, hogy nalam csak agylab ala megfelelo.../magyarul is az lenne/ Ha kell, odaadom...

Melyik könyve van meg? Esetleg érdekelne.

QuoteSzabó Magda: Abigél.

Azt én is szeretem. Nekünk kötelezõ is volt, mivel én abba a suliba járok, ahova õ járt egykor, és az Abigélben igazából ezt az iskolát írja le, csak persze álnéven. De mára már sokminden megváltozott. Mivel államosították, de nemrég ismét egyházi kezekbe került, s azóta járok én is oda. Mostmár pl. nem kell egyenruhát viselni, csak ünnepekkor, de az egyenruha is csak 10.-tõl kötelezõ, de van, ahol már a kisebbeknek is meg van. Ha érdekel egy egész történelmet el tudok róla mondani. Szabó Magdával kapcsolatban is és a sulival kapcsolatban is.

Stanislaw Lem az egyik legjobb sci-fi író szerintem is ("komoly" sci-fi kategóriában abszolút, viccesben megosztott Douglas Adams-szel). A Kiberiáda színes, filozofálgatós könyv - az elsõ része robotok szereplésével, mégis emberekrõl szól, a második még viccesebb, két profi, de kissé bogaras feltaláló mindenfélét megépít. Az Álmatlanság néhány novellát tartalmaz, az elsõ a legdurvább: humorosan indul, aztán figyelmeztetés nélkül átcsap egy brutális, "többrétegû valóság"-os negatív jövõképû világleírásba (hiába, a Mátrixnak nem az eredetiség az elõnye...). A Szénanáthából a kedvencem a hangulatos nyomozós novella volt. Az emberiség egy perce c. könyv nem regény, nem is novellagyûjtemény, hanem tömény filozofálgatás, töprengés, egyoldalú beszélgetés az olvasóval. Annyi ötlet, gondolat van benne, hogy Lem már nem is gyúrta regénnyé, hanem csak leírta õket. Erõs gyomorral megemészthetõ, nagyon jó könyvecske (elég vékony). A kevesebb specialitást tartalmazó sci-fi regényei (Asztronauták, Éden, A "Legyõzhetetlen") visszafogott hangnemû, tudományilag kimunkált mûvek. A Visszatérés (az egyik kedvencem) egy lélekrajzi elemekkel átszõtt utópia. Egy öreg asztronauta sokáig és nagy sebességgel ûrutazgatott, ezért le van maradva a földi dolgokhoz képest, és nem tud beilleszkedni. Magányában leginkább egy nõre lenne szüksége, de a férfi-nõ kapcsolatok is kicsit átalakultak... A Solarisból két film készült, egy látványosabb amcsi és egy jobb régi orosz. Kapcsolatfelvétel egy bolygóval... ami nem sikerül, nem sikerülhet, beleszól az emberi tényezõ. Szintén (címében is benne van, hogy "sikertelen kapcsolatfelvételi kísérletrõl számol be a Kudarc. Némi kapcsolata van Az emberiség egy percéhez (hová fejlõdnek a civilizációk, lehet-e békébe torkollni végre, vannak-e általános szabályszerûségek).

Mûvelt, bölcs író. Mûvei olvasásához türelem kell, gondolkodás ajánlott, filozofálgatás elkerülhetetlen.  :lazza:

Quote from: MeskeMelyik könyve van meg? Esetleg érdekelne. ... történelmet el tudok róla mondani. Szabó Magdával kapcsolatban is és a sulival kapcsolatban is.

Danielle Steel: The Kiss
Suli: Igeeeeeeeeeeeeen! Matula!Matula!Matula! Bar gondolom nem igy hivjak... :)

Lem: An úr hangja, Visszatérés /erre emlékszem/, Álmatlanság
Lem tényleg tömény. Az álmatlanság elsõre sok volt, másodszor még nem olvastam  :)
Clarke: A gyermekkor vége
Nemere: Kozmosz lovagjai + másik 3 könyv. A káromkodásokon különösen jókat szórakoztam /gyerekirodalom/
C S Lewis: A csendes bolygó
Zsoldos Péter: Távoli Tûz
Alfred Bester: Tigris! Tigris!
Ötvenedik /Kozmosz kiadó/
Gyilkos idõ /novellák/
Frank McCourt: Angela's Ashes és 'Tis ír fickó élettörténete  :lol:
Galaktika 51. száma - vámpírok
Stephen King: Holtsáv
Aymé: A faljáró - a 'különös' kategória méltó képviselõje
Eco: Rózsa neve - klasszikus  :)
Jack London: Ádám elõtt, Vadon szava
Dürrenmatt: A fizikusok
Ibsen: Nóra
?: Ádám és Éva naplója - kicsike könyv.
Radványi Ervin: Andaxin kora - '69-es kiadás, szóval úgy kell olvasni... humoros írások
Dalmáth-Kaján: Pesti panaszkönyv - hasonló
A láthatatlan ember és a Fekete tulipán... Ezzeket átvágásból olvastam el. Mindkettõbõl volt u ilyen címmel film (konkrétan láthatatlan ember, és francia kalandfilm Delonnal aki ráadásul ikreket játszik  :) ), és úgy megörültem, hogy ott van a polcon mint könyv... Hát... Nem jött be. Persze a magyar szerzõk már gyanúsak voltak... És a vágtázó lovasok az elõbbi borítóján...  :rotflol:  :lol:  
De nem bántam meg egyiket sem. :)
Twain: Koldus és kitályfi - szintén kb alsóban olvashattam...

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentõ szimmetriád?
/William Blake/

Edit: Kiberiadat is olvastam

Quote from: KvikvegSzabó Magda: Abigél.

Ja, azt el is felejtettem mondani, hogy a színjátszóban elõ is adtuk. Én voltam Kovács. (Nem valami nagy szerep...)

Quote from: MeskeJa, azt el is felejtettem mondani, hogy a színjátszóban elõ is adtuk. Én voltam Kovács. (Nem valami nagy szerep...)

Én drámás osztályba jártam, és nálunk is felvetõdött, de gyorsan leszavaztattam, aztán jött egy hülye Lorca-darab, és kiléptem a drámaképzésbõl.

Steel nekem is fujj-fujjj-fujjj! Meske, nekünk egy csomó megvan, szerintem az összes, nagyanyám teljesen rá van kattanva a Júlia és Romana sorozatokkal együtt, és véleményem szerint ez ki is fejezi, milyen kategóriába sorolom.

GYERMEKKOR VÉGE! Életem egy nagy könyve! Csak úgy, mint Ibsentõl a Nóra (bár én Babaház címmel olvastam), az is annyira, hogy fontolgatom, hogy Ibsen-kutató leszek (csak ahhoz meg kell tanulni norvégül, ami már nem olyan vonzó, de ez van :) )

De hogy ne csak száraz olvasmánylisták legyenek itt, beírom, mivel szeretnék felvételizni az egyetemi színjátszókörbe. Írjátok meg a véleményetek, ne válasszak-e mást!
A kedvenc költõmtõl, Kovács Ákostól van (igen, az énekes Ákos) ez a novella, amit már most is szinte kívülrõl tudok, annyira a himnuszommá vált (bár ez az õ írásaival nem egyedi eset).


Kovács Ákos: Minden éjjel (Az örökkévalóság vége)

Szentségtörés volna lámpát gyújtani, eléggé dereng az a kevés utcai fény így, az ablakon át, szinte ünneprontó és szándékosan sivár együgyû erõ. A sötét hatalmába kerít mindent, mindenkit. Elvegyülni így, tudni, hogy minden, ami fontos elveszett: furcsa kötelesség. Néha így is ébredt, de fõleg éjjel, éjjel nem értette, miért lett minden másképp. Szeretném, hogy figyeljetek rám, szeretném, hogy figyelj. Olyan egyszerû lett volna, olyan egyszerû, érthetõ, átlátható, szerethetõ. Aztán másképp lett, nem így, másképp. Ahogy lennie lehetett. De érteni, azt nehezebb volt, vagy csak õ értetlenkedett, már nem is tudni.Szánalmas volt, ahogy tragédiának élte meg minden felismerését: elfelejtett a nõk nyelvén beszélni. Ezt nem tudta megérteni, megélni: elegánsan a veszteséget.Szerette az egyedüllétet, de végtelenül magányos lett. A magány katonája, ennyi. A hírnév: árulás. Rögtön eszméje lett ez is, mint az igazság, meg a divatjamúlt pózok, melyekben hitt, melyeket ezért naponta magára öltött. Amit õ õszinte, nyílt mosolynak hitt, az a világon gúnyolódó vigyorként ült az arcán. Ha üres szemmel, közömbösen hallgatott valakit, az gyakran így szólt, látod, ez a baj veled, most is gondolsz valamire. A világ rettegett tõle, mert igaza volt, mindig, kérlelhetetleül, ezért rettegtek tõle és gyûlölték. Ha legalább azt tudták volna, hogy õ is téved... De azt csak õ tudta.

451 Fahrenheit nagyon ott van!!! Van egy hasonló film, majd megtudom újra a nevét.
Asimov a legjobb sci-fi író!!!
(vki nem akarja eladni olcsón a nemrég megjelent 5 nagy kötet Asimov összest? sajna nem volt rá 20000ft-m... )
Most nem írok többet de majd visszatérek :)

Hali!

Asimovról jut eszembe Will Smith új filmjének a címe: Én, a robot. Nem tartom jó ötletnek ezt a címlopást, mert teljesen másról szól a könyv, mint a film. Bár ha a film hatására sokan elolvassák a könyvet, akkor nem haragszom ;)

Quote from: PandóraÉn drámás osztályba jártam, és nálunk is felvetõdött, de gyorsan leszavaztattam, aztán jött egy hülye Lorca-darab, és kiléptem a drámaképzésbõl.
...
GYERMEKKOR VÉGE! Életem egy nagy könyve! ...

Wow!
Dramas osztaly :) En 1x probalkoztam, de vmi dilis helyzetgyakorlatokkal kezdtunk, akik vezettek szinten gimisek voltak, es en vmi olyan vartam, hogy eloszor talan megtanitanak szovegmondani meg ilyesmi. Vagy hogy vmi celdarab lesz. Szoval nem volt az igazi...

A szoveg. Oooo. En erzelmi leirasoknal nagy antitalentum vagyok, nekem ez tul altalanos. Szeretem ha vmi tortenik vagy vmi csattano van, amivel megfognak.

Osztalytarsam keszult vmire, es eloadott nekunk egy joegtudja mit..
Ennyire emlekszem: Legy az ablakon dongicsel. Fiu: Megdoglesszem? Apa: Dogleszd meg! - Vmi olyan keretmagyarazat volt az eloadonknak, hogy az apa azert is mond igent, mert tetszik neki ez a fura mondat... ?!
Sajna az elejere nem emlekszem... :(
Ah! Volt egy jo scifiii. Keresemmm....
Ehh. Tul hosszu. Fritz Leiber: A nagy unnep
Ray Bradbury - Az ûrhajó Ez is hosszu :(
Dian Girard -Nincs ott semmi Ez jo :))) pm elkuldom
Sajna olyan klassz ki monologot nem talaltam amit akartam, dehat nem is erre van kihegyezve a konyvtaram :)))

Quote from: KvikvegSuli: Igeeeeeeeeeeeeen! Matula!Matula!Matula! Bar gondolom nem igy hivjak... :)

Szóval:
Elõször is a suli igazi neve Dóczy. (legalábbis röviden)
1838-ban kezdõdött meg az iskola történelme, azaz a Debreceni Református Leánynevelés kezdete. 1824-ben még csak kisérlet volt hasonló intézményre.
Steinacker Gusztávot (evangélikus lelkész és tanár) 1838 áprilisában Debrecenbe hívták, hogy foglalkozzon a leányneveléssel. Így novemberben 12 növendékkel megindult az oktatás. Ekkor az iskolai év a 4 elemi után volt még +2 év. A tantervben voltak a természettudományos tárgyak és a német nyelv. Ez 1838-1842-ig tartott, mert Steinaker Gusztáv elment, s így 1842-1859-ig szünetelt az oktatás. 1859.okt.1-jén újra indult a képzés Valkó Károlyné Kloyber Mária igazgatónõ vezetésével. Megvásárolták, azt a telket, ahol az iskola ma is áll. 1872-ben Tánczos István lett az igazgató, aki a 8 osztályos leánynevelõ intézet tervét fontolgatta: 4 elemi után +2év +2! 1873.febr.9-én Tánczos István meghalt, s így 1873-ban Dr. Pallay Miklós, vegytanár lesz az igazgató ideiglenesen. 1874-ben kiírják a pályázatot: "Igazgató kerestetik!!!" 1874-1908-ig Dóczy Gedeon lesz az igazgató (a könyvben õ lenne Torma Gedeon). 1838-1874: az intézet megalapítás korszaka. 1874-1908: Az intézet kibontakozása. Dóczy Gedeon (1832-1911) alatt az intézmény 8 évfolyamos lesz, 4 elemi és 4 felsõbb évfolyam, azaz 2 tagozat. 1893-94-es tanévtõl pedig 4 elemi +6 felsõbb évfolyam. 1899-1900-as tanévtõl az iskola egy tanítóképzõvel bõvül. 1912-13-as tanévtõl az iskola új formályú leánygimnázium lesz. 1916-17-es tanévtõl érettségi bizonyítványt is kapnak az itt végzõ diákok. 1928-ban veszi fel az intézet a Dóczi nevet, s így a teljes neve: Debreceni Református Dóczi Leánynevelõ Intézet. 1952, jún.27-én a Tiszántúli Református Egyházkerületi Tanács úgy határoz, hogy a Dóczi az államé lesz. 1952. júl.3-án átadják az intézetet. Ezek után a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorlógimnáziuma használta az épületet. 1995-ben telekkönyvileg ismét a Tiszántúli Református Egyházkerület nevére került az épület. 2000 nyarán az épületet az Egyházkerület használatba veszi, Kunszbóné Dancs Edit matematika-fizika-technika szakos igazgatónõvel. Aki ezzel egy idõben a matektanárom is lett, de most, hogy felvettem a matek faktot, így már nem az... 2002.szept.1.:az iskola önálló hat évfolyamos képzési rendszerû gimnázium lesz. És az iskola mostani neve: Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma. (ja, és ez is még a rövidebb nevünk...)

Röviden ennyi. Egy idõbe beletelt, mire felkutattam a füzetemet, ahova mindez le van írva. De ha érdkel még valami, nyugodtan kérdezz!

QuoteIbsen: Nóra

Ezt is elõadtuk...vagyis asszem csak akartuk, de itt is valami extra pici szerepem lett volna. Talán még szövegem sem volt. Na mind1. Különben szerintem szép darab...

Quote from: PandóraSteel nekem is fujj-fujjj-fujjj!

Miért? ÓHHH, miért????? Miért kell szegényt úgy lefújogni??? Szerintem igenis nagyon jó. Igaz, hogy az elsõ könyv, amit tõle olvastam, az eredetileg az anyámé volt. De, na és, akkor mi van????  :grrr:
Szerintem jó és kész!!!!!

Quote from: MeskeSzóval:
...

:eek:  :whoah:  Minden elismeresem, en a sajat alt/gimimrol messze nem tudtam soha ennyit. Mondjuk azokrol nem is volt konyv :)
Jol tudom, hogy a filmet ott forgattak? Szep epulet. Jol irta le a fekete-feher vilagot ha tenyleg ilyen. Bar gondolom azota sokat valtozott.
Engem nagyon emlekeztetett a sajat altalanosomra. Az nem zomok, inkabb, de szinten boltives-feher falu. /Aldas u alt isk./ Es amikor odajartam jo iskolanak szamitott.
Azzal, hogy az egyhaz visszavette, mi valtozott?
ui tenyleg olyan zardajellege volt annak idejen? Ennyire szigoru volt, mint a konyvben? Es most? /pm is johet es akkor nem offolunk/
 :_off:  vege.
Persze ha a tobbieket is erdekli...
Nos?

----------------------------------

Pandora!!!  :rotflol:  :rotflol:  :rotflol:

Lõrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kõ a kõ, többes számban kövek.
Nõnek nõk a többese, helytelen a növek.
Többesben a tõ nem tõk, szabatosan tövek,
Aminthogy a csõ nem csõk, magyarföldön csövek.
Anyós kérdé van két võm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon, ám Debrecenben, Gyõrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleõszülsz idegen.
stb.

Quote from: KvikvegPandora!!!  :rotflol:  :rotflol:  :rotflol:

Tessék?

Quote from: PandóraTessék?

:rotflol: -> szovegnek szolt.
Csak elkepzeltem, hogy elkezded mondani, mint 1 kabareban. :rotflol:
 :rotflol:

Quote from: KvikvegLõrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kõ a kõ, többes számban kövek.
Nõnek nõk a többese, helytelen a növek.
Többesben a tõ nem tõk, szabatosan tövek,
Aminthogy a csõ nem csõk, magyarföldön csövek.
Anyós kérdé van két võm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon, ám Debrecenben, Gyõrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleõszülsz idegen.
stb.

ÁÁÁ! Ez nagyon ott van!!  :lol:  :rotflol:

Ui: A PM elküldve! :)

Huhh... még össze kell szednem, hogy mi mindent össze nem olvastam az évek folyamán...

Idézet (Ezt meg csak úgy idebiggyesztem, mert miért ne :) ):
- Uram, a késemért jöttem.
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.

Érzem, kezdek bedilizni...

Hali!

Nem valami olyasmi az idézet, hogy:
- uarm nem ön vesztett el csontnyelû kést?
- de igen önnél van?
- igen, itt a hátamban.

DDe nem emlékszem pontosan, rég olvastam Rejtõt, akkor is egyszerre eokat, szal keverednek már a dolgok.

Iiigen, valami ilyen a folytatás :)

Hali!

Azért nehéz pont ennek az idézése, mert viccé vált, és így eltorzított formában él tovább a nép ajkán.

Quote from: DamnatusHali!

Azért nehéz pont ennek az idézése, mert viccé vált, és így eltorzított formában él tovább a nép ajkán.

Az a bizonyos kés gyöngyházmarkolatú volt ha jól emlékszem.

Hali!

Igen az!

Quote from: MeskeÁÁÁ! Ez nagyon ott van!!  :lol:  :rotflol:

Ui: A PM elküldve! :)

Megkaptam. Koszi!
A versike meg tovabb is van, de az egesz tul hosszu. Google-lal biztos megtalalod ha erdekel.

Quote from: Kvikveg:rotflol: -> szovegnek szolt.
Csak elkepzeltem, hogy elkezded mondani, mint 1 kabareban. :rotflol:
 :rotflol:

A nyelvészeti versikét?
A felvételin a Tetemre hívást (Arany) kellett úgy elmonadnom, mintha telefonon beszélnék a barátnõmmel a fiúmról. :)
Meske, egy Steel-en nem veszünk össze. Ha neked jó, akkor élvezd!  :tezsvir:

:lol:  :lol:  :lol:  :lol:  :lol:  :lol:  :lol:  :lol:

Most leírom, a szerelem keletkezését Platón A lakoma címû mûvébõl. Hosszú, ezért kettõben írom be, de megéri! :hopp: Vizuális típusok elõnyben!

...Mert a mi természetünk eredetileg nem olyan volt, mint ma, hanem egészen másféle. Elõször is az emberi nemek száma három volt, nem kettõ, mint most, férfi és nõ, hanem volt még egy harmadik is, amely egyesítette magában a kettõt [...]. Valamikor ugyanis az androgün (férfi-nõ) külön nem volt, alakra és névre is, s egyenlõ része volt mindkét nembõl, a férfiból és a nõbõl [...]. Azután meg mindegyik fajtának teljes, gömbölyû alakja volt, körbefutott a háta meg az oldala, kezük négy volt s a lábuk is, mint a kezük, s két teljesen egyforma arcuk egy egészen kerek nyakon. A két ellenkezõ oldalon levõ archoz egy koponya tartozott és négy fül; nemi szervük kettõ volt, és minden egyebük, ahogy már ebbõl el lehet képzelni. Járni egyenesen is tudtak, mint ma, amerre éppen akartak, ha pedig gyorsan kellett menni, mint ahogy a bukfencezõk feldobják egyenesen a lábukat és hányják a kereket, õk is, az akkor még nyolc végtagjukra támaszkodva, gyorsan karikázva haladtak elõre.
A nemek száma pedig azért volt három, s azért volt ilyen alakjuk, mert a hím a nap sarjadéka volt, a nõ a földé, a közös nemû pedig a holdé, mert a holdban is van valami mind a kettõbõl. Gömb alakúak pedig azért voltak, mert hasonlítottak szüleikre.
Erejük és bátorságok szörnyû volt, gondolkodásuk nagyratörõ, [...] az égbe próbáltak felmenni s ott rátámadni az istenekre.
Ezért Zeusz és a többi isten tanácskozni kezdtek, hogy mit tegyenek velük, de nem találtak kiutat. Arra nem gondolhattak, hogy megöljék õket, hiszen ezzel semmivé lettek volna az áldozatok is és mindaz a tisztelet, amit az emberektõl kaptak, de elbizakodottságukat sem tûrhették. Végül Zeusz hosszas fejtörés után így szólt: ,,Azt hiszem, találtam olyan módot, amely meghagyja ugyan az embereket, mégis véget vet féktelenségüknek, mert gyengébbé teszi õket. Kettévágom õket – mondta -, mindegyiket kétfelé. Ha pedig látjuk, hogy még mindig elbízzák magukat és nem akarnak nyugton maradni, újból kettéhasítom õket, akkor aztán fél lábon ugrándozhatnak."
Így szólván kettévágta az embereket, mint ahogy a naspolyát szokás, aszalás elõtt, vagy fonállal a tojást. S ahogy egyet vágott, megparancsolta Apollónnak, hogy az arcot és a fél nyakat fordítsa vágás felé, hogy kettévágottságát szem elõtt tartva, rendesebbé váljon az ember – a többi sebet pedig gyógyítsa be. Apollón tehát megfordította az arcot, azután a bõrt mindenfelõl a ma hasnak nevezett részre húzta össze, s akárcsak egy összehúzható pénzes zacskónál, egy nyílást hagyott a has közepén, és azt elkötötte, s ezt most köldöknek hívják. A ráncok nagy részét elsimította, a mellet olyasféle szerszámmal formálta ki, amilyennel a vargák csiszolják a simára kaptafára húzott cipõ ráncait; csak néhányat hagyott meg a has meg a köldök táján, emlékeztetõül az ember hajdani viselt dolgaira.

Miután pedig a hajdani egységes természet kettéhasadt, mind a két felet a másikhoz húzta a vágy, átkarolták egymást, összefonódtak, egyesülésre áhítozva, és végül belehaltak az éhségbe. [...]
Végül Zeusz megkönyörült rajtuk és újabb módot eszelt ki: áthelyezte a nemi szervüket elõre; eddig ugyanis a külsõ részükön volt, és nem egymással egyesültek, hanem a földbe csinálták, mint a tücskök. Áthelyezte tehát elõre, s ezzel lehetõvé tette, hogy egymással egyesüljenek: a férfi a nõben hajtsa végre ugyanazt, éspedig azért, hogy ha az ölelésben férfi találkozik a nõvel, megtermékenyítse, s utódot hozzon létre, ha pedig férfi férfival, legalábbis kielégülés származzék együttlétükbõl, s miután abbahagyták, munkájuk felé forduljanak és az élet egyéb dolgaival törõdjenek. Ebben az idõben vert gyökeret az emberekben az egymás iránti szerelmi vágy, mely igyekszik egyesíteni kettejüket s meggyógyítani az emberi természetet.
[...] Kettõ lett egybõl, s most szüntelenül ki-ki keresi a másik felét. Azok a férfiak mármost, akik az egykori, androgünnek nevezett kétnemûrõl lettek lehasítva, a nõket szeretik; a legtöbb parázna ebbõl a fajtából kerül ki, mint ahogy a nõk közül is a férfiszeretõk és a házasságtörõk. Azok a nõk ellenben, akik az egykori nõk kettévágásából erednek, nem nagyon gondolnak férfiakkal, s ezekbõl lesznek a leszboszi szeretõk. Akik pedig az egykori férfi levágásából erednek, azok a férfit keresik; amíg a gyerekek, minthogy az egykori férfi darabkái, a férfiakat szeretik, s örülnek, ha együtt hálhatnak velük és megölelhetik a férfiakat – ezek a legkiválóbb fiúk és ifjak, mert természettõl fogva a legférfiasabbak. Vannak ugyan, akik szemérmetlennek mondják õket, de ez nem igaz; nem szemérmetlenségbõl teszik, hanem merészségbõl, bátorságból és férfiasságból, mert ahhoz vonzódnak, ami hozzájuk hasonló.

Quote from: Pandóra
[...] Kettõ lett egybõl, s most szüntelenül ki-ki keresi a másik felét. Azok a férfiak mármost, akik az egykori, androgünnek nevezett kétnemûrõl lettek lehasítva, a nõket szeretik; a legtöbb parázna ebbõl a fajtából kerül ki, mint ahogy a nõk közül is a férfiszeretõk és a házasságtörõk.
... a férfiakat szeretik, s örülnek, ha együtt hálhatnak velük és megölelhetik a férfiakat – ezek a legkiválóbb fiúk és ifjak, mert természettõl fogva a legférfiasabbak.

Ja, ehhez még kell egy kis magyarázat. Platón kétféle szerelmet különböztet meg, a közönségest, amit a silány nép érez. Ez a nõk iránti, a pusztán testiségen alapuló, perverz és az érdekszerelem; és van az égi, ami a férfiak szerelme, ami a testi gyönyör mellett a lelkek és a szellemek örök összefonódása. Erre is szentelt néhány fejezetet, amikor a bennem (nem túl mélyen) bújkáló feminista nem nagyon örült  :uzi: .
De azért az a naspolyás jelenet meg a régi külsõ nálam nagyon ott volt.  :rotflol:

És van szép rész is:
Mikor pedig rátalál valaki a maga másik felére - akár fiúszeretõ, akár a többiek-, csodálatos mámorba ragadja õket a barátság, az összetartozás érzése és a szerelem, s nem akarnak elválni egymástól úgyszólván egy pillanatra sem. Ezek azok, akik egész életüket együtt végig és nem tudnák megmondani, mit kívánnak egymástól. Mert senki nem képzeli, hogy a szerelmi élvezet az, aminek kedvéért úgy örülnek, ha a másikkal együtt lehet, s oly nagy buzgalommal törekednek erre. Nyilvánvaló, hogy a másra vágyik a lelkük, amit nem tud kimondani, csak sejti, mire vágyik, s talányként lappang benne.

Hali!

Magyar szakon tavaly kötelezõ volt.
Én azon röhögtem a leginkább, amikor szinte összevesznek, hogy Szophoklész ki mellé üljön.  :lol:

Quote from: ShiroiNekem ez tetszik benne a legjobban!!!  :lol:

Meg a tücskök.  :)

Quote from: DamnatusÉn azon röhögtem a leginkább, amikor szinte összevesznek, hogy Szophoklész ki mellé üljön. :lol:

Meg: "Miért vettél fel sarut, Szophoklész?" "Hát csinos fiúhoz csinosan kell menni ;) "

Itt egy kedvenc versecském, amit A.A.Milne írt:

Wind

No one can tell me,
Nobody knows,
Where the wind comes from
Where the wind goes.

It's flying from anywhere
As fast as it can
I couldn't keep up with it,
Not if I ran.

But if I stopped holding
The string of my kite,
It would blow with the wind
For a day and a night.

And then when I found it,
Wherever it blew,
I should know that the wind
Had been going there too.

So then I could tell them
Where the wind goes...
But where the wind comes from
Nobody knows.

Még a falamra is felvan tûzve... :p (van egy kis hírdetõ tábla szerûségem, s azon lóg... )

Quote from: MeskeItt egy kedvenc versecském, amit A.A.Milne írt:

Én ritkán olvasok eredetiben, de ez tényleg dallamos kis versecske.

Én a fantasy regények mellett nagyon kedvelem a verseket...
Egyik kedvencem a Magányos vadlúd, Csuei Tu kínai költõtõl:

"Mind elrepültek társaid s te dõre,
magadba bolygasz, bús kísértetül.
Utánuk sírsz az esteli esõbe,
egy tóra szállsz, hol már jég merevül.
Rohannak a nyirkos felhõk elõre
s szélükre félhold hûvös hegye dûl.
... Nem volna jobb, ha valaki lelõne,
mint vándorolni, mindig egyedül?"

Quote from: PandóraÉn ritkán olvasok eredetiben, de ez tényleg dallamos kis versecske.

Én se nagyon szoktam, de ezt speciel egyszer egy angol órán olvastuk, s nekem nagyon megtetszett.

Quote from: AleyneEgyik kedvencem a Magányos vadlúd, Csuei Tu kínai költõtõl:

:hail: a költészeted mellett mostmár az ízlésed elõtt is! Nekem is kedvencemmé tetted ezt a verset. Még-mééég!

Maganyos vadlud LOL! Pontosan illik a nemikepp borus izlesemhez!  :)

Quote from: AleyneÉn a fantasy regények mellett nagyon kedvelem a verseket...
Egyik kedvencem a Magányos vadlúd, Csuei Tu kínai költõtõl:

"Mind elrepültek társaid s te dõre,
magadba bolygasz, bús kísértetül.
Utánuk sírsz az esteli esõbe,
egy tóra szállsz, hol már jég merevül.
Rohannak a nyirkos felhõk elõre
s szélükre félhold hûvös hegye dûl.
... Nem volna jobb, ha valaki lelõne,
mint vándorolni, mindig egyedül?"

Jaj... ez de szép.

Majd elõkeresem kedvenc kínai versem, de most íme egy japán haiku (nem szótagot-betartós) fordítása:

"Húszezer halott harcos álma
semmivé foszlott, mint a fûszál,
mely elhervadt a csatatéren."

Anno aláíráûsom is volt :)

Quote from: RouninJaj... ez de szép.

Nem egyszerûen szép, szerintem, hanem olyan, ami visszhangzik benned
(" te dõre,
magadba bolygasz, bús kísértetül."
"... Nem volna jobb, ha valaki lelõne,
mint vándorolni, mindig egyedül?")
a vonatúton, amikor a síneket bámulod, egy unalmas órán, amikor szinte félálomban, üres tekintettel ülsz; egy olyan vers, ami a kedvenceddé lesz, ami játszik a belsõ húrokon.

...Most olvastam két japán alkotást... Frappánsak.. :)

"Cipeltem búmat,
vittem szakadatlan.
"Sírj" mondta a holdfény
s én sírvafakadtam."

"Nézd, a fehér hó mint ragyog.
Ki hát a hóba. Hadd imádom,
hadd nézem, amíg megfagyok."

Az elsõ jobban tetszik. Hol olvasod te ezeket?

Quote from: PandóraAz elsõ jobban tetszik. Hol olvasod te ezeket?

Úgy van. Tessék közkinccsé tenni :)

Masodikra szavazok abszolute.

Aleyne most még egy darabig nem tud válaszolni (edzésen van :P) úgyhogy:

Kosztolányi Dezsõ: Kínai és japán versek  :rolleyes:

...Ugyanazon könyvbõl idéznék egy kínai költõt, Li Tai Pe-t. A vers címe: Vándor.

"Éjjel ocsúdok föl idegen ágyon.
A zuzmara künn a tájat befútta.
Föl a fejet -- tekints a Holdra vágyón
Le a fejet -- gondolj a vándorútra."

Be kéne szereznem ezt a Kosztolányi-kötetet!

Quote from: SysOP XXLKosztolányi Dezsõ: Kínai és japán versek  :rolleyes:

Ezek nagyon jók! :cool:

Azt hiszem, eme könyvecske hamarosan az én könyvtáram részét is képezni fogja.  :p (Legalábbis remélem...)

Kb. mennyibe kerülhet?

Quote from: MeskeEzek nagyon jók! :cool:

Azt hiszem, eme könyvecske hamarosan az én könyvtáram részét is képezni fogja.  :p (Legalábbis remélem...)

Kb. mennyibe kerülhet?

Nincs rajta ár  :rolleyes:

De újrahasznosított papírból van, legalábbis ez a kiadása (bizonyos Laude Kiadó által, de azt írja, hogy "Ez a könyv a Révai Kiadó által 1943-ban Budapesten megjelentetett kötet változatlan utánnyomása."), ezért nem lehet túl drága.

Quote from: SysOP XXLNincs rajta ár  :rolleyes:

De újrahasznosított papírból van, legalábbis ez a kiadása (bizonyos Laude Kiadó által, de azt írja, hogy "Ez a könyv a Révai Kiadó által 1943-ban Budapesten megjelentetett kötet változatlan utánnyomása."), ezért nem lehet túl drága.

Akkor OK! :D

(Már csak be kéne szereznem valahonnan... :rolleyes: )

Terry Pratchett: Mort

"Olyannyira elöntötte õt a köszönömök kórusa, hogy nem igazán fogta föl azt a tényt, hogy új barátai apró, gyûszûnyi kupicákban kapják italukat, míg egyedül az övé egy jókora fakupában érkezik.
Számos monda regél a törkölyrõl, meg arról is, hogyan készítik a nyirkos lápvidéken õsi recept szerint, amely - meglehetõsen bizonytalan kézzel átnyújtva - apáról fiúra száll. Nem igaz, amit a patkányokról vagy a kígyókoponyákról, vagy a sörétrõl mesélnek. A sztori a döglött birkákról is teljesen légbõl kapott. Elbúcsúztathatjuk a nadrággombról szóló koholmány összes változatát, nyugodjék békében. De az az intelem, hogy ne engedjük a törkölyt fémmel érintkezni, abszolút jogos, mert amikor a kocsmáros a visszajáró réz kis halmát lecsapta a megénekelt folyadék egy tócsájába - vérlázító módon becsapva Mortot -, az érmék azonnal habzani kezdtek.
Mort megszaglászta italát, aztán kortyolt egyet. Az íze kissé almára, kissé õszi hajnalokra, de leginkább egy farakás aljára emlékeztetett. Mindazonáltal, mivel nem óhajtott udvariatlannak tûnni, jól meghúzta.
A tömeg leste, miközben hangtalanul számolt.
Mort úgy érezte, valamit várnak tõle.
- Finom - jegyezte meg -, egész üdítõ. - Még egyet kortyolt. - Egy kicsit szokni kell hozzá - egészítette ki -, de megéri az erõfeszítést, ebben biztos vagyok.
A sokaság hátsó soraiból a zúgolódás moraja kélt.
- Fölvizezte a törkölyt, attúl van ígyen.
- Dehogy, tuggya kend, mi történik, ha csak egy csepp víz is éri!
A kocsmáros úgy csinált, mint aki mindezt nem veszi észre.
- Ízlik? - firtatta, eléggé abban a hangnemben, amit azok az emberek használtak, akik Szent Györgyöt faggatták: Mit öltél meg?
- Kissé csípõs - mondta Mort. - És valahogy dióízû.
- Mán megbocsásson - hörrent a kocsmáros, és gyöngéden kivette Mort kezébõl a korsót. Megszagolta, aztán megtörölte a szemét.
- Uuuunnyája - nyilatkozta. - Ebbiza az igazi!
Úgy nézett a fiúra, hogy az már majdnem csodálat volt. Nem azért, mintha jómaga nem ivott volna meg kétdecinyi törkölyt, ha úgy alakult, hanem mert Mort még mindig függõleges helyzetben és láthatólag életben volt. Visszaadta a kupát: olyan modorban, mint egy gyõzelmi trófeát valami el sem hihetõ verseny végén. Amikor a fiú megint hatalmasat kortyolt, több nézõ összerezzent. A kocsmáros azon tûnõdött, mi a fenébõl lehet Mort foga, aztán úgy döntött, hogy ugyanabból az anyagból kell legyen, mint a gyomra.
- Maga véletlenül, netalántán, esetleg nem egy varázsló? - érdeklõdött minden eshetõségre felkészülve.
- Sajnálom, nem. Az kellene legyek?
Nem hinném, gondolta a kocsmáros, nem is úgy jár, mint egy mágus, és különben is, semennyit se dohányzik. Ujra a törkölyös kupára pillantott.
Valami nagyon nem stimmelt ezzel az egésszel. Valami nem volt rendben ezzel a fiúval. A fiú nem jól nézett ki. A fiú...
...szilárdabbnak látszott, mint amilyennek lennie kellett volna.
Ami persze nevetséges volt. A bárpult szilárd volt, a padló szilárd volt, a vendégek olyan szilárdak voltak, amilyet csak kívánhatsz. Mégis úgy tûnt, hogy Mort, ahogy ott álldogált meglehetõsen zavarban és mellékesen hörpölve egy olyan folyadékot, amivel kanalakat lehet tisztítani, a szilárdság egy különösen hatásos fajtáját, a valóságosság egy extra dimenzióját árasztja magából. A haja hajszerûbb volt, a ruhája ruhább, a csizmája a csizmaság netovábbja. Tisztára megfájdult az ember feje, csak attól, ha ránézett.
Azonban ekkor Mort demonstrálta, hogy mégiscsak emberi lény. A korsó kihullott meglepõdött ujjai közül, és csörömpölt a padlólapokon, ahol is a törköly seprõje elkezdte magát keresztülrágni a kövön. A fiú a szembelevõ falra bökött, szája hangtalan tátongott.
A törzsvendégek visszafordultak magánbeszélgetéseikhez és "lapát-föl!" játszmáikhoz, megnyugodva, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy lenniük kell; Mort immáron tökéletesen normálisan viselkedik. A kocsmáros megkönnyebbülve, hogy a fõzet szesztartalma igazolódott, átnyúlt a bárpult fölött, és barátságosan megveregette a fiú vállát.
- Ez teljesen rendben van - közölte. - Gyakran ilyet tesz az emberrel, néhány hétig fájni fog a feje, ne is törõdjék vele, egy csepp törköly újra helyre fogja hozni!
Tény az, hogy a törköly okozta másnaposság legjobb ellenszere a kutya szõre, ám a pontosság kedvéért helyesebb lenne a cápa fogának, vagy esetleg a bulldózer lábnyomának nevezni."

Ismét egy japán költõ mûvét írnám be. :)
Harihira: Tavasz.

"Tavasz ragyog.
Már olvadoz a hó a tornyokon
s a csermelyek lármája mormolón,
vígan gagyog.

Tavasz ragyog.
Kibuggyan a könny, mely a csalogány
szemébe a bús, téli éjszakán
beléfagyott."

Sziasztok!
na, csak benéztem ide is :)

Én is nagy Asimov rajongó vagyok :) Feldin: nekem az elsõ 3 kötet megvan, a maradék kettõre nekem se jutott elég pénz...
Na, és E. A.Poe, aki szintén abszolut kedvenc. Tényleg, nagyon régóta keresem a bilingvis Poe köteteket. a Lazi v mien kiadónál jelent meg 7 kötetben, nekem sajnos csak 4 van meg... ha esetleg tud valaki segíteni...


Korábban én is nagyon szerettem Nemerét, de az õ stílusát mára már kinõttem...
Koldus és királyfi szerintem is alapmû!!!!
Ja, és ugye a Salvatore könyvek... nõvéreméknek majd az összes megvan, én még csak néhányat tudtam elolvasni, de neki nagyon jó a stílusa.

Mostanában sajnos nemigen van idõm szórakoztató irodalmat olvasni... a szakirodalomra vagyok korlátozva, de az sem mind a kötelezõ.
Most épp bármilyen könyv jöhet, ami az írástörténettel, és az írással kapcsolatos. (ékírás, egyiptomi (hieroglif, démotikus, hieratikus), arab írások, maja, azték, kínai, japán, koreai, föníciai, görög, latin, rovásírás, megfejtetlen írások, mint az etruszk, rongo-rongo, phaisztoszi korong és egyebek.)

Na, meg a Verne könyvek... szégyen, nem olvastam még az összeset, pedig azthiszem, a gyûjteményünk teljes...

Á, tudom még mit akartam! a Tron! már nem tudom ki irta, de ez is egy MAtrix-alap. A film se rossz belõle, de felét nem képes visszaadni annak, ami a könyvben van.

Quote from: kisviragKoldus és királyfi

Na, ez az a könyv, amit én már egy jó ideje el szeretnék olvasni, csakhát mindig közbejött valami, ami miatt el sem tudtam kezdeni az olvasgatást. (pl. Kötelezõ olvasmányok, amik közül még most sem olvastam el mindet... :p)

...Még mindig japán költõk írásait olvasom... :)
Ismeretlen szerzõtõl a Válás címû verset írnám be:

"Hiába szakítja
zátony meg a szikla
útját a vizeknek:
elválnak a gondba,
de végül ujjongva
egymásba zizegnek."

:) ...És Basho-tól a Harmat címû haiku:

"Ó harmat, én aranyosom.
Várj, míg nyomorú életem
tûnõ vizedbe megmosom."

I edited my last post....

Kisvirag: En is nekiallok mostmar megvenni legalabb az elsot...
Aleyne: honnan mibol olvasod ezeket?
Koszonjuk!
Ramiz: Mort ay egyik legnagyobb konyve!!!

Quote from: Feldinhonnan mibol olvasod ezeket?

Bátyám írta fentebb...  :rolleyes:  
(Kínai és japán versek -- Kosztolányi Dezsõ fordításában)

"Csönd

Nyugalmas, csöndes est...
Csupán a tücskök vad zenéje harsog,
hogy szirteket repeszt."

Köszi. Be köll szerezni.

Az õszi szél
törött fuvolán játszik,
Kopog az esõ az elhagyott ház
ablakának beszakadt papírján.
Kaméliavirág
hullik a nyomodra,
mely eltûnik a puha fûben.

Kamélia= a korai halál jelképe :)

Li-Tai-Pe, i.sz. VIII. sz.

A föld nyugodt,
halk esõ öntözte meg,
tavaszi fények játszanak szerte.
Pisztrángok szökellnek a csillogó tóban,
Rigó dalol a hajló ágakon,
mezei virágok mutatják arcukat,
és mélyen meghajol a fû a hegyekben.
A patak fölött a felhõ,
melyet a szellõ fújt szerteszét,
semmivé foszlik.

Az utolsó három sor különösen tetszik... végülis emiatt fogott meg a vers :)

Nemrég találtam egy József Attila idézetet, ami nekem nagyon tetszik:

"Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra"

Huhh, most olvasgattam, aztán sokmindent találtam, szóval jövõ héten már kicsit aktívabb leszek.
Azt hiszem, nem okoz meglepetést, hogy Kovács Ákos a kedvenc íróm, költõm, énekesem, (õ is az a fajta, aki "kimond dolgokat helyettem") így sokat fogok tõle beírni, ha nagyon unjátok, lõjetek le.  :merci:

Akkor most egy dalszöveget írok be, az Új törvény album egyik jó száma (azon az albumon kevés jó szám van :( ) Ez most nekem egy kicsit hangulatjelentés is, szóval a signature-ömbe is ebbõl választottam most részletet.

Kovács Ákos: Altató

Kihullnak kezembõl a könyvek
A világ magamra hagy
Mostantól hûvösebb napok jönnek
Szûkülõ idõm egyre tágasabb

Elfordul tõlem a holt anyag
Vonásaim halványnak látszanak
Leválnak lassan rólam a dolgok
Így leszek egyszerre mégis boldog

És ha az égi határon innen elszámoltat az Isten
Nekem vámolnivalóm nincsen

A bûnöket mindet bánom
És ha lehet, újracsinálom
Mert tettem, amit hittem
Velem megtörtént a Minden

Lettem a fegyelem neveltje
Szerencse kegyeltje,
Elbukni így többet ér

Mint árnyékban élni,
Hazugan félni
(Az alku bolondja a szavakat fonja a temérdek érdekért.)

És ha jön az álom
Aludni jó
A távolság
Törékeny üveggolyó
Halkul a dallam,
Alig hallható
Bennem is szól
Az örök altató...

QuoteÉs ha az égi határon innen elszámoltat az Isten
Nekem vámolnivalóm nincsen

A bûnöket mindet bánom
És ha lehet, újracsinálom
Mert tettem, amit hittem
Velem megtörtént a Minden

ezek nekem is a kedvenc soraim közé tartoznak, és annyira, de annyira igaznak érzem magamra nézve.

"Sebzett vagyok és könyörtelen,
a világ csak egyre pöröl velem...
 de te megláttad, hogy kábultan bámultalak,
 és felragyogott a nap...

készül a pusztulásra, minden a világon,
 engem csak te menthetsz meg...

Hol vagyok otthon nem tudom,
de ha fáradt leszek, és elbukom,
simitsd le arcomról a rémálmok ólomporát,
az éjjelt viraszt át...

készül a pusztulásra, minden a világon,
 engem csak te menthetsz meg,
 mert én benned virágzom...
hírül hozom neked, ha addig élek is,
 az én nevem mindig ez volt,
 igazi, örök április

készül a pusztulásra, minden a világon,
engem csak te menthetsz meg,
 mert én benned virágzom.
 hírül hozom neked, ha addig élek is,
 az én nevem mindig ez volt,
 igazi, örök április.
szerelmes az elmúlásba minden a világon,
engem csak te menthetsz meg..."

Ákos: Örök április

az egyik legnagyobb kedvencem...
ez ki tudja hozni belõlem a legmélyebben megbúvó, kikívánkozó, kiszorítandó fájdalmat.
ha bajom van, és érzem, hogy sírni kellene, de ne mtudok, mindig ez segít...

Quote from: kisviragÁkos: Örök április
az egyik legnagyobb kedvencem...

Nekem mondod? Én még áprilisi is vagyok.  :p

Nem, Pandóra nem neked mondtam, mindenkinek :P  :_piszka:

Oké, látom nem vagytok vevõk Ákosra, akkor most jöjjön egy kicsit könnyebb mûfaj Meskének ajánlva:


Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája

Madách Imike után Istenkérõl, Ádámkáról és Luci Ferkóról
a versikét írta Karinthy Fricike

Elsõ szín

Utcu Lajcsi, hopsza Lenke,
Volt egyszer egy jó Istenke,
Azt gondolja magában:
Mit ülök itt hiában?

Megteremtem a világot,
Hogy olyat még kend nem látott.
Hogyha látod, szájad tátod,
Mesterségem megcsodálod.

Amint mondta, úgy is tett,
Dolgozott egy keveset,
Hat nap alatt úgy, ahogy
Összecsapta valahogy,
Rajta nem is másitott,
Csak egy nagyot ásított.

Rafael, Miska, meg Gábor.
Ebbõl állt az angyaltábor.
Rafi mondta: halihó,
Ez a világ, jaj be jó!
Miska mondta: gyerekek!
Ez a világ de remek!
Gabi mondta: mi lesz még,
Ha meglátjuk az eszmét?

Luci Ferkó azomba'
Irígy volt és goromba.
Meee, mondta, szebb is akad,
Nekem nem kell. Edd meg magad.

Ilyen volt a Luci Feri,
De Istenke meg is veri,
Nem kell szárny, repülj gyalog,
Dobjátok ki, angyalok!

[...]

Nyolcadik szín

Ádi, Évi, ácsi, pácsi,
Ez meg itt a Kepler bácsi,
Nem ám holmi fecske-locska
Kenyere a csillagocska,
A nagy bolygó náció,
Meg a gravitáció.
Egyedem-begyedem,
Meg a világegyetem.

Közben Évi: juj, juj, juj,
Egy fiúval összebúj,
Hogy majd vesznek, éljen, vivát,
Ádámkának vásárfiát.
Nem fügét és nem narancsot,
Icipici kis agancsot,
Felteszik a fejére,
Jól fog állni nekie.

Csakhogy ahhoz pénz kell ám.
Adjál nékem, Ádikám.
Ádi mondja: no, mi lesz még?
Nem szeretem ezt az eszmét.
Unció-smunció,
Szebb a revolúció.

Égszakadás, földindulás,
A szememen egy koppanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!

Ja, persze Karinthy Frigyes megírt minden színt, meg van Elõszó is, de nem állt szándékomban mindet begépelni.  :hehe:  :)

Hali!

Ízelítõnek ennyi is elég, köszönjük!

Quote from: DamnatusHali!

Ízelítõnek ennyi is elég, köszönjük!

Nem tetszett? :( Pedig én egy egész estét nevettem rajta.

Hali!

Semmi rosszakarat vagy gúny nem volt szavaimban. Csak ízelítõnek elég. De ha jobban tetszik: kedvcsinálónak ennyi is elég. ;)

Quote from: Pandóraakkor most jöjjön egy kicsit könnyebb mûfaj Meskének ajánlva

Köszi! :merci:

Nagyon tetszett!!! :D

Az biztos, hogy ezt szivesebben olvasnám az eredeti Ember tragédiája helyett, de hát sajnos az a kötelezõ nem ez... :( (Pedig abból nem sokat értek, ezt meg még meg és értem, sõt még nevettem is rajta! :hopp: )

Quote from: PandóraJa, persze Karinthy Frigyes megírt minden színt, meg van Elõszó is, de nem állt szándékomban mindet begépelni.  :hehe:  :)

Ha szépen megkérlek, sem? Naaa? :D Ugyan kicsit sután jön ki szvsz a ritmusa, de nagyon jó :)

Quote from: RouninHa szépen megkérlek, sem? Naaa? :D Ugyan kicsit sután jön ki szvsz a ritmusa, de nagyon jó :)

Holnap, oké?

Addig berakom azt, amit a "Kinek honnan származik a neve" címû topicba is betettem, mert van átfedés. :D


Ezt most olvastam Hésziodosz Munkák és napokjában a kis névadómról.  :rolleyes: Itt-ott azért van hasonlóság köztünk, legalábbis az utolsó két sor 100%-ig.  :hehe:


Ekkor a felleggyûjtõ Zeusz így szóla haraggal:
   "Íapetosz fia, minden másnál hát ravaszabb vagy,
annak örülsz, hogy megcsaltál s elloptad a lángot,
mely bajt hoz tereád s a jövõben az emberi nemre.
Tûz kellett? Adok én majd nékik olyan veszedelmet,
hogy szeretik s körülujjongják saját vezsedelmük."
Szólt és felnevetett a halandók s istenek atyja,
s tüstént hívta a híres Héphaisztoszt a paranccsal,
hogy földet gyúrjonn vízzel, majd emberi hangot
és mozgékony erõt adjon bele és gyönyörû szûz
istennõkre hasonló szépséget, azután meg
asszonyi mesterségre: szövésre tanítsa Athéné,
és arany Aphrodité öntsön bûbájt a fejére
s bajszerzõ vágyat s gondot, mi a testet emészti,
szemtelen eblelket bele, tolvaj hajlamot adjon
végül az isteni hírnök, Hermész Argeiphontész.
   Így szólt, s mind hallgattak Zeusz fejedelmi szavára.
Tüstént gyúrt, ahogyan Kronidész kívánta, a sánta
mester szégyenlõs szép szûz lánykát az agyagból,
és a bagolyszemü Pallasz Athéné felcicomázta.
Istennõk: Khariszok, s Pheitó, a királyi Igézet,
hoztak arany láncot testére, s a széphaju Hórák
nyíladozó tavaszon fonták meg dús koszorúját,
végül minden díszt elrendez rajta Athéné.
Keblét Argeiphontész megtöltötte csalással,
hízelgõ szóval s tolvaj hajlammal egészen,
úgy ahogyan mennydörgõ Zeusz kívánta, s adott még
hangot az isteni hírnök a lánynak, s elnevezé õt
Pandórának, mert neki, akik lakják az Olümposzt,
mind adtak valamit, kárára az emberi nemnek.

Egyik nagy kedvencem Fodor Ákos... Fõként a haiku stílusában alkot... Tõle írnék be most ide pár sort... :)

Altató

Minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés.

Mantra

A Napért nyújtózz:
úgy elérheti kezed
a fán az almát.

....és mivel "három a magyar igazság"... :) :

A látvány

Létem Mosolya
minõsülhet szemedben
hülye grimasznak.

Quote from: PandóraNem tetszett? :( Pedig én egy egész estét nevettem rajta.

Én is! Ha nem csal az emlékezetem, az Így írtok ti! címû kötetben szerepel... az nekem is megvan :) Egy csomó marhaság (persze a jó értelemben!!!) van benne, csak fejbõl egyet se tudok :( (Lehet, hogy jövõ hétre behozom a koleszba, és unalmas perceimben begépelem pl. a kínai verseket :D )

Fodor Ákos? A nevet mintha már valahol hallottam volna... De tetszik amiket ír!

Quote from: Bruce(Lehet, hogy jövõ hétre behozom a koleszba, és unalmas perceimben begépelem pl. a kínai verseket :D )

Várom!  :)

Nemrég szórakoztam egy kicsit, s beírtam a keresõbe a nevemet, hogy vajon mennyit ad ki. 754 találat lett, s köztük Kukorelly Endrétõl a Samunadrág is. Ugyanis ez van benne:

...Ismerõs Csipkerózsa-álom,
rendíthetetlen ólom,
Világfa, Világszép Nádszál, Többsincs-
királyfi, szegényember fia,
az Óperencia,
tudom, van kincs,
nem-aranyból,
aranykakas, aranyhal,
Sicc,
strucc,
tücsök-hangya, sz'oval
mindenféle rovar,
a hét törpék,
ez az egész mesés környék,
hol kurtafarkú malac túr
és Mackó úr az úr,
kõkorszaki szakik, ezeregy éjszakák,
Aladdin, Fridolin,
tündér a fregolin,
mert vannak tündérek
is, de már nem félek,
szép Tünde
és ronda
néne,
no ne, najád, na ja, kobold, lidérc, na persze,
Bolond Istók, hogy az kinek a verse,
Piroska és a farkas, írta Grimm,
hogy van Weöreske
is, ezért van ennyi rím,
és ennyiféle meske....

Itt mit jelentene a meske szó?? :confused:

Hali!

Szerintem mese, mesécske értelmeben fordul elõ a neved.

Quote from: DamnatusHali!

Szerintem mese, mesécske értelmeben fordul elõ a neved.

Tök jó! :hopp:

Ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire mesés vagyok... :p :rotflol:

Quote from: PandóraVárom!  :)

Upsz... Bocs, hogy eddig kellett várni, de kicsit nehéz odahaza elõkeresni bármilyen könyvet... Annyi van hogy hú, és néha elég rázós az összeset lepakolni, aztán vissza... de megvan, és végre begépelem a kínai versek pár díszpéldányát, Karinthy Frigyestõl!
Minden, a helyesírástól a formáig dettó ahogy a könyvben látom.
----------------------------------------------
Kertben
[I](Haj-Hagy-Ma, kínai költõ, a Link-dinasztia korából
Kr. e. 1425. febr. 9-én, délután félhatkor.)[/I]


S    A    E    A    J    N    V
é         g         ó    e    a
t    c    y    m         m    n
á    s    i    á    h         n
l    e    k    s    o    t    a
o    r         i    g    u    k
k    e    l    k    y    d
     s    á              n    i
k    z    b    a    n    á    l
i    n    a    z    i    m    y
s    y    m         n         e
     e         e    c    h    n
k    f    a    g    s    o
e    a         y         v    ö
r         m    i    h    á    r
t    v    á    k    a         ö
e    i    s         r    t    m
m    r    i    u    m    e    ö
b    á    k    t    a    g    k
e    g         á    d    y
n    z    e    n    i    e    a
     i    l         k    m    z
     k    õ
          t                   é
          t                   l
                              e
                              t
                              b
                              e
                              n

                            [I]Ez csak egyszerû?[/I]
--------------------------------------------------
Kínai fal
[I](Nincs-Pincs, kiváló kultúrhistorikus és történelemfilozófus
a negyedik Pamp- dinasztiából; ez a verse megbecsülhetetlen
értékû adaléka a Nagy Kínai Fal életkorát illetõen.)[/I]

Ü    M    A    A    E    É    D    A
l    á    z         l    s    e
     s         m    õ              h
e    i    e    á    t    a    c    a
g    k    g    s    t         s    l
y         y    i    ü    k    a    o
     k    i    k    k    í    k    t
k    í    k              n         t
í    n         k    e    a    a
n    a    k    í    g    i    m    m
a    i    í    n    y         e    á
i    v    n    a         f    l    r
     a    a    i    s    a    y
     l    i         ü    l    i    n
               h    l         k    e
          é    a    t              m
          l    l              é
                    h         l    f
                    a              a
                    l              l

-------------------------------------------------
A költõ panasza
[I](For-Di-Toj, jeles humorista, a Kr. u. második évezred
végérõl, a Pump-dinasztia korában.)[/I]

V    D    M    V
e    e    e    a
r         r    l
s    m    t    a
e    o         m
k    s    e    i
e    t    s
t         z
     a    e
í    b    m
r    b    b
o    a    e
k    h
     a    j
     g    u
     y    t
     o    o
     m    t
          t

és akkor baj van, még bele-
kerül a versbe és akkor
vége a kínai vers hasonlít-
hatatlan egyszerûségének és
csodálatos finomságának.
-------------------------------------------
Ennyihez volt türelmem. Talán máskor folytatom :D

Quote from: BruceUpsz... most van javítás alatt, mert nem úgy jött ki ahogy kéne  :grrr:

Tegyél az egész köré [ CODE ] [ /CODE ] tageket!

Húha, ezer hála! Így már mûxik!

Mostanában sokmindent teszek nyelvtan óra hatására. :rolleyes:

Pl. ez az idézet is a nyelvtankönyvembõl van, s szerintem nem is rossz. Egy részletét rögtön be is tettem az aláírásomba.

"Még csak annyit: biztos vagyok abban, hogy nyelvünk (ez a voltaképpen természeti nyelv) hatalmas virágzás, hajlékonysági-bomlás elõtt áll. Most kezd nyelvünk élni csak igazán! S nekünk, magyar költõknek kötelességünk ezt a virágzást segíteni: minden lehetséges mutációt létrehozni, keresztezni és szaporítani, új szó-létezõket kitenyészteni, akár szókentaurokat, hattyúlovakat, rákliliomokat, rózsacsõdöröket, pók-kristályokat, zsiráf-angyalokat, szó-embernövényeket, csönd-harkályokat és szemgolyó-õsfákat, új-szavakkal terhes kozmosz-csikóhalakat nemzeni, kihozdani, szülni. Minden ilyen kísérlet fontos és számontartandó!" (Juhász Ferenc: Mit tehet a költõ? - részlet)

Ide is régen írtunk már, szóval ha nem baj ismét elõvettem ezt a témát.

Erdélyben vettünk Mohával egy merített papírt, amire ez volt írva:

Volt egyszer egy ország, ahol élt a magyar, A Kárpátok védték, ha jött a zivatar. Az idõk folyamán ráéheztek mások, Széjjeldarabolták Nagy-Magyarországot. Ki akarta? Ma élõk tehetünk mi róla? Felelõs mindezért a vén Európa! Széttépték országunk, és sok millió szívet, Kissebbség nemzetünk öt országban íyg lett. Ki kérdez meg minket, jó nektek így élni? Kinek van jogában szíveinket tépni? Trianont sínyli hat ország magyarja, Köztük sem sok akad aki így akarja. Fel is sorolhatom: a szép Kárpátalja Lakossága magát õsmagyarnak vallja. Ott nyílik meg számunkra a Kárpát-medence, Ontotta a magyart az áldott Verecke. Ezeréves múltat biztosított nekünk, S mi erre a múltra mindég büszkék leszünk! De megjelent Trianon és sorsokkal játszva, Csodás országunk darabokra vágta! Ekkor szlovák, végül orosz lett Verecke, Ez a magyarságnak mindenkorra lecke! De mindegy ki hogy számol, összead vagy szoroz, Ha magyar a magyar, nem lesz abból orosz! És így van ma Bánát, Baranya és Bácska Hetven év óta lenn Jugoszláviában. Ezért román Erédly, szlovák a Felvidék. Nagy-Magyarországot eképpen vágták szét. És Szlovákiában még elvárnák e néptõl: Válljon meg örökre a múlt emlékétõl. A szlovák a magyartól -fájdalom- irígyli, Ha Felvidéket mond, õt még az is sérti. Az erdélyieknek sem fényesebb a sorsa Értük is felelõs marad Európa! Õk azok, kiket a sors kevésbé kényeztet,

De annál gazdagabbak: szeretnek, éreznek. Ott vasvillával, bottal erõltetnék rájuk, Hogy a magyarokból legyenek románok! Ebbõl kifolyólag békétlenség zajlik, De az igaz magyar, nincs amért hajlik! Így nem csak minket sújt a trianoni átok, Kik bennünket tipornak, azokra is szállott. Számukra sem hozhat eszményi boldogságot Míg más üldözöttként éli a világot. Ausztriában sem mindenkinek mindegy Ha jól is megy sorsa, mégsem cserél szívet. Van ki nem feledi, honnan jön, hová tart, Nem hagyja kiölni magából a magyart! Nézem így sorjában, mi maradt még hátra, Sok-sok széjjelûzött magyar a világba. Fontosnak tartom, hogy még Bácskáról meséljek Mert születésemtõl e vidéken élek. Ennek a porában játszottam, mint gyerek, Ez oltotta belém, hogy mindig magyar legyek! Ez tanított arra, hogy ami nekünk sóhaj, Más nemzeteknél az ne legyen óhaj! Errõl a síkságról látni a végtelent, Ez tár fel számunkra múltat, jövõt, jelent. A magyar nem kér mást, nem a régi földet, Egy amit nem ad fel, hogy értsék végre õket! Lássa be a világ a békétlenség okát: E nép azért harcol, ne vegyék el jogát! Ne legyen a magyar mások keze-lába, Ne, ne alattvaló saját hazájában! Beszélhesse nyelvét, úgy, ahogy tanulta, Hisz õ tekinthet vissza a leggazdagabb múltra. Soknak nem tetszik, ha mi ezt kimondjuk, De él az igazság, akárhogy titkoljuk! Együvé tartozunk, de büntetnek azóta, E hét évtizedért, a vádlott Európa!

Én alapból nem szeretem a Trianonos verseket, de ez még nem tartozik a vészesebbek közé.

Quote from: DamnatusÉn alapból nem szeretem a Trianonos verseket.

Én sem.

Quote from: PandóraÉn sem.

Én meg igen! :hehe:

De ti miért nem szeretitek õket???

Quote from: MeskeÉn meg igen! :hehe:

De ti miért nem szeretitek õket???

Tudod egyátalán, hogy mirõl szólnak ezek? Vagy hogy mi ez az egész konfliktus Trianonnal?

Quote from: PandóraTudod egyátalán, hogy mirõl szólnak ezek? Vagy hogy mi ez az egész konfliktus Trianonnal?

Persze, hogy tudom. Az 1. világháborút már én is tanultam, annyira azért talán én sem vagyok alulmûvelt...

Quote from: MeskePersze, hogy tudom. Az 1. világháborút már én is tanultam, annyira azért talán én sem vagyok alulmûvelt...

De akkor világos, hogy miért nem szeretem - szeretik sokan az ilyen verseket (térképeket, plakátokat, szervezkedéseket...), nem?

Quote from: PandóraDe akkor világos, hogy miért nem szeretem - szeretik sokan az ilyen verseket (térképeket, plakátokat, szervezkedéseket...), nem?

Igen, szeretik sokan az ilyeneket, de ez még nem teszi világossá számomra, hogy miért nem szereted. Mert attól, még hogy jók ezek a versek, még nem kell elindítani egy 3. világháborút, hogy a Nagy Magyarországot visszakapjuk, és nem kell semmilyen szervezkedésbe sem belebonyolódni...
Na mindegy...

(Lehet, hogy csak azért nem értem, mert bennem túl nagy a Magyarságtudat... :p)

Quote from: PandóraDe akkor világos, hogy miért nem szeretem - szeretik sokan az ilyen verseket (térképeket, plakátokat, szervezkedéseket...), nem?

Quote from: MeskeIgen, szeretik sokan az ilyeneket

Ööö... Nem arra célzott, hogy sokan nem szeretik?

Quote from: DarkstarÖöö... Nem arra célzott, hogy sokan nem szeretik?

Hát nem tudom, nekem ebbõl a "szeretik sokan az ilyen verseket" részbõl az jön le, hogy sokan szeretik, de lehet, hogy csak a kötõjel zavart meg... :rolleyes:

Én azért nem szeretem, mert a 99%-uk politikai indíttatással, politikai céllal íródott, és ez érzõdik is belõle.
Nagyon kevés a jó trianonos vers, ami mondjuk egy magánember búslakodása, stb., vagy csak a tragédia iránt érzett fájdalom. Ezekkel nincsen semmi baj.

Quote from: DarkstarÖöö... Nem arra célzott, hogy sokan nem szeretik?

De.

A holt költõk társasága a kedvenc filmem!
Pedig olyan Necromata feelingje van, pedig nem az, Robin Wiliams eggyik legjobb filmje! Én is szoktam írkálni hobby szinten. Nagy álmom hogy kiadjak egy könyvet. Egy rövid részelet a kéziratból!

 Hope has a place in lovers heart!
Ködfátyol leple alatt ébredtem valahol a természet lágy ölében. Szikrázó fények és árnyékok játékától, káprázik mélykék szemem, patakcsobogástól és madarak csiripeléstõl visszhangzik a fejem. Testem erõtlen minden mozgás nehezemre esik, lassan felültem és körülnéztem. Szívem megállt, mintha a paradicsomba lettem volna,
Szomorúfûz borult a végtelenek tûnõ színes virágokra, felettük apró lepkék szálltak föl s alá. A természetben gyönyörködvén különös dallamra lettem figyelmes! Nagy nehezen felálltam és elindultam a hang irányába, az erdõ mélyébe. A levelek között átszûrõdõ fény egy ösvényhez vezetett. Végetlenek tûnõ utamon elindulván, szaladgáló mókusok és megannyi sok apró lény szaladgált a fák tövébe. Apró törékeny ágakra lépve a kisállatok megálltak és kíváncsian vizsgáltak, kisebb várakozás után szaporán tovább eredtek. Voltak, akik nem rémültek meg az ágak által csapot zajtól és követek. A kisebb barangolás után, a dallam elhalkult és az apró állatok is eltûntek. Hirtelen magányosnak éreztem magam és szomjasnak. Folytatván utam az erdõ mélyébe, a magas fákon már nehezebben szûrõdött át a fény. Viszont a páfrányok és a sûrû moha mezõ láttán víz reményében tovább folytattam utam. Faágak recsegése között felfigyeltem újra a patak játékos dallamára. Szaporábban vettem lépteimet, közben visszatért a fény az erdõbe, a napsugarak újra átsütöttek a fák sûrû lombjain. Minél világosabb lett annál szaporábban vettem lépteimet. Már szinte szaladtam, amikor megpillantottam az ösvény végén lévõ fényt. Mikor az ösvény végére értem zihálva nekitámaszkodtam az erdõ utolsó fájának és újra a dallamra lettem figyelmes. Mögöttem hagyva az erdõt, egy füves pázsiton sétáltam a kisebb bokrok felé a dallamot követve. Ahogy a bokrokhoz közeledtem ragyogó fényekre lettem figyelmes, a patak víztükrén megtört napsugár ragyogása volt. Átverekedvén a bokrok fojtó ágai között a patakhoz értem. Letérdepeltem az egyik letört ágra és elõre hajoltam hogy csillapítsam szomjamat, heves kortyok után a dallam irányába pillantottam.
A patak túlpartján, fehér rózsák, krizantémok szépséges csokrában, egy fehérmárvány lugas közepén ott áll egy angyal. Fehér fátyolszerû ruházata szárnyként lobog a szélben, barna haja az arcát takarja akár a gyász fátyla, a patak szikrázó fényei beragyogják testét, akár a kék eget a csillagok. A dallam részletére melyet képzeletbeli szirének adnak elõ és lágyabb minden szimfóniánál oly tökéletes, hogy megszakad az ember szíve. Tökéletes harmóniában van a természet muzsikájával. Hirtelen mintha az idõ megállna, a madarak szárny csapásai lelassulnak, a patak csobogása elhalkul. A madarak, mint a marionettek lógnak a bíbor színû égboltról, a szél elcsöndesedik. Csönd van, csak a szapora dobpergésszerû szívverés szakítja meg a csendet.
Mozdulatlan akár egy márványszobor, fehér selyemruháját és barna haját a szél fodrozta meg.  
A pillanat mely oly tökéletes volt tovaszáll, hirtelen vakító fehérség ragyogja be a lugast és a szél újra éled. Kisebb reccsenés után az ág, amelyen térdepeltem a vízbe esett és az ág, amelybe kapaszkodtam heves kapálózásaim közepedte szintén eltört és a vízbe estem. Újra nehéznek éreztem magam, és merülni kezdtem, hiába minden erõlködésemnek bármenyire is kapálóztam, csak a vizet kavartam fel és buborékokat hajtottam a kezemmel. Ahogy az utolsó levegõ buborék is felröppent a víz felszínére, furcsa hangokra lettem figyelmes!  
- Píp, píp, píp...
Ahogy a világ elsötétedik a zaj hangosabb lesz. Ráébredek, hogy mind ez csupán álom volt és a nyavalyás vekker sípol az ágy mellet. Miután rutinosan ívet adok a vekkernek, és a sarokba küldöm egy gyengéd legyintéssel, újra csönd lesz. Az érdekes dallamot még mindig hallom, lehet hogy ez még mindig egy álom?
De miután kezdek magamhoz térni, rájövök, hogy a szomszédban élõ nagyothalló házaspár bömbölteti a rádiót.
Szokásos rituáléimat, a reumás csiga sebesével való ágyból kikecmergést és más reggeli teendõimet oly gépiesen hajtom végre, hogy csak az elõ kávé és a hideg víz hatására térek magamhoz. Miután kimásztam az ágyból, belekúsztam a papucsomba és elindultam a konyha irányába ilyenkor, elõfordul, hogy holtkóros csoszogásom alatt belerúgok a küszöbe, ilyenkor felgyorsul a folyamat, mert átbukdácsolok a folyósón és már a konyhába is, vagyok. Jelen esetben ez nem történt meg, így hát nehézkes és csoszogó lépteimmel elvánszorogtam a konyháig. Álomból ébredve az ember homályosan látja a világot, mikor az elsõ dolog, amit megpillant az a hatalmas mosatlan és a tegnapi vacsora maradéka, már mégis bánta az ember hogy felébredt. Kisebb kotorászás után megtaláltam a gombot a kávéfõzõn. Ezután teszünk egy gyors látogatást a mosdóba, és mire befejeztem dolgom már kész is a kávé. A kávét sok cukorral iszom, mivel nagyon édesszájú vagyok. Miután elintézzük szokásos kávé adagunkat, az álom utolsó reménye is távozik a szemembõl, és nem marad más, mint maga a valóság." De utálom ezt a szót!" Mindenkinek mást jelent a valóság nekem az élet hátrányait jelenti, hogy el kéne mosogatnia a két nappal ezelõtti mosatlant, vagy hogy ki kéne takarítani a lakás és mosni is kéne meg vasalni. Átlagosnak minõsülõ egyszobás albérletem szürke falai itt-ott omladozó vakolat foltok, koszos ablaküveg és dohos nappali szaga valóság sokk ként tör az emberre reggelente. Miután elvégezetem nagy dolgaimat, megtusoltam és fogat mostam és bekaptam a hûtõbõl egy falat csokit, bementem hogy megnézzem a vekkert.
Csodálatos még van egy órám, de utána rájöttem, hogy a vekker megfáradt és valószínûleg késésbe vagyok.
Kirohanva a lakásból, reflexszerûen zárom az ajtót és nyomom a lift gombját, de ha az ember siet miért is, jönnének össze a dolgok, persze hogy az ellenkezõ irányba megy a lift. Így hát szaladhatok lefele az ötödikrõl.
Miután leszaladtam és magam mögött hagyva a tíz emeletes tömböt, mint kapkodó idegbeteg szaladok a busz után! Hála a buszsofõr jóindulatának és türelmének, elértem a buszom.
Zihálva megálltam az alsó lépcsõn és csak annyit mondtam hogy:
- A végállomásig!
A buszsofõr ráförmedt, mert türelme az volt de modora az nem, hogy:  
- Lépjen már beljebb, haladnánk!
Blokkolt és kezembe nyomta a jegyet! Leültem az elsõ üres helyre és neki hajtottam a fejem az ablaknak. Hirtelen egy kép jelent meg elõttem, az Angyal képe volt az, akit az álmomba láttam.
Vakító fehérség ragyogta körül, csak a lugas gótikus körvonalai rajzolódtak ki. Arcát még mindig gesztenyebarna haja takarja, ahogy a szél belekap szépséges hajkoronájába, megpillantok ragyogó barna szemét és édes mosolyát!
Gondolatok kavarognak a fejembe: vajon ki lehet ez a lány, olyan ismerõs. Miért mosolyog rám, vajon õ ismer engem vagy én õt?
Szemei úgy ragyognak akár az esthajnalcsillag, pillantása szinte megbabonáz. Elfeledve minden problémámat, elmerülök szépségébe....

Quote from: Leon CarterA holt költõk társasága a kedvenc filmem!
Pedig olyan Necromata feelingje van, pedig nem az, Robin Wiliams eggyik legjobb filmje! Én is szoktam írkálni hobby szinten. Nagy álmom hogy kiadjak egy könyvet. Egy rövid részelet a kéziratból!

 

:jee: Köszönjük szépen! (De a saját írásoknak van egy "Írások" topic nyitva, itt csak holt költõk vannak. ;) )

TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN

Nem észellenes és nem is új keletû az a gondolat, hogy (a szó szerinti olvasaton túl) jelképesen is értelmezhetõ a Szentírás: leírta ezt már alexandriai Philón, több kabbalista és Swedenborg is. Minthogy az Írás igaz eseményeket beszél el (Isten az Igazság, az Igazság nem hazudhat stb.), be kell látnunk, hogy amikor az emberek véghezvitték õket, valójában egy Isten által megszabott s kigondolt, titkos drámát adtak elõ vakon. Innen már nem is oly roppant hosszú az út addig az elgondolásig, amely szerint az univerzum történetének s benne a mi életünk legapróbb részletének is kiszámíthatatlan, jelképes értelme van. Bizonyára sokan megtették már ezt az utat; ám senki sem olyan lenyûgözõ módon, mint Léon Bloy. (...) Szent Pál egyik szakaszából merített ihletet Léon Bloy: "Videmus nunc per speculum in aenigmate: tunc autem facie ad faciem. Nunc cognosco ex parte: tunc autem cognoscam sicut et cognitus sum." ("Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrõl színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.") Torres Amat siralmas fordítása szerint: "Jelenleg mi csupán mintegy tükör által és homályos képek által látjuk az Istent: ám akkor majd szemtõl szemben fogjuk látni õt. Most csupán fogyatékos módon ismerem én õt: ám akkor majd világos látás révén fogom megismerni õt, oly módon, amiképpen önmagam is ismerem most." Negyvennégy szóval adja vissza az eredeti huszonkettõt; ennél terjengõsebben, hitványabban nem is lehet fordítani. Cipriano de Valera pontosabb: "Most tükör által, homályosan látunk; akkor pedig szemtõl szemben látunk. Most részekben ismerek; akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy ismerve vagyok." Torres Amat szerint ez a szakasz azt írja le, hogyan látjuk az istenséget; Cipriano de Valera (akárcsak Léon Bloy) szerint pedig azt, hogy általában hogyan látunk.
(...) Ha jól tudom, Bloy nem öntötte végleges formába az elképzelését. Töredékes életmûvében (melyben, mint mindannyian tudjuk, túlteng a panasz és a támadás) több eltérõ változatot, illetve megközelítést találunk rá. Íme néhány közülük:
1894 júniusából származik az elsõ változat: "Szent Pál mondása - »videmus nunc per speculum in aenigmate« - amolyan tetõnyílás, amelyen át elmerülhetünk az igazi Mélységbe, azaz az emberi lélekbe. Az égbolt mélységeinek rémisztõ nagysága csak illúzió, a mi mélységeinknek »tükörben látott« külsõ vetülete. Fordítsuk befelé a tekintetünket, s szívünk végtelenjében - szívünkért vállalta Isten a halált - mûveljünk magasztos asztronómiát... Ha látjuk a Tejutat, az azért van, mert valóságosan létezik a lelkünkben."

Ugyanabból az évbõl, novemberbõl származik a második megfogalmazás: "Felidézem az egyik legrégebbi gondolatomat. Százötvenmillió ember vezére és lelki atyja a Cár. Kegyetlen felelõsség, ám ez csak látszat. Talán csak néhány emberért felel Isten elõtt. Ha egyszer uralma alatt csupa sanyarúság jut a birodalom szegényeinek, ha uralkodása miatt irdatlan katasztrófák támadnak, ki tudja, akkor nem a cipõpucoló szolgája-e az egyetlen igazi vétkes? Vajon ki igazából Cár, s ki király a Mélység titokzatos szándékai között, és vajon ki kérkedett azzal, hogy csupán csak szolga?"

Egy decemberben kelt levélbõl való a harmadik változat. "Minden jelkép, még a legélesebb fájdalom is. Álmunkban kiáltozó, alvó lények vagyunk. Nem tudjuk, hogyha most bánt bennünket valami, nem egy késõbbi örömünk titkos csírája lappang-e benne. Most, mint Szent Pál mondja, »per speculum in aenigmate« látunk, azaz szó szerint: »tükör által homályosan«, s mindaddig nem is látunk másképp, míg Az el nem jõ, akit mindenünnen lángok öveznek, s aki mindent felfed majd elõttünk."

1904 májusából származik a negyedik változat. "Per speculum in aenigmate - mondja Szent Pál. Mindent visszájáról látunk. Ha adni akarunk, kapunk, és így tovább. Akkor pedig (mondja egy kedves, szorongó lélek) mi vagyunk a mennyben, Isten meg a földön szenved."

1908 májusából származik az ötödik példa. "Jeanne rémisztõ gondolata a »per speculum« szövegérõl. Az e világi örömök talán a pokol kínjai, amint visszájáról tükörben látjuk õket."

1912-bõl való a hatodik változat."Minden ember azért él e földön, hogy jelképe legyen valaminek, ami azonban elõtte ismeretlen, és hogy megalkosson egy szemernyit vagy egy hegyre valót abból a láthatatlan anyagból, amelybõl majd Isten városa felépül." A másik: "Nincs a földön egyetlen emberi lény sem, aki biztosan meg tudná mondani, kicsoda. Senki sem tudja, hogy mi végre jött e világra, mit tükröznek a tettei, érzései gondolatai, se azt, hogy mi az igazi neve, a Világosság jegyzékében szereplõ, kitörölhetetlen Neve... A történelem egy hatalmas liturgikus szöveg, amelyben az i betûk és a pontok is érnek annyit, mint egy-egy teljes szakasz vagy fejezet, ám egyiknek is, másiknak is meghatározhatatlan és mélyen titkolt a jelentõsége."

/Jorge Luis Borges: Tükör által homályosan/


Szerintetek a Ghost in the Shell-ben mit jelent a fent taglalt idézet?

Quote from: Ramiz...
Szerintetek a Ghost in the Shell-ben mit jelent a fent taglalt idézet?

Az elso otot nem igazan tudtam ertelmezni. Talan azt, hogy valamit "eloadunk" az eletunkkel. Ez rimel a "minden meg van irva elore" szoveggel. Es azzal, hogy igy elunk, valamit letrehozunk, amirol nem is tudunk. Ami talan nem evilagi/lathato. De ez nekem magas - szolt a hangya es visszament a sorba.

Szerintem az utolso resz kapcsolodik elso korben: Motoko is tukor altal lat, mint mindenki. Csak nala meg sokkal ketsegesebb, hogy o letezik-e, valodi-e, vagy csak gep, agy nelkul. Nem tudhatja meg, csak kozvetve, mindent csak kozvetve.
Az idezetnek szamomra igy van ertelme: az eszlelesrol szol. Azt latjuk, amit latunk, nem mindent. Nem tudhatunk mindent, nem erthetunk mindent. Csak reszeket, azt sem biztos, hogy jol ertelmezzuk.
Es ez biza idegesito. Foleg amikor az elmelet es a gyakorlat nem vag egybe...  :haha:

Én mind a két Ghost In The Shellt elég lesrtapált állapotban néztem meg, szóval nem is nagyon fogtam õket.
Az idézet a predesztináció tanáról szól [eleve elrendelés], miszerint Isten az ember minden cselekedével egy felsõbb cél megvalósulását segíti elõ. Ilyen formán mindennek értelme van, csak ezt az emberiség nem látja. Elég ijesztõ egy elmélet, mert eszerint az sem a te valódi döntésed, hogy milyen munkahelyet, párt választasz, vagy hogy mikor mégy el fodrászhoz. Isten eldönti, hogy ki lesz majd hívõ, és ki nem, kinek milyen bûnt kell elkövetni stb.

Bocs az offért, mert ezzel átmehetnénk a vallás, filozófia topikba. Az eleve elrendelés, a sors megváltoztathatatlanségénak elméletét nem csak vallási úton lehet megközelíteni. Pl. egy nézet szerint a belsõ világunkat a a génjeink és a korábban minket ért hatások határozzák meg. Eszerint mindenféleképpen azt fogjuk tenni, amit a személyiségünk és a tapasztalatunk mondat velünk.
A lényeg az, hogy ezek alapján egy minket érõ hatásra mindíg ugyanazt a reakciót tennénk. Ha minden egyes körülményt ismernénk, döntésünk elõre megjósolható lenne.

Quote from: DamnatusA lényeg az, hogy ezek alapján egy minket érõ hatásra mindíg ugyanazt a reakciót tennénk. Ha minden egyes körülményt ismernénk, döntésünk elõre megjósolható lenne.

És ezért van az, hogy ha jól ismersz egy embert, tudod, mit fog csinálni. Hiszen a maga szempontjából minden egészséges ember logikusan cselekszik.