Párkapcsolatok, avagy "Értsük meg az ellenkező nemet!"

[sirtomi]

Ó, megy az másnak is, nekem legalábbis biztosan. Én pl. alapveően olyan vagyok, hogy nem veszem észre ha tetszem egy lánynak. Ha más mondja azt meg nem hiszem el. Szóval előfordul, hogy egy fél év próbálkozás után szerencsétlen csaj megunja és rákérdez, én meg csak pislogok hogy mivan...

Én is így vagyok, csak nálam a csaj sose kérdez rá. Utólag mástól tudom meg

[Zsiga]

Ó, megy az másnak is, nekem legalábbis biztosan. Én pl. alapveően olyan vagyok, hogy nem veszem észre ha tetszem egy lánynak. Ha más mondja azt meg nem hiszem el. Szóval előfordul, hogy egy fél év próbálkozás után szerencsétlen csaj megunja és rákérdez, én meg csak pislogok hogy mivan...

Én is így vagyok, csak nálam a csaj sose kérdez rá. Utólag mástól tudom meg

Persze, olyan is volt, csak az nem annyira kellemetlen.

[sirtomi]

Persze, olyan is volt, csak az nem annyira kellemetlen.

Csak akkor szar, ha utána vered a fejed a falba, hogy mekkora hülye voltál

[kikuchiyo]

Igaz, de ez nem azt jelenti hogy a többitől akarok valamit. Általában a lányok 90%-ával jóban vagyok, de csak a 10%-uk tetszik, és még kevesebb az aki agyilag is megfelel a követelményeknek.

Erre egy Triumph the comic Insult Dog-os idézet illik:
"Here is your spoiler: You will die alone!"

BTW

hát igen. számomra is meglepő de még tapasztalatom is van ilyen téren. és azt hiszem valami átkozott díjat is érdemelnék, mert kétlem hogy szánalmasabban, szerencsétlenebbül és bunkóbban tudta volna bárki is kezelni nálam ezeket a fordított helyzeteket, mint ahogy nekem sikerült...

Jelentkezem a díjra. Az én Dexterhez mérhető empatikus készségemmel a legnyilvánvalóbb jeleket sem veszem észre. És mivel nem kommunikálok emberekkel, mások sem világosítottak fel a helyzetről, csak utólag, sokszor hónapok-évek múlva, utólag belegondolva jutott eszembe, hogy jé, az a lány esetleg akart volna tőlem valamit. És volt olyan eset is, amikor éppenhogy a magasröptű értelmiségi fellépésemmel, konkrétan egy világnézeti-filozófiai fejtegetéssel sikerült elvarázsolni a lányt - ami ugye minden geek álma, hogy pusztán az elmebeli képességeinek megcsillogtatásával vegye le a kiválasztott nőt a lábáról -, de túl sötét voltam ahhoz, hogy észrevegyem, aztán jól megsértettem a hölgyeményt és kb. ennyi a történet.

Alapítsunk Losers' Clubot. 

[Zsiga]

Persze, olyan is volt, csak az nem annyira kellemetlen.

Csak akkor szar, ha utána vered a fejed a falba, hogy mekkora hülye voltál

Ez igaz, de még szarabb ha logikusan, hideg fejjel átgondolva döntesz úgy hogy ne legyen semmi a dologból...
Mert ha megtörténik az említett eset (a csaj előadja hogy hát ő valójában jobban szeret mint egy barátot), akkor én nemet mondok, akármilyen szép és kdves lányról van is szó. Mert ugye a barátom, aki annál többet ér minthogy egy este után kidobjam, olyan lánnyal meg nem szeretek együtt lenni akit nem szeretek, az pedig nálam nem egy nap alatt jön...

kikuchiyo: No, I won't. You guys will all be here too.

[sirtomi]

De ha jó a barátság és te nemet mondasz a közeledésére, akkor a barátságnak is nagy valószínűséggel vége lesz. Így egyik megoldás sem tűnik túl jónak.

Kiku: Ezt a klubot kihagynám. Bár lehet hogy könnyebben megtalálnának azok a csajok akik szeretik a losereket

[Nakedape]

De ha jó a barátság és te nemet mondasz a közeledésére, akkor a barátságnak is nagy valószínűséggel vége lesz. Így egyik megoldás sem tűnik túl jónak.

Kiku: Ezt a klubot kihagynám. Bár lehet hogy könnyebben megtalálnának azok a csajok akik szeretik a losereket

sztem ha a barátság tényleg az, akkor túlél egy ilyet, kisebb hidegszünet jót tehet.. tehát ha olyan lány közölte, hogy maradjunk barátok aki  a BARÁTOM volt, akkor a barátséáág újra élt (jó potom félév egyév mindig jól jön ) perzse az más ha kikezdeni próbálok vele s maradjunk barátok.. illetve léegyünk barátok.. az más ( ismerőstől lopott válasz: m,ér tudsz focizni? )

[Zsiga]

De ha jó a barátság és te nemet mondasz a közeledésére, akkor a barátságnak is nagy valószínűséggel vége lesz. Így egyik megoldás sem tűnik túl jónak.

Van két lány, akik a barátaim, és mindkettőnek már legalább húszszor mondtam nemet az utóbbi 2 évben. Persze csak poénból csinálják, legalábbis szerintem, de a fene se érti a nőket, nameg ugye írtam már hogy mennyire szoktam észrevenni a "jeleket"...

( ismerőstől lopott válasz: m,ér tudsz focizni? )

Ezt felírom. 

[Yakumo]

( ismerőstől lopott válasz: m,ér tudsz focizni? )

Ezt felírom. 

+1 (pár fárasztó esetben én is szívesen használtam volna. lol )

[Ramiz]

Hát nem tudom, én nem tartom magam nagyon egysíkúan gondolkozónak vagy hímsovinisztának, akármit is sugall a látszat, de nekem egészen addig, amíg nincs barátnőm, csak kétféle lány van: aki érdekel, úgy igazán és nem barátnak, meg aki nem érdekel. És még csak nem is fociznék még a második csoportba tartozókkal sem, mert folyton csak arra tudnék gondolni, hogy "na, neki sem voltam elég jó" (mint ahogy folyton erre is gondolok ilyen lányok társaságában). Persze ha lenne állandó barátnőm és partnerem, talán ki tudnék építeni barátságot lányokkal is, de addig egyszerűen nem megy. Mert fiú barátnak nem jók, nem lehet őket oldalaba bokszolni, elmenni velük földigivós sörözésre, nem esik jól nagyokat káromkodni a társaságukba stb., női barátnak meg azért nem, mert én nem állnék meg a barátságnál, ők igen, innentől kezdve féloldalas a viszony és az már eleve rossz...

[sirtomi]

Van olyan nő ismerősöm akivel el lehet menni földig ivós bulira, karomkodni is lehet, sőt Ő is káromkodik rendesen. Ennek ellenére baromi jófej és értelmes

[Ramiz]

Pesti?

[sirtomi]

Nem. Remélem nem is tervez elmenni, mert nagyon bírom

[Zsiga]

Mert fiú barátnak nem jók, nem lehet őket oldalaba bokszolni, elmenni velük földigivós sörözésre, nem esik jól nagyokat káromkodni a társaságukba stb.

Dehogynem...
Na látom lassú voltam.

[Kuroi Tenshi]

Ó, megy az másnak is, nekem legalábbis biztosan. Én pl. alapveően olyan vagyok, hogy nem veszem észre ha tetszem egy lánynak. Ha más mondja azt meg nem hiszem el. Szóval előfordul, hogy egy fél év próbálkozás után szerencsétlen csaj megunja és rákérdez, én meg csak pislogok hogy mivan...

Én is így vagyok, csak nálam a csaj sose kérdez rá.

Hű, ez valami vírus vagy ragály? Én is hasonlóktól szenvedek
Néha mondjuk észreveszem - kb pár hónappal később...

Jelentkezem a díjra. Az én Dexterhez mérhető empatikus készségemmel a legnyilvánvalóbb jeleket sem veszem észre. És mivel nem kommunikálok emberekkel, mások sem világosítottak fel a helyzetről, csak utólag, sokszor hónapok-évek múlva, utólag belegondolva jutott eszembe, hogy jé, az a lány esetleg akart volna tőlem valamit.

Eddig még egész hihető volt...

És volt olyan eset is, amikor éppenhogy a magasröptű értelmiségi fellépésemmel, konkrétan egy világnézeti-filozófiai fejtegetéssel sikerült elvarázsolni a lányt

... de ezt már nem veszem be

Alapítsunk Losers' Clubot. 

Minek, úgyis már itt vagyunk

( ismerőstől lopott válasz: m,ér tudsz focizni? )

Megjegyeztem

Hát nem tudom, én nem tartom magam nagyon egysíkúan gondolkozónak vagy hímsovinisztának, akármit is sugall a látszat, de nekem egészen addig, amíg nincs barátnőm, csak kétféle lány van: aki érdekel, úgy igazán és nem barátnak, meg aki nem érdekel.

Bocs, de ez pont egysíkú gondolkodás: vonzódsz hozzá/vágysz rá vagy sem.
Törekedj az ennél kevésbé célirányos és helyette többsíkú kapcsolatok
kiépítésére

[.Attila]

Csatlakozom

Én úgy vagyok vele, hogy nem veszem észre a jeleket (ha voltak valaha is, mert ha nem veszem észre, akkor honnan tudom, hogy voltak-e valaha ), vagy ha néha úgy is éreztem, hogy jelek vannak, akkor mindjárt lebeszéltem magam, hogy ez nem úgy van, vmit biztos félreértettél, csak képzelődsz stb.

Emellett azt hiszem én eleve a nehezen megközelíthető típus vagyok. Szóval vagy megmondják nekem szemtől szembe, vagy soha az életben nem veszem észre (mindez egyébként a "fellegekben szárnyaló" önbizalmam miatt van), mindeközben viszont el is riasztom őket

Akikről pedig hallottam, hogy nem bánnák, ha lenne vmi, azok jellemzően tág tűréshatárral rendelkeztek (értsd: sokmindenkivel összejöttek volna, vagy össze is jöttek).

[sirtomi]

Csatlakozom

Én úgy vagyok vele, hogy nem veszem észre a jeleket (ha voltak valaha is, mert ha nem veszem észre, akkor honnan tudom, hogy voltak-e valaha ), vagy ha néha úgy is éreztem, hogy jelek vannak, akkor mindjárt lebeszéltem magam, hogy ez nem úgy van, vmit biztos félreértettél, csak képzelődsz stb.

Emellett azt hiszem én eleve a nehezen megközelíthető típus vagyok. Szóval vagy megmondják nekem szemtől szembe, vagy soha az életben nem veszem észre (mindez egyébként a "fellegekben szárnyaló" önbizalmam miatt van), mindeközben viszont el is riasztom őket

Akikről pedig hallottam, hogy nem bánnák, ha lenne vmi, azok jellemzően tág tűréshatárral rendelkeztek (értsd: sokmindenkivel összejöttek volna, vagy össze is jöttek).

Húha, egészen magamra ismertem ebben a szövegben Asszem növelnem kell az önbizalmamat valami módon

[Member]

Nekem éppen fordított problémám van, képes vagyok az egyszeri keresztény szeretetbeli megnyílvánulásokat kicsit eltúlozni, aminek viszont a fent említett lesz az eredménye, hogy később meg az őszintét hiszem majd spontán kedvességnek. :/

[Ramiz]

Bocs, de ez pont egysíkú gondolkodás: vonzódsz hozzá/vágysz rá vagy sem.
Törekedj az ennél kevésbé célirányos és helyette többsíkú kapcsolatok kiépítésére

A nem egysíkút nem erre értettem, hanem arra, hogy nem úgy gondolkozok, hogy "WTF nő? => sex sex sex mér másra is jó???!"

[Selmo]

Csatlakoznék a "ha baráti gesztusnak veszem, többet akar; ha többnek gondolom, kínosan végződik" gyülekezethez.

[kisvirag]

felmerult bennem a kerdes, hogy vajon van e kapcsolat otakuságotok, és szerencsétlenségetek a nők terén között...    

[Selmo]

Annyiban biztos, hogy barátnő hiányában ráérünk animéket nézni.

[sirtomi]

Én szerintem nem vagyok otaku. Egyre ritkábban érek rá animet is nézni
Szerintem nincs kapcsolat a kettő között

[Yakumo]

felmerult bennem a kerdes, hogy vajon van e kapcsolat otakuságotok, és szerencsétlenségetek a nők terén között...    

Ha az otakuságon a japán értelmezést érted, akkor valószínű. De ha az európai jelentését vesszük (amibe tartozónak én is tartom magam) akkor a kettőnek semmi köze egymáshoz. Hacsak nem az, ha a "kiszemelt" nőstényegyed annak hallatán, hogy "szeretem a japán anime-ket és a mangát", saját tudatlanságát bizonyítva kiröhög és otthagy. Akkor van köze a két dolognak egymáshoz.
*okoskodás vége

[Member]

Szerintem sincs, haverom sem áll jobban, mint én, pedig neki köze sincs a bármelyik értelemben vett otaku-sághoz...
Maximum annyi, hogy aki otaku-vá lesz, az nem egészen ugyanazzal az értékrenddel rendelkezik eleve, mint a női bálványok, de ettől függetlenül nem mindenki lesz otaku, aki nem olyan, mint a szívtiprók.

[Zsiga]

felmerult bennem a kerdes, hogy vajon van e kapcsolat otakuságotok, és szerencsétlenségetek a nők terén között...    

Se otaku nem vagyok, se szerencsétlen a nők terén, így nem tudom.

[kisvirag]

kivételek mindig vannak 

[Member]

bevételek viszont nem mindig.

[sirtomi]

Se otaku nem vagyok, se szerencsétlen a nők terén, így nem tudom.

Elsőre az jutott eszembe, hogy kapd be!

Rám csak az első fele igaz sajna

[.Attila]

Se otaku nem vagyok, se szerencsétlen a nők terén, így nem tudom.

Elsőre az jutott eszembe, hogy kapd be!

Megnyugtat, hogy nem csak nekem volt hasonló reakcióm