Írások

[sirtomi]

köszönöm

Örülök neki Tomi!
Vagy nem ez a neved?
Jó érzés ha tetszik egy egy írásom valakinek
de annak is örülök ha negatív kritikát kapok.
Egy bizonyos szintig
természetesen
mert ja már valami hülyeséget kapok a fejemhez mint pl helyesírási hiba vagy elgépelés
vagy a pontok sokasága (ez utóbbi önhibámon kívül amit nehéz elhinni )
na ezért már kifejezetten megtudok haragudni!
és beindítani a cinizmusomat

nya jóéjszakát kívánok mindenkinek

jók lenni és aktívuljatok már---->bérescsepp
vagy menjek kamionnal?

puszka

Negatív kritikával nem tudok szolgálni, mert nem vagyok nagy irodalmár, csak olvasgatok

[Fénymarék]

hûûha
nem is mondtam hogy tedd ezt
kisirodalmár
hát akkor olvasgass

[Zanador]

Nah, akkor haladok sorban:
Lazzaret: lementettem az irásodat, csak kicsit hoszabb, mint a frissen postolt mûvek, én meg még mindig nagyon lassan olvasok, úgyhogy most még nem tudok róla nyilatkozni.

Ramiz: ezekben a szép hosszú mondatokban valahol két nálam meglévõ gondolat-menet-tipust sejtek:
1. "mindflare": egyszercsak valamilyen szálon elinulnak a gondolataim, és pár perc alatt rengetegmindenen átfutnak. Egyszer leirtam egy ilyet. 5 percnyi mindflare leirásához egy óra kellett. Úgy tûnik, valami ilyesmi módon rohantál végig te is egy csomó gondolattal egy pillanat eseményén.
2. "bámészkodás": ilyet még nem irtam le (de emlékszem néhányra, elég pontosan), mert nem voltam benne biztos, hogy megéri-e bárkinek ismegmutatni, vagy nem ér annyit. Ez az, amikor meglátok valamit, teljesen hétköznapi jelenetet, tárgyat, vagy bármit, arról eszembejut, hogy mi is állhat mögötte, és a szokásostól teljesen eltérõen szemlélve szerintem érdekes dolgokat találok.
Na ennek a kettõnek egy elég ügyes kombinációjához van szerencsém, ha jól látom.

Fénymarék: ameddig elõ nem kerültél, már kezdtem attól tartani, hogy az "erõ sötét oldala" túlsúlyba fog kerülni, mert elég sokan nem éppen vidámakat szoktunk irni... pedig néha tényleg jólesik a változatosság, és Meske mûveit leszámitva, tényleg csak kevés olyan volt, ami után a szokásos szarkasztikus mosoly helyett egy igazit lehetett megfigyelni rajtam. Hajrá, tetszik amit irsz (bár még kicsit meg kell szoknom, mivel éjszakai állat lévén nálam pl a Hold és a Nap jelentése egészen más, és kétszer el kellett olvasnom a másodikat mire végre eltûnt ez az ellentmondás a fejembõl ).

[Ramiz]

végre Ramiz-próza!

*elismerõ fütty* Kerouac és Hrabal jutott eszembe errõl a stílusról.

Ramiz: húúúú Te ilyet is tuudsz?  Aztaaa
Nem tudom, milyen volt megírni,de komoly munka volt elolvasni

Köszönöm a bátorító szavakat! Nem is tudjátok elképzelni, hogy milyen jól estek, különösen, hogy annak tudatában postoltam be a fenti írást, hogy kusza, nagyon személyes (annyiban, hogy úgy fogalmaztam meg, ahogy én értem, és fogalmam sem volt, hogy bárki más követni és érezni tudja-e majd) és igazából csak azért írtam le, mert valamiféleképpen ki kellett adnom magamból. Szóval hálásan köszönöm, hogy elolvastátok.
Profeta: leírni nem volt sok idõ, gyorsan gépelek és az egész bennem volt, nem tettem hozzá semmit, csak kihagytam egy-két kevésbé fontos részt (pl annak a furcsa tükör elõtti flash-nek az elõzményeit... ). Ami sok idõbe tellett, az az volt, hogy elolvassam még párszor, és ahol ugrások vannak benne (ami két gondolat nekem összefügg, de nem írtam eleget ahhoz, hogy azon egy hídként tényleg át lehessen kelni mint olvasó), ott átfogalmazzam.

Nagyon megtetszett  a stílusod alapból gyorsan szoktam olvasni, és az elején azon tanakodtam, hogy a te írásod egy kicsit lelassít hiszen kifejezetten el kell közben gondolkodnom, de nem, egy idõ után ugyanúgy siklottam a szavakkal mintha valami ponyvát olvasnék remélem érted ez mit jelent.

Azt hiszem, értem, vagy legalábbis értem, hogy én mit értenék rajta, ha én mondtam volna, és nagyon örülök neki, hogy ezt mondtad.

Mindattól függetlenül, hogy ezek a Te gondolataid, azonosulni tudtam velük és hogy is mondjam, bár elgondolkodtatott mégis mintha ezek a dolgok annyira nem lennének új információk. Pedig nagyon is azok. Lehet, hogy én is gondolkodtam már el ilyesmin, hiszen valószínû, hogy sok embernek megy át ilyen vagy más hasonló furcsának tûnõ gondolat  örülök, hogy megosztottad és elolvashattam ezt a gondolatmenetet, hiszen akárhányszor ilyennel találkozom, tapasztalok egy új dolgot.

Ezek biztosan nem "új" dolgok, pláne nem információk. Ezek csak az érzéseim, amit átélhetett és leírhatott akárki, de az mégsem az enyém volt. Ezért úgy gondoltam, érdemes leírnom, csak azért, mert az enyémek. Ez nem önteltség, ez mindenkinek minden gondolatára igaz. Persze csak a leírásra. Az, hogy el is olvasta valaki (ti) és értettétek, az csak a tiszta szerencsém és nem biztos, hogy megérdemeltem vagy bármi ilyesmi. De a mûvészetben amúgy is egymást ismétlik a dolgok, ez elkerülhetetlen és talán nem is nagy baj.

[Fénymarék]

Fénymarék: ameddig elõ nem kerültél, már kezdtem attól tartani, hogy az "erõ sötét oldala" túlsúlyba fog kerülni, mert elég sokan nem éppen vidámakat szoktunk irni... pedig néha tényleg jólesik a változatosság, és Meske mûveit leszámitva, tényleg csak kevés olyan volt, ami után a szokásos szarkasztikus mosoly helyett egy igazit lehetett megfigyelni rajtam. Hajrá, tetszik amit irsz (bár még kicsit meg kell szoknom, mivel éjszakai állat lévén nálam pl a Hold és a Nap jelentése egészen más, és kétszer el kellett olvasnom a másodikat mire végre eltûnt ez az ellentmondás a fejembõl .

ühm...
az erõ sötét oldala lol
de drágák vagytok mindenki ezt hajtogatja....
hát igen az emberek leginkább csak a rosszat a szomorúságot írják ki magukból
nem tudom valahogy a bodogságom én sem nagyon szoktam papírra vetni
pedig a ritka virágot is meg lehet illatozni
folymatosan ellentmondásosan írok....kezd megszokottá válni nálam
nem kell eltûnnie az ellentmondásnak..inkább csak le kel ülepednie
biztos vagyok abban hogy más szemmel néztek a "mûveimre" mint én,....
de ez természetes...
pláne hogy nem vagyok túl hüm hogy is írjam...laikus szemmel nézve mindig érthetõ
ehh ezt jól megasszontam
de  a lényeg a lényeg

[Fénymarék]

Ezek biztosan nem "új" dolgok, pláne nem információk. Ezek csak az érzéseim, amit átélhetett és leírhatott akárki, de az mégsem az enyém volt. Ezért úgy gondoltam, érdemes leírnom, csak azért, mert az enyémek. Ez nem önteltség, ez mindenkinek minden gondolatára igaz. Persze csak a leírásra. Az, hogy el is olvasta valaki (ti) és értettétek, az csak a tiszta szerencsém és nem biztos, hogy megérdemeltem vagy bármi ilyesmi. De a mûvészetben amúgy is egymást ismétlik a dolgok, ez elkerülhetetlen és talán nem is nagy baj.

na jó...hmmm
nem új doglok?
Bitosan így gondolod?
sajnálom...remélem nem érezted úgy hogy sértõ voltam...

hmmm nem biztos hogy megérdemelted vagy bármi iylesmi?
tiszta szerencséd?
ezt igazán nem értem
vagy ha igen teljesen félre...
mi az hogy nem biztos hogy megérdemleted azt hogy elolvasta valaki és még meg is értette?
megérdemelni....hmmm
szerintem azért ez nincs így nem arról van szó hogy szerencse nem szerencse megérdemled nem érdemled meg...
mindenki "megérdemli" és senki nem "érdemli" meg
nya nem bonyolítom inkább túl
sztem jól írsz!
nekem tetszett és másoknak is!
ez a lényeg!
maradjunk a lényegnél szerintem

[Ramiz]

13

A szemem? Nem én vagyok.
A mosolyom? Nem én.
A stílusom? Nem én.
A ruhám? A nickem? Az avatárom? A számom? A nevem? Iker-éjjeleken a monitor sápadt derengésében fürösztött bőröm? A fáradtságom? A reggeli első tiszta pillanatom? A süppedős, rosszkedvnek túl gyenge, tapasztalat hatásának hiteltelen, magam után vonszolt hangulatom? Az összefirkált billentyűzetem? A fejvakarásom? A pohár tejem? A lappangó hányingerem?
Nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én...

[Lazzaret]

Egy zaj ismétlődik a sötétségben. Ismerős és mégis olyan ellenséges ez a zaj. De vajon mi okozhatja ezt egy teljesen éjfekete világban, ahol a fény emléke sem lelhető fel. Olyan zavaró és zajos. Bármerre is fordulok ebben a sötét világban, mindenhonnan ezt hallom. Ahogy forgolódok össze-vissza egyre hangosabb és hangosabb lesz a zaj. És csak ugyan az a zaj ismétlődik a végtelenségig. "Hagyd abba, ne verd fel ezt a békés csendet! Amíg te nem zavartál meg minden olyan békés volt. De te kegyetlenül megzavartad ezt az áldott nyugalmas békességet. Mit akarsz te egyáltalán ilyen néma helyen? Itt csak engem zavarsz, de szörnyen hogy még a fejem is megfájdul tőled! CSEND LEGYEN VÉGRE!!!". De a zaj könyörtelenül kongott egyre erősebben. Hirtelen a távolban egy vékony fehér vonal kezdett elnőni és vastagodni. Egyre nagyobb és nagyobb lett. Befogva a füleimet néztem ezt a csodát, ami a szemem elé tárult ebben a sötét világban. A fehér vonal abbahagyta a növését és egyre fényesebb és fényesebb lett. Ahogy jobban megnéztem olyan volt, mint egy kapu és a kapu másik oldalán egy színes világ várt rám. Éreztem, ahogy elkezd húzni maga felé egyre gyorsuló tempóval, és olybá tűnt az a kellemetlen zaj most már a kapun túlról jönne. Izgatottság és félelem lett úrrá rajtam. Ahogy átléptem a kapun egy ismerős helyen találtam magam. Egy szobában voltam és annak is az egyetlen egy ágyában. A zaj mellőlem szólt, és amikor odanéztem megláttam az ébresztőórát. Gyorsan lecsaptam egy kicsit erősebben a kelleténél, mert felébresztett, oly nyugodt álmomból, ahová menekültem a színes és nehéz valóság elől.

[Lazzaret]

Egy igazi kis csoda

          Hazafelé tartottam, amikor egy csodálatos dolog történt velem. Nem is gondolná egy hétköznapi ember, hogy hirtelen egy igazi csodának legyen a szemtanúja.
          Azon a napon borongós, esős, szürke idő volt, tükrözve a saját lelki állapotomat. Egész nap a legapróbb szemű eső esett, teljesen eláztatva még a legjobban felkészülteket is. Már én is teljesen bőrig áztam, ahogy lassan esernyő nélkül haladtam egy egyenes úton.
          Az út egy magas domb felé vezetett. Kétoldalt párhuzamosan az úttal vizes árkok futottak. Sebesen csordogált bennük az esővíz tisztára mosva mindent. Az árkokon túl különféle kerítésekkel határolt telkek voltak. Volt ott fából, vasból és köböl készült kerítés is. Mindegyik telken szebbnél szebb házak, mit házak, valóságos kis paloták álltak. Mindegyik udvara szépen rendezett és tiszta volt, amit ez az eső még tisztábbá tett. Gyönyörű kertjeikben a legkülönfélébb fák, bokrok és virágok voltak beültetve. A legtöbbje már virágzott jelezve, hogy végre megjött a tavasz. De bármerre is néztem, mindenhol csak ugyanazt a szomorúságot és bánatosságot láttam, mint ami a szívemet is nyomta.
          Sietősre fogtam a lépteimet, hátha a domb túloldalán talán találok egy kis vidámságot vagy igazi szépséget, amit ez a rossz idő sem lombozhat le. Hamarosan elhagytam a házakat és kertjeiket és elértem a domb aljára. Az eső mintha erősebben kezdett volna el esni, amikor elkezdtem felkapaszkodni a domb oldalán. Hamarosan lassítanom kellett, mert teljesen kifogytam a szuszból. Ez is ennek a szörnyű időnek és kedvemnek volt köszönhető. De tovább mentem megállás nélkül feltámadt reményemmel a szívemben.
          Amint felértem a domb tetejére egy kis ligeten vezetett tovább az utam. De itt már nem egyenes volt a járás, hanem össze-vissza kanyarogva kellett haladnom az úton. Ahogy befordultam egy nagy szikla mellett az úton hihetetlen látvány tárult a szemem elé. Egy gyönyörű cseresznyefa volt az út mellett és csak úgy ragyogott, hogy még a szemem is belekáprázott. Először azt hittem csak a szemem csal meg. De ahogy jobban megnéztem megértettem, miért is tűnik úgy, mintha az angyalok fénye világítaná be. A fa koronáján ezernyi apró kis világos rózsaszínű virágok voltak. Eső cseppek milliárdjai verték vissza a nap fényét, ami hatalmas harcok árán egyik sugarát le tudta küldeni pont erre az egy fára. Ilyen csodás dolgot még sosem láttam. Már nem is emlékszem, hogy könnyezni kezdtem a látványtól, vagy csak a szemembe folyó esővíz volt az. Szívem azonnal megtelt melegséggel ettől a látványtól. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kis csodát át fogok élni a rövid életemben.
          Hirtelen erős szél támadt megkergetve a felhőket, amik azonnal eltakarták a nap eme kis sugarát is. A szél magával ragadott a fa virágszirmai közül amennyit csak elbírt és máris ott találtam magam a legszebb esőben a cseresznyevirág szirmainak esőjében.
          Még most sem tudom elfeledni azt a csodás érzést, amit akkor éreztem. Ezek után bármikor, amikor rossz kedvem volt, csak visszaemlékeztem erre a gyönyörű pillanatra és máris újra éledt bennem a remény és a jókedv.

[Ramiz]

Lazzaret, jópofák, de plz próbálj kevesebb nyelvtani hibát elkövetni, mert tényleg fájdalmas olvasni... Sorry.

[Lazzaret]

Lazzaret, jópofák, de plz próbálj kevesebb nyelvtani hibát elkövetni, mert tényleg fájdalmas olvasni... Sorry.

Gomen, de mostanában túl fáradt vagyok és nehezen megy a koncentrálás  , de majd jobban igyekszem.

Mostmár lehet olvasni, kijavitottam

[Zanador]

Szóltak már régen előre,
Hogy a végzetnek önként ne dőlj le.
Lesz még időd bőven, hogy feladd,
Esély már jóval kevesebb akad.

Mert szerinted mi a sorsod?
Az élet lánca, mit végig hordoz?
Csak feladnád, pedig el se kezdted,
Nincs megirva, csak téveszme!

Magadtól ne hagyd abba semmiért!
Mert majd ha tényleg végetért
Megszólal, kit elárultunk rég:
"Legyen újra sötétség!"

[Ramiz]

Szóltak már régen előre,
Hogy a végzetnek önként ne dőlj le.
Lesz még időd bőven, hogy feladd,
Esély már jóval kevesebb akad.

Mert szerinted mi a sorsod?
Az élet lánca, mit végig hordoz?
Csak feladnád, pedig el se kezdted,
Nincs megirva, csak téveszme!

Magadtól ne hagyd abba semmiért!
Mert majd ha tényleg végetért
Megszólal, kit elárultunk rég:
"Legyen újra sötétség!"

Utolsó 2 sor kivételével tetszik. Azt viszont nem értem, hogy "Az élet lánca, mit végig hordoz?" - Mi hordoz mit?

[Toplák]

hmmm én is rakok ide egyet ha belekotnyeleskedhetek...

Játék

Jól tudod, ki megszeret
Sok hibát meg tűr
De játszadoztál én velem,
Ez embertelen bűn

Babának néztél,
Egy olcsó lyukas báb
De arra kérlek, ne menj el
Inkább játssz tovább

Dróton rángat szerelmed
Mely el nem szakadhat
Simogat éjjel csendesen
De az izmaimba mart

Ha mégis elpattan
A szál mely fogva tart
A földnek rabja lesz a báb
Mert izma is elszakad

Báb élet vagy száz halál vár rám
Ez titok még, de nem fáj
Szerelemre hiába várnék
Ez nem játék! Nem játék!

Ez nem játék volt
Ez a szív.
Ez a lélek
Ez a tűz.
Ami belülről éget.

Ez nem játék volt
Ez a vágy
Ez a vér
Ez a száj,
Mely szívemből beszél

[Raggie]

Köszönöm a bátorító szavakat! Nem is tudjátok elképzelni, hogy milyen jól estek, különösen, hogy annak tudatában postoltam be a fenti írást, hogy kusza, nagyon személyes (annyiban, hogy úgy fogalmaztam meg, ahogy én értem, és fogalmam sem volt, hogy bárki más követni és érezni tudja-e majd) és igazából csak azért írtam le, mert valamiféleképpen ki kellett adnom magamból. Szóval hálásan köszönöm, hogy elolvastátok.

Én szerencsére(vagy nem?) értem teljesen, de valóban elismerésem... ahoz azért kell valami egy írásban, hogy engem optimizmusomban megingasson a puszta szöveg. Hát most sikerült... nem is inkább az optimizmusomban, hanem inkább a valamilyen bizakodásban, valami talajt elvett felőlem és alólam és jobbról-balról... nem haragszol remélem, ha nem olvasom el többször, mert én csak a puszta képeit és utalásait ismerem ezeknek az élményeknek(meg a háttérben húzódóknak), csak annyira, amennyire elmondtad és leírtad, de nekem ezek is bőven elegek... nemtom mi lett volna ha én élem át őket, mert szerintem azpn túl, hogy labilis vagy nagyon szívós is. Nem könnyű a mélybe rántani...

Nna szóval grat... karma ment... ennyi... 

[Ramiz]

Raggie:

Toplák: tiszta dalszöveg hangulatú és ritmusú! Az avád alatti szöveg és emiatt kérdezem: írsz zenét? Vagy konkrétabban hip-hopot?

[sirtomi]

Szóltak már régen előre,
Hogy a végzetnek önként ne dőlj le.
Lesz még időd bőven, hogy feladd,
Esély már jóval kevesebb akad.

Mert szerinted mi a sorsod?
Az élet lánca, mit végig hordoz?
Csak feladnád, pedig el se kezdted,
Nincs megirva, csak téveszme!

Magadtól ne hagyd abba semmiért!
Mert majd ha tényleg végetért
Megszólal, kit elárultunk rég:
"Legyen újra sötétség!"

Ez tetszik! Tök jó!

[Fénymarék]

13

A szemem? Nem én vagyok.
A mosolyom? Nem én.
A stílusom? Nem én.
A ruhám? A nickem? Az avatárom? A számom? A nevem? Iker-éjjeleken a monitor sápadt derengésében fürösztött bőröm? A fáradtságom? A reggeli első tiszta pillanatom? A süppedős, rosszkedvnek túl gyenge, tapasztalat hatásának hiteltelen, magam után vonszolt hangulatom? Az összefirkált billentyűzetem? A fejvakarásom? A pohár tejem? A lappangó hányingerem?
Nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én, nem én...

Üdvözlet Manny Calavera (Ramiz) Alias Nemte!

Látom az előző üzimhez nem volt commented  szíílok..nya jó nem halok bele
Mi ez a sok nemén?
Idővel te leszel Te...
Te lesz a mosolyod, a szemed, a szád a fejvakarásod Nemtudom hogy mindez most te vagy e...De akkor Te sem vagy te...
Nem tudom, biztosan félreértem, nagyon nehezen érthető az "önkifejezésed"...
Elnézést kérek ha esetleg bántó lennék, nem szándékom (kivételesen  )
Nya jó annyira nem vagyok gonosz mindig mint általában

Mindenkinek a postjához megszólalok, Rendben? 

Lazaret: Az elsőről, vagyis az "egy zaj ismétlődik a sötétségben"ről annyit szeretnék mondani, hogy nagyondenagyon (azt akartam írni hogy rohadtul és szívesen írnám is de próbálom visszafogni önmagam)  nem erre számítottam ármint nem az órára...valahogy a ember várta volna a folytatást...
Gratulálok...érte, nagyon tehettséges vagy.
A másodikról...Hüm bevallom ez jobban tetszett...
A csoda fogalma is végtelen lehet, hisz minden embernek más-más minden fogalom...
Még jó hogy köülönbözőek vagyunk nemde? (látom kacsintós smile nincs, na mind1 oda se neki)
Próbálok rövid lennni, egyébként bővebben is kifejteném, d eén nem ülök egésznap a gép előtt sőt...gép hiányában, szóval értitek.

Lazzaret, jópofák, de plz próbálj kevesebb nyelvtani hibát elkövetni, mert tényleg fájdalmas olvasni... Sorry.

Hééééy, nana rendben tele volt helyesírási hibákkal, de ne ez legyen már a fő szempont, sőt annyira ne is legyen mellékszempont sem...
Bár, bizonyos szinten igazat adok, de nem tartom túl korrektnek ha ezt tartják az emberek aleglényegesebbnek 
Tudom, megfiogom kapni hogy nem ezt tartod főszempontnak, de általánosságban beszéltem, ezt is vedd figyelembe

Zanador: érdemes lenne az előző beírásaidat is szemügyre vennem, csak én hülye nemtudom beosztani az időmet (ezt ak evéskét)
Úgyhogy még várat magára az olvasgatás
Nemt tudom ez a versed nem tűnik túl kiforrotnak, átgondoltnak, de függetlenül ettől tetszik...
Sokkal több érzéked van aversíráshoz mint jómagamnak
Nehogy nekem abbahagyd mert ha iylen eszedbe jut, lekell lőjelek...

Toplák: Libabőőőr mármint megborzongtó és jó értelemben...
Olyan ismerős ez avers valahonnan...
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon megérte "belekotnyeleskedned"
Rohadtul jó...ás oly igaz dolgokat írtál...
Ha esetleg van még, külön kérlek hogy tisztelj meg vele   lécci-lécci 

Raggie: mit fűzzek a dologhoz?
Mos kifogytama szavakból

Értékelendő a hozzászólásod   pláne annak akinek szól

Nya ennyit erről
Menek...muszáj, írnék én még regényeket, de az idő nagy úr...én meg mégnagyobb
Lehetnék
Nya bye

[Ramiz]

Sorry Fénymarék, nem tudtam mit írni, de elolvastam, amit írtál.
Amit a 13-mal kapcsolatban mondtál, nos szerintem neked kicsit mást mondott ez a szabad vers, mint amit nekem. Ez egyfajta identitás-keresés lehet nálam, ez a kusza megérzés-halmaz, az, hogy nem tudom, mi az, amitől én én leszek. Shinji például a többi emberben találja meg magát (NGE, 26. epizód). Én nem tudom a többi emberben megtalálni magam, mert ők is csak olyan semmitmondó dolgokat ismernek velem kapcsolatban, mint a nickem, a nevem vagy a számom vagy a stílusom, és az érzéseimben sem, mert azok sem személyesek, a fáradtságom és a hányingerem stb is csak olyan, mint a többieké.
Ez most gondolom hülyén hangzott. De hát ez történik, ha az ember szétszabdalja a saját írását és megpróbálja megmagyarázni, holott még ő sem érti egészen.

[Lazzaret]

Köszi Fénymarék és örülök hogy tetszettek.

Remiz senseinek meg igaza van hogy sok a nyelvtani hiba, de amikor elkap az alkotó láz akkor nem tudok erre odafigyelni Gomen
Viszont Ramiz az írásod a "Nem én vagyok..." az nem egyszerü eset

Zanador: ez egy szép vers mondhatom. Bár ilyeneket kellett volna szavalnom még a középsuliban "hűje" Ady versek helyett.

Toplák: Az igazi hős szerelmes vers. Ez is nagyon tetszet.

Gratula a versekért és csak irigykedhetek hogy ez nektek milyen jól is megy 

[Fénymarék]

Köszi Fénymarék és örülök hogy tetszettek.

Remiz senseinek meg igaza van hogy sok a nyelvtani hiba, de amikor elkap az alkotó láz akkor nem tudok erre odafigyelni Gomen
Viszont Ramiz az írásod a "Nem én vagyok..." az nem egyszerü eset

Zanador: ez egy szép vers mondhatom. Bár ilyeneket kellett volna szavalnom még a középsuliban "hűje" Ady versek helyett.

Toplák: Az igazi hős szerelmes vers. Ez is nagyon tetszet.

Gratula a versekért és csak irigykedhetek hogy ez nektek milyen jól is megy 

Lazzaret, kérlek mond azt hogy azt a szót ott fent   viccből idézőjelezted, és ha így történt akkor a helyesírási hiba volt a témája a poénnak igaz?
Mond ezt kérlek
Különbe igazat kell adnom Ramiznak, és ezt nem szeretném
nya pusz

[Ramiz]

Különbe igazat kell adnom Ramiznak, és ezt nem szeretném

[Fénymarék]

Különbe igazat kell adnom Ramiznak, és ezt nem szeretném

Jól.van.na
de.ezt.apontozást.nézd

merészelj.leszólni

nincs..spacem..
ehm..nem...szeretem.ha.egy.írásban.ahelyesírást.kritizálják
túl.nagy..összeveszésem.volt.ez.ügyben
azóta.zavar.
nya..én..puszilak.Ramiz
Ne.hisztizz.

[Ramiz]

Jól.van.na
de.ezt.apontozást.nézd
nya..én..puszilak.Ramiz
Ne.hisztizz.

[Fénymarék]

Jól.van.na
de.ezt.apontozást.nézd
nya..én..puszilak.Ramiz
Ne.hisztizz.

ehehehe

[Lazzaret]

A vég

A szoba kis ablakán keresztül világított be mindent a délelőtti ragyogó napfény. A szoba fehér falai csak úgy világítottak. Mintha belőlük áradna ez a meleg fény. De ezen a szobán mégsem lehet érezni ezt a mindent átható melegséget. Hiszen aki ide benézet, annak a szörnyű látványtól azonnal megfagyott a vér az ereiben.
Nem a szoba berendezése volt szörnyű, hanem az, aki ide bent feküdt egy ágyban. Egy kisfiú, talán olyan hét-nyolc éves lehetett, borzalmas állapotban volt. Bőre falfehér és olyan vékony, hogy már az erek kék színe és futása is tökéletesen átütött rajta. Kicsi testéből mindenféle csövek és vezetékek lógtak ki, amiknek a vége vagy egy üvegben, vagy pedig valamilyen műszerhez kapcsolódott. Az üvegekből folyamatosan csepegett le az éltető infúzió. Elmetszett gégéjéből egy vastag csőn keresztül lélegeztette egyforma ritmust tartva, egy lélegeztető gép. Ez mellett egy másik gép mutatta lassú pityegéssel kísérve, az élet funkcióit.
Régi szép arca mára már teljesen felismerhetetlené tette a sok kínzó szenvedés. Apró csukott szemei már teljesen beestek az üregeikbe. Vékony ajkai már teljesen kiszáradtak a folytonos láztól. A haja és a szemöldöke teljesen kihullott a különféle kezeléseknek köszönhetően. Vékony kezein rengeteg tűszúrás nyoma éktelenkedett. Egész teste remegett és fürdött az izzadságban.
A beteg gyerek ágya mellett egy fiatalasszony ült. Ő volt az, aki neki valamikor életet adott. Most aggódó arccal óvta gyermeke álmát, hogy legalább ilyenkor ne érezze a fájdalmat és a szenvedést. Időnként egy nedves ruhával törölgette le a fia arcáról a verítéket, és egy utal próbálta benedvesíteni a cserepesre száradt ajkait.
Egyik alkalommal, mikor az anyja a homlokát törölgette, a fiú lassan kinyitotta a szemeit. A barna szempár teljesen zavaros volt, és nem fordult semerre, csak a plafont bámulta. Édesanyja nem bírta tovább elfojtani érzéseit és zokogva fia kezére hajtotta a fejét.
A fiú, aki csak lassan ébredt öntudatra, először nem tudta, hogy hol is van, de ahogy megpróbált megmozdulni a fájdalom azonnal eszébe jutatta.  Már fél éve szenvedett valamilyen betegségben, ami belülről elkezdte felemészteni. Eleinte csak a hasa fájt, később már az egész felsőteste. Eleinte nem volt túl fájdalmas, de egyre rosszabb lett az idő múlásával. Pár hónap elteltével már akkora fájdalmai voltak, hogy már mozogni sem tudott. Ekkora már rég a kórház lakója volt. Rengeteg módszerrel próbálták meggyógyítani, de semmi sem javított az állapotán.
Lassan tisztult ki a feje a sok fájdalomcsillapítónak és a különböző gyógyszereknek köszönhetően. Hamarosan meghallotta az anyja sírását maga mellett, de nem tudott odafordulni hozzá. Beszélni meg a lélegeztető gép miatt nem tudott. Pedig, még egy dolgot el akart neki mondani, azt hogy szereti. Így még elbúcsúzni sem tudok tőle, gondolta szomorúan. Már érezte, hogy hamarosan vége lesz a szenvedéseinek örökre, ezért minden maradék erejét összeszedte és megpróbált nem tudomást venni a fájdalomról, lassan az édesanyja felé fordította a fejét.
Az anya azonnal megérezte ezt az apró mozdulatot és könnyeit törölgetve nézett szembe a gyermekével. Azonnal kiolvasta szemeiből, hogy a fia mit is akar elmondani neki és ettől csak még jobban megeredtek a könnyei. Szorosan megfogta a vékony kezét, hogy utolsó perceiben vele legyen. Nem tudta elfogadni a keserű sorsot, ami el akarja venni egyetlen kincsét, amit ez az élet megadott neki. A gyermek hálásan nézett anyja szemében, és hálát adott érte, hogy utolsó perceit azzal, hogy itt van, és végig kíséri. Most már bármikor vége lehet mindennek, bátran fog vele szembe nézni.
Lassan érezte, hogy az élet kiszáll a testéből, és örökre eltűnik. Egyre lassabban vert a kicsi szíve és a légzése is lelassult. Kis idő múlva a szíve leállt és szemeire örök sötétség borult.


Ez most elég komor lett , de azért remélem tetszeni fog.

[Toplák]

Ez gyönyörű lett...

én személyszerint elpityeredtem magam. 

Biztos az emlékek...

mindenesetre nagyon teccik... tényleg csak gratulálni tudok.

[Toplák]

Most rittyentettem egy nótát (majd a zenekarral megcsináljuk )

a címe:

Zarándok

Süvít a szél
Homok felhő marja az arcom
Húsomba tép
Mikor hosszú utamat járom

Csak előre nézz!
Mondom, mert véres a múltam
Elbuksz, ha félsz!
Magamnak, sziszegem halkan

Elindultam, jártam nyugaton és keleten,
Zarándokút, jelöli minden léptem
Mindent láttam, északon és délen,
Csak az otthonom, mit nem ismerek régen

Távol az otthon
Ahol a víz, én ott lakom
Marja a torkom,
A szomjúság és a bánatom

Nem állok meg
Megküzdök még száz veszéllyel
Üres kardhüvely
Szablyám a kezemben fészkel

Elindultam, jártam nyugaton és keleten,
Zarándokút, jelöli minden léptem
Mindent láttam, északon és délen,
Csak az otthonom, mit nem ismerek régen

A napkorong
Fölöttem az egyetlen úr
Segítő gond,
Megfagyok, ha bealkonyul

Megszakad az álmom
Kígyómarás a testemen
Halandóságom
Keveredik a méreggel

KIS HIBA ÉS MEGYEK EL!

Elindultam, jártam nyugaton és keleten,
Zarándokút, jelöli minden léptem
Mindent láttam, északon és délen,
Csak az otthonom, mit nem ismerek régen

A négy égtáj
Mögöttem van már...


hogy tetszik?

[Lazzaret]

Örülök hogy tetszet és köszi a dicséretett.

A nótádnak érdekes témája van, és sztem egész jó lett. De akkor lesz majd az igazi ha meglesz hozzá a zene is.
Előre is jó hangszerelést hozzá

[Fénymarék]

Ez gyönyörű lett...

én személyszerint elpityeredtem magam. 

Biztos az emlékek...

mindenesetre nagyon teccik... tényleg csak gratulálni tudok.

nagyából.megkellene.ismételnem.Toplákot!
Csak.így.tovább.Lazzaret
Maximum.bíztatni.tudlak