Kötetlen beszélgetések (régi Offtopic stílusban)

[Kazenokizu]

Kicsit visszakanyarodnék a Ramiz által kezdett témához. (Hogy mennyit postoltaltok ide 4 nap alatt?! Sosem tudok aptudét maradni...)

[spoiler=Kínlódásom]

Én is most élem eddigi legkomolyabb lelki válságomat. Mikor elkezdtem az egyetemet, még nagyon lelkes voltam, égtem a vágytól, hogy végre munkába állhassak egy kórházban, és nap mint nap érezhessem azt, hogy van olyan ember a világon, akinek még igenis van rám szüksége - még ha az egy vadidegen beteg is. (Arról gyakorlatilag már kamaszkoromban lemondtam, hogy családom legyen, és bennük találjam meg az élet értelmét, sajnos nem sok embernek van rám szüksége ilyen téren, de akkor még úgy gondoltam, a hivatásom boldoggá tud majd tenni.) Azóta teljesen elkedvetlenedtem, az évek alatt egyre inkább kiveszett/kiírtották belőlem a lelkesedés/t, ma már ott tartok, hogy rosszul vagyok minden egyes nap, mikor be kell mennem az egyetemre. A tanáraink magasról sz@rnak a fejünkre, az eddigi 5 év alatt összesen 2 olyan tanárom volt, akit szerettem, és akitől tanultam is valamit. (Mondjuk meg lehet érteni őket is bizonyos mértékig.) Tulajdonképpen akár levelezőre is járhattam volna.
Reggelente nincs miért felkelnem, néha már csak az automatizált mozdulataimnak hála sikerül időben beérnem az órákra - sokszor a villamoson eszmélek, hogy "úr isten, nem is emlékszem arra, hogy hajat mostam, és felöltöztem, és kigyalogoltam a megállóba". Csak visznek a lábaim, és járnak a kezeim, de én közben teljesen távol vagyok a valóságtól. Az utóbbi időben már álmodni is egyre ritkábban álmodok, folyton fáradtan ébredek, már az előadásokon is szabályszerűen alszok.
Ehhez társul még, hogy idén nincs egyetlen olyan tárgy sem, ami érdekelne.
Életkilátásaim nincsenek, fogalmam sincs, hogy mihez kezdek majd, ha megkapom a diplomámat, mert szakorvos nem lehetek, annyi pénzem nincs. (Főleg nem olyan szakorvos, amilyen lenni szeretnék, mert azokra helyekre már előre megvan, hogy kinek a kijét veszik majd fel...) Gyógyszerügynöknek meg túlképzett lennék. De ha valamilyen csoda folytán mégis el tudnék valahol helyezkedni rezidensként (mondjuk patológusnak, mert ott van hely, de ha belegondolok, hogy 40 éven át hullákat kell beleznem, hát kiver a víz...), fizetést akkor sem kapnék egy jópár évig még, szóval folytatódna ez a nihil, amiben most leledzek. Már elegem van abból, hogy guberáló diákként tengessem az életemet, háromszor is meggondolva, hogy buszbérletet vegyek-e inkább, vagy neurológia-tankönyvet, mert a kettő együtt már sok.
A másik: a baráti társaságom kezd felbomlani, sok végzős van köztük, mindannyian külföldön próbálnak majd szerencsét, persze szétszóródva a szélrózsa minden irányába. Az egyetlen ember pedig, akit a világon a legjobban szeretek, most ünnepelte az eljegyzését - egy másik nővel. Ráadásul egy év múlva már találkozni sem fogunk ilyen gyakran, mint most - ha ez eszembe jut, rámjön a sírógörcs. Nincs annál kutyább érzés, mint mikor az ember minden áldott nap együtt van azzal, akit szeret, de nem érhet hozzá, nem ölelheti meg, stb. A barátom inkább tényleg csak a barátom, mint a párom, de szeretem őt is, csak nem annyira, mint az előbb említettet. De tudom, hogy ő sem felhőtlenül boldog mellettem, nem vagyok az a típusú nő, aki mellett bárki is boldog lehetne.
Az utóbbi időben ráadásul olyan iszonyú dühöt is érzek magamban, hogy le sem tudom írni szavakkal: szinte utálom az egész világot. Utálom Magyarországot, amiért ilyen helyzetbe kényszerített, utálom az egyetemet, mert csalódást okozott, utálom a lakótársamat, mert megnehezíti az életemet, még a sarki pékség eladónőjét is utálom, amiért nem bír egy "visszlát!"-ot eldünnyögni, miután én köszöntem neki. És legfőképpen utálom Istent, vagy a Sorsot, vagy a Véletlent, vagy akárhogy is hívják, aki engem ilyennek teremtett, mert utálom saját magamat is. Dühös vagyok rá, mert elvette tőlem a lehetőséget, hogy családom legyen és boldog lehessek.
Egy szó mint száz: nincs semmi motivációm az élet folytatására, sem a karrier, sem a szerelem, semmi. Tulajdonképpen még csak ezért nem öltem meg eddig magam, mert ahhoz is túl gyáva vagyok. Meg aztán mindig arra jutok, hogy azért még ez a zombi életmód is jobb a halálnál. Szóval sürgősen szükségem lenne valamire, ami ösztönözne, hogy kikászálódjak ebből a gödörből, de ez a valami nagyon várat még magára (ha egyáltalán eljön egyszer). Addig is próbálom a mindennapi apró örömökkel életben tartani magam. Nem tudom, meddig sikerül.
[/spoiler]

[Ramiz]

Kaze: durva... és a legrosszabb, hogy túl könnyen lehetne olyanokkal felelni, hogy "kezdj el zenélni, mert az megnyugtat" meg "majd összejössz valakivel és nagyon boldog leszel", mert amikor semmi nem számít, akkor semmi nem számít. Én is mindig ilyen okos instantleves tanácsokat kapok és nem működnek. Az "Az egyetlen dolog, amit még szeretek csinálni..." kezdetű mondatokkal meg az a baj, hogy kifogy belőlük az ember és akkor koppan... Mindenesetre az is segíthet kicsit, bár elég geci dolog, ha folyamatosan arra gondolsz, hogy mennyi embernek mennyivel szarabb. Kisstílű meg minden, de igenis segít. Például neked legalább van barátod.

Szóval én nem hiszek benne, hogy van megoldás. Én egyelőre takaréklángra állok és várok, hátha megváltozik valami. Ha nem is a külvilágban (mert ott miért változna?), akkor bennem. De ha nem változik, akkor sem tudok mit csinálni.

A mindennapi apró örömök nagyon is jók és fontosak... amíg vannak!

[.Attila]

Ez egy depressziós, önző ország. Nem akarsz külföldre kimenni? Én is gondolkozom rajta.
Sőt, a környezetemben pár emberrel szóba került, lehet, hogy én Brüsszelt célzom majd meg (ill. tkp a céget, ami Brüsszelben van), és eddig csak egy mondta azt, hogy ő nem tudná itthagyni Magyarországot, mindenki más azt mondta, hogy menjek/lehet tényleg ki kéne menni/el kell húzni innen/stb.

[Edina-chan]

Külföldön lehet jobban boldogulna az ember, már csak a munka terén is.
Orvosnak pl. itt már nem lehet elmenni (azaz inkább nem érdemes),de ha külföldön próbálkozol,hülyére keresheted magad. '
Én is gondolkodom rajta, bár még picit messze van. 

[Kazenokizu]

Mindenesetre az is segíthet kicsit, bár elég geci dolog, ha folyamatosan arra gondolsz, hogy mennyi embernek mennyivel szarabb. Kisstílű meg minden, de igenis segít.

Na igen, én is elszégyellem magam ilyenkor, hogy mit virnyogok én arról, hogy milyen sz@r nekem, mert ezrével vannak emberek, akiknek _sokkal_ ramatyabb az életük, mert nekem legalább még kajára futja. De ez is csak ideig-óráig segít.

Például neked legalább van barátod.

Van, de hetek óta a szakítás gondolatával játszadozok: neki sem jó így, és nekem sem. Előbb-utóbb úgyis meg kell lépnem. Talán el kellene mondanom a másiknak, hogy mit érzek iránta, habár egy eljegyzés után nem sok értelmét látom. De hátha rajtam segítene: megkönnyebbülnék, és nem ostoroznám magam amiatt, hogy meg sem próbáltam. Vagy nem kellene? Nem tudom.


Tudom, hogy undorító, és önző dolog ez a nagy önsajnálat, de ez van.

A mindennapi apró örömök nagyon is jók és fontosak... amíg vannak!

Szerencsére még vannak. Tegnap például kifejezetten jó napom volt. Este kiültem a koli elé a padra a barátnőmmel, és rágyújtottam. Vagy húsz percig ültünk úgy, teljesen szótlanul, és fújtam a füstöt. Tudtam, hogy tudja, mire gondolok, anélkül is, hogy kimondtam volna, és ez olyan jó érzés volt. A nikotin meg csak áradt szét bennem, maga után hagyva azt a jóleső bágyadtságot. Akkor egy pár pillanatra kicsit optimistább gondolataim voltak.

Ez egy depressziós, önző ország. Nem akarsz külföldre kimenni? Én is gondolkozom rajta.
Sőt, a környezetemben pár emberrel szóba került, lehet, hogy én Brüsszelt célzom majd meg (ill. tkp a céget, ami Brüsszelben van), és eddig csak egy mondta azt, hogy ő nem tudná itthagyni Magyarországot, mindenki más azt mondta, hogy menjek/lehet tényleg ki kéne menni/el kell húzni innen/stb.

Szeretnék menni külföldre, de túl sok az akadályozó tényező. Nincsenek kapcsolataim, csak olyan felső-középkategóriásak az osztályzataim (csak kb. 4,5 körüliek az átlagaim), ami kevés, nincs semmi induló tőkém, plusz van egy beteg húgom, akit jobb szeretek a saját közelemben tudni. Persze nekem is eszembe jutott már, meg folyamatosan foglalkoztat is a dolog, de nem vagyok túl bizakodó. Egyszer már majdnem sikerült kijutnom Japánba (igaz, az csak rövid időre, gyakorlatra szólt volna), nagyon lelkes voltam, de semmi nem lett az egészből, mert nem tudtam összeszedni a pénzt rá. Azóta szkeptikusan állok a mindenféle jóval kecsegtető külföldi munkákhoz.

Külföldön lehet jobban boldogulna az ember, már csak a munka terén is.
Orvosnak pl. itt már nem lehet elmenni (azaz inkább nem érdemes),de ha külföldön próbálkozol,hülyére keresheted magad. '

Igen, akinek sikerül itthon eljutni a szakvizsgára annak maga a Kánaán egy jó kis külföldi munka. De általános orvosként sokkal nehezebb külföldre kimenni. Sok helyen évekre le kell kötnöd magad, cserébe, amiért ők képeztek szakorvost belőled, azt meg nem akarom.

Én is gondolkodom rajta, bár még picit messze van. 

A külföldi munkán vagy az orvosi egyetemen? Ha az utóbbin, akkor még idejében gondold meg jól, nem érdemes.

[Nakedape]

izé,  feles tanács.. inkább spoiler..[spoiler]
apró dolgok és örömök segíthetnek ezt tanultam kurt vonneguttól, és tudatosan használtam, mikor 15-16 évesen elegem volt a világból (módszer ha valami szép vagy jó meg kell állni és tudatosítani magadban, hogy most neked ez jó.. különben elsikkadnak)

az a abaj h ez a  sima depresszióra jó.. ha életokok vannak azt nem oldja meg , bár ki tudja mennyit segít

[/spoiler]

[Kuroi Tenshi]

Talán el kellene mondanom a másiknak, hogy mit érzek iránta, habár egy eljegyzés után nem sok értelmét látom. De hátha rajtam segítene: megkönnyebbülnék, és nem ostoroznám magam amiatt, hogy meg sem próbáltam. Vagy nem kellene?

Szeretnék menni külföldre, de túl sok az akadályozó tényező. Nincsenek kapcsolataim, csak olyan felső-középkategóriásak az osztályzataim (csak kb. 4,5 körüliek az átlagaim), ami kevés, nincs semmi induló tőkém, plusz van egy beteg húgom, akit jobb szeretek a saját közelemben tudni.

Igen, akinek sikerül itthon eljutni a szakvizsgára annak maga a Kánaán egy jó kis külföldi munka. De általános orvosként sokkal nehezebb külföldre kimenni. Sok helyen évekre le kell kötnöd magad, cserébe, amiért ők képeztek szakorvost belőled, azt meg nem akarom.

Sztem sem. Eljegyzés már elég komoly elhatározást jelent.

Nemzetközi kapcsolatok szakon vagyok, tehát elég sok külföldet
megjárt ember vesz körül. Sztem az egyik fő dolog a hozzáállás.
Néhányan olyan lazán pályázgatnak és mennek külföldre tanulni
nem éppen fényes jegyekkel, hogy csak nézek. Kezdem úgy
érezni, hogy nekik van igazuk. Az ilyen pesszimista hozzáállással
és egyből feladva tényleg sokkal nehezebb, sőt, lehetetlennek
tűnik. Ők viszont mennek, lazán, kapcsolatok és akár tőke nélkül
is, kissé vakmerően, de mégis sikerül nekik...

a) pár évig kint kell dolgoznod az itteninél magasabb fizetésért és
életszínvonalon, viszont meglesz a szakvizsga és a cvben is jól
mutat a külföldi munka, miután visszatérsz;
b) általános orvosként fizetés nélkül szenvedsz, majd szakvizsga
hiányában továbbra sem lesz magas a fizetésed

Sztem azért érdemes megpróbálni a)-t Van veszteni valód?

Csak hogy valami pozitív hullámok is legyenek itt...

[Selmo]

Talán el kellene mondanom a másiknak, hogy mit érzek iránta, habár egy eljegyzés után nem sok értelmét látom. De hátha rajtam segítene: megkönnyebbülnék, és nem ostoroznám magam amiatt, hogy meg sem próbáltam. Vagy nem kellene?

Sztem sem. Eljegyzés már elég komoly elhatározást jelent.

Ha eddig nem tetted, most már ne tedd, és nem lenne jobb, egyáltalán nem.

[Kazenokizu]

Ha eddig nem tetted, most már ne tedd,

Valószínűleg nem fogom megtenni, de néha rohadt nehéz megállni... 

és nem lenne jobb, egyáltalán nem.

Tapasztalat?

[Selmo]

Elég csak belegondolni a következményekbe. Attól függetlenül, hogy hogyan fogadná, ezek után eltávolodnátok egymástól, és akkor nem csak 1 év múlva nem látnád sokat. Ráadásaul ha hosszú ideje áll fenn ez az állapot, nem tudnád egyszerűen megmagyarázni egy férfinak, hogy miért nem szóltál, mert egy "féltem a választól" mondat nagyjából a falra kerget bennünket. Szóval csak egy nagyon kényelmetlen beszélgetés lenne belőle jó esetben.

[Kazenokizu]

A helyzet az, hogy én 5 éve szeretem, neki meg 6 éve van meg a jelenlegi barátnője. Szóval nem azért nem szóltam, mert féltem a választól, egyszerűen nem volt értelme. És hiába voltak próbálkozásaim mással ez alatt az 5 év alatt, a vége mindnek az lett, hogy visszatáncoltam, mert nekem nem kell más. Az elmondjam-ne mondjam dilemmában viszont az szólna az elmondás mellett, hogy igen, valószínűleg akkor megszakadna a kapcsolat köztünk, és akkor talán ki tudnék szeretni belőle. Ha viszont folyton hivogat, együtt megyünk mindenhová, együtt tanulunk, stb (gyakorlatilag minden idejét velem tölti, jóval többet van velem, mint a barátnőjével), akkor a büdös életben nem teszem magam túl rajta. De ennyire nem vagyok mazohista, szóval nem hiszem, hogy elmondom.

Na de most már lassan abbahagyom a rinyálást, úgyis mindegy, minden mindegy... és megyek aludni.

[Selmo]

Kaze:
[spoiler]Biztos, hogy ez így van? Nem akarok agyturkászt játszani, - bár sokak szerint jó vagyok benne - de nem lehetséges, hogy az önmagadról kialakított negatív kép és a biztos tudat, hogy ebből nem lehet semmi, tartott meg ebben a viszonylag biztonságos állapotban? Mert ugyebár így nem kell szembenézned a véleményével, mégis "együtt" vagy vele.
5 év... én 5 hét után lerágnám a tapétát a falról. Nem tudom, hogy ez ábrándkép-e vagy sem, de azt javaslom, hogy a mostani kapcsolatodat vizsgált felül, mert ha valaki veled van, annak oka van. És ha nem működik jól annak te+ő az oka elsősorban. Szóval tedd fel a kérdést, hogy "tudnám szeretni igazán"? Ha a kérdésre nem a válasz, akkor tényleg ideje szakítanotok. Mi az hogy melletted nem lehet más boldog? Talán szántszándékkal megfúrod? Ha meg nem, akkor hagy döntse már el ő, hogy boldog-é. Ne tégy szélsőséges és egyoldalú kijelentéseket, csak mert szar a kedved. Ha tudni szeretnéd, hogy mi a véleménye erről a kapcsolatról, hát beszélgess el vele, talán új dolgokra irányítja a tekinteted. Lehet, hogy a kapcsolatotok nem a legjobb, de biztosan lehet rajta javítani, továbbá igazán nincs semmi veszítenivalód, és itt még időben vagy egy megpróbáláshoz.
[/spoiler]

Ramiz:
[spoiler]Nézzünk szembe a tényekkel; szarban vagy. Gondolom nem vígasztal, hogy sokan mások is. De vígasztaljon, hogy sokan ki is másznak ebből a szarból. Gondolom van néhány barátod, akikkel elmhetsz legurítani pár sört. A lánnyal - hívhatjuk barátnőnek? - is tartod a kapcsolatot, szóval még nincs elveszve a dolog. Vársz? Mégis mire? A lottó ötösre? Lóttózol egyátalán? Mit mondtam? Ha nem hiszel, azzal féig megölted az egészet. Ha megölöd a reményt, akkor magad alatt vágod a fát. És ugye te nem vagy ilyen szuicid alkat? Ahogy írtad, ez az egész rossz dolog nézőpont kérdése. Hát változtasd meg te is a nézőpontodat. Ne azt nézd, hogy milyen magas a gödör fala, hanem azt nézd, hogy mennyit hagytál már magad mögött. Ha nem megy a suli rimánkodd ki a passzív félévet és kezdj magaddal valamit. Keress valami munkát. És/vagy ha megteheted, akkor foglalkozz magaddal, pl. gitározz, vagy tégy meg olyan dolgokat, amiket akartál, de nem jutott rá időd.
Nem mondom, hogy fej a fejjel, az élet megy tovább, mert az életet marhára nem érdeklik a fejek, csak megy tovább. De higyj benne, és akard is, hogy jobb legyen és akkor jobban leszel. Tudom, hogy nem könnyű, de ne az alagút nyálas falát nézd, hanem azt a kis fénypontot ott elől.
[/spoiler]

És most, hogy így kiosztottam a népet, a tojásokat és paradicsomokat itt helyben kérem, a fenyegeteő leveleket PM-ben.

[Tycho]

Najó, mégis írok ide Ramiz: van hobbid, tanulsz valamit, igaz hogy szar, Selmo-nak nagyjából igaza van abban, amit leírt, nekem is kb ez segít most.... azt hiszed konkrétan minden álmom az a szak amit végzek? Nem. Lusta is vagyok és fingom sincs mit szeretnék igazán... kb addig tettszik valami, amíg el nem kezdem tanulni De most ott tartok, hogy nem döglődök éppen, és húzom a szám, hogy milyen szar, meg mi lesz velem, hanem csak próbálom elvégezni... Selmonak majdnem igaza van a hasonlatával, de mégse teljesen: ne azt nézd mi van hátra, de ne csak azt, amit már megcsináltál... mindig csak azt nézd, mi a következő lépés... Ilyen apróságokon gondolkozz pl, mint hogy "most felkelek, írok egy posot a fórumra, megiszom a kávém, és bemegyek az első szar órámra, mert hetek óta nem voltam rajta..." aztán, hogy "tanulok a következő ZHra... majd az azutánira stb... egyszercsak a vizsga jön majd, ha meg nem ment, akkor meg bassza meg, újra"... Tudom, azokután, hogy éltanuló voltál (bocs a szar szóért) lehet hogy szarul érzed magad, hogy nem úgy megy, pláne hogy nem is érdekel, de ne csak fintorogj, az nem segít, és pláne senkit nem fog érdekelni... vagy, ha ennyire nem érdekel menj el oda ami érdekel, ha te vagy olyan szerencsés és tudod mi az, és csináld azt.

PROTIP: lehet egyszerű mondani, hogy dolgozz az egyetem mellett, és hogy hagyd ott és menj másik szakra, ha az kell, de bazki, ha csak vinnyogunk, hogy nehéz, és nem csináljuk, akkor tényleg az, de hidd el, ha elkezded csak csinálni amit kell, akkor rájössz, hogy nem is nehéz. Ismersz már vagy 9 éve lassan... gondoltad volna valaha is, hogy melózni fogok? Vagy egyáltalán tanulni rendesen? (az még most se megy azért  )

Kaze: lelki ügykben én se vagyok se mester, se egy  ... szerintem bíráld felül azt, ami most van, és beszélj a pároddal, hogy mit akartok ezzel a kapcsolattal, de ne te döntsd el, hogy mit érez Ő!
Akit igazán szeretsz: ha 5 éven át ismered, és egyszer nem hoztad elő a témát, és azóta eljegyzett egy másik nőt? Hibáztál, és mostmár nem nagyon lehet ezen változtatni, de még vannak lehetőségeid:  Ha úgy érzed neked jobb attól, hogy elmondod, akkor a barátaid megértik, hogy te elmondod neki, és nem ítélnek el, vagy ha igen, akkor kérdezzed meg őket: "Tényleg a barátotok vagyok, mert ha igen, akkor próbáljátok megérteni, hogy nekem így jobb, vagy ne hazudjunk egymásnak!" A többi ember meg kit érdekel. Ha fontos neked mi van veled, akkor önző leszel és azt teszed ami neked jó, ha az fontos neked, hogy neki milyen*, akkor meg folytassad azt az utat, amire most már rég ráléptél, és ne próbáld elvenni a másik lánytól, hanem próbáld elfelejteni... Nehéz, tudom, és az a helyzet, hogy ezt az érzést nem is szeretném a saját bőrömön megismerni.

orvosnak magyarországon? nem sok remény van benne, de remek lehetőségeid vannak külföldön! Próbálkozz kint, magyar lehetsz külföldön is, itthon orvos csak nehezen, mert ennyi pénzre és kórházra túl sokan vagytok. (És így se elegen ) És ki tudja: a levegőváltozás is lehet hogy segít azon ahogy érzed magad most!

*Elsőként határozd meg, hogy neked mire van szükséged, aztán gondolkozz azon, mi jó másnak.. ha érdekütközés van, akkor meg döntsd el, ki a fontosabb, hogy azzal az illetővel jóban legyél, vagy hogy jól érezd magad, tudom elég kegyetlen, de néha fontos egyenesbe jönni magunkkal.




UI: nincs időm átolvasni és kijavítani magamat, mert késésben vagyok, majd átnézem és kijaívtom a nyelvtani hibákat délután, ne is fenjétek a fogaitokat tisztelt grammarnazi kollégák

[Ramiz]

Hát nem tudom... kicsit közhelyesnek érzem ezeket a hasonlatokat. Nincs itt semmilyen gödör meg hátranézés meg előrenézés. Meg bejárás órákra... Nem, nem tudok bemenni egy szaros órára sem, ami nem listás, hiába gondolok arra, hogy csak egy óra meg hogy nem nagy cucc. Eszembe jut a több mint egy óra utazás, aztán a tömény unalom az előadáson és az "aprócska" tény, hogy semmit nem értek (lemaradás+szarul magyarázás miatt), és inkább maradok. Na midnegy. Lehet, hogy nincs igazam, csak nyűgös vagyok.

[Fazék]

Kaze:Biztos, hogy ez így van? Nem akarok agyturkászt játszani, - bár sokak szerint jó vagyok benne - de nem lehetséges, hogy az önmagadról kialakított negatív kép és a biztos tudat, hogy ebből nem lehet semmi, tartott meg ebben a viszonylag biztonságos állapotban? Mert ugyebár így nem kell szembenézned a véleményével, mégis "együtt" vagy vele.

ez biza így van sajnos. persze nem ilyen mély érzelmekkel, de én is játszottam/játszom ilyet. nincs sok értelme.

Szóval tedd fel a kérdést, hogy "tudnám szeretni igazán"? Ha a kérdésre nem a válasz, akkor tényleg ideje szakítanotok.

lehet hogy ez köcsögség részemről, de én speciel az ilyen kapcsolatot is megtartanám a váltás lehetőségéig, mert addig is ad egy extra boldogságot az embernek, ha amúgy különösebb konfliktusoktól mentes, és valamennyire azért vannak érzelmek. ki tudja, még jó is kisülhet belőle. ha meg nem, akkor tök mindegy, amint felbukkan egy jobb lehetőség "rávetném" magam. hogy ez szemétség a másikkal szemben? nem érzem annak. mindenki tudja mit vállal ezzel a kapcsolatosdival. önző állat vagyok? lehet. ez van.

szerk:

Hát nem tudom... kicsit közhelyesnek érzem ezeket a hasonlatokat. Nincs itt semmilyen gödör meg hátranézés meg előrenézés. Meg bejárás órákra... Nem, nem tudok bemenni egy szaros órára sem, ami nem listás, hiába gondolok arra, hogy csak egy óra meg hogy nem nagy cucc. Eszembe jut a több mint egy óra utazás, aztán a tömény unalom az előadáson és az "aprócska" tény, hogy semmit nem értek (lemaradás+szarul magyarázás miatt), és inkább maradok. Na midnegy. Lehet, hogy nincs igazam, csak nyűgös vagyok.

én is ezt kezdtem el csinálni kb 5 és fél éve. kár hogy le is ragadtam ebben az állapotban. semmi értelmeset nem csináltam azóta, csak lébecoltam, hol itt, hol ott... mivel jelenleg is csak azért dolgozom a családi cégben, mert semmi értelmes alternatívával nem tudok előállni, ezért megköszönném, ha majd szólnál, hogy hogyan lehet kimozdulni erről a holtpontról

[kikuchiyo]

Valószínűleg én vagyok a legalkalmatlanabb személy arra, hogy ilyesmiben tanácsot adjak, de visszatérve egy pillanatra Kazenokizu próblémájához:
[spoiler]Ha valóban úgy van, hogy

Ha viszont folyton hivogat, együtt megyünk mindenhová, együtt tanulunk, stb (gyakorlatilag minden idejét velem tölti, jóval többet van velem, mint a barátnőjével)

, akkor nem lehet esetleg, hogy valójában ő is ugyanolyan helyzetben van az ő kapcsolatával, mint te a tiéddel? Persze, az hogy eljegyezte a másik nőt, az komoly indikátor, hogy tényleg komolyan gondolják a saját kapcsolatukat... de én a körülmények ismerete nélkül, vad feltételezéseket téve el tudom képzelni, hogy esetleg ő sem csak egyszerű barátként tekint rád. Elvégre ha annyit van veled, akkor nyilván kívánatos számára a társaságod, gondolom én naivan. A férfiaknak is sokszor nehezükre esik kimutatni/kimondani a valós érzelmeiket, és emiatt előfordulhat, hogy bennragadnak egy már kihűlt kapcsolatban.

Persze a leírtakért semmilyen felelősséget nem vállalok  [/spoiler]

btw why don't we gb2/párkapcsolatok topik?

[Tycho]

Valószínűleg én vagyok a legalkalmatlanabb személy arra, hogy ilyesmiben tanácsot adjak, de visszatérve egy pillanatra Kazenokizu próblémájához:
[spoiler]Ha valóban úgy van, hogy

Ha viszont folyton hivogat, együtt megyünk mindenhová, együtt tanulunk, stb (gyakorlatilag minden idejét velem tölti, jóval többet van velem, mint a barátnőjével)

, akkor nem lehet esetleg, hogy valójában ő is ugyanolyan helyzetben van az ő kapcsolatával, mint te a tiéddel? Persze, az hogy eljegyezte a másik nőt, az komoly indikátor, hogy tényleg komolyan gondolják a saját kapcsolatukat... de én a körülmények ismerete nélkül, vad feltételezéseket téve el tudom képzelni, hogy esetleg ő sem csak egyszerű barátként tekint rád. Elvégre ha annyit van veled, akkor nyilván kívánatos számára a társaságod, gondolom én naivan. A férfiaknak is sokszor nehezükre esik kimutatni/kimondani a valós érzelmeiket, és emiatt előfordulhat, hogy bennragadnak egy már kihűlt kapcsolatban.

Persze a leírtakért semmilyen felelősséget nem vállalok  [/spoiler]

btw why don't we gb2/párkapcsolatok topik?

Kiku egyáltalán nem mond hülyeséget!

[Selmo]

Pedig nekem is van olyan barátnőm, akivel együtt megyek moziba, sétálni, sütizni és olyan jóban vagyunk, hogy simán ölelgetem; mégsincs közöttünk semmmi olyan, neki is van kapcsolata, meg nekem is, csak élvezzük egymás társaságát és nem pótszert keresünk. Ettől függetlenül, elképzelhetőnek tartom, hogy a srác, megszokásból van a barátnőjével, de azért nem nagyon szokták az emberek eljegyezni egymást, csak úgy.

btw why don't we gb2/párkapcsolatok topik?

És melyik posttól?

[sirtomi]

Látom nem vagyok egyedül a problémáimmal. Minden problémámat megtaláltam az utóbbi pár oldal postjaiban
Tanácsot inkább nem adok vagy kérek.

[Ramiz]

én is ezt kezdtem el csinálni kb 5 és fél éve. kár hogy le is ragadtam ebben az állapotban. semmi értelmeset nem csináltam azóta, csak lébecoltam, hol itt, hol ott... mivel jelenleg is csak azért dolgozom a családi cégben, mert semmi értelmes alternatívával nem tudok előállni, ezért megköszönném, ha majd szólnál, hogy hogyan lehet kimozdulni erről a holtpontról

[Tycho]

... de azért nem nagyon szokták az emberek eljegyezni egymást, csak úgy.

hmm... legalábbis reméljük, nem?

[Kvikveg]

Tenyleg nem is mondtam. Egyetem vege fele, amikor keves, de foghuzashoz hasonlatosan kellemetes targyam volt (legalabbis nekem olyan volt), akko csinaltam egy halallistat az eddigi targyaimrol. Kihuztam ami mar megvolt. Es mindig kihuztam ami eppen megvolt. Hihetetlen jo erzes volt. Mint katonaeknal a centizes. Tobb jo tanulo emberketol is hallottam, hogy szivtak egyetemen, de fog osszeszorit es tulel. (Tudom kozhely.)
Nekem az volt a legsz*rabb, hogy egyedul voltam, mast nem tudtam igazan megkerdezni, nem volt kvazi tanulotarsam. Az pedig nagyon megkonnyitheti a dolgokat. Batyam is mar csak rohog, meseli, hogy valami hott elszallt villanykaros targyra tanultak, hogy "kerfi per imfi blabla", es goze nem volt mit jelent, de egyutt be tudtak seggelni. Raadasul neki jo agya van, es ha mar o is sziv egy targgyal...
Kulfold: ismetlem, csak jobb lehet. Noveremtol hallom, hogy nemeteknel mi hogyan van mashogy. Eg es fold. Ott nem szopatjak az embert minden barom paprral, nem termeszetes, hogy mindenki ott csal ahol tud, a keresetek normalisak, nem doglesz ehen egy diplomaval... soroljam meg? En kiakadtam, amikor megtudtam, hogy ha a ceg 100Ftot fizet nekem, az allam 70et ebbol sitty lenyul.


Na megkerdeztem noveremet:

Nemetorszag, szabaduszo, egyeni vallalkozo - ehhez semmi igazolvany nem kellett, vagy fizetni erte, meg f*szakodni a bejelentkezessel. Adopapir: 1 A4es lap. Mellette a szamlak, amiket elszamolt.
Nem 8 ora/nap, hanem megbizassal!!! Es mellette jart az egyetemre. (Jo, doktori program.)

2003
14061 EUR jott be
egugy 1392 lejon
egyeb 920 lejon
adoalap 11749
ado 1033EUR
10716 maradt tisztan

2004
18705 bejott
920 levonas tanulasi
eupenzt 1392
16393 adoztatva, 1930 ado
Marad 14463 (az egyik legjobb ev volt)

2005
15056 EUR kereset
920 lejott mint tanulassal kapcs koltsegek (diakberlet, stb-stb, papir ceruza)
14136 marad
1926 EUR egeszsbizt levonva
12210 marad, ezt adoztatva 864 EUR ado, marad
11346

Kaja ugyanaz, ruha ugyanaz arban, csak jobb minosegu, viz-villany-gaz garantaltan nem dragabb, dragabb pl allatorvos, orvos, ha extra kell vmi vagy nem vagy biztositva, fogorvos. De altalanosan keves dolog dragabb. Tomes krankenkasse fizetni, feheret nem, kulonbseg 70 marka volt regen. De ugye nem minden nap megy az ember, ez abszolute kifizetheto.
Hatrany: sokan megerzik, hogy kulfoldinek lenni nem biztos, hogy jo. Nyilvan nemetek nem szivesen latnak kulcspozicioban nem nemetet adott esetben. Akcentus = hulye vagy.
Miota kezd lecsuszni a gazdasag, azota szemetkedhetnek hosszabb munkaidovel = kezdo szivatasa, illetve egymas furasa. De nyilvan messze nem eri el, az itthoni szinvonaltalansagot.
Alberlet ott hivatalosan megy, nem tehetnek az utcara csak ugy.
Mindenrol szepen szamlat kap az ember, nem vagnak at mindenhol.

Es most kepzeljuk el ugyanezt fix 8 oras allassal.

Na?

[Próféta]

En kiakadtam, amikor megtudtam, hogy ha a ceg 100Ftot fizet nekem, az allam 70et ebbol sitty lenyul.

Inkább csak olyan max 60%-ot, nem mintha az nem lenne iszonyú durva: http://www.fn.hu/?id=6&fid=2097
Ha például a cég 400 ezret tud áldozni az új munkaerőre (bérköltség), az azt jelenti, hogy 300 ezer lesz a bruttó fizetés, 166 ezer a nettó Ennél már havi kétmillió bruttónál se lényegesen rosszabb az arány; az átlagfizetés környékén meg úgy kábé 50%. Szóval nem tudom, miért fested itt az ördögöt a falra, REMEK a helyzet

[Nakedape]

persze mivel mindenki minimálon van bejelentve ezért  az állam kb 70% embernek 0-10 % pénzével és 30 % ember 60 %pénzével számolhat, ééés innen még szebb az egész.. minenki mutogathat a másikra, jee a milliók reggeliben mondták a rádióban anno h magyarország banánláda köztársaság, mert olyan mint egy banánköztársaság, de nem süt a nap s nincs jóidő

[Kvikveg]

En vmi ilyesmit kaptam egyszer tajekoztataskeppen altalanosan. Most nezem, hogy ez ceges szempontbol megy. Es tavalyi, kb 1 eves.

Nagy vonalakban:

bruttó felett: (a cég fizeti be, te nem is látod)
29% TB+nyugdíj
1950Ft/hó
3% munkaadói járulék

Bruttóból: (kvázi te fizeted be, illetve levonják helyből, meg sem kapod)
8,5% nyugdíj
6% egészségügyi járulék
1,5% munkavállalói
36% SZJA

Magyarul:
Ha a munkavállaló megtermel kb. 138 Ft terméket, akkor abból 48 forintja marad.
A többi megy az államnak, és ekkor még a cégnek nincs haszna.

[Kuroi Tenshi]

En kiakadtam, amikor megtudtam, hogy ha a ceg 100Ftot fizet nekem, az allam 70et ebbol sitty lenyul.

Nem neked, hanem utánad és neked:
először fizeti a járulék-jellegűeket az államnak;
majd a bruttó bért neked;
abból pedig te is fizetsz járulékot;
és még adózol is belőle.

Inkább csak olyan max 60%-ot, nem mintha az nem lenne iszonyú durva:

Lehet még 60% felett is

persze mivel mindenki minimálon van bejelentve ezért  az állam kb 70% embernek 0-10 % pénzével és 30 % ember 60 %pénzével számolhat, ééés innen még szebb az egész.. minenki mutogathat a másikra, jee a milliók reggeliben mondták a rádióban anno h magyarország banánláda köztársaság, mert olyan mint egy banánköztársaság, de nem süt a nap s nincs jóidő:)

Ennek a vége most hogy is jön ide?
Nem mindenki van minimálon bejelentve, ezt csak a kis cégek és magánvállalkozók
merik megtenni. Mindenki magából indul ki?

[.Attila]

Az a 36% szja így sok egy kicsit.
Kb. évi 1,5 millióig 18%, utána 36%.

[kikuchiyo]

Ja, mindig mondom, hogy szerintem apukámról van bent az APEH-nál egy aranykeretes fénykép azzal a felirattal, hogy "a legbecsületesebb adózónk - belőle élünk"... amennyit mi a cégben befizettünk már az államnak, abból ügyesebb (és gátlástalanabb) emberek már villákat építettek volna.

Ha a kisvállalkozások felől nézzük a dolgot, a helyzet még rosszabb: áfa, önkormányzati adó, stb.; ha bennhagyod a pénzt, nyereségadót kell fizetni, ha kiveszed, az osztalékot adóztatják meg vagy TB-t kell fizetni.

[Zsiga]

Kb. évi 1,5 millióig 18%, utána 36%.

Az havi 125k, ami nettóban se olyan borzalmasan sok, egy buszsofőr kap 105k-t a BKV-nál...

kiku : Anyám képe is ott lóg azon a falon. Szoktam is szidni érte hogy ha tisztességes maffiózó lenne akkor most BMW-vel járhatnék egyetemre.

[Kvikveg]

A ceg csoportkepe is ott van, ui kulfoldre is dolgozunk es palyazunk rendszeresen, ahhoz meg normalis kimutatas kell (vhogy igy emlekszem az indoklasra).
Leellenoriztem, tenyleg kb 60%+.
Hat igen, 75% maradt tesomnak a legutolso alapjan szamolva.
edit: bocs, hatvanvalamennyi maradt, eu-t elfelejtettem levonni.