Alkony - Az Átkozottak könyve (RPG)

[kisvirag]

[SIZE="1"]([COLOR="DimGray"]amit szürkével írok, outos hozzászólás, info, megjegyzés[/COLOR], amit feketével, az IN)[/SIZE]

Kezdetben az elfek irányították segítõ kezükkel a területet, egységben élve a természettel és békében az itt lakó emberekkel, akiet megtanítottak a föld megmûvelésének, az anyag megmunkálásának és a mágia ûzésének tudományára. Megváltóként jártak az emberek között angyalaik, gyógyulást hozva a betegnek, javakat a rászorulóknak, s bõ termést a gazdáknak.
Gyönyörû városaik csodájára járt mindenki, és az elfek szívesen látták az érkezõ vendégeket, megmutattak nekik mindent és tanították õket az istenektõl kapott bölcsességükre. A zarándokok nap, mint nap jöttek, és szertevitték minden népnek az ismereteket, melyek megkönnyítették és szebbé tették életüket.
Az elfek maguk is eljártak az embernépek közé, hogy tudományukat átadják. Segítettek, ahol tudtak, sõt, egyesek hosszú idõre is letelepedtek egy-egy helyen, míg az ott lakók minden felmerülõ kérdésére válaszoltak. Sosem volt számukra túl nehéz vagy fölösleges kérdés, az emberek minden apró-cseprõ gondjával foglalkoztak, mert az emberek boldogsága nekik is örömet jelentett.
A békének és boldogságnak azonban vége szakadt, amikor északról sárkánylovas harcosok érkeztek, akiket a elfek Theldarinoknak, vagyis a Sápadt Népnek neveztek. A betolakodók meggyilkolták az elf õrzõket, leigázták az embernépeket, s kizsigerelték a földet. Mágikus erõdöket emeltek szerte a vidéken, s távoli földek zsoldosait hozták magukkal, kegyetlenebbeket még hideg szívû gazdáiknál is. Legborzasztóbb szolgáik mégis a Pokol förtelmes bugyraiból vérrel megidézett ördögök, szörnyek és démonok voltak, kiknek lábnyomában felperzselõdött a föld, érintésüktõl pedig elszállt az élet.
Az elfek nem nézhették tétlenül végig a fiatalabb, ezáltal sebezhetõbb népek rabszolgává alázását. Összegyûjtötték hadaikat, hogy kiûzzék a gonoszt a korábban oly szép, ám most meggyötört földekrõl. A háború évszázadokig tartott, bár gyõzelmüket eldöntötte, hogy angyalaik a földre szállva segítették a csatát. A Sápadtakat így sikerült kiûzni a vidékrõl, démonaikat pedig egy szivárványszín viharral visszasöpörni a Túlvilágra.
Ám ezzel még nem ért véget a borzalom. Amíg az elf lovagok könnyezve nézték, mivé torzították ellenfeleik erdeiket, virágos mezõiket, a Pokol kapujába kapaszkodó ördögök a Sápadtak õsmágusai segítségével egy utolsó átkot bocsátottak a földre, amit többé nem uralhattak. A pusztítás egy utolsó hulláma söpört át a vidéken, mely által a föld terméketlenné vált, a növények elszáradtak, az állatok megvadultak, a városok kihaltak, a Nap pedig kilenc évre kihunyt. Ezt az elfek már nem bírták elviselni, s az õ lelkeik sírását lehet hallani néha a kopár puszták felett zúgó szélben.
Amikor a Nap, bár gyengén, de elõször felkelt az eget ostromló szürke felhõk közül, a maroknyi túlélõ elõbújt rejtekébõl. Csak egy kopár, felperzselt, idegen világot találtak, ahol mindent elölrõl kellett kezdeniük. Sehol nem voltak az angyalok, az elfek, s csodálatos találmányaik, ellenben a démoni varázslat által eltorzított, vérszomjas vadak kóboroltak a pusztán, s a kiûzéstõl valamilyen alvilági módon megmenekült ördögök és szörnyek uralták a vidéket.


Nehéz volt az újrakezdés, a népek lassan eszméltek. Kevés volt az élhetõ terület. Minden kopár, sivatagos, erdõt ezek az emberek (és egyéb lények) már csak a mesékben halottak... véres háborúk dúltak a forrásokért, a vízért, a kevésbé mérgezett földért. Mert mérgezetté vált minden. A föld, a növények, az állatok. Csak azok élhették túl, akiknek szervezete képes volt alkalmazkodni. a herbalisták ekkor váltak nagy hatalmú urakká. Évszázadokba telt, míg a Beltenger környékén nyugodtabbá vált az élet, bár a határok még most is bizonytalanok.

A tengertõl délre élnek a sinnarok, embernépek, befolyásos kereskedõk, övék két komoly kikötõ, Lel Sellarat és Lel Tessin. Az õ földjeik a leggazdagabbak, és itt még kolsunak lenni is jobb egy fokkal, mint bárhol másutt. Toleránsak, ha más népekrõl van szó.
még délebbre tõlük, a Rowlind pusztával határosan élnek a tetherisek. Furcsa emberfajta, nincs vér, ami ne keveredett volna már beléjük. legendáik szerint az istenek nekik adták a legtermékenyebb földeket, de ezt elrabolták tõlük a többi népek, így nem bûnnek, hanem jogos jussuk visszavételének tartják a másoktól való lopást. Törzsekben élnek. az õ legnagyobb városuk Wiss Yitanne, nincs államapparátus, a rendet úgy ahogy a kereskedõvajda tartja fenn, de csak annyira, hogy ne sértse az érdekeit... a gazdag negyedek elkülönülnek, a gazdagoknak általában saját õrgárdájuk van.

a sinnaroktól Nyugatra, a démonok lakta hegyeken túl van a dolarok országa. Delranolran egy kis sziget a démoni megszállás alatt lévõ területek közt. a dolarok rendkívül vallásosak. a Fõtemplom kertjében van egy tó, melynek vizérõl úgy tartják, az élet vize. Nincs is elkülönült világi vezetés, a fõpap irányít lényegében mindent. Elzárkózó nép, furán fogadják az idegeneket, õk maguk pedig igen ritkán hagyják el hazájukat.

A tetherisektõl délre és nyugatra élnek a rowlindok, a puszta igazi urai. az õsi elfek leszármazottai, és általában lenézõek az emberekkel. kitûnõen értenek a hátasokhoz, fõleg a lovakhoz, egyik fõ fegyverûk az íj. szeretik a szépet, és van érzékük hozzá, de épp ezért is kell ezeket félteni tõlük. bizony, hajlamosak elemelni mások értékes holmijait. a puszta lakói állandóan vándorolnak, és megvetik a városiakat. Egy elfnek a legnagyobb kegyeletsértés, ha egy rowlindot egy városban ölnek meg és temetnek el. csak azzal teszik ezt, aki valami hatalamas bûnt követett el, vagy valami másért kitagadták.  [COLOR="DimGray"](röviden fogalmazva mi csak így hívjuk õket: cigányelfek)[/COLOR]

északra és nyugatra a sinnaroktól élnek az orkok. jakkarok és kregg-dornok. [COLOR="DimGray"](róluk most nem írok bõvebben, emrt annyira nem lényegesek, ha esetleg valaki orkkal akar játszani, jellemezhetem neki)[/COLOR]

A világ forró és kegyetlen. nappal alig van élet, kevesen is bírják a gyakran 45-50 fokos hõséget. az éjszaka sem hoz túl sok enyhülést, ritkán megy 30 fok alá a hõmérséklet. a viseletet erõsen meghatározza a meleg, ritka a szabadon hagyott testfelület, még a legszívósabbak sem bírják néhány óránál tovább a tûzõ napfényt sérülések nélkül. emiatt talán nem is meglepõ, hogy a legvilágosabb bõrû ember is legalább kreol, de inkább az arabos illetve fekete minden árnyalata a jellemzõ.
Az emberek nemigazán ismerik a közbiztonságot. minden nap ajándék az élettõl. a komoly kereskedõvárosok kicsit tehetõsebb negyedeiben persze nyugodtabb az élet. a kézmûvesek kereskedõk ha tehetik, õrséget tartanak, nehogy kifosszák õket,[COLOR="DimGray"] (olyan gyakran )[/COLOR].
Itt  még egy esti kocsmában ücsörgés is kész kaland lehet annak, aki igazán szegény, vagy alulról jött. a koldusok, utcagyerekek, kéregetõk, tolvajok, mindennapos tartozékai az utcának. az utazó, ha biztonságban akarja tudni erszényét, jol teszi, ha eldugja jó mélyre...

Az átok miatt eltûntek a régi, megszokott állatok, növények, és annak mutáns, általában mérgezõ változatai jöttek létre. nem mindegyik halálos, és nem mindegyik veszélyes, de egyedül a pusztában senkinek sem ajánlott kóborolni. a karavánutak idõrõl idõre változnak, mert a puszta kalózai legalább olyan hamar rájuk lelnek, mint ahogy kiépítik õket.

A történet, amit elmesélek, Wiss Yitanneban kezdõdik. egy törvények nélküli városban, ahol szépen, kõbõl, agyagból, fõleg fából felépített házat csak a gazdagnegyedek falain túlról elõkandikálva láthatsz. az utcák koszosak, mocskosak, egyik nap még együtt kártyázol valakivel, másnap az utcán leled a megkéselt holttestét. ez természetes. a bûn és fertõ helye ez. de mindig vannak bizakodó és hittel teli emberek. és mindenki küzd azért, hogy életben maradjon.

[COLOR="DimGray"](néhány játéktechnikai megjegyzés: a karaktereket a következõ módon kérem: a következõ képességek fontosak: erõ, Ügyesség, Gyorsaság, Szépség, Akaraterõ, Állóképesség. képzettségek: ez a világ jóval kevesebb képzettséggel dolgozik. kezdjük ott, hogy a mágia az minimális, nem is túl kidolgozott ez a része. ha valaki iszonyatosan de nagyon _csak_ varázshasználóval akar játszani, legyen, de ne lesz túl életképes, mert a manaszint rendkívül alacsony. a mágiát itt inkább támogatásként, suppotrként szokták alkalmazni. amik igazán fontosak, és szokásosak, azok a harci és alvilági képzettségek. a tudományos képzettségek közül van ami nem elérhetõ, de most had ne soroljam fel, majd megmondom a konkrét karaktereknél. amit irtam a világról, az alapján tessék kicsit módosítani az elõtörténeteket, karakterleírásokat. felszerelés az kb a kezdõ kalandor felszerelés lehet, extra óhaj sóhajt persze meghallgatok. így dióhéjban ennyit, kérdéseket pl pm-ben, vagy az általános RPG topicba, nemszeretném ezt szétoffolni, szal, ez is amolyan on topic. kérdés: mit szeretnétek, a Raggiehez hasonló módon vezessem itt a játékot, vagy amit a karaktereitek mondanak vagy tesznek, azokat ti postoljátok ide, a tetteket mondjuk * kisvirag most bemutatja a világot* formátumban, a mondott szöveget meg - Jó lesz ez így? formában, én pedig szépen irogatom a NJK-k beszólásit illetve a történéseket. Melyik legyen? Bevezetõnek ennyi.)
[/COLOR]

[Ramiz]

Sorry hogy belepofázok (majd kitörlöm), de senkit nem érdekel ez? csak engem?

[kisvirag]

Sorry hogy belepofázok (majd kitörlöm), de senkit nem érdekel ez? csak engem?

jah, rajtad kivül senki nem jelentkezett eddig... csak neked meg nem látom értelmét...

[Ramiz]

jah, rajtad kivül senki nem jelentkezett eddig... csak neked meg nem látom értelmét...

Nekem tényleg nincs olyan. Nah jó, mindegy...

[roderick]

Hamár off akkor engem is érdekelne a dolog
Modnjuk a jatéktechnikai emgjegyzéseket nem értem, hogy hogyan csináljam meg a karaktert:) hiába noh, késõ van már

[Ramiz]

Hamár off akkor engem is érdekelne a dolog
Modnjuk a jatéktechnikai emgjegyzéseket nem értem, hogy hogyan csináljam meg a karaktert:) hiába noh, késõ van már

Csak írd le, hogy milyen karaktert szeretnél. Freestyle, csak lazán*...

* : Unicum

[kisvirag]

ahogy Ramiz mondja, aztán egyeztetünk

[Ramiz]

ahogy Raggie mondja, aztán egyeztetünk

Tudom, hogy ezt direkt csináltad, ezért nem is reagálok rá semmi olyat, ami miatt megszívathatnál a játékban.

[kisvirag]

LOL

sry, javitva, csak néha tényleg annyira "összefolytok" nekem

[Raggie]

Nna, most, hogy én is "viszatértem" a fórumra és szétnéztem egy kicsit megláttam ezt a topicot. Naggyon érdekesnek és jóóónak hangzik a kezdés!! Rendkívül szeretnék részt venni benne. Én kíváncsiságból javasolnám a második verziót(azaz: a szövegeket mi írjuk a cselekvéseket kisvirag), mivel ilyet még soha nem játszottam a másikhoz meg volt már szerencsém.

Ezt a hozászólásomat természetesen kitörlöm majd.

[kisvirag]

roderick, Raggie, akkor megkérnélek titeket, hogy küldjétek el pmben a karakterötletetetek

[kisvirag]

[SIZE="1"][COLOR="Gray"]akit érdekel, keresse Andrew Field: Démonvirág cimü regényét!
a Cherubion gondozásában megjelent Lélektánc antológiában is olvasható egy alkonyos Andrew Field novella! [/COLOR][/SIZE]

[kisvirag]

Wiss Yitanneben néhány napja felbojdult az élet. Még az idõsebbek sem emlékeztek akkora tömegre, mint ami most összegyûlt a környékrõl, talán legutoljára azon a balul sikerült lovago tornán, évekkel ezelõtt...

De olyasmirõl, ami miatt most ezek a népek összegyûjtek, arról még senki sem hallott. a vallásosabbak meg voltak gyõzõdve, hogy a város egyik legelõkelõbb és leggazdagabb emberét vagy egy démon, de legalábbis egy rosszindulatú szellem szállta meg.
Mikor elõször halották az emberek a hírt, senki sem akarta elhinni, de bennfentesek pletykáiból, és a készülõdés jeleibõl mindenki megértette: bizony, a kereskedõ nem viccel.

Talán senki sem volt a városban, aki ne halotta volna a nagy hírt. Szombaton, Margon házában, nyílt fogadás rendeztetik, ahova várnak minden kalandvágytól és kiváncsiságtól terhes egyént, legyen az bár sinnar, tetheris, törpe, ork, vagy rowlind.
A híresztelések arról is szóltak, hogy nemrégiben érkezett a városba egy ismeretlen, öreg énekmondó, aki a kereskedõ vendége, és hogy azóta viselkedik Margon ilyen furcsán. sokan meg voltak róla gyõzõdve, hogy valójában nem is énekmondóaz öreg, hanem boszorkánymester, de legalábbis valami félelmetes démon, vagy nagyhatalmú szellem szolgája. Minden bizonnyal õ rontotta meg az addig gõgös és fukar kereskedõt.

Persze a szegények enek csak örültek. Ingyen étel és ital, ráadásul egy ilyen elõkelõ helyen! Sokakat nem érdekelt az a félelmetes, és veszélyekkel terhes küldetés, amirõl szintén suttogtak, és ami miatt megrendezi a kereskedõ a fogadást. Mennyire eszement dolog lehet az, amihez nem simán fogad fel embereket, hanem egy ilyen puccos esemény keretein belül keres embereket!

Ha másért nem, ezért megéri majd elmenni. az ember ehet egy jót, és nevethet a nagyurak eszement ötletein. Talán senki sem volt a városban, legyen kicsi vagy nagy, fekete vagy kreol, férfi vagy nõ, ember vagy keverék, aki ne akart volna szombaton ott lenni. és nem csak a városból. a hírnek hamar szárnya kélt a környéken, és a nomádok, és falusiak elözönlötték a fogadókat.
most még ott is telt ház volt, ahova egyébként épeszû ember nem teszi be a lábát.

[kisvirag]

A Pokoltanya nem volt egy elõkelõ hely. a helyiek késdobálónak tartották, de a kalandorok egyik kedvelt helye volt.
Ha valaki régóta "munka" nélkül volt, ide járt, mert itt bízhatott abban, hogy elõbb utóbb neki való kalandot talál. (arról nem is beszélve, hogy itt egy éjszaka eltöltése is kalandszámba mehetett).

Egyetlen üres asztal sem volt már, több helyütt ismeretlenek kényszerültek leülni egy asztalhoz.

Egy ilyen asztalnál ücsörgött négy, többé-kevésbé feszélyezett ember. Az egyikük egy nõ volt, õt láthatóan nem zavarta a társaság, és nyílt, bátorító pillantásokkal várta, hogy három friss asztaltársa közül végre valamelyik megtörje a csendet.
Az egyik, fiatal férfi épp akkor huppant le az egész fogadóban nézve utolsó üres helyre. rövid, fekete kefe haja van, nem túl vastag, de láthatóan izmos. Érdeklõdve tekinget szét, poros ruházata arra enged következtetni, hogy nemrég érkezett a városba.
A vele szemben ülõ férfi fura szerzet, borzos, sörényre emlékeztetõ haja és szakálla ugyanis vörös, ami ritka ezen a vidéken, de öltözetérõl lerí, "tisztességes" sinnar ember. Elõtte több üres kupa, arca pedig lassan a haja színével vetekszik.
A harmadik egy koromfekete bõrû férfi, figyelõ szeme fehérje csak úgy világit az arcából. Nagyon Rövid, páncélsûrû , gubancos haja van, Rövidre vágott, arcon oldalt is levõ szakállt visel. Egy ideje az asztalhoz letelepedett lányt figyeli, akinek fekete haja van, és férfiinget visel. az ing alól telt bájai mellett egy farkaskarmokból készölt nyaklánc is kikandikál, ami pedig furcsa, hogy még ebben a fülledt, meleg teremben is vékony bõrkesztyût visel.
[COLOR="gray"](innentõl tietek a terep, remélem mindenki felismerte önmagát )[/COLOR]

[Ramiz]

A néger fickó elgondolkodva vakargatja rövid szakállát, és szeme fehérjének villanásai jelzik, ahogy tekintete ide-oda rebben asztaltársain. Végül, mintha valamilyen döntésre jutna, kotorászni kezd bõ inge zsebeiben, majd egy gyûrött cigarettát húz elõ, és megszólal. Mély hangja van, és úgy beszél, mintha elõre megformálná a szavakat a szájában, aztán kilökné õket egy ajakmozdulattal...

- Ti is a holnapi tülekedésre jöttetek, valami mesére, kalandra éhesen?

Sodorgatni kezdi a cigarettát az ujjai között, elmélyülten nézi, mintha az elõbb nem is õ beszélt volna. Aztán végighúzza egy ujját az asztalon, és egy lángoló gyufát tart a cigarettához, rágyújt és hátradõl a füstpamacsba.

[kisvirag]

-Áh, én csak arra vagyok kiváncsi, mitõl bolondult meg az a kereskedõ... *mondja halkan, megnyerõ mosolyát a feketére villantva a lány*
-de, ha valóban izgalmas kalandot tud ajánlani, akár még az is lehet belõle.

[Ramiz]

- Biztos, hogy pénz szimatol, csak az érdekli a fajtájukat...

[Raggie]

A kefehajú arc csendesen figyeli a bezsélgetést, majd a négerhez szól:

- Elnézést uram. Volna egy cigarettája számomra? Tudja most érkeztem és még nem volt idõm venni magamnak. *õszinte, nyílt tekintettel néz rá, mélyzöld szemeivel*

[Ramiz]

A néger férfi röviden, rángásszerûen felnevet (ahogy Takeshi Kitano).
- Ballagjon el a pultig, és vegyen egyet... vagy kérje meg a pincért.

[roderick]

A vörös figurát szemmel láthatólag zavarja, hogy milyen közvetlen beszélgetés alakult ki a többiek között, félrefordul a székében, közben azt lesi mikor tud leszólítani egy pincért egy újabb italért.

[Ramiz]

A fekete férfi ránéz a szakállasra, és füstölgõ szájjal rap-pelni kezd.
- Lehet, hogy ivott / sokat, de nem eleget / ennél vörösebb / az arca már nem lehet... / Hadd igyon hát, de az / olcsó kocsmában / a pincér nem jön / ez már csak így van...

[Raggie]

A kefehajú néz egy nagyot, elgondolkodik, majd a pulthoz sétál.

[kisvirag]

- Ugyan már, uraim *a lány ezt olyan furcsa hangsúllyal mondja, kicsit talán lenézõen? felemeli a kezét, integet egy kicsit, majd az egyik pultos láthatóan elindul az asztal felé, bár lassan halad a tömeg miatt. a lány arcán önelégült vigyor. látszik hogy törzsvendég lehet itt.*

[kisvirag]

a pincér igaz kicsit furcsán néz a vele szemben közeledõ kefahajú férfira, aki körülbelül épp akkor állt fel az asztaltol, mikor a lány elkezdett integetni, de annyi furcsát látott már. hát vállat von, és hamarosan ott is áll mellettük, kérdõn

[Raggie]

A kefehajú tovább ballag a pulthoz, majd rövid rendelés után(miközben a pultos olyan formán fintorodik el, mintha valami varangy állna elõtte) visszatér egy kupa vízzel és egy kis zacskónyi dohánnyal. Nyugodtan helyet foglal.
-Köszönöm a tanácsát, a pultnál csakugyan lehetett kapni! - mondja

[Ramiz]

- Hát maguk aztán átkozottul beszédesek... - jegyzi meg a fekete férfi. Dobolni kezd az asztalon az ujjaival. - Itt laknak? Vagy utazók?

[kisvirag]

a lány megélénkül a kérdésre, mint aki csak erre várt(közben azért a pincértõl kért egy "szokásosat")
- Én idevalósi vagyok. néha szoktam itt is táncolni, de csak ha Kerragh *itt érezhetõen a kocsmárosra utal* hajlandó eleget fizetni. a vén kujon, megduplázom a napi bevételét, és sajnál tõlem párszáz rézzel többet [SIZE="1"][COLOR="Gray"](jahm, pénz: 500réz = 1 ezüst, 20 ezüst =1 arany)[/COLOR][/SIZE]... úgyogy lassan háromszor hét napja nem táncoltam itt. De vannak heylek, amelyek sokkal nagylelkûbbek, mint ez a zsugori ork.

[Ramiz]

- Akkor azért voltál olyan ismerõs... láttalak már a segged rázni, asszem... - mondja a néger férfi, és sercegve vakarja a szakállt az állán.

[kisvirag]

A lány szemében dühös fény villan, de végül is nem válaszol.

 - egyébként Shennának hívnak. - mondja kedvesen, mintha az elõbb nem is egy sértés hangzott volna el.

[Ramiz]

**** OUT ****

A lány szemében dühös fény villan, de végül is nem válaszol.
 - egyébként Shennának hívnak. - mondja kedvesen, mintha az elõbb nem is egy sértés hangzott volna el.

Miért lett volna sértés? A "segg" szó a sértõ?
**** OUT ****