Melyik animét láttad legutóbb? Hogy tetszett?

[Kvikveg]

Én közben aludtam majdnem el párszor, pedig nem is késő este néztem

Me too...

[minuszmiki]

Gunsliger Girl: Solid Snake ismertetője után kaptam kedvet hozzá, és ma befejeztem.  Szerkezetileg mestermű, sokszor visszatér egy-egy jelenet, képsor mindig más jelentést hordozva, a történetvezetés tárgyilagos, gyakran több nézőpontból is megismerhetünk egy-egy helyzetet. Nekem is tetszett a zene, mind az OP, mind az ED nagyszerűen festi alá a kissé borongós hangulatot. Alaposan kidolgozták a karaterek jellemét, és a seiyuu-k is kitesznek magukért (még Mamiko Noto hangját is hallhattam, igaz csak keveset). Egyetlen hibájának a rajzolást tartom, néhány helyen igencsak elnagyolt, és a karakterdizájn is csúnyácska; viszont az olasz városokat kiválóan lemodellezték, mindegyik egyből felismerhető. Kár, hogy csak 13 rész, néztem volna még. 9/10

[Pr3d4k1ng]

Dark:
De egyébként nekem is nagyon tetszett az anime, de látom te is beleestél, hogy éjjel fejezted be... Én is, utána egy jóóó darabig nem tudtam elaludni

5. részig bírta a dobhártyám.
Nyugtassatok meg, hogy ez késöbb nem így lesz.

[Cheesy]

Neon Genesis Evangelion

Sablonok nélkül jelentem: ekkora hatást még nem éltem át eddigi életem során.
Majd holnap összeírok valamit részletesebben, kitisztultabb elmével, jelenleg ugyanis nem tudok szavakat találni.

Ez AZ anime.

A legtöbben így érzünk utána

[Solid Snake]

Neon Genesis Evangelion

Kitisztult fejjel és gondolatokkal úgy érzem, már tudok írni valamit erről a műről.

Azt hiszem, nincs olyan élő ember a Földön, aki ne hallott volna róla, ne olvasott volna egy-két cikket, ne kapott volna ajánlást ismerőseitől. Én az utolsó kategóriába tartozom, kölcsönkaptam Gmertől. Sokáig nem kezdtem el nézni, mindig közbejött valamelyik más anime, ami jobban felkeltette érdeklődésemet.

Aztán megnéztem az első részt. Hmm, tipikus mecha anime, ifjú tinipilótákkal, titkos földalatti kormányszervezettel, hideg főnökkel (aki mellesleg a főszereplő édesapja). Ez volt az első benyomás. Ekkor határoztam el, hogy jobban utánakutakodok a dolgoknak. Netes vélemények azt hangoztatták, hogy a rendkívül bonyolult és megfontolt cselekmény később bontakozik ki, hogy aztán a történet haladásával az emberi lélek legrejtettebb motivációit alapos filozófiai szempontból vizsgálva teljesedjen ki. Hú, gondoltam. Na akkor belevágunk.

A szereplők egytől egyig a végletekig részletesek. Ez a kijelentés mára nagyon elcsépeltté vált, viszont mégis ezzel lehet a karakterisztika ábrázolásának jellemzését valamilyen módon körülírni. Mindegyik szereplőnek megvan a maga személyes tragédiája, gondja, hóbortja (igen, még a legkisebb szerepet kapó egyéneknek is!). A szereplők szereplőinek azonban mégis a három 14 éves EVA pilóta számít: Ayanami Rei (Unit 00), Ikari Shinji (Unit 01), Soryu Asuka Langley (Unit 02). Mindennapi életük, egymásra gyakorolt már-már testvéries kapcsolatuk az anime fő mozgatórugója. Rei-en kívül mindegyikük rendelkezik sötét múlttal és tragédiával, ami miatt erős késztetést, bizonyítási vágyat és megfelelni akarást (Shinji az apja miatt, Asuka önmaga miatt) érezve vezetik a biomechanikus Evangelionokat (hogy Rei miért kivétel, miért hallgatag és engedelmeskedő, Gendo miért kötődik hozzá annyira, Shinji miért érez iránta valami különleges érzést /nem szerelmet/, az a végkifejlet során kiderül -- méghozzá olyan gyomrossal/övön aluli ütéssel ér fel az igazság, amit az ép ész nem lesz képes egyhamar feldolgozni).

Túl az utolsó felvonáson, egyszerűen nem bírtam szóhoz jutni. Meredten ültem a monitor előtt, az óramutató már az éjfélt is megütötte. Nem törődtem semmivel, hagytam, hogy a kapitális HATÁS egyre inkább kibontakozzon elmémben. Kimentem a fürdőszobába és belenéztem a tükörbe, de valahogy nem úgy láttam magamat, mint azelőtt. Lekfekvés után hosszú ideig a mennyezetre meredve gondolkodtam a látottakon, mérlegeltem önmagamat. Ez az anime bizony gyökeresen hatott rám.

Mégis minek tulajdonítható ez? Az elsőrangú, keresztény utalásokkal erősen teletűzdelt történeti szál (melynek teljes megértéséhez azért nem árt, ha ismerjük a keresztény vallás tanait, valamint magát a Szent Bibliát és a Teremtés Könyvét) lassan csordogálva bontakozik ki, a hagyományos, sablonos kezdés egyre és egyre biztosabban átalakul előttünk egy addig soha nem tapasztalt mértékű pszichológiai drámába, mely egy hirtelennek tűnő lezárásba fejeződik be (nem baj, még hátra van az End of Evangelion). Az utolsó két rész teljes mértékben elszigetelődik a cselekéménytől, egy eszméletlenül részletes, agyvelőig hatoló lélektani elemzésbe megy át, amelyre a képi, zenei hatások, valamint az addig megismert és megszeretett/megutált szereplők reakciói akkora mértékű önmérlegelésre késztetik a figyelmes nézőt, hogy akarva-akaratlanul is a látott dolgok hipnotizációja alá kerül, a szereplőkkel együtt átgondol mindent, amiben eddig élt, él és élni fog. Ez az elemzés kitér az alapvető emberi érzelmek megkérdőjelezésére, a boldogság, a valóság, a magány és az ÉN definíciójának megfogalmazásra, s bár burkolt módon mutatják be a dolgokat, a néző mégis össze tudja rakni magában a puzzle darabkákat az addig megtekintett 24 rész (és saját élettapasztalatai) alapján.

Olyan élmény ez, kedves kollégák, amit mindenkinek legalább egyszer meg kell tapasztalnia. Akinek még nem volt hozzá szerencséje, az minél előbb sprinteljen fel az FTP-re, szedje le a Remastered (2003) verziót, és essen neki. Aki kellően befogadó, szereti a bonyolult történeteket és a filozófia iránt is némileg érdeklődik, garantáltan élete eddigi legnagyobb élményét fogja átélni.


"egyszerűen nem lehet értékelni, annyira deep" %

[Fazék]

Ruin Explorers első részén estem túl, és eddig nem vagyok különösebben elájulva tőle. párszor megmosolyogtatott, de amúgy sajnos kliséhalmaz. lehet hogy amikor készült még nem volt az, de most nézve semmiképpen sem nevezhető se eredetinek, se kiemelkedőnek. megnézek belőle még egy részt, ha az se köt le különösebben, akkor azt hiszem félbehagyom.

szerk: végül csak megnéztem mind a 4 részt. fölösleges volt, mert azt kaptam csupán, amire számítottam. egy teljesen átlagos anime-t. kicsit slayers stílusú, és abszolút végig olyan érzésem volt, mintha játék alapján készült volna az anime... na mindegy, ezen is túl vagyok.
5.5/10
nem teljes időpocsékolás, de nyugodtan kihagyható.

[Solid Snake]

End of Evangelion

Teljes mértékben igazatok volt, egy hatalmas lapáttal tett rá az NGE által keletkezett élményre.

Ez az alternatív befejezés valóban ezerszer jobb és hatásosabb, mint a TV sorozat befejezése, mert míg az csupán a lélek rejtelmeit boncolgatta, addig ez az egész estés film konkrét cselekménylezárást sző, mialatt a lélektani elemzés is megmarad.

A film első fele (a.k.a. az alternatív 25. rész) a NERV teljes puszulását mutatja be. A gyomorforgatóan naturalisztikus jelenetsorok kellő félelmet és megdöbbenést keltenek (már a megbotránkoztató kezdőjelenet is gyomorütéssel ér fel -- aki látta, az érti, mire gondolok, aki még nem, annak nem lövöm le a poént -- mellesleg Shinji méltán indulhat a "The real emo kid" olimpián, Asuka pedig rémísztőbb, mint valaha az őrjöngéseinél...). A döbbenetek egyre csak fokozódnak, kivilágosodik, hogy itt aztán nem lesz happy end...aztán bekövetkezik a végjáték a "26. részben"...

Nem kell mondanom, ennél hatásosabb világvégét életem során nem láttam. Az általános világvége az ember szemében egy hatalmas robbanás, mely után minden élet megszűnik a Földön, egyszóval negatív kép, melyre mindenki félelemmel és szorongással gondol. Itt azonban az apokalipszis egy gyönyörűen kivitelezett folyamat (képi világ: ATYAÚRISTEN!  ), mely során békés hangulat lesz urrá a nézőn. Mialatt milliárdok élete ér véget a Földön (elképesztő a zöldkereszt-tenger), mi mégis legbelül megnyugszunk, minden ember békével egyesül egy egésszé (ez esetben LCL-lé, azaz Lilith vérévé), mialatt nyugtató zene szól. Ez a radikális nézőpont és a karakterek reakciói újfajta értelmezést adnak a születésről, az életről, és a halálról. A szükséges pszichológiai elemzések és filozófiai jelenetsorok a felszínen szintén nyugtatóan hatnak, azonban a készítők határozott ravaszságról tesznek tanúbizonyságot, ugyanis a néző agya ismét elkezd munkálkodni, mérlegelni. Az alaptézis szintén a valóság definíciója, a létezés értelme, a boldogság keresése. A válasz pedig egyedül önmagunkban keresendő. A végső, befejező jelenetsorok akkora igazságot és hatalmas mértékű iróniát hordoznak az emberiség felé, hogy arra én eddig nem láttam lenyűgözőbb példát.

[spoiler=watch out, if you're a fanatic, don't read it!]A rengeteg pozitívum ellenére azért akad egy icike-picike bibi: Shinji viselkedése határozottan zavart az első fél órában. Ha már sz@rrá lövik az egész bázist és minden barátját, akkor evidens, hogy valamit azért mégis cselekedni kellene, ha egyszer ő az utolsó reménység (hála Istennek Misato észhez térítette azzal a bizonyos véres puszikával -- onnantól kezdve nem volt különösebb bajom a srác mentalitásával).[/spoiler]

Mindent összegezve: határozottan boldog vagyok, hogy szerencsém lehetett egy ilyen fantasztikusan átgondolt, kivitelezett remekműre!
Hideaki Anno -- kőbe faragják a neved! 


"One word: Deep." %

[motifator]

Tök jó volt olvasni ilyen lelkes beszámolót. Az utóbbi időben mindenhol csak keserű fikázást olvastam az NGE-ről.
Most, hogy olvastam a postjaidat, eszembe jutott a saját lelkiállapotom miután először láttam az Evangeliont vagy 2 éve.
Azóta már sok mindent másképp gondolok, sok dolog, ami akkor megfogott az Evában, lehet, hogy most már kifejezetten zavarna, ettől fügetlenül mind a mai napig egy remek animének tartom az Evangeliont, ami ha megfelelő lelkiállapotban kap el, akkor vagy földhözvág, vagy az egekig emel, de mindenképpen felejthetetlen hatással lesz.

[Én]

ha megfelelő lelkiállapotban kap el, akkor vagy földhözvág, vagy az egekig emel, de mindenképpen felejthetetlen hatással lesz.

Velem valahogy mindkettő volt...
Mellesleg én is örültem egy ilyen egetverő értékelésnek, jól esett olvasni. Elhiszem, hogy mindenkinek tiszteletben kell tartani a véleményét, de néha nagyon idegesít, hogy lehúzzák, csak azért mert nem értettek belőle meg semmit...
ON: az írásod után megnéztem megint az EoE-t, még mindig zavart a sok pöcsverés a második felében, de jobban tetszett mint először Bár nekem akkoris a sorozat befejezés marad az ultimate

[minuszmiki]

Nekiálltam a Kannazuki no Mikonak, de a [spoiler]yuriraepig nem jutottam el.[/spoiler] Nagyon gyenge, QUALITY. Megy a kukába.

[Fazék]

gondoltam ha már a mostaniak között nem találok semmit, ami igazán lekötne, megnézek valamit a régiek közül, amiket eddig vmiért kihagytam.
választásom a már régóta halasztgatott 1991-es 2 részes Otaku no Video OVA-ra esett.
na végre valami jót is láthattam

jó is hogy vártam vele, mert ez is tipikusan olyan anime, amit akkor tudsz igazán élvezni, ha már rengeteg másikat láttál és érted, hogy éppen mit parodizálnak ki biztosan nem fog mindenkinek tetszeni, de nagyon jó kis önirónikus mű az otaku-król, itt-ott elég komoly kritikával illetve, de mégis vmilyen szinten igazolva világukat, álinterjúkkal megtömve stb stb
szerk: az OP is nagyon komoly és a háttérzene is jól illeszkedik az anime hangulatához

szóval ezen egész jól szórakoztam

[Baggio]

Nekiálltam a Kannazuki no Mikonak, de a [spoiler]yuriraepig nem jutottam el.[/spoiler] Nagyon gyenge, QUALITY. Megy a kukába.

szerintem star, nekem nagyon is tetszett. Szerintem érdemes egy kicsit tovább nézni, majd akkor bontakozik ki

[minuszmiki]

Nekiálltam a Kannazuki no Mikonak, de a [spoiler]yuriraepig nem jutottam el.[/spoiler] Nagyon gyenge, QUALITY. Megy a kukába.

szerintem star, nekem nagyon is tetszett. Szerintem érdemes egy kicsit tovább nézni, majd akkor bontakozik ki

[spoiler= Spoilerbe rakom, mert nagyon negatív kritika, nem akarom elvenni a kedvét senkinek]Késő, már letöröltem. Jól szórakoztam mondjuk, az első két-három részen fetrengtem a röhögéstől. De olyan szinten sablonos és kiismerhető a sztori, hogy azt nem bírtam elviselni, se a néhol igen ocsmány rajzot, az pedig, hogy az ősi gonosz istenség szolgái elb*szott mechákkal jönnek, csak az elején tudott megmosolyogtatni. Rég láttam ennyire ostoba animét.

edit: Viszont kiváló H-t lehetett volna csinálni belőle.[/spoiler]

[Baggio]

Nekiálltam a Kannazuki no Mikonak, de a [spoiler]yuriraepig nem jutottam el.[/spoiler] Nagyon gyenge, QUALITY. Megy a kukába.

szerintem star, nekem nagyon is tetszett. Szerintem érdemes egy kicsit tovább nézni, majd akkor bontakozik ki

[spoiler= Spoilerbe rakom, mert nagyon negatív kritika, nem akarom elvenni a kedvét senkinek]Késő, már letöröltem. Jól szórakoztam mondjuk, az első két-három részen fetrengtem a röhögéstől. De olyan szinten sablonos és kiismerhető a sztori, hogy azt nem bírtam elviselni, se a néhol igen ocsmány rajzot, az pedig, hogy az ősi gonosz istenség szolgái elb*szott mechákkal jönnek, csak az elején tudott megmosolyogtatni. Rég láttam ennyire ostoba animét.

edit: Viszont kiváló H-t lehetett volna csinálni belőle.[/spoiler]

van is benne egy rape-jelenet... igaz nem héntájos rajzolással 

[minuszmiki]

Black Lagoon: (ANN Info)  Közel tökéletes, nagyon elkapott. Nagyon sötét, mégis könnyed hangulat, kegyetlen történet, mérhetetlen destruktivitás, nagyszerű karakterek, ütős zene, elfogadható artwork, minden a helyén volt benne. 10/10, Top10
Egyetlen kritika, hogy a Second Barriage első hat része kicsit agyatlan hentelésre sikerült, de az is jó volt.

[Solid Snake]

Black Lagoon

Hm, hm, azt hiszem, nekikezdek. 

[chilip]

The Skull man

érdekesnek indul, eddig 3 részt láttam belőle, és kicsit a blood+ -ra emlékeztet -> genetikai szörnyek + skullman superpower, remélem nem cseszik el.

[Rage]

genetikai szörnyek + skullman superpower

Én épp emiatt hagytam abba a harmadik résznél... Kár érte.

[Alkyra]

(első rész után):

AAHHHRRGFGHHHHHHH!!!

EZT A ************ HOGY AZ A ******!!!KI KÉPES ILYEN ****** KITALÁLNI?

Nahjó. Ez megy a kukába...

[Pr3d4k1ng]

(első rész után):

AAHHHRRGFGHHHHHHH!!!

EZT A ************ HOGY AZ A ******!!!KI KÉPES ILYEN ****** KITALÁLNI?

Nahjó. Ez megy a kukába...

Elefánt 

[Member]

[spoiler][/spoiler]
Hahaha, príma jellemzés.

[Alkyra]

[spoiler][/spoiler]
Hahaha, príma jellemzés.

rövid jellemzés: ez egy buzi show.kész.

[chilip]

genetikai szörnyek + skullman superpower

Én épp emiatt hagytam abba a harmadik résznél... Kár érte.

az a jó benne, hogy nem skullman körül forog a világ, nem ő a főszereplő, hanem az újságíró és a fotóscsaj. egyébként bírom a superpowert

[Próféta]

Welcome to the N.H.K.! (NHK ni Yōkoso!)

Dícsérték már itt a fórumon, de egy gyorstalapaló azoknak, akiknek nem ugrik be, melyik animéről van szó: főhősünk az emberiszonyos, mihaszna, egyetemi tanulmányait félbe hagyó, munkanélküli, önkéntes szobafogságban élő és napjait jobbára tévézéssel töltő hikikomori, Sato Tatsuhiro. Meg van róla győződve, hogy kilátástalan helyzetéért, nyomoráért ő maga nem hibáztatható; mindenért egy N. H. K. nevű titokzatos összeesküvés a felelős, amely az ő rendszeres megalázására és életének megkeserítésére esküdött fel, és amelynek ráadásul szinte minden ember a tagja. A történet kezdetén beállít Tatsuhiróhoz egy ártatlan tekintetű leányzó, és megpróbálja belevonni a hikikomorikat kigyógyító kísérleti projektjébe; ezzel egyidőben Sato-san arra is rádöbben, hogy már fél éve ajtószomszédja egy régi kedves otaku ismerőse. Így hát hősünk két társra lel, akik segíteni próbálnak neki, hogy kilábalhasson aggasztó helyzetéből - ám hamar meg kell tapasztalnia, hogy minden egyes újabb kísérlettel csak cseberből vederbe kerül, sőt, lehet ám onnan még mélyebbre süllyedni. És még onnan is van lejjebb És még onnan is És még onnan is stb.

A három egyszerre nézett anime (Kemonozume, NHK, Death Note) közül egyértelműen ez tetszett a legjobban; bár az első 10 rész környékén még a fenomenálisan szórakoztató Halálhangjegy tudott jobban a hatása alatt tartani, de végül az NHK lényegesen tartalmasabbnak bizonyult. Az elején még úgy tűnt, hogy ez valami Genshiken-szerű, otakuknak (és hikikomoriknak) szánt önparódia lesz, és bár kétségkívül felfogható akként is (a humora amúgy szvsz nem is akkora nagy szám), de annál egyúttal sokkal több. Mert vannak benne igazzy© karakterek, átérezhető problémákkal, valódi küzdelmekkel, hiteles jellemfejlődéssel. Az egész animének van egy sajátos körtúra-hangulata, mintha a japán társadalom összes jellegzetes lúzer állapotát bejárnánk 24 rész alatt.

Az egyetlen apróság, amit erőltetettnek éreztem, az
[spoiler]Misaki-chan nyavajgása[/spoiler] az utolsó részben. Ez a részlet valahogy nem tűnt annyira hitelesnek, inkább olyan "fröccsöntsünk valamit a végére, hogy finálénk is legyen" érzést árasztott.

[Groven]

Last Exile

Na most ennél az animénél bajban vagyok. Általában több a jó kritikám az adott műről, mint a rossz. De itt úgy 50-50%.
Sok tekintetben ismét elmondhatjuk azt a mondatot, h " Gonzo apó ismét nagyot alkotott". Nem semmi gárda dolgozik ott, mert amilyen ötleteik vannak és ahogy azt kivitelezik le a kalappal előttük. Grafika gyönyörű, a számítógéppel készített animációk beleillenek a színvilágba és nem utolsó sorban igen szépek. Részletekre figyelő pontossággal tervezték meg a jeleneteket.

Ez a sajátos ún steam punkos (oly alternatív jövő a múltban, ahol nincs elektromosság, hanem  gőzzel megy minden) világban játszódó történet tényleg magával repíti az embert, nemcsak azért mert repülés van benne 90%-ban, hanem a hangulat, a hozzá írt zenék (amik csak fokozzák a hangulatot). Két tizenéves pilóta áll a központban, Klaus és Lavie, akik futárként igyekszenek nem éhenhalni ebben a világban, ahol az egyik legnagyobb érték a víz. Országuk és szomszédos országgal háborúban áll (az okokat nem lőném le, mert az a nem túl bonyolult cselekményszál nagy részéről felfedné a leplet, nameg úgyis kiderül az animében. ,-)), tehát néha necces helyzetekben kell csomagot kézbesíteni (pl csata közepén 1 hajóra). A Céh, mely a két országnál sokkal fejlettebb (orrukat fentebb hordó) papi társadalomban élő társaság irányítja nemcsak a csatákat, hanem magát a világot. Nade a fejétől bűzlik a hal és hőseink közel kerülnek ám a bűz forrásához és Gonzoék bele is mártják őket rendesen.

Egy jó kis kalandfilmnek indult. Pörögtem és vártam mindig a következő részt. Amúgy ez a 3. anime amit csak angolul tudtam megnézni. Meghallottam a japán szinkront és majdnem frászt kaptam. Az angol szinkronban más animéknél (pl Chobits) használt szinkronhangok jöttek elő, amik passzoltak is a karakterekhez. Szóval 1 nap egyhuzamba 12 részt lenyomtam annyira tetszett... de aztán eljött a 18. rész... meg a következő és a következő. Aztán eljött az utsó rész és eléggé savanyú képpel zártam le a lejátszót. Lelkesedésem majdnem 0-ra csökkent. A 18. résztől az egész hirtelen lelassult, a történet és a cselekmény szempontjából lényegtelen dolgokra pazaroltak értékes perceket. Arról nem is beszélve, h egyre több klisé és sablonelem tűnt fel, és az elvétve eddig megjelent csögöpős, lelkizős részek száma megsokszorozódott. Mivan? Na ne mááá. Csak ennyire futotta? Az anime okozta kezdeti izgalmak totál eltűntek. Úgy látszik tényleg csak ennyire futotta. Eltolták a végét, de rendesen. Még a reggeli rántottámat is rendesebben csinálom meg. ... Ennyin múlt, h majdnem kedvenc lett ez az anime.

Nem bántam, h ráfordítottam az időm egy részét. Érdemes megnézni. Lehet vk-nek így is tetszeni fog. Egészen a végéig szép a grafika és az animáció. De tudjuk, h nem csak ennyi alkotjal egy ilyen műfajú mű "lelkét".

[Cobra]

Nekem is ez a véleményem, nagyon összecsapták a végét. Így is a kedvenceim között van, de egy normálisabb befejezéssel nagyságrendekkel jobb lehetett volna a sorozat.

[kikuchiyo]

Denno Coil 03

Ez a sorozat gyorsan halad a ZOMG TEH BESTEST ANIEM EVAR!!!1 cím megszerzése felé.

[Member]

Kicsit bővebben nem lehetne?
(Ha már egy ilyen vén motoros ezt így kijelenti, akkor azért hátha még rávetemedem én is alapon)

[Dreamcleaver]

Lehet én is megkukkantom, csak nehogy a végén Kemonozume legyen belőle, mert akkor elfog a gyomorgörcs. 

[Baggio]

hát az a Tenjou Tenge ultimate fight... pont nem az. Nagyon jó amúgy, csak maga az ultimate fight nincs benne  . Úgylátom a mangában kell a story végére járni...