Zeneajánlások, albumkritikák

[Ramiz]

Ééééééééééééés:

HIP-HOP VASÁRNAP!!!!!



The Roots - Rising Down : 4/5 (még nem végleges)

Az eddigieknél zúzósabb-húzósabb album. Ezek a fiúk tényleg ide-oda tudják a hip-hopot, vérükben a szövegelés, az ő szájukból nem szólam az, hogy "my life is the MIC!!!". És még mindig tudnak újat mondani, na de az unalom és az önismétlés ellen ők is vendékzenészekkel védekeznek, van is sok "feat" szám. Nálam még mindig a Things Fall Apart az abszolút kedvenc, de a Game Theory is csak sokadik hallgatásra kezdte igazán megadni magát, pedig az elsőre is jóval könnyebben emészthetőnek tűnt, mint a TFA. Ezt is majd csak 5x-re merem igazán véleményezni.


Gravediggaz - 6 Feet Deep : 3/5

Olyasmi, mint Ganxstáéktól a Hasfalmetszők vagy a Bérgyilkosok: tökös és vicces egyszerre, amolyan guilty pleasure (az imént említett magyar zenét gimnázium 5-6-ban tartottam igazán vagánynak, de most megint előkerült, és nem is rossz... ). A szövegeik az erősségeik, az alapok (főleg Rootshoz és más minőségi hip-hophoz szokott fülnek igencsak egyszerűek - bár hatásosak, főleg a zongora és a hátborzongató kórus). Nem lesz a kedvencem, de a szövegek és az őrült stílus miatt érdemes meghallgatni.

Legjobb számok: 1-800 Suicide és Diary Of A Madman.

[minuszmiki]

The Roots - Rising Down : 4/5 (még nem végleges)

Erről nem is tudtam.  Download started. 

[Ramiz]

The Roots - Rising Down : 4/5 (még nem végleges)

Erről nem is tudtam.  Download started. 

Tök jó, mert múltkor a Fazék ugyanígy lepett meg engem a Game Theory-val, most azt az albumot hallgatva ez eszembe jutott, és az egyszerűség kedvéért rögtön a btjunkie-ra pötyögtem be, hogy Roots. És szinte meg sem lepődtem, hogy van új album (de azért anyukámat körülugráltam a konyhában, hogy "van új Roots(!)^5", hogy elképedjen).

Durva nagyon, egyszerre mennek popos és lecsupaszított, minimalista irányba a srácok (elhangos kíséret, sőt diktafonnal (mobillal?) felvett, taps alapra előadott rövid szösszenet...).

[minuszmiki]

No, tegnap meg ma volt időm végighallgatni párszor, azt kell mondanom, hogy nagyon jól sikerült. A hangzás valóban poposabb, mint a korábbi albumokon, emellett piszkosabb is, ami nem tesz neki rosszat. Ami különösen tetszik, az az, hogy a lemez hangzásvilága nagyon egységes és karakteres, mégis igazi Roots. Jó péda erre, hogy a húgom fél füllel elcsípett dallamfoszlányokat hallva megkérdzte, hogy "Ez ugye Roots?". Gyenge szám nincs rajta, a rövid kis kísérletek ötletesek, egyetlen hibája talán, hogy (a címadó dal kivételével) olyan igazán nagy dobás sincs rajta. De nagyon jó, mondjuk 8,5/10.

edit: typo

[Ramiz]

No, tegnap meg ma volt időm végighallgatni párszor, azt kell mondanom, hogy nagyon jól sikerült. A hangzás valóban poposabb, mint a korábbi albumokon, emellett piszkosabb is, ami nem tesz neki rosszat. Ami különösen tetszik, az az, hogy a lemez hangzásvilága nagyon egységes és karakteres, mégis igazi Roots. Jó péda erre, hogy a húgom fél füllel elcsípett dallamfoszlányokat hallva megkérdzte, hogy "Ez ugye Roots?". Gyenge szám nincs rajta, a rövid kis kísérletek ötletesek, egyetlen hibája talán, hogy (a címadó dal kivételével) olyan igazán nagy dobás sincs rajta. De nagyon jó, mondjuk 8,5/10.

edit: typo

Én azóta elég sokszor meghallgatom, és nem túl aprólékos 5 pontos értékelési skálámon bizony felkúszott a maximumra. Remek album, igényes és zsírprofi szövegekkel, valamint a popnak és a hip-hopnak olyan házasításával, ami keveseknek megy ilyen lazán és elegánsan (most hirtelen a Cypress Hill ugrik be, de nekik se mindig megy, meg a House Of Pain és Everlast is lazán ide köthető). A Tipping Pointnál mindenesetre kerek egy ponttal biztos jobb - jó az is, de túl kiszámított és kicsit nyers. A Game Theory jobb, azt is sokat hallgatom, és hála az elromlott dvdmnek, szedem újra az Illadelph Halflife-ot, az első meghallgatott Roots lemezemet (több mint 3 éve... *sóhaj* ).

[minuszmiki]

Nekem a Phrenology a kedvencem, a Thought @ Work, The Seed 2.0, Something in the Way of Things hármas emeli a többi fölé.

Amiről meg már írni akarok egy ideje:



Régóta vártam már, hiszen, mint már írtam is itt korábban, a St. Elsewhere-t az elmúlt évek egyik legjobb popzenei albumának tartom. Az Odd Couple hangzásvilága is hasonló, bár a tempója nagy általánosságban lassabb, és kevésbé változatos, de mindeképpen egységes. Kicsit sajnos olyan érzésem volt/van a hallgatása közben, hogy csak a kötelező minimumot akarja hozni. Mondjuk azt hozza is, és kifejezetten magas színvonalú minimum ez, de nem érzek benne olyan sok extrát, mint az előző lemez esetében. Persze így is vannak nagyon eltalált dalok, mint például a Who's Gonna Save My Soul, a Run, az Open Book, vagy a Whatever. Újat mondjuk az Open Bookon kívül egyik szám se mutat, de az egész korrekt, profi munka, végtelenszer meghallgatható. 8/10, mert tudnának jobbat is.

edit: Beszerezhető innen.

[Ramiz]

Az Exit elmehet a francba. Rising Down 5/10? Anyátok... Mondjuk mit is várok egy Easy Riders film 5/10 után? (Lehet, hogy ez náluk a max pont? )

[Ramiz]

ezzel ismerkedem:
MESSER CHUPS play twangy sci-fi music for people who know that the future actually happened over 40 years ago....

Zseniális album: psychobilly és szörfgitár alapok, bippegős szinti-dallamok, elborult effektek: igazi vigyorgós zene.

[Nakedape]

ezzel ismerkedem:
MESSER CHUPS play twangy sci-fi music for people who know that the future actually happened over 40 years ago....

Zseniális album: psychobilly és szörfgitár alapok, bippegős szinti-dallamok, elborult effektek: igazi vigyorgós zene.

én is megkedveltem, ha holnap hazamegyek be is teszem

[Member]

The offspring - Rise And Fall, Rage And Grace (2008)
Kicsit meglepett az új album. Egyrészt többen a feloszlásukat jósolták, ekkora csend után. Igazából azt reméltem, komoly meglepetéseket törték a fejüket eddig, de olyan bolondos dallamokkal, amiket pont szeretek bennük, nemigen találkoztam, helyette fellelhető pár erősen green day utánérzés lassú szám. Szóval az album korántsem tökéletes, többnek kell lennie a fiúkban. 7.5/10

[Member]

Megöltem volna a topic-ot?
Ma kicsit kutattam, google-n "russian black metal", "russian pagan metal" és "russian death metal" ügyben, ezeket találtam:
http://profile.myspace.com/index.cfm?fuseaction=user.viewprofile&friendid=144775595
http://www.rusmetal.ru/vae_solis/rusbmbandslist.html
Sajna ezek mind elég régiek, pedig de poén volna belerussz és ukrán metált üvöltetni... Na mind1, a náci orosz black metalra külön felhívnám a figyelmet, az Endlösung alkotással...

http://rapidshare.com/users/8XQW3F
Végül innen válogattam.

Severnye Vrata - Ravnovesie (2005)
Kellemes, de inkább csak háttérzene. A Sudba Volkhva lett egyértelműen a legjobb, dominál benne a folk a black elemekkel szemben, hála az égnek.

Arkona - Zrodzony Z Ognia I Lodu (2004)
Állítólag két Arkona nevű zenekar van, akkor ez a lengyel, és nem az orosz. Ezen az albumon 3 szám volt, már gyanús, hogy 10 perces trackkekkel nem lesz meggyőző, hát nem is, az első kettő elég monoton, hangzásilag is kezdetleges, az utolsó szám meg valami effektvihar, elég gyorsan elegem lett belőle. Töröltem.

Svarga - Ogni na kurganach (2005)
Most éppen ez "üvölt", szerintem qrvajó, pedig óckodtam tőle a buta nevük miatt. Van benne női kórus, ének, minimális hörgés, doromb, harmónika, a gitárt mondjuk nem vitték túlzásba, kísérőhangszer lett. Ez a nyertes. Kicsit olyan Windir-es, de annál tisztább.

[minuszmiki]

Juno Reactor - Gods and Monsters (2008): Már akkor is néztem egy butát, amikor a Labyrinth albumukon flamencot játszottak, de még így se gondoltam soha, hogy valamelyik számukban (nevezetesen a Pretty Girlben) gospelt hallok. Egyébként az egész album sokkal lightosabb a korábbiaknál, ráadásul a két legutóbbinál jóval egysíkúbb is. A pörgésből is visszavettek, és a már említett Labyrinthre annyira jellemző váratlan megoldásokkal sem találkoztam. Kivéve a gospelt, de az meg nem nagyon illik a profiljukba. Azért így is sokszor meghallgatható, egyáltalán nem unalmas és van rajta egy-két nagyon jól sikerült szám, szóval bátran tudom ajánlani. 7,5/10

Ízelítőnek néhány szám:
Inca Steppa
Tokyo Dub
Immaculate Crucifixion
The Perfect Crime (Superman)

edit: És egyre jobban tetszik, ahogy hallgatom. Legyen inkább 7,5.

[Soldier]

Juno Reactor - Gods and Monsters (2008):

ugyse hallotam még ilyesmit gondoltam letöltöm , de sajnos nagyon nem bejövös 

[minuszmiki]

Nem egyezhet az ízlésünk.

[dozer]

Akkor egy kis zeneajánló összefűzve egy albumkritikával.

Opeth - Damnation(2003)

Maga az Opeth egy svéd progresszív-death metált játszó banda, alakulásuk 1990-re datálható. Azért választottam ezt a az albumot, mert talán ez forgott legtöbbet a JetAudioban.

Az album 8 számból áll, mindegyike eltér az későbbi és az előbbi Opeth albumoktól mivel nincs benne hörgés. Az énekes/gitáros Mikael Åkerfeldt zseniális amit itt leművel. A szövegeik líraiak(vagy valami hasonló), szomorkásak, de mit váraunk egy ilyen albumcímmel rendelkező alkotástól. zeneileg totál rendben van a dolog, nem szállnak el gitárral, nincs agyatlan szólózás stb. Basszus téren meg fantasztikus.

Mást erről nem is lehet mondani, max annyit, hogy a kedvenc dalaim erről: In My Time of Need, Death Whispered a Lullaby,  To Rid the Disease

végső értékelésként kapna egy: 9/10 Fantasztikus album, csak kicsit rövid(lehetne több órás is, nem bánnám)

[Soldier]

Maga az Opeth egy svéd progresszív-death metált játszó banda

uhu ebbe már azert nem hallgatok bele 

Nem egyezhet az ízlésünk.

persze hogy nem

[dozer]

Maga az Opeth egy svéd progresszív-death metált játszó banda

uhu ebbe már azert nem hallgatok bele 

Pedig érdemes, még ha 2 perc után kikapcsolod, akkoris.

[Member]

Pár órája hallottam, szerintem az itteniek többségének bejönne, nekem vhogy túl lágy. A szöveg érdekes, mert minden sorban van legalább 2 szó, amit sohasem hallotam ezidáig.

[dozer]

A Damnation? Igen eléggé lágy. Ha kell valami sötétebb hörgősebb cucc akkor Blackwater Park és Still Life. teszem hozzá h előbbiben megvan az egyensúly a hörgés és a normális ének között, szal az azért jó. A Still Life az igen az nagyon hörgős, de nagyon tuti

[dozer]

úh. Kicsit posthuntnak tűnhet, de nem az:) Egy másik zenével "kedveskedem" nektek.

Machinae Supremacy - Overworld(2008)

Az együttes 2004-ben alakultak és svédek. Ami jelzi, hogy nem lehet rossza a zenéjük. Konkrétabban power-metált játszanak egy kis elektronikus hangzással. Az elektronikus hangzást konkrétan egy commodore 64-el érik el. Ami faszául illik az efféle metál zenéhez.  Hogy az albumról is beszéljek egy kicsit. 12 számot tartalmaz az album, köztük van egy Britney Spears feldolgozás is, ami természetesen jobb mint az eredeti.  Ez a 12 szám nagyon lendületes, hogy jobban fogalmazzak, ha megfelelő hangerőn hallgatod, akkor kizúzza az agyadat is de ezt a zenekart ezért szeretem .
Pár jó szám az albumról: Edge and Pearl, Radio Future, Violator, Truth of Tomorrow, SiD Icarus.

Végső értékelés: 10/10 minden benne van ami egy ilyen albumhoz kell, lendület, zúzás, hangerő.

[Member]

Hmmm, ettől féltem. A hörgős nálam kb. ezt jelenti.

EDIT: Mond, te direkt hallgatod ugyanazokat, mint Z*****r kollégánk?

[dozer]

ööö...nem Ennek a hörgésnek semmi köze ahhoz, amit Mikael csinál. Oké, elismerem hasonló, de Ő legalább ugyanabban a számban kinyög 3-4 értelmes, értelmezhető, normális versszakot és 1-2-t meg elhörög. Jó példa erre a kedvenc számom: http://www.youtube.com/watch?v=xvLn8j4c5l4

[Member]

Nekem Iniquity jobban bejön, mert ilyen hangja senkinek nincs, ráadásul a koncertfelvételen sem más (nincs is rosszabb, mint amikor ott derül ki, hogy az illető egy refrént nem bír végig torokkal), míg Mikael hangja elég tipikus ebben a mostanában feltörő progresszív vonulatban. Meg nincsenek folk hangszereik sem, vagy PC-Speaker-ük, pedig az sem árt.
(pl. http://users.atw.hu/jujdejo/02-horse_the_band-murder.mp3 )

[minuszmiki]

Opeth - Damnation(2003)

A kedvenc albumom tőlük a Morningrise mellett, engem nem zavar, hogy lightos. (Igaz, hogy nagyon ritkán van kedvem kemény metálhoz. )

[dozer]

Hogy folytassam jó (rossz?) szokásomat következzen egy újabb albumkritika.

Mai versenyzőnk Porcupine Tree - Deadwing (2005)

A Porcupine Tree (innentől PT) származását tekintve brit, ami jó. A PT 1987-ben jött létre mint Steven Wilson szóló/fun projectje. Az első albumok meglehetősen egyszerűek voltak, mivel az egészet Steven csinálta egyedül. Dobhoz gobgép, stb. egyedül a gitárokat vette fel saját maga, ahhoz értett már akkor is, most is.  Ám a "banda" egyre népszerűbb lett ezért 1993(!)-ban megtörtént a tényleges bandává alakulás basszerossal(Colin Edwin, ő jól tolja nagyon ), dobossal (az eredeti dobos 2002-ben kilépett, és jött helyére a sokkal jobb mostani Gavin Harrison), billentyűssel(Richard Barbieri).  A PT stílusa nem meghatározható. Tényleg nem, nagyon sok hatás van rajta ilyen a heavy metal, prog metal, jazz, fusion, blues. De alapvetően a rajongók nagy része mint progresszív metal banda tartja számon.

Az album maga 10 dalt tartalmaz, ami között megtalálhatunk heavy-t(Shallow, She's Moved On) lágy dallamosam pszichedelikusabb cuccot is(az album összes többi számát ide sorolnám: de mégis kiemelve a legjobbakat. Halo, Ariiving Somewhere but Not Here, Open Car, Lazarus(egy gyönyörű igazán lassú szám). Az album nem koncepció album, hanem egy gyűjtemény, ámde, mégis állítom, hogy az egyik legjobb PT album ami megjelent eddig.

Steven Wilson-t külön meg kell említenem, mert zseni a hapi. Komolyan. Szóval a hangja fenomenális, ehhez. Szerintem nem tudna pölö egy Dimmu albumon hörögni vagy hasonlók(bár ki tudja ).  Gitár tudása  technikailag nagyon nagy. Ezt úgy értem, hogy nagyon univerzális. Gyakorlatilag az ilyen zenében fellelhető hangszerek nagy részét, ha nem is professzionális szinten, kivéve a gitárt, de egy elég magas szinten ahhoz, hogy a zene jó legyen. 

Az albumról nem beszéltem sokat, de szedje le mindenki és döntse el, hogy tetszik-e neki vagy nem. Erősen ajánlom.

Végső értékelés: ha lehetne 11/10 lenne, de nem lehet ezért csak 10/10

[Nakedape]

még van hátra 20 perc, hogy leérjen, de így látatlanban Ramiznak ajánlanám :

még ha rossz is az egésza neve miatt akkor is kell 

edit: van köztük hallgatható

[Ramiz]

még van hátra 20 perc, hogy leérjen, de így látatlanban Ramiznak ajánlanám :

még ha rossz is az egésza neve miatt akkor is kell 

edit: van köztük hallgatható

Köszi a tippet! Eddig még csak japán sexploitation (maximum szoftpornó betétekkel) filmzenéim voltak a '70-es évekből, az is mesteri.

[Member]

Perunwit-Na drodze do sprawiedliwsci Furcsállom, hogy miért a Volkolak-kal hozták összefüggésbe, mert ahhoz pont nincsen semmi köze. Több helyen neo-folknak írják, inkább valóban az, mintsem pogány, a népies jelleg megmaradt, de a mai hangszerek jóval dominánsabbak, lant is talán egy zeneszámban volt, kissé talán zajosabb is a kelleténél. Inkább a csatározós power fanoknak való, mint a pogány-blackereknek. Amúgy lengyelül van. Most vmi litvánt keresek, de nem találok linket.

[minuszmiki]

Kashiwa Daisuke: Az Éppen milyen zenét hallgatsz? topikba linkeltem már egyszer, de mivel ott elég hamar elsikkad egy-egy post, gondoltam, írok róla ide bővebben. Elég fura cucc. Főleg gitár-, hegedű- és zongorajáték, olykor nyugis, olykor egészen elmebeteg jazzes - drum and bass-es alapra rátéve. Számomra a különféle effektek használata teszi különlegessé, a ritmust például sokszor a beakadó cd hangjával játssza az aktuális téma alá, és elég sok egyéb gépi zajjal is operál. Érdekes zene, amely többször is meg tudott lepni.

April.#02
Program Music I.

Sajnos csak ezt a két albumát találtam meg a neten, pedig kíváncsi lennék a többi projektjére is.

[Nakedape]

jó, hogy kifejtetted, érdekesnek tűnik, hallgatva is, köszönet, belenézek