USTEAM

Mivel a "Kinek honnan származik a neve?"-threadben Zanador névleírásából kiindulva néhány post az álom körül forgott, s elég érdekes dolgok hangzottak el, úgy gondoltam, hogy ha ilyen sok embert érdekli ez a téma, inditok egy threadet, s ezen belül lehet róla beszélni.
Nephilim: ide is válaszolhatsz a "Kinek honnan származik a neve?" threadben írt postomra.
Nagyon jó lenne, ha esetlek valamelyik moderátor áttudná pakolni ide az álommal kapcsolatos postokat, így legalább ott nem lennének  :_off: -ok, hanem itt (http://moha.uw.hu/ontopic.gif) -ok.  ;)

Nephilim: Egyébként azt, úgy értettem, hogy "kívülröl" látom magamat, hogy kitalálom, hogy mit szeretnék tovább álmodni, de sajna nem sikerül annyira beleélni magam, hogy én legyek az, hanem olyan, mintha egy filmet néznék, aminek az alakulását én döntöm el.

Hát igen, milyen érdekes is tud lenni az emberi agy...  :rolleyes:

Szóval akaratos álmodás:
Nékem elméletileg errõl van még valahol egy szép kis könyvem. Megtanít arra, hogyan kell tudatosan álmodni. Könyvbõl + saját tapasztalat alapján nem csak az akaraterõ számit, hanem az is, hogy az illetõ fel tudja-e ismerni azt, hogy álmodik-e vagy nem.
Ezt úgy lehet gyakorolni, hogy miközben ébren vagyunk, keresünk olyan pillanatokat, amiken el lehet gondolkodni, hogy valóság-e. Ez nap közben annyira rögzül az emberben (persze huzamosabb gyakorlás után), hogy álmában is el fog gondolkodni. És persze megint egy kis idõ eltelte után, nem is kell majd elgondolkodnia.

Quote from: SephirothSzóval akaratos álmodás:
Nékem elméletileg errõl van még valahol egy szép kis könyvem. Megtanít arra, hogyan kell tudatosan álmodni. Könyvbõl + saját tapasztalat alapján nem csak az akaraterõ számit, hanem az is, hogy az illetõ fel tudja-e ismerni azt, hogy álmodik-e vagy nem.
Ezt úgy lehet gyakorolni, hogy miközben ébren vagyunk, keresünk olyan pillanatokat, amiken el lehet gondolkodni, hogy valóság-e. Ez nap közben annyira rögzül az emberben (persze huzamosabb gyakorlás után), hogy álmában is el fog gondolkodni. És persze megint egy kis idõ eltelte után, nem is kell majd elgondolkodnia.

:eek: Az akaratos álmodásról könyv? Nem rossz...
Elég érdekes, amit írtál, de nem tudom, hogy most én vagyok ilyen profi, vagy mi? Ugyanis én mindig tudom, hogy álmodok, és nem a valóságban vagyok, kivéve, ha a valóságban vagyok, mert akkor tudom, hogy nem álmodok. :p
Egyik osztálytársam mondta régebben, hogy õ is simán megtudja különböztetni az álmot a valóságtól mert neki az álmai szürkébbek a valóságnál, értsd úgy, hogy nem olyan élénkek a színek... Ez amúgy akkor merült fel benne, amikor egyszer elkezdem azzal hülyéskedni, hogy mi van, ha a az, amit mi valóságnak hiszünk nem is valóság, hanem csak valakinek az álmában vagyunk, vagy pedig ezt az egész életet csak álmodjuk, s mindenki mást is. És erre volt az elõbb leírt megnyilvánulása az osztálytársamnak.

Igaz, ez nem az álommal kapcsolatos, de azért szerintem egy kicsit ide tartozik, hogy én kissebb koromban úgy képzeltem el az életet, mint egy film, s mindenki csak egy szerepet játszik. A film pedig az én életemrõl szól, csak az operatõröket nem látni, el vannak bújtatva a kamerák... (Mint a valóság showkban :p ) De persze ekkor még nagyon kicsi voltam... :)

Szerintem csak gyakorlás kérdése az egész. Én például elég rég óta tudom irányitani az álmaimat, visszamenni valamelyikbe, amelyik tetszett, vagy leállitani egy olyat, ami nem. Meske: ne aggódj, ha kicsit foglalkozol vele, akkor neked is menni fog. :)

Quote from: ZanadorSzerintem csak gyakorlás kérdése az egész. Én például elég rég óta tudom irányitani az álmaimat, visszamenni valamelyikbe, amelyik tetszett, vagy leállitani egy olyat, ami nem. Meske: ne aggódj, ha kicsit foglalkozol vele, akkor neked is menni fog. :)

Nekem is hasonlóan megy az álmodás, csak nekem általában csak olyan álmaim vannak, ami tetszik. Nagyon ritka az olyan, ami nem tetszik, vagy rémálom vagy ilyesmi. Mondjuk lehet, hogy ami másnak rémálom, nekem egy tökéletes álmocska, ahol én vagyok a vesztes. De azt is én akarom így. Nem csak a totál heppí álmok kellenek, mint a mesékben, kell valmi, ahol a gonosz is gyõz, nemde? :p

Igazábol csak ennyi a ogndom, hogy nem mindig sikerül úgy folytatnom, hogy én legyek a szereplõ, hanem csak külsõ megfigyelõ ként.

Viszont eléfordult már, hogy legalább egy órát tovább voltam az ágyban, mert nagyon megtetszett az éppen aktuális álmom, s addig nem akartam felkelni, amíg végig nem álmodom. De akkor már elég nehéz volt, ugyanis félig fent voltam.
Igazábol az ilyet is csak akkor tudom megcsinálni, ha le van húzva a redõny, mert különben a nap belesüt a szemembe, s álom helyett fényt látok még lehunyt szemmel is.

hm, akaratos álom :)
néha én is szeretem, ha irányíthatom az álmomat...de gondoljatok bele... lényegében amit álmodunk, is mi irányítjuk... ugye elméletileg mindennek megvan a mögöttes jelentése, néha nem is annyira bujtatott, mint hisszük... (pl legutóbb éjjel azt álmodtam, hogy nagyon kell pisilnem, ezért álmomban mellékhelíséget kerestem... az álom vége felé felébredtem, és rájöttem, hogy tényleg nagyon ki kell mennem.... vagy amikor az óracsörgés beépül az álomba, és csak késõbb eszmél az ember, hogy az a csörgés valójában "kintrõl" jön.
Idõvel leszoktam arról, hogy én irányítgassam azt, hogy mi történjen, bár mindig tudom, hogy álmodom. Igazából azért nem én akarom irányítani, mert így a lényeg nem tud feltörni. a legtöbb ötletem, bizonyos problémákban iránymutatás,  ihlet, és hasonló egyébb bizony bizony nagy számban az álmaimból születik. és ha azt én irányítom a tudatos felemmel, a tudattalanom nem képes elmondani nekem azt, amit akar. én legalábbis így fogom fel.

ja, és Meske, erre az álom az élet, és más álmodik ,vagy hasonló elképzelésre....
csak olvassátok el a aláírásomat... néha komolyan hiszek benne...

kisvirag: igazad lehet. Néha bizony én is elgondolkoztam azon, hogy végülis akármit mondok, csinálok én irányítom az álmomat, csak éppen nem tudatosan.
Végülis, amit írok regényben azt is annak idején álmodtam. És akkor nem szoltam bele egy szót sem a tudatos felemmel. És amikor másnap felébredtem, eltökéltem, hogy én bizony ezt leírom egy regényben. Bár igaz, hogy az álom részénél még nem tartok, de úgy gondoltam, hogy egy kis elõzményt is írok hozzá, hiszen úgy lesz teljes egész. A llegérdekesebb az volt, hogy abban az álomban a "fõhõs" szemével láttam a világot, aki viszont elég erõteljesen fiú. De, volt amikor csak egy külsõ megfigyelõ voltam, akkor valószínüleg azért, mert nem volt jelen a "fõhõs", csak, aki a gonoszt személyesítette meg, s kívülröl láttam, hogy éppen mit tesz. Ezt az álmot pedig teljes egészében ráhagytam "magamra", vagyis a tudatalattimra, s hagytam, hogy sodorjanak az események.

Quote from: MeskeNagyon jó lenne, ha esetlek valamelyik moderátor áttudná pakolni ide az álommal kapcsolatos postokat, így legalább ott nem lennének  :_off: -ok, hanem itt (http://moha.uw.hu/ontopic.gif) -ok.  ;)

No can do. Ha erre képesek lennénk akkor nem törölgetnénk az offokat, hanem átpakolnánk öket. :)

Quote from: ShadowolfNo can do. Ha erre képesek lennénk akkor nem törölgetnénk az offokat, hanem átpakolnánk öket. :)

Én csak megemlítettem... Bocs.

Érrrdekes.

Olyan már volt  velem, hogy ébredés után folytatni tudtam az álmom visszaaludva, de ha irányítani próbáltam, mindig felébredtem. Mintha a tudatosság megsemmísíteni az álmot. :)

En nem szeretnek tudatosan almodni. Nekem az alom megmarad az utolso korlatok nelkuli dolognak. Ahol a tudatalattimmal gatlasok nelkul bulizhatok :)
Nem emlekszem, hogy - hacsak nem volt kulon jelentosege - szinesek lettek volna az almaim. Tobbnyire a targyak es emberek viszonya es a cselekves a fontos benne, ill az erzesek, nem a szin. Tudom pl, hogy a fa zold, de nem latom kifejezetten. Ami furcsa, mert szeretem a szep kepeket nappal.

Repulni szeretek. Tobbszor is elofordult, es mindig nagyon elveztem.

Quote from: KvikvegRepulni szeretek. Tobbszor is elofordult, es mindig nagyon elveztem.

A repülés tényleg fantasztikus álomélmény. Felülmúlja még az úszásálmot is. De az igazi az, amikor szárnyaid vannak és _érzed_ is õket...

Quote from: KvikvegRepulni szeretek. Tobbszor is elofordult, es mindig nagyon elveztem.

Én se szoktam mindig variálni a dolgokat, csak akkor, ha tényleg szükségesnek érzem. Alapból sokkal viccesebbnek tartom, ha megy magától, de az se jó, ha a téma miatt fáradtabb leszek reggel, mint lefekvéskor. :) Egyébként meg a módositás arra is jó, ha repülni szeretnék egy kört, mielõtt felébrednék.  :rolleyes:

Hát, én meg nem mondom, mikor álmodtam utoljára olyat, amire emlékeztem is reggel, de az tuti, hogy b@romi régen. Ritkán szoktam emélkezni az álmaimra, de akkor általában mélyen megmaradnak bennem.
Én speciel csak nagyon kevéssé tutam irányítani az álmaimat, akkor is olyan "mû" hatása volt.

Nekem a repülésálmok olyanok voltak, hogy egyszerûen csak elrugaszkodtam és már lebegtem is, de sosem úgy voltam, mintha úsznék, hanem mindíg függõlegesen. És szárnyam sem volt sosem.

Nektek mi volt a legfurcsább vagy legvalóságosabb álmotok?

Quote from: SephirothEzt úgy lehet gyakorolni, hogy miközben ébren vagyunk, keresünk olyan pillanatokat, amiken el lehet gondolkodni, hogy valóság-e.

Jaja, frankón mondod, tesó... csak passzold má ide is a spanglit, porzik a tüdõm...

Quote from: TiaroJaja, frankón mondod, tesó... csak passzold má ide is a spanglit, porzik a tüdõm...

Hmmm.... :rolleyes:  Olyan dézsavíz érzésem van. Mintha Nephilim is ilyen dolgokat mondogatna nekem, mikor az álmokról beszélek.

És a tudatos álmokra visszatérve:
Én csak annyiban szeretek tudatosan álmodni, hogy a saját személyemet én személyesitem meg. Tehát a történetet nem úgy élem meg mintha filmet néznék, vagy regényt olvasnék, hanem mintha egy jó kis szerepjáték partyba keverednék. Ha tetszik a mese beszálok.

Hehe, akármi történik álmomban, ha én én vagyok, úgy viselkedek ahogy én viselkednék, már nyugodtan álmodok...  :rotflol: Csak mostanában aludni is nehezen alszok... allergia, mandulagyulladás stbstb... :beken:

Quote from: RouninA repülés tényleg fantasztikus álomélmény. Felülmúlja még az úszásálmot is.

nem tudom sose álmodtam úszást, talán mert nem tanultam sokáig, és azt is elfelejtettem (amúgy se szeretem a strandot, tengerparton meg nem voltam...) :D repülni meg... hmm inkább földhöz ragadt vagyok, álmomban nem emlékszek, hogy repültem volna egyszer is, pedig repülni meg szeretek (fõleg szívesen kipróbálnék egy kétüléses F-14est és megkérni a pilótát, hogy ne tartsa vissza magát) :hehe: arra viszont emlékszek, hogy álmodtam már zuhanás álmot, de csak az álom végén pár másodpercig, és felébredtem

Quote from: lynx655arra viszont emlékszek, hogy álmodtam már zuhanás álmot, de csak az álom végén pár másodpercig, és felébredtem

És a földön találtad magad? :hehe:

Úszás álmot még én sem álmodtam, de repülést annál inkább, de azt is régebben. Nekem sem volt szárnyam, hanem a kezemmel tettem úgy, mintha az szárny lenne, s régen ez elég gyakran fordult elõ. És azt olvastam egy álmoskönyvben, hogy a repülés az álomban olyan vágyakat jelenít meg, amik nagyon kicsi valószínüséggel, vagy pedig soha sem teljesülhetnek. Bár én nem nagyon hiszek az álmoskönyvekben, mert általában elég nagy abszurdumokat szoktak írni, de ez kivételesen szerintem is igaz, mivel akkoriban tényleg volt egy olyan vágyam, amit tudtam, hogy nagyon kicsi valószínüséggel teljesülhet...

Quote from: MeskeÉs azt olvastam egy álmoskönyvben, hogy a repülés az álomban olyan vágyakat jelenít meg, amik nagyon kicsi valószínüséggel, vagy pedig soha sem teljesülhetnek.

Azt nem írták véletlenül, hogy az mit jelenthet, ha valaki direkt tanul meg az álmában repülni? Ugyanis velem úgy zajlott le az egész, hogy elöszõr csak valami levitációra hasonlító dolgot mûveltem. Aztán jött az, ami inkább valami óriási ugrásokra emlékeztettet. Mintha félúton kifogyott volna az energy. Aztán utána jött a teljeskörû. Nekem nem volt szárnyam, s csapkodni sem kellett a kezemmel. Csak elrugaszkodtam és repkedtem.

Quote from: SephirothAzt nem írták véletlenül, hogy az mit jelenthet, ha valaki direkt tanul meg az álmában repülni?

Nem nagyon olvastam benne ilyenrõl, szerintem nem is nagyon írtak arról, amikor az ember azt tanulja álmában, hogy hogyan kell repülni. De ha akarod utána nézhetek.  :)

Quote from: MeskeNem nagyon olvastam benne ilyenrõl, szerintem nem is nagyon írtak arról, amikor az ember azt tanulja álmában, hogy hogyan kell repülni. De ha akarod utána nézhetek.  :)

Szerintem nem igen lesz erre utaló dolog a könyvben, mível a tanulás egy tudatos dolog. Ezek a könyvek pedig, legjobb tudomásom szerint, azzal foglalkoznak, hogy a nap közben befolyt információ+esemény+érzés a tudatalatiban egyesül és egyfajta irreális képi világban ábrázolva megmutatják nekünk a jövõt (ami persze a saját következtetésünk letisztult formában). Vagy nem?

Úszásálmom volt. Nem emlékszem, hogy konkrétam hogyan úsztam. Emberként vagy halként. Túl régen volt. Egyszer elúsztam egy szakadékig belenéztem, de aztán úgy döntöttem, nem tudom mi van lent...
1x meg 1 nagy barlangban úsztam a víz színén és tudtam, hogy a mélyben óiási nagy állatok mozognak, de tulképp rám nem veszélyesek, ha békénhagyom õket...

Repülés: volt már a kitárom a karomat és repülök - csapkodás nélkül - az éjszakai város felett illetve a ragadozó madár vagyok szárnyakkal és nem tudok a szabad ég felé menni a sok troli és villamoskábel miatt  verzió is. Az utóbbiban voltak szárnyaim és csapkodtam is. :rotflol:  Klasszikus szabaduláskísérlet  :rotflol:

De a legjobb az volt, amikor vámpírként repültem. Huss, és a nyárfák felett voltam... Ott sem kellett csapkodni... Kár, hogy késõbb kiderült, hogy éppen hajnalodik és valami kaszákkal felszerelkezett paraszttömeg üldöz a közeli erdõ felé...  :eek:

Én kicsit utánanéztem itt a neten az álmoknak talátam is egy oldalt (http://www.mimi.hu/ezoterika/almok.html), ahol érdekes cikkek vannak.
Meg itt (http://195.184.19.155/holgyvilag/index.php?apps=cikk&cikk=10195) is vannak az álmok jelentésérõl dolgok.
Itt van például a repülés, amirõl már sokat beszéltetek:

QuoteHa repülünk álmunkban, azt jelenti, hogy szeretnénk elmenekülni a valóság elõl. Minden vágyunk kiszakadni a hétköznapok rutinjából, kibújni a kényszerû kötelességek alól. Ha vízszintesen repülünk, miközben üldöznek bennünket, fenyegetve érezzük magunkat. Ha függõleges irányban, szellemi, lelki életünk emelkedettségére utal.

Quote from: StairanHa repülünk álmunkban, azt jelenti, hogy szeretnénk elmenekülni a valóság elõl. Minden vágyunk kiszakadni a hétköznapok rutinjából, kibújni a kényszerû kötelességek alól.

Na ez egy érdekes dolog.... Akkor mostanában hogyhogy nem szoktam repkedni álmomban? (vagy nagyon elfelejtem reggelre) Mert mostanság iszonyatos idõhiányban szenvedek és néha tényleg nagyon szeretnék kitörni a mókuskerékbõl.

QuoteHa függõleges irányban, szellemi, lelki életünk emelkedettségére utal.

Ezt meg most pozitív vagy negatív értelemben kell venni? Mert én ha álmomban repültem, mindig függõlegesen tettem.

Nohát.... mennyi minden történt itt, mig nem tudtam erre járni...
repülésélményre én nem emlékszem, de az egyik "legjobb" legemlékezetesebb, és legfélelmetesebb álmom az volt (érdekes, hogy még a sötét és félelmetes álmokat sem élem meg soha rémálomként, ennyiben talán tudatos az egész) amikor egy kés a fülemen keresztül egészen a számig szaladt. akik járatosak az írások threadben, és emlékeznek az isttenek játéka címü novellámra, akkor talán erre a jelenetre is emlékeznek, mert azt a novelát ebbõl az álomélményembõl írtam. ennek oka külõnbeen az volt az oka, hogy napok óta erõs fülfájás gyötört. az a típusú, mintha tõrt forgatnának benne.
Vagy mikor nyílt kéztörést álmodtam. akkor mikor felébredtem, majdnem sikerült is eltörni a kezem, ugyanis annyira elfeküdtem, hogy teljesen érzéketlen volt, hiába adtam ki a parancsot, hogy mozduljon meg, nem mozdult... i
nah, de még mesélhetnék halálig. bár mindig tudom, hogy álmodom, azok mindig élesek, plasztikusak, színesek, és teljesen valósághüek.
hirtelen ennyi. Jó álmokat ;)

QuoteHa repülünk álmunkban, azt jelenti, hogy szeretnénk elmenekülni a valóság elõl. Minden vágyunk kiszakadni a hétköznapok rutinjából, kibújni a kényszerû kötelességek alól. Ha vízszintesen repülünk, miközben üldöznek bennünket, fenyegetve érezzük magunkat. Ha függõleges irányban, szellemi, lelki életünk emelkedettségére utal.

Nah, ez érdekes, mivel én teljesen mást olvastam annak idején egy álomkönyvben, bár nem is nagyon érdekel, mert itt a példa, hogy miért nem hiszek bennük: mert mindegyik mást mond ugyanazon dologról!
Egyébként én vízszintesen repültem, de nem nagyon kergettek engem... Vagy talán egyszer volt rá példa. Inkább csak olyan volt, hogy a kábelbe gabalyodtam bele, legalábbis féltem, hogy nehogy megrázzon az áram, ha alacsonyabban voltam, akkor túl alacsonyan voltam, ha pedig magasabban, akkor pedig nehéz volt tartani a magasságot, általában azzal szembesültem, hogy egy idõ után már nem nagyon megy a repülés és egyre inkább süllyedek.

Mondjuk szvsz azért van, hogy különbözõ helyeken különbözõ magyarázatokat írnak egyazon dolgokról, mert igazából mindenkinek mást jelent. Úgyhogy, ha értelmezni akarod az álmaidat, ne ilyesmi helyeken keress utánna, hanem inkább gondolkozz el magad, hogy mit is jelenthet. Mert az álmoknál egy apró kis dolog is fontos tényezõ lehet, és az álmoskönyvek pedig csak az átlaggal foglalkoznak.

Hali!

Általában jókat álmodok, ezért is szeretek aludni, mert álmodok, s így "nem vész kárba az alvással töltött idõ". Amikor hullámvölgyben voltam, akkor az álmok is teljesen megváltoztak ridegek voltak és akkor nem akartam álmodni, mert csupa nyomasztó dolog történt velem, és csak sodródtam. De ennek vége, újra visszajöttek a normális álmok.
Ezekben pedig ált. tudatlanul tevékenykedem, kivéve, ha vmi rossz elõérzet kerít hatalmába. Ilyenkor a tudatos felem átveszi az irányítást, és megoldja a vészhelyzetet. Pl. azt álmodtam, hogy állok a buszmegállóban, s odajön hozzám három fickó. Ajjaj, ebbõl baj lesz - mondja a tudatlanal felem. De hisz ez csak egy álom, az én álmom! Azt csinálok benne amit akarok! - mondja erre a tudatos felem. Aztán bekövetkezett a jó kis bunyó, aminek a tudatlan állapotomban azzal kellett volna végzõdnie, hogy elvernek, így azonban én oszthattam az áldást.
Szóval így mûködik a tudatosság az én álmaimban, s ezért van az, hogy hat évig egyszer sem kellett azért felébrednem mert rosszat álmodtam ill. meghaltam volna. Sajnos a hullámvölgy alatt ez kétszer is elõfordult, s pont az álmaim ezirányú változásai jelezték számomra, hogy vmi nem stimmel egészen.
De most már minden rendben, így éjszakánkéntújra megmenthetem a világot ;)!

Nekem amikor valamilyen veszélyérzetem van az álmomban, akkor akár tudatosan, akár nem "cheat szerüen beállitok" magamnak pár képességet: repülés, láthatatlanság, stb, és igy nem nehéz a legtöbb helyzetbõl kikeveredni.  :rolleyes:  Például egyszerûen a falon átrepülve meglógok az épületbõl vagy láthatatlanul elsétálok....
Volt viszont pár olyan álmom, amiben semmi ilyet nem tudtam csinálni, hiába próbáltam. Ilyen volt másnak is?

Quote from: ZanadorVolt viszont pár olyan álmom, amiben semmi ilyet nem tudtam csinálni, hiába próbáltam.

Cheaters not welcome... :p  :hopp:

Quote from: ZanadorVolt viszont pár olyan álmom, amiben semmi ilyet nem tudtam csinálni, hiába próbáltam. Ilyen volt másnak is?

Jaa. Húsz-harminc fiatal sulis egyenruhás japán lányka tepert le, persze meg sem próbáltam elmenekülni.  :rolleyes:

Mindenesetre én nem hiszek a Krúdy féle álomfejtegetésben, mert minden álomra egy magyarázatot akar ráhúzni, és ugye az egyén az bizony különbözik a másik egyéntõl, így a felfogása és a valóság interpretációja is nagyban differenciált. Tehát nem lehet egyetlen sablonnal definiálni egy álom konstitúcióját effektíve.  :D

És most ide azzal a spanglival, na.

Quote from: DamnatusDe most már minden rendben, így éjszakánkéntújra megmenthetem a világot ;)!

Én is hasonlóan általában "szuperhõs" szoktam lenni, de csak az ismerõsök körében. Én bizony legyõzök mindenkit! :D (Legalábbis az álmaimban! :p)

Quote from: ZanadorVolt viszont pár olyan álmom, amiben semmi ilyet nem tudtam csinálni, hiába próbáltam. Ilyen volt másnak is?

Nekem, ha ilyesmi helyzetbe keveredtem, akkor a futásommal segítettem ki magamat. De gyakran elõfordult, hogy egy idõ után nem bírtam tovább futni, de nem azért, mert nem bírtam kapkodni a levegõt, s nem is azért, mert a lábam fáradt el, hanem inkább egyszerûen olyan volt, mintha földe gyökerezett volna a lábam, s csak sétálni tudtam, de késõbb megint futottam.

Quote from: TurboKNem úgy hogy felkelsz, visszaalszol és megy a mozi tovább (akkor még nem "törlõdik ki" a fejedbõl az álom) csak egy kicsit másként, hanem úgy hogy na most ma este arról álmodok hogy Cindy Crawfordot kis zöld vörösszemû goblinok fogják megenni és aztán tényleg úgy lesz.

Van amikor azt teszem, hogy na most valami olyat láttam a tvben, vagy olyan történt velem, hogy másképp szerettem volna megvalósítani, akkor csináltam olyat, hogy mielõtt elaludtam volna sokáig azon gondolkoztam, s próbáltam álomszerûséget kihozni belõle. Valamikor sikerült, valamikor nem...

Quote from: DamnatusSzóval így mûködik a tudatosság az én álmaimban, s ezért van az, hogy hat évig egyszer sem kellett azért felébrednem mert rosszat álmodtam ill. meghaltam volna.

Nem tudom a meghaláshoz mennyire van közze, de én egyszer az ámomban végignéztem egy atombomba robanást. És persze nem távlatból. Ahogy néztem megpróbáltam a kezem a szemem elé tenni, de arról már el is kezdet a hús leégni, aztán hirtelen a csontos kezemet látam, majd az s porrá zúzódott. Utána egy testetlen tudatos állapotba kerültem. Nem érzékeltem semmit. Nem látam, nem hallotam és nem is éreztem illatokat. Csak gondolkodni tudtam. Ezt minek neveznétek?
Másik kérdés: Ki olvasot már álmában?

Meghalni vicces.
Egyszer én is kipurcantam, aztán vhogy visszakerültem, és egy tükörbe nézve valami sosem látott, de túlságosan ismerõs arcot láttam. Mindenféle okkult belemagyarázás nélkül is kellõen durva élmény volt ahhoz, hogy ébredés után jó pár percig üldögéljek az ágy szélén...  :wtf:

Quote from: Sephiroth...Ki olvasot már álmában?

Én. Szerintem többször is, de egyszer mindenképpen. Arra már nem emlékszem mi volt, de egy idõ után nem bírtam elolvasni a szöveget. Ahova néztem, pont azt nem láttam.  :beken:
Azt álmodtam pár hónapja, hogy másnap lesz a diplomavizsgám, és nem tudok semmit... Boa.

Csak azért kérdeztem mert én úgy tudom, hogy álmunkban nem lehetséges olvasni. Azt hiszük, hogy olvasunk és értelmezük is, de ha jobban megvizsgáljuk az elötünk álló szöveget akkor csak valami össze-visszaság.

Mert elvileg az az agyféltekéd nem aktív, amikor álmodsz, ami az olvasásért felelõs. De nem tom, mintha már nekem is sikerült volna...

Azt hiszem igencsak le vagyok maradva az álmodás terén. Nekem egész idáig mindössze egyszer sikerült tudatosan módosítani, minden más próbálkozáskor amint felismertem az álmodást, fel is ébredtem... Amúgy sincs sok értelme (nekem legalábbis).

Az álmaim, ha vannak (én szeretek álmodni amúgy) általában történést mutatnak be. A fõszereplõ én vagyok, a saját szemszögembõl látom az eseményeket, és fõleg azért nem veszem észre az álom mivoltát, mert álmomban is hasonlóan jár az agyam mint a valóságban. Nem rendelkezem (az esetek 99%-ában) semmiféle különleges képességekkel, az álmom egyszerûen idõbeli meghosszabítása a valóságnak, néhol módosításokkal, ami vagy pozitív, vagy negatív. Kb. olyan, mint a párhuzamos valóságok pölö a Slidersben. Még idõkorlátos is, mivel reggel 5:50kor csörög a vekkerem :rolleyes:

Szeretek álmodni. ÁlmodOZni kevésbé, nem vagyok valami optimista típus (vagy legalábbis egyes stádiumaimban nem. most pl épp nem).

Á!
tudjátok mit felejtettem el megkérdezni eddig az álmok terén? hogy ki álmodott már olyat, hogy a másik nemhez tartozik? nekem többször volt álmomban, hogy pasi voltam, sõt olyan is volt már, hogy egy álmon belül voltam nõ, és pasi is... különleges élmény, föleg, ha ez egyszer úgy jött ki, hogy férfiként szeretkeztem álmomban...

Én nem. Speciel szexrõl se nagyon szoktam álmodni  :rolleyes:

Quote from: SysOP XXLSpeciel szexrõl se nagyon szoktam álmodni  :rolleyes:

Szexrõl én sem. Eddig a legintimebb, amire vissza tudok emlékezni, valamikor középsuli elején volt, amikor is azt álmodtam, hogy egy - akkor éppen "kiszemelt" - lánnyal csókolózok. Az az álom eléggé valóságosnak tûnt, mármint mintha éreztem is volna.
Hozzá kell még tennem, hogy ez még akkor volt, mielõtt valaha a valóságban csókolóztam volna, szóval az álom tapasztalatokból aligha jöhetett...
Ja, és mellesleg utána az a lány jól megszivatta a fejemet...  :rolleyes:

Quote from: MohaEddig a legintimebb, amire vissza tudok emlékezni, valamikor középsuli elején volt, amikor is azt álmodtam, hogy egy - akkor éppen "kiszemelt" - lánnyal csókolózok. Az az álom eléggé valóságosnak tûnt, mármint mintha éreztem is volna.

Hmm...
Van otthon kutyátok?  :D

Nodehát ettõl különleges az emberi agy. Behelyettesítõ tanulás, ugyebár.
Nos, én már olvastam álmomban, meg színek is voltak, meg repültem is. Az egyik kedvenc álmomat meg végig én irányítottam, mikor is military terrorszervezet lepte el a kedvenc sulimat, én meg szépen lekommandóztam mindet.  :uzi:
A repülés az mindig nagyon bejön, olyankor sosincs kedvem felébredni.  :angyali: Bár szárnyaim nem szoktak lenni. Hálistennek nemet sem váltottam még álmomban, azt hiszem azt szörnyû lidércnyomásként élném meg, fõleg, ha erotikus jelleget akarna ölteni a dolog...  :eek:

Quote from: NephilimHmm...
Van otthon kutyátok?  :D

De nem a házban. És tudtommal alvajáró még nem vagyok, hogy kimentem volna a blökihez. :D

Ellenben exbarátnõm anno bebizonyította, hogy az... :hehe:

Quote from: MohaDe nem a házban. És tudtommal alvajáró még nem vagyok, hogy kimentem volna a blökihez. :D

Ellenben exbarátnõm anno bebizonyította, hogy az... :hehe:

....
 :eek:
Kiment a kutyához???!!!

Quote from: Nephilim....
 :eek:
Kiment a kutyához???!!!

Nyaralni voltunk (haveri társasággal), és egyik éjszaka felkelt, kiment a kapuhoz, szétnézett, aztán visszafeküdt. Közben többször is szólongattuk, de no reply. Aztán reggel nem emlékezett az esetre...

Quote from: Nephilim....
 :eek:
Kiment a kutyához???!!!

:lol:
Még jó, hogy én nem szoktam így álmodni/nem emlékszem rá. Elég furcsa dolgokat írtok. Egyik ismerõs (lány) is néha elmondja, hogy miket álmodik, azon is mindig csodákozom, hogy lehet ennyi hülyeséget megálmodni  :)  Nekem csak félálomban szokott néha járni az agyam, de ilyen mély alvásos-beleéléses álmom még nem volt.

Quote from: CobraNekem csak félálomban szokott néha járni az agyam, de ilyen mély alvásos-beleéléses álmom még nem volt.

Nekem félálomban olyanok voltak, hogy pl ment a rádió, azt hallottam, de még nem ébredtem fel, és a zene "beleszövõdött" az álmomba.

Azon filózok, mesélte-e már a létezõ legnagyobb barom álmot, amit sikerült összehoznom. Mintha már lett volna errõl szó, csak nem tudom, hogy itt-e...  :confused:

Quote from: TiaroAzon filózok, mesélte-e már a létezõ legnagyobb barom álmot, amit sikerült összehoznom. Mintha már lett volna errõl szó, csak nem tudom, hogy itt-e...  :confused:

Helljuk, halljuk! (én legalább is nem emléxem, hogy írtál volna róla :p )

sziasztok!
na erre én is kíváncsi vagyok, mert nekem sem rémlik! mondjuk most kimaradt egy hónap fórum szóval lehet hogy ez is... de addig nem is írom le a reakcióimat a topic-kal kapcs amíg nem mondod el, úgyhogy rajta!:)

Ooooké...
/Ti akartátok... :rolleyes: /

Szóval, alapszitu: volt egy kutyám, akinek volt egy nagyon spéci tulajdonsága: (idõ?)kaput tudott nyitni, ha ismerted a dolog nyitját. Szegény blökivel babot, és káposztát kellett etetni, mire mindezt kihányta, és kinyílt a kapu. Na most egy csajjal sikerült átkerülnöm egy másik világba (aki egyébként meghökkentõen hasonlított Faye-re  :rolleyes: ), ahol volt azonban egy nagy gond: az egész egy vadnyugat-stílusú sivatagos hely volt, és íme a nagy kérdés, hogy honnan vegyek babot, és káposztát arrafelé, hogy hazajuthassak. Amíg keresgéltem, összebalhéztam valami rendõrrel is, aki fel akart akasztani, és elhagytam a kutyát... Nem tudom, mi lett volna a megoldás, mert ennél a pontnál felébredtem...  :wtf:

Volt egy másik is, az már nagyon régi, de még így tíz év távlatából is megmaradt.
Szóval éjszaka ki akartam menni a mosdóba, és útközben találkoztam Dagobert bácsival, aki követett, de amikor be akartam menni a wcbe, lecsapódott elõttem egy vasrács. Be akartam menekülni jóanyámékhoz, de az ajtóból kiemelkedett egy láb, és seggbe rúgott.  :) Mikor megfodultam, egy falból kiálló kéz le akart lõni, én pedig elfutottam, és a konyhába jutottam, ahol már nappal volt. Hogy itt mi történt, azt már végképp nem tudom...

Öööö... más nem is jut eszembe. Egyszer emlékszem, hogy Miskolcon voltam, ami nem hasonlított Miskolcra, de tudtam, hogy az. Ecsetet akartam venni éppen, de közben rájöttem, hogy álmodom, (ilyen is volt ám) és gondoltam, elmegyek álom-várost nézegetni. Asszem elloptam egy kocsit (kihasználtam a lehetõséget :D ), de hiába nyomtam a gázt, egyre lassabban ment. Hogy mikor alakult át bicajjá, már nem tudom, csak azt, hogy elfelejtettem, hogy tudom, hogy álmodom, és el is tévedtem a városban. Aztán annyira próbáltam visszaváltoztatni kocsivá a bringát, hogy végül felébredtem...  :beken:
Amúgy nagyon hangulatos volt a város, olyan ismeretetlen-ismerõs, és kifejezetten darkos.

Szóval mára ennyi, ha ma álmodom valami extra hülyeséget, maj leírom.  :rotflol:

Hali!

Én olvastam már többször álmomban, sõt, néha elõfordul, hogy németül beszélek (sikeresebben, mint ébren  :rolleyes: ). Színesben álmodok, mindíg, és vmennyire kategorizálni is lehet õket:
1. szuperhõs (csatás) sztori: vkiket meg kell menteni (pl. falut, sulit stb.)
2. túlélõs: vmi elõl el kell bújni, túl kell élni
3. utazós: (annyiban rossz álmok ezek, hogy álmomban állandóan eltévedek, ha villamosra, vonatra, hévre szállok)
4. barátokkal: volt osztálytársakkal, régi és új barátokkal, ahol az együttlét vhol a fõ téma
5. "harmonikus álmok": általában természetben, gyönyörû tájakon járok.
6. a "Nõ"
7. egyéb, kevésbé értelme álmok.

Quote from: kisviragki álmodott már olyat, hogy a másik nemhez tartozik? nekem többször volt álmomban, hogy pasi voltam, sõt olyan is volt már, hogy egy álmon belül voltam nõ, és pasi is... különleges élmény, föleg, ha ez egyszer úgy jött ki, hogy férfiként szeretkeztem álmomban...

Mint már írtam, én is álmodtam olyat, hogy pasi voltam (pl. ma este is), s olyat is, hogy férfi és nõ is egyaránt. Nekem is a "legintimebb" álmom csókolózásból állt ki, de azt nem tudom, hogy kivel, nem is volt jelentõsége, de az biztos, hogy lány voltam és én egy fiúval csókolóztam.

Én még sohasem olvastam álmomban, és meghalni sem haltam meg egyszer sem...

Én is álmodtam már érdekes dolgokat: pl. az egyik egy barlangban kezdõdött, s ott volt két ember egy pasi és egy nõ. Itt én voltam a nõ. Aztán (már nem emlékxem hogyan) lejöttek az UFOk, és egy gyereket otthagytak (amúgy egy ládában hozták, olyan volt, mintha az lenne az ágya). Onnantól kezdve én voltam az a gyerek, aki szintén lány volt, s végeredményben egy UFO. Na szóval, szépen cseperedtem abban a barlangban, s mikor már nagylány lettem elmentem világot látni. Ekkor már, olyan Lara Crofthoz hasonló kinézetem volt, csak éppen ruhában voltam, és nem nadrágban. (Még a színére is emlékszem, kék volt). Beértem egy nagy városba, és ott valamit akartam csinálni a polgármesterségnél, de elkezdtek üldözni, s elõjött a tipikus futásos álmom, hogy egy idõ után nem tudtam tovább futni. De végül elmenekültem. (amúgy futás közben nadrág volt rajtam, s nem ruha...) Legközelebb, mikor visszamentem, akkor az épületek tetején ugráltam, s majdnem sikerült bejutnom a polgármesteri hivatalba, de megint elkezdtek üldözni, és ismét elõjött a tipikus futási álmom. Végülis arra már nem emléxem, hogy sikerült e bejutnom, de egy idõ után hazamentem a barlanghoz, s jöttek az UFOk és hazavittek magukkal. Ott minden fehér volt, nekem a ruhám is. Olyan szkafander stílusú, de mégsem az volt. Amúgy UFOkat nem láttam, csak mozgólépcsõ szerûségeket, de ott simán tudtam lebegni. Az UFOk között egy szuperhõs lettem. Majd akartam folytatni ezt az álmomat tudatosan, de nem tudtam. Egyébként nem hiszek az UFOkban!!!

Hali!

Egyébként nekem van egy "szuperhõs" alakom, pontosabban, abban az alakban legyõzhetetlen vagyok. Aki már látta a guyver címû animét, ahol biopáncélt visel a fõhõs, az nagyjából el tudja képzelni ezt az alakot. Ez a páncél tesz sebezhetetlenné, fegyverem pedig kézipengék és mágia. Amikor szorul a hurok (pl. mára egy buliról álmodtam, ahol elmentem wc-re, és egy sötét folyosóra értem. Jött a baljós érzés, és a sötétbõl egy kentaurszerû lény alakja bontakozott ki, és elkezdett rohanni felém. Elõször ilyedtséget éreztem, aztán jött az "ez az én álmom" érzés, és automatikusan átalakultam. Kézipengék elõcsúsztak, és az arcomra kiült egy olyan vigyor, ami kb. a cápa vigyora a Némó nyomábanból. Kiléptem a lény elõl közben fejmagasságban egy vágás. a penge úgy szelte le a lény fejét, mint forró kés a vajat. A legjobb az az érzés, amikor legyõzhetetlennek érzem magam. Tudom, hogy akitõl eddig féltem, nem árthat nekem, sõt, most én intézhetem el õt. Közben eszembe jutott, honnan van a lény: a Warcraft3 Mannaroth nevû szörnye.
De ez csak az egyik álom volt, a többibeben nem hõsködtem. Az a vicc, hogy legalább álmaimban megélhetem azt, hogy én vagyok a legjobb, hisz az életben ez nincs így.

Quote from: DamnatusAz a vicc, hogy legalább álmaimban megélhetem azt, hogy én vagyok a legjobb, hisz az életben ez nincs így.

Na, ezt én is hasonlóan gondolom. Ezért szeretek én aludni és álmodni, mert akkor ugyis az van, amit ÉN akarok! :)

Hali!

Elnyomot szellemünk szabadon szárnyalhat szendergéseink során ;).

Quote from: DamnatusElnyomot szellemünk szabadon szárnyalhat szendergéseink során ;).

Jaj, de szép alliteráció!! Ezt még kimondani is gyönyörûség! :) Nem, hogy végiggondolni, hogy mit is jelent...

huuuh
na halljátok, az éjszaka alkottam, már ami az álmokat illeti, és azért mondom el, mert elég félelmetes volt, másrészt pedig a topicban leirt tudatosságok és egyebek miatt lett az a vége, ami.
szóóval, a földet holmi denevérszerû szárnyas tollas vámpírlények uralták, akik mindenáron az én véremre pályáztak. szóval nem akárkiket öldöstek, hanem konkrétan engem kerestek. Volt egy pasi, álmomban ismertem, de különben senkire nem hasonlított, akit a valóságban ismerek, és õ vigyázott rám, illetve volt egy ilyen injekciós (aki tudja milyen, hasonló szerkezet, mint az inzulinadagoló) valami, amiben olyan anyag volt, amit ha benyomtam magamnak, rövid idõre elnyomta a vérem szagát. Szóval rettenetesen féltem, mert mert már beszorultunk a sráccal egy házba, és rengetegen voltak körül. A srác jó sokat elintézett, és végülis megnyugodhattunk. Aztán váltás, lopva megyek az utcán, és egyedül, mikor megjelenik egy ilyen lény, akkor már hiába inekciózom magam, odarepül, és kárörvend, hogy most jól megöl. Sikerül kézzel elkapnom, ahogy nekem akar szembõl esni, és ekkor villan be, mikor már majdnem eléri a torkom, hogy de hisz itt én irányíthatok, szóval ahogy a kezemmel fogtam a törzsét, elkeztem összetörni a gerincét, jó apró darabokra, de õ csak a pofámba röhögött, hogy ez szart se ér ellene. Ekkor gyorsan felkaptam, és kétszer iszonyatos erõvel a betonhoz vágtam. a feje, mint a tök repedt szét, és mindenfelé iszonyatos mennyiségü vörös vér spriccelt szét. Még a számba is jutott, én magam is tiszta olyan voltam. ennél a pontnál ébredtem fel....
szép kis álom mi? utána alig birtam visszaaludni, ezen gondolkoztam.

Quote from: lynx655nem tudom sose álmodtam úszást, talán mert nem tanultam sokáig,

Én meg nem is tudok. De álmomban fantasztikus.

Quote from: SephirothMásik kérdés: Ki olvasot már álmában?

Én olvastam már. Volt hogy olyan könyvet olvastam, amirõl tudtam, hogy még nem olvastam el, de ennek ellenére kitöltötem álmomban a lapokat betûkkel (mármint a képzeletem), csak utána fura volt eslolvasni a könyvet valójában, mert teljesen más állt benne.
Néha olyan nyelven olvastam, amit nem is ismerek... még azt is kétlem, hogy emberi nyelv lett volna, de értettem.

Kisv1rag: másik nemhez tartozni? Elõfordult már párszor... Hmm.. borzalmas :D Kegyetlen. Fõleg, ha rádjön a 'folyószámlanyitási' kényszer, és a megszokott módszer nem mûködik o.O (komolyan). Ébredés után nagy sprint volt. :)

én az álmaim 90%-ra nememléxek mert velem az van mint amit a haverom mondott egyszer: hogyha nem magadtól kelsz fel akkor nememléxel az álmodra
de amire emlékszem az nem kicsiknek való vagy valami nagy baromság :D

he he he  cool álom Tiaro :)
érdekes megfigyelni benne, hogyan mûködik a tudatos oldal álmodás közben, mikor a kutyusnak két olyan eledelt kellett ennie mely valóban "erõs" mellékhatással bír!! :rotflol:

Quote from: RouninÉn meg nem is tudok. De álmomban fantasztikus.

errõl jutott eszembe, hogy amíg nem tudtam vezetni, egy csomószor álmodtam hogy vezetek, és nagyon profi voltam :)
De amióta megtanultam, már nem álmodok ilyet :(

na mindjárt jön a többi comment, csak elõ kell keresnem...

Elõször is az offtopicossal kezdeném, Meske írtad, hogy úgy képezelted el az életed régebben mint egy film rejtett kamerákkal....asszem van ilyen Jim Carrey-s film is, csak most nem ugrik be a címe.meg nem is láttam.

(Tesómmal azon szórakoztunk, hogy ha megfilmesítenék az életünket, ki játszana minket és az ismerõseinket :D mókás játék :D )

Én sokszor repültem már! Jó volt, de én sem szárnyakkal csináltam, és általában mindig épületen belül. Meg már többször üldöztek is. De akkor is valami nagy házban ahol nem tudtam kirepülni, mert el volt torlaszolva az ablak, és mire ki tudtam nyitni, felébredtem...

Nem szoktam tudatosan álmodni. Egyszer volt, hogy rájöttem hogy csak álom, amikor azt álmodtam, hogy betörnek hozzánk este, és én épp az ágyban vagyok, és hallom hogy motoszkálnak kint. Nagyon rémisztõ volt ám! De aztán jobban megnéztem a képet, és láttam hogy nyitva van a szobám ajtaja, de én bezártam lefekvés elõtt...itt ugrott be hogy csak álom!! Óriási megkönnyebbülés volt! és fura is.

Jaj tényleg, akkor is rájöttem és meg is könnyebbültem, amikor én is vizsgáztam álmomban de úgy hogy semmit nem tudtam. (mondjuk olyan is volt hogy hasonló szituban hiába vártam hogy kiderül hogy csak álom az egész, abból nem lehetett felébredni sajna.. :rolleyes: )

Arról, hogy mennyire valóságos élmény az álom: Nagyon!!
ilyen még csak egyetlenegyszer fordult elõ velem, de sírtam álmomban. Úgy, hogy amikor felébredtem, komolyan potyogtak a könnyeim! Szörnyû volt. azt álmodtam, hogy robbantottak a környéken, és mi meg épp szétszakadtunk a családommal, aztán meglett apukám, a tesóm, és anya nem jött...tesóm zokogva mesélte, hogy rázuhant a törmelék, mert pont ott járt a robbantásnál. brrrrrr

Anyukám barátnõje pszichológus, és a múltkor azt kérdezte, hogy mindig érdekelte, hogy szemüvegben vagyok-e álmomban. Mármint szemüvegesnek álmodom-e magam. Én akkor hirtelen nem tudtam megmondani, mert általában magamat sosem látom, de tudom hogy én vagyok. Itt aki szemüveges, az tud erre válaszolni?

Hali!

Ha nem magamtól kelek fel, akkor nálam is van esélye, hogy az álom elvész.

Nahát én nekem is jobban ment álmomban a vezetésazelõtt, mielõttjogsit szereztem volna! Egyszer egy diablo-t vezettem, annyira jó volt!

Egyébként nekem a tudatos álomban nagyon sokat segített az Álomküzdõk címû film.

Egyszer Freddyt is legyõztem. Egy romos emeletes házban voltam, ablakok ajtók kitörve. Karistolást hallok, és Freddy jön felém, karmait a falon húzva. Elõször megijedtem, és elkezdtem szobáról szobára szaladni. Aztán egyszer elõttem termet, (ekkor váltottam tudatosra). "Ez a te rémálmod!" - mondtam, és egy buborékot varázsoltam, ami bezárta, összement, összepréselve Freddyt, majd semmivé enyészett egy utolsó pukkanással.

Én szoktam sírni, pl, ha a nagyapámmal álmodok. Egyszerre nyom elvesztésének fájdalma, ésviszontlátásának öröme.

Quote from: norikoElõször is az offtopicossal kezdeném, Meske írtad, hogy úgy képezelted el az életed régebben mint egy film rejtett kamerákkal....asszem van ilyen Jim Carrey-s film is, csak most nem ugrik be a címe.meg nem is láttam.

A film címe Truman Show.

Quote from: kisviraghuuuh
na halljátok, az éjszaka alkottam, már ami az álmokat illeti, és azért mondom el, mert elég félelmetes volt, másrészt pedig a topicban leirt tudatosságok és egyebek miatt lett az a vége, ami.
szóóval, a földet holmi denevérszerû szárnyas tollas vámpírlények uralták, akik mindenáron az én véremre pályáztak. szóval nem akárkiket öldöstek, hanem konkrétan engem kerestek. Volt egy pasi, álmomban ismertem, de különben senkire nem hasonlított, akit a valóságban ismerek, és õ vigyázott rám, illetve volt egy ilyen injekciós (aki tudja milyen, hasonló szerkezet, mint az inzulinadagoló) valami, amiben olyan anyag volt, amit ha benyomtam magamnak, rövid idõre elnyomta a vérem szagát. Szóval rettenetesen féltem, mert mert már beszorultunk a sráccal egy házba, és rengetegen voltak körül. A srác jó sokat elintézett, és végülis megnyugodhattunk. Aztán váltás, lopva megyek az utcán, és egyedül, mikor megjelenik egy ilyen lény, akkor már hiába inekciózom magam, odarepül, és kárörvend, hogy most jól megöl. Sikerül kézzel elkapnom, ahogy nekem akar szembõl esni, és ekkor villan be, mikor már majdnem eléri a torkom, hogy de hisz itt én irányíthatok, szóval ahogy a kezemmel fogtam a törzsét, elkeztem összetörni a gerincét, jó apró darabokra, de õ csak a pofámba röhögött, hogy ez szart se ér ellene. Ekkor gyorsan felkaptam, és kétszer iszonyatos erõvel a betonhoz vágtam. a feje, mint a tök repedt szét, és mindenfelé iszonyatos mennyiségü vörös vér spriccelt szét. Még a számba is jutott, én magam is tiszta olyan voltam. ennél a pontnál ébredtem fel....
szép kis álom mi? utána alig birtam visszaaludni, ezen gondolkoztam.

Hû. kisvirág, nem liveozol túl sokat? :D

Quote from: norikoilyen még csak egyetlenegyszer fordult elõ velem, de sírtam álmomban. Úgy, hogy amikor felébredtem, komolyan potyogtak a könnyeim! Szörnyû volt.

Én is sírtam már álmomban, ami tényleg sírás volt. A következõ szituban: egy osztálykiránduláson voltam, és épp a konyhában ültünk. Volt ott néhány számítógép, s az osztálytársaim nagy része ott volt. Én a hûtõ mellett ültem, a földön, s a hûtõ másik oldalán pedig az osztályfõnök ücsörgött. Egyszercsak megjelent nagymamám, s odanyújtott nekem egy kis sütit, amit én rögtön betettem a hûtõbe, s közben ezt mondtam:
-Köszönjük mama!
Utána elment. S ekkor elkezdtem sírni, s csak annyit hajtogattam, hogy "köszönjük mama". Az osztálytársaim nem értették, pedig próbáltam elmagyarázni, hogy õ már meghjalt, tehát egy szellem, de nem sok sikerrel. Ekkor felébredtem, s ténylegesen is sírtam, sõt a felébredés után sem tudtam, abbahagyni, s legalább egy fél óráig csak azt hajtogattam, hogy "köszönjük mama". Ezek után nehéz volt megint visszaaludni.

Quote from: norikoElõször is az offtopicossal kezdeném, Meske írtad, hogy úgy képezelted el az életed régebben mint egy film rejtett kamerákkal....asszem van ilyen Jim Carrey-s film is, csak most nem ugrik be a címe.meg nem is láttam.

Quote from: StairanA film címe Truman Show.

Na, akkor ezt feltétlen meg kell néznem!!!! :)

Juuj, gyerekek! Át fogunk csapni "nightmare stories"-ba?  :rolleyes:

Tiaro: Az a kutya+bab+káposzta eléggé  :lol:

Hmmm... Én még nem sok álmom meséltem, ti meg itt öntitek kifelé.

Egy kissé jövõbe látó (vagy csupán megérzés):
Ámomban olyan egyszerû szituáció vázolódott fel, hogy két munkatársammal utaztunk a céges kocsival. Dumálunk, dumálunk aztán csend és az egyik munkatársam megfogja az én és a másik munkatársam vállát, majd azt mondja:"Itt hagyom a nagy csapatot." Hát ekkor még nem értettem, de mikor két napra rá kirugták a valóságban akkor rájöttem, hogy mi volt a lényege.

Kicsit nem tudom milyen:
Az egyik reggel késve ébredek. Kapkodok, hogy idõben beérjek az iskolába. Mikor majdnem beértem az iskolába, akkor vettem észre, hogy alsó gatyába indulam el. Gyorsan az osztálytársaimtól kértem ruhát, és átmentem az iskolával szemközti épület alagsorába ruhát készíteni, mert hát miért is lenne az úgy jó ahogy kaptam. Ruhakészítés közben elkezdtem mézeskalácsot majszolgatni, mikor egy furcsa álarcos lányka osatoppant és azt mondta, hogy tudja ki vagyok én valójában. Ekkor vettem észre, hogy a ruhákbõl egy tipikus szuperhõs kosztümöt készitettem, amit idõközben magamra és húztam. Ha már rjtam a kosztüm akkor tagadnom is kell a kilétem. Mivel tagadtam egymásnak ugrotunk a lánykával és kiderült, hogy szuperereje van. A meglepõ az volt, hogy nekem is. Késõbb kiderült, hogy a mézeskalácstól volt, és arra is rájöttem, hogy a lányra és rám van ilyen hatással a kalács. Álom közben néhányszor csatáztunk még, aztán egymásba szeretünk. Megtanultuk, hogyan kell a testméretünket változtatni, és beköltöztünk egy egérlyukba.

Hali!

Én még gimiben azt álmodtam meg, hogy az egyik osztálytársnõm cigizik. Még azon a héten ki is derült. Meg a lottószámokat is egyszer megálmodtam, de amikor felébredtem, csak a 25-ösre emlékeztem, és azt azon a héten ki is húzták.

Érdekes... Én még nem nagyon álmodtam meg semmit sem elõre, legalábbis nem rémlik, hogy lett volna ilyen, de ha kiderül, hogy volt, akkor szólok! :)

Hali!

Ha a lottószámokról álmodsz, akkor elõre szólj!

Sephiroth: Ez tokjo!  :rotflol:

En mar tobbszor almodtam meg elore valamit, de persze mindig a konkret szituban jovok ra, hogy jeeeeeeee, de hat en ezt almodtam.
Persze, amikor nem vagyok biztos benne, rogton rafogom, hogy csak deja vue.

Az elso ilyen altalanosban volt, a kovetkezo napi orarol almodtam vmit.

A legdobbenetesebb Franciaorszagban volt:
Bementunk egy volt kolostorba. A kerengo tuloldalara mentem leszegett fejjel, mert mar hulla faradt voltam, es leultem a padra. Felneztem. A fuves udvar kozepen a levegoben logott egy tok fekete alak. Es rajottem, hogy ezt igy ahogy volt almodtam kb fel evvel azelott. Pont igy. Teljesen paff voltam.
Egyebkent egy fekete no volt fekete ruhaban. Hegymaszokoteleket feszitettek ki keresztul-kasul es egy legibalettet gyakoroltak egy fickoval. A masik eppen amikor felneztem a falhoz simult es tokugyanolyan szinu ruhaja volt, mint a fal. Eloszor nem is vettem eszre.
Namost. Amikor almodtam, termeszetesen azt hittem, hogy valami szokasos hulye alom. Nana, fekete figura lebeg a levegoben. Peeeersze.  :rotflol:
Ezert dobbent meg mindig, amikor megtortenik.
Sajna lottoszamokrol nem almodom. Meg a vizsgatetelek se jonnek be :)

No igen, a deja vue érzések...
Nekem idõröl idõre vannak olyan helyzetek, hogy úgy érzem, ezt a szituációt már átéltem egyszer. Ilyenkor pár másodpercnyi idõre elõre tudom, hogy mi fog történni, valaki mit fog mondani, stb. Állítólag az ilyeneket is megálmodja az ember, de persze nem emlékszem, hogy ilyeneket álmodtam volna, csak amikor megtörténik, akkor "hoppá, ezt én már láttam..."

Quote from: MohaNo igen, a deja vue érzések...
Nekem idõröl idõre vannak olyan helyzetek, hogy úgy érzem, ezt a szituációt már átéltem egyszer. Ilyenkor pár másodpercnyi idõre elõre tudom, hogy mi fog történni, valaki mit fog mondani, stb. Állítólag az ilyeneket is megálmodja az ember, de persze nem emlékszem, hogy ilyeneket álmodtam volna, csak amikor megtörténik, akkor "hoppá, ezt én már láttam..."

Ilyen szokott velem is lenni! Bár mostanában kevésbé gyakori.

Igen, nalam is ilyesmi erzes.

Azokat a dolgokat amiket úgy érezzük mintha már ezt már láttuk volna (dezsavû) errõl azt hallottam hogy ez azért van mert az egyik szemed hamarabb meglátta (persze itt nagyon kis idõkülönbségre kell gondolni) azt a bizonyos eseményt vagy dolgot és mikorra a másik is meglátja  és az agyadba jut úgy tûnik mintha ezt már láttuk volna. Nem tudom ti mit gondoltok errõl de én nem nagyon akartam elhinni, lehet hogy  :lol:  -nak tûnik.

Hát ez nálam úgy szokott lenni, hogy az adott pillanatban tudom, hogy mi fog történni. Tehát ez valahol tudatos is, nem csak egyszerû érzéki csalódás, vagy hasonló.
Bár a fene se tudja, mi ennek a lényege...

Nekem is volt már deja vue érzésem, de én úgy érztem, hogy nem csak egyszer láttam már elõtte, hanem számtalanszor, s még azt is érzem, hogy mindannyiszor ugyanazt éreztem, hogy én velem ez a dolog már megtörtént. Amúgy lehetséges, hogy azért, mert elõtte párszor megálmodtam, de csak akkor jutott eszembe eme álom, amikor ténylegesen megtörtént velem. Ki tudja....

Quote from: Shiroi1. Dezsavû (ismerõs helyek, emberek, stb.): agyi mûködés-zavar.

Kedves  :rolleyes:, bár igaz lehet.

Quote from: ShiroiVárjatok, itt két különbözõ dologról van már szó.
1. Dezsavû (ismerõs helyek, emberek, stb.): agyi mûködés-zavar.

Már megbocsáss, de a deja vue nem ismerõs dolgokat jelent, hanem viszont látott, újra látott dolgokat. (Francia!  :rolleyes: )
Szóval itt nem azt mondtuk, hogy deja vue = jövõbe látás, hanem arról volt szó, hogy mikor megtörténik veled, amit megálmodtál, akkor deja vue érzésed lesz, magyarul, azt érzed, hogy ezt te már láttad.

Quote from: Shiroi1. Én nem a jelentésével foglalkoztam, hanem a pszichológia álláspontját írtam le. Az ember agya az emlékképeket hiábasan idézi fel.
2. Ha megtörténik veled, amit álmodtál (vagyis láttad álmodban), akkor nem deja vue érzésed lesz az adott helyzetben, mert már tényleg láttad(csak álmodban), nem? Magyarán szólva, ha tudod , hogy már láttad, ráadásul pontosan ugyanúgy, akkor nem deja vue, hanem rendesen mûködik az agyad. Amennyiben csak ismerõs valami, de nem vagy benne biztos, hogy honnan, az a deja vue.

Edit: ez már lassan  :_off: ... :)

De akkor miért az a neve, hogy "újra látott"??? Én úgy tudtam, hogyha valamit úgy érzel, hogy ez már megtörtént veled, de csak akkor tudod, amikor "állítólag" mégegyszer megtörténik az a dolog, akkor van deja vue érzésed, s nem akkor ha valami ismerõs dolgot látsz!  :teccik:

Az :_off:-al kapcsolatban igazad van, úgyhogy szerintem fejezzük be, legalábbis itt... :)

Mostanában senki sem álmodik? :confused:

Álmodott e már valaki olyat, hogy a helyszin teljesen ugyanaz volt, mint egy régebbi álomban, de maga a történet viszont teljesen más?

Én gyakran szoktam ilyeneket álmodni, mint pl. tegnap is volt egy ilyen. A helyszín egy kör alakú étterem volt, ahova nagy tömeg ment. Köztük egy osztálytársam is ott volt és persze én. Amikor kijöttek az éteremmbõl mindenki, aki kint volt megrohamozta az ülléseket, hogy legyen neki hely, s ne kelljen a következõ turnusra várni. Én nagy nehezen be is kerültem. Az osztálytársam pedig pont a hátam mögé került. Mivel ez egy egyházi hely volt, legalább is azt vettem ki abból, hogy mielõtt hozzáfogtunk volna az ételhez, énekeltünk, s egy eléggé papnak kinézõ emberke kezdte az éneklést. De az étterem emeletes volt, s az emeleten egy férfi és egy nõ tartózkodott. A férfi volt az álmomban a gonosz megtestesítõje, s a nõt magánál tartotta. Ez után már pontosan nem is emlékszem, hogy mi is történt de az biztos, hogy bele se tudtunk kezdeni a kajálásba, mert a "gonosz bácsi" csinált valamit, s ez után már nem is az étteremben voltunk, hanem egy mezõn, s én pedig egy sárkány voltam. Egyszóval harcoltam a "gonosz bácsi" ellen. Igazából egyikünk sem nyert, de akkor történt valami érdekes. Elvileg tavasz lett volna, s kis manócskák keledeztek ki a virágokból, de amikor kijöttek a virágok szirmai közül, mindegyik megfagyott, s a táj havassá, vagyis inkább deressé változott. Ekkor tudtam, hogy mit kell tennem, s repülgettem a sárkány szárnyaimmal, mert valamit össze kellett gyûjtenem. Itt megint nem tiszta, hogy mi is történt pontosan, de egy idõ után megint ember voltam, s a saját udvarunkban ugrálgattam, hogy megszerezzem a hozzávalókat. Egyszer úgy felugrottam, hogy a villanyvezetéket is megfogtam, s onnan akartam mégfentebb ugrani. Ekkor átjött a szomszéd kisfiú és megkérdezte, hogy én meg mit csinálok. Elmondtam neki, s ez után megint sárkány voltam, s végre sikerült összeszednem a hozzávalókat. Ezekkel meg kellett birkóznom a gonosszal, s végül a sárkány testemmel élettelenül hullottam le a földre. Innentõl kezdve kivülállóként néztem az eseményeket. A természet újra éledezett, a manócskák felkeltek, s minden zöldbe burkolózott. A gonosz pedig eltünt. A kis manócskák pedig szomorúan emelték fel sárkány testemet, hogy az életemet feláldoztam a természet megmentéséért. És ekkor jött képbe az osztálytársam megint, ugyanis, ráment a hozzá képest hatalmas sárkányra és a fej méretû száját megcsókolta. Tiszte mesébe illõ dolog ez, csak itt nem a királykisasszony csókolta meg a békát, hanem a "királyfi" a sárkányt, s ekkor visszaváltoztam emberré, és megint belsõ szemlélõ voltam. Egyszóval az álmom Heppy End-del zárult. :)

Azt hiszem megvan a következõ regényem alapja. (Csak asszem elõtte még az elõzõt is bekéne fejezni...)
Valamikor csak meglesz írva... :rolleyes:

Ja, és azt a kör alakú éttermet, valamikor régebben, talán egy vagy több éve is van már annak, hogy álmodtam róla, de nem ilyen sárkányos sztorit.

Hali!

Véletlenül nem a csók volt az álom lényege (nameg az osztálytársad) ;) ?

Megártott neki a sok anime. :hehe:
Hozzávalók keresgélése, sárkány... Pedig még nem is nézte a Slayers-t...  :rolleyes:

Jómagam nem igazán emléxem az álmaimra... arra igen, hogy álmodtam valamit, de hogy mit?... azt meg nem tudnám mondani. Bár a tegnapi egész jól megmaradt: volt benne egy könyvtár, amiben volt egy titkos ajtó (megjegyzem ott volt mindenki szeme láttára, de tudtam, hogy ennek ellenére ez egy titkos ajtó :) ), ahova el kellet volna jutnom, hogy szóljak valakinek, de még elõtte felébredtem... Ja, és elõtte zuhantam vagy húsz emeletet, mert kidobtak azért, amit el kellet volna mondanom. Azt mondjuk már nem tudom, hogy mi volt olyan fontos. De a "zuhanás" tök poén volt: elkaptam a párkányt, aztán elengedtem, és elkaptam a következõt, majd mikor úgy éreztem hogy készen állok, megint lejjebb mentem eggyel. Csak az utolsó hármat engedtem el egyszuszra :) Mindez egy sosem látott épületben, amirõl tudtam, hogy az iskolám... :confused:

Quote from: DamnatusVéletlenül nem a csók volt az álom lényege (nameg az osztálytársad) ;) ?

Lehet, de szerintem inkább az, hogy töllem függött a természet sorsa, s az álmomban egy hõs lehettem, ami az életben valószínüleg sohasem lehetek... (Bár sohasem lehet tudni... :rolleyes: )


OFF:Milyen anime a Slayers? (sárkányos? akkor nézem... :))

Quote from: MeskeOFF:Milyen anime a Slayers? (sárkányos? akkor nézem... :))

Dragonslave!  :hopp:

Izé fantasy, de olyan, hogy ezután ha haverokkal öszeülünk fantasy környezetben lévõ szerepjátékot játszani, nem bírjuk ki röhögés nélkül... :rotflol:

Hali!

Nézd csak meg a Slayerst Meske!
Inkább hõs ne legyél a valóságban, minthogy csókot ne kapjál! ;)

Slayers rulez, bár még nem sokat látam belõle, de az is nagyon ütött! telleg ajánlom

na de amiért elkezdtem a postot.
a minap volt egy nagyon rossz álmom. ami azért fura, mert kb a egy kezem meg tudom számolni hányszor álmodtam rosszat, már úgy értve, hogy hányszor álmodtam úgy, hogy erõs rosszérzéssel ébredtem utána.
Igazából teljesen már nem emlékszem a történtekre, de ami miatt nagyon rossz volt: bármi, amihez hozzáértem (nem tudom, hogy élõ dolgokra vonatkozott-e, tehát csak tárgyakra értsétek) elõször összezsugorodott, olyan módon, mikor a mûanyag összeég és úgy összehúzódik, majd eltûnt. Minden... szóval félig meddig ilyen Vadócos feeling volt (X-man vagy men?)
Utána sokáig nem tudtam visszaaludni... számomra fontos képek, dokumentumok, könyvek, mindenfélé tûntek el...
nahh most hirtelen ennyit.

A mai napon reggel azt álmodtam hogy fekszem a koliszobában és bejött valaki és megkérdezte mikor megyek suliba én mondtam hogy 8:50re erre õ szétnézett és kiment. Mikor felébredtem nem tudtam eldönteni hogy vajon tényleg volt bent valaki vagy csak álmodtam  :lol: .

Hali!

Hányra mentél végül suliba?

Quote from: NokiA mai napon reggel azt álmodtam hogy fekszem a koliszobában és bejött valaki és megkérdezte mikor megyek suliba én mondtam hogy 8:50re erre õ szétnézett és kiment. Mikor felébredtem nem tudtam eldönteni hogy vajon tényleg volt bent valaki vagy csak álmodtam  :lol: .

Nekem is volt már hasonló, de ott kiderült, hogy tényleg volt valaki a szobámban akkor, csak én még félálomban voltam...

Hali!

Mindenkivel elõfordult már ilyen, velem is, pl. egyszer tesóm és anyám beszélt valamirõl, és a beszélgetés beépült az álomba.

Én olyanra emlékszem, hogy félálomban voltam, szólt a rádió és az épült bele az álmomba. Egy ilyennek hatására az In-Grid - Tu es foutu c. szám nálam már csak a hideg, álmos reggelt juttatja eszembe, ugyanis pont ez ment a rádióban egyszer, mikor december 24-én reggel 7-re kellett mennem melózni. Akkor is félálomban voltam, helyesebben éppen abból ébredeztem.

Nálam a reggeli óracsörgés ment át álombeli harangszóba, meg pl volt h azt álmodtam, h az utcán találtam egy hatalmas, nagy igazi nyuszit (ekkor kb 7-8 éves voltam realtime, meg álomtime is) és odaszaladtam hozzá, éskétt kézzel átkaroltam a nyakát... utána felébredvve azt vettem észre, hogy anyukám nyakát szorongatom, aki éppen költeni jött, h menni kell suliba

Quote from: kisvirag...odaszaladtam hozzá, éskétt kézzel átkaroltam a nyakát... utána felébredvve azt vettem észre, hogy anyukám nyakát szorongatom, aki éppen költeni jött, h menni kell suliba

ÍÍÍÍ :ejnye: kicsit gázos  :rotflol: hehe
(hirtelen eszembe jutott az end of eva...)

Ma azt álmodtam, hogy az angol tanár feladta házinak, hogy olvassunk el egy mangát! (ill. csak egy részét) :lol:

Bárcsak tényleg ez lenne a házi... :rolleyes:

Quote from: MeskeMa azt álmodtam, hogy az angol tanár feladta házinak, hogy olvassunk el egy mangát! (ill. csak egy részét) :lol:

Bárcsak tényleg ez lenne a házi... :rolleyes:

Sikerült elolvasni.. és mirõl szólt ?  :rotflol:

Quote from: NokiSikerült elolvasni.. és mirõl szólt ?  :rotflol:

Biztos bishojo schoolgirl story volt :p

Quote from: NokiSikerült elolvasni.. és mirõl szólt ?  :rotflol:

Sajnos az álmomban az már nem volt benne, csak annyi, hogy ezt adta fel házinak a tanár, azt sem tudom melyik manga volt, de nagyon szivesen elolvasnám...  :hopp:

Quote from: MohaBiztos bishojo schoolgirl story volt :p

De piszok :D

Az éjszakac azt álmodtam hogy az NGE-t elkezdék vetíteni az RTL-klubbon én meg nagyön örültem neki és a fórumon nyitottam olyan témát hogy "
NGE magyar csatornán". :lol:
Haverom meg azt álmodta hogy Edda koncerten volt, másnap megyek a buszmegbe és látom ki van téve hogy Edda kocert lesz (eddig nem volt kitéve) hát kicsit meglepõdtem.  :rotflol:

Na, mekkora hülyeséget álmodtam ma!  :rolleyes:
Nem is látszik meg benne, hogy computermániás vagyok... :D
Íme:
Windows. Kékhalál. Reset. Nézem, hogy elkezd bootolni floppyról, gyorsan kikapom. Milyen floppy ez? Remélem nem vírusos... Reset, rendszer indul, bootmenü, 3 hülye menüpont, bármelyikre csak a prompt jön be. Bármit írnék be, közényom mindenféle marhaságot, így még egy dir-t se tudok lekérni.
És ez után felébredtem.

Elég érdekes a dolog. Elõször is legalább 2 éve nincs floppy meghajtó a gépemben, másodszor mindig átnézek mindent víruskergetõvel, harmadszor, már jó ideje XP-t használok, az álomban meg egy Win98 bootmenü volt.

Quote from: MohaNa, mekkora hülyeséget álmodtam ma!  :rolleyes:
Nem is látszik meg benne, hogy computermániás vagyok... :D
Íme:
Windows. Kékhalál. Reset. Nézem, hogy elkezd bootolni floppyról, gyorsan kikapom. Milyen floppy ez? Remélem nem vírusos... Reset, rendszer indul, bootmenü, 3 hülye menüpont, bármelyikre csak a prompt jön be. Bármit írnék be, közényom mindenféle marhaságot, így még egy dir-t se tudok lekérni.
És ez után felébredtem.

Elég érdekes a dolog. Elõször is legalább 2 éve nincs floppy meghajtó a gépemben, másodszor mindig átnézek mindent víruskergetõvel, harmadszor, már jó ideje XP-t használok, az álomban meg egy Win98 bootmenü volt.

Tudat alatt biztos vissza várod a régi szép idõket! :hehe:

Az este azt álmodtam hogy zuhanyzok és közben felébredtem és azt vettem észre hogy éppen a hónaljamat mosom  (vagyis csak dörzsöltem ) :lol: .

huu
az elmúlt 2 éjjel nálam is igen termékeny volt, fõleg a hülyeségeket illetõen.
Íme:

álom I.: ez még délután volt. anyum élettársának agyerekei elkezdték nézni a Queen of the damnedet, mikor elaluttam. na és mit álmodtam?
Gyermek voltam (nem szerepjátékosok kedvéért: fiatal, nem oly rég teremtett vámpír), a teremtõm neve pedig Frank. Frank gyerekkorom óta ismert, és nem nagyzolás azt állítani, hogy szeretett, így mikor az ideális korba értem, beölelt... Vámpírként még fiatal és tapasztalatlan voltam, kicsit féltem is a többiektõl. Talán ezt megérezve támadt nekem két idõs vámpír csaj (már vámpírlétükre nézve idõsebbek, különben kinézetre olyan korúak mint én), ki akarták szívni a vérem. Ja, tudni kell, hogy pl. a Vampire rendszerében is ugye úgy van, hogy szinte görcsösen ügyelnek a vámpírok arra, nehogy igyanak más vérébõl a vérkötés miatt. na, álmomba kicsit másként volt. Szóval ezek a véremet akarták. Nem tudom, de sikerült úgy ügyeskednem, hogy õk nem tudtak megharapni, de én elkaptam az egyik csaj kezét, és szívtam a csuklójából. Még a vér ízére is emlékszem. Talán mindannyian kostoltátok már a sajátotokat... De ez kicsit más volt. Eleven, perzselõ, tüzes. Olyan érzés mintha tablettás bor után inna az ember 5puttonyos, nagyon jó évjáratú aszút. na ilyesmi érzésem volt evvel... Ekkorra odaért Frank is, mert persze ijedtemben elõször utána kiabáltam. (valami ilyen összejöveteles helyen voltunk... (na ezt jól megaszontam)) Szóval a két csaj elmenekült. Frank viszont nekem esett, miután látta, hogy szinte megrészegültem a másik vérétõl, hogy soha, de soha nem ihatok más vámpír vérébõl. NEmigazán értettem miért, de ezilyen etikai szabálynak tûnt, mint ahogy pl a Vampire-ben, hogy Kamarillás vámpír nem ölhet meg csak úgy egy másik kamarillás vámpírt. Akkor kicsit megijedtem Franktõl is... és persze megígértem. aztán jól felébredtem.

Álom II.:
A saját esküvõmrõl álmodtam, de legnkább bohózat volt az mint esküvõ. összekapkodott, elsietett dolog volt (már nem az, h hozzámegyek a pasihoz, hanem maga az esemény nem volt jól összeszervezve) ja, és a poén: mikor elindult a felvonulásra a nászmenet, akkor még fehér menyasszonyi ruha volt rajtam, mire odaértünk az anyakönyvvezetõ elé, már a ballagási kosztümöm...
ja, különben a srácról meg fogalmam sem volt, h ki az... isemerem, egyel v kettõvel járt fölém általánosba... de egyébb más közöm sosem volt hozzá... most mégis mint "võlegényem" ált ott mellettem... nem is volt komoly az az egész, ezért mondom, h inkább bohózat volt.
Álom III. : jaa, ez tökre tetszett, pláne, hogy reális veszélyre mutatott rá.
méghozzá: vírusos sms-t kaptam... leginkább ez volt a lényege. És rájöttem, hogy ezekre az új processzoros meg miniszámítógépes telefoncsodákra majd milyen jó kis vírusokat lehet majd írni....

a negyedik annyira kusza és összevisszavolt, h inkább meg se próbálom leírni
viszont Nephilim benne volt. Meg holmi szerepjátékozás. aztán összeköltözés, rendezkedés.... hu. nagyon zavaros volt.

Quote from: kisviraghuu
az elmúlt 2 éjjel nálam is igen termékeny volt, fõleg a hülyeségeket illetõen.
Íme:

álom I.: ez még délután volt. anyum élettársának agyerekei elkezdték nézni a Queen of the damnedet, mikor elaluttam. na és mit álmodtam?
Gyermek voltam (nem szerepjátékosok kedvéért: fiatal, nem oly rég teremtett vámpír), a teremtõm neve pedig Frank. Frank gyerekkorom óta ismert, és nem nagyzolás azt állítani, hogy szeretett, így mikor az ideális korba értem, beölelt... Vámpírként még fiatal és tapasztalatlan voltam, kicsit féltem is a többiektõl. Talán ezt megérezve támadt nekem két idõs vámpír csaj (már vámpírlétükre nézve idõsebbek, különben kinézetre olyan korúak mint én), ki akarták szívni a vérem. Ja, tudni kell, hogy pl. a Vampire rendszerében is ugye úgy van, hogy szinte görcsösen ügyelnek a vámpírok arra, nehogy igyanak más vérébõl a vérkötés miatt. na, álmomba kicsit másként volt. Szóval ezek a véremet akarták. Nem tudom, de sikerült úgy ügyeskednem, hogy õk nem tudtak megharapni, de én elkaptam az egyik csaj kezét, és szívtam a csuklójából. Még a vér ízére is emlékszem. Talán mindannyian kostoltátok már a sajátotokat... De ez kicsit más volt. Eleven, perzselõ, tüzes. Olyan érzés mintha tablettás bor után inna az ember 5puttonyos, nagyon jó évjáratú aszút. na ilyesmi érzésem volt evvel... Ekkorra odaért Frank is, mert persze ijedtemben elõször utána kiabáltam. (valami ilyen összejöveteles helyen voltunk... (na ezt jól megaszontam)) Szóval a két csaj elmenekült. Frank viszont nekem esett, miután látta, hogy szinte megrészegültem a másik vérétõl, hogy soha, de soha nem ihatok más vámpír vérébõl. NEmigazán értettem miért, de ezilyen etikai szabálynak tûnt, mint ahogy pl a Vampire-ben, hogy Kamarillás vámpír nem ölhet meg csak úgy egy másik kamarillás vámpírt. Akkor kicsit megijedtem Franktõl is... és persze megígértem. aztán jól felébredtem.

Álom II.:
A saját esküvõmrõl álmodtam, de legnkább bohózat volt az mint esküvõ. összekapkodott, elsietett dolog volt (már nem az, h hozzámegyek a pasihoz, hanem maga az esemény nem volt jól összeszervezve) ja, és a poén: mikor elindult a felvonulásra a nászmenet, akkor még fehér menyasszonyi ruha volt rajtam, mire odaértünk az anyakönyvvezetõ elé, már a ballagási kosztümöm...
ja, különben a srácról meg fogalmam sem volt, h ki az... isemerem, egyel v kettõvel járt fölém általánosba... de egyébb más közöm sosem volt hozzá... most mégis mint "võlegényem" ált ott mellettem... nem is volt komoly az az egész, ezért mondom, h inkább bohózat volt.
Álom III. : jaa, ez tökre tetszett, pláne, hogy reális veszélyre mutatott rá.
méghozzá: vírusos sms-t kaptam... leginkább ez volt a lényege. És rájöttem, hogy ezekre az új processzoros meg miniszámítógépes telefoncsodákra majd milyen jó kis vírusokat lehet majd írni....

a negyedik annyira kusza és összevisszavolt, h inkább meg se próbálom leírni
viszont Nephilim benne volt. Meg holmi szerepjátékozás. aztán összeköltözés, rendezkedés.... hu. nagyon zavaros volt.

Nem semmi álmok!  :rotflol:

Lenne egy általános kérdésem:
Gyakran mondják, hogy "álmunkban nem érzünk fájdalmat". A kérdés az lenne,  hogy ez csak nálam nem minden esetben igaz, vagy másnál is van kivétel alóla?

Quote from: ZanadorLenne egy általános kérdésem:
Gyakran mondják, hogy "álmunkban nem érzünk fájdalmat". A kérdés az lenne,  hogy ez csak nálam nem minden esetben igaz, vagy másnál is van kivétel alóla?

Nekem már párszor volt hogy álmommban meglõttek megy leszúrtak :), de még egyszersem fájt csak olyan furcsa érzésem volt.
Nekem az lenne a kérdésem hogy volte már valakinek olyan álma hogy menekülni akart de nem tudott mert mintha valami visszahúzta volna vagy nehezek voltak a lábai. Nekem volt olyan hogy rajta voltam a síneken és jött a vonat és sehogysem tudtam levánszorogni akárhogy kínlódtam.

Quote from: NokiNekem már párszor volt hogy álmommban meglõttek megy leszúrtak :), de még egyszersem fájt csak olyan furcsa érzésem volt.
Nekem az lenne a kérdésem hogy volte már valakinek olyan álma hogy menekülni akart de nem tudott mert mintha valami visszahúzta volna vagy nehezek voltak a lábai. Nekem volt olyan hogy rajta voltam a síneken és jött a vonat és sehogysem tudtam levánszorogni akárhogy kínlódtam.

Nekem volt ilyenem, bár nem meneküléssel, hanem megmentéssel... Leragadtam, és nem tudtam odarohanni...

Nekem inkább olyan álmaim szoktak lenni, hogy tudok menekülni, de soha sincs vége.
Még az is elõfordult már, hogy ilyenkor álmomban rugdalózók is egy kicsit. Ekkor szoktam felriadni.

Olyan álma szokott lenni valakinek, hogy csak zuhan a nagy semmibe?

Hali!

Én éreztem már fájdalmat álmomban, igaz nem olyan volt, amilyen a valóságban (mindenestre fájt!)

Én is álmodtam már olyat, hogy meglõttek, vagy ilyesmi, de nem nagyon éreztem fájdalmat, max. csak a tudtatos énemmel rájátszottam egy kicsit...
Viszont menekülni annál inkább menekültem nem is egyszer. Elég gyakran elõfordul nálam, hogy menekülök valaki, vagy valakik elõl, s a lábaim egy idõ után elnehezednek, s egyszerûen nem tudok tovább futni, csak naygon vánszorogva...
Olyan álmom viszont még sohasem volt, hogy csak zuhannék a nagy semmibe...

Ma este viszont azt álmodtam, hogy már 12.es vagyok, s olyan furcsa volt, hogy mi voltunk a legidõsebbek. Már a valóságban is olyan közelinek érzem ezt fõleg azért, mert már a szallagtûzõnket tervezgetjük. Olyan hamar elrepül felettünk az idõ... :rolleyes:

Quote from: MeskeOlyan álmom viszont még sohasem volt, hogy csak zuhannék a nagy semmibe...

Nekem már volt de még soha nem értem földet mindig felébredtem.
Régebben töbször is ámodtam hogy úszok valami nagy vízben és alá vagyok merülve de ott is simán birtam levegõt venni  :lol: .

Quote from: MeskeMa este viszont azt álmodtam, hogy már 12.es vagyok, s olyan furcsa volt, hogy mi voltunk a legidõsebbek. Már a valóságban is olyan közelinek érzem ezt fõleg azért, mert már a szallagtûzõnket tervezgetjük. Olyan hamar elrepül felettünk az idõ... :rolleyes:

Velem ez akkor van, ha ébren vagyok... Cseréljünk!  :rolleyes:

Velem az volt egyszer, hogy lelõttek (általában inkább leszúrnak, de nem most nem részletezem). Nemsokkal utána felébredtem, mivel a kép elhomályosult és a fájdalom is eltompult az idõvel.
Zuhanásom persze volt, de nem a semmibe, csak jó magasról. Mindig felébredek a vége elõtt és egy 2-3 percig még nem tudok utána mozogni.

Quote from: ZanadorVelem ez akkor van, ha ébren vagyok... Cseréljünk!  :rolleyes:

Miért te most vagy 12.es? Bocsi, de inkább nem cserélnék, asszem jobb inkább 11.esnek lenni, talán... :p

Egyébként én még olyat sem álmodtam, hogy egy bizonyos magasságból zuhannék lefele. Igazábol én még sohasem zuhantam álmomban, legalábbis nem tudok róla... :rolleyes:

Fú...de furát álmodtam múltkori... egyre jellemzbbek rám a vizes álmok (nem nedves álmok!!!!! :p)

Egy teljesen vízborította világban volta... de nem tenger vagy óceán, hanem sekély tóvidék volt az egész. Legalábbis látszottak a nádszálak. Ember voltam, de tudtam, hogy a vizi életmódhoz vagyok szokva (mint egy delfin emberbõrben) és a társaimmal játszottunk éppen, úszkáltunk, fogócskáztunk, amikor az egyik lány sikoltozni kezdett. Mindenki megriadt (egyébként egy arcot sem ismertem, pedig voltunk vagy másfél tucatnyian), odaúsztunk és láttuk, hogy az egyik lány megfulladt (mondom, inkább delfin-, mint halemberek voltunk). Már halott volt, hiába próbáltunk rajta segíteni, aztán találtunk egy srácot is odébb, aki még élt, de rajta meg vmi fura, keskeny seb volt.Felébredve lándzsának vagy késnek mondanám, de álmomban fogalmam sem volt, mi lehetett.  Mondanom sem kell, hogy jól bepánikoltunk és szorosan egymás mellé húzódtunk, de nem tudom mi történt ezután, mert felébredtem.
Hmm...
Aztán utána azt álmodtam, hogy Himura Kenshin vagyok, (kék sál a nyakamban) de modern világban. Rámtámadt néhány szamurájszerû alak, de tiszta akrobatikus mozgással levágtam õket... még érezni vélem az arcomra fröccsenõ vért és a szagát... fúú. Ébredés után úgy szorongattam a párnám csücskét, mintha kard lenne :)

Kezdek egyre intenzívebb lenni álomfronton. Csak gyõzzem szétválasztani a valóságtól :)

Quote from: RouninRámtámadt néhány szamurájszerû alak, de tiszta akrobatikus mozgással levágtam õket... még érezni vélem az arcomra fröccsenõ vért és a szagát... fúú. Ébredés után úgy szorongattam a párnám csücskét, mintha kard lenne :)

Ez a lejobb rész!  :rotflol:

Quote from: NokiEz a lejobb rész!  :rotflol:

:) A párnás? :p

Egybként a legjobb rész a vízszintes vágás felett átugrani helybõl rész volt kombinálva egy szemvonalban megeresztett vízszintes csapással.... ez maradt meg legjobban bennem, mert ekkor a sál beúszott elém és arra fröccsent a vér.... nah. (ez még kitalálva is jó lenne, de így mmmmmmm :) )

Hali!

Nekem is fura álmom volt, elég értelmetlen, de mivel elég sok elemet sikerült megfejtenem, ezért leírom:
Unokatesómat lelõtték, és míg haldoklott, megígértem neki, hogy akik ezt tették vele, azokat széttépem. Amikor meghalt, akkor odajött hozzám egy batmanszerû alak és azt mondta, hogy õ is segít.
Na: unokatesóm úgy került az álomba, hogy az anamnézist (pedagógia) vele készítettem el. "Batman" úgy került a képbe, hogy megnéztem az új Batman film elõzetesét. Az, hogy lelõtték az a Noir hatása lehet. A széttépés pedig úgy került be, hogy egy bizánci uralkodót az ellene fellázadó nép szó szerint széttépet, s egy ismerõsömnek meséltem tegnap ezt a sztorit.
Szóval itt nem az álom inkább az érdekes, hanem, hogy hogyan, mibõl született. Egyébként az álmok megszületésében fontos szerepet játszik, hogy éjszaka az agyunk ekkor végzi a "memorizálást", azaz az emlékek mélyebb bevésését. Ezek a képek valószínû ennek a folyamatnak részei.

És Betmennel sikerült megbosszúlnod unokatesód halát? :rotflol:

Hali!

Batman nem jött elõ benne a továbbiakban.

Quote from: DamnatusHali!

Batman nem jött elõ benne a továbbiakban.

Szóval csak a szája volt nagy, hogy õ majd segít, aztán eltûnt? És a végén egyedül elintézted õket, vagy addigra felébredtél?

Hali!

Sajna felébredtem.

Ezt az álmot elsõsorban Feldinnek ajánlom:

Tegnap elõtt azt álmodtam, hogy Mohával autókáztunk egyet, s jártuk a városokat. Egyszer egy kicsit furcsa városba tértünk be, s megálltunk egy furcsa szökõkút elõtt. A szökökút tele volt halszobrokkal, s annak a másik oldalán, vagy óceán, vagy tenger (nem tudom) volt. Az út is idáig a part mellett ment. Körbenéztünk a városban, s az Azumangás csajokkal találkoztunk. Rögtön felhívtam Feldint, hogy ott vagyunk Mohával az "Azumanga városában", s erre mondta, hogy õ már járt ott, s mintha valamikor elõtte beszélt is volna nekünk errõl a városról.
De töbre sajnos nem nagyon emlékszem. Azt tudom, hogy valamit még csináltak az Azumangás csajok, futkároztak, vagy valami ilyesmi, de már erre nem emlékszem tisztán.

Mindenesetre szerintem :lol: álom volt! :)

Quote from: MeskeEzt az álmot elsõsorban Feldinnek ajánlom:

Tegnap elõtt azt álmodtam, hogy Mohával autókáztunk egyet, s jártuk a városokat. Egyszer egy kicsit furcsa városba tértünk be, s megálltunk egy furcsa szökõkút elõtt. A szökökút tele volt halszobrokkal, s annak a másik oldalán, vagy óceán, vagy tenger (nem tudom) volt. Az út is idáig a part mellett ment. Körbenéztünk a városban, s az Azumangás csajokkal találkoztunk. Rögtön felhívtam Feldint, hogy ott vagyunk Mohával az "Azumanga városában", s erre mondta, hogy õ már járt ott, s mintha valamikor elõtte beszélt is volna nekünk errõl a városról.
De töbre sajnos nem nagyon emlékszem. Azt tudom, hogy valamit még csináltak az Azumangás csajok, futkároztak, vagy valami ilyesmi, de már erre nem emlékszem tisztán.

Mindenesetre szerintem :lol: álom volt! :)

Majd legközelebb engem is vigyetek el  :hopp: .

Quote from: NokiMajd legközelebb engem is vigyetek el  :hopp: .

OK! Akkor szólok "az álomkészítõ agysejtemnek", hogy legközelebb Noki is benne legyen az álmomban, amikor Mohával járjuk a városokat, és ha ez bejön mindenképpen megmutatjuk az Azus várost is! ;)

Quote from: MeskeMindenesetre szerintem :lol: álom volt! :)

:lol: Na és mi hogy viszonyultunk a csajokhoz?
Ja, és legközelebb szólj, hogy kérjek autógrammot Osaka-tól. :D:D:D

Quote from: Moha:lol: Na és mi hogy viszonyultunk a csajokhoz?

Nem is tudom, szerintem sehogy... Furcsa volt, hogy találkoztunk velük szemtõl szembe, de nem nagyon csináltunk velük semmit, legalábbis nem emlékszem, hogy tettünk volna. :o

QuoteJa, és legközelebb szólj, hogy kérjek autógrammot Osaka-tól. :D:D:D

OK! Agynak betáplálva! Ha majd megint megyünk Nokival, akkor szólok! ;)

Hali!

Na hosszú idõ óta elõször álmodtam végre jó kis akciót. A sztori vmi olyasmi volt, hogy egy városban egy tudós épp az új kisérletét, egy gólemet (inkább testrészekbõl összerakott embert) mutatott be, amikor ez a gólem elszabadult. Közben alienszerû lények is elõkerültek. Elõször kimenekítettem "a nõt", majd visszamentem rendet csinálni. Persze a kimenekítés elég izgis volt, nemcsak magamért kellett aggódnom, hanem az álmomban létezõ barátnõmért is. Szaladtunk, kerülgettünk, bújkáltünk, hogy elkerüljük az alieneket, és ne érjen utol minket a gólem. Egyébként ez egy hatalmas oszlopcsarnokban történt, a kiútpedig egy alagúton át vezetett egy nyugodt kisvárosba. Amikor odaértünk, és biztonságban tudtam "a nõt", mégvisszamentem rendetcsinálni. És végreteljes "fegyverzetemet" be tudtam vetni. Ugyanis amikor akciózom, akkor általában bevett fegyverzetem van. Ez áll kézipengékbõl, és egy biopáncélból, aminek tartozéka egy maszk. És tudok varázsolni is. Így nem volt vész elintézni az alieneket és a gólemet sem.
És most leírom, mi honnan jött:
- gólem: épp keresem aklasszikus Frankeinstein filmet
- alien: a fairplayes focis rajzfilmben alienek voltak
- biopáncél+maszk+kézipengék= kedvenc karakterem, amit át tudtam vinni álmomba. Amikor felöltöm a páncélt, onnantól sebezhetetlen és legyõzhetetlen vagyok.
Na asszem elég is ebbõl a kicsit "õrült" álomból.Szoktam ám nyomasztókat is meg normálisakat is álmodni.(bár utóbbikat ritkán, túl normális az életem ahhoz, hogy azzal is álmodjak).

Veletek volt már úgy, hogy szinte semmire nem emlékeztek az álomból, és mégis? Mer' velem most ez van... Csak képek ugranak be (nagy fogak, meg sötét erdõ, és valami nyirkos és nyálkás is volt, szal nem lehetett a legvidámabb...), de elég az hozzá, hogy rendesen kiizzadtam magam... Ja, meg megmaradtak az érzések is... félelem meg szomorúság meg ilyenek... Ja télleg, megmaradt még egy kép, de az csak homályosan... egy gyönyörû lány arca...
Nah... ittam egy pohár vizet, kicsit jártam, megyek vissza... Hátha megtudom ki volt :)

Csak azért felkeltél hogy ezt beírd ? :)
Anúgy nekem olyan szokott lenni hogy pl éjszaka felriadok az álmomból akkor még emléxek mindenre de ha visszaalszok és reggel felébredek már el is felejtettem csak egy-két kósza kép marad meg .

Quote from: NokiCsak azért felkeltél hogy ezt beírd ? :)
Anúgy nekem olyan szokott lenni hogy pl éjszaka felriadok az álmomból akkor még emléxek mindenre de ha visszaalszok és reggel felébredek már el is felejtettem csak egy-két kósza kép marad meg .

Neeeem... egy két méter magasan elhelyezett létramentesített ágyból csak ezért nem kelek ki... viszont miután kimásztam észrevettem hogy a gép bekapcsolva maradt, aztán gondoltam ha már úgy is felkeltem megosztom veletek hogy mit álmodtam... ;)

Én meg nekiláttam az ajánlott sorozatok megnézésének, elég sokat fogyasztottam el belõlük az utóbbi idõben. Ennek eredményeként vagy két napja japánul és angolul álmodok.  :wtf:

Quote from: PirulaÉn meg nekiláttam az ajánlott sorozatok megnézésének, elég sokat fogyasztottam el belõlük az utóbbi idõben. Ennek eredményeként vagy két napja japánul és angolul álmodok.  :wtf:

Egy jótanács: még most, amíg így álmodsz, vegyél be egy nagy rakás altatót, és menj el nyelvvizsgázni :D :hehe:

Quote from: BruceVeletek volt már úgy, hogy szinte semmire nem emlékeztek az álomból, és mégis?

Ühüm, de csak a nagyon izzasztóaknál, amikor csak a félelem, az adrenalin marad meg ébredés után :)

Nekem is vasárnap volt egy olyan álmom, hogy amikor felébretdtem azt gondoltam, hogy az olyan jó volt, hogy be is írom ide. Mivel nem is szoktam elfelejteni az álmokat, ezért gondoltam ráérek vele, s majd ha megnéztem az aznapi Inuyashát, az után beírom.
De miután megnéztem, vagyis még alatta, valahogy elfelejtettem, hogy mirõl is álmodtam, csak az maradt meg bennem, hogy jó volt. (tehát az érzések) és egy   kép, hogy valami folyosórol futok ki több emberrel egy ejtón. De, hogy kik azok az emberek? Passz. Sötét figurák. Pedig tudom, hogy tudtam, még az is lehet, hogy fórumtagok... De egyszerûen minden kiment a fejembõl ezen az egy kis villanáson kívül, ami egyébként az álom utólsó jelenete volt, mert utánna felkeltem...
Asszem valami elõl menekültünk, de ebben már nem vagyok olyan biztos...

Hát én ma nagy marhaságot álmodtam, úgyhogy meg is osztom veletek.
Nem vagyok teljesen biztos benne, de asszem egy point'n click játékban voltam a fõszereplõ, és mindenféle rejtéjeket kellett megoldanom.
Ennyi maradt meg, de mielõtt felébredtem asszem valami gyilkossági ügyben nyomoztam.

Quote from: sirtomipoint'n click játékban

Ijenrõl még csak nem is hallottam. Az milyen? Kalandjáték?

Quote from: MeskeIjenrõl még csak nem is hallottam. Az milyen? Kalandjáték?

Igen. Az olyanok, mint a Day of the Tentacle, Monkey Island 1-2-3, Broken Sword stb...


Az elmúlt napokban nem tudom álmodtam-e... Nem tudom utólag megkülönböztetni a napközbeni álmodozásomtól  :rolleyes:

huuhh
én is megin sok zavaros hülyeséget álmodtam!

Az egyikbõl csak az maradt meg, hogy kelemetlen érzés volt, meg olyan rossz...
azt tudom, hogy az ajtó kinyílt magától, vagy legalábbis úgy tûnt, de valójában egy láthatatlan valaki nyitotta ki aki valójában én voltam... szóval na.
Lényegében az egész olyan volt, mint egy tükörország, márhogy amit én csináltam ugyanazt tette az a másik láthatatlan is, csak fordítva...
igen kellemetlen érzés volt... kicsit olyan érzésem is volt, mintha üldöznének vagy valami...
utána muszály volt feloltanom kicsit a villanyt :)
Mondjuk biztos a vad vágyak c film miatt, amit elõtte néztem meg :)

Most két álmot is leírnék:

1.
Ezt tegnap elõtt álmodtam. Az eleje megint egy tipikus üldözéses álom volt, méghozzá ugyanabban a városban, ahol ez nekem szokott lenni. Szóval, egy taxi üldözött, de a városban ezúttal nem arra fordultam, mint amerre az ilyen álmokban szoktam, hanem egy teljesen másik utcába, hátha a taxis ott nem tud követni. (Mellesleg én gyalog voltam, vagyis inkább futottam...) Ott kanyarogtam az utcákk között, s mindig feltûnt valahol egy párhuzamos utcában az a taxi. Ezért, amikor egyszer észrevettem, hogy a taxi pont ott hajtott el, amerre én tartottam, rögtön megfordultam, s bekanyarodtam egy kis sikátorszerûségbe, de nem volt az, mert inkább egy kertvárosban volt. De az biztos, hogy földutca volt, és nagyon szûk. Ez az út kivezetett teljesen a városból, s majd egy kis mezõ után valami híres emberke sírjánál kötöttem ki. Ami mintha Franciaországban lett volna. Na mind1. A sír tele volt piros virágokkal, s abból lakítottam néhányat s rádobtam a sírra. De nem egy olyan szokványos sírt kell elképzelni, mert magas volt! És viszonylag sokan látogatták. Volt a sír mellett egy kilátó is, s gondoltam felmegyek, s ott elbújhatok a taxis elõl, bár már az volt az érzésem, hogy teljes egészében  leráztam. Szóval fel akartam menni a kilátóba, de ahogy lépkedtem a létrán, az úgy görbült. Már majdnem feladtam, hogy feljuthassak, amikor észrevettem, hogy egy kicsit arréb van egy lépcsõ is, s a látogatók is ott járnak, mivel az sokkal biztonságosabb. Szóval felmentem, de még nem értem fel teljesen a tetejére, de valahogy a taxis megtalált, s jött felfele a lépcsõn. Én pedig annak a tetejére lapultam, hátha nem vesz észre. De ott volt még egy öreg nõ is a kilátó tetején, aki elég beszédes volt. Mutogattam is neki, hogy ha lehet egy kicsit ne beszéljen. Egy picit tényleg csendben maradt, de egyszer megkérdezte, hogy "Mostmár beszélhetek?" Nagyon jó volt, mondhatom... De a taxis nem nézett fel. És innentõl már egyáltalán nem hasonlított egyetlen üldözéses álmomhoz sem, mivel, nem is tudom már hogy miért, de a taxis ölébe ugrottam. Valószínüleg túl nagy volt a nyomás, hogy bármikor észrevehet. De ettõl a pillanattól fogva már inkább Love Storynak modható, mint üldõzésnek, mivel a taxissal egymásba szerettünk. Majd leültünk az ottani padokra, s ez után már csak a piros virágokra emlékszem...

2.
Ezt ma álmodtam, és ezerszerl rövidebb, mint a másik. Sõt, valójában inkább egy villanás, de Trivit biztosan érdekli. Ugyanis azt álmodtam, hogy Trivi írt egy viszonylag hosszú postot (kb. olyan hosszú mint most ez a postom :p...), aminek az egész szövegére pontosan nem emlékszem, de egy sor nagyon megmaradt, ami az egész post közepén volt kis betûmérettel, méghozzá pontosan így, ezzel a szöveggel:

Grat mindenkinek, hogy Baldy visszajött!

Érdekes, nem? :rolleyes:

:wtf: Kedves álomfejtõk, ezt fejtsétek meg :D (ez Meske álmára vonatkozott :))
Nem szoktam idejárni, mert olyan sok topic van, hogy szelektálnom kell, és ez kimaradt. Meske pm-jére benéztem ide, és elolvastam pár postot. Hát elég bizarrak vagytok :D
Szoktam én is álmodni, de jó ideje semmi lényegeset.
Régen volt olyan, hogy szellemírtó voltam az apámmal és tessómmal :D
Sajnos olyat is álmodtam már, hogy anyámat temették. Na ott volt fájdalom, habár nem fizikai. Alvás közben végtelen szomorúság öntött el... nem is mondtam el ezt még neki.
Még egyre emlékszem hirtelen, de ezt nem igazán értem: kicsit futurisztikus volt -> egy nyitott légi jármûn (teljesen nyitott, majdnem, mintha csak egy repkedõ síklap lett volna, csak ugyebár egy repülõgép (semmi maihoz nem hasonlítható) volt) házasodott éppen egy pár, ott volt a násznép is. És akkor az egész egyszercsak el kezdett zuhanni, és olyan szögben, mint amikor a vadászgépek leszakadnak a rajtól, be is csapódott a földbe. Ekkor ébredtem fel.

Quote from: TriviMég egyre emlékszem hirtelen, de ezt nem igazán értem: kicsit futurisztikus volt -> egy nyitott légi jármûn (teljesen nyitott, majdnem, mintha csak egy repkedõ síklap lett volna, csak ugyebár egy repülõgép (semmi maihoz nem hasonlítható) volt) házasodott éppen egy pár, ott volt a násznép is. És akkor az egész egyszercsak el kezdett zuhanni, és olyan szögben, mint amikor a vadászgépek leszakadnak a rajtól, be is csapódott a földbe. Ekkor ébredtem fel.

Már csak ezért is megérte ide betérned, mert nem semmi kis álom lehetett... :rolleyes:
Egy ilyet kár lenne nem elmondani...

Szellemirtók, nemsemmi :).
A temetés viszont durva lehetett, én volt hogy a sajátomot álmodtam meg áááá.
Mostanság semmit nem álmodom csak fexek kelek, vagy csak nem emléxem semmire.

Hali!

A legújabb metrós álmom:
épp vártunk a metróra, amikor az alagútból kikószált egy nõ a sínek közül, akit elütött a metró. Aztán meg én kerültem az alagútba, éski kellett jutnom, mielõtt odaér a következõ metró. Ez azért sikerült.
(visszatérõ hülye álmaimban mindíg metró, villamos, és hév szerepel, és mindíg eltévedek)

Azta, komoly tudatalatti gondjaid lehetnek a BKV-vel :D Vagy nem is tudatalatti? ;)

Hali!

Arra gyanakszom, hogy azért van, mert eléggé megszabja a lehetõségeimet a tömegközlekedés. Busz, hév, metró, TTk-ra még a villamos is. Ha közlekedem, akkor mindíg kénytelen vagyok kiszámolni, hogy mikor, hova hányra érkezem, és lesz-e kapcsolásom. Szerintem ezekben az álmokban manifesztálódik a stressz, szorongás, feszültség, ami felhalmozódik bennem az elõttelevõ napokban.

Én megint egy jó ideje nem álmodtam semmi különlegeset, amit mégis, azt meg már 5 percel ébredés után elfelejtem. :( Talán ez összefügg azzal, hogy még ilyenkor se mindig tudok elaludni .  :rolleyes:
De tényleg, ha már igy szóbakerült: kinek milyen visszatérõ álmai szoktak lenni?

Quote from: ZanadorÉn megint egy jó ideje nem álmodtam semmi különlegeset, amit mégis, azt meg már 5 percel ébredés után elfelejtem. :( Talán ez összefügg azzal, hogy még ilyenkor se mindig tudok elaludni .  :rolleyes:
De tényleg, ha már igy szóbakerült: kinek milyen visszatérõ álmai szoktak lenni?

Nekem már volt több visszatérõ álmom is csak már nem emléxem rájuk mostanában már nem térnek vissza :).
De lehet hogy nem is visszatérõ nehéz eldönteni az is lehet hogy csak úgy érezzük hogy ezt már álmodtuk eccer.
Nekem is lenne egy érdekes kérdésem, volt már valakinek olyan hogy valamit megálmodott elõre és az késõbb bekövetkezett.

Huhh. Nekem hosszú idõ óta elõször van olyan álmom, ami nem akkora hülyeség, hogy ne tudjam leírni, és eléggé tisztán emlékszek rá.

QuoteHotelszoba. Egy recepciós vezet fel minket és beenged. Alacsony gerendák, a gerendák felett könyvespolcok berendezve. Megpróbálom elolvasni az egyik könyv címét, de nagyon cicomásan van felírva, valami 4 betû, és egy rajz az elején egy jelenettel, amin lovas kocsi van, egy hölgy napernyõvel, meg egy öltönyös úr, olyan XIX. századi stílusban. Tudom, hogy anyának tetszene a könyv... A szobában meleg színek az uralkodóak, fõleg sárga és sárgásbarna. A megvilágítás kicsit rossz. A falhoz tolva egy nagy franciaágy, letakarva fehér szõrrel. Az egész szoba zsúfoltnak érzõdik. Az egyik falnál egy nagy szekrénysor áll, benne egy öreg tévével, rajta videó, mellette egy nagy magángyûjtemény található, ahol fõleg Batman-es cuccok vannak (nem mintha láttam volna egy filmet is, vagy érdekelne, gõzöm sincs hogy került bele :rotflol: ), videokazetták, magnókazetták, figurák, de találni mást is, például egy szétszedett PS2-t. Úgy néz ki, mint egy bolt, meg is kérdezem, hogy az-e. A szoba nem változik, de tudom, hogy ez egy mozi, és épp egy elég rossz filmet nézünk a családommal. Megpróbálom összerakni a PS2-t, de a darabjait sehol nem találom, egyik osztálytársam is ott van (Ez visszatérõ motivum, hogy random osztálytársaim szerepelnek álmomban néha, de nem a barátaim, hanem olyanok például, akikkel szinte nem is beszélek.), megjegyzi, hogy 95 darabból áll, és õ segít az összerakásban. A szoba szekrénysor mögötti falában valamilyen vörös fényt sugárzó kõzet található, ez a szoba világítását meg is változtatta lassan, sötét van és csak az ad fényt, meg pár gyertya a falnál, és elég rosszul viseli mindenki a hatását, de én nem érzem. A húgom elkezd kínjában fel-alá rohangálni, anya úgy néz ki, mint akinek fáj a feje, osztályársam pedig kicsit frusztrált. Megkérdezem mi a baj, elmondja. És itt nem tiszta a kép. Csak azt tudom, hogy elmegyek a moziból egy barátomért, hátha kitalál valamit. Jövök vele vissza, esik az esõ, nincs nálunk semmi, csak a barna kabátomban tûröm, az utcáról egy parkon vágunk át. A moziban vissza akarok menni, de ugye ott áll az ellenõr, egy öregember fehér köpenyben, és kéri a mozijegyeket, az elõadásnak viszont már vége, a folyosón a tömeg zúgása hallatszik. Neki nincs jegye, ezért megpróbálok úgy belógni, hogy az enyémet mutatom, és mintha 2 lenne belõle, és együtt bemegyünk. Elõveszem a kabátom belsejébõl, és valami más papírt hozzáfogtam, azt hiszem a vonatbérletem, a jegy és az is sárga, de amikor rá nézek, mintha 2 jegy lenne a kezemben. Elveszi és széttépi, a két fél jegyet visszaadja, és beenged, de szemben jönnek anyáék, és az ellenõr, mivel azt hiszi a jegyem az úgyis használatlan, azt mondja, hogy a pénztárnál vissza lehet váltani. Lemegyünk a pénztárhoz, és egy kisboltnak tûnik, visszaveszik a jegyet, és anya bevásárol a pénzbõl. A kocsiba kerül 2 vörös zacskóba csomagolt kenyér, 2 fehér zacskós tej és egy barna dobozos kakaó. Anya megkérdezi, hogy elég-e ez, azt felelem, hogy nem, de mindegy. És azt hiszem itt kezdtem ébredezni.

Ez elõtt volt még valami, amiben szintén egy hotel szerepelt, valahol valamilyen homokos földre emlékszek, mint a tengerpart, de van körülötte valamilyen erdõ vagy dzsungel, a homokon kis házak. (Utólag olyan Far Cry-os érzetû környezet.) Nagyon zavarosak az elõtte lévõ dolgok, de egy ügynök áll a dzsipje felett, és épp szereli, valamilyen koszos atlétát visel és terepszínû nadrágot. Én felnézek az égre, és látom, hogy egy repülõ elhalad felettünk, és alatta valamilyen helikopter füstcsíkot húz. Egy pont válik ki a helikopterbõl, ami most már teljesen kigyulladt, és továbbra is halad elõre, a pont egy kiugró ember. Látom, hogy nagy sebességgel közeledik, majd kinyílik az ejtõernyõje, és a házak között landol valahol, a helikopter pedig pár perccel késõbb a földbe csapódik valahol az erdõben. Az ügynök nem veszi észre, én meg az ejtõernyõs pozíciója felé indulok, elõhúzok egy pisztolyt, a másik kezemben egy kulcs van, és két kézzel a pisztolyt magam elé tartva kerülgetem a kunyhókat. Az ejtõernyõs egy nõ barna egyenruhában, akirõl rögtön felismerem, hogy barát, és eligazítom a másik ügynök felé...

Tuti, hogy színes volt mindkettõ, a homok vajszínû volt, az ég tiszta kék, és egy-egy kis fehér felhõ volt látható, a kunyhók szürkésbarna fából készültek, az ejtõernyõ olyan téglalap alakú sportejtõernyõnek tûnt, ami fehér volt és piros szegélyei voltak. Azt hiszem a helikopter egy B-212-es volt... Jót tett az a kis America's Army-féle Special Ops. Reconnaissance kiképzés. Igaz, hogy több hónapja volt... :hehe:

Quote from: lynx655Ez visszatérõ motivum, hogy random osztálytársaim szerepelnek álmomban néha, de nem a barátaim, hanem olyanok például, akikkel szinte nem is beszélek.

Ez nállam is meg van ugyanígy! :tezsvir:

Mostanában nem szoktak lenni visszatérõ álmaim, max csak 1-2 jelenet, hely, vagy motívum, ami visszajön az egyes álmokban (pl. mindig ugyanabban a városban menekülök vmi elõl, de mindig más elõl = van egy saját álomvárosom! :lul: )Ami pedig visszatérõ álom volt, azok közül már egyre sem emlékszem, de ha megint megálmodnám õket, akkor tudnám, hogy ezt már vagy ezerszer álmodtam...

Nem rémlik, hogy lett volna olyan álmom, ami késõbb bekövetkezett volna.
(Még a Trivi postja sem "következett be", amit megálmodtam... :rolleyes: )

Mostanában nem emlékszek visszatérõ álomra. Ami viszont rémisztõ, és lefõzi az osztálytársas dolgot is, az a töritanárom... :hopp: Kicsit ambivalens érzéseim vannak felé, egyrészt õrült, jó az agymosásban, mindenki szarik a feleléstõl nála, és egész órán hülyeségekrõl beszél, másrészt viszont azok mögött mégis ott az igazság, csak kicsit idealista az elõadásmód, és azért fair szokott lenni. A neve az iskolában fogalom, mint azok a túrák, amit õ szervez. Álmomban vagy kétszer szerepelt, nem feleltem, meg nem is igazán suli volt, de azért mégis kicsit érdekes...

Quote from: lynx655Mostanában nem emlékszek visszatérõ álomra. Ami viszont rémisztõ, és lefõzi az osztálytársas dolgot is, az a töritanárom... :hopp: Kicsit ambivalens érzéseim vannak felé, egyrészt õrült, jó az agymosásban, mindenki szarik a feleléstõl nála, és egész órán hülyeségekrõl beszél, másrészt viszont azok mögött mégis ott az igazság, csak kicsit idealista az elõadásmód, és azért fair szokott lenni. A neve az iskolában fogalom, mint azok a túrák, amit õ szervez. Álmomban vagy kétszer szerepelt, nem feleltem, meg nem is igazán suli volt, de azért mégis kicsit érdekes...

Én is álmodtam már a töritanáromról, de mivel õ az oszifõ is egyben, abban a rangban volt jelen az álmomban, mivel egy érdekes osztálykirándulásról álmodtam, amit szerintem már valamikor régebben le is írtam ide. Ha van idõd, meg kedved meg is keresheted, mert nekem most nincs sok kedvem feltúrni az egész threadet, hogy megtaláljam azt az álmomat... :p

Bevillant valami még éjszakáról, ez viszont érdekes, úgyhogy le is írom.

QuoteÚgy tûnik valamikor a XX. század elején vagyunk, vagy még régebben, a helyszín olyan Amerika szagú. Azt tudom csak, hogy menekülnöm kell, nincs közvetlen veszély, de tovább kell állnom a városból, ahol vagyok. A város ilyen régi western stílusú faházakból állt, de egy erdõben. Igazából csak egy másik utazótársam miatt kell menekülnünk, és velem van még egy gyerek, talán a húgom. Az utca földút mindenhol, és elindulunk erõltetett menetben észak felé egy erdei ösvényen, én néha visszanézek, de nem követnek. Aznap gyaloglunk 44 km-t (Erre emlékszek pontosan.), és elérünk az erdõben valamilyen földmélyedésbe épített fém, kúp alakú építményt. Egy nagy karimájú kalapos ember csatlakozik hozzánk, és találkozunk egy öreg házaspárral, akik ezt az építményt (valamilyen tároló helység) tartják rendben. Körbejárjuk, és mikor visszaérünk, az építmény mellett a mélyedés falában valamilyen fém ajtót veszünk észre. Kiderül, hogy egy kis tengeralattjáró beszállózsilipje (Ez hogy kerül ide... ), amely egy másfél méter átmérõjû henger alak, az elején kidudorodik az üveg és kb. 5 méter hosszú. Belépünk, tudom, hogy 44 km nem sok, és ha a csendõrség megtudja merre mentünk, még aznap beérnek minket lóháton. Amint bent vagyok a társammal és a húgommal, a kalapos fickó ránk zárja az ajtót, és tudom, hogy tõrbe csaltak, és elindul a tengeralattjáró elõre. Odamegyek az elejéhez, és látom, hogy két oldalt van két szelep, amivel a nyomástartályok szintjét lehet szabályozni, lent pedig két kis kar, ami a kormánylapátokat irányítja. Hiába próbálkozok a tartályszelepekkel, tudom, hogy elrontották, és el fogunk merülni, de észreveszem, hogy még nem vagyunk a nyílt tengeren, hanem egy csõben úszunk pár másik üres tengeralattjáróval, de amint kiérünk a csõbõl, ha nem csinálok valamit, úgy fogunk elmerülni, mint egy kavics. A szelepeket alapállapotba állítom, úgy se használnak semmit, és amint kiérünk a csõbõl, teljesen lefelé tolom a kormánylapokat, és orral lefelé elkezdünk süllyedni, de pont ezt akarom, hogy nagyon gyorsan felgyorsuljunk az áramvonalasság miatt. (Na itt éreztem kicsit, hogy zuhanok.) Pár másodperc után felkapom a kormánylapokat, és a lendülettõl felfelé kanyarodik a tengeralattjáró, és elég lendülete volt, hogy felszínre érjen.

Na ez itt kicsi képzavar, egyészt mert a környezettõl elüt a tengeralattjáró, másrészt mert a felhajtóerõt használtam az emelkedéshez, amihez minél gyorsabb sebesség kell, de vízben, aminek a sûrûsége kicsit nagy ahhoz, hogy úgy közlekedjek benne, mint a levegõben. Egyébként ez egy repülõgéppel, kiégett hajtómû mellett jó megoldás lett volna sebesség szerzéséhez, de hát...

Megálmodtam-e vmit elõre... többször is, vagy legalábbis sokszor volt dejavu helyzetem, de nem egyszerûen hasonló volt a helyzet, hanem szinte ugyanaz.
Btw. nekem nincsenek visszatérõ álmaim.

Quote from: lynx655Huhh. Nekem hosszú idõ óta elõször van olyan álmom, ami nem akkora hülyeség, hogy ne tudjam leírni, és eléggé tisztán emlékszek rá.

Én egyik álmomat sem szokam hülyeségnek tartani, még a nagyon összevisszákat sem. Ha éppen kedvem támad hozzá, vagy unatkozom - vonaton ülök és éppen nincs nálam könyv - ki szoktam ezeket elemezni. Általában elég használható dolgokat szoktam kihozni belõle.

Quote from: TriviMegálmodtam-e vmit elõre... többször is, vagy legalábbis sokszor volt dejavu helyzetem, de nem egyszerûen hasonló volt a helyzet, hanem szinte ugyanaz.

Nekem deja-vu-m viszonylag ritkán van, a konkrét helyre, helyzetre nem emlékszem, viszont volt már olyan hogy felkeltem és az álmom alapján tudtam hogy ennek és ennek a dolognak rövid idõn belül be kell következnie. Nem mondhatnám hogy élveztem, viszont örültem hogy ilyen jól meg tudom figyelni magamat.
Visszatérõ álmaim nekem is ritkán vannak. Viszont a rémálmaim forgatókönyvét bármely mûvész-horrorfilm készítõnek eladom.  :)

Ja, és olvasson mindenki soksok Jungot.

Hali!

Nekem elõfordult régebben, hogy elõremegálmodtam valamit, bár ezek inkábbhelyszínek, érzések, pillanatképek voltak. Teljes esemény, amire emlékszem, csak egyszer volt. Egy oviscsoporttal futottam össze az utcán, pont ahogy elõzõ este megálmodtam.
Ja és még egy! Megálmodtam 10.-ben az egyik osztálytársnõmrõl, hogy cigizik, és még azon a héten le is bukott, osztályfõnökit kapott.
Nem annyira visszatérõ álmaim, mint visszatérõ elemek vannak benne.

Nekem, már amikor egyáltalán álmodok nem ritka, hogy pár dolgot elõre megálmodok. Elég sok dolog volt már kisebb apróságoktól kezdve egészen az olyan dolgokig, amiket pár nappal késõbb a hiradóban láttam viszont. (sajna a lottószámok sosem szerepelnek az álmomban, úgyhogy ezt ne is kérjétek)
És ha már kérdeztem, ( :) )  igen, volt már visszatérõ álmom is több. Azokat amikbe direkt mentem vissza, mert tetszettek, azokat nem számolom ide.
Visszatérõ motivumból két "álom befejezés" volt nálam a jelentõs.

Quote from: Zanador(sajna a lottószámok sosem szerepelnek az álmomban, úgyhogy ezt ne is kérjétek)

Azt nem is kérjük, de pl. a nyelvizsga teszt eredményét elmondhatnád, ami most szombaton lesz, hogy hibátlanra megírjam! :hehe:

Nem jós vagyok, csak álmodok. Ha elõ tudnám kaparni bárhonnan a nyelvvizsga válaszokat, akkor már legalább 2 felsõfokúm lenne.  :rolleyes:
És az ismerõseim se szoktak benne lenni az álmaimban, pl ha sulisat álmodok, akkor az osztály 90% teljesen ismeretlen emberekbõl áll. Ha mégis elõfordul pár ember, akkor az hamarosan eltûnik, vagy valami. Viszont most, hogy ezt irom, meg ahogy olvastam a korábbi postokat elgondolkodtam azon, hogy miért nem foglalkoztam még soha senkinek sem a megkeresésével/ feltámasztásával? Hülye kérdéseim vannak magamhoz, úgyhogy abba is hagyom...

Nagyon gagyit álmodtam.
Egy zöld busszal vittek koncentrációs táborba ami itt volt Egerben, mikor leszáltunk nem a tábornál voltunk hanem valahol máshol és a többike mondták hogy õk elindulnak oda én meg haverom másfelé mentünk, akkor engem megtámadott egy kutya és az újjamat harapta, hever nehezen lerugdostam rólam :). A következõ pillanatban egy diszkóban voltam ahol zenegéprõl ment a zene és teli volt sötét alakokkal (cigány) meg még volt valami de azt elfelejtettem ekkora hülyeséget.

Én is elég furcsát álmodtam ma:

Álmomban hajnal kettõig félálomban néztem a tévét, s mivel félálomban voltam, ezért félig meddig ki is aludtam magam. Ami a legérdekesebb volt, hogy kettõkor már hajnalodott. Ez után ide ültem a gép elé, s beírtam valami postot a fórumba, s valaki megkérdezte tõlem, hogy én még vagy már fenn vagyok. Végülis mindkettõ igaz volt rám, mert komolyabb értelemben nem aludtam, hanem néztem vmi filmet, de valahogy mégiscsak aludtam csak éppen félálomban.

Amúgy tényleg elgondolkoztató néha, amikor egy-egy emberkének nézem, hogy mikor írt egy hozzászólást, s amikor látom, hogy 4-5 fele kelettkezett, akkor ez a valaki most még fenn volt, vagy már felkelt.... Valószínüleg ebbõl jöhetett ez a fura álmom is, a filmnézõs rész pedig onnan, hogy öcsikémtõl sohasem tudok idejében elaludni, s az álomban is valami ilyesmi volt, hogy öcsikém nem akart elaludni, hanem nézte azt a bizonyos filmet, s mikor végre elment lefeküdni, észrevettem, hogy nem is olyan rossz ez a film, s így félálomban néztem, amit már fentebb leírtam.

Öcsikém még álmomban sem hagy aludni! :lul:

mai álmomban pár haverommal elmentünk egy szórakozóhelyre 2 barátom bõrdzsekiben elég gyanúsan feszített a kijáratnál, egy járõr fel is figyelt ránk, de mivel az egyik srác rendõr, odament igazolni magát, hogy szálljanak le rólunk. 2-en felmentünk az épületbe. ott külsõ nézetre váltottam és láttam ahogy bocsánatot kérek a klán vezérétõl a küldetés sikertelensége miatt, kicsit távolodik a kép, most már látom a notebook-ot, amin éppen a Vampire: Bloodlines c. játékkal játszom körülöttem ott van pár barát, iszogatnak, én játszom tovább. kamera be a játékra. sajnos eldurvul a helyzet és harcra kerül sor, szablyák elõkerülnek, mindenki rám, egy ideig hárítok, de elvesztem a fegyverem, kénytelen vagyok az egyik csapást kézzel elkapva hárítani, és ahogy kinyújtom a kezem elkapva a kardot, vált a kép és hallom ahogy egy elegáns mozdulattal leütöttem az ágy mellett álló székrõl a hifi távirányítóját, szegénynek esélye se volt :D
tanulság: óvatosan az álmokkal és továbbra se a fal felé fordulva alszom, mert most azt hiszem egy picit fájlalnám a kezem - hát még milyen kellemetlen lett volna a dolog egy barátnõ esetén... :D

Quote from: Meske, s valaki megkérdezte tõlem, hogy én még vagy már fenn vagyok.

Micsudi?
Ez aztán a tökéletes mondat  :_piszka: :).

Hogy le se feküdt eddig, vagy most ébredt fel írogatni...

emmm :)
én asszem mostanában tul sokat vampirézek

legutóbb azt álmodtam, hogy vámpír vagyok :)
sajna a részletekre már nem emlékszem :)

Quote from: kisviraglegutóbb azt álmodtam, hogy vámpír vagyok :)
sajna a részletekre már nem emlékszem :)

Úgy nézel ki mint BloodRayne? :D

Quote from: kisviragemmm :)
én asszem mostanában tul sokat vampirézek

legutóbb azt álmodtam, hogy vámpír vagyok :)
sajna a részletekre már nem emlékszem :)

Én vámpir még sose voltam, de miután elõször végignéztem egyben a Hellsinget alvás közben szemfoggal elharaptam a számat... Másnap reggel vettem észre.  :lol:

nem, teljesen ugy nézek ki, mint rendesen :)
csak a szemfogaim nem csak "viccnek" vannak.
mivel ugye oan hülyén vannak nõve

Különben van oan ismerõsöm, akinek a szemfogai jóval hosszabbak, mint normálisan :) a fogorvosa tan le is akarta köszörültetni neki vagy mi :)
ja, és honnan ismerem? Vampire live :)

ehhe, de elég ennyi a vámpirokbol :)
valami vidám álom, valaki?

Quote from: kisviragvalami vidám álom, valaki?

hát olyanról én csak álmodozom... :)
amúgy tényleg, régebben rendszeresen vámpírok, farkasemberek ellen küzdöttem (gyakran visszatérõ álomként), néha én is közülük való voltam. ha talán, akkor a szexuális tartalmú álmaimat nevezhetném esetleg vidámnak, de a végük azoknak is rossz általában (és nem csak az ébredés miatt :rolleyes: ). viszont ha már a vidámságnál tartunk, gondolom nektek is volt olyan álmotokban, hogy meghaltatok, ilyenkor általában viszont az álombeli halál pillanatában ugyebár felébred az ember... na egyszer volt olyan álmom, amikor nem ébredtem fel, hanem átéltem a halálomat...  brrr... never again.

olyan 5-6 évvel ezelõtt volt és pár hónapig tartott, hogy uralni tudtam az álmaimat. akkor tényleg jó álmaim voltak. most már el se tudom képzelni hogy csináltam. képes voltam érzékelni amikor áttérnék egy rémálomba, és képes voltam visszafordulni, vagy parancsra fölébredni, hogy nem akarom ezt az álmot folytatni. egyszerûen tökéletesen tisztában voltam vele, hogy most "álomvilágban vagyok" és hogy én uralom az egészet. nagyon érdekes érzés volt. manapság csak szenvedõ alanya vagyok álmaimnak... H.P.Lovecraft-nek van pár ilyen "álmos" mûve , amik rettentõen megfogtak olvasásukkor, ha eszembe jut késõbb (ez lehet 1-2 hónap is), majd írok pár címet.

remélem nem túl unalmas, amit írogatok, sorry ha igen. csak most így hirtelen kikívánkozott belõlem :)

Blimp: Ha unalmas lenne, már rég megszûnt volna ez a thread. ;)
Én ha meghalok álmomban, akkor csak utána ébredek föl, egy kicsivel, szóval közben még látok és érzek mindent. (ld fentebb amikor arrol kérdezõsködöm, hogy ki érez fájdalmat álmában) Tényleg nem túl kellemes, de már megszoktam egy ideje. Irányitani meg szinte mindig tudnám az álmomat. Egy két kivétel van, amikor nem sikerül valami miatt.
Az egyik ilyen kivétel, amit nagyon utálok: a kettõ visszatérõ álom-befejezés egyike. Bármilyen álom végén teljesen váratlanul ott lehet és elõre sose tudom. Az történik benne, hogy egy teljesen átlagos álom közben elinduleok hazafele (az igazi lakásom felé...) aztán bemegyek a lépcsõházba és kb az elsõ emelet környékén hirtelen sötét lesz, nem teljesen, de azért éppen eléggé. Aztán valahonnan harang-szót hallok és innentõl tudom, hogy már megint ezt álmodom. Semmit nem tehetek innetõl: eleinte azért még felmentem a lakásba, de errõl hamar leszoktem, mert ott már nem is emlékszem pontosan mi van, de azt tudom, hogy nagyon félek tõle. Ha elfutok, akkor vagy rámzárul az ajtó, vagy ha kijutok akkor is hiába futok el bárhova, mert felébredni nem tudok sehogy. Volt olyan, hogy miután elrohantam jó messzire még álmomban órákat ültem egy csöndesebb utcában és vártam, hogy jöjjön a reggel és hogy felébresszenek, mert magamtól nem tudtam volna.

kisvirag: igy utólag bocsi, ez sem vidám, de valahogy (talán Blimp hatására) kijött belõlem. Még sose mondtam el senkinek...

Hali!

Ma volt egy olyan álmom, hogy a tengeren motorcsónakoztam, és két szökõár jött felém. Nem volt mit tennem, láttam, hogy ha ezt kivárom, nekem végem. "Baz, én ezt nem várom meg, inkább felébredek" gondoltam, s mielõtt a hullámok összecsaptak volna felettem, felébredtem.

Én még sohasem haltam meg álmomban, legalábbis nem emlékszem, hogy ilyen történt volna...

De viszont vidámabb álmom annál inkább volt.
Ma is elég érdekes álmom volt, s még egy kicsit kusza is, hogy még én magam sem nagyon értem meg.
Az egész a suliban játszódott, s most ismét 12.es voltam, de mégis ott voltak a mostani 12.esek is, akik az álmom szerint idõsebbek voltak nálam, (igazából is), tehát õk elvileg már nem jártak a suliba, ha én 12.es vagyok. De mégis mint jelenlegi diákok voltak ott. Jártuk az osztálytársakkal és a mostani 12.esekkel az osztályokat libasorban egymás után mentünk, s én voltam az elsõ, mögöttem pedig közvetelenül a padtársam jött. Olyasmi volt, mintha egy bolondballagás és egy igazi ballagás keveréke lenne, de inkább mégis bolond ballagás, mert nem voltunk ünneplõbe felöltözve, hanem hétköznapi ruhánk volt. Az enyém egy különösen színes darab volt. Az egész "séta" alatt jó kedvünk volt, néha-néha ugrándoztunk is. A mostani 10.esek az álmomban as 10.esek voltak, s az õ termükbe mentünk be legelõször. Azt teljesen körbe jártuk, s volt ott egy fiú, aki nem rémlett, hogy a valóságban lenne e, de az egyik mostani 10.esre nagyon hasonlított. Amikor az õ padja mellett haladtam el elég furán rám vigyorgott (mintha belém lenne zúgva vagy ilyesmi), egy kicsit hülyén éreztem magam tõle, de nem tettem semmi különöset. Ez után kijöttünk a termükbõl, s a folyosó egy kicsit furcsa volt, de nem is tudom pontosan, hogy miért. Mindenesetre az igazgatónõ többször is feltünt. Ez után elindultunk lefele a lépcsõn, de én úgy mentem, hogy gyorsan ugrándoztam, s így a többiek jelentõsen lemaradtak. Aztán egy fordulóban megint összefutottam az igazgatónõvel, aki éppen 9 vagy 10.eseket szidalmazott, hogy valamit rosszul tettek, s egy kicsit megijedtem, hogy hátha rám is rám szól, hogy ne ugráljak. Ez után már nem is ugráltam, csak normális sebességgel mentem lefele. Ekkor történtek érdekes fordulatok... Mellettem ment felfele egy kisgyerek aki kinézetre öcsém korabeli lehetett, de mégis egy 7.es volt. Na mindegy. De a lépcsõ közepén ott volt két babakocsi is. Ez után szóbaelegyedtem a kisfiúval, s kiderült, hogy az anyja hozta oda a babakocsikat, s valóban ott volt egy nõ, aki éppen sétált lefele a lépcsõn. Mivel nem tudtam kikerülni a babakocsikat, ezért átléptem az egyiken, persze óvatosan, hogy nehogy valami baj legyen. De az viszont elindult, s elkezdett lefele gurulni. A gyerek csak állt, s nem tett semmit, én meg csak szerényen megjegyeztem, hogy "bocsi", de semmi választ nem kaptam. De ez olyan gyorsan történt, hogy nem tudom elmondani mennyi minden történt ott egyszerre. Ekkor elkezdtem szaladni a babakocsi után, hátha sikerül megfogni, s mikor a kocsi elhaladt a nõ mellett odakiáltottam neki, de hogy egész pontosan mit, azt már nem is tudom. A babakocsit nem sikerült megfognom, de szerencsére semmi baja nem lett a benne fekvõ babának, mivel, miután legurult a lépcsõn, volt annyi lendülete, hogy egy lépcsõszerûségen felmenjen, ami a suliban van a porta mellett. Mikor oda értem, láttam, hogy a kisbaba nyugodtan alszik, s nincs semmi baja sem. Ekkora már odért az anyuka is, s bocsánatot kértem tõle. Õ azt mondta, hogy nincs semmi baj, s kivette a gyereket a kocsiból, majd vissza is tette, s a babakocsi legurult, arról a lépcsõszerûségrõl és inmáron derékszögben állt a talajjal, s csodálkoztam, hogy az anyuka semmit sem tesz a babakocsival. Mindeközben pedig a 7.es kisgiú végig a lépcsõ közepén állt, s onnan el nem mozdult, csak nézte az anyját és engem. Ekkor az anyuka azt hitte, hogy én is tanitom a kisfiát, de ekkor én azt mondtam neki, hogy nem, mert én csak a nagyobbakat tanítom. És érdekes volt, hogy ezt nem hazudtam a nõnek, hanem tényleg már a babakocsis jelenet óta nem mint diák, hanem mint tanár voltam jelen. Ekkor mondta az anyuka, hogy hallott már rólam, s azt is hallotta, hogy az osztályokkat nagyon jól tanítom, s mindent meg tudok magyarázni nekik, s ekkor én hozzátettem, hogy igen ezért van az, hogy egyre több osztály tanítását bízzák rám. S lehet, hogy jövõre már a kisfiát is fogom tanítani.
Kb. ennyi volt az álom, s a babakocsi végig függõlegesen maradt...
Ezek után nem tudom, hogy vidám álomnak nevezzem e, de az eleje egyértelmûen az volt.


Ui:Az esetleges elírásokért valamint helyesírási hibákért elnézést kérek, de valahogy nincs kedvem átolvasni... :p
Ha nem érthetõ valami, akkor pedig kérdezzetek!

Quote from: DamnatusHali!

Ma volt egy olyan álmom, hogy a tengeren motorcsónakoztam, és két szökõár jött felém. Nem volt mit tennem, láttam, hogy ha ezt kivárom, nekem végem. "Baz, én ezt nem várom meg, inkább felébredek" gondoltam, s mielõtt a hullámok összecsaptak volna felettem, felébredtem.

Én nekem is sikerült már magamat felébreszteni vagy csak olyan érzés volt.
De volt már olyan is hogy azt hittem hogy ébren vagyok és mégsem, csak utánna ébredtem fel.

HUH egyújabb idióta álom.
Haverommal mentünk kocsival és a rendõrök megállítottak, bekopogtattak az ablakon hogy meg akarnak szondáztatni letekertem és két másik haverom állt ott rendõr ruhában és szonda helyett egy feles pálinkát adtak a kezembe :lol:.
Bár a valóságban is igy szondáztatnának :).

en folyamatosan meghalok majdnem minden almomban.
az eddigi kedvencem az volt amikor egyszeruen csak darabokra estem szet.

Quote from: Xipeen folyamatosan meghalok majdnem minden almomban.
az eddigi kedvencem az volt amikor egyszeruen csak darabokra estem szet.

Á, már értem! Hát onnan az avatár! (Álomból hogy lehet képet kimenteni?) Mert ma reggel pl. tök jól jött volna... Álltam a hegy alján, fent pedig megjelent egy gonosz, rusnya, szõrös és nagy szörny, hatalmas szarvakkal, bikafejjel... Tök megijedtem, amikor megindult felém. Aztán megbotlott, és legurult egyenesen a lábam elé... akkor láttam, hogy ér vagy a térdemig. :D Aztán amikor magas hangon, mint aki héliumot szívott, elkezdett magyarázni valamit, szólt az órám, hogy órám van...

az alombol valo kepkimenteshez csak megfelelol mennyisegu ninpo es kello rajztehetseg kell.

de probalkozz a Cel mentese maskeppen variacioval is. :lol:

Quote from: Bruce(Álomból hogy lehet képet kimenteni?)

PrintScreen ;).

Quote from: Xipede probalkozz a Cel mentese maskeppen variacioval is. :lol:

Quote from: NokiPrintScreen ;).

Hogy ezekre nem gondoltam! :rolleyes:

Vááá... de ultramilitáns álmom volt :D

Ak47, rárántás, eszelõs vigyor és a torkolattûz fénye miközben sikongatva menekül elõlem mindenki... helyszínre nem emlékszem, miértekre szintén... o.O Kezdek bekattani? :)

Hát inkább az álmaidban éld ki ezeket, minthogy a valóságban ;)

Quote from: NokiPrintScreen ;).

Én csak screenshotot tudok csinálni, de mivel se rajzolni nem tudok, se nyomtatót vezérelni, ezért nem tudom mások által is látható formába hozni. :( Valami más módszert nem tudtok?
(Olvasható formába idõnként sikerül, ld. irások thread, de az mégsem ugyan az)

Quote from: RouninVááá... de ultramilitáns álmom volt :D

Ak47, rárántás, eszelõs vigyor és a torkolattûz fénye miközben sikongatva menekül elõlem mindenki... helyszínre nem emlékszem, miértekre szintén... o.O Kezdek bekattani? :)

El sem tudom képzelni mi válthatta ki ezt az álmot.
Lefekvés elõtt Rambót néztél ?

Quote from: RouninVááá... de ultramilitáns álmom volt :D

Ak47, rárántás, eszelõs vigyor és a torkolattûz fénye miközben sikongatva menekül elõlem mindenki... helyszínre nem emlékszem, miértekre szintén... o.O Kezdek bekattani? :)

Nem a parlamenti költségvetési vita van rád ilyen hatással? Mert rám igen! :grrr:

Én azt álmodtam, hogy elaludtam...

Quote from: ManuNem a parlamenti költségvetési vita van rád ilyen hatással? Mert rám igen! :grrr:

Aki azt nézi, az meg is érdemli ;)

Quote from: TriviAki azt nézi, az meg is érdemli ;)

Ha nincs net, becsQdöltetik a cégemet, meg még egy jó párat, úgyhogy kénytelen voltam odafigyelni, hogy tudjunk lobbyzni. Ez olyan "rühellem, de muszály, ha élni akarok" dolog.  :grrr: off off

huuuha....
Rounin: én ugye nem voltam ott?


nekem extravagáns álmom volt megint.
érdekes, mert megint ismerõsöm vampire mesélése után álmodtam.

deee.... szóval a világot kb ugy lehetne leirni, hogy keresztezzétek a Harry Potter világát a vampire világával.

Én egy 5. genes vámpirka voltam, aki éppen gyerekeknek tanitott... már nem emlékszem mit.
azt tudom, hogy szép artikulált beszédet biztos.
volt egy zakkant malkáv, amona Piton féle, aki nekiállt ott akadékoskodni, és folyamatosan akadályozott a tanításban.
volt egy tök aranyos kissrác, nagyon félénk volt, és Józsikának hívták.
malkáv Pitonunk meg egy nagy adag darazsat küldött ránk(nem valodit, dementeset), de aztán rájöttem, hogy mit pattog itt ez a 6, vagy 7. genes kis bikkfatty (tegyük hozzá, 2000 éves elmult), ez nem is igaz, aztán nyomtam rá egy dominatet, hogy hallgass...
és érdekes, amit mondani akart, írás formájában "odafröccsent" egy papírlapra, de így már nem volt hatása. :)

nem tudom, hogy ez a harry potteres dolog hogy jött ide... (talán mert elõtte délután a médiaetikai problémák megoldásaként alkalmazható potter-box sablonról tanultam? ki tudja...)
de az biztos, hogy a többi (már, hogy 5. gen környéki vámpír vagyok, meg a malkáv, dement és egyebek) az az elõzõ esti mesélésbõl fakadtak.

Ne tudjátok meg, egész nap ezen gondolkoztam, nehogy elfelejtsem a részleteket, és ne tudjam nektek leirni.
Elõre is elnézést azoktól, akik nem ismerik a vampire szerepjáték világát, mert számulra kevéssé érthetõ ez az álom.
Azoknak meg jo szórakozást, akik tudják, mirõl van szó.

Humm...
egyszer azt álmodtam, hogy a kompátkelõnél menekülnie kell a családomnak a hódító emberek elõl (ja igen, egy elf királynõ gárdistája voltam), s miközben felkaptam a kishúgomat (pedig nincs is, de álmomban nemrég született), a többiek a kompátkelõben tartották vissza az ostromlókat zöld páncéljikban, és persze próbáltuk fedezni a királynõ menekülését is, miközben édesanyám kétségbeesetten próbálkozott egybentartani kicsiny motyónkat.... ehhe..

Egy másik, igazán fura álmom a saját esküvõi menetemrõl szólt...
Képzeljetek el egy kihalt, sivatagi sziklákkal tarkított tájat. Ezen vág keresztül egy nagyon kanyargós, eszméletlenül kék vizû folyó. Kétoldalt ritkán ugyan, de fûzfák állnak. Ezen a folyón úszik egy tutaj, rajta a saját menetem. Én a parton állok és nézem, és érzem, hogy oda kellene mennem.
DE!
Kétoldalt farkasok állnak, fekszenek. Nagy, fehér és szürke farkasok és mind várakozóan tekint rám. Egy az egyben olyan volt, mintha vissza akarnának tartani, hogy maradjak velük, s ne menjek az emberek közé ....
Így elmondva nem annyira hátborzongató, mint átélve. Hmmm...

yupp
esküvõrõl jut eszembe!

Az az álmom olyan szép volt, de rossz is egyben....
Ugyanis azt álmodtam, hogy született egy gyönyörû kislányom, de csak nagyon ritkán lehettem vele valamiért, és anyuék vigyáztak rá.
Az álmomban emlékszem, mennyire boldog voltam, mikor a kezemben tartottam, és tudtam, hogy õ az enyém :) különben meg kis moho kiscsajszi volt, már ami az evést illeti :)
És emlékszem hogy ugy volt, hogy megtartjuk az esküvõt (a párom kilétére abszolut nem emlékszem) szép ruha, ott állunk, és az anyakönyvezetõ mindenféle baromságokat hordott össze, meg csunyán beszélt, meg valami iszákosok is odakerültek, én meg felháborodtam, sarkon fordultam, és közölte, hogy ilyen szentségtelen körülmények közt nem vagyok hajlando megtartani az esküvõt, mert amit azok ott csinálnak ,az a egyik legszentebb dolog megcsúfolása.
Aztán a kicsi lány nagyon gyorsan nõt, már olyan másfél év körüli volt az álmomban, és majnem teljesen ugy nézett ki, mint keresztlányom, csak kicsit kisebbe... ott tobzodtak is ketten :)
ami megin azért érdekes, mert keresztlányom most két és fél éves, és a álomban is annyi volt, max 3.

Fura, az utóbbi idõben nem elõször álmodok esküvöröl, demindig átmegy ilyen paródiaszerû valamibe...
és gyerek-nek se ez az elsõ álmom, bár mikor elõször álmodtam ilyet, akkor meg gyönyörû kisfiam volt...
hiába, 18-9 éves korom óta ég bennem a vágy, hogy végre saját porontyom legyen... az utóbbi idõben azt hittem, ideiglenesen elmult, de ugy tünik, mégse :)

Két rövidke álmom volt az elmúlt idõkben:

1. egész álmom át énekeltem, méghozzá egy nagyon szép dalt, amitt valószínüleg ott költöttem álmomban, ugyanis eddig még sohasem hallottam... De tényleg nagyon szép volt, s amikor csörgött az óra, pont akkor mondtam ki, ill. énekeltem ki, hogy Ámen, érdekes volt, hogy pont óracsörgésre lett vége a dalomnak is, bár szerintem mivel ott helyben költöttem, ezért, ha tíz perccel késõbb csörgött volna az órám, akkor tíz perccel tovább tarotott volna a dal, vagyis bármikor be tudtam volna fejezni. De akkor is így is egy lezárt, egész dalocska volt.
Kár, hogy nem tudok kottát írni, hogy megörökítsem e mûvecskét... :(

2. Na, ez Nokit biztosan érdekli, ugyanis ma este azt álmodtam, hogy ezekkel (http://usteam.uw.hu/pictures/e/pics/1102637809666.jpg) az emberkékkel találkoztam személyesen, s összeméregettem õket az animében lévõ szereplõkkel. Nem volt rossz... :)

Quote from: MeskeKét rövidke álmom volt az elmúlt idõkben:

1. egész álmom át énekeltem, méghozzá egy nagyon szép dalt, amitt valószínüleg ott költöttem álmomban, ugyanis eddig még sohasem hallottam... De tényleg nagyon szép volt, s amikor csörgött az óra, pont akkor mondtam ki, ill. énekeltem ki, hogy Ámen, érdekes volt, hogy pont óracsörgésre lett vége a dalomnak is, bár szerintem mivel ott helyben költöttem, ezért, ha tíz perccel késõbb csörgött volna az órám, akkor tíz perccel tovább tarotott volna a dal, vagyis bármikor be tudtam volna fejezni. De akkor is így is egy lezárt, egész dalocska volt.
Kár, hogy nem tudok kottát írni, hogy megörökítsem e mûvecskét... :(

És persze gondolom a szövege sem került lejegyzésre...

Ma délután egyébként elég... hogy is fogalmazzak... furi dolgot tapasztaltam. Álomnak nem nevezném, de egy kicsit mégis.
Szal ledõltem egy fél órára egy zh után alunni. Aztán arra ébredtem(?) hogy valaki bejön, még tudtam is hogy ki mert hallottam a hangját. Namármost õ nem látott engem, mert azt tudni kell, hogy az ágyam 2m magasan van (és ez nem vicc... mikor megláttam a kolesszobám ezzel a felszerelt ággyal, aszittem meghülyülök... aztán rájöttem, hogy ez már megtörtént, és megnyugodtam :D ) De vissza a sztorihoz! Szal az illetõ bejött, én meg próbáltam neki szólni, hogy itt vagyok, mindjárt lemászok, de annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam mozogni, csak egy fura zsibbadást éreztem. Még a szemem sem bírtam kinyitni, szal a sötétben próbáltam életet lehelni a tagjaimba... Végül, pár pillanattal késõbb, kb. du 4 tájban sikerrel. Persze senki nem volt a szobában, szal hihetném hogy csak álmodtam azt az elemi erõt, ami az ágyhoz szegezett, de miután felkeresetem az illetõt, azt mondta, hogy fél négykor járt a szobában... :eeek:

Quote from: BruceSzal az illetõ bejött, én meg próbáltam neki szólni, hogy itt vagyok, mindjárt lemászok, de annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam mozogni, csak egy fura zsibbadást éreztem. Még a szemem sem bírtam kinyitni, szal a sötétben próbáltam életet lehelni a tagjaimba... Végül, pár pillanattal késõbb, kb. du 4 tájban sikerrel. QUOTE]
Nem vettél be valamit lefekvés elõtt? :D
Ha a ZH-k ilyen hatással vannak az emberre én is megyek ZH-ni, a fõsulisok új kábítószere  :lol: .

Bruce. én is jártam már hasonloan :)
aludtam, bejött valaki, én ezt észrevettem, de mire összekapartam magam, hogy felébredjek, az illetõ már távozott

Quote from: NokiNem vettél be valamit lefekvés elõtt? :D
Ha a ZH-k ilyen hatással vannak az emberre én is megyek ZH-ni, a fõsulisok új kábítószere  :lol: .

Hát nem tudom... a zsíroskenyér svanyú ubival számít?
De lehet hogy csak az alvásmentes élet okozza ;)
Bár belegondolva... Hogy a Zh okozta volna?... Szerintem menj és próbáld ki, hátha :hehe:

Maeste jó kis zagyvaságot álmodtam:

Elõször is valami versenyen voltunk az öcsémmel és a nagynénémmel vagy az anyukámmal (már nem tudom pontosan). Valami bicikliverseny lehetetett. De elég érdekes volt, mivel a biciklik a vizen voltak, s azon kellett menni. De nekem 2 biciklim volt, így nem nem tudtam úgy csinálni, hogy az egyiket megfogom, a másikra meg ráülök. Így valahogy középen kellett megoldanom, hogy a két bicikli között megyek, s ott a pedálokon állok. De ez nem igazán akart sikerülni, s az a bokáig érõ vízben ácsorogtam. Közben öcsémék nem vártak tovább, s szépen eltekertek. Én pedig kimentem a víz partjára, s ott szenvedtem a biciklikkel, közben kiszemeltem magamnak egy helyes srácot. De ekkor már nem is igazán bicikli verseny volt, hanem inkább valami horgászverseny-féle. Na mindegy. Ez után rajzolni kezdtem valamit, asszem talán pont azt a srácot, akit éppen kiszemeltem, és horgászott. Egyszer csak hátradobtam a radírt, s pont egy másik pasi fejére. Elõször az nagyon dühös volt, aztán megbarátkozott velem.
Közben elérkeztünk a verseny végére, s megjelentek a bírók és egy riporter csaj is. Mögöttük pedig egy tévé, ahol volt a visszaszámlálás írva. (7...6...) A bírók közvetlen közelében voltam, így halhattam, hogy mit beszélnek a riporterrel: Mondták, hogy már úgyis csak a vesztesek vannak, s alig várják, hogy kiderüljön, hogy ki a vesztes (ekkor eszembe jutott egy film, amit régen láttam, s abban is valami hasonló vólt, és ott a riporter és a bírok lettek valamilyen módon a vesztesek.) Ez után valahogy valami épületbe kerültünk és ott gyülekeztünk és vártuk a végeredményt. Közben elém guggolt egy srác, aki pár házzal laki arréb tõlünk, s szinte minden reggel egy busszal megyünk suliba. És én szamárfület mutattam neki. Nagyon elszórakoztatott. Közben megtelt az a kis szoba emberekkel, így bentebb mentünk egy másik szobába, ami roppantul emlékeztetett egy templomra. Közben itt megjelentek az osztálytársaim is. Bejött két pap, s mi leültünk a padokba. Ott volt az összes osztálytársam és a volt osztályfõnököm. Mikor a papok befejezték a "beszédet", akkor kiderült, hogy már rég vége van az eredményhírdetésnek, s mi mind lemaradtunk róla. Ez után elindultunk hazafelé egy kanyarodó folyosón. Egy darabig az osztálytársnõmmel mentem, mert vele egyfele lakunk, de õ tovább ment a kijártnál pár 7-8. os lánnyal. Én pedig elindultam a kijárat felé, ami még mindig egy kanyargó folyosó volt. Közben leelõzött egy osztálytársam, és felment egy lifttel a 3. emeletre. Ekkor végre a folyosó végére jutottam, és egy áruházban kötöttem ki. Ekkor eszembe jutott, hogy anyukám mondta, hogy menjek el a METRÓba és keressek ajándékot a keresztfiamnak. Gondoltam, ha már itt vegyok akkor körül nézek. Észrevettem, hogy ez itt a TESCO. Mindegy az is jó. Széjjel néztem a földszinten, de mindenütt csak ennivalók voltak, s egy pár tojást fel is törtem és a kukába is dobtam, vagy csak a földre, de egyet eltettem, hogy majd megveszem, s eltettem egy 2dl-es üditõt is. (Ezeket a pulcsim zsebébe tettem, ami roppant érdekes, mert a templomban még kabátban voltam). Ezek után gondoltam az emeleteken is szétnézek. Beszáltam a liftbe, s láttam, hogy csak 1. 3. és 6. emelet van. Felmentem az elsõre, ott volt egy játékló, amirõl le lehetett ugrálni a földszintre, s ott volt egy hulla nyoma is, hogy ott valaki meghalt, miközben egy másik ugrott. (Valószínüleg lerugta vagy ilyesmi). Az emlet többi részében pedig csak ruhák voltak. Ígyhát mentem a lifthez, s benyomtam a 6-os gombot, de akkor eszembe jutott, hogy a 3. emeletet is meg akarom nézni, így õrülten elkezdtem azt nyomogatni. Erre a lift nyitott ajtóval elkezdett lefele száguldani. Már azt hittem, mindjárt kiesek. Mikor leértem mindenütt ördög jelmezbe bújt gyerekek voltak. Ördögös plüssök és jelmezek mindenfele. És még halovány zöldes köd is volt (az ördög jelmezeken az uralkodfó szín a fekete volt, s a szemek körül volt piros vagy zöld szín). Meg is kérdeztem az eladót, hogy a harmadik emeleten vagyok e. És mondta, hogy igen ott vagyok. Körülnéztem itt is. 3 helyiségbõl állt az "emelet". Az egyikben a már említett ördögös cuccok voltak, a másikban papucsok, a harmadikban megint ruhák. Közben elmentek az ördögjelmezes gyerekek az anyjukkal (csak vásárlók voltak) a kijárati ajtón, ahol már a házon kívül voltak (3. emeleten kimenni a házból?? :wtf: ). Közben ez már nem is a TESCO volt, hanem valami fura nevû hely. Gondoltam vissza megyek, s visszateszem a tojást és az üdítõt, mert igazából úgy se kell, de ha kell akkor is ki kéne fizetni. De a lift is eléggé megváltozott, ugyanis egy bankautomatához hasonlított, s egy blokkot kellett beletenni, hogy liftezhessek. Beletettem, de nem fogadta el, mondván, hogy már a 187. számú blokk kilépett az áruházból. Megnéztem a blokkot és 186 volt ráírva. Még próbálkoztam párszor nem sok sikerrel. Aztán megkérdeztem az eladót, hogy tudna e segíteni, de nem tudott. Gondolkoztam azon, hogy kimegyek itt és a fõbejáraton visszemegyek, s visszateszem a termékeket. De hát az hogy nézne ki, hogy "visszacsempászem" az árut. Vagy az is eszembe jutott, hogy csak egyszerûen elviszem, úgyse hiányozna senkinek egy tojás és egy kis almalé. De ez mégse lenne tisztességes. Az eladó adott volna egy másik blokkot, hogy hátha azzal megy, de akkorra már feladtam, s odaadtam neki a tojást, és az innivalót, hogy majd vigye vissza, s kimentem az épületbõl.
Na így lett vége az álmomnak. Nem semmi, ugye?

Hali!

Hát Meske, tényleg nem semmi!

Nem semmi álom  :rotflol: .
Biztos sokáig tartot beírni :), hát még nekem elolvasni.

Quote from: NokiBiztos sokáig tartot beírni :)

Az biztos... :) A családom meg már itt rimánkodott nekem, hogy menyjek ebédelni, s utánna ajándékokat bontani... :p
Különben is Moha mondta, hogy gyorsan írjam be, hogy a nap további részében ne háborgassam a gépnél... De azt nem mondtam neki, hogy ilyen hosszú... :p

Tegnap azt álmodtam, hogy eszem a paradicsom levest, s amikor megettem rá volt írva a tányérra, hogy Boldog szülinapot! (És tegnap tényleg paradicsomleves volt az ebéd, csak nem volt a tányérra írva semmi...)

Quote from: NokiÉn nekem is sikerült már magamat felébreszteni vagy csak olyan érzés volt.
De volt már olyan is hogy azt hittem hogy ébren vagyok és mégsem, csak utánna ébredtem fel.

Sziasztok! Ide is bepofátlankodok.
Csak eszembe jutott az Õrület határán címû film errõl a dologról. Egyik kedvenc jelenetem mikor a "fõhõs" rosszat álmodik és felriad.... vagy mégsem?  :rolleyes:
Ismerõs jelenet nem?
Nem akarok offolni, csak az álom miatt.

Egyébként én mindíg fel tudok ébredni ha akarok (bár néha nehezebb), és mindíg tudom, ha álmodok.De ettõl még ugyanúgy imádok aludni + álmodni!!

Már nem tudom, ki, de mintha valaki írt volna a mélyalvásban álmodásról .
Hát én úgy tudom, hogy az ember nem álmodik mélyalvásban (Mittomén melyik görög betûvel jelzik  :rolleyes:  ). Mindíg az alvásnak abban a szakaszában álmodunk, ami éberebb. (Ugye ez ciklikusan változik az alvás folyamán).
De lehet, hogy bika nagyot tévedek és nem is így van. Akkor bocs   :eeek:

Hali!

Mélyalvásban valóban nem álmodunk.

Nem tudom mondta-e már valaki, de én nem emlékszem ilyenre, és ide illik, úgyhogy beirok pár nem túl ismeretlen tényt :) :
Az alvásnak 2 váltakozó szakasza van: a mély alvás és a "gyors szemmozgásos alvás" (REM, angon néven). A mély alvásba nincsen álom, csak pihen a szervezet. Ez kb 1 órás szakasz szokott lenni, esetleg több-kevesebb. A REM fázisban álmodik az ember, ilyenkor a szervezet is kevésbé pihen. Ez nagyjából 10-15 perc. ;)  És az álom ebben az idõszakban van... az lehetséges természetesen, hogy egy 8 órás alvás során több REM fázison keresztül álmodik az ember egyetlen álmot. Amikor több álomra emlékszik az ember, azok általában a külön szakaszokban voltak.
Vicces, hogy az ember azt hiszi, hogy több órás álma volt, pedig csak negyed óra az egész. :)

Hali!

Én volt, hogy felébredés után is tudtam folytatni az álmot!

Quote from: BruceHát nem tudom... a zsíroskenyér svanyú ubival számít?
De lehet hogy csak az alvásmentes élet okozza ;)
Bár belegondolva... Hogy a Zh okozta volna?... Szerintem menj és próbáld ki, hátha :hehe:

Zsírkenyér + ubi! Az isteni :D

Más: szeritnem pár másodperc alatt is lefolyhat órányinak tûnõ álom :)

Amúgy ébredés után folytatni nekem is sikerült, de ez már volt téma azt hiszem :)

Hali!

Igen, márvolttéma, csak arrareagáltam, hogy nemcsak kétrem-et lehet összefûzni egy álommá.

Már biztos írtam, de azért leírom mégegyszer, hogy már nekem is sikerült feléberdés után is folytatni az álmot.

Az lehet, hogy pár perc alatt lefolyik egy órának túnõ álom, de az egy évezred mire leírom (vagy elmondom vkinek)... :D

Quote from: MeskeAz lehet, hogy pár perc alatt lefolyik egy órának túnõ álom, de az egy évezred mire leírom (vagy elmondom vkinek)... :D[/QUOTEAzért még igy is mázlid van, mert én elég nagy sebességgel felejtem el amit álmodtam. Ehhez hozzájön, hogy csak este, max délután tudok netre jönni, ezért nem sok álmomat fogjátok hallani. (kéretik halkabban megkönnyebbülni) :D

Nekem csak a rémálom folytatódnak :( végre örülök hogy felébredek és vége erre mikor visszaalszok folytatódik.

Hali!

Én ha felébredek, akkorkezdõdik csak a rémálom!  :lol:

Quote from: NokiNekem csak a rémálom folytatódnak :( végre örülök hogy felébredek és vége erre mikor visszaalszok folytatódik.

Lehet, hogy beteges, de nekem a rémálmaim a kedvenceim! Valahogy... Az élethûbb kicsit érdekes kifejezés rá, de szó mi szó, jobb mint bármelyik horrorfilm!

Hali!

Quote from: BruceLehet, hogy beteges, de nekem a rémálmaim a kedvenceim! Valahogy... Az élethûbb kicsit érdekes kifejezés rá, de szó mi szó, jobb mint bármelyik horrorfilm!

Olvasd el az aláírásom!

Tegnap álmodtam egy nagyon szépet!
Méghozzá azt, hogy végre meglett csinálva a saját honlapom. (ehhez tudni kell, hogy már évek óta nyaggatom Mohát, hogy segítsen megcsinálni az oldalt, mert én nem értek hozzá, s pedig már szépen lerajzolgattam neki, hogy mit hogyan képzeltem el.)
Szóval álmomban nagyon jól nézett ki a honlapom, s amikor felnéztem 4 tag volt összesen: öcsikém valami borzasztóan idióta névvel, Trivi, Djinn és persze én, de nekem sem Meske volt ott a nevem, hanem valami r betûs...
Bárcsak ez az álmom megvalósulna... (Hallod Moha!!!)

Quote from: MeskeTegnap álmodtam egy nagyon szépet!
Méghozzá azt, hogy végre meglett csinálva a saját honlapom. (ehhez tudni kell, hogy már évek óta nyaggatom Mohát, hogy segítsen megcsinálni az oldalt, mert én nem értek hozzá, s pedig már szépen lerajzolgattam neki, hogy mit hogyan képzeltem el.)
Szóval álmomban nagyon jól nézett ki a honlapom, s amikor felnéztem 4 tag volt összesen: öcsikém valami borzasztóan idióta névvel, Trivi, Djinn és persze én, de nekem sem Meske volt ott a nevem, hanem valami r betûs...
Bárcsak ez az álmom megvalósulna... (Hallod Moha!!!)

Na Moha tessék iparkodni  :_piszka:  :).
Majd én is regisztrálok az álombéli honlapodra és estére már öten leszünk ;).
Mostanában szinte semmit nem álmodok meg alig birok aludni mert szobatársam állandóan horkol  :uzi:  :hogyaza:  :nagyere:    :b+: :morci:

Quote from: MeskeTegnap álmodtam egy nagyon szépet!
Méghozzá azt, hogy végre meglett csinálva a saját honlapom. (ehhez tudni kell, hogy már évek óta nyaggatom Mohát, hogy segítsen megcsinálni az oldalt, mert én nem értek hozzá, s pedig már szépen lerajzolgattam neki, hogy mit hogyan képzeltem el.)
Szóval álmomban nagyon jól nézett ki a honlapom, s amikor felnéztem 4 tag volt összesen: öcsikém valami borzasztóan idióta névvel, Trivi, Djinn és persze én, de nekem sem Meske volt ott a nevem, hanem valami r betûs...
Bárcsak ez az álmom megvalósulna... (Hallod Moha!!!)

Remélem nem a kitiltott személyek listáján voltam  :rotflol:
Most már nagyon kivácsi vagyok milyen lenne az az oldal!!!
Moha! Tessék segíteni!  :_piszka: Az nem semmi ha segíthetsz megvalósítani valaki álmát!!  ;)

Nekem  meg egyre több a véres álmom. Legutóbb mindenféle hülyeséget összeálmodtam, de egyik kulcsjelenete volt az egésznek, mikor közvetlen közelrõl m14-esbõl egész tárat belepumpáltam egy kommandósba (nem játszok semmi ilyen játékkal ;) )

Quote from: DjinnRemélem nem a kitiltott személyek listáján voltam  :rotflol:
Most már nagyon kivácsi vagyok milyen lenne az az oldal!!!
Moha! Tessék segíteni!  :_piszka: Az nem semmi ha segíthetsz megvalósítani valaki álmát!!  ;)

Nem a kitiltott személyek listályán voltál. :)
Ez amúgy egy olyan oldal lenne, ahol aki gyûjt valamit (bélyeg, szalvéta, kártyanaptár, stb.) ez úton is tudná gyarapítani "kincseit".
Vagyis ez egy Klub, amit találóan Gyüjtõk Klubjának neveztem el, és bizony én találtam ki, de sajnos a klubnak jelenleg 2 tagja van (én és az öcsém).  Régebben volt egy harmadik is (levelezõtársam), de õ visszamondta.
Szóval ez úton is szeretném gyarapítani a tagok számát, mert azért a klub honlap nélkül is létezik! ;)

Ja, és hogy ne legyek akkora offtopic:
Én sem nagyon álmodok mostanában, ill. nem nagyon emlékszem rájuk.
Pl. valamelyik nap olyan nagy zagyvaságot álmodtam, hogy még én sem tudtam megjegyezni, hogy mi is volt az... :o

Quote from: MeskeÉn sem nagyon álmodok mostanában, ill. nem nagyon emlékszem rájuk.

Én meg érdekes módon mostanéban minden álmomra tisztán emlékszem. De a tizedét sem írhatom le, mert tuti beutalós lenne :D

Hali!

Vagy esetleg túl sok a 18 éven aluli?

Én sajnos nem sok álmomra emlékszem, emlékeztem. Az biztos, hogy mindig csak kusza részletek maradtak meg, s hogy éjjel csak szépeket, vagy kalandosokat álmodok: a rémálmokat csak nappal, ébren látom...
Mind közül a kedvenc álmom egy egy hétig tartó sorozat volt. Sajna mindig csak az maradt meg bennem, hogy ott folytatódott, ahol elõzõ nap befejezõdött...

Hali!

Na ezt még én sem tudtam megcsinálni! Az, hogy felébredés után, ha rögtön visszaalszom, akkor tudom folytatni az álmot, az is nehéz. De hogy egy héten át folytatni tudd, az nem semmi. Persze én is warcraftoztam 3-4 napon át, de az nem folytatás volt, csupán ugyanaz a téma.

Nah ezt halgassátok, volt egy ilyen álmom is:
Elsõ kép:Épp fodrásznál vagyok, vágják a hajam, megszólal a mobil, felveszem, beleszól vmicsaj, és kéri hogy menjek el hozzá (már nem emléxem hogy mi okból), kimegyek a fodrász üzletbõl, erre minden ködbe borúl, szal látótávolság csaknem zéro. valahogy egyik haverom is csatlakozik hozzám, azt együtt megyünk tovább, az út során meg mindenféle fejtöröt kell megoldani (tiszta Indiana Jones) meg jön vmi sereg ember és elkezd üldözni, mi meg menekülönk mint állat. Miután sikeresen leráztuk pket, ismét a "csaj" háza felé vesszük utunkat (fingomsincs hogy hogy te én tudtam hogy hol lakik), már ott vagyunk a bejáratnál, de az ajtót meg csak vmi trükkel lehet kinyitni. Nagy nehezen rájöttünk hogy a közeli szõkõkút-nál  :eeek:  kell csinálni valamit. Nagy nehezen kinyílik az ajtó, bemegyek rajta, jön a csaj apja, kérdem hol a csaj, válasz: a nappaliban, csak fodul be innen jobbra és ott már vár rád...lépek 2õt már hallom hogy a csaj is jön velem szembe és már fodulna be, amikor....felébredek....áááááááááááááá :hogyaza:  :grrr:

Na, mi a véleményetek?

Relunx

Hali!

Sok hûhó semmiért! De legalább jól szórakoztál?

Mostanában nekem soxor vannak rossz álmaim. Ma is.
Az esküvönkön vagyok. Mindenki táncol, mulat. Egyeszr csak minenki megindul felém, mint valami zombi és nyúkálnak a kezeikkel. Én meg nem tudok elmenekülni, mert körbevesznek. Kiabálni szeretnék, de nem jön ki hang a torkomon.... Aztán egyszercsak eltûnök a tömeg alatt.
Én ennek elég sok variációja van.  :eeek:
Csak ezen lennék túl végre!!!  :beken:
Még jó, hogy bármikor fel tudok ébredni álmomból, ha akarok. Megparancsolom magamnak, hogy 'nyisd ki a szemed' és pár próbálkozás után sikerül.

Ne aggódj Djinn! a te esküvõdet senki sem akarja elrontani olyan zombis nyúlkálásokkal. És gondolj arra, hogy ez lesz a világon számodra a legboldogabb nap( ha csak utólag ki nem derül az ellenkezõje  :_piszka:  :bsd: ), tehát nem lehetnek vele kapcsolatban rossz álmaid. Kivételt képez az az eset, ha pont a fentiek miatt álmodsz efféléket, vagy csak szimplán félsz az esküvõdtõl, vagy a házas élettõl...

Quote from: Master PsychoNe aggódj Djinn! a te esküvõdet senki sem akarja elrontani olyan zombis nyúlkálásokkal. És gondolj arra, hogy ez lesz a világon számodra a legboldogabb nap( ha csak utólag ki nem derül az ellenkezõje  :_piszka:  :bsd: ), tehát nem lehetnek vele kapcsolatban rossz álmaid. Kivételt képez az az eset, ha pont a fentiek miatt álmodsz efféléket, vagy csak szimplán félsz az esküvõdtõl, vagy a házas élettõl...

Á nem kell itt mindent belemagyarázni. Csak nem szeretem a felhajtást meg a fölös pénzkidobást.  :grrr:
A házasélet sem más, minta amit eddig csináltam (5,5 éve már  :rolleyes: ) Csak lobogtathatok egy papírt is és könnyebben kapok kölcsönt....  :)

Quote from: DamnatusHali!

Vagy esetleg túl sok a 18 éven aluli?

Kucc... aluli?? Inkább felüli :p Sok Berserk, az hat rám. Legutóbbi álomzagyvalagomban Jules Verne világa + Berserkes szörnyek és brutalitás + Kenshin (fegyverek és vívási stílus) + õskorszak (néhány pteropta) volt :D

Quote from: DjinnÁ nem kell itt mindent belemagyarázni. Csak nem szeretem a felhajtást meg a fölös pénzkidobást.  :grrr:

Ez még eszembe sem jutott. Pedig mennyire ésszerû magyarázat! De ez akkor sem kifogás, tessék szépeket álmodni az esküvõdrõl!

Quote from: Master PsychoEz még eszembe sem jutott. Pedig mennyire ésszerû magyarázat! De ez akkor sem kifogás, tessék szépeket álmodni az esküvõdrõl!

Ok, majd igyekszem.  :)

Quote from: RouninKucc... aluli?? Inkább felüli :p Sok Berserk, az hat rám. Legutóbbi álomzagyvalagomban Jules Verne világa + Berserkes szörnyek és brutalitás + Kenshin (fegyverek és vívási stílus) + õskorszak (néhány pteropta) volt :D

Huhh... Te, ez így olvasva is ijesztõs volt! Kár hogy én már rég álmodtam ilyet...

Itt is régen jártam, de látszólag nem egyedül vagyik igy ezzel. Nem álmodik senki, vagy csak nem osztja meg.?.. passz.  Addig is, lenne egy olyan kérdésem, hogy nektek van kedvenc álombéli helyetek? Bármilyen helyszin vagy terület, ami valami miatt megtetszett?

Quote from: ZanadorItt is régen jártam, de látszólag nem egyedül vagyik igy ezzel. Nem álmodik senki, vagy csak nem osztja meg.?.. passz.  Addig is, lenne egy olyan kérdésem, hogy nektek van kedvenc álombéli helyetek? Bármilyen helyszin vagy terület, ami valami miatt megtetszett?

Nekem van. Olyan mintha Lodoss-ban lenne. Az ég világoskék, a nap sugarai melengetik arcom. Az elf asszonyom karol belém, miközben a másik, cicalány  asszony hozzám dörgölõzik. A gyerekeink pedig a térdig érõ zöld fûben játszadoznak egymással. :rolleyes: Álmaimban ez mindig az otthon szinonímájaként jelenik meg és ha azt álmodom hazamegyek, akkor vagy itt jelenek meg, vagy a Vadász kastélyában.

A most következõ mû mehetne az Írások topicba is, de nem volt kedvem beleszemetelni a sok szép vers közé és mivel a nagy része így-úgy szerepelt az álmaimban, ezért itt közlöm le. Remélem nem bánjátok. Már rég meg akartam írni azt a "pár" történetet ami az elmúlt évek során lassan kezd egy teljes egésszé összeállni a fejemben éjszakánként. Ha igény mutatkozik rá akkor meg is teszem...

Xipenak, a hamis prófétának.

"Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyett végzett. Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyett végezve teremtett Isten" Ter 2,1-3

Hat nap kellett a világ teremtéséhez. Hat nap. A hetediken Isten megpihent és nézte teremtményeit. Nézte, hogyan ölik egymást. Nézte a vadászatot.Vajon mit érezhetett? Milyen lehetett látni, ahogy teremtményei egymást írtják? Sokat gondolkoztam ilyen dolgokon, amikor egy-egy elmaradott világon voltunk. A legtöbb helyen  istennek tekintettek minket. Féltek tõlünk. Írtóztak a gondolattól, hogy minden egyes alkalommal amikor felbukkanunk, rájuk mi fog várni. Írtóztak tõlünk, írtóztak a prédáktól, de készséggel szolgáltak áldozatot a keltetéshez, mert tudták ez az egyetlen esélyük a túlélésre. Tudták, ha fellázadnak, õk lesznek a préda.

Az emberek az alkamazkodóképességükkel és relatíve nagy szívosságukkal már az elején kitûntek az alacsonyabb rendû fajok közül. Így amikor Véres Csont klánja ráakadt az idegen ûrhajóra s kiderült, a rajta található tojások ugyancsak hasznos dolgot rejtenek, az alantas fajok közül (nem meglepõ módon) az ember lett a legalkalmasabb a keltetésre. A többi fajt, amelyekkel próbálkoztunk, elég hamar kiirtották az idegenek és néhány bolygón õk lettek a domináns faj. Ezen bolygók ideálissá váltak a királynõk bezsákmányolására, ezért Árnyékfarkas Ölõ megtiltotta rajtuk a vadászatot. Hogy ne történjen az emberekkel is az, mint a többi fajjal, ezért a nagy vezér széttelepítette õket a Szíriuszrõl. Így kerülhettek olyan Galaxisvégi sárgolyókra is, mint a Nrakhit vagy a Föld. Mivel a mi klánunk nem tartozott a legnagyobbak közé, én sok idõt töltöttem eme eldugott helyeken. A Nrakhiton kisebb kolónia élt ezért ott sokkal nyugisabb volt a helyzet, ellentétben a Földdel amely folyton forrongot és a vesztes beavatások miatt folyamatosan csúszott ki a kezeink közül. Elõször Baabehlan, majd Ájdzsip, Nadzsarape és Zdambara végül Aaztek és Khmer. Az egyetlen hely, amely megmaradt nekünk, a bolygó déli pontján volt, vagy 100 méterre a jég alatt. Útáltam azt a helyet. Rohadt hideg volt ott. Még jó, hogy én akkor már elismert, dicsõ vadász voltam és csak távolról kellett szemlélnem az ifjak szerencsétlenkedéseit.

Néha vissza-vissza tértem a bolygóra, csak úgy levezetés vagy bemelegítés képpen emberekre vadászni. Ilyenkor sok furcsa dolgot láttam. Amikor egy ifjú harcos elbukta a próbát, gondoskodott róla, hogy a prédák ne tudjanak az õ testébõl lakmározni. Sok keltetõ pusztult el a gyenge kezdõk miatt, de ami a távozásunk után egyben maradt, abba beköltöztek az emberek. A kurtaidõsek öregei még emlékeztek a hajdan volt isteneikre, ránk, akik rendszeresen áldozatot óhajtottak tõlük a technológiájukért és nyugalmukért cserébe. Az emberek készséggel megadták az áldozatot és õk maguk építették fel a keltetõhelyek piramisait. Boldogok voltak, s megtiszteltetésnek vették, ha õk lehettek a kiválasztottak. Az ostobák. Miután elhagytunk egy-egy keltetõt az emberek lassan beköltöztek oda és mivel hiányoztak régi, kegyetlen, de hatalmas isteneik, ezért kitalálták a saját isteneiket. Általában egy merészebb ember nevezte ki magát mindenhatónak s névként felvett egy tõlünk hallott szót, kifejezést. A leghülyébb dolgok származtak ebbõl. Bahl (kb:Szar), Ra (Sötétség), Ramszesz (Víz), Siva (Szem), Xipe Totec (Halott Hús). Vicces volt látni, amint a kis férgek minket próbálnak utánnozni. Persze õk nem jutottak tovább a kegyetlenkedéseknél és emberáldozatoknál. Szánalmas

Amikor vagy ezer esztendõ után ismét visszatértem oda, az emberek hatalmas fejlõdésen estek át és roppantul elszaporodtak drasztikus mértékben megváltoztatva ezzel bolygójukat. Na igen, igaza volt Törött Agyarnak. "Az emberek nem állatok, hanem egy betegség, amely ha szabadon garázdálkodhat egy bolygón, rövid idõn belül megmérgezi és elpusztítja azt." Láttam mit tettek a saját bolygójukkal és ha így haladnak, a Földnek hamarosan vége.
Ahogy egyre többen lettek, egyre többet is torzsalkodtak egymással. Néha beszáltunk mi is. Vheetnaam, Aafrka, Khalahmea. Imádtam ezeket a helyeket. Sûrû, sötét dzsundel, megannyi mérges kígyó, pók és a hatalmas hõség. Majdnem olyan jó volt, mint idegenekre vadászni. Furcsa mód a vadászatok alatt azt tapasztaltam, hogy az emberek jórészt elfeledték a hamis isteneiket és felimerték az egy igaz Isten létét. Jól lehet sok néven szólították: Isten, Jahve, Allah, Gott és megannyi más, de mégis Õ volt az. Ez roppantul meglepett. Vajon mitõl következhetett be? Talán Isten lépett kapcsolatba velük? Balgaság! Ugyan mit érdekelné a Mindenhatót ily hasztalan, alsóbbrendõ faj!? Vagy mégis? Hmm. Amikor nemrég Baabehlan romjai környékén játszottam az emberek háborúja közepette furcsa, már-már túlvilági energiát éreztem. Lehet megtaláltam, egy az ember és az egy igaz Isten között létrejött szövetség bizonyítékát? De vajon miért lépett volna szövetségre az Isten egy ilyan alantas fajjal? Jobb lesz ennek utánna járni. Azt hiszem visszamegyek a Földre egy kicsit körülnézni. Most ugyis megint arrafelé gyilkolják egymást a prédák...

Quote from: katzXipenak, a hamis prófétának.

"Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyett végzett. Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyett végezve teremtett Isten" Ter 2,1-3

Hat nap kellett a világ teremtéséhez. Hat nap. A hetediken Isten megpihent és nézte teremtményeit. Nézte, hogyan ölik egymást. Nézte a vadászatot.Vajon mit érezhetett? Milyen lehetett látni, ahogy teremtményei egymást írtják? Sokat gondolkoztam ilyen dolgokon, amikor egy-egy elmaradott világon voltunk. A legtöbb helyen  istennek tekintettek minket. Féltek tõlünk. Írtóztak a gondolattól, hogy minden egyes alkalommal amikor felbukkanunk, rájuk mi fog várni. Írtóztak tõlünk, írtóztak a prédáktól, de készséggel szolgáltak áldozatot a keltetéshez, mert tudták ez az egyetlen esélyük a túlélésre. Tudták, ha fellázadnak, õk lesznek a préda.

Az emberek az alkamazkodóképességükkel és relatíve nagy szívosságukkal már az elején kitûntek az alacsonyabb rendû fajok közül. Így amikor Véres Csont klánja ráakadt az idegen ûrhajóra s kiderült, a rajta található tojások ugyancsak hasznos dolgot rejtenek, az alantas fajok közül (nem meglepõ módon) az ember lett a legalkalmasabb a keltetésre. A többi fajt, amelyekkel próbálkoztunk, elég hamar kiirtották az idegenek és néhány bolygón õk lettek a domináns faj. Ezen bolygók ideálissá váltak a királynõk bezsákmányolására, ezért Árnyékfarkas Ölõ megtiltotta rajtuk a vadászatot. Hogy ne történjen az emberekkel is az, mint a többi fajjal, ezért a nagy vezér széttelepítette õket a Szíriuszrõl. Így kerülhettek olyan Galaxisvégi sárgolyókra is, mint a Nrakhit vagy a Föld. Mivel a mi klánunk nem tartozott a legnagyobbak közé, én sok idõt töltöttem eme eldugott helyeken. A Nrakhiton kisebb kolónia élt ezért ott sokkal nyugisabb volt a helyzet, ellentétben a Földdel amely folyton forrongot és a vesztes beavatások miatt folyamatosan csúszott ki a kezeink közül. Elõször Baabehlan, majd Ájdzsip, Nadzsarape és Zdambara végül Aaztek és Khmer. Az egyetlen hely, amely megmaradt nekünk, a bolygó déli pontján volt, vagy 100 méterre a jég alatt. Útáltam azt a helyet. Rohadt hideg volt ott. Még jó, hogy én akkor már elismert, dicsõ vadász voltam és csak távolról kellett szemlélnem az ifjak szerencsétlenkedéseit.

Néha vissza-vissza tértem a bolygóra, csak úgy levezetés vagy bemelegítés képpen emberekre vadászni. Ilyenkor sok furcsa dolgot láttam. Amikor egy ifjú harcos elbukta a próbát, gondoskodott róla, hogy a prédák ne tudjanak az õ testébõl lakmározni. Sok keltetõ pusztult el a gyenge kezdõk miatt, de ami a távozásunk után egyben maradt, abba beköltöztek az emberek. A kurtaidõsek öregei még emlékeztek a hajdan volt isteneikre, ránk, akik rendszeresen áldozatot óhajtottak tõlük a technológiájukért és nyugalmukért cserébe. Az emberek készséggel megadták az áldozatot és õk maguk építették fel a keltetõhelyek piramisait. Boldogok voltak, s megtiszteltetésnek vették, ha õk lehettek a kiválasztottak. Az ostobák. Miután elhagytunk egy-egy keltetõt az emberek lassan beköltöztek oda és mivel hiányoztak régi, kegyetlen, de hatalmas isteneik, ezért kitalálták a saját isteneiket. Általában egy merészebb ember nevezte ki magát mindenhatónak s névként felvett egy tõlünk hallott szót, kifejezést. A leghülyébb dolgok származtak ebbõl. Bahl (kb:Szar), Ra (Sötétség), Ramszesz (Víz), Siva (Szem), Xipe Totec (Halott Hús). Vicces volt látni, amint a kis férgek minket próbálnak utánnozni. Persze õk nem jutottak tovább a kegyetlenkedéseknél és emberáldozatoknál. Szánalmas

Amikor vagy ezer esztendõ után ismét visszatértem oda, az emberek hatalmas fejlõdésen estek át és roppantul elszaporodtak drasztikus mértékben megváltoztatva ezzel bolygójukat. Na igen, igaza volt Törött Agyarnak. "Az emberek nem állatok, hanem egy betegség, amely ha szabadon garázdálkodhat egy bolygón, rövid idõn belül megmérgezi és elpusztítja azt." Láttam mit tettek a saját bolygójukkal és ha így haladnak, a Földnek hamarosan vége.
Ahogy egyre többen lettek, egyre többet is torzsalkodtak egymással. Néha beszáltunk mi is. Vheetnaam, Aafrka, Khalahmea. Imádtam ezeket a helyeket. Sûrû, sötét dzsundel, megannyi mérges kígyó, pók és a hatalmas hõség. Majdnem olyan jó volt, mint idegenekre vadászni. Furcsa mód a vadászatok alatt azt tapasztaltam, hogy az emberek jórészt elfeledték a hamis isteneiket és felimerték az egy igaz Isten létét. Jól lehet sok néven szólították: Isten, Jahve, Allah, Gott és megannyi más, de mégis Õ volt az. Ez roppantul meglepett. Vajon mitõl következhetett be? Talán Isten lépett kapcsolatba velük? Balgaság! Ugyan mit érdekelné a Mindenhatót ily hasztalan, alsóbbrendõ faj!? Vagy mégis? Hmm. Amikor nemrég Baabehlan romjai környékén játszottam az emberek háborúja közepette furcsa, már-már túlvilági energiát éreztem. Lehet megtaláltam, egy az ember és az egy igaz Isten között létrejött szövetség bizonyítékát? De vajon miért lépett volna szövetségre az Isten egy ilyan alantas fajjal? Jobb lesz ennek utánna járni. Azt hiszem visszamegyek a Földre egy kicsit körülnézni. Most ugyis megint arrafelé gyilkolják egymást a prédák...

annyira orulok hogy nem csak en olvasok.

Szép kis történet katz! Egyébként én is írok egy regényt, aminek az alapja az egyik álmom volt, de ezt már írtam korábban is. És még kisvirag-ot is beleszõttem. Csak sajna nyár óta nem tudtam tovább írni idõhiány miatt.

Szerintem nekem nincs kedvenc álombeli helyem. Minden olyan hely az, ahol jól érzem magam álmomban. És ez elég gyakran elõfordul...

Quote from: MeskeMinden olyan hely az, ahol jól érzem magam álmomban. És ez elég gyakran elõfordul...

Az egy dolog. Én is jól érzem magam vadászat közban, vagy amikor legyakok 1000 monsztát egy kardvágással, de attól még nem válik kedvenc hellyé a csatatér és határozottan jól esik utánna megpihenni és élvezni az otthon melegét.

Az elmúlt héten volt egy kis szabadidõm, ezért van még egy történetem/álmom. Arról szól hogyan lettem Ragadozó. Szerepel benne Blimp is és Ramiz, mint fõgonosz. Persze csak a nevek ugyan azok és az sokkalta véresebb. Érdekel vkit?

Quote from: katzAz egy dolog. Én is jól érzem magam vadászat közban, vagy amikor legyakok 1000 monsztát egy kardvágással, de attól még nem válik kedvenc hellyé a csatatér és határozottan jól esik utánna megpihenni és élvezni az otthon melegét.

Az elmúlt héten volt egy kis szabadidõm, ezért van még egy történetem/álmom. Arról szól hogyan lettem Ragadozó. Szerepel benne Blimp is és Ramiz, mint fõgonosz. Persze csak a nevek ugyan azok és az sokkalta véresebb. Érdekel vkit?

miaz, engem mar ki is hagytal belole?

Quote from: katzAz egy dolog. Én is jól érzem magam vadászat közban, vagy amikor legyakok 1000 monsztát egy kardvágással, de attól még nem válik kedvenc hellyé a csatatér és határozottan jól esik utánna megpihenni és élvezni az otthon melegét.

Az elmúlt héten volt egy kis szabadidõm, ezért van még egy történetem/álmom. Arról szól hogyan lettem Ragadozó. Szerepel benne Blimp is és Ramiz, mint fõgonosz. Persze csak a nevek ugyan azok és az sokkalta véresebb. Érdekel vkit?

Engem nagyon érdekel!!!!  Az elõzõ is nagyon tetszik  :)

Quote from: katzAz egy dolog. Én is jól érzem magam vadászat közban, vagy amikor legyakok 1000 monsztát egy kardvágással, de attól még nem válik kedvenc hellyé a csatatér és határozottan jól esik utánna megpihenni és élvezni az otthon melegét.

Ebben van valami, csakhogy én nem szoktam csataterekrõl álmodni. :hehe:

Quote from: MeskeEbben van valami, csakhogy én nem szoktam csataterekrõl álmodni. :hehe:

en meg nem emlekszem az almaimra, ha pedig igen akkor meg jobb ha nem emlekszem rajuk.

Quote from: DjinnEngem nagyon érdekel!!!!  Az elõzõ is nagyon tetszik  :)

Egye fene :)

Quote from: Xipemiaz, engem mar ki is hagytal belole?

Én az álmaimat írom le, legalábbis részben az a történetek alapja. Részben. Általában egy kicsit erõsebben fog a tollam íráskor bizonyos részeknél. Ilyen lesz a következõ történetben a kivégzés.
Álmaim egy 10 000-1 000 000 éves korszakot ölelnek fel amelyben csak Isten és én vagyok az egyetlen közös pont. Csak az elsõ 4-5 000 évében szerepelnek Predátorok s te is csak ebben a szegmensben szerepelsz, de szerintem ki fogok tudni találni egy-két plusz történetet is ebbõl az érából.
Még csak 3 története írtam le az álmaimból, de legalább 15-20-nak már megvan a címe és hogy mibõl ered (ha akarod ezt el tudom árulni) csak le kéne firkantani a sztorikat. Ahhoz pedig 3-4 óra egybefüggõ szabadidõ kellene darabonként. Majd folyamatosan adogatom...


A most következõ történetben több helyen is szerepel öncélú erõszak, ami károsan hathat a kiskorúak fejlõdésére illetve az érzékeny lelki világú emberek idegállapotára (a történet a nyugalom megzavarására alkalmas), szóval mindenki képzeljen a sarokba egy 18-as karikát. De, hogy ne érje szó a ház elejét Cenzurázni is fogok. A történetben szerepel egy Blimp, illetve egy Ramiz nevû karakter. Ezek semmilyen kapcsolatban nem állnak élõ személyekkel, csupán kitalált karakterek, de ha vki úgy érzi ez sérti az õ személyiségi vagy egyéb jogait, jelezze és megváltoztatom a neveket. A saját álmaimben általában nem használok neveket, ezért kénytelen voltam választani ezeknek a figuráknak egyet.

Quote from: Xipeen meg nem emlekszem az almaimra, ha pedig igen akkor meg jobb ha nem emlekszem rajuk.

Én emlékszem rájuk. Lehet attól vagyok ilyen... :rolleyes:

rendben, en is varom a torteneteidet.
pici Off: Nemere Istvan: A terido Istenei c. konyv, ajanlom olvasasra.

Quote from: katzEgye fene :)

A most következõ történetben több helyen is szerepel öncélú erõszak, ami károsan hathat a kiskorúak fejlõdésére illetve az érzékeny lelki világú emberek idegállapotára (a történet a nyugalom megzavarására alkalmas), szóval mindenki képzeljen a sarokba egy 18-as karikát. De, hogy ne érje szó a ház elejét Cenzurázni is fogok. A történetben szerepel egy Blimp, illetve egy Ramiz nevû karakter. Ezek semmilyen kapcsolatban nem állnak élõ személyekkel, csupán kitalált karakterek, de ha vki úgy érzi ez sérti az õ személyiségi vagy egyéb jogait, jelezze és megváltoztatom a neveket. A saját álmaimben általában nem használok neveket, ezért kénytelen voltam választani ezeknek a figuráknak egyet.

Hûûû! Elõkészítem az ölelõpárnám és a macim (Alfréd) is, ha ilyen félelmetes lesz. :eeek:

- Tedd meg! Tedd meg és teljesítem egy kívánságod! - Figyelt engem! Tudom. Éreztem magamon a tekintetét és éreztem, ahogy az agyam legmélyére hatolnak fürkészõ szemei. Tudtam, hogy látja a gondolataim, ezért nem is igazán lepett meg különösebben az, hogy hallom a hangját ott belül. A többiek csak rémülten bámultak ki a fejükbõl. Még mindig a sokk hatása alatt voltak, s nem tudták mitévõk legyenek. Néhányan a katonákat lesték, amennyiben katonának lehet nevezni ezeket az ocsmány, undorító szörnyeket. Volt ott minden: farkasember talpig páncélban és akkora karddal, mint õ maga; varacskosdiszó fejû röfögõ, kígyófarkú szõrös lény mázsás baltával a vállán; homárszerû nyálladzó ragacsos izé és más hasonló ocsmányságok. A varacskosdisznó épp egy 8-10 éves forma kislányt akart magáévá tenni, de megunta a gyerek állandó nyavíkolását és széttépte apró cafatokra, mintha áldozata nem lenne több egyszerû rongybabánál. Miután lecsillapodot, elkezdte fölzabálni a maradékokat. Erre még pár szörny sietett oda. A malacfejû magának akarta az egészet, ezért jó összekaptak. Kinyírt egyet közülük, mire a többinek hirtelen elment az étvágya és szétszéledtek. A malacfejû visszatért a vacsijához.
- Tedd meg és teljesítem egy kívánságod! Tudod-e már mit kívánsz? - a sátáni kacajától néha még most is borsódzik a hátam. Azóta eltelt rengeteg idõ. Részt vettem számtalan vadászaton, a halálba küldtem milliónyi katonát, egész bolygók lakosságának lemészárlására adtam parancsot. A Világegyetem sok táján aggattak rám ilyen neveket, mint: Véreskezû Mészáros, Nyúzó, Halálhozó, A Hentes, Belezõ, de azt hiszem én még így is semmi vagyok Ramizhoz, ehhez az emberformájú, de semmi emberséggel nem rendelkezõ démonhoz képest. Hosszú életem során csak egyvalakivel találkotam aki gonoszságban hozzá mérhetõ, de nem mernék megesküdni, hogy a kettõ nem egy és ugyan az volt.
- Ha valaki mutat nekem valami olyat amit még nem láttam, teljesítem egy kívánságát. De ha nem nyeri el tetszésemet a mutatványa... jaj a lelkének! - Néhány próbálkoztak, de ugyan mit mutathattak volna egy ilyen kortalan démonnak? Vajh mi az, amit hosszú élete folyamán még nem láthatott? Az ami a kegyvesztettekkel lett, elrettente a többit s még a remény szikrája is kihalt belõlük, hogy élve, egy darabban kikerülnek innen. Mostanra már a legtöbbjük azért imádkozott, hogy gyors és legfõképp fájdalommentes halála legyen. Fájdalommentes halál. Ostobák. A hálál mindig fájdalmas. Csak egy fájdalmasabb dolog van nála, az élet. Vajon miért hagyott bennünket még mindig élve? Amíg meg nem szólalt a fejemben a hangja el sem tudtam képzelni. Aztán megvilágosodtam. Rám várt. Én voltam köztük az egyetlen aki fel tudott volna mutatni valami látványosat.
- Tudod-e már mit kívánsz? - Azt amit tenni, akarok gyorsan eldöntöttem. 5 évig szolgáltam a légióban, ebbõl hármat a fekete kontinens véres és brutális polgárháborúiban. Ott minden napos volt az erõszak, az utakat végig karóra tûzött fejek szegélyezték. Dúlt a háború s közben tombolt a járvány. Ha valaki túlélte az egyiket, elvitte a másik. Mint a fejlett civilizált világ katonái igyekeztünk kimaradni mindenbõl. Hivatalosan békefenntartóként küldtek minket oda, de a helyieknek mi csak céltábla voltunk. Érdekelte is õket a béke. Aki úgy érezte, puskájával el bír találni egy csûrt, az már nyugodtan lövöldözött ránk is. Nekik nem a béke fenntarói voltunk, hanem a hajdan volt rabszolgatartó birodalom képviselõi. És õk végre szabadságot akartak. Mintha vajmi köze is lett volna a szabadsághoz annak amit csináltak. Egy napon az anyaország megunta, hogy fiai a hazától oly távol nem csinálnak mást csak meghalnak a semmiért (de lehet, hogy a koporsók szállítási költségét és az özvegyi nyugdíjjakat sokalta), ezért elrendelte csapatai kivonását. A mi egységünk is kapta feladatául Mbantaku repterének biztosítását. Ezzel természetesen miénk lett volna a kétes értékû dicsõség: az utolsó békefenntartó egység amely elhgyta a Szmanzari Köztársaságot (Köztársaság! Nevetnem kell. Inkább adtam volna neki a Bantu-niggerek anarchikus törzsközössége címet). Lett volna, ha az utolsó elõtti felszálás során le nem lövik néhány föld-levegõ rakétával a lázadók vagy a kormánycsapatok (ki tudja?) a szállítógépet. A vezérkar, a veszélyes helyzetre hivatkozva leállítatta a légihídat, de természetesen ígéretet kaptunk, hogy amint lehetõség kínálkozik rá kihoznak bennünket. Már meg is kezdték a tárgyalásokat az érintettekkel. Hát persze. Elég régóta voltam már katona, hogy tudjam ez mit is jelent. Mi a légió vagyunk, nem a hadsereg. A mi dolgunk az, hogy a katonák és a rendõrök helyett elvégezzük a piszkos munkát. Lázadások leverése, tüntetések, szakszervezeti megmozdulások erõszakos feloszlatása otthon. Népírtás, falvak, városok teljes megsemmitíse, a lázadozo lakosság megkínzása, tizedelése és a hatalmas nemzeti konszernek érdekeinek mind hatékonyabb védelme itt, a volt gyarmatokon. Alja melót természetesen csak az alja népre bíznak. Az általános légiós amnesztia miatt volt köztünk minden. Anyagyilkos, pedofil, pszichopata, tudathasadásos örült. Az egyszerû zsebesek meg csalók itt pitiáner senkiknek számítottak. Itt gyûlt össze a társadalom legalja, mint amilyenné én is váltam azután a brutális gyilkosság után. Csupa selejt, amelyekben csak egy a közös. Feláldozhatóak. Csak egymásra számíthattunk. Így tehát ott maradtunk százegynéhányan egy volt gyarmati reptéren, minimális tartalékokkal s jelentõs túlerõben lévõ csapatokkal körülvéve. A legközelebbi biztos pont a Takrit erõd majd 2800 km-re északra a sivatag kellõs közebén. Csupán egy szinte áthatolhatatlan dzsungel állt elõttünk tele vérszomjas ragadozókkal mérges kígyókkal, pókokkal és rengeteg taposóaknával. Mi az nekünk!? Mi vagyunk a légió! Mi semmitõl sem félünk! Hát persze... Közülünk már sokan szembenéztek a halállal. Volt olyan aki a villamosszékben döntött úgy, mégis inkább a légiót választja. Azt hiszem a kiképzés elõ heteiben halt meg. Elpösszent a kezében egy kézigránát. Hmm. Nem jött be. Legalább megpróbálta. A kitörés nem ment minden zökkenõ nélkül, de sikerült. Sajnos a dzsungelben megsebesültem, amikor az elõttem lévõ srác úgy döntött repül egyet. Aknára lépett. Kis híjján engem is magával vitt. Egyszer, úgy az út három negyede felé megpihentünk. Már mindenki a célra gondolt. Rég elhagytuk azt a koszfészek országot és már éreztük orrunkban a sivatag száraz, meleg levegõjét. Este volt. A sebem még lüktetett a fájdalomtól, de már jobban éreztem magam. Behúzodtam egy fa gyökerei közé és épp készültem lepihenni, amikor valami megtámadott bennünket. A támadó láthatatlanul érkezett meg. Pont a tábor kellõs közepén tünt fel. Nem használt semmi mást csak a karján lévõ pengéket és a hosszú, kétélû dárdáját. Két szakasznyi légiós még csak sebet sem tudott ejteni rajta. Mind meghaltak. Miután kivégzett mindenkit, láthatóvá vált. Még soha nem láttam hozzá hasonló teremtményt. Hatalmas volt. Az ezred egyik tagja egy atomtemetõ mellett nõtt fel. Ritka ostoba egy fickó volt, de a 2,5 méteres magasságához tartozó 2 mázsányi izom gyakorlatilag legyõzhetetlenné tette Blipmet. Képes volt fölemelni egy teherautót és a mutáció miatt olyan vastag volt a bõre, hogy megfogta a kisebb kaliberû lövedékeket. Egy 15 éves fekete kisfiú lötte szét páncéltörõ gránattal. A ránk lesujtó Vadász még Blipmnél is egy teljes fejjel nagyobb volt. Egy két lábon járó, rasztahajú izomtömeg. Úgy vágta szét a társaimat, mintha kenyeret szelne, majd miután végzett mindegyikkel, puszta kézzel tépte le a fejüket. Megcsonkította õket. Vitt haza emléket a vadászatról. Nem tudom pontosan mit éreztem akkor, iránta. Félelmet? Tiszteletet? Csodálatot? Szerelemet? Láttam valamit amirõl tudtam, egy magasabbrendû létforma. Ilyesmit érezhet a kutya az ember iránt. Olyan, mintha Istennel találkoztam volna. Csak annyit tudtam, hogy olyan akarok lenni, mint Õ. Egy Predátor akinek semmi nem számít a világon. A cél szentesíti az ezközt, de a Ragadozó célja maga az eszköz. Az ölés, a vadászat. A Predátor azért él, hogy vadásszon és legyõzze a prédáját. Amikor elment valahogy sikerült elvánszorognom az erõdig. Kész csoda volt. Felépültem, leszereltek és ismét a társadalom egy "normális" tagja lettem. Senki sem kérdezte a múltam vagy hogy mi is történt velem a seregben és ez így jó is volt. Nem kérdezet senki és nem is mondtam volna el senkinek azt, amit azon az éjszakán láttam, de soha, soha egyetlen pillanatra sem felejtettem.
- Tedd meg és teljesítem egy kívánságod! Tudod-e már mit kívánsz?
- Vadász akarok lenni! - bukott ki a számon. Ugyan mi mást kívánhattam volna.
Odamentem a párhoz. Ott ültek nem messze Ramiz elõtt. Elõvettem a hadseregbõl szervált bajonettem és belevágtam a férfiba. Túlélte. Pont, ahogy akartam. Túlélte, de már nem tudott harcolni. Csak nézte bamabán az eseményeket és próbálta a kezével betapasztani a tüdején levõ sebet. A szájából egyre erõteljesebben csorgó habos vér nem hagyott kétséget afelõl, hogy hamarosan bevégzi. Nincs végzet, csak ha bevégzed jutott eszembe a régi mondás és önkéntelenül is elmosolyodtam. A nõ talán a 8. hónapban lehetett. Szinte föl se fogta mi történik. Próbált a férjéhez jutni, de ellöktem. Amikor odafordultam hozzá, meglátta a mosolyt az arcomon és egy pillanatra belenézett a szemembe. Felsikoltott. Menekülni próbált, de én ott áltam közte és a többi ember között akik vérmérséklettõl függõen rémülten vagy élvezettel nézték a jelenetet, de persze egyiknek sem volt elég vér a pucájában, hogy beavatkozzon. Én álltam az egyik oldalon, a másikon pedig Ramiz szörnykatonái gyönyörködtek a látványban. Kihúzta a késem a férfibõl és reflexszerûen beletöröltem a ruhájába. Ki tudja, milyen fertõzést hordozhat. Letérdeltem a nõhöz és felvágtam a hasát, vigyázva, ne menjen túl mélyre a kés. Benyúltam a résen ami az egyik oldalátol a másikig ért és kivettem belõle a gyereket. Felsírt. Miközben ott bömbölt a csecsemõ a piszkos, hideg kövön, a köldökzsinórjával megfolytottam az anyját. Belenéztem az asszony szemébe és amikor a csillogás átadta helyét a üres sötétségnek, a halálnak befejeztem. Ráléptem a visító poronytra és egyetlen mozdulattal széttapostam. Olyan érzés volt, mintha egy nagy rakás híg trágyába léptem volna. Éreztem, ahogy szétloccsan és a véres húscafat, ami egykoron a piciny teste volt, undorító kocsonyás masszaként ragad a bakancsom aljára.  Beletöröltem a trutymót a nõ ruhájába, majd felvettem a késem. A férj torkát aki végignézte az egészet egyetlen nyisszantással vágtam át. Hagytam, hogy a vére végigfolyjon a kezemen és élveztem a melegét. A halál tüze. Végre ismét ölhettem. Miért? - kérdezte a férfi szeme. Azért, hogy teljesüljön az álmom. Ezért az álomért pedig minden feláldozható. Minden és mindenki. Felnéztem Ramizra. A démon el volt ragadtatva a tettemtõl. Hát igen, ilyet tényleg nem sokat láthat egy embertõl. Ha még egyáltalán embernek számítok én. Annyira élvezte az akciómat, hogy hatalmas elragadtatásában, produkcióm alatt megerõszakolt egy kislányt s közben a feltépett torkából itta a vérét.
- Tetszett. Teljesítem a kívánságod, de elõtte le kell gyõznöd az egyik katonámat. - mutatott a malacfejûre. A disznógyík meg sem várta a mondandó végét, hatalmas bárdjával, már rontott is felém. Elkezdtem futni felé, de mielõtt lecsaphatott volna a baltával, átbukfenceztem hordó lábai közt, s a háta mögé kerültem. Megfordult, de túl lassú volt, akkorra én már a hátán teremtem. Jobb kezemmel belevágtam a késem a nyaka közepébe és miközben a ballal húztam hátra a fejét addig a jobbal toltam elõre a kést, hogy minnél elõbb kifingjon. Lassan átázott a ruhám a malacból kiömlõ vértõl. Valóságos szökõkúttá vált. Legalább 20 liter vére volt. Nem hallottam mást csak a disznógyík halálsikolyát és Ramiz kacaját. Nevetett és ahogy a varacskosdisznó lassan összecsuklott alattam, éreztem valami megváltozik bennem. Lassan a levegõbe emelkedtem és iszonyat fájdalom öntötte el testem. Valahogy kezdtem nagyobbá válni és erõsebbé. Valami mássá. Valami felsõbbrendûvé. Vadásszá. Hirtelen megszünt a fájdalom és amikor lepillantottam a testem helyett egy rücskös bõrû nagy karmú lényt láttam. Megtapintottam az arcom és éreztem, ez valami mesebeli szörny arca. Láttam az övemen a sisakot. Felvettem. Valahogy megváltozott a világ, mintha egyszerre mindent tudnék érzékelni. Végigtekintettem az embereken, akik félelemmel teljes csodálattal néztek vissza rám. Elõugrottak a pengék, meghosszabbítva karom s kezembe vettem a dárdám. Az enyémet! Le akartam tesztelni a felszerelést. Vadászni akartam! Egy ember fejét akartam a vértõl csöpögõ dárdám hegyére tûzni. Éreztem, a vágy elönti testem s a tudatom többé már nem is akar akadályt gördíteni a vérszomjam elé. Engedtem a csábításnak. Élveztem a düh tombolását.
Nem sok mindenre emlékszem mi történt akkor, csak arra mi történt utánna. Mikor újra magamhoz tértem a terem tele volt hullákkal. Még a plafonról is lógtak. Az élve maradtak kicsiny csoportja egy emberként reszketett az egyik sarokban és még a katonák is hátrább léptek, ha feléjük fordultam.
- Tetszel nekem. Tetszik amit csinálsz és tetszik ahogy csinálod. Hmmmm. Szeretnél vadászni? Ám legyen. - hirtelen egy négyszögletes nyílás jelent meg a földön. Belenéztem a hívogató sötétségbe, hatalmas mélység tárulkozott föl elõttem. A síri csöndet egy királynõ sikolya törte meg. Még soha nem láttam ilyen lényt, de tudtam mi az és szívemet elöntötte a nemes préda iránti vágy. Tudtam mit akar Ramiz és én is azt akartam. Vadászni. Mindörökké.

Hú! Ez eltartott egy darabig. No hogy tetszik?
Ilyenek az álmaim. Illetve ez az egyik közepesen durva.
Ha ezek után valaki még mindig normálisnak hisz, ahoz személyesen fogom kirendelni a zubbonyos bácsikat.

Quote from: katz- Tedd meg! Tedd meg és teljesítem egy kívánságod! - Figyelt engem! .....

:eek: Mûvészien brutális és kegyetlen iromány. Nagyon jó! Gratulálok hozzá! Esetleg lesz folytatás? Most már kiváncsi vagyok többre is.  :)

De ugye ezt nem mind álmodtad? Azért az durva lenne.  :eeek:
Még jó, hogy végig velem volt a párnám  :rolleyes:

edit: Én normálisnak hiszlek. Muszáj, ha hinni akarok magamban is.  :rotflol:

szerintem ez eleg normalis.
csak folytasd.

Quote from: Djinn:eek: Mûvészien brutális és kegyetlen iromány. Nagyon jó! Gratulálok hozzá! Esetleg lesz folytatás? Most már kiváncsi vagyok többre is.  :)

A többinek csak a címe van még meg és hogy mi inspirált, le még nem írtam õket. Ha szeretnéd látni mi várható, akkor a címeket meg tudom mondani...

Quote from: DjinnDe ugye ezt nem mind álmodtad? Azért az durva lenne.  :eeek:

A kivégzés rész az álmomban csak egy pillanat, de a malaccal többet dolgozom és az álmom tart tovább is. Odalent az idegenek között, de az már részben egy másik történet kezdete.

Quote from: DjinnÉn normálisnak hiszlek. Muszáj, ha hinni akarok magamban is.  :rotflol:

Azt hiszem neked sem fogok többé hátat fordítani...

Quote from: katzA többinek csak a címe van még meg és hogy mi inspirált, le még nem írtam õket. Ha szeretnéd látni mi várható, akkor a címeket meg tudom mondani...

Persze, érdekel.  :)

Quote from: katzAzt hiszem neked sem fogok többé hátat fordítani...

Á, én  nem vagyok veszélyes egyátalán.  :angyali:
Úgy értettem, hogy mindenkinek vannak olyan dolgai, amit esetlg mások "nem-normálisnak" gondolnak. Sokszor mi magunk is ezt gondoljuk magunkról  :rotflol:

Szép kis történet, és nagyon gusztusos! :rolleyes:
Szóval nekem is tetszett! :)

Quote from: MeskeSzép kis történet, és nagyon gusztusos! :rolleyes:
Szóval nekem is tetszett! :)

Wow. Emberek, lassan kezdek félni tõletek...
Eddig azt hittem én vagyok a dilis, de most, hogy látom hová kerültem :rolleyes:

Quote from: DjinnPersze, érdekel.  :)

Ezek már többé kevésbé kész történetek, bár van köztük olyan ami leírva csak pár sort tenne ki. Majd leírom õket. Az idõrendi címek mellett közlök egy rövid leírást is és hogy mibõl ered, mi alapján álmodtam.

A kezdet/Jövevények (légió + Jurassic Park:)): Milyen is voltam a valódi életemben. Minek születtem. Hogyan kerültem Ramiz színe elé.
Vadász születik
Sivatagi Patkány: Az átváltozás utáni elsõ pár évem a démonok és emberek között hánykolódva. Keresve önnön létem értelmét.
A következõ három egy egységet alkot és a Gyûrûk ura meg a Lodoss ihlette. (EDIT: a Waffen SS-t ki is felejtettem. Nem, nem az inspirált amit tettek a táborokban, hanem az ahogy egymáshoz viszonyultak. A bajtársiasság és a hûség)
Ein Volk: miként egyesítem az alattam szolgáló népeket
Ein Reich: hogyan szerzem meg a hatalmat és gyõzöm le Ramizt
Ein Führer: Hogyan válok a népem legyõzhetetlen vezéréve
A gyõzedelmes háború?: Népem elsõ, igazi megmérettetése
Fényes égbolt (Asimov, AvP): a bolygó a miénk, ideje tovább lépni. Újbóli találkozás a Vadászokkal
A vadászok: "A királyok kutyája vagy a kutyák királya" Hogyan és miért választom az alantasabb szerepet, cserbenhagyva népem, csak hogy teljesülhessen az álmom és utolsó kutyaként kezdjem újra életem
Watasi wa katz
A Föld hamis istenei
Tiltott gyümölcs (Halo, Csillagközi invázió és egyéb sci-fik): Hogyan válok el a vadászoktól és kezdek új életet az emberek(?) között
Ujjászületés (Asimov?): A humanoiddá válásom
A tábornok (Asimov): Az uralmam kiteljedése
Az örök szövetség (Asimov, Biblia): a népem felemelkedése
...
Fogságban: A pokol legmélyebb bugyraiban. Ide szeretek visszatérni idõnként, démonokat kaszabolni :__devil:
A végsõ csata: Az egész történet lényegi részének lezárása. Végsõ küzdelem a gonosszal
...
Nyaralás (Sailor Moon, Inital D, Love Hina meg még egy rakat más anime a jelnkor anime Japánában): Na ez aztán a nagy katyvasz. Ebbõl még egy egész könyv is kijönne

Quote from: katzWow. Emberek, lassan kezdek félni tõletek...
Eddig azt hittem én vagyok a dilis, de most, hogy látom hová kerültem :rolleyes:

Fear the unknown capabilities of the human mind.

Quote from: katzA következõ darab amit hamarosan kaptok az a Sivatagi Patkány közvetlenül az elözõ történet után kezdõdik. Ehhez kellen pár név.
Konkrétan:
1 fõ nõi rabszolga/harcos/tolmács a Nemes Nép volt katonája aki a fogságomba esik
1 fõ nõi elf vadász. Hû bajtárs az elsõ pillanattól fogva
1 szépséges ifjú hercegnõ
1 gonosz báró
1 király, aki felismeri bennem a tábornokot
1 császár akinek roppantul nem tetszik démoni mivoltom és hatalmas erõm
2 démon
Lehet jelentkezni. Holnapig.

Jelenktkezni? Az mit jelent? Keressünk neveket vagy a saját nevünkkel jelentkezzünk?
Akkor én jelentkezem! :D:D Az enyémet felhasználhatod bármilyen szerepre.
Hûû! De ízgulok. Még sosem voltam név-szereplõ-válogatáson  :rolleyes:

Quote from: DjinnJelenktkezni? Az mit jelent? Keressünk neveket vagy a saját nevünkkel jelentkezzünk?
Akkor én jelentkezem! :D:D Az enyémet felhasználhatod bármilyen szerepre.
Hûû! De ízgulok. Még sosem voltam név-szereplõ-válogatáson  :rolleyes:

Van pár karakterem aminek nincs neve. Ennyi.
Akkor majd te leszel az elf társam.

Edit: Na ez elég gáz lesz. Elkezdtem írni és már 5 oldalnál tartok (az elözõ 7,5 volt) és az 5-10 éves sztoriból, még egy nyamvadt nap se telt le. :eeek:
Ebbõl vmi hatalmas giga/mega/szupa post lesz. Csak legyen majd aki elolvassa...

Én is jelentkezem! :hopp:
És akármilyen hosszú lesz, biztosan el fogom olvasni, max. csak idõbe telik. ;)

Quote from: MeskeÉn is jelentkezem! :hopp:
És akármilyen hosszú lesz, biztosan el fogom olvasni, max. csak idõbe telik. ;)

Ok, akkor a fõgonosz és az elf társ mellett már van egy hercegnõm is. :rolleyes:

Quote from: katzCsak legyen majd aki elolvassa...

Én biztos elolvasom! Akármilyen hosszú is.  :)
edit: A "Meske" tényleg hercegnõs név  :rolleyes:
edit2: Biztos nem gondoltad, hogy pont a lányok fogják elolvasni a mûveid ugye?   :rotflol:

Quote from: Djinnedit2: Biztos nem gondoltad, hogy pont a lányok fogják elolvasni a mûveid ugye?   :rotflol:

Miért? Ezek olyan "lányos" történetek, nem?  :rotflol:

Én is jelentkezem beírhacc démonnak vagy aminek akarsz,bár a nevem nem igazán hangzik démonian  :rolleyes: .

Hali!

Szerintem katz folytasd az írások topicban, ott jobb helyen van!

Egyébként még mindíg nem álmodok úgy, mint régen. Néha összejön 1-1 álom, de reggeleim legtöbbjén még mindíg úgy kelek, hogy nem álmodtam semmit, vagy álmodtam, de nem tudok rá visszaemlékezni.

Quote from: DamnatusSzerintem katz folytasd az írások topicban, ott jobb helyen van!

Nézõpont kérdése. Én ezeket álmodom és csak keveset teszek hozzá éber állapotban, de nekem mindegy hol van...

Hali!

Ez már több, mint egyszerû álomleírás! (elismerõ hangnemben)

Quote from: katzLehet jelentkezni. Holnapig.

Szia katz! Az én nevemet is nyugodtan használhatod bármelyik karakterhez, ha úgy gondolod, hogy megfelelõ.  :)

Quote from: AnimalSzia katz! Az én nevemet is nyugodtan használhatod bármelyik karakterhez, ha úgy gondolod, hogy megfelelõ.  :)

Csatlakozom, engem is érdekel a dolog és szívesen adom a nevem hozzá! :D

Quote from: katzEzek már többé kevésbé kész történetek, bár van köztük olyan ami leírva csak pár sort tenne ki. Majd leírom õket. Az idõrendi címek mellett közlök egy rövid leírást is és hogy mibõl ered, mi alapján álmodtam.

A kezdet/Jövevények (légió + Jurassic Park:)): Milyen is voltam a valódi életemben. Minek születtem. Hogyan kerültem Ramiz színe elé.
Vadász születik
Sivatagi Patkány: Az átváltozás utáni elsõ pár évem a démonok és emberek között hánykolódva. Keresve önnön létem értelmét.
A következõ három egy egységet alkot és a Gyûrûk ura meg a Lodoss ihlette. (EDIT: a Waffen SS-t ki is felejtettem. Nem, nem az inspirált amit tettek a táborokban, hanem az ahogy egymáshoz viszonyultak. A bajtársiasság és a hûség)
Ein Volk: miként egyesítem az alattam szolgáló népeket
Ein Reich: hogyan szerzem meg a hatalmat és gyõzöm le Ramizt
Ein Führer: Hogyan válok a népem legyõzhetetlen vezéréve
A gyõzedelmes háború?: Népem elsõ, igazi megmérettetése
Fényes égbolt (Asimov, AvP): a bolygó a miénk, ideje tovább lépni. Újbóli találkozás a Vadászokkal
A vadászok: "A királyok kutyája vagy a kutyák királya" Hogyan és miért választom az alantasabb szerepet, cserbenhagyva népem, csak hogy teljesülhessen az álmom és utolsó kutyaként kezdjem újra életem
Watasi wa katz
A Föld hamis istenei
Tiltott gyümölcs (Halo, Csillagközi invázió és egyéb sci-fik): Hogyan válok el a vadászoktól és kezdek új életet az emberek(?) között
Ujjászületés (Asimov?): A humanoiddá válásom
A tábornok (Asimov): Az uralmam kiteljedése
Az örök szövetség (Asimov, Biblia): a népem felemelkedése
...
Fogságban: A pokol legmélyebb bugyraiban. Ide szeretek visszatérni idõnként, démonokat kaszabolni :__devil:
A végsõ csata: Az egész történet lényegi részének lezárása. Végsõ küzdelem a gonosszal
...
Nyaralás (Sailor Moon, Inital D, Love Hina meg még egy rakat más anime a jelnkor anime Japánában): Na ez aztán a nagy katyvasz. Ebbõl még egy egész könyv is kijönne

A következõ darab amit hamarosan kaptok az a Sivatagi Patkány közvetlenül az elözõ történet után kezdõdik. Ehhez kellen pár név.
Konkrétan:
1 fõ nõi rabszolga/harcos/tolmács a Nemes Nép volt katonája aki a fogságomba esik
1 fõ nõi elf vadász. Hû bajtárs az elsõ pillanattól fogva
1 szépséges ifjú hercegnõ
1 gonosz báró
1 király, aki felismeri bennem a tábornokot
1 császár akinek roppantul nem tetszik démoni mivoltom és hatalmas erõm
2 démon
Lehet jelentkezni. Holnapig.

Jelentkeznek Demonnak.

Szerintem is jó helyen van katz agymenése, csak az ilyen jelentkezõs dolgok mehetnének pm-ben. Aztán inkább majd edit-elje azt a bizonyos korábbi post-ot, hogy mi még a kiadó szerep.

Quote from: XipeJelentkeznek Demonnak.

Sajnálom, de lekésted. De nem baj egy másik történetben már fel akarlak használni gonosz démonnak, most már legalább megvan a belegyezésed is :D

Kész a következõ agymenésem, a Sivatagi Patkány. Alig 3x hosszabb, mint az elõzõ. Van benne minden harc, barátság, szerelem. Most kezdem digitalizálni, talán 4-5 óra múlva kész is leszek. Szóval kitartás, ha minden igaz még ma megkapjátok. Szerepel benne Shiroi, Djinn, Meske és egy gonosz Bonco nevû démon. Jut eszembe Trivi jó az új neved, de lehet ezután visszaváltoztatod :rolleyes: Na jó csak vicceltem :D

Majd apránként adagolom nektek a cuccot.

Quote from: katzKész a következõ agymenésem, a Sivatagi Patkány. Alig 3x hosszabb, mint az elõzõ. Van benne minden harc, barátság, szerelem. Most kezdem digitalizálni, talán 4-5 óra múlva kész is leszek. Szóval kitartás, ha minden igaz még ma megkapjátok. Szerepel benne Shiroi, Djinn, Meske és egy gonosz Bonco nevû démon. Jut eszembe Trivi jó az új neved, de lehet ezután visszaváltoztatod :rolleyes: Na jó csak vicceltem :D

Majd apránként adagolom nektek a cuccot.

Már alig várom :D

Hali!

Szerintem akkor is az írások topicba való az ilyen jellegû írás, de ha egy moderátor is azt mondja, hogy itt jó, akkor írdd ide!

Quote from: DjinnMár alig várom :D

Még egy darabig várhatod. Nem sikerült csak a negyedét begépelni az egyéb elfoglaltságok miatt, ezért csak holnap este postolom. Gomen

Quote from: katzMég egy darabig várhatod. Nem sikerült csak a negyedét begépelni az egyéb elfoglaltságok miatt, ezért csak holnap este postolom. Gomen

Semmi gond. A hosszú várakozás néha még jobbá teszi a dolgokat.  :rolleyes:

Természetesen ma sem lettem kész vele :grrr:
Na mindegy. Megvan több, mint a fele. Ez magállja önmagában is a helyét, de pl Meske még nincs benne. Bepostolom most, aztán ha holnap sikerül befejezni, akkor majd hozzáillesztem a befejezést, ami majdnem ugyanannyi.

Már-már azt hittem a bolygó gyomrában vagyok, annyit zuhantam és Ramiz ,,kuckója" sem éppen e hegytetõn épült. Egy ilyen bunkerrendszert még a Nagy Háború mérnökei is megirigyeltek volna, pedig õk egész hegységeket változatattak ementálivá. Az akna sötétnek és kihaltnak látszott, de persze nagyon is jól tudtam, mi rejtõzik a sötétben. A katakomba alján bokáig érõ, poshadt víz szaglott, s elszórva emberi koponyák hevertek mindenütt. Az ember azt várná... Az ember? Én már nem vagyok az! A démon azt várná, patkányok rohangásszanak mindenfelé. Patkányok, ezek a kiirthatatlan ocsmány, undorító lények, melyek az emberi élet természetes velejárói, de ugyancsak jól érthetõ okból itt nem volt egy sem. Ide még a pókok sem merészkedtek le. A falak gonoszságot árasztottak magukból, kétséget sem hagyva a felõl, ide csak bekerülni lehet. Tényleg ezt akartam? Megdögleni egy ilyen alantas helyen? Ez lenne a vadászat? Igeeeeehn! Ez az igazi Vadászat! Itt nincsenek elõre leosztva a szerepek. Itt nem dõlt el az elején ki a vadász és ki hal meg. Itt az a Vadász aki élve marad és az a préda aki az algás vízben végzi kukackajaként. Hallottam, hogy jönnek. Már készülõdnek. Érkezésem ideriasztotta a járõreiket, de a többség még csak most ébredezik álmából. A víz miatt nem lehetett aktiválni az álcázást, de tudtam, nem is lenne értelme. Ha el is rejtõzök elõlük, Ramiz gondoskodna róla, hogy rám találjanak. A drága, kedves Ramiz. De ugyan ki akar elrejtõzni. Nem azért tettem meg mindazt, amiért idekerültem, hogy gyáván elfussak. Vadászni akartam, s most itt volt elõttem a lehetõség. Hát rajta. Eddig még soha életemben nem láttam õket. Szerepeltek a legendáikban, tudtuk mik azok, de csak dajkamesének hittük a létezésüket. Hogyan is lehetnének ily lények valóságosak. Az idegen, az arcmászó, a Királynõ. Mind csak mese, amivel a rossz gyerekeket lehet ijesztgetni elalvás elõtt. Mese. Meske. Mátka... Hmm. Amikor hallottam ott fent a királynõ sikolyát, azt hittem ez is csak egy egyszerû, primitív démon lehet, amit könnyûszerrel levágok, de amikor a sötétbõl elõtünedeztek Az idegenek körvonalai ráébredtem, hogy tévedtem. A mesebeli leírások csak felületesek voltak, elnagyoltak, de azonnal megismertem õket. Mintha csak egy mesébe csöppentem volna, a legszörnyûbbe, amit csak el tudok képzelni. Az egyikük elõrébb lépett. Legyõzhetetlen szörnynek titulálták a régiek történetei, de engem azonnal megragadtak a formái. Ahogy megcsillant bõrén a kevéske fény, teste szinte tökéletesnek tûnt. Karcsú vonalai, izmos teste a legnagyszerûbb gyilkológép érzetét keltette, fejének hosszú, lágy íve szinte könyörgött egy érintésért, egy simogatásért, ugyan akkor éles fogai semmi kétséget nem hagytak a felõl, mire született is õ valójában. A lénynek nem volt arca, nem volt még szeme sem, de ahogy ott állt elõttem éles karmokban végzõdõ karjait szélesre tárva megértettem, õ is ugyan így vizsgál engem. Talán õ is hasonlókat gondol rólam. Ezek nem egyszerû prédaállatok, mint az emberek, ezek igazi nemes préda, amire gyönyör vadászni.
Balról egy arctámadó ugrott felém megszakítva gyönyörködésem. Szétvágtam a pengékkel. Egy kicsit rám spriccelt a vére, ami mélyen belemart húsomba. Ez végre fölébresztett álmodozásomból. Szinte egyszerre lendültek támadásba, s villámgyorsam megtették a köztünk lévõ távot, hogy éles karmaikkal felszeleteljenek, majdnem olyan gyorsan a földön is végezték. Darabokban. Gyõztem kerülgetni a vértócsáikat. Csak egy pillanat mûve volt az egész és a támadók nem voltak többé. A szívem majd kiugrott a helyérõl, oly gyorsan dobogott. Csak egy pillanat volt, egy röpke pillanat, de ez Vadásszá tett. Igazi Predátorrá. Szívverésem lassan csillapodni kezdett. Hallottam, amint társaik halálára lassacskán ébredezni kezdenek a többiek. Megöltem ötöt és felébresztettem... Mennyit is? Ötszázat vagy talán ötezret? Ki tudja? Kit érdekel? Minél több van, annál többet tudok legyakni. Az õseinknek vajon mennyi véráldozatot hozhattak, hogy le tudjanak gyõzni akár egyetlen egyet is közülük? Megöltek akár egyet is? Nem hiszem. Akkor vajon honnan ismerik õket? Az idegeneket. ,,A halál nem megoldás, csak eszköz -  csendült fel egykori kiképzõm hangja a fejemben – de ez az eszköz ti magatok vagytok. Az a dolgotok, hogy halált osszatok. Félelem és irgalom nélkül!" Már az iskolai tesztek is bizonyították, nincs ki mind a négy kerekem, pedig ott még csalni is próbáltam a jó eredmény érdekében. A hadseregben, ahol már semmi veszteni valóm nem volt, a pszichmókus megállapította, súlyos elmezavarom van, ami erõszakos és brutális dühkitörésekhez vezethet. A fekete kontinensen elkövetett tetteim tökéletesen igazolták a szakmai megállapítást. Dilis vagyok. Szeretek harcolni, szeretek ölni, és ami a legrosszabb az egészben, nincs semmi, amit ne élveznék jobban. Számomra még a dugás is unalmasabb ennél, s most aztán elõttem áll a gyönyörök végeláthatatlan tengere. A mennyei élvezetekbe fogok belefúlni.

Nem emlékszem mióta tartott már a küzdelem, vagy hogy mennyit küldtem már át az örök vadászmezõkre, de farkaséhségembõl ítélve jó pár napja harcolhattam már. Ahogy haladtam egyre lejjebb és lejjebb a katakombákban, úgy jöttek egyre nagyobb és erõsebb példányok szembe. Éreztem, a fészek már nem lehet messze. Szerencsére a méretükkel növésével együtt csökkent a sebességük, különben bajosan tudtam volna elintézni õket. Nagyok voltak és erõsek, de korántsem sebezhetetlenek, s ezt könyörtelenül ki is használtam. Egyedül a farkuk jelentett rám különösebb veszélyt. A szokatlan harcmodoruknak köszönhetõen, a több méter hosszú, tûélés fullánkban végzõdõ farkukkal roppant fájdalmas sebet tudtak ejteni. Lassan elfogytak az õrök és beléptem végre a királynõ szentélyébe. Õ a terem túlsó végében volt, tojásokkal körülvéve. Hatalmas volt. Végignéztem óriási, karcsú testén, széles fején és megdobbant a szívem. Ez a lény különleges. Ilyet a természet a legnagyobb erõlködésével sem tud alkotni. Egy ilyen lényt csak egy Isten tud teremteni, hogy gyönyörködjön legszebb munkájában, mestermûvében. Szerelem volt elõ látásra. Plátói és halálos szerelem.
Valahogy túléltem az ott történteket és valahogy sikerült elpusztítanom eme eleven remekmûvet. Halálakor, mintegy varázsszóra kinyíltak a tojások és a bejáratokat idegenek tömege lepte el. Megsebesített. Nem volt vészes a seb, de jelentõsen csökkentette harcértékemet. Ilyen állapotban semmi esélyem sem maradt a túlélésre. Felkészültem a végsõ összecsapásra. Körbetekintettem, hogy felmérjem a terepet, s megpillantottam egy ajtót a terem végében, közel a tojásrakó helyhez. A démonok nyelvén volt írva rá. Még jó, hogy nem csak a testem változott démonná. Vajon megértem még az emberi beszédet? Ez szerepelt az ajtón: Szmadalahln tum. Bahaara ni su madem. (Kijárat! Csak a másik oldalról nyílik.) Ha. Ilyen az én szerencsém. Még jó, hogy nem lottózok. Tiszta pénzkidobás lenne. Vár a dicsõ halál gondoltam, amikor hirtelen felpattant az ajtó. WTF? Most álmodom, vagy mi van? Nincs idõ tétovázni! A mostani helyzetemnél úgy sem lehet rosszabb. (Nem a fenét! Mindennél van rosszabb!) Irány a kapu! Mielõtt átugrottam volna, visszapillantottam. Ha majd átérek, ugyancsak sietnem kell a nyílás bezárásával, elvégre nem akarom egy idegen gyomrában végezni. A kapu a bolygó egy másik, ,,békésebb" pontjára nyílott. Mihelyst földet értem, rögtön balra vetettem magam. Pont neki egy gigantikus ogrénak. Egy barlangban voltam. A kapunál egy szedett-vedett banda ácsorgott meglepve, biztos valami sírrablók, útonállók vagy valami hasonló. Az ogrét pedig reguláris katonák próbálták sarokba szorítani lándzsáikkal. Szép kis társaság! A földön szétszórt emberi csontok között, friss hullák hevertek. Banditáké és katonáké egyaránt. Vajh mi zajlott le itt? Gondolom az ogrénak nem tetszett, hogy megzavarták a vacsiját. Lehet õ volt a kapu õre, de szerintem csak egy nyomorult, alacsonyabb rendû démon volt, akit magához vonzott az ajtó résein kiszûrõdõ gonoszság. Ki tudja, Kit érdekel? Lassan ez lesz a jelmondatom. Ha nem tudok harcolni, akkor bele fogok halni az unalomba. Ámulva néztek rám. Hozzám hasonló még az ogre sem látott. Csodálkozásuknak az ajtón kiáramló idegenek vetettek véget. Pillanatok alatt lekaszálták a környéken lévõket. Mindegy mennyit ölök meg közülük, végtelen sok van. Az egyetlen esélyem, ha becsukom a kaput. Odaugrottam és sikerült behajtani az egyik ajtószárnyat. Az idegeneket szerencsére lekötötte a friss hús iránti vágy, ezért engem szinte észre sem vettek, amelyik mégis, az gyorsan megbánta. A martalócok közül csak egy maradt életben. Egy magas, karcsú, hosszúfülû lány. Egy Elf. Felismerte mit akarok és igyekezett segíteni.  Sikerült becsukni a másik szárnyat is, már csak le kellett zárni. Az utolsó néhány kíváncsiskodót a dárdám gyõzte meg arról, hogy õk nem akarnak átjönni. Amíg fogtam az ajtót az Elf egy varázsigét kántált fennhangon. Szavaira furcsa jelek, valamiféle írás és egy ötszög jelent meg az ajtón és amint befejezte, a kapu végleg bezárult. Különös üresség fogta el szívemet, ahogy a gonoszság forrása egy csapásra megszûnt. Alig pár idegen maradt életben. Addigra már szétcincálták az ogrét, és ugyancsak megtizedelték a katonákat is. Alig marad erõm a dárdám felemeléséhez ezért inkább a vállamon lévõ, energiavetõvel intéztem el õket. Az a pár arcmászó, ami szintén átjött, rég munkához látott, és akiket megkíméltek a felnõtt példányok, azokat épp most termékenytettek meg. Nem helyeslem a fajok közötti keveredést és a fejeken átszúrt dárdám, hamar elintézte az egymásba fonódó párokat.
Az életben maradt katonák körbevették sebesült társukat. A fickó fején egy arcraugró végezte épen dolgát. Vajon milyen érzés lehet neki? Õ vagy inkább Az olyasféle létforma, mint a tiszavirág. Egyet kefél, aztán feldobja mind a nyolc lábát. Még a végén megsajnálom. Hahaha. A túlélõk megrettentek kacajomtól s félelemmel a szemükben húzódtak a barlang távolabbi zugaiba. Látták miként cselekedtem a többiekkel, akiket az arcmászók próbáltak megtermékenyíteni és kétségük sem maradt a felõl, mit akarok tenni magatehetetlen társukkal. Csak az egyikük állt elém remegve. Valószínûleg a legjobb barátja. Ha annyira a haverod mellett akarsz maradni, ám legyen. Pengémmel kettészeltem a srácot és kivégeztem az utolsó idegent is. Az idegenek karmaitól és savas vérétõl közel 1000 helyen fájt a testem. Elegem volt. Pihenni akartam és csillapítani farkaséhségem. A katonák vezetõje rám nézet. Annyira kitûnt közülük, hogy nem lehetett volna eltéveszteni ki a parancsnok. Fiatal volt. Bársonyos bõrû. Babapopsi arcú, ahogy az asszonyok mondanák. Hosszú sötét, göndör haja a válláig ért. Bizonyosan népszerû lehet az eladó sorban lévõ lányok között. Fényes páncélja és bársonyos ruhája kétséget sem hagyott nemesi származása felõl.
- Ö monart dö szale mi nohrö – szólt hozzám. Szóóólt? Nekem inkább röfögésnek tûnt. Pont mint odahaza - mikor még én is ilyenforma lény voltam – az a nyelv. A szerelmesek nyelve, vihogták a lányok, de nekem csak undorító röfögésnek és büfögésnek tûnt. A malacok nyelve. Nem érdekelt volna az sem, ha épp nekem vall szerelmet. Ott hagytam a fenébe, csak ebbõl a sötét lyukból szerettem volna már kijutni. Elegem volt a barlangokból. Remélem a démonok nem fényérzékenyek.
Úgy tûnt a barlang szája a sivatag kellõs közepén van. Amerre csak a pillantásom tévedt, mindenütt csak homok és homok. A lenyugvó, vörös nap forró sugarai melengették testem, s a száraz sivatagi szél simogatta sebeim. Elláttam sérüléseimet és a katonák cuccaiból megtömtem éhesen morgó bendõmet.
- Üdvözöllek harcos. Hosszú napokat és gyõzedelmes csatákat kívánok néked. – csendült fel mögöttem az elf nõ lágy hangja. Felé fordultam. Szokatlan volt. Õ volt az elsõ aki nem félelemmel, hanem tisztelettel tekintett rám. – A nevem Djinn. Örülök találkozásunknak, s hogy besegíthettem néked. Elf vadász vagyok, s amíg az ajtón ki nem rontó szörnyek le nem mészárolták csapatomat szerencsevadászként tengettem életem. Úgy látom nem igazán boldogulsz a Nemes Nyelvvel. Nos, én is csak a köznép nyelvét ismerem elég jól, de azt azért még megértette mit akart tõled Shiroi.
- Az a nyálas kis köcsög?
- ,,Nyálas kis köcsög"? Ismerem a démonok nyelvén a szavak értelmét, de még soha nem hallottam eme kifejezést. Bár sejtem mit jelenthet. – vonta fel mosolyogva egyik szemöldökét. – Igen õ az. Az egyik legbefolyásosabb családból származik és komoly esélye van rá, hogy sokra vigye. Nagyon sokra.
- Na és. Ha olyan hatalmas valaki akkor mit keres itt? – mutattam körbe - A nagy büdös semmi közepén.
- Hírnevet. Dicsõséget a begyûjtött trófeák által. Ezért akart felfogadni téged.
- Én begyûjtöm neki a trófeákat, õ meg learatja a dicsõséget. Megveszi magának a hírnevet. Hmm. Kezdetnek talán nem is lenne rossz üzlet. A dicsõség úgy sem érdekel.
- Látom nem csak a kezed gyors. Az egész csapatom ottveszett lent. Társulhatnánk. Én ismerem a terepet, beszélem az emberek nyelvét és konyítok ,,pár" varázslathoz. Te nagy vagy gyors és erõs. Remekül kiegészítenénk egymást. Mi a neved harcos?
- Szoldat
- Szoldat? Még soha nem hallottam ezt a szót. Hasonlít a Nemes Nyelv ,,kard" szavára. Mit jelent?
- Katona.
- Erõs név. Nem csoda a hasonlóság. Nos, mit szólsz az ajánlatomhoz.
- Djinn – levettem a sisakom és belenéztem a szemébe. Egy pillanatra megrémült, amint meglátta ragadozó arcomat, de gyorsan visszatért nyugalma és szeme határozottságot sugallt. Határozottságot és becsületet. Tudtam, jó társra leltem. – Ajánlatod elfogadva. Bajtárs.

Nem bírtam túl jól azt a helyet. A kopár sivatag, zöldellõ mezõkhöz és sudár erdõkhöz szokott embertestemet egyszerûen kifacsarta volna. Csak a végeláthatatlan semmi tárulkozik a démon szeme elé, mely mintha nyomtalanul el akarná nyelni a vándort. Még egy nyamvadt kóró sem volt sehol, s ezt a sivár tájat csak a bolygó két sarka törte meg. Délen Mardun sötétbe burkolózó magas hegyei, melyek Ramiz, sikolyokkal teli, gonosz oduját rejtik, Északon Alkarya aranyló búzamezõi és havas hegycsúcsai Wallis császár - a jó birodalmának igazságos ura - fennhatósága alatt. Az emberek országa fent, az orkok, démonok, szörnyek országa lent pont, mint a mesékben. A kettõ között pedig a senkiföldje. A sivatag. Ideális terep a portyázó kincsvadászok, zsoldosok és bérgyilkosok számára. Ramiz keze ugyan messzire elért, de nem pazarolta sem idejét, sem erejét erre a területre. Amióta élt, csak egy cél lebegett a szeme elõtt: Uralkodni. Az egész bolygón. Az emberek nem voltak különösebben kezdeményezõek. Erejükbõl csak arra futotta, hogy védekezzenek, hogy visszaverjék a többszörös túlerõben lévõ ellenséges csapatokat. Ez az idõszakosan kiújuló herce-hurca remek kiváló megélhetési lehetõséget nyújtott a senkiföldje népének. Emberek, Elfek, orkok, Démonok, Szörnyek éltek itt békében egymással. Amire sok ezer éve nem volt képes a két, marakodó birodalom, azt itt megvalósította az üzlet. Az ittenieknek nem állt érdekükben a háborúskodás, legalábbis az egymással való, ezért a pezsgõ oázisok a kisebb torzsalkodások ellenére mindig a ,,béke" szigetei voltak még a legnagyobb vérontások közepette is. Sok kemény harcban vettem részt Djinnel és valóban remekül kiegészítettük egymást. Akit nem fogott a kardom azt elintézte a varázslatai. Az átváltozásaim idején Djinn mindig éberen õrködött felettem.

Minden elismerésem katz :tezsvir: :jee:  :whoah:  :appl:  :cool:
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, úgyhogy ne légy rest és postold amilyen gyorsan csak lehet!  :)

Talán 10-12 éve járhattuk közös utunk, amikor Chambare felé tartva banditákba botlottunk. Rajtaütöttek egy birodalmi adószedõn. Legyõzték az északiak katonáit, de a martalócok is nagy veszteségeket szenvedtek. Már összeszedték a hulláktól az értékeket, csak el kellett venni tõlük. Könnyû pénz. A katonák közül csak egy maradt életben. Egy lány. Meglátott minket és elkezdett futni felénk. Tépett ruházata elárulta mire készülnek vele a zsiványok. Gond nélkül felaprítottam mind a hatot. A lány fiatal volt és életerõs, mellesleg egész csinos. Biztos jó pénzt kapok majd érte a városban, gondoltam. Végül is nem adtam el. Djinn egy darabig azzal ugratott, hogy beleszerettem, de amikor kezdte õ is megtapasztalni a hasznosságát, békén hagyott. Remek rabszolgának bizonyult. Nemcsak a zsákmányunkat bírta cipelni, hanem remekül értett a házimunkához is, s meglepõ módon ugyancsak intelligensnek bizonyult. Még a Nemes Nyelv néhány szavára is megtanított. Egy idõ után semmi pénzért nem váltam volna meg tõle. Roppant kényelmes volt a használata. Rajta kívül csak egyvalakit ismertem, akinek oly selymes bõre van, mint a legfinomabb Entari selyem, ezért poénból elneveztem Shiroinak. A név neki is tetszett. Illett rá.

Kalandozásaink 19. éve környékén furcsa hírt kaptam. Valaki vár rám Razantéban. Egy birodalmi, aki személyesen velem engem akar felbérelni. Vajh ki lehet az? Kíváncsi vagyok miért ette ide vissza a fene régi ügyfelemet? Már vagy 15 éve hallottam róla semmit, mostanra már dicsõ gróf vagy báró lehet otthon vagy akár egy hatalmas király. Razantét szinte megszállta a hadsereg. Csak pár százan voltak, de így is jutott belõlük minden sarokra. Shiroi a kocsmában várt rám alig 30 katona által körülvéve. Nyomorékok. Olyan pökhendien álltak elõttem, mintha egy fikarcnyi esélyük is lett volna ellenem. A közel két évtized meglátszott arcán, vonásai elmélyültek, de a szemébõl nem veszett ki az a különleges csillogás. Lerítt róla, hogy ugyan olyan beképzelt, felfújt hólyag maradt, mint volt, csak most már hatalom is van a kezében.
- Üdv Szoldát! – köszöntött.
Leültem az elõtte lévõ padra. A csicskásai idegesen pislogtak körbe, de egyikük sem mert közelebb jönni hozzám. Ha nem is hallották a 20 éve történteket, de az idõ alatt elkövetett tetteim híre eljutott az õ fülükbe is. Ez alatt a hosszú – legalábbis emberi mércével az – idõ alatt én lettem az egyik legjobban fizetett zsoldos és bérgyilkos a senkiföldjén, olyan valaki, akinek nem lehet hátat fordítani.
- Lenne egy megbízatásom a számodra. Egy dicsõ küldetés.
- Ismersz. Mit nekem a dicsõség. – vetettem oda.
- Természetesen bõségesen meghálálom fáradozásaidat. – mosolyogott leereszkedõen.
- Vannak dolgok, amit pénzzel nem lehet megfizetni.
- De annyi pénzzel, amennyit tõlem kapsz, rengetek dolgot el lehet venni, ha már meg nem tudod.
- Mennyi?
- 100 000 birodalmi arany! – Még a katonák is felhördültek. Egy egész láda pénz! 20 év alatt nem szedtem össze összesen annyit, ez pedig csak úgy hozzám vágja. Ennyibõl egy egész várost lehet venni.
- Kit kell megölnöm? A saját anyámat? Mert, ha így áll, akkor már elkéstél!
- Ugyan minek nézel te engem? – mondta bizalmasan
- Ugye tudod, hogy Ramiz hallhatatlan?
- Ne viccelj. Természetesen nem õt kell megölnöd. – komollyá vált - Pár napja dicsõ császárunk egyetlen pici lánya Meske hercegnõ eltûnt. A Khandari királyságban járt pihenni, de úgy tudjuk egy csapat zsoldos elragadta. A jelek szerint dél felé tartanak, de jó okunk van feltételezni, hogy nem Ramiz katonái.
- Akkor meg mi az Isten nyila van?
- Türelem. Feltételezéseink szerint, Ramiz egyik tábornoka, Bonco áll az események hátterében.
- Ha. Bonco a koncoló. Szép. Más se hiányzik, mint szembeszállni Ramiz jobb kezével és legbrutálisabb tábornokával. Úgy hírlik, vérrel festett emberi koponyák borítják szobája falát. Saját különbejáratú kínzókamrája a legjobban felszerelt az egész bolygón. Az a fickó még Ramiznál is dilisebb.
- Szerintem is, de ha ez megnyugtat, most nincs otthon. Informátorunk szerint õ vezeti a csapatot, mely alig egy tucatnyi katonából áll. Zsoldosokból.
- Téged ismerve nem tucatnyian, hanem legalább százan, vagy inkább ezren lehetnek. Esetleg ismered Bonco céljait is? Hová tart? Mikor ér oda?
- Nem tudjuk pontosan, csak sejtjük. A forrásaim szerint Bonco szembeszállt Ramizzal és a saját, alantas céljaihoz kell neki a hercegnõ. Úgy gondoljuk, az egyik kastélyába, Dahtrangba tart s a hercegnõ miatt meglehetõsen lassan haladnak. Bizonyosan élve, egészségesen kell neki õfelsége, és nem szeretne kockáztatni semmit. Egy gyors lovon utol tudod érni õket, és le tudsz rájuk csapni a sivatagban. A zsoldosok nem jelenthetnek problémát és a 100 000 aranyért Bonco sem... Tudod mit? Kapsz még 20-at, ha elhozod nekem a fejét.
- Enyém a zsé tiéd a dicsõség? Esetleg ne kérjem meg a nevedben a lány kezét? - Felnevetett
- Erre nem lesz szükség. Fogalmazzunk inkább úgy: a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad.
- Vén kecske.
- Hahaha. Nem is sejtettem, hogy van humorérzéked.
- Mikor fizetsz?
- Kapsz 30-at, ha visszahoztad a lányt, a többit megkapod, ha biztonságban visszaértünk a kastélyomba.
- Egy frászt! Nem tollas a hátam! Predátor vagyok és nem madár.
- Rendben. 30 a lányért és 20 a fejért, a többire pedig nemesi szavamat adom.
- A te szavad szart sem ér nekem. – Felhördült. Ez talált. Az északiak, még ha galádak és rosszindulatúak is, ritka kényesek a becsületükre. - Ha írásba adod és ellátod azt nemesi pecséteddel, amit az orrod alá tudok dugni, majd akkor hiszek neked.
Fortyogott. Azt hittem elpösszen a feje, úgy vöröslött.
- Rendben. Megkapod. – préselte ki száján a szavakat.
- Egyéb különleges óhaj-sóhaj?
Valamelyest lecsillapodott.
- Szûz legyen!
- He?
- A lány! Szûzen hozd vissza!
- És, ha már, akkor sem volt az, amikor elrabolták?
- Hogy merészeled? – csattant fel. Még jó, hogy a sisak alatt nem látta mosolyomat, különben rég nekem esett volna és akkor oda a nagy lé.
- Ki tudja? Mint látod, én nem vagyok ember.
- Grrr. Rendben. Nem szeretném, ha túl közeli testi kapcsolatba kerülne egy démonnal. Beleértve téged is!
- Jól van, jól van. Ha rajtam múlik, nem fogja egy démon se meghágni.
- Ajánlom is. – Egész poénos ez a Shiroi. Kezd tetszeni a pofa. Remekül lehet idegesíteni és nagyon vicces, amikor tombol.

- Miért nem kérted elõre a pénz egy részét? – kérdezte tõlem Djinn, miközben a lovamat nyergeltem.
- Mert úgysem adta volna ide. Ha Bonco legyõz, akkor se pénz, se csaj. Így legalább az egyik megmarad. Azt szeretném, ha itt maradnál Shiroi közelében. Ne! Ne mondj semmit! Nem bízom benne, és jó lenne, ha szemmel tartanád. Bonco ellen amúgy sem segíthetsz, ha egyedül nem tudom legyõzni, akkor megette a fene az egészet. Õ nem olyan, mint az eddigi ellenfeleink. Õ sokkal hatalmasabb.
- Vigyázz magadra!
- Ne félts engem. Sikerülni fog. Légy résén, partner.

Útközben megtaláltam Bonco zsoldosainak testét. Õ maga végzett velük, miután többé nem volt rájuk szüksége. A hulláktól mindössze egy csapa vezettet tovább. Egy jó mély. Magával vitte a lányt a saját lován. Ez jó. Ez lassítja, de nincs több elvesztegetni való idõm. Sietnem kall, ha még Dahtrang elõtt be akarom érni õket. Késõ délután pillantottam meg a lovukat. A nap már lenyugvóban volt és egy sûrû vihar súlyos felhõi kezdtek aláereszkedni. Teszkari készülõdött. Csontig hatoló homokvihar, melyet a szabad ég alatt nem sokan élnek túl. A vihar csak készülõdött, még volt pár óra a kitöréséig, de ahhoz épp elég nagy volt, hogy elrejtsen Boncotól. Csak akkor vett észre mikor már majdnem utol értem. Megfordította lovát. Túl késõn. Hibázott. Lassítás nélkül robogtam el mellette, és közben belédöftem a mellkasába dárdám. Leesett a lóról. Röptében elengedte a kezében tartott pokrócot. A hercegnõ halálra váltan bújt elõ belõle.
- Ostoba azt hiszed, legyõzhetsz?
Leugrottam a lóról és belevágtam a pengém a démonba. Felsikoltott.
- Neeeee.
A másik karomon lévõ pengéket a gyomrába vágtam. A hátán jött ki. Felemeltem.
- Nem hiszem, tudom! – morogtam.
- Várj. Vááhrj. – egy kis vért köhögött föl. – Te zsoldos vagy. Annyit fizetek amennyit csak akarsz, csak engedj el. Megteszlek legfõbb helyettesemmé. Hatalmat adok neked. Mit kívánsz? Megadok bármit, csak ne ölj meg és hagyd itt nekem a lányt!
- Mit kívánok? A fejedet! Karóra tûzve!
Egy mozdulattal letéptem, amit akartam. Útálom, amikor valaki könyörgõre fogja. Gyávák. Ez a legkönnyebb 20k, amit eddig szereztem Ez lett volna a hírhedt Bonco?
- Sharik. Shaaariiihk. Hol jársz már? – suttogta a szél. Hoppá. Tévedtem. Útálom a démonokat. Ez nem Bonco volt, hanem csak az egyik csicskása és a nagyfõnök már ugyancsak hiányolja. Jobb lesz eltûnni, mielõtt valaki a keresésére indul. Valahogy most nem vagyok kíváncsi mért koncoló a fõnök beceneve. Eldobtam az értéktelen fejet. Odaléptem a lányhoz. Menekülni akart, de lekaptam a karját.
- Ha élni akarsz, velem jössz!
- Engedj el. Undorító démon. – Hisztizett. Pofon vágtam.
- Hová akarsz vinni?
- Haza.
- Nem hiszek neked. Eressz! Miért segítenél? Te sem vagy különb a másiknál. – még egyszer megütöttem. Utálom, ha valaki hisztizik. A szeme lassan könnybe lábadt.
- Azért, mert fizettek érted.
- Kicsoda? – kérdezet rémülten.
- A tieid. Most pedig menjünk, mielõtt ránk találnak Bonco fogdmegjei. – Ez végre lenyugtatta valamelyest. Pff. Nõk!

A vihar elkezdett tombolni, de szerencsére még idõben találtam egy barlangot, de a lovak sajnos nem fértek be. Amint beléptem, megéreztem néhány démon jelenlétét. Egy két alacsonyabb rendû féreg volt. Elõbújtak az emberi hús szagára. Rövid úton megszabadítottam õket az élet szenvedéseitõl. Leterítettem a hideg földre köpenyem és leheveredtem. A lány, tõlem 4-5 méterre ült le. Átkarolta a lábát, lehajtotta a fejét és pityeregni kezdett. Reszketett a félelemtõl és a sivatagi éjszaka hidegétõl.
- Meske! – félénken rám pillantott. Nem számított rá, hogy tudom a nevét. – Gyere ide!
- Mit akar tõlem? – kérdezte riadtan.
- Már most fázol. Hamarosan leszáll az éj és a hidegben megfagysz. Nekem pedig élve kell leszállítanom téged.
- Én nem holmi tárgy vagyok!
- Hallgass! Talán tudsz harcolni, vagy esetleg értesz az asszonyi munkához? Kétlem! Nem vagy több egy hasztalan bábúnál.
- Én... én...
- Tedd, amit mondtam! – A nagyságos kisasszony hozzászokott, hogy õ a legszebb, a legelõkelõbb. Mindenki kinyalja a seggét és amikor az ellenkezõjét tapasztalja, nem csoda, hogy megrémül. Odabújt hozzám. Átöleltem és betakartam köpenyemmel. Félt, de amikor látta nem érdeklem megnyugodott végre. Talán egy kicsit durcás is lett, elvégre hogy merészelem én figyelmen kívül hagyni szépségét. Már csak az hiányzik, hogy megint elkezdjen hisztizni. Istenem! Nõk! Hála istennek lassan elnyomta az álom. Nem hiányzik, hogy rájöjjön a titkomra. El kellett volna olvasnom Ramiznál az apró betûs részt! Most nem kellene ezzel szopnom! Én embernek születtem és nem démonnak, ezért soha nem válhat belõlem teljes értékû démon. Mindig maradni fog bennem valami emberi. Ez leginkább Hold töltekor csúcsosodik ki, amikor éjszakánként visszaváltozok emberré. És éppen telihold van. Ahogy testem lassan visszanyerte eredeti alakját, Meske felriadt álmából. Csodálkozva tekintett rám. Riadt volt ugyan akkor örült is, hogy végre egy ember társaságában lehet. Hozzám bújt és a mellemre hajtotta fejét. Végigsimítottam hosszú, puha, gesztenyebarna haját és beszívtam csábító illatát. Feltekintett rám. Belenézett a szemembe. Lehunyta szempilláit és esetlen csókot lehelt ajkamra. Ebben még biztos nem volt túl sok gyakorlata. Lehet, hogy démonként a vadászaton és az ölésen kívül nem izgat semmi sem, de emberként ez már koránt sincs így. Férfiasságom ébredezni kezdett a rajtam pihegõ szépséges test közelségétõl. Átöleltem a lányt fölé hajoltam. Védekezõen maga elé húzta karját.
- Ne – nyögte elhaló hangon.
Balom az álára tettem és lágyan kinyitottam ajkait. Hosszú és mély csókom alatt kezem végigjárta teste érzékeny pontjait és lángra gyújtotta azt. Megszabadítottam fölöslegessé vált ruháitól.
- Kérlek... kérlek légy gyöngéd. Én... én még soha... suttogta. Mélyen a szemébe néztem és lassan bólintottam. Átöleltem és csókot leheltem nyakára miközben lassan beléhatoltam...


Ló nélkül egy ,,kicsit" fárasztó volt az út, de sikerült. Meglepetésemre Shiroi nem próbálkozott semmivel és simán bezsebeltem az 50 k-t és a papírt.
- Öröm volt veled dolgozni – mosolygott – a pénz többi részét átveheted személyesen a kastélyomban, démon. – Nevetett. Végig nevetett, ahogy távolodtak tõlünk. Furcsa üresség fogta el szívem. Valami mintha hiányozna...

- Szép munka volt. Igaz, sajnos csak a fele pénz van meg.
- Mirõl beszélsz? Itt a papír nálam! Kíváncsi vagyok min röhögött úgy?
- Rajtad!
- He?
- A papír. Csak személyesen te tudod nála beváltani. Alkaryában.
- Hol itt a gond?
- A démonok nem tudnak belépni Alkarya földjére! Az Északi Csillag ereje elûzi a gonoszt.
- Akkor már Shiroi is rég halott lenne. – mondtam nevetve. – Különben is az orkokkal mi a helyzet? Én nem ismerek közülük egy jót sem.
- Õk sokan vannak és Ramiz védelem alatt haladnak. Ez egy kis immunitást ad nekik, de minél gonoszabb valaki, annál inkább elrettenti az északi Csillag ereje. Ezért nem sikerült még Ramiznak elpusztítania az egész országot.
- Hmm. Azért én mégis megpróbálnám. Sikerült kideríteni valamit? Miért akarta Bonco annyira Meskét?
- Meskét? Hahaha. Mi az, csak nem összebarátkozatok?
- Ugyan menj már. Egy ilyen dáma még a köznéphez sem ereszkedik le, nem még hogy egy démonhoz. Láttad milyen lekezelõ volt Shiroial is!
- Tényleg? Mindegy. Megtudtam pár dolgot.
- Halljuk.
- Bonco fellázadt Ramiz ellen, de õ egyedül esélytelen a nagyfõnökkel szemben.
- ...ééés?
- A lány. Õ a császár lánya.
- Ennyit még én is tudok.
- Az õsi legendák szerint, ha a jó oldal, az emberek és a rossz oldal, a démonok, észak és dél egy-egy hatalmasága egyesül, a frigyük gyümölcse elég erõs lesz ahhoz, hogy uralkodjon az egész bolygó felett.
- Heeee? Aaaaaj jaj! Azt hiszem, utána kell néznem pár dolognak. Hé, Djinn. Nincs kedved megnézni velem észak zöldellõ mezõit?

Mégis kénytelen voltam kettészedni. Max 20000 karaktart lehet elküldeni és az én irásom szumma 29500 volt :eeek:

Természetesen az éjszakai jelenet Me... Khmm a hercegnõvel folytatódik tovább, de azt már nem kötöm az orrotokra. :lazza: A fantáziátokra bízom inkább. Ha valakinek esteleg nem menne az nézzen meg egy (No kids!, no monszta!, no rape!) hentait (pl.:Akiba Sister, Koihime, Tsumamigui, Dvine Luv). A szex egyike azon kevés dolgoknak, ahol az erõszakot :ejj: nem tûröm...

Ha esetleg valakinek nem tetszene csak azt tudom mondani: ti adtátok a neveteket hozzá. :D De ha ez megnyugtat: a történet nem rólatok szól...

No hogy tetszik? Me... Meske? Mo-mo-moha?

Egy darabig nem lesz ujabb. Most inkább rajzolni szeretnék valamit...
A következõ történet vagy az eddigiek elõzménye, vagy a folytatása, vagy egy teljesen más, Xipe démonos, hentelõs lesz. Egyszer...

Katz,
Bravissimo.

Quote from: katzNo hogy tetszik? Me... Meske? Mo-mo-moha?

:lol:  

Quote from: katzTermészetesen az éjszakai jelenet Me... Khmm a hercegnõvel folytatódik tovább, de azt már nem kötöm az orrotokra. :lazza: A fantáziátokra bízom inkább. Ha valakinek esteleg nem menne az nézzen meg egy (No kids!, no monszta!, no rape!) hentait (pl.:Akiba Sister, Koihime, Tsumamigui, Dvine Luv). A szex egyike azon kevés dolgoknak, ahol az erõszakot :ejj: nem tûröm...

Ha esetleg valakinek nem tetszene csak azt tudom mondani: ti adtátok a neveteket hozzá. :D De ha ez megnyugtat: a történet nem rólatok szól...

Szerintem mindenki el tudja képzelni azt a részt  :rolleyes:

Nekem nagyon-nagyon tetszik! Az egész, úgy ahogy van! Hatalmas gratula hozzá!  :appl:  :appl: (most egy álomhoz gratuláltam??) :eeek:
Hát rajzolgass csak... de azért remélem valamikor lesz folytatás  :D

Bravó katz! Elég komplex egy álom.
Nem semmi történet, sok fantasy/sci-fi könyvíró példát vehetne. :D
:appl: :appl: :appl: :jee: :jee:

Katz! Tök jó álom, ahogy beleolvastam! :jee: Mindjárt elolvasom teljesen, csak elõbb leírom, mit álmodtam én, mielõtt még teljesen elfelejtem.

Hát én elég ritkán emlékszem az álmaimra, de a tegnap éjszakai elég érdekes volt. Amennyire emlékszem belõle:
Valami emberrabló banda elhurcolt engem és Meskét. Azt nem tudom, hogy honnan, csak arra emlékszem, hogy jópár fegyveres fickó vesz körül minket.
Nekem valahogy sikerült kereket oldanom, de Meske ott maradt, aztán meg mindenkitõl (ismeretlenektõl is, de fõleg a rokonoktól - érdekes módon az utcán fõleg az ismerõseim voltak) próbáltam segítséget kérni, hogy menjünk vissza Meskéért (bár fogalmam sem volt, hogy pontosan hol is vannak), de senki sem akarta nekem elhinni a történetet. Aztán valahogy hazavergõdtem és pár perc mulva Meske megjelent a kapuban röhögve, hogy az egész csak egy vicc volt, és nincs kutya baja sem. Utána felébredtem. Arra viszont emlékszem, hogy "több epizódban" álmodtam végig, tehát közben megébredtem, vagy legalább is félálomban voltam. Furcsa kis történet... :rolleyes:

Edit: Hát ez a történet iszonyat! :kiraly: Kiváncsi vagyok Meske mit szól majd hozzá. :D:D Ja, és kösz a lightos hentai címeket, majd megnézem õket. :hehe:

Nekem nagyon tetszett! :jee: (És még szép hogy nem rólam szól, mert semmilyen tulajdonsága sem egyezik meg az enyémmel...:rolleyes: )

Quote from: katzMese. Meske. Mátka...

Ez tetszett nekem az egészben a legjobban. Berakhatom aláírásnak?

Moha: szép kis álom... Nem is rossz áprilisi tréfa válna belõle... :rolleyes:
Valami jót kitalálok addigra, szóval rettegj!   :__devil:  :hehe:

Mostanában túl sok dologgal foglakozom egyszerre!  :muhahah:
Múlt éjjel nagyon zavaros álmom volt.:
Egy esküvõvel kezdõdött. Meske volt a menyasszony Tom Jones pedig a võlegény :wtf:. Aztán jött katz-predátor és legyakta a fél társaságot, Meskét meg elrabolta. Az emberek sikoltoztak meg rohangáltak (egész életembõl vegyesn mindenki),Tom meg csak énekelt. Én meg csak áltam a háttérben és azon gondolkodtam, hogy õ mit keres itt? (Mármint Tom Jones) :eeek:
Aztán hirtelen már valaki más lett a võlegény. Kétségbe volt esve, hogy most mi lesz, máris megözvegyült? Erre jött egy pincér, hogy a TV-bõl kijött egy lány és a võlegényt  keresi... (vajon mit néztünk tegnap  :rolleyes: ). Itt van egy kis törés, nem emléxem rendesen. A köv, ami megmaradt:A vendégek már lenyugodtak. (Érdekes, mert mindenfelé hullák voltak meg vér) A tesómmal épp arról beszéltünk, hogy milyen tárolt eljárást kéne írni a már nem használatos esetleg redundáns vendégek törlésére .  :eek: (És közben Tom énekel a háttérben "Sex bomb, sex bomb"...), mikor hirtelen berogogott egy vonat(vagy metró vagy HÉV??) a terembe. Páran kiszáltak páran beszáltak. De senki nem furcsálotta a dolgot. Csak én. Elkezdtem kiabálni, hogy "Itt mindenki hülye? Hát senkinek nem tûnik fel, hogy egy vonat közlekedik az étteremben?". Animal (aki hirtelen elõkerült valahonnan) nyugtatgatott, hogy ne idegeskedjek, minden rendben lesz...
Aztán egy bazi nagy hókupac leesett a teraszon és fölébredtem a zajra...

Hát elég zavazos, de csak ennyit tudtam kiszedni az agyamól...
Bocs Meske, de nem kerültél elõ, mert felébredtem :(

Quote from: Djinn(És közben Tom énekel a háttérben "Sex bomb, sex bomb"...),

:lul: .
nagyon jóó!

Quote from: DjinnMostanában túl sok dologgal foglakozom egyszerre!  :muhahah:
Múlt éjjel nagyon zavaros álmom volt.:
Egy esküvõvel kezdõdött. Meske volt a menyasszony Tom Jones pedig a võlegény :wtf:. Aztán jött katz-predátor és legyakta a fél társaságot, Meskét meg elrabolta. Az emberek sikoltoztak meg rohangáltak (egész életembõl vegyesn mindenki),Tom meg csak énekelt. Én meg csak áltam a háttérben és azon gondolkodtam, hogy õ mit keres itt? (Mármint Tom Jones) :eeek:
Aztán hirtelen már valaki más lett a võlegény. Kétségbe volt esve, hogy most mi lesz, máris megözvegyült? Erre jött egy pincér, hogy a TV-bõl kijött egy lány és a võlegényt  keresi... (vajon mit néztünk tegnap  :rolleyes: ). Itt van egy kis törés, nem emléxem rendesen. A köv, ami megmaradt:A vendégek már lenyugodtak. (Érdekes, mert mindenfelé hullák voltak meg vér) A tesómmal épp arról beszéltünk, hogy milyen tárolt eljárást kéne írni a már nem használatos esetleg redundáns vendégek törlésére .  :eek: (És közben Tom énekel a háttérben "Sex bomb, sex bomb"...), mikor hirtelen berogogott egy vonat(vagy metró vagy HÉV??) a terembe. Páran kiszáltak páran beszáltak. De senki nem furcsálotta a dolgot. Csak én. Elkezdtem kiabálni, hogy "Itt mindenki hülye? Hát senkinek nem tûnik fel, hogy egy vonat közlekedik az étteremben?". Animal (aki hirtelen elõkerült valahonnan) nyugtatgatott, hogy ne idegeskedjek, minden rendben lesz...
Aztán egy bazi nagy hókupac leesett a teraszon és fölébredtem a zajra...

Hát elég zavazos, de csak ennyit tudtam kiszedni az agyamól...
Bocs Meske, de nem kerültél elõ, mert felébredtem :(

szegeny Djinnt megfertozte Katz elmeje

Quote from: Xipeszegeny Djinnt megfertozte Katz elmeje

Á, nem, csak túl sok dologgal kell foglalkoznom egyszerre. Éjszaka meg mixelek.  

Quote from: DjinnÁ, nem, csak túl sok dologgal kell foglalkoznom egyszerre. Éjszaka meg mixelek.  

az en almom annyibol allt hogy zuhantam, aztan felkeltett a telefon hajnali5-kor mert keresztanam telefonalt hogy menne szulni, utana meg felhivott anyam a nagypapam miatt.
lenyegeben meg se tudtam miert is zuhantam.

Hétfõn elhagytam a sluszkulcsot és már annyit kerestem hogy már álmomban is azt kerestem de se itt se ott nem lelem :(, tuti betemmete a hó abból pedig már csak tavasszal lesz valami.

Quote from: NokiHétfõn elhagytam a sluszkulcsot és már annyit kerestem hogy már álmomban is azt kerestem de se itt se ott nem lelem :(, tuti betemmete a hó abból pedig már csak tavasszal lesz valami.

Hipnotizáltasd magad. Olyan dolgokat is tudsz, amikrõl nem is tudsz! :lul:

Djinn: szóval most el vagyok lopva... Szép tõled, hogy még vissza sem álmodsz, hogy talán megkerüljek... És ez a Tom Jones is mit képzel magárol, hogy el akar venni, s amikor elrabolnak, meg nem tesz semmit csak énekel... Na így próbáljon hozzámenni az ember... :rotflol:

Noki: Ne keresd, és akkor biztosan elõkerül. ;) Nállam be szokott válni. :)

ma este majd megmentunk Meske.

Quote from: Xipema este majd megmentunk Meske.

Köszi. :)
Már alig várom! katz már megint jó kis summát kapott értem, engem meg itt terrorizálnak a különbözõ démonok.  :haha:

Quote from: MeskeKöszi. :)
Már alig várom! katz már megint jó kis summát kapott értem, engem meg itt horrorizálnak a különbözõ démonok.  :haha:

hat mit ne mondjak, jovedelmezo vallakozas a te folyamatos mentegetesed.

Quote from: Xipehat mit ne mondjak, jovedelmezo vallakozas a te folyamatos mentegetesed.

Nem baj, majd szépen elverem katz-on a rajtam kapott összeget... :p

Quote from: MeskeNem baj, majd szépen elverem katz-on a rajtam kapott összeget... :p

nekem jo, ameddig en megkapom a penzem.

Quote from: MeskeDjinn: szóval most el vagyok lopva... Szép tõled, hogy még vissza sem álmodsz, hogy talán megkerüljek... És ez a Tom Jones is mit képzel magárol, hogy el akar venni, s amikor elrabolnak, meg nem tesz semmit csak énekel... Na így próbáljon hozzámenni az ember... :rotflol:

Bocs! Majd igyekszem ma visszaálmodni a dolgot, de nem igérek semmit. Fránya egy alak ez a tudatalatti, nehéz irányítani  :haha:

Egyébként olyanok vagytok, mint a média! Mindenbõl anyagi hasznot akartok húzni. :rolleyes:

Semmi vész Djinn, én is igértem még régebben Nokinak, hogy megálmodom, hogy õ is jön velünk meglátogatni az Azumangás lányokat (Ha jól emlékszem. :rolleyes: ) De még mindig nem jött össze a dolog...

Én soha nem álmodok semmit.  :bruhuhu:  (vagy csak nem emlékszem rá?  :rolleyes: )

Hali!

Marox
Az sem olyan rossz.  :rolleyes:

Én tegnap nem emlékszem, mit álmodtam, de nyugtalanul ébredtem reggel, és csak annyit tudok, hogy Kakihara (az Ichi the Killerbõl) szerepelt az álmomban. Talán jobb is, hogy nem emlékszem...  :rolleyes:

Djinn: :lol:

Quote from: MeskeNem baj, majd szépen elverem katz-on a rajtam kapott összeget... :p

Még csak a felét kaptam meg ;) a többit majd a köv. történetben. :rolleyes:

Quote from: DamnatusHali!

Marox
Az sem olyan rossz.  :rolleyes:

Lehet, hogy jobb is, hogy nem emlékszem rájuk.  :rolleyes:

Annyira szeretem a matekot, hogy még álmomban is egy geometriai feladatot oldottam meg! :rotflol:

Quote from: MeskeAnnyira szeretem a matekot, hogy még álmomban is egy geometriai feladatot oldottam meg! :rotflol:

en almomban regen fizika teteleket szavaltam.

Quote from: Xipeen almomban regen fizika teteleket szavaltam.

Az se rossz. :rolleyes:

Quote from: MeskeAnnyira szeretem a matekot, hogy még álmomban is egy geometriai feladatot oldottam meg! :rotflol:

Számomra ezek rémálmok lennének :D.

Én mostanában Hanoi tornyot rakosgattam... :muhahah:
Progzáson volt példafeladat a rekurzív függvényekre, és a tanár behozott nekünk egyet, úgyhogy elvagyok vele egy ideje, fõleg mióta az algoritmus kb körvonalazódott bennem...
kockafej rulz

Quote from: lynx655Én mostanában Hanoi tornyot rakosgattam... :muhahah:
Progzáson volt példafeladat a rekurzív függvényekre, és a tanár behozott nekünk egyet, úgyhogy elvagyok vele egy ideje, fõleg mióta az algoritmus kb körvonalazódott bennem...
kockafej rulz

Ez melyik iskola is?...
Apropó álom és tanulás... megfigyeltem, hogy mikor lázzal és betegen fekszem az ágyban, akkor az esetek kilencven százalékában az iskolában zajlanak az álmaim... :rolleyes:

Quote from: BruceEz melyik iskola is?...
Apropó álom és tanulás... megfigyeltem, hogy mikor lázzal és betegen fekszem az ágyban, akkor az esetek kilencven százalékában az iskolában zajlanak az álmaim... :rolleyes:

Hülye vagy? Nem kellene bemenned, erre mégis megteszed? (egyébként bocs, de akkor is)
Én verseket szoktam úgy megtanulni, hogy este elolvasom, akkor még nem tudom, reggelre meg már megy az egész. :) Egyébként suliba nagyon ritkán tévedek be álmomban, de akkor vagy átszervezem az egészet, vagy eljövök onnan.  :rolleyes:

Quote from: ZanadorHülye vagy? Nem kellene bemenned, erre mégis megteszed? (egyébként bocs, de akkor is)

Jah... ezt hívják úgy hogy lidércnyomás, bár nevezheted lázálomnak is ;)

Ma álmomban ráírtam a tenyeremre, hogy hat óra van (akkor szoktam kelni), s megmutattam valakinek, hogy bizonyosodjon meg felõle, s amikor felírtam az idõt, akkor ébresztett az órám, szóval tényleg 6 óra volt! :rotflol:


Tegnap pedig elég fura álmom volt. Az elsõ óra magyar volt, de nem volt itt a magyar tanár, így a francia tanár jött be helyettesíteni, és leült a mögöttem lévõ padba. Volt egy csomó tanár a teremben, s takarítottak. Én nem értettem, hogy mit és miért, így megkérdeztem, s mutatták, hogy a tábla megfogta a falat, s azon is el lehetett olvasni az írásokat. Az osztálytársam erre mondta, hogyha nem mossák le gyorsan, akkor rászárad, és nem fogják tudni leszedni. Én pedig mondtam erre, hogy egyes egyetemeken van olyan fal, amire lehet írni, mert olyan anyagból készül, de csak az egyetemek tudják ezt megfizetni. Az is kiderült, hogy ki tette egészet, egy olyan osztálytársam, aki csak az álmomban volt az osztálytársam, amúgy pedig még életemben nem láttam. Ez után osztályfõnöki volt, az énekteremben, ott volt az énak tanár, az osztályfõnök és még a szépbeszédtanér is, holott valójában olyan óránk, meg tanárunk nincs is. Azért volt ott, mert elbúcsuzott tõlünk, mert elment valahova. Elköszönésképpen betanult nyelvtörõket mondtunk neki gyorsan egymás után, de én nem tudtam hogyan következnek egymás után, meg nem is tudtam mondani gyorsan, így csak tátogtam, a mellettem üllõ osztálytársam pedig még tátogni sem tátogott, csak a szokásos elégedett mosolyával hátradõlve nézett körbe. Ez után a folyosón összefutottam egy 8.os énekkaros csajjal, s vele mászkáltunk a folyosón. Elmentünk az õ osztályához is, majd beszáltunk a liftbe, s rögtön utánnunk jött a tesitanár, s sokan azt hitték, hogy õ engedett be minket a liftbe (mivel nálunk a liftet csak a tanárok használhatják, meg sérült diákok és mi egyik kategóriába sem tartoztunk bele...) Gondoltam lemegyünk a földszintre, vagy az alagsorra, de nem ugyanis, mikor megállt a lift kint voltunk a házból. A liften belül volt egy lépcsõ, ott felment a 8.os csaj, és elment. Én vissza akartam menni a suliba, de nem tudtam hogy kéne, így utánna szaladtam a csaj után, de õ már eltünt. Amikor széjjelnéztem tudtam, hogy nem Debrecenben vagyok már, hanem Budapesten. A lift feljárója mellett volt egy buszmegálló, ott ült egy csaj, akinek a nyakában egy DVSC-s sál volt, gondoltam megkérdem tõle, hogy hol vagyok és hogy jutok vissza, de amint meglátott megijedt tõlem, és beszaladt a szemközti házba, gondolom az õ házába. Elment közben egy busz, és öreg nénik meg bácsik voltak a buszmegállóban, de velük nem nagyon tudtam szótérteni. Egy kis idõ mulva elõjött a DVSC sálas csajszi egy csapat másik emberrel, akiknek ugyanolyan sál volt a nyakukban. És elkezdtek kerketni engem.
Itt megszakadt az álom, s a suliban voltam a termünk ajtajában, másnap reggel, s az ajtóban még 3 másik osztálytársam. Egyszer csak elment mellettünk ugyan az a DVSC-s sálú csaj ugyan abban a ruhában, mint aki az álmomban volt. És utánna ugyan azok az emberek. Erre rögtön elmondtam az osztálytársaknak az álmomnak ezt a részét, de itt már a liftet metrónak tüntettem fel, mert az volt az érzésem, mintha tényleg az lett volna.
Itt lett vége az álmomnak, ugyanis csörgött az óra. :)

Egy nagy terem tele emberekkel és három rabló. Kettõ az értékeket szedegeti össze az emberektõl a harmadik pedig egy asztalnál ül. Mellettem ül jóanyám és mivel nincs sok pénzünk, így nem akarom, hogy azt is elvegyék tõle. Valami kérdés ürügyén kimegyek az asztalnál ülõ rablóhoz. Mellé lépek és miközben elõre pislant elõkapom a késem és megpróbálom a nyakába döfni a kisagynál. Mivel a penge hajjított és elügyenkedem a dolgot az elsõ csapás lecsúszik a csigolyáján felsértve a bõrt. Felkiált, de a második csapás már talál. Elterül az asztalom, de két társa felém lódul. Kifutok az ajtón, de rögtön a falhoz símulok és amikor az elsõ az ajtóhoz ér belenyomom a kést a gégéjébe. A harmadik sokáig üldöz, de végül egy vizesárokba folytom. Látom az arcán a küszködést, ahogy levegõért igyekszik, de egy szikrányi szánalmat se érzek iránta. Végül kiveszem a zsebükbõl a pénzt és visszaadom anyámnak.
Érdekes, hogy az álmok mennyire valósághûen adják vissza az érzéseket. Pl.: már akkor tudtam milyen érzés lesz nõvel lenni, mielõtt ténylegesen megtörtént volna, mert álmodtam róla. Ezek szerint most már azt is tudom, milyen embert ölni.

Hali!

Remélem azért ezt nem fogod a gyakorlatban kipróbálni!

Quote from: DamnatusRemélem azért ezt nem fogod a gyakorlatban kipróbálni!

Á, nem vagyok én olyan . És csak nem lesz rá szükség...

Quote from: OrionÉrdekes, hogy az álmok mennyire valósághûen adják vissza az érzéseket. Pl.: már akkor tudtam milyen érzés lesz nõvel lenni, mielõtt ténylegesen megtörtént volna, mert álmodtam róla. Ezek szerint most már azt is tudom, milyen embert ölni.

És meg is maradnak benned az érzések? Úgy értem a valós életben az adott szituációban ugrik be az érzés, vagy fel tudod idézni, mint egy emléket?

Hali!

Persze, hogy megmaradnak az érzések!

Ma azt álmodtam, hogy megint egy nyári animetáborban voltunk.
Egy szép nagy mezõs területen játszódott az egész álom. Ott volt Bonci, Damnatus, Freyja, Moha és én. A többiek pedig elmentek valahova kirándulni egy busszal. Volt ott egy romos épület, s Moha és Bonci ott játszottak, méghozzá olyat, hogy valami pokémon-szerûségû lényük volt, s az épületben külömbözõ akadályok legyõzése után végig kellett menni, s voltak hozzá segédeszközök, amiker mindet fel kellett használni. Moha gyorsan kioldotta a csapdákat, így már csak végig kellett sétálni az épületen Bonci pokémon-szerû lénye. De volt még egy csomó segédeszközük, amit nem használtak el, így azokat a levegõbe lövöldözték, egy valóságos tüzijátékot létrehozva ezzel. Közben Freyja, én és Damnatus egy kõfalon ültünk és néztük a játszókat. Damnatus pedig magyarázta az eseményeket, meg mondta, hogy mit kéne csinálni, de fura volt, ugyanis nem egy, hanem 3 darab Damnatus is volt ott. De csak az egyik magyarázott. Azért elég érdekes volt.
Miközben Moháék játszottak megcsörrent a telefonom. Egy olyan ember hívott, akit nem ismertem, hanem úgy rémlett, mintha anyám ismerõse lenne, de érdekes volt, ugyanis benne volt a száma a mobilom telefonkönyvében. Na mindegy. Valami olyasmit mondott, hogy Dunakeszinél lerobbant az autójával, s segíteni kéne. Ezért gondoltam, elmegyek és segítek neki. Már majdnem elmentem, amikor eszembe jutott, hogy azért csak szólni kéne Mohának, hogy mennem kell. Szóltam neki, s ez után még mondott nekem valamit Freyja és Damnatus. Ekkor megérkeztek a buszosok, de fura volt, ugyanis a buszban gyerekek voltak, de olyan volt, mintha velünk együtt lettek volna ott a nyaraláson.
Ezek után beszáltam a buszba, és....felébredtem... (Pedig kíváncsi lettem volna a folytatásra...)

Quote from: Meske... de fura volt, ugyanis nem egy, hanem 3 darab Damnatus is volt ott.

:wtf:

Quote from: Djinn:wtf:

Hát igen... Úgy tûnik Damnatus kitanulta a sokszorozódás módszerét. (Legalábbis álmomban...)  :haha:

Én az utóbbi hetekben nem emlékszem az álmaimra. Csak arra emlékszem, hogy milyen volt. Például, hogy egy értelmetlen baromság, vagy hogy ilyesztõ, de hogy konkrétan mirõl szólt arra nem emlékszem.

Elég rosszul is alszom már hetek óta. :(

Jó ég! Hogy te mennyi baromságot összeálmodsz! :haha: (és itt a fórumon kell megtudom :p )  Én a tizedére nem emlékszem, ha egyáltalán álmodok valamit...

Hali!

Vigyázz Meske, belõlem egy is sok, nemhogy három!

Egyébként én azt álmodtam, hogy egy patakon átívelõ hídon mentem át, amikor egy lány szaladt oda hozzám, és megkért, hogy mentsem meg. Persze ez nem hõs-fílinges volt, hanem inkább nyomasztó. Meg is jelent az üldözõ, egy zombiféle figura. A lány mögém bújt szóval nem sok választásom maradt. Ráugrottam a fickóra, ledöntöttem a földre, és elkezdtem folytogatni. Közben õ is a nyakam köré fonta a karját. Bár a gigáját is összenyomtam már, nem akart meghalni, már halott volt, zombi. Már jött az "itt baj lesz" érzés, plusz a lányt is meg kellett mentenem. Rájöttem, hogy ez álom, tehát szélesebbek a lehetõségeim, de mégsem tudtam élni velük. Csak az jutott eszembe, hogy a tûz hat a zombira. De elég furcsa megoldást választottam: Önamagam gyúltam lángra, hogy elégessem. Ez azzal a kellemtlen következménnyel járt, hogy én is elégtem. Egyszerre járt borzalmas fájdalommal, és az elégedettség érzésével, hogy ugyan meghaltam, de a lányt megmentettem.
Bezzeg régen sokkal sikeresebben oldottam meg az ilyen feladatokat.

Leírtam a következõ agymenésem. idõrendileg ez a legelsõ, pár nem emlékszem, h ténylegesen ezt álmodtam e elõször. A vége szvsz egy kicsit erõltetett lett, ez azért van, mert ezzel akartam összekapcsolni a rá következõ történetekkel és ez nem az álmom része, hanem írás közben született (mint ahogy pár egyéb apróság is...). Elég hosszú lett, ezért ezt is ketté kellett osztanom. Íme:


EDIT: egy apróság, majdnem elfelejtettem. A mû 18+ Nem volt kedvem cenzúrázni...

Egy ismeretlen dzsungel közepén ébredtem. Horzsolások borították testem, de nem volt semmi komoly bajom. Ez a hely teljesen más volt, mint otthoni erdõ. Más növények, más állatok, más szagok. Mintha egy idegen bolygón ébredtem volna. Hogy kerültem ide? – kérdeztem magamtól. Egyik pillanatban mé munkába tartottam, a másikban pedig egy sûrû, sötét és határozottan gonosz dzsungel nedves talaján szunyókálok. Elvarázsoltak? Baromság! Hát akkor? Nyílt a lábam alatt egy térkapu, vagy besétáltam egy féreglyukba? Pff. Túl sok sci-fit olvasok mostanában. Hangokat hallottam, ismerõs hangokat és szerencsére nem a fejembõl szóltak. Emberek vannak a közelben, és ugyancsak rémültek lehetnek. A hátam mögé nyúltam.  Jó érzés volt a tenyerembe fogni az övemre akasztott bajonett mûanyag nyelét. Nem árt felkészülni minden eshetõségre. Tettem pár lépést a hangok irányába. Egy kis tisztás tárult fel elõttem. Emberek csoportosultak rajta. Legtöbben meglehetõsen zaklatottak voltak, ami figyelembe véve a helyzetet, nem csoda. Párat ismertem közülük, ha csak látásból is. Irodai munkások, titkárnõk, egyszerû kétkezi munkások és vmi tudósfélék. Néhányukkal egy buszon utaztam reggelente a munkába. De, hogy kerülnek ide a tudósformák? Hát persze! – villant agyamba a felismerés. Amikor eltûntem... Az utolsó kép, amire emlékszem, az az új ásatást borító könnyûszerkezetes épület képe. Lehet, hogy miattuk kerültem, kerültünk ide? De mitõl? Felnyitottak valami õsi pecsétet, vagy mi? A gondolattól elmosolyodtam. Dajkamese. Ránézésre már vagy 100 fölé emelkedett a csoport létszáma és még most is szállingóztak újak az erdõ mélyérõl férfiak, nõk vegyesen. Úgy döntöttem, ideje csatlakozni hozzájuk. Leültem a tisztás szélén és figyeltem a tudósok vitáját. Valami kapuról fecsegtek, itt kell lennie a párjának és nem kellett, volna akkora energiát ráadni meg hasonlók. Egy bankár kinézetû fazon lépett ki a tömegbõl. Elkezdte fennhéjázva kérdezgetni a tudósokat, és amikor nem kapott kielégítõ válaszokat a tömeg felé fordult. Jött a szokásos õk a hibásak, de nekünk össze kell tartanunk meg nincsen semmi baj, nincs ok a pánikra, õ majd kezébe veszi a dolgokat szöveggel. Tipikus manáger. Ingyenélõ szemét. Õ csak parancsokat osztogat, és a felelõséget hárítja át másokra, de egy szalmaszálat nem tenne keresztbe magától. Útálom az ilyeneket. Felálltam és éppen indultam vissza az erdõbe, amikor meghallottam hangját.
- Maga hová megy? Még nem fejeztem be!
- Nem érdekel – intettem hanyagul a balkezemmel.
- Hová megy?! Együtt kell maradnunk! Csak így van esélyünk!
- Lehet, de nem itt. - válaszoltam
- Ezt meg, hogy érti? Amíg együtt vagyunk addig biztonságban is leszünk!
- Itt aligha – mondtam elgondolkodva
- Esetleg lenne szíves kifejteni bõvebben miért? – kérdezte leereszkedõen. A szeme elárulta, már most utál engem. Nem baj. Kölcsönös.
- Ez a dzsungel... Ez nem a mi bolygónkon van – felnevetett.
- Honnan veszi ezt a baromságot? Maga talán botanikus, vagy netalán asztronauta – mondta gúnyosan.
- 5 évig szolgáltam a légióban. Láttam eleget a dzsungelt. – erre rögtön abbahagyta a nevetést. Még az emberek csevelye is abbamaradt, halk mormogás vette át helyét. Hát igen. Kimondtam a varázsszót. Jelentkezni a légióba egyet jelent azzal, hogy az ember körül valami nincs rendben. Rendezett családi körülmények között élõ normális ember a légiónak még a környékét is elkerüli. A hadseregben leszolgált 1 év bõségesen elegendõ mindenkinek A légió a társadalom legalját gyûjti össze. Oda jelentkezni egyenértékû azzal, hogy az ember elismeri saját bûnösségét. De túlélni azt az 5 évet... Jelentkezésnél bármilyen piti tolvajt felvesznek, de az 5 évet csak a pszichopata állatok élik túl, akiknek semmi sem szent. Olyanok, akik nem félnek a haláltól, hanem a halál fél tõlük, amiért ennyi munkát adnak neki.
Az emberek egy kicsit elhúzódtak tõlem – Ez a dzsungel nem a mi bolygónkon van. Itt teljesen ismeretlen növények és állatok vannak, de megvizsgálva õket... Nos. Nem szeretnék itt lenni, amikor az est leszáll, és a sötétben felébrednek az erdõ ragadozói. Délre innen láttam egy sziklafalat. Oda tartok. Felkapaszkodok rá és megpróbálok kijutni innen. Aki akar, velem jöhet. Nem ígérem, hogy túl fogja élni, de ha itt marad, biztosan megdöglik. – az emberek szedelõzködni kezdtek -Ha valaki túl gyengének érzi magát, az inkább maradjon itt, vagy csak egyszerûen dögöljön meg, ne hátráltassa a csoportot. – Szinte mindenki velem akart jönni, csak néhány öltönyös maradt ott. Legalább nem pofáznak majd állandóan. Az erdõben látott nyomok alapján nem volt semmi kétségem a felõl, nem érik meg a reggelt. A tisztás végébõl egy kis csapás vezetett délkeleti irányban. Célszerûnek látszott azon haladni tovább, semhogy átvágni a dzsungelen. Az ösvény alig 1,5 km után egy kicsiny kopár területbe torkollott. Az erdõfoltot középén egy alig 2m széles hasadék szelte ketté. Elég mélynek látszott. Az egyik irodista át akarta ugrani. Nekifutott, de a helyett, hogy a másik oldalt ért volna földet, az árok mélyérõl egy méretes, õslényfejû, kígyónyakú lény kapta el. Egy pillanatig farkasszemet néztem vele. Szájában vagy 1000 apró tû éles fog sorakozott és szinte kettéharapta áldozatát. A gravitáció és a feszülõ nyaka lassan elkezdet visszafelé húzni. Amint eltûnt nagy, páncélos feje, tudtam ez jó esély, hogy átjussak. Nekifutottam és simán átugrottam. A csoport egyik tagja követte példám, de amint leért a lába, meglazult alatta a talaj. Sikerült elkapom a kezét és felrángatnom, mielõtt a szörny elragadhatta volna. Megzörrent elõttem a dzsungel. Lassan egy másik fura lény mászott elõ. Embermagasságú volt ugyan, de inkább valamiféle gyíkra hasonlított. Tömzsi kövérkés teste, nagy feje és rövid, karmokban végzõdõ mellsõ végtagja volt. Éles fogai kétséget sem hagytak ragadozó mivoltáról. Még 5 másik mászott elõ az erdõ sötétjébõl. Körbekerítettek kettõnket és óvatosan közelíteni kezdtek. Elöl ezek, hátul meg az árok gyíkja. Úgy éreztem magam, mintha egy elfuserált Jurassic parkban lennék. Elõvettem a késem. Kicsit eltávolodtam a másik embertõl, hogy megosszam figyelmüket. Ellentétben velem, a fickó még mindig az elõbb történtek miatt sok hatása alatt volt és könnyû prédát jelenthetett a szörnyeknek. Támadtak. Csak egy fordult ellenem, a többi a könnyebb prédát pécézte ki magának. Lebuktam a földre és késemet, alulról a lény mellkasába nyomtam. A lény lendülete miatt közel 60 centis vágást húzott maga után a kés. A szörny, bûzlõ, meleg belsõségei a seben át mind rám ömlöttek, de legalább egyet kicsináltam. A másik öt már javában a fickó maradványaiból lakmározott. Amíg nem figyeltek rám, hátulról gyorsan elvágtam 2 gyík, köztük a vezér nyakát. A maradék 3 abbahagyta az evést és hátrább szökkent. Az elõállt helyzet kétség kívül új volt számukra. Oldalazni kezdtek. Próbáltak ismét bekeríteni. Odaugrottam a legszélsõhöz. Sikerült megsebesíteni, amire inkább a menekülést választotta evés helyett. Bölcs döntés. Remélem nem a papájáért szaladt haza. A megmaradt kettõ zavartan ácsorgott elõttem. Elindultam feléjük a kést lóbálva. Nekik sem kellett több. Elinaltak. Alig akartam elhinni azt, ami történt. Mintha álmodtam volna egy ugyancsak idióta fantasyt, de a mellettem heverõ véres húskupac, aminek alig egy perce mentettem meg az életét nem álom volt.
- Jöjjenek! Elmentek! – ordítottam a túlparton lévõ betojt csoportra.
- Ho... Hogyis ne. Hogy minket is megegyenek a... a... azok az izék – dadogta egy köpcös, négyszemû öltönyös fazon.
- Nekem aztán mindegy. – ezzel berúgtam a cafatokat a mélybe. Néztem, ahogy lassan aláhull az egész massza. Az a lény nem jött érte. Érdekes. Lehet jóllakott az elõzõvel.
Sikoly hallatszott a távolból. A gyíkok károgó hangja jelezte, mi folyhat arra. Hamarosan feltûnt az ösvényen az a manáger pofa. Lélekszakadva rohant felénk, át akarta ugrani az árkot, de túl korán rugaszkodott el csak megkapaszkodni tudott a felém esõ parton.
- Segítsen! – ordította nekem
- Miért is kellene segítenem? – kérdeztem kárörvendõen.
- Húzzon fel! Valamiféle sárkánygyíkok üldöznek!
- Óóó Tényleg? Én nem látok egyet sem. – mondtam kajánul.
- Oo... ott voltak mögöttem! A többiek... a többiek már meghaltak. – le merném fogadni, õ áldozta be õket – Segítsen!
- Hmmm. Miért is?
- Ne szórakozzon velem! Azonnal hózzon fel!
- Mi a varázsszó? – vissza akart ordítani valamit, de ráléptem az egyik kezére. Felordított. Belenézett a szemembe és meglátta, hogyan voltam képes túlélni azt az 5 évet.
- Khé... khérem – rebegte alig hallhatóan. – Kérem, húzzon fel. – mosolyogva megtettem, amit kért.
- Aki akar, itt maradhat és bevárhatja az õsgyík falkát én mentem! – vetettem át a túlpartra.
Mindenki biztonságban átért. Sem a hosszúnyakú, sem a gyíkok nem mutatkoztak. Egy idõre jól laktak. Remélem.

A sziklafal tövében zöld színû folyó folydogált, benne kicsi, ismerõs formájú halak úszkáltak. A csoport néhány tagja lubickolni kezdett a vízben. Néhányan megúszták élve és csak pár harapásnyi hiányzott a seggükbõl, de a koszos vízbõl felszedett fertõzések hamarosan úgyis kifingatják õket is. Pont mintha a kiképzésen lennék. Már csak az õrmester üvöltözése hiányzott. Elindultam a folyó partján fölfelé. Hamarosan egy kidõlt fához érkeztünk, melynek csúcsa a sziklafal közepén támaszkodott. Az alja meglehetõsen korhadt volt már, de talán kibír mindanyiunkat. Felmásztam a szikláig. A magasból megpillantottam az õsgyíkok egy csoportját. A mi nyomunkat követték a parton. Amint az emberek meghallották a károgásukat, egymást lökdösve, eszeveszett menekülésbe kezdtek fel a fára. Felnéztem és a falon néhány nagyobb, 60-70 centi átmérõjû lyukat láttam, benne apróbb emlõsük, madarak csontjaival. Észrevettem néhány kicsiny nyílást is, melyek alig tûntek ki a falból. A sötét kontinensen láttam ilyet, csak éppen tized ekkorát. Pókok. Az egész most már egy nagyon-nagyon rossz álomra hasonlított.
- Mozduljon már meg! – üvöltötte alattam a manáger.
- Segítek a többieknek! Menj elõre! – õ nem vette észre a nyílásokat. Elkezdett mászni felfelé és amikor a zárófedél alá ért, a bent tanyázó pók behúzta magához. Úgy számoltam a csúcstól mindössze 6-8 pokica választ el. Elõre engedtem még pár embert és én is elindultam fölfelé. Az elõttem lévõkbõl mind pókkaja lett. Akkora pánikban voltak, hogy észre sem vették az elõttük haladók hirtelen eltûnését. Én nem találkoztam csak egy kisebb példánnyal. Én túl nagy falat lettem volna neki, de azért nem szerettem volna, ha belém ereszti mérgét. Óvatosan lenyomtam a lyuk zárófedelét és átmásztam felette. Szeretem a pókokat ezért nem akartam megölni. Föntrõl néztem végig, ahogy a társaság nagy részét befalják a gyíkok. Alig 70-80 ember lehetett biztonságban, amikor a többiek alatt kettétört a korhadt fa. A folyó több 10 méteren keresztül pirosra színezõdött. A halaknak aznap bõséges lakomájuk volt. A szikla olyan volt, mint egy várfal. 5-6 méter széles, a végei a messzeségbe nyúltak. A többiek lehangolva vették tudomásul, hogy a másik oldalt egy, ránézésre ugyan olyan dzsungel terül el.
- Hát ezért jöttünk ide? A másik oldalon is ugyan ez van!!! Ezért kellett annyiunknak meghalnia?  - hisztizett egy nõ. Útálom, ha valaki hisztizik. Két pofonnal gyorsan észhez térítettem. – Maga! – Nézett rám. – Az egész a maga hibája! Ha nem hallgatunk magára a férjem még most is élne!
A szikla túloldalán a változatosság kedvéért szintén egy folyó volt. Kíváncsi voltam mik élnek benne. Beledobtam a nõt, aki még mindig hisztizett. Nagy nehezen partra evickélt. Nem tapasztaltam mozgást sem a vízben, sem a parton. Ragadozóknak nyoma sincs. Egyelõre. Furcsa, de legalább fürödhetek végre egyet. A dzsungel forró levegõje teljesen leizzasztott, valósággal rám tapadt a ruhám. Ugrottam egy bombát és élveztem a folyó simogató lágyságát.

Megtisztogattam magam. Pihentem egy kicsit, élveztem a nyugalmat és a békét. Az erdõ errefelé határozottan békésebbnek tûnt. A szieszta után elindultam szétnézni, de nem jutottam sokáig. A pihenõ alatt elkalandozott figyelmem, így nem vettem észre azt sem, ahogy körbekerítettek minket. A változatosság kedvéért emberek voltak, illetve emberszerûek Nõk! Fiatal nõk cicafülekkel és cicafarokkal! Mindannyian! Valahogy nem tudtam örülni a találkozásnak. Baljós elõérzet fogott el. Egy ágyékkötõn és pár bõrdarabon kívül nem volt rajtuk semmi. Ha nem olyan harciasak és nincs náluk dárda, akkor talán egy Playboy partin érezhettem volna magam. Ellenálltam nekik, de amikor a dárdáik éles helye megcsiklandozta torkom, inkább beszüntettem a küzdelmet. Nem volt kedvem harcolni és figyelembe véve túlerejüket nem is lett volna túl sok értelme. Mindanyiunkat megkötöztek és a falujukba tereltek. Sem ott, sem útközben nem láttunk egy hímnemû egyedet sem, de ezt nem csak én vettem észre.
- Hûû, mennyi nõ – mondta kéjesen a mellettem lépdelõ alak – és egy kanyi kan sincs itt. Asszem jól fogunk szórakozni, nem igaz? – Nem látszott túlontúl intelligensnek.
- Egy darabig biztosan...
- Hö? Egy darabig?
- Ja! Hát nem furcsa? Nincs itt egyetlen hímnemû egyed sem, még egy gyerek se! – elgondolkodott. Szinte hallani lehetett a fogaskerekek csikorgását.
- Na és – vetette oda – az csak jó. A sok ruvnyának csak mi vagyunk. Édes kiscicák.
- Egy darabig.
- Ezen meg mit ért? – kíváncsisága kezdett felcsigázódni.
- Vajon hol lehetnek a férfiak? - kérdeztem
- Honnan tudjam? Lehet, elmentek vadászni.
- Nem hiszem... Nem hiszem, hogy itt egyáltalán élnek férfiak. Ezek inkább amazonnak tûnnek.
- Na és, az csak jó! – még mindig nem értette.
- Egy darabig mindenképpen, aztán vagy megölnek, vagy – intettem fejemmel a település közepén lévõ nagy üst felé – megesznek. – útitársam kezdte végre felfogni mirõl is van szó. Jól betojt. Nem baj, hamarosan, úgyis megy a levesbe.
A cicalányok kiválogatták az életerõs férfiakat és külön, kicsi, sziklába vájt, cellaszerû mélyedésekbe zártak bennünket, a selejtet a falu közepén lévõ faketrecbe zárták.
Sejtésemnek megfelelõen egy sudár, formás 20 év körüli lány lépett barlangomba sötétedés után. Hosszú szõkésbarna haja a háta közepéig ért. Csinos arca, cicafülei, cicás megjelenése, formás feneke és telt keblei kívánatossá tették. Ledobta falatnyi ruhácskáját, és rám vetette magát. Gyorsan le akarta zavarni a dolgot, és utána - gondolom - elvágni a torkom. Ironikus módon, pont az én késem volt nála. ,,Ha kell a fegyverem, kiveheted a hideg, halott ujjaim közül" Milyen igaz! Ez aztán a fekete humor. Nincs kétségem arról miféle bûnös, gonosz dolognak állíthatták be elõtte a szexet ,,jóakaratú" nõvérei. Gyorsan akart végezni velem, de nem igazán sikerült neki. Elég ügyetlenül fogott hozzá, látni lehetette nincs még tapasztalata e téren. Egy óvatlan pillanatában kicsavartam a kezébõl a késem és a földre tepertem, hogy ne tudjon elszökni, ráültem. Balommal a kezeit fogtam, jobbommal a késem markolatát. Jó érzés volt visszakapni. Az évek során sokszor megmentette már az életem. Szerettem nagyon. A késbõl soha nem fogy ki a lõszer.
A lány szeme csak úgy izzott a dühtõl, de nem kiáltott segítségért. Az, számára is megalázó lett volna. Dacosan várta a folytatást, túl akart már lenni az alantas rituálén, ami nõvé teszi, de bennem csalódni kellett. Nagy örömömre! Egész életemet végigkísérte az erõszak. Az egyik legrosszabb gyerek voltam az iskolában, sokszor megróttak a verekedések miatt, de még a hadsereg sem bírt megnevelni és aztán következett ama brutális gyilkosság, majd a légió. Erõszakos természetem végigkísérte az életem, egyedül a szex volt kivétel. Azt hiszem én vagyok az egyetlen légiós aki soha nem erõszakolt meg senkit, se egy nõt, se egy kislányt, se egy kisfiút. A szexhez számomra mindig is a gyöngédség kapcsolódott és a feleségem nagyon gyöngéd tudott lenni velem.
A ruháival összekötöztem a lány kezét. Csókot leheltem a nyakára. Próbált elhúzódni, láthatólag nem volt ínyére a dolog. Sebaj, csináljuk egy kicsit komolyabban. Bal tenyeremmel masszírozni kezdtem bal mellét, miközben a jobbot csókolgattam. Jobb kezem eközben lecsúszott lágyékához és ott kalandozott érzékeny pontjain. Tudata még ellenállt, de egyre keményedõ mellbimbójával és nedvesedõ ölével teste egyértelmûen kifejezte, mit szeretne. Ajkam csókjai lassan elérték combja belsejét és lába közét. Ez volt tudata számára a végsõ csapás, teljesen átadta magát nekem. Ahogy eljutott a csúcsra, asszonnyá tettem.

Hentai! Cenzored!!! :D

Halkan pihegett mellkasomon. Kifárasztotta az este. Az elsõ és valószínûleg utolsó ilyen estéje. Mielõtt lehunyta szempilláit, tekintete melegséget sugárzott felém. Azért jött, hogy elveszítse a szüzességét, majd elvágja a torkom, e helyett elvesztette a szívét. Szegény. Kár itt hagyni, de ha túl akarom élni, el kell tûnnöm innen. Az indulással még vártam egy kicsit, nem akartam felébreszteni. Várakozás közben elszunyókáltam. Fájdalmas álmot láttam. A családomra emlékeztem, a kis Fannyra és az egyetlen asszonyra, aki valaha is megértett és elfogadott olyannak amilyen vagyok. Ahogy eszembe idéztem õt, üresség fogta el szívem. Maria! Hiányzol!
Mindig is erõszakos voltam, egész életemben. Csupán egyetlen kivétel akadt, otthon. Ma már szinte azt se tudom mit jelent ez a szó, csak egy fájdalmas csücsök szívemben. Otthon... Soha egyszer sem ütöttem meg az asszonyt. Tudta, mit nem tolerálok és a szerint viselkedett. Csodálatos éveket töltöttünk együtt. Már-már egészen megszelídített. Kemény munkával összeszedtem egy stabil élet alapjait. Hitelbõl vettünk egy családi házat és kislányunkkal vidékre költöztünk. Minden rendben is ment, egészen addig az éjszakáig. Aznap sokáig dolgoztam és csak késõ este értem haza. A ház elõtt egy idegen autó parkolt. Az ajtó tárva nyitva állt és bentrõl dulakodás zaja szûrõdött ki. A ház oldalához rohantam és kikaptam a tõkébõl a tegnapi hasogatáshoz használt baltát. Halkan beosontam a házba. A nappaliban voltak. A feleségem megkötözve, zúzódásokkal tarkítva hevert a szõnyegen, éppen a négy támadó egyike szórakozott vele, a késével. Alig 2 lépésnyire lehettek tõlem. Magasba lendítettem a baltát. A támadó felfigyelt ugyan a suhintásra, de akkor már késõ volt. Felém fordította az arcát, így a balta tompa fele, a fültövénél csapott le. Teljesen szétroncsolta a fejét. A másik három túlzottan belemerült egyetlen szeretett lányom megbecstelenítésébe. Oda léptem a mögé, aki éppen belehatolt és megismételtem az elõzõ mozdulatot. Ahogy élettelen teste összecsuklott, hagytam továbblendülni a fejszét, és ív mentén felhúztam a fejem fölé. A lendület megmaradt, de mielõtt lecsaptam volna vele a következõ célpontra, megfordítottam. A balta éle kettészelte a Fanny jobb oldalán térdelõ ember fejét. Miközben megpróbáltam kiráncigálni az áldozatom koponyájába szorult fejszém, az utolsó, felismerve helyzetét, elékapta kését. Rám támadt, de sikerült kicsavarnom kezébõl a kést és õellene fordítani. A lendülte elõre vitte, és ahogy teste rám zuhant, átdöftem szívét. Éreztem meleg vérét végigcsorogni kést markoló ujjaimon. Legurítottam magamról az élettelen testet és felálltam. Végignéztem Fannyin. Drága egyetlen lányom meggyalázva hevert elõttem. Ezt az éjszakát soha életében nem fogja elfelejteni. Nem akartam, hogy szeretett lányom élete hátralevõ részét idegroncsként tengesse. Azzal, hogy megöltem a betörõket, az én sorsom is megpecsételõdött. A börtönbõl nem tudtam volna többé mellette lenni, vigyázni rá, úgy szeretni, mint egy apa, egyetlen gyermekét. Kifeszítettem a baltát utolsó   elõtti áldozatom fejébõl. Szegény lány, alig múlt 11 éves. Nem akartam összeroncsolni szépséges arcát. Baltám élével a nyakára csaptam le. Azonnal meghalt. Többé nem kellett szenvednie. Maria megkínzottan ült a szõnyegen. Folyt a könnye. Utolsó pillanatig küzdött, de a túlerõ ellen nem volt esélye. Megkínozták és megbecstelenítették. A szeme láttára ,,játszadoztak el" egyszülött lányával. Félt. Látta mit tettem és tudta mit akarok most tenni. Elgyötörten lehajtotta fejét és pedig még egyszer, utoljára meglendítettem a baltát.

 Amikor lecsapott a szerszám, felriadtam. Kivert a veríték és egész testemben remegtem. Hányinger fogott el, de visszatartottam. A cicus megmozdult, de szerencsére nem riadt föl. Óvatosan kibújtam alóla és felcsatoltam a késem. Néhány férfi még élt a szomszédos cellákban. Felkeltettem és kiengedtem õket. A táborban lévõ ketrecet ketten õrizék. Hátulról leütöttük õket és kiengedtük a foglyokat. Az éj leple alatt összeszedtünk némi élelmet és vizet, majd kilopóztunk a faluból. A csillagok állása alapján úgy gondoltam a déli féltekén lehetünk, ezért dél felé folytattuk utunk. Úgy gondoltam erre lehet az egyetlen kiút a dzsungelbõl. Sejtésem beigazolódott. Hamarosan ritkulni kezdett az erdõ és hajnalra végre kiértünk belõle. Egyenesen egy sivatagba. Cseberbõl vederbe. Magam elé engedtem pár embert és folytattuk utunk. Nem szerettem a csapat élén haladni. Régi légiós reflex. A kiképzõm vicce jutott eszembe.
- Mi a teendõ, ha az ember aknára lép?
- ...
- 3 méterre felrepülni, 20 méteres körzetben szétszóródni.
A tûzõ napon menetelés eszembe jutatta légiós napjaim. Miután otthon végeztem, tudtam, csak két választási lehetõségem van. Számomra egyértelmû volt, melyiket választom. Csapoltam le benzint a bûnözõk kocsijából és lelocsoltam a testeket. Idõt akartam hagyni magamnak a menekülésre. Meggyújtottam a házat és kocsimmal elhajtottam. Nem akartam végignézni, ahogy a normális életem hamuvá porlad. Délelõtt értem a toborzóirodába. Ott hagytam elõtte a kocsim, benne minden értékemmel. Nem számít, úgyse kellenek ezek a légióban és emlékekre sem volt szükségem. Nem akartam emlékezni! Egy tolvajnak, ha felfedezi a nyitott kocsit, ez lesz a szerencsenapja. Mire eloltották a tüzet én már egy, a gyarmatokra tartó repülõgépen ültem. A legolcsóbb nyaralás, az állam ingyen repítet a zöld pokolba. Ingyen, ez azért túlzás, az életem adtam cserébe. Legalábbis a statisztikák szerint 30% esélyem van rá, hogy belehalok a kiképzésbe, legkésõbb az elsõ bevetésen. A légióban olyan dolgokat láttam, amibe mások beleõrültek volna, de én megúsztam. Talán. ,,Ami nem öl meg, az erõsebbé tesz." – tartja a mondás. Nekem rengeteg lehetõségem volt az erõsödésre. A kiképzés alatt a jelentkezõk közel negyede hagyta ott a fogát. Volt, akit kígyó mart halálra, volt, aki aknára lépett, és voltak olyanok, akik feladták. Az utóbbiakat a kiképzõk lõtték fõbe. Selejtre nincs szükség. Néhányan megpróbáltak megszökni, de kétlem, hogy túl messze jutottak volna. A legközelebbi lakott település 250 km-re volt a bázistól. A dzsungel elemésztette õket. Az elsõ bevetésemen egy drogbáróra vadásztunk. Tetû egy meló, mert a drogból rengeteg zsét lehet leakasztani, ezért az ellenfélnek idõnként jobb cuccai vannak, mint nekünk. Az egyetlen igazán hatékony fegyverünk a meglepetés. Rajtaütünk a szállítmányaikon, rakétákkal lelõjük a kisgépeiket aztán kifüstöljük õket az erõdjeikbõl.
Hamarosan átvezényeltek bennünket békefenntartani a fekete kontinensre. Szép hely. A szokásos dzsungel, a szokásos hõség, a szokásos utálkozó tekintetek. A reptérrõl elvezetõ utat mindkét oldalon, karóra tûzött emberi koponyák szegélyezték. Állítólag a reptér elõzõ tulajdonosai, a kormánycsapatok állították õket fel. Egy kettõ még nagyon is frissnek tûnt. Kedves, barátságos hely. A szembenálló feleket nem nagyon érdekelte, ki az ellenség. Lõttek mindenre, ami mozog, és ha valaki túl akarta élni – mint ahogy mi is – ajánlatos volt követnie ezt az eljárást. Szerintem csak kamuból háborúztak. Egymással a lehetõ legkevesebbszer csaptak össze. Többnyire falvakat fosztogattak, nõket, gyerekeket erõszakoltak. Viszonylag gyorsan, már a második bevetésen sikerült kerítenem tõlük egy használható fegyvert, amikor rajtuk ütöttünk. Páran megadták magukat, de a zsákmányolt csúzlival kinyírtam õket és az életben maradt falusiakat. Nincs szükség arra, hogy foglyokkal bajlódjunk, és tanukra sincs szükség. A többiek jól elszórakoztak a helyi, fekete lányokkal, de engem nem érdekeltek különösebben, legfõképpen azért, mert a nagyrészük alapból fertõzött. A csapat fele hamarosan beteg lett. Sokan meg is haltak, de azok sem jártak jobban, akik életben maradtak. Életük hátralevõ részében ülve fognak pisálni. Úgy kellett nekik. Valahogy túléltem azt az 5 évet. Szerencsém volt? Isten vigyázott rám? Vagy csak túl gonosz vagyok, ezért már a pokol sem akart befogadni? Nem különösebben érdekelt, mint ahogy semmi egyéb sem a civil életben? Aki egyszer megtapasztalja az ölés ízét, soha nem felejti. Kaptam egy új személyazonosságot, patyolat tiszta múlttal és egy hivatalnoki állással. Nyugis meló volt. Túl nyugis, egészen a tegnapi napig. Megpillantottam az egyik tudóst. Kicsit fura, hogy még életben volt. Azt hittem rég elpatkolt mind. Odaléptem a szakadozott ruhájú alakhoz, és beszédbe elegyedtem vele. Sok érdekes dolgot megtudtam. Úgy 2 hónapja, egy építkezés során találtak a földben egy kb 10 méter átmérõjû gyûrû formájú dolgot. Amikor az anyagelemzés megállapította, hogy ismeretlen eredetû a tárgy, egyértelmûvé vált a tudósok számára, hogy a szerkezetet nem emberek készítették. Gondolom mondanom sem kell, a titkosszolgálat rögtön lecsapott a felfedezésre. Az építkezést leállítatták és megkezdték a terület komolyabb feltárását. Bár a gyûrûn lévõ írást nem tudták dekódolni, a leletek alapján úgy gondolták, ez valamiféle tér-idõ kapu lehet. Egy csillagkapu, ami a féreglyukak elvét felhasználva röpít egyik dimenzióból a másikba, egyik világból a másikba. A fejesek úgy döntöttek beüzemelik a kaput ott helyben. Sajnos túl sok energiát adtak rá, így a nyílás kiszakadt és elnyelte a közelben tartózkodókat, így engem is.
- Ha igaz amit mond, akkor itt is kell lennie egy ugyan olyan kapunak – vetettem közbe – különben nem pont ide lyukadtunk volna ki és nem feltétlenül egy darabban, nem?
- I... igen, így vélekedem én is. Sejtésem szerint az itteni csillagkapu valahol az erdõ mélyén lehet, de ez rajtunk aligha segít. Figyelembe véve ennek a bolygónak a technológiai színvonalát egyhamar aligha kerülünk haza. – Én is osztottam a véleményét.
2 napnyi menetelés után egy magas, baljóslatúan fekete hegy képe tûnt fel a látóhatáron. Az emberek nagyon megörültek és azt hitték megmenekültek, de én tudtam az a hegy még ugyancsak messze van és lehet, közel sem olyan barátságosak a helyiek, mint a dzsungel lakói. Hamarosan egy település sejlett fel elõttünk. Elõször azt hittem délibáb, de tévedtem. Sajnos. Hogy ne legyen túl unalmas az életünk, az oázisból katonák jöttek elénk, legalábbis elég egyforma felszerelésük volt, de attól még azokat a szörnyeket/ orkokat egy kicsit túlzás katonáknak nevezni. Elfogtak bennünket, szekerekre pakoltak és elindultak velünk a hegy felé. Néhány nap múlva értük el a hegy gyomrában lévõ fõhadiszállásukat. Igazán impozáns volt. A bejárat messzirõl fehérlett a sok, lerágott emberi csonttól. Az út mentén mindenfelé kerékbe tört, felakasztott és karóba hózott emberek lógtak. A bunker mélyén személyesen a nagyfõnök fogadott minket. Ramiz, a fõdémon. Így szólt hozzánk:
- Ha valaki mutat nekem valami olyat, amit még nem láttam, teljesítem egy kívánságát. De ha nem nyeri el tetszésemet a mutatványa... jaj a lelkének!

Mielõtt vki megjegyezné:

- Én ezt valóban megálmodtam (leszámítva a legvégét (a sivatagot))
- Igen, én dilis vagyok, mint ahogy te is, ha végigolvastad az egészet és tetszett
- Még nem voltam pszihomókusnál és nem is fogok elmenni, nem akarom az elsõ emberölés emlékemet egy ilyen alantas létformára pazarolni...
- ugye mekkora zagyvaság az egész? Én már akkor fszságnak tartottam amikor megálmodtam. Ez volt az egyik olyan álmom amelyiknél egy percig sem kételkedtem abban, ez csak álom, ennek ellenére remélem teccet, bár szvsz ez a leggyengébb amit ki tudok hozni magamból, de hát az álmokat nem lehet olyan könnyen irányítani...

(http://hungarianime.uw.hu/Pics/szavakszama.jpg)

Hát ez nem semmi, maradtak ujjaid? Még nem tudtam elolvasni, de kinyomtattam, és majd este átrágom magam rajta. Grat!

Quote from: katz- Igen, én dilis vagyok, mint ahogy te is, ha végigolvastad az egészet és tetszett

Gondolom mondanom sem kell, hogy én végigolvastam. És tetszett!!  :haha:
Annyira nem kötött le, mint az elõzõ, de ezt is egyszerre olvastam végig. Ez nem volt olyan összeszedett álom, mint az elõzõ, jobban csapongott. Legalábbis most így éreztem :rolleyes:
Jó sokvolt benne megint, de most annyira nem voltak részletesen leírva. Nem tudom ez jó-e vagy rossz? Még átgondolom  :3x3:
Meg kell mondjam, nem sok részében szerepelnék szívesen az álmaidnak!!  :eeek:

Quote from: katz- Igen, én dilis vagyok, mint ahogy te is, ha végigolvastad az egészet és tetszett

Akkor bizony én is dilis vagyok, ugyanis végig olvastam az egészet, és tetszett.
De komolyan, mikor kerül kiadásra könyv formályában?

"Remiz, a fõdémon..."

:lol: Kösz! :D  :lazza:

+1 dilis a fórumon, mert nekem is tetszett  :) . Csak így tovább!  :jee:

Ma egy jó nagy adag hülyeséget álmodtam, de olyannyira, hogy még én magam sem tudtam aludni tõle normálisan.

Szóval valami vetélkedõt játszottunk a fórumtagokkal, az nem teljesen tiszta, hogy pontosan kikkel, de az 1000%, hogy Felsmuk volt a játékvezetõ, meg riporter vagy mi a csuda.
A játék annyiból állt, hogy voltak különbözõ lapok, s azokon kellett mászkálni, de volt egy másik játék is, ahol pedig különbözõ figurákat kellett kitalálni. Eleinte nem nagyon ment nekem, da aztán lassacskán belerázódtam, s már egész jól ment. Ekkor "felébredtem" (legalábbis azt álmodtam, hogy felébredtem), s az egyik osztálytársam volt itt nálunk. Volt egy papir, amin az elõbb játszott játéknak az eredményei voltak, s rajta egy elmosódott kép a játékosokról. Egy-két arcot fel tudtam ismerni, így biztosra mondtam az osztálytársamnak, hogy a fórumtagokkal játszottam. De a lap másik oldalán is volt egy kép, azon pedig az általános iskolai osztálytársaim voltak szintén elmosódva, ami azt jelenti, hogy a másikféle játékot velük játszottam.
Ez után nem is tudom hol kötöttünk ki az osztálytársammal, de valahol a belvárosban voltunk, megpróbáltunk haza menni, de nem nagyon tudtuk merre kéne menni. Ekkor jelent meg az egyik évfolyamtársam aki a szokásos mondatát mondta: "Hát te mit keresel itt?". Na mind1. Még szerencse, hogy õ tudta, hogy hol vagyunk, s megmutatta a helyes utat hazafele.

Quote from: Ramiz"Remiz, a fõdémon..."

:lol: Kösz! :D  :lazza:

Bocsi. Javítva!

Quote from: MeskeAkkor bizony én is dilis vagyok, ugyanis végig olvastam az egészet, és tetszett.

Tényleg? Az a rész is amikor baltával szétcsaptam az asszony fejét?
Most épp nõtlen vagyok. Hozzámjössz feleségül?
De most komolyan...
TE BETEG VAGY!!!

Quote from: DjinnGondolom mondanom sem kell, hogy én végigolvastam. És tetszett!!  :haha:

Quote from: Darkstar+1 dilis a fórumon, mert nekem is tetszett  :) . Csak így tovább!  :jee:

TI IS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Quote from: DjinnAnnyira nem kötött le, mint az elõzõ, de ezt is egyszerre olvastam végig. Ez nem volt olyan összeszedett álom, mint az elõzõ, jobban csapongott. Legalábbis most így éreztem :rolleyes:

ld.: comment uccso pontja. Nem lenne akkora marhaság amit írtam, ha ez nem az álmok topic lenne...

Quote from: MeskeDe komolyan, mikor kerül kiadásra könyv formályában?

ughh. Kösz. A diplomámat kellene írnom az ilyen hülyeségek helyet...

Quote from: DjinnMeg kell mondjam, nem sok részében szerepelnék szívesen az álmaidnak!!  :eeek:

Várd ki a végét. Kárpótlásul a sok borzasztó álmomért írtam nektek egy mesét. Egy Meske mesét. Vér, halál és erõszak nélkül. Hamarosan kapjátok ;)

Quote from: katzld.: comment uccso pontja. Nem lenne akkora marhaság amit írtam, ha ez nem az álmok topic lenne...

Nem mondtam, hohy marhaság. Csak nem olyan összeszedett. Biztos zaklatott napod volt az álom elött  :haha:
Egyébként igy is tetszett. Legalább volt értelme.
Az én álmaim többnyire olyan zagyvák, hogy semmi értelmük nincsen. Se sztori, se összefüggések. 99%-ban tudom is hogy álmodom, ugyhogy még izgulni sem tudok semmin....
Pár napja pl. azt álmodtam, hogy magyek egy hosszú folyosón, sietnék, de mindenki akadályokat tol elém (mondjuk legalább nem mindig ugyanazt az akadályt :rolleyes: ), ezért baromi lassan haladok. Nem zavart, de egy idõ után meguntam és inkább feláébredtem. Na ebbõl írjál kisregényt ha tudsz. Többnyire ilyen értelmeset álmodok :(

Quote from: katzTényleg? Az a rész is amikor baltával szétcsaptam az asszony fejét?

Na jó, talán az a rész nem annyira, de maga a történet egészében igen!

QuoteMost épp nõtlen vagyok. Hozzámjössz feleségül?
De most komolyan...

Éppen elég nekem egy dilissel is jóban lennem (magammal), nem kell rögtön mégegy...

QuoteTE BETEG VAGY!!!

38 fokos lázzal nem is csoda, ha az vagyok... :rolleyes:

QuoteVárd ki a végét. Kárpótlásul a sok borzasztó álmomért írtam nektek egy mesét. Egy Meske mesét. Vér, halál és erõszak nélkül. Hamarosan kapjátok ;)

Na erre kíváncsi leszek. Én meg álmodtam egy olyat, hogy abból meg majd egy detektívsztori lesz. Elég érdekes álom volt elég érdekes történettel.

Quote from: DjinnNem mondtam, hohy marhaság.

Én mondom, h az. Már akkor marhaságnak tartottam (különösen az elejét) amikor álmodtam. (Jurassic Park meet katz :confused: )

Quote from: DjinnBiztos zaklatott napod volt az álom elött  :haha:

Nem tom, lehet. A nagyja elég régi álom (jó pár éves).

Quote from: DjinnEgyébként igy is tetszett. Legalább volt értelme.

Tényleg? Mi?

Quote from: DjinnNa ebbõl írjál kisregényt ha tudsz.

Hmm. nem is rossz sztori. Majd meglátom... ;)

Quote from: katzTényleg? Mi?

Ok,ok. Úgy értettem, hogy van sztorija.  :rolleyes:
Bár valószínûleg értelme is van. Az ember nem álmodik mindenfélét csak úgy uk-muk-fuk. Biztos van valami magyarázat annak, hogy ilyen gyilkolós vagy álmodban. Mondjuk nem szereted a rokonságod. Vagy idegesítenek az emberek, akik körülötted vannak (vagy az össze). De az is lehet, hogy csak tetszik a szomszéd macskája...  :haha:
Mindenesetre nem lettél félelmetes attól, hogy ilyeneket álmodsz. :p

Quote from: DjinnOk,ok. Úgy értettem, hogy van sztorija.  :rolleyes:
Bár valószínûleg értelme is van. Az ember nem álmodik mindenfélét csak úgy uk-muk-fuk. Biztos van valami magyarázat annak, hogy ilyen gyilkolós vagy álmodban. Mondjuk nem szereted a rokonságod. Vagy idegesítenek az emberek, akik körülötted vannak (vagy az össze). De az is lehet, hogy csak tetszik a szomszéd macskája...  :haha:

Esteleg, ha cicalány lenne...

Quote from: DjinnMindenesetre nem lettél félelmetes attól, hogy ilyeneket álmodsz. :p

A francba  :bruhuhu:
:D

Quote from: katzEsteleg, ha cicalány lenne...

A francba  :bruhuhu:
:D

Hehe. Ilyen kaliberûeket szerintem többen is álmodunk errefelé :D Én legalábbis gyakran. Ebben az évben szinte minden álmom überbrutál volt :rolleyes:

Quote from: RouninHehe. Ilyen kaliberûeket szerintem többen is álmodunk errefelé :D Én legalábbis gyakran. Ebben az évben szinte minden álmom überbrutál volt :rolleyes:

Én nem nagyon szoktam gyilkolászni álmomban.
Arra emlékszem, hogy mikor a Doom 2-t anno végigjátszottam, akkor mindenre lõttem álmomban, arra is amire nem kellett volna.  :lazza: De egyébként nem jellemzõ, csak hasonló esetekben. És akkor sem embereket ölök többnyire...

Quote from: RouninHehe. Ilyen kaliberûeket szerintem többen is álmodunk errefelé :D Én legalábbis gyakran. Ebben az évben szinte minden álmom überbrutál volt :rolleyes:

Akkor még egy jelentkezõ... Csak nem gyakran. Na, eljutottam odáig hogy elolvassam katz irományait. Ez kérem már mûvészet... Magyarán plusz egy ember (?) a betegek listájára! Most ugyan kicsit még emésztenem kell - katz all egyhuzamban elsõre... hát nem gyenge - de ez télleg kiadható lenne. Persze a diploma is fontos. De ha utána megírod és kiadatod, jelentkezek egy dedikált példányért ;)

Hali!

Na elég érdekeset álmodtam:
Több emberrel együtt ki kellett szabadulnunk valahonnan (ahol a biztos halál várt ránk). Egy olyan akadálypályán kellett sokadmagammal végigmennem, amelyik tele volt halálos csapdákkal: karókkal teletûzdelt verem, bukózsinórra mûködésbe léápõ csapdák stb. Nagyon óvatosnak kellett lennünk, nehogy vmelyik csapdát aktiváljuk. Ez persze nem sikerült mindenkinek, volt akinek a fejét vágta le egy csapda, volt akit kígyó mart meg, s volt. aki beleesett egy verembe, s még jó ideig haldoklott a karókon. Elég nyomasztó volt. Az utolsó "akadály pedig az volt, hogy egy nagy fémdobozba zárták az eddig eljutottakat, engem és 2 társamat (pedig vagy 20-an indultunk). A fémláda odalain kis kerek ablakok voltak, hogy lássák mi történi bent. a láda tetején kis jukak voltak, ahol vizet engedtek a dobozba. A feladat elõtt elrejtettünk magunknál csavarhúzókat, s az ablakokat lecsavaroztuk miközben jött a víz (hideg volt, és az utolsó pár csavar leszerelését már víz alatt tettük meg. Amikor az ablakot lecsavaroztuk, a víz kifolyt, és mi megmenekültünk.
Ekkor már csak egy dolog maradt hátra. Megbosszulni társaink halálát,  elpusztítani azt, aki minket erre az akadálypályára kényszerített. Ott volt a fémdoboz környékén, mert látni akarta, hogy meghalunk. De mivel sikerült kiszabadulnunk lecsaptunk rá.
És azt is tudom, hogy miért álmodtam ezt: tegnap ahogy néztem a mozimûsort, láttam, hogy játszák a fûrészt, amit én már napokkal elõbb láttam. Aztán mintegy a film felidézéseként jött az álom.

Quote from: DamnatusHali!

Na elég érdekeset álmodtam:
Több emberrel együtt ki kellett szabadulnunk valahonnan (ahol a biztos halál várt ránk). Egy olyan akadálypályán kellett sokadmagammal végigmennem, amelyik tele volt halálos csapdákkal: karókkal teletûzdelt verem, bukózsinórra mûködésbe léápõ csapdák stb. Nagyon óvatosnak kellett lennünk, nehogy vmelyik csapdát aktiváljuk. Ez persze nem sikerült mindenkinek, volt akinek a fejét vágta le egy csapda, volt akit kígyó mart meg, s volt. aki beleesett egy verembe, s még jó ideig haldoklott a karókon. Elég nyomasztó volt. Az utolsó "akadály pedig az volt, hogy egy nagy fémdobozba zárták az eddig eljutottakat, engem és 2 társamat (pedig vagy 20-an indultunk). A fémláda odalain kis kerek ablakok voltak, hogy lássák mi történi bent. a láda tetején kis jukak voltak, ahol vizet engedtek a dobozba. A feladat elõtt elrejtettünk magunknál csavarhúzókat, s az ablakokat lecsavaroztuk miközben jött a víz (hideg volt, és az utolsó pár csavar leszerelését már víz alatt tettük meg. Amikor az ablakot lecsavaroztuk, a víz kifolyt, és mi megmenekültünk.
Ekkor már csak egy dolog maradt hátra. Megbosszulni társaink halálát,  elpusztítani azt, aki minket erre az akadálypályára kényszerített. Ott volt a fémdoboz környékén, mert látni akarta, hogy meghalunk. De mivel sikerült kiszabadulnunk lecsaptunk rá.
És azt is tudom, hogy miért álmodtam ezt: tegnap ahogy néztem a mozimûsort, láttam, hogy játszák a fûrészt, amit én már napokkal elõbb láttam. Aztán mintegy a film felidézéseként jött az álom.

ez engem inkabb emlekeztet egy regebbi X-Men/Pokember tortenetre amiben Arcade volt es a Theme Park of Terror.

Hali!

Emlékeztetni engem pedig egy régi jó kaland-játék-kockázat könyvre, A bajnokok próbájára (elõdje A halállabirintus) emlékeztet, de az nem lehetett forrás az álomhoz.

katz: én is elolvastam és szerintem se rossz. Bár én eddig is tudtam hogy beteg vagyok... na meg a barátaim sem véletlenül hívnak Psycho-nak...
Lesz még folytatása is?

Azt álmodtam, hogy Manu az osztálytársam volt, és magyarból épp kapott egy 2-est, és ezt széles vigyorral tudta magának. Kiderült, hogy szinte mindig 2-est kap mindenbõl, s mindig szélesen vigyorog, amikor ezt megtudja, mintha 4-eseket és 5-ösöket kapna. Olyan mintha itt lenne egy kis csalafintaság, és valójában nem 2-eseket, hanem 4-eseket és 5-ösöket kapna.

Hali!

Én meg azt álmodtam, hogy kiestek a fogaim. Öregszem...

Quote from: DamnatusHali!

Én meg azt álmodtam, hogy kiestek a fogaim. Öregszem...

Vagy valami nehéz dologba fogtál, ami miatt otthagyhatod a fogaid :D

Hali!

Mára meg azt álmodtam, hogy vmi emberkék (terroristák vagy milicisták) elfoglaltáõk a falunkat. Csak gyerekek és lányok voltak a faluban, nameg. Elkezdték bántalmazni a falusiakat, mi pedig egy szervezkedésbe fogtunk. De rájöttek a terroristák, és lecspatak a búvóhelyünkre. Két gyereket pedig, akik szaladtak el, lelõttek. Na itt bepöccentem, és jött a szokásos gyakás. (mint már említetem, nekem egy visszatérõ elem, hogybha harcolok, akkor egy spec. páncél van rajtam, ami sérthetetlenné tesz). Most nem kézipengékkel küzdöttem, hanem puszta kézzel. Nyakakat csavartam ki, vkinek a gerincét törtem el, vkinek a fejét zúztam be. A fõvezért pedig széttéptem. Miután végeztem a terroristákkal az egész falu fellélegzett, és örömünnepet ültünk, táncoltunk, nevettünk.

Quote from: DamnatusHali!

Mára meg azt álmodtam, hogy vmi emberkék (terroristák vagy milicisták) elfoglaltáõk a falunkat. Csak gyerekek és lányok voltak a faluban, nameg. Elkezdték bántalmazni a falusiakat, mi pedig egy szervezkedésbe fogtunk. De rájöttek a terroristák, és lecspatak a búvóhelyünkre. Két gyereket pedig, akik szaladtak el, lelõttek. Na itt bepöccentem, és jött a szokásos gyakás. (mint már említetem, nekem egy visszatérõ elem, hogybha harcolok, akkor egy spec. páncél van rajtam, ami sérthetetlenné tesz). Most nem kézipengékkel küzdöttem, hanem puszta kézzel. Nyakakat csavartam ki, vkinek a gerincét törtem el, vkinek a fejét zúztam be. A fõvezért pedig széttéptem. Miután végeztem a terroristákkal az egész falu fellélegzett, és örömünnepet ültünk, táncoltunk, nevettünk.

Ez elég durva. Mindig ilyeneket álmodsz? :eeek:

Hali!

Nem. Sokmindent álmodok, inkább az extrémeket teszem közzé. (Bár az, hogy vki/vmi ellen küzdök, az elég gyakori volt régen.)

Ma példáúl azt álmodtam, hogy a tengeren hatalmas hullámok közt kajakoztam egy haverommal, és az egyik hullám felborított minket. Nagy nehezen sikerült kiúsznom egy partra, vmi ismeretlen helyre. Itt aztán találtam két "népet" akik elsõ világháborús fegyverzetben, árkokban lõtték egymást. Nagy nehezen sikerült nekik elmagyarázni, hogy a háború már rég végetért, és kibékültek. Utána elmentünk egy árvaházba, ahol a hadiárvák voltak. Az árvaház egy szép templomban volt, de a templom egy szeméttelepen feküdt. Az árvákra pedig egy pityókás pap felügyelt. Nekik is elmondtuk, hogy véget ért a háború, és hamarosan örökbefogadják õket. Erre mindenki vidám lett.

Aztán meg azt álmodtam, hogy osztálytalálkozóm van, és tök örültünk, hogy újra láthatjuk egymást, és beszélgettünk.

Akkora nagy bar*mságot álmodtam, hogy az már nem is lehet igaz!

Valami fura társasjátékkal játszottunk. Baldy volt a játék kitalálója, s kicsit olyan volt, mintha mi az õ fogjai lettünk volna, s elmondta, hogy aki nyer a játékban, az mit nyerhet. Nem igazán figyeltem oda, de az rémlett, mintha szabadon engedné a gyõztest.
A játék egy malom-játék szerû játéktáblán játszódott. És mosolypofákkal lehetett játszani. (Tudjátok, hogy mi az a mosolypofa? Ugyanis ha jól tudom, azt csak a mi családunk nevezte el úgy, és én nem ismerem az igazi nevét, de nagyon jó játék! Moha segíts ki!!! :o)
Szóval, a játékosok voltak Djinn, Blimp, InuYasha, Suszi és még valaki, akirõl gõzöm sincs, hogy kicsoda, ugyanis a játék nagy rézsében eszméletlen állapotban volt és Suszi cipelte a hátán, ja és persze én.
A játék lényege az volt, hogy a malom-táblán érinteni kellett az összes pontot legalább egyszer, s 2 kört megtenni a játékmezõn.
Elkezdõdött a játék, én az egyik sarokból indultam, de egy darabig nem is csináltam semmit, csak úgy elvoltam magamban. Egy idõ után, gondoltam egyet, hogy na jó, elindulok, s ekkorra már InuYasha és Suszi a hátán azzal az illetõvel már egész jól haladtak. Lépkedtem néhányat, hamar végigmentem az összes ponton, idõközben valamilyen módon, nem tudom hogyan, de Blimp kiesett a játékból. Közben Baldy vígan kacarászott rajtunk, hogy úgyse fogja tudni senki sem megcsinálni a játékot, mert mindenki április elõtt született. (De hogy az hogy jött ide, hogy ki mikor született, azt nem tudom... :rolleyes: ) Elnevette magát Suszin, is, aki 2 ember helyett cselekedett, és még le is volt terhelve a hátán azzal a valakivel, és még így is nyerésre állt.
E közben én már megtettem az 1. körömet. InuYasha pedig csak szaladt, hogy õ legyen az elsõ, Baldy pedig csak heherészett. Djinn pedig nem is igazán tudom, hogy hogyan állt, de biztos nem volt benne az élmezõnyben, inkább csak úgy üldögélt Baldy mellett és nézte a játékot.
Egy idõ után már megelégeltem Baldy nevetgélését, s belehúztam egy kicsit, meglepve vettem észre, hogy jé végigcsináltam a játékot, megtettem a 2 kört és az6 összes pontot éríntettem és mindez sikerült Suszi, InuYasha és Djinn elõtt. Erre odaszoltam Baldynak, hogy jé, nyertem.
Erre Baldynak szeme-szája elámult valahogy így nézett ki::eek: és mondta hogy hogy lehetséges ez, amikor mindannyiunk április elõtt született...
Én pedig erre a képébe vágtam: Bibííí, mert én nem április elõtt, hanem december 28-án születtem, rosszul tudtad! És rányújtottam a nyelvem így: :hehe:

Ekkor Baldy sajnálatára ki kellett fizetnie a nyereményt. De nem a szabadságunk volt, ugyanis ez még csak az elsõ menet volt, ami után 5-en maradtunk versenyben. A nyeremény pedig az volt, hogy Baldy elõször a saját paklijábol odaadta az összes piros színû mosolypofáit, de még több mosolypofát kellett neki adni. Erre mutatták a többiek, hogy ott vannak, az arréb lévõ asztalon (mert mi a szobaföldön játszottunk). Ezek után még jónagy adag mosolypofát kaptam. És elkezdtem õket válogatni, ahogy szoktam, hogy az azonos színüek egymás mellé és nagyságrendben. Erre nagyon meglepõdtem, amikor észrevettem, hogy egymás után 5 mosolypofa is volt a pakliban (ami a kártyában lévõ Jokerrel egyenlõ), ami igazából lehetetlen lenne, mert nincs is annyi mosolypofa egy dobozban. Na mind1.

A játék többi fordulóit már nem álmodtam meg, mert csörgött az óra, s fel kellett kelnem...

Quote from: Meske.... Djinn pedig nem is igazán tudom, hogy hogyan állt, de biztos nem volt benne az élmezõnyben, inkább csak úgy üldögélt Baldy mellett és nézte a játékot...

Ez nem fair! Nem is tudtam, hogy iylet álmodsz. Ha tudtam volna biztos odaálmodom magam és aktiválódok!!! Na mind1! Legalább InuYasha is ott volt. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy szobában voltak vele :D

Quote from: Meske(Tudjátok, hogy mi az a mosolypofa? Ugyanis ha jól tudom, azt csak a mi családunk nevezte el úgy, és én nem ismerem az igazi nevét, de nagyon jó játék! Moha segíts ki!!! :o)

Gyakorlatilag römi játék, csak nem kártyákkal, hanem számokat ábrázoló mûanyag lapocskákkal, és a jokerek voltak a mosolygó fejek. :)

Quote from: DjinnEz nem fair! Nem is tudtam, hogy iylet álmodsz. Ha tudtam volna biztos odaálmodom magam és aktiválódok!!! Na mind1! Legalább InuYasha is ott volt. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy szobában voltak vele :D

Sajnos viszont InuYasha nem volt életnagyságú, hanem csak kb. 10 cm-es, s úgymond õ maga volt a "bábú" a játékban. De ugyanúgy Suszi is...

Kezdem az elejérõl.
Nemrég elkezdtem a Final Fantasy VIII-al játszani. De olyan szinten, hogy Bruce megállapította hogy függõ vagyok. Amiben lehet némi igazság, mert az utóbbi idõben mindig a Finel VIII-as fõhõsökkel álmodok, de azt ne kérdezzétek mit, mert reggelre mindig elfelejtem. Csak a szereplõk maradnak meg. De szerintem nem baj, mert eddig -hála az érettséginek- rendszeresen tanultam álmomban, s ha választani lehet, akkor inkább a Final VIII. :)

Akkora nagy zagyvaságot álmodtam, hogy az már nem lehet igaz!
Elõször is két osztálytársammal sétáltunk az utcán, méghozzá azon, ahol a sulink is van. Leakartuk tenni a táskákat valamilyen megörzõbe. Bementünk, letettük a táskákat, s bementünk egy másik szobába, ahol egyszerre csak egy ember mehet be, vagy csak akkor mehetnek be többen, ha teljességgel megbíznak egymásba. Mi bementünk egyszerre mind a hárman. Osztálytársaim magukkal hozták a pénztárcáikat is, s belerakták egy fiókba. Mondták, hogy ez azt a célt szolgálja, hogy akiknek odaadjuk a táskánkat megörzésre, az ne tudja kilopni a pénzünket. Azonban én kint hagytam a táskában a pénztárcámat, mert nem tudtam, hogy hozni kéne. Így vissza kellett "csempésznem".
Ez után, m intha filmszakadás lett volna, s a fiók, amibe a pénztárcákat tették, az olyan volt mint egy konténer, s kukák voltak benne. Én meg elvesztettem a gyûrümet (amikor nem is hordok), s valamelyik kukába esett. Halottam odakintrõl, hogy jönnek a kukások kiüríteni azokat, így gyorsan meg kellett találnom. Az osztálytársak segítettek keresni, s az egyik kukából szinte csak lapokat szedtünk elõ, méghozzá elég jó formában. Nem baj, gondoltuk, mert legalább újrafelhasznosítjuk õket. Már a kukások kérték el a kukákat, mikor végre a második kukában elõkerült a gyûrüm. Szóval a sztory happy enddel végzõdött. :)

Errõl jut eszembe, hogy van egy 2.ban írt versem, ami az akkori elveszett gyûrümrõl szól. Majd beteszem az írásokba! :)

Én meg mostanában eléggé furcsákat álmodok az amúgy is furcsa álmaim mellett.

Legutobb az történt hogy vagyok vhol...és felébredek...de ez vlójában nem az "igazi felébredés volt"..aztán megint történnek furcsaságok és ismét most már igazából felébredek. Vagyis az álmoban álmodtam...élég furcsa mi? és néha még rémisztõ is...mi van ha egy "ilyen álom során" akár 5ször is "felébredek" mire valójában felébredek...belgondolni is rossz...

Relunx

Hali!

Nem furcsa, én is többször álmodtam a saját álmomon belül.

Köszi Damnatus, így legalább nem csak én vagyok egyedül ezzel.

Íme a tegnapi álmom, ami szokásához híven eléggé zavor és furcsa:
Az álom:
Éjszaka sétálok valahol a belvárosban, egyszer csak egy robbanás rázza meg a
csendet, és pénz kezd hullni az égbõl. Ez valszeg azért lehetett mert a
szemközti épület egy bank volt és ép az egyik emeletét robbantották ki.
Hirtelen egy valag ember lesz az utcán és mindenki szedi össze a pénzt.
Én is csatlakozom a pénzgyûjtési akcióhóz, és olyan 200 ezer forintot
össze is szedek (a meglepõ az volt hogy volt 13000 ezres bankó is).
Közben megérkeznek a zsaruk, és mindenki próbálnak elhesegetni a pénztõl
és azokat elvenni az emberektõl. Nekem sikerült vhogy meglógno elõlük.
Kicsivel késõbb a régi szaközépiskolmban találom magam. A szünetben kimegyek
a és a kocsimmal (egy fekete audi asszem) elhjatok vmi üzlethez.
Kiszállok, és bemegyek az üzletbe. Hogy ne keltsek feltûnést, vásárolok
egy nyalókát, csipszet és 2 csomag ropit. Ezután betörnek az üzletbe és
megjelenik néhány álarcos fickó. De a pechjük az volt hogy épp a zsaruk is
a közelben voltak és így idõben lekapcsolták õket. Akarnék visszamenni a
suliba (hamarosan vége a szünetnek és kezdõdik a kövi órám). De most ér a
meglepetés hogy nemtok elmenni a kocsimmal mert az üzletet és a környékét
lezárták a zsaruk mint bûnügyi helyszínt. Így marad a Taxi. Épp akkor fordul
be a sarkon két taxi. Az egyikbõl a vezetõ dühösen száll ki és szó szerint
kihajítja az autójából a nem fizetõ utast. Odamegyek hozzá és közlöm hogy
mi lenne a célállomás. Hajtunk mint a meszes. kb 5 perc alatt ott is vagyunk
de a hülyéje rossz cimre ment, igy újjab 5 perc után végre odaértünk a
sulimhoz (asszem 7000-et vizettem a taxisnak).
Akarnék bemenni a suliba de zárva. Találkozok néhány haverommal az
osztályból és mint kiderül õk is "elvoltak" és õk sem tudnak most bemenni.
Aztán kis keresgélés után találunk egy hátsó bejáratot amin be tudunk menni.
Bent vagyunk az elõcsarnokban és ott van az egész osztály, asszem tûzriadó
lehetett...és itt felébredek...

Nah ez azán az álom, ennyi sok zagyvaságot összeálmodni...de élveztem!

Relunx

Eléggé filmszerû álom, talán valami hasonlót néztél?

Tegnapi álmom (ritkán álmodok, de ez rövig, ezért emlékszem rá):
(enyhén erotikus, úgyhogy inkább kiszínezem, ebbõl ne legyen baj)

Egy gyönyörûszép nõi combon nyugszik a fejem. Olyan selymes, kellemes, hogy egészen elbódulok. Simogatom, elkezdem csókolgatni, aztán lassan feljebb haladni... de nem érek "oda", mert nincs tovább a láb... nincs hozzá senki, csak egy láb. Nem tudom, hogy levágott, vagy ez csak így nõtt, csak azt, hogy nincs más, csak egy darab láb. Mikor erre rájövök, visszateszem rá a fejem és elalszok - azaz felébredek.

Ez jelent valamit? (Freud?...)

Quote from: RamizEz jelent valamit? (Freud?...)

Pirula majd mond rá vmi okosságot :D
szvsz: Lábfétis :D

Quote from: katzPirula majd mond rá vmi okosságot :D

Elõre félek! :)

Quote from: katzszvsz: Lábfétis :D

Vicces, de még igaz is lehet. Mik derülnek ki, Ramiz!? :haha:

Hmm álomfejtés van itt ? ;))
Tegnap álmodtam..az a vicces,hogy nem emlékszem az álom elejére..hanem hirtelen valóságszerûen éreztem,hogy valami puha ,élõ valami van a nyakam körül lenne,és fojtogatna,és én  próbálok megszabadulni tõle,de nem sikerül,megfogom,és olyan érzés,mintha egy hal lenne a nyakam körül,és nagyon puha és ruganyos...
És ekkor egy sikollyal ébredtem fel,és kibotrokáltam félálomban az ajtómhoz,de akkor is még mindig éreztem magagamona fojtogató valamit,amit nem tudok leszedni magamról..hiába probálkozom és ez akkor tûnt el,amikor anyum bejött a szobám,és felkapcsolta a villanyt...

Quote from: MiuraHmm álomfejtés van itt ? ;))
Tegnap álmodtam..az a vicces,hogy nem emlékszem az álom elejére..hanem hirtelen valóságszerûen éreztem,hogy valami puha ,élõ valami van a nyakam körül lenne,és fojtogatna,és én  próbálok megszabadulni tõle,de nem sikerül,megfogom,és olyan érzés,mintha egy hal lenne a nyakam körül,és nagyon puha és ruganyos...
És ekkor egy sikollyal ébredtem fel,és kibotrokáltam félálomban az ajtómhoz,de akkor is még mindig éreztem magagamona fojtogató valamit,amit nem tudok leszedni magamról..hiába probálkozom és ez akkor tûnt el,amikor anyum bejött a szobám,és felkapcsolta a villanyt...

Hamarosan kedõdik a vadászat :__devil:
Pár óra és kikel az elsõ préda az satnya embertestedbõl...

Quote from: katzHamarosan kedõdik a vadászat :__devil:
Pár óra és kikel az elsõ préda az satnya embertestedbõl...

alien vs pretatar filmre gondolsz?
ne gonoszkodj...azután a film után 2 napig rémálmom volt...
(meg amudj is nem nézek se horrort se ilyesmit mert rémálmaim vannak)

Quote from: Miuraalien vs pretatar filmre gondolsz?

Uj vagy még...

Quote from: Miurane gonoszkodj...azután a film után 2 napig rémálmom volt...

Pedig az gyerekfilm volt az Alien 1,3, Predátor 1,2-höz képest.

Quote from: Miuraalien vs pretatar filmre gondolsz?

:lol: Pretatar: Tatár elõtti? :lul:
Vagy a Pretear c. animére is lehet asszociálni... :D

Quote from: Moha:lol: Pretatar: Tatár elõtti? :lul:
Vagy a Pretear c. animére is lehet asszociálni... :D

jaj  :lul:
de most már nem javítom ki,más is nevessen rajta :lul:

Quote from: Moha:lol: Pretatar: Tatár elõtti? :lul:
Vagy a Pretear c. animére is lehet asszociálni... :D

jaj  :lul:
de most már nem javítom ki,más is tudjon nevetni rajta :lul:

Quote from: katzHamarosan kedõdik a vadászat :__devil:
Pár óra és kikel az elsõ préda az satnya embertestedbõl...

:D Az még nem méltó préda ;)
Várj kicsikét, hadd erõsödjön.

Miura: jó neked, én olyat álmodtam egyszer, hogy az a dög ki is kelt belõlem :/ De puszta kézzel agyonvertem :haha:

És tényleg piskóta az AvsP film :/

Edit: Katz, Alien2-t kihagytad o.O Pedig szvsz a legjobb az alien filmek közül O.o

Én pedig azt álmodtam pár napja, hogy egy 2 oldalas cikk jelent meg az USTEAM-rõl valami magazinban, s utóbb kiderült, hogy ezt Moha írta. De hogy miért álmodtam ezt, nem tudom...

Quote from: RouninEdit: Katz, Alien2-t kihagytad o.O Pedig szvsz a legjobb az alien filmek közül O.o

Szerintem is. Sajnos(?) Alieneset sosem tudtam álmodni gyerekkoromban. Viszont van egy osztálytársam, aki rohad élethûen tudja utánozni a mozgásdetektor hangját, amikor mozgást jelez. Meg a predator "kattogását" is. Amikor azokat a hangokat meghallom, még most is összerándulok és az egér után kapok... (mindig marine voltam... :D )

Quote from: RouninKatz, Alien2-t kihagytad o.O Pedig szvsz a legjobb az alien filmek közül O.o

Quote from: RamizSzerintem is. Sajnos(?)

Mielõtt még vki megjegyzi, direkt volt. Az egy jó kis akciófilm, de messze nem olyan beszaratós, mint az 1,3

Quote from: RamizViszont van egy osztálytársam, aki rohad élethûen tudja utánozni a mozgásdetektor hangját, amikor mozgást jelez. Meg a predator "kattogását" is. Amikor azokat a hangokat meghallom, még most is összerándulok és az egér után kapok... (mindig marine voltam... :D )

:lol:  :lul:

Predátor-ost/alien-est még nem álmodtam...csak azt hogy a volt álltalános sulimban Freddy Cruger kerget...én meg bujkálok elõle...sszem el is kap és épp kivégezne amikor felébredek...

Miura:
Nem semmi hogy miután felébredtél még azután volt "hatása" az álmodnak...részvétem...reméljük több ilyenben nem lesz részed.

Relunx

Hali!

Én álmodtam alienest is többet, Freddyset is meg Jasonosat is:
Jason elõl menekültem. Ki akartam szaladni a házunkból, és amikor kinyitottam az ajtót, ott ált elõttem. Mivel már nemtudtam sehova se menekülni, a "na ingyen nem adom magam" elvtõl vezérelve behúztam neki egy jót! Amint a maszkhoz ért a kezem fölébredtem.
Freddyvel való találkozásomkór megfenyegetett, mire én kinevettem, hogy ez az én álmom, és azt csinálok benne amit akarok, és hogy ez az õ rémálma. Körévarázsoltam egy buborékot, ami elkezdett összemenni, így összeroppantotta õk sõt a végén teljesen eltûnt a buborék megsemmisítve Freddyt.
Alienes álmom meg a 2. részhez volt hasonló, csak saválló felszereléssel mentünk 3-4-en katonák, és civileket kellett kimenekítenünk egy bolygóról. Már az ûrhajó elõtt voltunk, ekkor kezdett jönni egy rakat alien, én meg beizzítottam a golyószórót, és irtottam õket. Aztán elfogytak, mi meg elhagytuk a bolygót!

Quote from: DamnatusHali!

Én álmodtam alienest is többet, Freddyset is meg Jasonosat is:
Jason elõl menekültem. Ki akartam szaladni a házunkból, és amikor kinyitottam az ajtót, ott ált elõttem. Mivel már nemtudtam sehova se menekülni, a "na ingyen nem adom magam" elvtõl vezérelve behúztam neki egy jót! Amint a maszkhoz ért a kezem fölébredtem.
Freddyvel való találkozásomkór megfenyegetett, mire én kinevettem, hogy ez az én álmom, és azt csinálok benne amit akarok, és hogy ez az õ rémálma. Körévarázsoltam egy buborékot, ami elkezdett összemenni, így összeroppantotta õk sõt a végén teljesen eltûnt a buborék megsemmisítve Freddyt.
Alienes álmom meg a 2. részhez volt hasonló, csak saválló felszereléssel mentünk 3-4-en katonák, és civileket kellett kimenekítenünk egy bolygóról. Már az ûrhajó elõtt voltunk, ekkor kezdett jönni egy rakat alien, én meg beizzítottam a golyószórót, és irtottam õket. Aztán elfogytak, mi meg elhagytuk a bolygót!

Még a végén kiderül rólad, h valójában a lelked mélyén egy erõszakos állat vagy egy satnya testbe zárva.  :lul:

Hali!

Quote from: katzMég a végén kiderül rólad, h valójában a lelked mélyén egy erõszakos állat vagy egy satnya testbe zárva.  :lul:

Elõbbi lehet, utóbbi biztos  :lol:
Egyébként remélem ki is élem az agressziót álmaimban. ;)

A minap azt álmodtam, hogy elkötöttem egy buszt (sajna csak egy régi Ikarus-t :rolleyes: ) és azzal száguldoztam mindenfelé az éjszaka kellõs közepén. Ja, és rajtam kívül senki nem volt a buszon. Nem mondom, az életben is kipróbálnám egyszer. :)
Csak az volt a gáz, hogy közben azon gondolkoztam, hogy hogy rázom le a zsarukat, ha utánam erednek... :D

Hali!

Én egy kicsit világháborúztam az egyik álmomban, a másikban meg a beestem a metrosínek közé, és megrázott a sín. Szerencsére ki tudtam mászni, de nagyon rossz érzés volt a rázás!

Quote from: MohaA minap azt álmodtam, hogy elkötöttem egy buszt (sajna csak egy régi Ikarus-t :rolleyes: ) és azzal száguldoztam mindenfelé az éjszaka kellõs közepén. Ja, és rajtam kívül senki nem volt a buszon. Nem mondom, az életben is kipróbálnám egyszer. :)
Csak az volt a gáz, hogy közben azon gondolkoztam, hogy hogy rázom le a zsarukat, ha utánam erednek... :D

Te kis GTA mániás! :rolleyes:

Quote from: MohaA minap azt álmodtam, hogy elkötöttem egy buszt (sajna csak egy régi Ikarus-t :rolleyes: ) és azzal száguldoztam mindenfelé az éjszaka kellõs közepén. Ja, és rajtam kívül senki nem volt a buszon. Nem mondom, az életben is kipróbálnám egyszer. :)
Csak az volt a gáz, hogy közben azon gondolkoztam, hogy hogy rázom le a zsarukat, ha utánam erednek... :D

:wtf:

Álmomban feszálltam egy buszra, erre kiderült, hogy a buszt eltérítették és csak a rendõrségi konvoy miatt lassított (ill. nemzetõrség vagy mi, mert volt ott sok tank is, meg kommandósok o.O ), aztán szitává lõttek minket...
Utána meg egy búzamezõ közepén beszélgettem egy barátommal, miközben rendõrautók száguldottak el mellettünk ...
Aztán kardpárbajt vívtam valami utcai bandával...

És ezek így egymás után, ömlesztve o.O

Wow..

Quote from: DamnatusHali!

Én egy kicsit világháborúztam az egyik álmomban, a másikban meg a beestem a metrosínek közé, és megrázott a sín. Szerencsére ki tudtam mászni, de nagyon rossz érzés volt a rázás!

800V egyenáram ugyancsak rossz érzés lehet, igaz utánna nem nagyon mászkálsz sehová :D

Quote from: Rounin:wtf:

Álmomban feszálltam egy buszra, erre kiderült, hogy a buszt eltérítették és csak a rendõrségi konvoy miatt lassított (ill. nemzetõrség vagy mi, mert volt ott sok tank is, meg kommandósok o.O ), aztán szitává lõttek minket...
Utána meg egy búzamezõ közepén beszélgettem egy barátommal, miközben rendõrautók száguldottak el mellettünk ...
Aztán kardpárbajt vívtam valami utcai bandával...

És ezek így egymás után, ömlesztve o.O

Wow..

:lol:

Busszal már én is GTA-ztam álmomban :__devil: Úgy látom ez olyan dolog, amin minden fiú átesik egyszer :lul:
Az új GTA-ban lesz kombájn is. Remélem lehet majd menni vele a városba "aratni"

Szörnyû álmom volt. Újra iskolába jártam, ráadásul egyszerre kettõbe, tudtam, hogy tanulnom kellett volna aznapra (vagy másnapra :confused: ), de valami miatt nagyon nem ment. Iszonyatos. Nehogy visszajöjjön. Még most sem dolgoztam fel rendesen... :(

Quote from: ShiroiSzörnyû álmom volt. Újra iskolába jártam, ráadásul egyszerre kettõbe, tudtam, hogy tanulnom kellett volna aznapra (vagy másnapra :confused: ), de valami miatt nagyon nem ment. Iszonyatos. Nehogy visszajöjjön. Még most sem dolgoztam fel rendesen... :(

Ajj... õszinte részvétem... senkinek nem kívánom ezt az élményt :(

Quote from: ShiroiSzörnyû álmom volt. Újra iskolába jártam, ráadásul egyszerre kettõbe, tudtam, hogy tanulnom kellett volna aznapra (vagy másnapra :confused: ), de valami miatt nagyon nem ment. Iszonyatos.

Velem ez a valóságban történik!  :eeek:

Quote from: katz- Tedd meg! Tedd meg és teljesítem egy kívánságod! - [...] Vadászni. Mindörökké.

Tetszett :) Sõõõt :drool:

És épelméjû ember fogalmazhat meg csak ilyet ;) Nem sütött belõle a pszicho :p

EDIT: És elolvasva mindegyik álmod. Huhh... eddig éppen csak belepislantottam.
Nos.
Keblemre :haha: Álmodj még ;)

Quote from: RouninTetszett :) Sõõõt :drool:

És épelméjû ember fogalmazhat meg csak ilyet ;) Nem sütött belõle a pszicho :p

EDIT: És elolvasva mindegyik álmod. Huhh... eddig éppen csak belepislantottam.
Nos.
Keblemre :haha: Álmodj még ;)

még van pár sztorim, csak idõm nincs leírni õket. :(

Quote from: katzmég van pár sztorim, csak idõm nincs leírni õket. :(

Pedig amikor megláttam, hogy a tiéd az utolsó post ebben a threadben, akkor megijedtem, hogy órákat kell majd itt olvasgatnom! :haha:
On:
Azt álmodtam, hogy valami nyilvános helyen meztelenül vagyok, és még senki nem vett észre mert elbújtam valahová, de nem tudtam úgy eltûnni onnan, hogy fel ne tûnjek valakinek. Aztán szerencsére felébredtem.

Quote from: ShiroiPedig amikor megláttam, hogy a tiéd az utolsó post ebben a threadben, akkor megijedtem, hogy órákat kell majd itt olvasgatnom! :haha:
On:
Azt álmodtam, hogy valami nyilvános helyen meztelenül vagyok, és még senki nem vett észre mert elbújtam valahová, de nem tudtam úgy eltûnni onnan, hogy fel ne tûnjek valakinek. Aztán szerencsére felébredtem.

ez vajon milyen fétis lehet? :rolleyes:

Shiroi

Legalább folytatódott volna úgy az álom, hogy az összes nõ körédgyûlik, és ungabunga! :lol:

Quote from: DamnatusShiroi

Legalább folytatódott volna úgy az álom, hogy az összes nõ körédgyûlik, és ungabunga! :lol:

Ungabunga? Nyárson megsütnek vad törzsi tánc lejtése közben, vagy mi? :lol:
Nekem amúgy sem kell az összes, csak egy.

Quote from: katzez vajon milyen fétis lehet? :rolleyes:

Adok én neked fétist! :uzi: ;)

Quote from: ShiroiNekem amúgy sem kell az összes, csak egy.

Ezt tudjuk. De álmodoznod azért lehet, nem ;), De ha jobban szereted a meztelenül bujkálós álmokat... ;) :D

Quote from: DamnatusEzt tudjuk. De álmodoznod azért lehet, nem ;), De ha jobban szereted a meztelenül bujkálós álmokat... ;) :D

Fogadjunk nem is bujkált álmában...
Mutogatós bácsi :D

Quote from: katzFogadjunk nem is bujkált álmában...
Mutogatós bácsi :D

Kellett nekem mondani, hogy mit álmodtam... :beken:

Quote from: ShiroiKellett nekem mondani, hogy mit álmodtam... :beken:

Én már el is képzeltelek hosszú fekete kabátban (csak kabátban) ....  :lol:

Quote from: DjinnÉn már el is képzeltelek hosszú fekete kabátban (csak kabátban) ....  :lol:

Echi!!!!!!
Rossz az aki rosszra gondol szal én inkább nem képzeltelek el Shiroi :D

Quote from: DjinnÉn már el is képzeltelek hosszú fekete kabátban (csak kabátban) ....  :lol:

És legalább jól nézek ki? ;)

Quote from: katzEchi!!!!!!

:lol:

Quote from: katzén inkább nem képzeltelek el Shiroi :D

Ezt úgysem hiszem el! :p

Quote from: ShiroiÉs legalább jól nézek ki? ;)

Nem tudom. Még mutogatás elött (kabát összehúzva) képzeltem.   :mad:  
Mondjuk nem rossz kabát! :haha:

A mostani álmom is elég elvont volt:
Tûzszerészt alakítottam, és egy elmebeteg pszihopata után nyomoztam (mindig engem hívtak ki a bombáihoz és nekem kellett hatástalanítani õket), persze a végén elkaptam és rácsmögé juttattam.

Relunx

Én az álmaimban nagyon klassz helyeken jártam már:
Volt már repülés, vizen-járás, másik dimenzióba utazás, gyönyörû szigetek, városok, láttam már többször
ufo-t (egyszer a szemébe néztem egynek), régi lámpaoltogatót+ a Napot és a Holdat éjjeli égbolton együtt...,
álmodtam már angolul, fekete-fehéren és volt, ahol csak 3 szín volt (f+f+zöld).
Sõt, fiú is voltam (talán 2szer)!  :)
Az egészben csak az a durva, hogy ezek mind nagyon jól megmaradtak, viszon a valóságban már egy hétre se tudok néha visszaemlékezni...

Quote from: syerenrégi lámpaoltogatót+ a Napot és a Holdat éjjeli égbolton együtt...

Kis Herceg? :haha:

Én is sokáig megjegyzem az álmaimat, pl. van egy (bár ezt már ezerszer elmondtam de azért jó, ha néha megerõsíti az ember), amit már több éve álmodtam, s még most is tisztán emlékszem rá. Ebben még ének is volt, s arra is emlékszem, s ebbõl fog születni az 1. regényem (ha egyáltalán kész lesz valaha... :rolleyes: )

Az egyik fura álmom: éjjel van, kitört mellettünk egy vulkán (ez valójában mészkõbõl van...), a család menekül és két földút közül kell választani, csak az egyiken menekülünk meg. Apa mondja meg, melyik a helyes út.
Évekkel késõbb álmodtam: alaphelyzet ugyanez, csak apa nem volt ott.
Ezúttal én mondtam meg,merre kell menni, mert EMLÉKEZTEM, hogy "régen" apa mit mondott...  :3x3:

A teljes történet: éjjel van, hazafelé tartok. Felnézek az égre és ott van a Nap és a Hold egymás mellett. (A Napnak is sápadtas fénye volt). Nem értettem a helyzetet. Egyszer csak ott volt az a kis lámpaoltogató-szerû figura: alacsony, fekete köpeny+keménykalap. Magyarázatként (?) ezt mondta: A Nap és a Hold két gyermek és az egyik meg fog halni...
Én meg csak azt éreztem, hogy nagyon sietnem kell haza.

Quote from: syerenSõt, fiú is voltam (talán 2szer)!  :)

Én is :D
Néha hasonlítok vmi emberszerûre álmaimban :rolleyes:

Quote from: syerenéjjel van, hazafelé tartok...

Minden horror mese kezdete... :D Remélem továbbálmodod. Érdekes lehet...

Sajnos ennyire emlékszem, de nem hinném, hogy horror volt a vége.
A húgom volt az akit hosszú ideig minden álmában megöltek (elég változatosan).  :o

Quote from: katzÉn is :D
Néha hasonlítok vmi emberszerûre álmaimban :rolleyes:  

Háááát... Ha megnézed a profilomat, akkor rájössz, miért volt nagy szám fiúnak lenni.  ;)

Quote from: syerenHáááát... Ha megnézed a profilomat, akkor rájössz, miért volt nagy szám fiúnak lenni.  ;)

Háááát... Ha elolvasod az álmaimat, akkor rájössz, miért olyan nagy szám ez nálam  :rolleyes:

A legutobbi álmom:
Találkoztam a jõvõbeli énemmel (olyan 35-40 éves). Erre a kezembe nyomott egy shotgun-t, pár spéci lõszerrel, és azt mondta hogy menjek el a közeli kastélyba  :confused:  és írtsam ki a démonokat, akik ott élnek...

Relunx

Quote from: syerenHa megnézed a profilomat, akkor rájössz, miért volt nagy szám fiúnak lenni.  ;)

(/me megnézi)
magas és van barátja :beken:
ilyen az én szerencsém  :haha:

Tudom a kicsi cuki, meg minden, de mindegyik menekül ha közel állok hozzá
(kitörik a nyakuk, ha felnéznek rám :D) (és hiába magyarázkodok a rendõrségnek :D)

Bocsánat az offtopicért ^^""

Vezeklésül valami témába illõt is írok.

Én sokszor úgy vagyok az álmaimmal, hogy az istennek sem azt álmodom, amivel rengeteget foglalkozok, aztán amikor mégis akkor jön az alábbi eset (most copy paste jön blogról, gomen^^")

"huuu én nálam ez úgy szokott lenni, hogy egy idõ után rájövök (de már csak nagyon a végén), hogy egy ideje már nem álmodom, és történnek velem a dolgok, hanem álmodozom, és én magam irányítom a történéseket, csak akkor még nem tudok róla..."

Mostanában nem álmodok semmit :(

Relunx

Quote from: RelunxMostanában nem álmodok semmit :(

Relunx

Érdekes, de én sem, (legalábbis nem emlékszem rá) pedig régebben nagyon gyakran álmodtam...

Én meg reggel még tudom, hogy már megint álmodtam valami mozgalmasat (néha fel is riadok), de újabban késõbb már én sem emlékszem rájuk...  :beken:

Én azt álmodtam, hogy a szobatársaimat utasítom, hogy húzzák le az ágynemûjüket, mert költözünk ki a koliból :lul:

Quote from: animoniÉn azt álmodtam, hogy a szobatársaimat utasítom, hogy húzzák le az ágynemûjüket, mert költözünk ki a koliból :lul:

Huhh, jó szobatárs leszel jövõre!!  :haha:
Én is sokszor álmodom a körülöttem levõkkel: volt, amikor az egész csapat benne volt...

Nah ismét álmodtam egy jót! - És eléggé érthetetlent...
Azt álmodtam hogy vmi félisten indián-nal (jó kigyúrt állat volt) küzdöttem, és akárhányszor megöltem, õ mindig föléledt...(egyébként gizda susogó fekete ballonkabát volt rajtam :D)

A másik, meg vmi ajtó volt amin ha bementem az ajtó elött találtam magam, vmi furcsa kód használatát kellett alkalmazni amivel ténylegesen át lehetett jutni az ajtón...de mire erre rájöttem vagy 100x átmentem az ajtón...

Relunx

:lol:  :jee:
Te legaláb emlékszel az álmaidra... én mostanában nagyon nem, pedig sokszor olyan vicceset álmodok (persze csak utólag vicces, amíg még fel nem ébresztenek teljesen, és emlékszem valamennyire rá, miközben álmodom egyáltalán nem vicces :D teljesen természetes minden ami történik (ugye ezzel nem vagyok egyedül? ;) ) )

Én sem emléxem az álmaimra! Van úgy hogy felkelek, emléxem rá, de mire kijózanodok az álmosságból addigra már elfelejtem...

Relunx

Velem meg szinte mindig ez van...
pedig mint mondtam régen nem így volt  :rolleyes:

Én általában boldogan ébredek, hogy de jót álmodtam, aztán abban a percben mikor vissza akarok rá emlékezni, elfelejtem...  (szívás)

Egyébként kollektív kérdése akik még fent vannak: Hogy fogunk álmodni úgy hogy még fent vagyukn és ugy teszünk mint a Baglyok...:D

Relunx

Quote from: RelunxEgyébként kollektív kérdése akik még fent vannak: Hogy fogunk álmodni úgy hogy még fent vagyukn és ugy teszünk mint a Baglyok...:D

Relunx

Én fogok aludni majd amikor megyünk a Balcsi fele (úgyhogy ráérek...) :jee: :p
Milyen gyakran fordul veletek elõ, hogy tudjátok, hogy álmodtok éppen?

Ha én álmodok akkor olyan 75-90% hogy emléxem (mikor felébredek) arra hogy álmodtam.

Relunx

Gyakran, úgy 90%

Félreértés történt: Tudjátok e álmotokba hogy épp álmodtok!

Én nem értettelek félre

Quote from: RinÉn nem értettelek félre

A kivétel erõsíti a szabályt ;)

90% tökjó és tudod is befijásolni is vagy ahhogy rájössz jön az ébredés (nekem ált-ba ez szokott történni)

Jah így már más! Álltalában az álmom/almaim vége felé fogom fel hogy valójában csak álmodom!

Relunx

Irányítani sajna nem vagyok képes, egyszerûen csak tudom, hogy ez most álom,de felébredni sem szoktam.

Nálam meg az történik ha rájövök, hogy csak álom tudom irányítani is de ekkor Richtig felébredek...

A kettõ összerakva eredményezné a legjobb és a legrosszabb lehetõséget

Quote from: RinA kettõ összerakva eredményezné a legjobb és a legrosszabb lehetõséget

JAJA! Összekéne dobni a közösbe az álmainkat! Meghívlak ma egy álomra ;) (ha nem hagyod h feébredjek túl korán :p)

Elfogadom... :haha:
Mikor fekszel/kelsz?

Quote from: RinElfogadom... :haha:
Mikor fekszel/kelsz?

Jó döntés :jee:
Akkor fexem amikor már nincs kivel beszélni itt! Kelni meg 1/2 10 körül kell! (de kb 1 órával késöbb ujra aludni fogok a kocsiba :p akkor majd reconnectelek hozzád ;))

Ok. Idõzítés bekapcsolva! :)

Már mész is álmodni??? NE hadj itt!!!! :p (nekem még be kell dobni némi álomport hogy tudjak jó sokat álmodni)

Jah és még valami: Mit álmondjunk?  :rolleyes:

Nem megyek még sehova!
Mit akarsz, nekem mindegy, úgyis minden nap álmodok

Quote from: RinNem megyek még sehova!
Mit akarsz, nekem mindegy, úgyis minden nap álmodok

Akkor van választékod... :p Mit szólnál egy kis horror vígjátékhoz! PL.: Freddy a villanypóznán ragadt a piros macskájával...

Megfelel!
Mi tök jól megbeszéljük, aztán egyikünk se álmodik semmit :lul:

Quote from: RinMegfelel!
Mi tök jól megbeszéljük, aztán egyikünk se álmodik semmit :lul:

Én el tudom érni, hogy álmodjak mindenképp! (csak az emlitett álomport kell bevenni: ami különbözö fajtájú és minõségû élelmiszerbõl áll! De a sok tej gyümölcslével mindig beválik :jee: )

És ha már ez megvan, hogy irányítod?

Quote from: RinÉs ha már ez megvan, hogy irányítod?

Igazság szerint elöbbszoktam irányítani az álmot aztán jövök rá, hogy álmodok, aztán felébredek!
Az irányítás relativ: például: amikor futok akkor, arra szoktam gondolni hogy legyek elõrébb aztán a lábamat nem is mozgatom csak mindig egyre elõrébb képzelem magam és ott szoktam állni, ahova kerülni akartam... :p (ez egy kicsit furán irtam le remélem érthetõ :p kicsit kusza vagyok... :rolleyes: )

Akkor te irányítasz, én meg nem hagyom hogy felébredj!

:jee: Megegyeztünk! :whoah:

Amúgy gondoltam már arra, hogy milyen lene altatóval aludni...
Azzal csak az a baj a ha rákapok aztán mindig azzal alszom, akkor mit veszek be ha ennél is vénebb leszek és nem tudok már mitõl aludni... :p (tudom ilyan idõs embernek mint én már a földalatt a helye ott alhat eleget... :__devil: )

Na tata, próbáld ki, aztán ha vénségedre megõrülsz, mész a diliházba és élhetsz örökké a saját elborult álmaid világában. ;)  :p

Quote from: RinNa tata, próbáld ki, aztán ha vénségedre megõrülsz, mész a diliházba és élhetsz örökké a saját elborult álmaid világában. ;)  :p

Ilyen fiatal s már hogy fel van vágva a nyelve (ezek a mai fiatalok...) BEZZZZEG AZ ÉN IDÕMBE (bár az aicheimer elfelejtetette velem, hogy mikor is volt...)

Nem félsz hogy holnap már temetnek? Vígasztaljon a tudat, hogy majd egyszer, valamikor álmodok rólad!

A jóindulat csak úgy süt belõled... Amúgy 1 perc s lent lesz Relunx álmának elsõ 3 része :p
 (át kéne menni off top-ba)

:lul:

Én ahogy telik az idõ egyre több mindenre vagyok képes álmaimban. Régen össze vissza féltem mindentõl, szörnytõl, ijjesztõdologtól, sötéttõl, mostanában már el tudom ezeket tünteni álmomban :) Régen eszembe sem jutott álom közben, hogy tegyek, hogy egyáltalán tehehet ellenük, azóta egyre ritkábban vagyok képtelen megoldani az ilyesmit :)

Látom hiányoztam neketek rin és Hvp213! :D
A mostani csak egy elég röpke álom volt...alig volt idõm rá...3 órát ha aludtam...n mind1:
Azt álmodtam hogy az ûrben vagyok és ilyend imneziókaoukon megyek át különbözõ világokba (már megint a susogó fekete-ballon kabát volt rajtam). Azt án miután már az X.edig dimenzióba mentem át, és akartam átmenni a következõbe vmi gomoylgó kapuféleség jelent meg és mint vmi feketelyuk próbált beszippantani...mire teljesen beszibattont volna ddigra felébredtem....

Relunx

A mostani álmomban virágzott végre az ibolyám és ötössel mentem át növényrendszertanból...
és délben végre felébredtem. :)

Quote from: syerenA mostani álmomban virágzott végre az ibolyám és ötössel mentem át növényrendszertanból...
és délben végre felébredtem. :)

Látod ez csak álom :haha: !!
De biztos sikerülni fog :jee:

Ma egy nagyon bonyolúlt, hosszú és sokrétû álmom volt. Már elõre elnézést kérek a most következõ álom kesze-kuszasága miatt, de valószínüleg úgy fogom írni, ahogy az eszembe jutnak a történések... Ja, és az esetleges SZÓISMÉTLÉSEKÉRT is elnézést kérek!
Megpróbálok majd érthetõen fogalmazni, nem garantálom, hogy sikerülni is fog, de azért remélem ki lesz vehetõ az alap történés.
Elolvasását elsõsorban Djinn-nek ajánlom, mivel neki egy meglepetése is lesz benne! ;)

---

És most jöjjön végre az álom:
Az egész álom egy nagy szigeten játszódik, aminek az északi részén egy viszonylag magas hegy van. Szinte az egész sziget területén egy áruház található, s mivel ilyen nagy, ezért benne egy villamos is mûködik, ami a hegy belsejében is megy, s a pályája építésében nagy részben apukám is besegített. A hegy belsejében található egy szépségszalon szerûség, tehát az áruháznak a kozmetikai részlege. Itt még pezsgõfürdõk is vannak elválasztva a férfi és a nõi részleget. És még egyéb szépítészeti dolgok nõknek és férfiaknak egyaránt. A hegyen kívül, attól egy kicsit keletre található meg az áruház péksége, ahol mindig friss árukat találunk. Innen ha délre megyünk, akkor az áruháznak a játék-részlegébe érkezünk, ami nem olyan nagy kiterjedésû a többihez képest. Utunkat folytatva pedig könyvespolcok sorába akadunk. Az áruháznak ezeken kívül még sok más részlege van (pl. ruhaosztály), de az álom szempontjából ezek a legfontosabbak.
Ugyanakkor ezen a szigeten van a mi házunk is, ahhonnan az álom kiindult.
Asszem ennyi elég is volt bevezetõnek, mostmár tényleg jöhet az álom, mert még a végén nem fog kiférni egy postba... :rolleyes:

Szóval az egész úgy kezdõdött, hogy az ágyamban aludtam, olyan volt, mintha ez nem álom lenne, hanem csak egyszerûen aludnék. S ezután pedig azt álmodtam, hogy felébredek, s egy darabig azt hittem, hogy tényleg felébredtem, de ez hamar kiderült, hogy nem így van, mivel a szemem valahogy mégis túl nehéznek éreztem, valahogy úgy, mint amikor álmomban fenn vagyok, s olyankor általában nehezebben tartom nyitva a szemem (tehát azt álmodom, hogy ébren vagyok, s ezalatt az álomébrenlét alatt tudom nehezen nyitva tartani a szemem. Remélem azért valamennyire sikerül megérteni... :p)
Aztán, amikor álmomban valóban felébredtem, akkor ott volt a szobámban anyukám, aki épp egy hatalmas tortát készített. Magassága kb. fél méter lehetett, s szélessége pedig szerintem még az 1m-ert is meghaladja egy kicsit, szóval el lehet képzelni milzen nagy torta is volt az.... De az alakja is formabontó volt, mivel szabálytalan formályú volt, legjobban a félkör alakjára tudnám hasonlítani, de mégsem az... Ha jól láttam, akkor tejcsokimázzal volt körbekenve, s anyukám épp a díszítését kente fel. Erre aztán mégjobban "felébredtem", s kiderült, hogy ott volt nálunk Animal és Djinn tesója. Valamint éppen akkor ott volt Moha az öcsém szobájába, s természetesen az öcsém is. De volt ott még valaki, egy õsember... Animal és Djinn tesója pakolásztak, készülõdtek, s közben Moha megkért engem és anyukámat, hogy mindketten a saját gépünkrõl nyomtassunk valamit (amikor a valóságban anyukámnak nincs is számítógépe, nameg külön nyomtatónk sincs, na mid1 végülis ez egy álom, ahol minden megtörténhet, s ez még csak nem is a legfurább dolog rögtön ott van ugye az õsember is...). Meg is tettük a nyomtatást, s ezeket a kinyomtatott dolgokat Moha az öcsém szobájának az ablakán nézte és próbálta õket összeilleszteni, valamint az õsember is bírálta azokat. Hogy miket nyomtattunk ki? És egy egyszerû lapot valami szöveggel, ami igazán nem lényeges, de anyukám egy ABLAKÜVEGET nyomtatott ki... :wtf:
Ekkor bejött Animal és Djinn tesója a szobába, s kiderült, hogy mi is ez a nagy pakolászás, tortakészítés stb. Ugyanis Djinn fedezte fel ezt az õsembert, s ennek a tiszteletére akartunk egy nagy bulit rendezni neki, bár amikor anyukám magyarázta, hogy kinek lesz a torta, azt mondta, hogy Dinn, de azért ebbõl könnyen ki tudtam következtetni, hogy ki is lehet a fórumról, mivel Animal is ott volt... ;) Szóval készülõdtünk a meglepetésre, mert Djinn bármikor megjöhet...

Itt van egy kis filmszakadás, s egy következõ helyszínre "szállunk", méghozzá az áruház egyik villamosára. Asszem valahogy úgy kerültem át ide, hogy valamilyen bulikellékeket kellett még összeszedni az áruházból, de nem tudom pontosan milzen úton értünk oda. Ide anyukám és öcsém jöttek velem.
A villamos kinézetérõl is érdemes pár szót szolni, mivel ez is érdekes lehet a történet szempontjából: egy villamos két kocsiból áll, s a hátsó kocsinak van egy erkély része, ami egy ajtóval el is különül a belsejétõl. Valamint mind a két kocsin körbehúzódik egy keskeny korlát, amin éppen, hogy el lehet menni...
Mi a hátsó kocsiba szálltunk. Anyukám és az öcsém a kocsi belsejébe ültek, én pedig kiültem az erkélyre, de miután az már tulságosan megtelt gyerekekkel  és már nem nagyon fértem el, ezért kiszorultam a korlátra, ahol éppencsak, hogy elfértem, így hamar be is másztam a villamos belsejébe, ahol több fiatal skac is volt, s az egyikkel elkezdtünk szemezgetni, s egy idõután mind a ketten kint álltunk a korláton és beszélgettünk. Ám ez a srác eléggé egy züllött alak volt, pedig a kinézete egyáltalán nem vallott elre (szép ápolt szõke hajú, kék szemû :haha: ), de egyszer csak elõvette a kis zacsiját, amiben FÛ volt. Na ezzel aztán jól lejáratta magát elõttem... Persze meg akart kínálni vele, de én egyértelmûen visszautasítottam, s inkább visszamentem a gyerekzsivalztól hangos erkélzre... De a haverjaival ki akartak onnan rángatni...
A villamos közben pedig átment a hegyen, s lassan kanyarodott visszafele. Itt már le kellett szálnunk öcsémékkel... (Talán szerencsére...)
Elmentünk a játék és könyvrészleg határához, s különbözõ könyveket nézegettünk. Ekkor megjelent mellettem egy mostani 12-es (akit személyesen ismertem a VALÓSÁGBAN is), és asszem valami könyvet nem hozott vissza idõben, vagy valami ilyesmi baja volt vele az ottani "könyvtárosnak", mert itt nem csak vásárolni, hanem kölcsönözni is lehetett a könyveket. Szegénynek nem volt ideje visszahozni könyveit, mivel ugye érettségízett, s ezt én tudtam is, de a könyvtáros látszólag nem...
Közben pedig öcsém figyelmetlenségbõl leszort a földre pár könyvet, s szoltam is neki, meg anyukámnak, hogy gyorsan szedjük össze, nehogy ránkszoljanak... Gyorsan fel is pakoltuk a könyveket, s nem is volt abból semmi baj. Már éppen mentünk volna a részlegbõl, amikor a játék és könyv részleg közötti polcon (Egész végig annak a közelében voltunk.) észrevettük, hogy az egyik kis mûanyag bábú, valójában egy másik õsember, ami éppen keledez. (na jó, az öcsém vette észre) Valahogy így találhatta meg Djinn is azt a másik õsembert... Gyorsan bedugtuk a többi mögé, hogy nehogy elvigye valaki, s amíg ki nem kel, itt biztonságban lesz.

Mentünk is tovább, s a játékrészleg északi bejáratánál összefutottam egy olyan sráccal, akivel évekkel ezelõtt találkoztam egy másik ismétlõdõ álmomban, ahol mindig az õ házánál találkoztam vele, s mindig különféle dolgokat csináltunk (általában behívott hozzájuk, s megkínált valami kis kekszel), de szinte mindig elsírta magát, az okát azonban sohasem tudtam meg...
De most, amikor megláttam hirtelen nem tudtam honnan ismerem, de az bizonyos volt, hogy ismertem valahonnan, s õ is felismert, mert igaz, hogy a haverjaival volt, de amint megláttuk egymást tekintetünk rögtön összefort... (Nem is csoda, mert olyan szééép csillagszeme volt... :haha: és még hozzá szép barna haja is... [ebbõl is látszik, hogy nincs pasiideálom, mert a másik skac abszolut nem így nézett ki, mégis tetszett, azonban a barna hajú nem csak külsõre volt megnyerõ, hanem beksõleg is... :D])
Én közel hozzájuk lekuporodtam, s közben anyukámék továbbmentek. Egyszer csak fogta magát a srác, s odajött hozzám, s ezt mondta: "Nem tudom miért sírtam..." Ez aztán valóban meglepett. Nagyon fura volt, hogy egy másik álmom karaktere jelent meg elõttem, akit életben még sohasem láttam, de olzan volt, mintha ez valóság lenne, s õ is tudná, hogy mit álmodtam róla, vagyis mintha az a másik álom is valóság lett volna, s most magyarázta volna el (vagyis épp ez az, hogy nem magyarázta el), hogy miért sírt....  :eeek:
Ettõl aztán teljesen kiakadtam, nem is tudom pontosan mi történt velünk ezek után... Valahogy asszem elváltunk, de ez a rész abszolut nem világos...

Ezek után elmentem a pékségi részlegbe, ahol megint találkoztam a "villamoson füvezõssel", de most a haverjai nélkül volt. Most is egy csínytalanságba akart bevinni, méghozzá azt akarta volna, hogy lopjunk némi kenyeret. De én ezt sem akartam... Õ azonban mégiscsak ellopta, s még egy óriásperecet is elvitt. Ezzel aztán végképp betelt a pohár, s ott is hagytam...
Elmentem a pékségi részbõl, s a kozmetikai részlegbe érkeztem, ahol, gondoltam, ha már itt vagyok legyantáztatom a lábam. Ez hamar meg is volt, s ez után egyéb szépségipari termékeket nézegettem, s közben összefutottam apukámmal, és egy haverrommal. Anyukámékat keresték...
Nem volt sok tippem, hogy hol lehetnek de, a haveromat és apukámat érdekelték a pezsgõfürdõk is. Ezért továbbvezettem õket, meg lehet, hogy anyukámék is ott vannak... Be is mentünk. Elõször a nõi részleget találtuk meg, ahol mondtam apukáméknak, hogy ennek a másik oldalán lesz valószínüleg a férfi részleg. Ezt viszont meghalltotta egy idõsebb dagadt hölgy, s erre leszolt, hogy ott úgyis ronda pasik vannak. Nem igazán értettem, hogy mi köze hozzá, hogy én mit teszek, de attól én még nem akartam bemenni a pezsgõfürdõbe.
Átmentünk az elválasztó kapun, és kimentünk már teljesen a hegy belsejébõl, amikor egyszercsak beviharzott öcsém, s mögötte kocogott anyukám is. Mondták, hogy sietni kell, mert az õsember hamarosan kikél, s a játékrészleg innen elég messze volt. Mivel ugye lent voltunk a villamossín szintjénél, ezért még egy szintel fentebb is kellett valahol másznunk. Öcsém talált egy sürgõsségi feljáratot, amit elvileg csak "security"-sek használhatnak, de öcsém azzal a kifogással, hogy hát apukám is építette a villamos útvonalát, ezért van jogunk azon felmenni. Fel is másztunk, s erre meg hallottunk egy bejelentést, hogy a villamos-szerelvény elromlott, ezért oda is oda kellett rohannunk. Kész fejetlenség volt az egész...
Öcsém meg anyukám valahonnan szereztek biciklit, s azzal próbáltak a villamos után tekerni (mivel így vissza kellett mászni a villamos szintjébe...) én pedig futottam utánuk. Apukám és a haverom is futott utánunk, de õk nem igazán értették, hogy mi van...
De én nem tudom miért, úgy gondoltam, hogy akkor gyorsabban megjárom, ha a hegyen nem megyek keresztül (pedig pont valahol annak a közepén romlott el a villamos...),hanem megpróbáltam felmászni rá... Talán pont azért, mert féltem az ott lévõ nyanyától, aki már egyszer leszólt, nem tudom... :p
Nagyon nehéz volt, ugyanis a meredeksége majdnem 90fokos volt... Nameg rengeteg bokor is lógott kifele, de valahogy csak megmásztam, s a hegytetõn szinte egy teljesen más világba csöppentem. Ugyanis itt lovas vadászat folyt. Asszem nyulakra. De ebbe nem igazán akartam belekeveredni, ezért igyekesztem minél hamarabb tovább álni, viszont ez egy kicsit olyan volt, mintha eddig néztem volna egy filmet, s benne egy másik film kezdõdött volna el, ami annyira nem érdekel. Ekkor volt bennem olyan gondolat, hogy a hegy közepén mintha lenne egy lefele járat, s ott lemehetnék a villamoshoz, de nem volt ott semmi fákon bokrokon és vadászó embereken kívül semmi...
Lemásztam a hegy másik oldalán, de ez már nem volt olyan meredek, mint ahol feljöttem. Nem is mentem vissza a hegy belsejébe, hanem egyenesen a játékokhoz vettem az irányt, mert ugyebár egy õsember éppen ott keledezett... Amikor odaértem már kikelt, s elég nagy felfordulást csinált, de szerencsére a személyzet nem vette észre... El is vittem gyorsan hozzánk, s a szüleim, az öcsém és a haverom is valahogy hazakeveredett (õk biztosan a villamossal voltak elfoglalva), de azt sajnos nem tudtam meg, hogy vajon Djinn hogyan fogadta ezt a meglepetést, ami rávárt nálunk, ugyanis felébredttem...
Pedig ezzel talán teljesen befejezett lenne a történet...

---

Na ennyi, asszem leírtam minden fontosabb dolgot... Remélem nagyjából ki lehetett venni, hogy mikor mi is történt...
Djinn: nem akarod befejezni a történetet nekem? Hogyan reagálnál egy ilyen meglepetésre???
Egyébként majd lehet, hogy majd írok ebbõl egy normálisabb, összeszedettebb, befejezettebb, kevesebb szóismétlés tartalmazó mûvet, de azt így mindenképpen le akartam írni elsõsorban azért, hogy vajon Djinn hogyan reagál rá...

Ja ezért tartott eddig leirni :p

(még nem olvastam )

Quote from: HVp213Ja ezért tartott eddig leirni :p

Hát igen, meg még közben gépcsere is volt. (értsd: a Moha gépén kezdtem el írni, s az én gépemen fejeztem be.)
Már attól féltem, hogy nem fog kiférni egy postba, de végül csak sikerült. :p

Quote from: MeskeMa egy nagyon bonyolúlt, hosszú és sokrétû álmom volt. Már elõre elnézést kérek a most következõ álom kesze-kuszasága miatt, de valószínüleg úgy fogom írni, ahogy az eszembe jutnak a történések... Ja, és az esetleges SZÓISMÉTLÉSEKÉRT is elnézést kérek!
Megpróbálok majd érthetõen fogalmazni, nem garantálom, hogy sikerülni is fog, de azért remélem ki lesz vehetõ az alap történés.
Elolvasását elsõsorban Djinn-nek ajánlom, mivel neki egy meglepetése is lesz benne! ;)
....
....
Na ennyi, asszem leírtam minden fontosabb dolgot... Remélem nagyjából ki lehetett venni, hogy mikor mi is történt...
Djinn: nem akarod befejezni a történetet nekem? Hogyan reagálnál egy ilyen meglepetésre???
Egyébként majd lehet, hogy majd írok ebbõl egy normálisabb, összeszedettebb, befejezettebb, kevesebb szóismétlés tartalmazó mûvet, de azt így mindenképpen le akartam írni elsõsorban azért, hogy vajon Djinn hogyan reagál rá...

Ööööö, hát még egyenlõre nem tiszta a kép a fejemben. Õsembert találni biztos izgalmas  :rolleyes: és a meglepetésbuli  nagyon :cool:!!! Szóval a bulinak örülnék, az biztos!!!!  :haha:
Mindenesetre nagyon érdekes álom. Hogy tudsz, ilyet megjegyezni? És többynire annak is örülök, hogy azt tudom, álmodtam e. Nem, azt, hogy mit...
befejezni, nem hiszem, hogy be tudom, szeintem ez inkább a te feladatod. Tessék továbbálmodni, hogy megérkezhessek!!  Mondjuk, ha már másik õsember is van, akkor nem is olyan nagyszám az enyém :(
Ez az álom inkább a pasikról szolt, nem? Azt a részét kéne kibogózni, hogy mit is akar jelenteni...  :3x3:  :haha:
Majd holnap elolvasom mégagysze, hátha valami elkerülte a figyelmem. Ez a járkálás kicsist összefoly nekem, meg a hegymászós rész sem tiszta teljesen :o

De nagyon  :merci: , a szándék a fontos,mégha fel is ébredtél, mielött megérkeztem volna  :)

Azért ez az árruház nagyon gyanús. Véletlenül nem olvatad A sofõrõket?? akkor érthetõ lenne az a rész.

Quote from: DjinnVéletlenül nem olvatad A sofõrõket?? akkor érthetõ lenne az a rész.

Ezt a mondatot nem értem...  :3x3:

Egyszerûen meg tudom jegyezni: méghozzá úgy, hogy, amikor felkelek, s még a fejemben van az egész álom, akkor átgondolom magamban mégegyszer, hogy mi is történt, s ez után már sikerült is megjegyeznem. :haha:

Majd megpróbálom tovább álmodni, hogy te is megérkezhess! ;)
És mint írtam, majd valószínüleg átírom közérthetõbre és egy kicsit átírom, ahol kell, s az már valószínüleg az Írások threadbe fog menni. :)

Arra én is gondoltam, hogy itt leginkább a pasik voltak a lényegek, valószínüleg azért mert tegnap este nagyon beindult a bishonen topic... :haha:

De hogy az õsemberek honnan jöttek, az passz...

Quote from: MeskeEzt a mondatot nem értem...  :3x3:

A sofõrök Douglas Adams könyve. Abba van Az Áruház és ott lakanka a Manák.  Nem fontos, csak beugrott nekem az álmodról.

Quote from: MeskeMajd megpróbálom tovább álmodni, hogy te is megérkezhess! ;)
És mint írtam, majd valószínüleg átírom közérthetõbre és egy kicsit átírom, ahol kell, s az már valószínüleg az Írások threadbe fog menni. :)

Ok, már nagyon várom. Bár így már nem lesz meglepetés a meglepetés  :eeek:  :bruhuhu: :D

Quote from: MeskeArra én is gondoltam, hogy itt leginkább a pasik voltak a lényegek, valószínüleg azért mert tegnap este nagyon beindult a bishonen topic... :haha:

Hmmm, igen? Na akkor majd oda is benézek és küldök pár szõkét meg barnát meg feketét meg vöröset, meg kéket meg... :D

Quote from: MeskeDe hogy az õsemberek honnan jöttek, az passz...

Lehet valami õsember típusú pasira vágysz, aki a hajadnál fogva húz... Á ez nem valószínû  :rolleyes: Akkor más magyarázatot kell találni :p

Nekem mindössze egy kérdésem lenne álmokkal kapcsolatban:
Ki miként vélekedik róluk?
Mi az álmoknak a lényege, a célja? Van nekik egyáltalán?
Lehet, hogy ez valami olyasmi misztikus dolog, ami a jövõbõl is ad egy kis izelitõt, vagy egy elmúlt életrõl? Vagy csak lelkünk legmélyebb bugyraiból emel ki egy-egy fejezetet?

Baldy: Neked csak ilyen egyszerû kérdéseid vannak dejó... :lazza:
De ha már kérdeztél (nem engem de ez sose zavar :p) Sztem nem ad jövöröl képet se a multról inkább a vacsimrol mert amikor királyul belakok akkor nekem is ütõs álmaim szoktak kerekedni :rolleyes:

Meske: Tipikus nõi álom: Egy hegy méretû bevásárlóközpont (áruház), pasikkal fûszerezve :lol:

Djinn: Érkezzél már meg most már, hogy sikerült végig rágnim magam érdekelne a vége :jee:

Quote from: HVp213Meske: Tipikus nõi álom: Egy hegy méretû bevásárlóközpont (áruház), pasikkal fûszerezve :lol:

:lul: :lol:


Baldy: szerintem az álmok belsõ gondolatainkat, a tudatalattinkat vetitik ki elénk, de nem hiszem, hogy a jövõre utalnának. A múltra lehetséges, mert ha esetleg valakit valami megrázó dolog ért, vagy épp ellenkezõleg, nagyon is jó, hogy nem is tud betelni vele, ilyenkor nagyon gyakran elõfordul, hogy errõl álmodik az ember. :)

Quote from: BaldyNekem mindössze egy kérdésem lenne álmokkal kapcsolatban:
Ki miként vélekedik róluk?
Mi az álmoknak a lényege, a célja? Van nekik egyáltalán?
Lehet, hogy ez valami olyasmi misztikus dolog, ami a jövõbõl is ad egy kis izelitõt, vagy egy elmúlt életrõl? Vagy csak lelkünk legmélyebb bugyraiból emel ki egy-egy fejezetet?

Én úgy tapasztaltam, hogy az álmok többnyire az elõzõ nap(ok) hatásabóli és az embert foglalkoztató kérdések/problémák-bõl kutyulódnak. Azokat a dolgokat is beleértve, amik nem tudatosulnak bennünk (tudatalatti  :rolleyes: ) Szóval többnyire egy nagy zagyvalék az egész, de szerintem semmi nem lerül egy álomba véletlenül. Mindennek kell jelentenie valamit. Hiszen már ott van a fejünkben  :3x3: (pl. ez lehet egy rádióban hallott dolog is, amire nem is figyeltünk oda ("nem hallottuk"), de tudatalatt megmardt) Lehet, hogy hülyeséget mondok, de én így tapasztaltam. Mondjuk nem hiszek pl. az olyanfajta álomfejtésben, ami általánosít. Szerintem nem lehet sémákat húzni a dologra. Pl. ha véres ruháról álmodsz, akkor pénz áll a házhoz vagy olyesmi  :rolleyes:
De velem többször is elõfordult már, hogy megálmodtam, mi fog történni. És nem ám magát az eseményt csak, hanem a legapróbb részleteket. És ami a legjobb, el is mondtam embereknek, mielött bekövetkezett.  :eeek: Elég rémisztõ tud ám leni a dolog. Fõleg, mikor valakivel baj történik :(

Quote from: HVp213Meske: Tipikus nõi álom: Egy hegy méretû bevásárlóközpont (áruház), pasikkal fûszerezve :lol:

:lol: a tipikus nõ nem elégszik meg ezzel. Pénz nélkül egyik sem ér semmit neki. :hehe:

Quote from: HVp213Djinn: Érkezzél már meg most már, hogy sikerült végig rágnim magam érdekelne a vége :jee:

Na ugye, én is  kiváncsi vagyok. Muszály lesz Meskének továbbálmodni.  :haha:

Quote from: Meske:lul: :lol:

Ezt egyetértésnek veszem :p (már tudjuk mirõl álmodoznak a lányok... :haha: )

edit:
Djinn: mohó nõk semmi se elég :lazza:

Quote from: DjinnNa ugye, én is  kiváncsi vagyok. Muszály lesz Meskének továbbálmodni.  :haha:

Megteszek minden töllem telhetõt! :haha:

Quote from: BaldyNekem mindössze egy kérdésem lenne álmokkal kapcsolatban:
Ki miként vélekedik róluk?

Na végre valaki feltette ezt a kérdést! Kondulnak a harangok, itt van Pirula a nagy megfejtésekkel! :haha:
Na, jó nem, inkább csak véleményezek tényleg.
Djinnel értek leginkább egyet, miszerint a napi összes, érzékszerveinket ért inger - mélyebb jelentésben nem rendszertelen - keveréke az álom, legyen az tudatos vagy küszöb alatti. Már ha ezt értette azon amit ír. :) Álmoskönyves megfejtõsdit én sem szeretem, én mindig azt szoktam mondani ha valaki megkérdez hogy ez vagy az mi akar lenni, hogy tisztázza le, számára mit jelent. Kötõdik-e hozzá gyerekkori élmény, elõzõ napi/heti dolgokhoz kapcsolódik talán, ilyesmi. Ha így nem jut vele dûlõre akkor jön az asszociáció. Fogja az álmának egy fõ motívumát és leírja. Majd azt hogy errõl a szóról mi jut az eszébe, majd hogy arról mi jut az eszébe, spontán és így tovább, amíg csak el nem akad. Elakadás általában olyan dolgoknál van amik mélyebben is foglalkoztatnak bennünket esetleg okai lehetnek egy nagyon fura vagy jelentékeny, esetleg visszatérõ álomnak. (Ezt a módszert persze nem én találtam ki.) Mondjuk pár nagyon alapvetõ közös vonás lehet az álomképekben, de semmiképpen sem ilyen szinten hogy a ciklámen zokni a svájci tehén bal hátsó lábán az okvetlenül egy közeli hozzátartozó kávéfõzõautomata iránti vásárlási szándékát mutatja met.
Hogy a jövõbe lehet e látni az álmok által... húúú, jó téma. Nekem volt már pár alkalom amikor pontosan megálmodtam a másnapi eseményeket. Az a tapasztalatom hogy ilyen álmokban elõrevetítem azokat a szándékaimat, és dolgokat amik mögött nagy lelki feszültség és munka van, így szinte önbeteljesítõ jóslatként hatnak rám. De tõlem teljesen független dolgokat azt hiszem még nem álmodtam meg.
Mindjárt megyek úgyis és tesztelem állításaimat. :)

Baldy-nak:
Az álmok és az õ jelentéseik sztem:
Lehet mint azt ahogy Djinn is mondta, az aznap ért hatások/ingerek kivetítése képekben, de lehet egy régebbi idõpontban/napban ért élmény feldolgozása is/újraélése, de lehet egy egész folyamat (ez lehet akár egy hét is) álltal tpasztalt dolgok/érzések stb újra átáláse, feldolgozása stb...
Itt pl utalok arra hogy amikor 3x néztem meg az AH! My Goddess animét (ez volt olyan 3nap egymás után) akkor tuti Belldandy-val álmodtam...

Relunx

Quote from: Pirula..... Már ha ezt értette azon amit ír. :)

Igen ezt értettem rajta. Csak én nem tudom ilyen szakszerûen megfogalmazni és nem vezsem a fáradtságot, hogy visszaolvassam értelmes e a mondta :o

Quote from: Pirula.... De tõlem teljesen független dolgokat azt hiszem még nem álmodtam meg.

Na ez, az, hogy én meg teljesen váratlan dolgokat álmodtam meg. Olyat, ami a mindeniek meglepetés volt.
Pl. hogy az angolórén (ami a mi padlásunkon volt) az tanárnõ bejelenti, hogy vendéget hozott, mire bejön egy néger pasi (aki folyton vigyorog) és õ tartja meg az órát, a mi tanárunk meg oldalt leül egy székre. (nem emléxem már a másra, ez volt a lényeg). Na ezt másnap reggel elmeséltem a barátnõmnek (Szilvinek. Õt többen is ismerik innen :)) a buszon, jót röhögtünk rajta, hogy micsoda marhaság.
Elsõ óra angol, tanárnõ bejön, azt mondja egy emelettel feljebb kell mennünk, mert valamiversnyvagymi van ebben a teremben. Felmászunk, leülünk. Tanárnõ nagyon mosolyog és bejelenti, hogy vendégünk van ma, mire kimegy és 1/2 perc mulva bejön egy néger pasival, aki zavarában folyton vigyorog....   :eek: <---Szilvi :eek: <-- Djinn :eek:<--Meg még akinek elmondtuk. bemutatkozás megvan, ma õ tratja az órát. Tanárnõ leül oldala egy székre és onnan figyeli az eseményeket....
Ilyenkor mi van??? Véletlen az egész? Végülis még arra is van esély, de mennyi... :3x3:

Quote from: DjinnIgen ezt értettem rajta. Csak én nem tudom ilyen szakszerûen megfogalmazni és nem vezsem a fáradtságot, hogy visszaolvassam értelmes e a mondta :o

Értelmes volt az, csak azért kérdeztem utána mert sokszor belemagyarázok dolgokba fölöslegesen és terjedelmesen. :)

Quote from: DjinnIlyenkor mi van??? Véletlen az egész? Végülis még arra is van esély, de mennyi... :3x3:

Nemtom, velem csak egyszer történt meg ilyen, megálmodtam hogy a töritanár felhív feleltetni aztán odamegy valaki hozzá pár dolgot kérdezni és közben megfeledkezik rólam én meg megúszom. Majd a következõ órán újra fel fog hívni és akkor már lefeleltet. Ez így sorban bejött, sõt, még a témakört is megálmodtam, így nem volt nehéz készülni. :D
Na de hogy ez mitõl van? :confused:

Quote from: PirulaNa de hogy ez mitõl van? :confused:

Most már tényleg elkérem pár jó könyv címét, és megosztom veletek, mert nekem is be szokott ez jönni. Bár én néha ébren is csinálom, nem kell álmodnom hozzá.

Ha így belegondolok, nekem is volt már olyan, hogy amikor 8.-ban a kiséretségire készültem elõre megálmodtam, hogy melyik tételt fogom kihúzni. Bár nem igazán hittem benne, úgy voltam vele, hogy csak úgy egy álom a kisérettségirõl, mert annyire be voltam parázva, s így ugyan úgy tanultam a többi témakört is.
Ám, amikor elérkezett a kisérettségi napja pontosan ugyan azt a tételt húztam ki, mint, amelyiket megálmodtam...  :eeek:
Aztán, amikor 10.-ben megint volt kisérettségi, abban reménykedtem, hogy megint megálmodom, hogy melyik tételt fogom kihúzni, ám ezúttal nem álmodtam semmit sem ezzel kapcsolatban. (biztos azért mert túlságosan is akartam... :rolleyes: )
Remélem azért ez az elõre megálmodás a tétel kihúzásával kapcsolatban majd bejön jövõre a "nagy" érettséginél! :D

--------------------------------------------------
Sajnos nem sikerült tovább álmodnom, hogy megérkezhessen Djinn, pedig annyira akartam. Biztos túlzottan gondoltam rá, s ezért nem sikerült.
De nem baj, akkor majd a saját tudatos fantáziámra hagyatkozva be fogom fejezni a történetet. ;)

A másik érdekes ami történni szokott, hogy ugyanazt álmodom több emberrel. De nem olyat, hogy dolgozatot írtunk matekból és mindenki egyest kapott...
Pl, olyat, hogy sétálok a Marson és egyszercsk a fejemre esik egy lilacsíkos zöld ládika, amibõl kiugrik egy sárga öltönyös Elvis. Vagy valalami ilyesmi. Párszor fordult csak elõ ilyesmi velem és mindig ugyanazokkal az emberekkel. Elég fura, mikor elkezded mesélni az idióta álmod és egyszercsak a másik folytatja helyetted...  :eek:

Quote from: MeskeDe nem baj, akkor majd a saját tudatos fantáziámra hagyatkozva be fogom fejezni a történetet. ;)

Már alig várom!!!! :D

Éjjel egy Counter-szerû játékban játszottam álmomban, de focilabdával irtottuk egymást. Valószínûleg a Shaolin Soccer hatása. :D

Quote from: RamizÉjjel egy Counter-szerû játékban játszottam álmomban, de focilabdával irtottuk egymást. Valószínûleg a Shaolin Soccer hatása. :D

:lul: Ilyet én is álmodtam a film után

Ezt Syeren-nek ajánlom:
Álmomban a kaktuszom virága nõtt még fél métert, én megette a szobatársam számítógépét (ami amúgy is érdekes, mert a kaktusz otthon van), utána meg kimászott a cserépbõl, és a koli folyosóján ilyesztgette a takarítónõket... (ja, amúgy tegnap végülis teljesen elvirágzott, de van róla kép)

Tegnap végre benne volt az álmomban Sakuya! :D

Relunx

Tegnap olyan álmom volt amitõl tartottam: megint totális összevisszaságos izé volt...volt benne Star Wars, suli, anime, kocsival száguldozás...meg egy-két akció jelenet...sokra már nem emléxem...hamar kiszál a fejembõl az álmaim "tartalma". - Hogy én miért nem tudok néha 1 dologról álmodni, mondjuk lehet hogy az unalmas lenne...

Relunx

Quote from: RelunxTegnap olyan álmom volt amitõl tartottam: megint totális összevisszaságos izé volt...volt benne Star Wars, suli, anime, kocsival száguldozás...meg egy-két akció jelenet...sokra már nem emléxem...hamar kiszál a fejembõl az álmaim "tartalma". - Hogy én miért nem tudok néha 1 dologról álmodni, mondjuk lehet hogy az unalmas lenne...

Relunx

Pszicho-ból azt tanultuk, hogy általában az ember arról álmodik, ami õt akkor nagyon foglalkoztatja. Úgy látszik téged elég sok minden érdekel  :)  
Sokan rögtön felébredés után leírják az álmot, így még el tudják mesélni másnak.

Quote from: RelunxTegnap végre benne volt az álmomban Sakuya! :D
Relunx

:D :cool: Hogy csináltad? Sokat gondoltál rá este?
Én is beviszek valakit az álmomba... :__devil:

Quote from: Ramiz:D :cool: Hogy csináltad? Sokat gondoltál rá este?
Én is beviszek valakit az álmomba... :__devil:

Ha sokat gondolsz rá lefekvés elõtt, akkor elvileg sikerülhet  :)

Quote from: SidneyHa sokat gondolsz rá lefekvés elõtt, akkor elvileg sikerülhet  :)

Én sokat gondoltam arra, hogy szeretném folytatni a Djinn meglepetésálmát, mégsem sikerült...  :beken:

Ma egyébként megint egy jóóóó nagy hülyeséget álmodtam, s ezt is lehet, hogy majd továbbírom... (Csak majd gyõzzem is megcsinálni a sok igérgetésemet...  :rolleyes: )

---

Szóval elég érdekes volt az álom, mert hol kutya voltam benne hol ember. (Egyébként kutyaként németjuhász voltam...)

Az egész úgy kezdõdött, hogy fenn voltam nagynénémék teraszán, s ott ki volt pakolva egy csomó 1l-es innivaló különbözõ ízekben. Asszem valami szolgamelót akartak rámsózni, s én pedig ügyesen kicseleztem õket, s még egy liter innivalót is elcsentem, de csak találomra vettem ki egyet, mert sötét volt, s nem láttam milyen ízesítésû.
Hazamentem, s elmondtam anyámnak, hogy sikerült elhozni egy kis innivalót is, s ekkor megkérdezte, hogy milyet hoztam el. Én leginkább annak örültem volna, ha almalevet sikerül elhozni, de sajnos pont a legrosszabbat hoztam el, amit se én se apukám nem szeretett. (legalábbis az álmom szerint) Valami ásványvízszerûség volt, de mégsem az... Aztán meg olyan volt, mintha abban egy film lett volna, s azt akartuk volna nézni, de közben észrevették, hogy eltüntem, s egy kis pia is...
Szóval nekem el kellett mennem. Itt "változtam" elõször kutyává. Ezt azér teszem idézõjelbe, mert nem változtam át, hanem hirtelen olyan volt, mintha eddig is az lettem volna, pedig nem... Na mind1.
Szóval futottam, s a többiek meg a nyomomba voltak, beszáltam egy taxiba (itt megint ember voltam), s már azt hittem, hogy megmenekültem, amikor a taxit bekerítették. Ezért gyorsan kiszáltam onnan, s loholtam tovább (ismét kutyaként), befordultam egy sarkon, s itt volt idõm elbújni. Ott volt egy öreg nénike, és annak két unokája: egy kislány és egy kisfiú. A kisfiú játszádból, vagy nem tudom miért, de menekült a nagymamája és a testvére elõl. Közben én bebujtam egy szikla mögé, és egy takarót húztam magamra (nem tudom hogyan került oda.), de ezt látta a kiskölyök is, s odabújt mellém. Gondoltam segítek neki, nameg ha lebukik, engem is lebuktat... Tehát suttogva szóltam neki, hogy meg se moccanjon, maradjon csendben, még levegõt se vegyen. Õ igyekezett is. Közben a nagymamája és a tesója keresték, de hiába, ám az üldözõim is megérkeztek, s mi csak lapultunk jobban. Persze észrevették a takarót a szikla mögött, de azt mondta az egyik nyomozó (innentõl volt olyan a dolog, mintha egy gyakorlott bûnözõ lennék, kit még több éve keresnek, de még sosem tudtak elkapni...):
-Á, biztos nincs a takaró alatt, már rég eltünt alóla, biztos van annyi esze...

Én meg csak kacagtam magamban, mikor tovább mentek, hogy hehe ez volt az átverés, mert itt voltam. A rendõrök után ment a nénike és unokája is, s ekkor váratlanul a kisfiú kiugrott mellõlem, s (õ is úgy mint én kutya lett) rátámadt a nénikére, s az meg is sérült, és belegabalyodt egy jókora nagy ágba.
Elõször nem tudtam mihez kezdjek, majd döntöttem: elindultam arra, amerrõl jöttem, s arra gondoltam, hogy mostmár hazamehetek. Ám mielõtt hazaértem volna, váratlan felindulásból a elkanyarodtam, s egy állatorvoshoz mentem (ami az álmom szerint a szomszédunkban volt, és itt ismét kutya voltam), tudtam, hogy benne megbízhatok, s elõször is felesküdtettem, hogy nem mondja el senkinek sem, hogy itt jártam, majd elmondtam, hogy egy vadorsó kiskölyök mit mûvelt, gyorsan segíteni kell... Aztán a helyszín valahogy megváltozott, s olyan volt, mintha a rendõrségre mentem volna, s az orvos pedig a rendõrkapitány lett volna. Mközben a dokinak magyaráztam a dolgot,  arra jött két nõ is, így azokat is fel kellett esküdtetnem, hogy nem mondják el senkinek. Így összesen 4-en indultunk el a nénihez. De elõtte ki kellett tanítattni õket a kutyaságra (nem tudom miért...  :eeek: ). Elõször csak négykézláb járó emberek voltak, s úgy tanulgattak tõlem, hogy hogyan kell menni, ugrani, szagolni, nyalni. Majd õk is kutyák lettek.
Miközben ezeket tanítgattam elindultunk egy úton, s ott különbözõ érdekességekkel találkoztunk. Elõször egy szép fehér kutya jött velünk szembe, s kérdezte, hogy mit csinálunk. Elmondtam neki, s továbbment.
Majd egy olyan helyre lyukadtunk ki, ahol eredetileg az idõs embereknek adnak szállást, de õket valahogy kezdték kitúrni a középkorúak, s a tinédzserek. De ezek mind pasik voltak, akik az idõseket ki akarták túrni. Az egyik ház majdenem szétesett a sok bepaszírozott embertõl, s mindenütt veszekedtek a helyért... Elég érdekes volt.
Segíteni akartunk ezeknek az embereknek is, de az öreg néninél sem késlekedhettünk....

---

És itt sajnos megszakadt az álom, mert "hajnali" fél 12-kor felkeltett anyukám... :haha:
Szóval egy újabb álom befejezetlenül, vagyis pont a legizgalmasabb részénél megszakítva...  :bruhuhu:

Majd most vasárnap megyek a Mátrába kb. 2 hétre, s majd ott minden ilyen ígéretemet megírom (a 2 álom, Sárkány-story, és egy bónusz, amit már régóta meg akarok írni), szóval ha visszajövök teleírom az Írások threadet, csak majd gyõzzétek olvasni! :D

QuoteOriginally Posted by Ramiz
:D :cool: Hogy csináltad? Sokat gondoltál rá este?
Én is beviszek valakit az álmomba...  :__devil:

Nem volt nehéz, miután találtam róla vagy 30 képet! :D (+ ez a kép nagyon megragadt a fejemben: Sakuya (http://relunx.uw.hu/sakuya2.jpg)) :angyali:

Relunx

Quote from: SidneyHa sokat gondolsz rá lefekvés elõtt, akkor elvileg sikerülhet  :)

Az a baj, hogy fél órát is gondolhatok valamire/kire, pontosan elalvás elõtt beugrik: "Csak nehogy Hannibal Lecterre/a (volt) kémiatanárnõre/Bushra/stb gondoljak!!!" - és máris oda az éjjeli nyugalomnak... :D (Ez az ún. "rózsaszín elefánt" effektus.)

Quote from: RamizAz a baj, hogy fél órát is gondolhatok valamire/kire, pontosan elalvás elõtt beugrik: "Csak nehogy Hannibal Lecterre/a (volt) kémiatanárnõre/Bushra/stb gondoljak!!!" - és máris oda az éjjeli nyugalomnak... :D (Ez az ún. "rózsaszín elefánt" effektus.)

Igen, ez kb. olyan, mint tegnap szobatársam elment a sorsdöntõ vizsgájára, és végig csak "ne az 1-es tételt húzzam" alapon szerintetek mit húzott?
Még jó hogy átengedték...
Most kár, hogy felhoztad a kémiatanárnõt... a mienk sem volt az a "szexi tanár néni, szeretnék felelni..." típus. (40 éve ugyanaz a haj, ugyanaz a gönc  :mad: ) Válassz inkább egy szebb tancsinénit  :haha:
Busht + ne is emlegessük...

Quote from: SidneyIgen, ez kb. olyan, mint tegnap szobatársam elment a sorsdöntõ vizsgájára, és végig csak "ne az 1-es tételt húzzam" alapon szerintetek mit húzott?
Még jó hogy átengedték...

Hát igen. Pont az ilyenek miatt nem szabad arra gondolni, hogy "csak ne az x. tételt húzam", mert akkor tuti, hogy azt húzod... :rolleyes:

---

Nem fogjátok elhinni, hogy ma este is álmodtam valamit, s ismét tele pasikkal! :p :D

Az egész úgy kezdõdött, hogy jöttem haza egy "egy évvel alattam járó" (tehát a suliban most volt 10.es, én meg 11.es) gyerekkel, akit már kiskorom óta ismerek, s ott volt nálunk egy csomó megasztáros. Legfõképpen Torres Dani. :D
Valami olyasmi volt, hogy egy közös osztálykirándulásra mentünk, s elõtte eljöttünk a cuccokért hozzánk. Közben pedig a busz is jött, s én már azt hittem, hogy lekéssük, de nem, mert megvártak a sarkon. Viszont nekem vissza kellett még rohannom, mivel otthon hagytam a táskáimat, mert elõször azt hittem, hogy csak annak van osztálykirándulása, akivel hazajöttem, de együtt volt nekünk... Szaladtam is vissza a buszhoz, de Torres Dani követett... :haha:

Ami a legérdekesebb, hogy az osztálykirándulás egy olyan épeületbe volt, ami sokszor szerepelt már az álmaimban, s ez egy valóságos kastély volt, ami a családom tulajdonában volt tele rejtekajtókkal, amiket persze csak én ismerek. Jelenleg nem lakott senki a kastélyban, s a földszinten egy múzeum volt berendezve. Az osztályfõnököt érdekelte az én szobám is, de az a 3. emeleten volt, s oda egy kicsit bonyolúlt volt a felmenetel, meg én is rég voltam már itt. A tanárnak megvolt az épület tervrajza, nem tudom honnan szerezte meg, s ennek a segítségével akart eljutni a szobámba. Ám a 2. emeletrõl egy rejtekajtón keresztül is fel lehetett jutni, s ez az ajtó a tervrajzon is fel volt tüntetve, valószínüleg azért, mert régen tényleg sima ajtó volt. Az oszifõ furcsálta is a dolgot, hogy ahol a térkép ajtót jelez egy nagy szekrény van. Ekkor megmutattam neki, hogy a szekrény egyik ajtaját kinyitva megtalálhatjuk a lépcsõket, s ott fel lehet menni. Ám mivel már régen használtuk ezt az utat, a helye teljesen be volt meszelve, így csak akkor lehetett volna ott felmenni, ha kinagyítom a lyukat. Helyette elmentem a társaságtól, s egy oldallépcsõn mentem fel a szobámba. Mivel már nagyon régen nem voltam ott, elég büdös volt, s ezért gyorsan kiszellõztettem, s az ottani számítógépet pedig kikpcsoltam, mert érdekes módon be volt kapcsolva, s valamilyen játék közben volt hagyva. Egy kicsit ki is portalanítottam, s az idevezetõ folyosón pedig felkapcsolgattam a villanyokat, hogy könnyebben idetalálhassanak, s elkezdtem kolonpolni. Ám erre nem csak az osztálykirándulók jöttek fel, hanem Torres Dani, valami menedzsernõvel, asszem, s még egy rakás egyetemista is, mivel az épület mellett volt egy egyetem is. És persze egyetemi professzorok is jöttek, de azok hamar megunták a dolgot, s leléptek...
Szóval jó kis buli kerekedett ki, s mindenki Torrest akarta megszerezni. (kicsit olyan volt, mint az Aquarian Ageben, amikor a csajok Kyota-t akarják...) Ebbõl a "csávából" a menedzsernõ húzta ki, s elvezette a szép piros sportkocsijában. De õ nem akart engem otthagyni, azt mondta, hogy engem akar. :D :p (na ilyen aztán sose lesz, hogy valaki, akinek minden újjára akadhat egy csaj csak engem akar, de hát ez az álmok varázsa. :D)

Aztán változott a helyszín, s egy másik kastélyba mentünk, ami nagyon magas volt, s elég furcsán lehetett ott közlekedni. Mivel csak a legfelsõ emeltén volt valami, addig pedig csúszdaszerûségek voltak, ahol a légáramlattal lehetett menni fel vagy le. Itt volt az osztályomnak a tanterme, s néhány lány már volt itt, s a folyosón pedig ki volt rakva mindenkinek az összes eddigi osztályfõnöke, valamint két érettségizõknek/szallagtûzõsöknek való idézet.
Nem nagyon tudtuk, hogy hol maradnak a többiek, így az egyik osztálytársam leugrott megnézni, hátha csak nem tudják, hogy kell ide feljönni. Ám miközben ment lefele ezen a csúszdaszerû izén szembejöttek az osztálytársak, akik sorban a Love Hina szereplõi voltak. Leghátul jött Kitsune, s az osztálytársam gyorsan megfogta a kezét, hogy már ne lefele menjen, hanem vissza fel, mivel már mindenki fent van.

Az osztályteremben elõször mindenki a táncpartnere mellett ült, majd elpróbáltuk a mûsort, amit a szallagtûzõn elõakarunk adni (mivel a mi sulinkban szallagtûzõn a végzõsök nem csak táncolnak, hanem egy-egy mûsort is elõadnak, ambe bármit beletehetnek. Pl. elõszeretettel szoktak tanárparódiákat csinálni, de ez a tanároknak nem nagyon tetszik.... :rolleyes: )

Aztán már mindenki össze-vissza ült le a padok között....
Asszem ennyi, legalábbis nagy vonalakban, meg amennyi eszembe jutott, mivel megint nagyon hosszúra nyúlt a dolog, s még az elõzõre sem reagáltatok semmit sem, szóval nem untatok tovább senkit...
De Torres Dani még felbukkant párszor... :p

Quote from: MeskeAsszem ennyi, legalábbis nagy vonalakban, meg amennyi eszembe jutott, mivel megint nagyon hosszúra nyúlt a dolog, s még az elõzõre sem reagáltatok semmit sem, szóval nem untatok tovább senkit...
De Torres Dani még felbukkant párszor... :p

Hát erre nem tudok nem reagálni  :haha:  Fõleg, hogy Torres Danit átküldhetnéd az én álmomba is, hadd koncertezzen nekem is egyet!  :lul:  Csak a végén lehet nem engedném haza...  :__devil:

Quote from: SidneyHát erre nem tudok nem reagálni  :haha:  Fõleg, hogy Torres Danit átküldhetnéd az én álmomba is, hadd koncertezzen nekem is egyet!  :lul:  Csak a végén lehet nem engedném haza...  :__devil:

Átküldöm én szívesen, de lehet, hogy vissza akar majd jönni mert, neki csak én kellek! :hehe: :lul:

Quote from: MeskeÁtküldöm én szívesen, de lehet, hogy vissza akar majd jönni mert, neki csak én kellek! :hehe: :lul:

Ha csak te kellesz, akkor visszaküldöm, de ha én is, akkor +tartom  :rotflol:  :beeee:  :lul:  :__devil:
Majd kap egy kis bûbájt, és tudni fogja hová menjen  :__devil:

Tegnap nem álmodtam semmit!

Relunx

Quote from: RelunxTegnap nem álmodtam semmit!

Köszönjük, h megosztottad velünk ezt a nagy titkot.
Ha álmodtál volna, akkor mirõl szólt volna?

o.O High-tech páncélban, egy high-tech gyalogos sereg élén állva fehér szárnyakat bontottam, és egy kétkezes, világító vésetekkel teli pengéjû kardot elõrelendítve rohamra vezényeltem õket.. de hogy kik ellen, azt nem tudom, csak azt, hogy szomorú voltam. o.O
Ideje lenne rendszeresebben aludni :S (mondjuk sejtem, honnan van az alapja)

Quote from: Rounin(mondjuk sejtem, honnan van az alapja)

Biztosan azt hitted, én vagy. ;)

Quote from: ShiroiBiztosan azt hitted, én vagy. ;)

:lul: Be is tenné a kiskaput :D (nem vagyok maci-killer :mad: :beken: :hehe: )

Húú, ma egész forgalmas álmom volt...
elöször vmi erdõben jártam ahol vmi méh szerû lényegbõl zombik keltek ki...tiszta alien feeleing...
Aztán a sulimban voltam a haverokkal és vûmpírokat öltünk...
Aztán meg vmi furcsa kaszinóban voltam...ahol az emberi lelkekkel kereskedtek..ill az volt a tét
Azután meg vmi sötét erdõben voltam és szürnyek üldöztek...
És végül vmi dögös szöszi csajjal voltam, akirõl kiderült hogy vámpír...
Asszem kimerítettem a darkos álmokat...ennyit egyszerre...az uccsó után már nagyon elegem volt...remélem legközelebb vmi kevésbé darkosat álmodok...

Relunx

Elég misztikus álmom volt:
Vmi ismeretlen világban voltam, sötét ballonkabát volt rajtam. Vmi furcsa helyen voltam, nagy térség...zöld-márványszínû "padló". Féltérden vagyok és a karomban tartok egy velem egyidõs csajt..de alig hallom hogy mit mond... a fülébe suttogok vmit...de már nem emléxem hogy mit...aztán vmi oltárféleségre teszem, majd az egyik szolágámhoz szólók hogy: "vigyázz rá amíg visszatérek...".  
Majd ezután vmi dimenziókapu jelenik meg és átmegyek rajta...

Relunx

Quote from: RelunxMajd ezután vmi dimenziókapu jelenik meg és átmegyek rajta...

És ezután gondolom felébredtél. Így szokott ez lenni. :rolleyes:
Egyébként: elõször darkos, aztán fantasy, most meg majd jön a sci-fi (dimenziókapu)? :haha:

Jó neked, legalább változatos álmaid vannak és emlékszel is rájuk. Ez utóbbi nálam nem jellemzõ...  :3x3:

Jah. Elég gyakran emléxem rájuk. A legutobbi álmomban mondjuk egy Harci tornán vettem rész, ez valszeg a Yu Yu Hakuso-nak tudható be! :D

Relunx

Egyszer én is szeretnék valami vámpírosat álmodni... bár az biztos "mély nyomokat" hagyna  :)

És az álmodban te akarsz lenni a vámpír vagy csak vámpírok legyenek az álmaidban vagy vámpírvadász lennél az álmaidban?

Relunx

Megjöttem a 2 hetes nyaralásomból, s az alatt is naagyon sokat álmodtam.

Elég gyakran jött elõ a fórum álmaimban. Méghozzá az, hogy megváltozott a fórummotor, és fekete alapon zöld betûk voltak... Rengeteg téma meg lett szüntetve (köztük a gratulációk, offtopic, álmok, önracképcsatnok...  :eeek: ), de voltak új témák is. Sokkal kevesebb felhasználó volt, nekem is újra kellett regisztrálnom....

---

Ma este pedig egy olyan álmom volt, ahol Meske ismét megmenti a világot. :p

Szóval az egész úgy kezdõdött, hogy az autók maguktól kezdtek mûködni, s elakarták ütni az embereket, majd lassan az emberek is "zombivá" váltak, vagyis egy kûlsõ erõ irányította õket, s a még nem zombi embereket hajkuirászták.
Én találikoztam egy jóképû pirospulcsis sráccal (szõke hajú volt), és a tesójával, akinek barna haja volt, s szintén jóképû. :D Õk tudták, hogy mit kell tenni, hogy mindezt megakadájozzuk, s visszafordítsuk az eredeti rendet. Sokat kellett futkároznunk a zombik elõl, míg egy kiscsoportal összeverõdtünk, s egy fás kis zugba próbáltunk elbújni, s mindenkinek szigorúan megkötöttük, hogy egy kocsira is ránézzen, mert zombivá fog válni. Nem tudom hogyan, de valahogy én is azzá lettem, s magammal ragadtam a szõke srácot, elõbb bunyóztunk egy kicsit, de hamarosan õ is zombi lett. Elmentünk egy 3-as villamossínhez, s én kifektettem a középsõre, vagyis én is kifeküdtem oda vele, csak õ nem akarta. Jött is a villamos (ez piros volt), de nem azon a sávon, aztán jött még egy (ez sárga volt), de ez sem a középsõn, ám hamarosan jött egy zöld villamos, ami azon a sávon haladt, amin mi feküdtünk. Ekkor hirtelenjében felugrottam a srácot magammal húzva, és a villamos tetején még kettõt pattantam, erre az megált. (ja és egyébként hosszúszoknya volt rajtam)  Ekkor a srácot, aki még mindig zombi volt, én viszont nem ott hagytam a villamos tetején, s nagyon nagyon nagyon magasra ugrottam, s sokszor megpördültem a levegõben, a szoknyám pedig csak úgy pörgött... Ekkor hatalmas fényár keletkezett, s az a környéken lévõ emberek nem voltak többé zombik. Visszamentem a sráchoz, s egy jót csókolóztunk :p, majd ketten együtt pördültünk még így párszor a levegõben más helyszíneken, mert két ember energiája többet ér, és így egyszerre nagyobb területet tisztíthattunk meg... :)

---

Tegnap is egy elég béna álmom volt. Úgy kezdõdött, hogy Mohával felkerestünk egy új fórumtagot, akirõl õ azt hitte, hogy lány, de késõbb kiderült, hogy az egyik fiú osztálytársam... Na mind1. Aztán valahogy Xaga is elõkerült, s valami iskolai tantermek között rohangásztunk, s az egyikben, ahol éppen tanítás folyt a fiúkat leültette a tanár, de hamarosan kicsengettek, így én is bementem abba a terembe, ahol a többiek voltak, s kórusban rákezdünk egy (szerintem) értelmetlen szövegre (ezt énekeltük, mindenki, aki csak jelen volt, s közben Xaga hintázott az egyik padon):
-Nor fas par saga. (vagy valami ilyesmi... kiejtve: norfaszparszaga)

Egy tanács: lefekvés elôtt egyetek valami jó fûszeres kaját, lehetôleg sokat! Szép, színes álmokat...

Egy idôben csináltam álomfejtést, de manapság magasról teszek az álmaim jelentéseire. Azaz, reggel ébredés után kielemzem, ,,hát ebben van valami", utána jön a Reggeli Cigi és az álom teljes elfelejtése.

Quote from: AephidonEgy tanács: lefekvés elôtt egyetek valami jó fûszeres kaját, lehetôleg sokat! Szép, színes álmokat...

Aha. Szóval azért álmodok én ilyen sokat és ilyen szépeket, mert jól táplálkozom! :D

3x álmom volt tegnap! Ebbõl 2x-re emléxem:
Az egyik:
Vmi focipályán voltam és én voltam a kapus. Az összes lövést hárítottam, de úgy hogy elég volt csak kitartanom a kezem és szinte ugyanolyan erõvel pattantak le a kezemrõl a labdák mint amilyennel meglõtték õket...aztán váltás, vki beáll a helyemre, én leülök vmi padra és egy képeslapszerûséget töltök ki, hogy a mennyekbe juthassak, mert ezt ki kell töltenem ahhoz hogy a mennyekbe jussak, és ezt a kártyát az elõzõ életemben nem töltöttem ki és ezért reinkarnálódtam..aztán meg pár kép az elõzõ életembõl...19 évesen voltam és vmi autó gázolt el...

A második:
Vmi ismeretlen apokaliptikus kinézetû világban küzdök a gonosz énem ellen, vmi furcsa akta-táskája van és abból lõ rám mindenféléket, én meg hárítom. Aztán kifogy a táskájából a lõszer, pontosabban lemerûl, és ezután elmenekül...azátn én is elmegyek vmi mûhelybe ahol pár ismeretlen fickóval felszerelkezük és felkészülünk a következõ csatára...

Relunx

Hali. Ide most írok elõször.

Szóval egyszer nagyon régen elmagyarázták nekem - még azelõtt, hogy pszichológiát és hasonló maszlagokat kellett volna tanulnom - hogy 3 féle álom létezik: a feldolgozó-, a vágy- és a jósálom. A legtöbb álmom persze, mint mindenkinek az elsõ kategóriába tartozik, néha belekeveredik némi vágyálom is, de jós álomra még sosem volt példa nálam, vagy legalábbis nem emlékszem rájuk. Azt viszont árulja már el nekem valaki, hogy milyen álom az, amikor teljesen hihetetlen és lehetetlen fantázia lényekkel álmodom, amiket nem láthattam, amikrõl nem is hallottam korábban.
A legutóbbi ilyen álmomban csodás álomlényekrõl álmodtam, akik megvédenek álmomban minden veszélytõl és gonoszságtól, és olyan színes lények, mint a szivárvány. (Azért nem írom le jobban, mert ezt egyszer leírtam egy mesébe, és azt majd az írásoknál szeretném közzé tenni.)

Persze szinte minden éjjel álmodok valamit, és többnyire emlékszem is rájuk, de a ma éjjeli kicsit meglepõ részletekkel szolgált.
Elõször egy kórházi folyosón bóklásztam, ahol különbözõ vizsgálatokra vártak emberek, és mûtétekre készültek az orvosok (ebben nincs is semmi különös, mert tegnap láttam a tévében valami ehhez hasonló témájú sorozatotból egy részletet). Azután benyitottam egy terembe, és ott egy egyetemi elõadóterem volt. Beültem az egyik padsorba elkezdtem jegyzetelni bõszen, mert tudtam, hogy én beiratkoztam erre a szakra, de már 1 hónapja megy a félév és még egyetlen órán sem jelentem meg, amikor a padszomszédoktól korábbi elõadások jegyzeteit szerettem volna elkérni egy srác átkarolta a vállam, és furamód bizalmaskodó hangnemben kezdett felõlem érdeklõdni. (Ezzel sem igazán volt gondom, mert ugyan más szituációban, de valami ilyesmit - srác vállam átkarolja - átéltem a minap, de az valahogy nem fér a fejembe, hogy tudtam, most épp az orvosi egyetemen ülök, és valami anatóniai elõadáson veszek részt, holott sosem akartam a való életben orvos lenni.) Aztán fogtam magam mikor végetért az elõadás és elindultam kifelé, és azt mondtam a többieknek, hogy mindjárt megyek utánuk - köztük a srácnak, aki vállamat ölelgette -, de igazából le akartam rázni, és ezért egy olyan folyosóra  nyitottam be, ami nem a kijárat felé vezetett, hanem egy olyan helyre, amit a többiek nem ismerhetnek, és az pedig az egyik Plaza volt, de olyan elrendezése volt az üzleteknek, amilyet még életemben nem láttam. Épp zárásra készülõdtek a boltokban, amikor én bõszen elkezdtem az egyik pultnál fekete bõr hátizsákot keresgélni, mert szükségem lesz rá a jegyzeteim cipeléséhez. Na persze egyik pultnál sem volt olyan bõrhátizsák, amilyet szerettem volna. Pedig szegény eladókkal mindent feltúrattam a hátizsák kedvért, aztán már beértem volna nyersbõrrel is csak hátizsák legyen. És mikor az meg volt, akkor valami õrült habzsolhatnék jött rám és minden áron akartam bõr nadrágot, meg bõr mellényt, meg bõr kabátot, ami bokáig ér... (itt elveszettem a fonalat - valahova máshová keveredtem álmomban, de reggel mikor felébredtem az ütöt szeget a fejemben, hogy mi a fenéért akartam én orvosi egyetemre járni álmomban???!!!)
A másik álomrészlet amire reggel emlékeztem az egészen más jellegû volt. Elkavarodtam valhogy anyámék családiházához, ami IRL kb 70 nm-es kis kertes ház. Amikor beléptem akkor már sokkal nagyobbnak tûnt. Nem voltam egyedül (de lényegtelen, hogy ki volt velem, nem is igazán azonosítottam magamban a személyét), és elkezdett leolmlani a ház. Düledeztek a falak, lemállott minden vakolat, már csak a gerendák és a födémek pallói voltak meg. Egyszercsak beszakadt alattunk a padló, és aki velem volt, az azt mondta, hogy felesleges kapaszkodnom a kiálló deszkadarabban, mert én nyugodtan túlélem majd az a nyolcemeletnyi zuhanást, ami következik... és elengedtem a deszkát lezuhantam, és úgy landoltam, mintha csak félméterrõl esnék egy szivacsra. Õ meg állt ott a magányosan árválkodó födémgeredán, és mutatta nekem, hogy nézzek fel: a tetõgeredában lakó barna sárkány szeretne kiszabadulni, azért omlik itt minden, és dõl össze a ház. És felnéztem és a geredákban tényleg ott rejtõzött egy hatalamas barna sárkány, aki lassan mozgolodva tépte ki magát a tetõszerkezetbõl.
Na ma csak ennyi volt, amire reggel emlékeztem.

Quote from: Nethireeblablabla...

Bõrcuccok+vészhelyzet? => elfojtott GuroSM vágyak :eeek: Titkon arra vágysz, h keményen rálépj annak a scrácnak a tökére, aki a multkor kikezdett veled. :D ;)

A másik meg sima fantasy, csak ezek szerint neked még szokatlan ez a világ.

Quote from: katzBõrcuccok+vészhelyzet? => elfojtott GuroSM vágyak :eeek: Titkon arra vágysz, h keményen rálépj annak a scrácnak a tökére, aki a multkor kikezdett veled. :D ;)

A másik meg sima frantasy, csak ezek szerint neked még szokatlan ez a világ.

A srác tökeire?! ez  :lul:
A fantasy nem ismeretlen számomra, csak anyám háza zavarta meg a képet, és nem igen tûnt a sárkányon kívül semmi fantasynek. :rolleyes:

Quote from: NethireeA fantasy nem ismeretlen számomra, csak anyám háza zavarta meg a képet, és nem igen tûnt a sárkányon kívül semmi fantasynek. :rolleyes:

Nyugodtan jáccódhat egy ilyen történet ismert helyszinen és szereplõkkel is. A szuperképességek és a különleges karakterek miatt ez sima fantasy álom

Katz:
Akkor jó, így már egészen megnyugodtam. Köszi ;)

Quote from: NethireeKatz:
Akkor jó, így már egészen megnyugodtam. Köszi ;)

nm, cserébe olvasd el te is az én álmaimat :__devil:  (csak tekerj egy kicsit elõrébb és megtalálod õket)

Quote from: DamnatusHali!

Én meg azt álmodtam, hogy kiestek a fogaim. Öregszem...

Tudom, ez egy régi post, de ilyet már egyszer én is álmodtam. Köpködtem ki sorra álmomban a fogaimat, most eszembe jutott milyen pocsék érzés volt. :bruhuhu:

Katz: 01 kezdet/ Az utazás c. álmod megtaláltam, és elolvastam. :jee:  Én is beteg vagyok, mert tetszett. Ha azon kívül van még, azt majd késõbb, mert most kifolyik a szemem -.-

Nah, visszatért az elõzõ esti álmom, vagy inkább folytatódott:
Ismét az apokaliptikus helyszínû világban voltam és a gonosz énem ellen küzdöttem, hát jó sokáig küzdöttünk, változatos módon csépeltük egymást, osztottuk rendesen a pofonokat, de egyikünk sem tudott a másikon felül kerekedni...mígnem az ellenfelem megunta és elmenekült azzal hogy majd még visszatér...ezután és is eltüntem a helyszínröl... (s ekkor felébredtem)

Relunx

Quote from: NethireeTudom, ez egy régi post, de ilyet már egyszer én is álmodtam. Köpködtem ki sorra álmomban a fogaimat, most eszembe jutott milyen pocsék érzés volt. :bruhuhu:

Nem akarok senkit sem elkeseríteni, de az álmoskönyvben az van, hogyha az ember foghullásról álmodik, az halált jelent  :mad:  Ez persze még nem feltétlenül a saját halálát jelenti, hanem általában akit ismer.

Quote from: RelunxNah, visszatért az elõzõ esti álmom, vagy inkább folytatódott:
Ismét az apokaliptikus helyszínû világban voltam és a gonosz énem ellen küzdöttem, hát jó sokáig küzdöttünk, változatos módon csépeltük egymást, osztottuk rendesen a pofonokat, de egyikünk sem tudott a másikon felül kerekedni...mígnem az ellenfelem megunta és elmenekült azzal hogy majd még visszatér...ezután és is eltüntem a helyszínröl... (s ekkor felébredtem)

Relunx

Nekem sosem érnek így véget az álmaim. Általában épp kezdene kibontakozni a cselekmény, amikor felébredek.

Az utóbbi idõben nem is nagyon álmodtam, nagyon rosszul alszom mostanában :(

Quote from: SidneyNem akarok senkit sem elkeseríteni, de az álmoskönyvben az van, hogyha az ember foghullásról álmodik, az halált jelent  :mad:  Ez persze még nem feltétlenül a saját halálát jelenti, hanem általában akit ismer.

Nem akarok senkit sem elkeseríteni, de a Bibliában az van hogy az álomfejtõket meg más hasonló varázslással foglalkozókat halálra kell kövezni.

Quote from: katzNem akarok senkit sem elkeseríteni, de a Bibliában az van hogy az álomfejtõket meg más hasonló varázslással foglalkozókat halálra kell kövezni.

Akkor az összes freudistát is  :uzi:

Amúgy most jutottam el odáig, hogy sikerült elolvasnom katz az összes álmod, amit leírtál ide.
Kezdhetsz félni tõlem is: a fogalmaid szerint ugyanis beteg vagyok, de élveztem minden szavad. :muhahah:

Quote from: NethireeAmúgy most jutottam el odáig, hogy sikerült elolvasnom katz az összes álmod, amit leírtál ide.

Az összes a tervezettnek alig egytizede. maj ha lesz idõm irok még többet is. Egy-egy olyan post összehozása 1-2 hét....

Quote from: NethireeKezdhetsz félni tõlem is: a fogalmaid szerint ugyanis beteg vagyok, de élveztem minden szavad. :muhahah:

Hmmm... Tényleg nincs cicalányos cuccod? Nem akarsz venni egyet? :D

Quote from: katzAz összes a tervezettnek alig egytizede. maj ha lesz idõm irok még többet is. Egy-egy olyan post összehozása 1-2 hét....

Hmmm... Tényleg nincs cicalányos cuccod? Nem akarsz venni egyet? :D

Venni boltban? vagy felvenni? Playboy nyuszinak öltözzek vagy csináljak magamnak szõrmefarkincát és hegyes füleket, helyes kis bajszokat? ;) Akkor egy vörös cicát zöldszemekkel kell magad elé képzelned ;)
Mit szeretnél édes? Legyek a cicamicád? Bevennél a 18+ -os álmaidba? :hahaha:
(Ez kihagyhatatlan volt ;) )
Mondanám, hogy felhasználhatod a nevem, de sajna bizonyos kiadói körökben nem örülnének neked, ha felhasználnád. :rolleyes:

Quote from: NethireeVenni boltban? vagy felvenni? Playboy nyuszinak öltözzek vagy csináljak magamnak szõrmefarkincát és hegyes füleket, helyes kis bajszokat? ;)

:lul: Szörmefarkincát és hegyes füleket kérnék :D A cicalányokat szeretem, nem a playboy nyuszikat ;)

Quote from: NethireeAkkor egy vörös cicát zöldszemekkel kell magad elé képzelned ;)

Kawaiiiiiiiiiiiiiiiiiii :D

Quote from: NethireeMit szeretnél édes? Legyek a cicamicád? Bevennél a 18+ -os álmaidba? :hahaha:

Egyre gondolunk Nekem az is éppen elegendõ, ha édesen dorombolsz az ölemben engem nyalogtava ;)

Quote from: NethireeMondanám, hogy felhasználhatod a nevem, de sajna bizonyos kiadói körökben nem örülnének neked, ha felhasználnád. :rolleyes:

Ezek után tuti benne leszel a következõ történetben ;)

Quote from: NethireeAmúgy most jutottam el odáig, hogy sikerült elolvasnom katz az összes álmod, amit leírtál ide.

El is felejtettem, van egy a "Kinek honnan származik a neve" topicban is.

Quote from: katz:lul: Szörmefarkincát és hegyes füleket kérnék :D A cicalányokat szeretem, nem a playboy nyuszikat ;)

Kawaiiiiiiiiiiiiiiiiiii :D

Egyre gondolunk Nekem az is éppen elegendõ, ha édesen dorombolsz az ölemben engem nyalogtava ;)

Ezek után tuti benne leszel a következõ történetben ;)

/me pirulgatna, ha látszana.
Dorombolásban is jó vagyok... ;) a többit rád bízom  :rolleyes:

Quote from: katzEl is felejtettem, van egy a "Kinek honnan származik a neve" topicban is.

olvastam már azt is ;)

Ja most eszembe jutott leírni:
Nem részletezem, hogy mi volt a konkrét téma az álomtopicban, de sztem elég kóros, hogy álmomban itt vitáztunk az álmaimról. :D

A mostani álmaim:
Az egyik:
Régi Sulimban volt vmi esti buli, jó kis móka volt! :D
A másik:
Kaja kostoló voltam valahol, jó kis inyec kaják voltak! Finom volt mindegyik!

Relunx

Amióta kijött az allergiám, aludni sem bírok, nemhogy álmodni.
A múltkori elég érdekes volt: egy növény(úgy nézett ki, mint 1 majomkenyérfa) megtámadta a földet, és meg akart enni mindenkit.

A legutobbi álmom is elég misztikus volt...furcsa suliba jártam...tök átlagos volt...de mégse az...sokra nem emléxem...eléggé zavaros volt. Ott is volt pár haveom akikel együtt lógtunk..asszem az egyik tanárt tréfáltuk meg, majd elkapott minket az igazgató és benntartott egész délután...aztén amikor lengedett minket, elkösözntem a haveroktól és mentem haza...aztán az iskola elött összefutottam vmi csajjal (dögös csaj volt) és felajénlotta hogy hazakisér...:D Aztán még anniy volt hogy megyünk az utcán...és elérkezünk a házamhoz...ott hirtelen közelhajol és megcsókol...de ekkor felébrettem  :bruhuhu:  :bruhuhu:  :bruhuhu:

Relunx

Én pedig azt álmodtam tegnap hogy le estem a Gellért hegyról mert naon tetszet az erzsébet hid..az felébrettem a földön.. :lame:

Hát elég ilyesztõ/félelemetes lehetett...én régen álmodtam olyanokat hogy mindenféle helyrõl (akár az égbõl is) zunahok lefelé...

Relunx

Én meg most álmomban úgymond teszteltem magamat, hogy amikor valamilyen kéztartásban van a kezem álmomban, akkor valójában hogy is tartom a kezem.
Ezt úgy tudtam megtenni, hogy félig fenn voltam, s amikor álmomban fogtam egy üveget, akkor valójában a kezem össze volt kulcsolva.

Többre nem emlékszem, de azért ez is elég érdekes.

Tegnap tök király álmom volt.
Azzal kezdõdött, hogy alienek kerültek a bolygóra és pár nap alatt szinte teljesen kiirtották az embereket. Én vhogy életben maradtam és RPG+PKM komboval irtottam õket. Találtam túlélõket. Átépitettem egy UAZ-t géppuskaálványosra, meg hegesztettem rá rácsokat és azzal irtottuk az idegeneket. Vhogy betévedtünk BP-re is, ahhol összefutottunk Shiroial és pár társával, akik épp bajban voltak. Segítettünk nekik, aztán elmetünk egy földalatti katonai bázisra. Megállapítottuk, hogy az idegenek a pokolból jöttek és a legfõbb királynõjük Jeruzsálem alatt van (anikrisztus :eeek: ). Szerveztem egy kisebb csoportot és elindultunk UAZokkal és lövészpáncélosokkal Izraelbe. Az ut során találtunk még túlélõket, egész kis sereg lett mire odaértünk. A sivatagban összefutottunk egy arab járõrrel. Betársultak hozzánk. Amikor a legfõbb arab bázisra értünk, akkor az egyik muzulmám pap azt mondta, hogy én vmi megváltó vagyok, aki gyõzelemre vezeti a szent seregeket és már több 100 évvel eztelõtt megjövendölték ezt. A táborban lecsesztem az egyik katonámat, mert azt moindta, mi egy ellenállõ csoport vagyunk aki küzd az idegenek ellen. Azt mondtam mi Isten Serege vagyunk ami eltörli a gonoszt a Föld színérõl. Összeszedtem a csapatokat és meginditottam a támadást a több milliós túlerõ ellen.

Király volt és a változatosság kedvéért tökre részletes. Majd ha igény mutatkozik rá leírom részletesen is. Amióta megint elolvastam a Bibliát, azóta csomó ilyen álmom volt. :)

Quote from: katzAmióta megint elolvastam a Bibliát, azóta csomó ilyen álmom volt. :)

:lol:
Akkor asszem nem a szeressük egymást része fogott meg! :D

Quote from: Damnatus:lol:
Akkor asszem nem a szeressük egymást része fogott meg! :D

:lul:

Quote from: katzTegnap tök király álmom volt.
...
...
...

Nekem is tetszik (alienek, katonák, vallás, VÁÁÁ :haha: ), bár kicsit félek megkérdezni, hogy a társaim milyen alakok voltak... ;) :)
Én örömmel venném, ha részletesen is leírnád az egészet!
U.i.: ugye nem voltam lány az álmodban?

Quote from: Shiroibár kicsit félek megkérdezni, hogy a társaim milyen alakok voltak... ;) :)

hozzád hasonló alakok.

Quote from: ShiroiU.i.: ugye nem voltam lány az álmodban?

:lul: Nem, homokos voltál :lul: (just joking ;))

Király leheett az ûlmod katz!  :jee:  Jó izgalmas és élméánydús!
Az én legutobbi álmom:
Visszakerültem a régi japánba és ott vmi samurai-féleség voltam és midenféle utonállót mészároltam le aki csak az utamba akatt (sokan kötöttek belém :D). Aztán elérkeztem vmi "Szent Templom"-hoz, ahova csak fegyver nélkül lehetett bemenni...Muttán bementem, átváltoztam nindzává. A Templom tele volt mindenféle harcmûvészeti ágot képviselõ õrökkel. Mivel én nem akartam harcba bonylódni, így a lopakodást választottam, nagy nehezen kijutottam a templomból..mire visszaváltoztam ismét samurai-já. És ekkor egy tucatnyi elle rontott rám...mivel a kardomat a Templom elött hagytam igy kénytelen ovltam menekülni. Hosszas futkározás után sikerült egy folyónál leráznom öket úgy hogy beleugrottam. Aztán egy vízeséshez értem, ahonnan nem tudtam kiszabadulni így magával sodort az ármalat és itt filmszakadás...

Relunx

Én ma az anime tábort álmodtam meg! (tényleg, már jövõhéten itt is van!! :))

Elõször is az volt, mintha nálunk lett volna a tábor, s a huszon akárhány emberbõl (rajtam és Mohán kívül) csak 6 jött el, bár anyukám és Moha hitegettek, hogy csak három. De számolni még talán tudok, s a következõ személyekre határozottan emlékszem:
katz, Bonci, Baldy, Rin, Darkstar (bár õket (mármint Rint és Darkstart) csak képrõl ismerem, de tuti, hogy õk voltak), meg még valaki, akit nem tudtam kicsoda.

Aztán mégsem nálunk volt, hanem elmentünk, valami táborhelyre, ahol nemrég volt egy földrengés, s így a tábor közepén egy szakadék szerû húzódott, de fel lehetett rajta mászni. Valamint árvíz is volt, így a tábor alsó részén állt a víz. Itt volt egy kis bolt is, ahol szétnéztünk, valamint volt egy "Díszterem", ahol lehetett mozizni, s különbözõ játékgépek is voltak ott, valamint ezek a díszterem külsõ falán is megtelálhatóak voltak. Ja, és még itt voltak kis faházak is, amikeben lehetett lakni, de állt bennük a víz...

Ezek után elfoglaltuk a szállásokat, ami a tábor felsõ részén volt.  Kis sátrakban aludtunk. Volt itt egy úszómedence is, s hozzátartozott egy érdekes csúzda is, aminek a feléig egy fehér homokzsákszerû izén lehetett lecsúszni, a másik felétõl pedig egy katica-mintás hasonló homokzsák szerû izén men a csúszás, s innen különbözõ formációkban lehetett beleugrani a vízbe. (itt megjelentek az osztálytársaim is, s az egyik szinte állandóan ezzel a csúzdával szórakozott)
Ezek után egy vetélkedõ kezdõdött. Több csapat volt, egy csapatban 3-4 ember. Érdekes módon én és Moha más csapatba kerültünk, méghozzá a csapatok felsorakozásánál pont a két szélsõbe...
Az elsõ részében minden csapatnak két pad volt egymás mellé téve, kicsi közzel, hogy egy ember éppen csak elférhessen köztük. Minden csapattagnak volt két pohara, s azokat kellett sorban átlökni az egyik padból a másikba. Én amíg nem következtem (az utolsó voltam), addig Mohával beszélgettem az õ csapatánál.
Közben ment a verseny, s az én csapatomban az elsõ poharak sörös poharak voltak, ezeket a csapattársam ellökte a másik pad végéig, de visszapattantak onnan, így a közepén landoltak (minél messzebbre kerül a pohár, annál töb pontot ér), a következõ poharaink, kicsi pálinkás poharak voltak. Aztán következtem én, s ekkor gyorsan át kellett vágnom a többi csapat között, akik készítették volna a poharaikat. Nekem egy nagy, Sailor Moon mintás poharam volt. Amikor meglendítettem õket azon gondolkoztam, hogy nagyon rosszúl választottam pohár ügyileg, mivel egy ilyen nagy, nehéz poharat nehéz meglendíteni. Ám, a nehézsége elsodorta magával a többi poharat is egészen a pad végéig, így egész magas pontszámot értünk el. (212 vagy 122 vagy valami ilyesmi...)

De ezek után már nem tudom mi történhetett volna, mivel unokatesóm kisfia jött be ébreszteni... :p

Nah végre megint egy jót álmodtam! Az álmomban benne volt Aya (Tenjou Tenge-bõl). Hihetetlenül-fantasztikusan-über-megakirály álom volt, csak kár hogy nagyon rövid ideig tartott!  :bruhuhu:

Relunx

Vazz, azt álmodtam hogy Kvikveg moderátor lett a fórumon.  :eeek:

Nah ismét furcsa álmom volt, és a zavarosabb fajtából:
Egy mezõféleségen vagyok és csak futok egyenesen, majd elkezdek forogni...
Ekkor egy képvágás és ez a "jelenet" kezdõdik elõrõl..vagy tízszer éltem át ezt a dolgot...
A másik álmomban meg találkoztam a régi osztáyltárasimmal (általános 4.dik osztály).

Relunx

Quote from: PirulaVazz, azt álmodtam hogy Kvikveg moderátor lett a fórumon.  :eeek:

Ne olvasd annyit a Jelenések könyvét. Ez az "eljön az Antikrisztus és átveszi a hatalmat" dolog az agyadra ment.

Quote from: PirulaVazz, azt álmodtam hogy Kvikveg moderátor lett a fórumon.  :eeek:

:haha: :)

huuuuuuuuuuuuuuuuuh

na elkeztem visszaolvasgatni
kicsit le voltam amradva.
3 oldalon (köztük katz novella/álmain) már átrágtam magam, a többit egyelõre hanyagolom, így is ki tuja mit fogok álmodni ezek után.
Megkésve bár, de én is azt kell mondjam, tetszik, amit írtál, bár mint írogató kontár, meg kell jegyeznem, hogy a rendkívül jó stílusod idõnként törést szenved néhány oda nem illõ, vagy zavaró szó miatt. Ha gondolod, segíthetek majd kijavítani õket (meg persze, ha igényled, meg etc :P )

ja, és amiért betértem.
a mostani álmom muszáj leírni... rengeteget álmodtam azóta is, tudjátok hogy intenzív álmodó vagyok. de ez most fura és különleges volt.
Szóval ilyen szuperhõsféle voltam, de nem az a felvágõs. meg olyan természetesnek tûnt. nem is tudom.
nem akarom azt mondani, hogy repülni tudtam. inkább azt mondanám, hogy fel tudtam emelkedni a levegõbe. Emellett, ha kinyújtottam a kezem, gondolati úton képes voltam a villanykörtének lejjebb vennia fényerejét, vagy lekapcsolni, az olyanét is, ami eredetileg nem ilyenfajta. szal, a lámpa fel és lekapcsolásához elég volt rámutatnom, és kinyitnom, vagy bezárnom az öklömet. attól függõen, hogy mennyire zártam össze, változott a fényerõ.
ja, és furán erõs voltam. :)

na, szal valami para volt, menekültünk, vagy bújkáltunk valaki elõl. Egy szobában, ami ilyen nagy terem volt, le akartam kapcsolni a villanyt, sok csillár volt, meg sok oldallámpa a falakon. Már elméletileg mindent lekapcsoltam, mind  a képességemmel, mind fizikálisan, egy lámpa még mindig égett, és nemtaláltam a kapcsolóját, de amúgy sem voltam képes lekapcsolni. fenn a szoba mennyezetén körbe mindenféle vezetékszerûk futottak.
láttam, hogy kezd túlterhelõdni a dolog, és azegyi knaggyon kedves barátnõm pont egy ilyen rész alatt állt, és láttam, hogy mingyárt kisül, és jól rá fog esni, ha nem avatkozom közbe. az utolsó pillanatban még sikerült odaérnem, és elrántanom a lányt onnan. MIkor ezután felébredtem, még mindig éreztem az izgalmat a torkomban,és a boldogságot, hogy sikerült, bár csak pillanatnyi nyugalom volt. valamilyen veszély lesett ránk, de már nem emlékszem hogy mi.

Emellett, lehet hogy már irtam, de most szerepeljen itt egy korábbi álmom is. Egy ideje meg akarom irni novellában (a Mayas folytatása) ugyhogy lehet hogy anno mégse postoltam (bocsássátok meg gyarlóságom, hogy most nem állok neki visszakareseni,valóban volte)

szóval. sosem felejtem el egyébként, az emlék mélyen az agyamba égett.

Sétáltam a nagy pusztában. a talaj szürkés volt (lehet azóta a fantáziám kicsit átszinezte, nem tudom), néhol kórók, feketék, szürkék, elszáradtak. a talaj repedezett. Sétáltam, a távolban egy épület. templomszerûnek tûnt, de nem tudom biztosan. mellette egy fa, a hõség miatt délibábszerû, elmosódott. a hõséghez képest terebélyes és élõ volt.
Aztán hirtelen  elvörösödött minden. a Nap a látóhatár alján állt, és isznyatosan vörös/narancs volt, mint mindenütt a levegõ. Hirtelen megállt minden, a levegõ nem mozdult. egy mély hanghullám futott végig mindenütt, valami megmagyarázhatatlant mozdítva meg bennem. sosem felejtem el azt a hangot, és ahogy aztán a hang hatására a levegõn végigremegett a hullám.
Akkor azt vettem észre, hogy felemelkedtem, szinte úsztam a levegõben. könnyû voltam, mint a szellõ, és szinte testetlen. Aztán, valami zavaros következett, az álmom itt fura, de (bevallom, arra már nem emlékszem, ezt csak a fanáziám tette hozzá, vagy még az álom része volt,) de valami hasonló szitu, de amikor akkor felemelkedtem, már szárnyam is volt. Fekete, démoni, denveréres/hártyaszerû. nem tudom.
De az biztos, hogy a Mayas sztoriban így lesz...
furán borzongató megírni, miként lesz a természet istenének elsõ papnõjébõl a z éj és káoszistennõjének követõje. Miként szakad majd ki minden jó, és remény belõle. valamikor akkor, mikor az a hanghullám végigdübörög a tájon....
Írásokban találhattok tõlem egy hasonlót. de nem offolok tovább :P

Izgalmas volt olvasni esku.. :)

Quote from: kisviragMegkésve bár, de én is azt kell mondjam, tetszik, amit írtál, bár mint írogató kontár, meg kell jegyeznem, hogy a rendkívül jó stílusod idõnként törést szenved néhány oda nem illõ, vagy zavaró szó miatt. Ha gondolod, segíthetek majd kijavítani õket (meg persze, ha igényled, meg etc :P )

Bagoly mondja verébnek? :hehe:

Igénylem, kínáncsi vagyok a te változatodra...

mmm, csak stilisztikai javítások, semmi extra :)

jomm, majd ha ráérsz, találkozunk, megmutatod, elmondom :)

Üdvözletem minden Anime és Manga Fan-nak!

Szerény személyem Kvikveg-nek és a sorsnak köszönhetem, hogy most írhatok nektek és ott lehetem a meeten! :lazza:
Egy éve ismerkedtem mag az ainme humoros, szép és müvészi világával!
Kedvenceim:

Manga:
1: Blame :jee:
2: Gits
3: Hellsing

Animébe:

Mozi:
1: Gits2
2: Gits1
3: Ninja Scroll
4: Grave of fireflys
5: Totor
6: Escaflowne
7: Akira
8: wonderfull Days

Sorozat:
1: Gits Sac 1-2 (igaz még nem fejeztembe)
2: Hellsing
3: NGE
4: Golden Boy
5: Escaflowne

Jelenleg folyamatban:
Hack and sign
FLCL
EXEL Saga
Trigun
Cowboy bebop
Tenchi (meet)

Egyébként szeretm a jazz-t és a DnB! :lazza:
Mozi filmekben a Tarantinó jellegû filmeket szeretem!
Pc Game-be : Hl2, Cs, Oni, Star Craft
Konzol: Resident, MGS...

Nagyon király volt a Meet.....(ezt msáhol folyt. köv)

Tegnap azt álmodtam hogy egy uszódában vagyok és az 5 fok-os vízben uszok...mellesleg rohadt hideg volt...

Relunx

Quote from: katzBagoly mondja verébnek? :hehe:

:rotflol: Erõteljesen úgy tûnik :]

Elég érdekeseket álmodtam mostanában:

1. Az elsõ álmom (ezt tegnap álmodtam) olyan volt, mintha egy filmet néznék, és Brendan Fraser (http://www.port.hu/picture/instance_1/48868_1.jpg) volt a fõszereplõ. Az egész úgy kezdõdött, hogy a gyermekkorából mutattak egy rövid részletet: az óvodában voltak, s õ eléggé különc gyerkõc volt. Éppen fürödtek, s mindenkinek fürdõruhája volt, de neki még rajta volt egy boxeralsószerû alsógatya is. Ezért a többiek csak kinevették. S miután megfürödtek, õ átöltözött, s levette a fürdõruhát, pedig fürdõbe mentek volna. És ezek után bement az ovónõhöz. A többi fiú pedig csak nevette... De volt egy kislány, Ica, aki nagyon megsajnálta õt.
A következõ jelenet már egy korházban játszódik, és felnõtt emberként van egy korteremben, egy furcsa ágyon, s különbözõ csövek vannak hozzá szerelve. Egyszer csak bejön az a kislány a múltból a nagymamájával, s a hogylétérõl kérdezõsködik. Ott van egy doki is, aki nyugtatgatja a látogatókat. Miután a kislány kiment, bejön nem sokkal utána ugyan az, csak itt már felnõtt kivitelben. Brendan pedig dühöng, s látszik hogy ki akarna szabadulni a kórházból, ami hamar sikerül is neki.
Elkezd futni, s közben egy buszból két lány szól ki, akiknek szintén Ica a nevük, s egyértelmû, hogy valamikor "valami" dolga volt a lányokkal. Az egyik még mondja is neki, hogy a melltartója nála maradt... De õ csak fut tovább, s hamarosan elfut az iskola elõtt is, ahol éppen egy viszonylag öreg hölgy megy egy csokor virággal a kezében egy vele egykorú férfival, s mikor meglátja Brendant odamegy hozzá, neki adja a virágot, s elkezd édeskedni neki. Erre a pasi csak ennyit mond:
-Ne most Ica néni!
és fut is tovább... Ebbõl kitûnik, hogy még az egykori tanárnõjével is összeszûrte a levet...
Futás közben rengeteg lovasszekér jön szembõl és hátulról is. Ez roppant furcsa, s egyszer megjelenik egy lovas is, illetve egy lovon ül két ember. Az egyik a másiknak a lakája. Hogy gyorsabban haladjon, el akarja szedni tõlük a lovat, rájukugrik, de nem sikerül megszabadulni tõlük, egészen a tóig, ahova egyébként is igyekezett, civakodnak a lovon, s kiderül hogy ez a pasi, aki eredetileg a lovon ült, az ovódában õ volt a fõ cukkolója... Végül ez a lovas dolog úgy üt ki, hogy Brendant túszul ejtik, ugyanis a tónál ott van a többi srác is, akik régen kinevették. Menekülni akar elõször a lovon, de nem sikerül, majd gyalogszerrel, s egy ház mögött rejtõzik el, azonban egy kislány beárulja õt keresõinek, így a tó felé fut, ki a stégre, s egyedüli esélye a menekülésre, ha bemegy a vízbe. De a többiek is utánna mennek, s õ a viz alatt próbál maradni, amíg csak tud, hogy ne vegyék észre, s nagyon kis híjja kellett volna, hogy észrevegyék, de szerencsére egy másik palira hitték azt, hogy õ, s így gyorsan megtudott lépni... Ezek után nem tudom mi történt, mivel felkeltem...


2. A mai álmom pedig olyan animetáborra emlékeztetett egy kicsit, mivel egy fürdõhelyen voltunk a fórumtagokkal. Sajnos egy idõ után, már valahogy nem tudom, hogy ki ki volt, csak azt tudtam, hogy az illetõ fiü e vagy lány, de az elején határozottan emlékszem Mohára, Baldyra, Ramizra, kisviragra, Kvikvegre, Pandórára, norikora és egy haveromra. Meg talán még Damnatus és animoni is ott volt, de ebben már nem vagyok olyan biztos...
Az egész úgy kezdõdik, hogy egy kis vendéglátó heléyen iszogatunk, s egy tök jóképû fickóval szemezgetek, de hamar kiderül, hogy õ a mellettem üllõ hímnemû egyedet nézi (inkább nem mondom meg kit, nehogy sértõdés legyen belõle... :p), úgyhogy innen sietõs iramban távozunk.
Ezek után egy medencébe megyünk, s ott szórakozunk, majd elindulunk a "medence folyosóján", mert ez ilyen érdekes medence volt, hogy végigmész rajta, közben különbözõ akadályok, vagy érdekességek várhatóak.
A haver a szokott modorában piszkált, én pedig a szokott modoromban rugdostam... :P Moha meg Ramiz meg a védelmemre kellnek. :)
A folyosó egy barlangszerûség után több felé válik, s az egyik ágon egy kis vizímotor-szerûség van, s azzal lehet felfele menni. Moha erre fölszáll a haverral, s õk arra mennek. A többiek pedig a maradék két út közül azt választják, aminél kevesebben jönnek szembe. Késõbb egyébként kiderült, hogy mindegy a kettõ közül melyik utat választottuk volna, ugyan oda vezetnek, csak a híd miatt vannak ketté szedve, hogy a szembejövõ emberek ne zavarják egymást. Egy függõhídon kelünk át, elõször a lányok, de a túloldat a lefele vezetõ kötéllétra eléggé szét van már jõve, s Pandóra megbotlik, rámesik én pedig norikóra. Pillanatnyi ájulás, majd kiderült, hogy norikó szemüvege darabokra tört szét, így össze kellett szednünk, s talán valahogy még összeragasztani is sikerült...
Ezek után már az alakok teljesen összemosódtak, így nem tudom pontosan ki kicsoda volt, csak találgatok...
Egy épület tetején lyukadtunk ki, aminek a közepén egy hatalmas medence volt, a fiúk azonnal beleszaladtak, s vígan lubickoltak benne. Én és még néhány másik lány is idõközben felöltözött a fürdõruhából, mivel azt hittük, hogy nem lesz már fürdõhely. Ezért nem is nagyon akarunk visszaöltözni, inkább csak leültünk a parton. Egyszer csak a szemközti oldalon, egy magas Coca-Cola feliratú építmény tetején valaki meglobogtatja a Coca-Cola zászlaját, s erre a nép felállva saját kólásüvegüket az égnek emelve visongnak, majd nem sokkal ez után a mi oldalunkon is megtörténik ugyan ez, s innen már látszik, hogy a zászklót lobogtató emberke is be van öltözve Coca-Cólának.
Ezek után a helyiség átváltozik egy tárgyalóteremszerûséggé, s a középen lévõ víz eltûnik. Úgy látszik, hogy valamiféle kongresszusra sikerült csöppenünk. Ezért innen gyorsan el kéne inalnunk, a fiúk is felbotorkálnak nagy nehezen. De valami elzárta a kijáratot, így nem tudunk kimenni, ám szerencsénkre, az egyik emberke eléggé összevesz egy másik kongresszusi taggal, s elhaggya a helyiséget, tehát kinyitja az ajtót is. Nekem éppen, hogy csak az utolsó pillanatban sikerül megfognom, s kimegyünk innen. De a pasi jön vissza így a folyosón lévõ szekrénysor mögé bújunk, s kiderül, hogy a pasi egy titkosajtóba ment be, ami a szekrénybõl nyílik. Mi pedig kihasználjuk az idõt, és eliszkolunk, de (ha minden igaz, de ez nem biztos, hogy õ volt, csak azt tudom biztosra, hogy hím nemû) Baldy vakmerõen túlságosan elõre szalad, s az éppen feljövõ õrök észreveszik és utánnafutnak. Viszont sajnos én is túl közel merészkedtem, s az egyik õr engem is észrevett, így vissza kellett futnom, a többiekkel együtt. Hárman egy kis mellékszobába rohanunk, a többiek másfele. (nem tudom biztosra most sem, hogy ki volt velem, csak azt tudom, hogy az egyik fiú, a másik lány volt. Talán az egyikõjük Ramiz lehetett, de nem vagyok benne biztos...) A szobában van egy nagy kanapé, egy kis fotell és egy kis rácsoságy, amiben van egy játékbaba is, de semmi egyéb. Az egyikõnk bebújuk a kanapé alá, a másik a fotell alá, s mivel nekem már nem jut hely, ezért én a kanapé mögé kuporodom, s bízom benne, hogy az õr nem vesz észre, de pechünkre, pont ide futott be, s észre is vett, de én ihirtelen rátolom az egész kanapét, s az õr egy kicsi kockaméretûvé tröpörödik össze, s aligha hiszem, hogy életben maradt volna. Na jó, innen gyorsan el kell tünnünk, s Ramiz (ha õ volt...) kitalálja, hogy az ablakon át lépjünk meg. Ki is mászunk, s jól is tettük, mert nem sokkal utánunk egy takarítónõ ment be a szobába, s õ biztos elkapott volna bennünket.
Éppen indultunk volna a többieket megmenteni, de sajnos felébredtem, így nem tudom mi történhetett...

Quote from: MeskeElég érdekeseket álmodtam mostanában:

1. Az elsõ álmom (ezt tegnap álmodtam) olyan volt, mintha egy filmet néznék ... s egyértelmû, hogy valamikor "valami" dolga volt a lányokkal.
2. Az egész úgy kezdõdik, hogy egy kis vendéglátó heléyen iszogatunk, s egy tök jóképû fickóval szemezgetek, de hamar kiderül, hogy õ a mellettem üllõ hímnemû egyedet nézi (inkább nem mondom meg kit, nehogy sértõdés legyen belõle...

1. Nyugodtan bevalhatod nekünk: este, lefekvés elõtt pornót néztél!
2. Ráadásul homopornót. (Vagy esetleg túl sokat Marióztál.)

Quote from: katz1. Nyugodtan bevalhatod nekünk: este, lefekvés elõtt pornót néztél!
2. Ráadásul homopornót. (Vagy esetleg túl sokat Marióztál.)

FÚJ hogy gondolhatsz ilyet... Egyáltalán nem errõl van szó, s különben is, az 1. álomban csak olyan szintû utalás volt, hogy mintha az összes Ica, akit csak ismer vele járna, de nem azt csinálta...
2. fúúúúj, és megint csak fúúúúj!!! (http://www.clicksmilies.com./sammlung0304/wuerg/vomit-smiley-002.gif) (http://www.clicksmilies.com./sammlung0304/wuerg/vomit-smiley-021.gif)

Quote from: MeskeFÚJ hogy gondolhatsz ilyet... Egyáltalán nem errõl van szó, s különben is, az 1. álomban csak olyan szintû utalás volt, hogy mintha az összes Ica, akit csak ismer vele járna, de nem azt csinálta...
2. fúúúúj, és megint csak fúúúúj!!! (http://www.clicksmilies.com./sammlung0304/wuerg/vomit-smiley-002.gif) (http://www.clicksmilies.com./sammlung0304/wuerg/vomit-smiley-021.gif)

LOL A kis ártatlan. Asszem Mohának jobb lesz egy kicsit jobban odafigyelnie rád. :rolleyes:

Quote from: katzLOL A kis ártatlan. Asszem Mohának jobb lesz egy kicsit jobban odafigyelnie rád. :rolleyes:

Már megkezdte, írta, hogy a multkor a Futari Ecchi-t vetítette. Legközelebb majd továbblép. :D (just jokin')
on: több mint egy hónapja nem álmodtam semmit.

Quote from: DarkstarMár megkezdte, írta, hogy a multkor a Futari Ecchi-t vetítette. Legközelebb majd továbblép. :D (just jokin')
on: több mint egy hónapja nem álmodtam semmit.

Még a végén kiderül, h Bible Black fan :D

Quote from: katzMég a végén kiderül, h Bible Black fan :D

FÚÚÚÚJJJJJ hogyan is feltételezhettek egyáltalán ilyet rólam, én SOHA ismétlem SOHA nem néznék meg ilyeneket, s átkozom a napot, mikor megnézette velem Moha azt az undormányt...

Légyszives ne forgassátok ki az álmaimat, mert a végén megmondom, hogy kivel is szemezett az a pasas! :P

Quote from: MeskeFÚÚÚÚJJJJJ hogyan is feltételezhettek egyáltalán ilyet rólam, én SOHA ismétlem SOHA nem néznék meg ilyeneket, s átkozom a napot, mikor megnézette velem Moha azt az undormányt...

:lul: Az kegyetlen jó volt :lul:

Quote from: MeskeLégyszives ne forgassátok ki az álmaimat, mert a végén megmondom, hogy kivel is szemezett az a pasas! :P

Kitalálom: Baldyval :D

Quote from: katzKitalálom: Baldyval :D

Hehe, nem talállt! :p Õ a másik oldalamon ült, de ennél többet nem mondok, mert a végén még kitalálod... :P

Quote from: MeskeHehe, nem talállt! :p Õ a másik oldalamon ült, de ennél többet nem mondok, mert a végén még kitalálod... :P

Ramiz?

Quote from: DarkstarRamiz?

Õ lett volna a második tippem :D

Quote from: katzÕ lett volna a második tippem :D

Még nem kaptunk nemleges választ, úgyhogy lehet, hogy talált. :)

Quote from: DarkstarRamiz?

A franc... Kitaláltad... :P

Ez már fájt amit tegnap álmodtam! Azt álmodtam hogy megnéztem a Tenchi Muyo Ova többi részét. Erre viszont rájött Bonci és jól letolt...

Relunx

Tök jó!
Mostanság végre van idõm kialudni magam. És így végre végig tudom nézni az álmokat. (még reklám sincs benne!:)) Így mondjuk tiznegy körül kelek fel, de legalább pihenten. Bár, pár napja mindha valaki folyton be akarna törni az álmaimba (Freud-doktor most dörzsölné a kezét). Kíváncsi vagyok, mi lesz a dologból. Az rendben van, hogy vannak visszatérõ szereplõk olykor, de itt maga a motívum jön vissza. Továbbá itt nem tudok dönteni. Kinyomni ki tudnám, de ahoz túl kíváncsi vagyok ("kisnyugdíjas álma"-effektus: álmában talál egy adag töltöttkáposztát az asztalon. Mivel hideg, fel akarja melegíteni. Amikor elõveszi a gyufát, akkor meg beveri a fejét a konyhaszekrénybe, mire felébred. "Ja, hát miért nem ettem meg hidegen!":)). Ráadásul az illetõnek minden jelenetben más arca van, viszont ugyanaz.
Hm... többet kéne ébrenlennem???:):):)

Quote from: BerenAz rendben van, hogy vannak visszatérõ szereplõk olykor...

:) :) :) Ez már ismerõs....

nah
még reggel meg akartam rni, de akkor hülyéskedett a net
rég volt ennyire intenzv álmom
mondjuk kicsit zavaros az egész, dehát, mindig az :)

a lényeg, hogy márnemistudom hol voltunk, de egy ilyen kastélyszálló szerûségben, ilyen nyaralásszerûségen. volt ott egy srác, ilyen keleti tipusú, akirõl tudtam, hogy a barátom, meg hogy régóta az, mégis teljesen olyan volt, mintha akkor ismertem volna meg...
a lényeg, hogy sétáltunk vissza a szálló hatalmas parkjában, ilyen sövény, hasonlók, és nagyon egymsába feledkeztünk, de akkor valahogy belémnyilalt, hogy a gumi, ami nálam van, az valaki más miat van nálam... de ez csak egy gondolat volt, aztán már megint a sráccal voltam elfoglalva, mikor jött valami alkalmazott, hogy azonnal fejezzük be (pedig még minden ruha rajtunk volt), egyébként kiraknak minket a szállodából.
Aztán kicsit zavaros rész, akkor már üldöztek minket valamiért, valahogy olyan érzésem lett volna, mintha a srác titkosüggynök, vagy valami hasonló lenne, vagy nem is tudom, és tudtam, hogyha elkapnak minket, akkor megölnek, és szaladtunk is, meg mászkáltunk, aztán jött valami furcsa jármû, drótpályán mozgó valami masina (szerintem valamelyik este nézett AMVbõl szedtem), amibe beszáltunk, és én alig birtam kapaszkodni, úgy hajtott a srác, mert valamiért hamarabb oda kellett érnünk a végállomásra, mint az üldözõinknek... ott kicsit valamiért nyugodtabbak voltunk, meg sétálgattunk, de akkor is nagyon rajtunk volta hatnék, aztán jött valami árus, úgy sorakoztak a ládában a sülthúsok, meg szalonnák, mint másott a gyümölcsök...
akkor a srác azt mondta, hogy vegyünk vacsira sülthúst, vettünk két darabot, de valamiért nem tetszett, mert az utolsó 500 frankunkat költöttük el rá, és egyébként németül is beszélt az árussal, és én tudtam, hogy német, de közben értettem, pedig nem is tudok németül... szal, 500 frankunkba (hogy milyen frank, ne kérdezzétek) került a kaja, és vittük boldogan, aztán volt valami nagy park, sövény, meg középen szökõkút, és rohangáltak összevissza mindenféle fegyveres erõk, és mi féltünk hogyminket akarnak, de nem, mert valami autó belement a szökõkútba,és amiatt rohangáltak, de mindenesetre elsomgfordáltunk, a srác meg be akart húzni egy ilyen bokoregyüttesbe, de én meg mondtam neki, hogy mégsem itt kéne, meg akármi :)

szóval, üldözõs, hiányos, érdekes álmom volt...
poén, hogy fogalmam sincs, ki volt az asrác, és valójában nem is tetszett, meg akármi.
imádom az ilyen kettõsérzéses (ismerem, de mégsem) álmaimat.

Az én álmom elég izé szokott lenni (hát még ma mi lessz, hogy kis lázam is van...  :haha: ) A tegnapiban volt még szülés is... Ehhh. De legalább mindig szoktam finomat enni álmomban. Mondjuk én is volt már hogy tudtam japánul (pont ezen a nyelven  :confused: ) de a kalapácsos törpék vitték el eddig a pálmát. (Akkor elég lázas voltam)

na
ma éjjel megint alkottam.
most az volt a sztori, hogy valami pasi tisztázatlan körülmények közt meghalt, és emiatt volt egy ilyen tárgyalásszerû, ahol én is ott voltam.
Mikor elkezdõdött, egy idõsebb nõ felszóította a népet, hogy az egyetemekrõl érkezett gyakorló ujságírók legyenek szívesek álljanak fel, és mondják meg honna n jöttek, meg kicsodák.
meglepetésemre elég sokan (4en 5en) felálltak, és ilyen sosem halottam nevû egyetemrõl is voltak. Nah, aztán hoztak valami papírt, amin rajta volt a nevem, és alá kellett volna valamirt irni, de végülis nem írtam.
ja, és a szüleim is ott voltak, meg a többi egyetemistáé is, és mikor fel kellett állni, õk is felálltak, tök fura volt.
aztán behozták a halott muksót egy ágyon, csíkos pizsama volt rajta, és idõnként a tárgyalás során átkerült egy tolószékbe.... meg egyszer az õr nagyon unatkozott, és nekiállt a halott faszi kezeit lábait mindenfele hajtogatni...
no comment.
aztán ott volt apám is (wtf keresett ott, hiszen 3 éve meghalt, ráadásul nem is úgy nézett ki, de tudtam, hogy az apám), öltönyben (már nem is emlékszem, mikor volt apámon utoljára öltöny...), és épp valami fapados légitársaságnál keresett helyet wapon vagy neten, már nem tudom pontosan.... teljesen kész volt.
aztán a csaj ismertette az infokat, sajnos már nem emlékszem, mibe vagy hogy halt meg az az ember, csak arra emlékszem, hogy az orrából vér szivárgott.... (már, ekkor rá volt száradva, mert nem mosták le, vagymi...)

Quote from: kisvirag...a lényeg, hogy sétáltunk vissza a szálló hatalmas parkjában, ilyen sövény, hasonlók, és nagyon egymsába feledkeztünk, de akkor valahogy belémnyilalt, hogy a gumi, ami nálam van, az valaki más miat van nálam...

...de mindenesetre elsomgfordáltunk, a srác meg be akart húzni egy ilyen bokoregyüttesbe, de én meg mondtam neki, hogy mégsem itt kéne, meg akármi :)

:lol: nem is tudom miért álmodsz ilyeneket... :rolleyes: :D

Szokásomhoz híven megint egy kérdéssel jönnék elõ: kinek van még rajtam kivül egy olyan "álomvilága", ahol az álmainak egy jelentõs része játszódik?
Pl én már pár hete le akarom rajzolni ennek a világnak a térképét, csak eddig még nem ültem le, hogy befejezzem. Ez magában foglal 2 várost, erdõket, pár tavat, hegyeket, és ha az egyik helyszínen kezdõdött egy álmom, akkor nagyon gyakran átmegyek egy másikba. Vagy ha mégsem, akkor hírekbõl, meg a tereprõl kiderül, hogy az alámom ebben a világban van-e vagy sem. Elég sokmindenre emlékszem belõle, úgyhogy max érdeklõdés esetén kezdeném el részletezni, de azért arra kiváncsi vagyok, hogy csak én vagyok ilyen (hülye), vagy ez azért nem egyedi eset? :D

Quote from: ZanadorSzokásomhoz híven megint egy kérdéssel jönnék elõ: kinek van még rajtam kivül egy olyan "álomvilága", ahol az álmainak egy jelentõs része játszódik?
Pl én már pár hete le akarom rajzolni ennek a világnak a térképét, csak eddig még nem ültem le, hogy befejezzem. Ez magában foglal 2 várost, erdõket, pár tavat, hegyeket, és ha az egyik helyszínen kezdõdött egy álmom, akkor nagyon gyakran átmegyek egy másikba. Vagy ha mégsem, akkor hírekbõl, meg a tereprõl kiderül, hogy az alámom ebben a világban van-e vagy sem. Elég sokmindenre emlékszem belõle, úgyhogy max érdeklõdés esetén kezdeném el részletezni, de azért arra kiváncsi vagyok, hogy csak én vagyok ilyen (hülye), vagy ez azért nem egyedi eset? :D

Nekem volt ilyen régebben. Fõleg, mikor tesómmal meséket dolgoztunk ki, mert mindig az én feladatom volt a térképek/alaprajzok elkészítése. És ez ilyenkor az agyamra ment kissé....  :rolleyes:
Ami fura, hogy -látszólag véletlenszerû alkalmakkor- megint álmodok "azokon a helyeken". És olyankor tudom, hogy itt már mik történtek velem.  :3x3:
Tudni kell, hogy én temetõ mániás vagyok, mindig valahogy bekerült egy - kettõ .... és így az álmaimban is. :eek:

Egyébként imádom a térképeket, fõleg a régieket, bár lövésem sincs, hogy miért!!!

Van pár régi, bedigitalizált térképem... :lazza:

Na, a mai nekem is vicces volt. Bár általában akkor szoktam jóóókat álmodni, ha tizenegyig szunyálok, de most sikerült anélkül is.

...valami téglaház mõgé kerültem, amikor kijöttem egy parkból. Találtam egy patakot, mellette akartam végigmenni. A patak két tégalfal közé szorult be, már-már csatornának tûnt, én viszont sietni kezdtem, mert tudtam, hogy át kell jutnom rajta. A csatorna egyik oldalán végül egy rohadófélben lévõ téglaház magasoott, a másik oldalán meg susnyás. Maga a csatona pedig tele volt dobálva fehér zsákokkal úgy, hogy simán menni lehetett volna rajta. Rá is léptem, mikor megszólalt a "hang" (idõnként van narrátorom is:) ), hogy szerintem mi lehet azokban a zsákokban: az egyikben szemek, a másikban szemét,... és nekiállt sorolni...

a következõ színnél valami nagy, fekete csukjás fickó kergetett, kezében valami szerszámmal. Eleinte parasztnak tûnt (...tegnap elolvastam a ferikáset a lol-ban, betett...), és lekergetett a verandáról. Egyre inkább rajzolt lett a grafika. Egyszer csak vissaznéztem, mire egy kerítés mögött állt mögöttem, már abszolúte feketén. A kezében hol vasvilla volt, hol gereblye (ekkor nevettem, mondom így nem lesz kihívás) , ami utána átváltott lapátra, ásóra. A kutya egyszer csak odaugrott hozzá, de õ fejbe verte, mire az elájult. Felnyúltam érte és lehúztam mellõle magamhoz. Ekkor már lovon ülök, a kezemben lánolgó karddal, és méregetem a kerítést (acél rudakból állt), hogy át tudom-e helybõl ugratni...

megint új szín. Algériában megtámadtak minket (3-an vagyunk) a tengerparton. Kõvel hajigálnak, én csak úgy úsztam meg, hogy beálltam valaki mögé, és így nem találtak el. Jobb hiján beugrottam a  vízbe és elúsztam Franciaországig. Útközben hívtam a partiõrséget is. Át is úgysztam Franciahonba és még jelentést is adtam, de a díszlet inkább fantasy-be valónak tûnt...

Na, elég elmbeteg???:))

Quote from: ZanadorSzokásomhoz híven megint egy kérdéssel jönnék elõ: kinek van még rajtam kivül egy olyan "álomvilága", ahol az álmainak egy jelentõs része játszódik?

ld az én álmaim leirását....

nálam a helyszínek általában elég változatosak. Többnyire a valóság elferdített képei. Bár volt, hogy korábban csupán elképzeltem azt a helyet és késõbb elõbukkant "átszerkesztve". Például, volt, hogy a szegedi tiszai partfal várfalnyi mértûként szerepelt, de volt olyan is, hogy mentem, mentem, tudtam merre kell menni, aztán máshol kötöttem ki (:) ez idõnként a valóságban is elõfordul, fõleg, ha én navigálok...). Olykor befigyelnek apróbb grafikai hibák is (hiányzott egy kutya egyik oldala egyszer, nem volt rajta szõr, kiálltak a borgák is, de ott lihegett szemben velem a réten, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és én se ilyedtem meg a látványtól, sõt meg is állapítottam a hibát). Nálam inkább a szereplõk térnek vissza. Vannak jellegzetes alakok, bár az arcukat ritkán látom, csupán az "érzések" ugyanazok. Érdekes, hogy többnyire külsõ terekbe álmodom magam (ha belül vagyok, akkor az általában ismerõs placc, vagy "függõfolyosó", amit nagyon utálok, bár mostanság ezeket is kezelni tudom), de ritka a fás-zöldséges. Egyszer tudom, hogy hegyre másztam (a végén volt egy hatalmas sziklafal, utána váltott a kép, mert hátra fordulva egy alpesi réten voltam, a pixelhibás kutyajószággal). Egyszer volt egy fekete-fehér álmom is: egy három tankból álló konvolyt irányítottam, én mentem leghátul, kezemben a rádió, kikönyököltem a tornyból, és azt ordítoztam, hogy "intézzétek el a lövegeket!!", pedig akkor még nem is Battlefieldeztem... De leginkább a zombis álmokat birom. Volt, hogy menet közben nevettem el magam, de voltak durvább menetek is. Egyszer Samara akart kijönni a tv-bõl, de a kard markolat végébel vágtam orrba, majd felgyújtottam magát a tv-t is (diszkrét filmkritika... :lazza: ). Általában szokásos szerkóban vagyok, de itt is vannak visszatérõ cuccok: ha lengõ folyosós-lépcsõs rész van, vagy földhöz ragadós, akkor mindig normál ruhában vagyok. De, volt már, hogy ezek után már valami márban másztam fel a falra egy nagy teremben. Igen, elõfordul, hogy, ha érzem, hogy valahogy lelassul a cselekmény, akkor (az álom megszakadása nélkül) képes vagyok változtatni, gyorsítani rajta. Ilyenkor kerül elõ a hol égõ-hol jegesen szikrázó kard, vagy a szellem-fekete, vörös szemû paripa. Egyszer még repületem is, legalágg is a fekete szárnyak erre utaltak, amiket láttam, alattam pedig suhant el a táj.
Persze az álmok idõhöz is kötöttek: az idei Nagy Túra 900 km-e alatt három hétig (és némileg tovább) folyton (nappal is) az Út képeit láttam, EGYBEN. Isteni (:) némileg az) érzés, de ugynakkor fárasztó is ekkora adathalmazzal mozogni. Lévén az összes szög helyére is emlékszem. Szóval, ilyenkor már tudom, hogy éjszaka "diavetítés" lesz...
Jó, egyszer leszakadt alattam a lift is, de a legnagyobb problémám akkor az volt, hogy a (éppen szirázó) szárnyaimnak nem volt hely a szûk liftaknában, így kilyukasztották az oldalát, aztán pedig nem tudtam mit kezdeni a lifttel - ha kiszállok, lezuhan, ha nem, akkor meg mindig felmentem vele tizedik emeletre... (Nehéz az élet...)
A napszakok elég érdekesen váltakoznak, volt olyan, hogy a kamera beállításától függöt hogy éppen vihar elõtti kék az ég, vagy süt a nap, vagy éjszaka van.

no megint álmodtam
úgy tûnik, ez most ilyen álmodós idõszak.
az egyik nagyon zavaros, meg zagyva volt, mellékesen túl sok az önéletrajzi vonatkozás benne, ezért nem mondom el, mert vagy iszonyatosan hosszú lenne a sok megmagyarázom hogy ki kicsoda benne és miért, vagy nem lenne érthetõ.
de a másik
kicsit fura volt.
Nem vagyok egy nagy énektehetség, sõt. ahogy mondani szokták, szép hangom van, csak hallásom nincs hozzá.
Mindenesetre, sikerült azt álmodnom, hogy én voltam a Nightwish énekesnõje, és épp valami koncert volt, de nem olyan hagyományos, hanem szimfonikuszenekaros, ücsörgõs (talán az Ákos- Andante koncertsorozathoz tudnám hasonlítani) szóval én ott álltam a színpadon a reflektorfényben, csini estélyiben, és valami lassúbb számot énekeltem, sajna a címét így hirtelen nem tudom, elõttem a színpad elõtt egy szép nagy szimfonikus zenekar adta a zenét, õk is szmokingban, mögöttük a nézõtér. igazából nem voltak iszonyú sokan, és láthatóan nagyon tetszett nekik  :haha:
aztán a szám közepén fogtam magam, és lesétáltam közéjük, és elsétáltam a sorok közt, meg minden. szerencsére kulturált közönség volt, és nem vetették rám magukat, én énekeltem, mosolyogtam rájuk, õk visszamosolyogtak.... (egy-egy jóképúbb srác arcát mondjuk meg-meg simogattam, azoknak olyan kaján vigyor ült az arcukra)
aztán még volt valami, de végül is felébredtem. Igazából nem csodálkoztam, hogy odakint a koli elõtt épp a Nightwish Wish I had an Angel c. száma szólt igen jelentõs hangerõvel... nem lennék meglepve, ha elõtte az a lassabb szám lett volna, amit álmomban énekeltem :D

Quote from: kisvirag.
Mindenesetre, sikerült azt álmodnom, hogy én voltam a Nightwish énekesnõje, és épp valami koncert volt, de nem olyan hagyományos, hanem szimfonikuszenekaros,  Igazából nem csodálkoztam, hogy odakint a koli elõtt épp a Nightwish Wish I had an Angel c. száma szólt igen jelentõs hangerõvel... nem lennék meglepve, ha elõtte az a lassabb szám lett volna, amit álmomban énekeltem :D

:) A Once album ugyebár angliai szimfonikusok közremûködésével készült, úgyhogy könnyen meglehet... bár, elõtte a Dark Chest Of Wonders van, mint elsõ szám, ami (most hallgatom) nem túlzottan lassú, és nyugodt (viszont, remek ütemezése van! a dob és a hegedûk összekapcsolása remekül összejött az elején!:) :jee:

Quote from: Beren:) A Once album ugyebár angliai szimfonikusok közremûködésével készült, úgyhogy könnyen meglehet... bár, elõtte a Dark Chest Of Wonders van, mint elsõ szám, ami (most hallgatom) nem túlzottan lassú, és nyugodt (viszont, remek ütemezése van! a dob és a hegedûk összekapcsolása remekül összejött az elején!:) :jee:

jah, Dark Chest is nagyon jó, de nem albumot játszottak, az biztos, hanem összevissza számokat (a Lidi nénitõl kezdve a gyaloglás végén át a egy szál bikinit hoztam elig szinte mindenféle zene ment az éjjel...

Quote from: kisviragjah, Dark Chest is nagyon jó, de nem albumot játszottak, az biztos, hanem összevissza számokat (a Lidi nénitõl kezdve a gyaloglás végén át a egy szál bikinit hoztam elig szinte mindenféle zene ment az éjjel...

(a Dark Chest tényleg az: sugalmadra este végig is hallgattam az albumot... kb ezredjére...:) )
Akkor nagy mázlid van! Gondold el, ha mondjuk a Lidi nénit, vagy a Gyaloglás végét kellett volna Nightwish-stílusban elénekelned... szimfonikus kísérettel... :jee:
Amúgy, van egy olyan klippem, ahol a Tarja nagyestélyiben énekel (vmi jótékonysági bigyó lehetett, mert teflonszám volt a sarokban)...

jajah
nem tudom mi van velem, de rakatra álmodom a hülyeségeket...
ime a mai felhozatal:

tél volt. hó.
otthon voltam Makón. mentem valahova. az útvonalat visszagondolva, a suliba (az általánosba, ahova jártam, és ahol anyu dolgozik). az út nem volt teljesen havas, de azért volt hó, meg latyakszerû valami, a lényeg, hogy az utak nem voltak tiszták, hanem csúszósabb formák.
Az általános közlekedési eszköz nálunk a kerékpár, vagy a gyaloglás. Errefel síléccel indultam neki...
ráadásul teljesen fura volt, mert nem is voltak egyformák, a jobbb lécemnek a kötése pl kicsit nagyobb volt, és mondanám azt, hogy a bakancs így "lötyögött" benne, ha lett volna a lábamon síbakancs. de nem az volt... ilyen zokni-cipõszerû istentudja mi volt, de könnyû volt, és hajlékony. eljutottam az utcánk végére, egyébként fura, mert nem futólécek voltak, mégis úgy mentem velük... szóval az utca végén a jobb lábamon elengedett a kötés, és nem bírtam rendesen visszalépni bele... ott szenvedtem vele. aztán ott a sarkon van egy kocsma, és valahogy elõkerült egyik haverom, és nekiállt segíteni, és a kocsma meg úgy nézett ki, mint az egyetemi könyvtár egyik belsõ része (hö?  :eeek: ) ráadásul amikor állítani akartunk a kötésen, kicsit fura volt, nem egészen olyan, amilyennek egy sílécnek lennie kéne.... nomindegy, ezen már nem akadok fel.
Aztán nagy nehezen sikerült rendesen belelépnem mindkét lécbe, és indultam tovább. de addigra jöttek munkásautók, és az egyre havasabb utakat (hogy honnan, nem tudom, mert nem is esett a hó, egyébként nem éreztem, hogy hideg lenne, vagy ilyesmi) nekiálltak homokkal! (végre nem sóval rongálják a környezetet) felszórni (mondjuk wtf nem eltúrták, azt nem tudom, dehát, az én álmom,már semmi se lep meg). szóval kevéssé csúszott az út, és tudtam, hogy ez nem tesz jót a lécnek (már a jókis homok szépen felkarcolja), de mindenesetre egész jól mentem, és mérgelõdtem, hogy ha nem kellett volna a kötéssel szenvedni, akkor még a munkásautó elõtt mehettem volna, és nem lenne ilyen a dolog... de aztán a köv utcában amibe bekanyarodtam, még nem jártak, és ott egész jól mentem. Sajnos nem sikerült eljutni a célig, mert közben felébredtem.

Egyébként teljesen fura, 3-4 napja az óracsörgés elõtt néhány perccel felébredek.... ami persze jó, csak fura :D

na kedveskéim, újra itt a lassan szokásossá váló álombeszámolóm.
Tegnap azért nem kaptatok, mert szerencsére elfelejtettem, csak néhány érzés maradt meg benne, de nagy hülyeség volt, szokás szerint.
cserébe ma éjjel kétszer is álmodtam :D

lássuk az elsõt. megint kijött a vad-gyilkolós énem.

Valami olyan sztori volt, hogy nem egyedül voltam, hanem ilyen erdõszerûségben kirándultunk, bár inkább dzsungelnek nevezném, szóval, ottan kirándulgattunk, és nagy bánatunkra sikerült meglesni egy bácsit, amint éppen valakit legyilkolt. Nah, mentünk tovább, de ugye, üldözötté váltunk, mert õ meg jól észrevett minket.
találtunk egy helyet, ahol úgy tûnt el tudunk bújni akár hosszabb idõre is.
Aztán kajások lettünk, voltak ilyen mindenféle bogyók, meg valami kókusszerû dolog, amirõl csak én tudtam, hogy jó, egyébként az álomban kókusz volt, de valójában nem, mert annak túl kicsi, meg puhahéjú volt. szóval én okosítottam fel a többieket (egy fiatalabb lány, egy idõsebb férfi (apa?), meg még valaki, de rá már nem emlékszem. hogy meg kell törni, ki kell inni a levét, aztán meg a belsejében lévõ puha részt jólmeglehet enni. A kiscsaj majdnem kiöntött egy egész kókuszkányit, kicsit se lettem mérges, mert elég kevés érett volt még a fákon (nem is pálmák voltak, hanem ilyen mintha a mi gyümölcsfáinkat keresztezték volna a szomorúfûzzel, meg valami bokorral. szóval a pasi mégis ránk talált. ilyen amerikai filmekben látható hátul platós kisteherautószerûséggel volt, farmerban, akármi. valami légpuskaszerûség volt nála. elkezdett lvöldözni ránk. Mindenki tök mafla volt, én kiabáltam, hogy ugyan bukjanak már le a földre, meg próbáljanak fedezéket keresni. Én is hasra vágtam magam, és az egyik bokorszerûség mögé kúsztam, miközben figyeltem, hogy mi történik.
Itt emlékeimben kimarad egy kis rész (nem az álomban, csak nem emlékszem pontosan), a lényeg, hogy valahogy elvettem/tük a fegyvert a sráctól, meg valahogy harcképtelenné tettük.
Én ekkor javasoltam, hogy kötözzük meg, hagyjuk itt, menjünk ki az erdõbõl. Valamiért nem tetszett ez a többieknek, és nem akarták megkötözni, meg kimenni se úgy hogy itthagyjuk, már erre sem emlékszem pontosan. Addig addig, hogy a pasi magáhoztért. a fegyver még mindig nálam volt (úgy mûködött, mint a légpuskák, de vicces, mert kb 5centis csavarok( :wtf: ) voltak a "töltények" még korábban odafutottam a pasi kocsijához, és kimarkoltam az anyósülésen lévõ dobozból egy adagot. Szóval a pasi felébredt, akkor a többiek mittom hova lettek, de a lényeg, hogy elkezdett felém jönni. Én elszaladtam, közben megtöltöttem a puskát, majd céloztam, lõttem. Hason találtam, meg se kottyant neki, pedig ott állt ki a csavar a hasából. Újból tölt, lõ, ekkor szívtájékon találtam, az a csavar is áll ki a fasziból, az továbbra is jön felém, és istentelenül röhög. Ekkor már kezdtem parázni, mert éreztem, hogy a fegyverrel nem leszek képes idõben hatástalanítani a srácot, és utol fog érni, és jaj nekem. És ekkor hirtelen megjelent elõttem nagymamám, és elkezdett valamit a pasinak magyarázni, aki megtorpant, én közben töltöttem, céloztam, de lõni már nem maradt idõm, mert felébredtem...

akkor kimentem WCre (éjszaka sikeresen kitakaróztam, és kivolt az egész derekam, ezt a vesém nem kultiválta túlzottan)

utána kicsit nehezen aludtam vissza, de jött a következõ álom.

anyuval (közben néha olyan érzésem volt, mintha az exem édesanyja lenne ( :wtf: ) na lényeg. kocsival mentünk valami állomásig. illetve õ kocsival, én bicajjal. Én lezártam a szabadban a bringát, de ez egy zárt udvarszerûség volt. a kocsit (ami a mi Megane-nk volt) pedig egy ilyen fedett garázsszerûségbe tettük le, ahol 3 autó fért el egymás mellett. Szépen lezár, elmegy. Ami közben volt, arra nem emlékszem, talán nem is lényeg. Visszaértünk, valami 2-3 nap biztos volt. Elõször elfelejtettem, hogy a garázsba raktuk a kocsit, és elkezdtem parázni, hogy nincs meg az autó. de aztán anyum (az exem anyja) eszembe juttata, hogy hova tettük. kinyitottuk, és mit látok? az exem faterjának 6os mazdája, kicsit összetörve, leragasztva, balesetesen áll ott, úgy, hogy hatósági engedély nélkül el sem lehet vinni... vicces.
aztán anyum valahogy eltûnt (egyébként neki nincs is jogsija), én meg mentem a bringához. következõ szívbaj ott ért. az én drágaságom (nagyon szeretem azt a bringát, jó is, meg nem is volt olcsó) hihetetlen állapotban van ott. a hátsó kerékben nem is 8as, hanem 888as van, a külsõ gumi kifordulva, az elsõ kerék helyén valami mini kerék (24es alatt milyen kerékméretek vannak?) a shimano váltóim (most kicsit bizonytalan vagyok, hogy tényleg azoke...) lelopva, a fékek is... szóval, lényegében mnden, ami mozdítható volt rajta, le lett szerelve. valójában már csak egy meggyalázott holttest volt, és nem is egy bicikli... azért valahogy el tudtam vele indulni, bicajozni, de mivel a váltókat leszedték, ezért majdnem a legnehezebben tekerhetõ állásban volt, meg ilyenek... szerencsére aztán felébredtem ekkor is, elég siralmas volt szegény.

aztán most jut eszembe, volt egy harmadik álmom is.
arról kicsit halványak az emlékeim.
buszmegálló, ott valami pékség, ami mingyárt zár, ahonnan vettem 4 zsömlét, aztán siettem a 6órási buszhoz, és már nem tudom hova mentem...
meg valami még... egy ház, emberek, de ez nagyon halvány, nagyon ködös, nem tudom megfogalmazni... a lényeg, hogy az sem a vidám dolgok közé tartozott... de asszem igy is volt mit olvasni :)
félek, hogy holnap is jelentkezni fogok :)

Te mindig, minden álmodban menekülsz vmi elõl?

Nem, pl a biciklisben sem volt menekülés :)

jelentem, ma éjjel ismét álmodtam.
de ez is eléggé túlteng az életrajzi ismereteket követelõ eseményektõl és motívumoktól, igy most inkább nem osztom meg.
de az álom-tour továbbra is folytatódik.

ja, és most sem menekültem! :hehe:

Ma éjjel én is furát álmodtam... Igaz, volt is rá idõm 10 óra alatt. Szóval a lényeg az, hogy álmomban a koliból vmi igazi kisértetkastély lett, a lift magától mûködött (na jó, ez néha a valóságban is elõfordul  :) ) a folyosón meg furcsa szõrös lények mászkáltak kék csíkot hagyva maguk után. A takarítónõnek még szárnya is volt, persze nem az a szép fajta, hanem inkább olyan, mint egy légynek. Ja, és vmi sötét alak jött át a falon vámpírfogakkal (egész helyes volt), közeledett az ágyamhoz, aztán leesett a ruhaszárítókötél, és itt ébredtem fel. Ki tudja, lehet holnap jön a folytatás...

no

kicsit elhallgattam, de ennek nem az az oka, hogy nem álmodtam, hanem az, hogy mostanában túl fáradt vagyok, hogy az álom/ébredés pár másodperces határán túl megjegyezzem a dolgokat.

csak részletek, bevillanások, érzések maradnak...

talán tegnap volt valami sci-fi/fantasy szerû álmom. valami fura lény voltam. Nem vámpír, de vltak ilen különleges tulajdonságaim...
illetve, pont azért mondtam, hogy sci-fi szerû, mert bár már nem tudom eldönteni, de mintha implant segítségével lettem volna az, ami. Amire fixen emlékszem, az a különleges látás... sokkal élesebb, mint az átlagemberé, zoom, éjjeli és infralátás opciókkal. kicsit talán az SR-es implanthoz tudnám hasonlítani (ki tudja, lehet hogy az volt :haha: ) naszóval. sztori teljesen homály, de valami rosszat kellett megsemmisítenünk... már nem tudom mi volt az, de a lényeg, hogy ilyen valami térkapu, vagy hasonló, ilyen örvénylõ energiából álló kapun kellett átvinni. de az, aki átment a kapun, az igy elveszti ezeket a plusszokat, sõt, asszem nekem meg is kellett volna vakulnom... szóval szépen átvittük, megsemmisitettük, megmentettük a világot (hogy kikkel, ne kérdezzétek), és én ahogy visszajöttem, egy néhány pillanatig valóban nem láttam semmit, aztán ismét. kicsit homályosan elõször, de aztán egyre tisztult ki (kicsit olyan, mint mikor a TVn programot keresünk, és elõször kicsit hangyás, kicsit homályos, de aztán jó lesz) és a végén majdnem teljesen olyan volt, mint elõtte (azért egy kicsit mindig homályos maradt, de nem zavaróan), és én ezen nagyon csodálkoztam, mert tudtam, hogy ennek nem így kellene lennie.
aztán... tényleg csak érzések, furcsaságok...
de az álmaim nyugtalanok, mint ahogy az éjszakáim is. nagyon nehezen alszok el, többször felébredek, van hogy felriadok, kiver a víz. Nem szokásom rosszat álmodni. azt hiszem, azt kétszer tettem meg csak eddig
Az egyik az vol, mikor azt álmodtam, hogy nagymamámék házát terroristák támadták meg, és lelõtték apámat, aki erõsen vérzett, és igy azt követetlék, hogy menjünk ki (asszem engem akartak valamiért, de erre már nem esküszöm meg), és bár a végén sikerült elfogni õket (rendõri segítséggel), de apámon már nem lehetettsegíteni. Ez nagyon régi álmom, legalább 5 éves... de lehet hogy több.
A másik meg az volt, mikor nõvéremet ölték meg, és én nekiálltam a gyilkos után nyomozni. Akkor éjjel álmomban, de a valóságban is sírtam, mikor felébredtem. Ez azt hiszem még az elõzõnél is régebbi, vagy a környéki álom.

akárhogy gondolkosom, nem sikerül semmit sem felidézni a most éjjelibõl... talán késõbb.

Quote from: kisviragtalán tegnap volt valami sci-fi/fantasy szerû álmom. valami fura lény voltam. Nem vámpír, de vltak ilen különleges tulajdonságaim...
illetve, pont azért mondtam, hogy sci-fi szerû, mert bár már nem tudom eldönteni, de mintha implant segítségével lettem volna az, ami. Amire fixen emlékszem, az a különleges látás... sokkal élesebb, mint az átlagemberé, zoom, éjjeli és infralátás opciókkal...

A következõ lépés meg az lesz, h te is Predátoros avatart választasz...

Quote from: katzA következõ lépés meg az lesz, h te is Predátoros avatart választasz...

ettõl azért még nem kell félni :)

ööö

kicsit majdnem sikerült elfelejtenem, hogy mit álmodtam, de még idõben eszembejutott :haha:

szóval, már ez se mteljesen tiszta
de
asszem itt is több álom volt.
Volt valami öreg néni, akivel így sétáltunk. Nálam valami bicikliszerûség volt, de inkább bevásárlókocsihoz hasonlított. Az úton elszórva meg mindenféle ilyen kis figurák és kövek, akik jó sokat értek, én meg szedegettem össze õket, pakoltam a kocsiszerûségre. A néni minig el akart ezt azt csórni, de nem hagytam. tudom hogy volt egy különösen szép kõ, átlátszó, tökéletes csiszolással, na azt is le akarta nyúlni, nem hagytam. Õ csak azért volt velem, mert azt állitotta, hogy nála van kapu (térkapu) a már nem emlékszem hova. Valami falu vagy város felé tartottunk, és én már láttam a vasutállomást, megaz épületeket, akartam tovább menni egyenesen, de hirtelen ilyen futóhomokszerûvé vált az egész (asszem pont azért kellett a néni kapuja, hogy ezt a részt átugorhassam) szóval, elkanyarodtunk hát (kisértetiesen hasonlitott az egyik makói utcára), és elmentünk a nénihez. Ilyen pinceszerû helyen lakott. És nagyon gyanússá vált, hogy nincs is kapuja, mikor elõkerült egy szarkofág... kiderült, hogy meg akarja nekem mutatni a kitudja hány évvel ezelõtt meghalt férjét. elég morbid volt... meg el akarta szedni a figuráim meg köveim :) de nem hagytam. igazábol nem tudom mi lett a vége, mert felriadtam.

Másik.
valami hajószerûség, de nemigazán az, inkább tengeralattjáró? fene tudja, a végén inkább ilyen vízbe süllyesztett épületkomplexumnak tûnt.
Itt is valami gonosz dolog volt, "anya" ilyen kicsi fej vagy trutymószerû valami volt, de szóval ilyen fontos dolog, amire még az életem árán is. Aztán jött valaki, vagy nem is tudom (bocs, hogy ilyen zavaros, de az emlékeim is azok, több részlet már elveszett), szóval, kicsúszott a kezembõl, vagy valaki kilopta, vagy mi volt, és ilyen csigalépcsõszerû dolgon elõször fel majd lefelé ment. Lefelé mondjuk inkább hasonlított csúzdaszerûségre... errõl az jut eszembe, hogy általánossulimban elég apró lépcsõfokok vannak, és olyan szépen le vannak koptatva, hogy simán cipõtalpon le lehet csuszkálni rajtuk, azt mindig is élveztem :) szóval, a lényeg, hogy vizes volt a stuff, csúszott, de nekem sikerült idõben elkapnom, és szoritottam nagyon, nehogy megint kiszabaduljon a kezembõl, és még mélyebbre csússzon (azt hiszem, az már nem lett volna túl egészséges senkinek, ha lejjebb kell menni) csak a feljutás kicsit gondot okozott a vizes csúszós fokokon...  hm
reggel kicsit plasztikusabb volt még az egész, de akkor valamiért elmaradt
evvan :)

nacsókolom, jóreggelt
megint itt vagyok

de most komolyan

1. rajtam kivül senki nem álmodik?
2. rajtam kivül senki nem emlékszik rá?
3. rajtam kívül senki nincs annyira hülye, hogy megossza a társasággal?

na de azért, a ma éjszakai termés:

nõvéremék házában volt, de mégsem egészen az volt (ez tipikus motivum, ogy az, de mégse ugynézki). valami eltünt a házból. valami olyan, aminek nem lett volna szabad. én meg egyedül voltam. egyedül hagytak helyszinelés után rendõr bácsik is, mindenkik, és én féltem rendesen, mert hogy mi van, ha visszajönnek?
kinn álltam a sötétben, épp akkor elõtte nemrég mentek el a rendõrök, jön két csajszi, és angolul (magyar szavakkal megtûzdelve) arról érdeklõdnek, hol van legközelebb étterem, ráadásul olyan, ahol rákot ehetnének. Külhoninak próbálták kiadni magukat, de rájöttem ám, hogy perfektül beszélik a magyart, de azért hagytam, had játszunk. szóval mondtam, hogy itt az utca végén is van egy jó étterem (ez nem elõször jelenik meg álmomban), de nem tudom, hogy van e rákjuk, és mondtam, hogy nézzenek el a fõtéri étterembe, mert ott talán. aztán az után kezdtek el érdeklõdni, hogy ott jó e a somlói. kicsit meglepõdtem, hogy iért étterembe akarnak ezek somlóizni, de aztán kiderült, hogy ahonnan állitolag jöttek, ott nincs külön cukrászda, meg igazából túlsokféle süti se, na, szépen elmagyaráztam nekik, mi az a cukrászda, és azzal kapcs is útbaigazítottam õket. köszönték szépen, és nekiindultak. én meg már mittom miért, utánuk mentem (vagy nem is utánuk, csak én is mentem? )
lényeg a lényeg, hogy mikor a cukrászdához értünk, kiderült, hogy ezek ilyen tolvajcsajszik, csináltak gy kisebbfajta felfordulást, majd lenyúlták amit lelehetet, és a kavarodásban leléptek. Én ezt láttam jól, meg azt is, hogy a cukrászda melletti házba (ilyen emeletes panelszerû) bementek, akármi. Viszont, szokás szerint, észrevették, hogy észrevettem õket. na akkor állj neki szépen futni. Õk még valamit csináltak a házban, tehát volt egy kis egérutam, ráadásul valamiért meg voltam gyõzõdve, hogy kocsival jönnek utánam, na most nálunk a fõtér kellemesen úgy van megoldva, hogy gyalog seperc alatt át lehet rajta vágni, de kocsival barominagyot kell kerülni. Na szedtem a lábam, aztán hirtelen valahogy biciklire kerültem, hajtottam, mikor áll egy furgon, nyitott ajtókkal, benne rosszarcú emberek. gyanús volt, hogy közük lehet a csajokhoz, fõleg mikor észrevettek, és tanakodni kezdtek, hogy mi van, ha én vagyok az? Jól leszólítottak, de jól bunkó stílusba beszéltem velük, ilyen alpári paraszt módon, hogy "hö, miva köcsög, hozzám szótá?" kicsit furán néztek, aztán arra jutottak, hogy nem, én mégsem az vagyok. Na most szedd magad nagylány, mielõtt rájönnek, hogy mégis. aztán jött valami épület.
ismerõs volt
szal, tudtam, hogy itt szépen egérutat nyerhetek.
volt egy fotocellás ajtó, fekete. Imádkoztam, hogy most feltáruljon. És ahogy alá értem, kinyílt, és én beléphettem. Bent teljes fényár, a teremszerûség üres, fehér, de a sok fénytõl sárgán ragyogó csempék. Az ajtó bezárult mögöttem. tudtam, hogy már nem fordulhatok vissza (közben a ruha is eltûnt rólam, és egy hosszú sötétbordó plüss köntös, amolyan kapucnisféle került rám, és azt hiszem, hogy semmi nem volt alatta...). ahogy az egyik falhoz közeledtem, ott is feltárult egy újabb ajtó, itt meg kellett hajtanom a fejem, hogy át tudjak menni, azután azt hiszem még egy ajtón átmentem (ott az ajtó becsípte a köntös végét, alig birtam kirángatni :) ) ekkorra már rég ellettek felejtve az üldözök, egyfajta átszellemültség vett rajtam erõt.
A következõ teremben voltak, ahova beléptem, szintén lányok, ismertem õket, de igy fogalmam sincs, hogy kik lehetnek. valami tornaszerût mûveltek, az egyikõjük meg pont azt mutogatta egy ilyen edzõszerûségnek (szintén nõ, csak azok voltak), hogy milyen szép lila folt éktelenkedik a térdén, és ezzel lényegében azt akarta megmutatni, hogy immár immunis a fájdalomra, az egyik lányka, aki még újoncnak tûnt, kicsit hitetlenkedve és sziszegve figyelte ezt a lányt, látszott, hogy õ még nem tudott túllépni a fájdalmon. az edzõnõt barátként üdvözöltem, és kicsit olyan érzésem volt, hogy én sem kezdõ vagyok ebben a csoportban, hanem sõt... mindenesetre nem merem sem vallási, sem egyéb ideologiai csoportnak nevezni a dolgot, de öööö szóval érzésem szerint sötét dolgokkal foglalkozott :D

szóval, érdekesen kanyarok után, ide lyukadtam ki

Quote from: kisviragnacsókolom, jóreggelt
megint itt vagyok

de most komolyan

1. rajtam kivül senki nem álmodik?
2. rajtam kivül senki nem emlékszik rá?
3. rajtam kívül senki nincs annyira hülye, hogy megossza a társasággal?

Én csak nagyritkán álmodom. :( Kissé furán alszom néha. Ha álmodok is, gyakran elfelejtem már mire a reggeliig jutnék, van olyan, hogy csak arra emlékszem, minth ma álmodtam volna.  Ha meg néha emlékszek is részleteire, akkor vagy nem emlékszek a nagyrészére, csak a végsõ néhány motívumra, vagy pedig nincs idõm beírni :p

Én mindig baromságokat almodok amit sztem senkit nem érdekli :D

Quote from: kisvirag1. rajtam kivül senki nem álmodik?
2. rajtam kivül senki nem emlékszik rá?
3. rajtam kívül senki nincs annyira hülye, hogy megossza a társasággal?

Hallottam régen egy történetet aminek az volt a lényege, hogy aki rossz ember, annak egy esernyõs bácsi (asszem) ellopja az álmait, így mikor felébred nem emlékszik rá. Na én ezért nem szoktam rá emlékezni (csak ha még az ellopáshoz is selejt  :haha: )

Quote from: kisvirag"hö, miva köcsög, hozzám szótá?"

Na, én ezt vizuális ember lévén elképzeltem...  :lul:

Amúgy egy érdekes dolgot tapasztaltam meg. Álmomban már sokszor zuhantam le magas helyekrõl (na,tériszonyom van és kész) és földetérés elõtt fel szoktam ébredni, és még érzem azt az érzést ahogy zuhantam. Na tegnap az Elsõ Szegedi Egyetemi és VSI Extrém Sportnapon (ezt mégegyszer nem írom le) kipróbáltam a Bungee Jumping-ot (csak 1000 forinto volt). Majd betojtam ,de végül eldõltem és zuhantam (a szemem nem csuktam ám be  :jee: ) És az az érzés pont olyan volt mint álmomban szokott lenni. Kérdés: Honnan a jó #&#@# ból tudja a testem, hogy milyen fizikai,mentális dolgok történnek ilyenkor, mikor emlékeim szerint én még szabadesésben nem nagyon vettem részt (max 2 méterrõl). Erre vagyok kíváncsi.

nekem a ma délutáni szunyókálásom alatt sikerült valami ritka nagy baromságot összehoznom...TÉNYLEG baromság >.<

csak az érdekesebb részletek... tessék röhögni! :haha:


Otthon voltam... anyámnak ilyen furcsa zöld arca volt és nagyon hosszú, fekete körmei... megtámadott, és megpróbálta kivájni a szememet, és sikítozott, meg csiklandozott. (Ezek közül érdekes módom a csiklandozás a legrosszabb, gyûlölöm...) Kiderült, hogy õ nem is az anyám, hanem valami boszorkány, aki egy gumimaszk :eeek: kivittem az utcára a napsütésbe, és elolvadt. Ez az álom loopolt párszor.

Következõ álom: a házunkban voltam, még mindig... de már valami idegbeteg, nyomorék idióta voltam, aki mindig rángógörcsöt kapott. Lementem a pincébe és összefutottam egy sráccal, akit szinte alig ismerek... közölte, hogy nem is kellett volna diliházba mennem (az álmomban onnan jöttem ki), és hogy nincs semmi bajom... meg hogy miért nem sikerült rendesen megölni magam. Erre sírógörcsöt kaptam, és mondtam neki, hogy sajnálom, h még élek.

Köv snitt: valami fura ember voltam, valaki, akitõl félni kell... volt egy "ellenpólusom" (egy ismerõsöm), akivel nem volt szabad találkoznom, mert ki tudja, mi történik... a soroksári Tesco környékérõl indultunk haza kocsival (hát, az egyik pillanatban kocsi volt, a másikban busz), és nem igazán haladtunk, szóval azt akartam, hogy repüljön a cucc... növesztettem rajta szárnyat, de nem akart repülni az istenadta :/ Amikor megérkeztünk, kiugrottam a kocsiból, és leszaladtam a villamos alá (meg is haltam. Legalábbis azt hittem).


köv dolog amire emlékszem: egy laborban voltam, Sephiroth testében  :wtf: . Nagyon zsír volt... hosszú, ezüst hajam volt meg minden... meg fiú is voltam, brr... >.< Mindenféle csövek voltak a mellkasomban, és Hojo (asszem õ volt) azt magyarázta valakinek, hogy Sephiroth igazi lelke már meghalt, és én csak egy töredékes tudat vagyok az eredeti testben, de elrontottak valamit és már csak a halálra vágyom...  :ejj: meg hogy valahányszor kiszabadulok, megpróbálok meghalni, de mivel a testem tele van mako-energiával és Jenova sejtjeivel, nagyon gyorsan gyógyulok, és mindig felélesztenek. Ja, és még volt két személyiség a testemben, egy tömeggyilkos és egy ilyen teljesen depressziós valaki, aki nem mozdult egész nap. Aztán körbehordoztak, és megmutattak embereknek. End.

...még sose voltam Sephiroth álmomban... InuYasha már igen  :rolleyes:

nos, kommentár? azon kívül persze, hogy "hát te teljesen õrült vagy?"  :lul:

Azt nem mondom, hogy õrült vagy, de ilyen nyakatekert álmot én kb. egy hét alatt tudnék összehozni :eeek:
Az hogy Sephiroth voltál az kircsi, fõleg, hogy lány vagy! :jee: Tök gáz lehetett!  :eek:

hát, az agyam megpróbál meggyõzni, hogy nézzem már meg az Advent Childrent... ma éjjel valami mutáns izé próbálta meghódítani a világot, ami asszimilált engem, és felváltva voltam Kadaj és Yazoo :ejj:

nagyon meg kéne nézni :ejj:

Quote from: aquananekem a ma délutáni szunyókálásom alatt sikerült valami ritka nagy baromságot összehoznom...TÉNYLEG baromság >.<

Nekem legutóbb a matekszigorlatra való felkészülés közben voltak ilyen pillanataim, de abban benne voltak a gyógyszereim hatása is... kíváncsi vagyok, hogy esetleg nem kevertek-e valamit a gyógyszereimbe, mert ugyan már évek óta szedem õket, de még ilyen furán nem voltam...
Szóval így matekkönyv és füzet olvasása közben voltak az ilyen egyre-nehezebben-tudom-nyitvatartani-a-szemem részek, és bár máskülönben mindig nehezen alszom el és az álom is sokkal késõbb jön, ha egyáltalán jön, de itt gyorsan ez a tanulás (nevezzük annak...) - nem bírom a szemeim nyitvatartani - lecsukódnak - és már álmodom is állapot volt. Na ott voltak olyanok, hogy a mondat elsõ fele köszönõviszonyban sem volt a második felével, semminek semmi értelme, egyik pillanatban egy nõ vagyok, utána mire akivel beszélek, válaszol (persze teljesen mást), addigra megint férfi, és közben az ég vörös/narancssárgáról hirtelen sötétkék/lilára vált meg ilyen hasonló zagyvaságok  :eeek:  :wtf:

Quote from: Kuro_Tenshide abban benne voltak a gyógyszereim hatása is...

Te meg mit szedsz? Ilyen kell nekem is. :lazza:

Quote from: teraflareTe meg mit szedsz? Ilyen kell nekem is. :lazza:

Parlazin a felnõtt adag duplájában, néha triplájában  :3x3:

De ez annyira nem jó. Ha a hatás fontoabb, adhatok a piros cukorkáimból is ;) :haha:

Quote from: YakumoAzt nem mondom, hogy õrült vagy...

De én igen :)

Quote from: Kuro_TenshiDe ez annyira nem jó. Ha a hatás fontoabb, adhatok a piros cukorkáimból is ;) :haha:

Nekem is nekem is :)

Quote from: kisviragde most komolyan

1. rajtam kivül senki nem álmodik?
2. rajtam kivül senki nem emlékszik rá?
3. rajtam kívül senki nincs annyira hülye, hogy megossza a társasággal?

1. Mostanbán túl fáradt vagyok az álomhoz :(
2. De én. ld: a listám...
3. Nincs idõm leirni :(

Quote from: kisviragViszont, szokás szerint, észrevették, hogy észrevettem õket. na akkor állj neki szépen futni...

szokás szerint :)

Mi elõl menekülsz mindig? A valóság elõl? A mindennapok szenvedései elõl?

Quote from: kisviragJól leszólítottak, de jól bunkó stílusba beszéltem velük, ilyen alpári paraszt módon, hogy "hö, miva köcsög, hozzám szótá?"

Vajh kitõl tanulhatod ezt a viselkedést? :rolleyes:

Quote from: kisviragközben a ruha is eltûnt rólam, és egy hosszú sötétbordó plüss köntös, amolyan kapucnisféle került rám, és azt hiszem, hogy semmi nem volt alatta...

Jól hangzik :D

Quote from: kisviragvalami tornaszerût mûveltek, az egyikõjük meg pont azt mutogatta egy ilyen edzõszerûségnek (szintén nõ, csak azok voltak), hogy milyen szép lila folt éktelenkedik a térdén, és ezzel lényegében azt akarta megmutatni, hogy immár immunis a fájdalomra, az egyik lányka, aki még újoncnak tûnt, kicsit hitetlenkedve és sziszegve figyelte ezt a lányt, látszott, hogy õ még nem tudott túllépni a fájdalmon.

Vhogy ismerõs az alapja ennek :rolleyes:

Quote from: katzMi elõl menekülsz mindig? A valóság elõl? A mindennapok szenvedései elõl?

jokerdes
de szerintem anyukam hulyesegei elol... kb 13-14 eves korom ota vagyom arra, hogy elkoltozhessek otthonrol....

egyebkent a hetvegen is almodtam, josok hulyeseget megint, de azt hiszem, ezek kozlese most elmarad (foleg, hogy egy-ketto eleg sikamlosra sikerult)

újabb hétfõ, újabb éjszaka, újabb álmok

ezek most nyugodtabbak, és tisztábbak, persze ettõl még nem normálisabbak...

azt mondjuk hirtelen nem tudom melyik volt hamarabb...

szóval valami természeti katasztrófa fenyegette a Földet, az ég be volt csúnyán borulva, kis tornádók mindenfelé, már elég sok helyet tönkretéve, rengeteg haláleset, akármi. Én sétáltam az utcán, és a pusztulást néztem. volt egy utca, ami még egész épségben megmaradt...
aztán látom hogy egy csaj csönget be egy házba, valahogy felkeltette az érdeklõdésemet. mint kiderült, azért jött, mert ilyen önkéntes féle, és hogy neki jutott "tisztül" hogy a ház még élõ lakóinak megmondja, a család röbbi tagja meghalt az idõjárás szörnyûsége miatt. Valamiért én is bementem vele. elõször azt hittem, teljes család oda, tehát apa anya gyerekek, nem is nagyon számitottam arra, hogy találok valakit a házban. az elég szépen berendezett, módosabb ház volt. ahogy felmentem az emeletre az egyik szobában egy csecsemõt találtam... szegényke akkor ébredt fel, és kicsit nyûgös volt. Felvettem, de nemsoká megjelent egy ilyen cselédlányszerûség. Mondtam neki hogy mivan, eléggé nekikeseredett. aztán átvette a gyereket. Na mondom szép, gyerek itt maradt teljesen egyedül. aztán lementem az elõszobába, és hirtelen egy harmincas éveiben járó, jóképû férfi jött be a házba, kis aktatáska, barna sportöltöny. Kiderült, hogy õ a férj, és mikor bemutatkoztam, meg köszöntem, valahogy úgy szervezte magát, hogy a fenekemet közelebbrõl is bevizsgálhassa kézzel... mikor elmondtuk neki, elõször nem akarta elhinni, azt hitte viccelünk/ek, de aztán mikor újra elmondtam, és érzékeltettem vele a dolgokat, hogy a felesége, és akkor ezek szerint a nagyobbik gyereke meghalt, akkor elkezdett sírni, és a nyakamba borult, de kicsit mû volt a dolog, és megint a fenekem állt neki fogdosni... utána lehet hogy volt még valami, de az már nem tiszta, talán rá akart venni, hogy "vigasztaljam" meg, vagy vmi ilyesmi...

másik.
annak csak egy része teljesen világos (lehet hogy nem is volt több?)
a lényeg, hogy már megnemmondom melyik ország, meg mikor, de alényeg, hogy ilyen fõhercegnõ akármi szerûsége voltam egy tartománynak. Szal, több tartmány volt az országban, amelyek valamennyire autonómok voltak, és ilyen hercegi, vagy fõgrófi, vagy hasonló (már nem emlékszem a megnevezésre) nemesi emberkék irányították, de az országnak volt egy királynõje is, és az utobbi idõben szokás lett, hogy az egyes tartományok elöljárói nem új utódot választottak maguk mellé, hanem felajánlották a királynõnek, hogy igy legyen egységesebbé az ország. Én lettem volna a trónörököse az adott tartománynak, de tudtam, hogy az emberek azt várnák el, hogy itt is a királynõnek ajánljuk fel a tartományt, és én magam is ezen a párton voltam, de a tartomány aktuális elöljárója meg nem... szóval egy megoldás maradt, gyilkosság áldozatává válok... jobban mondva öngyilkosságé....
nem tudom, hogy más oka is lett volna...
de a léneg, hogy talán altató volt az, amibõl iszonyú mennyiséget beszedtem... még emlékszem a csodálatos termekre, amiket végigjártam, és éreztem, hogy egyre nehezebbek lesznek a tagjaim, hogy elálmosodom, hogy le akarok feküdni... ekkor feléledt bennem az életösztön, és elkezdtem küzdeni az érzés ellen, bejártam a szobákat, volt egy gynyörû kristálycsilár valahol :)
de persze végül is, a gyógyszer volt erõsebb, és összeestem (olyan 900as évek eleji stílusu ruha volt rajtam egyébként), ahogy ott feküdtem, még mindenféle gondolatok jártak a fejemben, hogy vajon mit gondolnak majd, ha megtalálnak, és hasonlók, aztán pedig elveszítettem az eszméletem.

az álom is kb itt ért véget... még sosem volt halálközeli élményem álmomban, és nem vagyok egy öngyilkos hajlam, sõt, foggalmam sincs, hogyan sikerült az agyamnak ilyesmit kiszülnie...
nade, néha csodálatos dolgokra képes :)

Merre vagy kisvirag? hol van a mai álmod? esku kezdem minden nap várni hogy ide irjon :)

néhány kedves munkás elvitte :)
na de mosmár jó
szal, majd jövök megint
mert persze most is összeálmodtam sok hülyeséget...
most csak egybõl emlékszem annyira (pillanatnyilag arra sem emlékszem, öt perce, mire gondoltam, vagy mit akartam csinálni)
hogy valami barátnõm felhívott, és japánul elkezdett nekem amolyan animes mikor olyan iszonyu magas hangon elkezdenek a csajok lelkendezni stilusban magyarázni valamit iszonyu gyorsan... aztán mondtam neki h héjho, igaz h elkeztem japánt tanulni, de talán magyarul :)
aztán meg az egyetemre törtünk be, vagy lopakodtunk, vagy nem tudom mit csináltunk, de éjszaka volt, és enm lett volna szabad ott lennünk :)

Egyébként :merci: Necrid, hogy már aggódtál értem :)

Eddig még nem írtam ide, de ezentúl fogok mert meglehetõsen fura/morbid álmaim szoktak lenni.
Ma elmúlt éjjel pl. álmomban apránként élve megynyúztak, ami meglehetõsen fájt.Elõtte meg ha jól emléxem bilincsbe vertek és eltörték az összes csontot a kezemben meg a lábamon, nehogy szökjek.... :eeek: (mondhatom, ez se volt túl kellemes) Eléggé fura álom volt.És ez csak az a része amire emléxem. :3x3:

Quote from: kisviragEgyébként :merci: Necrid, hogy már aggódtál értem :)

Nincs mit :)

Quote from: kisviragEgyébként :merci: Necrid, hogy már aggódtál értem :)

:)

A legutóbbi álmomban kosaraztam pár emberrel, és akárháynszór kosárra dobtam a labda mindig "visszaszált" hozzám...

Relunx

mmmm
na megint itt vagyok

ma megint többet sikerült álmodnom, de megint nem emlékszem mindenre.
Legyen itt elsõnek, amely a legjobban megmaradt bennem:

Volt egy lány, aki olyan 17-8 éves lehetett. Teljesen olyan volt, mintha én meg fiubol lennék, de közben mégsem. szóval érdekes volt. Nos, ez a kiscsaj egészen addig be volt zárva egyetlen szobába, és sosem jöhetett ki onnan, igy halvány fogalma sem volt a világról meg a dolgokról, de most meghalt az apja, aki így tartotta, és kijöhetett, én meg nem is tudom honnan ismertem, vagy hogy kerültem a közelébe, de én kisérgettem, és magyaráztam neki a dolgokat (remélem egyeseknek mond valamit az, hogy tegnap a Berserk 2. kötetét olvasgattam...)
Egy gyönyörû parkban sétálgattunk, õszelõ volt, szép verõfényes idõ, a fákat, a madarakat mutogattam neki, meg a virágokat, és õ iszonyatosan lelkes volt, és rendkívül tetszett neki az egész, le volt nyûgözve. Aztán elértünk a park szélére, ahol a házak kezdõdtek, azt is érdeklõdéssel figyelte, meg kérdezgetett, aztán a figyelme egy gesztenyefa-sorral beültetett utcára vetõdött (van ilyen Makón, gyönyörû, de életveszélyes õsszel (hulló gesztenyék kerülgetése rulez). Aminek a levelei már kezdtek megsárgulni, és kérdezte, hogy azok a fák miért néznek ki ilyen szomorúan, én meg mondtam, hogy minden fa (na jó, nem minden) õsszel elhullajtja leveleit, de elõtte sárga, vörös és barna színbe öltözik, és hogy ez gyönyörû. Õ kicsit elszomorodott, mikor meghalotta, hogy ez így van, azt hitte, mindig ilyen a park, meg a környezet... mondjuk ezt kicsit furcsáltam, hiszen úgy emlékeztem, az ablakából ki lehet látni a kertre, és ott látnia kellett a természet változásait... na de mindegy, elindultunk visszafele a parkban, a szép zöld füvön, akármi, amikor hirtelen ilyen kommandósok kerültek elõ, õ nagyon megilyedt, és rohanni kezdett, olyan érzése volt, hogy biztos érte jöttek, hogy visszazárják. valóban minket céloztak a fegyveres emberek, én utána akartam kapni, hogy ne rohanjon, várjuk meg mit akarnak, de kitépte magát a kezem közül, a kommandósok megállásra szólították fel, de õ nem állt meg, futott tovább, de mindenfelõl jöttek, és így bekerítették, majd az egyik ember, második vagy harmadik felszólítás után lõtt. A lány (valami A-betüs neve volt....) nagyot sikoltva összeesett, felkiáltottam. Ekkor már feltett kézzel álltam néhány kommandóssal körülvéve, de ezt látva futva indulva el felé. az egyik kommandós intett, hogy hagyjanak, mikor egy másik engem is le akart lõni.... odafutottam a lányhoz, hátbalõtték, már nem volt benne élet, ahogy felkaroltam, véres lett a kezem, apró vértócsa kezdett el kialakulni körötte. Hatalmas, fájdalmas kiálltás, és könnyek törtek elõ belõlem. A kommandósokat innentõl kezdve meg nem érdekeltem, hogy a csaj meghalt, mert asszem egyébként valamivel bûnpártolással, vagy akármi, gyanúsítottak volna... asszem a lényeg az volt, hogy õk még nem tudták, hogy apuka meghalt, és hogy a csaj úgymond "felszabadult". Jópár évig azért fizette õket az az ember, hogyha a lányesetleg megszökne, vagy valaki megszöktetné, fogják el, de arról szerintem máskor sem volt szó, hogy lõjék le...
nah, én szépen magamba roskadva elmentem, "haza" persze h nem ugy nézett ki, meg azok laktak ott, akikel egyébként. (Egyik srác az egyébként az elsõ expasim öccse volt, akit egyébként mind a mai napig kedvelek, ö is ide jár Szegedre, és jófej srác (nem úgy mint a bátyja  :__devil: ). éppen indult valami edzésre (tesis), én meg mondtam neki, hogy szerintem nem lesz, mert h Mary nem fog órát tartani, mivel A-t lelõtték. Itt az villant be, h Mary A nõvére, de ez így kicsit következetlenség a sztori elejéhez mérten, de ezen nemcsodálkozunk ugye :) nah, nem akarták elhinni, hogy A-t tényleg lelõtték, de végülis kénytelenek voltak... A ház egyébként egy régi parasztházszerûség volt, a berendezése is ilyen régies.

Utána nem emlékszem volt e még valami, jöjjön a következõ, az is vicces .:)

Vissza a középiskolába scene, szóval, álmomban asszem negyedikes voltam, és az óránk helye nem a suli épületébe volt, hanem a uh, pedig emlékeztem még az utcanévre... na mindegy, szóval ott. KImentünk a vasutállomásra, ahol a Pesti vonat elég viccesen nézett ki (a vasutállomás is, csak egy sin volt), elején ilyen cirkuszkocsihoz, vagy a régi amerikai filmekben látott batárkocsihoz hasonlo kocsik voltak, a mögötte lévõ kocsikba, meg ahogy felszálltam, oldalt voltak padok, nem ilyen rendes ülések, és két kecske kucorgott az elõtérben, mellém meg egy idõs nénike ült le. Azt hittem, Pestre megyek majd a vonattal, de kiderült, hogy nem ,hanem valami közeli helyre (na annak a nevét is elfelejtettem, de hogy nincs ilyen a környéken, az is biztos, ja és Csongrádról (oda jártam középsuliba) nem is megy Pestre vonat, mert az egy félreesõ vonal és csak Szentes- KKfháza elérhetõ onnan)
szóval leszálltam a vonatról. kis szakadás, és a suli elõtt állunk a csajokkal, jó sokkal, és csak lányokkal (valójában nem voltak ismerõsök, de az arcokra már nem is emlékszem) meg osztályfõnökkel, és valójában nem tudtuk, hova kell menni. nekem eszembe jutott, hogy van kapcsolatom egy régi gimissel, aki vsz tudja, ofõ közben elment megkérdezni egy urtcai emberkét. Persze nem tudom, hogy az utca közepérõl minden nélkül hogy is tudtam Skypen felhivni a srcot, ugy hogy tõle még webcam kép is jött... de lényeg a lényeg, elmondta, hogy menjünk végig az egyik utcán-töltésen, majd végig a kis ösvényen, jobbra el, fel a töltésre, át a töltésen, ott lesz egy kis patak, azon is át, utána egy kis pusztaszerû szakasz, annak a végén lesz egy hasonló töltésszerû, azon fel, és utána ott lesz nem messze. Hümmondom... le kell gyalogolni hozzá a térképrõl?
Közben ofõ is ugyanezt derítette ki, elindultunk. MInt említettem, csak csajok voltunk. Fel a töltésre, most ahogy felértünk, az hirtelen nagyon magasnak tûnt, meg lefele sokkal meredekebb, de valójában gyönyörû, a pataknak titulált dolog meg akkora volt, hogy át lehetett lépni, és viz is alig volt benne, a pusztaszerûség meg sivatagra hajazott (illetve nem sivatag, hanem amikor kemény a talaj, szét van repedezve és iszonyu meleg van , nekem a sivatagra mindig homokos cucc jut eszembe), na lelkesen elindultunk lefelé, átléptük a patakocskát, és egy ideig lelkesen mentünk, énekelgetve, aztán képváltás, már régóta megyünk, melegben, kitikkadva, már mindenkin csak egy bugyi van (nõk egymás közt, most mit :angyali: ) mikor hirtelen jött a másik töltésszerûség, ami jégbõl volt!
elöször is, örültünk neki, hogy végre valami hideg, de jégbõl volt, és szépen kikoptatva, jó csúszós, és mellékesen túl magas ahhoz h egyszerû legyen felmászni. Hogy fogunk itt felmenni? közben elõkerültek ilyen síruhás srácok
fiatalok voltak, és már mittom mit gyakoroltak ott :)
nagynehezen megdumáltuk velük, hogy adnak kötelet. Azzal ügyeskedtem, meg egy vékony léccel, de sehogy sem sikerült úgy helyet találni a kötélnek, hogy biztonságos legyen, a töltés tetején gubbasztó srác meg jóhogy nem segített.
aztán nagy nehezen kiügyeskedtem azt, hogy a hátamra feküdtem (mm, hûsítõ jég) (egyébként ha gyorsan húzod végig a felületen a kezed (már az ilyen szépen lekoptatotton) olyan érzés, mintha mûanyag lenne, tudom, Franciába simogattam igy a gleccser belsejét ) és a léc segítségével igy szakaszosan végülis felnyomtam magam. a srác fényképezõgéppel várt fenn, mert továbbra is csak bugyi volt rajtam, ahogy felértem, láttam ezt, és még egy enyhe rúgással próbálkoztam, hogy hátha, de nem jött össze,sikerült neki a kép. Nam, mondtam csajoknak, milyen technikával kell felmászni, és hogy hajrá, aztán valamit még dumáltunk a sráccal, meg tudom h végigsimitotta a hátam, hogy milyen jó hideg lett a jégtõl. egyébként poén, hogy nem fáztam.

na errõl is ennyit.
most beugrott még egy. ez rendkívül különös volt. Képes voltam behatolni az idõbe... ez így furán hangzik, de van egy "falszerûség" inkább erõtérnek mondanám... oda belépve az ember megláthatja az idõ "fonalát" ami ilyen csõszerûség, amirõl idönként leválik egy darab, és elindul egy vájatban... nem is nagyon tudom leírni, milyen volt, azt látni kellene... nos, és mit láttam?
Kicsit fura, de olyan volt, mintha egyszerre látnám a saját megszületésem, és az én elsõ szülésem, ami azért fura, mert én rendesen jöttem a világra, itt viszont az asztalon fekvõ nõ hasát felvágták, de állítólag ez nem császározás volt, csak akkor tudnám mi... szóval "izgalmas" látvány volt... és kicsit én magam is éreztem azt a fájdalmat, amit az a nõ. fura volt... remélem nem azt akarja elõrevetíteni, hogy nem leszek képes megszülni a gyerekemet rendesen...

nam. még tudom hogy mást is álmodtam, de arról csak annyi ugrik be, hogy biciklizés, ismert utcákon...

jó reggelt szép napot
ma egy James Bondra hajazó sztorit kaptok :)

a változatosság kedvéért visszatértek a pasi vagyok álmomban scenek.

Szóval, férfi voltam, felnõtt, 30on túli. Jam, és volt egy lányom. Valami konferenciaszerûségre mentünk (jahm, és a lány nézõpontja is az én nézõpontom volt, mintha egyszerre lennék az apa és a lánya, ez fõleg akkor volt teljesen fura, mikor õk ketten találkoztak és/vagy beszélgettek). Szóval, szép nagy szállodaszerû épület. Én, mint apa egy egyágyas szobát kaptam, aminek az elõterében volt egy kétágyas, ott aludtam én, a lány. Valami másik csajjal. A szobák egyébként nagyon szépek voltak, nem a mai modern berendezés volt, hanem ilyen régebbifajta, szép fabútorok, olyanok, amiket igencsak el tudnék magamnak képzelni
Nahm. Persze ez valami világmegváltó konferencia lehetett, mert mingyárt jöttek a terroristák is. Kinn sétáltam ilyen tetõterasz szerûségen, mikor néhány fegyveres megjelent, akikrõl mingyárt látszott, hogy rosszfiúk ;) Mire elõkaptam a fegyverem, már késõ volt, talán sikerült egyet lelõnöm, erre már nem emlékszem, de engem vállon lõttek, az egyik pasival biztos, hogy még verekedésbe keveredtem, mert az aranymandzsettája leesett a fûbe.
Földre kerültem, iszonyúan fájt a vállam, ahol eltaláltak, és egy idõ után zsibbadni kezdett, majd alig éreztem azt a felem. Nem akartak megölni, a többiek elmentek, és otthagytak arra fickóra, akinek a mandzsettája leesett. Megláttam, hogy névre szóló, gravírozott a cucc, és nagy nehezen sikerült észrevétlen összeszednem a földrõl, és valahogy a zsebembe tuszkolni, persze iszonyú fájdalmak között. De sikerült. Aztán felrángatott a földrõl, és elindultunk befelé. A poén az, hogy már ekkor tudtam, hogy a sztori vége az lesz, hogy kiszabadulok, és természetesen lehentelem a terroristákat, megmentve ezzel a világot... ekkor kicsit olyan külsõ szemlélõnek tûntem...
aztán ahogy beértünk, azon kezdtem el félni, mivel pont a mi szobánk szintjén voltam, hogy a lányom esetleg szembe jön majd velünk, és hogy kiderül, hogya lányom,és hogy ezt felhasználják majd ellenem... De szerencsére egy szinttel feljebb mentünk - volna, ha képes lettem volna lépcsõzni... ekkor már alig bírtam mozogni a fájdalomtól, meg a zsibbadtságtól (a poén, hogy vérre nem emlékszem...). Volt egy lift, hogy akkor én majd azzal megyek fel. De csak egy ember fért el benne, elég fura lift volt. a pasi persze nem akarta elhinni, hogy nem megszökni akarok, de aztán mutattam, hogy a lift csak a két szint közt jár, nem is lift, inkább felvonószerûség volt... és ekkor egyelõre még nem akartam megszökni :) (csak lássák már el elõbb a sebem :hehe: ) namindegy, felmentem a lifttel... aztán asszem valami papírokat akartak tõlem.. vagy valami hasonló, erre már nem emlékszem.
Ekkor átváltotam a lány nézõpontjára, aki lelkesen várta este, hogy az apja jöjjön aludni.... valami könyvet olvasgatott/tam, meg az ágyat igazgattam, aztán elõkerült valami csaj, közben még az is belekeveredett valahogy, hogy fórumot olvasgattam, ahol az Álom threadbe írt egyik postom miatt valakitõl katam egy repet, és ráadásul ez egy volt osztálytársam volt, és valami hosszas indoklást irt... Ez már kicsit kaotikus rész volt :)

a Végén biztos vagyok benne, hogy sikerült kiszabadulni/megmenteni a megmenteni valót, de ennél sajnos hamarabb felébredtem :D

japp, most hirtelen eszembe jutott valami. olvastam egyszer egy novellát... az volt a lényege, hogy minden álmunk egy létezõ világ, amely létrejön, amikor álmodjuk, és azzal, hogy felébredünk, elpusztítjuk. Némely világ újra felépülhet, tovább élhet... és ez veti fel a kérdést, hogy neme a mi világunk is valakinek az álma, és ha ez a valaki felébred, nem pusztulunk-e el mi is (ez egy új aspektusa lehet a világvége értelmezésnek :haha: ) és hogy azt az álmodó valaki is nemcsak egy álome? Én álmodtam már álmomban... azt mondják, az ilyesmi valóra válik (mondjuk annak a megvalósulása elég fura lett volna megint)...
Persze, Egy valakinek mindenképp kell lennie, ai kézzel fogható, és ténylegesen létezõ... számomra kicsit elképzelhetetlen a végtelenségig álmodótól álmodott világ dolog... lehet, hogy az igazi Ámodó isten. bocs, inkább Isten.

de ez már kicsit a vallások topicba tartozik :)
de ez is lehet egy esetleges értelmezés
A vallások topicban említett favicc az élet értelme dologgal összehozva, még akár az is lehet, hogy egy másik világban valakit mesterségesen altatnak, hogy álmodjon minket, hogy az álmot megfigyelve, "végignézve" az ottani tudósok, akárkik jókat röhöghessenek
na jó, nem ragadtatom el magam tovább :D

edit: azt hiszem tudom miért álmodtam azt, hogy meglõtték a vállam, meg a fájdalmat, meg a zsibbadást... még mindig iszonyúan fáj, szerintem durván elfekhettem....

nyami

nos, a 666.dik postomat most arra használom fel, hogy sajnos ma éjjel nem sikerült emlékeznem az álmomra... csak az témlik, hogy benne volt anyu, talán a fórum, és még isten tudja mi :)

persze lehet hogy jobb is, hogy most nem emlékszem :D

Quote from: kisviragmost nem emlékszem :D

:morci: :mad: :(

mmm
Necrid, engesztelésül az éjjeli elfelejtettért, itt egy ebéd utáni :)

Kaptam Pesten albérletet. igazábol nemtom minek nekem az, de valami hasonló felkiálltással, hogy mert ugyis ott dolgozom, és néha jóljön, etc.
namost, fenn voltam, valami barátnõmmel ,aki kárpátaljai, és én úgy tudtam már egy jó ideje it él, (netrõl valahonnan ismertem, és talán akkor találkoztunk elõször?) de a sztori folyamán kiderült hogy nem.
na lényeg a lényeg, mentünk valahova... embereket láttunk, ahogy igy szépen sorban menetelnek, és mittom micsinálnak, mentünk utánuk velük, beszélgettünk. hegyeken dombokon erdõkön át, akármi, már úg yelég szép távot megtettunk, mikor a csajnak eszébe jutott, hogy szalagavatóra vagy szerenádra vagy hova kell mennie, de otthon maradt az énekeskönyve, azaz, el kell menni vissza érte. Elértünk egy ilyen pontot, ahol emberek álltak kis sátor, vizosztás etc, volt egy nagy lepedõre kivetített net is, ahol a lepedõ az olyan volt, mintha érintõképernyõ lenne, és amig a lány beszélt az ottani csajjal, hogy hogy is tudnánk hazajutni, én behozta a forumoldalt, és azt akartam olvasgatni, de hamar végeztek, igy csak a fõldalig jutottam (hm, kezdek föggõ lenni? )
nah, a lényeg, hogy onnan fél 2 kor ment volna egy busz, addig még volt fél óránk, de ment HÉV is, ami talán hamarabb jön, és igen, hamarabb jött, és ugy nézett ki, mint a (asszem katz) általpostolt fapados :) de egyébként nagyon jól nézett ki. nah, mint kiderült nem az Örsre megy, hanem a kisföldalatti végállomásához :wtf: ? akkor hogy hova is megyünk?
most a csajnak tán nem volt otthon a könyv, vagy nagyon messze lakott, vagy mi de valamiért arra jutottunk, hogy hozzám kellene menni, mert nálam elm. volt ilyen könyv. nah jó
de ekkor nem tudtam, hova... egyszerüen elfelejtettem, hogy hol a albérletem. valamiért az derengett, hogy 4-6ossal biztosan kell utazni, de valamiért arra a következtetésre jutottam elõször, hogy az Örsre kéne kimenni és vlamiért HÉV, de aztán rájöttem, hogy nem, naszóval, akkor bevillant, hogy valami troli....
ekkor eszembe jutott, hogy felhivom haveromat, de felhivtam, anyukája vette fel, és a srác nem volt elérhetõ, meg a barátnõje sem, és teljesen kezdtem kétségbe esni, ráadásul közben valahonnan elõkerült a kezembe egy ilyen földön huzigálhatós bõrönd is....
szóval, nagy nehezen végülis felfejtettem a kódot, hogy valami busszal oda, valami Fehérvári utca, vagy út vagy mi... és onnan még egy troli, na elindultunk. jött egy cukrászda, amikor a csaj kitalálta, hogy menjünk oda be, õ mingyárt jön, mert itt lakik a közelben, vagy valami ismerõse? :wtf: szóval, mingyárt jön.
Én bementem, és nagy meglepetésre a keresztszüleim épp benn sütiztek, ami azért vicces, mert lassan... talán 6 éve nem találkoztam/beszéltem velük.
na, odamentem, mintha semmi se történt volna, és szóba álltunk, mondták hogy menjek válasszak egy sütit,de barátnõm is eztmondta, szal, vicces volt.
na válasták az nem volt nagy, meg csak ilyen fura sütik voltak, végül valami kék-zöld-rózsaszin szinü érrdekese kinézetü frank sütit kértem, és nem azt mondtam hogy frank sütit kérek, hanem azt, hogy fran sütit és a cukrász meg tett erre valami megjegyzést...
na mindegy, közben elõkerült barátnõm leültünk, bemutattam õket egymásnak, kicsit bajban voltam, mert persze a csaj rendes nevét nem tudtam, csak amit neten használ :) de megoldották egymást közt, ekkor derült ki a számomra, hogy csak egy hete jött el Magyarországra, ami azért volt meglepõ, mert a korábbi beszélgetések során az derült ki, hogy nagyon jól ismeri Budapestet... én ettem a sütit (nem is volt annyira szörnyû íze :D ) és kb asszem itt ébredtem fel...

Legutóbbi álmom:
Ismét álom az álomban volt. Amikor felébredtem (vagyis azt hittem hogy felébrettem) az ágyamban voltam és vmi láthatatlan bégjó miatt mozdulni sem tudtam, bárhogy is próbálkoztam...aztán kihagyás és felébrettem...

Relunx

sajnos csak most jutottam odáig, hogy le tudjam írni, mit álmodtam... :(

emiatt sajnos kicsit elhalványodtak a dolgok, pedig mostanában reggel, mikor felébredek, megpróbálom még felkelés elõtt elismételgetni, mit is álmodtam, hogy késõbb minél jobban le tudjam írni.

annyi bizonyos, hogy valami varázshasználóféle voltam, varázslónõ, vagy boszorkány, már nem tudom igazán
Tudtam repülni, ez fantasztikus volt!
Valami megint harcoljunk scene volt, de a részletek homályosak... csak egy magas épület rémlik, aminek a tetejérõl szálltam én le...meg hogy varázsolgatni próbáltam ezt azt... de voltak dolgok, amik nemegészen úgy mûködtek... de összességében pozitív felhangja volt az álomnak, tehát jól jöttem ki a dolgokból :D

Quote from: RelunxLegutóbbi álmom:
Ismét álom az álomban volt. Amikor felébredtem (vagyis azt hittem hogy felébrettem) az ágyamban voltam és vmi láthatatlan bégjó miatt mozdulni sem tudtam, bárhogy is próbálkoztam...aztán kihagyás és felébrettem...

Relunx

Van egy elég gyakori álom-helyszínem, egy kastély jellegû hatalmas épület, széles lépcsõkkel, titkos folyosókkal (ahogy annak lennie kell :) ), és általában ugyan azokkal a szereplõkkel vagyok ott. Néhány napja megint volt ott egy álmom. Szeretem a helyszínt, és már a kisebb "hibáihoz" is hozzászoktam... Egyik ilyen hiba, hogy él benne valahol valamilyen szörny jellegû állat, nem veszélyes, nem ijesztõ, csak megvan az az idegesitõ tulajdonsága, hogy ha úgy dönt akkor egyszerûen kihajít a saját álmomból. Ilyenkor kivétel nélkül paralízisben ébredek fel, azonnal.. Amikor még kicsi voltam, nagyon féltem tõle.

Pár napja - miután több, mint 50 órája nem ettem - azt álmodtam, hogy kilukadt a gyomrom. De nem ám csak a gyomrom, hanem az egész törzsem (mint abban az idióta Bruce Willis filmben, aminek nem jut eszembe a címe). Mikor a hasamra néztem, láttam ami mögöttem van...  :eeek:
Egyébként össz 66 óra után jutottam kajához. Nem is olyan vészes, de a szervezetet eléggé kifárasztja.  :3x3:

mmm
ma is 3 felvonás volt!

és most kicsit részletesebb tudok maradni, mert mikor felébredtem, eszembe jutott, mit tehetnék a felejtés ellen, a melettem lévõ kis szekrényen pedig pont ott figyelt egy papir meg toll... gyorsan pár szóban felskicceltem a dolgokat :)

nézzük elsõt.
Exemmel mentünk egyik nagyon rég látott ismerõsömet meglátogatni. (korábban írások topicban emlitettem róla ezt azt, õ az, akit kitilotottak vizumgondok miatt az országból) Szóval õ valami gyárban dolgozott, és megbeszéltünk, hogy találkozunk. Na, mentünk, és igy ácsorogtunk az épület elõtt, és rossz helyen vártuk. Õ erre rájött, és kicsit mérgesen jött át emide, mert milyen már, h nem értettük :)
Aztán elég hosszan vezetett... a gyár elég lerobbant volt... le kellett menni ilyen lépcsõszerûségen, aztán végig egy hosszú, sötét, kicsit nyirkos, málladozó, magas, széles (folyosónak már nem nevezném) szakaszon, aztán kijutottunk a felszínre, és ott meg teljesen más volt, fák, téglablokkos lakásszerûségek... mintha nem is egy gyárban lennénk... MIndenesetre az oda vezetõ út kellõen hosszú volt ahhoz, hogy ne legyek biztos abban, hogy majd képes leszek visszatalálni (az exem közben valahogy eltûnt mellõlem). szóval bementünk valami szobába, hogy dumálunk (ekkor elõkerült ex), Ottó (mert igy hivták akihez jöttünk) valamiért kiment egy pillanatra, akkor ex elkezddett balhézni a kockáiért (egy d6ja meg egy d10e még nálam van, és ugy hisztizik a valóságban is értük, mintha nem lenne még 20 másik kockája), n meg elõkaptam õket a táskámból, és hozzávágtam, majd elindultam kifelé, már egyébként is menni kellett, mert Ottónak nem volt több ideje... a hosszú sötét szakaszon elég kellemetlenül éreztem magam, de nagy nehezen a végére jutottam. bementem az ajtón, tudtam hogy balra kell fordulni, néhány lépcsõt fel, de utána nem voltam biztos, merre kell menni (általában jó a tájékozódó képességem, de ha vezetnek, hajlamos vagyok nem figyelni, merre mentünk) akkor ott voltak emberkék, és azoktól megkérdeztem, megmondták. na most valami iszonyatos tömeg áramlott azon a keskeny csigalépcsõn!
Megpróbáltam elindulni rajta, de szinte lehetetlen volt feljebb jutni, mert mindenki a másik irányba jött, és senki nem állt volna arrébb, kicsit tömegfóbiás lettem, pedig nem is vagyok az, elég szörnyû volt... nahm, jó, valami más út kell. Nah, ez viccesen nézett ki "hûtõlift". szóval volt egy hûtõ, kellemesen lejegesedve belül, ami ilyen liftszerûségként üzemelt. Már épp "lezárták" teljesen poén, két sült csirke/pulyka volt a "zár". de kértem az ott lévõ emberkét, hogy engem még csak engedjen már fel rajta. sikerült meggyõznöm, kinyitotta, mentem. fent viszont egy kétajtós szekrény "észkombájn" biztonsági õr elkapta a grabancom, minden áron meg akart büntetni, pedig mondtam, hogy engedéllyel használtam a hûtõt, errõl a lenti emberke is megerõsítette, akkor meg valami mást talált ki, hogy miért. kiabálta, meg ütögettem, hogy engedjen el, mert nem csináltam semmit, meg akármi, és elég sokáig tartott, mire ez el is jutott az agyáig, és végre elmehettem. összességében nyomasztó álom volt, nyomasztó helyekkel, nyomasztó emberekkel...

nam, következõ.

Fify barátnémmal találkoztam szerda délután, valahol összefutottunk, (még legalább 1 srác volt velünk, de rá nem emlékszem, hogy ki, de ismertem) és eldöntöttük, megyünk, kajálunk valahol. OK, be is ültünk egy étterembe, én arra biztosan emlékszem, hogy valami csirkéset kértem, mert csirkeszárny az volt a tányéron, meg paradicsom, és ott eszegetünk, mikor a fejembe villan, hogy én szerda estére fél 7re Attilával beszéltem meg találkozót az Egri borozóban! Ekkor már háromnegyed volt, gyorsan elõkaptam a telefonom, hogy rácsörgök, amikor hirtelen felbukkant, már épp akartam volna nek isajnálkozni, etc, mikor azt mondta, hogy látja, hogy én sem érek mégse rá, jó is, mert õ sem, és rohannia kell, szokásos két puszi után rohant is el... jam, az étterem a Kárászon volt, az Egribõl nem tudom hogy keveredett pont arra (ezt mondjuk ugyis csak a szegediek értik, de mindegy :D )

Aztán valahogy már nappal volt, és Fifyvel Makón sétáltunk (Fify még sosem volt nálam Makón...), vagy bicajoztunk? ja, bicaj, legalábbis nálam, és igy hatalmas 8as az elejében (nagyon vigyázom a biciklimre, szivinfarktust is kapnék, ha élõben látnám ezt meg..) szóval egy csapat ovodás kerekezik el mellettünk, át a zebrán, és az egyik kis vásott kölyök igy rugott egyet felém, hátha elesek.. nem jött neki össze, mondjuk nekem sem a visszarugás...
aztán a gyerekek nem messze a zebrától lerakták a bicajokat, és beviharzottak az ovodába (az utca másik oldalán van valóságban az ovoda, én is oda jártam...), én meg a ovobácsit, mert "bácsi" volt, kezdtem el faggatni... mondta, hogy rendszeresen bicajoznak, meg evezni is szoktak a kicsik, kérrdeztem hogy kajak vagy kenu, esetleg rendes evezés, mondta, hogy rendes, bár asszem még csak túrahajóba ( :wtf: ovisok eveznek? azt 10 év körül szokták és ajánlott elkezdeni....) na és valami ilyen kisebb versenyt is nyertek már, amásik amin csodálkoztam, hogy van Makón evezés, és hogy a már nem emlékszem, de valami nagy fejestõl kapták a cuccot, és hogy igen van, másik kérdés hol, mert a Maros szerintem túl gyors és örvényes az ilyesmihez, állitolag van valami holt ág... MIközben így mi errõl beszéltünk, valahogy ott az épület elõtt lett egy nagy medence, és valahogy egy kenuszerûség is került rá, és Fify barátném abban ügyeskedett oda vissza, elég viccesen nézett ki... aztán a végén, direkt, nem direkt, beborult, és ugye tiszta víz lett, kijött, és akkor kérdeztem, hogy bemenjünk e (hova?  :eeek: de akkor tudtam), míg megszárada haja tévézni. mondta h OK.
ez is kb idáig tartott.

Köv scene.
csongárdon vagyok (bár a hely inkább Makóhoz hasonlított) tél van. ülök a koliszobámba (ami meg olyan mint a mostani) és tavalyi szobatárs (aki teljesen nem ugy néz ki, mert a bodor haja teljesen egyenes meg rövid lett,meg arca is kicsit más) van velem.... valahogy tudtam, hogy 3an kellene lennünk, de csak két ágy volt benn, a harmadik eltünt a másik tavalyi szobtárssal együtt. szóval, még reggel 11 környéke volt, mikor aztán ránézek az órára 23:1x-et mutat... kinézek és sötét van, és nem értem, hova lett a nap többi része... kinn pedig hihetetlenül zuhog a hó... valahol már teljesen sok meg magas van, másutt meg még éppenhogy... lemegyünk az utcára, ilyen saroképület, forgalmasabb, szélesebb utca
halad egy autó, rádudál az elõtte lévõre, és ahogy megpróbálja megelõzni, (ilyen hatalmas autó volt, már személyautó viszonylatban) kicsit öszekoccantak, a másiknak el kellett kapnia a kormányt, emiatt nekiment egy robogósnak, akinek igy a nadrága beakadta biciklikerék küllöi közé ( :wtf: mikor elütötte, robogós volt, aztán hirtelen biciklis lett), és a mérges autós meg elkezte rázni, vagy tekerni vagy mit csinálni a kerékkel, én meg mérgesen szaladtam oda hozzá, hogy mit gondol, még eltöri valamilyét igy szerencsétlen embernek... szerencsére csak a ruha volt beakadva, és nem lett semmi baja az illetõnek... közben a rendõrök elõkerítették a másik autót is... egy ülés volt benne elöl, az anyósülés helyén meg nagy technika, monitor, TV, hifi, ilyesmi, ablakon laig lehet kilátni... jam, a kocsi kék/pirosra volt csinálva, kicsit mint a versenyautók, és Emac volt... érrdekes.
Aztán ahogy ott álltunk (ja, poén azon az úton nem volt hó, csak nedves volt, és csúszott kicsi... egy régi és utált motívum az álmaimban... mondjuk most legalább nem szétmállot, csak simán elkezdtek kipotyogni a fogaim... egyszerre 3-4 maradt a kezemben... ez nagyon rossz érzéseket meg kétségbeesést kelt bennem, és most is elég rossz volt, mert egyik oldalon igy egészen a metszõfogamig kihullt mind, és annyira lazák voltak, hogy ha bármelyikhez hozzáértem, már jött is ki... és ott forgattam õket, és látszottak, ha kicsit erõsebben összeszorítanám, szétroppannának... ez vajon mit akarhat jelenteni? mert ez a fugkihullós dolog elég sokszor visszatér, és mindig nagyon kellemetlen érztéseket hagy bennem...
na, de sikerült felébrednem, konstatálni, hogy minden fogam a helyén van (jam, mert a fogkihullós rész mindig annyira realisztikus, hogy bár szoktam tudni, ott sosem tudom, hogy álmodok...), aztán alhattunk is vissza, hogy jöjjön egy újabb álom.

valami kiránduláson voltunk, talán a Balaton partján? már nem tudom. a történet bizonyos részei teljesen homályosak, ugyanis valami egészen másra figyeltem. Az égen egy sárkányt láttam... gyönyörû hatalmas szárnyai voltak, kicsit hosszúkás kígyószerûbb teste, nyilszerûen végzõdõ farka... sötét volt, illetve olyan volt, mintha csak az árnyékát látnám, de biztos voltam benne, hogy egysárkány repül az égen... mikor ezt mondtam a tanárnak, nem akarta elhinni... nah, nem is erõltettem, de aztán késõbb ismét láttam. hosszabban... és tudtam, hogy a sárkány boldog lehet, mert "táncolt" az égen. csodálatos látvány volt!
Aztán meg valami buszon mentünk hazafelé, és én meg elõ akartam venni a telefonom, hogy megírjam ismerõsnek (Ewil nickre hallgat), hogy láttam sárkányt!
nagy nehezen végülis sikerült, és kaptam is választ, mindenféle örvendezõ smileyban :)
Aztán köv rész... kicsit kapcsolódik ehhez... van/volt valami ilyen kesztyû-csukóvédõ szerû valami, amit megszerezve... mondhatni megangyalul (hudehülyén hangzik, szal anygallá, vagy vmi ilyesmi válik... de legalábbis varázserõt/hatalmat kap) nahm, volt egy emberke, és uh, milyen nevet kapott..... grr namindegy, lényeg a lényeg, hogy õ a "jó", viszont abban a pillanatban, hogy õ "megszületik", életre hívja az ellenpólusát is, aki mindenben az ellentéte... amolyan Fallen angel... nekem mondjuk ez volt szimpatikusabb, amaz olyan kicsit nyálasnak tûnt (biztos vagyok benne, hogy erre is hatással volt az, h Berserket olvasok, Griffithtõl tud hasonlóan kirázni a hideg, ez a srác is valami ilyen szõke akármi volt, mingyárt kotrok is egy képet, hogy lényegében hogy nézett ki) naszóval, ekkor úgy tûnt, mintha felébredtem volna itt a koliban ,és teljesen elkezdtem örömködni, hogy milyen jó MAGUS kaland alapot (ez az angyalos sztori, hogy jön a két angyal, és itten végigpusztitják a földet, meg egymásnak akarnak esni, de ugye nem birnak egymással, és hogy van mégegy ilyen emberke valaki, aki pályázik a "jó" csuklóvédõire, mert annyira nem is jó (már emberi szemmel, mondjuk egyik se, akiazt a stuffot akarta, ezért mondtam, hogy sokkal szimpibb volt a "vöröske" a kicsit ördögkinézetû Fallen angel), na és hogy egy magasabbszintû csapatnak ebbõl egész jó kalandot lehetne csinálni, és mentem, hogy ezt barátnõmnek (aki valahogy a nõvéreim is volt, de igy kicsit fura volt az egész...) meg ismerõsöknek elörömködjem, de akoliban épp volt valami ünnepségre szervezkedés, és épp pakolásztak valamit, ez itt kicsit zavaros, inkább nem erõlködöm vele, a lényeg, hogy ezt a nõvér/barátnõmet (közben beugrott, hogy a valóságban ki is lehet, mindegy, fura) megcsókoltam, ill megcsókoltuk egymást, nem is tudom már miért, de a nyelve szúrt, szõrös volt vagy mi, és nagyon kellemetlen volt.... Emellett még eszembe jut az is, hogy a szobám padlóján feküdt egy doboz gyógyszer, valami olyasmi, amibõl egy évben max 2-t lehet bevenni, valami nõgyógyászati nyavajára... errõl villant be, hogy én valamiért voltam nõgyógyásznál, és õ adta, hog vegyek be egyet belõle... egyébként vicces, mert ilyen ritkán lehet csak, meg esetlegesen bevenni, mégis 10 volt egy dobozban....
egyébként kicsit fura volt, mert az utolsó 3 rész a koleszos-hóesésestõl kezdve valamilyen formában kapcsolatban állt egymással, ezt éreztem... egy nagy eseményfolyam volt.

Ismét õrõm volt el olvasni. :jee: kisvirag.

Quote from: kisviragegy régi és utált motívum az álmaimban... mondjuk most legalább nem szétmállot, csak simán elkezdtek kipotyogni a fogaim... egyszerre 3-4 maradt a kezemben... ez nagyon rossz érzéseket meg kétségbeesést kelt bennem, és most is elég rossz volt, mert egyik oldalon igy egészen a metszõfogamig kihullt mind, és annyira lazák voltak, hogy ha bármelyikhez hozzáértem, már jött is ki... és ott forgattam õket, és látszottak, ha kicsit erõsebben összeszorítanám, szétroppannának... ez vajon mit akarhat jelenteni? mert ez a fugkihullós dolog elég sokszor visszatér, és mindig nagyon kellemetlen érztéseket hagy bennem...

Az istentelenek szerint:
Krúdy Álmoskönyv: Fogad, ha kihull: egy atyádfia meghal; fogaid, ha mind kifutnak: egészségesnek gonosz, betegnek egészséget jegyez; fogaid nyelveddel kitolva: dolgaidnak jó vége; fogaid ha elédbe esnek: gyermekeid halála (<=nem ezt álmodtad ugye?)

Álomfejtõk nagylexikona: Az álmokban elõforduló fogak szexuális szimbólumként értelmezhetõek, de lelki bajainkra is utalhatnak. Ha álmunkban kihullik az összes fogunk, bánatra, boldogtalanságra, esetleg betegségre számithatunk. Ha csak elsõ fogak esnek ki, feltehetõen egy szomorú élményt nagyon nehezen tudunk elfelejteni.

Ha bõvebb infó érdekel kérdezd anyámat, õ ilyen okkult és õ hisz az ilyen istentelen baromságokban, mint pl minden álomnak van vmi jelentése.

az álomfejtõk lexikonával az a baj, hogy minden második szócikk benne szexuális szimbólum, és csak azt mondja, hogy bánat vagy öröm fog érni...
az álom szerintem is hordoz jelentést, de én inkább a feldolgozó álom elméletét vallom, azaz az álmaink nem a jövõbe mutatnak, hanem a velünk múltban történt dolgokat dolgozzák fel valamilyen formában.
Ezekre szoktam is utalni (Berserk olvasása, a vállam elfekvése, etc... de vannak kevéssé megfejthetõ motívumok is) emelett az álmok szerintem azért is vannak, hogy a tudatalattink "kitombolja" magát... ilyenkor az agyunk nincs "ellenõrzés" alatt, és azt csinálhat ott, amit akar... jobb esetben ilyen szép álmokat :D

Nah mozgalams éjszakám volt tegnap, vagy 5 álmom is volt, legalábis enniyre emléxem:
1.
Titkos ügynök vagyok. Egy nap közli a fõnõköm hogy a fejemben lévõ micro-chip kellene egy ügyhöz, én tudom hogy csak így akrnak kivonni a forgalomból, ezért megszökök tõlük és ellenük forulok, anniyra még emléxem hogy mikor az irodaházból (ahol a fõnököm közölte velem a hírt) megszökök, egy teherliftel szökök meg és hogy ne jöjjenek utánam egy nyák lappal  :confused: (hogy hogy került a kezembe azt nemtudom) rövidre zárom a lift elektronikus rendszerét...

2.
Éjszaka van, vmi hídhoz közeli parkólóban vagyok, és épp kocsikat adok el a maffiának...

3.
Õserdõben vagyok és vietkongokra lövöldözök célbalövést gyakorolva...

4.
Régi sulimban vagyok, és vmi találkozó volt...

5.
Álmomban találkoztam Reverie Metherlance-el (Ren, az EG animébõl), ez voltmindközül a legjobb álom :D

Relunx

hm, elfojtott és kitörni vágyó agresszió? :hehe: :D :haha:

Quote from: Necrid:morci: :mad: :(

:lul:

nohm

elõljáróban ajánlom a Fotopicben postolt képek megnézését, a fejemet merem rá tenni, hogy a ma éjjeli álmom e miatt volt...

NOh: szitu: Föld, atomvilágháború vagy támadás vagy mi után, teljes pusztulás, mindenfele romok, nagyon kevés ember, központosított hatalom (errõl majd lesz szó késõbb, hogy hogy mint)
A lényeg, hogy én nem errõl a bolygóról, vagy országból, vagy akárhonnan voltam, mint a velem lévõ két másik ember sem. ez azért lényeges, mert tudtuk, hogy illegálisan tartózkodunk a területen, és csúnya vége lesz, ha bárki is felfedez minket. Szóval egy ilyen épületromot vettünk"megszállás alá" volt egy csomó cuccunk. De pl a kaja az ilyen rendszeres probléma volt, nagyon kevés volt, és nagyon sok, ma alapnak számító dolog hiánycikk volt. Tudtuk, hogy nem messze, pár10 kilométerre áll még egy Tesco (az tulzás hogy áll, inkább mûködik, ahol viszonylag lehetett mindent kapni... persze ha volt mibõl. Pénz asszem nem is nagyon volt... Szóval valahol sikerült fellelnünk egy adag leveszöldséget, és feltettük fõni... álmomban már elõre utáltam az ízét, mert nagyon hosszú ideje csak a krumpli és a répa különbözõ fajtáit ettük. Són kívül nemnagyon volt más fûszerünk, de a srác (a másik velem lévõ az csaj volt) valahonnan talált vagy kerített egy szórónyi borsot, aminek nagyon megörültünk (tudom, hogy itt megjegyzésre került, hogy a Tescoban asszem borsot még pont lehet kapni) akkor halottunk hangokat, mindenki el/le bújt. a házaknak nemnagyon volt teteje, de nemisigen volt rá szükség, az idõjárás standarden mindig meleg és száraz volt (megmondjuk még nem indult el ilyen újraépítés féle, tehát a romok kb úgy voltak, ahogy a támadások idején összezuhantak... max csak a használható dolgok voltak elhordva, de ha az ember egy kis ásásra adta a fejét, még találhatott ezt-azt. még nagyon az elején voltunk az újraindulásnak, és nagyon kevés ember volt, legalábbis ezen a környéken, aki túlélte...) szóval, ezért is mertünk kicsit nyíltabban ott garázsdálkodni. de halottunk két hangot közeledni, szóval elbújtunk.azok elmentek, mikor már kezdtünk fellélegezni, hogy megint minden OK, mikor a szomszéd ház tetejére kijött egy idõsebb nõ, teljesen úgy nézett ki, mint az angoltanárnõm, csak kicsit öregebbnek... éppen telefonált, valószínûleg valami kormánytaggal, vagy valami nagy fejessel, mert elég ideges volt, és valamit egy troliról beszélt. Késõbb kiderült, hogy volt neki egy trolija, és azt el akarja venni tõle a hatalom, pedig még papirja meg minden egyébje is van, amit korábban már elfogadtak hitelesnek. Na szóval, õ a maga háza vagy mije tetején olyan pozícióban volt, hogy elkerülhetetlen volt, hogy ne vegyen észre minket. Át is jött mingyárt, de teljesen jófej volt. Ekkor mondta el, hogy mi van a trolival, meg azt is "megmutatta" hogy ez az egész úgy mûködik, meg pl áram is úgy van (ez kivételesen ingyen asszem) hogy van a közelben egy tábor, ahol török vendégmunkásokat (jó sokat, ennyi embert egy helyen!) dolgoztatnak elég kemény, és õk fejlesztik az áramot, meg még egyéb más dolgokat is csináltatnak velük, és hogy ezért van, hogy a környéken élõ embereknek nem kell annyi mindent csinálni, meg ezzel fogják be a szociális munkások száját, szóval, hogy azzal zsarolják õket, hogyha nem lesznek kedvesek, meg naggyonnaggyon segítõkészek az itteni emberekkel (azaz lnyegében nem ilyen szolgai szinten mûködnek vagy valami ilyesmi) akkor a török munkásokkal még csúnyábban fognak bánni... szóval érdekes volt... az is, hogy amikor errõl beszélt, láttam a tábort, ahogy szerencsétlen emberek ott dolgoztak, és jójó hogy törökök, meg akármi, de valószínûleg legtöbbje ártatlan... ha még lehetett ott értelmezi ezt a szót.
Nahm, viszont akkor jött a füles, hogy a bûnügyi rendõrség a nyomunkra bukkant, és a betloakodóság mellett valami csecsemõgyilkosságot is mingyárt ránk akarnak verni. a nõ nagyon rendes volt, mondta hogy bújjunk el, van lenn a pincében ilyen általa kialakított kis búvóhely, poén egyébként, hogy a nõ "lakása" nagyon rendezetten nézett ki, mintha nem is történt volna semmi... a csavar az egészben, hogy ekkorra az a két ember eltünt, és helyette az egyik exem volt ott akkor már... már bujtunk volna, mikor eszünkbe jutott, hogy jó lenne, ha a cuccainkat is levinnénk, mert ha azokat megtalálják, nem nyugszanak, míg minket nem, mert vannak dolgok, amiket a nõ nem tudna kimagyarázni. na szóval, volt egy utazótáska, nagyobbféle, ruhákkal, egy nagypárna (koleszos huzattal) egy pokróc (szintén kolesz style), egy paplan (detto), kispárna (szintén), egy nagy piros mázas vájling, benne néhány kisebb edény, meg mindenféle evõeszköz és egyéb konyhai eszköz, na ezeket jól felpakoltuk, és lerohantunk vele, pont idõben. a lenti rész ilyen rendezett raktárszerûségnek tûnt, de inkább ilyen mûvészeti cuccok, szobrok hasonlóak voltak lenn. na, az egyik sarokba leraktam cuccokat, nem mertem hirtelen semmihez se nyúlni, nehogy zajt csapjak, erreföl a pasi meg elkezdett nyavajogni, hogy fázik a lába, akkor kotortam neki a utazóból egy zoknit, de az nem volt jó, neki vastagféle kell, akkor odaadtam azt, és akkor nekiállt valamit a csapnál baromkodni, és hiába integettem, meg kalamolásztam, hogy azonnal hagyja abba, mert akkor már halottam a rendõrök hangját, nem tette, és ahogy felnéztem, át lehetett látni a padlón, és láttam, hogy egyenesen a csapóajtó felé jönnek ekkor már, és elkezdtem befelé menni. a helyiség L alakú volt, a külsõ része volt a hosszabb, bementem az L részéhez, ott egy darabon volt fal, de csak derékmagasságig, elõtte polcok voltak, gyorsan bebújtam mögéjük, ekkor már hallottam, hogy lenn vannak, át akartam mászni, bár fogalmam nem volt, mi lehet a fal másik végén (mindenféle iszonyatos állatokat vizionáltam, meg egyéb félelmetes dolgokat).
Nem tudom, elkaptak e, mert felriadtam, igencsak kalimpált a szivem mondjuk, szal, meg voltam ijedve :)
érdekes volt.

Quote from: kisvirag...meg pl áram is úgy van (ez kivételesen ingyen asszem) hogy van a közelben egy tábor, ahol török vendégmunkásokat (jó sokat, ennyi embert egy helyen!) dolgoztatnak elég kemény, és õk fejlesztik az áramot...

:lol: "Õk fejlesztik az áramot..." Bányásszák az áramot vagy :wtf:? :lul: bööööölcsééész :D ;)

Te megint menekültél álmodban...

Quote from: katz:lol: "Õk fejlesztik az áramot..." Bányásszák az áramot vagy :wtf:? :lul: bööööölcsééész :D ;)

Te megint menekültél álmodban...

hátbocs, azt nem mutogatták meg, hogy konkrétan hogyan csinálják, csak mondták, hogy onnan jön az áram....
 :__devil:  :mad:  :ejj:  :(  :beken:

na, csakeljutottam idáig is :)

persze megint álmodtam mindefélét, de hogy eddig nem volt idõm irni, kicsit ki is mentek a fejembõl....

az egyik az volt, hogy katz mindenáron ki akarta (még jobban) szivni a nyakam, és én nem akartam hagyni neki, és ebbõl így vicces helyzetek adódtak (én a magam 45 kilojával meg kiálló csontjaival vs izmoserõs férfiember).

aztán, volt valami olyan (még hétvégén, hogy nagymamáméknál voltunk...
jah, beugrott!

ilyen nagy, sokemeletes, talán négy, nagy téglaépület szerû, ami már teljesen így a kastélyra emlékeztetett. valami filmstúdiószerûség volt, és az enyém!
na, valami szappanoperát forgattak épp (basszus, hogy hogy adhattam ilyenre fejem nem tudom), nah, és úgy volt, hogy hétvégente nem volt meló, akkor bejöhettek civilek csoportosan szétnézni. szóval hétvége volt, katz épp meglátogatott... mutogattam neki a stúdiót, akármi. aztán valamiért el kellett szaladnom, a másodikon hagytam, aztán mentem vissza, oda ahol hagytam, de ne mvolt ott, és nekiálltam keresni, persze mint kiderült, õ is ezt tette, de végülis megtaláltuk egymást, és keresés közben hívott nõvérem, hogy nagyon beteg, mégsem ünnepeljük szombaton (vagy vasárnap? ) unokahugom szülinapját, és ennek kicsit megörültem (persze azért aggódtam miatta h beteg) de azért, mert igy azt a napot is csak együtt tölthettük :D

ma meg...
ilyen régi városrész macskaköves utcák... egyik helyen vitrinben kiállitott (fura cucc volt, mert igy össze lhetett csukni, vagy mi, szóval, ha óvatlanul lökted meg, összecsukott....) nagyon régi könyvek, ezüstdolgok (serleg, hasonlók) és ilyen régi sokatérõs cuccok. na én nézegetem õket nagyban, persze sikerült meglökni, akkor hogy eldõl, dutánakapok, a másik is akkor elindul és nagy nehezen sikerült elkapni mindkettõt, hogy ne boruljon fel, és törjön össze... néni nagyon mérges volt rám, én meg rá, hogy hogy lehet ilyen szutyokba tenni az ilyen értékes cuccokat....

aztán Szeged sétáltam, és egy épület/lakás lángolt, azt oltották nagyban, én meg megálltam bámészkodni...

aztán
nõvérem anyósa kitalálta, hogy nõvéremék adják el az utójukat, hogy õ tudjon magának venni egyet, mert valami ilyen kabrió kocsit nézett ki magának... ami egyébként szörnyen nézett ki, és nem is volt semmilyen teteje.... brr.

hirtelen ennyi jutott az eszembe. :D

Na, a végére értem. :) (kisebb hézagokkal, de azért valami segitség most már kellett)
Az elmúlt 1-2 napban majdnemhogy meglepõ módon volt álmom (újabban megint nincsen túl gyakran):
Az egyikben egy labairintus szerû épületben kellett versenyezni. Repülni minden versenyzõ tud, de a keskeny folyosókon néha jobban lehet a falon futva venni a kanyart. :) Az egyik falra (nevezzük padlónak) voltak felfestve a különbözõ szinû vonalak, amiket követni kell. Idõnként ezek össszeértek, aztán kicsit le lehetett lassitani a többieket, persze figyelve, hogy nehogy én maradjak le emiatt (pl mint arra hamar rájöttem, repülõ embert nehéz elgáncsolni...) Menet közben ahogy annal lennie kell, van egy csomó lassitás is beépitve. Hogy ennek az egésznek mi volt a célja, azt már talán sose tudom meg, mert mint mindig, felébresztettek.  (idõnként van egy olyan érzésem, hogy álomból sose kelnék fel, ha nem ébresztenének fel néha)

A másikban pedig Kraderonban mászkáltam (ez a legnagyobb város az álomvilágomban, 3 fõ részbõl áll és mindegyik akkora, hogy hosszabb álmok is eltelhetnek anélkül, hogy áttévednék egy másik részébe). Igazából nagyrészt csak sétálás volt, abból a célból, hogy egyszerûbben le tudjam rajzolni, amikor végre belekezdek. A baj csak az, hogy egyáltalán nem tudok rajzolni, és ha megcsinálom a térképet, rajtam kivül akkor se jelent senkinek semmit.. attól még talán megcsinálom.    Ami meglepett ebben az álomban az az, hogy be tudtam menni a kedvenc játékom termébe. Ez egy pince, ahol körben elhelyezve 12 kezelõfelület van, személyre szabva. Virtuális valóságban megalkotott stratégia (máskülönben nem is én lennék :rolleyes: ). Az én felületem olyan, hogy lekapcsolja a testem irányitását az agyamról, és beviszi a jeleket a játékba. Bent a vezérlõfelületem egy része pedig a pajzsom belsején van (ha legalább a páncélomat le tudnám rajzolni.. :) ). 5 éves korom óta a a kedvenc álmaim közé tartozik, ha ide kerülök. :D Ebben az a nehézség, hogy még az álmom módositásával se tudok bejutni a terembe. Ha megpróbálom, akkor egyszerûen átrepülök rajta, mintha a tömör fal lenne az ajtó mögött.

hú
teljesen régen irtam ide...
az igazság az, hogy bár folyamatosan mindig álmodtam, mindegyikbõl csak foszlányok maradtak meg...
az egyikbõl pl, ami egy egész hosszú álomfolyam volt, csak annyi, hogy egy csaj, akit aggyon de naggyon nem szeretek, szólás nélkül kivett egyet a fültisztítópálcikáimból, és használta is és én teljesen fel voltam háborodva, hogy milyen dolog ez, hogy kérdés nélkül belenyulkál a cuccaimba...

más igy hirtelen nem jut eszembe, majd....

nem tudom mi van mostanában velem... minden éjjel álmodom, de az ébredés utáni féléberségnél tovább nem marad meg belõlük semmi...

NA, ez elég filmszerû igényes álom volt végre:)

Kezdõ snitt: állok az akasztófa alatt (legalábbis gondolom, én lehettem az a figura, mert utána rajta keresztül láttam a sztorit). Közben hozták a többieket is, és kezdtem morcos lenni, hogy "azt a csajt minek"... a köv részben már egy marha nagy meggymagköpõvel (kéziágyú) durrogtatom a hóhért (elég jellezgetes figura volt ... de nem hasonlított se a Fõnökre, se a számvitelanárra:)), és azon csodálkoztam, hogy miért nem dobja már fel a pacskert, amikor beleeresztettem a fél árat (lõszerpazarlás...). Ekkor jött az ötlet, hogy kapjam elõ a köpõcsövet, és tegyek bele ezüstöt. Na, ettõl már befircolt a mondró, viszont a segédje elmenekült, márpedig félmunkát nem végzünk, úgyhogy meg kellett találni... a levegõben szárnyalgatok, a lábam alatt elterülõ tájat vizslatom, hátha kiszúrom a figurát (nos, a szárnyaim érdekesre sikerültek - mintha villámból lennének, vagy szikrából, szóval szép vaktóan kékek voltak, határozatlan, de szárny körvonallal)...egy nõi meg férfi szörnypofa nézte magát a tv-ben, jókat nevetve magukon (vámpír tv:)). Leszálltam és leköpõcsöveztem mindkettõt, de mire belelmerültem volna a dologba, csörgött a teflonóra:(

Beren eszembe jutatta, hogy az én álmombol most maradtak meg foszlányok...
nem tudom mennyire fogom tudni visszaadni, hangulatom elég padlóalatti, ezért lehet kicsit negativabban irom le, mint volt...

a lényeg, hogy már nem tudom hol hogy miért voltunk
de két kisbaba volt. egyik sem az enyém, de közeli ismerõs/rokoné lehetett. Az egyik egy kisfiu, a másik nem tudom, ill nem emlékszem, talán kislány.. .de nem készpénz.
Tudom, hogy mikor felvettem a kisfiút, az meztelen volt, és hogy majdnem elejtettem... valahogy kicsúszot a kezembõl, illetve ugye nem tartotta magát... ami fura volt, mert korra akkora volt, hogy már kellett volna...
de nem is ez volt a lényeges mozzanat. hanem a másik baba
õ tényleg picike volt még 1-2 hónapos max. az arca furán piros volt, mintha megégett volna, vagy valami gondja lenne, és olyan kortalannak tûnt, amellett, hogy tényleg babaarc volt...
és basszus. megszólalt. csodálatos, tiszta magyarsággal, úgy,ahogy esetleg még egy felnõtt sem. már nem emlékszem mit mondott, de tudom, hogy megrémitett (vagy csak most gondolom azt, hogy megrémitett volna) de mindenesetre nagyon furcsáltam... nem egy átlagos "normális" gyerek volt, az biztos...
a többi csak homályos emlék, megfogalmazhatatlanul, értelmes fotmába önthetetlenül...

Egy megjegyzésem lenne. Mi a véleményetek a déjá vu -rõl? Engem szörnyen idegesítenek...

Déja-vu? Attól függ mi az ami mégegyszer megismétlõdik...:D
A múltkori álmom:
Egy uszodában vagyok több ismeretlen emberrek, akik mint késõbb kiderült az osztálytársaim. Úszó tanárunk, kitalálja hogy most a mûügrást fogjuk gyakorolni, aztán miután a bízbe érkeztünk, usszunk le 100 hosszt....ehh szép...
Aztán egy kis idõ elteltével odahív magához és közli hogy most vizsgáztat, elémtõl egy papírköteget és mondja hogy keressem meg a a 2db 23-as bejegyzést...kb 2 perc alatt megtaláltam és azt mondja 2-es, de ahhoz hogy jóváhagyhassák a jegyet, le kell mennem az iskolaorvoshoz, akinek a rendelõje a földszint alatt 30 emelettel van...nah szép...elindulok a liftel, megérkezek a -30.dik elemetheh kinyilik az ajtó és látom hogy fura monsterkék lepik el az egész emeletet..nah erre elkezdek desszant akcióba kezdeni és levadászom az összes szörnyet, ami elég sok idõbe telt...aztán odaérek a doki ajtajához, de ekkor meg felébredtem...

Relunx

lehet, hogy egyes álmok tényleg a közel jövöbe mutatnak. ezért volna az embernek Déja-vu érzése nem? Elvégre mi maga az álom?? Miért álmodik az ember?? és ha álmodik az ember, hol jár a gondolata???

álom deja-vu:

az álom feldolgozó szerepe miatt lehet... szerintem egyes álmok nem a jövõbe mutatnak, hanem nemrégi multbéli dolgokat dolgoznak fel...

Quote from: BerenKezdõ snitt: állok az akasztófa alatt

Igazán jó kezdés :__devil:

Quote from: BerenKözben hozták a többieket is, és kezdtem morcos lenni, hogy "azt a csajt minek"... :(

Érdekelne, hogy melyik csajt :)

Quote from: Beren...egy marha nagy meggymagköpõvel...
 köpõcsövet, és tegyek bele ezüstöt...

Mégis melyik században játszódott?

Quote from: Berende mire belelmerültem volna a dologba, csörgött a teflonóra:(

Ejnye, hát nem tanultad meg a leckét? A jó alvásban gátló tényezõket tessék kidobni az ablakon! :ejnye:

Quote from: KeelhaulEgy megjegyzésem lenne. Mi a véleményetek a déjá vu -rõl? Engem szörnyen idegesítenek...

Velem történt pont ma, hogy azt álmodtam, a kedvenc pékségemben összefutok egy sráccal, akit már kb. 1 éve nem láttam. Ma reggel tétovázva léptem be a pékségbe, és nem ott volt a csávó?! Kicsit sem volt ám déjá vu-érzésem... Szóval a gondolat hatalma túl sok mindenre képes!

hû
 eszembe jutott, hogy megint sikerült álmodnom mindenféle hülyeséget...
of coz már megint a felére sem emlékszem.

de tudom, hogy valami nyaraláson vagy kiránduláson vagy min voltam egy sráccal, aki mintha a barátom lett volna, de tudtam, hogy valójában nem az, illetve, ha mégis, már nemsokáig lesz az, mert engem valaki más nagyon vár, akit én is legalább anyira várok...

mondjuk elég xar éjszakám volt, megint persze olyankor nem tudok aludni, amikor lehetne...
ráadásul 9 környékén betörtek valami villanyszerelõk a szobámba, hogy megnézzék, a lámpám, meg hol és hány konnektor van, majd távozzanak... nagy élmény volt...

edit: beugrott még egy álomrészlet, de az nagyon 18+os, szóval, inkább nem irom le :hehe:

Nah, Necrid tegnapi Gratulációkbeli postja inspirálóan hatott rám, és sikerült nem elfelejteni azt amit álmodtam.

nézzük
elsõ

nem tudom leírni a helyet, kicsit nehéz szavakba foglalani. a lényeg, hogy "fenn" vagy "kinn" volt egy vasútállomás szerú, meg ilyen nagy üres tér, jó poros, lefelé pedig ilyen barlangszerû lakás akármi, de ha végigmentünk, "lent" is ki lehetett menni, és ott meg rét és erdõk voltak.
még két férfi volt ott, az egyik idõsebb, nagydarab, olyan 190 körül, széles vállak, kopasz fej (bár ha jol emlékszem, a feje búbján meg volt hagyva egy varkocs, ami be volt fonva, de erre nem esküszöm), a másik pasi már nem emlékszem hogy nézett ki, nem is õ volt a lényeg. Én nem egészen olyan voltam, mint most... kicsit magasabb, hosszú hajam volt, befonva.. kicsit idõsebb és kicsit erõsebb voltam.
Már arra sem emlékszem, hogy hogyan vagy miért, de párbajba keveredtem a kopasszal. Tegyük hozzá, hogy valamiért gyûlöltem, és életre-halálra ment a dolog. Õ rendkívül kárörvendõ volt, és kicsit lenézõ, még azt sem hitte, hogy egyáltalán képes leszek a nálam lévõ kardot (vagyrövidkard volt, vagy tõrkard, de a markolata elég fura volt, zavart is kicsit...). Amikor kinn az említett üres téren nekiálltunk, bizony igencsak meglepõdött.
Meglepõdésének hangot is adott, elvégre a koromnál fiatalabbnak nézett, és az akkori nõkhöz (olyan kicsit 1900 évek eleji vadnyugati feeling volt) képest sokkal intelligensebbnek (tanultabbnak) bizonyultam, és jártas a fegyverforgatásban, ja és erõsnek. :) :rolleyes:
Nahm. Eleinte nem sokat értem azzal, hogy a kard talált, átment a ruhán, de ecsúszott. (ja igen, szúrófegyverként használtam, és a végén már inkább hasonlított egy kihegyezett piszkavasra, mint kardra -.-" ) ilyenkor mindig nagyokat röhögött. Elõször azt hittem, hogy páncél van rajta, de nem, csak jól kidolgozott izmai voltak. Nah, akkor taktikát változtattam, és az elsõ szúrás, ami ugy igazán erõbõl volt, az jobb oldalon, vállmagasságban a kulcscsont alatt érte, és ugy szépen át is lyukasztotta... akkor mondjuk én is majdnem le lettem vágva, mert nem akart kijönni elsõre :) egyébként fura volt, mert õ nem sebzett meg, persze persze, mert kisvirag kicsi és mozgékony :) nahm. ezen felbuzdulva (fura volt, korábban talán soha nem láttam vért álmomban, de itt gyönyörûen folyt, és a kard is sikamlós lett tõle... na mindegy, lényeg, hogy még jópár szúrást sikerült bevinnem, emberünk kezdett megroggyanni, majd fejbevágtam. akkor teljesen lerogyott, és úgy tûnt, meghalt.
Én ekkor bementem és asszem összeszedtem a cuccom, hogy majd megyek valahova... kijöttem a vasútállomás szerûséghez,de ott feltûnt valami nõ, akivel tudtam, hogy nem lenne jó találkozni... valahogy felrémlett, hogy neki 200 km es jegye van, ezért gondoltam magam, hogy elindulok "lefele" gyalog, és akkor talán nem sikerül majd összefutni.
közben viszont észrevettem, hogy emberünk valójában nem halt még meg...
innen kicsit homályosak az emlékek, nem tudom megfogalmazható formában összeszedni.

a köv álmom arról szólt, hogy katz jött hozzánk :D
kicsit fura volt ez is, mert álmomban az a szobám volt, ami már lassan 5 éve anyámék hálószobája (kicsi, és a legcsendesebb és nyugodtabb szoba a házban), azzal a berendezéssel, ami akkor volt ott nekem. (talán a függönyök azok mr nem azok a rószaszin-kék virágos gyerekfüggyönyök voltak) nem is ezért lényeg, hanem a régi két szekrényem volt ott, amil nemsokkal magasabbak nálam, és már elmultak 20 évesek, sõt, jólbelegondolva 30 is elmultak... nahm, és mutattam, ill mondtam neki ezt, és (hû, ezt le merjem irni?) pontosan nem tudom megfogalmazni, mit csinált velük, de fogalmazzunk úgy, hogy nekiállt a szekrények teherbírását tesztelni... kicsit pislogtam, meg imádkoztam, hogy csak maradjanak szerencsétlenek egybe, de szerencsére nem lett (komolyabb) bajuk :D

aztán ehhez kapcsolódóan még volt valami éjszakai hazabiciklizés egy jól ismert útvonalon, de az is elég homályos...

Igy nem szeretnék találkozni azzal az ipsével almaimban. komoly volt :jee:

Quote from: NecridIgy nem szeretnék találkozni azzal az ipsével almaimban. komoly volt :jee:

melyikkel, amelyiket lekardoztam, vagy katz-zal? :hehe:

Quote from: kisviragmelyikkel, amelyiket lekardoztam, vagy katz-zal? :hehe:

:lol:

kisvirag, azert nem semmi miket almodsz...

Lagutobbi amire emlekszem: total stresszes vagyok, uj munkahely, kb eloszor vagyok ott, valami irodahelysegben. Asztal, szokasos berendezes, titkarno? Ajto melle kihiv a fonok, angol nyelvteruleten vagyunk, elkezd nekem beszelni, de nem angolul. En megmondom kicsit zavartan, hogy dehat ez nem angol, nem ertem, mire kozli, hogy jol van, ezt varta valaszkent, mert nem akarta, hogy ugy tegyek, mintha ertenem. Mire en meg mindig stresszes maradok, de valahogy latom, hogy ok a ficko, nem hulye.
Na remelem, ez is az egyik onmegvalosito almom, mert akkor megyek ki! :D

Meg mostanaban valami "kocsit vezetek es kisse para vagyok" almom is volt.

Quote from: SidneyIgazán jó kezdés :__devil:
Érdekelne, hogy melyik csajt :)

Az arcát láttam elõször, de nem aradt meg bennem... utána viszont határozottan többen voltunk, de nem láttam a többi embert...

Quote from: SidneyMégis melyik században játszódott?

Hát, a nyitóképen rajtam valami koszos fehér zsolcsszerû ruhaféle volt, szóval szerintem középkor, vagy elõtte... amúgy, különben lángszóróval és tankkal mentem volna... bár, mondjuk, akkor nem értem, mit keresett a keremben a golyószóró... a hasonló igénytelenségeket máskor lángoló pallossal iktattam... romlik talán a stílusom?? De a szárny a megszokott - amikor korábban álmomban leszakadt a lift velem együtt, akkor is hasonlót nyitottam ki, hogy felküldjem a dobozt a tizedik emeletre...  
Ejnye, hát nem tanultad meg a leckét? A jó alvásban gátló tényezõket tessék kidobni az ablakon! :ejnye:

Quote from: SidneyVelem történt pont ma, hogy azt álmodtam, a kedvenc pékségemben összefutok egy sráccal, akit már kb. 1 éve nem láttam. Ma reggel tétovázva léptem be a pékségbe, és nem ott volt a csávó?! Kicsit sem volt ám déjá vu-érzésem... Szóval a gondolat hatalma túl sok mindenre képes!

Ez én is meg szoktam érezni - mihelyt elkezdek foglalkozni azzal a gondolattal, hogy jó volna összefutni xy-nal, egybõl összefutok vele, akár a leglehetetlnenebb helyzetekben is (bezzeg, ha szándékosan keresek valakit, na akkor...)

hû
tegnapi álmomból csak egy halványka emlékkép maradt meg

valahol kinn voltam "terepen" (valami titoksügynökféle, vagy egyéb titkos nyomozõs mászkálós gyilkolászós valaki voltam, de már pontosan nem tudok ki/mi), és aztán jól "hazavittek" de én nem akartam odamenni, vissza akartam menni ki a nagy szabadásgba, ahol senki nem mondja meg, mit és hogyan tegyek.
És álltam a ház elõtt (olyan amcsifilmekbeliféle, kétoldalról felhajtó, szép nagy, meg a kertben ápolt fû, etc. ) jobban mondva, ültem egy gyönyörû pónin, aki az enyém volt. jobban mondva ültem a pónin, ÉS álltam a póni elõtt (valahogy mind2 én voltam.... ezt kicsit nagyon nem értettem :D ) aztán megfogtam a pónit, kiakasztottam a karikából, ami egy oszlopon volt a "kantárt" (ilyen láncból való volt, kicsit olyan, mint a kutyák lánca, és elég rövid), és elkezdtem vezetni a pacit. szép barna volt, és imádnivaló. De õ meg nemnagyon akart jönni... a poén, hogy úgy éltem meg, hogy én még mindig rajta ülök a pónin, megyek elõre, és próbálom magam után vezeti _ugyanazt_ a pónit.... hátnagyon érdekes volt :D

nah
a menekülõs álmaim kezdenek átalakulni harcolós álmokká.
ebben az álmomban is harcoltam...
kicsit ez is homályos, de arra emlékszem, hogy az elején valami utcaszerûségen sétáltam, ahol voltak ilyen mindenféle árusok, és én a szoknyákat, meg a fehérnemûket nézegettem. egyik fehér kisruhám volt rajtam, meg egy nemrég vett (még nem volt rajtam, mert azota nem volt annyira jo idõ) szoknyám, és jó idõ volt, nem fáztam.
aztán a ház nagy volt.
most nem láttam kivel harcoltam... az ablakon keresztül jött, az olyan szép nagy volt, nyitva volt, és ilyen muszlinszerû könnyû hosszú függöny volt rajta, amit fújt a szél :) két bambuszbot volt nála, hamarosan aztán nálam is, és azzal gyaktuk egymást...
persze õ engem nem tudott eltalálni... nagyon gyors volt, de kisvirag azért ügyes... egyszer azért asszem kiverte az egyik botot a kezembõl, de sikerült visszaszereznem... nem lehet leírni azt az érzést... dinamikus, gyors, villágyors mozgás, ésszel szinte alig felfogható. és az egész közben harmóniaérzés... egyfajta magabiztosság. ha jól emlékszem mondjuk nem sikerült legyõznöm, de õ sem engem, csak elment aztán (vagy én ébredtem fel?)
tetszett :)

volt egy másik is, lenn voltunk Marosparton valami rendezvényen, és sok sok víz volt, szóval áradt a Maros, de nem csak az, hanem korábban iszonyú sok esõ is volt, és így elég kevés rész volt szárazon. a töltés felé sétáltam, indultam volna hazafelé, és mikor kiértem a töltéshez, igy kb akármerre néztem, nagy víz volt, szóval fogalmam nem volt merre induljak. végül egyenesbe döntöttem, mert arra tûnt a legkevesebbnek. ott az út vonalán tényleg nem volt víz, csak két szélen amig a szem ellátott, és igy sétáltam, mikor megjelent elõször egy kicsi kutya, már az is agressziv volt, de azt még el tudtam kergetni a lábammal való rugdosással, de aztán jött egy nagy kutya, derekam fölöttig ért, és az is nekemjött, és magam elé kaptam a kezem, õ meg megharapta, és jött mögöttük két ember, én segítségért kiabáltam, mert tudtam, hogy ekkora kutyával már nem tudok elbánni, bármennyire is küzdöttem, de azok nem akartak segíteni... végülis a segítség ébredés formájában érkezett :D

Tegnap Animallal a lélekvándolrlás "rejtelmeirõl" beszélgettünk. Ennek eredményeként egy eszement álmom volt tegnap.

Úgy kedõdött, hogy meghaltam (nem fájt meg seemi, egyszerüen csak tudtam, és kész). Azon kezdtem gondolkodni, hogy mi szeretnék lenni köv. életemben mire valami iroda féleségbe jutottam. Rengeteg ablak volt fölöttük számokkal meg különbözõ fajok(állat, növény, egyéb) neveivel. hatalmas sor ált mindegyik elött, de nem tudtam megállapítani, hogy kik/mik azok pedig a letöbbnek volt valami alakja. MIndenki nagyon türelmetlen volt, mintha sietne valahová. (lövésem sincs hová!)  Beálltam a "11. ember" feliratú sorba, gondolotam eddig az voltam, ez az én sorom. nagy sokára odaértem, egy öreg rikácsoló nõ volt az ablak másik oldalán. "Szóval ember akar lenni?" Mondom "Nem eddig ez voltam, azért vagyok itt. Eldonthetem, hogy mi leszek?" Erre a nõ elkezdett mogyogni az orra alatt (esküszöm emlékeztetett a DK okmányirodában az egyik nõre  :haha: ), hogy nem igaz, hogy még ezt sem tudom és hogy csak a baj van a halotakkal....
A kezembenyomott egy köteg papírt, hogy töltsem ki és ha rájöttem, mit szeretnék (5-öt kellett megjelölni prioritás szerint), akkor álljak be az 1. sorába.
A papírok tele voltak idióta kérdésekkel. Pl. hányszor hegyezetem ki a ceruzáimat mielött eldobtam õket, a szomszédnak hanyas lába volt vagy mennyit késett a reggeli busz általában. :wtf: nem is járok busszal már vagy 3 éve...
Kitöltöttem a papírokat, ami nem is ment olyan könnyen szilárd test nélkül. Merthogy az nem volt csak azt nem tudom, a papírok miért nem estek ki a kezembõl csak a ceruza?? SZóval valahogy csak összejött. És beálltam a "11. elefánt" (úgy tûnik álmomban nem sok számot ismerek :D) sorba. Pedig nem is emléxem, hogy az 5 választott fajt beírtam volna valahová egyszerûen csak odaálttam. Lassan haladt a sor és egyszer csak megszólalt egy csangõ, mire mindenki elkezdett rohangálni össze vissze, meg jajveszékelni, hogy "elkéstünk, elkéstünk most mehetünk vissza a régi testbe"... aztán felébredtem, de addigra már nem szólt az óra.

Szóval ezt álmodtam, tudom, hogy nem sok értelme van, de legalább emlékeztem rá.  :lazza:

dehogynem volt értelme, megtudtuk, hogy elefánt szeretnél lenni :hehe:

nah ma éjjeli álmomból sikerült megmenteni valamennyit nektek :D (hajnali 5kor felébredtem, és gyors tollat ragadtam, biztos ami biztos, mostanában folyamatosan úgy jártam, hogy felkelés után elfelejtettem...)

Nah egyik rész az volt, hogy exem (mondjuk tegnap pont szóba került ismerõssel, és jólelszidtuk, mekkora bunkó volt :D ) na szóval, elhivott hogy beszélni akar velem, és sétáltunk ilyen vízpart, inkább tó szélén, már tél felé volt, hideg, meg a nádas már barna volt, meg a vízben ilyen szotyi meg tökmaghéyszerû valamik voltak, meg madarak, amiken csodálkoztam, mert olyan fajták voltak, amiknek már el kellett volna repülniük... na itt a srác elõadta, hogy hát, így meg úgy, hogy rájött, hogy õ mégis nagyon szeret engem, és hogy nemlehetne hogy újrakezdjük, etc etc, és a szónoklata végén meg akart csókolni, meg átölelni... hát kiszabadítottam magam, és igy a szokásos stílusomban elõadtam, hogy elmehet a fenébe, az én gyomrom valahogy nem veszi be ezt az egyszer azt mondom, hogy nem szeretlek, aztán meg rájövök, hogy mégis dumát, és lesszives békénhagyni... :)
volt valami vonat/HÉV is az álomban, de azt már nem tudom hogymint...

aztán valahogy apámmal találkoztam, vagy akartam találkozni, vagy volt megveszélve találkozó... valami cikkekrõl is álmodtam (kicsit el vagyok maradva, 1x cikk vár feltöltésre...) meg hogy így jött egy párocska, én igy feküdtem a földön vagy mi, õk mintha észre se vettek volna, elkezdték valahonnan kiszedni az ágynemût, és ezt igy rám dobálták (azért volt fura, mert olyan volt, mintha egy macskaköves utcán lennénk...)...

aztán voltak valami lovak is, meg érdeklõdõ újságírók, de ebbõl tényleg nem tok semmit felidézni, csak annyi ami itt a papíron van...

ja, meg a köv az ilyen 18+ volt... mamáméknál voltunk, és ott aludtunk (barátommal, aki nem hasonlitott katz-ra, de valahogy mégis õ volt... szokásos kettõsség), és mamám azon az éjszakán egy szobába aludt velünk, de aztán úgy volt, hogy köv éjszaka már nem, én meg már teljesen be voltam zsongva, és nem akartam magammal birni, és alig birtuk csititgatni egymást, hogy na, csak kibirjuk valahogy köv estéig, de miért kell a mamámnak most itt aludni, mikor most is alhatna odaát és etc etc... nem részletezném azért különösebben :D

ma megint többet álmodtam, de egyre emlékszem igazán...

ugyanaz az exem, akit elõzõ álmomban említettem, lejött hozzám, kicsit olyan volt, mintha együtt lennénk, de legalábbis jóba... naszóval, pénteken valami szombati koncert miatt lejött, én meg kínba voltam, mert ma ugye meg jön katz... és hogy hát a srác kicsit útba van emiatt... szombat reggel végülis besokalltam, fõleg, miután a gépemen miden szart eláligatott a maga szája íze szerint, és iszonyatosan leüvöltöztem a fejét, hogy mégis hogy képzeli ezt, és mekkora bunkóság, hogy az õ gépén, ha a betûméretet megváltoztattam, leszólt, õ meg itt önkényeskedik az én gépemen (háttérkép, ikonok, amit el lehetett, elállitott...) és hogy egy mekkora f*sz egyébként is, és takarodjon innen, mert jobb dolgom is van, mint õt pátyolgatni, meg elviselni, fõleg, hogy elizélgette a gépemet is....
nah, fogta is magát, és rövid úton távozott :hopp:

menekülõs, harcolós, másfejétleordítós álmok rulz... :D

nahm megint itt vagyok
most sikerült elõször ilyen kicsit Fantasys-lovagkoris valamit álmodni :D

kicsit eklektikus lesz lehet, de mindegy.

Nem egyedül voltam, hanem volt velem 3-4 másik emberke is, ilyen szerepjátszós feeling, kard az ember oldalán, etc.
nahm, megyünk, közeledik gy falu, megyünk arrafelé
egyszercsak elénk ugrik egy csapat falusi paraszt, mindenféle tákolt fegyverekkel a kezükben. MI mingyárt elõkaptuk a kardjainkat, és "harcállásba" fejlõdtünk (azaz kb körbe álltunk, hogy tudjuk egymás hátát védeni) és morcosan néztünk farkasszemet. Én kérdeztem, hogy most miért támadnak ránk, õk meg azt hitték, hogy mi akarunk rájuk támadni, (ja, persze konstatáltuk, hogy bár kb 10en voltak, elbántunk volna velük), de hogy lényegében igazából segítséget akarnak tõlünk kérni, mert hogy gonosz rossz bácsik zaklatják õket, mondtam kicsit fura dolog így karddal nekünk támadva segítséget kéri, de végül helyükre kerültek a kardok, és megigértük hogy segítünk. Ilyen kis kõerõdszerûség volt ott, benne néhány lovagszerûség. az egyik nagyon okosnak hitte magát, és õ akart mindenféle parancsokat és egyebeket osztogatni, de egyébként elég luzertipus volt, de azért erõs :D
naszóval, mértük fel körben, hogy milyen a védelem, hol támadható könnyen, etc, mikor találtunk a várfal alatt ilyen kicsit máshogy füves helyet, gyanús volt, lovagunk felpiszkálta, és két ládát találtunk.
lovagunk felfeszegette mindkettõt, két szobor volt bennük. már nemegészen tudom, milyen, de álló emberalakok voltak (kicsit a Diablo II. V. világában lévõ 3 szobor közül 2re hasonlitottak) nahmost, felderengett, hogy van gy ilyen 3. is (én tudtam is hogy hol) és emlékeztem valami legendára vagy törénetre, hogyha ez a 3 szobor együtt van valahol, akkor történik valami (valaki megidézõdik, vagy vmi hasonló, de hogy pontosan mi, arra már nem emlékszem), nos, egyébként aranynak néztek ki, vagy legalábbis nemesfémnek, lovagunk teljesen meg is örült neki, és bevittük a várba :D
na kb itt szakadtam.

köv álom.
kiderült, hogy nemesi családból származom. hümm, nemjuteszembe, pedig álmomban még tudtam, hogy milyen ágról, hogy hívják az illetõt (namost, nincs is olyan rokonom :D) nahm, és ez úgy ment, hogy ha kiderült valakirõl, hogy ehhez a nemesi családhoz tartozik, akkor meghívták a család kastélyába, hogy lakjon ott. nahm, mentem is, aztán kinn az "udvaron" ücsörögtem egy asztalkánál és épp valamelyik jegyzetemet bújtam, mikor megjelent egy fess fiatalember, ilyen nemesi ingben, nadrágban, karót nyelt tartással, a haja is ilyen stílus szerint volt levágva, én meg ugye ilyen szokásos cuccban voltam. nahmost, szóbaelegyedtünk, elõször magáztuk egymst, aztán nem birtam tovább, letegeztem :D a srác kicsit csodálkozott, hogy én is a családhoz tartozom, meg nem akarta elhinni, de mutattam ondtam neki, hogy milyen ágról :D egyébként szép terebélyes családfánk volt, a srác egy teljesen más ágról való volt, szóval igazából közös vér nemnagyon volt bennünk.
sétágattunk, akármi, a jegyzeteim közben szétfújta a szél, összeszedtem, aztán megmutatta a kastáélyt, meg mesélt egyes családtagokról, fõleg az öregerõl, meg hogy az egyik ilyen öreg az nagyon nem szereti, hogy már minden jöttmentet, akinek köze van a családhoz, meghívnak, de hogy az az öreg, akinek a révén én rokon voltam, kellõ ellenpontot jelent még, és hogy azért is csodálkozott rajtam, mert hogy ugye én eddig egy egyszerû polgárlány voltam, és most is úgy nézek még ki, és hogy ezért is ellenkezik az a öreg... és akkor jött a hír, hogy az akinek a révén én rokon vagyok meghalt és akkor kezdhettem tartani tõle, hogy esetleg kigolyóztak, de a srác azért biztatott, hogy ne aggódjak, talán engem már nem raknak ki, csak a késõvvi, hozzám hasonló rokonok nem biztos, hogy meghívást nyernek :)

na kb ennyi. a kastély gyönyörû volt egyébként, azért el tudnám viselni hogy egy olyan helyen lakjak (persze a megfelelõ személyzettel :) )

:3x3: Az élet álom.
Amúgy az már előfordult valakivel, hogy csak lebegett a nagy semmi közepén, és egyszercsak hirtelen elkezdett görbülni a tér? A közeli bolgok távolinak tűntek, a távoliak közelinek. Minden összemosódott. És mire felébredsz nagyon, de nagyon beleszédülsz az egészbe. Pedig csak egy álom volt. :3x3:

kisvirag: Családfáról álmodni? :eeek:  ilyet se hallottam még. Persze az elveszett rokonok mindig vicces dolgok, de olyat, hogy ez legyen a fő téma, még nem láttam. :)

Moonshiner: A semmi közepén sokszor voltam már, de általában valamilyen "büntetésből", és akkor az álom nem is szólt másról, minthogy kivagyok dobva a nagy semmibe aztán jól elgondolkodhatok ameddig valaki fel nem ébreszt...
De nálam álomban a tér mint ilyen csak egy relativ fogalom, nincsen olyan korlátozóhatása mint a valóságban. Simán láthatok messze arrébb lévő dolgokat és olykor a közelemben is észrevehetek valamit, ami ott volt, csak nem látszódott (a legtöbb titkos folyosó és csapda az álmaimban igy működik). Meg van néha olyan álmom, amiben a teleportálás úgy működik, hogy el kell kezdeni forogni, és ha olyan gyors vagy már, hogy látod szemből a hátadat, akkor ha megállsz, ott leszel, ahol akartál. Viccesen néz ki, amikor egy egész csapat ember teleportálni akar ezekben az álmokban. :lul:

U.I: irigylek mindenkit, aki az elmúlt napokban álmodni tudott. nekem még elaludni is kemény munka volt mostanában...

nyiha

megint összevissza álmodgattam...
elõször volt valami betörõs sztori talán? valami ilyesmi rémlik...
aztán valami könyvtáras... hogy azt hittem a gyulai könyvtárból vannak nálam könyvek, és mentünk oda, és hogy vissza kéne vinni, de az istenért nem találtam, és a végére kiderült, hogy nincs is nálam már olyan könyv, maik vannak, azok szegedi könyvtárasak...
de ott turkáltam mindenféle könyvek közt...

aztán aztán... jahmigen
valami szerepjátékféle. egy igen fura/erõs jellem csajszi. valamiért kicsit nem volt szimpi, de valamiért mégis vonzott...
nah a lényeg, hogy baratnõm huga is benne volt a partiba, meg minden. a játék nagyon furi volt. nem csak egy sima szerepjáték... hatással volt a valóságra, lényegében megelevenedett, és a mesélõ csajszinak, mintha "hatalma" lett volna, vagy képes lett volna varázsolni, vagy valami ilyesmi. Mesélt nekem a játékról, én is szerettem volna beszálni, pedig tudtam hogy veszélyes, mert ha megteszem, nincs visszaút, ha elveszteném a hitem vagy a kedvem a játékban, és ki akarnék lépni, csúnya vége lenne, vagy vmi hasonló, elég bsszúállótipusnak tünt a csaj, az a féle, akit barátodnak szivesen, de ellenségednek semmiképp, és mondom, valami miatt nem volt 100%szimpi...
nah, valami hatalmas templomszerüségben ültünk, iszonyatos tömeg, mi hátrafelé, a szélén, barátnõm huga valahol elöl középen... a játék könyve (nem a szabálykönyv volt, hanem mindig, mikor játszottak, a kaland leíródott egy nagy kódexszerû könyvbe, na az volt nállam, ill mint késõbb kiderült, abból egy... a nõ megengedte, hogy én olvassak fel belõle... asszem azért is volt összegyûlve ott a nép... nahm, és hiába hatalmas templomszerûség, ahogy olvastam, az bezengte az egészet, és mindenütt tökéletesen lehetett hallani a szavam... már nem emlékszem mit olvastam... de aztán barátnõm huga átvette az olvasást, és onnatól kezdve az a rész eltûnt a könyvembõl!
elõtte ott volt, és nem tudtam elõször mi van, de nagyon gyszerû, varázslat, vagy mi, az adott még fel nem olvasott rész csak a felolvasó könyvében jelenik meg, mert mint kiderült több ilyen könyv is van (talán minden játékosnak 1, én asszem a 7. játékos voltam)... egyébként nagyon szép cirkalmas betûkkel volt írva... azt hiszem azt is valami mágikusan csinálták...
aztán barátnõm hugának ki kellett menni, ahogy vefejezte a sztorit, és a tömeg igy felkapta, és kiszörföztette, nemnagyon tetszett neki :D
aztán beszélt nekem a csaj a játékról, hogy  mikor szoktak, mondta a világ nevét is, de már nem rémlik, de még nem halottam ilyen világról IRL, hétfõn meg pénteken játszottak, ja és hatvani vagy akörnyéki a csaj... és én meg azt hittem elõször, h a péntek délelõtt játéknak gáz lesz, emrt h akkor van az angolorám, de aztán rájöttem, hogy nem, akkor szintaktika órám van, és az elõadás :D
kb valahol itt ébredtem

Moonshiner: lebegni lebegtem már, de csak egy teljesen kiszikkadt puszta fölött, vörösen izzó/vibráló (éppen megy le a nap) levegõben, de a nagy semmi közepén még nem...

mikor az álom határán vagyok, szoktam úgy érezni, hogy zuhanok, zuhanok a nagy semmibe, és amikor már majdnem leesnék, hirtelen felriadok... nahm, általában ilyenkor valóban a zuhanástól mentem meg magam (le az ágyról :D )

na
ma éjjel megint alkottam :)
megint több volt, de egyre emlékszem részletesebben.

Fogalmam sincs, hogy hol lehetttünk. egy biztos, nem Magyarország volt, de nem is Európa... talán Afrika, nem tudom. a lényeg, hogy egy magasabban fekvõ területen voltunk, és közeledett egy hatalmas szökõár... az emberek rohantak eszüket vesztve a másik irányba. Én kisgyerek voltam, talán 10-12 év körül. azt hamar felismertem, ha én is agyamenten rohanok elõre, elõbb utóbb letipornak, ezért oldaltfelé futottam, kifelé a tömegbõl, meg így láttam ,h épp valaki nagyobb sebességgel közeledik felém, és ki tudtam térni... egyébként félelmetes volt látni, ahogy az a hatalmas víztömeg közeledik, és ahogy a bepánikolt emberek megvadult csordaként rohannak... elõször ilyen pusztában futottunk, de aztán egy városhoz értünk... alapban magasabban feküdt, elég egyenetlen részen, de volt egy nagy fala.... nahm, közben sikerült társnak összeszednem egy másik kölyköt, és vele rohangáltunk, majd megláttunk egy szép nagy sokemeletes (3 vagy 4 emeletes lehetett, plusz volt két ilyen toronyszerûsége) házat. hátranéztünk, és láttuk, hogy ha tovább futunk az emberekkel, még annyi esélyünk sincs... menjünk, ott fenn a ház tetején talán lesz esélyünk. nya, mentünk is, igen ám, de a ház lakott volt, mi meg rendesen utcagyerekeknek néztünk ki, ráadásul házlakók még nem tudták h mi van... volt egy üzlet a ház elején, aztán végig a verandán a lakások elõtt öreg nénik/bácsik ücsörögtek... leghátul egy nõi ruhaüzlet volt, és hát néztük, sehol nem tudunk így fellógni. Aztán valakik szóltak vagy akármi, lényeg, evakuálták a várost, ekkor a víz már át át csapott a falon... (ekkor döbbentem rá, hogy kár volt ennyire parázni, az, hogy a víz ideér, még nem jelenti azt, hogy mindent mingyárt azonnal és teljesen elönt a víz), nah, szóval kiüresedett a ház, mentünk másik kölyökkel, hogy felmegyünk oda... igenám, de jött egy bácsi, aki szétnézett, hogy senki se maradte a házba... féltünk hogy minket is elvisznek, meg akármi, ezért jól elbujtunk. Már majdnem  észrevett a bácsi, mikor felébredtem... de közben/utána, még félálomban tudtam, hogy igazábol nem lett volna jó ha maradunk, mert le akartak mindent dózerolni, már nem tudom miért... meg ha mágsem, akkor igy eszembe jutott, hogy kaja, egyebekkel gondba lettünk volna, ha a víz sokáig marad.
nahm, kb ennyi :D

teljesen vicces, az elsõ álmomat még itt reggel elmeséltem katznak, de aztán visszaaludtam kicsit, és most iszonyatosan nem emlékszem mi volt az... hátha majd õ...

viszont álmodtam helyette másikat.

na, az egyik az volt, hogy nõvéremék nyertek egy Ladát, kéket. benzineset, de ami kicsit meglepett, hogy valamiért kellett hozzá dió is... ez teljesen agyament dolog... nahm, a Lada a víztornyunk elõtti téren állt, én beültem, és elindultam vele, isszonyú messzire mentem, átálltam az utca túloldalára :D
aztán nálunk voltunk hirtelen, és kérdeztem nõvéreméket, mit csinálnak vele (valamiért abban reménykedtem, nekemadják :haha: , de mondta, hogy nem, eladják, emrt valójában szutyok, a dió is mindig beleszárad :wtf: (jamerhogy, a dió a mûködéséhez kellett... talán kenõolaj helyett dióolajjal ment volna? :fejvakar: ) namindegy, szóval hogy eladják (ja, kihagytam, hogy nekik egyébként is egy kék Ladájuk van)

Másik
ilyen evezõs táborszerû valahol voltam, keveredtek az általános iskolai osztálytársak az evezõs barátokkal, és még néhány usteamesre is mernék esküdni... nah, nekem ott volt az a kis "patkánybiciklim" (elnevezés evezõsöktõl származik, ilyen kis kempingszerûség volt), amit két vagy három éve loptak el Szegeden... azt hiszem szombat vagy vasárnap lehetett, és esett az esõ, és ilyen sátorozós party volt, és mindenki menekült be fedél alá, ilyen sörsátor szerûség lett gyors felállitva, ilyesmi, aztán jött valamelyik ismerõs, hogy keresni kéne rendes boltot, mert a büfé nagyon drága,és hogy nekem van biciklim, azzal gyorsabban menne, mondtam, ok, kimegyek, de ekkor eszembe villant, hogy nem Hódmezõvásárhely mellett vagyunk ( azt hittem egyáltalán? :wtf: , hanem Abádszalókon, és fogalmam sincs, hol lehet itt bolt (a hely egyébként közel sem hasonlitott Abádszalókra), de gondoltam majd megoldjuk :D

harmadik...

én megint általános iskolai magam voltam, katz meg ott volt tesitanár már egy ideje (tegyük hozzá, hogy a korom azárt megmaradt, vagyszóval, nem éreztem magam 13-4 évesnek... meg ugyanúgy együtt voltunk... a tesióra a másik tornateremben volt (régen két épülete volt sulinak, egy az alsótagozatnak meg egy a felsõnek, de az alsót elvette az önkormányzat, de mindkét épületnél volt tornaterem, az megmaradt. na, ott volt tesióránk, én meg kicsit késve indultam át, és kicsit kerülve is mentem, mert szomjas voltam, és a sarkon lévõ büféhez elslattyogtam, és kértem üdítõt, meg valami sósat, ropit, és a nõ ropi címán egy croassonszerû bukta-akármit adott, és ez nekem tök természetes volt, de mikor a pénztárcát keresve kinyitottam a táska oldalzsebét, ott volt egy fél zacskó régi ropi (az rendes ropi). namindegy, megittam, elpakoltam, mentem tesiórára. Volt egy fiatal tanár, aki még a betanulós idõszakban volt, de már korábbról ismerte katzot, és viszonylag jó barátok voltak, na és most mellette volt "gyakornok" vagymi... szóval átmentem, áltam neki átöltözni, akkor eszembe villant, hogy a tesis edzõcipõmet a másik épületbe hagytam, most majd mehetek vissza érte (eredetileg nem akartam, utolsó óránk vol, innen már hazaindulni gondoltam)... épp a zoknim húztam át, mikor bejött a lányöltözõbe ez a tanárnövendék (ismerõs volt, de már nem emlékszem hogy ki) és odajott hozzám, és elkezdett simogatni, meg ki akart kezdeni velem, én meg nem gyõztem elhesegetni, és teljesen le voltam döbbenve, hiszen tudta hogy katz barátnõje vagyok, meg õ milyen, meg az állása is, hoszen még csak most kezdte, akármi... alig bírtam lerázni, de aztán felébredtem, és nem derült ki, katz mit reagált volna, ha megtudja a dolgot :D :rolleyes:

aztán még ehhez kapcsolódott, sõt, asszem ez elõtt volt, de erre már csak homályosan emlékszem, itt is általános suli, akkori jó barátnõm, Tünde, vele lógtam együtt (már álmomban, de egyébként is ), és minden nap mentünk Zsuzsihoz (õt én nem birtam annyira, de Tündével nagyon jól megvoltak), és már azon poénkodtunk, hogy minden nap az a program, h találkozom Tündivel, és megyünk Zsuzsihoz... ez olyan kicsit jelentéktelen, meg annyira nem is tiszta, emrt még volt vmi, de mindegy :D

itt vagyok megint ma egész kis összetett álmom volt, már ilye n többrészes, kicsit olyan, mint egy folytatásos TV sorozat, de a "fõszereplõje" is kb az volt, ilyen TVhõs szerû, amolyan McGywer, Magnum, Országutak õrangyala és hasonlo agyamentségek keveréke, nagyon magas, ívelt szemöldökkel... alapvetõen azért egész jóképû volt... a sztori elsõ felében olyan volt, mint egy "fõnök" aztán a második részben már mint "apa" szerepelt... furra...

na, scene 1. a pasasnak valami iszonyatos sportverdája volt, és valaki kihívta valami mégjobb sportverdával egy "párbajszerûségre" és tudta, hogy elveszti, hacsak nem szerzi meg a mittom én kinek a milyen szuperübertáp autógumijait. namost, ez valami terrorista vagy maffiafõnök volt, ilyen saját kis államszerûséggel, ahol az volt a törvény, amit õ mond, persze vastagon körbekerített, kutyákkal, õrökkel stb védett kis terület, erdõsáv, akármi. nos, bejutni teljesen ügyesen sikerült, eljutottunk a gumikat tároló/örzõ akármiig, feltörtük a kódot, kinyált szépen, megvolt mind a 4 gumi, felpakoltuk ilyen kis dzsipszerûségre, és go! na, ekkorra leleplezõdtünk, innentõl olyan volt az egész, mintha videojátékot néznék felülnézetbõl. az erdõsáv ugy nézet ki, hogy fák - füves sáv-fák-fák (azaz 2x olyan szélesen fák mint a szélén) - füves sáv - fák. mondom menjünk szélén, nem menjünk középen. kerülgetük a fákat, utánunk ugyanilyen dzsipeken üldözõk, útközben meg terroristacsoportosulásk, lõttek ránk, kb amivel csak lehet lõni.... de persze nem találtak el, de már nagyon a sarkunkban voltak, de köztel volt a kijárat, tepertünk.... a kapun túl úttest. tudtuk, ha elérjük az úttest túlsó felét, nem lehet gond, mert az már nem a maffiafõnök területe, ott már nem puffanthat le minket :D
szóval szóval, persze sikerült elérnünk, igaz ilyen last minute módon, golyók záporában, de aztán jól a pofájukba röhögtünk, õk meg rázták ránk az klüket :) ghihihi

második scene
valami szép nagy villaszálloda
valami nagyfejesek összejövetele
itt már nem emlékszem mi volt a küldetés...
volt velünk egy kicsi aranyos kutya is.
és hatalmas parkja volt a szállónak, és lehetett lovagolni, sõt volt lovasfogat is, és ez nekem nagyon tetszett, meg gyönyörû fák...
ez már kicsit zavarosabb, hogy s mi történt. a lényeg, hogy mindenki ilyen 19. századi, meg korábbi ruhákba voltak, fûzõ, nagyszoknya, ilyesmi... rajtam meg volt egy kapucnisfölsõ, meg egy melegítõnaci, és az elején nem akartak velem szóbaállni az emberek, na mondom, jól nézünk ki, várhatom meg, mig megjön a ruhám, mert azt a márnememlékszemanevére de valami rokon/barát hozta késõbb. jól le is toltam, emrt késett. de nem tetszett a ruha ami aztán rám került.
amire konkrétan emlékszem annyira, hogy értelmesen meg is tudom fogalmazni, az az volt, hogy a bejárat elõtt volt leejtve egy újság, amin egy döglött macska képe volt, és amire a kutyus nagyon morgott ugatott, és cincálta.... jött egy nõ, és felvette a kutyát, hogy majd õ megnyugtatja! de az csak mégjobban morgott, alig birtam megértetni a nõvel, hogy tegye már le, mert a kutyának nem tetszik!
na, letette... megyek be, kutya is akar jönni, de tudom hogy tilos, de aztán mondom, hogy szobatiszta, és akkor azt mondják, hogy akkor nyugodtan.. és kérdeztem melyik az én szobám, hogy megint átöltözzek (mert a melegitõ helyett a másik ruha fogalmam sincs hogy került rám, de egyszer csak már az volt rajtam), de mivel az "apám" azaz ez a TVhõs pasas foglalta le a szobát, és én azóta nem voltam itt, de õ sem mondta melyik szoba, nem tudtam, és mondták, hogy a 4es szoba, na megtaláltam, és ekkor rontottak be vadul a lakásajtón a srácok, hogy felverjék a szobatársaimat :grrr:

Látom, hogy ez a thread is telt a sok szép álommal, csak most lusta vagyok végigolvasni őket... :p De így olvasatlanul is grat kisvirag a sok szép álomhoz! :) Ugye tényleg szép is volt? (bocs, de most valahogy nincs kedvem azt a 2-3 oldalt elolvasni amit az elmúlt egy hónapban írtatok, így nem tudom milyen stílusu álmok ezek... :p) De ígérem, hogy amint több időm lesz elolvasom mind a 2 oldalt! :)
De most én írok valami jó hosszút: :hehe:


A mai nap...., vagyis este...., szóval értitek (remélem:rolleyes: ) egy jó kis álmom volt.
Az egész úgy kezdődött, mintha valaki elmesélné ezt a történetet, s valójában is megtörtént volna régebben, de az biztos, hogy valamikor régebben is megálmodtam már ezt az álmot, csak akkor még ez az egy mondat nem szerepelt még benne, amivel most kezdődött az egész:
Valami hang ezt mondta:
-Emlékszel, hogy...
És ez után kezdődtek a történések, amiket régebben is álmodtam már, szóval ez biztos valami olyasmi, hogy éppen magamnak meséltem el újból a történetet, felidéztem az álmomban egy régebbi álmomat vagy ilyesmi...

Na, de mostmár tényleg kezdem:
Egy kempingben voltunk a családdal. Ennek 2 bejárata volt: egy főbejárat, ami előtt egy kis bolt volt és egy hátsó bejárat, ahol autóval lehetett közlekedni. Ki akartunk innen menni, hogy menjünk valahova kisárndulni. Én és anyukám öregasszonyoknak öltöztünk be, a fiúk pedig mind a 3-an (apukám, az öcsém és Moha) rövid barna hajú, nagy bajuszú ficsúroknak, mert leakartunk rázni néhány emberkét, mert mindenhova követtek. Anyukámmal el akartuk teretlni a figyelmüket (egyébként ők 3-an voltak), hogy közben a fiúk a kocsihoz tudjanak menni, s nehogy kiderüljön, hogy melyik a miénk. Csak sajnos a hátsó bejáratig követtek minket, ezért azt találtam ki, hogy megkérdezem tőlük, hogy hol találok itt egy boltot, s erre ugye ők elkezdték magyarázni, hogy merre menjek de persze én szándékosan nem értettem, így lassan indultunk abba az irányba (már a kempingen kívül), így közben a fiúk és anyukám a kocsihoz tudtak menni, s óvatosan jöttek utánnunk, mert kikerülni nem tudtak, s más út meg nem volt, így a következő kereszteződésig (ami majdbnem a boltnál van) így kellett mennünk. Az volt a tervem, hogy elkísértetem magam a boltig, s ott már pofon egy szerű lesz lerázni őket, s elmehetek gyorsan a kocsihoz.
ÁM közbejött egy apró dolog, ami majdnem el gázolt... Szembejött egy autó a szűk utcán eléggé nagy sebességgel, éppen, hogy csak elsuhant a lábam mellett a kereke, s a mi autónkat is éppen is, hogy csak ki kerülte, vagyis inkább anyukámék kerülték ki őt... De ezek után egyre több autó jött, amik szintén éppenhogy csak nem ütöttek el. Így kénytelenek lettünk félrehúzódni az út másik oldalán lévő kis dombra, s érdekes módon ez után egyszerüen eltünt az a 3 ember, akik eddig mindenhova követett... (biztos elütötte őket egy autó... :__devil: :hehe: ) Az út pedig egy valóságos sártengerré változott, mivel földút volt, s előtte nemrég eshetett, mivel egy kicsit eddig is sáros volt, de most, hogy kijárta az a rengeteg autó, egy nagy összefüggő pocsoja lett, s néhány autó ki is csúszott. Az egyik ilyen autóból előkerült egy kislány és (valószínüleg valamilyen rokona), egy idősebb nőszemély is, akinek vörös haja volt. Ám volt valami sátáni tekintet a szemében...
De mielőtt ők ketten előkerültek volna, már akkora a jelmezünktől is megváltunl, s ezt a sok autót, ami valami autóverseny-szerűség lehetett, az egész család videózta, még öcsémnél is volt egy kiskamera, s azzal vette, meg Mohánál, anyukámnál és természetesen apámnál is volt 1-1 videó különböző méretben és típusban. Nekem is volt kamerám, de nem akartam én is elővenni, mert a többiek ezt úgy is felveszik, majd valami mással kezdek. Amikor meg már megjöttek a lányok, akkor meg már nem tudtam elővenni, pedig akartam...
Hogy miért nem tudtam? Mert odajöttek mellém, s mint már mondtam, valahogy nem tetszett az idősebb csaj nézése, féltem, hogy ellopná tőlem.
Nem tudom hogy, de elémkerült egy francia tankönyv is, s azt nézegettem, amit a lányok rendkívül érdekesnek tartottak, s az idősebb valamit beszélt is hozzám, amire már nem igazán emlékszem, hogy mi volt, de ez is valam rosszat selytető szöveg volt. Én unalmamban már pálcikaemberkéket rajzoltam a tankönyvbe, mikor egyszer csak a vöröshajú csak kikapta a kezemből, s egy nevetéssel megtoldva valami varázsszót mondot és a könyvre mutatott, ahol egy érdekes pózban lévő pálcikaember jelent meg. Ezt töbször is megismételte... Ezt szívesen felvettem volna kamerára, csak féltem, hogy a videót is kikapja a kezemből és ellopja, volt egy olyan bennem, mintha kifejezetten csakis erre utazna...
Ekkor világosodott meg előttem, hogy a csaj valójában egy boszorkány. Szerencsére a könyvet ez után visszaadta, s mivel megjegyeztem azt az egyszerű szót, (ami még ébredés után is az emlékezetemben volt, de sajnos mostanra már kiment a fejemből) ezért én is kipróbáltam ezt a pálcikaember-varázslást, s sikerült nekem is!
Erre ő csak nagyot nevetett, és sajnos ez volt az utolsó amire emlékszem, valószínüleg nem is nagyon történt több, mert nemsokára csörgött az ébresztőórám, így sajna nem tudtam meg mi lett volna a vége...
De ha esetleg valakit érdekel, akkor ezt is megcsinálhatom úgy, hogy kitalálok valami jó kis befejezést, meg egy kicsit letisztázom a szöveget, mert ez így eléggé kicse-kusza... :P (Tudjátok, mint réggebben, akkor is csináltam már ilyet. :))

Bocs az összevisszaságért a helyesírási és a gépelési hibákért, remélem azért valamennyire meg lehetett érteni... :rolleyes:

hejhaj

ma éjjel megin alkottam, és most megint alkalmaztam a papír tollas modszert, nehogy elvesszen :D (backup rulez :rolleyes: )

naszóval
valami világverseny volt.
jobbanmondva, vízenfutás világbajnokságának a selejtezõje. de lehet hogy döntõ, mert csak 6an voltak, illetve, eh, hogy is fogalmazzak, ilyen "elõkör" amikor minden szereplõ egyedül futott, csak idõeredményért, hogy aztán azalapján felállitsanak egy sorrendet és mittom mi legyen utána. nah, volt egy magyar csaj is, elméletileg ismerem, gyakorlatilag már nem tudom megmondani, ki volt. a bemondó egy magyar faszi volt (leginkább a kéziválogatottunk edzõjére hasonlított) és of coz magyarul beszélt. az elsõ két-három emberkénél amig az futott, addig mesélt mindenfle érdekeset, ha jól emlékszem mindig az adott illetõrõl...
a magyar lány nekem ugy tünt, hogy nagyon "lötyög" nem fut teljes erõbõl, és még le se futotta, mikor inditották a 6. emberkét, na akkor elkezdett belehuzni a magyar csaj, és a végén egy hatalamas ugrással, aminek fejes lett a vége, "ugrott be" a célba. addig a lábától eltekntve tök száraz volt...

aztán jött a férfiselejtezõ. ja mint mondtam, bemondo bácsi elhallgatott ugy a 3. 4. után, a srácoknál visszatért, és elnézést kért és megint nekiállt dumálni.

aztán esteledett, én hátrafelé elnéztem, ahol a tó másik oldala volt (mert ez nem uszoda volt, hanem egy tó ahol volt az egész) és láttam, hogy a kajakosok készülõdnek (akkor egy kicsit pont ugy nézett ki, mint a szegedi Maty-éri evezõspálya), és én is elábrándoztam, hogy hátha lesznek evezõsök is, de tudtam hogy juli 7-8 van, és hogy ez még korán a evezõs OBhez, egyébként is, épp világversenyen vok... :D

Hát, már régen volt ilyen szép, filmszerû élményem...
...találkoztam két öltönyös bácsival, akik közölték, hogy volna egy munka, mert ilyen és ilyen okok miatt rám volna szükség ... ezt követõen egy nagy limuzinban vittek, nyakig pingvin ruhában - kiedült, hogy valami fejes helyett vagyok dublõr, a mukit meg ki akarják nyírni, tehát én vagyok a csali. A kocsival megérkeztünk egy nagy szép épülethez (talán kaszinó, bár inkább hotel lehetett). Ez után a dolgok a házon belül történtek, kissé zavarosan, de azt tudom, hogy mindig azon ment a para, hogy ki ne derüljön a turpiszság, hogy én nem én vagyok:) A poén az egészben az, hogy ekkor folyton az járt az eszemben, hogy este Tinúviel azt mondta, hogy a múltkor Gyurcsányt látta az álmában, én pedig nevetve válaszoltam, hogy egyszer álmomban Schröder bevallotta, hogy õ az apám:)

Quote from: BerenHát, már régen volt ilyen szép, filmszerû élményem...

Nem is tudtam, hogy rád ilyen jótékony hatással van az esti jégkori... De azért arra kiváncsi lennék, hogy milyen milliomos maffiózó néz ki úgy, mint te :hehe:

Quote from: Berenhogy egyszer álmomban Schröder bevallotta, hogy õ az apám:)

Akkor asszem nem kellene az ösztöndíj miatt aggódnod :)

Beren Sidney, basszus, angyon ossze kéne már hoznunk egy találkozot, mien dolog az, hogy ti is Szeged, én is Szeged, aztán meg még sose láttuk egymást (valszeg :D )

Quote from: kisviragBeren Sidney, basszus, angyon ossze kéne már hoznunk egy találkozot, mien dolog az, hogy ti is Szeged, én is Szeged, aztán meg még sose láttuk egymást (valszeg :D )

Tudjuk ki vagy!!!!!!!!!!!:__devil:
Amúgy a héten japánon pont előttem ültél :)
Animoni(őt ismered) + Syeren is Szeged (és mi már eléggé egymásrataláltunk) , szval összehoz6unk vmit...

kisvirag,
Ez igen! Neked aztán igazán jó lehet a memóriád, ha képes vagy minden álmodat felidézni! :jee:
 További szép álmokat.

Quote from: SidneyTudjuk ki vagy!!!!!!!!!!!:__devil:
Amúgy a héten japánon pont elõttem ültél :)

Ez nem ér!
Én is tudni akaroooooooooooooom!


Moondhiner: ha minden álmomra emlékeznék!
a legtöbb csak egy érzés, néhány megfogalmazhatatlan emlékfoszlány...

Van, amikor többet el tudok kapni közülük, de van amikor elszaladnak... (egy éjjel rendre legalább 2-3 álmom van, ha álmodok...

Quote from: kisviragVan, amikor többet el tudok kapni közülük, de van amikor elszaladnak... (egy éjjel rendre legalább 2-3 álmom van, ha álmodok...

5-öt. Ha nem ébresztõórára kelsz. Az néha bezavar. Épp most tanulom, hogyan emlékezzek mindre :) :lazza:
De mivel a többség egyre is alig emléxik, te igencsak szerencsés vagy, már többet tudsz mint az átlag :)

Quote from: kisvirag

Quote from: SidneyTudjuk ki vagy!!!!!!!!!!!:__devil:
Amúgy a héten japánon pont elõttem ültél :)

Ez nem ér!
Én is tudni akaroooooooooooooom!


Moondhiner: ha minden álmomra emlékeznék!
a legtöbb csak egy érzés, néhány megfogalmazhatatlan emlékfoszlány...

Van, amikor többet el tudok kapni közülük, de van amikor elszaladnak... (egy éjjel rendre legalább 2-3 álmom van, ha álmodok...

Ha hétfõn jössz japánra, majd bemutatkozom!:) Amúgy meg tettem fel most az önarcképcsarnokba néhány képet Berenrõl, rólam + a többi animefan csajsziról.

Quote from: kisviragBeren Sidney, basszus, angyon ossze kéne már hoznunk egy találkozot, mien dolog az, hogy ti is Szeged, én is Szeged, aztán meg még sose láttuk egymást (valszeg :D )

Hehe! Tudjuk, ki vagy, tudjuk hol vagy, még azt is tudjuk, mit ettél vacsoráraaa!!!:) Szörnyû: egyszer fotóznak, akkor is eltakarom az arcom... (gyakorlat teszi az embert:) ) ...ráadásul csak egy hölgykoszorúban lettem lefotózva...:( öregszem...:(:(

ojjjajjjaj!

nakérem

megint álmodtam

megint iszonyú agyamentséget.

mondom is.

elmentem órára, szokás szerint, akármi. aztán 2tõl lett volna egy órám, ahova tudtam hogy hova kéne mennem, és mégsem találtam oda, és teljesen ki voltam akadva, hogy most mi van, merre kell menni?
Inkább visszajöttem a koleszba, ahol azt veszem észre, hogy eltûnt az íróasztalom, a nagyszekrényem pedig ki van cserélve valami kis szarra, és csak simán ált lettek dobálva a ruháim. nahm, kinézek ablakon, látom kinn aszaloknál ülnek emberkék, elkezdek nekik ordibálni, mert azt hittem a szobtársaim is ott vannak, hogy azért ezt mégsem gondolhatják omolyan, azonnal hozzák vissza a cuccaim, és egyébként is, nem irnám le, mert nem minden tûr nyomdafestéket. azok furán néznek rám, majd mondják, h Szilviék arrébb vannak. joh, lemegyek, ott is kiosztom õket, azok meg nem csinálnak semmit.... na ezt azért már mégse gondolhatják komolyan!

A veszekedés folytatódi, én követelem vissza az asztalom, meg a szekrényem, azok azt mondják, minek az nekem, etc ezc. poén egészben, hogy amikor nagyon idegesen kiabáltam rájuk, kicsit dadogós, meg elhalós lett a hangom... ezen az egyik csaj jót röhögött, meg tett valami megjegyzést, na odamentem, bemostam neki, mondom nemtok micsinálni, ha ideges vagyok, ilyen lesz a hangom (egyébként nem is).
aztán nem hogy visszakerültek volna a dolgok, bekerült még két ágy vhogy a szobámba, meg a szekrényembe egy csomó olyan ruha, ami nem is az enyém volt, kiderült azt találták ki, minek nekem egyedül ilyen kicsi szoba, becsempészik ide két barátnõjüket... na mégjobban felidegesedtem, fõleg, h Szilvi meg Orsi egy egy ágyon fetrenget, és fogtam õket és elkezdtem kipakolni a szobán kivülre minden nem odavalót...

Szilviékrõl meg kiderült, hogy monstak, csak emberi alak illuziója van rajtuk, és hogy tök rondák, meg csáposak, meg nyálkásak, meg gusztustalanok....

aztán kimentek a szobából, és kiderült, hogy én is hozzájuk hasonló vagyok, mert levetõdött rólam az emberi illuzió, de aztán mikor jöttek vissza, olyan ronda alakjukban, akkor én gyors visszavettem az emberi alakom, hogy ne jöjjenek rá, aztán volt jókis csápos-monsta bunyó is, meg ébredés :D

reggelt!

megint itt vagyok...


na kezdjük:
scene1.

vizsga. ez még nem is lenne akkora gond, de én kommunikációkutatás szakirányos vagyok, és társadalmi komm. bol kellene vizsgáznom. Bencét naggyon nem birom (társ. komm.ot õ tanitja), teljesen fel vagyok háborodva, h miért ebbõl kell. volt valami kötelezõ olvasmány, meg valami általam eredetileg nem látott James Bond filmen keresztül kell boncolgatni a társ. komm bizonyos fejezeteit... kicsit érettségi feelingje volt, mert volt középsulis ofõm ott nyugtatgatott minket, és próbált segíteni egy két jótanáccsal.
bemegyek, kérdez Bence valamit. Na akkor viszonylag kulturáltan elõadtam neki, hogy már ne is haragudjon, de semmit nem olvastam, a filmet sem láttam, és igazán nem értem, hogy nekem miért ebbõl kell vizsgáznom, mikor nem is ez a szakirányom, és speckollt sem vettem fel nála, meg egyébként is. már nem emlékszem rá mit mondott, de végülis elkeztem vizsgázni, mondott ezt azt a filmrõl, aztán beszéltem errõl arról, a végére egész feloldódott a mérgem, bár persze maradt azért jóadag... szerencséjére 5öst adott, fel is rugtam volna, ha nem, de legalábbis jólkiosztom :D aztán ilyen fura biciklihez hasonló eszközszerûségen mentem az utakon, amik dimbes dombosak voltak, erõs lejtõkkel, ahol nagyon begyorsultam, annyira, hogy autókat elõzgettem, meg kerülgettem. ja és éjszaka volt :)

aztánaztánaztán
azapoén, hogy most két exemet ugy kb összemostam... az álom egyes részeiben ennek, a másikban annak tûnt, de egyugyanazon álom volt, és a helyszin is igy "ugrált" illetve összemosodott (már a két ex otthona). arról már fogalmam sincs, hogy kerültem oda, de egyébként az volt az álomban a legérdektelenebb, hogy épp melyikük van ott, absz mellékmellékszereplõk voltak) ki kellett volna vinni az állomásra, srác leküldött, hogy nyissam ki kocsit. /me lemegy, és a garázsba víz van,(amit valamiért nem furcsáltam, csak azt, hogy honnan került oda az a soksok halszerûség, ráadásul az egyik ugrált, meg ilyen fura kigyóformája volt, és mindig felém ugrált, és voltak apró fogai is, és én féltem, hogy meg fog harapni. a kulcsot sikerült betenni a zárba, de kétszer kellett volna elforditani, nekem elsõ körben egyszer sikerült, mert az egyik halcsoport megilyesztett. nagyon kellemetlen élmény volt! aztán ez az ugrálos nagydarabb kigyószerû fogas hal inzultált, én elkaptam a farka végénél, és erõsen tartottam, hogy ne tudjon pofával felém lenni, közben megügyeskedtem a zárat, és még a halat mindig fogva a bejárathoz iszkoltam, ott elengedtem, és gyorsan kisurrantam...
igenám, de az autó valamiért nem akart elindulni. szal, micsináljunk?
itt volt kis zavaros rész, jött valami nagypapa (akit az éleben nem láttam még) és nekiállt probálni megjavítani, de nekem közben meg más megoldást kellett találnom, és akkor a kert hátsó részébõl elõkerültek ilyen mindenféle lomok (na, ez meg egy olyan dolog, ami eredetileg egyik helyszinen sincs), és akkor én ilyen mindenfélékbõl elkezdtem összebarkácsolni kiskocsit, amire rá tudom majd tenni a csomagjaim.
az volt a baj, hogy találtam egy jó kis aluminium lapos dobozszerûséget, de ami kerékként használható lett volna, az vagy nem kerek vagy ovál forma volt, (talán emlékeztek arra a 4-5 elembõl álló, kicsi gyerekeknek való mûanyag kacsára, amelynek a darabjai különbözõformákban illeszkednek össze, na pl olyan :D ) vagy nagyon gyenge ahhoz, hogy azt a 4-5 kilo terhet, amit rá akarnék tenni, majd kibirja... apukával tanakodtunk ott, hogy akkor hogy meg mi... végülis hamarabb felébredtem, minthogy ez a cucc valóban létrejött volna :haha:

na mielõtt nagyon elkallódik ez a thread is :)

jó zavarosak voltak...

az egyik, még kalandnak is elmenne...
valami erdõszél szerûség volt, egy hatalmas fa, aljában odú, amiben lakott valaki. volt ott valami nagy kutya is. meg lábnyomok. meg egy másik ilyen nagy fa az út túloldalán, szintén odúval. És kerestem valamit, amit nem találtam, de már az elején tudtam h nem fogom, és el kellett volna hamarabb indulnom, mert igy hogy odaértem, a köd (mist, mert álmomban is igy volt megnevezve) elindult, és gyilkos mist volt, és igy tudtam, hogy nem fogok tuljutni rajta, csak ha nem tökölök ott a fánál, és idõben átvágok, mert hogy nincs annyi FP és ÉPm, hogy túlélhessem, fõleg, hogy volt egy szakasz, ahol nagyon sûrû, és nagyon sebzõ volt...

mindegy, ebbõl vicces kalandot lehetne csinálni, asszem :D

aztán már nem is tudom...
kicsit olyan volt, mint ennek az újrajátszása, de most egy másik nagy kutya volt ott... pedig nemrég még emlékeztem... a fene egye meg.
nah, ha eszembe jut, esetleg :)

Túl sok szerepjáték... :)

Én nem emlékszem a mai álmomra, csak arra, hogy amikor felébredtem, nagyon élesen azt éreztem, hogy nincs több Soulshotom és Scroll of escape-m sem és emiatt való aggodalmomban ébredtem fel.
Találós kérdés: melyik játékot ûzöm mostanában éjjel-nappal? :D

...egy egyiptomi épületbe akartunk behatolni... nézegettük a tervrajzokat és egy kézzel készült grafikát a bejáratról a szobámban... beszéltük, hogy képtelenség, hogy még létezzen...
... lenyílt a bejárat... hatan vagyunk, én vezetem a csoprotot, saroktól sarokig megyünk elõre, mindig mi lövünk elõbb... átjutunk valami ebédlõn... érdekes fegyvereink vannak olykor: "fogyasztópisztoly" "agynyújtóztató plazma" meg valami izé, ami piros kocsonyás zselébe zárja azt, akire rálõsz vele. Kevés ellenállást tapasztaltunk... tovább mentünk, le a második szintre a föld alá... egyszer csak kint voltunk a szabad levegõn, és folytattuk a takarítást... érdekes, egyszerre voltam narrátor, résztvevõ és még beszéltem is sokszor a többiekhez... egyszer csak kiderült, hogy a társaim között ott van a Colos, a Harcos Leány, Tínuviel, aki éppen haza telefonál Tínuviel-mamához, melyben azt ragozza többször is, hogy milyen jó lett volna, ha ehelyett a terepszínû gönc helyett a fekete tollakból készültet veheti fel, mert az jó meleg, és dizájnosabb... ekkor már csak két ellenfél maradt, rajtuk kék színû terepszínû ruha volt (rajtunk az óklasszikus sárgás terpes)... kergetõztünk velük egyet, bemenekültek egy istálló-fakarám szerû épületbe, ahol végül csak megadták magukat...

Ekkor szóltak ki a konyhából, hogy ébren vagyok-e... felpillantok, a nyírfám lelkesen dülöngél az erõs-csodás déli szélben, a Nap se-fénye nem túl meggyõzõ... lepillantva az órára megszületett a nap elsõ megnyilvánulása: "ÁÁÁÁÁ fél egy van!!!!!"

Quote from: Moonshiner:3x3: Az élet álom.
Amúgy az már elõfordult valakivel, hogy csak lebegett a nagy semmi közepén, és egyszercsak hirtelen elkezdett görbülni a tér? A közeli bolgok távolinak tûntek, a távoliak közelinek. Minden összemosódott. És mire felébredsz nagyon, de nagyon beleszédülsz az egészbe. Pedig csak egy álom volt. :3x3:

Ez a kedvencem... lefekszel... nem gondolsz semmire... szépen fehéredik körülötted minden és egyszer csak súlytalanná válsz... a legjobb ötleteim ilyenkor születnek... csak az a lényeg, hogy ellazulj, és ne nyúlkáljanak hozzád közben, mert akkor elég durván kizökkensz

Nekem tegnap éjjel volt az egyik legfurcsább álmom idáig. Azért mondom ezt, mert több benne lévõ rész se jellemzõ az én álmaimra.
Külsõre a szokásos voltam (mármint álmomban szokásos): fehér pupillájú kifelé egyre sötétedõ kék, enyhén világitó szem. A hátamon kereszben egy kard és egy rúd, aminek a végébe ha rögzitem a kardot, lándzsa lesz. :)
Viszont ezen kivül már szinte minden más szokatlan volt.
Úgy kezdõdött, hogy megérkeztem egy város mellé, ahol egy régi barátomat kerestem. Elsõnek a városba mentem be, bár inkább csak körbenézni, és csodálkozni, hogy "mi ez a hely? még nem jártam itt korábban". Beszéltem jópár emberrel, és tõlük tudtam meg, hogy pontosan hova tartok, eddig csak kb-ra tudtam, hogy van egy kastély, valahol a város mellett egy völgyben. (az én álmaimban csak várak szoktak lenni, és azok is hegyen, vagy legalább egy dombon) Hát elmentem oda. Amikor megérkezek, csak kicsit lepõdtem meg azon, hogy tele van vámpirokkal. Nem lepõdtem meg azért, mert tudtam, hogy valahogy a barátom is vámpir lett (egyébként egy hosszú fekete hajú lányról van szó), bár azt nem tudtam, hogy hogyan. És azért lepõdtem meg, mivel nem ismervén a vámpirok szokásait azt hittem, hogy õk egyedül szoktak lenni, max ketten-hárman egy helyen. Itt viszont kb 15-20an voltak a kastélyban. (megjegyzés: korábban soha, még csak emlitésképpen se voltak vámpirok az álmaimban, erre meg most itt egy egész csapat, amikor csak 1hez jöttem...) Szerencsére, mivel nem vagyok igazából ember, csak kinézetre nagyrészt, ezért nem minõsültem vacsorának sem, igy egészen nyugodtan mászkálhattam. Végülis megtaláltam a barátomat is, aztán egy darabig minden rendben is volt, de egyszer csak valaki összehivta a teljes kastélyt, hogy a környéken ismeretlen okból egyre több a zombi. (a zombik elõfordulási aránya az álmaimban megegyezik a vámpirokéval) Aztán végülis kimentünk és megritkitottuk õket, és menet közben elõkerült 1-2 komolyabb ellenfél is, szóval volt akció a végére bõven.
Ami a problémám az az, hogy végig olyan érzésem volt, mintha valaki másnak az álmába tévedtem volna. Egyrészt ezek a rám nem jellemzõ részek, másrész az, hogy sok olyan szereplõ volt, akiknek részletes, kidolgozott volt az aca. Régen egy ideig próbálkoztam azzal, hogy bemenjek mások álmaiba, de ez amennyire tudom sohasem sikerült. Most leginkább olyan érzésem volt, mintha ez történt volna.
Kivel volt már ilyen?
És ha valaki felismeri a post elején leirt személyt, esetleg már találkozott vele korábban, az szóljon! köszi :)

mm, ma éjjel én is álmodtam...

furcsa zavaros mostanra, pedig akkorteljesen világos volt...

egyik világosabb részlet:

mint már emlitettem, mostanában Bricksel játszom, ilyen tologatos logikai játék, nemrégiben elértem a kivánt szintet, és megkaptam a II. részét, aimben sokkal trükkösebb pályák vannak. na álmomban az volt, hogy egy iszonyatosan trükkös pálya volt elõttem, no, nem számitogépen, hanem a valóságban, fából, szép szines. volt benne néhány olyan kocka, ami az eddigi játékokban nem fordult elõ. nahm, voltak ott többen, idõsebbek, akármi, azt hiszem pezsgõt is iszogattunk... a lényeg, hogy nekem volt a pályához "puskám", és nagyon kis gonosz voltam, mert nem akarták elhinni az emberek, hogy meg tudom csinálni, és mondtam, hogy jó, akkor fogadjunk! jó, fogadjunk, megegyeztünk a százalékban 40% esélyt adtak nekem, ogy megcsinálom, megegyeztünk, ki mennyi a minimum össze, amit feltesz, majd nekiálltam megcsinálni a pályát.persze mindenki leste, hogy nem csalok e. perse nem csaltam :D csak mikor kerestem néhány plusz szükséges elemet a dobozban, akkor véletlen rávetödött a szemem a megoldókulcsra :hihi:
azt nem tudom, végülis megoldottam e, mert vagy felébredtem, vagy már nem emlékszem...

másik. tengerpart szerûség, sõt, inkább egy szigetszerûség a tengerben, nemmessze kis korallzátony, épp hogy kiemelkedik a vízbõl, igazábol nincs rajta olyan rész, ami száraz lenne, de megállni meglehet rajta. ilyen drótpálya szerûség van a száraz (töltésnek nézett ki) és e között. az ülések olyanok, mint a hinta ülései, és nincs rajtuk lánc. ezen mentünk egy kört, úgy, hogy mindenkinél volt egy kis cetli, és az volt a feladat, hogy a szembejövõvel kicserélje a cetlijét. namost, alattad a mély tenger (mert a száraz és a zátony közt nagyon mély volt, a zátony környékén meg ugye jó éles rücskös, szal, sehol sem kivánta az ember, hogy kipotyogjon. szóval én féltem.... csodás élmény volt, mert gyönyörû volt a kilátás, mert a víz kristálytiszta volt, és le lehetett jó messze láti, de pont ez is volt benne a félelmetes. ráadásul nem rendesen kellett beleülni a "szék"be, hanem fel a karfájára... én kapaszkodtam, mint állat, és dehogy cetliztem! ráadásul ahogy a másik megpróbálta odaadni az övét, meglökött, és kicsit kilengtem (aki már ült anno a Csodák Palotájában a monociklin, és lökték már meg közben, sejtheti milyen érzés volt) és mégjobban paráztam. meg a fordulónál is ugye döcögött jól, na akkor is nagyon féltem... de aztán épségben megérkeztem, és tényleg sép volt :D

aztán volt valami futóverseny is, október 29én... és ilyen kötött lilásrózsaszin (nem akarom azt mondani, hogy mályva, mert kikapok) nyuszicuccszerûség volt a futós egyenruha, (furdõruhaszabása volt, de nem olyan anyagból) és valamiért volt nálam egy úszógumi szerûség is, amit aztán az elsõ kör után lepakoltam. tudom hogy nagyon figyeltem magamra, mert hogy jósokat kellett futni, és hogy ne fussam ki magam az elején, hanem szépen lazán. azt tudom, hogy az elején méltatlankodtam, meg csodálkoztam, hogy miért ilyen cuccban kell futni, mikor október vége, és hideg van, de futás közben a végére már ebben is melegem lett, habár nincs konkrét emlékem arról, hogy ténylegesen az volt rajtam...

aztán voltunk valahol étteremben ebédelni/vacsorázni, ahol találkoztam egy régi ismerõssel (geek és otaku :D ), meg annak az öccsével (pedig tudtommal bátyja van) és a srác teljesen ugy nézett ki, mint Feldin... érrdekes volt. beszéltünk kicsit, ott voltak a szüleik is, aztán visszaültem a mi asztalunkhoz...

ma éjszákárol kb ennyi.

Tegnap azt álomdtam hogy az A+-on elkezdék VÉGRE VALAHÁRA a Slayers TRY-t!!! Csak az a kár hogy felébredtem...

Relunx

ezt még tegnap álmodtam, de ez is még kicsit zavaros....

a lényeg, hogy valami hegyvidéki tájon voltunk, ahol volt egy kispatak, aminek több vízesése volt, szóval elég meredeken jöttek a sziklák, igy a víz is. a sziklál közt itt ott kis bokor meg faszerûségek nõttek, szóval nem voltak kopaszak, sõt, egy vékony földréteg is volt néhol rajtuk. Itt volt a házunk is, ami ilyen kastályszerûség volt, de kicsi, szóval akkora, mint egy normális ház, csak a jellege volt olyan. nah, a scene egyik részében itt a patakon másztam fel (mert bár bizesek voltak a sziklák, ott volt a legmászhatóbb) arra már nem emlékszem, hogy miért másztam fel a sziklatetõre...

másik. helyszin ugyanez a környék, poén, hogy a barátom nem katz hanem egy volt osztálytársam akit Marcinak hívnak, és bár nem egy csúnya gyerek, korábban sem izgatott, mint pasi, ráadásul az is nagyon zavart az egészben, hogy nem tudtam, mi lett katzzal, mert eredeti emlékeim szerint ugye vele voltam... nahmindegy igazábol itt sem tudom mit csináltunk, csak a srácról maradt ez meg...

aaztán, meg valami vízparti falucska volt, csapatostul voltunk, 4-5en ismerõsök, és nem sok pénzünk volt, de szállást, meg kaját kerestünk, még ragyogóan sütött a nap, de tudtuk, hogy hamarosan sötétedik, és akkor bizoony jobban tesszük, ha van hol aludni...
megyünk megyünk, de minden túl drágának tûnik, vagy valami más gond van vele... aztán elérünk egy kis hamburgerezõszerûséget, és elõtte kinn a verandáján találunk lenn egy csomó dobókockát, sõt, a végére kavics helyett dobókockával volt ott felszórva, volt ott d6, d8, d10, d4, d100, d12, d20, amit csak akartunk, én neki is álltam néhány szebbet felszedni. persze minden látszott, hogy kopott és használt, na mindegy, a sok dobókockából levontuk, hogy ide biztos sok szerepjátékos jár, és hogy akkor ez biztos jó meg olcsó hely, merhogy a szerepjátékosok is lyen helyekre járnak, de aztán valahogy valakinek a csapatból olyan érzése támadt, hogy mégsem olyan olcsó hely ez... itt megin megszakad emlékeim  folyama.

aztán, egy olyan lakásban laktunk, ami a legkevésbé sem hasonlit a mi házunkra, érdekes tulajdonsága, hogy ugy kb középtájt van a bejárat, ott van egy kisfolyosó és elõtér szerû, és a körül úgy helyezkednek el a szobák, hogy körbe lehet az egész lakást járni. álmomban jött egy kiscsaj, akit anyum elvállalt tanitványának. na ez a kislány nem volt más, mint akit néhány nappal korábban láttam a villamoson, olyan 8-9 év körüli, vakitó fehér bõre, ébenfekete haja, mosolygós fekete szeme, kis kerek arca volt, és bár vidám és mosolygós kiscsaj volt, minimum egy Tim Burton filmbe való :D a szobám ráadásul régi, amolyan nagyszüleink korábol való bútorokkal és módon volt berendezve...

a többi részlet annyira homályos, hogy csak egy érzés, és képtelen vagyok megfogalmazni...

nahm, ma is alkottam, igaz hajnalban még sokkal tisztább volt, és azt hittem, majd jol fogok rá emlékezni, de azt hiszem most is csak azért sikerül, mert mielõtt visszaaludtam volna, folyamatosan mormoltam magamban, hogy csincsilla, csincsilla....

nos igen, ezekkel a kedves kis állatokkal álmodtam. Én is kaptam egyet, meg nõvéremnek is volt egy, aztán fura volt, mert én elengedtem az enyémet a lakásban, akkor az eltünt, de valahogy sejtettem, hogy nem fog felszivodni, pedig akkor kaptam, és miért is jött volna vissza? aztán az álom maga nõvéremérõl szólt, de mondom, teljesen elhomályosodott már, mi is történt... a lényeg, hogy sok bosszúságot okozott, és aztán a végén mikor az enyém is elõkerült egy könyvespolc alól, pókhálós fülekkel, akkor nagyon megörültem.

a második már valamivel tisztább. talán dolgozni, vagy egyetemen voltam, Szegeden, és fél kettõ körül volt az idõ, és én el akartam érni a kettes buszt, ezért felszálltam (volna) a 4es villamosra, ami azért :wtf: mert az álomban a vasutállomásra vitt, a valóságban azonban nem oda, mellékesen a gyalogátkelõhelyek is inkább a pestire emlékeztettek, ugyhogy azt hiszem, összemostam a szegedi és pesti 4-est, mert a villamos maga meg ugy nézett ki, mint a mi 4esünk. nah, álltam gyalogátkelõnél, és épp közeledett a vili, de nem állt senki a megállójában, nekem még piros volt, aztán zöld, futok, hogy odaérjek, de már késõ, mert a villamos szinte lassitás nélkül átrobogott a megállón, és nem állt meg, pedig szerintem a vezetõnek látnia kellett, hogy futok. anyáztam egyet, és visszamentem az ut tuloldalára (mert a villamossin az ut közepén volt), hogy akkor busszal... azt hiszem, sikerült is megtennem két megállót, a vasútállomás felé, de aztán rájöttem, hogy mi az anyám kinnyáért a vasuthoz megyek, mikor az messzebb van tõlünk, meg az ritkán is jár, és hogy haza busszal éri csak meg menni, szal akkor át az úton, hogy visszafele menjek. kicsit futottam, mert pont jött a 21Y-s, ami szegeden a vasúttól indul, és érinti a helyközi buszmegállót is, de mondom, maga az út, meg a környezet úgy nézet ki mint Pest, az a körút, amin a 4-6 közlekedik (mittom hogy hívják :haha: ) persze ez a busz sem állt meg nekem, illetve, szinte pont az orrom elõtt csukta be az aajtót, és indult el, én meg futva utána, mert a köv megálló nem volt túl messze, és épp kisebb dugó volt, és ott futottam az autók közt cikázva, azok meg dudáltak rám, némelyik majdnem elütött, de persze végülis nem, aztán elértünk egy hidat (Szegeden a közelben nincs híd, amerre mennem kellett volna, a Tisza a megállóhoz képest kicsit arrébb van), és ott sok közéiskolás full fekete cuccban (elõször azt hittem nagy raj varjú vagy holló, de kiderült hogy nem) ücsörög a parton, és már nem emlékszem mit csinál....
ekkor értem el kb oda, ahonnan eredetileg indultam, és innen még két megálló lett volna a buszmegálló, persze hiába futottam a busz után, annyi elõnye mindig volt, hogy elmenjen, és persze a buszsofõr látta hogy futok utána, de bunkó volt, és sosem várt meg (asszem 2 vagy 3 megállót futottam igy). ekkor persze már tudtam, hogy esélytelen az a két órási busz....

na, kb ennyi :D a csincsillásra sajnálom hogy nem emlékszem, mert az tök jó volt :) :haha:

kisvirag, The USteam's Main Dreamer újra jelentkezik :D

naszóval. Elõször is, valami sportesemény szerû volt, ahol különbözõ jármûveket (kerékpár, motor, autók) mutattunk be a nagyközösség elõtt. én egy kerékpárt (persze nem olyan olcsó félét, hanem ilyen drága csili vili modern, még beszélniistud félét) voltam hivatott bemutatni. a feladat az lett volna, hogy végigkerekezek egy úton, amin van lejtõ is, a végén megállok, körbefordulok és akármi. Ehhez képest elfelejtettek szólni, hogy az a lejtõ _NAGYON_ lejt.... iszonyatosan begyorsultam, elvesztettem az irányitást a bicikli felett (aki ismeri a GBos Bicycle races AMVt sejtheti mirõl beszélek). r-adásul a lejtõ hirtelen ért véget, és lerepültem a biciklirõl, szerencsére valami puhára estem, és semmi komoly bajom nem lett, csak kicsit megütöttem magam (ami ilyen sebességnél, és ilyen magasról esésénél kicsit fura), a bicaj viszont darabjaira hullt, és csak a vázat (elég gáz állapotban, mert az esés erelyétõl elgörbült...) meg néhány apróbb alkatrészt sikerült megtalálnom, ezeket vittem vissza a kiindulóhelyre, kicsit parázva, hogy mi lesz most. közben találkoztam ismerõs, aki hasonlóan járt, csak autóval, és mint a végén kiderült, ez egy jólmegtervezett szivatás volt... asszem :)

másik. kicsit homályos, de megpróbálom. lényeg, hogy sok gyerek, abból nálunk ugyis van rakat, nekem 6 unokaöcsi/hugi, meg sógorom nõvérének is van már gyereke, meg még 1-2 barát gyereke... zsizsikeltek... valamiért zavart már, ezért bementem a mellette lévõ szobába, nõvéremet épp ott vizsgálta egy orvos. itt bizonyos részleteket ki kell hagyjak, mert túl magánéletszagúak... nah, de amiért lényeg, hogy én is meg akartam mérni a hõmérsékletem, az orvos három hõmérõt is a kezembe nyomott,  de ebbõl kettõ nem volt használható valamiért, a harmadik meg egy szobahõmérõ volt... na azzal szenvedtem ott, hogy valahogy mégis megtudjam, miközben az ajtón meg ott lógott gy vadiuj digitális hõmérõ... de nem mertem elvenni.
közben be-be akartak jönni a gyerekek, és nagyobbik nõvérem fia (12éves, márcba lesz 13) is, és valami iszonyatosan szólt az anyjához, amit a saját gyerekemtõl sem tûrök el, mástól pláne nem, fõleg, ha a nõvéremrõl van szó. nõvérem épp nem volt olyan helyzetben a vizsgálat miatt, hogy rá tudjon szólni a gyerekre, úgyhogy én üvöltöttem le a fejét:
"hát mit tanitottunk mi neked? Azt tanitottuk, hogy a felnõtteknek tisztelet jár, és ha még egyszer úgy mersz szólni az édesanyádhoz, mint egy utolsó repedt sarkú kurvához, akit épp meg akarsz dugni, akkor én nem tudom mit csinálok veled! (ez most szó szerinti idézés volt, erre nagyon emlékszem :D ) Természetesen ezt valami igen fülsértõ, és erõs hangon. jahm, és kapott még mellé két nagy maflást is.
na most tudni kell, hogy a srác már magasabb mint én, és asszem 80 kilo környékén jár (ugy az én 45ömmel szmeben). de sikerült ugy leszólnom, hogy nyüszitve bújt be az asztal alá a sarokba :D

asszem kezdek kicsit agresszivvá válni :haha:

na, újra itt!

scene 1.

a keletiben állunk katzal (persze abszolut nem ugy nézett ki, mint a Keleti, de ezt már megszokhatátok :) ) szóval ott állunk, iszonyú mennyiségû csomagom van, és eredetileg úgy volt, hogy haza fogok menni, de valamiért mégis úgy döntöttem/ünk, hogy katzhoz megyek, és vártuk anyumat, aki jött volna elém segiteni hazavinni a dolgokat (két nagy utazó, mindenféle hátizsákok, és nejlonszatyrok). Ilyen váróteremszerûségben voltunk, de igen leromlott állapotban volt, mellékesen büdös is.
szóval vártuk anyumat, mondja katz, mingyárt jön, hivja természet, mondom ok, mig odavan, befut anyám, mondom mi a helyzet, nem is mérges meg semmi, kicuccolunk a szabad ég alá, nem messze a vonattól, mert tényleg nagyon gáz volt benn. várom katzot, enyni idõ alatt már rég végeznie kellett volna... addig addig nem jött, hogy elment a vonat, amivel menni akartunk. én kinhagytam anyával a csomagokat, és bementem, emrt hátha nem vette észre, hogy kimentünk, de nem volt ott (mellékesen odanbenn iszonyat vizeletszag volt), meg körbejártam a dolgokat, de akkor  sem találtam. a köv vonat meg másfél óra mulva ment, de én ebbe nem voltam biztos, még ha ki is volt irva, mert ez ugye messzebre megy, mint mi akarunk, és hátha van másik rövidebb távu is, és elõvettem mobilt wapolni.
aztán nem tudom, katz elõkerülte mert felébredtem, hogy engem is hiv a természet...

másik, valamikonferencia, továbbkézés, vagy hasonlón voltunk valami német kisvárosban, vagy hol, már nem tudom pontosan. lényeg, hogy én elmentem onnan, ahol megszálltunk vagy voltunk, hogy szétnézzek, ilyen régi, kellemes hangulatot árasztó hely volt, de ahogy mentem vissza, nem sikerült visszatalálnom, kis szûk mellékutcácskák... szóval megyek be egyikbe, de akkor már sejtem, hogy nem a jóba, kanyarodok arrébb, és már ilyen átvágok szinten megyek, mig egy kicsit magasabb helyen el nem érek egy temetõt, fel/bemászok, azon is átvágok, bár tudom hogy biztos nem arra kell menni, de hátha, és aztán ahogy annak is a végére értem, emelkedõn volt egyébként, még magasabban, egy ú, hogyhivják azt ahol sok régi fém/vascuccot raknak le? na, egy olyan volt mögötte... ekkor már biztosan tudtam, hogy rossz úton járok, elindultam egy csapáson visszafele, de kezdett sötétedni, és nem volt lámpa az úton, alig láttam, hogy következõre hova lépek. aztán elõvettem a telefonom (azt hittem, vagy addig tényleg nem volt nálam?) és felhivtam ismerõst, és õ értem jött, és megmentett a tökéletes eltévedéstõl :)

aztán, ebbõl csak részletre emlékszem, de a lényeg, hogy felültem egy biciklire, és akárhol kerekeztem, mindig olyan volt, mintha sima úton bicikliznék, legyen az fû, veteményes, bármi, sõt, a végén még a falon is átbicikliztem... most vagy én meg a bicikli voltunk szellemek, vagy a környezet volt nem valós ami körülvett... de igazábol asszem valami olyasmi volt, hogy az "varázsbicikli" vagy valami ilyesmi...
mert simán csak én nem tudtam átmenni a falon. csak ha a biciklin ültem.

meg meg volt még egy, valami rét rémlik, meg sok ember, de több nem nagyon...

álmodtam jó sokat és jó hosszut, de itthon továbbra is sux a net,szal holnap

juj
még a jomultkorit se potoltam!
na akkor elobb azt copy paste.

szóval

 az elsõ még kevéssé részletes, valami olyan volt, hogy hazamentem, és otthon beültem TV elé barátokköt nézni (nemszoktam, annyit látok belõle, aimt anyum néz a TVn és óhatatlanul is meglátok), ráadásul anyu a fenti szobában ugyanazt nézte, szal nemérem, miért nem egy TV néztük. mindegy, valami olyan volt benne, hogy a Kertészék valahogy ugymegsértették a Berényiéket, hogy azok nem álltak szóba velük többet, a Laci meg valamiért szintén ki volt akadva a Magdikára, merhogy tán szarul takarított ki... aztán fogtam magam, mentem aludni, már a szép uj duplaágyamat álmodtam, kivettem ágynemüt, vettem fel pizsit, mentem volna még fürdõbe valami miatt, anyám jön le meztelenül és még magyaráz valamit (öö, félreértés ne essék, ez a szituáció teljesen normális nálunk, nem is értem, hogy hogy álmodhattam ennyire a valóságban is létrejöhetõ dolgot)

Aztán
valahogy nagyon meggazdagodtunk, és anyám vett egy ilyen kész kastályszerû valamit. szinteltolásos volt, nem rendes emeletes, és igy összességében 12 szint jött ki (valójában 5-6 emeletnél nem lett volna nagyobb, meg -2 szint lefele)
szóval szép nagy hodály volt, szépen berendezve, voltunk rá ketten, meg aztán valahonnan elõkerült egy nagybácsim is, aki valójában nincs is, mert anyu apu is egyke.
nah, és valamiért át lett rendezve a szobám, de egyébként gyönyörüszépnagy franciaágyam volt. egyébként nem volt nagyon sok bútor, elég szellõsek voltak a szobák, de izlésesek. ja, és anyám mindenféle hülyeséget, gyerekeknek nagyon drága játékokat, meg mindenféle kaját, meg amit mág el lehet képzelni is vásárolt.
Megyek a házban ,egyszer csak valami házaspár 4 vagy 5 gyerekkel ott van, tán anyám hivta meg õket vagy nem tom hogy kerültek oda, és azt veszem észre, hogy nagyban pakolják ki a lakást, a játékokat, meg ami ilyen ksiebb mozditható tárgy, persze azonnal rájuk szólok, ekkor visszahoznak néhány cuccot, de látom hogy nem mindet, egy óvatlan pillanatban elkaptam az egyik kislányt, és közöltem velük, hogy csunya dolgokat fogk mûvelni, ha nem hoznak be vissza mindent a gyerekkel, arról nem is beszélve, hogy kihívom a rendõrséget. na ez meggyõzõ volt számukra... visszacuccoltak, én meg elengedtem a gyereket, had menjenek.
igen ám, de ekkorra azt veszem észre, hogy valami fogadásszerû készülõdik odalenn, rengeteg kaja tálalava, vadidegen emberek, akik ezt zabálják, persze megin anyum rendezkedett, én meg a fejem fogom, már a hodállyal sem értettem egyet, és most megint szórja a pénzt, és ááááá... de nem tudtam semmit sem csinálni neki, mert ekkor már késõnek volt mondható. jó akkor ellenõrizzük a ház biztonságát. röhögni fogtok, de a biztonsági fõnök az egy kutya volt, egy hatalmas, rozsdaszínû kutya, aki értette az emberi beszédet, és intelligens volt, már emberi mértékkel, és apró vakkantásokkal meg is tudta magát értetni. na õ vezetett végig, és meg kell mondjam, volt ott mindenféle válogatott szörny (kétfejû farkas/kutya, nagy sárban fetrengõ vadkan, aki elsõ ránézésre ártalmatlan, de nem szerettem volna, ha feláll, ilyen fekete, kutyára hasonlító ördögfajzatszerûség, ami engem is majnem megtámadott, meg etc etc)
aztán szerintem ugyanaz az álom volt még, de nem biztos, fenn voltunk a ház felsõ szintjén, de egy hatalmas malomkerék volt a házon, amire ment a víz és forgott körbe körbe, akkor már katz is ott volt, na és én valahogy leestem innen, nem mellékesen hosszú hajam volt... és láttam magam kívülrõl, ahogy zuhanok le, és nagyon hosszan estem lefelé... mindenki azt hitte, ilyen magasságból meg fogok halni, de nem haltam meg, csak a gerincem tört el. nem bénultam le, de nagyon szigoru fekvés lett kiutalva, különben egy rossz mozdulat és mégis lebénulhatok.
igenám, de a szobánk a 2-3on volt? nem tudom. és akartak nekem a liftbe csinálni ilyen izét, hogy biztosan tartsam a hátam, de kicsi lett, ám az volt a baj, hogy a lift ilyen hülye megoldással volt, és átfordult mielõtt megállt a kivánt szinten, és ez ugye gondot okozott, de végül is megkockáztattuk, lefeküdtem a lift padlójára (ja, el is felejtettem, volt magándokim :D ), a lift elkezdett emelkedni, és be kellett csuknom a szemem, mert igy nagyon rossz érzés volt a padlón felfele bámulva emelkedni, és aztán tényleg átfordult a lift, de sikerült megtartani magam, hogy ne legyen baj, aztán a szobámban a padlón várt szépen a deszka (sógorom is kapott egyet, mikor megroppant a dereka) azon egy vékony szivacsréteg, hogy én leszek szives oda lefeküdni. Igen ám, de rendkivül kellemetlen volt sokáig ugyanúgy feküdni, miközben ha felnéztem, katzot láttam, amint a gépen dolgozik épp valamit, és én igy olvasni se tudtam, és nagy nehezen felkeltem, vigyázva h mindig egyenes maradjon a hátam, és járkálva olvasgattam, aztán jött az orvos és nagyon csunyán nézett rám, és én meg visszafeküdtem gyorsan, de megint idegesiteni kezdett a háton fekvés, aztán asszem engedélyt kaptam, hogy hasrafordulhassak...

A  következõ rész szerintem minden Berserk kedvelõ egyén érdeklõdését fel fogja kelteni.
olyan érzésem volt, hogy a ház ugyanaz, mint amit az elõbb emlitettem. hátul volt egy kis tó, a kert pedig nem sik volt, hanem dombocskás. tél volt. megjelent Griffith. már az átalakult. nálam kard volt. nem tudom hogyan, de sikerült kettévágnom.
igen ám, de fogta magát és újra összeolvadt a két fél, hiába reménykedtem, hogy nah, végeztem vele.
kisebb küzdelem után ismét sikerült, és akkor egyik lábammal letapostam az egyik felet, másikkal a másikat, valami olyasmi volt, mint mikor a TOm és Jerryben kilapulnak... nah, és próbáltam távol tartani a két félt egymástol mig rá nem jövök a megoldásra, persze ficánkolt, de ugye jóval gyengébb volt igy, bár azért megizzasztott, amolyan silécként haszánltam, és felle mászkáltunk a kertben... megjelent katz is, de az õ kardja is hatástalan volt a megsemmisitésben. ekkor megjelent a tónál ilyen aprócska madár, angyon pici volt, és én tudtam, hogy vlaami köze van hozzám, talán belõlem van, vagy vmi ilyesmi, és tudtam, hogy õ tudhatja a megoldást. odamentem hozzá, közben viaskodtam a lábam alatt a két fél-Griffithtel, elmondtam mi van, és igen, tudta a megoldást, de ehhez ki kellett tépnie az én lábambol is meg katz lábábol is néhány szõrszálat, amit aztán különös formára összefont, és mondta, hogy engedjem el a két részt, én hitetlenkedtem, de monsta, hogy tegyem. egyébként annyira kis aranyos madárka volt. elengedtem, és akkorra mindenféle más lények (cicalányok, meg hasonlók is ott voltak, akik amig én lefogtam Griffithet, addig az én oldalamon álltak, de ahogy ismét összeállt, ellenem fordultak, és velük hadakoztam, igy nem is nagyon láttam, micsinál a picur, de valamit a többi lény irányitására figyelõ Griffitsz szive felett matatott, és egyszer csak visszaváltozott eredeti alakjára, és már nem volt hatalma :D

nahm, és ime az utolso:
katzzal voltunk Pesten valahol, és sétáltunk. ez a leghomályosabb, két részlet él bennem erõsen. ilyen lakótelepi részen mentünk, azt hiszem a Hõsök terére akartunk menni (ne kérdezzétek, hogy miért gyalog...) mert meg akartam nézni, na és ott sétálunk összekarolva, és halljuk hogy a hátunk mögött több kisebbségi is jön, és mindenféléket magyaráznak, leginkább az én kinézetem felõl érdeklõdve, mert nagykabát volt rajtam, meg erõsen oda voltam bujva hozzá. Éreztem, hogy egyre jobban szorit magához, és igencsak megszaporázza a lépteit, én is amennyire tudtam kiléptem, de a emberkék követtek minket, 4-en vagy 5en. próbáltunk arrafele menni, hogy kikerüljünk ebbõl a viszonylag elhagyatottabb részbõl, már legalábbis alig volt járókelõ, egy forgalmasabb helyre, hog ne tudjanak belénk kötni...
szerencsére nem lett belõle végülis konfliktus, mert idõben kiértünk egy forgalmasabb utcára, a kisebbségiek meg szépen felszivodtak.
aztán sétáltunk tovább, és gyanus volt, hogy hol a laptopom, mert katznál csak a hátizsákja volt, és õ meg furán rámnézett és közölte, hogy de ott van nálam, és lenéztem, és tényelg ott volt a vállamon, de nem éreztem a súlyát, gyors meg is tapogattam, hogy biztos bennevane...
aztán igaz hogy nem sokkal korábban még nagykabát volt rajtunk, de aztán már mégsem, és elsétált melettünk egy kisiskolás csoport, fõleg lányokkal, akiken fürdõruha volt, és megállapitottam, hogy némelyik 7-8 éves kislánynak már mekkora mellei vannak, meg aztán igy katznak is mondtam, hogy milyen fura, a mostani kislányok mennyire alaktalanok, mert fõleg enyhán vagy nagyon tulsulyos lánykák voltak, alig volt köztük 1-2 hozzám hasonlóan vékony, és jó alakú, merthogy amikor én voltam ennyi idõs azért még sokkal csinosabbak voltak a gyerekek, nem volt ennyi tulsulyos.
aztán katz morgott valamit, mert már 4 óra volt, és még viszonylag messze a Hõsök tere, hogy lehet, hogy most ki kéne hagyni, mert már igy is késõ van...
a többi részlet homályos, de valahol egy házon keresztül vágtunk át, és ott egy öreg néni nyakon vágott, amit katz nem is vett észre, pedig ott volt mellettem, de tényleg nem lehetett semmit látni, egyszer csak azt éreztem, hogy valami megcsapja a nyakam, de nem tudtam mi volt, és aztán nagyon fájt...

nah, ez most szép hosszúra sikerült :D

bazz, a date 12 09 volt rajta :D

akkor nézzük a néhány éjszakával ezelõttit.

az egyikrõl csak annyit, hogy az egyik munkatársammal álmodtam, de nagyon fura álom volt, és nemisigazán szeretném publikussá tenni.

a másik, na, kevés részletre emlékszem már, de hentelõs volt...
jött valami öreg fazon, aki szájon csókolt, mire én elaludtam... (erre azért volt szükség, nehogy vlaamibe beleszóljak, vagy megakadályozzak, és én nagyon küzdöttem az elalvás/ájulás ellen, de 10 perc igy is kiesett) aztán felébredtem, és bedühödtem, és kardot (taot) ragadtam. nem akartam komolyan bántani a fazont, mert valami érzelmi szál kötött hozzá, de nem tudom már mi. de aztán egyértelmû volt, hogyha nem én, akkor õ öl meg. azért volt furcsa, mert az a csók-elalvós dolog arra utalt, hogy mágus, vagy varázshasználó legalábbis, mégis karddal küzdöttünk meg... õ nagydarabb volt, és hájas... és ekkor már nem is annyira öreg... de én fürgébb és gyorsabb voltam. az elsõ vágást a bal karján ejtettem. amolyan filmbe illõ jelenet volt, ahogy a kard végigkarcolja a bõrt, és a vágás mentén kibuggyan a vér. elég véres álom volt, minden egyes vágás után szépen fröcsögött, szállt... volt néhány igen mély vágás... a hájas puha testébe néha úgy szaladt a kard, mint kés a (szobahõmérsékletû) vajban... és persze, legyõztem, néhány karcolással megúszva... tiszta véresen. az egész egyébként egy arénaszerûségben játszódott, és sokan voltak körülöttünk... de hogy kik, miért, milyen csoport tagja voltunk, és mi volt a célunk? már nem emlékszem...

azóta nem nagyon álmodtam, vagy ha igen, elfelejtettem.

na
már tegnap akartam ide postolni, csak aztán mindenféle fura alakok feltartottak :)

tegnap éjjeli:
több volt, nem emlékszem mindenre. elsõ, hogy anyum elküldött paradicsomért. kora nyár volt egyébként, kellemes meleg, lágy szellõ. alföldön lakunk, valahogy mégis került egy domb az utcánkhoz. mentem felfelé az utcában, elértem egy keresztutcát, ahol volt egy kert. csak kert, azaz föld, ahol mindenféle zöldség meg fa volt, a végében kis szerszámos sufnival. nem volt elkeritve. és a belsõ végében ott piroslottak a paradicsomok. volt borsó is, már csövesen, de a szemek még ne mvoltak megérve. mentem, szedtem paradicsomot. nem volt nálam táska, meg semmi, ezért a sárga pólóm alját felfogva oda szedtem. jól ki is villogott a hasam igy. mentem vissza a házunkhoz (persze egész addig mig biztos távolba nem értem a kerttõl, paráztam, nehogy lebukjak, hogy paradicsomot loptam). áll elõtte 3 cseresznyefa. a 3., a kapu felõli szélsõn már csak néhány szem van alól. a paradicsomok valahogy eltûntek, én meg leszdtem néhány szemet. de hiába voltak pirosak és szépek, nem voltak édesek. aztán van egy ága, ami belóg a kapun belölre, és azon sok és szép volt. de ahogy közelebb mentem, vagy kukacosak, vagy félig rohadtak, vagy mindkettõ voltak...

aztán valami kollégiumszerûség, elsõ emeleti szoba, igen nagy, 6 ágyas körül, de isszonyatosan lepukkant! a falak, minden fekete, és koszos, igazából ilyen szerszámos pakoló lehetett régen... az ágyak ilyen nagyanyámkorabeli rugós régi szutykok, meg fapolcok, rajtuk kalapács, vésõ, körfûrész... mindenféle szerszám... ja, és szinte mindenen vastag réteg fáradt gépolajréteg volt ( a szerszámokon nem, csak a polcokon, padlón, falon itt ott) nekiálltam, hogy porszivózok... a fallal kezdtem, volt ahol már le volt jõve a vakolat, és vertfal volt! csak úgy porzott meg hullott... iszonyatosan nézett ki... szavakkal igazábol nem is lehet rendesen érzékeltetni...

ja és aztán azt is álmodtam, hogy nõvéremnek diktálom, hogy irja le, hogy paradicsom, meg cseresznye, meg kolesz, hogy majd ne felejtsem el az álmot, és tudjam ide nektek postolni :)

aztán ma... kicsit (nagyon) zagyva volt.

katzéknál voltunk, és valami nagy népség/rokonság volt itt, és hogy lépjünk le kicsit... volt a közelben egy domb, aminek a tetején van egy szép templom, és azt mondta, azt megmutatja nekem (poén, én nem tudtam, h télleg van ilyen, reggel mikor elmeséltem neki direkt nem templomot, csak szép házat mondtam, és közölte, hogy igen, van ilyen a környéken, és igen, templom... félelmetes), de olyan messzinek tûnt, és gyalog akart menni, de én mondtam neki, hogy én nem birok ennyit gyalogolni, de mondta h dehogynem, tud rövid utat, meg hogy kell ennyi... nagy nehezen ráálltam. elindultunk gyalog... aztán belementünk a domb belsejébe, egy barlang száján keresztül, mert ott belül gyorsabban felérünk a tetjére, és hogy ott benn egy múzeum volt egyébként, valami tengerészeti mellesleg, hajómodellek, megmindenféle tengerész cuccok voltak kiállitva. nézegettük...

képváltás, valami tér kellõs közepén vagyok anyámmal, meg nõvéremmel, ahol valami keresztény szertartáson papolnak épp... anyuék eltünnek egyik házba, én akármerre mászkálok, papokba, vagy annak kinézõ emberkékbe botlok, akik mindenáron meg akarnak tériteni és hasonlo, és aztán anyuék is jönnek valami tál van náluk, abban vlaami lötty, és hogy azzal nem tudom mit kéne csinálnom, de talán az is valami ilyen hülye szertartásszerûség, én meg elzavarom õket a francba, hogy hagyjanak már békén ezzel a hülyeséggel, értsék már meg, hogy nem vagyok vevõ rá. aztán meglátom, hogy szivárvány van az égen, mingyárt kettõ is egymás mellett, gyönyörû, teljes szivárványok, és ekkor valaki rávetít valamit, mert úgy tán jobban látszanak, de a rávetítésbõl hirtelen egy hentai képei bontakoznak ki, ahogy három lány éppen khm... "szórakoztatja" egymást kézzel, nyelvvel... vicces volt :)

aztán képváltás, megint katzzal vagyok, és morgok neki, hogy azt mondta, felvisz a domb tetjére és még mindig sehol sem vagyunk...

mostanában megint a tudom hogy álmodtam valamit, de nem emlékszem arra mit állapota van...

most is csak annyi rémlik, hogy volt egy csaj (vagy srcác?) aki szintén tudott magyaru, bár õ úgy tanulta, de valamiértmegbeszéltük, hogy  angolul beszélgetünk, hogy ne értsenek meg a többiek... ennek ellenére hol angol, hol magyar szavak váltották egymást... érdekes volt.

kicsit zavar, hogy tudom h álmodtam, de az ébredés ködén át egyszerüen képtelen vagyok elhatolni odáig, hogy mit... ez is csak egy pillanatnyi fellebbenés eredménye egy elbambult perc során....

O, en egeszen konkret, klasszikus almot almodtam ma ejjel: felalltam a merlegre, es mar megint 70 kilo voltam. Kicsit tobb. Aztan felebredtem, felalltam, es megnyugodva konstataltam, hogy a tonnanyi bejgli megzabalasa sem nyomott feljebb, mint 65,5 kilo. Hm. De az alombeli merleg uj volt... Szep lapos, elegans szurke. A mostanit inkabb nem irnam le, izlesficam es 1000 eves. :rolleyes:
Meeeg... a keritesunk tuloldalan, a leckupacon (nincs is ekkora rumli a szomszedban), egy komplett nyestcsalad volt, es amikor ijesztgettem oket, neztek vissza ram, es tudtak, hogy a keritesen tul nem tudok nyulni. A nyavalyasok... (Igazabol volt ilyen esetunk, de csak 1 nyesttel.)
Meeeeg. Mar megint egy nagy, szep furdoszobaba keveredtem be. Tobb kad volt, luxusfelszereles, de azert nem aranycsapos-izlestelen, meg az ablak berakasos volt, tiszta kastelyka. Legjobban az ablakban levo szines uvegbogyeszok maradtak meg, meg a kicsi, szines kastelyka-stilusu csempek. Teljesen mesebeli volt. :) Az ablakon kinezve eszrevettem, hogy szemben is vannak ablakok, tok szepek, ahol masok laknak, es kiralyul belatnak a furdoszobaba. Fene. :D

Erdekes, nekem olyan almom sosem volt, hogy vkit lehenteltem volna. Legalabbis abszolute nem emlekszem.

Vannak álmaim melyeket szíves-örömest kiérnék magamból, de volt alkalmam tapasztalni, hogy azt a módot amiképpen, én majd minden agressziót, és dühöt az éjszaka során élek meg, méghozzá sokszor ijesztõ formában... Nos ez egyeseket megrémít, és elgondolkodtat a lelki stabilitásom, illetve józan eszem meglétét illetõen. Mindezek ellenére most leírom egy a napokban lezajlott álmomat, és arra kérek mindenkit, hogy aki a fentiek alapján inkább kihagyná, az ne legyen rest lapozni!  

[COLOR="white"]Álmomban egy halott fiú rituális elhantolásán ügyködtem. A srác nem volt több 10-12 évesnél, de a halott test magában hordozott egy olyan démont, mely megállíthatatlan fertõzné meg a világot, bosszúálló halott lelkekkel, és borzalmas szörnyhordákkal. A rituális temetés elsõ lépéseként a fiút leengedtük (én és két rabbi), egy mély verembe. Ez a folyamat elég aggasztó, egy olyan gyermek esetében aki oszló vízihullaként ficánkol a szorosan rákötözött pólya alatt. A dolgunkat tovább nehezítette, hogy a rítus lépéseit, korabeli (és feltehetõen hiányos) írásokból kellett kisilabizálnunk, mely olyan részleteket is tartalmazott, amik mai modern világszemlélettel, annyira visszataszítónak, és kivitelezhetetlennek találtunk, hogy nem mertük beépíteni a folyamatba, remélve, hogy nincs is rájuk különösebb szükség (ilyen volt például, hogy az egész végén elméletileg, a résztvevõk két tagját, élve meg kéne fõzni, hogy emberáldozattal pecsételjük le a zárat). Közben a veremre felkerült, a speciálisan erre a célra készített fafedél, mely két apró lyukat tartalmazott. A lyukak arra voltak hivatva, hogy a menekülõ démon, csak olyan kicsiny formában (és lehetõleg megosztva) szabadulhasson a csapdából, mely alakjai könnyedén elpusztíthatóak. Ám a lények melyek elõbukkantak a nyílásokból (egy hatalmas skorpiófarkú döglégy, és egy tüskés varangy), nem voltak annyira sebezhetõek, mint azt hittük (annyira semmiképp, hogy ásóval agyonüthessük, vagy eltaposhassuk õket). Két társamat hamar elveszítettem, és mikor menekülni próbáltam, szembetalálkoztam a fiú oszló tetemével, aki nyilvánvaló kudarcunk okán úgy jutott fel a verembõl, hogy ki sem kellett törnie, pusztán a menekülési utamat elvágva materializálódnia. Nem volt más hátra, puszta kézzel ugrottam neki a lénynek.
A lejátszott film ezzel végetért. Az arcomra erõsített maszkot, mely az élményt volt hivatott közvetlenebbé tenni, eltávolították. Eltartott egy darabig mire megértettem, hogy a film amit láttam, a múlt egyik nagy hibáját jelenítette meg, amely miatt most a hadsereg kötelékében fegyvert kell ragadnom, hogy szembeszálljunk a földet elárasztó démoninvázióval... [/COLOR]

L.Mole: :kiraly: nem akarsz ebbol novellat irni, ha majd a tobbi reszt is megalmodtad? :D

Quote from: KvikvegO, en egeszen konkret, klasszikus almot almodtam ma ejjel: felalltam a merlegre, es mar megint 70 kilo voltam. Kicsit tobb. Aztan felebredtem, felalltam, es megnyugodva konstataltam, hogy a tonnanyi bejgli megzabalasa sem nyomott feljebb, mint 65,5 kilo. Hm. De az alombeli merleg uj volt... Szep lapos, elegans szurke. A mostanit inkabb nem irnam le, izlesficam es 1000 eves. :rolleyes:

Az én esetemben ez úgy nézne ki, hogy álmomban felállnék az új mérlegre, és olyan 50,5 kiló lennék. Aztán felébredek, sápadtan rohanok ki a fürdõszobába, ahol az 1000 éves mérleg áll, és tanácstalanul vakarom a fejem, hogy a tonnányi bejgli után is csak 58 kilót nyomok.... :ejj:

mmmm
megint álmodtam
tegnap éjjel is, csak tennap este nem voltam, igy postolni sem tudtam...
kicsit zavaros fura volt, szokás szerint.

elso rész: mentem fonetikábol vizsgázni, és hogy jól sikerüljön elõtte mentem egy bácsihoz korrepetálásra (ekkorra már tul voltam ezen a vizsgán, ez inditotta el azt a kedves beszélgetést anyámmal, amire offtopicban utaltam). na most egy 4 emeletesben lakott, ahol nem lépcsõház volt, hanem ilyen pakoló (ahova kabát, cipõ, egyéb limlom) szerûségbõl vezetett felfelé néhány létrafok a köv emeletre, ami ugyanilyen pakolóból ment tovább a kövekezõre... érdekes volt. a lakás egyébként szép nagy, világos volt, tetszett...
aztán mentem vizsgázni, este mikor jöttem vissza, hogy szóljak, hogy hogy siekrült, akkor a hátsó ajtó már be volt zárva, és nem lehetett simán megkerülni a házat, mert drótkerítés zárta el, igy keresnem kellett feljebb egy bekötö utat, ami kivitt a keresztutcára, amin a elsõ bejárat volt... megint felmentem, dumáltunk pár szót, aztán jöttem...

aztán volt valami autóversenyes dolog is. túrtaautónak tûntek, de nem pontosan azok voltak... mi a 2es számu kocsinak drukkoltunk :) egyébként õ is vezetett,és most nem merek megesküdni, de talán MInardinak vagy valami hasonlónak (a lényeg, hogy a név ismerõs volt F-1bõl, és hogy ott ilyen nagyon alja, semmit sem tud teljesiteni emberke) hívták. és ott köröztek körben az autók, majd féltávnál megállitották õket, és akkor az oldalukon lévõ matricákat ki kellett cserélni... de itt felébredtem.

most éjjel... nahm, pedig nem rég még emlékeztem rá... tudom, hogy munkahellyel volt kapcsolatos, fõnökkel, meg skyppal... talán majd késõbb eszembe jut :)

Ohm. Mai almom fo temaja: eskuvoi fogadas, es en bena szervezo-tag. Marmint az egyik.

Kezdet: foproba/eskuvoi fogadas eleje kb. Kerek feher teritos asztaloknal ulunk, en valahol fal mellett. Velem kb szemben egy szep, szoke pasi (nyamm-erre-lecsapunk-szintu, szep aranyos, kedves, nem-hoz-zavarba ennek ellenere sem, szoval 10 pontos), a ferj(? az az erdekes, hogy az illeto A. ferje jelenleg irl mas) egy masik asztalnal. Kozottunk log a csillar. Pasi fecniket dobal szet par tagnak, koztuk a szoszed asztalnal ulo egyik vkinek aki nekemadja, vagy egyenesen nekem dobja, nemtudom. Gyorsan rapillantok a fecnire, kozben az jar az eszemben, hogy 1. hogy fogom en ezt ugy visszadobni, hogy ne legyen bena, 2. talan ez lehet, hogy a dobalas zavarja a csajszit, aki szoketol kicsit balra valamit szovegel eppen... De nem latszik rajta.

Aztan visszadobom, gyonyoru ivvel, atsuvit a csillar karjai kozott es pont celba talal, 3 pont. Aztan rajovok, hogy feluletesen olvastam el, es nem emlekszem mi volt rajta, de sebaj, tobbiek biztos tudjak/megkerdezem max.

Valami akcio-foprobat tartunk rogton ezutan, nekem valami muanyag gombbe kell a tobbiek altal keszitett fecniket betuszkolnom, nem tudom, zavaros az egesz, nem igazan fogom fel mit kene/mikor csinalni.

Kesobb elesben: ajto kozeleben ulok asztalnal, de kicsit kesobb viskorapadban ulok a helyemmel szemben kb. De meg mindig eskuvo van, szoval nem iskolaban vagyunk, hanem ugyanott. 4szinu (asszem hazilag keszitett) lufiba kell a fecniket tomkodnom. Kozben tobbiek letolnak, hogy mert nem csinalom jol, pedig en a menyasszony legjobb baratja vagyok, mar 1000 eve ismer, stb. Padomban k nagy kupac fecni, kozben valaki rapakol csomo mindent, ugy kell kikeresnem oket... De sikerul. (Meg volt itt csomo minden, de elfelejtettem...)

Aztan csorog a mobilom, es vege.

mmm, ma éjjel kicsit agressziv voltam :D

koliba vagyok, poén, hogy a konyhánk az igy kinn volt valahogy a szabadban, és egyik tepsibe csirkét pakolászok (mindenféléjét, hátát szárnyát, combját mellét), másikba meg krumplit sütés céljából. a szobatársaim valahogy mindig utban voltak, szokás szerint tiszta gány volt a konyha, mindig ott hagyják a koszos edényt, meg kupacokban áll a szemét...
nah, szóval,ezt igy készitgetem el, és épp arra készülök, hogy felmenjek és szóljak katznak, hogy ha gondolja, jöjjön majd le, mert neki is jut (mit keresett a koli lakojaként nem tudom, lehet összekomboztam egy korábbi pasimmal :D ) igen ám ,de jött valami részeg hülye ismerõse a szobatársaimnak, meg ment valami zene, és egyszer csak felkapott, és a lábamnál fogva elkezdett pörgetni. nagyon nem kultiváltam. rövidgatya volt rajta, amit letéptem, és ami átalakult egy kicsit elkorhadt fa fiókká, amit darabokra téptem szét (pontosan 3ra) és elhajitottam õket a susnyásba. (humm, lehet h necrid nagyon lolos postja hatással eltt rám? :D )
aztán katz lejött, ültünk egymás mellett, vártuk hogy kész legyen a kaja, és a srác meg jött oda, és a tõlem nem messze ülõ szobtársnak magyarázott valamit, és rátette a vállamra a kezét, én meg nagyon csunyán rámordultam, hogy lesz szives nem hozámérni, erre katz meg megszólalt, hogy áá, tedd rá nyugodtan, legfeljebb ... (na itt erre nem emlékszem) és ez a beszólásra nem emlékszem, de tudom, hogy nem tetszett, mert csunyán néztem rá (már katzra)...

valami még volt, de szintén nem jut az eszembe...

Quote from: kisviragmmm, ma éjjel kicsit agressziv voltam :D
...

Aaa, nem is nyirtal ki senkit almodban. :D

azért mondtam, hogy kicsit :haha:

:beken: az ejjel annyira jot almodtam, és nem emlékszem rá! pedig tök jó volt, akciódús, izgalmas!

mindenbizonnyal kapcsoaltban állt azzal, hogy lefekvés elõtt közvetlen 3 Stargate-Atlantis season 2. részt néztem meg...
emlékezni akarooook... :bruhuhu:

Mostanában elõvettem újra a Resident Evil 2-õt.
Ennek köszönhetõen legutobbi álmomban gépfegyverrel írtottam a zombikat és a rusnyábbnál rusnyább dögöket...

Relunx

mmm, most sikerült nem elfelejteni (nagyjábol) amit álmodtam.

Elsõ körben Makón sétálgattunk egy barátnõmmel, ami egyébként nem hasonlitott rá, csak nagyon kicsit... még karácsony környéke lehetett, mert a boltok ki voltak cicomázva, én meg megjegyeztem, h mien sux, mert az egymás mellett évõ boltok egymástól teljesen eltérõ szinvilággal diszitették magukat, és némelyik nagyon ütötte a másikat...
aztán fázott a kezem, ráadásul iszonyúan ki volt a bõr száradva rajta, mondtam csajnak, menjünk át az ut tuloldalán lévõ drogériába/patikába, hogy vegyünk kézkrémet.
átmentünk, vettünk, csaj nézelõdött, én meg elfeledkeztem róla (eredetileg valahova készültünk) kijöttem a boltbol, felszálltam egy helyijáratos buszra :wtf: makón nincs ilyen (na jó van, de az csak a külsõ területekre jár és ilyen fehér holló), leszálltam egy megállóval késõbb, ott bevillan, h megfeledkeztem a csajrol, épp fogalmazom magamban, mit mondok neki a telefonba, mikor találkozok munkatárssal, és mondom neki, milyen jó ez a krém, és bekenem az arcát meg a felsõtestét (hogy hogy került re róla a ruha, kinn a hidegben, meg ugy egyáltalán? ) és a kézkrém felhabzot rajta, és nem akart beivodni a bõrébe, és ilyen enyhe fehér "mázt" képzett rajta, és õ meg ki volt akadva, én meg nem értettem, mert a kezemre meg jó volt...

más. most nincs idõm leirni, emlékeztetõül magamnak kulcsszavak, majd vizsga után edit: tata, bicikli, saláta

a tegnapit egyelõre skippelem, a mai:

nagymamáméknál voltunk, ott volt nõvérem is, és a tudosok kifejlesztettek valami robotszerûséget, aminek a prototipuskezdeményét (csak az egyik lába volt meg, meg egyik keze) ott tesztelték, s mászkált össze vissza, és idegesitett, mert mindig bejott a konyhába, hiába tessékeltem ki...
amiért ez az izé lényeges volt, az az, hogy eredetileg ezt azt hiszem védelmi vagy milyen robotnak csinálták, mûanyagból volt, és majd ha kész, akkor piszokerõs meg piszokminden jó lesz, és én meg elgondolkodtam, hogy basszus, ha ezeket megcsinálják, mi lesz itt? ami védelmi célokra felhasználható, az harcira is, és azok, akiknek jó sok pénzük van, csinálnak egy rakat ilyet, és etc etc...

kicsit kevertem az Asimovos robotvilágot a stargate világával és igy érdekes dolgok sültek ki...

heheh. hetek óta elõször olyan álmom volt, amit nem felejtettem el :rolleyes:
úgy kezdõdött, hogy üldöztek. a rendõrség és a rendfenntartók. asszem bemenekültem elõlük valami benzinkút-szerûség shopjának a vécéjébe. utánam jöttek. ott a fõnökük vigyorogva rám nézett, és megszólalt, hogy "na mi van, azt vártad, hogy mechás csapatokat küldünk a keresésedre?". erre picit begõzöltem. már nem egészen tiszta mit is csináltam - rátettem a kezem a falra és suttogtam valamit, de hogy mit... -, de "felébredtek" tõle a falak. kezek nyúltak ki belõle, és elkapták az üldözõk buciját és behúzták a falba. a testüket nem. hmmm, vérfürdõ, miután leszakadt a fejük. én meg csak állok és nézem vigyorogva a mészárlást, kicsit besokkolva. (ja, móka: a fal és én NEM lettünk véresek :rolleyes: )
aztán megjelent két csaj. nem is a rosszabbak közül; arra emlékszem, hogy az egyikük szõke volt. (na nekem még mindig ez a rész tetszik a legjobban :rolleyes: ) az egyiket (nem a szõkét) feláldoztam a falaknak, amiért segítettek nekem (behúzták magukba és darabokra szaggatták, heheh :__devil: ). a szõkének meg élvezettel kitörtem a nyakát, aztán megkértem, hogy nyíljon meg elõttem a fal, és szépen elhúztam a fenébe. (kicsit se nem vagyok beteg :rolleyes: )

Neeeem, teljesen normalis vagy...
(Valaki tarcsazza a Lipotot pls!)
:lul:

En rohadt sokat almodtam ezen a heten, hala a 7es keleseknek... parra meg emlekszem is... jajj

Na...
Egyik:
Valahol talan Erdelyben vagyok, valami vadabb, hegyes reszen, falu poros utcajan, csak por nincs, csak olyan teli pormentes ido, de nincs hideg. Valami keresztezodesben, vagy az uton valahol nezem merre kene menni. Felnezek a hegyoldalra, ott dombon femszinu ket alak, ket robot megy, toluk balra ven valami nyilas, oda megyek. Ugras az alom meneteben. Felfele megyek, alagut, mozgolepcso, par emberre emlekszem... meredek, esek... Kibontom a deneverszarnyaimat (kozben a tok termeszetes gondolat, hogy dehat nekem ilyen is van!) es repulok felfele, keves a hely, nem erek fel, vege.

Masik: egymas utan:
Erdelyben, hazikoban ejszakazom, sotet van bent semmit se latni, belul agyak, szek, zsupteto-hangulatu oreg, es kb 3x3 meteres szoba. Sotet. Kimegyek, tetore masztam, cserepes, es 2 negyzetmeter kb ha van. Es 1 csucsa van, nem gerince. Visszamegyek.
A haz elott kis teruletet kozrefogo nad kerites van.
Valahogy az egesz kicsi teruletre.
Reggelre=par masodperc mulva ket doglott kutya van bent, egyik ket hatso laba lenyuzva, medvevadaszat volt, szetteptek oket, undorito, hogy kerultek kutyatetemek ide? Kimegyek. Ember jon kucsmaban, parasztember, lampassal, megkerem vilagitson bent. Bemegyunk. Kunyho aljan foldben lyuk vezet lefele, kifele. Hogy fertek ezek be rajta? Szegenyek... kimegyunk, lampast oltsa el, kint nem kell, de lampas uvege mar felrehajtva, eloltva...
Aztan valami hajon voltam, tamadtak minket jobbrol, en kis fekete agyunal voltam fent a hajo kapitanyi hidjan hatul, illusztraloszoveg: es az agyusok ha unatkoztak, sajat tarsaikra lovoldoltek. Bumm, agyugolyo kilo, fedelzet fele veszi iranyt. Jobbrol tamadtak, bazi hosszu, nagy sargarez agyu, beiranyoz, vicces modon, tok mellenk jottek, es az o agyujuk csovenek vege az enyem vege mellett volt... lovok, nem talal, balra futok, leugrok a vizbe. Kozben a tat baloldalat diszito feher sarkanyfej valahogy a vizbe kerul es mar hungarocellbol van es libeg a vizen... eluszunk, aztan visszauszunk talan... vege.
Aztaaan valami urhajon voltam, liftbe leptem be valakivel, folyoson a tavolban masok, feher muanyag falak, ember voltam, de megsem szamitottam annak... nem fogadnak be, pedig jo lenne. Feltem kicsit... Ugyanakkor mintha hatalmam is lett volna emiatt, valahogy kicsit tobbet is tudtam... fura volt.
Meg volt egy konyvtaros jelenet is. Terem, korbe konyvek, es tele hosszu sotetbarna faasztalokkal. Valami konyvet olvasok, valamit csinalok, amit tilos valami nagyobb tervem kereteben, megyek, utanam a konyvtaros... leulok, dugdosok valamit, elottem megall, ugy teszek mintha.. nem tudom, ezt elfelejtettem...

Argh, nem emlekszem tobbre, pedig meg volt... de micsoda??!

edit: a ket kutya szerintem meg elt, de egyik biztos... Segitseget kerni jottek hozzam mint emberhez... :( A kint bajunk volt a nagy medvevel de gazdiban megbizunk, segiteni fog szituacio... Nem feltek, de en iszonyodtam toluk eloszorre, mert ijeszto volt a sebe az egyiknek, meg mintha mar rohadtak volna kicsit?!

november végén virágzó cseresznye és egyéb fák... kódorgás egy ismeretlen faluban, ami dimbes dombos volt, mert valami néninél voltunk látogatóba... egy multszázadeleji ilyen urihintot hajto ruhában lévõ srác lovaskocsival, amire mi is felszálltunk... emlékszem egy templomra is, amit a domtetõre felérve láttam meg átnézve a házak közt, hátulrol...

nekem rémálmom volt :rolleyes: azt álmodtam, hogy apám felhív és elmagyarázza, hogy nem mehet 1 giga RAM az új gépembe, csak 960 mega (hogy a francba jött az össze), mert nem tudja lekezelni az alaplap, én meg fogtam a fejem, hogy miért pont ilyen idétlen szám :D meg magyarázott valami olyat, hogy csak 13 szálon tudja leseedelni a memóriaelérést az alaplap, de az már nagyon kínai volt :D (és felhívtam és hálistennek 1 giga lesz benne :D)

fekete adidaspulcsit voltam vásárolni, ami után bementem egy büféve, ahol azt hittem, tökjó szendvicset vagy sütit fogok kapni, de igazábol csak szendvics volt, az is szutyok fajtábol, én mégis végigáltam a sort és vettem egy kolbászos szendvicset, ami két kiflikarika volt rajta egy darab kolbásszal és tojással. de pont mikor rámkerült volna a sor, csörgött telefon és egy nagyonhosszu (olyan hosszut nem is tud tarolni) nevü szám hivott....
a telefon meg asztalnal volt hagyva, de mire odaertem letette...
a pultos csaj meg valahonnan tudta hogy kommunikacio szakos vagyok,pedig nem ismertem es nem mondtam...

elmaradásaim vannak
de ez estit csak azért kaphassátok meg, mert reggel gondosan lefirkáltam néhány gondolatot, egyébként ez is az enyészeté lett volna.
érdekes, hogy elolvasva azt az 1-2 sort mingyárt minden eszembejutott, egyébként hiába erõlködtem.

na egyik: nagymamáméknál voltunk, és apum volt szobájában készülõdtünk lefekvéshez, az álmomban katz volt, de nem úgy nézett ki (nem emlékszem hogy nézettki, de a tipikus õ de mégse õ érzés) olvastam valami újságot, valami technikait... nemtom van e ilyen újság, de amolyan Kaliber és Haditechnika keveréknek tûnt... a közepén volt egy több oldalas betét, ahol ilyen technikai legeket tárgyaltak, a vége felé tudom hogy pl autók, köztük f-1es autók is meg voltak említve, de egyébként volt ott mindenféle technikai kütyü. ugy kb ennek a betétnek is a közepén járhattam, mikor katz türelmét vesztette, és mondta h adjam oda, en mondtam, h átlapozom még, mingyárt, elkeztem lapozgatni, erre kivette a kezembõl. én ezért kimentem Wcre, ahol az egyik volt osztálytársam állt a wc ülõke lehajtott tetején (mamáéknál még ha ülõke van, szal simán elbirja) és ilyen táncolos éneklõs produkciót adott elõ egy fekete hosszúújjú pizsiben... :wtf:

aztán szintán mamáméknál, de készülõdtem el nõvéremékhez (egy utcában laknak 26 - 114) és megyek elõre, és két faszi épp akkor akarta ellopni a bicajt. jól kiosztottam õket, el is menekültek :haha:

aztán estefelé nõvéremék felé sétáltam, és az egyik ház, aminek az alján presszó volt (és olyan ház nincs is valójában a utcában) olyan volt, mintha a miénk lett volna, de nem mertünk megállni, mert sok volt a cigány a környéken, és tartottunk tõlük, és minél hamarabb oda akartunk érni nõvéremékhez... az õ házuk is tök fura volt, teljesen máshogy nézett ki, mint valójában, aztán sógorom az éjszaka közepén nekiállt locsolni a cseresznyefát...

ma reggel (délelõtt) megint jókat álmodtam.

egy városban mászkáltam, mindenféle szobrokat és statuekat nézegettem. a poén, hogy ezek nem egy városban vannak... az utolsó, és amire konkrétan emlékszem, egy Gyulai Szt. István emlékmû, ami nem tudom valóban létezik e.

aztán mentem tovább. ismerõs volt a környék, pedig tudom, hogy talán sosem jártam ott. elértem egy valamilyen üzemszerûséget... talán Ganzos volt. nem tudom. olyan emlékem volt róla, hogy valamikor voltunk ott a volt osztállyal üzemlátogatáson (pedig nem is). aztán sétáltam visszafele, kiértem egy parkba, amikor felnézve az égre, hatalmas ûrhajó közeledett, amibõl kicsik rajzottak ki.... elkezdtem futni, a többiekkel együtt az ellentétes irányba mint ahogy jöttek, ekkor megláttam az égen még egy adag repülõt, illetve piros helikoptereket, amelyek az idegenek ellen indultak, de ekkor tudtam, hogy el van veszítve az egész, és ahogy futottam, egyszer elkezdtem emelkedni, elvesztettem a testem, de nem akarom azt mondani, hogy meghaltam, egyszerûen csak szellemmé vagy valami ilyesmivé váltam, majd emelkedtem fel fel a levegõbe, a felhõk közé, majd fényhatások közepette eggyé váltam a léggel, és felébredtem... egyébként csodálatos élmény volt.

másik álmom alkalmával meg egy idegen bolygóról érkezett békés és segítõ szándékú idegen család tagja voltam, akik épp készülõdtek a hazatéréshez, és megérkezett a csaj, aki a "hajónkat" vezette...szõke volt, kék ilyen szokásos fantasy/csifi ruha volt rajta, és elég szûkszavú volt. ott álltunk egy óvoda hátsó kijáratának teraszán, keresztbekasul megfogtuk egymás kezét, majd fénnyé váltunk, a csaj egy fénylõ vörös gömböt képzett körénk, abban világitott a mi kis fénylõ pontunk, és hazarepültünk. De amennyire vártunk a Földön, hogy hazatérjünk, alig hogy haza tértünk, vissza is akartunk térni. Igazábol "otthon" azt hiszem több idõt is eltöltöttünk, de ez a Földön mindössze csak 10 percnek tûnt, és ismét ott álltunk. aztán még emlékszem egy ebédre, amin valami finom, husisgesztenyés kaja volt, de az egyik srác nem akarta megenni a gesztenyét... :ejnye:

aztán volt valami csoportos is. az egyes villamosra (nem úgy nézett ki a végállomás, meg a villamos sem, ahogy igazábol, de az volt) vártunk, hogy kivigyen minket a vasútállomásra, mert mentünk volna valahova, volt egy hátizsákom, meg egy nagy, keményfedeles mappám, ami már nem fért bele a hátizsákba, és a plusz cuccokat azt a villamossinek közti részbe ástuk bele, hogy magy igy kerül oda ahova kell ( :wtf: ) és az egyik csaj morci is lett rám, mert elsöpörtem elõle a kavicsokat, onnan, ahova õ akarta beletenni a cuccát :) a kavicsok egyébként teljesen úgy néztek ki, mint az éticsigák, de kavicsok voltak. aztán jött a villamos, és az a kavicsos rész, ahova a cuccunkat ástuk, az valahogy a platóra került, és nyitott volt.. mint a kamionszállitós vasúti kocsik, kb hasonlóan... és még az, ami rajta volt, az lazán volt rákötve, és úgy kellett felkapaszkodnunk, meg figyelni arra, hogy ne zúgjon le a rakomány :) én az elsõvel mentem el, és ahogy elindult ,eszembe jutott, hogy lenn hagytam a hátizsákom, és lekiabáltam a srácoknak, akik még ott maradtak, hogy legyenek olyan kedvesek, hozzák már utánam, mert már nem volt se kedves se lehetõségem leszállni :)
asszem hozták, de megérkezni sosem érkeztünk meg,mert felébredtem :)

Az álmomat ugyen nem mondom, el, de a lényeg az, hogy sokat számít saját magunk mentális kondícionálása, mert ott is meg tudtam állni azt, amit életben sem akarnék. És nem véletlen volt, hogy nem tettem meg, hanem tudatos.

Quote from: ShiroiAz álmomat ugyen nem mondom, el, de a lényeg az, hogy sokat számít saját magunk mentális kondícionálása, mert ott is meg tudtam állni azt, amit életben sem akarnék. És nem véletlen volt, hogy nem tettem meg, hanem tudatos.

az álmokat kedved szerint alakíthatod, ha odafigyelsz :3x3: legalábbis azokat, amikre emlékszel.

ma éjszaka (hm. a 15.30tól 07.00-ig tartó periódusban) volt egy kis üldözõs jelenetem, kombinálva Fallout Tactics-es túsz-parával és a Hellsinges "human regenerator"-feelinggel. valami olyasmire emlékszem, hogy megyek egy irodaházban, meglátok egy nõt, õ is meglát engem. pisztolyt rántok és párszor fejbelövöm, de semmi baja. õ meg elõránt valami anthraxszal töltött spriccelõt (amivel a virágokat szokás locsolni, ha permetezni akarod a vizet, hehe), és elkezdett rohanni utánam, közben eszeveszetten spriccelte szanaszét a vírust. kiugrottam kb. a tizediken egy lépcsõházi ablakon keresztül, megfordultam, és ott állt a lyuknál, megint fejbelõttem (és közben félálomban talán még motyogtam is, hogy "headshot!" :D ), de megint nem lett semmi baja.
becsapódás után rohantam valami tudós ismerõshöz. megkértem, hogy ugyanmár csináljon 1.) anthrax ellenszert, mert az irodaház dolgozói ugye épp haldoklanak :D 2.) valami cuccot, amivel ha meglövöm azt a nõt, végre nyugton is marad. aztán bementem vmi spájz-szerûségbe, mert megjelent a nõ. emlékszem, hogy jó hangosan csuktam be az ajtót, de ennek ellenére nem jutott eszébe, hogy ott keressen, elment az ajtó elõtt. na poén: láttam õt (tisztán) a falon keresztül. aztán felrúgtam valamit a kamrában, erre felkapta a fejét, én meg rohantam ki teljes sebességgel, felkaptam a félkész cuccot és betöltöttem egy töltényfejbe, aztán táraztam volna be. na elsõ lol: a fegyverem kb. összement nagyon (kb. egy kétéves gyereknek illett volna a kezébe), második lol: a lõszer benne ilyen színes cukorkákra hasonlított, harmadik lol: kilõttem az egész tárat a nõre (including a preparált), és nem lett semmi baja. na kb. itt lett vége, vagy csak szimplán nem emlékszem a többire.

Quote from: blarkeaz álmokat kedved szerint alakíthatod, ha odafigyelsz

Tudom, de ebben az álomban nem én irányítottam. Inkább voltam külsõ megfigyelõ a magam testében.

Quote from: ShiroiTudom, de ebben az álomban nem én irányítottam. Inkább voltam külsõ megfigyelõ a magam testében.

az igazi álmaidat viszont nem irányíthatod (és nem is figyelheted meg... átéled), és a vágyaidat fejezik ki (a döntéseid fõleg). na azokra nem emlékszel... és ott lehet, hogy elszakadsz az elveidtõl. sõt. ha azokat tudnád megfigyelni, lehet hogy elborzadnál magadtól :rolleyes: (ez most egy általános "you" volt, nem személyre szabott sértés. :rolleyes: )

ja, de mivel nem emlékszel rá, ezért igazábol teljesen értelmetlen egy ilyen fejtegetés :D
:hehe:

most megint meg tudom kicsit ragadni az álmom, talán sikerül leirni.
egyébként a korán kelés mint kiderült, nem is fáj :D

nah, egyik: valami bevásárlóközpont szerûségben voltam, mászkáltam a boltok közt, érdekes módon a legtöbb piás/péksütis volt...
kinéztem az egyik hejet, hogy majd ott fogok diós csigát venni, de végül is egy másikban vettem, egy puhafinom sósperec társaságában, amikor a lépcsõn jött le Moha meg Meske, én meg jól meg voltam lepõdve, hogy mit keresnek itt... kicsit beszélgettünk, aztán mentem, hogy vegyek valami üditõt is. elég hosszú sort álltam végig, az elõttem lévõ még kapott, én már nem Coca Colat. mert valamiért arra voltam nagyon szomjas, más nem volt jó. mentem tovább, ott is el volt fogyva... 1 emelettel lejebb végre kaptam volna, mikor felébredtem, hogy ki kell mennem, plusz iszonyú szomjas vagyok... még jo, hogy bár nem szoktam, de most készitettem be egy bögre vizet...

másik. katz most majd jön le hozzám :D
nahm, és ezzel kapcs álmodtam, hogy Szegeden voltunk, de katz valahogy Csurgóra ment a vonattal, aztán anyumék meg azt mondták, nem kell hogy onnan vonatozzon tovább, elmegyünk érte. felültünk a bicóra és elindultunk. én azt hittem, hogy bicajjal megyünk végig, de kiderült, hogy nem, hanem kocsival, csak Makóig mentünk bicajjal, de a kocsi meg ott volt hagyva ahonnan bicajjal indultunk, igen, mert benzines kölcsönzössel megyünk... jó. na most nem a saját házunkhoz mentünk, hanem a sulihoz, és ott ugyanugy ott voltak a biciklijeink, pedig épp akkor értünk vele oda... az enyém "másolatának" az elsõ kereke ki volt szedve, mega lánc is le volt akasztva, azt hittem, ellopták, de Misi mondta h nem ,hanem a nemtomki épp javitja...
felhivtam katzot, hogy megyünk érte kocsival, és hogy kb akkor érünk majd oda érte kocsival, mikorra õ beér.

aztán. ez volt a legfurább... egy kisgyerek volt benne, igazábol volt amikor úgy éreztem, hogy az enyém, de az elején úgy tûnt, mintha nem, de a végére olyan lett... értelmi fogyatékos volt, és mint ilyen, sok törõdést igényelt, és a festet ablaküvegen beszûrõsõ játszó fényt nagyon szerette nézni...
valami bazársoron sétáltunk, velünk volt még nõvérem nagyobb lánya, Fruzsina is.
az egyik bazáros meg elkezdett piszkálni a gyerek miatt... én meg jól felhúztam magam... itt kicsit homályos, szóval ott folytatom, hogy elértünk a Auchanhoz, ami pont olyan volt, mint egy korábbi álmombeli másik bev.központ. persze ez is Pesten. a gyereket a kezembe vittem, és elõször bementem én is a boltba, Fruzsi hozta a kosarat, de aztán a kicsi balhézni kezdett,mert már rég nem került színes ablaküveg elé.... kimentünk hát a napra, és megkértem Fruzsit, hogy õ vásároljon be. volt ott egy néni, aki mikor rám nézett, meg meglátta a két gyereket (Fruzsi olyan 10 éves forma) igen igen rosszalloan nézett rám... Fruzsi bement, én meg találtam kinn valami leértékelt könyeket, köztük egy olyan jegyzetet, ami a különbözõ nyelvek különbözõ hangjainak/fonémáinak az átírásait tartalmazta, szal ilyen Fonetika könyvet :D
a kosárba egyébként tej, kenyérféle, banán tejföl biztos került...
aztán itten csörgött az ébresztõ

most délután egy kiadós ebéd, fürdés és kellemes testmozgás után elaludtunk, és igen furát álmodtam.

idehoztam az ágyra a laptopom, bekapcsoltam, és nekiálltam fórumot nézegetni. a Nagyon LOLba Shiroi postolt valamit, de nem viccet/képet/videot, hanem valamire válaszként talán egy szöveget, aminek az utolsó mondata (amire már nem emlékszem, hogy mi) nagyon tetszett, igy katt a quotera, utolso mondat meghagy, válaszol, elküld, aztán nézem, hogy valami egészen más néven jelent meg, valami b betüs nick volt, de tudtam,hogy az katz acc-ja... erre nyomtam egy logoutot, és be akartam jelentkezni, de nem tudtam begépelni hibátlanul az hogy kisvirag, a v helyett mindig k-t meg a g helyett is valami mást ütöttem... többször is probálokztam, de nem ment, katz már itt röhögött mellettem, hogy még a saját nevem se tudom begépelni, és aztán végül segitett... itt ébredtem fel.

Volt két napja egy másik álmom is. valami lövöldözõs játékkal játszottam, ami kicsit érdekes volt, mert lõszert csak a pálya legelején lehetett vásárolni, és nem vásároltam be elég jol, és a többiek mentek, nekem meg vissza kellett rohangálnom a pálya legelejére... aztán anyu meg bejött a szobámba, és mondta katznak, hogy miért hagyja, hogy játszak, amikor õ nem játszik vagy nem tud. persze valami online játék volt, rajzolt, de nem animés graffal...

Esku csak azé olvasom ezt a topicot mert kisvirag ir benne.. mindig olyan almai vannak ami érdekesek számomra. :)

Habár nem emléxem már mindenre, de ne higyje senki sem azt, hogy hazudok, vagy hogy eltéptem vmit vagy ilyesmi. :)
Az elején úgy indult, még a fõcímet is bemondták, hogy Elfen Lied. Tehát egy anime veszi kezdetét. Edward Elric sétált vhol és egy mókus (!) megtámadta és elkezdet befelé rágni a koponyájába! Aztán a seb visszatraszmutálódott és Ed megfogta a mókust a farkánál, amelynek lábai össze voltak bilincselve és tudott beszélni is. A történetet tulajdonképpen a rágcsáló meséli el. 4 fõhõs volt, ezekbõl kettõ alig volt benne és már nem is emléxem, hogy mit csináltak. Volt egy srác, aki néma volt és bele volt esve egy csajba, akinek berémlik, hogy rózsaszín haja volt és olyan vektorszerû képességei (itt talán volt valamennyi EL benne). Hogy mi is történt? Elõször a Vecsei Vikár Béla Színházban volt vmi óvodás-elõadás, aztán meg már egy szigeten játszódott minden, ahol a fõhõsök horgászni (!) tanultak, s kb. ezzel ment el az egész. Ami a legfurcsább, hogy normális emberek dumáltak mangákkal... Végül, amikor a srác végre szavak nélkül is ki tudta fejezni érzelmeit, már mindenütt sínek voltak és el akarták ütni õket a földalatti szerelvények. Itt ébredtem fel. :) Van köztetek álomfejtõ? :D

Quote from: MemberHabár nem emléxem már mindenre, de ne higyje senki sem azt, hogy hazudok, vagy hogy eltéptem vmit vagy ilyesmi. :)
Az elején úgy indult, még a fõcímet is bemondták, hogy Elfen Lied. Tehát egy anime veszi kezdetét. Edward Elric sétált vhol és egy mókus (!) megtámadta és elkezdet befelé rágni a koponyájába! Aztán a seb visszatraszmutálódott és Ed megfogta a mókust a farkánál, amelynek lábai össze voltak bilincselve és tudott beszélni is. A történetet tulajdonképpen a rágcsáló meséli el. 4 fõhõs volt, ezekbõl kettõ alig volt benne és már nem is emléxem, hogy mit csináltak. Volt egy srác, aki néma volt és bele volt esve egy csajba, akinek berémlik, hogy rózsaszín haja volt és olyan vektorszerû képességei (itt talán volt valamennyi EL benne). Hogy mi is történt? Elõször a Vecsei Vikár Béla Színházban volt vmi óvodás-elõadás, aztán meg már egy szigeten játszódott minden, ahol a fõhõsök horgászni (!) tanultak, s kb. ezzel ment el az egész. Ami a legfurcsább, hogy normális emberek dumáltak mangákkal... Végül, amikor a srác végre szavak nélkül is ki tudta fejezni érzelmeit, már mindenütt sínek voltak és el akarták ütni õket a földalatti szerelvények. Itt ébredtem fel. :) Van köztetek álomfejtõ? :D

Szerintem túl sokat lódsz a USTEAM-en.:D

hm. én elsõ lendületbõl repültem és negyvenmétereseket ugráltam, és menekültem valami páncélszerû lény elõl. párszor megsemmisítettem, de utána árnyékokból mindig újraformálta magát. utána pedig bevillant egy óra, ami 2:07-et mutatott - erre felriadtam, mert elvileg délben kelnem kellett volna. (12:27 volt. és naná, hogy elfelejtettem bekapcsolni az ébresztõt :hogyaza: )

Te is tudsz álmodni, Testvér. :tezsvir:

EDIT: Túl gonosz voltál az FMA-val, látod, Al most bosszút áll!

nyam
volt még egy korábbi, ahol annak ellenére, hogy tudtam h egyetemista vagyok, valamiért a gimibe mentem vissza, mert a többieknek érettségizniük kellett képelemzésbõl, de nekem nem, mert én korábban már infobol megtettem, és ez igy mentesített... sajna a többi részlet elveszett.

de a mai naggyon érdekes volt.

katz lenn ovlt nálunk, és elmentünk az anyai nagymamámhoz, aki nem volt otthon, de azért be tudtunk menni... és volt egy fura lény, aki rettegésben tartotta az embereket. a föld alatt élt, és ha megérezte/halotta, hogy valaki fenn járkál, akkor elõbújt. ez azt hiszem egy szörny volt, de sok sok "feje" volt. ergo egyszerre több helyen is fel tudott bukkani... hasonlitani a valamelyik ADSL reklámos kábelfigurára tudnám... vékony, fehér nyak, a végén kis bumbi fej, sok sok apró, tûéles foggal. na, és ha az ember mászkált a földön, akkor ez hirtelen kibukkant, és el akarta kapni az embert, meg megharapni. ha ágyra, vagy bármilyen tereptárgyra felmászott az ember, ami már nem a földön volt, akkor békén hagyott, hittem elõször én hogy simán csak fel kell mászni, de aztán még fejbe is kellett kólintani (és vigyázni, nehogy közben megharapjon), na és akkor elment. de amint újra érzett, megin jött...
nahm, vártuk mamámat, én az ágyn ültem/feküdtem, de katz nem bírt a fenekén maradni... bement a szobába, és ott talált egy tortakarikát, meg talált egy nagy fürt, félig éretlen szõlõt, és valahonnan szedett ilyen kávékrémszerûséget is, és ezeket összekombinálta... közben többször kénytelen volt felugrani mellém... a "fejek" elpusztítása ugyanis nem vezetett sehova, mert ha egyet levágtunk, kettõ nõtt a helyére, azt viszont senki nem tudta, hogy hol van ennek a szörnynek a teste... egy biztos, valahol a földben mélyen... nekem egyszer meg is harapta az ujjam, mert nem vágta rá elég erélyesen, katznak kellett kiszabadítania, de érdekes, mert fájni fájt, de vérezni nem vérzett, és semmi nyoma sem volt a harapásoknak. aztán elõtûnt a földböl egy ilyen, már emberalakban, azzal dumáltunk ott valamit, és az nem is bántott minket, de azért nem mentünk túl közel hozzá :D
namindegy, megjött nagyim, és szedtünk a katz álltal kreált fura sütibõl, de a katzéba csak krém jutott, de õ ezt tudta, és nem is szedett mást/többet...

aztán felébredtem, asszem :)