Kötetlen beszélgetések (régi Offtopic stílusban)

[Rounin]

Igyekeztem más megközelítéssel előjönni.

Edit & repost:

Szóval éjszaka megint azon kaptam magam, hogy újra és újra a Tear you apart c. számocskát hallgatom, amiről újra eszembe villant egy régi kérdés. Nem tudom, másnál is előfordul-e (illetve azt sejtem, hogy igen, csak azt nem, hogy itt is, köztetek)... no, ne kerteljünk.

Éreztetek-e már úgy, hogy valamit/valakit, amit/akit nagyon szerettek, erősen vonzódtok hozzá, iránta, legszívesebben elpusztítanátok? Hogy szinte átcsap a vonzalom az ellenkezőjébe?
Annyira túlcsordulna bennetek a szeretet/vonzalom, hogy érintés helyett ütnétek, ölelés helyett fojtanátok? Vagy egyszerűen (ami nálam gyakoribb) elgondolkozni rajta, majdhogynem élvezettel, hogy milyen lenne, ha... hát gondolom nem kell kifejtenem.
Mondjuk bevillanni szeretkezés közben, milyen lenne a húsába vájni a körmeid, letépni a bőrt róla, ilyesmi. Vagy kedvenc háziállatod simogatása közben elmélázni, vajon össze tudod-e roppantani a fejét tenyérbe szorítva. Ilyenek.

Na, okosak vagytok, értitek.

[Nakedape]

hogy őszinte legyek: nem (mármint értem, de nem fordul elő inb4kötöz)

[Fazék]

Éreztetek-e már úgy, hogy valamit/valakit, amit/akit nagyon szerettek, erősen vonzódtok hozzá, iránta, legszívesebben elpusztítanátok? Hogy szinte átcsap a vonzalom az ellenkezőjébe?...

azt hiszem csak a kutyámmal kapcsolatban fordulnak meg ilyen érzések/gondolatok a fejemben. mást azt hiszem nem szeretek annyira, hogy túlcsordulhasson.

inkább csak simán fölmerülnek bennem, sztem szeretet/gyűlölettől teljesen függetlenül, ilyen "mi történne az anyósülésen tartózkodó személlyel, ha most nekivezetném annak a fának/falnak/kamionnak a kocsit?", "mi lenne, ha ő most éppenséggel meggyulladna véletlenül?", "milyen lenne, ha leszúrnám ezzel a kenyérszeletelő késsel?" stb, stb.
noooooooooooooooormális?! nem tudom.

[White SeeD]

Nálam is háziállattal már volt ilyen, de tetlegesség sosem volt.
Meg csak egy pillanatra vonul át az agyamon, aztán belegondolva hogy az állat nemigen díjazná
Azóta hogy elpusztult szegény (természetes halállal, és hörcsög volt) csak halakat tartok, ezeknél nem áll fen ilyen veszély.

[Member]

Nekem volt már "olyan szép és jó vagy, hogy nem élhetsz ebben a kegyetlen világban" érzésem, amikor az illetőt megszabadítanám minden fájdalmától az emberi létnek, nem is egyszer.

[Kvikveg]

Nalam is neha van ilyen, de ritkan, es eszbe kapok, hogy milyen okorsegeket gondolok. Brrr.

[Ramiz]

inkább csak simán fölmerülnek bennem, sztem szeretet/gyűlölettől teljesen függetlenül, ilyen "mi történne az anyósülésen tartózkodó személlyel, ha most nekivezetném annak a fának/falnak/kamionnak a kocsit?", "mi lenne, ha ő most éppenséggel meggyulladna véletlenül?", "milyen lenne, ha leszúrnám ezzel a kenyérszeletelő késsel?" stb, stb.
noooooooooooooooormális?! nem tudom.

Nekem is szokott ilyen lenni. Persze általában a legfontosabb emberekkel kapcsolatban (kevés ilyen van, talán leginkább a kisöcsém), de néha csak úgy is, a buszon: hmmm, ha most felnyitnám ennek a torkát egy skiccerrel, mit szólna amaz, aki ott szemben ül?

Ez vagy természetes, vagy közös elmebetegségünk.

[.Attila]

Remélem nem vagyok egyedül azzal, hogy vannak előítéleteim, amiktől szeretnék megszabadulni, de nem tudok, mert maguk az alanyok erősítik meg állandóan az előítéletet.

[Member]

Nekem a legtöbb előítéletem megjátszott, olyan mókás, ahogyan anyáznak érte... Pl. több tucat leány elkönyvelt már sovinisztának, pedig dehogy.

[Rounin]

Ez vagy természetes, vagy közös elmebetegségünk.

Természetesen közös elmebetegségünk.

[Kvikveg]

Ez vagy természetes, vagy közös elmebetegségünk.

Természetesen közös elmebetegségünk.

Vegulis szekta lennenk vagy mi. Muszaj valami kozos elmebetegsegunknek lenni, anelkul nem az igazi.

[Kuroi Tenshi]

Éreztetek-e már úgy, hogy valamit/valakit, amit/akit nagyon szerettek, erősen vonzódtok hozzá, iránta, legszívesebben elpusztítanátok? Hogy szinte átcsap a vonzalom az ellenkezőjébe?

Nekem volt már "olyan szép és jó vagy, hogy nem élhetsz ebben a kegyetlen világban" érzésem, amikor az illetőt megszabadítanám minden fájdalmától az emberi létnek, nem is egyszer.

Orvoshoz, mindketten. Most!
Dr. Predaking, baj van a fejükkel, kezdd el a szokásos kezelést 


De komolyan: ez beteg - méghozzá elég rossz értelemben...

[Rounin]

De komolyan: ez beteg - méghozzá elég rossz értelemben...

Hát gondoltam, hogy nem is ajánlott magatartás minden csemetének.
Tetlegességig soha nem fajult azért (na jó, karmolás ) és erősen kétlem, hogy valaha is fog. Egyszerűen csak egy inger, akár az, hogy néha rámjön a mehetnék. Minden nélkül, éppen abban a ruhában, amiben vagyok, csak úgy nekivágni a világnak és menni cél nélkül, csak úgy.

[Member]

A szeretet és a gyűlölet eleve pengeélen tánc, már hogy ne lehetne átmenet. Vagy miért ne valósulhatna meg két közeledő objektum/ember egyesülésként, ami az egyik evilági létezésének véget vet, ám a másikban él tovább?

[motifator]

Ha ez betegség, akkor én is jelentkezem kezelésre.
Szerintem mindenkinek vannak ilyen vagy olyan őrült gondolatai néha. De azért vagyunk emberek, mert tudunk ezen uralkodni, és ezek nem is válnak többé puszta gondolatnál.
És igen, és is gondoltam már arra, hogy milyen lenne összezúzni valami olyat amit szeretek.
Vagy amit nem szeretek.
Például néhány éve hetekig azon agyaltam, miközben mentem az egyetemre, hogy milyen lenne, ha sorozatgyilkos lennék. A körülöttem lévő emberekből válogattam potenciális áldozatokat. Elképzeltem, hogy megnyúzva fellógatnám a hullákat a Nagyerdő fáira mindenfelé, amolyan predator feelinggel.
És az volt a legérdekesebb, ahogy elképzeltem milyen lenne hallani a pletykákat úgy, hogy tudom, hogy én voltam. Mesélnék, hogy már megint volt egy újabb áldozat, én meg gondolnám magamba, hogy tudom, én öltem meg. Persze biztos voltak ennél betegebb agymenéseim is, de erre emlékszem, mert ez különösen sokáig foglalkoztatott.
Na mondjuk akkor is voltak beteg gondolataim, amikor épp a Battle Royale-t olvastam 
Szal ennyi, a gondolat szabad, a tett meg más kérdés. Nem attól lesz valaki őrült, szörnyeteg, mert néha bevillan neki egy kép ahogy éppen a kishúgát folytogatja, vagy éppen eltapossa a macskája fejét. Mondjuk ha minden este ilyesmiről álmodsz, akkor már esetleg elgondolkozhasz azon, hogy szakember segítségét kérd

[Rounin]

Mondjuk ha minden este ilyesmiről álmodsz, akkor már esetleg elgondolkozhasz azon, hogy szakember segítségét kérd

Ne nézz be az Álmok topicba... a saját érdekemben kérlek.

Egyébként csak a szeretet oldala érdekelt, azt valahogy nem vontam kétségbe, hogy útálatunk tárgyáról többen képzelgünk hasonlóan.

[sirtomi]

Akit szeretek azt még sose akartam összezúzni, gondolati szinten sem.

[Bishop]

Hasonlót már én is éreztem de nem elpusztítani hanem inkább fájdalmat okozni, és csak is a viszonzatlan szeretetnél, hoyg az illető tudja hogy milyen rosz nekem. Szerintem is beteges, de szerencsére kinőttem

[Kvikveg]

Akit szeretek azt még sose akartam összezúzni, gondolati szinten sem.

Mondjuk azt meg en sem.

[Member]

Hasonlót már én is éreztem de nem elpusztítani hanem inkább fájdalmat okozni, és csak is a viszonzatlan szeretetnél, hoyg az illető tudja hogy milyen rosz nekem. Szerintem is beteges, de szerencsére kinőttem

Konkrétan nem egyről beszélünk, azt hiszem.

sirtomi: rólad már többször kiderült számomra (miképpen pl. Fazékról is), hogy túlzottan emberi vagy. Egy kiegyensúlyozása a mérlegnek.

[Kuroi Tenshi]

A szeretet és a gyűlölet eleve pengeélen tánc, már hogy ne lehetne átmenet.

Vagy miért ne valósulhatna meg két közeledő objektum/ember egyesülésként, ami az egyik evilági létezésének véget vet, ám a másikban él tovább?

[spoiler=FLÉM!! ]
Most már látom, hogy a szar közhelyeket is lehet überelni: méghozzá
ál-közhely baromságokkal Nálam valahogy hiányzik az "átmenet",
és logikát sem látok benne.

Erre meg azt szokták mondani: "ne tettesd magad hülyébbnek, mint
amilyen vagy" Szeretet = két közeledő objektum egyesülése? Lolwut?
Meg milyen szeretet az már, hogy te eldöntöd, hogy "nem élhet ebben a
kegyetlen világban", és hogy az lenne neki a legjobb, hogyha "meg-
szabadítanád az emberi lét fájdalmától" - akkor mi van, ha neki tetszik az
élet még e kegyetlen világban is?
Tudom, hogy szeretsz sportot űzni ebből a "hú de excentrikus gondolkodású
vagyok" dologból az erőltetettség pontján túl is, de ez már a hülyeség
határát közelíti, sőt... [/spoiler]

[Xzone]

...

Most már egyre világosabb, hogy mindenkiben megvannak ezek a gondolatok, csak a nagy többség nem realizálja őket. Amikor ilyen dolgokon gondolkodom, utána mindig az jut eszembe, hogy biztos a videójátékokat okolnák ha megtenném. Ezért nem is teszem

[Member]

Köszönöm, K_T, hogy minden tekintetből szeretsz tájékozottabb és hozzáértőbb lenni, de talán nem kicsit túlzás?

Eleve ott volt a "nálam" szócska az írásodban, ami azt jelenti, hogy NÁLAD nincs, vagy nem tudsz/akarsz tudomást venni róla.
Hmmm, mert milyen szeretet az ilyen... Nem megy tetlegességig, mert tudom, hogy nem feltétlen akar eltűnni (fél tőle vagy bármi), de mint írtam, lehet, hogy annyira jó már és nem illik a többi közé.

[Zanador]

Psszt! Elriasztjátok a halakat.

[.Attila]

csak a nagy többség nem realizálja őket

Szerencsére.

[kikuchiyo]

Late to the party, as usual...

Rounin, szerintem menj el orvoshoz, vagy legalábbis gondoskodj róla, hogy ne kerüljön fegyver a kezed ügyébe. Komolyan.

Nálam nem szokott felmerülni, hogy a szeretteim/szeretett dolgaim elpusztításán kéjelegjek. Az néha eszembe jut villámszerű hirtelenséggel, hogy mi lenne, ha az adott helyzetben valami szörnyűség történne (kimenne a fék és nekimennénk egy fának, valaki leesne a lépcsőn és betörné a fejét stb.), de ezeket a gondolatokat mindig iszonyodás és megborzongás követi. Tömeggyilkos szándékaim csak akkor vannak, ha éppen nagyon rossz a kedvem, és valaki bosszúságot okoz. Pl. a buszon beszólogató néniknél elképzelem, hogy mi lenne, ha lenne nálam egy nailgun. Vagy még régebben, amikor éppen elegem lett az egyetemből, és volt egy bunkó biztonsági őr, aki mindig beugatott, volt egy részletes elképzelésem, hogy hogyan irtanám ki az egész épületet, illetve benne mindenkit, aki valaha megsértett.[spoiler=Gyenge idegzetű nézőink halkítsák le a készüléket] Úgy terveztem, hogy előadás közben kezdek hozzá, amikor nincsenek sokan a folyosón, udvariasan bekopogok a kiválasztott emberek szobáiba, becsukom magam mögött az ajtót, és hangtompítós fegyverrel végzek velük. Aztán emeletről emeletre haladok lefelé, végül a földszinten a bejáratnál ülő bizt. őrt arcon lövöm és távozok az épületből. Ennek az eljárásnak az lenne az előnye, hogy először nyilván az őrt fedezik fel, de utána szép lassan egyenként a többit is, ami a káoszt és kétségbeesést növeli.[/spoiler]

De ez csak egyedi eset. (Igen, tényleg! Ne vigyenek el!)

Az sokkal gyakoribb, hogy erős ingerenciát érzek arra, hogy valami igazán durvát, sértőt, az adott embert vagy kapcsolatot végleg tönkretevő dolgot mondjak. Minden helyzetben van egy mondat, ami a lehető legnagyobb kárt okozza, pl. "Ja, még jó hogy ilyen kövér vagy" egy lány szemébe mások előtt, de lehet sokkal kifinomultabb is. Én néha azon kapom magam, hogy nemcsak pontosan tudom, mi ez a mondat az adott helyzetben, de küzdenem is kell a kimondása ellen.

I'm a sociopath, oh yeah!

[motifator]

Az sokkal gyakoribb, hogy erős ingerenciát érzek arra, hogy valami igazán durvát, sértőt, az adott embert vagy kapcsolatot végleg tönkretevő dolgot mondjak. Minden helyzetben van egy mondat, ami a lehető legnagyobb kárt okozza, pl. "Ja, még jó hogy ilyen kövér vagy" egy lány szemébe mások előtt, de lehet sokkal kifinomultabb is. Én néha azon kapom magam, hogy nemcsak pontosan tudom, mi ez a mondat az adott helyzetben, de küzdenem is kell a kimondása ellen.

Hú, ez jó Velem is szokott lenni hasonló.
Mondjuk nekem onnan ered, hogy a haveri társaságban régóta folyamatosan megy egymás szivatása, és egy kicsit se szoktunk finomkodni. Így aztán a legtöbb szituációra rögtön eszembe jut valami durva beszólás, amit néha ki is mondok, és néha olyan embereknek, akik nem értik a viccet. Rengetegszer hoztam már magam kellemetlen helyzetbe azzal, hogy olyan emberrel kezdtem el viccből bunkózni, akivel nem kellett volna.
Ezért szerintem sokan, akik csak kicsit ismernek, azt gondolhatják rólam, hogy egy nagyképű bunkó paraszt vagyok.
Pedig csak szimplán furcsa a humorom

[Kuroi Tenshi]

blablabla

Hogy jön a tájékozottság egy józan észre támaszkodó vélemény megfogalmazásához?
Amit te leírsz, az a kicsit túlzás.

[Kvikveg]

...
Az néha eszembe jut villámszerű hirtelenséggel, hogy mi lenne, ha az adott helyzetben valami szörnyűség történne (kimenne a fék és nekimennénk egy fának, valaki leesne a lépcsőn és betörné a fejét stb.), de ezeket a gondolatokat mindig iszonyodás és megborzongás követi.
...

Na nalam is valami ilyesmi.

[Rounin]

Rounin, szerintem menj el orvoshoz, vagy legalábbis gondoskodj róla, hogy ne kerüljön fegyver a kezed ügyébe. Komolyan.

Fegyverrel soha nem képzeltem el ilyet.
Orvosi "segítségre" gondoltam már, de egyrészt ez soha nem befolyásolta a döntéseimet, másrészt tartom magam annyira embernek, hogy ne tegyek ilyet.

de ezeket a gondolatokat mindig iszonyodás és megborzongás követi.

Na hidd el, én sem kéjesen csámcsogok rajta utána. Közben sem tetszik az erkölcsi és társadalmi értékrendemnek illetve énképemnek.

Nem mellékesen _nem_ viszem, vinném át a valóságba. (jó, tudom, így kezdődik egy sorozatgyilkos karrierje.. "én nem tenném soha")

Whatever, kellett valami selejt nekem is a családban.

ui.: úgy látom, többségnek "csak" a "szokásos" felcseszett idegrendszeri indulatlevezetés van meg agyilag.