Messages

Kis ráérő időmben olvasgattam a régvolt írásokat...  Kár, hogy végül elhallgattunk.


Ezernyi emlék
Mosolyt csal az arcomra
De sírni vágyom.

De, mindegyik.
Viszont ma végre nem esett, sőt, a Nap is kisütött. Hátha újra nyár lesz a nyár...

De csak mert nagyon elhalkult ez a topic...

Hull hideg eső
Néma csend a mezőkön
Fáznak a tücskök

Olykor azt hiszem,
hiányzol. - Mint virágnak
a lehullt szirmok.

...Elmúlt idõk szép
virágára nem szállhat
a most lepkéje...

Kardélre hulló
selyem nesztelen hasad -
akár a szívem.

[Ha felragyog a telihold...]

Ha felragyog a telihold...

Mélysötét éj telepedett a világra.
Fekete fellegek áthatolhatatlan tömege takarta el a tömérdek csillagot és a fenséges Holdat.
A menny nem nyugodhatott.
Szél süvített. A fák lombjának hol halkuló, hol erõsödõ, ám szakadatlan
zúgásának kísérteties zenéje egy utolsó keringõre szólította a sárga leveleket,
mik hasztalan kapaszkodtak a fájdalmasan nyögõ ágakba.
E bús haláltánc közepén néma, mozdulatlan árny bontakozott ki.
Rezzenetlenül, érzéketlenül szemlélte a kavargó mindenséget.
Elméjét egyetlen gondolat töltötte be.
Egy jól... túl jól ismert gondolat, érzés... Mi elkerülhetetlenül beteljesül...
Csak pár pillanat...
S elérkezett az õ ideje.
Az árnyékba burkolózó ifjú szája szegletében halvány mosoly játszott. Már rég beletörõdött.
Tudta, hogy ki õ... hogy mi õ valójában.
A felhõréteg foszlányai közt felderengett, majd teljes, sápadt fényességében
felragyogott a telihold. Sugarai körülölelték a néma alakot...
Kétrét görnyedt.
Tudta, hogy ki õ... mi õ...
Ám még mindig nem volt képes teljesen magába építeni az átváltozással járó kínokat...
Érezte, ahogy egész vázrendszere átformálódik; tagjait különös bizsergés járta át.
Fekete szõr lepte be testét.
Felvetette fejét, s szemei megvillantak az éjszakában.
A Holdat bámulta, mi teljességében, tisztán ragyogott fölötte.
Feléledtek benne az állati ösztönök...
s hangosan, lelkeket dermesztõen bégetett egyet.

Köszönet mindenkinek..!

[Tavasz]

...s végül: "Vivaldi-hangminta"

A négy évszak

Tavasz
Zsongó mindenség.
Új életbõl fakadó
röpke boldogság.

Nyár
Szent találkozás.
A kis búzavirágban
egyesül föld s ég.

Õsz
Az utolsó tánc.
Levélkeringõ a szél
bús énekére.

Tél
Gyászban tobzódó
világ. Szüntelen hulló
kristályos könnyek.

Ködfüggöny
Tejfehér Semmi.
Vakítja szemem - pedig
nincs is mit látni.

...ének érettségire való készülés... :

Etûd
Szelíd, ezüstös
Hold megtört sugarait
tükrözi a tó.

Romantikus öngyilkosság
Osztálykiránduláson beszélgettem néhány lánnyal. Egyikük úgy gondolta, nincs is szebb halál annál, ha körülveszed magad liliomokkal... Ezt rajzoltam le.
Thor
A germán mitológia viharistene, tussal...
Csenrézi
Ezt pedig apukámnak rajzoltam karácsonyra, szintén tussal. A Szeretõ Szemek Buddháját ábrázolja.

Adventi koszorú

Várjátok hát, hogy
mind meggyúljatok, gyertyák --
kicsiny vértanúk!
Vesztõhelyetek pompás,
elõre-kész ravatal.

...hogyan készülnek a haikuk?

A többiek jól mondták... valóban csak egy élmény/érzet/gondolat kell hozzá. A haiku a pillanat költészete. Nemrég nagyon érdekes dolgokat olvastam ebben a témában..! Meg is osztom most veletek. A hadzsinnak (=a haiku mûvelõje) gyakorolnia kell a kitartó, éber figyelmet (zansin), hogy rátalálhasson a haikupillanatra -- arra a látványra, amelyet érdemes 17 szótagos versbe foglalni. (Ha pedig véletlenül hosszabb lélegzetû a gondolatod, írj tankát, 5-7-5-7-7 szótaggal! ), majd gyakorolja az elmélyülést, vagyis a lényeg megragadásának képességét. Ha közvetlen kapcsolatba lépett a látvány lényegével, akkor képes a személyes élményt átadható tapasztalattá alakítani. Ez a belsõ folyamat - ami tulajdonképpen egy szellemi gyakorlat - teszi a haikuírást valódi kihívássá, a személyiségfejlesztés eszközévé.
A klasszikus haikuk témája többnyire természeti látvány vagy jelenség.
A haiku költõi erejének másik forrása a személytelenség. A közvetlen tanítás és az "én kiírása" távol áll a klasszikus haikuköltészet eszményétõl. Az igazán sikerült darabokban a szerzõ "névtelen", háttérben marad, személyisége pedig áttetszõvé válik, szinte csak csatornaként szolgál ahhoz, hogy papírra kerüljön a vers, amelyet valójában a Természet írt.
Basó (a valaha élt talán legnagyobb hadzsin) két dolgot hangsúlyoz a mesteri szint eléréséhez: a költõnek egyrészt hûségesnek kell lennie a Szépséghez (fuga no makoto), vagyis témában és stílusban méltónak kell lennie a haiku mûfajához. Másrészt pedig arra kell törekednie, hogy a mulandó, konkrét témán keresztül (rjúkó) felvillantsa, sugallja a múlhatatlant azt a rejtélyes középpontot, amely a változó felszín mögött van (fueki).Természetesen minden esztétikai alapelvnél fontosabb a haiku megéltsége és hitelessége, a téma megragadásáért kifejtett szellemi erõfeszítés. Erre utal Basó legkedvesebb mondása is, amelyet tanítványaira hagyott:
"Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit õk is kutattak!"

Õszi tanka

Élet s halál közt
tobzódó levél: útra
kélt, ám célt nem ért.
Szívós láncra verte egy
ezüst pókhálófonál.

Kérelem

Szél, ne hajlítsd a
fûz földetsöprõ ágát
a fellegekhez..!

Sóhaj

Az õszi fákon
mit sem sejtve zizeg a
leendõ avar...

Noriko! 1. A régi kérdésedre a válasz: igen, része az utolsó mondat is... Persze így sajnos már nem mondható rendes haiku-füzérnek, de hát annyi baj legyen...  2. ..Minden egyes "variációd" fantasztikus..!

Haiku-füzér II.

Vándor

Gondtalan éltem,
míg rám nem mosolygott egy
ádáz nefelejcs.

Indulnom kell -- a
szél ösztönöz: merészen
sugdos és lökdös.

Miként az éjjel
hulló virágot -- utam
végét sem látom.

Kis fehér pille
kusza tánca: lámpásom
a félhomályban.

Fenyõtû-szõnyeg
vezet néma házamhoz.
Hát senki se várt?!

Mindegy... Megyek tovább.

Eszmélés

Éltünk fénypontja!
A Nap Ránk süt! ...Inkább...: jut
nekünk is sugár.

A Holt költõk társaságában idéztem Fodor Ákostól három haikut, mert õ az egyik nagy kedvencem... Viszont Ebbe a threadbe kizárólag a saját mûveimet szoktam beírni.
...És örülök, ha tetszenek...

Haiku-füzér

Rondó

A távozó, zord
Tél könnyezik..? Nem. Csupán
olvad a jégcsap.

Szalad a patak.
Édesen cserfel... Mi' kár,
hogy nem érthetjük!

Fenség övezte
tó tükrén hogy gyõzhet a
zengõ zivatar?!

Minden mindegy! A
falevél félve susog... --
saját vesztérõl.

A süvítõ szél
elnémítja a tájat.
Visszatért az Úr...

...s rég kihûlt trónját
fagyos mosollyal, dermedt
kézzel simítja.

[ezt]

...jó leszek, jobb, mint valaha. Azt hiszem nemsokára extra hosszú irományokkal jövök...

Én személy szerint nem kételkedem Benned..! Mint eddig is, várjuk; és örömmel fogadjuk majd mûveid..!
A haikud ismét .

Vöröslõ napkelte

Jötte sebet ejt:
az ég alján vér serked --
és mi  ezt vártuk..!

Egyik nagy kedvencem Fodor Ákos... Fõként a haiku stílusában alkot... Tõle írnék be most ide pár sort...

Altató

Minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés.

Mantra

A Napért nyújtózz:
úgy elérheti kezed
a fán az almát.

....és mivel "három a magyar igazság"... :

A látvány

Létem Mosolya
minõsülhet szemedben
hülye grimasznak.

[Rounin]

Rounin, a haikud... !

A fürdõszobai élményeim...

Kettõs (II.)

Néma víz tükrén
ragyog a mécs képe -- ám
meleget nem ad...

Irónia...

Csodálja magát,
s elolvad (a látványtól..?)
kis viaszgyertyám.

Nesze neked, emelkedett lelkiállapot...

Gyilkosság-szinopszis

...Vörös vércsepp hull.
Koppanása lágyítja
az éles csendet...

Angyal

Oly fájdalmasan
szép, mikor együtt sírunk -
az esõ és én.

!!!

Kereszt, szembefényben...

Ki volt..? Megváltó,
vagy kitaszított..? Mindegy.
Megfeszíttetett.

Két egymás után született írás... Értelmük nem sok van, de hát oda se neki...  

Sarokba szorított...

...Izzadó arcán
--vöröslõ fáklyafényben--
izzik a vicsor...

Számûzetés

...Homokba süppedt
lábad emeld..! Menj! Apad
a veríték. Menj...

...Irodalomórán ennyire kötötte le a figyelmemet Arany János...    
Bátyámnak köszönhetõen szerencsére jegyzet-maradványok sincsenek körülötte..!

tollrajz

Kísértõ múlt

...visszhangzása a
tavaszi mennydörgésnek,
messzi hegyek közt...