Utazgatás

[Xzone]

A jól áttekinthető városszerkezet Hiroshimában talán pont annak köszönhető, hogy 0-ról építettek újra mindent

Nagyon hangulatos helynek tűnik ez a Miyajima, bár gondolom, hogy a turistacsoportok azért levonnak valamit a feelingből. Az Ezer Tatamis Csarnokban meg valahogy nem látom az ezer tatamit

"A." barátodnak adj át egy facepalmot tőlem, ha megkérhetlek. Mégis miért tenne ilyet bárki is?!

A curry-ket én is szívesen végigpróbálnám egyszer, kezdve mondjuk 4-5-ös erősséggel. A magadnak sütögetős dolog nem tetszik igazán, a rágós, hártyás dolgoktól meg feláll a szőr a hátamon.

Fenébe, most éhes lettem

[Kvikveg]

Gogo kiku!
Forwardoltam tesomeknak is az elso szettet, es kertek a mostanit is. Pedig ez nem gyakran esik meg.

[Baggio]

kikuchiyo:
Osaka station környéke tényleg nem annyira jó hely. rohadt zsúfolt és kicsit koszos is... meg olyan ipari az a rész. Osaka nekem se adta különösebben. én is ott laktam amugy az Osaka stationnél.

Hiroshima szerintem is cool hely volt... én is úgy éreztem hogy szívesen laknék ott... bár azért a legjobb talán mégis Tokyo lenne

szerintem az okonomiyaki a legjobb kaja... meg a szója ramen. rament nem ettél?

a japán mekdó nem rossz, az ebi burger pedig kifejezetten jó

az italautómaták tényleg életmentőek, bár én leginkább vizet ittam. mondjuk a pocari sweat (LOL) nem rossz, de a calpis az szerintem túl édes.... legjobb a mitsuya cider

[Fatal]

Japánban a hófehér, tiszta rizs az étkezések nélkülözhetetlen része, és nem olyan pergős, mint nálunk, sokkal ragadósabbra főzik, ezért is lehet megenni pálcikával.

Ezek szerint anyámban japán vér csörgedezik: csak olyan rizst tud készíteni, amivel hógolyózni lehet. Még nekem is jobban megy.
Amúgy nagyon jók a beszámolók.

[Kuroi Tenshi]

Szóljatok, ha unjátok, mert még az út felénél se tartunk...

Bring it on 

[Lythis]

Jöhet még, ha van 

[.Attila]

szerintem az okonomiyaki a legjobb kaja... meg a szója ramen. rament nem ettél?

Részemről shio ramen, ill. a Yoshinoya gyuu yakiniku teishoku-ja (gyuutei). Utóbbit nem is tudom, hányszor ettem, viszonylag olcsó is volt és sok.
Az iskola előtt meg egész jó bentou-kat adtak 450 yen körül ebédkor, az is elég sok volt és jó. Én legtöbbször a karaage-sat vettem, szintén jó volt

Még nekem is át kéne olvasni a nagy részét, de most nincs időm.

[kikuchiyo]

A Kyotoi és Narai képek következnek.

Mindkettő volt Japán fővárosa, Nara 710-től 794-ig, Kyoto 794-től egészen 1868-ig, a Meiji-restaurációig. Az utóbbi máig őrzi az akkori kínai főváros által ihletett négyzetrácsos utcaszerkezetet. Ennek megfelelően mindkettő tele van templomokkal, szentélyekkel és az ősi japán kultúra emlékeivel. A világháborús pusztítást is nagyrészt megúszták, így Kyotoban a hagyományos, háború előtti építészetre is találni példát.
Azt azért meg kell említeni, hogy a fa mint építőanyag és a fáklyák mint fényforrások együttes használata (időszakos földrengésekkel valamint belháborúkkal kombinálva) azt eredményezte, hogy Japán ősi épületeinek nagy része többször is leégett. Csendben újjáépítették őket, és úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Néha még tűzvész sem kell, ha az épület túl rossz állapotba kerül, lebontják, és az eredeti specifikációknak megfelelően újjáépítik. Ezt "renoválásnak" nevezik. Ellenpélda is akad azért: a Higashi-Honganji templom óriási faépületét úgy újítják fel, hogy egy óriási fehér könnyűszerkezetes csarnokot húztak fel fölé a tető javításának idejére.

Kiotó régről örökölt városszerkezete azt is jelenti, hogy a látnivalók leginkább az ősi városmag szélén, a hegyek lábain helyezkednek el, jól szétszórva. Több tucat megtekintésre méltó hely van Kyotoban, a végigjárásukra hetek kellenének. Nekünk effektíve másfél napunk volt, így a végül megnézett látnivalók listája limitált, nem jött létre az argumentumok szintézise.

A közlekedés könnyen áttekinthető az egymást derékszögben metsző utcák miatt...

...bár az automaták először megijesztettek minket. - be kell dobni a pénzt, utána gyulladnak fel a lehetséges viteldíjak gombjai.
Jelző a buszmegállóban: hol jár a következő busz

Gyalogosan nem célszerű közlekedni Kyotoban, ha kevés ideje van az embernek.

A Nijo- azaz második utcai kastély - a sógunok Kyotoi lakhelye, itt írta alá az utolsó sógun a lemondási nyilatkozatot. Bent díszes és sötét termek sorakoznak, amiket a híres fülemüle-padló vesz körül. Fényképezni természetesen tilos volt.
Kép a Nijo-jo parkjából
Rálátás a kastélyra, háttérben a hegyekkel - ez asszem a Honmaru nevű rész, a belső várárkon belül.
A belső várárok, háttérben a modern város, felül a világító ég
Ilyen ajtók vannak a Tozai vonal állomásain - ez a japán közlekedési eszközök csodálatos jellegzetessége: úgy állnak meg az állomáson, hogy az ajtók mindig az előre meghatározott helyeken nyílnak ki. A peronra fel is van festve, hogy hol kell sorban állni.
Sétány a császári parkban - a park irdatlan nagy, két metrómegálló között egy teljes blokkot elfoglal.
A palota fala a parkon belül, háttérben a 大 jellel, amit a bon ünnepségen ki szoktak világítani - a palotába nem tudtunk bemenni, mert fix időpontokban volt a vezetés.
Kilátás a Kyoto Towerből ÉNy felé - a ronda nagy lakótelepek és irodaházak között üdítő folt a Nishi-Honganji templomegyüttese középen balra. A kép másik szélén a Higashi-Honganji
Kilátás délre, előtérben az állomás üvegépülete
Kilátás keletre, épp jön a vonat
Kilátás északra - a széles út a Karasuma-dori, aminek mentén jár a metró, a nagy fehér izé a csarnok, amiről beszéltem.
Régies háztömbök a lakótelepek között
Ott voltunk fent
Csavargás a kis utcácskákban - mint látható, vannak biciklisták, nem csak ezzel az eggyel találkoztunk.
Szűk utca - a földrengésveszély miatt a levegőben vezetett drótok Lain-szerű hatást kölcsönöznek a képnek
A fehér csarnok régi templomot rejt
Holló a Shosei-en kertben
Tó ugyanott
Ugyanaz a tó, csak más szögből
A várost átszelő patakok egyike
Nem túl impresszív kép egy hosszú faépületről, ami annál impresszívebb belülről: a Sanjusangendo nevű csarnokban Ezerkezű Kannon istenség 1000 db közel egyforma, embermagasságú szobra áll tömött sorokban, előttük pedig egyéb védő- és támadóistenségek sorakoznak. Találjátok ki, mi volt kiírva a fényképezéssel kapcsolatban (na meg sötét is volt).
Ööö... talán csak véletlenül nyomtam meg a gombot, biztos úr... suttyomban, a metrón készült kép.
Utca a Gion-negyedből, régies házakkal
Még régiesebb házakkal
Bizonyíték az elviselhetetlen melegre - a pólóm, rajta egy kiló kiizzadt sóval.
Automata, ami nyakkendőt és SD-kártyát árul - bugyiautomata sajnos nem volt. Tudtommal azok rég megszűntek.
Az Arany Pavilon, Kyoto leghíresebb temploma
Megkértek minket, hogy fotózzuk le őket az ő gépeikkel, tapló módon az enyémmel is csináltam egyet
Park, ezúttal iskoláslányok nélkül

Innentől már a Narában készült képek következnek. Nara keleti fele egyetlen összefüggő park, illetve erdő, amelyben szabadon kószálnak a szelíd turisták és szarvasok. Az utóbbiak nem is annyira szelídek, de majd meglátjátok.

Nara egy nap alatt bejárható gyalogosan, és talán a legszebb hely, amit Japánban láttunk. Mindenképpen érdemes rászáni az időt, ha az ember Kyotoban jár.

Kép a főutcáról, ez még az állomáshoz közel
Egy szép tó, még a városias részen belül
Feljárat a Kofukuji templomhoz - itt egy háromszintes és egy ötszintes pagoda van
A háromszintes
Az ötszintes és a keleti arany csarnok - a középső arany csarnokot most épp renoválják.
Az ötszintes közelről
Út a parkba, toriival
Hangulatos út a parkban, az egyik déli tó felé
látkép híddal
Az Ukimido nevű lebegő pagoda a Sagi-ike közepén (elárulom, a neveknél puskáznom kell)
Még mindig
Fiatal szarvas a pagoda alatt
Tükröződik a hold a tó vizén, és virágzó fák illatát hozza a szél - izé, hold nincs
Egy madár vagy két madár?
A szarvasológia elmélete - aszongya, "ne menj közel"
Csodaszarvas
Út a Kasuga Taisha szentélycsoport felé
A kb. egy kilométeres út ősfák és kőlámpások között vezet
A világörökség része, nem véletlenül
A kapu további kőlámpásokat rejt
A szarvasok is tudják, hogy itt szent állatnak számítanak, ennek megfelelő magabiztossággal forgatják ki a bácsi hátizsákját
Nehéz betelni a kőlámpásokkal
Ez már a Kasuga-szentély
Ezt a fát nem renoválták, tényleg majd' ezer éves
Itt bronzlámpások sora lóg
...és lóg
That's, like, your opinion, maaan
Itt még békésen legelnek
Itt már nem - majdnem leették a pasas kezét
Az óriás Buddha-szobrot rejtő csarnok felé vezető út, turistákkal és a belőlük élő szarvasokkal
Védelmező alak a Nandaimon, azaz nagy déli kapu belsejében tényleg nagy
Amikor észrevettem, még félig kilógott a szájából
Turisták hada a Todaiji, a Buddha csarnoka felé
Kis kert oldalt
Holló - egy szarvastól lopott kaját az imént, de mire beállítottam a gépet, arrébbszállt.
Zerglingek rusholják a déli kaput
"Figyeljetek, most megmutatom, hogy kell zoomolni!"
A Todaiji nagy. Ez már egy újjáépítés, az eredeti másfélszer ekkora volt, de még így is a világ legnagyobb faépülete.
A Yakushi Nyorai szobra - én csak úgy hívtam, hogy az egészségügyi Buddha, de valóban gyógyító hatást tulajdonítanak neki.

Hogy mire kell ez a hatalmas belső tér?
Erre.
Egy 14 méteres Buddha-szobor, a világ legnagyobb bronzszobra. Nem volt olyan szög, ahonnan a fénykép jól visszaadná a valós nagyságát.
Két kisebb bódhiszattva-szobor övezi Bent töksötét volt, csoda, hogy ki tudtam tartani ezeket a képeket bemozdulás nélkül (annyira azért nem jó a képstabilizátor).
Ilyenek is őrizték a Buddhát - mérges, hogy ő csak négy méteres.
Ő nem mérges, mélységes bölcsességgel tekint a világba
Tábla a parkban - csokit nyerhet, aki megfejti, mit jelent.
Feljebb, a hegyen van egy templomegyüttes Február-csarnok, Március-csarnok és Április-csarnok néven, ez a kép odafelé menet készült
Színes levelek
Lámpások és kőoroszlánok
Ez a Február-csarnok
Fentről jó kilátás nyílik Nara nyugati részére - a nagy csarnok középen a Todaiji
Kis szobor egy hegyi utacska mentén - erre nem voltak turisták, csak szúnyogok
Hangulatos utcákon keveredtünk vissza az állomáshoz

Ez itt már a Shinkansen, bár nem az, ami Tokióba vitt minket.

[Fatal]

That's, like, your opinion, maaan

Nagyon faja képek amúgy.

[Kvikveg]

Mmmm, japan juhar.
Tenyleg, lehet, hogy itt tulelne a teraszt... Hmmm...

[Kuroi Tenshi]

Tábla a parkban - csokit nyerhet, aki megfejti, mit jelent.

Texasi kopóknak:
Kocsik passzolják az utat előre.
Kérjük a közeledés mentén menjenek templomba,
ha lehetséges.
Todaiji

:Đ

* Kuroi Tenshi wanna go...

tényleg nagyon szép ez a Nara.

[kikuchiyo]

Már csak a tokiói képek maradtak.

Tokió Japán fővárosa, a belső területét alkotó 23 kerületben is vagy 8 millióan laknak, a minden irányba több tucat kilométerre elnyújtózó agglomerációban ki tudja, még mennyivel többen. Délen Yokohama, az öböl túlsó oldalán Chiba van vele teljesen összenőve. Tokió tehát óriási, és emellett még zsúfolt is. Ebből következik, hogy két nap alatt képtelenség mélyebben megismerni a várost, de még egyes részeiről felületes benyomásokat szerezni is heteket igényelne. Itt voltak a legtöbben, itt volt a legtöbb külföldi is, itt siettek a leginkább az emberek, és itt volt a legkevésbé otthonira emlékeztető a hangulat (jó, sintó szentélyek és óriás Buddhák sincsenek otthon, de a templomokat és pagodákat eddigre kezdtük megunni). Kb. annyira volt időnk, hogy kóvályogjunk a városban, és bámuljunk felfelé bambán, mint a fényszóró elé került szarvas. A felfelé bámulást szó szerint kell érteni, mert nyugat-Shinjukuban pl. olyan felhőkarcoló-negyed van, amit akármelyik amerikai nagyváros megirigyelhetne. De a Tokyo Towerből letekintve az esti Tokió panorámájára is megszólalt a fejemben a Ghost in the Shell főcímzenéje.

Most 87 ezer szóval egyenértékű kép következik.

A Tokyo állomás épülete a múlt század elejéről, épp felújítják és amúgy is eltörpül az üveg-beton tornyok között
Ennyi látszik a császári palotából az állomás mellől
You gotta be kidding me. Megjegyzés a gyakorlati tanácsokra áhítozóknak: a szállodánk Shinjukuban volt, oda a Marunouchi metróvonal visz. Mi felmentünk a felszínre az átszálláshoz, de ez nem szükséges, van összekötő aluljáró. A Tokyo állomás amúgy nagy.
Shinjuku - valahogy kikeveredünk a metróból egy mellékutcába, majd onnan a főutcára. Első reakciónk: vááááá
A második reakciónk is ugyanez volt - Shinjuku amúgy a világ legforgalmasabb vasútállomása, mellette van még vagy három metrómegálló és néhány privát vasúttársaság megállója, és mindezt földalatti és -feletti bevásárlóutcák kötik össze. Háttérben az üzleti és kormányzati negyed felhőkarcolói
...amik között sétáltunk egyet. Jobbra a Shinjuku Central Park (benne rühes macskákkal és csövesekkel), balra a tokiói városi kormányzat 250 méteres ikertornyai.
Visszanézés a felhőkarcolók között az állomás felé
A Két Torony
Kilátás a toronyban lévő megfigyelőemeletről
Ufók északnyugat-Tokió egén
Irodaházak felülről
Kelet-Shinjuku éjszaka
Lóversenyes játék egy játékteremben - itt elvileg nem lett volna szabad fényképezni
Még éjjel is rajzanak
A Yasukuni-szentély, békegalambbal
Békegalamb nélkül
2. vh.-s repülőgép a Yushukanban, a kapcsolódó hadtörténeti múzeumban
Korábban nem értettem, hogy miért okoz akkora felháborodást, ha a miniszterelnök a Yasukuniba látogat. A múzeum bejárása után világosabb lett: a háború előtti hivatalos japán ideológia arra épült, hogy a Nagy Japán Birodalom pusztán megvédi a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes ázsiai népeket a gonosz európai hatalmak kizsákmányolása elől, és a Nagy Kelet-Ázsiai Térséget egyesítve a békét és boldogságot hozza el nekik. Sajnos a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes ázsiai népek ezt nem egészen így élték át, konkrétan a kultúrájuk elnyomását és az erőforrásaik lerablását valamiért nehezen tudták feldolgozni. Bár a mai Japán óvakodik attól, hogy erre az ideológiára akár csak távolról is utaljon, a múzeum a mai napig maximálisan ennek a szellemében működik. A kiállítás anyaga is ennek megfelelően van felépítve: a szamuráj elődök viszonylag kis terjedelmű eszményítése után hosszan ecsetelik az európai betolakodók aljasságát és hatalomvágyát, részletezve az egyenlőtlen szerződéseket és gyarmatosítási törekvéseket. Ezután dicsőítik a győztes orosz-japán háború és a többi háborús esemény katonáit, majd rátérnek a második világháborúra és annak előzményeire (milyen sajnálatos, hogy belekényszerítették őket, de nem volt más választásuk, ugyebár). A háború előtt és alatt elkövetett atrocitásokról, valamint arról a tényről, hogy végül elég csúnyán kikaptak, kevés szó esik, annál több a katonák hősiességéről és a japán haditechnika nagyszerűségéről.
Tanulságos hely.

Ennyit láttunk a császári parkból, kívülről - pénteken és hétfőn zárva.
Zöld sziget a betontengerben
Akihabarai kereszteződés egy áruház 5. emeletéről
Akihabarai utca
Ez is egy érdekes hely. Bár számunkra inkább az otaku szubkultúra miatt ismeretes, első ránézésre mégis egy hatalmas, elektronikára specializálódott bevásárlónegyednek tűnik. Képzeljünk el kb. 150 négyzetméteres alapterületű boltot, aminek a földszintjén* csak digitális kamerák vannak. A másodikon csak tévék, a harmadikon játékok, a negyediken pc-k, az ötödiken mondjuk vécéfrissítők... és ilyen épületből sorakozik egymás mellett számtalan, egy V. kerület méretű kupacban. A csillogó-villogó főutcák mellett a sikátorokba is érdemes betérni, ott adott esetben ugyanazt megkaphatjuk, mint kint, csak sokkal olcsóbban. Akihabara jellegzetességei a Duty Free Shopok, ahol külföldieknek szánt (értsd: 230 V-al működő) cuccokat tartanak, kétszer annyiért. Rengeteg a kínai vásárló, sok bolt kínai anyanyelvű eladót is alkalmaz.
Láttunk macskalánynak és maidnek öltözött szórólapos lányokat is, bár nem sokat. Vsz. rosszkor jártunk ott. Volt maid café is, de nem volt pofánk bemenni.
Kisebb utca a vasúti híd alatt - ehhez a helyhez különben egy olyan történet fűződik, amire civilizált mércével nem lehetünk túl büszkék. Ahogy itt ácsorogtunk, lihegve a hőségtől, odajött hozzánk egy - hogy is mondjam - afrikai ősökkel is büszkélkedhető úr, és megkért, hogy ugyan csináljunk már egy fényképet róla a gépével. Ez megtörtént, majd az úriember kacsázó léptekkel továbbindult az utcán. Itt jön be a képbe a jobboldalt látható gyorsétterem, amely a kies Kentucky államból eredezteti magát. Ahogy emberünk az utcán arrafelé haladt, az alábbi felkiáltás tolult ajkaimra és szökkent ki fogam kerítésén: "Bazmeg ez be fog menni a KFC-be!" És - wait for it! - úgy lőn. Hősünk felnézett a cégtáblára és egy hirtelen fordulattal benn termett a sült csirkeszárnyak Mekkájában. Reméljük, görögdinnyét is árultak hozzá.

Welcome to Akihabara!
Ez a kép az emblematikus Tokyo Towert ábrázolja a közeli utca részletével, egyben a tájékozódás nehézségeire is emlékeztet. Leszálltunk a Tokió városmagjait kör, vagy elnyújtott izé alakban összekötő Yamanote vonalról, és elindultunk valamerre. Már éppen azon voltunk, hogy megkérdezzünk valakit a legszebb kiejtésünkkel, hogy "Soomeemahsen, Tokyo Tower wa dowkow dehsoo ka?", amikor véletlenül hátranéztünk és ott volt, a hátunk mögött. Kicsit kínos lett volna.
Mire odaértünk, besötétedett - szükség volt egy TV-toronyra, ezért gondolták, lemásolják a párizsi Eiffel-tornyot. A biztonság kedvéért azért pár méterrel nagyobbra csinálták.
Kilátás a 150 m magas első kilátószintről
Futurisztikus kereszteződés, 250 m magasból - megjegyzés: ahhoz, hogy ide feljussunk, hosszan sorba kellett állni.
You are now hearing the music of Ghost in the Shell. Manually.
További képek fentről 1 - küzdöttem a fényekkel
További képek fentről 2
További képek fentről 3
Az öblöt átszelő Rainbow Bridge
Kétlem, hogy a csaj tudta, mit jelent a táskáján a felirat
Shinjuku éjszaka

Másnap, a Nikkó-i kiránduláson készült képek. Nikko régóta szent helynek számít, számos templom települt ide, amelyek kivételesen gazdag díszítésükről híresek.
A vasútállomás K.u.K. időket idéző épülete - 1 óra a Shinkansenen és még 1 óra a helyi vicinálison, ennyi az út ide.
A hegyek között vagyunk
Ez már a vidék, de az italautomaták itt is nélkülözhetetlenek
Lepukkantabb házak is akadnak itt, a főutcától távolabb
A folyópart nem bizonyult annyira festőinek, mint reméltem
A lépcső tetején a világörökség vár ránk
A történelmi idők óta ez a híd vezet át a zajló folyó fölött a hegyoldalban megbújó templomok felé
Nem véletlenül a festők és turisták kedvence
Belépődíjat szedtek rá
Sárkányos vízköpő
Ilyenekkel volt tele az egész erdő
Kert a Rinno-ji közelében
Fotósunk felfedezi a Scenery módot
A kőlámpások a kertek gyakori díszítőelemei
Pihentető egy hely
A hidakat és utakat úgy alakítják ki, hogy minél természetesebbnek hassanak
Vízesésekkel teljes az összkép
A Tóshógú-szentély felé vezető út - rengeteg volt a turista, köztük egy teljes iskolás csoport.
Ötemeletes pagoda, eddig ez a legdíszesebb
A Tóshógú-szentély kavicsos udvara - nehéz volt olyan szöget találni, ahonnan nem voltak 60000-en a képben
Fent az igazi szentély
De azért ez is elég díszes
Fantsztikusan részletgazdag domborművek borítanak mindent
A tetőszerkezet sem kevésbé kidolgozott
Tourist trap
Faragott madár
A fő attrakció fent van, hőseink mégis a kőfalat fényképezik. Építészetileg az is figyelemre méltó, habarcs nélkül, pontosan méretre faragott kövekből épült.
A majmok nem láttak, nem hallottak és nem mondanak semmit
A szentélyekhez vezető utat toriik jelzik
Tokugawa Iemitsu sírjának őrzője
Ezt őrzi
Super Saiyajin

Meg kellett válogatnom a Nikko-i képeket, nem mind sikerült jól, és így valahogy jellegtelennek tűnik az egyik templom a másik után.
Lehet, hogy jobban jártok, ha nem töltötök el sok időt a templomokkal a hegyen, hanem elmentek kirándulni a folyó mentén, állítólag nagyon szép vízesések vannak feljebb. A mi időnkbe sajnos nem fért bele.

Másnap ugyanis a már emlegetett Fujis kirándulásra mentünk. Ezt még az utazási irodában fizettük be előre, amikor még semmiről sem volt fogalmunk.
Reggel 8-ra kellett odamenni az egyik közeli szállodában lévő találkozási pontra, ahonnan busszal vittek minket a buszállomásra, onnan pedig egy másik busszal a Fujihoz, ill. onnan tovább Hakone felé. Az idegenvezető csodás oxfordi angolságáról már megemlékeztem.

Autóval max. 2305 m magasra lehet felmenni a Fujira, ez a felfelé vezető hagyományos út 5. állomása. Innen még 6-7 óra kapaszkodó lett volna a csúcs. Majd legközelebb.

A Fuji biztosan nagyon szép amúgy, mi azonban a felhős idő miatt semmit sem láttunk belőle.
A Tokyo Tower nappal, a busz ablakából
Az út az olasz Alpokra emlékeztető hegyek között vitt
Ennyit a láthatóságról: a hegyek teteje ködbe burkolózik
Nem vicc: ez a legjobb képem a Fuji csúcsáról
Te bemennél? (A Hello Kittys stickereket csak most vettem észre.)
Yamanashi prefektúrát elnyelte a köd
Még 2000 m magasan is fenyőerdő borítja a hegyet
Az út felfelé egy darabon a hegyoldalban kanyarog
Ez már az Ashi-tó - innen tiszta időben szép a kilátás a Fujira. Nem tudom, melyik vízijárművet nézve sírjak jobban. Hakone környéke amúgy a fürdőiről híres, aki hosszabban itt tartózkodik, próbálja ki őket (then post pics).
Mi egy ilyennel mentünk
The Fog
Ezzel mentünk fel a hegytetőre
You gotta be kidding me.
A hegyről sem láttunk többet
Na jó, egy kicsit - az eső azért esett

Másnap:
Tokyo Metropolitan University - itt volt egy kis dolgom. Jótanács: nézzétek meg, milyen vonatra szálltok. Az expressz vagy gyors az, ami nagyobb távra célszerű. Mi olyannal mentünk, ami mindenhol megállt. Az egyetem kb. 40 km-ra van a központtól, mégis, ugyanaz az elővárosi hangulat uralkodott kint végig.
Harajuku - ajánlották nekünk, hogy ezt látogassuk még meg, de őszintén szólva nem tűnt nagy számnak. Vsz. rosszkor voltunk. Elvileg gothlolikat és hasonlókat kellett volna látni.
Majdnem megvettem
Híres üzlet Harajukuban
Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam
A Meiji-szentély, háttérben a Docomo mobilcég zikkuratja
Szerencsekívánó táblácskák - busás áron lehetett venni egyet

Ez már este, a Nagoya Tower
Ez meg másnap, a nagoyai reptér

És ezzel vége, zárul miki mókatára.

Pár összefoglaló megjegyzés a végére.

Nyilván sokakat foglalkoztat, hogy mindez mennyibe került.
150k volt a repülőjegy, ez eszméletlenül olcsónak számít, tipikusan min. 2× ennyi lenne.
260k-t fizettem még emellett az utazási irodában, ebben a szállodák, a rail pass és a Fuji út vannak benne. Ha magam szervezem a szállást és youth hosteleket hajtok fel, tán a harmadából is kijött volna, de elsőre nem mertem ezt bevállalni. Érdekes módon a ryokanok, a hagyományos stílusú japán fogadók még a rendes szállodánál is drágábbak lettek volna, így erről le kellett mondanunk. A szállodának megvan az az előnye, hogy légkondícionált, tiszta, zárható szobák várják a megfáradt utazót, rendes fürdőszobával és kényelmes ággyal. Maga a kéthetes rail pass 45100 yenbe került.
Végül kint költöttem 59 kyent, ez olyan 90 kFt az átváltási árfolyamon. Ez a belépőkre, tömegközlekedésre és kajára ment el. Szinte mindenhol kell belépőt fizetni, van, hogy csak 50-100 yent, de sokszor 800-1000-et is elkérnek.

Tehát egy ilyen szűk két hetes túra olyan 500 ezerből hozható ki, 400-ból, ha nagyon spórolunk. Érdemes ottani ismerőst, barátot felhajtani, akinél el lehet lakni, az nagyon sokat csökkenthet a végösszegen. Aki nem fél a jobbkormányos autóktól, kocsit is bérelhet, így nem kell a tömegközlekedésre költeni. Dugók nem nagyon vannak, parkolni viszont nehéz lesz.

Mindenképpen érdemes előre megtervezni az utat, hogy mikor mit akarunk megnézni, és legyen B terv is, ha épp valami zárva van. Ajánlott egy jó útikönyv, az enyémben régi szovjet szerzőkre hivatkoztak, így inkább nem vittem el. A jó tájékozódási képesség és az angoltudás alapvető, a szokásos magyar módszerrel ("Szobát szeretnék foglalni, te szerencsétlen! Szo-bát fog-lal-ni! Mit lehet ezen nem érteni?") nem hiszem, hogy célt lehet érni. A legminimálisab japán tudás is aranyat ér, de végső soron el lehet lenni nélküle, és végül is mi sem olvastunk végig minden feliratot.

Érdemes mindenhonnan térképeket és prospektusokat lootolni. Zavaró lehet, hogy a kiragasztott térképek ált. nem északra vannak tájolva.

Az itthoni mobiltelefonok nem működnek a kinti hálózattal, hacsak nem 3G-sek. Érdemes laptopot vagy akár pda-t magunkkal vinni, mert lan csatlakozó van a szállodai szobákban, McDonaldsokban, ingyen wifi a vasútállomások egy részén és más helyeken, a net- és mangakávézók viszont drágák, a szállodai lebutított, pénzbedobós gépekről nem is beszélve.

Első közelítésben ennyi, köszönöm, hogy végigolvastátok. Ha van még kérdés, hajrá.

[Próféta]

Kétlem, hogy a csaj tudta, mit jelent a táskáján a felirat

Azért legalább megkérdeztétek?

[noriko]

  köszi a bőségesen illusztrált beszámolót!
Átélhettem egy újabb képzeletbeli japán utat. Kijegyzetelem az utazási tanácsaid, hátha a fórum nem tart ki addig, mire én eljutok oda...
A képek alapján még mindig Kyoto és Nara tetszik a legjobban.

kérdés: készült olyan kép is amin te is rajta vagy, és ami bizonyítja, hogy tényleg te voltál ott, és nem mások képét nyúltad le? 

[Nakedape]

kérdés: készült olyan kép is amin te is rajta vagy, és ami bizonyítja, hogy tényleg te voltál ott, és nem mások képét nyúltad le? 

hehe

[kikuchiyo]

kérdés: készült olyan kép is amin te is rajta vagy, és ami bizonyítja, hogy tényleg te voltál ott, és nem mások képét nyúltad le? 

hehe

Nézd meg ezt alaposabban (látszik a tükörképem)

[noriko]

Nézd meg ezt alaposabban (látszik a tükörképem)

[Kvikveg]

Nézd meg ezt alaposabban (látszik a tükörképem)

Koszi az utleirast! 

[Damnatus]

Már csak a tokiói képek maradtak.

ehh, pár képet le is töltök, kösz a leírást és a képeket!

[kikuchiyo]

Látom tetszik

Komolyabb válasz: én utálom az olyan képeket, amiken a turista mulya pofával ácsorog az aktuális műemlék előtt. Look ma, I wuz at teh Big Ben!

Persze, egy-két képnek nem ártott volna, ha emberek is vannak rajtuk, akkor kevésbé lettek volna statikusak vagy mittomén, de egyrészt nehéz olyan pillanatot találni, amikor nem bénán voltak a képben, másrészt én is utálom, ha lefényképeznek engedély nélkül, ebből extrapoláltam, hogy vsz. mások se szeretik.
Direkt egyes embereket megkérni és lefotózni meg nem volt pofám.

[noriko]

az iskoláslányok mellé pl beállhattál volna 

[Damnatus]

Komolyabb válasz: én utálom az olyan képeket, amiken a turista mulya pofával ácsorog az aktuális műemlék előtt. Look ma, I wuz at teh Big Ben!

Hát, szerintem érdemes vegyíteni a kettőt.

[Baggio]

A képek alapján még mindig Kyoto és Nara tetszik a legjobban.

kyoto régi része szép, azonban a többi nem annyira, sőt inkább ronda. jellegtelen külváros, nekem nagyon nem tetszett... és még felhőkarcolók sincsenek....

[noriko]

kyoto régi része szép, azonban a többi nem annyira, sőt inkább ronda. jellegtelen külváros, nekem nagyon nem tetszett... és még felhőkarcolók sincsenek....

azok nem is kellenek, én már kifelhőkarcolóztam magam NY-ban 

bár ez az ajándékzacskó kinézetű egészen tetszik!

[Nakedape]

http://www.facebook.com/album.php?aid=43952&l=771b6&id=595346193

nyári képek

[Damnatus]

http://www.facebook.com/album.php?aid=43952&l=771b6&id=595346193

nyári képek

nice

[Kvikveg]

http://www.origo.hu/i/0805/20080529pisaferde8.jpg
Ide egyszer el akarok menni. Nem is tudtam, hogy a torony kornyeke ilyen. Szep.

[Ramiz]

http://www.origo.hu/i/0805/20080529pisaferde8.jpg
Ide egyszer el akarok menni. Nem is tudtam, hogy a torony kornyeke ilyen. Szep.

Szebb, mint maga a torony. Van ott egy templom meg egy keresztelő kápolna, azok a legszebbek. Körülöttük a téren meg bódékban pajzán képeslapokat árulnak.

[Nakedape]

http://www.facebook.com/album.php?aid=71460&id=595346193&l=ffc95e0b3f

[motifator]

Szombaton indulunk 3 barátommal Olaszországba egy bő hétre, kocsival, couchsurfinggel. Kb. ilyesmi lesz az útvonal, de ez még annak a függvényében változhat, hogy hol tudunk szállást szerezni.
Vasárnapi program Velence, és nem lennék igazi weeaboo, ha nem fotózkodnék az ARIA COMPANY lépcsője előtt, és nem akarnék majd inni egy tejeskávét a Café Florianban (mondjuk ha kurva drága, akkor ezt lehet, hogy kihagyom ). Szal jövő hét péntek estétől nem leszek egy hétig, de utána lesz élménybeszámoló.