Messages

[2005. március 20. (vasárnap) 18 óra]

a KIYO-KITO TAIKO Japándob-csoport és
a SZINTÉZIS Szabadegyetem tavaszköszöntõ estje

2005. március 20. (vasárnap) 18 óra

PATAKY Mûvelõdési Központ
(Bp. X., Szent László tér 7-14.)


TAVASZHOZÓ DOBÜNNEP
A SZINTÉZIS Szabadegyetem szervezésében negyedik alkalommal kerül megrendezésre a TAVASZHOZÓ DOBÜNNEP, ami nemcsak a naptári tavasz kezdetére, vagyis a tavaszi napéjegyenlõség napjára esik, hanem egyben a KIYO-KITO TAIKO Japándob-csoport 5. születésnapjának ünnepe is. A taiko csoport régi és új számaiból összeállított fõmûsora mellett - egzotikus zenei világok képviselõjeként - hagyományosan más vendégmûvészek is szerepelnek.

V e n d é g m û v é s z e k :
- Alexander Horsch
- Sólyomfi Nagy Zoltán
- Takaku Keijiro
- Turunga Didgeridoo-kör


PROGRAM
1. RÉSZ:

-  T a k a k u  K e i j i r o  tekerõs
A KIYO-KITO TAIKO új tagjaként nemcsak tehetséges és képzett dobosként mutatkozik be, hanem a magyar népzene egyik különleges hangszerének értõ megszólaltatójaként is. A Magyar Zeneakadémia ütõs tanszékén is végzett japán zenész ugyanis Dimity Andrea énekkíséretével tekerõlanton az est elsõ felében magyar népdalokat ad elõ.

-  S ó l y o m f i  N a g y  Z o l t á n  énekmondó és tanító
A hazai neosamanista törekvések egyik legjelesebb képviselõjeként és több zenei album szerzõjeként ezen az estén énekel és dobol, így eleveníti fel sámáni emlékeit. Az észak amerikai lakota indiánoknál szerzett tapasztalataihoz éppúgy visszanyúl, mint ahogy az õsmagyar táltos gyökerekhez.

-  T u r u n g a  Didgeridoo-kör
Az ausztrál bennszülöttek autentikus törzsi hangszerébõl, a didgeridoo-ból a Föld hangja szólal meg és invitál belsõ utazásra, melyet a csövek együtt hullámzó, lüktetõ hangja vezet. A kötetlen improvizációs körbõl alakult zenekar harmadik éve játszik rendszeresen, ezoterikus és világzenei fesztiválokon, meditatív és gyors-dobos mûfajban egyaránt.

-  A l e x a n d e r  H o r s c h  sámánénekes
Különös életútja a sámáni hagyományok megismerését hozta, Mongóliában járva megtanulta a kettõs torokhang éneklést, más õsi világokat látogatva 24 régi hangszer megszólaltatását sajátította el, így énekei mellett archaikus ütõs és fúvós hangszerek zengését kelti életre.

2. RÉSZ:

-  K I Y O - K I T O  T A I K O  Japándob-csoport
A 2000 márciusában alakult elsõ magyar taiko csoport az elmúlt öt év alatt - szinte a semmire építve - komoly repertoárt dolgozott ki, számtalan ünnepi és szakmai fellépésével ismertetve meg a mûfajt a hazai közönséggel. A jelenleg tizenhét fõs csoport ezen az estén legújabb formátumában mutatkozik be.


A taiko jelentése japán dob, mai fogalma ugyanakkor a csoportos dobolást is jelenti. Ez a csoportos formátum alig félévszázados múltra tekint vissza, ennek megfelelõen a taikóban nincsenek kötött stílusok, vagyis hangzásvilág tekintetében a taiko alapvetõen nyitott, valamint koreografikus elemeivel igen látványos színpadi mûfaj is. Mindemellett azonban a japán dob, ill. a japán zene hagyományainak ismerete és ápolása a közös gyökereket segít megõrizni, vagyis irányt ad az egységességhez. Az általunk alapított KIYO-KITO TAIKO Japándob-csoport (Közép-kelet Európában elsõ és eddig egyetlen!) repertoárjában egyaránt szerepelnek saját szerzemények, klasszikus japán számok, illetve átiratok.



JEGYEK KAPHATÓK:
a PATAKY Mûvelõdési Központban (Bp. X., Szent László tér 7-14., tel. 260-99-59),
valamint az ENTITÁS Ezoterikus Kávéházban (Bp. VII., Wesselényi u. 73., tel. 354-00-80):
2.950 Ft-os áron,
kedvezménnyel (aktuális SZINTÉZIS hallgatóknak: csak az arcképes hallgatói kártya felmutatásával, diákoknak és nyugdíjasoknak):
1.950 Ft-os áron.



Baráti üdvözlettel:
                             Paulinyi Tamás
                    szakmai igazgató, dobkörvezetõ

Nekem a Pataky egy köpésre van, így nem hinném, hogy egy ilyet kihagynék! Kõbányai lakos vok, kb. 10perc az út a Patakyhoz. Nem mondok semmi konkrétat, de 1elõre úgy néz ki, megyek!Hail to Rock & Japan!  

Hello! Egy kis hozzászólás a kultúrához, azon belül is inkább a mûvészethez:

Kamakura korszak: 1192-tõl 1333-ig


"A japán mûvészettörténészek a XII. század végétõl számítják a középkort, amely a Muromacsi korszak végéig tartott. A Kamakura korszak kezdete a Minamoto-ház által 1192-ben Kamakurában megalapított sogunátushoz kapcsolódik, noha a mûvészet irányítása a kiotói császári udvar nemeseinek kezében maradt. (Részletesebben I.: Louis Frédéric: Japán hétköznapjai a szamurájok korában 1185-1603, Budapest, 1974). A korszakra fokozatosan erõsödve nyomta rá a bélyegét a katonák szigorú életszemlélete és a zen-buddhizmus (utóbbit részletesebben I.: Miklós Pál: A Zen és a mûvészet, Budapest, 1978).
A zen-buddhizmussal, valamint a korunk mûvészetére is nagy hatással levõ festészetével és építészetével foglalkozó mûvek könyvtárakat töltenek meg, lényegét nagyon nehéz röviden összefoglalni. Pedig Pol-lock, Mark Tobey és Herbert Read, a modern mûvészet értõ kritikusa szerint a mai amerikai festészet valamennyi jelentõs alkotója (Clifford Still, Franz Kline, Willem de Kooning, Philip Guston, Sam Francis) közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba került a keleti mûvészettel és filozófiával. (A zen-buddhizmus ismertetését I. a Vallás c. fejezetben.)
A Kamakura korszakban a Heian korszak eredményei - elsõsorban a nemzeti stílus megteremtése - nagy mûvészi fellendülést indítottak el.
A festészet technikája csiszoltabb lett. A kínai festészet már csak a karae iskolákra hatott, a jamatoe iskolák a finom részletek bensõségességével és ragyogó színhatással alakították ki jellegzetes, már a japán földben gyökerezõ stílusukat. A természetközelség, az elbeszélõ jelleg és a világi témák elterjedése, a tekercs- és arcképfestészet nagy népszerûsége jellemzi e kor festészetét. Még Takasina Takakane 1300 körül készült vallásos tárgyú festményein is elõtérbe kerül a hétköznapi élet realisztikus ábrázolása.
A Kamakura korszak a kínai befolyástól megszabadult szobrászat
aranykora. Nagy mesterek, Unkei és tanítványa, Kaikéi készítették el a narai Tódaidzsi templom Nandaimon kapujánál õrt álló faszobrokat. A Szandzsúszangendó (Kiotó) szobrai is Unkei alkotásai. A XIII. század közepén készült Joritomo sógun híres faszobra, s 1249 és 1255 között öntötték a kamakurai Daibucut, a Nagy Buddhát, Japán második legnagyobb bronzszobrát. Ebben a korban készítettek elõször nagyobb számban szoborportrékat jelentõs világi személyiségekrõl, sógunokról, fõurakról.
Az ötvösmûvészet a katonai szellem erõsödésével fõleg a vértezet, a kardok és fegyverek készítésével remekelt. Mjócsin, a híres kardkovács fegyvereivel szamuráj nemzedékek sora küzdött.
A XIII. században a lakkmunkáknál már arany- és ezüstbetéteket is kezdtek alkalmazni. A lakkmûvészetben a Kamakura-bori, a kamakurai fafaragás és a kínai lakkfaragás nyomán kialakított technika hozott máig élõ újdonságot. A Kínában tanult Kató Kagemasza 1227-ben megalapította az elsõ japán cserépedénygyárat. A gyárról szetomonónak nevezett, vékony falú, mázas edények, kerámia- és porcelántárgyak egyre híresebbek lettek. A kalligráfiában a kiotói Sórenin templomról elnevezett Sórenin stílus terjedt el.
A zen-buddhizmus hatásaként az építészetben a sima, leegyszerûsített formák jelentek meg. Sok buddhista templomot emeltek cipruskéreggel fedett, meredek tetõvel. A daibucujónak nevezett, erõteljes, fegyelmezett stílus egységes összhatásában ma is gyönyörködhetünk a Tódaidzsi templom nagy déli kapuépítményénél és az alapító csarnokánál. A stílusra jellemzõ, hogy a párkányzat konzolai közvetlenül a sima oszloptestbe épülnek, kerülik a festett díszítést és a fém ornamenseket. A templomépítõ pap, Csógen halála után a daibucujó stílus sokat vesztett népszerûségébõl. A XIII. század elejére már virágzó zen-buddhizmus kevés épen maradt építészeti alkotása közül a legjelentõsebb a kamakurai Engakudzsi templom ereklyeõrzõ csarnoka. A stílust az említett párkánykiképzés, a belsõ látható fedélszék szerkezetnek alárendelt kialakítása, az erõteljes ívek és hajlatok, a nyílászárók ívelt, hangsúlyozott szemöldökei jellemzik.
Az új irányzatok mellett még éltek a Heian korszak hagyományai is. Az ún. vájó - tiszta japán - stílusú épületek közül kiemelkedik a narai Kófu-kudzsi háromszintes pagodája (a három szint, a három egymás fölött elhelyezkedõ tetõ a három lételemet szimbolizálja). A pagodák általában három- vagy ötszintesek. Az öt szint az öt lételem: az ég, föld, tûz, szél és ember együttesét jelképezi. Vájó stílusú a híres Szandzsúszangendó, az 1001 Buddha temploma és a Rengeoin templom fõcsarnoka Kiotóban. A Kamakura korszak közepétõl a hagyományos és az új stílusok jegyei """ár szabadon ötvözõdnek az alkotásokon.
A lakásépítést az igények és ezzel együtt a helyiségek számának a növekedése jellemezte. A gazdagabbak lakását mûvészi festmények, plasz tikák, s az elhelyezésükre kialakított kis beugrók, beépített polcok tették meghitté, hangulatossá.
Az irodalomban a XIII. századtól megjelenik az esszé is, de széles olvasótábort csak a regények, az útleírások, a tanmesegyûjtemények és a naplók vonzottak. A szamuráj korszak hõsi erényeit példázó katonatörténetek sorából kiemelkedik a század nagy alkotása, a Heike monogatari, az 1233-ban írt történelmi regény, a Gendzsi monogatari ,,ellenpólusa". A Taira- és a Minamoto-család háborúját Heike nézõpontjából leíró verses regényt nemcsak olvasták, hanem a biva-hósik, a vándor szerzetesek élõszóval is terjesztették. A Heike monogatari így közkinccsé lett, még ma is kedvelt témája a színpadi és televíziós mûsoroknak, sok írás és festmény ihletõje.
A XIV. században a nó-drámák (vallásos misztériumjátékok) is gyökeret eresztettek. A színészek õsi viseletben, álarcban jelentek meg a hagyományos színpadon. Népszerûek voltak a dengaku és a szarugaku nevû drámai játékformák is, s ezekbõl alakult ki a klasszikus japán dráma három fõ típusa: a nó, a kabuki és a bunraku.
E kor terméke a napjainkban is kedvelt bonszai, a természet miniatürizálásának a mûvészete: különféle eljárásokkal törpe méretûvé nevelték a tálba ültetett fákat, cserjéket. (A sokat idézett mondásnak, amely szerint a japánok nagyok a kicsiben, de kicsik a nagyban, az elsõ fele feltétlenül igaz. A második felét azonban korunkban a japán technika grandiózus vívmányai cáfolják.)
A zenekarokban a samiszen és a kotó mellett új hangszer tûnt fel: a sakuhacsi, amelyet a zen papjai, a vándorló szerzetesek használtak. A bambuszszárból készült csõfuvola fontos szerepet kapott a buddhista szertartásokon." (Deep Space Anime: http://dsa.animehq.hu/fogo.html)