A Blame! Tsutomu Nihei mesterműve.
Hosszú ideje ez volt az első sci-fi a kezem között, amely tényleg elgondolkodtatott, s valami újat vetett fel.
A kezdő olvasó kezdetben nem sokat tud a világról, s ez így is marad sokáig. Sok más történettel ellentétben, itt végig egy külső, néma elbeszélővel van dolgunk; s nem nyerünk közvetlen bepillantást a szereplők gondolataiba sem. Azaz végig egy néma kamerán át nézzük az eseményeket.
S, jól van ez így. Nihei világa ugyanis egy alapvető őrület a modern ember számára: a világ ismeretlen.
Nem tudni mi van a következő sarkon, a háztömb végén, mi történt, mi fog történni. Az ember teljes bizonytalanságban él. Az egyetlen biztos pont a megapolisz léte, ez az óriási struktúra amely a láthatárig terjed; időnként még selyteni a funkció és forma egységét, máshol már pusztán öncélú formák gondos munkával létrehozott majd a pusztulás keze közé vetett végtelenbe vesző halmaza.
Ez a környezet legalább olyan fontos mint a szűkszavú szereplők. A modern világban a környezet az ember uralma alá került, s az saját képére formálta azt. Itt ugyanez történik fordítva.
A Blame! monumentális, elgondolkodtató eposz az emberről és helyéről a világban.
Már amikor Ramiz elkezdett érdeklődni "őrült" festményekről a Blame kapcsán, úgy gondoltam, hogy itt lenne az ideje elolvasni, ezzel meg végleg "betelt a pohár". Már töltöm is lefelé. :)
Hihetetlen jó manga, jobb, mint bármi más, ami valaha is a kezembe akadt. Minden igaz, amit Flaser írt, és sokkal több minden is van benne. Tsutomu egy zseni. Ha kész lesz a cikkem, majd belinkelem. Imádom ezt a mangát (fent van a polcomon mind a tíz kötet) és nem szeretnék semmit sem kihagyni.