Veinara egy kis falucska a Quiron-tenger északi partján. Egy kis partmenti dombocska köré épült, helyt adva központjában a domb tetején levõ kisebb erõdítménynek. Ez még annakidején az õsi Kyr nemzedékek ideje alatt épült, és még õrzi annak õsi, nemes épitészeti jegyeit és nem utolsó sorban védmûveit, és õreinek hatékonyságát.A falunak nem sok lakosa van, azok is csak szokásos, mindennapi emberek. A várban azomban õsi titkok rejtõznek...
Szép késõtavaszi alkonyat. Nyugodni, vagy kocsmába térõ emberek. Valamicske szellõ a tenger felõl, azzal a jellegzetes illattal. Ez a kis nyugodt hely még nem is sejti, hogy mik fognak itt történni nemsokára..............
___________
Ja igen és siessenek azok, akik még nem küldték el a karakterüket, mert ha sokáig nem küldenek, akkor elindul nélkülük! Legalább annyit, hogy a kalandba be tudjam õket mesélni, hogy elinduljon.
Akiknek nem kell már: Ramiz, Selba, kisvirag, Xaga, Meske
Egy parasztfiúcska somfordál a fogadó felé, amit errefelé inkább kocsmaként emlegetnek... Belépve a szokásos kép tárul szeme elé: gyér forgalom, szinte csak a falu lakói járnak be. Ezek azonban jól felöntenek a garatra általában. Most is apjáért jött, hogy hazavonszolja. Gyorsan körbepillant. A dohányfüsttõl ködös, fanyar-keserû levegõben nem látni túl messze, ezért körbeindul, hogy megkeresse õsét. Meg is találja egy asztalra bukva, még mindig egy kupát szorongatva. Boldogan odarohan, majd felhajtja, ami maradt a kupában. Apját felnoszogatja, és vállára véve elindul kifelé a söntésbõl. Mikor azonban pont az ajtó elé ér, valaki elállja az útját. Két alak az, éppen be akarnak jönni. A fiú alázatosan félreáll (félrevonszolódik apjával a vállán), hogy beengedje az alakokat.
Ezek be is lépnek, de a fiúnak egybõl elakad a lélegzete. Ahogy elhaladnak mellette, megcsapja a belõlük áradó elevenség, veszedelem, kiszámíthatatlanság és a bátorság. Ezek nem emberek. Vagy legalábbis nem normális emberek. Nincs meg bennük a nyugalom, és a letelepedettek ismertetõjegyei...
De úgy látszik, hogy ez csak a fiúnak tûnt fel. A tompult agyak és a sok furcsasághoz szokott kocsmáros már nem vesz észre ilyen apróságokat.
Az elsõ férfi egy kopottas vörös, csuklyás utazóköpenyt visel. Feje kopasz, és egy -S- tetoválás van a jobb arcán... Vörös szemeivel éppen hogy csak rápillant a gyerekre, és egy vigyort küld felé.
A másik férfi valamivel magasabb és szikárabb. Bõre fakóbb, hosszú vékonyszálú haja vállánál lejjebb ér. Sötét köpenyt és finomabb utazóruhát visel...Õ is rápillant a kis kölyökre, de csak egy kifejezéstelen velõighatoló pillantást küld felé...
Mindketten leülnek a pulthoz, és egy-egy italt rendelnek. A pillanat varázsa megszûnik. Mesterien beleolvadnak új környezetükbe. A fiú is kifelé pillant, majd elkezdi hosszú és fáradságos munkáját hazafelé...
________________
Ja igen és aki nem pm-elte el eddig a cuccait, annak sajnálom, de már csak maximum késõbb tudom beépíteni a kalandba...
Egy fél mérfölddel arrébb, a falu másik végén épp most poroszkál be fáradtan két lovas:
A sötétben is jól láthatóan, egy lótuszvirák nyakéket visel az elsõ lovas. Karcsú, szép alakja gyönyörû nõre vall. Az a kevés is, amit a mindent takaró utazóruha is látni enged, meggyõzi a szemlélõt, hogy nem mindennapi nõszeméllyel van dolga. Szemei smaragd lángolások, ahogy a falucskát kémleli.
A másik lovas sem érdemtelen. Szintén nõ és szintén gyönyörû. Hosszú világosbarna copfját hátravetve hordja. Világoskék szemével sokkal inkább az árnyakat fürkészi, mint magát a falut. Hegyes fülei minden apró neszt meghallanak, és ahogy halkan léptetnek be a faluba valahogy õ tûnik a veszedelmesebbnek. Mintha ugrásra készen állna mindíg.
Pár halk szót váltanak egymással, mikor beérnek a faluba, és elindulnak szállást keresni az egyre sötétebb alkonyban...
Csak egy kis tisztánlátás végett: itt vagytok kb... Click ide! (http://raggie.uw.hu/yneves%20terkep.JPG)
Két másik, sötétebb, lovas a falutól északra levõ másik domb gerincén lovagol a település felé. Balkéz felõl a távolban kirajzolódik a Quiron-tenger végtelenje, amint nyugodtan elterül. Egy vékony, remegõ sáv csak az ezüsthíd, a hold alatt. Szótlanul léptetnek, nincs is szükségük szavakra egymás megértéséhez.
Egyikük, egy férfi, szépséges fekete ménen ül, melynek értelmesen csillogó szemei kiváló idomításról tanúskodnak. Lovasának szálkás ám izmos alakja ruganyosságra és gyorsaságra vall. Csakúgy mint élénk, szúrós szemei és gyakorlott, összehangolt mozgása. Övén díszes szablyát visel, amit csak, a menetszélben lobogó útiköpenye miatt lehet látni.
Társa, egy nyugodt, vékony, ám veszedelmes nõ. A hold sápadt ezüstfényénél bõre szinte vakítóan fehér, csakúgy mint hosszú haja, ami kecsesen lobog utána. Éber, felemás színû, szemeivel a távolban levõ falut és környékét kémleli. Csillogó homlokpántja messzire látszik az éjszakában. Ezt õ is tudja, így mikor közelebb érnek fejére húzza fekete köpenyének csuklyáját.
A komor páros észrevétlenül éri el a falut, s éppoly észrevétlenül jut is be. Csak az láthatja õket, akit õk akarnak...
A kocsmában ünnepli 20. születésnapját egy férfi. Barátaival és a falu többi emberével együtt. Amikor belép a két idegen, gyakorlott szeme rögtön észreveszi a külömbséget. Bár már ivott néhány kupával egybõl kijózanodik. Az ilyen alakokkal vigyázni kell. Odalép hozzájuk és megkínálja õket egy-egy korsó sörrel. Õk elfogadják, és velevígadnak. Ismerd meg barátod és még jobban az ellenséged!
Figyelj Suszi. Légyszi töröld ki a postodat, mert ez nem így megy! Olvasgasd át elõbb a M.A.G.U.S. - In character topicot. Ide csak a KM ír, a töbiek neki küldik el, hogy mit csinálnak. Ne rondtsd el kb tíz játékos(+a csak olvasók) szórakozását. Ha szeretnél te is játszani, akkor nekem PM-ezz.
Köszi!
Raggie Gordon(KM)
A kocsmában pár falusi arc iszogat. Többnyire csendesen. Egy dalos asztal van, ahol egy testvérpár húzza a nótát. A vándormuzsikusok is adják alájuk a lovat, persze csak míg kapják sorba a pendülõ érméket.
A sarokból egy élénk szempár figyeli õket, csakúgy mint az összes bent levõt. A legtöbb figyelmet az újjonnan érkezett párosnal szenteli... Az árnyas zugban nem látni postosan alakját, csak hosszú kabátjába burkolt sziluettjét lehet kivenni. Parázsszín zemei gyorsan cikáznak, minden apró részletet megfigyelve. A második, vékonyabb, hosszúhajú vándor egyenesen rápillant. És több szívdobbanásnyi ideig, nem veszi le róla tekintetét...
Ám, ekkor elép a fogadóba az este következõ meglepetése, amire mindenki felkapja a fejét: még két ismeretlen. A két gyönyörû hölgy...
A vörösköpenyes( mostantól Kopasz-nak fogom hívni), felveszi poharát, és leül egy aszalhoz két ember közé és beszélgetni kezd. Társa(mostantól Elf*-nek fogom hívni), a pulttól mosolyogva figyeli egy darabig, majd a kocsmároshoz fordul, és esti szállás után érdeklõdik. Kopasz ezalatt már az asztalt csapkodva röhög együtt az asztalánál ülõ két falusival egy jó kis disznóviccen, meg is hívja õket egy italra.
________
*: ;) ismerõs nem, Xaga?!
egyébként minden karakternek fogok adni, egy ilyesmi "becenevet" addíg, amíg a parti nagy része nem tudja az igazi nevüket. Onnantól kezdve, majd azon szólítom õket.(KM)
Ezalatt, a két hölgyemény gyorsan leül egy szabad asztalhoz távolabb az ajtótól. A Smaragdszemû(mostantól így fogom hívni) a pulthoz megy szállás után érdeklõdni, ezáltal az Elf mellé ülve egy bárszékre(mivel õ is a kocsmárossal beszélget). A társa(mostantól Hegyesfülû) az asztalnál marad iszogatva, körbekémlelve.
Ekkor hirtelen elhatározás után Kopasz odamegy hozzá és udvariasan megkérdi, hogy leülhet-e az asztalukhoz...
...a Hegyesfülû végigméri szép szemeivel majd hellyel kínálja. Kíváncsi, de figyelõ szemekkel néz rá, és vár egy kicsit, hogy beszélgetést kezdeményezzen. Ami be is következik, mivel a Kopasz egybõl meg is szólítja: "Látom, nagyon feszült... kérem, lazítson el egy kicsit! Itt biztonságban van... nem mintha azt gondolnám, hogy nem tudja megvédeni magát...[itt egy kis szünetet tart, majd kis tûnõdés után hozzáteszi:] gondolom látja rajtam, hogy melyik isten szolgálója vagyok. Rangom szerint "külsõ szolgálaton" vagyok, azaz kóborlok, amerre tetszik, és néha megkeresnek egy-egy megbízással. A múltkor például egy varázstárgy nyomába kellett erednünk... meglehetõsen húzós volt. Képzelje, még aquirokkal is összeakadtunk, persze ellenük nem sok esélyünk lett volna..." A Hegyesfülûmeghökkenten méri végig ismét az asztal másik oldalán ülõ Kopaszt. Az elmosolyodik, és rövid habozás utan megkérdi: "Járt már ebben a faluban? Esetleg a családjához jött - a férjéhez?" (Kis szünet) "Elnézést, természetesen nem rám tartozik..."
A Hegyesfülû válasza sem késlekedik:
-"Sosem tudhatod, hol vagy valóban biztondágban. Nem vagyok hívõ, de azért sejtem, mire céloz (halvány mosolyt ereszt meg) Még soha nem jártam itt korábban. A sors rossz szele hozott ide, de remélem egy jobb fog elfújni innen..."û
A Kopasz egyre kiváncsibban folytatja:
-"Egy elf barátommal vagyok itt. Ha esetleg együtt vezet az utunk majd innen el, és velünk tartanak, vidámabbnak fogja érezni a szelet. Örömmel vennénk a társaságukat! Biztosan nem is unatkoznánk annyit az utazás alatt. Aztán meg... mindig szívesen ismerek meg vándorokat, különösen ilyen elbûvölõ és izgalmas aurájú ifjú hölgyeket."
Hegyesfülû az "elf" szóra megvetõen felhúzza szemöldökét majd visszakérdez:
-"Hmm... és mi okom is lenne magukkal tartani? Egyáltalán, merre tartanak?"...
Közben a Smaragdszemû közben megbeszélhette a szállást, mert most már visszafelé tart az aztalhoz. Õ is érdeklõdve méri végig a Kopaszt...
A Kopasz egyre kiváncsibban folytatja:"Egy elf barátommal vagyok itt. Ha esetleg együtt vezet az utunk majd innen el, és velünk tartanak, vidámabbnak fogja érezni a szelet. Örömmel vennénk a társaságukat! Biztosan nem is unatkoznánk annyit az utazás alatt. Aztán meg... mindig szívesen ismerek meg vándorokat, különösen ilyen elbûvölõ és izgalmas aurájú ifjú hölgyeket."
Közben a Smaragdszemû közben megbeszélhette a szállást, mert most már visszafelé tart az aztalhoz. Õ is érdeklõdve méri végig a Kopaszt...
Hegyesfülû az "elf" szóra megvetõen felhúzza szemöldökét majd visszakérdez:
"Hmm... és mi okom is lenne magukkal tartani? Egyáltalán, merre tartanak?"...
A sarokban ülõ élénk szemlélõ, egszer csak megdöbbenve látja, hogy két nem megszokott vendéggel több van. Az a különös benük, hogy nem vette észre, hogy bejöttek volna... ez furcsa mindenesetre. Az egyik csuklyát visel, ami alól kikandikál fakófehér, vékonyszálú haja, a másik -egy férfi- karakteres északi származásra utaló arccal elõtte ül, oldalán díszes szablya lóg. A fekete cserzett bõrbõl készült, vakító ezüsttel kivert gyönyörû hüvelybõl egy ágaskodó lovat formáló markolat és egész kicsi keresztves áll ki. Halkan társalognak. A férfi egybõl kiszúrja a sarokban ülõ szemlélõt és mosolyogva biccent társának. Õ is a sarok felé néz, így láthatóvá válik a nagyon fehér bõre. "Megint egy nõ... mi van ma itt?!" - gondolja a szemlélõ és elfordul. De nagy rémületére öt szívdobbanással ezután egy erõs kéz nehezedi a vállára. Megfordul, lassan. A férfi és a nõ ott ülnek az asztalánál...
...A Kopasz is megsemléli a másik hölgyeményt is(két helyen tovább is elidõzve ;) ), majd válaszol a hetykén feltett kérdésre:
-"Egyelõre itt ténykedünk... egy kis nyomozás, ilyesmi. Ebben fogadóban szállunk meg, itt megtalál, ha esetleg elfogadja társaságunkat a továbbiakban. Még mi sem tudjuk, merre tartunk azután... Valószínûleg vissza kell nézni Doranba, de azt gyorsan meg tudom oldani, ha van egy elég nagy tûz..." - erre szélesen elvigyorodik, majd egy cigarettát elõhúzva megkérdi:
-"Megengedik?"
Edit: A Smaragdszemû azonnal nemet int a fejével és láthatóan nem tetszik neki, hogy a kocsmában egyébként is eléggé dohányfüstös a levegõ.
-"Legyen úriember! A fogadó elõtt is rágyújthat..."-mondja.
[eközben az emeleten] Kinyílik egy szoba ajtaja csendben, mintha aki kinyitotta volna maga is ilyen megfontolt, visszafogott személyiség volna... és az is... Egy egészen rövid, fekete hajú alak lép ki rajta. Hátul egy vékony varkocs lóg a válláig, gondosan befonva. Öltözéke elég elhasznált. Alul egy bõ viseltes, valaha fehér nadrágot hord, fölötte szerzetesi csuha szerû szintén bõ, durva anyagból készült tóga szerû ruhadarabot visel. A mellette levõ szoba ajtajához lép és halkan bekopog, majd ezt mondja az ajtón keresztül:
-"Mehetünk hölgyem, a vacsorát elkészítette már a fogadós."
Erre belülrõl, valami nõi hang válaszol valamit tompán, majd egy pillanattal késõbb az ajtó kinyílik és egy törékeny nõ lép ki rajta. Enyhe illatfelhõ lengi körül fehér, hosszú(földig érõ) estélyi ruhát visel. Egész alakja olyan törékenyen gyönyörû. Vörös haja eltakarja arcát az emeleti féklyafényben, csak két fûzöld szeme dereng a kóbor tincsek között. Mosolyogva kisérõjére/társára(?) pillant, majd így szól:
-"Mehetünk Yuu."-és elindul a lefelé vezetõ lépcsõ felé. A félhomályban szinte fénylik, karcsú, fehér, macskaszerû alakja(mostantól Macskanõ lesz a neve). A Szerzetes(mostantól ez lesz a neve) csendben, éberen követi.
... A Szemlélõ(mostantól így fogom hívni) felocsúdva elsõ ilyedtségébõl egy ügyes mozdulattal kibontakozik a férfi szorításából. Mindezt olyan gyorsan teszi, hogy két hívatlan vendégének is feltûnik, és elismerõen mosolyodnak el. Ezután megkérdi tõlük, mostmár õ is mosolyogva:
-"Miben segíthetek?"...
Az Elf éppen befejzte halk beszélgetését a kocsmárossal és indulni készül szobájába, mikor odalép mellé a pulthoz a csinos pincérnõ. Kikér magának egy erõset, és bedobja. Mosolyogva nézegeti az Elfet, majd bemutatkozik:
-"Helló. A nevem Ibisk, és a magáé?"- majd továbbra is kedvesen mosolyogva várja a választ. Az Elf kicsit meglepõdve válaszol:
-"£eäq"...
Ezalatt a két hölgy asztalánál:
A Kopasz egybõl eltûnteti cigijét a kabátujjában, majd másfelé tereli a beszélgetés fonalát:
-"Egy ilyen kis faluhoz képest szokatlanul sok különös vendég van ma itt, úgy látom...Igazán örülök váratlan szerencsémnek, hogy ebben a kis eldugott "fogadóban" két ilyen gyönyörû ifjú hölggyel találkozhattam" majd kis szünet után hozzáteszi: "Kérem nyugodtan szóljanak, ha fárasztónak találják társaságomat, addig azonban szívesen itt maradnék."
A hegyesfülûnek halvány mosolyra húzódik a szája társa reakciójától, de sietve hozzáteszi:
-"Oh, csak nyugodtan maradjon, engem nem zavar." majd kis témaváltási szünet után:"Igen, érdekes társasag verõdött itt össze ma, jó ideje nem láttam hasonlót."
-"Szerencsés véletlen. Szeretem a vándorokat, utazókat, mindig van egy-két érdekes történetük." Majd a hölgyek felé fordulva: "Nincs kedvük mesélni egy történetet?"
-"Vajon milyen történetet is mesélhetnék én egy ilyen tapasztaltnak tûnõ embernek? Nem mondom, hogy unalmas az életem, de a magáéhoz képest mégis. Biztos vagyko benne, hogy ön sokkal jobban képes lenne elszórakoztatni minket, mint ahogyan a mi mesénk önt."
-"Rendben, akkor én kezdem... de azután számítok az Önök történetére is!"-majd belekezd egy hosszú történetbe, melyben ifjú, ámde annál veszedelmesebb kalandozók Pyarroni megbízásra követték fél Dél-Yneven keresztül egy menekülõ, kráni-varázsló nyomát. Eközben átlépték a hírhedt Fekete határt(a Kárni határ), meggyûlt a bajuk az aquirokkal, és egy Tharr szektával, majd végül beérték a bitorló mágust egy kis erõd környékén, és legyõzték. Nagyon izgalmas, de látszik rajta(és érezni is), hogy nincsen kiszínezve, minden úgy történt, ahogyan a köpenyes mondja. Néhány résznél hunyorít pillanatra, és látszik, hogy újra átéli az izgalmas pillanatokat... lebilincselõ történetet mond(akár egy bárd, jó tanára lehetett), és más szemmel néznek rá azok akik hallották! A két hölgy is érdeklõdve és figyelemmel hallgatja a történetet, majd végeztével a Hegyesfülû így szól:
-"Nos, félek valóban igazam lett, de ha már megígértem, íme had meséljek én is. Ez talán nem lesz annyira izgalmas, mint az öné." Ezután belekezd történetébe, mely Toronban kezdõdik egy kereskedõ céhnél, ahonnan nehéz(sõt a céh szándékai szerint halálos) küldetésre küldenek egy ifjú, ámde talpraesett félelf lányt. De az megérezvén az árulást éberebb volt, mint azt merénylõi hitték ezért az utolsó pillanatban sikerült megszöknie a rabszolgakereskedõk elõl(mert valójában rabszolgának akrták eladni!). Így végül mindenféle felszerelés, élelem és ismeretség nélkül kellett életben maradnia Toron városdzsungelében és kijutni Quironeia legnagyobb és legnagyobb hadsereggel rendelkezõ országából. Ami, lévén, hogy itt ül és elmeséli ezt a történetet, sikerült! Ez rendkívül nehéz feladat, ezt a köpenyes is jól tudja, mivel neki is volt már Toronban dolga, elismerõen bólogat a történet hallatán...
A Macskanõ leér az ivóba és körültekint. Társa sutog neki valamit, majd elmegy az éttermi helyiség felé. A nõ kiszemelve célpontját elindul a sarokban levõ asztalhoz, ahol a két csuklyás meg a szemlélõ ül.
Mikor odaér helyet foglal és megkérdi a díszes szabjás fickót:
"-Elnézést, nem tudja, merre találok a közelben eladó lovat? Tudja, még nem jártam erre."
Eközben £eäq Ibisknek:
"-Ibisk, ne haragudjon de egy nahéz nap és hosszú út áll mögöttem nagyon fáradt vagyok folytathatnánk ezt a beszélgetést máskor?"
Leäq az Elf elfordul és a lépcsõk felé indul, magas alakja eltûnik a lépcsõház félhomályában.
"Ön tehát nem csak gyönyörû, hanem ügyes is! Igen veszélyes párosítás!" szól a Kopasz a Hegyesfülûhöz. Majd a késõ estére hivatkozva feláll és a pulthoz sétál, az álldogáló(elõzõ történeteket hallgató) pincérnõ mellé. Egy pillanatig mozdulatlanul áll, majd rendel egy italt és õ is elindul felfelé...
A pincérnõ kicsit csalódottan a két távozó alak után néz, majd a csaposhoz forul és kér egy üveg karcos pálinkát(a csapos elsõ meglepetésében szóhoz se jut, majd a fejét csóválva kiadja a kért italt), és beszédbe elegyedik vele.
Az emeleten a vörösköpenyes a hetes ajtót veszi célba, és belépve kulcsra zárja azt maga mögött...
A fogadó lassacskán egyre néptelenebbé válik. Egyre többen vánszorognak, másznak, gurulnak hazafelé... vagy csak az árokig. Már szinte csak a fogadóban alvó vendégek közül vannak odalent...
A pincérnõ rövid párbeszéd után egy kacér mosoly és pár halkan mondott szó kíséretében elválik a kocsmárostól és õ is a lépcsõház felé veszi az irányt. Fent csak egy üres folyosót talál csukott ajtókkal.
Az asztalok tovább ürülnek, már csak néhányan vannak bent. Az egyik sötétebb sarokban levõ asztalnál azomban még hárman ülnek. Egy fekete-ezüst ruhás férfi, egy díszes aszablyával az oldalán, egy hosszú ezüsthajú nõ, és egy vézna csuklyás alak. Ezutóbbit várakozóan fixírozza a másik kettõ, de õ csak riadtan néz egyenlõre...
A két hölgy a másik asztalnál szintén nyugovóra téréshez készülõdik, és elindulnak fölfelé a szobákhoz.
A kocsmáros elkezdi törölgetni a poharakat, a szakácsok mosogatnak, a pincérek az uccsó kupákat szedik le az asztalokról. Valahol a földszinten egy macska nyávog egy jó nagyot, álmosat. Csak a sarokból figyel még mindíg egy éber szempár...
A pincérnõ kezében az üveggel felbaktat az emeletre, és pekopog a 7-es szobába(a Kopasz és társának szobájába).
Egy kis várakozás után az ajtó résnyire nyílik, egy vigyorgó száj részletét, meg egy szemet tárva fel(ezek a Kopasz fejéhez tartoznak).
[ez a két dolog egyszerre zajlik le! -KM]
A Kopasz egy barátságosan mosolygó csinos pincérnõt pillant meg az ajtó résén keresztül. Erre elvigyorodik...
"- Szabadna megtudnom, hogy mi járatban egy ilyen csinos hölgyemény késõ este?" - Kérdi a Kopasz továbbra is vigyorogva és kitárja az ajtót(egy vörös hálóing+köntös van rajta, és magára kapta az ingét is, haja nedves, valszeg most fejezte be a mosakodást).
"- Szép jó estét! Két ilyen jóképû férfi ilyen korán nyugovóra tér. Ezt nem hagyhatom szó nélkül. Uraim, ha már a lenti társaságot megunták, engedjék meg, hogy csatlakozzak erre az estére. Ez az üveg jó ital kárbavész, ha ma nem fogy el." - mondja a pincérlány, háta mögül egy jó üveg quiron-pálinkát húz elõ, és elmosolyodik.
A szobába belátni kicsit a folyosóról: az Elf az ablaknál áll(félig háttal az ajtónak) ugyanabban a hosszú, nehéz köpeny-szerû ruhájában, mint amiben bejött a fogadóba, kezében egy nagyon öreg fóliánssal melyben mindenféle fura írásjelek vannak.
Az Elf megforul, becsukva könyvét, és a Kopaszhoz fordul: "Beengeded ma még a hölgyet vagy egész éjszaka az ajtóból fogod bámulni?"
A Pincérnõ(mostantól ez lesz a beceneve) ezen felbátorodva lassan, mosolyogva elindul a szobába, a Kopasz mellett ellépve, közben szeme sarkából rápillantva.
A Kopasz felocsúdva beperdül a szobába, kihúz egy széket az asztaltól és hellyel kínálja vendégüket. Az asztalt egy tapasztalt mozdulattal rakja rendbe, csakúgy mint a mellette levõ ágyát. Rögtön pár poharat meg egy hamutartót tesz az asztalra, majd mosolyogva a Pincérnõre emeli tekintetét és sodorni kezd egy cigarettát. Még mielõtt bárki meg tudna szólalni felajánlja a kész cigit a lánynak...ami hamuvá ég a kezében az Elf egy kézmozdulatára, minekután így szól:
-"A dohányzás káros az egésségre megbontja a test eredeti harmóniáját és könyen az egyén halálát okozza csak a balgák élnek velle kik nem vigyáznak testük és egészségük éppségére" - mindeközben szokásos pengevékony félmosolyával az arcán...
-"És csak a balgák égetik el más cigarettáját." - válaszolja gyorsan a Kopasz és az Elf csak reflexeinek köszönheti, hogy nem lángol a haja, mivel ahol elõzõ pillanatban még a feje volt, ott most egy lángnyelvlobban fel(most a Kopasz ujjmozdulatára). - "A barátom túlságosan is vigyáz az egészségére... nem mintha meg tudna halni..." - folytatja a Kopasz a Pincérnõ felé, majd valamelyik zsebébõl eõvarázsol egy kész cigarettát és a markában fogva kínálja fel.
Az Elf az ablakhoz lép, és mosolyogva válaszol: - "Megbeszéltük már hogy zárt térben nem türöm el környezetemben a dohányzást, szeretném ha ehhez tartanád magad." - Az ablakból a lenyugvó Vörös Holdat figyeli.
Az eddig csak ámulva figyelõ Pincérnõ válaszol a Kopasznak:
-" Még sose próbáltam. Erre nem árulnak ilyen ritka holmit, fõleg mivel méregnek tartják. Tényleg ennyire veszélyes? " - eközben óvatosan forgatva nézegeti - " Ha nem gond inkább késõbbre hagynám " - és leteszi maga mellé az asztalra. - " De nem csak ez új! Már sok furcsa dolgot láttam, de Varázslókkal még sosem találkoztam! A pletykák szerint mindig van nálluk egy sétabot. " - mondja végül csodálkozva, kíváncsian és az Elfre sandít.
Az mosolyogva felé fordul és ezt válaszolja: -"Nem vagyok varázsló, történész vagyok aki a kyr történelemre specializálodot, az elöbbi trükköt bárki meg tudja tanulni".
Ekkor kinyílik az ajtó és belép az ivóban már látott gyönyörû Macskanõ. Pár lépés után meglepetten körülnéz, és halkan szabadkozva elnézést kér. Az õ szobája szemben van ezek szerint, és elindul kifelé. Miután kimegy a Kopasz bezárja mögötte az ajtót és az ajtó elé húzza székét(amire leül).
A Pincérnõ kitölt a három pohárba egy kicsit az üvegbõl, majd az Elf és a Kopasz kezébe nyom egyet-egyet:-"Egészségükre!" -és iszik. Elégedetten csettint a nyelvével, majd az Elf felé fordul: -"Maga történész? Mi az ami idecsalogatta? Van itt valami érdekes? "
Az Elf iszik egy-két kortyot, majd válaszol: "Úgyvan, ugyhallottam hogy a környéken található egy õsi kyr vár rom, ezt a romot szeretnénk felfedezni. Tud esetleg vmit a romokról?"
-"Mint helybeli, tudom, hogy egy nagyon régi romos vár. Ennél többre nem is kell számítani, mivel sok utazó járt már ott és semmi különöset nem mondtak visszatérve. Max annyit, hogy jópofák a vésetek a falakon." - válaszol a Pincérnõ.
-"Mit jelent az, hogy jópofák? Valami bõvebbet nem tud? És mindenki visszajött?" - kérdez vissza a Kopasz. Majd kis hallgatás után az Elf is hozzáteszi:
-"Nagyon kiváncsi vagyok a romokra, minden romnak külön története van, betekintést engednek egy idegen nép kultúrájába."
-"Ha gondolják szívesen elvezetem magukat a romokhoz. Mást nem igen tudok segíteni" - a Pincérnõ feláll az asztaltól -" Ha gondolják bármikor indulhatunk, ilyenkor a legszebb a környék... bár, ha jobban belegondolok, van egy helyi monda, miszerint a romok szelleme éjjelenként magával viszi az arra járó gonosz lelkeket. De ez csak mese..." - majd rámosolyog a Kopaszra.
-"A mesék sok igazságot rejtenek. De nincs olyan szellem, amitõl félnie kéne, amikor velünk van." - válaszol az, majd feláll és öltözködni kezd. Magára kapja egyszerû fekete felöltõjét és utazó nadrágját végül élénkvörös köpenyét(az S betûvel a közepén). Felköti övét, ezután így szól: "Indulhatunk!"
-"Rendben. Csak utánam" - így a Pincérnõ és elindul kifelé.
[COLOR="Gray"]Akár be is mutatkozhatna a másiknak az, aki szeretné hogy az igazi(? ;) ) nevén szerepeljen a kalandban! (KM)[/COLOR]
A folyosón a csnedes hármas elhalad az egyetlen petróleumlámpa fényénél olvasgató Hegyesfülű mellett, majd a földszint felé veszik az irányt. A Kopasz közben bemutatkozik(Mareknak* hívják és Sogron örökös szolgálatában áll, Ordanon keresztül, akit külső szolgálaton segít). Mikor elhalad az olvasgató Hegyesfülű mellett megáll, és megkérdi nincs-e kedve egy kis esti sétát tenni, de az fejével udvariasan nemet int. Ezután lemennek a fogadó belső udvarára, majd a Pincérnő egy pillanat türelmet kér és beszalad a cselédszállásra. Hamarosan visszatér és ő is sietve bemutatkozik: Miora*-nak hívják, és itt dolgozik a falu fogadójban pircérnőként. Mindhárman elindulnak kifelé az udvarból, majd a faluból. Egy pár száz méterre a falutól az útról indul egy kisebb heygi ösvény. Ezen indul el fölfelé Miora. A többiek utána. Az erdő nagyon sötét, csak néha csillan át egy-két csillag a szénfekete lombok közt. Elszórt farkasvonyításopk hallatszanak, és Miora megjegyzi, hogy erről jut eszébe, hogy mostanában több a farkas errefelé. A sötét, csöndes erdőbeli séta kitisztítja az érzékeket és mindhárom emberünk felfrissül kissé az erdei párától, mely arcukat csípi...
[COLOR="Gray"]_________
*: mostantól így fogom szólítani. (KM)[/COLOR]
Miora magabiztos léptekkel vezeti a kis csapatot felfelé a hegyre. Nem is hegy ez, hanem inkább csak egy magasabb domb[COLOR="Gray"](Gellért-hegynél kicsivel magasabb - KM)[/COLOR]. Az éjszakai séta és az erdõ mindenkibe belefagyasztotta a szót, inkább csak kapkodják a hideg, párás levegõt, mert az emelkedõ viszont elég meredek. Útközben kisebb romok mellet haladnak el, melyekrõl Miora elárulja, hogy a régi kyr vár körüli régi kyr település romjai. A Crantaiakkal vívott szomorú és hosszadalmas háború egyik bélyege az utókor számára. Tanulságként... vagy csak útmutatásként... kitudja...
Egy félórás gyaloglás után már majdnem a tetõn vannak. Pár perc múlva szemük elé tárul a domb kopasz csúcsa, egy nagy vár romjaival, ami a dagadó kék hold sápadt fényében dereng... A lélegzetülk is elkakad. Az épület még ilyen állapotban is tekintélyt ébreszt, korok súlya visszhangzik a romos falak között. Ekkor egy holló száll az egyik közeli fa ágára... vörösen csillan szeme és halkan károg egyet.
Az Elf csenben leül egy nagyobb sziklára törökülésben és becsukott szemmel körülnéz. Míg a másik kettő a látványban gyönyörködik egy hang nélküli karcsú árny lép ki a fák sötétjéből... fénylő szempár villan és egy félszeg mosoly... majd előlép a holdfénybe a Hegyesfülű( ;) ).
- "Meggondoltam magam!" - modja vidáman(attól, hogy a frászt hozta épp pár emberre).
- "Lenyűgöző a fesztelensége és otthonossága, mellyel az éjjeli erdőben közlekedik", mondja Marek, kezetcsókol a Hegyesfülűnek és továbbindul a romok felé. - "Sajnos én viszont nem látok a sötétben" jegyzi meg sajnálkozva, miközben bal kezének ujja nyomán vörösen felizzik egy rúna a levegőben, mire egy arasznyi átmérőjű fényes tűzgömb jelenik meg előtte magvilágítva a hatalmas rom legközelebbi mohos falát és a kis társaságot. Miora gyorsan közelebb bújik Marekhoz és hozzásimul. A társaság hallgatva, szemlélődve járja végig a romos kastély közeli oldalát. Nincs bejárat, sem rés vagy omlás ezen a szakaszon. Az Elf befejezvén a koncentrálást kinyitja szemét és feláll.
Miora súg valamit Marek fülébe, miközben az Elf felé biccent.
-"Mi sem szolgálna nagyobb örömömre"- válaszolja élénken Marek, majd kissé visszafogva magát - "mint egy séta a tündöklõ csillagok alatt.", és hívogatóan int fejével Miorának. A Hegyesfülû ezalatt lekuporodik a fal tövébe és elkezdi kopogtatni, feszegetni ujjaival, tenyerével végigsimítja néhány helyen. Valószínûleg keres valamit.
Miora és Marek mosolyogva, halkan beszélgetve elindulnak kicsit messzebb a társaságtól a hegytetõ széle felé, ahol szebb a kilátás a völgyre, és nem borulnak annyira föléjük a fák sötét árnykoronái. Pár rövid szót váltanak, majd Marek megcsókolja Miorát...Miora szenvedélyesen visszacsókol, hosszúra nyúlik a dolog, közben a lány átkarolja Marek nyakát, míg a fiú a Miora derekát. Ezután arrébb sétálnak az egyik romos fal mögé, evvel kiérve a többiek látómezejébõl...
Az Elf pár szót mosrmol, majd az egyik fa felé int kazével, kisvártatva egy bagoly emelkedik fel nesztelen szárnycsapásokkal majd a kastély felett kezd körözni egyre lejjebb ereszkedve, berepülve a romok közé. A Hegyesfülû kitartóan keresgél, eljutott már a fal harmadáig kb, de szemmel láthatólag nem járt eddig sikerrel bármit is csinál.
Hirtelen megtorpan és elégedett arckifejezést ölt: megtalálta amit keresett. Kezével végigsimítja egy kicsit beljebb levõ kõtégla felületét, majd határozott mozdulattal benyomja. Az becsúszik a falba engedve nyomásának... halk mormolás szerû hangok hallatszanak, kisebb csikordulások és kicsivel a fal közepétõl egy 1,5m x 1,5m-es négyzet besüpped, majd félrecsúszik utat nyitva egy dohos, nyirkos lefelé vezetõ lépcsõsorra...
Marek és Miora éppen ekkor sétálnak vissza a társasághoz egymásba karolva. Az Elf éppen feláll(eddig törökülésben koncentrált a földön, valszeg valamivel próbálkozott), majd a vállára száll egy szép nagy erdei bagoly.
A Hegyesfülû az Elf felé biccentve mondja - "Kedves a háziállata. Látott esetleg valami érdekeset?" - , majd az érkezõ párosnak - Oh, épp idõben! Remélem odabent is olyan kellemesen tölthetitek az idõt, mint odakinn. Csak utánatok ! - közben kajánul elvigyorodik, majd a nyílásra mutat.
Marek rámosolyog Hegyesfülûre, megcsóválja a fejét, de nem szól semmit. Elõzõ világító gömbjét egy mozdulattal eloltja, majd egy következõvel a felfelé tartott tenyerére varázsol fáklyalángot. Ezzel bevilágít a nyílásba, leégeti a pókhálókat, majd lehajolva belép azon(maga elõtt tarva a "fáklyát").
Ám ekkor az Elf elõlép és Marek vállára teszi kezét. Mindenki meglepetten néz rá(eddig eléggé passzívan tevékenykedett). Õ csak Marekra néz, az erdõ felé biccent fejével, majd a fülére mutat... mindenki elhallgat egy pillanatra és valóban: lassan erõsõdõ de még halk futó léptek zajára lesznek figyelmesek... Marek elõrelebegteti a lángot a járaton belülre, így a kinti részre sötétség borul(csak bentrõl szüremlik ki egy kis fény), és int a többieknek a kinti bokrok felé, majd õ is elbújik az egyik mögé. Hegyesfülû és Miora követi, az Elf pedig feldobja a levegõbe baglyát(az elrepül a hangok felé), majd egyik közeli fa alsóbb ágára ugrik(!) fel. Várnak...
...és meg is érkezik a hívatlan látogató: egy sietõs, rémült fiatal nõ. Elegáns, nõies ruhában(ami láthatóan nem tájfutásra lett kitalálva) érkezik meg zihálva és ijedten néz körül keresõ tekintetével. Mintha ismerõs lenne, talán a fogadóban látták már õt... igen! Õ volt az, aki tévedésbõl benyitott Marek-ék szobájába az indulás elõtt...
Marek kilép a bokor mögül és bíztatóan elindul a hölgy felé, lángja pedig lasan kilebeg a járatból és kettõjük közé hekyezkedik. Hegyesfülû is rögtön feláll és Marek takarásában maradva odaszól: - "Furcsa idõ, és furcsa ruha ez egy kis futáshoz, nemde?"
Miora ezalatt a járathoz sétál és szétnéz, nem lát-e valami érdekeset. Ekkor a bagoly a vállára száll. Nem karmol bele, vigyázva kapaszkodik! - "Te is be akarsz jönni?" -modja neki mosolyogva Miora, elkezdi gyöngéden simogatni és elindul befelé a járatba.
- "Miért akar mindenki éjjel várat nézni!?" mondja cinikusan az Elf leugorván a fáról.
A most érkezett hölgy zihálva, rémülten áll elõttük, elsõ pár másodpercben nem is tud szólni. Majd végre kinyögi rémülten:
- "Én... egy férfi... (itt hátramutat a falu felé) ...egy férfi berontott hozzám a szobámba! Azt hiszem, részeg volt, és lehet, hogy követ... az ablakon kellett kiugranom, nem ismerek itt senkit, csak láttam, hogy mennek fel... és... félek, hogy utánam jön.." - itt befelyezi mondókáját és lerogy a földre, láthatóan a falutól egészen idáig futott.
- "Nem vagyok benne biztos, hogy ha velünk tart, kisebb veszély fogja fenyegetni, mint annak a férfinak a közelében, aki talán csak egy kis melegségre vágyott" - mondja Marek vigyorogva - "De ami rajtunk múlik, azt megtesszük, hogy biztonságban érezze magát. "- Azzal õ is belép a falon tátongó folyosóba.
Ezalatt Miora pár lépést már megtett de elég lassan, lévén nincs semmi fény, fáklyákat meg nem talált a falon. Ez a probléma azonban a tûzvarázsló megérkeztével megoldódott. Az Elf int hármat-négyet, mire körülötte a földrõl három kavics emelkedik fel. Ezután átalakulnak olyan 30-40centis gömbökké. Az egyik körül egy vízgömb jelenik meg, a második egy hideg lilás fényt árasztó gömbbé alakul át a harmadik meg egy forró fehér fényt árasztó fénygömbbé.(mostmár biztosan fogtok látni ;) ). Ezután õ is elindul a lyuk felé...
A rémült nõ, nem lévén jobb ötlete csatlakozik a kis csapat hátvédjéhez, de még néha-néha hátranéz. Ezt észrevéve kajánul odaszól hozzá a Hegyesfülû:- "Mibõl gondolta,hogy mi, akarom mondani, õk, nem akarják e ugyanazt, vagy még rosszabbat tenni magácskával? "- szórakozottan elõveszi az egyik tõrét, és megpróbálgatja az élét, majd gonoszul vigyorogva a lányra néz. - "vagy akár én?" - majd a tõrt visszatéve a helyére elindul a többiek után, a járatba.
A bagoly eközben kiszabadítja magát Miora simogató kezei közül, majd kiröppen, letelepszik egy bejárathoz közeli fára. Marek elõre siet és "fáklyáját" maga elõtt három méterrel lebegteti. Az Elf a menet végére ál és a gömbjeivel világítgat, néhányszor megáll megvizsgálja a falakat majd szótlanul továbbindul(nem egy beszédes fazon...).
Maga a járat eléggé keskeny(két ember már szûkösen fér csak el egymás mellett), és teljesen sötét(kivéve a társaság fényforrásait). Mintegy tíz-tizenöt métert halad erõsen süllyedve(a rom alá). A magassága sem valami nagy, a felnyújtott kéz eléri a nyirkos, pókhálós plafont(klausztrofóbiások be nem jönnének). A járat végén egy méteren vízszintesbe megy át, végül egy vasalt fa ajtó zárja el. Eléggé réginek tûnik, fém részei vastagon rozsdásak(itt kb 60-70%-os lehet a páratartalom), de azért viszonylag stabilan áll.
-"Ah, majd én!" - örvendezik meg az ajtónak Hegyesfülû. Hosszasan szemügyre veszi a zárat, majd az ajtó lapját végül a sarokvasakat. Ezután Marekhoz és az Elfhez fordul: - "Maguk varázstudók? Remélem érzékelik, ha mágia védi az ajtót. És persze remélem, hogy szólnak is! Én csak a mechanikus dolgokhoz értek."
- "Mibõl gondolja, hogy mi, akarom mondani õ, nem akarunk valami rosszat tenni magácskával?" -kérdezi Marek gúnyosan (a varázsló felé intve az "õ"-nél).
- "Óh, hát, rendben van" - kényszeredett mosoly az arcon - "igazából, én akár el is mehetek. De akkor azt hiszem, maguk is visszafordulhatnak" - gúnyos mosoly - "Kétlem, hogy bármelyikük is képes lenne ezt az ajtót kinyitni, már ami a mechanikáját illeti. Szóval úgy gondolom, per pillanat egyiküknek sem állhat komoly szándékában bántani engem. Szóval?" - néz kérdõn kettejükre.
- "Ugyan, csak a humorával próbáltam viccelni, de úgy látszik, már nem olyan vicces..." - mondja Marek gúnyosan.
- "Oké, én nem észlelek semmit, csak sötétséget és gyenge - de erõsödõ - éhséget..." -teszi még utólag hozzá...
Ezuán Hegyesfülû elégedetten a zárhoz fordul. Ruhaujjából elõkerül egy kis tolvajkulcs majd tíz másodperc múlva kattan a zár... de az ajtó nem nyílik. Ehelyett csikorogva elcsúszik az szárrekesz feletti kis rozsdás fémlap felfedve egy is falapot. Hegyesfülû hosszasan tanulmányozza...
...majd megkérdi a többieket, hogy senkinek nem ismerõs-e az a kis jel, ami a láthatóvá vált falapocskán található. (Marek elgondolkodik, homloka beráncosodik a feltoluló emlékek súlyától, majd kijelenti, hogy nem ismerõs :) , az Elf közelebbhajol, hogy jobban szemügyre vegye a kis jelet...)
Az Elf rövid szemlélés után kijelenti:- "Hmmm...azt írja barna hajú nõnemû személyeknek tilos a bemenet!" - majd egy pár másodpercnyi hullameredt csönd után már nem bírja tovább, elneveti magát és végre kinyögi- "Szerintem sikerült kinyitni."
- "Hát akkor" -mondja kis fintorral Hegyesfülû -" Csak Ön után." Ezután az újjonnan érkezett hölgyemény odahajol hozzá és halkan megkérdi:- "Mit csinálunk itt?"
- "Látja hölgyem, ez egy rendkívül jó kérdés..." - kicsit elréved a tekintete, mintha gondolkodna a kérdésen. - "De azt hiszem, jobban jár, ha ezeket a rendkívül kedves úriembereket kérdezi meg" - szól hangosabban Hegyesfülû, huncut mosollyal nézve a lányra.
Marek belöki az ajtót, ami nyikorogva elfordul, majd elõreküldve fénygömbjét belép rajta. Eközben az elõzõ kérdés elhangzik mégegyszer, ezúttal az Elf felé, aki szokásos kimért hangján, komoly arcal válaszol:- "Szellemeket keresünk..."
Marek nyomábana társaság töbi taagja is belép a terembe, mivel az ajtón túl egy ötször öt méter átmérõjû szobát találnak. A szobát szemmel láthatólag régóta nem használták a vár urai, tele van mindenféle kisebb, nagyobb ládákkal, kosarakkal. Ezutóbbiakban századok óta szétrohadt gyümölcsök és zöldségek fekszenek, amik már ahoz is túl öregek, hogy büdösek legyenek. Az egyik sarokban embernagyságú agyagkorsók állnak pókhálóval vastagon beszõve, a terem túlsó végében a helyiség dísze: egy nagy présgép, amivel valószínûleg bort készítettek a nedûre éhes kyrek hajdanán. A kamrának valamiféle szellõzése lehet, mivel itt(az ide vezetõ járattal ellentétben) egyáltalán nem nyirkos, dohos a levegõ, hanem a fenti erdõ levegõjére emlékeztet, ez is az õsök építészeti tudását dícséri. Ezt valamiféle kis élelmiszerraktárnak használhatták, ami láthatólag jó régen lehetett... Más látható járat nem vezet innen tovább.
Marek elégedetten füttyent, és összenéz az Elffel, aztán lehajolva, lassan körüljárja a szobát. Miora megkérdi: - "Ennyi? Se egy szellem se semmi értékes?" -ezután elkezdi átkutatni a szobát.
Mindenki elkezd kutakodni a kis raktárszerûségben kivéve az Elfet[COLOR="Gray"](egyébként rájöttem, hogy már beírtam a nevét és Lëaq-nak hívják, de mivel irtó bonyolult mindíg begépelni ezért ha nem zavarja a játékost, akkor továbbra is Elf-nek fogom hívni. Ha zavarja, vagy más nevet javasol, akkor nekem szóljon PM-ben)[/COLOR]. Hegyesfülû ismét módszeresen átkopogtatja a falat, végigkarcolgatja a téglák fugáit, láthatólag keres vmit. Egy fél órányi keresés után mindenki feladja kb, de Hegyesfülû mégegyszer nekiugrik... nem is eredménytelenül: örömmel kiált fel mikor felfedez a plafonon egy jól elrejtett csapóajtót a szoba egyik sarkában.
Marek egybõl odaszól:- "Szép munka! De valami csapda után is nézzen mielõtt bekukkantunk."
"Mmm, amennyiben tud valami humbugot, amivel az ajtó mögé nézhetek, szívesen." - jegyzi meg Hegyesfülû csípõs hangon.
- "Hát, azt hiszem, ez a varázsló barátunk sara" -válaszolja Marek, majd amíg a válaszra vár egy kicsit alaposabban megnézegeti a tárgyakat a szobában...
- "Gyújtsuk föl" - javasolja Miora rövid gondolkodás után.
- "Najó, akkor majd én." Mondja Marek, akinek teste ebben a pillanatban már át is változott(a többiek nem kis ijedelmére) lángokká. Egy fehéren izzó hatalmas máglya terem Marek helyén, aminek némileg emberi alakja van és derûsen ennyit mond: - "Ne féljetek nem égetlek meg benneteket, csak ne fogjatok kezet velem." Ezután fogja magát és felrepül a plafon magasságába és nagy vigyázatosan átdugja "kezét" a kis csapóajtón. Az egybõl lángot fog, az évszázados fa sercegve, szinte örömmel kap lángra...
...lángra kap és pillanatok alatt hamuváég, ami repdesve száll fel a csapóajtó mögött feltáruló aknában. Mindenki ámulva néz fel Marek lángalakjának fényében a magas és tökéletesen egyenes aknába. Egy létra is van a falában. Ezt valaki(vagy valakik) használta(ák) valamire, ez nem csak egy kis raktárhelyiség... ... -reccs-... ...-reccs, reccs-... Mindenki egy szemvillanás alatt megpördül a hátulról jövõ baljós sercegések hallatára. A lépcsõlejárat elõtt a padlón egy hatalmas smaragd pentagramma izzik fel mindenféle jelekkel körberajzolva. Ez eddig nem volt itt. És ami még aggasztóbb: a pentagramma közepébõl valami nagyon ocsmány és nagyon gonosz mászik ki. Mintha egy hosszúkás ellipszis alakú térkapu nyílt volna az elemi gonosz síkjára és azon mászna át valami õsi és eredendõ förtelem ebbe a békés kis szobácskába. Az Elf a földre rogyik a hatalmas mágikus energiafelszabadulás következtében, és csak elhaló hangon nyögi: - "Zárjátok be... zavarjátok meg..."
Marek ocsúdik fel leghamarabb a rémületbõl, átveti magát a helységen és lángosva megpróbál ráugrani a lényre. Közben lángkeze vadul rúnákat ír a levegõbe, minek következtében a plafon lángtengerré változik. A lángokból iszonyú hõség árad, már ekkora távolságból is szinte égeti a bõrt. Ezután a lángplafonból záporozni kezdenek ökölnyi, majd dinnyényi nagyságú tûzcseppek.
Nna ettõl aztán mindenki megnyugodott( :) ). De legalább Miora és Hegyesfülû is felocsúdik és tõröket rántva hátrálnak a létra felé folyamatosan a szoba túlfelét szemmeltartva. Hegyesfülû elsõ tõrje szisszenve szeli át a szobát: egy csipetnyi hideg acél a forró, fülledt tombolásban. A tõr markolatig vágódik a nyálkás melkasba(?) mire egy vontatott, agyhasító üvöltéssel válaszol annak gazdája.
A szoba túlfelén a sötétség gomolygó csápjai hadakoznak a lángtestû harcossal és annak tûzvarázslatával... akárhányszor belevág a fény, mindíg kicsit viszahúzódik, felszívódik a tömör sötét, de kérdéses a harc kimenetele: a harcos is fárad, meddig bírja vajon?? Ekkor valahol a folytogató eleven sötétség közepén két mélysmaragd szem nyílik villanva. Az írisz nélküli lyukakból az eredendõ gonosz süt...
- "Menjetek, fussatok!* Itt hamarosan elfogy az oxigén, és akkor nektek nincs sok esélyetek!!" -ordítja hátra Marek két roham között, de a sötétség egyre jobban nyomul át a szobán. Úgy látszik nem elég a tûz, pár csápja már-már eléri a csapatot... és a kapu még mindíg nyitva, a lény még nem is jött át rajta teljesen!! Mekkora lehet ez teljes nagyságában??!!
_______________
[COLOR="Gray"]*:bocsesz kis poén: "Fussatok bolondok!" - GY.U. ,Gandalf öreg barátom :) :D (biztos nem érti mindenki, de remélem Ramiz legaláb igen. Maj ezt innen kitörlöm.[/COLOR]
Hegyesfülõ felbátorodva a tõrének hatásfokán utánaküldi három barátját: mindegyik tövig fúródik a lénybe, mármint valamibe ott a sötétben... Ez jócskán megzavarja õt és így Mareknak sikerül visszaszorítania kicsit, idõt nyerve a csapat többi tagjának a menekülésre...
Miora ekkor pár halk szót mormol majd a levegõbe emelkedik. Elrugaszkodik a földtõl és szélsebesen eltûnik a plafonon levõ csapóajtó mögött szabaddá vált járatban. Felrepül egészen a tetejéig(kb hét méter hosszú lehet), majd visszereszkedik lentre: - "Csak hét méter hosszú, gyertek siessetek!"
Marek egyenesen keresztültörve a sötétségen a lépcsõlejáratba suhan(ahol lejött a csapat), majd onnan hátbatámadja a lényt.
A harc egyre nagyobb hévvel folyik, a lángtenger egyre nagyobb, a levegõ egyre folytogatóbb... és eddig a lény még nem is támadt jelentõsen... eddig. Hirtelen egy hatalmas karmos mancs nõ ki a sötétségbõl és egy iszonyatos ütést mér Marekra. Az pörögve repül neki a falnak, azazhogy repülne, de mivel teste csak lángból áll ezért csak átsuhan a falon. Mindenesetre fájhatott...
Hegyesfülû kifogyva a tõrökbõl hamar meg is fogadja Miora tanácsát, elkezd bõszen felfelé mászni a létrán.
Hegyesfülû ér fel leghamarabb, mivel Miora segít a harmadik lánynak is feljönni. Egy belsõ udvarra érkeznek meg, a nyílás az udvar egyik sarkában levõ kútban végzõdik. Maga az udvar ötszögletû és kb kilencven méter a sugara(a csúcsokig). Középen van egy három épületbõl álló fellegvár körülbelül kilenc emelettesek, hat "hozzátapasztott" toronnyal, amik kb-ra a felsõ harmadánál "nõnek ki" belõle és kicsivel magasabbak, mint az egész épület. Maga a külsõ várfal jó magas(13-15 méter) és majdnem végig áll még körben(csak a meredek hegyoldal felõl van leomolva, de ott végig). A feljutó három ember ámulva néz körül az elhagyatott várban. Tõlük balkéz felõl(Észak-ra a térképen) egy nagy, omladozó istállóépület van, déli falához pár ól van tapasztva. Nyulakat, csirkéket vagy valami más kisebb állatokat tarthattak benne még anno. A fellegvár istálló felõli oldalán egy összedõlt sátor hever a földön, szinte teljesen belepte az évszázados por, már csíkjait is alig lehet kivenni. Valami kereskedõsátor féleség lehetett, vagy javasasszonyé... A fellegvár legközelebbi sarkánál egy õsrégi ekhósszekér csontváza roskadozik magába. Jobbkézfelõl sokat kitakar valami nagyobb épület, ez egybõl a várfal mellé lett építve, lehet, hogy a gyilokjáróra is fel lehet belülrõl jutni, valószínûleg ez lehetett a kaszárnya. Kelet felé a távolabbi várfalnál valami furcsa épület van, egyáltalán nem illik bele a többi robosztus célratörõ monstrum közé. Magas, vékony ablakai vannak... valami templom lehetett. A fent levõkön valami furcsa lesz úrrá, amirõl elõször nem tudják, hogy micsoda. Mejd szépen lassan rájönnek, hogy az egész vár úgy néz ki, mintha évszázadokkal ezelõtt egy napon kb tíz percen belül hagyta volna el az összes lakója, mintha csak úgy itthagytak volna mindent ahogy volt...
Lent a harc tovább folyik... egyre elkeseredettebben...
__________________
TÉRKÉP (http://raggie.uw.hu/ruin%20map.JPG)
Marek már éppen fel akarna repülni a felszínre, mikor Miora érkezik meg fentrõl és szemrehányóan megkérdi: -"Meddig akartok még itt maradni?" - ezután ezt mondja: -"Menjetek hátrább, van egy ötletem!" Marek és az Elf hátrébb úzódnak, erre Miora közvetlenül a lény elé mutat a földre, és ujjával húz egy vonalat a levegõbe... azon nyomban megnyílik a föld a lény elõtt. Eg hosszúkás mély hasadék nyílik a padlóban. Nem nagyon látni, hogy hol kezdõdik a lény teste és hol az õt körülvevõ sötétség, de valamelyik része biztosan beleesett a hasadékbe mert fájdalmas üvöltés hallatszik és az árny némiképp visszahúzódik. Egyenlõre...
Marek kihasználva az alkalmat megkérdi Miorát mi a helyzet odafent, és hogy mi a véleménye honnan jött ez a "dolog".
Eközben fent az újjonnan jött Hegyesfülûhöz fordul: -"Nem lehetne nekik valahogy segíteni?"
Marek elismerõen biccent Miora felé, testérõl lelohadnak a lángok, egy pillanat múlva már megint a jól ismert tetovált fejû Kopasz mosolyog rá. Odaszökken Miora mellé, ölbe kapja(meglepõdve tapasztalja közben, hogy Miora teste pihekönnyû(lebegés varázs)) és megcsókolja. Az Elf eddigre teljesen visszanyerte uralmát ereje fölött(a lény oly õsi mágiával lett megidézve, hogy leütötte kicsit a lábáról), hangosan így szól feléjük: -"Tünjetek el! Menjetek a többiek után és ne nézzetek vissza!" -mire ezt befelyezi zekezi már sebesen mozognak, egész teste körül fényes rúnák rajzolódnak ki a semmibõl, és a varázsló körül kavarognak. Marek vigyorogva ezt mondja Miorának: -"Mindig is ez volt a vágyam - macsót játszani egy veszélyes helyzetben..."- ezután megcsókolja és mindketten felmásznak. Az elf lenn marad és elszabadul a pokol... a fent levõk ebbõl nem sokat érzékelnek, maximum annyit, hogy egy iszonyatos erejû fényvillanással kezdõdik. Mindketten kimásznak a kútból és a többiek rájuk néznek. Senki sem kérdez vagy mond semmit, de mindenki tudja hogy most az Elf-en és tudásán múlik az életük. Ha felülkerekedik a lényen õk is megmenekülnek, ha elbukik õk is vele buknak...
Odalent már a tér és idõ szövedékét tépik a felszabaduló erõk... az Elf hatalmas mágus, ezt jól tudja Marek, de vajon felveszi-e a versenyt tudománya evvel az õsöreg entitással?!...
- "Én megtettem mindent, ami az én erõmbõl telt... én már nem segíthetek..." - válaszolja Hegyesfülû az Újoncnak(mostantól ez lesz a neve). Az aggódva pillantgat lefele, mikoris egy hatalmas robbanás rázza meg a földet és a négy embert is hhátrébb löki a kúttól. Néhány szikladarab meg kosármaradvány lövõdik ki a kútból, majd tíz másodperc múlva az Elf lebeg ki a kútból: -"Micsoda egy nap!..." Ruhája sok helyen felszakadt(fõleg a hátán), és az arcán is fan egy-két seb, zúzódás. Teljesen kimerült, ez látszik rajta, itt minden hatalmára szükség volt, hogy gyõzzön... de gyõzött! Leereszkedik a földre a kút mellett(ekkor a kútból omló menyezet recsegõ-sopogó hangja visszhangzik fel), majd leül a tövébe és hátát nekivetve meditálni kezd...
Marek elismerõen megütögeti a varázsló vállát, majd nyújtózik egyet, és elindul a fellegvár felé kíváncsi arckifejezéssel. Az Újonc odamegy az Elf-hez, legugol mellé és megkérdezi kedvesen nem tudna-e neki valamiben segíteni. Az mosolyogva megrázza fejét és belemerül agyregeneráló meditációjába.
__________
TÉRKÉP (http://raggie.uw.hu/ruin%20map.JPG) - ja és azt még nem mondtam, hogy a világoskék vonalak mentén láttok(az a látómezõtök határa)
__________
[COLOR="Gray"]Ismét elmondom, hogy aki azt szeretné, hogy igazi nevén szólítsam, azt írjam bele a kalandba, az mutatkozzon be a többieknek, mert addig nem fogom az igazi nevét használni, lévén senki sem ismerte a másikat elõtte. -KM[/COLOR]
Marek északkelet felé veszi az irányt, elkezdi megkerülni a fellegvárat. Északon a fal mellett még ki tud venne még egy épületet: egy kisebb kunyhót a falhoz tapasztva. Valami hordókészítõ mûhely lehetett, vagy borászmester lakhelye, mert elõtte megvetemedett hordók állnak mindenféle méretben. Maga a kunyhó eléggé lerobbant, életveszélyes lenne bemenni(persze nem kalandozóknak :) ). Újonc a válasz ellenére az Elf mellé telepszik és odaül mellé hátát õ is a kútnak vetve. Mindenki borzongva és ámulva nézelõdik a várromban. Bármerre fordítják fejüket a komor, méltóságteljes lepusztultsággal találkoznak. És mindenkiben egyre erõsödik a gyanú, hogy ez a vár nem egyszerûen csak a Kyrek letûnésével vált lakatlanná...
Miora is leül a kúthoz mindenkit megviselt a gyorsés hirtelen stressz. Egyszercsak halk, keserves nyávogás hallatszik a kút mélyérõl.
- "Én nem akarom tudni, mi nyávog odalenn... fõleg, hogy szerintem nem is nyávoghatna semmi sem odalenn... valamivel le kellene fedni a kutat, arra már úgysem megyünk haza." -szól Hegyesfülû és valami használható fedõlap után éz.
- "Szólj Mareknak hogy vágjon be egy tûzgolyót az biztos elhallgattatja azt a valamit odalenn..." - szól az Elf és meditál tovább. Erre Miora észbekap és közbeszól: -"Azt hiszem én tudom mi nyávog odalenn. A fogadó óta követhetett minket. Igaz bezártam a szobámba..." Senki nem érti nagyon, hogy mire gondolhatott Miora, csak néznek nagyot. Miora viszont kapja magát és gyorsan lemászik a kútba, majd egy macskával a karjaiban tér vissza. Mindenki fellélegzik...
Marek eközben már a hordós kunyhót vizsgálgatja nagyban azon tûnõdve, hogy a többiek vajon csak pihengetni jöttek-e fel ide. Az éjszakai sötétben nem látni messzire, meg túl sokat sem, de a kék hold fénye valamicskét javít a dolgon. Megrázogatja, megdöngöli a kunyhó falát, nehogy aztán a fejére dõljön(hallatszik is egy két lehulló gerenda morajlása). Miután már elég biztonságosnak ítéli bemegy a kunyhóba. Ez tényleg valami hordókészítõ mester kunyhója lehetett, de sokminden nem maradt használható állapotban, mivel az egész kunyhó(és a berendezései) mind fából van, nem nagyon bírt az idõ vasfogával... Nincs bent semmi különös, maximum a szoba egyik sarkában egy állványon levõ hordó ami ütésre másféle hangot adot, tehát van benne valami.
__________________________
TÉRKÉP (http://raggie.uw.hu/ruin%20map.JPG)
Az Elf megkérdi: "Hogy a francba került az az állat oda le?"
Hegesfülû is megpördül és két tõrt elõránta egyértelmûen Miora tudomására juttatja, hogy ha nem kap hamarosan választ az Elf kérdésére akkor nem lesz jó vége annak az állatnak... Miora siet is a válasszal:
- "Ez csak az én macskám!! És van egy rosz szokása... ha éhes addig követ, amíg meg nem etetem... Többet én se tudok."
- "És mit eszik ez a dög?!" -kérdi meg udvariasan Hegyesfülû.
- " Küldd haza most." - mondja szokásos tömörségével és színtelen hangján az Elf. Feláll és elindul a lerobbant szekér felé... eddig nem valami jó a cicus fogadtatása.
Marek ekkorra már javában a hordót feszegeti. Nem lévén alkalmas eszköz erre jobb híján a kezeivel igyekszik, de egyenlõre eredménytelenül... "mi a francot használhattak ezek hordópántnak, ha még ezer év után is ilyen jól tartja" gondolja Marek amint erõlködik. Egyszer csak azomban megreccsen a hordó.
- "Igen, küld haza, vagy megölöm." - ad nyomatékot az ötletnek Hegyesfülû.
Majd lassan õ is elindul, hogy megnézze, Marek mit csinál.
- "Csak most az egyszer nem lehetne szemethúnyni efelett. Nem árt senkinek és ha idáig eljött már nem akarom visszaküldeni. Késõbb még hasznát is vehetjük..."
Az Elf gúnyosan:- "Végülis igaz, nagyszerû mozgó fáklya lenne belõle!"
Hegyesfülû:- "Hasznát? Miben?Emellett, nekem túl gyanús hogy ez csak úgy utánunk jött, nem hiszem, hogy a lenti terembõl túl sok minden maradt volna... Idegesit a macskád. Vagy eltünteted, vagy én fogom. ha annyira ragaszkodsz hozzá, mehetsz te is!" - a Hegyesfülûn látszik nem viccel, ha gyorsan nem történik valami a macskával valószínû, hogy megöli...
Miora elindul macskával a kezében a déli falnál levõ épület felé.
Mareknak sikerült felfeszítenie a hordót: benne valami lötty(zavaros és büdös), és egy kis bõr szütyõ/erszény, ami az elõbbiben úszik. Félméteres penész vagy hínár vagy nemtodmi csüng az erszénykérõl, úgyhogy valószínû, hogy elég régóta bennevan a hordóban...
Az Elf közelebbrõl megnézi a szekeret: egészen jó állapotban van az eltelt idõhöz képest. Egy egykori kereskedõé lehetett, a platóján mindenféle ládák, dobozok és ketrecek vannak. A ketrecek némelyikében állati csontvázak vannak. A lovak helyén semmi, tehát azokat valszeg elvitte még anno a tulaj.
Hegyesfülû Miora után szól, hogy most akkor elmegy vagy hazaküldi végre azt a macskát?
Marek ezenközben gyanakvóan vitsgálgatja a hordó belsejét és a benne levõ lét... majd egy határozott mozdulattal felborítja az egészet. A hordó fenekét és belsejét nézegeti, majd kihalássza a tócsából az erszényt. Nem túl nehéz, és kb maroknyi.
Miora mostmár nem bírja tovább és kifakad:- "Tudom mi ez a macska: egy macska. Nem szörny, nem elvetemûlt mágia megtestesülése. Ezért a "dögért" én felelõs vagyok. Nem fogom visszaküldeni éjszaka az erdõbe, nem fogom egy szörnyekkel zsúfolt várromben szabadon engedni és természetesen nem fogom hagyni, hogy vadidegen emberek megöljék. Ebbõl kiindulva a legjobb megoldás, ha én elmegyek jobbra, ti balra. Ha sikítást hallok majd segítek nektek." - azal elindul a D-i fal mellett levõ épület felé...
Marek kijön a kunyhóból. És az Elf felé veszi az irányt. Odaérve megmutatja neki mit talált: egy kis bõrerszényt benne pár régi érmével meg egy összetekert papírtekercset. Az érméken is van valami kis írás, de fõleg a tekercsen van sok. Nem ismerte fel Marek ezért kérdi az Elf-tõl hátha neki ismerõs, meg még azt szeretné megtuni, hogy bármiféle mágikus izé van-e az érméken.
Egyszer csak észreveszik, hogy Hegyesfülû is nagyban vizsgálgatja az érméket meg a papírt... :)
A mágus felolvassa az érméken meg a tekercsen levõ szövegeket. Nem mindenhol lehet elolvasni, mert elmosódott néhány helyen:
" Con Avarin, Yankaraon ezredes
Egy évszám*, Aratás hava,
-12-ike: körbevették a várat, bezárult az ostromgyûrû... a Hatalmas azt mondja van remény, a katonák nem így gondolják... szerintük mind itt pusztu..........
-14-ike: megkezdõdött a borzalom: a környezõ falvak embereinek fejét, testét lövik be a várba(gyakran kitömve) és még ................. páran kivetették magukat a falon.
-15:rajtaütés volt az északi falnál, egy áruló ..................... szerencsére a yankaraon fõparancsnoka meglátta, így csak harminc ember veszett oda. Az árulót kivégeztük.
-18:............................................... ..............
-19: fogytán az élelmiszer a várban, ................... így már csak ...........-ink vannak hátra
-20:a Hatalmas ma hajnalban bezárkózott a fellegvár hármas tornyába, ....................................... azt sem tudjuk....................... Minden remény elveszett. A dögök folyton közelebb vonják a gyûrût, de már .............. mit kilõnünk rájuk.
-20, éjszaka: fények szûrõdtek le a toronyból. Nem tudjuk mi lesz, lehet, hogy már elhamvasztota magát... meghalunk...
-21: ma pirkadatkor minden eddiginél nagyobb támadást indítottak. Most voltak trollok is, meg még azok az átok boszorkánymesterek is. A bûvölt nyilaik ellen nem ér semmit a vért. A várvédõk fele már fentrõl figyel... hamarosan mindõnk csatlakozik hozzájük...
-21, este: a Hatalmas beszédet intézett a .............. Senki sem hitt benne igazán, még én sem, valami mindent eldöntö percrõl habogott. Pedig én vagyok a felelõs ezért a redves várért...a fenébe is, holnap kitörünk. Mindõnket széttépnek, de legalább ötször tizet ránt a halálba minden pusztítóm mielõtt ez megtörténik. Imádkozok.
-22:Mindent elterveztünk, a csatamágusaink is részt vesznek az ütközetben. Bennük van spiritusz... nem olyanok, mint azok az átok papok... mindegy, odacsapunk nekik még egy utolsót. Este támadunk, mert minket nem zavar a sötét...
-23, hajnal:nem hiszek az érzékeimnek. Mindet megöltük. A harc közepén egy két óra kiesett ugyan az emlékezetembõl(lehet hogy a serkentõk okozták) de megcsináltuk.
-23: kitisztult fejjel végiggondolva az egészet, nem lehetett ez így.... valami bûzlik... az összes tetem cafatokra van hullva, és egyikben sincs vér(!)... nem tetszik ez nekem... Ráadásul alig ötven pusztítót vesztettünk. Ez nagyon kevés. Túl kevés.
-24:már túl késõ. Rájöttem, hogy mi nem stimmelt, de már túl késõ. Mindenki megõrült. Menekülni kell, amíg lehet. A Hatalmas az oka. Gyanúsan sápadt volt már a beszédekor is... tudhattam volna. Most az én lelkemen szárad a vár... Menni kell innen. Mindenhhol ott van, nem hagy nyugodni. A véremet akarja. megyek, és elriasztok innen mindenkit, hátha még megmenthetem õket..."
Itt vége szakad a naplónak és egy mai kézírással, közös nyelven írt lábjegyzet van alatta:
"-Valamelyik toronyban
-Huhhh...erõs lehet mert mindhárman meghaltak
-gyorsan szólni az inkvizítoroknak!!!
-valami vér dolog is van, még visszajönni késõbb."
Ezzel vége. Ennyi van a papíron.
_________
*: kb-ra Pyarron elõti 3500 környékén lehet az Elf becslése szerint
Mire evvel végez a három ember, addigra az Újonc visszatér(mivel elment a felolvasás alatt) két nyulacskával a kezében. Megkéri Marekot, hogy gyújtson tüzet és akkor megsüti a csapatnak a két fiatal állatot.
Ekkor kapcsol az egész csapat kicsit, hogy már jócskán éjfél után van és hirtelen mindenkire ólmos fáradtság nehezedik. Az Újonc azt javasolja, hogy egyék meg ezt a kis húst aztán menjenek vissza a faluba aludni.
Miora eközben a D-i falhoz ér. Az épület, ami hozzátapasztva épült nagyon különös. Valamiféle templomféleség lehet. Az egész olyan, mintha egymásból kinövõ gömbök lennének. Olyan furcsa(Gaudí - szerû) stílusban épült, iszonyat hosszú és vékony ablakokkal. Egy-kettõ be is van törve.
__________
TÉRKÉP (http://raggie.uw.hu/ruin%20map.JPG)
Az Elf miután felolvasta az írást elgondolkozva elsétál a szökõkútig. Közben a falakt, az épületeket nézi. Egészen máshogyan viszonyul mostmár ezután mindenki a romhoz. Mostmár tudnak róla valamit. Beleláttak az emlékeibe, egy kis darabkát átéltek a múltjából. Abból, hogy mi történhetett itt mintegy 6000 évvel ezelõtt... hátborzongató. Ennyire hogyan maradtak meg az épületek, a tárgyak meg minden?!... Az egész egyre sötétebb, misztikusabb... pedig ez csak egy várrom.
A vár fõtere még nagyobb mint az eddigi terek. Hatalmas és monumentális. A fellegvár bevehetetlen kolosszusként magasodik fölébe majdnem ugyanolyan vastag és magas falakkal, mint a külsõ. A Vár fõbejárata nincsen meg, beomlott, nem tudni miért. Elõte valami mesterségesen épített út vezethetett fel a kapuig, mert még egy két csonka kõpillér kilátszik a meredek hegyoldalon burjánzó erdõbõl. Maga a szökõkút elég szép alkotás, a Kyrek egyszerû de szép stílusában alkotta meg mestere. Az alakok egy hatalmas démont legyõzõ Kyr hõst ábrázolnak. Rég nem folyik már benne víz... A fellegvár kapuja még áll(!). Vasalt szárnyai csukva vannak.
Az Elf tûnõdve figyeli a fellegvárat, majd halkan megjegyzi: -"Csak nincs valaki itthon?!"
Miora(már macska nélkül) csatlakozik a társasághoz a szökõkút mellett. Marek mellé áll és hozzásimul. Marek is támogatja az Újonc ötletét, hogy visszamnjenek a faluba, de csak, hogy még több kaját pakoljanak fel. Õ mindenképpen szeretne itt éjszakázni, mondván kíváncsi az éjjeli hangulatra...
- "Szóval akkor megesszük azokat a nyulakat?" -kérdi vigyorogva Hegyesfülû.
Az Újonc erre megkéri Marekot, hogy csináljon valami tábortüzet, hogy megsüthessék a nyuszikat.Hegyesfülû egyszercsak megint kérdez: -"És tényleg, hol szereztél te itt nyulakat? Egyébként meg, azon elgondolkoztatok már, hogy merre megyünk vissza?"
__________
TÉRKÉP (http://raggie.uw.hu/ruin%20map.JPG)
Marek lekuporodik a füldre és maga elé húz a földrõl egy pár gallyacskát. Szöszmötöl pár másodpercet a kovával meg az ágakkal, majd apró, vékony füstcsík kezd emelkedni az elõtte heverõ kis halmocskából. Felpattan és gyorsan gyûjt még hozzá pár nagyobb ágat, azokat köré rakja melegedni, száradni. Pár perc múlva már takaros kis bográcstûz ég a szökõkút mellett.
Marek kijelenti, hogy csak akkor csinálja meg a nyulakat, ha van friss víz. "Ez esszenciális a fõzéshez", mondja és elindul valami vizet keresni. Szerencséjére a hordókészítõ mûhyel elõtt van egy kicsi(25 l-es) felül nyitott hordó és van benne az elõzõ nap esett esõvízbõl. Így hat megkezdõdhet az elemózsiakészítés... hamarosan a piruló fûszeres hús illata terjeng a kis tüzecske körül. Marek üldögél mellette, forgatja a nyársakat, Miorát maga mallé húzza, átkarolja és együtt élvezik arcukon a lángok melg tekintetét. Mindenkibe egy kis felszabadulást, kis gondatlanságot csempésznek a vidáman lobogó lángok. Eltûnõdnek, hogy milyen ellentmodásos ez most a helyszínnel és annak emlékeivel...
Miközben készül a hús Hegyesfülû vigyorogva megjegyzi Miora és Marek felé: -"Azért ti ketten igen hamar összemelegedtetek... Bár, amilyen tüzes tar barátunk, végül is, nem csodálom!" (kuncogva)
Az Elf elgondolkodik: -"Szerintem éjszakázzunk itt. Nappal jobbak a látási viszonyok, könnyebben ki lehet innen találni. Egyébként, Miora: mit csináltál a macskáddal? Lehet, hogy hasznát tudnánk venni..."
-"Nem akarok macskát!" - jegyzi meg Hegyesfülû hûvösen.
Miora finom csókkal viszonozza Marek ölelését, majd válaszol Elfnek és Hegyesfülûnek: -"Nagyon szúrja a szemeteket az a szerencsétlen... Jó helyen van, nem kell aggódni. Nem fogja egy túlon-túl paranoiás embernek sem átharapni a torkát álmában."
A társaság tovább üldögél szótlanul a lángok jólesõ lobogásába bámulva. Kicsit mindenkin kitükrözõdik a hosszú utazások, régi emlékek súlya. Marek (talán csak szeszélybõl, talán mert megfelelõnek találta a társaságot és a hengulatot) becsukja szemét, ajkai néma parancsot formálnak és a lángok engedelmeskedve megelevenednek szavaira... Valahogyan senki sem ijed meg a megmozduló tûztõl. Mindenki érzi belül, hogy nem veszélyes ezért inkább csak a szépségében gyönyörködnek. Kezdésnek csak összetömörödnek a lángnyelvek, mintha erõt gyûjtenének valami igazán széphez...aztán valóban. Egyszerre szétnyílik a lángkoszorú és a csapat többi tagjának legnagyobb meglepetésére felismerhetõ képet lobognak a rõt-narancs ecsetek. Egy vár vöröslött vel a sárgaságból...majd a kép hirtelen a gyilokjáróra ugrott zuhanórepülésben: egy daliás, hosszúhajú, fénylõ páncélú parancsnok nézett farkasszemet az ekkor megjelenõ ork áradattal. A kép elmosódótt és a vár belsejére váltott(ekkor ismerte fel mindenki, hogy ez az a vár, aminek a szökõkútja mellé lekuporodtak): a fõkapu már beszakadt, csak úgy özönlöttek be az ork fattyak. Maroknyi lángharcos állta csak útjukat, de aztok aztán széles rendet vágtak soraikban, és sok hõsi halott árán bezárták a kaput... a vár megmenekült...egyenlõre... A fellegvár erkélye volt a következõ kép, ahonnan egy hajlott hátú vénember beszélta lent hallgató lángseregnek(kevesen voltak már... néhányuk már csak pislákolt...). A vénember alakja teljesen fekete, szinte a lángok hiánya alkotta képét. Majd ismét a daliás láng-kapitány következett. Szobájában állt, elgondolkodva kihúzta kardját hüvelyébõl és a hüvelyt sarokba hajította... erre már úgysem lesz szüksége többé... majd kiment meggyötört lángkatonáihoz. Élükre állt és kinyittatta a fõkaput. A fényes lángsereg iszonytató elszántsággal kitört a várból... mindegyik meghalni rohant... a fehér ék(élén a kapitánnyal) nekirontott a rõt gyûrûnek... és átvágta magát rajta! Kiérve a szabad térre fordulóba kezdtek és most ellenkezõ irányból rohanták meg az elfogyhatatlannak tûnõ fattyúkat. Ekkor egy hatalmasat lobban a tûz(mindenkinek pár hüvelyknyire arcától) és elsötétült. Rõten pislákoló kihalt harcmezõ derengett elõ nagy sokára és egy hamukupac alól lábra küzdte magát a kapitány... örömittasan nézett körbe... nem sok katonáját látta viszont de élt és... nem volt egy ork sem............... ... ... ... szépen lassan elmosódik a kép az ünneplõ katonákkal együtt és visszaadja a teret piruló nyúl illatának. Mindenki mintha álomba révedt volna megrázza fejét és összefut a nyál a szájában.
Kész a vacsora...
Mindenki elmélázva kezdi eszegetni a részét részben az elõzõ elõadás hatása alatt. Pár percmúlva megérkezik Újonc(mivel ismét eltûnt valamikor... nagyon halkan járhat ez a lány...) és egy maréknyi áfonyát hoz a kezében. Mosolyogva az Elf-nek adja és csak enyit mond: -"Ezt neked hoztam."
Az Elf kicsit meglepõdik a dolgon ez látszik: -"Köszönöm, de hol találtál áfonyát?"
-"Itt volt a váron belül egy bokor. Még egészen kicsi, cserje nagyságú csak. Onnan van."- válaszolja az Újonc.
Marek és Miora felállnak és egymásba karolva, andalogva elsétálnak...
"Hahh..."- sóhajt Hegyesfülû kicsit rosszalló fejcsóválással, de sejtelmes mosollyal, majd összekuporodik a tûz mellet -"mmm, nagy kérés, ha ti õrködtök elõször?" - ásít kényelmeset és egyben szemtelent -"bár, nem tudom, itt mi ellen kellhetne..."- aztán aludni próbál...
Az Elf az Újonchoz fordul: -"Jobb ha te is lepihensz majd én örzöm nyugalmatok."- ezzel leül a tûz mellé éberen figyelve és majszolgatva az áfonyát.
Az Újonc mellé kuporodik és édesdeden álomba szenderül...
[COLOR="Gray"]Nnamost visszajöttem mindenféle síelésekbõl és elõreláthatólag jódarabig nem megyek sehová, uh arra gondoltam, h megint fel lehetne kicsit pörgetni a szunnyadozó játékmenetet. Naponta egy post 5-6 körül és minimum még egy 11-12 felé(ez a tervezet).
Ja és kérek mindenkit, hogy írja meg, hogy reggeli ébredéskor mi lesz az elsõ dolga, mivel kezdi a napot. Az õrség sorrendje: Elf, Miora, Marek, Hegyesfülû.[/COLOR]
Az éjszaka további része nagyjából eseménytelenül telik el([COLOR="Gray"]mindenkinek PM-ben mondtam ha valami történt az õrsége folyamán[/COLOR]). Napkeltekor kelnek az elsõ emverkék, és csodálkozva tapasztalják, hogy Marek és az Elf már ébren vannak. Marek egy reggeli kis futás után éppen az elõzõ esti kaja maradékát igyekszik ehetõ állapotba hozni egy kicsike tûz mellett babrálva. Az Elf meg a fellegvár kapuja elõtt áll és nagyban vizsgálgatja. A három nõszemély úgy dönt, hogy elsõ dolguk a tisztálkodás lesz, ígyhát lemennek a domb oldalában csordogáló kis patakhoz(naggyon hideg a vize!!! :eek: :D ). Mire végeznek Marek is végez a reggelivel: vékony nyúlhús csíkok újrasütve(jó ropogósra, szinte ropiként lehet enni), valami különleges fûszerrel és egy kis vadburgonyát fõzött még mellé, amit a tisztás szélén talált. Az étkezés megint összehozza a bagázst egy tûz köré...