[SIZE="1"]([COLOR="DimGray"]amit szürkével írok, outos hozzászólás, info, megjegyzés[/COLOR], amit feketével, az IN)[/SIZE]
Kezdetben az elfek irányították segítõ kezükkel a területet, egységben élve a természettel és békében az itt lakó emberekkel, akiet megtanítottak a föld megmûvelésének, az anyag megmunkálásának és a mágia ûzésének tudományára. Megváltóként jártak az emberek között angyalaik, gyógyulást hozva a betegnek, javakat a rászorulóknak, s bõ termést a gazdáknak.
Gyönyörû városaik csodájára járt mindenki, és az elfek szívesen látták az érkezõ vendégeket, megmutattak nekik mindent és tanították õket az istenektõl kapott bölcsességükre. A zarándokok nap, mint nap jöttek, és szertevitték minden népnek az ismereteket, melyek megkönnyítették és szebbé tették életüket.
Az elfek maguk is eljártak az embernépek közé, hogy tudományukat átadják. Segítettek, ahol tudtak, sõt, egyesek hosszú idõre is letelepedtek egy-egy helyen, míg az ott lakók minden felmerülõ kérdésére válaszoltak. Sosem volt számukra túl nehéz vagy fölösleges kérdés, az emberek minden apró-cseprõ gondjával foglalkoztak, mert az emberek boldogsága nekik is örömet jelentett.
A békének és boldogságnak azonban vége szakadt, amikor északról sárkánylovas harcosok érkeztek, akiket a elfek Theldarinoknak, vagyis a Sápadt Népnek neveztek. A betolakodók meggyilkolták az elf õrzõket, leigázták az embernépeket, s kizsigerelték a földet. Mágikus erõdöket emeltek szerte a vidéken, s távoli földek zsoldosait hozták magukkal, kegyetlenebbeket még hideg szívû gazdáiknál is. Legborzasztóbb szolgáik mégis a Pokol förtelmes bugyraiból vérrel megidézett ördögök, szörnyek és démonok voltak, kiknek lábnyomában felperzselõdött a föld, érintésüktõl pedig elszállt az élet.
Az elfek nem nézhették tétlenül végig a fiatalabb, ezáltal sebezhetõbb népek rabszolgává alázását. Összegyûjtötték hadaikat, hogy kiûzzék a gonoszt a korábban oly szép, ám most meggyötört földekrõl. A háború évszázadokig tartott, bár gyõzelmüket eldöntötte, hogy angyalaik a földre szállva segítették a csatát. A Sápadtakat így sikerült kiûzni a vidékrõl, démonaikat pedig egy szivárványszín viharral visszasöpörni a Túlvilágra.
Ám ezzel még nem ért véget a borzalom. Amíg az elf lovagok könnyezve nézték, mivé torzították ellenfeleik erdeiket, virágos mezõiket, a Pokol kapujába kapaszkodó ördögök a Sápadtak õsmágusai segítségével egy utolsó átkot bocsátottak a földre, amit többé nem uralhattak. A pusztítás egy utolsó hulláma söpört át a vidéken, mely által a föld terméketlenné vált, a növények elszáradtak, az állatok megvadultak, a városok kihaltak, a Nap pedig kilenc évre kihunyt. Ezt az elfek már nem bírták elviselni, s az õ lelkeik sírását lehet hallani néha a kopár puszták felett zúgó szélben.
Amikor a Nap, bár gyengén, de elõször felkelt az eget ostromló szürke felhõk közül, a maroknyi túlélõ elõbújt rejtekébõl. Csak egy kopár, felperzselt, idegen világot találtak, ahol mindent elölrõl kellett kezdeniük. Sehol nem voltak az angyalok, az elfek, s csodálatos találmányaik, ellenben a démoni varázslat által eltorzított, vérszomjas vadak kóboroltak a pusztán, s a kiûzéstõl valamilyen alvilági módon megmenekült ördögök és szörnyek uralták a vidéket.
Nehéz volt az újrakezdés, a népek lassan eszméltek. Kevés volt az élhetõ terület. Minden kopár, sivatagos, erdõt ezek az emberek (és egyéb lények) már csak a mesékben halottak... véres háborúk dúltak a forrásokért, a vízért, a kevésbé mérgezett földért. Mert mérgezetté vált minden. A föld, a növények, az állatok. Csak azok élhették túl, akiknek szervezete képes volt alkalmazkodni. a herbalisták ekkor váltak nagy hatalmú urakká. Évszázadokba telt, míg a Beltenger környékén nyugodtabbá vált az élet, bár a határok még most is bizonytalanok.
A tengertõl délre élnek a sinnarok, embernépek, befolyásos kereskedõk, övék két komoly kikötõ, Lel Sellarat és Lel Tessin. Az õ földjeik a leggazdagabbak, és itt még kolsunak lenni is jobb egy fokkal, mint bárhol másutt. Toleránsak, ha más népekrõl van szó.
még délebbre tõlük, a Rowlind pusztával határosan élnek a tetherisek. Furcsa emberfajta, nincs vér, ami ne keveredett volna már beléjük. legendáik szerint az istenek nekik adták a legtermékenyebb földeket, de ezt elrabolták tõlük a többi népek, így nem bûnnek, hanem jogos jussuk visszavételének tartják a másoktól való lopást. Törzsekben élnek. az õ legnagyobb városuk Wiss Yitanne, nincs államapparátus, a rendet úgy ahogy a kereskedõvajda tartja fenn, de csak annyira, hogy ne sértse az érdekeit... a gazdag negyedek elkülönülnek, a gazdagoknak általában saját õrgárdájuk van.
a sinnaroktól Nyugatra, a démonok lakta hegyeken túl van a dolarok országa. Delranolran egy kis sziget a démoni megszállás alatt lévõ területek közt. a dolarok rendkívül vallásosak. a Fõtemplom kertjében van egy tó, melynek vizérõl úgy tartják, az élet vize. Nincs is elkülönült világi vezetés, a fõpap irányít lényegében mindent. Elzárkózó nép, furán fogadják az idegeneket, õk maguk pedig igen ritkán hagyják el hazájukat.
A tetherisektõl délre és nyugatra élnek a rowlindok, a puszta igazi urai. az õsi elfek leszármazottai, és általában lenézõek az emberekkel. kitûnõen értenek a hátasokhoz, fõleg a lovakhoz, egyik fõ fegyverûk az íj. szeretik a szépet, és van érzékük hozzá, de épp ezért is kell ezeket félteni tõlük. bizony, hajlamosak elemelni mások értékes holmijait. a puszta lakói állandóan vándorolnak, és megvetik a városiakat. Egy elfnek a legnagyobb kegyeletsértés, ha egy rowlindot egy városban ölnek meg és temetnek el. csak azzal teszik ezt, aki valami hatalamas bûnt követett el, vagy valami másért kitagadták. [COLOR="DimGray"](röviden fogalmazva mi csak így hívjuk õket: cigányelfek)[/COLOR]
északra és nyugatra a sinnaroktól élnek az orkok. jakkarok és kregg-dornok. [COLOR="DimGray"](róluk most nem írok bõvebben, emrt annyira nem lényegesek, ha esetleg valaki orkkal akar játszani, jellemezhetem neki)[/COLOR]
A világ forró és kegyetlen. nappal alig van élet, kevesen is bírják a gyakran 45-50 fokos hõséget. az éjszaka sem hoz túl sok enyhülést, ritkán megy 30 fok alá a hõmérséklet. a viseletet erõsen meghatározza a meleg, ritka a szabadon hagyott testfelület, még a legszívósabbak sem bírják néhány óránál tovább a tûzõ napfényt sérülések nélkül. emiatt talán nem is meglepõ, hogy a legvilágosabb bõrû ember is legalább kreol, de inkább az arabos illetve fekete minden árnyalata a jellemzõ.
Az emberek nemigazán ismerik a közbiztonságot. minden nap ajándék az élettõl. a komoly kereskedõvárosok kicsit tehetõsebb negyedeiben persze nyugodtabb az élet. a kézmûvesek kereskedõk ha tehetik, õrséget tartanak, nehogy kifosszák õket,[COLOR="DimGray"] (olyan gyakran :D )[/COLOR].
Itt még egy esti kocsmában ücsörgés is kész kaland lehet annak, aki igazán szegény, vagy alulról jött. a koldusok, utcagyerekek, kéregetõk, tolvajok, mindennapos tartozékai az utcának. az utazó, ha biztonságban akarja tudni erszényét, jol teszi, ha eldugja jó mélyre...
Az átok miatt eltûntek a régi, megszokott állatok, növények, és annak mutáns, általában mérgezõ változatai jöttek létre. nem mindegyik halálos, és nem mindegyik veszélyes, de egyedül a pusztában senkinek sem ajánlott kóborolni. a karavánutak idõrõl idõre változnak, mert a puszta kalózai legalább olyan hamar rájuk lelnek, mint ahogy kiépítik õket.
A történet, amit elmesélek, Wiss Yitanneban kezdõdik. egy törvények nélküli városban, ahol szépen, kõbõl, agyagból, fõleg fából felépített házat csak a gazdagnegyedek falain túlról elõkandikálva láthatsz. az utcák koszosak, mocskosak, egyik nap még együtt kártyázol valakivel, másnap az utcán leled a megkéselt holttestét. ez természetes. a bûn és fertõ helye ez. de mindig vannak bizakodó és hittel teli emberek. és mindenki küzd azért, hogy életben maradjon.
[COLOR="DimGray"](néhány játéktechnikai megjegyzés: a karaktereket a következõ módon kérem: a következõ képességek fontosak: erõ, Ügyesség, Gyorsaság, Szépség, Akaraterõ, Állóképesség. képzettségek: ez a világ jóval kevesebb képzettséggel dolgozik. kezdjük ott, hogy a mágia az minimális, nem is túl kidolgozott ez a része. ha valaki iszonyatosan de nagyon _csak_ varázshasználóval akar játszani, legyen, de ne lesz túl életképes, mert a manaszint rendkívül alacsony. a mágiát itt inkább támogatásként, suppotrként szokták alkalmazni. amik igazán fontosak, és szokásosak, azok a harci és alvilági képzettségek. a tudományos képzettségek közül van ami nem elérhetõ, de most had ne soroljam fel, majd megmondom a konkrét karaktereknél. amit irtam a világról, az alapján tessék kicsit módosítani az elõtörténeteket, karakterleírásokat. felszerelés az kb a kezdõ kalandor felszerelés lehet, extra óhaj sóhajt persze meghallgatok. így dióhéjban ennyit, kérdéseket pl pm-ben, vagy az általános RPG topicba, nemszeretném ezt szétoffolni, szal, ez is amolyan on topic. kérdés: mit szeretnétek, a Raggiehez hasonló módon vezessem itt a játékot, vagy amit a karaktereitek mondanak vagy tesznek, azokat ti postoljátok ide, a tetteket mondjuk * kisvirag most bemutatja a világot* formátumban, a mondott szöveget meg - Jó lesz ez így? formában, én pedig szépen irogatom a NJK-k beszólásit illetve a történéseket. Melyik legyen? Bevezetõnek ennyi.)
[/COLOR]
Sorry hogy belepofázok (majd kitörlöm), de senkit nem érdekel ez? csak engem?
Quote from: RamizSorry hogy belepofázok (majd kitörlöm), de senkit nem érdekel ez? csak engem?
jah, rajtad kivül senki nem jelentkezett eddig... csak neked meg nem látom értelmét...
Quote from: kisviragjah, rajtad kivül senki nem jelentkezett eddig... csak neked meg nem látom értelmét...
Nekem tényleg nincs olyan. :D Nah jó, mindegy...
Hamár off akkor engem is érdekelne a dolog
Modnjuk a jatéktechnikai emgjegyzéseket nem értem, hogy hogyan csináljam meg a karaktert:) hiába noh, késõ van már
Quote from: roderickHamár off akkor engem is érdekelne a dolog
Modnjuk a jatéktechnikai emgjegyzéseket nem értem, hogy hogyan csináljam meg a karaktert:) hiába noh, késõ van már
:hopp:
Csak írd le, hogy milyen karaktert szeretnél. Freestyle, csak lazán*... :lazza:
* : Unicum :cool:
ahogy Ramiz mondja, aztán egyeztetünk
Quote from: kisviragahogy Raggie mondja, aztán egyeztetünk
Tudom, hogy ezt direkt csináltad, ezért nem is reagálok rá semmi olyat, ami miatt megszívathatnál a játékban. :lazza:
LOL
sry, javitva, csak néha tényleg annyira "összefolytok" nekem :hehe:
Nna, most, hogy én is "viszatértem" a fórumra és szétnéztem egy kicsit megláttam ezt a topicot. Naggyon érdekesnek és jóóónak hangzik a kezdés!! Rendkívül szeretnék részt venni benne. Én kíváncsiságból javasolnám a második verziót(azaz: a szövegeket mi írjuk a cselekvéseket kisvirag), mivel ilyet még soha nem játszottam a másikhoz meg volt már szerencsém.
Ezt a hozászólásomat természetesen kitörlöm majd.
roderick, Raggie, akkor megkérnélek titeket, hogy küldjétek el pmben a karakterötletetetek
[SIZE="1"][COLOR="Gray"]akit érdekel, keresse Andrew Field: Démonvirág cimü regényét!
a Cherubion gondozásában megjelent Lélektánc antológiában is olvasható egy alkonyos Andrew Field novella! [/COLOR][/SIZE]
Wiss Yitanneben néhány napja felbojdult az élet. Még az idõsebbek sem emlékeztek akkora tömegre, mint ami most összegyûlt a környékrõl, talán legutoljára azon a balul sikerült lovago tornán, évekkel ezelõtt...
De olyasmirõl, ami miatt most ezek a népek összegyûjtek, arról még senki sem hallott. a vallásosabbak meg voltak gyõzõdve, hogy a város egyik legelõkelõbb és leggazdagabb emberét vagy egy démon, de legalábbis egy rosszindulatú szellem szállta meg.
Mikor elõször halották az emberek a hírt, senki sem akarta elhinni, de bennfentesek pletykáiból, és a készülõdés jeleibõl mindenki megértette: bizony, a kereskedõ nem viccel.
Talán senki sem volt a városban, aki ne halotta volna a nagy hírt. Szombaton, Margon házában, nyílt fogadás rendeztetik, ahova várnak minden kalandvágytól és kiváncsiságtól terhes egyént, legyen az bár sinnar, tetheris, törpe, ork, vagy rowlind.
A híresztelések arról is szóltak, hogy nemrégiben érkezett a városba egy ismeretlen, öreg énekmondó, aki a kereskedõ vendége, és hogy azóta viselkedik Margon ilyen furcsán. sokan meg voltak róla gyõzõdve, hogy valójában nem is énekmondóaz öreg, hanem boszorkánymester, de legalábbis valami félelmetes démon, vagy nagyhatalmú szellem szolgája. Minden bizonnyal õ rontotta meg az addig gõgös és fukar kereskedõt.
Persze a szegények enek csak örültek. Ingyen étel és ital, ráadásul egy ilyen elõkelõ helyen! Sokakat nem érdekelt az a félelmetes, és veszélyekkel terhes küldetés, amirõl szintén suttogtak, és ami miatt megrendezi a kereskedõ a fogadást. Mennyire eszement dolog lehet az, amihez nem simán fogad fel embereket, hanem egy ilyen puccos esemény keretein belül keres embereket!
Ha másért nem, ezért megéri majd elmenni. az ember ehet egy jót, és nevethet a nagyurak eszement ötletein. Talán senki sem volt a városban, legyen kicsi vagy nagy, fekete vagy kreol, férfi vagy nõ, ember vagy keverék, aki ne akart volna szombaton ott lenni. és nem csak a városból. a hírnek hamar szárnya kélt a környéken, és a nomádok, és falusiak elözönlötték a fogadókat.
most még ott is telt ház volt, ahova egyébként épeszû ember nem teszi be a lábát.
A Pokoltanya nem volt egy elõkelõ hely. a helyiek késdobálónak tartották, de a kalandorok egyik kedvelt helye volt.
Ha valaki régóta "munka" nélkül volt, ide járt, mert itt bízhatott abban, hogy elõbb utóbb neki való kalandot talál. (arról nem is beszélve, hogy itt egy éjszaka eltöltése is kalandszámba mehetett).
Egyetlen üres asztal sem volt már, több helyütt ismeretlenek kényszerültek leülni egy asztalhoz.
Egy ilyen asztalnál ücsörgött négy, többé-kevésbé feszélyezett ember. Az egyikük egy nõ volt, õt láthatóan nem zavarta a társaság, és nyílt, bátorító pillantásokkal várta, hogy három friss asztaltársa közül végre valamelyik megtörje a csendet.
Az egyik, fiatal férfi épp akkor huppant le az egész fogadóban nézve utolsó üres helyre. rövid, fekete kefe haja van, nem túl vastag, de láthatóan izmos. Érdeklõdve tekinget szét, poros ruházata arra enged következtetni, hogy nemrég érkezett a városba.
A vele szemben ülõ férfi fura szerzet, borzos, sörényre emlékeztetõ haja és szakálla ugyanis vörös, ami ritka ezen a vidéken, de öltözetérõl lerí, "tisztességes" sinnar ember. Elõtte több üres kupa, arca pedig lassan a haja színével vetekszik.
A harmadik egy koromfekete bõrû férfi, figyelõ szeme fehérje csak úgy világit az arcából. Nagyon Rövid, páncélsûrû , gubancos haja van, Rövidre vágott, arcon oldalt is levõ szakállt visel. Egy ideje az asztalhoz letelepedett lányt figyeli, akinek fekete haja van, és férfiinget visel. az ing alól telt bájai mellett egy farkaskarmokból készölt nyaklánc is kikandikál, ami pedig furcsa, hogy még ebben a fülledt, meleg teremben is vékony bõrkesztyût visel.
[COLOR="gray"](innentõl tietek a terep, remélem mindenki felismerte önmagát :D)[/COLOR]
A néger fickó elgondolkodva vakargatja rövid szakállát, és szeme fehérjének villanásai jelzik, ahogy tekintete ide-oda rebben asztaltársain. Végül, mintha valamilyen döntésre jutna, kotorászni kezd bõ inge zsebeiben, majd egy gyûrött cigarettát húz elõ, és megszólal. Mély hangja van, és úgy beszél, mintha elõre megformálná a szavakat a szájában, aztán kilökné õket egy ajakmozdulattal...
- Ti is a holnapi tülekedésre jöttetek, valami mesére, kalandra éhesen?
Sodorgatni kezdi a cigarettát az ujjai között, elmélyülten nézi, mintha az elõbb nem is õ beszélt volna. Aztán végighúzza egy ujját az asztalon, és egy lángoló gyufát tart a cigarettához, rágyújt és hátradõl a füstpamacsba.
-Áh, én csak arra vagyok kiváncsi, mitõl bolondult meg az a kereskedõ... *mondja halkan, megnyerõ mosolyát a feketére villantva a lány*
-de, ha valóban izgalmas kalandot tud ajánlani, akár még az is lehet belõle.
- Biztos, hogy pénz szimatol, csak az érdekli a fajtájukat...
A kefehajú arc csendesen figyeli a bezsélgetést, majd a négerhez szól:
- Elnézést uram. Volna egy cigarettája számomra? Tudja most érkeztem és még nem volt idõm venni magamnak. *õszinte, nyílt tekintettel néz rá, mélyzöld szemeivel*
A néger férfi röviden, rángásszerûen felnevet (ahogy Takeshi Kitano).
- Ballagjon el a pultig, és vegyen egyet... vagy kérje meg a pincért.
A vörös figurát szemmel láthatólag zavarja, hogy milyen közvetlen beszélgetés alakult ki a többiek között, félrefordul a székében, közben azt lesi mikor tud leszólítani egy pincért egy újabb italért.
A fekete férfi ránéz a szakállasra, és füstölgõ szájjal rap-pelni kezd.
- Lehet, hogy ivott / sokat, de nem eleget / ennél vörösebb / az arca már nem lehet... / Hadd igyon hát, de az / olcsó kocsmában / a pincér nem jön / ez már csak így van...
A kefehajú néz egy nagyot, elgondolkodik, majd a pulthoz sétál.
- Ugyan már, uraim *a lány ezt olyan furcsa hangsúllyal mondja, kicsit talán lenézõen? felemeli a kezét, integet egy kicsit, majd az egyik pultos láthatóan elindul az asztal felé, bár lassan halad a tömeg miatt. a lány arcán önelégült vigyor. látszik hogy törzsvendég lehet itt.*
a pincér igaz kicsit furcsán néz a vele szemben közeledõ kefahajú férfira, aki körülbelül épp akkor állt fel az asztaltol, mikor a lány elkezdett integetni, de annyi furcsát látott már. hát vállat von, és hamarosan ott is áll mellettük, kérdõn
A kefehajú tovább ballag a pulthoz, majd rövid rendelés után(miközben a pultos olyan formán fintorodik el, mintha valami varangy állna elõtte) visszatér egy kupa vízzel és egy kis zacskónyi dohánnyal. Nyugodtan helyet foglal.
-Köszönöm a tanácsát, a pultnál csakugyan lehetett kapni! - mondja
- Hát maguk aztán átkozottul beszédesek... - jegyzi meg a fekete férfi. Dobolni kezd az asztalon az ujjaival. - Itt laknak? Vagy utazók?
a lány megélénkül a kérdésre, mint aki csak erre várt(közben azért a pincértõl kért egy "szokásosat")
- Én idevalósi vagyok. néha szoktam itt is táncolni, de csak ha Kerragh *itt érezhetõen a kocsmárosra utal* hajlandó eleget fizetni. a vén kujon, megduplázom a napi bevételét, és sajnál tõlem párszáz rézzel többet [SIZE="1"][COLOR="Gray"](jahm, pénz: 500réz = 1 ezüst, 20 ezüst =1 arany)[/COLOR][/SIZE]... úgyogy lassan háromszor hét napja nem táncoltam itt. De vannak heylek, amelyek sokkal nagylelkûbbek, mint ez a zsugori ork.
- Akkor azért voltál olyan ismerõs... láttalak már a segged rázni, asszem... - mondja a néger férfi, és sercegve vakarja a szakállt az állán.
A lány szemében dühös fény villan, de végül is nem válaszol.
- egyébként Shennának hívnak. - mondja kedvesen, mintha az elõbb nem is egy sértés hangzott volna el.
**** OUT ****
Quote from: kisviragA lány szemében dühös fény villan, de végül is nem válaszol.
- egyébként Shennának hívnak. - mondja kedvesen, mintha az elõbb nem is egy sértés hangzott volna el.
Miért lett volna sértés? A "segg" szó a sértõ? :confused:
**** OUT ****
*out
sose akard egy nõ lelkivilágát megérteni....
de egyébként, szerintem a segged rázni kifejezéshez pejorativ ertelem társul. legalábbis Shenna szemében :hehe:
out*
Quote from: kisvirag*out
[SIZE="1"]sose akard egy nõ lelkivilágát megérteni....
de egyébként, szerintem a segged rázni kifejezéshez pejorativ ertelem társul. legalábbis Shenna szemében :hehe:[/SIZE]
out*
*out
[SIZE="1"]Szerintem meg aki táncolással keresi kenyerét, az ne akadjon fenn ennyi minimális pejoratív értelmen. :)[/SIZE]
*out
- Én pedig Enkidu vagyok, a Z-235-ös szuperelem - mondja a néger férfi, és a nõi lélek rejtelmein gondolkozik közben.
[SIZE="1"][COLOR="Gray"]*out
nem mondta, hogy ezzel keresi a kenyerét, csak azt, hogy szokott táncolni :hehe: és nem értem egy táncosnõ miért ne lehetne hiú a mûvészetére... :D
out*[/COLOR][/SIZE]
Quote from: kisvirag[SIZE="1"][COLOR="Gray"]*out
nem mondta, hogy ezzel keresi a kenyerét, csak azt, hogy szokott táncolni :hehe: és nem értem egy táncosnõ miért ne lehetne hiú a mûvészetére... :D
out*[/COLOR][/SIZE]
[SIZE="1"][COLOR="Gray"]*out
És miért nem hiú a seggére? ... Na jó, mindegy... "Sose kekeckedj a km játékosával, ha már van neki..." :rolleyes:
out*[/COLOR][/SIZE]
A vöröshajú a sötétbõrü férfi bemutatkozását olyan furának találja, hogy egy kortyot frissen szerzett italából félrenyel, ezért elkezd fuldokolba köhögni. Miközben a bal kezével ütögeti a mellkasát, hogy abbamaradjon a köhögésrohama, a helyzet kínosságától és a levegö hiányától az arca a vörös egy teljesen új árnyalatát veszi fel.
Amint úgy látszik, hogy túléli a dolgot, a nagy ijedségre gyorsan felhajtja itala maradékát, majd elkezdi fürkészni, hátha mégis van valamelyik másik asztálnál szabad hely.
*Shenna kikerekedett szemmel bámul a feketére*
Z-kétakárhány mi???
A kefehajú érdeklõdve figyelt mindeddig(a néger és a lány közti gondolatpárbaj egész érdekes volt :) ), most is csak udvariasan egy mondatot szól közbe:
-Üdvözlöm Enkidu! Meghívhatom egy frissen sodort cigarettára, amiért az elõbb kisegített a hiányomból? *és egy frissen sodort cigarettát nyújt felé* És elnézést *kicsit lehajtja fejét* még nem mutatkoztam be: Tileo-nak hívnak, és utazó vagyok határozott cél nélkül. Nem is hittem, hogy ennyi kedves emberrel lehet errefelé találkozni. Mifelénk rémtörténeteket mesélnek errõl a városról...*majd újra hallgatásba merül*
*egy kis idõ múlva azomban, mikor észreveszi a vöröshajú feresgélõ tekintetét* Maga is a pultot keresi? Nekem vagy öt percbe tellett mire megtaláltam. Errefelé van *mutat a háta mögé, és szélesen mosolyog*.
A néger fickó a vörös fejû, zavart férfi vállára teszi a kezét.
- Miért vagy olyan ideges / ez teljesen felesleges / ne hagyd el a helyedet / míg nem tudjuk a nevedet! - Az ujjaival kopogja a ritmust a rap-hez a piszkos asztalon. - Én pedig Enkidu vagyok, a Z-235-ös szuperelem földi emanációja, a bona fide szupraman, az Utolsó Prímszám. Kösz, van cigarettám. Aki meg nem találja meg a pultot egy kocsmában, az maradjon otthon...
Tileo nagyot néz, de csak figyel tovább...majd rágyújt és élvezettel szívja el a füstölgõ dohányrudacskát.
Enkidu is megnézi a bagyot, mert olyat még nem látott.
Shenna felnevet, csilingelõ hangon (pozitiv ertelemben :hehe: )
- Te Enkidu, te vicces fickó vagy, bár alig értem néhány szavad.
Tileo, te is a holnapi fogadásra jöttél?
És esetleg vörös barátunknak is egy kicsit izgalmasabb kalandra fáj a foga?
bár sokakat inkább csak a mese érdekel, amit az énekmondó mond majd, meg az ingyen kajára. de persze, meg lehet õket érteni :)
Tileo, szótlanul bólint, majd hozzáteszi:
-Ilyen helyeken szoktak rossz emberek is lenni nem?
* a bagy megmozdul a fejük felett, a gerendán, mostmár jobban kivehetõ az alakja. lassan, lomhán mozdul, tyúkszerû csõrõs fejével megvakargatja tollas hátát. Furcsa, denevérszerû szárnyai most szorosan a testére simulnak, hosszú, kutyáéra emlékeztetõ farka meg-megrezdül. Hirtelen egy kis szeretetcsomag érkezik az asztalra, pont a közepére, alig pár centire Enkidu kupájátol* [SIZE="1"][COLOR="Gray"](nesztek, ha már bagyot akartok :hehe: )[/COLOR][/SIZE]
Quote from: kisvirag* a bagy megmozdul a fejük felett, a gerendán, mostmár jobban kivehetõ az alakja. lassan, lomhán mozdul, tyúkszerû csõrõs fejével megvakargatja tollas hátát. Furcsa, denevérszerû szárnyai most szorosan a testére simulnak, hosszú, kutyáéra emlékeztetõ farka meg-megrezdül. Hirtelen egy kis szeretetcsomag érkezik az asztalra, pont a közepére, alig pár centire Enkidu kupájátol* [SIZE="1"][COLOR="Gray"](nesztek, ha már bagyot akartok :hehe: )[/COLOR][/SIZE]
:lol: :lul: :hahaha: :appl:
Enkidu felpillant, megvakarja az oldalát, aztán egy hirtelen, felvillanó mozdulattal a bagy felé int: - Rohadék egy állat... -
közben egy dobókés már a levegõben van, útban a bagy felé.
*a bagy megszimatolhatott valamit a veszélybõl, de már túl késõn mozdult, igy a kés éppen kitáruló szárnyát szögezte a gerendához. az állat istentelen, fájdalmas karattyolás mellett próbált szabadulni a kellemetlen helyzetbõl, kapakszkodót keresve, de valahogy nem sikerült neki. *
Shenna bosszúsan felpattant az asztal tetejére (igy láthatóvá vált formás feneke, és hosszú combja, de az is, hogy láthatóan semmilyen fegyver nincs nála. fura ez egy ilyen helyen... ), kikapta a kést, és ledobta az asztalra, az alig pár centivel Enkidu orra elõtt landolt, szele megcsapta a feketét. Elkapta az állatot, egyetlen mozdulattal kitekerte a nyakát, majd az egyik közeli sarokba hajította.*
- Nincs itt semmi érdekes - morogta oda az esetre felfigyelõknek, majd visszahuppant a székre
[SIZE="1"]Ha már az elõzõben elírtam, akkor most ide beillesztem:[/SIZE]Tileo csak csendben bagyot néz(meg nagyot is a kivillanó fenékre)...
Shenna Tileora néz, kicsit lenézõ mosollyal:
- igen, errefelé rengeteg rossz ember szokott lenni. persze más kérdés, hogy te kit tartasz annak...
-Hmmm... akik létezésének mondjuk az emberek 80%-a nem örül.
- Már megint a se... hátsóját mutogatja - mondja Enkidu a vörös szakállú férfinak. - Mintha bárkit is érdekelne...
-fog az még érdekelni, ha esetleg a tiedet keljen kimentse -morogja maga elé alig hallgatóan Shenna [COLOR="gray"](egyébként meg, hogy a bubánatba tudna ugy felálni, hogy a feneke ne legyen látható? :hehe: )[/COLOR]
Tileo: O.O - azaz figyel/néz/skubizik/kuksol/stb...[COLOR="Gray"](mondjuk hosszú nehézselyem szoknyában :D )[/COLOR]
....
....
....
-Merre van az a hely?
-milyen hely? -Shenna kicsit értetlen
-Ahol a vacsora lesz.
- Látom, még mindig óvakodnak bármit is elmondani akár csak azzal kapcsolatban is, hogy a holnapi estre mennek-e a kereskedõhöz - mondja a fekete férfi, és a csikket elnyomja az asztalon.
- Mindenesetre ha ott lesznek, találkoznak velem, mert nekem jól jönne valami meló, és persze egy jó zabálás. - Elégedetten vigyorogva feláll. - Enkidu voltam, viszlát, és ne feledjék: nekem csak két osztóm van, és az egyik én vagyok, a másik "1" isten!
- mm, akkor a holnapi viszont látásra, Enkidu zékétszázakármicsoda. Természetesen engem is láthat majd, hacsak nem lesz oly tömeg, hogy az orráig is alig lát majd :)
Egyébként pedig, Tileo, hogy válaszoljak kérdésedre, a kereskedõ negyedben lesz a vacsora, ami az északi városrészben van, de nem lesz nehéz megtalálnod még úgy sem, ha nem ismered a várost. de holnap egyébként sincs jobb dolgom. ha gondolod, elkisérhetlek.
- Milyen rámenõs a hölgyike... csak nem volt véletlen a s.ggmutogatás! :D - Enkidu kirohan az ajtón, mint egy gepárd.
*amit õ már nem tud, de nagyon helyesen tett, mert igencsak veszélyesen villant Shenna szeme*
- eh, micsoda nagyképû alak.
Modortalan bolond -mormogja, miközben erösen próbál koncentrálni, hogy megjegyezze a "kereskedö városrész" dolgot, mondjuk az alkohol elég sikeresen harcol ennek megakadályozásában.
-Hmmm... majd meglátjuk, mindenesetre holnap reggel találkozzunk a fõtéren. Oda biztosan eltalálok.
Tileo feláll, meghajol kissé mindenki felé az asztalnál, majd elindul a pult felé. Rendel egy szobát magának és felmegy.
-ah, úgy tûnik, ketten maradtunk - mosolyog rá a vörösre Shenna.
- a városba való, vagy csak átutazóban van?
lányos zavarában, hogy már végképp nem tudja elkerülni a társalgást fülei is felveszik arcának vörös árnyalatát, majd elhadarja:
ááá.. nem, csak átutazóban vagyok
a lány megadóan sóhajt egyet, hogy ez a társalkodási kisérlete is kudarcba fulladt.-mm, hát jó -áll fel. - további szép estét, azt hiszem, távozom.
A vörösképü még elfogyaszt pár italt, aztán ö is próbál magának szobát szerezni, hogy elszenderedjen egy kicsit.
[COLOR="Gray"][SIZE="1"]pmben szeretném kérni, ki mit csinál holnap a fogadás kezdetéig[/SIZE][/COLOR]
[SIZE="1"][COLOR="Gray"]sorry a pausáért, hamarosan mindenki fog pmet kapni, és aztán folytathassuk (csak épp vizsgára készülök -.-" )[/COLOR][/SIZE]
délután, már jópár órával a hivatalos kezdet elõtt, mondhatni kapunyitáskor már komoly tömeg hömpölyög az utcákon. a legtöbben a kereskedõ negyed felé tartanak, de idõvel a visszafelé jövõk száma is megnövekszik. Ennek oka igen egyszerû. A kapuõrök, sokak hitével ellentétben, nem engednek át akárkit a kapun.a koldusokat, kéregetõket, utcagyerekeket, a helyi láthatóan csak az ingyenkajára vágyókat, öregeket, és a nõket gondolkodás nélkül visszazavarják, mint ahogy azokat is, akik fegyverrel próbálnának meg belépni. Csak az térhet be, akirõl az õrök úgy gondolják, nem csak az ingyenkoszt, hanem esetleg a kaland kedvéért is jött...
sokan bosszankodva, átkozódva fordulnak vissza, bizonygatva, hogy õk is az esetleges munka miatt jöttek... de az õrök önkényesek, és hajthatatlanok voltak.
Így érkezik meg majd a kapuhoz a tegnap este a kocsmából megismert négy alak is...
ahogy az emberek elhagyják a kaput, mintha egy teljesen más világba lépnének be. viszonylagos tisztaság uralkodik, az utcák a szegénynegyedekéhez képest rendkívül tágasak, és szépen vannak kövezve. ezek a házak nem hulladékanyagból, hanem valódi kõbõl vagy fából (istenem, vajon honnan szereztek ennyi követ és fát? ) álltak. az út szélén végig a kereskedõ cimerével diszitett õrök álltak, és a falakon, tetõkön is elõ elõvillant egy-egy íjász. bárki, aki megpróbált eltérni a kijelölt úttól, sebbel, vagy akár az életével fizetett.
ahogy az emberek elhagyják a kaput, mintha egy teljesen más világba lépnének be. viszonylagos tisztaság uralkodik, az utcák a szegénynegyedekéhez képest rendkívül tágasak, és szépen vannak kövezve. ezek a házak nem hulladékanyagból, hanem valódi kõbõl vagy fából (istenem, vajon honnan szereztek ennyi követ és fát? ) álltak. az út szélén végig a kereskedõ cimerével diszitett õrök álltak, és a falakon, tetõkön is elõ elõvillant egy-egy íjász. bárki, aki megpróbált eltérni a kijelölt úttól, sebbel, vagy akár az életével fizetett.
a kereskedõhöz egy hatalmas fakapun keresztül lehetet bejutni. a kapu tele folt faragásokkal. mindenféle csúf szörnyek, démonok küzdöttek lovagokkal, sárkányok égették fel a földet, és gyilkos köd ereszkedett a házakra. mondumentális, félelmetes és groteszk volt, de valahol mégis szép. néhány pillantásbol lehetetlen volt felfogni, a tömeg pedig hamar arrébb löködte az embert.
hatalmas csarnokba jutott az ember, ahol a padlót a kapun lévõhöz hasonló mozaikok diszitették. a falakon nehéz, szines kárpitok, a fal mentén oszlopok.
hosszában elhelyezve asztalok, amelyek rogyadoztak a különlegesebbnél különlegesebb ételektõl. Yitanne népe legtöbbnek még a nevét sem ismerte...
az asztalok mellett csapra vert hordók, némelyikbõl bor, másból sör folyt. ha valahol kiürült egy tál, az oldalajtók valamelyikén szolga jelent meg, és kicserélte... hihetetlen gazdagság uralkodott a teremben. a csarnok túlvégén pódium, körötte õrök, rajta trónszékhez hasonló, kövekkel és faragásokkal diszitett szék...
Tileo egy asztalhoz telepedik, egy rakás ételt tol össze maga elé, majd falatozni kezd. Az arra járó pincértõl/szolgától pedig friss forrásvizet kér...
Enkidu, a fekete férfi kihasználja erejét, utat tör magának a finomabb kajákhoz, kóstolgat, de nem zabálja hülyére magát, gyanakodva nézeget, sörbõl is csak két korsóval hajt le, hogy tiszta maradjon a feje. Aztán Tileo mellé telepszik és tüzet kér tõle.
Az elõkapja kováját és egyhamar tüzet csihol Enkidunak
A vöröshajú fickó felidézi magában a régi nép bölcsességet "Sörre bor bátmikorr..." és ezért az egyik söröshoró közelébe telepszik le kezdetnek... lehetöleg minél távolabb a fura Z-akárhányas Enkidutól.
Közben próbál kicsit az asztalról is csemegézni, ha valami étket meg nem ismer fel, akkor a szolgától próbálja meg megtudakolni vajh mi is lehet az.
Enkidu Tileo-hoz fordul.
- Add a ritmust, cimbi. - Aztán feláll, gesztikulálni kezd és hangosan rap-pel hozzá:
- Furcsa ez a lánghajú cimbora, / Vörös a szakálla és a bora, / Parappa-persze hogy van neked hely, / Gyere ide nyugodtan, különös ember!
Tileo nagyot néz, nem érti mihez kell a ritmus, majd mikor Enkidu belekezd feéeszmél és szépen lassan belerázódik a végére(kézfejjel az asztalon üti a taktust).
a kornyeken allo emberek furan neznek, de aztán lassan õk is elkezdik ütni az ütemet, és vigyorognak, mint a tejbetök, többsége láthatóan igen erõsen kostolgatta a bort és a sört már...
a szolgák készségesen megmondják minden étel fantázianevét... de arról már kevés szó esik, mi mibõl van.
ahogy telik az idõ, egyre feszültebb lesz a hangulat, az emberek többsége türelmetlenné válik. sokan miután jólaktak, távoznak, de azért szép számmal maradnak is, van, akit az elõadás is rendkívül érdekel.
hamarosan megmozdul a terem túlvégében lévõ ajtót borító függöny, és õrök kiséretében elõször egy idõs, hosszú, õsz hajú, szálegyenes tartású, értelemtõl csillogó szemû alak lép be. a ruhája idegen az itteni embereknek, ordít róla, hogy idegen földrõl van, akik találkoztak már velük, minden további nélkül meg tudják állapítani, hogy a zárkózott, vallásilag kicsit "elborult" dolarok közül van. ráncai jól tükrözik hihetetlen életkorát, talán 70 éves is megvan...
nem sokkal mögötte lépdes a pökhendi, kicsit elhízott, nehéz selymektõl, drága uháktól és ékszerektõl meggörnyedve járó kereskedõ. büszkén figyeli az énekmondót, de szemében valami vad láng lobog, mintha nem lenne teljesen önmaga. az emberek összesúgnak, démonokról, szellemekrõl susognak...
egy részük ismét távozik. de még mindig tele van a terem.
a szolgák befejezik az ételek utánpótlását, mostmár ha valami elfogy, nem kerül a helyébe új. a lakoma ezen része érezhetõen véget ért. néhány késõn érkezõ még kétségbeesetten próbálja megtömni üres bendõjét a romokból.
a dolar leül a pódium szélére, lantszerû hangszer van nála, a kereskedõ pedig helyet foglal a székében, az õrök körülállják õket. a kereskedõ vár, hogy kicsit elcsendesedjenek az emberek....
ahogy kicsit elcsendesedik a tömeg, szólásra emelkedik. minden szavából, mozdulatából csöpög egyfajta felsõbbrendûség, és az a lenézés, ahogy a környékbeli gazdagok és "nemesek" lenézik az egyszerû embereket. Emellett egyfajta magasztosság áradt belõle, és mély hittel és meggyõzõséssel formálta szavait. Furcsa mód a legtávolabbi sarokban is tisztán és hangosan lehetett hallani minden szavát.
- Emberek! Yitanne népe, mely megtisztelt jelenlétével! Örülök, hogy vendégül láthatlak titeket (itt mintha kis hamisság bujkált volna szavaiban)!
Ahogy ígértem, messzirõl jött vendégem, Amita, a dolar énekmondó ma éjjel igazi, talán errefelé még sosem halott csemegével fog titeket elszórakoztatni. Egy törénetet hozott el nekünk, ami még sötétebb idõkre visz minket vissza, alig pár száz évvel a szörnyû Kataklizma utánra! Hallgassátok élvezettel ezt az egyedülálló történetet!
majd visszatottyant a székébe, és intett Amitának. az megpengette lantját, ami bezengte az egész termet. Belekezdett hát a történetbe...
Tileo elgondolkozva fordul oda és figyel a beszéd alatt, majd mikor befejezte fejcsóválva csak ennyit mond halkan, szinte magának:
- "Nem egy jó ember..."
Amikor felcsendül a zene, erõsen figyel és a dolart kémleli.
a dallamok kicsit furcsán, és idegenül hatnak az itteni fülnek, de mégsem kellemetlenek...
az egész termet átjárja a dallamok és a történet hangulata, az emberek szinte érzik, ami történik, vagy amit a szereplõk éreznek. persze jóval enyhébben, hiszen itt hatalmas érzésekrõl és tettekrõl van szó.a terem sötétebbé és komorabbá válik, belengi a végtelen idõ dohos szele... az összhatás csodálatos.
a történet egy varázslóról szól. egy olyan családból, akiknek sikerült valamennyi tudást átmenteni a Kataklizma szörnyûségei közepette. nem dolarok voltak... családjuk gyökere valahova mélyebbre vezetett, olyan korokba, melyrõl már alig lehet fogalmunk.
A kastély, vagy vár, mely ódon, és idegen épitészeti jegyektõl terhes, valahol a dolar hegyek közt húzódik meg csendben. akkoriban még volt néhány falu a közelében. ma már démonok lakta környéknek mondják, de igazábol senki sem merészkedik oda, hogy igazolja ezt a feltevést.
a család izig vérig gonosz és keyetlen nagyúr volt a környéken, és csak egyetlen dologra vágytak, még több, és még több hatalomra... a történet varázslója is már az anyatejjel magába szívta a gonoszságot és kegyetlenséget, és fiatalkorára tökeletességre vitte... megölte szüleit, testvérét, és csak néhány nyomorult szolga élt a közelében... volt hogy egész falvakat égetett fel, miközben maga elégedetten járkált a lángok közt, és figyelte az égve, sikitva rohangáló gyerekeket, nõket, embereket...
az apja szívét a saját kezével tépte ki, az anyja torkát a sajáát kezével törte el, és nem telt el nap, hogy kedvtelésbõl ne ölt volna meg valakit a saját kezével, vagy varázstudásával... nagy hatalma volt... a dolar hegyek, egészen le, a Beltenger partjáig, ahol most Deranolran áll, mind tõle rettegett,és neki hódolt.
azután egy napon, mikor felbecsülhetetlen könyvtárát bújta, melynek méretei hatalmasak voltak, és éppen ezért, addigi rövid élete során még nem ismerhette meg valamennyi könyvet, egy különleges könyvre bukkant. Valódi emberbõrbe kötötték, és vérrel írták. mérhetetlen erõ, és gonoszság lengte körül, már a zárt könyvet is. Tusta, hogy valami nagyon fontosat talált. A könyv az átkozottak könyve volt. mily régóta sóvárgott arra, hogy bizonyítékot leljen az átkozottak létezésérõl! rengeteget olvasott róluk, de eddig semmi konkrét bizonyítékát nem lelte annak, hogy valóban léteztek. megpróbálta kinyitni a könyvet, nem ment. erõs varázslat védte, õsi varázslat, melyhez foghatót nem ismert már ekkoriban, és ma sem élõ varázsló. tovább kutatott hát a kulcsért...
talált egy naplót, mely 5 generációval elõbbi õsétõl származott, amelyben a kastély olyan részeirõl írt, amit õ addig nem ismert. elindult hát felfedezni...
nem kellett sokat keresnie, hogy megleljes a titkos járatokat... nem is értette, eddig vajon miért nem talált rá... egy laboratóriumba jutott... fura üvegek, szerszámok mindenütt, vastag, évszázados por, de sehol egy pók, vagy bármilyen más élõlény... csak egy aszott, töpörödött csontvázszerûség a sarokban... halott õsének hitte, de csalódnia kellett. nem volt halott. bõre pergamenszerûen a csontjára volt száradva, össze volt esve, de a szeme nyitva volt, és ha halványan is, de élet pislogott benne. kezei közt szorongatott valamit, hatalmas elszántsággal... a varázsló megértette, ez biztosan a kulcs. de akárhogy feszegette az öreg kezét, nem tudta kivenni belõle a kulcsot... a rom szemében hihetetlen elszántság csillogott... ekkor bedühödött, és kitépte a szívét... szinte szilárd, savasan sûrû vér buggyant a sebbõl, mély sebet évetve a varázsló kezébe... azonnal elhajította... a darab sisteregve égetett magának lyukat a döngölt földpadlóba. ekkor végre ki tudta szabadítani a kulcsot. mérhetetlen undor vett rajta erõt. felment, és ellátta a sebét. de örök nyoma maradt.
kinyitotta a könyvet. mély áhitattal lapozta fel. mingyárt az elején vészes figyelmeztetést olvashatott... a könyv az átkozottak valamennyi tudását tartalmazza, és aki elolvassa, maga is azzá válik, de ha nem készült még fel erre, akkor bizony a "megváltás" helyett szörnyû, örökké tartó kínok lesz a jutalma... mert a tudás a hallhatatlansághoz is kulcsot nyújt... beleborzongott... vajon õse nem volt elég felkészült, hogy erre a sorsra jutott? vagy rosszul értelmezte a tudást, esetleg nem volt birtokában a fiatalságot fentartó varázslatnak?
bárhogy is legyen, õ még fiatal, és úgy érzi, kellõen romlott ehhez... mindig is erre vágyott. és épp elég ideje van, hogy ha esetleg a könyv nem tartalmazza, megszerezze az örök fiatalság receptjét is.
Nekikezdett hát az olvasásnak. De bizony, tévedett. nem volt felkészült arra, hogy valódi átkozottá váljon... ezért az éjjelei szörnyû kínokban teltek... minden éjjel újra és újraélte az aznapi kegyetlenségeit, és gyilkolásait... ha egy nap nem tett semmit, azon az éjjelen az összes addigi gonoszsága a nyakába zúdúlt... újraélte õket, magán... érezte, amint kitépik a szívét, kitörik a nyakát, kitépik a beleit, karóba húzzák, és egyéb más, válogatott módokon megkínozzák, éppen úgy, ahogy õ tette az emberekkel... ennél a résznél sokan rosszul lettek... mindenki aki a teremben volt, érezte ugyanezeket a kínokat, mégha jóval enyhébb változatban is. az öreg értette a szakmáját...
hogy még egyszer ez ne történhessen meg, a knyvet elrejtette könyvtárában, egy napló társaságában, aminek másolatát meghagyta a saját szobájában is. a naplóban hibájáról, meggondolatlanságáról ír, hogy nem várt még az olvasással, hogy kellõen felkészült lehessen... és figyelmeztet mindenkit, hogy az elkerülhesse ezt a sorsot. valamennyi falut elpusztított maga körül, a területrõl pedig hamar az a mondás járta, hogy démonok lakják... aki odamerészkedett, sosem jött vissza... de bárhogy is legyen, valahol, a hegyek mélyén talán még most is ott áll a kastély...
a terem kivilágosodott, az emberek lassan felocsúdtak, de sokaknak percek kellettek, hogy ez után a csodás, sötét és oly valóságosnak tûnõ történet után az érzékeik visszazökkenjenek a valóságba...
Enkidu eddig eléggé unatkozott, még ha a mese egyes részei rá is hatottak. De most úgy dönt, elég a várakozásból, és odakiált a két fickónak:
- Köszönjük a mesét! De térjünk végre a lényegre!
a kereskedõ láthatóan még mindig az elõadás hatása alatt van, amit nagyon élvezett. halványan mosolyogva inti nyugalomra a türelmetlenkedõt.
többen ismét távoznak, alig pár tíz olyan ember marad, akit valóban a munka érdekelt, és nem az ingyen kaja, vagy mese...
A kereskedõ feláll, khúzza magát, nagy lélegzetet vesz, láthatóan nagyon készült már erre a bejelentésre....
- Nos, a lényeg nagyon egyszerû. Azt akarom, hogy megkeressék nekem ezt a kastélyt és a könyvet, és elhozzák... bizonyos, a birtokunkban lévõ információk miatt ugyanis helytálló lehet a feltételezés, hogy ez a történet igaz, és nem csak egy mese. Bizonyosságot szeretnék róla, és ha valóban létezik, akkor a könyvet.
Hitetlenkedõ mordulások, bolond, ez nem normális, és hasonló morgások, beszólások... már alig maradtak a teremben, ez még a kalandorlelkûeknek is sok volt... eddig csak sejtették, hogy a kereskedõ megõrült, de mostmár bizonyosságot is nyertek...
Shenna halkan felkacag, de nem mozdul.
Tileo elszántan és õszintén megkérdezi a kereskedõtõl fennhangon:
- "Mit szeretne kezdeni a könyvvel, ha majd az öné lesz? Miért vállalnánk ezt a veszélyes kalandot, ami lehet hogy csak egy mesére támaszkodik. Tudnom kell, hogy nem akarja-e elolvasni, mint ahogyan azt a másik varázsló tette.
- Biztos, hogy el akarja olvasni, de engem nem érdekel, amíg jól megfizet - szól Enkidu, annak az önbizalmával, aki tudja magáról, hogy õ egy szuperelem (a Z-235-ös).
Tileo Enkiduhoz fordul annak tudatában, hogy egy szuperelemhez beszél:
- "Ebben az esetben nem vállalhatom a küldetést..." - és leül.
- Ugyan, ne mondd, hogy elhiszed / A sok maszlagot! Hé, mi van veled? / Ez csak mese! Befosni nem kell, / Maradj, öreg Tileo, minek mennél el?
- "A világ eleget szenvedett már, nem kell neki mégegy õrült gyilkos... fõleg nem erre a környékre." - ezt csak halkan mondja, hogy a kereskedõ és a dalnok biztosan ne hallja.
-óh, dehogy is akarom én ezt elolvasni! (nem túl õszinte hangon)
biztos helyet akarok neki, nehogy valaki illetéktelen megtalálja, és gonosz célokra használja fel... mert ahogy mi megismerhettük ezt a mesét, úgy mások is megtehették, és esetleg a nyomába indulhattak...
pénzt adok a küldetésre, és ha visszatérnek, busás jutalmat is kapnak... olyat, amirõl talán még életükben nem álmodtak!
Shenna halkan felnevet, de marad.
Tileon, Enkidun, a vörösön kívül még egy nagy darab, pusztai barbárnak tûnõ ember marad, karba tett kézzel, némán figyel. a többiek mind eloldalogtak, mert túl õrültnek és veszélyesnek találják a küldetést... hisz Deranolranon túl mindent démonok és szellemek uralnak, élve onnan még senki nem tért vissza! az emberek többsége inkább a békés, biztos, kevésbé gazdag életet kedvelte, semmint egy ilyen légbõl kapott történetért az életét, és mindenét kockáztassa....
a kereskedõ int az itt maradottaknak:
- folytassuk ezt valahol kellemesebb környezetben. - feláll és elindul az ajtó felé.
- Sárkányfüvet, békanyált meg kecskevért meg majd gyûjtünk útközben a pentagrammához! - mondja Enkidu a többiekre kacsintva, és a fickó után indul.
Tileo fejét csóválva áll fel, de úgy látszik megbékélt a dologgal. Lassú léptekkel követi a kereskedõt, Enkidu szavainak értelmén meg sem próbál elgondolkozni.
A vörös felébreszti magát a kellemes alkoholos félálomba amiben volt a mese ideje alatt, próbál tölteni még magának egy kis sört, majd megviselten odacsoszog õ is az ajtóhoz.
Shenna, és a nagydarab is követi a kis csapatot. az ajtó egy folyosóra nyílik, ami zárt, csak fáklyák világitják meg. az ajtók elõtt õrök. elindultok a folyosón, majd balra fordultok. idõnként jobbra is, balra is ajtók vannak... sejtésetek szerint a baloldali ajtók a nagyterembe vezetnek vissza. az egyik jobboldali ajtón végül beléptek. egy kisebb irodaszerûség, kétoldalt a falak végig könyvespolcok, tele mindenféle könyvekkel... aki tud olvasni, meg tudja állápitani, hogy fõleg démonizmussal, okkultizmussal, sötét mágiával foglalkozó könyvek.
a szobában még van egy íróasztal, azzal szemben két fotel. Shenna rendkívül elõzékenyen leül az egyikbe.
a kereskedõ leül az íróasztalhoz, papirokat vesz elõ, Amita megáll mögötte, az õrök azok mind kinn maradtak.
-Nos, örülök, hogy felkeltettem az érdeklõdésüket. higgyék el, nem fogják megbánni!
Nézzük a feltételeket. ameddig érdekeltségeim vannak, mindenütt megkapják azt, maire szükségük lehet. szállás, élelem. tõlem itt most kapnak majd felszerelést. természetesen nem örökre, csak erre a küldetésre. valamennyi tárgy viseli a jelemet. amint kiválogatták, mit szeretnének magukkal vinni, lista készül róla. persze egyes tárgyakról tudom, hogy fogyóeszközök, ezeket nem is fogom figyelembe venni. a többit viszont, vissza kell majd hozniuk, és adniuk, amikor visszatértek. természetesen pénzt is kapnak a késõbbi, olyan területen esedékes költségeikre, ahová már nem ér el a kezem. egy évet kapnak arra, hogy felkutassák a könyv, és a kastély nyomát. ha egy éven belül nem térnek vissza, halottnak nyilvánitom magukat, és ha ezen idõ után mégis felbukkannának valahol, gondoskodni fogok arról, hogy valóban halottakká is váljanak. kivéve persze, ha hozzám érkeznek azonnal a kölcsönadott tárgyakkal... (hangjában már sehol sem volt az az enyhe mézesmázas íz, amivel odakinn beszélt. határozott, és szinte parancsoló volt)
amennyiben sikerrel járnak - jelentse ez a siekr azt, hogy megtalálták, és elhozták a könyvet, vagy azt, hogy bizonyitani tudják, hogy nem létezik - fejenként 10 aranyat kapnak jutalmul.
a feltételeket és a vállalást szerzõdébe foglaltam, amihez csatoljuk a felszerelés listáját, amint kiválasztották. valamennyien kapnak egy gyûrût, amin az én jelem van, és amirõl mindenütt tudni fogják, hogy az én szolgálatomban állnak, és rendelkezésükre bocsátják a szükséges ellátmányt, mint ahogy korábban is említettem.
Amita elkíséri magukat, és amiben tud, seítséget nyújt. jól ismeri a Deranolran könyvtárait, azokat is, amelyek kevéssé publikusak...
nos, aláírják?
A vörös végig a könyveket nézegeti, közben néha húz egyet a kezében maradt korsóból.
Miután befejezte a kereskedõ a szövegét, félig magának így szól:
-És vajon hogyan lehet bizonyítani, hogy valami nem létezik? - majd cinikus mosoly jelenik meg az arcán
- Nos, ezt a részét nem az én dolgom kitalálni. maguk értelmes embereknek tûnnek, minden bizonnyal találnak megoldást, amennyiben így van :) - negédes mosoly villan az arcán.
- jó. tegyük fel, hogy mégsem, csak a szavunk lesz bizonyítékképp. akkor mi lesz? - kérdezi Shenna
- mmm... bizonyos helyzetekben talán - hangsúlyoz sejtelmesen - a szavak is kellõ bizonyítékok.
- Én meglehetõsen biztos vagyok benne, hogy ilyen könyv nincs, vagy ha igen, akkor nem olyan, mint amilyennek mondják - mondja Enkidu, miközben a szobában mászkál, a könyvek címét olvasgatja, nem is nézve a parancsoló hangú fickóra. - Ezért aztán nem is szívesen adnám el a lelkemet tíz aranyért egy olyan dolog megtalálásának fejében, ami nem létezik. - Vigyorogva megvakargatja a tarkóját, és visszafordul a többiek felé. - De ha ad mellénk valakit, õ majd bizonyíthatja, hogy mindent megtettünk, hogy megtaláljuk azt a könyvet. A megbízása történetét pedig nem leszünk restek terjeszteni, amennyiben nem haragszik, nem igazán szeretném, ha tyúkszaros életem véget érne, akár nem találom meg a könyvét, akár igen és valaki véletlenül el akar hallgattatni. Ez ugye mégsem tenne jót az igen tiszelt hírének.
mint mondtam, Amita elkíséri magukat. Emellett én viszont meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ez a könyv létezik, de persze, megteheti, hogy nem vág neki a küldetésnek. a feltételek csak a szerzõdés aláirása tán lépnek érvénybe. és nem hinném, hogy bárki is az életére akarna majd törni, amennyiben elvállalja, és tartja magát afeltételekhez. amennyiben nem tudják elhozni, sem bizonyitani sem történik semmi. csupán nem kapják meg a 10 aranyji jutalmat, és attól sem kell félniük, hogy az addig elköltött pénzemet is vissza akarnám fizettetni. erre is van kitérõ a szerzõdésben.
[COLOR="Gray"](azt pedig zárojelben szeretném megjegyezni, hogy 10 arany nagyon sok! (fõleg, ha utkozben magadra sem kell a saját pénzed költeni) egy átlagember havi 1-2 ezüstbõl él, 1arany 20 ezüst, azaz az egy átlagember több mint 16 évi megélhetését biztositó összeg! )[/COLOR]
- Így már egész más - mondja Enkidu, és a papír aljára azt firkantja: "Z-235".
-Hát egyszer élünk és inkább förtelmes démonok vagy elégedetlen megbízók öljenek meg, mint az átkozott májam...- Majd az õ is odafirkantja a nevét: Roderick Erithbahn
Shenna is tollat ragad, mint ahogyan a nagydarab, hallgatag barbár is. õ csak annyit ír a lapra, azt is nagy nehézségek árán, látszik rajta, hogy az írás/olvasás nem az erõssége: Zeek
Tileo hallgat a legtovább. Látszik rajta, hogy nagyon erõsen latolgat valamit, vagy csak vívódik magában... ám végül megenyhül arca és kijelenti:
- "Ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani." - és ezzel aláírja: "Tileo Rogan" .
Oh, hát, ezennel megkötöttük :)
itt vannak a gyûrûk - ezzel átad mindenkinek egy aranygyûrût, amibe a jelvénye van belevésve, mesteri munkával.
Egy szolgám elkiséri magukat hátra, és kiválaszthatják a felszerelésüket. lovat, fegyvereket, málhás állatokat (nem csak lovak, de hátasgyíkok is vannak errefelé). innen a legközelebbi nagyvárosig körülbelül két hét az út, összecsomagoltatok élelmet az útra, illetve kapnak egy karavánvezetõt is Lel Sellaratig. Onnan hajóval a legegyszerûbb átmenni Delranolranba, de azt már maguknak kell fogadniuk, a dolaroknál nincsenek kapcsolataim, arrafelé nem szállitok. az éjszakát itt tölthetik, a szolga megmutatja majd a szállásukat is.
Sok szerencsét, és jó utat kívánok. legkésõbb egy év múlva újra találkozunk - mondja elégedetten.
Ekkorra már megérkezett a szolga, aki elvezet titeket hátra az istállóba, ahol hátast választhattok magatoknak. gyönyörû, jól gondozott, erõs és kitartó állatok.
ha ezt megtettétek, a fegyverraktárba vezet. valamennyi fegyver minõségi, és valamennyin ott van a kereskedõ jelvénye. páncélok is vannak, ami csak szem szájnak ingere :) (persze csak "tradicionális" fegyverek vannak, extra különlegesekre ne nagyon tessék gondolni)
Shenna láthatóan csak néhány tõrt tesz el, illetve kiválaszt egy pej kancát magának. a kiválasztott lovakat a szolgák külön vezetik, és a hozzájuk való szerszámokat is különválasztják.
Zeek egy köpcös, jó teherbíróképességû mént választ, nem is árt, amilyen hatalmas, biztos jó nehéz is lehet. a fegyverek közt hosszasan válogat (és sehol sem szól egy szót sem! kivéve ha esetleg kérdeztek tõle valamit) majd kiválaszt egy láncinget, hozzá foltokat, egy könnyû kis kerek pajzsot (meg még mellé egy másikat tartaléknak) és egy másfélkezes kardot. eltesz még pár tõrt, majd elégedett morgással ad hangot annak, hogy õ végzett.
Tileo kiválaszt egy erõs, strapabírónak tûnõ lovat. Fegyverek közül csak egy jól kiegyensúlyozott rövid kardot(hüvellyel együtt) és egy hosszú(embermagas) egyenes botot választ. Esetleg még valami könnyû bõrpáncélt és surikeneket ha vannak. Mindezt szó nélkül, csendben válogatva és a fegyverek minõsége szerint választ. Végül a szolgához fordul és kér két hosszú tekercs gézt, már ha megoldható. Ezután apró fejbólintással jelzi, hogy õ is kész.
Enkidu végigturkál mindent, megtapogatja az összes cuccot, kurjongatva meglenget egy buzogányt, megnéz egy dárdát, megsimogatja a lovakat, aztán megunja, és végül egy nyílpuskát (vagy egy íjat) vesz magához (km:?), egy rövid, ívelt handzsárt, valamint néhány butykos tiszta pálinkát, pár tekercs dohányt, egy tekercs kötelet (minden kalandozó alapfelszerelése :D ) és tûzgyújtó eszközöket kér a szolgáktól egy hátizsákban. Hátasul egy gyíkot választ, amit ugyan láthatólag nem ismer, de milyen király már! :D
a szolga persze minden kérésnek eleget tesz, igaz megjegyzi, a málhás lovakon meglesz minden, ami az "alapfelszereltséghez tatozik (kötél és kisvaslábas is :hehe: )
nyílpuskát nem találsz, íjat igen.
ha mindenki végzett, a szolga megmutatja majd a szállásotokat. a szolgaszálláson az egyik szoba, rendkívül egyszerû, csak 6 ágy, egy asztal és székek vannak benne.
Tileo egy gyors körbenézés után az ajtótól legmesszebbi és az ablakhoz legközelebbi ágyat választja. Leül rá és meditációs testtartásba helyeszkedik.
Enkidu körbeugrál az ágyakon, megnézi, melyik a legstabilabb és a legkényelmesebb. Azt elfoglalja, és elégedetten elnyújtózik, aztán rágyújt egy cigarettára.
Roderick, egy a többihez képest jellegtelen barna lovat választ, igazából fél attól, hogy ha az állat megdeglik akkor le kell vonni majd a költségekböl. Fegyverek között -mivel nem igazán ért hozzájuk- kiválaszt egy szép kardot, csakhogy legyen.
A szobába érve, ledöl az egyik elsõ ágyra, majd lassan álomba merül a sok kajától és alkoholtól.
Zeek továbbra is hallgat, lassan akár azon is elkezdtek gondolkodni, tud e beszélni egyáltalán. kiválaszt egy ágyat, és lefekszik rá, alvó helyzetet vesz fel. hamarosan enyhe hortyogásával lesz tele a szoba.
Shenna szintén leteszi magát az egyik ágyra, hamarosan pedig alszik is. jol is teszi mindenki, holnap hajnalban egy fárasztó, hosszú út vár rájuk Sellaratig, amelyet nem csak a forróság és a sivatag fog nehézzé tenni, de az út menti rablók, és esetleg arra tévedõ, ki tudja milyen vadállatok...
Hajnalhasadtával felébred a kis társaság. ki elõbb, ki késõbb. aki kicsit elõbb, az tanúja lehet annak, ahogyan Shenna a felkelõ nap felé fordulva, törökülésben ülve, egy lenge ingben egy farkaskarmokbõl készült nyaklánc szemeit morzsolgatja egymás után le, és közben halkan mormol valamit. a szertartás végeztével (ami összességében fél óra, de a legkorábban kelõ is max az utolso tiz percét csiphette el :hehe: ) feláll, felveszi a nadrágját.
hamarosan kopognak. frissen sült péksüteményt hoznak, és friss tejet hozzá reggelinek.
Mire megreggeliztek, a lovaitok kinn felszerszámozva, indulásra készen állnak, néhány málhás lóval, és egy karavánvezetõvel. Amita már kinn vár titeket. a kereskedõt sehol nem látni.
lényegében minden készen van ahhoz, hogy elindulhassatok
Enkidu jó közelrõl megstíröli Shenna reggeli show-ját, közben pedig kielemzi a nõt, mindenféle - ki tudja, hogy létezõ-e? - volt szeretõihez hasonlítgatja. Amikor látja, hogy senkit nem érdekelnek a viccei, inkább lemegy bereggelizni, amivel gyorsan végez, és elsõnek ér ki, mert még a gyíkkal is meg kell tanulnia bánni. :)
Tileo is nagyot néz ahogyan egyszál ingben lengedezik elõtte az ifjú hölgy(nem láthatjátok, mert szeme villanása túl gyors ahoz, de azért meg-meg nézegeti magának azt a formás alsótestet mindenféle ruha nélkül... :rolleyes: ), majd pedig gyorsan felöltözik(hálóigben és alsógatyában aludt) és egy reggeli gyors izomnyújtás után már készen is áll a jókora reggelihez. Ebbõl rendesen betermel, majd kimegy ellenõrizni a lovát, felszerelését és fegyvereit.
Rod reggel eléggé másnaposan ébred és ilyenkor a szokásosnál is jobban utállja embertársait, kicsit iszik a tejbõl, iciripicit eszik a kajából, de rájön ez most nem nekivaló.
Kint szomorúan konstatálja, hogy a karavánhoz nincs szekér, így ténylegesen lovagolnia kell, ami nem igazán megy neki. Szemmel is látható ahogy a lóval utálják egymást.
Tileo jóakaratúan javasolja: -"Paskolja meg a nyakát, azt szeretik. És jobb ha jóban van vele, hiszen az élete függhet tõle!"- és Roderick lovára mutat.
[COLOR="Gray"](fool people, me kell mingyart azt gondolni, h _csak_ az ing volt rajta es alsonemu nem, de mit akarok ennyi pasitol itt :D )[/COLOR]
Shenna felül a lovára, neki látszolag nem okoz gondot az állat megülése.
Zeek már láthatóan kicsit idegenebbül nyúl az állathoz. Továbbra sem halottátok a szavát igazán.
a gyík elég fura állat (a kétlábú dinokhoz tudnám hasonlítani leginkább)
okos szemeivel jól szemügyre veszi Enkidut, majd elégedettsége jeleként vörös nyelvével megnyalja az arcát. jó nyálas. de ez úgy tünik az elfogadás jele nála. hátul nagy mozgékony, hosszú farka van, ami ha jól van idomitva, harci helyzetekben jól jöhet (mint lovaknál a rugdolozás). megülni kicsit máshogy kell, mint a lovat, de annyira nem nehéz.
Persze hogy ez mégsem teljesen így van, a nap végére derül ki.
az út eseménytelen, poros, forró, és sík.
estére azok, akik még nemnagyon lovagoltak, rendkívül öszetörtnek érzik magukat, és kicsit úgy, mintha kirázták volna a lelküket is, pedig kényelmes karakvántempóban haladtatok, a málhás állatokhoz igazitva a sebességet. még Shenna tûnik a legfrissebbnek.
a gyík fura mozgása miatt Enkidu is igencsak kimerült lesz, és olyan izmokat is érez most a hátsójában és a lábában, amit korábban talán még soha.
Amita is elég meggyötört, hiszen napközben volt ahol 35-40 fok is volt (a társaság mivel a környékrõl származik viszonylag jol hozzá van szokva, de azért a tömlõkbõl igencsak fogyogatott a víz).
Szürkületkor elértek egy kis ligetszerûséget, csenevész, inkább bokor, mint fák, száraz, kórószerû ágakkal, elszórtan. látszólag amolyan megpihenõhelyszerû karavánoknak.
a kísérõtök lekötözi a lovakat, és elõveszi a málhás zsákokból a sátrakat. (ha jól számoltam, 8an vagytok). 4 kétszemélyes sátor kerül elõ, de csak egyet, a sajátját állitja fel, amin Amitával osztozik. megmutatja azt is, hol találjátok az élelmet. a tûzrakást nem javasolja, mert ezek a fák mérgezõ hatásúak, még a füstjük is. száritot hús akad azonban bõven, kétszersültféle pitával.
[COLOR="Gray"]Ha útközben, vagy egyáltalán, akartok beszélgetni, vagy bármit kérdezni az NJKtol, csak nyugodtan :)[/COLOR]
Tileo még útközben megkérdi Zeek-et: -"Tudsz beszélni? Én sem szeretek feleslegesen, de ezt nem bírnám..."
A lovat egyébként nem valami jól üli meg, látszik, hogy inkább a saját lábán érzi jól magát, de inkáb lovon marad az út alatt.
Edit: Este pedig gyorsan felállít egy sátrat felajánlva bármelyik jelentkezõnek a melette levõ helyet, majd esti gyakorlatsorába kezd egy kiterített gyékényen(öt-tíz perc). Ezután eszik valamicskét, ledõl a sátorban és naggyon hamar elalszik.
Zeek rádnéz, tömören, és velõsen csak annyit mond:
Szoktam. majd tovább kémleli az utat, meg a lovára figyel.
Quote from: kisviragZeek rádnéz, tömören, és velõsen csak annyit mond:
Szoktam. majd tovább kémleli az utat, meg a lovára figyel.
Tileo bólint. Megelégszik ennyivel.
Roderick csak aziránt érdeklõdik hátha van valami kis pálinka, az esti elalváshoz.
Mikor látja, hogy kétszemélyes sátrak vannak, végigméri a társaságot, majd ránéz a hallgatag melákra:
Horkolsz?
[SIZE="1"][COLOR="Silver"][kvót](fool people, me kell mingyart azt gondolni, h _csak_ az ing volt rajta es alsonemu nem, de mit akarok ennyi pasitol itt )[/kvót]
Hahh... fantasy játékok alapszabája, hogy nõi karakteren csak és kizárólag annyi ruha van, amit megemlítenek... sõt még annál is kevesebb... lsd. bármelyik blizzard játék[/COLOR]
[/SIZE]
Enkidu napközben a vezetõket faggatja: mit tudnak õk arról a környékrõl (pletykák, tények, ilyesmik), jártak-e már arra, és hisznek-e a könyv létezésében (és miért). Aztán Roderick mellé irányítja hüllõjét, és faggatni kezdi: mit csinált eddig, mibõl él, honnan jött, ilyesmi. Úgy tûnik, valami rejtelmeset talál a férfi furcsa viselkedésében... de talán csak rõt szakálla nyûgözi le. ^^
Este nagyokat nyújtózva mászkál egy pár kört, végre rágyújhat (a hüllõ hátán nem mert), masszírozza a valagát. Aztán amikor a sátrak elosztására kerül a sor, és rájön, hogy Shenna még választott helyet, és kétszemélyesek a sátrak, hülye vigyor terül szét az arcán... Majd megközelíti a hölgyet, és mellékesen megjegyzi, hogy olyan meleg van itt, hogy most este tiszta felesleges lenne ingben meditálni, és anélkül egyébként is sokkal jobban el lehet lazulni... :D
[SIZE="1"][COLOR="Silver"][kvót][kvót](fool people, me kell mingyart azt gondolni, h _csak_ az ing volt rajta es alsonemu nem, de mit akarok ennyi pasitol itt )[/kvót]
Hahh... fantasy játékok alapszabája, hogy nõi karakteren csak és kizárólag annyi ruha van, amit megemlítenek... sõt még annál is kevesebb... lsd. bármelyik blizzard játék[/kvót]
Kiegészítés: lásd bármely "szerepjáték".
Folyománya: mindegyik "szerepjátékhoz" és fantasy környezetes akciójátékhoz gyártanak legalább két-három szép renderelt képet erõsen alulöltözött, bámulatos méretû mellekkel és bõrruhával felszerelt nõkrõl, amiket aztán a játékmagazinok címlapjaira lehet tenni, hogy a sok szerencsétlen kiéhezett player megvegye.[/COLOR][/SIZE]
A vezetõk nem sokat tudnak a dologról. nekik csak annyi a dolguk, hogy elkísérjenek titeket Lel Sellaratig, és ott hajóra rakjanak.
Amita azonban elmondja, hogy õ hisz a könyvben. több, titkos könyvben olvasott már errõl, olyan helyen is talált rá utalást, amit komolyan kell venni. Szavaiból az sejlik ki, hogy Delranolranban elég magas körökben tud mozogni, és sok olyasmihez hozzáférhetett (akár legálisan, akár illegálisan) amihez átlag halandó nem biztos.
MEgemlít egy térképet is, ami a hegyekrõl készült, és van rajta néhány településnyom, mely egyike mindenbizonnyal a kastély és környéke. Õ úgy gondolja, hogy démonok helyett inkább "hegyi manók" (talán koboldok, vagy egyéb fura szerzemények? ) és nagy hegyi vadállatok lehetnek azok, akik veszélyeztetik az utazókat, meg a meredélyek és szakadékok, hiszen Beltenger lakott része szinte teljesen sík, néhány kellemes lankán és dombon kívül nincs komoly domborzati kiemelkedés.
Zeek a vörösre néz, kicsit elgondolkodik, majd közli, hogy Nem. és nekiáll felállitani a sátrat.
Shenna Enkidura néz, és mérlegel.
- ha felállitod a sátrat, nekem mindegy hol alszom... legfeljebb, ha nem tudod, hogy kell aludni, kiraklak - mondja gunyoros mosollyal :D
Roderick: néhány tömlõnyi akad, de az út hosszú :)
- Tudom, hogy kell aludni, meg mást is - mondja Enkidu vigyorogva, és nekiáll felállítani. (A sátrat.) :D
-"Földhözragadt emberek..." - alszik.
Shenna ahogy Enkidu végzett a sátor felállításával, magához véve egy adag húst bemászik a sátorba. elfogyasztja vacsoráját, majd (amennyiben Enkidu nem zaklatja) alszik.
Zeek hasonlóképp tesz.
Az éjszaka nyugodalmasan telik, bár elég hideg.
Bemászik az altató kis itóka után Zeek mellé a sátorba, gondolván a nagydarab nem akarja majd az éjszakát viccmeséléssel eltölteni meg ilyenek.
Viszont ahhoz képest mennyire finnyás volt más horkolására, õt még a szomszéd sátorban is lehet hallani
Enkidu megvakarja a fejét, és maga elé dörmögi:
- Õrködni nem kell senkinek?
Aztán bemászik a sátorba, zaklatja egy kicsit Shennát, ha már az úgy számított rá :D , aztán elalszik.
Shenna morcos :P
egyébként a karavánvezetõ õrködik elõször, aztán az éjjel közepén felzaklatja Zeeket, aki ettõl kicsit morcos lesz, de aztán mikor elmondja, miért tette, kicsit megbékél. azért innentõl fogva láthatóan nem kedveli annyira a karavánvezetõt :D
reggel a csapatot korán felkelti Amita és a karavánvezetõ. (Shenna ennek ellenére már elõttük ébren volt, és kinn a szabadban végezte már tegnap is látott meditációját, nadrágban és ingben! :p )
tovább indultok. a táj továbbra is kopár, és iszonyatosan meleg. este ismét mindenki hasonlóan elgyötört, mint elõtte való nap.
napokig haladtok így a karavánnal, lényegében eseménytelenül. este senkit sem kell altatni, hogy elaludjon.
5 nap múlva elértek egy falut. kicsi falu, egy lehelletnyi forrás csordogál a közepén, azért épült ide, de látszik, hogy nagyobb népességet nem bír el, mint ami most itt él. elsõ dolgotok megkeresni a fogadót, aminek a kocsmárosa láthatóan jó ismerõse a karavánvezérnek, és azonnal késségesen kiszolgál titeket. a legjobb szobákat kapjátok meg, végre van lehetõség mosakodni, és fõtt étel, alkohol fogyasztására.
[COLOR="Gray"]
(természetesen egyéb további kérdés az NJKkhoz akármikor jöhet :rolleyes: )[/COLOR]
Enkidu az unalmas napokat azzal üti el, hogy a férfitársaságnak sátortársával "történt" (nem létezõ) éjjeli kalandjait ecseteli. :__devil: Illetve gyakorol is: a környezetrõl, az idõjárásról meg minden egyébrõl rappel, ami az eszébe jut. Próbálgatja a ritmusokat és a jól hangzó rímeket.
A fogadóban pedig kiélvezi a fõtt ételt és az alkoholt, valamint azt, hogy nem neki kell fizetni mindezért. :D
Tieloaz út során szótlan és figyel. Látszik rajta,hogy nagyon megviseli az utazás. Nem sokszor lehetett ezelõtt a szabadban. Esténként kihasználva, hogy egyedül van egy egész sátorban a cuccait is bepakolja maga mellé, hogy ne legyenek reggelre nyirkosak. Néha-néha elszív egy- kát cigt és csak harmadik nap este mellényzsebébõl elõvesz egy kis bõrrel bevont laposüveget. Meghúzza, majd lenyvével csettintve "hínnyent" egyet. Mást nagyon nem csinál az út alatt. Ha nem kérdezik nem beszél, esetleg néha megpróbálja adni Enkidu rap-jei alá a basszust.
A faluban: -"Nna véégre! Már aszittem a pusztában döglök meg."- ezzel elmegy fürdeni és hajatmosni(mindkettõt jóó sokáig).
Shenna a második alkalomtól, mikor Enkidu hencegni próbál a "történtekkel", fogja magát, és két takaróba burkolózva inkább kinn alszik.
Egyébként minden reggel, aki korán kel, láthatja, amint végzi a szokásos meditációját. arra viszont még nemigen sikerült rájönnötök, hogy a táncon kívül mit is tud :rolleyes:
Zeek továbbra is hallgatag, bár a fogadóban, alkohol hatására kicsit bõbeszédûbb lesz. régi vadász és kalandmeséket mond el, amiben vagy õ, vagy a törzsébõl valamelyik hozzá közel álló személy követett el. ám ha a törzsérõl faggatjátok, mély hallgatásba merül, csak annyit sikerül kiderítenetek, hogy õ az utolsó élõ tagja annak a törzsnek...
néhány napot pihenéssel töltötök a faluban, mindenkire ráfér. Shenna esténként egy-egy könnyed tánccal honorálja a fogadós készséges viselkedését, amire a felubeliek is jobban odagyûlnek, bár alapvetõen gyanúsan tekintenek rátok. bár atutazó falu, ez látszik rajta, mégis zrt közösséget alkotnak, nagyon is érezhetõ, hogy ti itt csak vendégek vagytok.
napok múlva tovább utaztok.
igazábol nem akarom fárasztani az úttal a társaságot, ezért elég annyi, hogy közel másfél hónapotokba kerül, mig hasonló utazás-néhány nap pihenés- utazás módszerrel eljuttok Lel Sellaratba, a kikötõvárosba. itt még kaptok szállást, egy apró házacskát, egy szoba, egy konyharész, plusz kinn hátul egy rész ahol mosakodni/fürdeni lehet, a lovaitokat adig a karavánvezetõ egy közös istállóba viszi el, ami szintén a kereskedõé. itt megszállhattok, naponta 3x érkezik egy csinos, helybeli lány, aki ételt hoz nektek, szóval még arra sincs gondotok (mellékesen eddig az út lényegében eseménytelenül telt, mivel semmit nem szállitottatok, illetve a próbálkozó vadállatokat igen könnyen el lehetett kergetni (ha nem forumon játszanánk, azért itt is lettvolna 1-2 "kaland", de ez egy kevéssé fontos része a mesének, csak szinfoltok lettek volna :hehe: )
MOst viszont el kell döntenetek, hogyan tovább. Delranolranba nincsenek kapcsolatai a kereskedõnek, így mindenképp hajót kell szereznetek, mert a szárazföldi út egyrészt nagyon veszélyes, másrészt nagyon hosszú. ebben Amita sem tud segítségetekre lenni.
plusz kérnék egy két részletesebb szót magatokról, hiszen ennyi együttlét után már bõven akadnak olyan információk, amik kiderülhetnek...
így többek közt Shenna egyszer elkottyantja, hogy a szülei még igen fiatal korában meghaltak, és hogy sokáig egy sámán mellett volt szolgálólány, majd annak a halála után került be Yitanne-be, és lett táncosnõ, ahol a vidéki táncmodort kombinálva a városival, elég sikeres lett. de érzõdik, hogy valahogy nem ez a lány teljes élete, valami más is van még... de ezt egyelõre homály fedi.
Zeekrõl mint kiderült, törzse utolsó tagja, az egyik legnagyobb harcosuk, és mint ilyen, már csak egyetlen dologra vágyik az élettõl: hogy méltó módon, csatában, komoly ellenféltõl bukhasson el, és halhasson meg. ezért is vállalta ezt a küldetést. egyébként hallgatag, nyers humorú fickó, ám ha iszik, remek mesélõ. mondjuk inni csak a falvakban iszik :D
Enkidu sokat beszél, nagyrészt rímekben :) , de magáról nem sokat árul el, nem mintha titkolnivalója lenne, csak unalmas volt az élete, ahogy mondja. Ha valaki rákérdez valamire, azt elmondja. Egyébként elég cinikusnak tûnik, fõleg a nõkkel és a barátsággal kapcsolatban. A sátorban ugye most már egyedül alszik (és végre nyugodtan cigarettázhat az ágyában és megvakarhatja a tökét, ha akarja! :) ), de a fogadóban véletlenül kiderül, hogy késsel a párnája alatt alszik... Hülye vigyorral elvicceli a dolgot. Egyébként mindent megtesz, hogy enyhítse az utazás unalmát, a csinos fogadóslányt rögtön fûzni kezdi, mindenféle pársoros udvarló rap-szövegeket rögtönözve.
Lel Selaratban azonban reggel magához veszi a fegyvereit, és azt mondja, hogy körülnéz egy kicsit a városban, hajót keres meg egy kis füvet, meg talán egy nõt is felhajt... és szokásos hülye vigyorával távozik, de ahogy elhagyja a fogadót, járása visszafogott lesz, tekintete éber és gyanakvó, és bár a hülye vigyor az arcán marad, látszik, hogy igyekszik mindenre figyelni, és nagy örömére szolgálna, ha õ találná meg a megfelelõ hajót... A kikötõ felé indul.
Azt nem derül ki hogy Roderickröl, hogy azért mert sokat verték a szülei vagymert pont mindentöl féltették, de elég furán viselkedik amikor társas helyzetekröl lenne szó. Magáról szinte semmit sem árul el, inkább csak akkor beszél ha valami olyan dolog kerül szóba amihez ténylegesen ért éshát egy földi halandóhoz képest meglehetösen nagy tudása van.
Delranolranról is tud valamennyit mesélni még a megérkezés elõtt és így Enkidunak is tud pár tanácsot adni, merre keressen hajót... Jaés megkéri hamár elmegy körbenézni hozzon egy kis jófajta borocskát.
[SIZE="1"][COLOR="Silver"]Bocshogy nem vagyok nagyon aktív de ugye vizsgák meg influenza meg minden...[/COLOR][/SIZE]
Enkidu magába szívja az összes dolgot, amit Roderick mond neki, mindent elraktároz, ami hasznos lehet neki. Közben meg Rodericket faggatja, hogy honnan jött és mit csinált eddig?
[COLOR="Gray"]csak csendben jegyzem meg, még Lel Selaratban vagytok, és Delranolranba akartok menni :hehe:[/COLOR]
Tileo sem a szavak embere, bár ha kérdezik udvariasan és készségesen válaszol. Azt a napi gyakorlatsorozataiból már gondolom mindenki leszûrte, hogy pusztakezes harcos. Szikár izmos teste van(általában félmesztelenül edz, hogy ne legyen teljesen izzadt a ruhája), de inkább gyors mint erõs. Ezeket is néma csendben végzi, csak néhány bonyolultabb mozdulatsornál mormol valamit némán maga elé miközben koncentrál.
Egébiránt elég sivár személyiség(szinte nincs is neki olyan), mivel egészen kisgyerekkora óta mestere nevelte egy elszigetelt iskolában. Ezért hát nem is sokat tud a külvilágról és a benne uralkodó helyzetrõl. Nincs is még hozzászokva a nagyvilág viszontagságaihoz(ezért is bírta olyan szörnyûségesen a sivatagi utat) és néha ezért furcsának hatnak reakciói. Most kezdi csak megtapasztalni az ilyesmi dolgokat, pl Enkidu reppjei eléggé bejönnek neki, mindíg vigyorogva hallgatja mikor énekel, próbálja adni a basszust, de persze eléggé béna még... És a legfontosabb, amit megtud mindenki: mikor szélnekeresztette mestere(mondván: "már eleget tudsz a túléléshez") szíve mélyéig elszörnyedt az uralkodó állapotokon, ezétr elhatározta, hogy tudásával és erejével egész letében kizárólag jót fog tenni. Ez nehéz és néha veszteséges fogadalom, de vasakarattal mindezidáig betartotta. Láthatóan elég naív teremtés, de mérhetetlen optimizmus jellemzi :) ...
a csapat, mivel Enkidu nagy lelkesen felkínálta, hogy majd õ keres hajót, ezért a szálláson várja, hogy a fekete repper visszatérjen, remélhetõleg örömhírrel.
persze Sellarat nagy kikörõváros, így igazából senki sem aggódik azon, hogy nem lesz majd megfelelõ.
inkább élvezik a nyugalmat, a jó kaját és italt. valahogy mindenki érzi, hogyha megérkeznek Delranolranba, és sikerül valami közelebbit kideríteniük, utána jó sokáig nem lesz már ilyenben részük. és ha a hajóra lépnek, kikerülnek a kereskedõ fennhatósága alól, és már csak az lesz, amit magukkal visznek. persze ez a pénzmennyiség is többnek tûnik, mint elegendõnek.
ha eljutnak Delranolranba, elkezdõdik az igazi kaland....
[COLOR="gray"](elnézést mindenkitõl, hogy ilyen sokáig hallgattam)[/COLOR]
Enkidu éjjel érkezik vissza, erõsen beszeszelt állapotban, kitágult pupillákkal és furcsa füst szagát árasztva. "Ne parázzatok, lesz hajó / Kényelmes utasszállító", reppeli, és több nem telik tõle, bedõl az ágyba. "Reggel ébresszetek fel", motyogja még, és elalszik.
Tileo elnézi Enkidu belépõjét és jót derül rajta magában..."ennek is jó kis estéje lehetett!"... majd fogja magát és lefürdik. Ezután bevacsizik egy közeli étteremben majd reménykedve Enkidu optimizmusában alunni tér...
Shenna és Zeek eddig sem parázott, de azért megnyugszik.
Igaz Shenna jobban örülne annak, ha kicsit részletesebben nyilatkozott volna Enkidu, de látva az állapotát, erre esély sem volt.
Reggel viszont, ahogy végzett a szokásos reggeli meditációjával, felrázza Enkidut. az alig 2-3 órát aludt eddig...
MIlyen hajószállító? és mikor indul? - kérdezi tõle. A többiek kíváncsian figyelnek.
Quote from: kisviragA többiek kíváncsian figyelnek.
Megerõsítve! ;) :D
- Hööö... nagyonfrannn...kó - mondja Enkidu egy bizonytalan gesztussal, amivel véletlenül orrbanyomja Tileo-t, aztán leesik az ágyról. Úgy tûnik, ez felébreszti. Kitámolyog a folyosóra, aztán félmeztelenül, hideg vizet csepegtetve felsõtestérõl tér vissza.
- Egy nagy, utasok szállítására kiépített hajón fogunk utazni, kényelemben - mondja tárgyilagosan, miközben rövid sörtehaját vakargatja sercegve. - Pár nap múlva indul, addig is lazítani és mulatni kell. Most pedig valami gyomornyugtató reggelire van szükségem... - Azzal lemegy, és nyers tojást eszik tejjel és vékonyra szelt sonkával, majd elmegy elintézni a hajót illetõ pénzügyeket. "Több szem többet lát" alapon a csapat többi tagját is meginvitálja.
Tileo a fejbenyomást nem tudja mire vélni, de egy gyors reggeli után csatlakozik a repperhez és kivácncsian figyel minden apró részletre(a dokkmunkásoktól kezdve a kapitányig akivel a szerzõdést kötik mindenre)...
Shenna szintén a csatlakozás mellett dönt.
könnyû vászonkesztyût húz bõ utazóingge mellé, hogy a kezét borító hegeket elpalástolja, és szintén kiváncsian figyeli a tömeget. fegyvert eddig sem sokat láttatok nála, most is csak két tõr van nála.
Zeek inkább marad, és gyakorol, míg Amita a könyvtárba látogat el, hátha már itt talál valami nyomot, vagy egyéb érdekeset.
Roderick a hajó helyett inkább a könyvtárba megy hamár rájött hogy ilyen is van a városban, megaztán útközbe nézi hátha lehet valami jófajta töményet találni valamelyik árusnál.
Tileo, Enkidu, meg Shenna elindulnak hát a tegnap esti matróz útmutatása alapján.
A hajót hamar megtaláljátok, szép nagy hajó, méltóságteljes, a matrózok serénykednek rajta, hogy felkészítsék az útra.
a hajóskapitányt a fedélzeten találjátok, amint épp mérgesen kiabál az egyik léhûtõbb matrózzal. középmagas, testesebb, fél szemére vak, bozontos szakálla, szürkülõ haja van, túlvan már a 40en, testén ami a ruha alól kilátszik is több helyütt is komoly forradások. sokat látott embernek tûnik, kicsit mogorvának.
Tõletek kicsit ingerülten kérdezi, mit szeretnétek, de érzésetek szerint az ingerültség csak a korábbi bosszúság miatt van.
- Megmustrálni jöttünk a hajót... hát ez marha jó! - Enkidu a hajó egyik oldalától a másikig rohan, és lelkendezve bámul. - Nagy és strapa, pont jó! Szeretnénk utazni rajta, ugye még van hely? Kis társaságunk nagy örömmel néz a tengeri út elé!
Tileo csak néz egyelõre, nem negyon tudja, hogy mennyire neki szólt a kérdés, de addigis érdeklõdve nézegeti a hyjót és a fõárbócot. Majd, mintha észbe kapna:
-"Csak öten vagyunk és a csomagjaink, reméljük helyet tud szorítani hajóján számunkra. Természetesen megfizetjük fáradalmait. Felelõsséget csak a szállításért és a célbaérésért kell vállalnia, tudunk magunkra vigyázni."
-Iiiigen? - kicsit gyanakodva néz rátok.
NIncs hely a hajón. Napokkal ezelõtt elfogyott az összes jegy. De ha gondolják elõfizethetnek a következõre, ami egy hónapo múlva indul. Igazán nem tudom honnan vették, hogy elférnek még itt...
- Az egyik matrózzal beszéltünk, és õ azt mondta, lesz számunkra hely - mondja Enkidu. - Virconnak hívták.
-Hát fiam, akkor biztos nem az én hajóm matrózával beszéltél. egyetlen Vircont sem ismerek a hajón...
- Hát akkor nem úgy hívták. De furcsa, hogy szerinte van hely a hajón, maga szerint meg nem. Talán valami kivetnivalót talál rajtunk? Esetleg sok pénzbe kerülnek már az utolsó kabinok? Mert ez utóbbi nem probléma.
Tileo eszébe jut amit az ide felé vezetõ útan látott és elõvirít két ezüstöt a kézelõjébõl és a kapitány felé mutatja és összekoccantja(ez elég vicces hatást kelt, mivel közben végig a "kisgyerek most pirózik életében elõször" arckifejezést viseli :) ).
-" Tééényleg nam okozunk gondoot..."
Nos, a hajón valóban nincs már hely... de... (kicsit elgondolkozik) esetleg jó pénzért (csillan fel kapzsin a szeme) beszélhetünk róla. hány ilyen ezüstjük van még? [COLOR="Gray"](normálisan 5õtöknek 2 ezüst lenne az ár)[/COLOR]