Messages

És ha az égi határon innen elszámoltat az Isten
Nekem vámolnivalóm nincsen

A bûnöket mindet bánom
És ha lehet, újracsinálom
Mert tettem, amit hittem
Velem megtörtént a Minden

ezek nekem is a kedvenc soraim közé tartoznak, és annyira, de annyira igaznak érzem magamra nézve.

"Sebzett vagyok és könyörtelen,
a világ csak egyre pöröl velem...
 de te megláttad, hogy kábultan bámultalak,
 és felragyogott a nap...

készül a pusztulásra, minden a világon,
 engem csak te menthetsz meg...

Hol vagyok otthon nem tudom,
de ha fáradt leszek, és elbukom,
simitsd le arcomról a rémálmok ólomporát,
az éjjelt viraszt át...

készül a pusztulásra, minden a világon,
 engem csak te menthetsz meg,
 mert én benned virágzom...
hírül hozom neked, ha addig élek is,
 az én nevem mindig ez volt,
 igazi, örök április

készül a pusztulásra, minden a világon,
engem csak te menthetsz meg,
 mert én benned virágzom.
 hírül hozom neked, ha addig élek is,
 az én nevem mindig ez volt,
 igazi, örök április.
szerelmes az elmúlásba minden a világon,
engem csak te menthetsz meg..."

Ákos: Örök április

az egyik legnagyobb kedvencem...
ez ki tudja hozni belõlem a legmélyebben megbúvó, kikívánkozó, kiszorítandó fájdalmat.
ha bajom van, és érzem, hogy sírni kellene, de ne mtudok, mindig ez segít...

Aleyne: nem tán a ti kirándulásotok is elmosta az esõ?
a miénknek is elég sötét hangulatot adott ez a nyúlós, esõs idõ...fõleg, h még bunkó ember is szorult a csoportunkba (sajna pont az egyetlen tanár, aki eljött velünk...).

Tiaro jó, mint mindig... õ szintén az a kategória, akire csak azért nem akarok szót fecsérelni, mert egyszerûen nem tudok... mármint megfogalmazni értelmesen, és kellõen kis terjedelemben, hogy mit is érzek és gondolok, mikor õ alkot

a többieknek is mind mind grat! Mindenkinek és Valakinek is  

ehm, én félek, nem az alkotói némaság tartja tõlünk távol Tiarot...
NA, most mit akartam írni?
teljesen kiverik itt az ember fejébõl...
Ja! tudom! meg akartam dicsérni mindenkit, hogy milyen aktív a forum, 4 nap alatt több mint 50 post!  
Pénteken én is eltünök 3 napra, tanszéki kirándulás lesz
mire visszaérek, legalább ilyen sokmindent kelljen olvasnom!

Õszintén szólva én sem vagyok kibékülve a formájával
de most hirtelen ez jött ki
/me se rajong a szabadversért, legalábbis az ennyire szabadért...

viszont ez a kis írás azt hiszem szorosan kapcsolódik ahhoz a vershez...

Kelowyn letörten gubbasztott az egyik sarokban. Térdeit maga elé húzta, és arcát combjaiba fúrta. Csapzott, még nedves, esõszagú haja tépetten lógott mindenfelé, a poros földtõl a végein szürkés árnyalatot véve. A kardja nem messze tõle hevert, látszott, hogy kiesett a kezébõl. A vastag por a kardra is ráragadt, ócska kinézetet kölcsönözve az egyébként szikrázó pengének. A kunyhó fonott oldalából kiálló vesszõvégek törték a hátát, de most nem érdekelte. Most semmi nem érdekelte.
Kinn szürkület volt, még mindig hallatszott az esõ közönyös, ritmusos kopogása. NEm úgy tûnt, mint aki egyhamar abba akarja hagyni. Kelowyn szerette az esõt, de most ez sem érdekelte. Most semmi nem érdekelte.
A szomszéd sarokban egy ázott egér, vagy patkány motoszkált, rossz néven véve, hogy a kunyhó megszaggatott tetején immár szabadon hullik lefelé az esõ, eláztatva kedvenc vackát, és vizesen, borzasan rohangált, hogy mentse még ami menthetõ. Kelowyn gyûlölte a rágcsálókat, és irtotta õket, ha lehetett. De most nem érdekelte. Most semmi nem érdekelte.
Kinn hangosan nyerített egy ló, egyre kevésbé viselve, hogy áznia kell, és gondosan ápolt sörénye immár rátapadt a fejére-nyakára, és immár hiába rázza a fejét, nem tud kisöpörni a szemébõl. Kelowyn mindig gondosan ügyelt a lovára, de most nem érdekelte. Most semmi sem érdekelte.
A telihold egyre magasabbra tört az égen, és egy felhõlyukon kikukucskálva bemosolygott a kunyhó szakadt tetején, megvilágítva a szoba közepét, ahol összetört, poros, régi tárgyak feküdtek. egy háromlábú szék, egy összecsuklott asztal, néhány üvegszilánk... rongyok. Valamikor rend volt itt, nevetés, élet, öröm. De egyszer csak történt valami.... és ez a valami volt, ami Kelowyn-t egyedül érdekelte.
--- az anya boldogan hajolt a bölcsõ fölé,  óvatosan ringatva azt. Egy csodálatos kislány moslygott ki rá, aranyszõke hajú.  édesen nyújtogatta kezét anyja felé, miközben gügyörészett. Egy 10 éves forma fiúcska az asztalnál ült, és valamit nagyon tanulmányozott. Elmélyülten, összeráncolt szemöldökkel mélyült el az asztalon fekvõ tárgyban.
Hirtelen kopogtak. Az anya aggodalmasan kapta fel a fejét.
 - Kota, gyere ide a hugodhoz! - szólt halkan a fiúhoz. az elsõre nem halotta meg, olyannyira volt elmélyülve. - Kota! az anya suttogott, hangja mégis oly parancsoló volt, hogy a fiú azonnal felkapta a fejét, és már szaladt is a bölcsõhöz, leverve az asztalról figyelmének eddigi tárgyát. Az érme koppant a döngölt földön, visszapattant egyet, majd gurult egy kicsit,  végül megállt.
Az asszony elõször az ablakhoz lépett, és óvatosan elhúzva a függönyt kikémlelt. Két sötét alakot látott kint. Ekkor újra kopogtak. de ez már nem is kopogás volt, inkább dörömbölés. Erõszakos, követelõzõ.
Az anya nehéz szívvel nyitotta ki résnyire az ajtót. Az egy lökéstõl kitárult. Az asszony ijedten lépett hátrébb. Két rosszul öltözött, ázott férfi állt az ajtóban
 - Csakhogy végre kegyeskedett kinyitni. Milyen dolog a vendéget kinn ázni hagyni?
 - Vendég? - az asszony rémült, és megszeppent volt. Mindkét férfinél kard volt, az övükben tõr.
A férfi artikulátlan,  vészjósló nevetésbe kezdett, és durván megragadta az asszony karját.
 - Vacsorával már meg sem kínálsz? - és ellökte. A kislány a bölcsõben a durva hangokra sírni kezdett. - halgattasd azt a fattyút! - a férfi kezében tõr villant. az anya sírva rohant oda, és kapta fel a kicsit a bölcsõbõl. a fiúcska némán zokogva simult anyja lábához. Ám hiába nyugtatta, a kicsi nem akart elhallgatni. a férfi felbõszült, az anyához lépett,  kikapta a kezébõl a gyereket, és a szemközti falhoz dobta. Az anya megpróbálta megakadályozni, beleakaszkodott a férfi kezébe, a gyermek után nyúlt, hasztalan. A férfi lökött rajta egyet, majd megragadta, és egy hatalmas pofont adott neki. az asszony elesik, ha a férfi nem fogná erõs kézzel.
Neee! - szakad ki az asszonyból. mostmár a fiúcska is hangosan sír. Hozzá a másik férfi lép oda, és kever le neki egy hatalmasat. a lendülettõl a fiú a bölcsõnek esik, átborul rajta, és tovább sír. A férfi kardot ránt, és az anya végignézi, ahogy az apró, törékeny testbe beleszalad a penge, vér folyik mindenfelé. Az anya már zokog, és fájdalamsan üvölt, dühödten puföli fogva tartóját. Az artikulálatlanul röhög, és még jobban szorítja a nõ karját....
Másnap már csak három holttestet találtak a házba lépõk, vérbe fagyva ---

magadba roskadtan ülsz fáradtan
kezed a semmi be nyúl reménykedõn
hívén, hogy nem csak délibáb mit látsz
az árnyak felbomolva testet formálnak majd
alakot öltve eléd lépnek, és kiszakítanak
kitépnek mindent, ami ég és fáj.

No, ha végre a gépem is azt akarja, válaszolok

Szerintem a szomorú, borús versek sokkal mélyebb tartalmakat képesek képviselni, mint egy-egy vidámabb vers...
Egyébként nekem a legutóbbi veresim nem szomorúan születtek. Hogy mégis ilyen szomorkás-borúsak lettek... hát... talán a lelkem mélye miatt van. Lehet az ember jó passzban, de a lelke mélyn mindig ott bujkálnak ezek.
Írni meg én is ahogy jön.
Általában ritkán változtatok, akkor sem a tartalmon, csak azért, hogy a hangzás jól jöjjön ki, meglegyen a rím, stb.
Ha gondolkodni kell egy ersen, az úgy hiszem, már erõltetett...
persze más, ha kötött szabályaink vannak. De a lényegnek akkor is spontán kell kijönnie. de ez egyéni vélemény.

gomen nasai... egyszerûen fogalmam sincs, mi van velem mostanában....
sosem voltam nagy versíró, de most leülök ide, és jön....
pedig fura, mostanában kiegyensúlyozott, boldog, és elégedett vagyok...
amikor ki voltam nagyon bukva meg minden sem jöttek ilyenek belõlem...
ki érti ezt

Nézz a mába, hogy meglásd a holnapod.
Nézz a holnapra, és meglátod a tegnapot.
Nézz rám, és meglátod magadat.
Nézd magadat, és meglátsz másokat.
Nézz föl, hogy lásd, mi alattad van.
s Nézz le, hogy mindig legyen magasabban.

Halld azt, mit nem akarsz hallani.
Fogadd el azt, mit sosem akartál megkapni.
ÉLd át, mit másnak sem kívánsz,
és hidd, hogy így EMBERRÉ válsz....

I edited my last post....

Sziasztok!
na, csak benéztem ide is

Én is nagy Asimov rajongó vagyok Feldin: nekem az elsõ 3 kötet megvan, a maradék kettõre nekem se jutott elég pénz...
Na, és E. A.Poe, aki szintén abszolut kedvenc. Tényleg, nagyon régóta keresem a bilingvis Poe köteteket. a Lazi v mien kiadónál jelent meg 7 kötetben, nekem sajnos csak 4 van meg... ha esetleg tud valaki segíteni...


Korábban én is nagyon szerettem Nemerét, de az õ stílusát mára már kinõttem...
Koldus és királyfi szerintem is alapmû!!!!
Ja, és ugye a Salvatore könyvek... nõvéreméknek majd az összes megvan, én még csak néhányat tudtam elolvasni, de neki nagyon jó a stílusa.

Mostanában sajnos nemigen van idõm szórakoztató irodalmat olvasni... a szakirodalomra vagyok korlátozva, de az sem mind a kötelezõ.
Most épp bármilyen könyv jöhet, ami az írástörténettel, és az írással kapcsolatos. (ékírás, egyiptomi (hieroglif, démotikus, hieratikus), arab írások, maja, azték, kínai, japán, koreai, föníciai, görög, latin, rovásírás, megfejtetlen írások, mint az etruszk, rongo-rongo, phaisztoszi korong és egyebek.)

Na, meg a Verne könyvek... szégyen, nem olvastam még az összeset, pedig azthiszem, a gyûjteményünk teljes...

Á, tudom még mit akartam! a Tron! már nem tudom ki irta, de ez is egy MAtrix-alap. A film se rossz belõle, de felét nem képes visszaadni annak, ami a könyvben van.

mélysötét éjbe suttogott félõ szavak,
áloméhes remény-tavak.
belefulladsz, ha nem ébredsz fel,
higyj nekem, s mégszebb  leszel.

elszabadult tél-buborék,
jeges-fagyos lélektérkép.
élni akarsz, hívd a tavaszt,
higyj nekem, s mindent megkapsz.

bíborfényû csend-hajnal vágy,
fény-kívánó égõ szempár.
látni akarsz, nézz a Napra.
higyj nekem, én tisztázhatlak.

álomléptû csend-hajnal közelg
s reméled
a kínédes fényt még megéred...


jaaaaj... tegnap rouninnal beszélgetve költöttem egy nagyon jó kis kétsorost, de nem logolok ICQ-n, és mint kiderült õ sem... ergo ez örökre elveszet... ez nem olyan jó, de legalább hasonló...

MAgasan fenn egy madár száll
oly magasan, hogy talán nem is madár már
elképzeled, ha te lennél, mit látnál.

fájdalom hullámzik végig testeden...
s szárnyaid kibontva, szomoruan,
a szikláról felreppensz...

zuhanni vágysz, és ellent mondani...

magasan fenn egy madár száll
oly magasan, hogy talán nem is madár már.
és mostmár te is látod, odalenn mi vár.

----  Ellep a szemét, a kosz,
       ömlik a vér, házadba orgyilkos ront.
       Pusztítod Magad. Társaid.
       S ûrhajód lassan szétesik  ----

Aleyne: gratu az összeshez, gyönyörûek... mennyire igaz, hogy a kevesebb több

Rounin: neked meg : a te szíved remélem már réges régen derül... bár az is igaz, hogy nem egy mûfajban alkottok

Nálam a reggeli óracsörgés ment át álombeli harangszóba, meg pl volt h azt álmodtam, h az utcán találtam egy hatalmas, nagy igazi nyuszit (ekkor kb 7-8 éves voltam realtime, meg álomtime is) és odaszaladtam hozzá, éskétt kézzel átkaroltam a nyakát... utána felébredvve azt vettem észre, hogy anyukám nyakát szorongatom, aki éppen költeni jött, h menni kell suliba

Pandora:
ez nagyon LOLmuha )
tetszik nagyon

Slayers rulez, bár még nem sokat látam belõle, de az is nagyon ütött! telleg ajánlom

na de amiért elkezdtem a postot.
a minap volt egy nagyon rossz álmom. ami azért fura, mert kb a egy kezem meg tudom számolni hányszor álmodtam rosszat, már úgy értve, hogy hányszor álmodtam úgy, hogy erõs rosszérzéssel ébredtem utána.
Igazából teljesen már nem emlékszem a történtekre, de ami miatt nagyon rossz volt: bármi, amihez hozzáértem (nem tudom, hogy élõ dolgokra vonatkozott-e, tehát csak tárgyakra értsétek) elõször összezsugorodott, olyan módon, mikor a mûanyag összeég és úgy összehúzódik, majd eltûnt. Minden... szóval félig meddig ilyen Vadócos feeling volt (X-man vagy men?)
Utána sokáig nem tudtam visszaaludni... számomra fontos képek, dokumentumok, könyvek, mindenfélé tûntek el...
nahh most hirtelen ennyit.

LOLmuha
hihhetetlen hogy a legspontánabb dolgaimból sülnek ki a "legjobbak"

Damnatus, neked meg gratula, sikerült igazi rébusz-postot írnod (gomen, de épp írástörténettel és fejlõdéssel foglalkozom.)

és nem igaz, hogy   lenne, maximum csak vissza  

ja, és ez a wtf-es smile mi akar lenni??  

nyahh... micsoda sötét, és szép dolgokról van itt szó. én most kicsit más vizekre evezek, és talán egy kicsit túlfûtött lesz, de hát, a hangulatjelentések valójában mind azok, csak épp más más érzéstõl

A hátamon feküdtem, és minden ízemben remegtem már. Teljesen megsemmisített. Tekintetét mélyen a szemembe fúrta, ködfátylon át figyeltem meghatározhatatlan zöldesszürke, gyönyörû pillantását, ami lángolt. Majd elvette a tekintetét, és egyre közelebb jött, halottam a szuszogását. Már ettõl ismét remegni kezdtem... majd pufa, forró ajkai finoman, égetõn sültek rá bõrömre, apró, izzó csókokat szórt, elõbb a nyakamra, a fülemre...
Szánalmas ösztönlénnyé változtatott, aki egy újabb csepnyi örömért és boldogságért szûköl, és vágytól ívbe rándult háttal, mint az, akit a halál szélén állva kiütnek, és nagyot lélegezve újra dobogni kezd szíve rándultam ismét össze. És igazán még hozzám se ért. Még csak az ajka égetett meg, és még csak a nyakamat. De már szûköltem, könyörögtem, hitetlenkedtem... meg fogok vadulni, meg fogok vadulni... neee... hirtelen felmordultam, és harapni támadt kedvem... vámpírfogaim* óvatosan a nyakába mélyesztettem, felszisszent, felkapta a fejét, a szemembe nézett, átható, szúró, megsemmisítõ, vágyakozó tekintettel. Végigsímított az egész testemen, óvatosan, bizsergetõen, már szinte fájón, és én ismét szükölõ, szánalmas ösztönlénnyé lettem. Csak feküdtem, és vártam, vágytam, hogy újra megérintsen, és átadjon a mérhetetlen boldogságnak, örömnek, és a végén, hosszas kínzás után... a mindent, mindent feledtetõ, lelkem mélyérõl kiszakadó, hihetetlen kéjnek...

noh... gomen mindenkitõl, de ezt muszály volt megosztanom veletek, mert magam sem akartam elhinni, hogy ilyen létezik...
jah, és mire fel a csillag. *= aki már találkozott velem, tudja, hogy valóban vannak ilyenjeim....

Noriko: még így át sem gondoltam, hogy én egy bukott hõstörténetet írtam
mmm, és mint említettem, azt hiszem, ez  csak a kezdet, és idõvel megtudod, miként is viselte Maya a bukást

Naah.
végre van net a gépemen, így végre belinkelhetem legujjabb novellám. még ne mtökéletes, de egyelõre még érnie kell bennem, hogy a szükséges változtatásokat megírjam, de kíváncsi is vagyok a véleményetekre. Egyébként azt hiszem, hogy ez amit olvastok, még csak a kezdet... félek, hogy idõvel folytatni fogom, mert bizony nem egy kimondottan lezárt vég sikerült, pláne, hogy így is hosszabb lett, mint eredetileg terveztem.

nos, jó szórakozást hozzá

huuuh
na halljátok, az éjszaka alkottam, már ami az álmokat illeti, és azért mondom el, mert elég félelmetes volt, másrészt pedig a topicban leirt tudatosságok és egyebek miatt lett az a vége, ami.
szóóval, a földet holmi denevérszerû szárnyas tollas vámpírlények uralták, akik mindenáron az én véremre pályáztak. szóval nem akárkiket öldöstek, hanem konkrétan engem kerestek. Volt egy pasi, álmomban ismertem, de különben senkire nem hasonlított, akit a valóságban ismerek, és õ vigyázott rám, illetve volt egy ilyen injekciós (aki tudja milyen, hasonló szerkezet, mint az inzulinadagoló) valami, amiben olyan anyag volt, amit ha benyomtam magamnak, rövid idõre elnyomta a vérem szagát. Szóval rettenetesen féltem, mert mert már beszorultunk a sráccal egy házba, és rengetegen voltak körül. A srác jó sokat elintézett, és végülis megnyugodhattunk. Aztán váltás, lopva megyek az utcán, és egyedül, mikor megjelenik egy ilyen lény, akkor már hiába inekciózom magam, odarepül, és kárörvend, hogy most jól megöl. Sikerül kézzel elkapnom, ahogy nekem akar szembõl esni, és ekkor villan be, mikor már majdnem eléri a torkom, hogy de hisz itt én irányíthatok, szóval ahogy a kezemmel fogtam a törzsét, elkeztem összetörni a gerincét, jó apró darabokra, de õ csak a pofámba röhögött, hogy ez szart se ér ellene. Ekkor gyorsan felkaptam, és kétszer iszonyatos erõvel a betonhoz vágtam. a feje, mint a tök repedt szét, és mindenfelé iszonyatos mennyiségü vörös vér spriccelt szét. Még a számba is jutott, én magam is tiszta olyan voltam. ennél a pontnál ébredtem fel....
szép kis álom mi? utána alig birtam visszaaludni, ezen gondolkoztam.

Á!
tudjátok mit felejtettem el megkérdezni eddig az álmok terén? hogy ki álmodott már olyat, hogy a másik nemhez tartozik? nekem többször volt álmomban, hogy pasi voltam, sõt olyan is volt már, hogy egy álmon belül voltam nõ, és pasi is... különleges élmény, föleg, ha ez egyszer úgy jött ki, hogy férfiként szeretkeztem álmomban...

Huuuuuh..... /me most naggyon erösen visszafogja magát, hogy ne ejtse ki azt a két tiltott szót. sajnos semmi más nincs, ami ki tudná fejezni, azt, amit ilyenkor érzek, ha Rounin a te müveid olvasom.... angyal vagy.... nem csak álmodtad.

Nohát.... mennyi minden történt itt, mig nem tudtam erre járni...
repülésélményre én nem emlékszem, de az egyik "legjobb" legemlékezetesebb, és legfélelmetesebb álmom az volt (érdekes, hogy még a sötét és félelmetes álmokat sem élem meg soha rémálomként, ennyiben talán tudatos az egész) amikor egy kés a fülemen keresztül egészen a számig szaladt. akik járatosak az írások threadben, és emlékeznek az isttenek játéka címü novellámra, akkor talán erre a jelenetre is emlékeznek, mert azt a novelát ebbõl az álomélményembõl írtam. ennek oka külõnbeen az volt az oka, hogy napok óta erõs fülfájás gyötört. az a típusú, mintha tõrt forgatnának benne.
Vagy mikor nyílt kéztörést álmodtam. akkor mikor felébredtem, majdnem sikerült is eltörni a kezem, ugyanis annyira elfeküdtem, hogy teljesen érzéketlen volt, hiába adtam ki a parancsot, hogy mozduljon meg, nem mozdult... i
nah, de még mesélhetnék halálig. bár mindig tudom, hogy álmodom, azok mindig élesek, plasztikusak, színesek, és teljesen valósághüek.
hirtelen ennyi. Jó álmokat

HAliho! végre nekem is sikerült elolvasnom a két utolsó novellát. Ner-san, tényleg le a kalappal, nekem nagyon, de nagyon tetszett! blarke, a tied is tetszett, a sztori nagyon jó, bár engem zavartak a párbeszédek megfogalmazásai...
holnap még lesz három vizsgám, aztán végre egy kis idõm... mostmár nagyon szeretném befejezni az ígért novellákat. nem csak miattatok, sõt, harag ne legyen belõle, de elsõsorban nem miattatok engem öl már meg a kíváncsiság, mi lesz a vége, mert bármennyire hihetetlen, még én sem tudom... mindig írás közben alakul ki...

ja, és Meske, erre az álom az élet, és más álmodik ,vagy hasonló elképzelésre....
csak olvassátok el a aláírásomat... néha komolyan hiszek benne...

hm, akaratos álom
néha én is szeretem, ha irányíthatom az álmomat...de gondoljatok bele... lényegében amit álmodunk, is mi irányítjuk... ugye elméletileg mindennek megvan a mögöttes jelentése, néha nem is annyira bujtatott, mint hisszük... (pl legutóbb éjjel azt álmodtam, hogy nagyon kell pisilnem, ezért álmomban mellékhelíséget kerestem... az álom vége felé felébredtem, és rájöttem, hogy tényleg nagyon ki kell mennem.... vagy amikor az óracsörgés beépül az álomba, és csak késõbb eszmél az ember, hogy az a csörgés valójában "kintrõl" jön.
Idõvel leszoktam arról, hogy én irányítgassam azt, hogy mi történjen, bár mindig tudom, hogy álmodom. Igazából azért nem én akarom irányítani, mert így a lényeg nem tud feltörni. a legtöbb ötletem, bizonyos problémákban iránymutatás,  ihlet, és hasonló egyébb bizony bizony nagy számban az álmaimból születik. és ha azt én irányítom a tudatos felemmel, a tudattalanom nem képes elmondani nekem azt, amit akar. én legalábbis így fogom fel.

Na itt jön be az amit Damnatus-szal tárgyaltunk.
Egy olyan alak, akinek mindenje 5-ös, az már enyhén szemet szúr a helyi hercegnek/érseknek, (na, nem azért mert kis piros pöttyök vannak a személyijében a diszciplína rublikában, amikor igazoltatják, hanem mert feltûnõ, hogy milyen jól boldogul néhány helyzetben)
És az ilyent pedig vagy megpróbálja maga alá rendelni a helyi hatalmasság, vagy elpusztítani, és abbó lehet baj. (ugye itt nem arra gondolok, hogy õ személyesen táposabb a játékosnál, és majd jól lejátszák a havon, hanem inkább a "kapcsolatok" és "csatlósok" rublikák számítanak egy hercegnél)
Könnyen megeshet, hogy egyszercsak arra ébred a kedves játékos úr az 5-ös diszciplínáival egyetemben, hogy a pokolban van, mert a legutolsó csöves egy üveg páleszért felgyújtotta a tuti búvóhelyét. Ugye nem kell ecsetelnem, hogy egy kis befolyás mire képes a csúnya-csúnya setétség világában  

NAhát igen szerencsétlen srácról is épp ezért tudok bár itt a sztori kicsit másképp nézett ki. A szarvasi helytartóságban mocorogtak a vámpirok, el akartak szakadni Szeged dominiumtól (most különben az országosról van szó, ha jól tudom), ezért a herceg leküldött ott néhány embert, hogy tegyen már rendet. Mondanom sem kell, a szarvasi vámpírok közül nem sok élte túl... még tápos emmberkénk se... sajnos a live rendszer sem tökéletes még. szabályait rendszeresen módosítgatják, és helyenként is eltérõ, hogy épp melyiket használják... ezért fordulhatnak elõ ilyen bakik.