Tomo-chan wa Onnanoko
Tomo, a gorillaszerű karatemester lánya, és Jun, a szomszéd fiú, gyerekkoruk óta legjobb barátok. A lány kamaszkorukra ráébred, hogy a barátságnál többet érez a fiú iránt, de amikor összeszedi a bátorságát és szerelmet vall neki, a fiú félreérti a helyzetet, és azt hiszi, hogy Tomo csak a barátságuk szilárdságát akarja kifejezni. Hogy ráébressze Junt arra, hogy ő nem csak a legjobb barátja, hanem egy egy nőnemű emberegyed, legjobb barátnője tanácsára Tomo eldönti, hogy megpróbál lányosan viselkedni - ami nem könnyű, ha az ember lánya eddig fiúsan beszélt, öltözködött és viselkedett (ami Tomo esetében azt jelenti, hogy a problémákat leginkább az ökleivel akarja megoldani, és ebben a gyerekkora óta tartó karateedzések hatására igencsak sikeres).
Az első rész után még elég szkeptikus voltam a sorozattal, de elég hamar meggyőzött. A poénok általában működtek, és a slapstick vonalat nem vitték túlzásba, főszereplőink pont annyira lököttek, hogy viccesek legyenek, ne pedig idegesítően hülyék.
7/10
Tomo, a gorillaszerű karatemester lánya, és Jun, a szomszéd fiú, gyerekkoruk óta legjobb barátok. A lány kamaszkorukra ráébred, hogy a barátságnál többet érez a fiú iránt, de amikor összeszedi a bátorságát és szerelmet vall neki, a fiú félreérti a helyzetet, és azt hiszi, hogy Tomo csak a barátságuk szilárdságát akarja kifejezni. Hogy ráébressze Junt arra, hogy ő nem csak a legjobb barátja, hanem egy egy nőnemű emberegyed, legjobb barátnője tanácsára Tomo eldönti, hogy megpróbál lányosan viselkedni - ami nem könnyű, ha az ember lánya eddig fiúsan beszélt, öltözködött és viselkedett (ami Tomo esetében azt jelenti, hogy a problémákat leginkább az ökleivel akarja megoldani, és ebben a gyerekkora óta tartó karateedzések hatására igencsak sikeres).
Az első rész után még elég szkeptikus voltam a sorozattal, de elég hamar meggyőzött. A poénok általában működtek, és a slapstick vonalat nem vitték túlzásba, főszereplőink pont annyira lököttek, hogy viccesek legyenek, ne pedig idegesítően hülyék.
7/10