Messages

Huuuuu! 

Mi újság?

Shin Samurai-den Yaiba

Kimi ni Todoke S3

Ez kömény...

Nagyon.

Kínai agyagkatonák kiállítás a Szépművészeti Múzeumban
Tetszett a kiállítás, sok érdekes különféle tárgyat mutattak be (pl. kés formájú pénzérmék), a legjobban azért az agyagkatonák és a kocsik tetszettek. Összességében azért egy kicsit összevisszának éreztem a kiállított tárgyakat, jó lett volna, ha az agyagkatonák mellé valamilyen bővebb témára koncentrálnak, pl. "élet a császári udvarban". (Bár gondolom a kiállítás megvalósítása/elrendezése attól függ, hogy milyen tárgyakat kapnak Kínából.) Persze így is lekötött, két órát töltöttem bent.
Egy technikai megjegyzés: a kiállítótérben elég hideg van, bár volt rajtam pulóver, a hátam idővel egyre jobban fázott (gondolom a műtárgyak miatt szükséges a légkondicionálás), úgyhogy ajánlott a vastag pulóver vagy egy könnyebb kabát a pulóver fölé (télikabátra azért nincs szükség).

[Mashle S1]

Mashle S1
... avagy mi történne, ha a One Punch Man Saitamája beíratkozna a Roxfortba.
Adott egy világ, ahol a varázserő nélküli embereket lenézik és üldözik. A varázserő nélküli Mash azért íratkozik be a varázslóiskolába, hogy a legelismertebb diákok közé kerüljön, ezzel elérve, hogy az állam békén hagyja őt és nevelőapját. Ez persze elsőre reménytelen vállalkozásnak hangzik, de szerencsére az egész életét edzéssel töltő Mash nevetségesen erős, ami lehetővé teszi, hogy szembeszálljon az arrogáns diáktársaival (akikből elég sok van).
A sorozat alapvetően egy paródia, ami a shounenfight cuccokat ötvözi a varázslóiskolás fantasytörténetekkel. Nagyon sokat merített a Harry Potterből (őszintén szólva volt olyan jelenet, amikor elkezdtem azon gondolkozni, hogy a manga szerkesztője miért nem szólt rá a mangakára, hogy "Sensei, ennyire pofátlanul azért mégse kéne koppintani"). Szerencsére az akciójelenetekben azért elég sok kreatív megoldás van, számomra az volt a sorozat legnagyobb pozitívuma, hogy Mash milyen ötletes megoldásokat talált ki az aktuális ellenfél legyőzésére (ideértve a kezébe akadó tereptárgyak felhasználását).
A szereplőkről már nem tudok túl ennyi pozitívumot elmondani, nem hagytak bennem túl sok nyomot. Mash a "lassú felfogású genki főszereplő" helyett "lassú felfogású érzelemmentes főszereplő", de ez csak rövid ideig vicces. A barátai is eléggé klisékarakterek, a negatív szereplők pedig a Mash elleni vereségük után néha irreálisan gyorsan állnak át hősünk oldalára (ill. derül ki róluk, hogy minden szemétségük és arroganciájuk ellenére nem is olyan rossz emberek).
Nem egy kiemelkedő sorozat, de annyira azért elszórakoztatott, hogy valamikor majd megnézzem a folytatást is.
6/10

[Tomo-chan wa Onnanoko]

Tomo-chan wa Onnanoko

Tomo, a gorillaszerű karatemester lánya, és Jun, a szomszéd fiú, gyerekkoruk óta legjobb barátok. A lány kamaszkorukra ráébred, hogy a barátságnál többet érez a fiú iránt, de amikor összeszedi a bátorságát és szerelmet vall neki, a fiú félreérti a helyzetet, és azt hiszi, hogy Tomo csak a barátságuk szilárdságát akarja kifejezni. Hogy ráébressze Junt arra, hogy ő nem csak a legjobb barátja, hanem egy egy nőnemű emberegyed, legjobb barátnője tanácsára Tomo eldönti, hogy megpróbál lányosan viselkedni - ami nem könnyű, ha az ember lánya eddig fiúsan beszélt, öltözködött és viselkedett (ami Tomo esetében azt jelenti, hogy a problémákat leginkább az ökleivel akarja megoldani, és ebben a gyerekkora óta tartó karateedzések hatására igencsak sikeres).

Az első rész után még elég szkeptikus voltam a sorozattal, de elég hamar meggyőzött. A poénok általában működtek, és a slapstick vonalat nem vitték túlzásba, főszereplőink pont annyira lököttek, hogy viccesek legyenek, ne pedig idegesítően hülyék.

7/10

4-5 éve én is elkezdtem újra nézni a Forma 1-et. Pont elkaptam azt az idényt amikor a Verstappen és Hamilton fej fej mellett haladt a pontversenyben, és az idény legutolsó nagydíján, a legutolsó körön dőlt el minden, biztonsági autó miatt feltorlódott mezőnnyel. Aztán a versenybíró kapott érte hogy hagyta hogy így legyen, pedig pont így volt a legizgalmasabb.
Meg Grosjean balesetét élő közvetítésben nézni is durva volt.

A kiállításon bemutatták Grosjean autóját is (illetve ami maradt belőle). A roncsot közelről látva még hihetetlenebb volt, hogy egy darabban ki bírt mászni belőle.

Kyoukai Senki

Kitartóan nyomod 

Azért már jóval kevesebb animét nézek, mint 10-20 éve, úgyhogy lassabban haladok a kinézett sorozatokkal. Mostanában a 2023-as sorozatokat nézem. 

Kyoukai Senki

https://www.animenewsnetwork.com/convention/2024/cowboy-bebop-creator-next-anime-is-his-masterpiece/.216931

https://www.animenewsnetwork.com/news/2025-02-28/shinichiro-watanabe-mappa-lazarus-anime-unveils-new-trailer-visual/.221753

Eddig még nem írtam a Daimáról, de gondoltam, hogy 16 rész után lassan itt az ideje. Felemásak az érzéseim, egyfelől tetszik, hogy könnyedebb a történet, és egy oldschool utazgatós kalandot látunk,  nem pedig bolygópusztító tömeggyilkosok ellen kell harcolni, másfelől viszont elég illúzióromboló, amikor Gokuéknak random csendőrök és óriáskutyák ellen kell super saiyajinná változniuk.Az is elég zavaró volt, hogy a sorozat elején legyőzhetetlen legendaként hájpolt tamagami kisebb kihívást jelentett Gokunak, mint a csendőrök. A retconok se nagyon tetszenek lassan szinte minden egzotikusabb lényről vagy tárgyról kiderül, hogy eredetileg a démonvilágból származik de mivel a Superrel ellentétben itt nem zavarnak annyira bele a szereplők eddig megismert múltjába, így elviselhetőbb a dolog.
A legnagyobb bajom talán az, hogy egy pillanatig sem érzem azt, hogy a karakterek tényleg veszélyben lennének. Az eredeti sorozat elején se harcoltak rettenetesen erős ellenségekkel, de ott azért volt tétje a dolgoknak (gondolok pl. arra, amikor a varázserejű nyúl répává változtatta Bulmát, meg arra, amikor Pilaf bezárta őket, és csak azért élték túl az egészet, mert Goku átváltozott).
Ami a Daima viszont nagy erőssége, az a harcok koreográfiája, a Goku vs tamagami harc nagyon kreatív volt, számomra eddig az volt a sorozat legemlékezetesebb pillanata.

Összességében nyilván nem tagadható le, hogy a Daima egy felesleges bőrlehúzás, de annak nem is annyira rossz.

Budapesten a Corvin moziban ma (is) ment a '95-ös Ghost in the Shell movie, és hogy a frame per sec olyan amilyen azt megértem de ezt a magyar feliratot honnan kerítették, hogy a mondatok csak akkor voltak igazán értelmesek ha fejben fordítottam azokat angolra?

 

You're Under Arrest OVA

Kellemes kis slice of life egy rendőrőrsről, kifejezetten jó egy-két naponta megnézni belőle egy részt úgyhogy bele is kezdtem a 47 részes TV folytatásba.

Hajrá! Az első tv sorozat nagyon jó (a folytatások már hullámzó színvonalúak).

[Bastard S2]

Bastard S2: tetszett, de kicsit kevésbé, mint az első szezon. A történet valamivel komolyabb hangulatú, mint volt, de persze a megszokott bastardos poénok se hiányoznak, viszont a komoly és a komolytalan jelenetek között nem mindig sikerül jól egyensúlyozni. Dark Schneider továbbra is szórakoztató - de nem mindig, a szexmániája egy idő után egyre kevésbé vicces. A legnagyobb problémám viszont az új szereplőkkel van: túl sokan vannak ahhoz, hogy jobban megismerhessük őket, és többnyire elég hasznavehetetenek.

Csókolom

Boldog karácsonyt!

[Yuuki Bakuhatsu Bang Bravern]

Yuuki Bakuhatsu Bang Bravern: félig komoly, félig parodisztikus mecha sorozat. Alapvetően nem szórakoztam rajta rosszul, de úgy éreztem, a központi konfliktus annyira elvonta a műsoridőt minden mástól, hogy a szereplőket nem nagyon sikerült megismerni (a mellékszereplők többségének a nevét sem sikerült megjegyeznem.) Alighanem jót tett volna a sorozatnak, ha 12 résznél hosszabb.

Otonari ni Ginga: aranyos, de nem túl emlékezetes romantikus történet.

https://www.animenewsnetwork.com/convention/2024/cowboy-bebop-creator-next-anime-is-his-masterpiece/.216931

[Oshi no Ko S2]

Oshi no Ko S2: van egy erős jelöltem az év animéje címre.

[Oshi no Ko S1]

Oshi no Ko S1

Egy történet a japán szórakoztatóiparról megspékelve egy rejtéllyel és jó adag bosszúvággyal. A mangaka érezhetően beleásta magát a szórakoztatóipar különféle ágainak a bugyraiba, a történet így nagyon érdekes, a szereplők többsége is jó, a grafika pedig gyönyörű. Azért pár dologba így is bele kell kötnöm, egyrészt egy idő után már túlzásnak éreztem (bár valószínűleg csak én vagyok túl naiv), hogy a szórakoztatóipar háttéremberei közül milyen sokan ellenszenvesek ilyen-olyan módon, valamint volt néhány dolog, amit elég furcsának találtam.

A második szezon jelenleg is fut, hamarosan nekiállok.
8/10

https://www.animenewsnetwork.com/news/2024-09-02/dragon-ball-daima-anime-premieres-on-october-11/.215038
https://www.animenewsnetwork.com/news/2024-09-03/dragon-ball-daima-anime-trailer-reveals-more-cast-opening-song/.215093

Mahouka Koukou no Rettousei S3

Gainax Files for Bankruptcy

Tegnap megnéztem a bécsi Forma-1 kiállítást, nagyon jó volt, mindenkinek ajánlom, akit érdekel ez a sport. Június közepéig lesz Bécsben (utána a pletyka szerint Londonba viszik majd.)

Én is fel szoktam nézni naponta, viszont nem vagyok annyira sportos, hogy biciklitúrára jelentkezzek.

[Birdie Wing]

Birdie Wing

Ha van olyan sport, amiről nem gondoltam volna, hogy lehet belőle izgalmas és szórakoztató animét készíteni, az a golf. Mint kiderült, egy kellően elborult sorozat, ami csak akkor veszi komolyan magát, amikor muszáj, nagyon szórakoztató tud lenni. A Birdie Wing világában a golf a lehető legseriousabb serious business, de annyira, hogy a maffiavezérek is golfmérkőzésekkel döntik el a vitás kérdéseiket. Főszereplőnk, Eve egy fiatal underground golfozó, aki fogadásból golfozva tartja fenn magát, és elég sikeresen, a környéken nincs is nála jobb játékos. Egy nap találkozik Aoival, egy japán lánnyal, aki egy bajnokság miatt érkezett Eve országába, és amikor játszanak egy meccset egymás ellen, mindkettőjüket megfogja a másik tehetsége, és egyből azt érzik, hogy méltó riválisra találtak a másikban. A sorozat az ő fejlődésükről szól, az ifjúsági tornáktól a felnőtt tornákig, időnként a maffia világával fűszerezve. A Birdie Winget számomra két dolog tette igazán szórakoztatóvá: egyrészt a főszereplők (Eve annyira badass, amennyire egy kamasz golfozó csak lehet), másrészt a rendszeresen előtörő abszurditása: a jó értelemben vett "animés hülyeségek". Az elborult golftechnikák mellett a különféle gundames utalások is viccesek voltak, amik onnan jöttek, hogy a BW is a Gundam franchise-t birtokló Bandai cégcsoport égisze alatt készült (mellékesen a Birdie Winggel kapcsolatban azt is olvastam valahol, hogy Furuya Tohru és Ikeda Shuuichi együtt szoktak golfozni). Persze Eve múltja miatt a komolyabb témák is előkerültek. A második szezon komolyabb hangulatú, egyrészt hősnőink egy idő után rajtuk kívülálló okok miatt kénytelen külön folytatni útjukat, másrészt a jó értelemben vett animés hülyeségek mellett előjönnek a rossz értelemben vett animés hülyeségek is (bár talán mondhatnám azt is, hogy szappanoperás hülyeségek). Rossznak azért semmiképpen nem nevezném, ebben is volt sok jó pillanat, csak éppen a korábbi hangulattól tért el túlságosan. Sajnos a lezárása nem sikerült valami fényesen: az epilógus ennél semmilyenebb már nem is lehetett volna.

Sono Bisque Doll wa Koi o Suru és Bocchi the Rock

Pár év kihagyás után előző évben vettünk baráti csapattal elővételes jegyet, pont amikor volt az özönvíz és a szekusok nem engedték be az embereket mert állítólag túl sokan voltak már bent.
Pénzt nem kaptam vissza, mert miután az első kapun bejutottam, felcsatoltam a karszalagot.
Nem hiszem hogy egyhamar bárki bármilyen hasonló programra rávesz.

Nyári conokra nem szoktam járni, úgyhogy szerencsémre ez az élmény kimaradt, de mindenkitől azt hallottam, hogy a az a BOK-csarnokos con katasztrófa volt.

Ezen van a nagyobb haszon? Vagy jobban fogy mert könnyebb ajándékozni / jobban néz ki a polcon/táskán? Érdekes.

Fene tudja, nem kizárható. Mondjuk volt olyan stand, ahol gyanúsan magas áron adták a mangákat, és kicsit utánanézve rájöttem, hogy ugyanazokat a címeket máshol 30-40 %-kal olcsóbban megvehetem, szóval ha valahol, azon a standon biztos volt haszon.

Egy kisebb társasággal megint kimentem a conra, néhány észrevétel:
- annak ellenére, hogy már 8000 Ft-ba kerül a belépő (csak kétnapos belépő van), annyian voltak, mintha ingyen lehetett volna bemenni (azt hittem, hogy ma a rosszabb idő miatt sokkal kevesebben lesznek mint tegnap, de csak kicsit volt kisebb a tömeg); az Animax megszűnésekor azt gondoltam, hogy jelentősen csökkenni fog a szubkultúra tagjainak a száma, de tévedtem
- a látogatók legalább fele a gyerekem lehetne korban
- a standoknál eszméletlen sok figurát lehetne venni, mangát viszont kevés helyen árultak, light novelt pedig egyáltalán nem, még azokat se, amikből közkedvelt anime készült (ennyire nem olvasnak az emberek?)
- elég sok programot szerveztek
- a karaokésok közül néhányan olyan rosszul énekeltek, hogy azt a szintet tán még én is hoztam volna (mondjuk a kihangosítás elég rossz volt, volt olyan énekes, akit alig lehetett hallani a zenétől)