Mashle S1
... avagy mi történne, ha a One Punch Man Saitamája beíratkozna a Roxfortba.
Adott egy világ, ahol a varázserő nélküli embereket lenézik és üldözik. A varázserő nélküli Mash azért íratkozik be a varázslóiskolába, hogy a legelismertebb diákok közé kerüljön, ezzel elérve, hogy az állam békén hagyja őt és nevelőapját. Ez persze elsőre reménytelen vállalkozásnak hangzik, de szerencsére az egész életét edzéssel töltő Mash nevetségesen erős, ami lehetővé teszi, hogy szembeszálljon az arrogáns diáktársaival (akikből elég sok van).
A sorozat alapvetően egy paródia, ami a shounenfight cuccokat ötvözi a varázslóiskolás fantasytörténetekkel. Nagyon sokat merített a Harry Potterből (őszintén szólva volt olyan jelenet, amikor elkezdtem azon gondolkozni, hogy a manga szerkesztője miért nem szólt rá a mangakára, hogy "Sensei, ennyire pofátlanul azért mégse kéne koppintani"). Szerencsére az akciójelenetekben azért elég sok kreatív megoldás van, számomra az volt a sorozat legnagyobb pozitívuma, hogy Mash milyen ötletes megoldásokat talált ki az aktuális ellenfél legyőzésére (ideértve a kezébe akadó tereptárgyak felhasználását).
A szereplőkről már nem tudok túl ennyi pozitívumot elmondani, nem hagytak bennem túl sok nyomot. Mash a "lassú felfogású genki főszereplő" helyett "lassú felfogású érzelemmentes főszereplő", de ez csak rövid ideig vicces. A barátai is eléggé klisékarakterek, a negatív szereplők pedig a Mash elleni vereségük után néha irreálisan gyorsan állnak át hősünk oldalára (ill. derül ki róluk, hogy minden szemétségük és arroganciájuk ellenére nem is olyan rossz emberek).
Nem egy kiemelkedő sorozat, de annyira azért elszórakoztatott, hogy valamikor majd megnézzem a folytatást is.
6/10
... avagy mi történne, ha a One Punch Man Saitamája beíratkozna a Roxfortba.
Adott egy világ, ahol a varázserő nélküli embereket lenézik és üldözik. A varázserő nélküli Mash azért íratkozik be a varázslóiskolába, hogy a legelismertebb diákok közé kerüljön, ezzel elérve, hogy az állam békén hagyja őt és nevelőapját. Ez persze elsőre reménytelen vállalkozásnak hangzik, de szerencsére az egész életét edzéssel töltő Mash nevetségesen erős, ami lehetővé teszi, hogy szembeszálljon az arrogáns diáktársaival (akikből elég sok van).
A sorozat alapvetően egy paródia, ami a shounenfight cuccokat ötvözi a varázslóiskolás fantasytörténetekkel. Nagyon sokat merített a Harry Potterből (őszintén szólva volt olyan jelenet, amikor elkezdtem azon gondolkozni, hogy a manga szerkesztője miért nem szólt rá a mangakára, hogy "Sensei, ennyire pofátlanul azért mégse kéne koppintani"). Szerencsére az akciójelenetekben azért elég sok kreatív megoldás van, számomra az volt a sorozat legnagyobb pozitívuma, hogy Mash milyen ötletes megoldásokat talált ki az aktuális ellenfél legyőzésére (ideértve a kezébe akadó tereptárgyak felhasználását).
A szereplőkről már nem tudok túl ennyi pozitívumot elmondani, nem hagytak bennem túl sok nyomot. Mash a "lassú felfogású genki főszereplő" helyett "lassú felfogású érzelemmentes főszereplő", de ez csak rövid ideig vicces. A barátai is eléggé klisékarakterek, a negatív szereplők pedig a Mash elleni vereségük után néha irreálisan gyorsan állnak át hősünk oldalára (ill. derül ki róluk, hogy minden szemétségük és arroganciájuk ellenére nem is olyan rossz emberek).
Nem egy kiemelkedő sorozat, de annyira azért elszórakoztatott, hogy valamikor majd megnézzem a folytatást is.
6/10
) Alighanem jót tett volna a sorozatnak, ha 12 résznél hosszabb.