Yakuza 0 (PS4)
Első Yakuza játékom, amit végig is toltam. Korábban csak az első résszel játszottam, még PS2-n, aztán a Kiwamiból is csak az első fejezetet nyomtam eddig végig, így nekem nem sok nosztalgia faktort tartalmazott a két főszereplő előéletének megismerése, de annyi bizonyossá vált már ennyiből is, hogy nem véletlenül olyan nagy arcok ők ketten. A sztori tetszett, volt benne pár jópofa szappanoperás fordulat, a boss harcoknál pedig én is átéreztem, hogy végre leverhetem egyik-másik rosszarcot (kivéve Kuzét, ötödszörre is). Acsik tekintetében 54%-on végeztem, Kiryu ingatlanos melléksztoriját kipipáltam és minden ingatlant megszereztem, kivéve a játékautó-versenypályát, mert ahhoz a minijátékhoz semmi kedvem nem volt. Ahogy a többi sport (célbadobás, billiárd, tánc) sem mozgatott meg, az árkádgépet és a tekét azért végigküzdöttem, hogy meglegyenek az ingatlanok (meg A csirke). A randitelefonból viszont behúztam mind a kilenc csajt. Majima térfelén már kevésbé teljesítettem jól, a melléksztorik nagy része elkerült, a klubüzemeltetés pedig egyáltalán nem kötött le, így nála szinte semmi pluszt nem csináltam, csak a sztorit toltam (ami érdekesebben alakult, mint Kiryu szála). A technikai megvalósítás teljesen jó, a harcokban Normál nehézségen is volt kihívás, és a 2015-ös grafika még ma is bőven elfogadható.
Ami nem tetszett, és ami talán dizájnbeli döntés, hogy némelyik átvezető jelenet nem volt animálva, csak állóképeken beszélgettek, szövegbuborékokkal, viszont ezek a játék végére teljesen eltűntek, így valószínűbb, hogy vagy később kerültek bele, vagy nem volt idő animálni őket a megjelenésre, aztán meg már nem javították. A másik pedig a tipikus JRPG-szokás, hogy a melléksztoriknak/karaktereknek nincs hangjuk, a szövegeiket csak olvasni tudjuk, míg a főszereplő és a másik karakter max annyit szól időnként, hogy "Hmm" vagy "Huh?" Régen ez elfogadható volt, hogy nem lehetett minden szöveget felvenni, de ma már ennek nem lenne technikai akadálya, így ez már csak spórolásnak hat.
Első Yakuza játékom, amit végig is toltam. Korábban csak az első résszel játszottam, még PS2-n, aztán a Kiwamiból is csak az első fejezetet nyomtam eddig végig, így nekem nem sok nosztalgia faktort tartalmazott a két főszereplő előéletének megismerése, de annyi bizonyossá vált már ennyiből is, hogy nem véletlenül olyan nagy arcok ők ketten. A sztori tetszett, volt benne pár jópofa szappanoperás fordulat, a boss harcoknál pedig én is átéreztem, hogy végre leverhetem egyik-másik rosszarcot (kivéve Kuzét, ötödszörre is). Acsik tekintetében 54%-on végeztem, Kiryu ingatlanos melléksztoriját kipipáltam és minden ingatlant megszereztem, kivéve a játékautó-versenypályát, mert ahhoz a minijátékhoz semmi kedvem nem volt. Ahogy a többi sport (célbadobás, billiárd, tánc) sem mozgatott meg, az árkádgépet és a tekét azért végigküzdöttem, hogy meglegyenek az ingatlanok (meg A csirke). A randitelefonból viszont behúztam mind a kilenc csajt. Majima térfelén már kevésbé teljesítettem jól, a melléksztorik nagy része elkerült, a klubüzemeltetés pedig egyáltalán nem kötött le, így nála szinte semmi pluszt nem csináltam, csak a sztorit toltam (ami érdekesebben alakult, mint Kiryu szála). A technikai megvalósítás teljesen jó, a harcokban Normál nehézségen is volt kihívás, és a 2015-ös grafika még ma is bőven elfogadható.
Ami nem tetszett, és ami talán dizájnbeli döntés, hogy némelyik átvezető jelenet nem volt animálva, csak állóképeken beszélgettek, szövegbuborékokkal, viszont ezek a játék végére teljesen eltűntek, így valószínűbb, hogy vagy később kerültek bele, vagy nem volt idő animálni őket a megjelenésre, aztán meg már nem javították. A másik pedig a tipikus JRPG-szokás, hogy a melléksztoriknak/karaktereknek nincs hangjuk, a szövegeiket csak olvasni tudjuk, míg a főszereplő és a másik karakter max annyit szól időnként, hogy "Hmm" vagy "Huh?" Régen ez elfogadható volt, hogy nem lehetett minden szöveget felvenni, de ma már ennek nem lenne technikai akadálya, így ez már csak spórolásnak hat.
[/spoiler]
