Sziasztok!
Ez a topic olyasmi, mint az Írások, csak itt nem saját mûvek szerepelnek, hanem itt helyet adunk kedvenc versek, novellák, nagyobb mûvek részleteinek közlésére, valamint jó könyvek ajánlására, közös olvasmányélmények megbeszélésére.
Úgy gondoltam, elsõ idézetet próbálom stílusosan kiválasztani, így Thomas Mann novellájának, a Walsung-vér egy részletével kezdek. Mann nem tartozik a kedvenc íróim közé, viszont amikor arról ír, hogy Siegmund Aarenhold, a Walsung-vér szereplõje hogy viszonyul az olvasáshoz, magamra ismertem.
,,Szeretett olvasni, mintegy mélyebb ösztön parancsszavára vonzódott a betûhöz és a szellemhez, fegyvernek érezte. De sose adta át magát teljesen egy könyvnek, sose feledkezett úgy bele, ahogy elõfordul, ha az embernek az az egy könyv az egyetlen és legfontosabb, mint külön kis világ, melynek körén nem száll túl a tekintet, belezárkózik és elsüllyed benne, hogy még az utolsó betûjébõl is táplálékot szívjon. Özönlöttek asztalára a könyvek és folyóiratok, valamennyit megvehette, ott halmozódtak körülötte, s míg olvasott, a még olvasandók tömege nyugtalanította. De a könyveket beköttette. Préselt bõrben, Siegmund Aarenhold szép névjelével ellátva, pompázatosan és önelégülten sorakoztak ott a könyvek, és súlyként nehezedtek életére: terhes kincsként, amelyet nem sikerült meghódítani."
Ez a topic olyasmi, mint az Írások, csak itt nem saját mûvek szerepelnek, hanem itt helyet adunk kedvenc versek, novellák, nagyobb mûvek részleteinek közlésére, valamint jó könyvek ajánlására, közös olvasmányélmények megbeszélésére.
Úgy gondoltam, elsõ idézetet próbálom stílusosan kiválasztani, így Thomas Mann novellájának, a Walsung-vér egy részletével kezdek. Mann nem tartozik a kedvenc íróim közé, viszont amikor arról ír, hogy Siegmund Aarenhold, a Walsung-vér szereplõje hogy viszonyul az olvasáshoz, magamra ismertem.
,,Szeretett olvasni, mintegy mélyebb ösztön parancsszavára vonzódott a betûhöz és a szellemhez, fegyvernek érezte. De sose adta át magát teljesen egy könyvnek, sose feledkezett úgy bele, ahogy elõfordul, ha az embernek az az egy könyv az egyetlen és legfontosabb, mint külön kis világ, melynek körén nem száll túl a tekintet, belezárkózik és elsüllyed benne, hogy még az utolsó betûjébõl is táplálékot szívjon. Özönlöttek asztalára a könyvek és folyóiratok, valamennyit megvehette, ott halmozódtak körülötte, s míg olvasott, a még olvasandók tömege nyugtalanította. De a könyveket beköttette. Préselt bõrben, Siegmund Aarenhold szép névjelével ellátva, pompázatosan és önelégülten sorakoztak ott a könyvek, és súlyként nehezedtek életére: terhes kincsként, amelyet nem sikerült meghódítani."