Messages

Mindjárt elõkeresem a jegyzetemet, csak mostanában én se sokat vagyok online...

Íme egy kivonatos órai jegyzet, ennél bõvebbet azt hiszem én sem tudnék mondani

köfi!:jee:

Atyám!!! Ennyit szövegelni hogy lehet!
Majd este elolvasom, most nincs ennyi idõm... egyetemre is be kéne menni...

Höhö:) elég sokat kellett hozzá tekeregni:) (amúgy, milyen neted van? gondolkoztam már hevenyen azon, hogy egyenesen rád van kötve a csati, mert folyton fent vagy:) -Sidney is sugallmazta a gondolatot, jó van naaa!! - kényszerített!!!!)

Bár semmit nem tudok róla, még csak most láttam a trailerét, de ha kicsit is olyan lesz, mint a Farkasok szövetsége (nekem rögtön az jutott eszembe rókla), akkor talán újra megéri elmennem moziba. Ti tudtok valamit?

Mmmm Király!!!!!
Most néztük meg!!! Szuper! Frankó!! Sztori-kép és látvány-poénok ülõsek és persze nem feledkeztek meg a hagyományos német-francia jóbarátságról sem:) Csak és csak moziban ajánlott!!! No és a pofák, nemtom, már megint honnan kerítették õket elõ...
(tom, megint le leszek cseszve, hogy a filmnek nincs mondanivalója, de egy Bankrendszer stakeholderei konferencia után a frász akar már megint gondolkodni... )

Nem értek egyet, még ha Lemre hivatkozol is. Egyébként pont az említett mûve olyan, hogy elkezdtem olvasni, és nem értettem. Viszont a H2G2-t meg tartom olyan jónak, mint a Monty Pythont, sõt, egyenletesebb minõségûnek érzem, mint a MP-t, akiknek ritkán ugyan, de voltak totális erõltetett melléfogásaik, míg a H2G2-ben kevés és nem olyan gyengék. Igaz, hogy ez "csak" egy hosszú könyv, MP-ék meg rengeteget alkottak.
Egyébként szerintem félrevezetõ odaírni mindig, hogy "lehet kövezni" (sokan alkalmazzák), mert azt sugallja, hogy az egész hozzászólás csak a többiek zrikálása miatt született meg, márpedig ezt - a te esetedben legalábbis semmiképpen - nem feltételezem.

Mások irritálása ugyebár az én feladatom:) ("olyan finom lepényhal volt, hogy még Jahvénak is ízlene:)")
Tény, ami tény, hogy némileg eltérõ állapot szükséges a két síl befogadására. Íme a tökéletes leépülés:
Nézd meg a HHG2G-t, amjd folytasd a Brian életével. Végül nézd meg a Galog Galoppot... Ha ez után nem kaparod el magad a röhögéstõl... Amúgy is botor dolog összehasonítgatni a kettõt, olyan, mintha azt néznéd, hogy melyik a jobb: a gesztenye torta, vagy a rigó jancsi (bing! mind2!!). Korábban ráadásul épp én mondtam azt, hogy megnézni a HH2G-t olyan, mint megnézni a Gyalog galoppot és az Ûrgolyhókat egyszerre.

lehet, h csak annyi történt, hogy a Zsepikommandó megfenyegette...

elvégre, amit leírt, nemcsak egy "nagy" terrorszervezet lehet, hanem egy már létezõ ilyen szervezet leányvállalatának a megszervezése is...

Mai játékunk: Who wants to be a millioner terrorist?
Bár, a "leányvállalatos" dolog ugye nem újdonság, erre a legjobb példa a McKaida...

A lelki szevedés és a fájdalom, ami ezzel az élettel jár... Persze a hatalom meg ilyesmik is.

Bár, az ehhez hasonló hozzászólások és szemléletmód folytán gondoltam azt, hogy ülni fog a cucc a célon:) (bocs Djinn, ne vedd személyeskedésnek..)

Ha viccnek szanta, akkor jo.

viccnek szántam:) elég elmés volt a cikk, sajna a többi része már nem fért bele...

Vigyázz, Beren, politikában, gazdaságban te vagy az isten, de ha az új H2G2-t elkezded dicsérni a BBC-sel szemben, szétszedlek. Íme:


Nem értek egyet. Nézd, akinek nincs bizonyos képessége arra, hogy kövesse a dolgokat, figyelje az apróságokat stb, annak már a könyv sem való, már a hossza miatt sem, de a sok ugrálás, megszakítás, utalgatás miatt. Ez nem az amcsi szellemi szintre van szánva! Szemben - úgy látszik - az új filmmel, ami gyors, pörgõs, csili-vili, mint minden film manapság....

Már megint az a csili-vili amcsi filmes szöveg, amitõl rolnizik a hátamona szõr... (fõleg, hogy alant kiderül, hogy kedvenc Ramizunk nem is látta a filmet...). A mondanivaló itt is átjön símán (ennek ellenõrzése végett olvastam el a könyvet és néztem meg a BBC kiadást is:) ), fõleg, mert "valaki" a forgatókönyve is jócskán belenyúlkált...

Erre csak ennyit tudok mondani:Ja még annyit, hogy nézz sok (sok!) Monty Pythont (most decemberben lesz a Filmmúzeumon a Repülõ Cirkusz ), és szokd meg ezt a fajta cselekményszervezést, -tempót vagy mit. Ez ehhez a stílushoz egyszerûen kell.

Szeretem a sok Monty Pythont, de a színészi játék akkor is színpadra való, nem filmre... Montyék jobban mûvelték sokkal, ott a blazít fejek jól mûködtek, itt olyanok, mintha unatkoznának olykor, vagy az esti vacsorájukat tervezgetnék...

Pont Ford annyira jó a BBC-sben... a fekete színészek jók a grimaszolásban, de Fordhoz nem illik ez!

sztem unatkozott. bár, amúgy jó volt... de a fekete srác után látva már nem volt az igazi (ha fordítva látom, lehet, hogy másak volnának a preferenciáim...)

Nem láttam az újat,

Akkor, most mirõl beszélünk??? Mielõtt az ember jó alaposan kibelez valamit legalább vegye a fradtságot, és nézze meg...

Én az imádom a könyben, hogy mindkettõ: sci-fi is, kritika is. És szerintem mindkettõ fontos, ahogy a BBC-sben is mindkettõ kijön. (A legFöldikultúrakritikusabb, legcinikusabb részeket - az Útikalauz egyes bejegyzéseit - pedig marha jól megcsinálták, sõt egy-két pluszt is beletettek, pl amit az Útikalauz kiír, amikor a Bábel-halat magyarázza... tessék azt a részt megnézni mindenkinek )

Na ja, nekem is tetszett a fíling, a kor színvonala jól átjött rajta, nem is baj (az antik Dûnénél se zavart), de olykor azért az új kalauz jobbra sikerült (viszont az újon látszódik, hogy olykor a BBC-set vette alapul grafikailag!).

Ez az egyetlen, amivel egyet tudok érteni. Bár ez jó is, mert olyan tipikus szõkenõnek tûnik, és épp olyan megdöbbentõ mindig, amikor valami értelmeset mond, mint a könyvben.

Na ja, nálam õ tett be, addig jól elnézegettem a cuccot, mert tetszett (leszámítva pár zavaró apróságot, amin viszont képes voltam felül emelkedni:) ), de hogy azt a bigét honnan szalajtották?! Nem igaz, hogy ne lett volna valami jobb néni a környéken!! A szõkenõs viccek lehet, hogy innen erednek...

Meggyõztél minket, a következõ túrára az egész usteam forum veled tart!  Ja, és légyszi olyan útvonalat tervezz, hogy lehetõleg Ausztráliába is eljussunk biciklivel

Tervezhetek:) Csak kérdéses, hogy a Három Kapitányon kívül lesz-e még olyan, aki túlélné azt az utat:)

Nincs is csodásabb, mint amikor az ember elindul. Hetekig tervezgetsz elõtte, javítgatod a jármûveket, készleteket halmozol fel, lelkiekben már úton vagy, és nézed az meteorológiát az adot térségeken milyen idõ nem lesz:).
Aztán, reggel kigurulsz a már megint túlterhelt keróval, ellenõrzöd a szélirányt, átnézden, stabil-e a bravód cucca is, majd elindulsz az aznapi cél felé...
Év közben persze vannak tréningek, mert nincs az a gyönyörû évszak és idõjárás, amikor ne lehetne egy jót zümmögni, de a nagy túrák teljesen mások. Ott több napra kell beosztanod magad, nem csak az a lényeg, hogy kibírd a nyolcvan kilométert, sõt, a felszereléssel is gazdálkodni kell...
A nagy túrák indulnak az alábbiak szerint:
Kigurulás-3km: gyerünk-gyerünk, teljes gõzzel elõre, mindjárt ott leszünk!
3-6km: ez mégse megy olyan gyorsan, meg talán nem 30-cal kéne nyomatni a dáridót, mert így egybõl kifáradok, különben is, nem túl jó a szél
10. km: még csak ennyit haladtunk?!
11 km: mit szoktam én ebben annyira élvezni?!
30 km: megy ez!
40 km: elsõ megálló, itatás következik
50 km: hmmm közelítem az aznapi táv felét (ez az érzés akkor is elõjön, ha aznap mondjuk 170 km a szakasz)
60 km: "mindenki engem néz, én vagyok az országúti sztár!"
80 km: harmadik itatás, meg némi etetés
100 km: cool baby
120 km: törppapa - messze vagyunk még?
140 km: ideje ebédelni... (bár, ezt általában már 100 km körül fel szokás vetni)
160 km: kipurcanok végem van!!!
170 km: lihi-lihi - hol van már az a tetves szállás?! (ennél tovább eddig nem jutottam:) )

persze, az elsõ éjszaka is az aklimatizálódásé: rémálmaid vannak, mert végig látod egyben az egész utat, és még nem szoktál hozzá (ez ugyanis az egész túra alatt végigkísér, plusz még a köv pár napban is...), a lábaid izzanak (az izmok a harmadik napon szoktak ráállni a dologra, mármint arra, hogy a saját súlyod mellett még plusz 20 kilót furikázzanak...), rájössz, hogy a beállítások nem jók, így ülésemelés-fékbeállítás következik, pont a megnövekedett országúti súly miatt...

Viszont - a dolog roppantmód megéri!!!  (utólag, karosszékben, vagy menet közben, hátszéllel:) )

Nemrégiben gondolkoztam el azon, mi kellene ahhoz, hogy az ember létrehozzon egyjól menõ terrorista vállalkozást (természetesen nem áll szándékomban). Ezek ugyebár rendkívül jól tejelnek, mivel nincs számviteli fegyelem, se adóhatóság, tehát az ember annyit sikkaszt az admányokból, amennyit akar (igaz Arafat-bácsi?).
De, lássuk a hozzávalókat:
- kreálj valami filozófiát (A Nagy Fehér Zsebkendõ Eljövetele), amit a sok üveges szemû üresfejû frankón bevesz. Legyen benne némi túlvilág, meg olyasmi, ami az egyszerû pórnép számára zavaros és értelmetlen (mert persze az is, de ezt nem kell a többiek orrára kötni). Utána fogod a marketinget és megdolgozod jóól a célcsoportot. Pár film, könyv, és szuvenírbolt - máris kész az elsõ fázis, amely szerint minden szép és jó, csak a világ mocsok. (a világ persze olyan, amilyen, de ha valakink azt modnod, hogy rossz napja van, akkor az be is veszi, mert a rosszabb dolgokra mindenki jobban emlékszik:) ). Ha már elég nagy tömeged van, akkor kis csoportokat is készíthetsz belõlük, amelyek már a Zsbkendõt személyesítik meg a többiek számára. Lesz Zsebkendõház, Zsebkendõ centrum, Zsepiünnep, Zsepikaják. Lényeg, hogy a szabályokat menet közben még tekergesd párszor, hogy a résztvevõk minél inkább elkötelezõdjenek a szervezet iránt (kísérletileg igazolt tény, hogy azon célszemélyek, amelyeknek egy semmit sem érõ szolgáltatásért cserébe valami extrát kellett tenniük, sokkal nagyobb értéket tulajdonítottak a szolgáltatásnak, mint az, aki csak úgy megkapta ugyanazt).
- ha mindez megvan, jöhet a rentábilis rész: adomány-adomány-adomány. Persze, ezt már ajó az elején megkezdeni, hogy ne te menj csõdbe, de egy bizonyos szint után már kötelezõ. Kell még egy hierarcikus szervezet is, valamint az ehhez kapcsolódó sejtek.
- innentõl kezdve már azt csinálhatsz, amit akarsz: birkák vannak, pénz van, szóval nyugodtan meghirdetheted a Zsebkendõ Eljöveteléért Küzdõ Forradalmi Tanács létrejöttét, vagy követeléseket is megfogalmazhatsz (Zsebkendõ Kötelezõ Viselete a munkahelyen...).
- Természetesen ügyelj arra, hogy senki ne vegye át a zsepik feletti hatalmat, tehát olykor nem árt egy-két tisztogatás a szervezeten belül (á'la Sztálin), továbbá, hogy ne robbants ki atomháborút, mert akkor lesheted a pénzed...

Hehe:)
mivekl senki nem olvassa ezt a topicot, talán elkerüli az alábbi (nemm bírom megállniii!!) hozzászólás a közfigyelmet, és így én is az esetleges lincselést...

Tegnap szokásos biztosításmatematikámon éppen a szokásos hétfõi Szegedi Egyetem c. sajtótermék hátulját bogarásztam (korábban remek utazós cikkek voltak itt, sajna mostanság már nem ír ide a srác... ), amikor erre a részre bukkantam (tehát, ezek nem az én szavaim:) !)

"Van történetük, néha kell az, hogy elpityeredjünk a "Monster Co"-n. Inkább ez, mint azok az ultramodern japán animációk, amelyekben a szupererõkkel rendelkezõ fõhõs vagy vámpír, vagy bárgyilkos, netán öntudatása ébredt robot, aki bosszút áll az emberiségen, mert az már annyira, de annyira elzüllött, hogy le se merem írni. Az egyii véglet a "csipkerózsikás, rózsaszín felhõs, de a végén happy endes" változat, a másik meg a "depressziós, a végén úgyis mindenkit halálra kaszabolnak, de a fõhõs még így se találja meg a lelki békéjét" variációja. Kinek mi a jó animáció."

Tudom, a biztosító szegek szépen kattannak, meg jó paraszt (elnézést a földmûveléssel foglalkozók gyûjtõfogalmának pejoratív használatáért) vagyok, meg nincs is igazam (bár a cikket nem én írtam, hanem az újságíró csajszi), de amikor megláttam ezt a szakaszt, véletelnül beleröhögtem az órába (amit nem az elsõ sorban kellett volna:) ). Nekem tetszik és olykor (bizonyos mûremekek megtekintésekor/arra való invitáció elhangzásakor) korábban hasonló érzelmeim támadtak, de végsõ soron jogom van ehhez, mert mások meg utálják az amcsikat, megint mások a jogászokat, szóval nekem is kell valami, amitõl elkaparom magam:)  

Kijött az új H2G2 DVD-n!! Lehet, hogy megnézem!...

Nos, hogy ne érje szó a ház elejét, ezúttal rendesen beleástam magam a dologba, mielõtt újabb méltatást írnék a számomra oly kedves mûrõl.
Elõször is, a hétvégén ismét megtekintettem az új változatot (korábban egyszer már megnéztem multiplexben, aztán meg az otthoni fapados moziban is, nos ezúttal már kevésbé támogattam a forgalmazókat, de örüljenek annak az egy rugónak, amit a két nézéssel rájuk költöttem:) ), továbbá elolvastam az elsõ könyvet, valamint megnéztem az 1981-es BBC féle elkészítést.

Nos, hölgyeim és uraim, mondjon bárki bármit, sztem a mostani film NAGGYON-NAGGYON JÓÓÓ lett! Jó, tudom, a BBC-s változat régen készült, és meglehetõsen ragaszkodik a könyvhöz, azonban pont ez volt vele a baj. A könyv ritmusa ugyanis a filmbe adoptálva katasztrofális vontatottságot eredményezett. Persze fanatikusoknak mindent, de a színészi játék még a maradék illúzióimat is ledúrta... Ritkány nyavajgok a pocsék szinészi teljesítmény miatt, de ezúttal egyszerûen kell: valószínûleg színpadról szalajthatták az emberkéket, mert legalább is úgy mozognak, mint ott szokás - mindig csak egy ember, a többiek meg vigyorognak. Fordot ezúttal sem vörös hajú egyén játsza, de egy idõ után sírva könyörögtem a mozi fekete sráca után, mivel õ képes volt hitelesen visszaadni a szerepet.

A BBC-s filmnek persze vannak elõnyei is: mondjuk ott van például a szép brittish english, szóval a nyelvészek gerjedhetnek egy jót. Vagy például az az igyekezet, hogy teljesen hûek maradjanak az eredeti mûhöz (ami mondjuk az egész halálát okozza). Ennek során poén volt látni, ugyanazt a snittet miként láttatta a rendezõk egykor és most. Az effektek 100%-ban korhûek, igazzi nyócvanas évek C64-es züzmögése. Ami érdekes volt, az a design (ez alatt nem a csapnivaló, korabeli nevetésges horrokat idézõ maszkokra gondolok, mert nem az a lényeg... olykor...). Különösen a Könyv megjelenítését figyeltem. A mostani mozi ugyebár meglehetõsen egyszerû elemekkel mutatja be a könyv mûködését, grafikáját (kétféle narancssárga, minimál grafika, ugrálós menü - roppant egyszerû, viszont nagyon leleményes); a BBC-nél sajnos nem tudták visszaadni, bár a Vogonok bemutatásánál azért szerencsére sikerült. Sajnos, a BBC túl nagy hangsújt helyezett a SCI-re, és elfelejtették, hogy a HHG2G mégiscsak fikció, ami szörnyen görbe tükröt tart a földi társadalom elé, mókás történetbe csomagolva. A moziban ez sokkal jobban átjött.  

A színészeket az elõbb már elkezdtem csépelni, nem nagyon folytatom: a BBC-s Trilliantól kivert a frász, amikor megláttam (bocs, a sötét hajú nõi személyekre bukom:) ), az még hagyján, hogy szörnyen beszéli az angolt (ez is az én hibám, a C&C-nek hála, az amerikaiak gyönyörû akcentusán cocializálódtam...), de az összképet mindössze tíz percig tudtam elviselni, úgyhogy jobbnak láttam inkább nem oda nézni... Arthur Dent jól nyomta, õ és Zaphod B szinten van a mozival.

Hogy ne mondjátok azt, hogy el vagyok szállva a mozitól (pedig de:) ), álljon itt is némi kritika: a moziban meglehetõsen szabadon rendezgették a könyv egyes fejezeteit, bár ez inkább a kaotikus szerkezetû könyv sorba rakosgatását jelentette, ami nem gond. Gond volna még az, is, hogy némileg módosítottak az eredeti sztorin, ami mondjuk az egy estés mozifilm mûfaja megkövetelt (moziba mindent beletenni olyan volna, mint írni egy 2342 oldalas  valamit, és ráfogni, hogy az esszé...). Más probléma? Szerintem nem volt!!!:jee:
Ellenvéleményeket szívesen várok, de azok tõszavaknál többet tartalmazzanak!!:jee:

Magyar viszonylatban tudtommal még csak távlati tervek vannak, ezért is volt meglepõ, h Szegeden már csináltak vmit...

Katz!! Katzchen!! Mintha ígérgettél volna még némi infót!! plíz!!

Beren Sidney, basszus, angyon ossze kéne már hoznunk egy találkozot, mien dolog az, hogy ti is Szeged, én is Szeged, aztán meg még sose láttuk egymást (valszeg )

Hehe! Tudjuk, ki vagy, tudjuk hol vagy, még azt is tudjuk, mit ettél vacsoráraaa!!!:) Szörnyû: egyszer fotóznak, akkor is eltakarom az arcom... (gyakorlat teszi az embert:) ) ...ráadásul csak egy hölgykoszorúban lettem lefotózva... öregszem...

Hát, már régen volt ilyen szép, filmszerû élményem...
...találkoztam két öltönyös bácsival, akik közölték, hogy volna egy munka, mert ilyen és ilyen okok miatt rám volna szükség ... ezt követõen egy nagy limuzinban vittek, nyakig pingvin ruhában - kiedült, hogy valami fejes helyett vagyok dublõr, a mukit meg ki akarják nyírni, tehát én vagyok a csali. A kocsival megérkeztünk egy nagy szép épülethez (talán kaszinó, bár inkább hotel lehetett). Ez után a dolgok a házon belül történtek, kissé zavarosan, de azt tudom, hogy mindig azon ment a para, hogy ki ne derüljön a turpiszság, hogy én nem én vagyok:) A poén az egészben az, hogy ekkor folyton az járt az eszemben, hogy este Tinúviel azt mondta, hogy a múltkor Gyurcsányt látta az álmában, én pedig nevetve válaszoltam, hogy egyszer álmomban Schröder bevallotta, hogy õ az apám:)

Hm. Valami "Jovokepek" bufe es ruhatar tantargyon volt szo a Szilicium-volgy tipusu uj varaosok gyengesegeirol, es ott szinten az idosebb generacio hianyat emlegettek. Kvazi gyokertelen volt a varos ilyen szempontbol.

Érdekes a probléma ez irányú megközelítése, mert eddig nem nagyon foglalkoztam az ilyen jellegû hátrányokkal (ami ugyebár ciki). Mondjuk, ez összefüggésbe hozható azzal, ahogyan az angolszász és a kontinentális egyetemek elhelyezkednek: az angolszász egyetemeknél divat az "isten háta mögötti" elhelyezés, míg a kontinensen inkább a városokba (beléje) telepítik. Így aztán ott rejtve is marad a "hátország" hiánya... (szóval, nem hinném, hogy félni kéne attól, hogy 2030-ban AK-val felszerelt kis bendzsók fogják elözönleni Szeged utcáit amiatt, mert nincs otthon a nagyi, hogy vigyázzon rájuk... amúgy se értem, mi a rossz abban, ha a kölök délután egyedül van, mert én speciel remekül elvoltam úgy is ld: számítógép:) )

Ezt tényleg te írtad? Nagyon tetszik!

Iggen, bár az ötlet nem zongoraként esett a fejemre az égből (szóval, sok embernek köszönhetek sok előadást, meg cikket:) )

Ezt igy már ismertem, esetleg tudnál bövebb infóval is szolgálni? Érdekelne a téma mélyebben.

Hehe:) korábban tényleg feltettem már egyszer, csak azóta módosult a projekt, és némileg át lett fazonírozva a cucc (szóval, jelenleg a 2.0-ás verziót gyártom, amelynek ez egy kicsi, de nemm elhanyagolható része itten)

Ha komolyabban érdekel a téma

Teljesen rá vagyok gerjedve a témára, szóval ha van valami anyag, akkor nyomasd kérlek!!

Nos, Hölcsek és Urak, a fenti út még folytatódott, ugyanis én személy szerint egészen 18-áig nem létem át a Dunát, hanem még a továbbra is ama szép környéken kapandoztam... Gondoltam, elmondom tövirõl hegyire, mi is történik egy naagy kerótúra alkalmával:) nehogy valaki csak úúúgy beleugorjon egybe:)

Objective: Gimme fuel, gimme fire
10:45 Zalakaros 540 km
Nem apróztuk el. Másnap felkeltünk hajnali kilenckor, így már háromnegyed tízkor el tudtunk indulni. A pízt kifizettem, még diákkedvezményt is kaptunk. Elõször tök rossz irányba indultunk el, dél felé. Colos magyarázta is nekem, de valahogy mégis arra mentem. Rá is jöttem, miért. Arra volt a benzinkút, így ismét feltöltöttük magunkat levegõvel. Utána irány vissza. Pár bamba turista addig tötymörgött elõttem a bicikli úton, míg megunva a füttyögést inkább közelebbrõl megközelítettem õket. Ezt ugyan õk nem díjazták, de amikor még a másik kettõ is elhúzott mellettük, akkor már becsukták a csoszalesõst.
Zalakomár irányában elhagytunk pár kerós német turistát, majd egy füves repteret. Zalakomár meglehetõsen jellegtelen kis falu volt, de mindenhol ellátva precíz útjelzõ táblákkal. Sikerült elsõre átjutnunk a 7-es fõúton, majd kijutottunk a vasút után a prérire. Itt megálltam, mert némi esõ környékezett minket. Nemsokára már spontán szakadt. De a szél jó volt, úgyhogy nyomtam rendesen. Sikerült harminccal felrohannom egy domb tetejére a szakadó esõben, meg legurulni onnan, de Somogysimonyi és Nemesvid között már lefékezett az oldalszél. Míg megálltunk, hogy az Harcos Leány megtörölje a szemüvegét, addig az esõ is elállt. Aznap nem utoljára.
11:45 Nemesvid és Nemesdéd között 561,7 km
Nemesvid és Nemesdéd között egy fennsíkra kellett felkapaszkodni. Innen megint lefelé vitt az út, és Vésénél rámentünk a pompásan széles 61-es fõútra. Itt mindössze két domb keserítette meg az életünket, és a forgalom se volt az a hú de nagy, lévén vasárnap volt. Harcos Leányt azonban fel kellett világosítnom, hogy legközelebb beláthatatlan kanyarban, fõúton ne jöjjön be mellém, mert akkor elütnek mindkettõnket.
Objective: Fogyó Hold
12:00 Böhönye 580,68 km
Pont harangkongásra értünk be Böhönyébe. Príma kis bicajúton mentünk, amíg meg nem találtuk az egyetlen, még nyitva tartó boltot. Be is kajáltunk egybõl. Érdekes volt, mert a tulaj ránk köszönt. Kedves kis hely. Innen 12:36-kor indultunk tovább.
Ismét a príma 61-es fõút. Az egész asztal simaságú, és van vagy egy méternyi az út széle és a fehér csík között, úgyhogy nyugisan elfértünk. Út közben láthattunk egykori hadi ojjektumot védõ kerítést is. A csaknem nyíl egyenes úton végig lehetett nyomni, még a lankás emelkedõk se lassítottak, úgyhogy végig vittem a harmincat. Immár elõl, gyakorlatilag Zalakaros óta elöl ültem. Nagybajomban az út mind inkább összeszûkült, így mind inkább vágyni kívántam tõle. Olyannyira, hogy egy leágazással hamarabb fordultam le. Nem volt gond, mert a térkép szerint lesz egy kis átkötõ út a falu után. Meg is találtam, egy nyomtávú út volt. Azonban, Colos térképe nem jelezte, hogy mi vár minket a végén. Oda ugyanis egy TSZ-t építettek valamikor. Így aztán szépen behajtottunk keróval, végigmentünk az akolban szénázó bocik mellett, majd szépen kimentünk a másik oldalon. Ott is volt az általunk vágyott csökölyi út. Itt végre ismét szabadjára engedhettem a lovakat. Beálltam a 26-os utazó sebességre. Az út le volt öntve szurokkal, úgyhogy kitûnõen ment rajta a gumi, alig volt súrlódás-pattogás. A szél még rá is tett egy lapáttal. Jákónál úgy mentünk végig a falun, hogy meg sem álltunk. Itt tényleg elég sötét volt a környék, nem tudom, a többiek hol lehettek.
14:15 Jákó és Csököly között 602,35 km
Így aztán inkább itt álltunk meg ezért-azért, plusz inni. Közben jött egy nagybajúszú bácsi a lovas kocsijával együtt, úgyhogy megtudhatta, honnan jöttünk. Itt már elég lapos volt a környék. Gigén pedig már minden nyüves alföldi otthon érezné magát, alig voltak kupacok. A legközelebbi kútig viszont – stílusosan – Kadarkútig kellett menni. Addig viszont ismét lehetett hajtani. Szép, egyenes út, hullámzó búzatáblák, jó szél, mi kell még? Kezdett elõjönni az allergiám. Nem ártana már egy kis esõ.
14:45 Kadarkút 74,56 km
Itt végre találtunk egy kék kutat, ahogy Colos megjósolta. Mivel, ez már az õ földje, ahogy a Körös-Maros Köze az enyém, így átengedtem neki a navigációt, és beültem mögé. Víg lefetyelés után folytattuk az utunkat Szigetvár felé.
Az út azonban még tartogatott meglepetéseket. Ez már a Zselic vidéke volt, a Somogyi dombság messze mögöttünk maradt. Így, egyre másra kerültek elénk a valószínûtlenül mély és meredek völgyek, ahová – szokás szerint – levitt az út, majd felhozott onnan. Colos elmondása szerint õ életében ezen az úton ment elõször messzire keróval. Már kezdem érteni, miért megy ilyen jól hegyikecske-üzemmódban. Lad és Patosfa között aztán én is megkaptam a magamét. Már kezdtem megszokni, hogy amikor meglátom, hogy a nyíl egyenes út alábukik, akkor szakadozzak, most azonban meglepit kaptam. Lad után az út kanyarodott, így csak az utolsó pillanatban vettem észre, hogy lejtõ lesz. Valahogy éppen a Leány mögött voltam, úgyhogy sürgõsen tenni kellett valamit, hogy leelõzzem, különben beleszállok. A lejtõ két szakaszból állt, egy lépcsõ, majd még egy, és a végén egy jobbos kanyar. A völgyben volt egy kis út balra, de nem igazán volt idõm megfigyelni, mert ott már hatvan fölött haladtam. Az elsõ kerék és a sisak a fejemen ismét sípolt. Átsodródtam a szemközti sávba, de jóval elõtte már figyeltem, nem jött autó. Így aztán ki tudtam ugrani a Harcos Leány mögül, és utol értem Colosot is. Itt már felfelé ment az út is. Körbe ment, jobb felõl egy téglafal (gondolom támfal), sõt, mire felértem, addigra teljesen lelassultam. Ezért már megérte elindulni. De, ezzel még nem volt vége. Még négy dombot kellett megmászni, bár ezek már ismét a szokásos egyenes utak voltak minden extra nélkül. Lezuhansz, pattog a kormány, a végén 45-50-nel mész, majd felfelé kaparás. Ha késõn kapcsolsz vissza, már nincs elég nagy fordulatszám, és így nem tudsz leváltani, úgyhogy gyorsasági fokozatban leszel kénytelen felmászni.
Ekkor vettem észre, hogy valami nincs rendben a hátsó racsnival. Valószínûleg a sok esõ és a sok emelkedõ, de nem keményedett fel azonnal a csapágy, ha elõre akartam tekerni. Bár, itt még azt hittem, csak a sebesség miatt van. Amúgy is folyton kapcsolgatnom kellett. Ha felmásztam azért, hogy ne törjön szét a lábam, ha lefelé, akkor pedig negyven fölött már csak maximális fokozatban lehetett stabilan tartani. Somogyapátiban azonban ez is véget ért. Harcos Leányt sikerült rávenni, hogy ne menjen Colos mellett, ha nem néz hátra. Kissé fáradt voltam még helyette is figyelni.
Ráfordultunk Szigetvárra, az út oda már csak lejtett. És megláttuk a marha nagy fekete esõfelhõt a város elõtt. Colosék meg akartak állni, de én nem engedtem. Ugyanis mögöttünk is volt egy, és nem akartam két tûz közé kerülni. Így, álhajtottunk a felhõ alatt, amibõl jófajta nagy szemû, kopogós esõ esett. De így még a felhõ elõtt beértünk a városba. Ott persze utolért minket, mert Colos azt hitte, én tudom, merre van a vasútállomás, én meg az ,,imént" még rábíztam a navigációt, így csak úgy mentem, gondoltam, majd szól.
16:18 Szigetvár 646,31 km
A Kisváros Vendéglõ elõtt aztán beálltunk egy fa alá, mert az esõ már nagyon rákezdte. Ott megvártuk, míg vége lett. A vasút sem volt messze, pár utcával volt arrébb. Ezzel a Rozsomák-hadmûvelet sikeresen befejezõdött.

Objective: Over the hills and far away
7:00 Sopron 396,95 km északnyugati szél, felhõs idõ, hideg
KTSZ felrakva a vonatra. Harcos Leány kissé késett, majd meggebedtem. A szél fúj – végre jó irányban. De az esõ aggaszt.
Kiértünk Sopronból. Ahogy felértünk a balfi hegyre, frászt kaptam, mert villámot láttam nyugaton. Amikor harmadjára villant, akkor esett le, hogy az az oszták szélerõmû fénye, hogy a repülõk is lássák a sötétben. Villog.
Elkezdett szemerkélni az esõ, így Balf után felvettük az esõkabátot. Most csak ketten mentünk, a Harcos Leány meg én. KTSZ vonatozik haza, Colos pedig gondolt egyet, és elugrott Kõszegre. Én inkább nem mentem vele, bízok az általam völgyesre optimalizált útvonalban.
Ismét a bicaj úton mentünk, továbbra is pocsék. Az esõ hol szemerkél, hol nem. Sikerült sehol sem megállni. Annyira, hogy Fertõhomoknál Harcos Leányra ráhoztam a frászt, amikor úgy gurultam, hogy közben néztem a térképet. Nem mentem neki a sövénynek. De megtaláltam az utat egybõl Röjtökmuzsaj felé. Áthajtottunk a 85-ös úton. Elég nagy volt rajta a forgalom. Utána megálltam egy csöppet, mert Harcos Leány is nem sokkal megállt elõtte. Az esõ éppen nem esett, a szél viszont nagyon finom lett.


Objective: Three Captain
Elég fura volt a neve ennek a szakasznak. Bár, találóbbat nehéz lett volna kitalálni, akkor, amikor még a tervezés közben nem is sejthettem, hogy ez lesz. KTSZ sérülés miatt hazamegy, Colos elmegy csajozni, mi meg egy harmadik úton korzózunk a Harcos Leánnyal, aki a kezdeti ,,Vörös Macsek aranyos kis sisakkal a fején" óta nagyot nõtt a szememben.
Nem igazán akartam megállni, az elsõ negyvenet egyfolytában akartam megtenni. Így sikerült kimenni a minket üldözõ front elé. A front eleje (egy fehér csík a horizonton) egyre közeledett. Röjtökmuzsaj és Csapod között volt egy kedves kis erdõs szakasz. Volt pár emelkedõ, de itt már lehetett nyomni rendesen. Az út vizes volt, némileg esett is. Nem volt forgalom, így mehettem az út közepén. Harcos Leány olykor el is tûnt mögülem, de azért beért.
8:21 Csapod 433 km
Itt álltunk meg elsõre. Sõt, 6 perccel megelõztük a tervet. Ahhoz képest, hogy amikor azt számoltam, 20 km/h-s átlaggal számoltam. Most meg 26-tal nyomultam már mióta. Gyors evés-ivás, utána tovább.
Ismét kis erdõs rész. De sikerült tartanom az ütemet. Harsos Lány hol bírta, hol nem. Olyankor lassítottam. Cirák elõtt már kezdett jó lenni az idõ. Már a Napot is láttam. Idõnként. Cirákon volt egy trükkös keresztezõdés, úgyhogy bevártam. Beled elõtt láttam egy villamos távvezetéket, úgyhogy sejtettem, nem vagyunk messze. Itt már 9-cel kellett idõnként csorognom, hogy bevárjam. Ez után összekapta magát. Beled után átkeltünk a 86-os fõúton. Vajon, mi lehet Coloskal? Közepes minõségû úton haladva értük el Rábakecölt. A Leány itt már mellettem ment. Nem volt forgalom, így befért.
9:30 Rába-folyó 459,7 km
Na, itt pihentünk egyet a gáton. Maga a Rába nem nagy, de azért komolyabb a Körösnél. Betekintést nyerhettem Harcos Leányék földrajz-oktatásába.
Kenyeri után ismét lakatlan vidéken mentünk végig. Akkor kelhettünk át a Kemenesháton. Eléggé ,,hát" lehet, mert nem igazán fékezett le. Az út ismét járható volt, így a közepén mentem. Olykor beültem a Leány mögé, most már megtanult folyamatosan menni. Finoman emelkedett az út, de a hátszél ellensúlyozta, így 24-el tudtunk menni.
Vönöcknél már lefelé ment az út, a falu után helyrerakattam Harcos Leány mozgásba lendült motyóját. Kemenesszentmárton után láttuk meg a Ság-hegyet. Elég valószínûtlenül festett, ahogy masszív tömbjével kiemelkedett a körülötte lévõ síkságból. Emellett a hátunk mögött elég impozánsnak tûnt a Kemeneshát is. Vicces, hogy fel sem tûnt, amikor átmentünk rajta. Lefotóztuk, és haladtunk tovább, mivel ismét baljós felhõk értek fölénk.
10:30 Celldömölk 481 km
Ahogy behajtottunk a városba, nem sokára megtaláltuk a vasútállomást. Csupán követnünk kellett a Külsõvat felõl jövõ utat, és átmenni a vasúti híd alatt. Természetesen a bicikli utat ezúttal is hanyagoltuk. Érdekes volt viszont, hogy az út dróthálóval összefogott kõkockákon ment. Úgy nézett ki, hogy egy adag követ töltöttek egy 20*40*20-as drótból készült kosárba, így beton és tégla helyett használták. Késõbb, ilyet csak a Pilisben, Dorog közelében láttam.
A vasútnál kiderült, hogy lesz vonat Zalaszentgrótra. Igaz, a vonatra egy órát várni kellett. Amúgy sem kapkodták el túlzottan a kiszolgálást a MÁV-nál: bepusziltam a keresztanyától kapott csokit, végre lenaplóztam, hol is vagyunk, elküldtem pár sms-t, mire valaki jegyet is adott.
A vonatunk meglehetõsen kisköltségvetésûre sikerült: mindössze egy kocsiból állt. Amikor berakodtunk, akkor állt neki szakadni az esõ: hát igen, csak stílusosan.
Ojective: Sleeping Sun  
13:00 Batyk 481 km
A vonaton derült ki, hogy nekünk csak eddig megy a vonat, ugyanis Zalaszentgrótra külön megy majd Batykról egy Bzmot. Azt már csak nem várjuk meg, úgyhogy ott szépen lecuccoltunk. Csak éppen azt nem tudtuk, hol is vagyunk, mivel a térképem nem volt túl részletes. Ráadásul két út is vezetett Szentrgót felé. Sikerült a hosszabbra rámenni. Pedig Batyon a Harcos Lány megállt az egyik buszmegállónál, hogy megnézze, mennek-e onnan buszok Sztgrótra. Mentek. Ahogy felmásztunk egy dombra, fura lett nekem, hogy mintha nem erre kéne menni. Elõ is vettük megint a térképet, mire egy robogós stác is megállt, mert õ se tudta, hol van. Útszéli merre megyünk? - konferencia. Sikerült õt is útba igazítani, õ meg minket tájolt be. Úgyhogy, irány vissza, le a dombról, át a falun, meg a vasút alatt, majd le jobbra. Ott már láttuk a Sztgrótot jelzõ nyilat, úgyhogy átmentünk a Zala-folyó fölötti hídon. A változatosság kedvéért itt megint felfelé vitt az út Zalabér után. De úgy istenesen, a felénél le kellett szállni. Egyrészt, mert a Leány kerója visszakapcsolásnál ledobta a láncot, másrészt, mert hívott a természet. Utána már volt egy árnyas lejtõ fákkal, ahogy illik. Szép zöld, víztõl csöpögõ lombsátor borult fölénk, ahogy vitt lefelé az út.
13:30 Zalaszentgrót 494,2 km
Nem sokára elértük a soklyukú hidat, és ismét átmentünk a Zala fölött, hogy aztán letáborozzunk a Penny parkolójában. Elõször a Harcos Leány tankolt fel, majd én is. Sikerült belefutnunk a hétvégi bevásárlókba, úgyhogy én is fél órás sort álltam ki. Colos ez után telefonált, hogy már csak húsz kiló van hátra, de vegyünk C-vitamint. Beugrottunk a városba és vettünk Aspirin C-t, biztos, ami biztos. Ahhoz képest, hogy kettõre saccoltuk a tovább indulást, végül Colosunk fél négy körül futott be, így négykor tovább indultunk. Kissé el volt ázva, de már megszáradt. Hát igen, az optimalizált útvonalon ilyen nem történt volna vele...
Közben kaptam az sms-t, hogy KTSZnk lekéste a csatlakozást, úgyhogy õ is szívott, keményen.
Ezek után indultunk neki 16:00-kor a Zalakaros felé vezetõ útnak. Ami a térképen nagyjából egyenes volt, az itt kissé dombosra sikerült.
Végre tökéletesen hátszelünk volt, a Nap is kisütött, mi kell még? Az út jó volt, úgyhogy ráadtam a teljes kakaót. Egymás után maradtak el melletünk a kis falvakba vezetõ bekötõutak. Itt jóval sûrûbben vannak a települések, mint az Alföldön. Bár, felénk nagyobbak. Colos azért egy idõ után megkért, ne vágtassak annyira 30-cal, mert kissé ki van.
Kehidakustánynál elég érdekesen volt megoldva a keresztezõdés. Hirtelen fordult jobbra és fel az út. A változatosság kedvéért a Zalai dombságban a falvak a völgyekben vannak. Bár, egy részük már a dombokra is felmászott. A fõutak pedig mindig a völgyekben futnak. Így volt ez Zalacsánynál is, ahol, mihelyt átvergõdtünk a 76-os úton, már megint felfele kellett kaptatnunk. Már belejöttem annyira, hogy mellé se váltottam. Annyiszor. De legalább mindig volt egy völgy az emelkedõ mögött, így gyorsan jött a kárpótlás. Zalaszabar után már látni lehetett a Kis-Balatont is a bal oldalon. Ekkor tettem ismét egy okosat. Valamiért az órán fél órát sietett a kilométerórán, így be akartam állítani pontosra. Ez nem sikerült menet közben, azonban sikeresen kitöröltem a megtett kilométereket. 532 km-nél.
Garabonc faluja ismét a szokásos módon indult: fel kellett mászni egy magas dombra, majd elindulsz lefelé. Itt nemrég javíthatták az utat, mert még be volt szórva minden aprókõvel, amit a gumik lelkesen dobálgattak széjjel. Elõtte már nézegettem Colosot, miért lassul annyira. A falu határában már meg kellett elõznöm. Harcos Leányval lezúdultunk a faluba. Amikor már nem lejtett semerre, akkor megállítottam õt is, mert Colos barátunk lemaradt. Kiderült, hogy defektet kapott. Mivel mindennel rendelkezett, ami a hiba kijavításához kellett, ezért ezúttal mellõztem az ember hátrahagyását tiló elveimet, és sürgõsen átmentünk a szomszédos faluba, Zalakarosra, mivel nem tudtuk, meddig van nyitva a kemping.
18:30 Zalakaros 540 km
A Harcos Leánnyal karöltve elõször rossz irányba fordultunk le. Ez is kempinghez vezetett, de nem a mienkhez. Némi lépcsõmászás után már sejtettük, hogy jó helyre értünk. Sikerült szereznünk egy lakókocsi-helyet, a néni rendes volt, még az idegenforgalmi adót is elengedte. Igaz, elõször németül kezdte, mire szóltam neki, hogy bocs, de izé... (azért nem eresztettem meg a Király Lindásat...) A sátrat már félig felvertük, amikor befutott a Nagy Testvér is, úgyhogy lepakolt, leálcáztuk a kerókat a víz ellen is. Bepakoltunk a sátorba, és elmentünk élvezni a civilizáció szépségeit, úgy, mint: melegvíz, gázrezsó, chilis bab. Aminek semmi hatása nem volt.  Éjszaka ismét esett, de a sátornak meg se kottyant.

Objective: Kobra és Puma
6:22 Várpalota északi szél, napsütés 275. km Orosháza óta
Na, megint el kell indulni. Elõtte mondjuk ki kellene jutni a városból. Legurultunk Tinúviel dombjáról, utána el a vár mellett, majd rá a régi 8-as fõútra. Talán a rendõrségnél kell balra fordulni.
Nem, nagy valószínûséggel nem ott kellett volna, mert ez egyre keskenyebb lesz. Irány vissza.
Na, akkor egy sarokkal arrébb. Ja, itt a temetõ. Biztató. Vörös Macskank megállt. Remélem, kibírja az utat, gáz, hogy betegen indult el.
Felfele, felfele, felfele. Szeretem az Alföldet. Nagyon szeretem az Alföldet. Elhagytuk az utolsó házat is. Eddig csak ment hegymeneti fokozatban, de most már a szél is erõsebb. Az erdõ meg luxus errefelé?
Jéghideg a szél, az bizti. Kell a pulóver. Hol vannak a párás-meleg alföldi reggelek? Itt meg mindig felfelé kell mászni. Bár, legalább mindig csak egy kupacot látok egyszerre. Így legalább azt hiszem, hogy elég lesz csak arra felmászni. Aztán, ha felérek rá, kiderül, hogy még csak a következõ lábánál vagyok.
Megmásztam már a Bükköt is tavaly. Az is elég gány volt, de ott legalább ismerték a szerpentint. Meg a szelet mérsékelõ fasort. Na, gyalog gyorsabb, már így is csak 12-vel megyek. KTSZ is hasonlóan vélekedik. Colos, és a Macska még tekernek. Na ja. Csak a Sivatagi Patkányok nem bírják a buckásat. De gyalogolni tudok legalább. Ez legalább rövidebb lesz, mint felgyalogolni Répáshutára Lillafüredrõl. Már csak azért, mert olyan egyenes...
Na, Colosék is leszálltak. Úgy tûnik, legyalogoltam a bandát. Szép a panoráma. Néz már! Az Vörös Macska teker fölfelé! Harcos ám a lány.
Kedves Bakony, légy olyszíves, és enged át minket! Az még hagyján, hogy baromira meredek vagy, és még szerpentin sincs rajtad. Jó, a fákat meg okosan szétlõtték a környéken. A hideget is megszoktam, végül is tök természetes, hogy júliusban párát fúj az ember. A szél is rendben van, elvégre valaminek meg is kell forgatni azt a szélerõmûvet odalent. De azokat a csúnya felhõket légyszi, küldd vissza! Éppen elég lesz így is. És ez még csak az út eleje, hol van még Sopron?! Ha már az elsõ mászókánál így kikészül a banda, akkor célszerûbb volna Gyõr felé menni és elejteni a Pápa felé vezetõ utat.
A többiek is támogatják. Most már talán vízszintesnek tûnik. Harcos lányunk nagyon jól megy. Térképünk ugye errõl a szakaszról nem lesz, mert Colos anno elvetette a gyõri opciót, de ez ugyebár nem probléma. Azt még fejbõl is tudom, hogy Szápár felé kell menni. A többi meg majd kiderül.
Némileg szemerkél az esõ. Csak gányabb ne legyen. Ilyen hidegben veszélyes volna egy esõ. Csõszpuszta. Van, aki hajlandó itt lakni? Hm... fura, a szápári út már a keresztezõdésnél lejteni kezd.
KTSZ megkérdezte, mit kell csinálni. Amikor meglátta, hogy az út meredeken elindul lefelé. Valószínûleg ez már szerpentin lesz. Azonnal szakadozz!!! Colos elõre, KTSZ maradj le hátra, Harcos Leány inkább lecsorog, nem vállalja be a szabadesést.
...Ez az elsõ szakasz, széles kanyar balra, a végén sziklafal...KTSZ beér, a fékei  behúzva, de még így beért...50-el fordulok, sikerült nem összeütközni...rögtön jobbra fordul az út...a sziklafaltól nem látom, mennyire fordul és lesz-e autó...emlékezz a Bükkre, ott is volt egy! ...Felhúzódok a felezõ vonalig, és onnan kezdem a ráfordulást...sikerült 45-re lassulni...sikerül nem túlpörögnöm...kezd kiszívni a gyorsulás megint...lábat ki jobbra...dönteni is...beljebb mentem...ügyes, jött egy szürke Merci szembõl...ismét lefelé...a szél erõs, vagy a sisak spontán le akar szakadni a fejemrõl? Az út kissé nedves...eléggé pattogok...KTSZ szépen jön mögöttem...ismét szélre fordulok...jé, panorámás kanyar...nem volt idõm tériszonnyal veszkõdni. Colos ott állt, remélem, fényképezik. Vagy, várja a Harcos Leányt. Valamit kiáltott, de úgy zúg a fülemben a szél, hogy semmit nem értek. Sikerült megint 50-re lassítanom. ,,Széles a Chevy, mint egy kombájn, élvezd a kabriót, feel the sunshine...". Hüpp, ott már völgy van.
8:00 Gaja-patak völgye, jásdi bekötõút 293,57 km
KTSZval örömködés, a többiek elég lassan kocognak be. Én azt hittem, Szápár is magasan van. A Nap szépen süt, bár még kellemesen hûvös van, kell a pulóver. Úgy tûnik, az emelkedõ volt 10 km, az iménti lejtõnk pedig kb 4 km. Életem leggyorsabb 4 kilométere. Ha arra gondolok, hogy anno 3-ra laktam a sulitól....
Na, most megint mászhatunk felfelé. Az elõbb, amikor leértünk, majd szétdurrant a fülem a nyomáskülönbségtõl. Nem gyõztem szipákolni. Lefelé zuhantamban nem éreztem, annyira ordított a szél a fülembe.
Hú, búzamezõ. ,,Hé Dumb! Jól átvertek minket földrajzórán! Én azt hittem, a Sziklás-helység kissé sziklásabb!" Én meg azt, hogy a Bakony kissé erdõsebb...
Szép lejtõ Szápár felé. Elõremegyek, hogy mutassam az utat.
Leálltam a kanyarnál, és kalimpálok, hogy forduljanak jobbra. Ügyesek. Nem álltak meg, el sem ütöttek. És egymásba se csúsztak.
Következõ állomásunk Bakonycsernye lesz. A szél nagyon jól jön, dúr minket elõre. Rohammal felmászok a kupacokra, beértem Colosot. Kukoricaföldek. És szép lejtõk.
Vicces. Beértem Colosot. Õ erre gyorsítani próbál, én meg leálltam a hajtással, de nem változik közöttünk a távolság. Súlykülönbség?
Bakonycsernyén elértük a balra fordulót. Jé ,,kislány"! Colos lehût, az elõbb látta közelebbrõl. Elég fura, hogy itt is élnek ,,kislányok"... az Embereknek való vidéken... .
Megint mászhatunk felfelé. Következõ tökfaluban nem ártana már inni, enni, meg naplózni.
Átléptük a Komárom-Esztergom megyehatárt. Fotó, KTSZnak fáj a lába. Harcos leányunk ma már sokadjára megállt orrot fújni. Ok, csak elég fárasztó folyton megállni. Így nem melegszik fel a lábam soha.
8:49 Súr 306,04 km
Találós kérdés: miért kell minden falut a legmagasabb domb tetejére építeni? Na, itt ismét fotózás. Láttunk kerekes kutat is. A kerekes kútban az a jó, hogy mindig oda lehet tolni, ahol a víz van...
Le a lejtõn, fel a következõn. Itt végre látunk erdõ-félét is. Gyors pisi szünet.
Végre. Egy nyíl egyenes lejtõ. Vagy négy kilométer hosszú. Ácsteszér, valamiért ismerõs.
9:30 Ácsteszér 312,68 km
Pl. onnan, hogy ez a falu Táncsics szülõhelye. Bár, van valami családi vonatkozása is, ami nem jut eszembe. Küldök azért egy sms-t. Colos nem találja a telefonját. Valószínûleg az elõbb hagyhatta el. A 4 km-es lejtõ tetején. Leállunk a helyi focipályán kiterülni, megvárjuk, még megtalálja. Nem sietünk.
Megtalálta. Így aztán 10:30-kor tovább indultunk. Szép erdõs-hegyes környék, végre olyasmi, amire gondoltam. A 313. km-nél kissé paráztam, de nem volt semmi gond. Szépen haladunk elõre. Sikerült felcsatlakoznom Colos mögé, úgyhogy megyünk, mint állat. A többiek kissé lemaradtak.
Colos lemaradt, hogy összeszedje a maradékot. Én elõre megyek, hogy megtaláljam a következõ keresztezõdést. Elég hosszú falu, de lefelé lejt.
Bakonyszombathely után nyugatra megyünk, egészen Bakonybánkig. Ismét fel, majd le. Majd megint fel és le. A térkép végül is egyértelmû: két patak között mindig van egy kupac. Bakonybánk mellett láttunk vasutat. KTSZ már nagyon unja a ,,változatos terepet". Láttunk szippantós kocsit is.
Bakonybánk megint a szokásos másszunk fel település. A tetején szép kilátás, tábla a helyi borútról, meg még valamirõl. Láttunk boltot is, de engem nem nyûgözött le. Annyira meredek volt az emelkedõ, hogy KTSZval inkább felgyalogoltunk.  
Bakonybánk után ismét északra fordultunk, a szél valamennyit csillapodott. Colos mögött.
Kicsit lemaradtam az élbolytól. Most csak KTSZ ment Colos mögött, neki sem árt olykor pihenni. Lassan már a Harcos Leány is lehagyott, nem árt belehúzni.
11:29 Lázi leágazás után nem sokkal 329,03 km
Na, Colos megint leállt fotózni. Látszik a pannonhalmi apátság már innen is. Azért kértem egy fotót a végtelenbe menõ végtelen útról.
Úgy tûnik, kipihentem magam. Ismét a szokásos móka: elsõ szakaszon én mentem elõl, majd késõbb Colos beült elõre.
Valami nemzetközi kerós úton megyünk. Itt-ott van bicajút is, de nem túlzottan izgat.
Kiscsávók az út szélén.
Tápon tök jó: az út a templom két oldalán megy el, egyirányúan. Elég gyorsan haladunk. Itt már laposabb a terep, nincsenek durvább dombok. A Bakony átengedett minket.
Nyalkánál nem fordultam Pannonhalma felé, tehát, nem megyünk arra. Akkor megint mászni kéne.
Colos mögött most a Harcos Leányt próbáltuk pihentetni. Nem jött be. Nekem kellett mögötte menni, de még mindig nem tanult meg egyenletesen menni. Pár kilométer után végül csak megelõztem, és ráragadtam Colosra, mint légy a papírra. KTSZ nem volt ilyen szerencsés, de õ úgy is olyan türelmes tud lenni...:DD
Pázmándfalunál volt egy értelmes megmozdulásunk. Bácsi kalandozott az út közepe és a széle között keróval. Én éppen robotpilótán voltam, Colos mögött. Egyszerûen azt tettem, amit õ. A hátsó embernek ugyebár csak ennyi a feladata. Ráadásul innentõl egészen Gyõrig nem kellett navigálni, úgyhogy gondoltam, pihengetek egyet. A bácsi meglehetõsen cikkcakkozva mûködött, úgyhogy, amikor Coloskal odaértünk, akkor csak belülrõl lehetett kikerülni, mert épp az út közepénél tartott. Mivel épp nem volt szél, szépen mentünk, országúti, ,,Colos" fokozatban, 30 km/h-val. Harcos Leányunk KTSZval a nyakában épp az ellenkezõ periódusban ért oda, úgyhogy õk az út közepe felõl kerülték ki. Semmi gond nem lett volna az egésszel, ha a két manõver között nem pár másodperc lett volna...
Valahol útközben végre le tudtam venni a pulóveremet. Délre járt az idõ, ilyentájt már nem árt. De még mindig elég hûvös volt.
Sikerült egyszer Colosbe csúsznom. Valamiért hátrafordult, én meg éppen elbambultam. Kicsit leugrottam az útpadkára, de vissza tudtam jönni még azzal a lendülettel.
Utolsó megálló Gyõr elõtt, egy csatorna hídján. Megettük a maradék kekszet, megittuk a vizet. Colos, meg az egész banda le van zsibbadva.
Átkeltünk az autópálya fölött a felüljárón, bár még így is volt pár centi.
13:30 Gyõr-tábla 363 km
Na, megvolt a fotó. Utána jött egy körforgalom, sikerült majdnem rossz irányba mennem. Azt hittem, lesz bicikliút: csak a keresztezõdésben építették meg, amúgy sehonnan sehova vezetett. A harmadik ilyennek már nem dõltem be.
Kereszteztük a vasutat, ez valami mellékvonal lehet, mert Bzmot ment rajta. Volt állmás is de nekünk a nagy kell. Innentõl csak egyenesen kell menni. Harcos Lányunk egy újabb keresztezõdésben ezt megkérdõjelezte. Így aztán amikor tényleg le kellett fordulnunk, akkor sikeresen jobbra fordul bal helyett. Ezt követõen már nem kételkedett. Átcaplattunk a felüljárón, megtaláltuk a vasútállomást. Találtunk vonatot, bár Vörös Macska elrontotta elsõre a jegyvásárlást, de másodjára már összejött a dolog.
Begyalogoltunk a belvárosba. Elõtte találtam egy boltot, ami mellett a többiek majdnem elmentek. Utána tényleg begyalogoltunk. Sok fotó, nem kell hozzá kommentár.
Felszálltunk a vonatra. Elõtte persze meg kellett gyõzni a kalauzokat arról, hogy értelmesebb, ha mi mindenestõl hátra szállunk fel. Sikerült. Össznépi pihenés. Fertõdtõl már csak KTSZ maradt a vonaton, mi leszálltunk. Sikerült kevésbé látványosan kiesni bicajostul a vonatból.
Objective: Zen
 17:00 Fertõd-vasútállomás 364 km
Áttekertünk Fertõdre. Megnéztük a kastélyt, szebben néz ki a legutóbbi látogatásom óta. Vagyis, rom helyett kívülrõl már tényleg kastély-szerû. Belül nem voltunk. Utána, a príma kerós úton elindultunk Sopron felé. Kikerültük a bicikliúton baktató szépkislányokat, meg a kerós kiscsávókat. Utána átpréselõdtem a vasútátjárónál lévõ labirintuson is.
Fertõszéplakon Colos azt mondta, hogy majd a falun kívül megáll dobni egy sárgát. Meg is állt, bár egy marha nagy búzatáblánál. Arrébb gurulva én is megálltam egy oszlopnál. Harcos leányunk egy idõ után vette a lapot, így õ nem állt meg. Kiderült, Colos csak fotózni állt meg. Ezt velem is közölte, amikor elhúzott mellettem. Nagyon vicces. Így aztán, amikor õ állt meg a következõ susnyásnál, rákiáltottam egy ,,dobod el azonnal-t".
Szép bicajút, bár néhol betereltek minket a faluba, megnövelve az utat, de ez elõfordul. Az útról enni lehetett volna, egésze addig, amíg el nem értük Hidegség határát. Itt kezdõdik a Fertõ-Hansági Nemzeti Park. Ebbõl nem láttunk sokat, de az út itt rettentõ rossz volt. A fák ugyanis begyökereztek az út alá, felnyomva az aszfaltot, így milliónyi pár centis emelkedés lett rajta keresztbe. Rengeteg ütést kaptam, ideális hely a durr defektre és a tengelytörésre. Vagy a kormánytörésre. Mindkettõt megúsztam, bár Vörös Macskanak egyszer hatalmas durranással leesett a kulacsa mögöttem.
Kiscsávók mászkáltak elõttem elemes rollerral. Rájuk füttyentettem, úgyhogy ijedt arccal ugrottak arrébb. Elég ijesztõ lehettem, miközben feléjük száguldottam. Jó, ekkor már eljutottam oda, hogy harminccal mentem neki az emelkedõknek. Idõnként jöttek szembe kiscsávók keróval. Biztos táborozók lehettek, mert nem igazán ismerték az oldaltávolság fogalmát. Eleinte még lejjebb húzódtam. Így aztán sikerült áthajtanom valami bogyósgyümölcsön, amitõl a bal pedálom tiszta bordó lett, valami lé is csurgott róla. Juthatott máshová is, mert utána mindig megkaptam az egész utat, ha jöttek szembe. Én vagyok a Hentes Jack, az Orosházi Láncoskerós!
Balfba beértünkkor elhagytuk a bicikli utat. Bementünk a faluba, majd a templomnál elindultunk balra. Én már eleve arra akartam menni, de valamelyik azért megkérdezett egy arra készséges helyi erõt is. Vagy õ önként mondta meg.
Ismét fel kellett másznunk, de onnantól már lefelé vitt az út. Volt ugyan egy szép kanyar is, ahol Colos fotózott, Vörös Macska ivott, én meg morogtam, hogy menjünk már.
Sopron úgy kezdõdött, hogy utunk levitt minket az aktuális bucka tetejérõl, bele egy keresztezõdésbe. Miután ezen is átvergõdtünk, Vörös Macska navigált tovább. Elmentünk erre-arra, míg oda nem értünk az Állomáshoz, felszedni a KTSZt.
19:14 Sopron 396,95 km
Ezt követõen ellátogattunk a Keresztanyához, aki hihetetlen rendes figura. Leírni nem lehet ehhez ott kell lenni. Minden esetre a földön aludtunk (miután bepusziltunk valami nagyon finomat, amit elénk tett), miután KTSZ demonstrálta, hogy õ elõl-hátul lelóg a heverõrõl.

Objective: Arccal az ipar felé
Orgovány, 6:00
Ismét együtt nyomulunk, büszke vagyok, hogy ismét Colos Kapitány mellett mehetek. Íme a tökéletes párosítás: a legerõsebb kerós, a legjobb másodpilóta és a navigátor (jelzõk itt már feleslegesek:))! Ismét a szokásos felállásban nyomjuk. Én elõre ültem, KTSZ jön szorosan rám tapadva, végül pedig Colos, addig, amíg felmelegszik. ,,Dübörög a gép, a sebesség ördöge belédszállt!" Végre a Nap is fényével áraszt el minket! Vegyi-mama és Vegyi a kapuban integetett, amikor elvágtattunk. A szél is tûrhetõ, gyakorlatilag szélcsend van. De, valahogy nem tudok felgyorsulni. De az általam produkált 24km/h már így is száguldás az elõzõ etaphoz képest. Még csak három kilométer? Már fáradok. Levegõ! Ütemre! Egy-kettõ-három-négy, ritmusra. Öt kilométer. Colos, ülj be most már elõre! Zászlóshajónk elõre állt, meg is látszik: egybõl elértük a gyors, országúti utazó sebességet. Colos-féle rakéta-üzemmódban. 28 km/h! Gyerünk!
6:41 Kisizsák után. 17.5 km
A fiúk már megint öltözködnek. Jó, a pulóveremet én is levettem, de mit lehet ennyit szöszmötölni? Jó, inni sem árt olykor.
Jeeeeee, megyünk! Méltó elégtétel a múltkori esõvel szemben! Colosnak tök mindegy, milyen az út, megy, mint a golyó! Mi pedig utána! Ezt hívják vontatásnak! Csak úgy röpködnek a mérföldkövek. Meg a kátyúk. Nem, akkor mi röpködünk.
Szabadszállás. Colos nem igazán tudja, merre is kéne menni, én meg azt sem tudom, hol vagyunk. Menjünk balra. Elértünk valami fõutat. Jobbra ott a Petõfi-szobor! Jobbra fordulni! A kis utca láttán KTSZ nemtetszését fejezte ki, már megint eltévedtem. Nem én! Balra! Voliá! Itt az út! Nem is olyan bonyolult. Csak a szagot kell követni. Meg az iránytût a fejemben.
Ismét kint vágtatunk. Átmentünk a vasúton. Borsófeldolgozó.
7:21 Borsóföld 150,1 km
118,18 km volt, amikor elindultunk Orgoványból. Most egy borsóföldnél vagyunk. Itt készült az egyik idióta fotó KTSZról, meg rólam. Ez a mai második megállónk. Tovább!!!
Valami nyaraló-övezeten megyünk át. Mellettünk valami holtág, vagy csatorna. De miért írták ki, hogy a híd mellett megállni tilos?
Éljen a nehézlovasság!
8:12 Szalkszentmárton 167,5 km
Innen már szépen látszik az Industriegebiet! Colos fel is hívta az Vörös Macskát, lent vár majd minket a kompnál. Kezd meleg lenni, de a víz finom.
Balra fordultunk, rá a baja fõútra. Kicsit nagy a forgalom. Nem is erre kell menni! Ez párhuzamosra fordul a Dunával. Álj! Fordulj! Roham!!
Jobbra kellett volna fordulni, csak utána balra. Német kerósok! Köszöntek! Mi is! Magyarország Motorország!
Na, most balra! Még kilenc km a Duna?! Bánya tavak mindkét oldalon, jetskyseknek. Felmásztunk a hatalmas gátra. A túlsó oldalon szép, hûs, árnyas ártéri erdõ. Lassan lecsorgunk, bõven van idõnk. Elértük a kompot.
Objective: Blues a Mississippin
8:50 Dunújváros-komp 179,08 km
Szemben velünk a város. És a komp. Nyámmogtunk újfent, meg napolajoztunk.
Behajóztunk. Látszik valami délen! Talán az épülõ híd pillérje. Látszik a Macska a sárga sisakban! Valaki van mellette. Elmegy mellõle. Partraszállás.
Irány felfelé a parton. Ennyire magasra megyünk? Elérünk egy utcát, de még utána is van felfelé. Elõtte még találtunk egy kutat utántölteni. Találkoztunk VM apukájával is, bár nem foglalkozott túl sokat velünk. KTSZval hatodik nekifutásra sikerült csak átkelni a hatos úton. Colos már megint eszik. Talált egy pékséget. KTSZ is. Na, már megint felfelé?! Máris elértük a Bakonyt? Megint fel. Hm. Rendõri irányítás a keresztezõdésben. Idióta autósok. Végre egyenes. Most meg lefelé. Hoppá, a lejtõ végén forgalmas út. Meg egy vasúti felüljáró. Némi öt éves terves kiírással. Na, most van 10:00 és 184,28 km. Elhagytuk Dunaújvárost.
Autópálya! Colos, fotóz. Helyes. Figyelem, porvihar szemben. Hála hosszú szemöldökömnek, meg annak a képességnek, hogy fél szemmel is tudok vezetni, ha a másik már telimegy, átjutottam. Szép, dombos vidék. Vörös Macskánk elég érdekesen megy, úgyhogy szépen leelõztük. Elég jól navigált át minket a városon, ügyes, de akkor is furcsán megy.
Tegnap új irányt rajzoltunk, Mezõfalvánál majd jobbra megyünk. De addig még kell menni.
Az út elég forgalmas, ebben a faluban bicaj út van. De miért kell átvezetni a másik oldalra? Akkor játszok tankosat a járdán.
10:34 Mezõfalva 195,5 km
Találtam egy guszta parkot. Egy kanyar után hozott minket ide az út. Van itt egy Coop is, vagy mi. Cucc le, ettünk. Colos itt is fotózott. Elfelejtettem odaadni neki a barack levét, így kikukázta. Meg kosárba dobott papírgalacsinnal. Idõnként nem talált.
11:45-kor indultunk tovább.
Ismét úton. A Nap már magasan van, dõl a víz. Az út megy föl-le. KTSZ egyre kevésbé élvezi a szép Mezõföldet. Hát igen, tavaly még én is így voltam vele. Colossal egymást váltogatjuk elöl.
12:00 Sárosd 212,79 km
Csak elõre, csak elõre, csak elõre. Meleg van, de szép az út. És Colos megy, mint állat
Valami idióta paraszt villogni akar nekünk a hullaszállító-fekete Mericjével, mert ok nélkül nyomta ránk dudát. Megmutattam neki az ujjaimat. Fõleg az egyiket. A Colos úgyis megvéd:). Szép lejtõk.
12:28 Seregélyes 223,6 km
Jaj. Ez nagyon durva lesz. Itt viszik a követ az M6-ra. És nekünk 13 km-t kell mennünk ezen az úton. Már elõre utálom a 62-es utat. Leálltunk egy ház elõtt és hûsöltünk az árnyékban. Fel kell készülni a következõ rohamra.
Roam!!!! Amikor harminccal száguldasz, nem látsz már semmit a második helyen az útból. Az útpadka elég széles, ráférek, de itt-ott hullámos. Mi lesz, ha nem veszem észre, hogy hirtelen hullámzik? Jesszus, az a kamion tíz centire ment el mellettem. Elõre akarok menni! Állj! Némi pisi szünet egy kukoricásnál. És még van bõven az útból.
Beültem elõre. Benyomtam a turbót, harminccal fel, le. A többiek is topon lehetnek, mert rám vannak cuppanva. Már szívesen megérkeznék arra az átkozott Fehérvárra. KTSZnak viszont tetszik. Fene az ízlését.
14:00 Felüljáró! Átmentünk az M7 felett! Megérkeztünk! Na ne! Itt is Miskolc-effektus! Depók a város szélén, de semmi járda. Nem baj, az útpadka elég széles.
Van már járda is. Coloséknak nem tetszik, hogy kissé kacsázok, de a rák akar rámenni a négy sávos útra. Bár, abban is van ráció, hogy itt legalább ki tudnak kerülni minket.
Kicsit tapostattam a járdán, pár kõmûvesember leanyázott, amikor elhúztam mellettük, de elállták az utam. Megtaláltam, merre mentünk tavaly. Ha itt jobbra fordulnék, bejutnék a buszpályaudvarra és plázához. Vagy mihez. KTSZ már szeretne megállni. Addig nem, amíg oda nem érünk a várpalotai úthoz.
14:31 Székesfehérvár – kettõs körforgalom 245,24 km
Miután végigmentünk egyhosszú felüljárón, ide jutottunk. Egy éve felhõs idõ volt, teljesen máshogy nézett ki. Most jobb. Lepihentünk egy parkban. Körforgalmakat egy éve építették.
15:00 sikerült lóra terelnem mindenkit. Eléggé el vagyunk pilledve, megértem.
Sárszentmihályon valamiért megálltam a vasút felé vezetõ útnál. Nem tudtam, merre kell menni. Colos felvilágosított, hogy tavaly is ugyanezt játszottam el. Akkor már értem. Kissé összekeveredett az idõ a fejemben. Látom, amit egy éve is, és eléggé zavar. De itt legalább gyakran vannak way pointok – ismerõs helyek, amikor megmondják, jó úton járok.
Kiértünk a faluból. Már látszik Tinúviel-falva! Elõre! Le a lejtõn! Már nem tudok felgyorsulni nagyon. Maximum 24km/h. Pedig most volna jó még vágtatni egyet. De nem megy. A Temetõnél azért még sikerült vizet felvenni az imént. Elõtte már kezdtem aggódni, de, amikor megláttam, már tudtam, hogy jó úton járunk.
KTSZmal egymás mellett vágtattunk végig Sárkeszin. Colos hátul maradt a Vörös Macskával. Nádasladánynál már megörültem, amikor a messzibõl V-vel kezdõdõ iránytáblát láttam egy keresztezõdésnél. De az csak Veszprémet jelölte. Nekünk amúgy is Õsi kellett.
Elértük Õsit. KTSZ már nagyon fészkelõdik mellettem. Értem már, miért siettet annyira ki a faluból:). Tudom, hogy a keresztezõdés után levisz az út. Lesz egy kocsma, egy elgörbített stop-táblával. Majd egy omladozó templom. Jé, most renoválják! Már tavaly is néztem, hogy nem árthat. Na, jobbra van egy kis út, állj. Colosék beértek mindet, KTSZ megdicsõült:). Átmentünk a lapályon. Ezt mindig utálom, mindig pocsék szél fúj itt, mindig szmebe, és mindig lelassulok tõle. Alig megyünk. Pecató. Pár, nem túl bizalomgerjesztõ ház. Nem, Tinúvielváros még odébb van.
Végre! Tábla! Fottó! Ezaz.
Már alig másztunk, alig 15-tel, de most azért fel tudunk gyorsulni. Jobbra, betonkerítés, út a vasútállomás felé, balra, egy irányú utca. Felfelé. Nyolcas fõút. Átkelünk rajta, sikerül még utoljára vonalba terelnem õket. Templom-kanyar, fa és buszmegálló. Végig kell menni, nem tudnék még egyszer elindulni. KTSZ egyetért. Behajtani tilos ünnepek alkalmával. Most is ünnep van, nekünk. Nekem. Balra fel! Négyen vagyunk, így elengednek minket. Újraaszfaltozták az utat, felfelé. Balra a vár, és a park. Nem látom Tinúvielt. Balra. Ott a bolt. Utána jobbra. Másodiknál balra. Majdnem megálltam. Ahogy Eisenhower pilótája mondta, miután 1942. november 5-én este leszálltak a giblaltári Sziklára: ,,Ez az elsõ eset, amikor egy hosszú utazás végén fel kell kapaszkodnom a leszállóhelyre!". Értem, mire gondolt.
16:39 Várpalota Mátyás út 13-as házzal szemben 274,97 km
Megjött Tinúviel! Végre!

[csak, hogy "meglássa áki ákárja", mivel is jár egy szép, hosszú túra:) ]  
Objective: Eagle Dawn
Orosháza, 4:15 erõs északi szél
Hát, elindultunk. ,,A legjobb város New York city, de Kispirics a pálmát viszi!" felkiáltással gurultunk ki a füves placcról a házunk elõl. A Nap még fel sem kelt, bár úgy tûnik, nem is fog. Egész éjjel esett, most épp szárad az út. Talán kibírja ma az esést. Kedvenc Tábori Szakácsom tanácsára én is hosszú farmert vettem fel. Nem volt jó ötlet.
Kiértünk a városból, elhagytuk a körforgalmat. Felértünk a gyökeresi magaslatra, Kedvenc Tábori Szakácsom (=KTSZ) kéri, hogy csökkentsem a tempót, mert túl erõs a szél. Visszakapcsoltunk, és átálltunk széllel szembeni fokozatra. A sebességünk a kezdeti 24km/h-ról 20-ra apadt.
Lassan megközelítjük az Eötvös-kanyart. Innentõl már végképp elhagyjuk a várost. A napszemüvegem otthon maradt. Már nem fordulhatunk vissza, ott marad. De Cicavirág Fõdimnek elküldtem az sms-t, hogy jelezzük áthaladásunkat, bár nem hinném, hogy ilyenkor bárki kidugja az orrát. Nem is festünk túl szép képet. Végre oldalról jön a szél, növelhetjük a tempót.
KTSZ folyamatosan lassul mögöttem. Leálltunk a 8. km után, kiderült, a terhelés miatt leszakadt a csomagtartója, ami behúzta a féket. Volt nála egy adag madzag, így ideiglenesen oda tudtam kötözni a vázhoz. Egy lovas kocsi elment mellettünk (gazdája diszkrét, kuncogó-csukló hangokat hallatott).  
5:15 Gádoros, 14,1 km erõs északi szél
Itt jobban látszódnak az esõ utáni tócsák. A szél elég durva volt, egy ideig szembe kellett menni vele. Télen már jöttem erre egy éve, akkor havazott is mellé.
Rajta vagyunk a szentesi országúton. Sajnos ezt már nem aszfaltozták újra. Kanyar kanyar után, így hol szembõl, hol oldalról jön a szél. Ez volna a nagy száguldás, amirõl hónapok óta álmodozok?
5:52 Fábiánsebestyén 26 km permetez az esõ
Találtunk egy fedett buszmegállót, elég nagy kettõnknek, meg a két kerónak, így itt megettünk két csokit. Eközben keményen rákezd az esõ. A szentesi vasút itt megy mellettünk, megnézzük, nem megy-e vonat mostanában arra.
Nem, nyolcig várni kéne, most majd Orosháza felé megy. Oda nem megyek vissza. Egyelõre.
Szörnyen esik. Az erõs szél miatt balra dõlve haladunk elõre. Az útról folyik a víz, nem érdemes már kerülgeti a tócsákat. Idõnként olyan, mintha köd is lenne, annyira esik. A sisak napellenzõjérõl is folyik le a víz, a szél azt is az orromra fújja.
A farmer szépen ránk ragad, a város még sehol. Pedig valahol szembe kell lennie. Elméletileg valamennyire szélre fordultunk, de semmit se érzünk belõle. KTSZ nagyon szentségel. Az elõbb még egy Skoda is lecsapta.
Végre megláttuk a TV tornyot.
7:10 Szentes 43,6 km
Megtaláltam a vasútállomást. Innen átmegyünk Kiskunfélegyházára vonattal. Talán így megússzuk. A vonat épen az orrunk elõl ment el, most várhatunk fél kilencig. Én átöltöztem, KTSZ nem. Bár én is csak pólót cseréltem, meg zoknit. Plusz, ettem még barack-konzervet is. Rohadt nehéz a kerónk.
Vicces: végig bent állt a vonatunk az orrunk elõtt. Ezt, fél órával az indulás elõtt, végre mi is észrevettük. Átöltöztünk rendesen, most már a szokásos szürke gatyám van rajtam. Vicces: otthon nem is esett.
Objective: Black eagle reporting
9:50 Kiskunfélegyháza 43,6 km
Itt sem esik. Bár, amikor leszálltunk a vonatról, eléggé kocogtak a fogaink a kis gatyánkban, meg a pólóban, de pár tekerés és felmelegedtünk. Egybõl kimentünk a városból, megtaláltam az utat.
Átmentünk az autópálya fölött. Az oldalszél itt is nagyon durva. Megérkeztünk Vegyész-földére: megláttuk az elsõ átlõtt buszmegálló-táblát.
Elértük az elsõ keresztezõdést, balra fordulunk, nagyjából szélnek oldalra; eddig elég nehéz volt, most legalább nem fúj majd annyira. Megint csöpög az esõ. Jajj, de hiányzott.
Áthaladtunk Hobbit-falván, Fülöpjakabon. Bácsi az út szélén megjegyezte: nincs is szebb idõ kerózásra. Egyet értek. [,,mindenki engem néz, én vagyok az országúti sztár! Csodálnak a nõk, a férfiak meg irigykednek rám"] Nem naplóztam, mert szakadt az esõ. Boci-Évitõl a falu után kaptam sms-t, hogy milyen jó leérettségizettnek lenni. Nos, én ezt most nem igazán tudom átélni. Szakad az esõ, és most állunk. KTSZ tömi a fejét csokival, nekem jutott a müzli-szelet. 10:30 van.
Megláttuk Jakabszállást. Az út nyíl egyenes, a végén látszik a templom. KTSZval megállapítottuk, hogy a gyorshajtók itt egybõl az Úr színe elé jutnak. Lehet itt valami repülõtér is, mert négy repcsi köröz fölöttünk.
Van is, bár a kamionok jobban zavarnak. A térkép szerint erre lehet az orgoványi leágazás. Innen már nem sok.
Dehogynem! Még kilenc kilométer! A szél pedig ismét szemét. Mellettünk homoki szõlõk, meg tehenek. És szakad az esõ. De itt legalább fogja a susnyás a szelet.
Elméletileg látom Orgoványt. De az út valahová máshová visz. Szabad a terep, tök mezõ minden, a szél süvít, KTSZ haldoklik. Na, most az út a város felé fordul. Látom a kisvasút sínjét. Meg a templomokat. Alig megyünk, KTSZ már nem szentségel. Csak azt kérdezi, miféle tartalékaim vannak még, mert õ már nem bírja. Pedig muszáj, a falu már a miénk.
12:00 Orgovány 79 km
Épp harangkongásra. Egymáson röhögünk, hogy kinek cuppog jobban a csukája. Megteltek vízzel. KTSZ önként be lett küldve egy boltba a templom mellett, hogy vegyen kenyér. Vegyészünk azt mondta, hogy csak négyre ér haza. Elég sötét a környék, bár nem vagyok rasszista. Csak józan. Azért küldtem neki sms. Megpróbáltuk letámasztani a kerókat egy tartóba, de a súly miatt nem megy. Mire sikerült, addigra Vegyi felhívott, hogy már itthon vannak, jön elénk. Elindulunk gyalog. KTSZ begurul, mert valami esernyõs fazon kiröhögött minket az útról. Kiderült, hogy Vegyi volt az, majdnem elment mellettünk.
Civilizáció! Vegyi-mama, melegvíz, száraz ruha! Tinúviel-telefon! Kaja.
Bár, úgy érzem magam, mint valami hajótörött, azért csak elkérjük Vegyitõl a kölcsönruhákat, és elmegyünk sétálgatni a rétre. Megmutatta a bungallót, ahová beköltöztek, az áramlopó ,,anyóst", az öreg fûzfát, az apró pecatavat, aztán visszamentünk. Ezt követõen ismét paripára pattantunk, és kimentünk a Lõtérre. Át a falun. Megint tudtam, merre van a vasút. Mindig tudom. Arra sípol a vonat:). Végigmentünk a betonúton, hát, itt-ott megvan már nyúvvadva. Vegyi megmutatta a lõtér tornyát, amit miattuk falaztak be. Ezt követõen elvegyültünk gyalog a susnyásban, megnéztünk pár házalapot, de a kutat nem találtuk meg. De láthattunk szép szabályos fenyveseket. Vissza a keróra, irány a buckarengeteg. Vegyi utasítása alapján a kerekeket csak a kitaposott úton futtatjuk, mert tüske-veszély van. A pótgumik pedig holnap érkeznek meg Colossal... Otthonról nem hoztunk, mert mindek. Fel-le-fel-le. Szép, ,,szabálytalan" és ,,természetes" dûneformák: derékszögû, derékszögû, szögletes. Jófajta szél fújhatta ki. Megláttuk az elsõ géppuskafészket az út mellett. Szép beton. Csak úgy, két boróka mellett. Ja, ne forduljunk hátra. Nem is. Felmászunk egy baromi meredek és magas dombra. Ott megszemlélünk egy mélybe vezetõ csövet. Sínnel, kocsi(?)val. Mögöttünk még egy csomó ilyen. Megnéztünk még egyet. Rám jött a gyûjtögethetnék, de mihez kezdenék még két hétig egy rakás borókással??
Visszajutottunk, és átestünk egy adag egyetek-egyeteken. Bár, egyszer már ebédeltünk is. Ekkor már a 97. km-nél tartottunk. Vegyihez jött valaki. Vett egy Trabantot. Ilyet már ezer éve nem láttam. Na, ki is próbálom. Jön a haverja is, KTSZnak mára elég, õ nem jön. Elkunyizom Vegyi sportcipõjét, a bakancsom nem viszem. Na, ez nem indul. Ja, a kézifék. Hogy lehet vele váltani? Vegyi vált. Index, ráfordul, tiszta, go! Hoppá, túl késõn vettem észre, hogy ott kellett volna lefordulni. Nem baj, áll, és indul. Bumbum kikcsikocsi bumbum kikcsikocsi jó kis gép bumbum kicsikocsi bumbum kicsikocsi százzal tép! Vegyi és haverja röpköd az ülésen. Én megszoktam a nyerget, csípõbõl rugózok. Ráadásul Szegeden megszoktam a kátyúkat is. Jó, átadom Vegyinek is. Elsõ lecke: hogyan kell elindítani a kocsit: nem szabad kecskéztetni. Továbbra sem indul. Ja, valaki elzárta a benzintankot. Imre ,,tartalékra" kapcsolta. Na, akkor zárta el. Megy ez! Még a bokáig érõ trutyiban sem süllyed el! Csak megáll. Lelazult az aksi. Ide-oda gurulok a hátsó ülésen, úgy röhögök. Bár, már indulás óta, mint aki beszívott. Kifogyott a benzin is. Na, akkor visszatoljuk. Vegyi ideadta az õ cipõjét, hogy a sportcipõt megkíméljük. Õ mezíttappancs nyomul. Kitoltuk az útra. Jön szembe egy fehér Niva. Imrét sikerül rávenni, hogy nyomja be az elakadásjelzõt. És, hogy ne akarjon folyton az út közepe, vagy az árok felé kanyarodni. Csak egyenesen. Lassít a Niva! Nem, nem rendõr. Eltévedt. Betoltuk. Kész, kampó, szunya!!

Hát ezért kell őket nézni...
Jó, akkor gondolatkísérlet: Budapest utcáin nagy arányú gyújtogatás kezdődik (átterjed ránk a forradalom, mint 1848-ban). Mit tesztek? Felgyújtják a kocsitokat. Az egyik (mondjuk jobboldali) párt rendet szeretne tenni a honvédséggel. A másik (mondjuk liberális) párt tárgyalni szeretne, engedményeket tenni (bár követelések még nincsenek). Ki mellé állnátok? Öngyilkos merénylők robbantanák fel magukat a belvárosi metróvonalokon. Aztán megtudnátok, hogy a szomszédban egy hithű muzulmán lakik, akit mostanában gyakran látogatnak a barátai csapatostul. Mit szólnátok?
Vagy ezeknek a kérdéseknek semmi értelme? Mert nekem ilyenek járnak mostanában a fejemben.

asszem, nem csak neked...
Most választhatunk két módszer közül:
- amerikai: mindenki megveszi a maga kis M16-osát, gránátvetőjét otthonra, hogy "azzal védje magát", amiből persze az lesz, hogy a sok idióta állig felfegyverkezve lődözi a szomszédot, mint a Macskajajban, és a végén már jobban fel lesz fegyverkezve a lakosság, mint a hivatásos hadsereg... mint amilyennel mostanáság a Balkánon lehet találkozni. Dobtam hátast, amikor olvastam a Szegedi Kézifegyver Program éves jelentését, hogy akt évben éppen hány uznyettát/tányéraknát/rakétavetőt semmisítettek meg... hihetetlen.
- európai: tárgyalgatunk, meg csinálunk is valamit, aminek csak évek múltán lesz eredménye... meg, persze fizetjük a segélyeket rendesen, mert Európban még élénken él annak az emléke, hogy 1929 után 1933 következett...

A zújságokban meg okos helyeken azt terjesztik hogy ezek a zavargók mohamedánok.
Ebben az esetben bejárok a kocsival egy disznóólba, a házamat meg körbekerítem némi kóstolóval. Végre egyszer kolbászból lesz a kerítés.

meg beszerzel sör-, bor-, és pálinkaágyúkat is mi?! Sokkal hatékonyabb lesz, mint a normál vízágyú... Plusz, ha jó kráftos a pálesz, akkor meggyújtása esetén másodlagos tűzerővel is rendelkezel:)

Úgykülönben most már azt terjesztik, hogy fiatalkorú afrikai sármazásúak/bevándorlók.
Akkor most voodoo-babákat raksz ki nagy zulu-pajzsokkal és koponyákkal?

Jó, de az afrikai bevándorlók nagy része a Kongó-medencétől északa datálja eredetének a helyét, márpedig ottan a bácsi-nénik muzulmán vallásúak ám!! A zuluk Afrika déli részén tanyáznak:)

Á, elég lesz egy négyméteres Johnny Weismüller plakát, mögötte egy 22 colos hangszóróval ami majd hozza a jellegzetes Tarzan-soundot.
Legfeljebb az állatkerti dolgozók is megizzadnak egy kicsit ha szökni akarnak a mongúzok meg az elefántok.

Na, most aztán nem mondhatják rám azt a moderátor-bácik, hogy flúdolok - szépen, gondoszan kihasználom a helyet:)

Még egy módszer az "Allah-akhbar"-veszély elhárítására: ugyebár az amerikaiak Irakban a "vallatások" során olyan eszközökkel is éltek, mint a Metallica egész estés hallgattatása, amitől az igazhitűek teljesen kikészültek... Nos, mi sem köllemesebb egy átlagos földi halandó számára, mint, hogy eme módon végje otthonát és szeretteit:
Hölgyeim, Uraim: elő az 1000 wattos hangfalat és mélynyomókat, aztán tessék nyomatni a Kill 'em allt, az Enter Sandmant, a Justice for Allt, a Loadot meg a Reloadot, Blacket, S&M-t, Garage Incet, St Angert meg a többi hasonló műremeket:) (kérdés: az AC DC ugyancsak használható preventíve???)

[A terrorizmus, mint állampótló tényező – a Közel-Kelet]

tom, pronyó dolog saját magunkat idézni, de olyan szépen ide vág a dolog...

   A terrorizmus, mint állampótló tényező – a Közel-Kelet
További példaként napjaink terrorizmusa is kiemelhető, ahol a terrorista szervezetek költségvetésének 90%-a megy el közszükségleti célokra, és a maradék 10% kerül ,,hadászati" felhasználásra. Különleges példának találom ebből a szempontból a Közel-Keletet, azon belül is az izraeli-palesztin viszályt. Ez esetben ugyanis a palesztin lakosságnak mintegy hatvan éve kell nélkülöznie az állami kereteket. Természetesen Izrael állam ezeket a funkciókat tökéletesen képes volna ellátni, azonban ez alapvetően ellentétes meg a palesztin lakosság identitásával. Ebből a szempontból már érthető, hogy miért ez a terület a terrorizmus melegágya. A lakosság számára hiány mutatkozott az állami szolgáltatásokból, amit a különböző terrorszervezetek napjainkra olyannyira be is töltenek, hogy az már a Palesztin állam létrehozását akadályozza9. Az egyes szervezetek ugyanis versenyben állnak egymással a ,,palesztin állami piacon", hiszen az általuk külföldről kapott támogatások javarészt a taglétszámtól függenek5. A taglétszám megtartásához és emeléséhez (így a magasabb bevételekhez) viszont kemény marketing szükséges (ezt szolgálják az öngyilkos merényletek és a rendszeres tüntetések), valamint megfelelő szolgáltatások nyújtása (a politikai elismertetés már ennek a következménye). A nyújtott szolgáltatások között megtalálható az oktatás (biztosítva a szervezet számára szükséges ,,szakképzett" munkaerőt) az egészségügy, a szociális ellátások biztosítása is a rend fenntartása mellett. Az állami funkciók ellátása ebben az esetben azonban jobban hasonlít a vállalati, mint a valódi állami működésre. Eme szervezetek ugyanis valóban magántulajdonban állnak, sőt, ,,tulajdonosuk" számára osztalékot is fizetnek. Elég csupán arra gondolni, hogy Jasszer Arafat a PFSZ vagyonát összemosva tárolta a saját vagyonával, vagy Osama bin Ládenre, aki személyes vagyonából tartja fenn az Al Kaidát, miközben egyéb vállalatai jogszerű tevékenységet folytatnak a nemzetközi kereskedelemben10.
Ebben a megközelítésben az állampolgárok számára tehát felajánlott a választás lehetősége az ,,állami szolgáltatások piacán", amihez még adófizetés sem tartozik. De, akkor mit kérnek cserébe az államhelyettesítő szervezetek? Az ár maga az állampolgár, hiszen a szolgáltatások igénybevétele a szervezet identitásának elismeréséhez kötött.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem nyugtalanit az, hogy manapság a szó legelemibb értelmében vett harc, pusztulás, gyilkolás mennyire áttolódott a "civil szférába", a "nyugodt" országokba: öngyilkos robbantások, gyújtogatás, minden... Asziszem sokszor fog még eszembe jutni a Gits: SAC 2 az elkövetkezõ idõkben...
Azért is rossz ez, mert mindig is nagyon távol állt tõlem ez a fanatikus-szerûség, a szembenálló felek, mint pl az izraeliek meg a palesztinok, akik csak azért gyilkolják egymást (gyerekek, felnõttek, mindenki), mert a másik oldalon vannak. Meg a mohamedánok. Akik Londonban, meg akik most Dániában felrobbantották magukat, azok brit és dán állampolgárok voltak, ott éltek, volt munkájuk, nem csavargók vagy akkor odautazott fanatikusak voltak! Nem tudom a legtávolabbról sem megérteni ezeket az embereket. Az a baj, hogy mégis muszáj állást foglalni, muszáj lesz, ahogy egyre inkább érintenek bennünket az ilyen dolgok... Nem szabja meg, hogy hogyan vélekedjek ilyesmirõl az, hogy keresztény nevelést kaptam (aztán otthagytam a hittant) vagy az, hogy magyar vagyok, én csak azt látom, hogy egy ember meggyilkolt más embereket... ez bûn. De mégis, ez is valamennyire egyoldalú itélkezés lehet, mert el tudok képzelni olyan helyzeteket, amikor én is tudnék ölni. De mégis, nem tudunk egyes embereket külön külön megitélni, ha nem gondolunk bele, hogy mi milyen nagy lépéseket tennénk, globális véleményeket formálunk, azzal nem oldunk meg semmit, csak elzárkózunk. Az gyengeség, és én nem akarok gyenge lenni. De rossz a felelõsség, még ha az csak a vélemény felvállalásának felelõssége is...
Mégis, mit gondoljon az embeR?...

Hát, az általad elmondottakat, jó sokszor, fõleg, ha olyan idióták akcióznak, akik még nem voltak képesek felfogni az általad elmondottakat:)
[magyarán: a Ramiz által lefektetett gondolatsor fut át álatlában minden normális, civilizált ember fején, ha az illusztrált szörnyûságekkel találkozik... akik viszont ezeket mûvelik, többnyire még a közelébe se jutnak az alábbiaknak, vagy ignorálják azokat olyan téveszmékkel, amelyek minden normális és civilizált ember számára hajmeresztõ õrültségként hatnak... mint például Mirror esetében (filozófia és társai topic): a srác a maga világában tök jól fut, meg minden, viszont mások értékrendje szerint egy szemét önzõ állat, aki majd büntit kap a másvilágon (mondjuk, az nem derül ki az írásából ,miért is kéne, de szvsz õ se nagyon tudja:) )... természetesen, ha valaki képes inteligensen végignézni, hogy mit mûvel és ezért miket áldoz fel, akkor azért annyira mégse szemétláda...]

A technopoloszokról én is hallottam. Érdekes és életklépesnek tûnõ koncepcio. Japik is nagyon nyomatják, csak elõtte hosszú évekig tanulmányozták a Szilicium völgyi megoldást, hogy ne essenek bele ugyan azon hibákba...

kifejtenéd?

Na, akkor hadd szóljon a dáridó...

Az alapötlet ne új, ezt a szilikon-völgy esete is bizonyítja, bár személyesen én eddig csak a Freiburg környékének eurorégiós küldöttségével találkoztam személyesen, akkor hallottam elõször a rendszerrõl (még másodéves koromban...).

Lényeg, hogy végy egy régiót, valamint annak a központját. Jó, ha ott van egy egyetem, lehetõleg minél több kutatóval, lehetõleg valamely high-tech szektoron belül. A hagyományos megközelítés eddig ugye az volt felénk, hogy az egyetemen bent vannak a bácsik, bogarásznak egész nap, aztán kitalálnak valamit, de az bemegy az asztalfiókba, mert nem tudják mire használni (vagy, másik esetben, kimegy a bácsi amiföldre, és nyom egy céget erre a melóra és degeszre keresi magát...). Nos, jelenleg indult a szegedi biopolisz-projekt, ami a nyugati egyetem-bázisú gazdaságok megtelepedését villantja fel (a finnek is így kezdték... remélem, mi nem fejezzük be már elején). Magyárn: kutatóbácsi kitalál valamit, ez után megpályázik egy helyet az egyetemi inkubátorházban, ahol csekély térítés ellénben kap teljes infrastruktúrát, míg meg nem erõsödik az általa alapított start-up cég. Megkap mindent: számítógép, kütyük, tanácsadás. A befektetõk erre rágerjednek, így mind könnyebb lesz tõkét szerezni a cégalapításhoz, tehát, az ötletek megvalósításához. Persze, száz ötletbõl csak öt jön össze, de a kockázati befektetõknek még így is bejön a biznisz [bocs a stílusért, jelenleg Belgától hallgatom a Zsolti a békát...].
Van minden: tudás, zseton, és infrastruktúra. És így a fejesek helyben maradnak, lesz sok high tech cég helyben, amire már érdemes gyártókapacitást telepíteni, ami szétsugárzik az egész régióban.
Jelenleg Szeged három kapacitásra nyomul:
- humán biotech
- élelmiszer tech
- növényizélés
Nos?

Nem is! Ez most tök érthetõ volt! a választ! .

részemrõl az öröm:) (imádom az UST-t:) )

Engem is érdekel.

igenniss!!