Vallás, filozófia, ezoteria

[Fazék]

Nem. Az ember nem társas lény. Ugyanis minél több ember van körülötte, annál több problémája lehet. Többen útálhatják, több emberrel lehet nézeteltérése. Minél kevesebb embert ismersz, annál nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lehetsz, nem gondolkozol hülyeségeken pl.: kirõl ki mit mondott, "Õ" tényleg szeret-e stb. stb. stb. ... Ti is tudnátok számtalan példát. Úgy gondolom ez is összeköthetõ az idegrendszer mûködésével - vagyis minél jobban mûködik, annál kevesebb ingerre van szüksége = minél kevesebb emberi kapcsolat =
Persze akinek gondok vannak az idegrendszerével, az nem fogja ezt soha megérteni, mert neki CSAK akkor jó, ha nagy pörgés van, buli, haverok...

Hát ezzel rohadtul nem értek egyet, de ha tényleg így van és más is megerõsíti, akkor az utóbbi elég sarkított emberkategóriába tartozom...

[katz]

Nem. Az ember nem társas lény....Úgy gondolom ez is összeköthetõ az idegrendszer mûködésével - vagyis minél jobban mûködik, annál kevesebb ingerre van szüksége = minél kevesebb emberi kapcsolat =

Az ingerszegény állapot depressziohoz vezet és onnan tovább az öngyilkosságba, vagy az örületbe.

[roderick]

szerintem te túloztad el, mert az ember társas lény... vagyis legalábbis ezt a maszlagot tömik a fejembe.

Az más kérdés, hogy van olyan emberk akit nevezzünk csak introvertáltnak (ha képes vagyok helyesen leírni), aki nem szeret végtelen embert maga köté gyüjteni, hanem kevesebb és mélyebb kapcsolata van az emberekkel, de ez sem valami követendö példa, csak hát van aki inkább ilyen, mint olyan.

Nem ugyan olyanok, de az átlag ember hasonulni szeretne a többséghez. Falkaösztön. Senki nem akar kívülálló lenni.

ezmost ilyen izé, hogy elö lehet adni, mekkora egyéniségek vagyunk, de elég sok mindenben mindannyian hasonolunk a többekhez, aminek elég praktikusokai vannak, de majd rájöttök, hogy a fenenagy divatkerülésetekben nem tudnátok mondjuk 1 kiló kenyeret kérni a boltban, akkor azért mégis mien jó lenne egy kis falkaösztön.

Divatról meg csak annyit, hogy pl. régen (nemisolyanrégen...) úri hóbort volt hogy nem a ház sarkába vizelünk... mameg nemcsak elég furán néznénk az ilyenre...

De mi számít ingerszegény környezetnek? Sokak szerint bele lehet õrülni a vadonban vagy a hegyekben élésbe, szerintem viszont nem. És akad 1-2 aszkéta vagy szerzetes, aki hasonlóképp gondolja...

Az ingerszegény állapot az olyasmi, mint a hömérséklet észlelése, ha hirtelen sokkal több vagy hirtelen sokkal kevesebb ér, akkor tünik fel nagyon, de amúgy tud az ember adatpálódni.

[Djinn]

Nem. Az ember nem társas lény. Ugyanis minél több ember van körülötte, annál több problémája lehet. Többen útálhatják, több emberrel lehet nézeteltérése. Minél kevesebb embert ismersz, annál nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lehetsz, nem gondolkozol hülyeségeken pl.: kirõl ki mit mondott, "Õ" tényleg szeret-e stb. stb. stb. ... Ti is tudnátok számtalan példát. Úgy gondolom ez is összeköthetõ az idegrendszer mûködésével - vagyis minél jobban mûködik, annál kevesebb ingerre van szüksége = minél kevesebb emberi kapcsolat =
Persze akinek gondok vannak az idegrendszerével, az nem fogja ezt soha megérteni, mert neki CSAK akkor jó, ha nagy pörgés van, buli, haverok...

Elnézést, de elég gyáva dolognak tûnik, azért nem "társaságinak lenni", mert az problémákat okozhat!! "Inkább nem is csinálom, legalább, nem lezs belõle baj..." Szerintem ez elég érdekes gondolkodás   Ilyen alapon ne legyen barátnõd se. Azzal is vannak gondok. Meg kell találni az egyensúlyt. MIndennek az a titka
Szerintem erõsen túloztál!!! Én úgy látom, hogy amit nem szeretsz és ami ellen "tiltakozol" az nem ugyanaz.

[Rounin]

Elnézést, de elég gyáva dolognak tûnik, azért nem "társaságinak lenni", mert az problémákat okozhat!! "Inkább nem is csinálom, legalább, nem lezs belõle baj..." Szerintem ez elég érdekes gondolkodás   Ilyen alapon ne legyen barátnõd se. Azzal is vannak gondok. Meg kell találni az egyensúlyt. MIndennek az a titka
Szerintem erõsen túloztál!!! Én úgy látom, hogy amit nem szeretsz és ami ellen "tiltakozol" az nem ugyanaz.

Érdekes hát, de aki magányos, azt nem hagyhatják el; s amibe nem vágsz bele, abba bele sem bukhatsz

[Ramiz]

Elkéstem... nincs más hátra, mint tökéletesen egyetértenem Djinnel!

Azért ilyen könnyen nem ússzátok meg. Az öngyilkosság gyáva dolog (...)

Hú, ezen nagyon sokat lehetne vitatkozni... szerintem nagyon is nem az.

Társas lénység: szerintem a tartós magány jobban eltorzítja az emberi lelket (valamilyen irányba), mint a nagy közösségi élet. És ha csak 1-2 kapcsolata van az embernek, akkor nagyon kiszolgáltatott lesz, és olyan törékeny, mint az öregember az Amélie-ben (és amilyen Amélie szíve lehetett volna az öregember szerint), míg ha sok, akkor könnyebb feldolgozni egy-egy vitát, szakítást, összeveszést, elhidegülést stb.

[Djinn]

Érdekes hát, de aki magányos, azt nem hagyhatják el; s amibe nem vágsz bele, abba bele sem bukhatsz

Igen ezt én is tudom. De attól még nem jó gondolkodás. Tudom, mert én is gondolkodtam/gondolkodok így.
Egyébként nem hiszem, hogy itt bárki ilyen tipus lenne, különben nem fórumoznátok...
Azt hiszem jobb, ha mosz is egy idézet beszél helyettem. Akkor talán érthetõbb leszek  

"Egyesek sosem vesznek részt a dolgokban. Az élet csak úgy megtörténik velük. Ostoba szívóssággal léteznek és dühhel, erõszakkal reagálnak mindenre, ami kiemelné õket a biztonság nehezteléssel teli illúziójából..."

Nem mondtam, hogy én (direkt) nem vagyok társasági. Csak azt, hogy miért elõnyösebb nem annak lenni.

Nem is írtam, hogy TE ilyen vagy. Ha általánosságban beszélsz, fogadd el, hogy más is ezt teszi.

[Pirula]

Ez a divat dolog... nem gondoljátok hogy divatos szembenállni a divattal? Divat khm... egyéniségnek lenni - és jóól megmondani másoknak ezt - , mert a többiek azok csak a csürhe akiket megvezet a média. Ez egy akkora sztereotípia hogy vasúti mázsán kellene lemérni. Simán beleillik a diszkós = bogyós, rokker = igénytelen alkoholista, raszta = füves, egyetemista = Kispált hallgat hadd ne soroljam kategóriákba. Deákné meg a vászna eset.
Vajon nincs-e divatjelenség akár még akár ennek a fórumnak a látogatói között? Bizonyos filmek, zenék, pólót nyomatni magunknak a kedvenc szereplõnkkel (nekem is van). Csak azért nem lehet ez divatnak nevezni mert kevesebben vagyunk?
Minden kultúrának megvannak a maga divatjelenségei és ez egyszerûen az emberi természetbõl fakad. Az hogy most a szub- vagy ellenkultúráról beszélünk az lényegtelen, legfeljebb ezeknek a tagjai önérzetesebbek mert kisebbségben vannak. Különben is amit lehetett már mindent piacosítottak. Gondoljunk csak a deszkásokra, mostanában a punkok kellékeire és akkor még mindig csak az öltözködésnél járunk - amivel persze egy életérzést akarnak eladni amit elõször magasra felértékelnek - vagy felértékelõdik egy csoport keretein belül.
Uhh, mára abbahagyom mert a logikus szövegszerkesztés már kezd kicsúszni a kezeim közül. Azért remélem belecsaptam a lecsóba.
[SIZE=0]Figyelem, a hozzászólás több helyen öniróniát tartalmaz.[/SIZE]

[Rounin]

    Ok!
De csak hogy mindenki számára tiszta legyen a kép: fontos az ember párja, a családja, a közeli barátok - de mennyivel egyszerûbb lenne nélkülük, nem? Nem kellene folyton aggódni miattuk, hogy melyikkel mi van/lesz. Persze azért nekem is kompenzál mindent mindaz, amit tõlük kapok!
Attól függetlenül, hogy melyikünk vállalná, el kell ismerni a magányosság elõnyét. Vagyis amit nyújthat. Szerintem.

Szerintem is így van. Elméleti síkon persze. Ha szeretsz valakit, akkor azért aggódsz, féltés van benned, félelem is, hogy történhet vele valami. És kötõdés, ami a másik elvesztése esetén nagy gondot jelent. (de attól még jó  dolog;) )

[Moha]

Az más kérdés, hogy van olyan emberk akit nevezzünk csak introvertáltnak (ha képes vagyok helyesen leírni), aki nem szeret végtelen embert maga köté gyüjteni, hanem kevesebb és mélyebb kapcsolata van az emberekkel, de ez sem valami követendö példa, csak hát van aki inkább ilyen, mint olyan.

Itt vagyok egy példának. Én általában szeretek bevonulni a kis sarkomba, bezárni az ajtót és ellenni magamban. A (nem internetes) személyiségteszt szerint introvertált vagyok. Nincs sok barátom, de akik vannak, azok régi és igaz barátaim. Olyanok, akikre minden helyzetben számíthatok.
Az introvertált emberek - így pl ezt magamról is el tudom mondani - általában kerülik a nagy tömeget, nem szeretnek a középpontban lenni, szeretnek inkább félrevonulni, kicsit egyedül lenni. Ugyanakkor fontos, hogy legyen kivel beszélgetni.
Én pl nagyon rühellem, mikor csinálnék valamit és folyton bejönnek hozzám, ugyanakkor ha nem lenne itt nekem Meske, muterom és a haverok, rövid úton beleõrülnék. Szerintem minden embernek szüksége van másokra, csak kinek jobban, kinek kevésbé. De az eber akkor is társas lény.
(Amúgy jól írtad le)

[Damnatus]

Hali!

Az ember társas,  és nem társasági, fõleg nem tömeg lény!
Egyszer hallottam egy jó mondatot: ne egyéniség akarj lenni, hanem személyiség!

[Miura]

Attól függetlenül, hogy melyikünk vállalná, el kell ismerni a magányosság elõnyét. Vagyis amit nyújthat. Szerintem.

Igen ez igaz,de szerintem csak idõszakosan jó a magány,nem állandóan..az az ember,aki egyedü(értsd se barát,se barátnõ/barát)l van(mondjuk éveken keresztül),elõbb utóbb magába fordul,a "kinti" világ felé bizalmatlan és mint egy "tüskés sündisznõ",olyan érzékeny lesz...
Gondolj arra,hogy a kívûlálló embereket kispecézi a társadalom..gúny,pletyka meg egyéb ilyen "szépség" céltáblája lesz--gondoljatok pl az iskolás évekre(általános iskola,gimi)
nem az volt,hogy volt néhány ember,aki nem tartozott a társaságba valamely oknál fogva,és azt páran cikizék,gúnyolták..stb stb

[roderick]

Igen ez igaz,de szerintem csak idõszakosan jó a magány,nem állandóan..az az ember,aki egyedü(értsd se barát,se barátnõ/barát)l van(mondjuk éveken keresztül),elõbb utóbb magába fordul,a "kinti" világ felé bizalmatlan és mint egy "tüskés sündisznõ",olyan érzékeny lesz...

és ráadásul az ilyen emberek csinálnak olyan sorozatokat mint az NGE... (elgalábbis egyröl tudok )

[Ramiz]

Pontosan. Ezért írtam példának. Mennyivel egyszerûbb lehetne nélküle. De mivel mazochista vagyok, inkább mégis vele maradok...

Ahá, ez már önirónia.

Ne vitatkozzunk, inkább csak beszéljük meg. Szerintem azért az, mert a könnyebbik megoldást választja olyankor az ember a probléma megoldása helyett. Szerinted?

Szerintem nagyon nehéz megtenni azt a "könnyebbik megoldást"... és a probléma sem mindig megoldható, legfeljebb megkerülhetõ. És annak elegáns, gyors és végleges megoldás.

[Fazék]

Szerintem nagyon nehéz megtenni azt a "könnyebbik megoldást"... és a probléma sem mindig megoldható, legfeljebb megkerülhetõ. És annak elegáns, gyors és végleges megoldás.

Tény hogy nehéz megtenni, de ettõl még szánalmas dolog. Van egy ismerõsöm, akinek volt már pár öngyilkossági kísérlete. Nem tudunk vele mit kezdeni. Azt hiszi ez az egyetlen módja, hogy fölhívja magára a figyelmet. De emiatt a totálisan felelõtlen, idióta gondolkodás miatt csak egyre távolabb kerülök tõle érzelmileg. Az öngyilkosság max az elkövetõ részére megoldás. De mindenki másnak a környezetében fájdalom, düh és értetlenség okozója. Egy barátom anyja öngyilkos lett, mert a fia már nem egy ház alatt élt vele. A barátom nem tudott mit kezdeni anyjának ezen tettével, egy szót se szól a témáról legjobb barátainak se, természetesen mi sem említjük. Az öngyilkosság a legönzõbb dolog, amit bárki is elkövethet. Én továbbra is csak mély megvetést érzek, az öngyilkosságot elkövetõk iránt.

[Damnatus]

Hali!

Én nem vetem meg az öngyilkosokat, hanem sajnálom õket.

[Rounin]

Hali!

Én nem vetem meg az öngyilkosokat, hanem sajnálom õket.

Én is inkább efelé hajlok. De - ez sem mindig. Szerintem ahhoz ismerni kell az egész hátteret, az _embert_, az életét, a rá ható tényezõket, hogy véleményt alkothass a tettérõl. Könnyû elítélni olyant, akirõl semmit sem tudsz.

[Feldin]

Hali!

A divat az alábbi logikára épül:
1. mindenki ugyanolyan.
2. Az elit külön akar válni a többiektõl, ezért elkülönülés jeleként eltérõ szokásokat, öltözéket stb. vesz fel
3. a tömeg szintén az elithez akar tartozni, ezért elkezdi utánozni azt.
4. újra az 1.

Szerintem senki se ugyanolyan mint a másik.

[Miura]

Én is inkább efelé hajlok. De - ez sem mindig. Szerintem ahhoz ismerni kell az egész hátteret, az _embert_, az életét, a rá ható tényezõket, hogy véleményt alkothass a tettérõl. Könnyû elítélni olyant, akirõl semmit sem tudsz.

Ez igaz,de az öngyilkosság is olyan mint az alkoholizmus..oda menekül valaki,mert nem tudja megoldani,saját egyéni problémáit..
Az öngyilkosságot látja egy kiútnak a rossz életébõl..bár szerintem minden öngyilkost az is foglalkoztatja,hogy vajon a környezete hogy reagálna a halálára...szeretné látni,hogy megkönnyezik vagy valami stb..stb..de ezt már nem látja..figyelemfelhívás,hogy hahó,baj van velem,segítsetek..de ezt szavakkal fél kimondani..ezért próbálkozik tudat alatt egy ilyen segélykiáltással..
Meg valahol az is el van rejtve benne,hogy fél az illetõ,fél másokkal megosztani a problémáját,és fél segítséget kérni attól,aki talán segíthetne neki..pl pszichológus...

A másik,hogy zserintem az öngyilkosok nagy százaléka önzõ is..csak magára gondol,nem gondol arra,hogy mit érezhetnek azok,akik számára õ jelentett valamit...csak az egyéni problémája lebeg a szeme elõtt...
és az is kérdés,hogy miért pont Mon a legnagyobb az öngyilkosok száma ...(európai országok közötti felmérés)

[Feldin]

Azért ilyen könnyen nem ússzátok meg. Az öngyilkosság gyáva dolog, úgyhogy lesheted, mikor vetemedem rá!

Nézzük csak ha már ez egy japános honlap.
Seppuku?
Gyáva dolog?

[Miura]

Nézzük csak ha már ez egy japános honlap.
Seppuku?
Gyáva dolog?

Az meg mi?
Ez azt jelenti,mikor anno a 2.világháborúban japán katonák egy bombába ültek és együtt robbantak fel  vele?

[Feldin]

    Ok!
De csak hogy mindenki számára tiszta legyen a kép: fontos az ember párja, a családja, a közeli barátok - de mennyivel egyszerûbb lenne nélkülük, nem? Nem kellene folyton aggódni miattuk, hogy melyikkel mi van/lesz. Persze azért nekem is kompenzál mindent mindaz, amit tõlük kapok!
Attól függetlenül, hogy melyikünk vállalná, el kell ismerni a magányosság elõnyét. Vagyis amit nyújthat. Szerintem.

Nem értek egyet.
Nélkülük semmi se lenne olyan mint most.

[Rounin]

Ez igaz,de az öngyilkosság is olyan mint az alkoholizmus..oda menekül valaki,mert nem tudja megoldani,saját egyéni problémáit..
Az öngyilkosságot látja egy kiútnak a rossz életébõl..bár szerintem minden öngyilkost az is foglalkoztatja,hogy vajon a környezete hogy reagálna a halálára...szeretné látni,hogy megkönnyezik vagy valami stb..stb..de ezt már nem látja..figyelemfelhívás,hogy hahó,baj van velem,segítsetek..de ezt szavakkal fél kimondani..ezért próbálkozik tudat alatt egy ilyen segélykiáltással..
Meg valahol az is el van rejtve benne,hogy fél az illetõ,fél másokkal megosztani a problémáját,és fél segítséget kérni attól,aki talán segíthetne neki..pl pszichológus...

A másik,hogy zserintem az öngyilkosok nagy százaléka önzõ is..csak magára gondol,nem gondol arra,hogy mit érezhetnek azok,akik számára õ jelentett valamit...csak az egyéni problémája lebeg a szeme elõtt...
és az is kérdés,hogy miért pont Mon a legnagyobb az öngyilkosok száma ...(európai országok közötti felmérés)

Menekvés, mert nem tudja megoldani? Kiút?
Ugyan. Ez általánosítás, de keményen.

A seppukura gondoltam elsõsorban, mikor a hátteret említettem. Kultúrális különbség ugye.
Az önzõségrõl meg nem szeretnék vitát nyitni, mert a) részben igazad van b)   leszek

[Feldin]

Az meg mi?
Ez azt jelenti,mikor anno a 2.világháborúban japán katonák egy bombába ültek és együtt robbantak fel  vele?

az a kamikaze
A seppuku (vagy legyen harakiri) a rituális öngyilkossság a szamurájoknál.

[katz]

az a kamikaze
A seppuku (vagy legyen harakiri) a rituális öngyilkossság a szamurájoknál.

Most már legalább tudom, h hívják azt amiért nem tekintek harcosként a szamurájokra. Szamomra, ha vki ilyen modon adja föl a küzdelmet (még ha az a küzdelem maga az élet is), nem érdemli meg az életét vagy a dicsõséget. Megérdemelten száll a lelke a pokolra!!!

[Ramiz]

Tény hogy nehéz megtenni, de ettõl még szánalmas dolog. Van egy ismerõsöm, akinek volt már pár öngyilkossági kísérlete. Nem tudunk vele mit kezdeni. Azt hiszi ez az egyetlen módja, hogy fölhívja magára a figyelmet. De emiatt a totálisan felelõtlen, idióta gondolkodás miatt csak egyre távolabb kerülök tõle érzelmileg. Az öngyilkosság max az elkövetõ részére megoldás. De mindenki másnak a környezetében fájdalom, düh és értetlenség okozója. Egy barátom anyja öngyilkos lett, mert a fia már nem egy ház alatt élt vele. A barátom nem tudott mit kezdeni anyjának ezen tettével, egy szót se szól a témáról legjobb barátainak se, természetesen mi sem említjük. Az öngyilkosság a legönzõbb dolog, amit bárki is elkövethet. Én továbbra is csak mély megvetést érzek, az öngyilkosságot elkövetõk iránt.

Ha tényleg meg akarja tenni, akkor megteszi. A sok sikertelen öngyilkossági kísérlet tényleg szánalmas.
Önzés? Az nem önzés, ha a külvilág ragaszkodik az illetõ életéhez, csak mert ha megtenné, õk bûnösnek éreznék magukat? Ld. még: idõsek, betegek általuk kért elaltatása (nem jut eszembe a szakszó).
Különben én nem minden esetre gondolok, természetesen vannak kivételek!
Katz, lécci ne gyere a pokollal...

[katz]

Ha tényleg meg akarja tenni, akkor megteszi. A sok sikertelen öngyilkossági kísérlet tényleg szánalmas.
Önzés? Az nem önzés, ha a külvilág ragaszkodik az illetõ életéhez, csak mert ha megtenné, õk bûnösnek éreznék magukat? Ld. még: idõsek, betegek általuk kért elaltatása (nem jut eszembe a szakszó).

Eutanázia?

katz, lécci ne gyere a pokollal...

Az ölés halálos bûn. Ha magadat ölöd meg az is ölés, ergo bûn. A különbség csupán az, h ha másvkit ölsz meg, utánna van lehetõséged bûnöd bocsánatát kérni és elnyerni a megváltást, míg ha magdat ölöd meg akkor nem (lévén ez az uccso dolog amit teszel az életedben) => bûnösként halsz meg = > lelked a pokolra szál. Akkor miért is ne jöjjek a pokollal?

[Ramiz]

Eutanázia?

Igen. Piros pont.

Az ölés halálos bûn. Ha magadat ölöd meg az is ölés, ergo bûn. A különbség csupán az, h ha másvkit ölsz meg, utánna van lehetõséged bûnöd bocsánatát kérni és elnyerni a megváltást, míg ha magdat ölöd meg akkor nem (lévén ez az uccso dolog amit teszel az életedben) => bûnösként halsz meg = > lelked a pokolra szál. Akkor miért is ne jöjjek a pokollal?

Ööö... aszittem, hogy a predator erkölcsök szerinti poklot fogod elmagyarázni - "halál, dicsõség, küzdelem feladása" fogalmak kapcsán erre asszociáltam, nem a keresztény tanításra.
Viszont amit írtál, azt jó, hogy felhoztad. Ez szerintem egy nagyon visszás dolog! Még jó, hogy van világi jog...

[Fazék]

Ha tényleg meg akarja tenni, akkor megteszi. A sok sikertelen öngyilkossági kísérlet tényleg szánalmas.
Önzés? Az nem önzés, ha a külvilág ragaszkodik az illetõ életéhez, csak mert ha megtenné, õk bûnösnek éreznék magukat? Ld. még: idõsek, betegek általuk kért elaltatása (nem jut eszembe a szakszó).
Különben én nem minden esetre gondolok, természetesen vannak kivételek!
Katz, lécci ne gyere a pokollal...

De természetesen az is az önzés egy formája, hogy követeled folyamatosan, hogy életben maradjanak a környezetedben lévõ emberek, mert megszoktad és szereted õket, de úgy érzem mégiscsak más, amikor egy öngyilkos a környezetében élõk érzéseinek teljesen figyelmén kívül hagyásával elköveti tettét. Persze itt is ahogy mondtad, minden esetet a körülményei határozzák meg ítélet szempontjából.

Az eutanáziának máig nem tudom eldönteni, hogy híve legyek-e... Minden esetben egyértelmûen hosszas mérlegelés után szabadna csak dönteni véleményem szerint.

[Fazék]

Az ölés halálos bûn. Ha magadat ölöd meg az is ölés, ergo bûn. A különbség csupán az, h ha másvkit ölsz meg, utánna van lehetõséged bûnöd bocsánatát kérni és elnyerni a megváltást, míg ha magdat ölöd meg akkor nem (lévén ez az uccso dolog amit teszel az életedben) => bûnösként halsz meg = > lelked a pokolra szál. Akkor miért is ne jöjjek a pokollal?

Ismét tudatlanságomat tenném közszemlére, ha megengedik.
Szóval elõre nem lehet bûnbocsánatot kérni? Nem lehetséges, hogy elõre vezekelj egy szándékod szerint elkövetendõ cselekedetedért? Köszi a választ.