Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Kvikveg]

Nincs annal nagyobb elvezet, mint levenni egy Lovecraft novellaskotetet a konyvesbolt polcarol. Talan csak kettot levenni. Angolul. Es utana ertesulni, hogy a 3. ket het mulva jon. Nyamm.

[Próféta]

Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije (Breakfast of Champions)

Újabb komor, cinikus, kiábrándult regény Vonnegut mestertől. Ilyen nyomi hangulató, a modern társadalmat felelősségre vonó darabkák vannak egymásra dobálva benne. Sajnos semmi több, vagy legalábbis én nem láttam benne többet. Az Ötös számú vágóhíd jobb volt.
És így tovább.

[Ramiz]

Nekem nagy csalódás volt. Sok összedobált és egyhangú poén. Túlságosan populáris és kiszámítható szerintem. Egyik legrosszabb Vonnegut könyv. Nekem az Éj anyánk, Az ötös számú vágóhíd és A Titán szirénjei tetszett a legjobban (első egy érdekes könyv a nácikkal kapcsolatban, a második ismert, a harmadik egy korai sci-fi-je, a sci-fi novellás korszakából, ami helyenként Douglas Adams-i magasságokba emelkedik!!!, bár a vége el van rontva szvsz).

[Nakedape]

én speciel a bajnokok reggelijével kezdtem és be is jött annyira hogy kb 14 Vonnegut regénynél tartok, asszem és kb

[kikuchiyo]

Ugye a Bajnokok Reggelije az, ahol az összes férfiszereplőnek megadja a péniszméretét? 

Nekem a Börleszk (Slapstick) és a Macskabölcső (Cat's Cradle) a két kedvenc regényem Vonneguttól, meg talán még a Galápagos.

[RE@L]

Daniel Keyes: Az 5. Sally

Fantasztikus, lebilincselő, nyomasztó, elgondolkodtató lélektani regény. Daniel Keyes a híres pszcihológus és író eme regényében a tudathasadással foglalkozik. Sallynek öt személyisége van egészen kicsi kora óta. A regény ott kezdődik, amikor Sally eljut arra a szintre egy öngyilkossági kísérlet után hogy segítségért kell folyamodjon. A segítséget Dr. Roger Ash kiégett pszcihiátertől fogja megkapni. A kétséges kezelés menetét és közben Sally mindennapjait követi a regény. Fantasztikusan jó thriller.

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

A világhírű, sikerfilm regényváltozata. Nem tudom tudjátok-e de az alaptörténet egy novellájából jött létre és került TV sorozat majd film adaptációba és csak utánna írta meg a regényt is Keyes. A történet Charlie Gordonról szól akinek az IQ-ja kevesebb 70-nél. Egyszerű jóember, akiből mindenki gúnyt űz és nevet. Egy vadiúj kísérlet és eljárás során mesterségesen meg tudják okosítani. Itt jön képpbe Algernon, az első kísérleti fehér egér akin az eljárás tartósabb volt és nem fejlődött vissza. A regény tulajdonképpen fikcionálisan Charlie előmeneteli jelentéseiből áll össze. Szívszorító lélektani dráma. Nemhiszem hogy lényegesebben be kéne mutassam ezt a művet, mert vagy láttátok a filmet, vagy olvastátok de aki nem került még vele kapcsolatba előbb-utóbb az életében úgyis fog. Nem kerülheti el.

[Ramiz]

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Szerintem elég túllihegett könyv (legalábbis gimnáziumban mindenki ezzel rohangált a folyosón meg persze a Zabhegyezővel), de attól még tényleg nagyon jó.

[Kvikveg]

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Szerintem elég túllihegett könyv (legalábbis gimnáziumban mindenki ezzel rohangált a folyosón meg persze a Zabhegyezővel), de attól még tényleg nagyon jó.

Nalunk nem rohangaszott mindenki ezzel.
Regen olvastam/lattam, a filmre talan kicsit jobban emlekszem. Elegge elszomoritott a kornyezetenek viselkedese, ahogy elotte bannak vele, es ahogy valtozik. Nem tul derus.

[Raggie]

Most kaptam egy ajánlást Kurt Vonnegut: Ötös számú vágóhíd c. könyvére. Állítólag nagyon jó és sci-fi, filozófia, pszichológia keverék... érdekesnek találtam, de megemlítem itt is mielőtt elkezdem olvasni.

[Ramiz]

Jó könyv, bár nem igazán sci-fi és a filozófiát is úgy kell kibogarászni belőle. Viszont jó könyv. Szerintem már volt is róla szó itt. Persze csak amolyan ki szereti szinten.

[Bruce]

Igen, ez az a könyv, amit már jó ideje sehonnan nem tudtam megszerezni. Aztán nemrég egy boltban rábukkantam, majd sorra egyre több helyen is, mikor az egyikben -sejtésem megerősítendő- választ is kaptam a talányra, miként is lehetséges ez: bizony újra kiadták.

Szóval. A könyvről sokat nem kell mondani, elég amit a hátlapra nyomtattak, spoilerben hogy jobban elférjen:

[spoiler]"Ez a regény nem arról szó, hogy a főhős megmenti a világot. Ebben a regényben nem tűnnek fel elfeledett, ősi hatalmak, nem dőlnek meg ősi birodalmak, nem derül fény ősi titkokra, és ősi relikviákról sem esik szó.

Na jó, egy közepesen régi mágusrendet kiirtanak, és az utolsó túlélő valóban igyekszik rávenni a hőst, hogy tegyen ez ellen. De hogy is juthatna ilyesmire ideje, amikor fényes az éjszaka, szól a zene, folyik a bor, és oly gyakorta rákacsintanak szép hölgyek, amit kis túlzással lehet úgy érteni, hogy "te csodás férfi, szívem szerint azonnal a karjaidba omolnék, hát ma este osonj be a palotánkba, ejtsd át a férjem, tégy magadévá, és utána ráadásul még a családi ezüstöt is elviheted!"

Így ez a regény főleg arról szól, hogy a főhős fut, részben széplányok után, részben becsapott kártyapartnerek elől, vagy csak úgy spontán, a túlélésért. És rendben, egye fene, csekélyke szabadidejében valóban tesz lépéseket a világ megváltására, ami úgy-ahogy sikerül is neki"[/spoiler]

Persze nem vártam, hogy az utolsó előtti mondat ennyire igaz legyen, t.i. tényleg nem szól másról, de mégis, a történet tud haladni, szépen a háttérben megbújva, mégis észrevehetően, és ez a szerkesztése a történetvezetésnek nagyon tetszett, és bár humorban nem éri el a balhés könyvek szintjét, de végig olyan könyv marad, mely után vigyorogva telik a nap. Már ha marad belőle olvasás után

[Nakedape]

Igen, ez az a könyv, amit már jó ideje sehonnan nem tudtam megszerezni. Aztán nemrég egy boltban rábukkantam, majd sorra egyre több helyen is, mikor az egyikben -sejtésem megerősítendő- választ is kaptam a talányra, miként is lehetséges ez: bizony újra kiadták.

Szóval. A könyvről sokat nem kell mondani, elég amit a hátlapra nyomtattak, spoilerben hogy jobban elférjen:

[spoiler]"Ez a regény nem arról szó, hogy a főhős megmenti a világot. Ebben a regényben nem tűnnek fel elfeledett, ősi hatalmak, nem dőlnek meg ősi birodalmak, nem derül fény ősi titkokra, és ősi relikviákról sem esik szó.

Na jó, egy közepesen régi mágusrendet kiirtanak, és az utolsó túlélő valóban igyekszik rávenni a hőst, hogy tegyen ez ellen. De hogy is juthatna ilyesmire ideje, amikor fényes az éjszaka, szól a zene, folyik a bor, és oly gyakorta rákacsintanak szép hölgyek, amit kis túlzással lehet úgy érteni, hogy "te csodás férfi, szívem szerint azonnal a karjaidba omolnék, hát ma este osonj be a palotánkba, ejtsd át a férjem, tégy magadévá, és utána ráadásul még a családi ezüstöt is elviheted!"

Így ez a regény főleg arról szól, hogy a főhős fut, részben széplányok után, részben becsapott kártyapartnerek elől, vagy csak úgy spontán, a túlélésért. És rendben, egye fene, csekélyke szabadidejében valóban tesz lépéseket a világ megváltására, ami úgy-ahogy sikerül is neki"[/spoiler]

Persze nem vártam, hogy az utolsó előtti mondat ennyire igaz legyen, t.i. tényleg nem szól másról, de mégis, a történet tud haladni, szépen a háttérben megbújva, mégis észrevehetően, és ez a szerkesztése a történetvezetésnek nagyon tetszett, és bár humorban nem éri el a balhés könyvek szintjét, de végig olyan könyv marad, mely után vigyorogva telik a nap. Már ha marad belőle olvasás után

nekem szinte ez a kedvenc Goldenlane-em.. humorban nálam veri a balhét talán.. csak az a kérdés h hol van mert már hetek óta nem láttam..de vhol megvan..

[Ramiz]

Szerintem a két balhé-könyv változatosabb. A szélhámos és a varázsló elég monoton, kevés újdonságot hoz és alig van sztorija. Az, hogy mégis jó olvasni, egyedül Goldenlane zsenijét mutatja.

[Nakedape]

akkor lehet, h nekem csak Argos szemilyésege miatt  volt hatással..vagy irigykedés??

mindenestre Argos for president!

[Ramiz]

akkor lehet, h nekem csak Argos szemilyésege miatt  volt hatással..vagy irigykedés??

Hát irigykedés nálam is befigyelt...
Egyébként Goldman Júlia nagyon büszke lenne, ha tudná, hogy akkora hatással volt rám a könyv (főleg az eleje, amíg még tartott az újdonság varázsa), hogy aznap este abszolút Argos stílusában próbáltam a szimpatikus hölgyekhez közeledni ( = eszetlen kamuzás (bár amikor a csinosságukat dicsértem, azt komolyan gondoltam ) és aznap estére a hölgyek lakásának becélzása). ( Persze mindegyik lepattintott. Argos meg egy utolsó rohadék. )

[Bruce]

Persze mindegyik lepattintott. Argos meg egy utolsó rohadék.

Persze Argos olyan világban él, ahol a nőkre lehetett hatni bókokkal Meg azt még az elején leszögezte az írónő, hogy Argos megnyerő külsejű alak, bizalmat sugárzó tekintettel.

[Rounin]

Persze Argos olyan világban él, ahol a nőkre lehetett hatni bókokkal Meg azt még az elején leszögezte az írónő, hogy Argos megnyerő külsejű alak, bizalmat sugárzó tekintettel.

Ma is... csak nem mindegy, miféle hatást érsz el Soknál a döbbent pislogás lészen jutalmad^^

[Ramiz]

Azért sem korrekt egy ilyen Casanova-hősről írni, mert az írónő is nő! Ez olyan, mint azok a férfi írók, akik gyönyörű, szexis, csinos, okos nőkről írnak (könyveket, forgatókönyveket, novellákat stb), akik minden férfival lefekszenek. (Egyébként szeretem az ilyen könyveket. A filmeket meg pláne. )

[sirtomi]

Érdekes könyv. Az első 3 fejezet után majdnem abbahagytam, főleg az első volt hirtelen totál érhetetlen
Aztán beindultak az események és egyre többminden nyert értelmet. Végig élveztem és érdeke, hogy lett egy gyilkossági ügyből a világ megmentése

[Próféta]

Érdekes könyv. Az első 3 fejezet után majdnem abbahagytam, főleg az első volt hirtelen totál érhetetlen
Aztán beindultak az események és egyre többminden nyert értelmet. Végig élveztem és érdeke, hogy lett egy gyilkossági ügyből a világ megmentése

És végre megtudtuk, mér olyan jó Bach zenéje

edit: Hachi rajzolasa - foleg az orra - emlekeztetett az Irokezek fia, es egy regi Nemere sorozat szereploinek a rajzolasara. Don Lars Ariel meg meg lehet hogy meg egy fiu volt a foszereplo, kb 4 kotetbol allt.

rajzolás? ... én ezeket könyvben olvastam.
Milyen negyedik fiú? Hárman voltak mindig: Lars, az ideál; Don, az afrikai, meg Ariel, a kövér. Viszont az ősnemeziseik csajok, Keiko, Kata és passz.
Volt egy kupolavárosos regény (a "felvételi"), meg volt valami Kozmosz Lovagjai vagy hasonló nevű, amikor a Bika nevű űrhajó rohant a Föld felé. Ez a kettő nagyon para volt, kábé 12-13 évesen nagyon megfogott. Meg volt az időréteges anakronisztikus sztori, meg volt az Állatkert a Kozmoszban, az utóbbi full vicces; ezekben már a csajok is szerepelnek. Tudom, hogy van egy ötödik, de azt sosem olvastam.
És Nemere regényről regényre totál elszámolta, hogy hány évesek a szereplők, ha a két évvel ezelőtt játszódóban annyi évesek... 

[Fazék]

a segítségeteket szeretném kérni. Úgy emlékszem pár hónappal ezelőtt (talán az index-ről kiindulva) olvastam egy könyvről egy kritikát, amit most az istennek sem vagyok képes újra megtalálni. (kezdem azt hinni, hogy csak álmodtam az egészet... ) szóval a könyv címe érdekelne. témája: viccek a náci Németországból, szóval a II. vh előtti és alatti viccek gyűjteménye a könyv, és a történelmi hátteret is leírja azt hiszem, talán a vicceket is magyarázza időnként satöbbi. jóatyám kicsit II. vh. mániás, szóval neki szeretnénk megvenni ezt a könyvet, de cím hiányában kissé nehéz a dolog... bár kétlem hogy tudnátok segíteni, de egy próbát megér talán...

[tanshin]

Fazék: >>klikk<<

[Fazék]

Fazék: >>klikk<<

kár hogy még csak németül jelent meg, de lehet, hogy így is megpróbálkozom vele, apám pár év kint dolgozásnak hála, azt hiszem egész jól tudhat németül

[Próféta]

Boris Vian: Venyigeszú és a plankton (Vercoquin et le plancton)
Elolvastam. Aranyos. A Tajtékos napok jobb volt.

Paulo Coelho: Az alkimista (O Alquimista)
Ez állítólag alapmű. És tényleg: kellemes, könnyen olvasható, rövid, érdekes, hangulatos, bensőséges, csak persze eszméletlen naiv. Vagy csak én vagyok elrontva, ha naivnak tartom? De mindegy: úgyis direkt azért olvassa az ember, mert ilyen. Nagyon szép sivatagi környezetben játszódik, arab törzsek, meg oázisok, meg minden jó van benne, a miliő max pontos.

[csacsa]

Jelenleg Anne Rice - Armand a vámpír c. művéhez készülődöm hozzá, mivel ma kaptam meg. Amúgy szeretem Anne Rice-t,majdnem az összes magyarul megjelent könyvét olvastam már(kivéve: Pandora,Ramszesz). 
De az örök kedvenc: Vavyan Fable
Tőle minden könyvet olvastam, és pár kivételével birtoklok is. Most végeztem ki az Álomhajsza c. duplakötetes fantasy-t és csak ajánlani tudom mindenkinek, mert istenjó.

[Ramiz]

A Palmer Eldritch három stigmáját olvasom éppen, és mint a többi Dick könyv, ez is felkavar és megoszt engem. Egyrészt még mindig nagyon zavarosnak, majdhogynem emészthetetlennek találom a történetei szerkezeti felépítését és a tempó, a helyszínek váltogatását. Másrészt ha valamit nem mozdítana meg bennem, akkor nem olvastam volna el ennyit belőlük (Álmodnak-e...?, Ubik, Az ember a fellegvárban, Kizökkent idő). Hozzá kell tennem azt is, hogy akár én szoktam meg Dick stílusát, akár sorrendtől függetlenül ez lett volna az eredmény, de ez a könyve tetszett eddig a legjobban: a Palmer Eldritch három stigmája. Majd ha befejeztem, írok többet, megrágcsálhatjuk az apró részleteket.
Addig is csak annyit mondanék, hogy szerintem Phillip K. Dick egy, a lelki betegséggel küzdők és a drogosok zseniális meglátásaival megáldott ember volt, azonban írónak - sci-fi írónak legalábbis - rossz.

[Próféta]

Hehe, nagy szellemek ha találkoznak... ma ez egyik izgalmas tanórán befejeztem egy könyvet.

Philip K. Dick: Csordulj könnyem, mondta a rendőr (Flow My Tears, the Policeman Said)
Amerika ebben a könyvben egy (marginálisan az 1984-ben leírt országra is emlékeztető) fasiszta és bürokratikus rendőrállam, főhősünket mindez azonban nem zavarja: ünnepelt sztár, énekes és műsorvezető, Amerika-szerte hetente 30 millióan nézik az adását, ellepik a rajongók, mindenhol kapni a lemezeit, és mindenki ismeri. A társadalom problémáiból semmit se kell megtapasztalnia, hiszen hedonista életét sűrűn váltott szeretőkkel, kacsalábon forgó palotákban, négydimenziós (sic) nappaliban éli. Aztán történik valami furcsa.

A következő pillanatban immár senki lett. Továbbra is dúsgazdag, de nincs ember, aki hallott volna róla; sehol egy feljegyzés; a TV-műsora nem létezik, a barátai nem ismerik fel; még a tökéletes rendőrségi nyilvántartásokban se szerepel - nem hogy név, de biometrikus azonosítók szerint se. Nincsenek igazolványai, és ez egy ilyen berendezkedésű államban nem túl előnyös - itt a lehetőség, hogy ugyanazt a társadalmat megtapasztaljuk "alulról" is.

Talán álmodik, vagy eddig álmodott volna? Kétségbeesetten kezdi keresni saját magát, miközben egy rendőrfőnök is kísérti őt, és egy nő mindkettejüket.

Ez egy elég tipikus felépítésű Dick könyv, szerencsére a jobbik fajtából való. Persze nem ő írta volna, ha valahol a sztoriban nem került volna elő némi drog, meg egy kevés genetikailag módosított ember. De sokat mesél arról is, hogy a szerző hogyan látja az emberek viszonyát, egymás csapdában tartását, megvetését, miközben ugyanezen emberek nem ismerik magukat sem, nem érzik át, milyen környezetben vannak, a saját és mások érzelmein pedig végképp nem tudnak kiigazodni.

A Palmer Eldritch három stigmáját olvasom éppen, és mint a többi Dick könyv, ez is felkavar és megoszt engem. Egyrészt még mindig nagyon zavarosnak, majdhogynem emészthetetlennek találom a történetei szerkezeti felépítését és a tempó, a helyszínek váltogatását. Másrészt ha valamit nem mozdítana meg bennem, akkor nem olvastam volna el ennyit belőlük (Álmodnak-e...?, Ubik, Az ember a fellegvárban, Kizökkent idő). Hozzá kell tennem azt is, hogy akár én szoktam meg Dick stílusát, akár sorrendtől függetlenül ez lett volna az eredmény, de ez a könyve tetszett eddig a legjobban: a Palmer Eldritch három stigmája. Majd ha befejeztem, írok többet, megrágcsálhatjuk az apró részleteket.
Addig is csak annyit mondanék, hogy szerintem Phillip K. Dick egy, a lelki betegséggel küzdők és a drogosok zseniális meglátásaival megáldott ember volt, azonban írónak - sci-fi írónak legalábbis - rossz.

Lehet, hogy nem tud írni, de akkor én a rossz írókat szeretem. Egyébként meg nekem is a "Palmer Eldritch három stigmája" az egyik kedvencem (sacc/kb 9 regényből és 1 novelláskötetből). Talán csak a VALIS übereli. Persze esetleg csak azért, mert a PEHS-t olvastam először.

[Ramiz]

Lehet, hogy nem tud írni, de akkor én a rossz írókat szeretem. Egyébként meg nekem is a "Palmer Eldritch három stigmája" az egyik kedvencem (sacc/kb 9 regényből és 1 novelláskötetből). Talán csak a VALIS übereli. Persze esetleg csak azért, mert a PEHS-t olvastam először.

Oké, oké, valamikor majd kifejtem bővebben, most nincs energiám, talán a következő talin? Szóval nem írónak rossz, csak Dick művészete szerintem nem igazán felel meg a klasszikus sci-fi követelményeinek. De amúgy sem szerencsés tulajdonság egy írónak, hogyha türelmetlen kidolgozni egyes részeket, néha felpörgeti az elbeszélés tempóját, mintha unná elmondani, a történetek vége általában lezáratlan, minden szál szabadon van hagyva egy nagy káoszban, mintha a történet már a könyv végére nem lenne fontos, csak Dick megfoghatatlan, beteges parái - amik persze remekül hatnak a "normális" emberekre (mint például ránk) is, mert ősi emberi félelmekből származnak.
De szerintem Dick könyveinek alcíméül remekül illene az, amit a zseniáluis G. K. Chesterton írt Az ember, aki csütörtök volt című könyvének címe alá: "Egy rémálom". Lehet persze azt mondani, hogy regény, esetleg rá lehet fogni, hogy sci-fi (mert vannak bennük sci-fi motívumok és témák), de szerintem ezek igazából rémálmok.

Aztán ki honnan nézi... talán másokra sokkal kevésbé hatnak a parák, az egzisztenciális félelmek, az isten-kétségek, a valósággal való kapcsolat elvesztésének iszonyú hidegsége... és inkább csak a sci-fi környezet és a történetek miatt olvasnak Dick könyveket. A fenti gondolatsor csak egy személyes vélemény, végül is hogy jön akárki ahhoz, hogy megítéljen másvalakit, pláne egy olyan furcsa embert, mint Phillip K. Dick.

[kikuchiyo]

Rossz nyelvek szerint Dick legzseniálisabb ötletei kábítószer hatása alatt születtek - azaz belőtte magát, elkezdett írni, aztán ha be tudta fejezni, amíg még kitartott a cucc, akkor lett belőle egy ütős, kerek novella, ha nem, akkor egy hosszabb regény, hullámvölgyekkel.
Kb. mint [spoiler]Isaac a Heroesből. [/spoiler]

[Kvikveg]

...

edit: Hachi rajzolasa - foleg az orra - emlekeztetett az Irokezek fia, es egy regi Nemere sorozat szereploinek a rajzolasara. Don Lars Ariel meg meg lehet hogy meg egy fiu volt a foszereplo, kb 4 kotetbol allt.

rajzolás? ... én ezeket könyvben olvastam.
Milyen negyedik fiú? Hárman voltak mindig: Lars, az ideál; Don, az afrikai, meg Ariel, a kövér. Viszont az ősnemeziseik csajok, Keiko, Kata és passz.
Volt egy kupolavárosos regény (a "felvételi"), meg volt valami Kozmosz Lovagjai vagy hasonló nevű, amikor a Bika nevű űrhajó rohant a Föld felé. Ez a kettő nagyon para volt, kábé 12-13 évesen nagyon megfogott. Meg volt az időréteges anakronisztikus sztori, meg volt az Állatkert a Kozmoszban, az utóbbi full vicces; ezekben már a csajok is szerepelnek. Tudom, hogy van egy ötödik, de azt sosem olvastam.
És Nemere regényről regényre totál elszámolta, hogy hány évesek a szereplők, ha a két évvel ezelőtt játszódóban annyi évesek... 

Kozmosz lovagjai, Ido vandorai, en ezeket olvastam k regen. Most megvan talan egy kivetelevel az osszes. De ez a ketto volt szerintem a legjobb. A Kozmosz lovagjaiban a karomkodasokat birtam, volt kb 3 elegge elborult. Most mar lehet, hogy kisse khm... mestersegesen cirkalmazottnak talalnam, de regen nagyon jokat vigyorogtam rajtuk.
Azokban a konyvekben az illusztraciokra celoztam. Ugyanaz az illusztrator, mint Az irokezek fia konyvben.