Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[LiaLia]

Oscar Wilde rövid írásai

Eredetileg A canterville-i kísértetet olvastam volna, a könyv mérete alapján kisregénynek gondolva, viszont belelapozva derült ki, hogy az csak egy rövid történet a többi mellett.
A kötet érdekessége, hogy 1958-as, Olcsó Könyvtár sorozatban jelent meg, komoly 3 forintért. Amellett, hogy sárgák a lapjai és halványabbak a betűk, jól lapozható, jó állapotban van, szemben az egyes mai kiadású könyvekkel, amikbe egyszer belelapoz az ember és szétesik.

Az írás stílusára jellemző, hogy egy nagyon jellegzetes, körülményesen udvarias hangnemben, helyenként már-már az abszurditás határát súroló cselekmények, párbeszédek olvashatóak, amikben folyamatosan jelen van egyfajta sajátos humoros jelleg is. Helyenként felmerült bennem, hogy végig ilyen lesz-e a stílus, de az író fáradhatatlanul kitartott emellett az utolsó bekezdésekig.

A canterville-i kísértet
A canterville-i kastélyba költözik az amerikai nagykövet, felvilágosult családjával. Ugyan tájékoztatják őket, hogy a kastélyhoz tartozik 300 éve egy kísértet is, de ők ezt nem veszik komolyan.
A körülményes stílus mellett inkább humoros történet.

Lord Arthur Savile bűne
Egy társasági alkalom során Lord Arthur Savile kezét is megtekinti és véleményezi egy kiromantista. Ám szörnyű dolgot lát benne,és ezután Lord Savile mindent elkövet, hogy az ne történhessen meg.
Itt a humoros jelleg mellett már az abszurditásig fokozódik a körülményesség, miközben egyfajta krimi jellege is van.

Az önfeláldozó jóbarát, A híres nevezetes rakéta
Mindkettő állatmese-tanmese jellegű történet.

Egy kis részlet az önfeláldozó jóbarátból. A történet vége jobb, csak azzal nem akarom  lelőni a poént.
[spoiler]
- Ugyan kérem! (....) Valóban nem ismerek semmit a világon, ami nemesebb vagy ritkább volna az önfeláldozó barátságnál.
- És, ha szabad kérdenem, elképzelése szerint mi a kötelessége egy önfeláldozó jó barátnak? - kérdezte a zöld kenderike, aki ott üldögélt a közelben egy fűzfán, és végighallgatta a beszélgetést.
- Erre bizony magam is kíváncsi vagyok - mondta a kacsa, s elúszott a tó túlsó vége felé és tótágast állt, hogy a gyerekeinek jó példát mutasson.
- Milyen ostoba kérdés! - kiáltotta a vízipatkány. - Az én önfeláldozó barátom, ha éppen rólam van szó, legyen önfeláldozó.
- És maga mivel viszonozza? - kérdezte a kismadár, s közben egy ezüstágacskán himbálódzott, meg-meglebbentve parányi szárnyait.
- Nem értem ezt a kérdést - felelte a vízipatkány.
- Ha megengedi, elmondok egy idevágó kis mesét - mondta a kenderike.
- Rólam szól a mese? - kérdezte a vízipatkány. - Ha igen, akkor meghallgatom, mert végtelenül kedvelem a meséket.[/spoiler]

[Próféta]

A canterville-i kísértet

Kiskoromban olvastam. Mekkora jó volt

[LiaLia]

A canterville-i kísértet

Kiskoromban olvastam. Mekkora jó volt

Egyszerre régies és modern a poénokkal

[Próféta]

Hiroshi Yamamoto: The Stories of Ibis

Valamikor a távoli jövőben a földet már az intelligens gépek uralják, a másodhegedűs szerepre kényszerült emberiség szétszórt és egymástól csaknem elszakadt rejtekhelyeken próbál túlélni. A narrátor egy fiatal srác, akit elfog egy Ibis nevű, határozottan női vonalakat imitáló robot. Ezután viszont - nagy meglepetésre - kínzás, feldarabolás, rabszolgamunka, stb. helyett Ibis rövid kitalált történeteket (a regény szerzőjének korábbi novelláit) kezd mesélni neki. Első közelítésben tehát egy kerettörténetbe ágyazott novellagyűjteménynek tűnik a könyv, Star Trek stílusú űrkalandokról, Holdtündéres-szörnygyakós csatákról, mindenféléről, amelyeknek semmi de semmi közük nincs egymáshoz. Vagy mégis volna valami rejtett célja a villany-Seherezádénak ezekkel a mesékkel? Mit akarhat tulajdonképpen az elbeszélőtől?

A novellák átlagban egész jók; nem kiemelkedőek, de határozottan jók. Az igazi finesz persze abban van, ahogy összeállnak egyetlen regénnyé, ahogy a kerettörténet előlép a történetté, és a novellákban elrejtett gondolatok csehovi puskaként (vagy akár bumerángként) kiveszik a részüket az elbeszélő és Ibis szellemi viaskodásából. Újabb érdekes pont, hogy a "sci-fi" elnevezés első tagja se hiányzik. Sőt, nagy keddvel, odaadó vernegyulai lelkesedéssel taglalja a könyv; olyan átszellemülten magyarázza az űrhajó meghajtási mechanizmusát, hogy öröm volt olvasni

A szerző szerintem meglepően nyugatias gondolkodású, de tagadhatatlanul a japán popkultúra gyermeke. Amikor az egyik sztoriban előkerült az Advent of the Metal God X-Ceasar című anime sorozat, már a név hallatán szinte megjelent a szemem előtt az óriásrobot dizájnja, és csaknem képes lettem volna megírni a jó szaftos lehúzó kritikámat ide a fórumra. A japán eredet miatt azonban ez-az sajnos elveszhetett az angol fordításban; nem egészen világos az Ibis és az Ai nevek viszonya (azon kívül, hogy utóbbi az előbbi első szótagja), meg az Ai mintha jelentene is valamit japánul (szeretet?); az AI írásmóddal viszont a mesterséges intelligenciára utal; végül tök fontos szerepet kapnak a komplex számok a sztoriban, ahol még az imaginárius egységgyök (i) is benne van a pakliban... ezek a japánok mindig ilyesmire rejszolnak.

[kikuchiyo]

Ha a múltkori nyereményedet sör helyett egy általad választott tetszőleges alkoholos vagy alkoholmentes italra válthatod, akkor cserébe kölcsönadod?

[Próféta]

Ha a múltkori nyereményedet sör helyett egy általad választott tetszőleges alkoholos vagy alkoholmentes italra válthatod, akkor cserébe kölcsönadod?

Nem!

Kölcsönben volt nálam is

[kikuchiyo]

kölcsönadod?

Nem!

De igen.

És milyen jól tetted!

Egész jó novellák vannak benne valóban, és bár első átfutásra valóban nincs közük egymáshoz, a kapcsolódási pontok hamar előtűnnek, és az is felsejlik, hogy hova fognak konvergálni az események - olyannyira, hogy mire eljutunk a végére, az utolsó (sajnos leggyengébb, zavaros (5-7i) és mesterkélt (4+6i)) novellához, ami már nem történet a történetben, hanem a fő történet története (), kicsit csalódást is kelt. A legvége majdnem átlátszó moralizálásba fullad - nem szeretem, ha annyira közvetlenül a szerző beszél a szereplőjéből, hogy a szájszagát is érezni -, de aztán felcsillant egy fantasztikus és tudományos jövőképet, amivel kiköszörüli a csorbát.

Tetszettek a felvetett témák (virtuális vs. elképzelt vs. igazi valóságok, mesterséges értelmek, széles ívű jövőkép), és az egésznek a posztmodern jellege - nem is történet a történetben, hanem történet a (történet a történetben)-ben volt több novellában is. Volt, ahol egészen hasfalrepesztően humoros volt, pl. az említett Holdtündéres-gyakós novellában, ahol az örökösen második gimnazista főhősnő nem érti, hogy az iskolának abban a helyiségében, ahova a barátnőivel pletykálkodni járnak az órák között, mik azok a furcsa formájú porcelán izék a falon - de voltak kemény SF részek is, a fekete lyukas novellát pl. kifejezett élvezettel olvastam (bár szerintem nem annyi a Schwarzschild-sugara ahhoz a tömeghez, amit megad).

A japán eredet miatt azonban ez-az sajnos elveszhetett az angol fordításban; nem egészen világos az Ibis és az Ai nevek viszonya (azon kívül, hogy utóbbi az előbbi első szótagja), meg az Ai mintha jelentene is valamit japánul (szeretet?); az AI írásmóddal viszont a mesterséges intelligenciára utal; végül tök fontos szerepet kapnak a komplex számok a sztoriban, ahol még az imaginárius egységgyök (i) is benne van a pakliban... ezek a japánok mindig ilyesmire rejszolnak.

Ugye még az I, mint személyes névmás van benne a pakliban, de ezenfelül is a legnyilvánvalóbb utalás, amit elfelejtettél/nem vettél észre: Asimov I, Robotja, ami szintén a robotok és mesterséges értelmek fokozatos térnyeréséről szól, és szintén egy novellafüzér. Pedig direkt idézték többször is a robotika törvényeit.

[spoiler]Ami kicsit disszonáns vagy nehezen hihető volt számomra:
több novellában is furcsa időskálák vannak. Arra gondolok, hogy pl. a varázstükrös történetben a csaj kisgyerekként kapja meg a tükröt és kezdi el nevelgetni, aztán 10 évig használja, sőt, mikor a gyereke már megszületik, utána is előveszi. Vagy az idősgondozásról szólóban: a narrátort öregkorában is pontosan olyan androidok veszik kezelésbe, mint amilyeneket a történet elején bevezettek. És a fő történetben is, ami elvileg többszáz év múlva játszódik, a robotok látszólag pontosan ugyanazt a fél-halandzsanyelvet beszélik, mint a 2040-es években.*

Ez a tartósság már a mai, primitív berendezéseinkkel és a mai, a regény jövőképéhez képest lassú technikai fejlődéssel is nehezen elképzelhető. Nekem a szüleim játékai, dolgai, azok formatervezése és egyáltalán minden tulajdonsága mérhetetlenül ősinek, idegennek tűnik, de már egy 10 évvel ezelőtti számítógép is reménytelenül ósdinak hat.

* persze a legvégén azért kiderül, hogy az AI-k valójában messze túlhaladták az embereket, amit addig láttunk, az csak a főhős szintjére méretezett lábvíz volt, de akkor is.[/spoiler]

[Próféta]

Örülök, hogy tetszett. 

mik azok a furcsa formájú porcelán izék a falon

Na igen, az priceless 

Ugye még az I, mint személyes névmás van benne a pakliban, de ezenfelül is a legnyilvánvalóbb utalás, amit elfelejtettél/nem vettél észre: Asimov I, Robotja

mind blown

[spoiler]Ami kicsit disszonáns vagy nehezen hihető volt számomra:
több novellában is furcsa időskálák vannak. [/spoiler]

Az a szemét ebben a könyvben, hogy az összes ilyen kritika ellen védő hiperpáncélja van: a történetbeli történetek hibái nem számítanak, azok szándékosan* is lehetnek egyszerűek/klisések/stb, hiszen kitalált szerzők művei. Egyedül a főszál kritikája jogos, de arra meg ott van tompításnak a lábjegyzeted.

* frászt

[Nakedape]

http://sf.blog.hu/2011/02/18/azok_a_jo_mordoriak?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_campaign=index

[LiaLia]

Krimifalók Napja
Gerbeaud Ház - Budapest, Vörösmarty tér
2011. február 26. 15:00-21:00
A belépés és részvétel ingyenes.

"Az olvasás lehet magányos dolog, de az olvasó nem az. Ne is lehessen az! Az olvasó nem magányra vágyik, hanem párbeszédre. Együttlétre.
A Krimifalók Napjával ezt teremti meg február 26-án a krimiestek.hu. Teszi mindezt a patinás, Vörösmarty téri Gerbeaud Házban.
Végre lesz egy fórum, ahol elmondhatod, megkérdezheted, figyelhetsz, reagálhatsz, szórakozhatsz, játszhatsz és nyerhetsz. Aktívan, sokadmagaddal, díjmentesen.
Első ízben valósul meg az olvasók és a kriminológiával foglalkozók találkozása, melynek célja összehozni a krimi műfaj rajongóit egy pezsgő, kulturális környezetben."

Előadások/beszélgetések: Moderátor: Garamvölgyi László
- Mesterségem címere: túsztárgyaló – Dr. Végh József
- Terrorelhárítás és kihallgatási technikák az FBI-nál – Dr. Vörös András
- Krimi írók beszélgetnek – Lőrinc L. László, Nemere István, Kovács andrás Péter, Lakatos Levente, Kellei György, Martha Tailor
- Az alvilág, a közösség és a blog – Szőke László
- A tényfeltárás legjei – P. Gál Judit, Nothoff Ingrid
- Egy sorozatgyilkos elméje – Dr. Bujdosó Éva
- Hannibal Lecter és Freddie Krueger nyomában – PhS Spiller Mariann

Egész napos programok, érdekességek:
Ujj- és tenyérlenyomat vétel, rohamsisak és golyóálló mellény próba, rabosító fénykép, kriminálgrafológia, hazugságvizsgáló, helyszínelés, krimi kvíz, haláli tárgyak kiállítása, bűnmegelőzési előadás, végrendeletírás, könyv cserebere, dedikálás, nyomozás könyvnyereményekért, olvasósarok...

A játékos kedvűeknek ezért is érdemes eljönni és figyelemmel követni: több mint 150 darab könyvnyeremény, színházjegyek az Ördöglakat krimi előadásra, 2 főre szóló repülőjegy belépőkkel a londoni Sherlock Holmes Múzeumba, hazugságvizsgáló tesztelés, etc.

Összefoglaló videó
Bővebb ismertető:Krimifalók Napja - Bookline
www.krimiestek.hu/krimifalok

[kikuchiyo]

Tonight's Tomorrow's the night!

Március elsején jelenik meg a Name of the Wind folytatása, a Wise Man's Fear!
Amit asszem mindjárt meg is rendelek.

Addig is itt egy képregényes összefoglaló az első könyv legfontosabb eseményeiről:
http://blog.patrickrothfuss.com/2011/02/our-story-thus-far/

[Próféta]

Megkérdezem majd a kollégámtól, hogy ugye sürgősen meg szeretné-e venni a könyve folytatását, és mindjárt kölcsön is akarja-e adni nekem?

http://blog.patrickrothfuss.com/2011/02/our-story-thus-far/

Ez kéééész BTW a kommentekben írják, hogy a mai Girl Geniusban kameózik a szerző... és tényleg.

[kikuchiyo]

Elolvastam. Ez a Kvothe gyorsabban tud beszélni, mint a legprofibb jéghoki-kommentátor, ha ezt mind egy nap elmesélte. Elolvasni is majdnem 30 óra kellett. A többit majd akkor, ha kialudtam magam (a "csak még egy fejezetet"-effektus hajnalig ébren tartott, ami munkanapon egészségtelen).

szerk&repost:
szóval nagyon jó könyv. Néhol nagyon vicces (Elodin jelenetei szinte mind), néhol nagyon sötét (erről csak annyit, hogy ősünk embert is öl, úgy, hogy oka van rá), de mindenhol immerzív (vagy hogy mondják ezt magyarul. Ilyen sok angol szöveget ilyen töménységben elolvasni kicsit megzavarja az embert. Valamelyik nap éjjel 3 körül az egyik mondatot le akartam fordítani magamban, és egy percet kellett gondolkodnom, mire a musical instrument megfelelője eszembe jutott.).
Talán még az Egyetemen játszódó jelenetek a legkevésbé azok, a könyv közepe, ahol Kvothe képletesen és szó szerint elindul a hőssé válás útján, a legérdekesebb. A könyv hatalmas, 400000 szó, de nem tűnik hosszúnak, inkább sajnáltam, hogy vége lett. Összehasonlítva hősünk karakterlapját az elején és a végén (ami valójában a teljes sztori egy- és kétharmadát jelenti), bizony sok tekintetben szintet lépett, megtanult például harcolni és khm, a nőkkel bánni, mindkettőt olyan tanároktól és olyan körülmények között, hogy az aligha lehetne érdekesebb.  És ugyanakkor a kerettörténet, a regénybeli jelen időnként meg-megszakítja az elbeszélést, és ez sajátságosan sötét színezetet ad az egész történetnek: a "jelenben" hősünk egy hoszonévesen is megtört öregember, aki nyilvánvalóan valamilyen szörnyűségesen rossz döntésének a következményei elől menekül. Most, hogy már csak egyharmad van hátra a történetből, még inkább kínzóvá válik a kérdés, hogy pontosan mit is tett, hogy a jelen olyan lett, amilyen? A harmadik kötetből megtudjuk.

Két interjú a szerzővel:

http://www.amazon.com/gp/feature.html?ie=UTF8&docId=1000661941

http://www.portlandmercury.com/portland/patrick-rothfuss-the-mercury-interview/Content?oid=3588162+

Book three is going to take a couple years

[Próféta]

That's one of the reasons why I recommend to new writers not to initially work on those stories that have been so close to you for so long.

Word, ezt mások is mondták.

[LiaLia]

Krimifalók Napja
Gerbeaud Ház - Budapest, Vörösmarty tér
2011. február 26. 15:00-21:00

Érdekes volt a Krimifalók Napja. Olyan 1/2 6 fele értem, sorba is kellett állni egy ideig, szakaszosan engedtek fel. (figyeltek rá, hogy csak a megfelelő számú  ember tartózkodjon az emeleten).
Jópár kiadó képviseltette magát krimi és vámpíros-paranormál kaland könyvekkel. Nekem az Ulpius kiadó volt figyelemre méltóbb, illetve a remsegekkicsinyboltja.hu online könyvesbolt ismertető asztala, később megnézve a neten, ötletes és hangulatos oldaluk van.

A könyvek mellett a mai rendőrségi, nyomozati gyakorlatba is bele lehetett látni, vagy kipróbálni. A rohamrendőrségi felszerelés cipelésén kívül, tenyérlenyomatot, rendőrségi bilincses fotót is lehetett készíteni. Vagy a vállalkozóbb kedvűek a kriminálpszichológusok asztalánál rajzolhattak, amiről aztán visszajelzést kérhettek. Az érdeklődők helyszínelő rendőrségieknek is tehettek fel kérdéseket, vagy nézhették meg egy kicsit a felszerelésüket.
Egy nagyobb nyomozós játék is folyt közben. A belépőn egy kérdéssor szerepelt, amihez a válaszokat a rendezvény területén lehetett megtalálni, természetesen rejtjelezve, vagy furfangosan megkeverve.
Az előadásokra voltam inkább kiváncsi. Tetszett a kriminál grafológiáról szóló, lehetett látni Hasfelmetsző Jack-nek tulajdonított levelet. Legfőként pedig, amit nem tudom miért tettek utolsó előadásnak, Dr. Végh József túsztárgyalóval Garamvölgyi László beszélgetett, kedélyesen elanekdótáztak az érdekesebb eseteken. Bár a tévében látva is szimpatikusnak tartottam Végh Józsefet, élőben is közvetlen, szerény, mégis felkészült szakember.

A belépés előtt és a rendezvény végén krimi könyveket osztogattak a megjelenteknek. Egy jót kaptam, éppen azt olvasom, ahogy befejeztem írok róla, R. N. Morris: A balta

[kikuchiyo]

Az erre a hétvégére jutó "ezen a hétvégén sem csináltam semmit" panasz indoklásául azt hozhatom fel, hogy a Harry Potter and the Methods of Rationality c. fanficet olvastam.

Ez kiindulását tekintve az alternatív valóságos fanfiction-ök közé tartozik, vagyis megváltoztat egy lényeges elemet az eredeti univerzumban, és megnézi, mik ennek a változásnak a következményei. Avagy mi lett volna, ha Harry Pottert Dursleyék helyett egy egyetemi professzor neveli fel, gyermekéveit a lépcső alatti szekrényben kucorgás helyett sci-fi regények, kognitív pszichológiai szakmunkák és a Feynman-összes olvasgatásával töltötte volna, és ennek hatására az eredeti regények buta, komplexusos kis görcse helyett egy olyan furcsa torzlény kapná meg a Hogwarts értesítő borítékát, aki egyszerre rendelkezik az Ender's Shadow Bean-jének hideg, analitikus elméjével, a Name of the Wind Kvothe*-jának manipulatív készségével, emellett egy kiállhatatlan seggfej és életcélja, hogy a mágia világára alkalmazza a tudományos módszert?

Pontosabban ez nem is igazán kiindulás, hanem csak ürügy arra, hogy a szerző a már említett tudományos módszer formalinba áztatott szikéjével boncolja szét a Potter-univerzum ellentmondásait, ill. az összes lehetséges szereplő, de legfőképpen Harry szájába különféle tudományos példázatokat adjon.

Mindig érdekes, amikor egy létező, többé-kevésbé kikristályosodott szabályok szerinti univerzumot (mint amilyen a HP-regények varázsvilága) szokatlan, oda nem illő eszközökkel közelítenek meg (mint itt a Bayes-tétel vagy a döntéselmélet). Ez egyrészt alkalmat ad a varázs-univerzum dekonstrukciójára, másrészt bepillantást enged az utóbbi eszközök gondolkodásmódjába. Rick Cook Wizardry-sorozata (ahol egy programozó kerül egy varázs-világba) jó példa még erre a stílusra.

Az külön jópont, amikor az ilyen alapra építkező regény még szórakoztató is, szerencsére itt is ez a helyzet, nem kis részben a szerepjátékos és sci-fi kiszólásoknak köszönhetően, de az is igen élvezetes, amikor Harry kiokoskodja, hogy lehetne egy hét alatt csődbe vinni az egész varázs-gazdaságot az arany-ezüst fix átváltási arányára alapozva, vagy amikor az újonnan szerzett Időnyerője segítségével megpróbálja bebizonyítani, hogy P=NP.

Sajnos nem hallgathatom el a negatívumokat sem: ha nem a Potter-univerzum aljas indokkal elkövetett szétcincálásaként vagy tudományos módszertani brosúraként próbáljuk olvasni, hanem egyszerű regényként, akkor rosszul járunk. A sztori elemeit - mert előbb-utóbb csak belekezd egy saját sztorivonalba - elég rossz ütemezéssel és írói színvonalon vezeti elő, épkézláb karakterek pedig aligha vannak, inkább csak egyes tézisek kifejtésére való pódiumok ill. mikrofonállványok. Mintha a szerző elfelejtené, hogy a szereplői 11 éves gyerekek, bár ilyen dialógusokat felnőttek sem mondanak, semmilyen valóságban.

Kifejezetten Harry Potter-fanfictionként sem igazán állja meg a helyét: olyan mértékben eltér a szereplők kanonikus személyiségjegyeitől, hogy csak ezeket nézve nehéz belátni, hogy ezeknek a szereplőknek egyáltalán bármilyen közük van az eredeti mintáikhoz. Ezt a szerző is érezhette, mert mintegy kompenzációként megpróbál minél több elemet beilleszteni az eredeti univerzumból. De az erőlködés görcsbe, ill. Star wars prequel-szindrómába fullad, ahogy a hét HP-kötet összes nagyobb revelációját belesűríti Harry első évének első pár hetébe.

Szóval csak módjával ajánlom, nem is mindenkinek, sci-fi- és fantasy-kedvelőknek és főleg a tudományos módszer által már kellően roncsolt agyúaknak viszont erősen.

* ez valakinek eszébe kellene, hogy juttasson valamit.

[Próféta]

Patrick Rothfuss: Wise Man's Fear (2011)
(örök hála kikunak a kölcsönért)

Gyakorlatilag mondatról mondatra ugyanaz a véleményem a könyvről, mint jótevőmnek. Ahogy az első könyv esetében, itt se tudnám elemezni, miért volt ennyire jó olvasmány. De egész egyszerűen gyönyörű a könyv; annyira egyben van, mint egy gyémánt, és szinte íze meg szaga van minden jelenetnek.

Ezúttal viszont rajtam van a sor, hogy egy gondolat bántson engemet. Volt egyetlen rész, amelyet egyszerűen méltatlannak éreztem az eddigi két könyv összes többi részéhez képest:
[spoiler]Az adem kiképzés.

Teljesen feleslegesnek tűnő történetszál hosszú és unalmas elbeszélése, amelynek talán egy vacak kis monda az összes hozadéka. Sajnos a japánfremen törzs kliséjébe sikerült beleesni, egy számomra teljesen izzadtságszagúnak (nem azért!) tűnő történetvezetéssel. A regény eddig gyönyörű volt; és inkább mutatott, mint magyarázott. Itt viszont minden nagyon explicit és kidolgozatlan volt. Közben a szerző leplezetlenül éli ki sajátságos szexuális perverzióit... mert míg a Feluriános affér tökéletesen be van illesztve a könyv hangulatába, a mindenféle fogadós csajok döngetése pedig kiválóan építi a Nagy Kalandor mítoszát, sajnos a szamuráj dominatrixokkal szerzett élmény egyszerűen nem passzol. Ahogy nézem, mások is úgy érezték, hogy egy kicsit sok

Aztán Kvothe felkerekedik, találkozik az úton a mutatványosokkal, és onnantól megint ugyanolyan hibátlan az immerzió, mint az adem kirándulás előtt volt.

Kár érte. Na mindegy, olvastam már rosszabbat, nem is kevésszer. [/spoiler]

És ugyanakkor a kerettörténet, a regénybeli jelen időnként meg-megszakítja az elbeszélést, és ez sajátságosan sötét színezetet ad az egész történetnek: a "jelenben" hősünk egy hoszonévesen is megtört öregember

Olyannyira, hogy szerintem a jelenben játszódó átvezető jelenetek a legérdekesebbek a maguk talányosságában. Megszakad a szív attól a hihetetlen veszteségtől, ami a bajkeverő fenegyerekben tomboló, lehetetlent nem ismerő tüzes életerő és a tétlen, életkedvét vesztett, passzív figurává züllött elbeszélő között feszül. _{(Most valami nagyon nerd hasonlat következik: kicsit arra emlékeztet, hogy boldog másodéves egyetemista koromban még milyen jól ment a matek, olyan világos volt minden, most meg szétfutnak a gondolatok az ujjaim közül.)}

Book three is going to take a couple years

bruhuhu

Kétségkívül bruhuhu
A fórumokon megy közben a wild mass guessing. Úgy néz ki, hogy egy túlságosan élelmes olvasó alaposan szemrevételezte az egyik vicces versikét, és egy elég jelentékeny titok megfejtetését találta meg benne elrejtve... egyesek túl okosak

* ez valakinek eszébe kellene, hogy juttasson valamit.

Bár ötletem sincs, miről beszélsz, de amúgy nálam pihen egy könyved, majd vissza kéne juttatni valahogy
EDIT: egyeztessünk esetleg valami találkozót.

[kikuchiyo]

Patrick Rothfuss: Wise Man's Fear (2011)

egy gondolat bántson engemet.
[spoiler]Az adem kiképzés.[/spoiler]

Én is kicsit oda nem illőnek éreztem azt a részt, de nem tartottam végül emészthetetlennek. A könyv hangulatába belehelyezkedés sem okozott itt gondot, egy Miyazaki-anime stílusában képzeltem el a jeleneteket és a szereplőket, még a zenét is hallottam hozzá. És végül is a későbbiek során fontos dolgokkal is bővült hősünk karakterlapja az epizód alatt:
[spoiler]Megtanult harcolni, Betekintést Nyert Egy Más Kultúrába, és szerzett egy 2000 éves kardot, bár az utóbbit, elismerem, tényleg pofátlan írói hátszéllel [/spoiler]

Jobban belegondolva inkább az zavart egy kicsit itt és igazából máshol is, hogy hirtelenek voltak a váltások az egyes történet-blokkok között.
[spoiler]Az elején hősünk a szokásos pénztelen egyetemi életét élte, aztán átmenet nélkül belecsöppent egy nemesi udvar intrikáinak közepébe. Aztán egyik pillanatról a másikra az ezüst és arany névjegy-gyűrűk finomságai közül átugrottunk rablóüldöző üzemmódba, ahol hősünk már marcona zsoldosokat vezet. És többször is előfordult, hogy egyes jónak ígérkező sztorikat nem mondott el, mint pl. a tárgyalását és az utazást a Maerhez. Racionális ésszel tudom, hogy ez tkp. jót is tett a regénynek, mégis kissé átverve érzem magam.[/spoiler]

És ugyanakkor a kerettörténet, a regénybeli jelen időnként meg-megszakítja az elbeszélést, és ez sajátságosan sötét színezetet ad az egész történetnek: a "jelenben" hősünk egy hoszonévesen is megtört öregember

Olyannyira, hogy szerintem a jelenben játszódó átvezető jelenetek a legérdekesebbek a maguk talányosságában. Megszakad a szív attól a hihetetlen veszteségtől, ami a bajkeverő fenegyerekben tomboló, lehetetlent nem ismerő tüzes életerő és a tétlen, életkedvét vesztett, passzív figurává züllött elbeszélő között feszül. _{(Most valami nagyon nerd hasonlat következik: kicsit arra emlékeztet, hogy boldog másodéves egyetemista koromban még milyen jól ment a matek, olyan világos volt minden, most meg szétfutnak a gondolatok az ujjaim közül.)}

+10+10i erre az érzésre

Book three is going to take a couple years

bruhuhu

Kétségkívül bruhuhu
A fórumokon megy közben a wild mass guessing. Úgy néz ki, hogy egy túlságosan élelmes olvasó alaposan szemrevételezte az egyik vicces versikét, és egy elég jelentékeny titok megfejtetését találta meg benne elrejtve... egyesek túl okosak

/r/src

[Próféta]

/r/src

[spoiler=BIG SPOILER]
A versike ez:

Dark Laurian, Arliden's wife,
Has a face like a blade of a knife
Has a voice like a prickledown burr
But can tally a sum like a moneylender.
My sweet Tally cannot cook.
But she keeps a tidy ledger-book
For all her faults I do confess
It's worth my life
To make my wife
Not tally a lot less...

Azt hiszem, eredetileg ez a fickó vette észre, hogy az utolsó három sor voltaképp mindent megmagyaráz: miért kellett Arlidennek a kocsi alatt aludnia a versike miatt, miért gyűlölte Meluan az Edemákat, honnan volt ismerős Meluan arca Kvothe-nak, és csomó egyéb közvetett bizonyíték is a helyére kerül. Ez lesz az egyik hiányzó láncszem a nagy talányhoz, hogy Kvothe-nak hogy lesz köze a világ tönkretételéhez.

Részemről az elmém fújva, amikor rátaláltam. 

Másik hasonló: Iax bizony említve volt az első könyvben is

Itten összegyűjtöttek egy csomó hasonló érdekes észrevételt / találgatást.
[/spoiler]

[kikuchiyo]

/r/src

[spoiler=BIG SPOILER]
A versike ez:

Dark Laurian, Arliden's wife,
Has a face like a blade of a knife
Has a voice like a prickledown burr
But can tally a sum like a moneylender.
My sweet Tally cannot cook.
But she keeps a tidy ledger-book
For all her faults I do confess
It's worth my life
To make my wife
Not tally a lot less...

Azt hiszem, eredetileg ez a fickó vette észre, hogy az utolsó három sor voltaképp mindent megmagyaráz: miért kellett Arlidennek a kocsi alatt aludnia a versike miatt, miért gyűlölte Meluan az Edemákat, honnan volt ismerős Meluan arca Kvothe-nak, és csomó egyéb közvetett bizonyíték is a helyére kerül. Ez lesz az egyik hiányzó láncszem a nagy talányhoz, hogy Kvothe-nak hogy lesz köze a világ tönkretételéhez.

Részemről az elmém fújva, amikor rátaláltam. 
[/spoiler]

[spoiler=Not that big a spoiler for me]A versben elrejtett utalást nem vettem ugyan észre, de anélkül is teljesen világosnak tűnt nekem, hogy Kvothe anyja Meluan testvére. Amennyire hangsúlyozta, hogy mennyire ismerősnek találta Meluan arcát, meg amennyi szó volt a Lockless család botrányairól, épp csak a "wink wink nudge nudge" nem volt ott lábjegyzetben. Még rémlett is, hogy az anyjának a családnevét is említik az első könyvben (próbáltam is greppelni rá). Igazából arra számítottam, hogy le is lövi a poént, de úgy látszik, ezt a harmadik kötetre tartogatta.[/spoiler]

[spoiler=még valami, ami zavart]Az a fejezet, amikor Denna előadja neki a dalát, és utána összevesznek.
Mindketten tökéletesen inkonzisztensen viselkednek abban a jelenetben. Denna miért nevetné ki Kvothe-nak a Chandrianok valóságosságával kapcsolatos nézeteit, amikor az első könyvben együtt látták a kézzelfogható bizonyítékot a létezésükre?[/spoiler]

[Próféta]

[spoiler=Not that big a spoiler for me]A versben elrejtett utalást nem vettem ugyan észre, de anélkül is teljesen világosnak tűnt nekem, hogy Kvothe anyja Meluan testvére. Amennyire hangsúlyozta, hogy mennyire ismerősnek találta Meluan arcát, meg amennyi szó volt a Lockless család botrányairól, épp csak a "wink wink nudge nudge" nem volt ott lábjegyzetben. Még rémlett is, hogy az anyjának a családnevét is említik az első könyvben (próbáltam is greppelni rá). Igazából arra számítottam, hogy le is lövi a poént, de úgy látszik, ezt a harmadik kötetre tartogatta.[/spoiler]

Akkor ezek szerint sokkal figyelmesebb vagy nálam 
[spoiler]Meg igazság szerint végig valahogy Dennát akartam belekeverni a dologba, azt hittem ő lesz a Lackless-rokon. Ez a kapcsolat nem jutott eszembe.[/spoiler]

[spoiler=még valami, ami zavart]Denna miért nevetné ki Kvothe-nak a Chandrianok valóságosságával kapcsolatos nézeteit, amikor az első könyvben együtt látták a kézzelfogható bizonyítékot a létezésükre?[/spoiler]

[spoiler]
1. Mert tisztára fel van bosszantva. (+ talán hormonális szempontból nem a legszerencsésebb napon történt ez?)
2. Mert a "Heten Vannak a gonoszok" egy gyerekmese, legalábbis így ismert sok helyen (ahol meg nem így ismert, ott félnek beszélni róluk).
3. Mert nem volt kézzelfogható bizonyíték a létezésükre. A násznép lemészárlása azért önmagában nem utal a hetekre. Kék lángot látott Denna máshol is. A rozsdásító és egyéb hatások persze szintén megfigyelhetőek voltak, de ezek kevésbé közismertek, nincsenek a köztudatban úgy összekapcsolva a Chandrian legendával, mint a kék láng (ezt mintha mondta is volna Arliden, amikor kutatgatott). A váza a fő bizonyíték, de arról meg Denna nem tudta az igazat.
+1. Az is lehet, hogy tud ő is a Chandrian létezéséről, csak arról nem, hogy Kvothe tud róluk. Most kikerestem a jelenetet, és Denna feltűnően ideges, amikor eltereli a szót róluk a gyerekmesére hivatkozva. (Komolyan, olvasd vissza!... ja bocs, azt most nem tudod ) Ha persze erre akartál kilyukadni, akkor bocs, ebben is figyelmesebb voltál. [/spoiler]

[kikuchiyo]

[spoiler]
1. Mert tisztára fel van bosszantva. (+ talán hormonális szempontból nem a legszerencsésebb napon történt ez?)
2. Mert a "Heten Vannak a gonoszok" egy gyerekmese, legalábbis így ismert sok helyen (ahol meg nem így ismert, ott félnek beszélni róluk).
3. Mert nem volt kézzelfogható bizonyíték a létezésükre. A násznép lemészárlása azért önmagában nem utal a hetekre. Kék lángot látott Denna máshol is. A rozsdásító és egyéb hatások persze szintén megfigyelhetőek voltak, de ezek kevésbé közismertek, nincsenek a köztudatban úgy összekapcsolva a Chandrian legendával, mint a kék láng (ezt mintha mondta is volna Arliden, amikor kutatgatott). A váza a fő bizonyíték, de arról meg Denna nem tudta az igazat.
+1. Az is lehet, hogy tud ő is a Chandrian létezéséről, csak arról nem, hogy Kvothe tud róluk. Most kikerestem a jelenetet, és Denna feltűnően ideges, amikor eltereli a szót róluk a gyerekmesére hivatkozva. (Komolyan, olvasd vissza!... ja bocs, azt most nem tudod ) Ha persze erre akartál kilyukadni, akkor bocs, ebben is figyelmesebb voltál. [/spoiler]

[spoiler]
1. Fikciós művek női szereplőinek nincsenek hormonális szempontból szerencsétlen napjai, mint ahogy vécére sem járnak
Bár ahogy ez a konkrét női szereplő viselkedik, nála minden nap ilyen nap.
3. Most újra kéne olvasnom az első kötet sárkányölős részét, de úgy rémlik, hogy ott együtt tekintették meg az esküvő-mészárlás helyszínén a bizonyítékokat, és együtt következtették ki a Chandriánok létezését. Ott Denna mintha teljesen meggyőzöttnek tűnt volna.
+1. Persze lehet, hogy igazuk van a spekulálóknak, és ¹/_√3×|Denna is Chandrian, azért akarta róluk elterelni a figyelmet>+¹/_√3×|Denna mentora Chandrian, azért akarta róluk elterelni a figyelmet>+¹/_√3×|Denna mentora Amyr, azért akarta róluk elterelni a figyelmet>.[/spoiler]

[Próféta]

[spoiler]3. Most újra kéne olvasnom az első kötet sárkányölős részét, de úgy rémlik, hogy ott együtt tekintették meg az esküvő-mészárlás helyszínén a bizonyítékokat, és együtt következtették ki a Chandriánok létezését. Ott Denna mintha teljesen meggyőzöttnek tűnt volna.[/spoiler]

Könnyen lehet, hogy neked van igazad, az én emlékeim már megkoptak kicsit, nem emlékeztem semmi ilyenre.

[kikuchiyo]

[spoiler]3. Most újra kéne olvasnom az első kötet sárkányölős részét, de úgy rémlik, hogy ott együtt tekintették meg az esküvő-mészárlás helyszínén a bizonyítékokat, és együtt következtették ki a Chandriánok létezését. Ott Denna mintha teljesen meggyőzöttnek tűnt volna.[/spoiler]

Könnyen lehet, hogy neked van igazad, az én emlékeim már megkoptak kicsit, nem emlékeztem semmi ilyenre.

Most megnéztem az első könyv megfelelő fejezetét:
[spoiler]
"I'd like to know why the Chandrian attacked here."

" What's their plan, eh?" She looked serious. "There isn't much middle ground with you, is there? All you want is a drink of water and the answer to a question that folk have been guessing at since . . . well, since forever."

"What do you think happened here?" I asked. "Who do you think killed these folks?" She crossed her arms in front of her chest. "I don't know," she said. "It could have been all manner of. . ." She stopped, chewing on her lower lip. "No. That's a lie," she said at last. "It sounds strange to say, but I think it was them. It sounds like something out of a story, so I don't want to believe it. But I do." She looked at me nervously.[/spoiler]

Jól emlékeztem, hogy itt teljesen meg van győzve. Ehhez képest a második könyvben az összeveszős jelenetben meg gyerekmesének tartja és kineveti K-t a Chandriánok említésekor. (Persze lehet, hogy hátsó szándékai voltak a meghamisított történetű dallal és ezért is akarta róluk elterelni a figyelmet vagy mittomén.)
[spoiler]De igazából K. viselkedésével van bajom abban a jelenetben. Ok nélkül (majdnem) kurvázza le Dennát és vagdos durvaságokat a fejéhez.[/spoiler]

[Próféta]

Azt hiszem, vagy át kéne vonulnunk valahova, vagy abba kéne hagynunk. Az csak nem járja, hogy duopolizálunk egy topicot.

Jól emlékeztem

Jól van, ön nyert.

[spoiler]De igazából K. viselkedésével van bajom abban a jelenetben. Ok nélkül (majdnem) kurvázza le Dennát és vagdos durvaságokat a fejéhez.[/spoiler]

[spoiler]Igen, de mindig is pont a hirtelen haragúság volt az egyik fő jellemvonása, nem? Írja, hogy nem a plum bob hatása alatt tette, hanem ez tényleg ő volt... miután Denna belegázolt a lelkébe a Chandrianokra tett megjegyzéssel, így reagálta le.[/spoiler]

[SaiyaGin]

Agatha Christie: Miért nem szóltak Evansnak?
Egy walesi tengerparti kisvárosban egy idegen lezuhan egy szikláról. A haldoklót a helyi lelkész egyik, a közelben golfozó fia találja meg, és ő hallja meg az idegen utolsó mondatát, amely egyben a regény címe is. Miért halt meg a fickó, balesetet szenvedett, vagy lelökték?* Ki volt az idegen és miért volt a városban? Kicsoda Evans és miért olyan fontos?
Ebben a könyvben sem Poirot, sem Miss Marple nem jelenik meg, az ügyet (és ezzel együtt a fenti kérdéseket) a már említett, a Haditengerészettől látása megromlása miatt elküldött lelkészfi, Bobby Jones és gyerekkori barátnője** Frances "Frankie" Derwent göngyölíti fel, módszerekben is eltérve a két ikontól.
Nem rossz regény, ugyanúgy olvasmányos és izgalmas, mint a többi AC-könyv, a meglepetés sem marad el a végéről, de néhány részletet zavarónak éreztem benne, túl sok dologban kapott szerepet Frankie off-screen apjának a befolyása, meg az is erőltett volt, amikor vettek egy napilapot, és éppen volt benne egy, a nyomozás miatt fontosnak bizonyuló hír. (Persze lehet, hogy ez a Seinfeld is unfunny-effektus.) Amit még furcsának találtam, az az volt, hogy a leszerelt Bobby megtarthatta a szolgálati fegyverét. ( ) (Azt persze nem állíthatom, hogy mélyreható ismeretekkel rendelkeznék a két világháború közti brit fegyveres szervekről.) Ja, és ott volt még az a fejezet a végén, amikor a tettes teljesen felesleges, kérés nélkül kifejtette a történetét, csak azért, hogy a kedves olvasónak szépen összeálljon minden.



*Agatha Christie-könyv lévén a válasz gondolom nem fog nagy meglepetést okozni
**igen, ez a toposz nem csak a japánoknál fordul elő

[Próféta]

Cormac McCarthy: The Road (2006)

Egy nem részletezett okokból tönk szélére jutott posztapokaliptikus világban az emberiség és úgy általában a bioszféra szinte teljes pusztulása után egy apa és kisfia magányosan róják a hamuval borított utakat és sivár tájakat és elhagyatott városokat és kibelezett házakat és mindeközben észrevétlen maradt elszórt élelmiszer-maradványok után kutatnak és a terméketlen világ által kannibalizmusba üldözött túlélőtársaik elől bujkálnak egyedül hordozva az emberségesség pislákoló fáklyáját mert a világégés a civilizáció pusztulása mellett magával hozta a legállatiasabb ösztönök felszínre bukkanását és a központozási jelek eltűnését, kivéve amikor az író elcseszi és berak megszokásból egy vesszőt.

Az apa nevét sose tudjuk meg ezért egyszerűen csak 'he' és a fiú talán nem is kapott már nevet mert minek és ezért ő is csak 'he' és ezért sokszor nem tudni hogy most melyikükről is van szó vagy csak két mondattal később lehet visszakövetkeztetni. A történet fonala azt követi ahogy ez a csonka család vonul Az Úton valamiféle elképzelt de természetesen nem létező jobb vidék felé ahol meleg van és kaja is. Eleinte csak mennek és nem történik semmi de utána úgyszintén nem történik semmi majd egyszer csak hirtelen újfent semmi se történik egészen amíg egy ponton majd nem fog semmi történni. Jobban belegondolva körülbelül öt rövidebb esemény és egy visszaemlékezés van a könyvben melyek közti űrt hangulatfokozó tájleírások és hangulatfokozó apa-fiú párbeszédek töltik ki 300 nagyon hosszú és nagyon unalmas oldalon ami biztos nagyon depresszív hangulatba tudna hozni egy csomó olvasót de engem nem sikerült talán mert érzéketlenné váltam. Becsülöm annyira a saját intellektusomat hogy szerintem 30 oldal alatt is leesett volna hogy nagyon sivár a világ és igazán nem volt szükség a maradék 270-re szóval ez a regény jobban tette volna ha inkább novella lett volna.

[Fazék]

Cormac McCarthy: The Road (2006)

heh. pedig pont azt javasolták nekem, hogy ha a film tetszett, akkor a könyvet is olvassam el. de ezen beszámoló után nem érzek hozzá túl sok kedvet

te amúgy a filmet láttad már?

[Próféta]

te amúgy a filmet láttad már?

Nem, de lehet, hogy az se tetszett volna. Szóval ettől még tanácsadóidnak is igaza lehetett.

[Fazék]

te amúgy a filmet láttad már?

Nem, de lehet, hogy az se tetszett volna.

meglehet. engem végig lekötött a film
csak egyszer félbehagytam 2 hétre, mert túl tömény volt