Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[kikuchiyo]

A "paródia" megjelölést talán az válthatta ki, hogy a könyvnek kegyetlen fekete humora van: például megcsillagozza azokat a szereplőket, akik a következő pár oldalon belül el fognak halálozni.

[Acchan]

A "paródia" megjelölést talán az válthatta ki, hogy a könyvnek kegyetlen fekete humora van: például megcsillagozza azokat a szereplőket, akik a következő pár oldalon belül el fognak halálozni.

Vagy csak nemes egyszerűséggel a fülszövegben olvasott kifejezés csengett a fülemben, amikor írtam a posztot. A "mit olvasol?" kérdésekre egyszerűbb volt ennyit kibökni, mint magyarázgatni, miről is szól a könyv - szóval ez az evolúcióparódia nagyon megragadt bennem akaratomon kívül is.

Vonnegut emlékeim szerint általában spoilerez, szóval inkább csak a poénok lelövésének mikéntje egyedi vonás a többi könyvhöz képest.
No, mindegy: Vonnegutos és jó, ez a lényeg.

[Cloud]

Ernest Cline: Ready Player One

Zseniális scifi teli popkulturális kikacsingatásokkal. Imádtam minden sorát.

http://sfmag.hu/2012/11/15/vissza-a-nyolcvanas-evekbe-ernest-cline-ready-player-one/

[Próféta]

Ezeket már egy ideje kiolvastam, ideje lassan erőt venni magamon és írni is róluk pár sort.

J.R.R. Tolkien: The Hobbit (1937)
A történettel nem fárasztanék senkit, szubjektív beszámoló következik Elképesztő vakfolt volt ez nekem - olvastam a Gyűrűk Urát, a Szilmarilokat, meg két poszthumusz kiadott kötetet Tolkien Középfölde-írásaiból. Csak pont a legelső könyvet nem A film meghozta a kedvemet rá, így végül belevágtam.

Meg is lepett. Az világos, hogy regénynek nem igazán nevezhető (Tolkien ahhoz nem értett túlzottan); míg a GyU mítosz volt, ez mese lehetett volna. A prekoncepcióim és az első néhány fejezet alapján elég meseszerűnek is tűnt, ám a dereka táján meglepően komolyra volt fogva, valahogy egy meghatározhatatlan hangulatú összevisszaság kerekedett belőle. Természetesen mindennek ellenére élveztem és szerettem, és szívesen megnézném a második kétharmadát is filmen - az adaptáció ezesetben határozottan az előnyére vált


John Scalzi: Old Man's War (2005)
Űrgyalogságos űrháború-ponyva. Jó. Könnyed is, izgalmas is, és vannak érdekes sci-fi gondolatok benne.


Jack McDevitt: The Engines of God (1994)
Izgalmas futurisztikus scifi. Nincsen benne űrháború, nincs benne gonosz bácsi. Mégis képes adrenalinban gazdag szituációk és szakálltépő akciójelenetek láncolatát felvonultatni. Kikről szólhat hát, ha nincsenek benne katonák? Csak űrrégészekről, akik a szorosabb helyzetekben is inkább Schliemannok ill. Champollionok, mint Indiana Jonesok, és akik távoli bolygókon rég letűnt idegen civilizációk romjai közt turkálva kutatnak olyan nyomok után, amelyekben ilyen vagy olyan módon magára ismerhet a nagy krízis küszöbén álló emberiség. Nagyon élveztem, szinte letehetetlen volt.

[Acchan]

Jack McDevitt: The Engines of God (1994)
...
űrrégészek
...

Hmm, érdekes...

Kurt Vonnegut: Deadeye Dick/Mesterlövész (1982)

Amikor a kis Rudy Waltz-nak kinyílik a kukucskálónyílása, egy jómódú családban találja magát egy álmos kisvárosban. Rudy édesapja egy festeni képtelen festő, aki a családi vagyon elkótyavetyélésén, a színpadias viselkedésen, a szórakozáson kívül nemigen ért semmihez. Az édesanyja egy teszetosza hölgyemény, akinek egész életében egy szalmaszálat sem kell keresztbe tennie, nemhogy bármiért is felelősséget vállalnia. Rudy Waltz bátyja "isteni" orgánumával tűnik ki, ez - a család többi tagjával ellentétben - hírnevet és vagyont hoz számára.
A Mesterlövész a hatvanas éveiben járó, nyugdíjas éveit Haitin töltő szállodatulajdonos, volt gyógyszerész és bukott drámaíró, Rudy Waltz visszaemlékezése. És hogy miért pont Mesterlövész a könyv címe? Ezt a ragadványnevet Rudy akkor érdemelte ki a közösségtől, amikor 12 éves korában, anyák napján véletlenül - és apja hanyagságából adódóan - fejbe lőtt egy várandós kismamát. Szép kis anyák napja.

A többi regényéhez képest ez pesszimistább - olyannyira, hogy a főszereplő nem kapja meg a Vonnegut-i feloldozást. A szokásos fekete humort, az író védjegyévé vált "kizökkentő" elemeket, a rá jellemző történetvezetést, valamint egy kis crossover-t a művek között (Dwayne Hoover és Rabo Karabekian) mind felvonultatja művében. És szakácskönyvnek sem utolsó. 

Ajánlom.

[Leara]

Á, imádok olvasni, de ide valamiért még nem írtam... na, azt hiszem ideje elkezdeni .

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Ettől a könyvtől sokat vártam, mert a fülszöveg alapján az alapötlet nagyon jónak tűnt. De jó nagyot csalódtam. Az egész misztikussága kb. csak az elején van meg, aztán elég hamar kiderülnek a fontosabb dolgok, ráadásul azok is a legkiszámíthatóbb megoldások. Nem mondanám rossznak, de inkább csak olyan átlagos. Mondjuk lesz folytatása, hátha az már valamennyivel jobb lesz...

Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában
Az előző két kötetet (A szél árnyéka, Angyali játszma) nagyon szerettem, mert nagyon hangulatosak voltak és a sztori is érdekes volt. Ez a kötet azonban jóval rövidebb, mint az előzményei és kevésbé volt érdekes, hiszen csak átvezetés a majd valamikor megjelenő 4. kötethez. Ettől függetlenül ez is jó volt, csak nem hozta a megszokott színvonalat .

[Acchan]

A kendőzetlen igazság Kafka műveiről.

[spoiler][/spoiler]

[Kvikveg]

 

[Ramiz]

Egyre jobban csípem Bukowski-t. A Tótumfaktumot nem tudtam hova tenni (csavarog és iszik), a Hollywood nagyon bejött (csavarog és iszik Hollywood-ban), most meg a Ponyva szintén (csavarog és iszik mint magánnyomozó). Kicsit olyan, mintha az Úton meg más lázas beat regények 16 évesből felnőttek volna 40 évesre, véget ért az a korszak, megszűntek a romantikus ideálok, maradt az elidegenedettség attól, amiért lelkesedni kéne jó polgárként a mai világban: kedélyes, cinikus kiégettség az eredmény.

A másik pótlásom a Tökfilkók szövetsége (John Kennedy O'Toole), Pulitzer díjas amerikai szatíra, leginkább talán Boris Vian-hoz tudnám hasonlítani. Furcsa humora van, de ragadós, biztos, hogy sokszor eszembe fog még jutni. Az író és a könyv tragikus életútjának tekintetében pedig külön színezetet kap a története.

[kikuchiyo]

Italo Calvino: Ha egy téli estén az utazó

Ez nem közönséges regény, hanem meta-, sőt meta-meta-, vagy egyenesen meta*-regény. Már a felépítése miatt is: a páros fejezetek mindegyike egy-egy önálló regény(kezdet), mindegyik ott szakad félbe, ahol épp kezdene érdekes lenni, a páratlan, számozott fejezetek pedig egy egyes szám második személyben leírt történetet adnak ki arról, hogy Te, azaz az Olvasó kézbe veszed Italo Calvino: Ha egy téli estén az utazó c. regényét, és elkezded olvasni. Ezen felül a páros, regény-fejezetek címeit összeolvasva egy újabb könyv kezdősorai adódnak ki...

Szóval ez egy könyv az olvasásról, az olvasás hasznáról és élvezetéről, az olvasás lehetséges módjairól (itt egészen szélsőséges megoldások is előkerülnek, pl. a számítógépes szógyakoriság-elemzés), az írásról és a szerzői identitásról - legfőképpen arról, mert a történet, mármint a fő történetszál mozgatórugója éppen az, hogy a könyv, amit Te, azaz az Olvasó olvasol, nem az, ami a kötetre volt írva.

Ennyire virtuóz, ennyiféleképpen önreflektáló könyvvel még nem találkoztam; a Cloud Atlas ötlik még fel, ami beismerten innen merített ihletet, de az jóval egyszerűbb és hétköznapibb ennél; talán a Nabokov-féle Pale Fire kényszerít ugyanennyire arra, hogy elgondolkozz, mit is olvasol éppen.

Ugyan sok más könyv is alkalmazza a narratív keret eszközét, tehát úgy tesz, mintha te nem X. Y. való életbeli szerző  Z. című regényét olvasnád, hanem a könyvbeli Q. karakter mesélné a történetet, de ez a fajta indirekció a legtöbbször automatikus, implicit és semmiféle komplikáció nem adódik belőle. Ellenben itt a szerző már a legelején az olvasó arcába dörgöli, hogy mi az, amit olvas, ezzel felhívja a figyelmet a narratív keretre, hogy aztán egy elegáns mozdulattal jól megkavarja, ki a szerző és mi a mű címe. Az ember szinte kénytelen debuggerrel olvasni a könyvet, és soronként figyelni, hogy mi az aktuális stack frame - amíg egy helyen be nem lebegteti, hogy valójában az egész könyv és az egész kerettörténet az egyik al-al-történet író-mellékszereplőjének kreálmánya.

Éppen ezek miatt kissé nehezen is olvasható a könyv, bár ez lehet az angol fordítás hibája. Ugyanakkor néha meglepően könnyű volt azonosulni az egyes szám második személyű főszereplővel, például amikor elmegy a könyvesboltba, hogy visszavigye a Ha egy téli estén az utazó hibás példányát, és ott meglát egy csinos lányt, és ettől elkezd izgulni meg izzadni (a lány, nevesítve Másik Olvasó, később természetesen fontos szerepet kap a történetben).

Elsősorban a kihívást kedvelőknek ajánlom.

[szpeter]

A kendőzetlen igazság Kafka műveiről.

[spoiler][/spoiler]

[Fazék]

akkor módosítom a kérdést:

mivel nem akarok túlzott keresgéléssel spoiler-ekbe botlani, megkérdezném, hogy az Ender's Game mellé kötelező még vmit elolvasni, vagy elég ha ezt az egy könyvet megrendelem?

[motifator]

Az Ender's Game önmagában elég.

Spoilerek nélkül:
Alapvetően 2 sorozat van, az Ender és a Shadow sorozat. Először nyilván az Ender's Game jött ki, először rövid novella aztán könyv formájában, majd az Ender sorozat többi része (Speaker for the Dead, Xenocide, Children of the Mind, Ender in Exile).
Közben megjelent a Shadow sorozat, aminek az első része az Ender's Shadow, ami az első könyv idejében játszódik, és egy másik szereplő szemszögéből meséli el a történetet. Aztán jön a többi Shadow könyv: Shadow of the Hegemon, Shadow Puppets, Shadow of the Giant, Shadows in Flight.

Én személy szerint elolvastam először az Ender's Game-et, aztán ugrottam a Shadow sorozatra. Annyira bejött az első könyv sztorija, hogy újra át akartam élni, ilyen szempontból az Ender's Shadow tökéletes. Utána annyira megtetszett az Ender's Shadow fő karaktere, hogy folytattam tovább a Shadow sorozatot, egészen a Shadow of the Giantig (a Shadows in Flight egész új könyv, meg kéne venni).
Vagy fél éve újraolvastam az Ender's Game-et, és utána belekezdtem a Speaker for the Dead-be, de az ott van azóta is félbehagyva. Hétvégén repülök haza (2 hétre), az a terv, hogy befejezem.

[kikuchiyo]

Az előző tl;dr változata: először rendeld meg csak az Ender's Game-et. Aztán ha az tetszett (gyanítom, hogy tetszeni fog), akkor megkérdezhetsz minket, hogy mit érdemes elolvasni még a sorozatból.

[Fazék]

köszönöm a tanácsokat, első könyv megrendelve.

[Cloud]

Bár csak ebook formájában olvasom, de ez az Ender's Game egész jó kis cucc eddig.

[Cloud]

Ender's Game:

Kb a könyv 70%-ánál vagyok, de mintha úgy tűnik hogy ebben a könyvben nem lesz majd a nagy esemény. Az csak a következő részben olvasható?

[motifator]

Kb a könyv 70%-ánál vagyok

Olvasd inkabb, ne talalgass

[Cloud]

Persze persze, rajta vagyok.

[Cloud]

Na befejeztem. Hát ez nagyon komoly volt, de hogy ezt rendesen nem tudják filmben megcsinálni az hót ziher.  Spoiler alatt, vagy pm-ben valaki leírná röviden hogy a folytatások miről szólnak? Mert ez annyira be lett fejezve szerintem hogy nem tudom elképzelni mivel tudnák folytatni.

[Ramiz]

Rég nem olvastam jó sci-fi-t (a Galaktikás Végső visszaszámlálás pl borzalmas volt, a WWW1: Világtalan is nagyon erősen tini célközönség szagú), de ez a Kronolitok kurva jó! Végre egy "felnőtt sci-fi" (még ha kicsit túl drámás-cinikus is), jó sztori (kicsit Alapítványos, csak időutazással), kevés idegesítő reálos-mérnökös sci-fi duma (amivel a WWW1 tele volt). Ajánlom.

Az Egyszervolt László Zoltántól meg szintén jó, hungarikumos urban fantasy, de egészen király, vége picit fura, viszont van benne egy nagyon beteg "fantasy hármas szex", már azért imádom a faszit majd csinálok vele geekz interjút.

[Acchan]

Neil Gaiman: American Gods

Anyunak vettem ajándékba, és végül én is elolvastam. Egy hozzám hasonló mitológia-fannak vétek lett volna pont ezt a könyvet kihagyni. Zseniális.

Az Anansi fiúkat olvastátok? Vélemények?

[Nakedape]

Neil Gaiman: American Gods

Anyunak vettem ajándékba, és végül én is elolvastam. Egy hozzám hasonló mitológia-fannak vétek lett volna pont ezt a könyvet kihagyni. Zseniális.

Az Anansi fiúkat olvastátok? Vélemények?

nekem van amikor az a kedvencem Mr Nancy az american gods ból, persze van amikor másik a kedvencem (AG vagy nverwhere) de jó igen

[Acchan]

Neil Gaiman: American Gods

Anyunak vettem ajándékba, és végül én is elolvastam. Egy hozzám hasonló mitológia-fannak vétek lett volna pont ezt a könyvet kihagyni. Zseniális.

Az Anansi fiúkat olvastátok? Vélemények?

nekem van amikor az a kedvencem Mr Nancy az american gods ból, persze van amikor másik a kedvencem (AG vagy nverwhere) de jó igen

Akkor jó, mert az AG után rögtön elő is jegyeztem az Anansi fiúkat. A Neverwhere is szuper, azt olvastam tőle először.

[Nakedape]

GRRM írj gyorsabban dal http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=j7lp3RhzfgI

amúgy én meg még az 5-ket is félbehagytam..

[Ramiz]

Minden Gaiman marha jó. Az új is, habár kicsit kevésbé feszes, és rövidebb is a szokásosnál. A Sandman történeteire emlékeztetett. De hát mivel az egész az emlékezés, a gyermekkori érzések elvesztéséről vagy inkább átalakulásáról szól, működik. Nekem bejön ez a szentimentális Gaiman is, nemcsak a gyomrosokat osztó szürreál (Törékeny holmik novellái).

[Próféta]

Az új

Szemezgettem már vele jó ideje, csak még bevártam a kritikákat

[kikuchiyo]

Ajánlották nekem Greg Egant, mint a no-nonsense, hard sci-fi jeles képviselőjét, és az Incandescence c. könyve érdekesnek tűnt a leírás alapján, el is olvastam.

Nos hát annyira hard az a sci, hogy a végén külön irodalomjegyzéket ad a szerző, arXiv cikkekkel , és a teljes élvezetéhez tényleg szükséges a galaktikus csillagászat, planetológia, kriptográfia, molekuláris biológia és még pár tudományág legalább kvalitatív ismerete, az általános relativitáselméletet pedig nem árt mélyebben is ismerni hozzá.

Szerencsére nekem ezek többsége megvolt, így kitűnő intellektuális kihívásnak bizonyult végigkövetni, ahogy a regény egyik felének főszereplői, egy neutroncsillag akkréciós korongjában keringő aszteroida belsejébe zárt rovarszerű lények csupán súly- és időmérésekkel, a rendelkezésükre álló primitív eszközökkel felfedezik előbb a newtoni fizikát, aztán - mivel olyan mélyen vannak a gravitációs potenciálvölgyben, hogy a relativisztikus effektusok számítanak - a relativitáselméletet egészen a Kerr-metrikáig. Igazából eddig nem is értettem a frame dragging jelenségét, de itt teljesen szemléletesen le van írva, úgyhogy ezúton is köszönöm a szerzőnek a megvilágosodást.

A másik történetszál egy másfajta, sokkal nagyobb ívű és nagyobb kitekintést engedő nyomozást mutat meg: itt a nehezen elképzelhetően távoli jövőben, amikor már az egész galaxist átszövi az értelmes civilizációk hálózata, néhány unatkozó szerencselovag elindul a galaxis addig elzárt magja felé egy DNS-tartalmú meteorit után, mert bár korábban úgy tudta mindenki, hogy ott egy ősi, nem emberi eredeti civilizáció az úr, és oda a DNS-alapú élet nem juthatott be.

Ez a rész sincs híján a revelációként ható ötleteknek: a szerző egy csapásra megoldja azt, amit máshol hipertérutazással vagy hasonló mágikus elemekkel handwave-elnek el: hogy hogy lehet egy koherens, összefüggő galaktikus birodalmat létrehozni és fenntartani. Az ő jövőjében az intelligencia úgyis régen virtuális valóságokba költözött, és egy számítógépben futó öntudatnak nem okoz lelki törést, hogy a csomópontok közötti párezer éves utazás idejére felfüggessze a valóságérzékelést

Sajnos a regény mégsem tökéletes: fi nem ér fel a fentiekhez, nem képes a zseniális ötletekhez olyan vázat biztosítani, ami el is bírná azokat. A próza döcögős, a karakterek nehezen megközelíthetőek (igaz, egy aszteroidában élő, terahertzes tartományban látó, hatlábú rovarfélék vagy a saját testüket is önkényesen átformálni képes hiper-transz-meta-humán szimulákrumok iránt nehéz is bármiféle empátiával viseltetni). A legnagyobb hiba pedig az, hogy a két történetszál a végén nem ér össze, csak úgy félig-meddig, nagyon absztrakt módon, ami hiányérzetet hagy maga után, mintha félbemaradna a könyv.

Elsősorban a kihívásokat kedvelő, fizikától nem félő, tapasztalt sci-fi-olvasóknak ajánlom.

[Ramiz]

Az új

Szemezgettem már vele jó ideje, csak még bevártam a kritikákat

Geekzre írok kritikát róla jövő hétre.

Kiku: hát ez cseppet mélyvíznek tűnik nekem,...

[Fazék]

Kiku: hát ez cseppet mélyvíznek tűnik nekem,...

megrendeltem 600 Ft-ért a Diaspora-t tőle, hirtelen kedvem támadt továbbpasszolni, ha valakit érdekel, szóljon