Gitár és aki mögötte van

[.Attila]

Először kipróbálnám mindkettőt.

[motifator]

Ramiz, legközelebb írd már oda, hogy NSFW. Elég szar volt pánikszerűen bezárogatni a LiveJasmin popupokat itt munkahelyen...

[Ramiz]

Ramiz, legközelebb írd már oda, hogy NSFW. Elég szar volt pánikszerűen bezárogatni a LiveJasmin popupokat itt munkahelyen...

Sorry, elfelejtettem. Amúgy én is munkahelyről küldtem... remélem senki nem nézett arra a többi 20 customer support agent közül...

[Nakedape]

http://www.chrismarion.net/index.php?option=com_content&view=article&id=121:firehero&catid=43:pyrotechnics&Itemid=226.

[Ramiz]

http://www.chrismarion.net/index.php?option=com_content&view=article&id=121:firehero&catid=43:pyrotechnics&Itemid=226.

"Beavis, this is the coolest thing I've ever seen!"

[Nakedape]

hhöhhö hööhhöö höhhöhhö

[motifator]

Vettem tegnap egy ilyet: http://www.guitarcenter.com/Ibanez-RG2EX1-Electric-Guitar-103382115-i1167867.gc

Nem gondoltam volna, hogy Ibanezt fogok venni, kicsit túl metál nekem, inkább egy Telecasterben gondolkoztam. De aztán elmentem a Guitar Centerbe, és vagy másfél órán keresztül próbálgattam az olcsó (<$300) gitárokat, és egyik szarabb volt, mint a másik. Persze nem voltam nagyon meglepve, hogy az olcsó gitárok szarok, de azért csalódott voltam, hogy ennyire gagyik. Végül megkérdeztem az eladót, hogy melyik szerinte a legfaszább gitár ebben az árkategóriában, és leemelte a polcról ezt az Ibanezt. Nem igazán tetszett, legalábbis külsőre, de annyira csalódott voltam a "szép" gitárok minőségében, hogy kipróbáltam.
A legkényelmesebb gitár, amit valaha a kezemben fogtam. Utána mégegyszer kipróbáltam a Squire Standard Stratót, amit addig a legjobbnak találtam, és a Squire a nyomába se ért az Ibaneznek. Annyira könnyű rajta játszani, hogy hihetetlen, és úgy voltam vele, hogy mivel még csak most tanulom a hangszert, a legfontosabb, hogy kényelmes legyen, a külső és a hangzás másodlagos. Amúgy egyáltalán nem szól rosszul, sőt!
Szal ez van, végre tudok itt a világ másik felén is zajongani. Annyira hiányzott már gyerekek, hogy az hihetetlen. Eleinte úgy voltam vele, hogy csak kipróbálom a gitárokat a Guitar Centerben, kiválasztom, hogy melyik tetszik, és megveszem sokkal olcsóbban használtan craigslisten, de miután hónapok után először újra gitárt fogtam a kezembe, úgy voltam vele, hogy innen nem megyek haza gitár nélkül. Így vettem meg az Ibanezt, újonnan, és egy kicsit se bántam meg.
Az a poén, hogy direkt nem akartam kritikákat olvasni a gitárról, nem akartam megtudni, ha esetleg rossz vételt csináltam. De a főnököm nagyon érdeklődött, hogy milyen gitárt vettem, és ezért rákerestem a Guitar Center honlapján, hogy átküldjem a linket. És akkor láttam a kritikákat, full 5/5 csillag, minden kritika halálba dicséri, nem csak a kényelmet és a minőséget, de a pickupokat és a hangzást is. Az eladó nem hazudott, tényleg ez a legjobb hangszer ebben az árban. Kicsit túl metálosan néz ki, de kit érdekel? Majd ha jó gitáros leszek, akkor majd rászánok több pénzt egy hangszerre, és veszek egy sokkal jobb gitárt, ami külsőre is tetszik. De most kezdőként úgy érzem, hogy a legjobb döntést hoztam.

[.Attila]

We're sorry, but Ibanez RG2EX1 Electric Guitar is sold out at this time, or is no longer available. For more information please contact customer service.

[Kuroi Tenshi]

[kötekedés]

a legfontosabb, hogy kényelmes legyen, a külső és a hangzás másodlagos.

a kritikákat, full 5/5 csillag, minden kritika halálba dicséri

szerintem pedig rohadtul nem, ha csak kényelmes, de nem szól
jól, akkor hamarosan azért leszel frusztrált, mert hiába a sok
gyakorlás, nem szól a kezedben a hangszer.
Első saját gitárom nekem is Ibeenhad volt, nálam viszont azért,
mert csak a 3. boltban találtam egyáltalán balkezest, s már
ennek is örültem; kényelmes volt, de hangja nem.

A Guitar Center és hasonló kritikák döntően user review-k
olyanoktól, akik most halálba dícsérik a My First Guitar Set^TM-
jüket, és még nincs összehasonlítási alapjuk



de azért grat, ha jól is szól, akkor főleg, és jó szórakozást!

[.Attila]

Hát, több év bandában zenélés után csak van füle hozzá.

[Kuroi Tenshi]

Hát, több év bandában zenélés után csak van füle hozzá.

de attól még ezt így belekiáltani a nagyvilágba, érted...

[motifator]

We're sorry, but Ibanez RG2EX1 Electric Guitar is sold out at this time, or is no longer available. For more information please contact customer service.

Ez érdekes, nekem ezt írja:

Available In-Store

    * Guitar Center Austin
    * 2525 West Anderson Lane Suite 200
    * Austin , TX   78757
    * 512-419-1717

Á, látom magyar proxyval, hogy nem megy. Próbáld ezt: http://www.ultimate-guitar.com/reviews/electric_guitars/ibanez/rg2ex1/index.html

[kötekedés]

a legfontosabb, hogy kényelmes legyen, a külső és a hangzás másodlagos.

a kritikákat, full 5/5 csillag, minden kritika halálba dicséri

szerintem pedig rohadtul nem, ha csak kényelmes, de nem szól
jól, akkor hamarosan azért leszel frusztrált, mert hiába a sok
gyakorlás, nem szól a kezedben a hangszer.
Első saját gitárom nekem is Ibeenhad volt, nálam viszont azért,
mert csak a 3. boltban találtam egyáltalán balkezest, s már
ennek is örültem; kényelmes volt, de hangja nem.

Ha meg kényelmetlen, akkor nem hamarosan leszek frusztrált, hanem mánazonnal! Így is elég frusztráló 18 év zenei múlttal elkezdeni egy új hangszert, és szenvedni, hogy hiába van meg a zeneelméleti háttered, hiába ott van a fejedben, hogy mit szeretnél csinálni, a kezed nem hajlandó együttműködni, mert nincs meg a gyakorlat, a technika. Ha emellé még kényelmetlen is a hangszer, az csak arra jó, hogy abbahagyjam az egészet a fenébe. Amúgy meg hol írtam, hogy nem szól jól? Csak azt írtam, hogy nem az az elsődleges szempont, és ezt továbbra is fenntartom. Most nem akarnék olyan hangszert venni, ami kényelmetlen, akármennyire jól is szól. Pont.

De tudod mit? Tökmindegy. Leszarom. Bevallom, felbaszott, amit írtál. Vettem egy kurva jó gitárt, és le se tudom vakarni a képemről a vigyort, úgy örülök neki, te meg erre kötekedsz. Bocs, ebben nincs semmi személyes,  de én sose csinálnék ilyet. Ha egy zenésztársam venne egy új hangszert, és láthatóan - olvashatóan - örül neki, akkor nem állnék neki olyanokat irogatni, hogy Ibeenhad meg én csak azért vettem ilyen szart, mert nem volt más balkezes. Inkább azt mondanám, hogy használd egészséggel, tépd meg úgy, hogy leessen mindenki haja, tudod, valami kedveset. Persze ezt te is megtetted, de csak miután kihasználtad az alkalmat, hogy burkoltan kioktass arról mennyire is hülye voltam, hogy ezt a hangszert vettem és ilyen szempontok alapján.

Szal ne haragudj KT, minden tiszteletem a tiéd, de egy fasz vagy.

A Guitar Center és hasonló kritikák döntően user review-k
olyanoktól, akik most halálba dícsérik a My First Guitar Set^TM-
jüket, és még nincs összehasonlítási alapjuk

Yeah right... 

[Ramiz]

A gitárt nem ismerem, de rock on!!! Sosem késő elkezdeni, imádni fogod, én élesen emlékszem az első lepengetett akkordomra a saját elektromos gitáromon... a kamaszkorom túléltem gitár nélkül, aztán amikor "öreg és bölcs" fejjel megpróbáltam lemondani a gitározásról, és nem sikerült, és mégis vettem egyet hirtelen, akkor rájöttem, hogy milyen mázlista vagyok, hogy így alakult.

Van igazság ebben Tenshi, de erre én kettőt mondanék:
- a hang is szubjektív, ha tetszik, tetszik, a fogás meg nagyon fontos, én például nem igazán szeretem Raggie Squier-jét, sokkal jobban a saját Washburn-ömet, pedig ez is kb ugyanaz az árkategória,
- én is maximalista meg igényes módon belelovalltam magam a "legjobbat kell megvenni, egy életre szól, megbánod, ha nem a legjobbat veszed és máris kezdhetsz áhítozni a következő szintre" hozzáállásba, most meg szép lassanként belátom, hogy ha nem adom lejjebb a 190e forintos Epiphone Les Paul 2010 Tribute gitárról a vágyamat mondjuk a 80e forintos Vintage Les Paul magasságára (hangzásban és kinézetben is van különbség, de messze nem több mint kétszeres...), akkor évekig nem lesz még Les Paul gitárom. Annyit meg nem ér meg a várakozás a jobbra.




edit: új poszt... most nem fogok olyanokat írni, hogy nem úgy gondolta K_T, meg hogy ő ilyen, hogy mindig muszáj beszólnia... De te meg ne törődj vele! Van egy új gitárod, mit számít, ki mit mond???


Ne legyél olyan, mint a zenésztársam, imádom, remek srác, lelkes meg minden, de túl könnyen hagyja , hogy valami elrontsa a kedvét... legyél pofátlan és vigyorogj!

[.Attila]

Ez kb. olyan, mint a fotózás. Jobbat lehet kihozni egy jobb gépből, de alapvetően azon múlik, hogy a használója hogyan használja.
Nem zenész közönséget kevésbé fogja zavarni a hang (max. ha tényleg nagyon tré).

[Kuroi Tenshi]

wow, way to overreact...
Két kör futás, nagy levegő, nyugisan olvasd újra, és utána írj.
Úgy látom a postom végét meg teljesen kihagytad, lehet, hogy
azt kellett volna előre írni, és még több szmájlit...

Ok, neked is megvannak az érveid a véleményedhez, nekem is
megvannak az enyémek. Az Ibanezem kényelmes volt, ez egy
nagy előnyük, szép vékony, filigrán C-nyaka volt, sima, gyorsan
lehetett rajta játszani. De valahogy mindig vékony volt a hangja,
tompa kaparászás, nem szólt jól. Hiába kapott jóféle húrokat,
gondolkodtam a hangszedők cseréjén is, de sajnos maga a gitár-
test akusztikusan volt ilyen, azon a jobb hangszedők se segítettek
volna sokat.
Aztán pár év spórolásból meg ilyen-olyan melókból megvettem a
Warwickom. Vastagabb, D-s nyak, a 6 húr miatt szélesebb, az
egész gitár sokkkkal nehezebb (valahol a másfélszerese és duplája
között), és az egyensúlya sem volt az igazi, a nehéz nyaktól
fejnehéz volt (ez később egy durvább anyagú bőr pánttal és
felfogatás-hosszabbítóval javítva). Küzdenem kellett vele az
elején, sokkal fárasztóbb volt. Mégis úgy szólt, minden egyes
hang, ahogy a másik után nem is képzeltem, hogy lehetséges.
A vékony és tompa helyett egy mélytől magasig telt, részletes,
textúrált hang. Küzdelmes volt, de inspiráló. S szerintem ez sokkal
többet jelent.
Megértem az álláspontod, de lehet, hogyha nem szólna olyan jól
a gitár, akkor pár év, az alapok elsajátítása után te is úgy lennél
vele, hogy inkább vállalod a kicsit kényelmetlenebb, de sokkal
szebben szóló hangszert.

[motifator]

Na kicsit eltűntem, de nem azért, mert besértődtem, csak tényleg nem jártam errefelé. Szarakodtak a proxyk, és nem volt kedvem újakat keresni meg beállítani.

Aláírom, hogy túlreagáltam, de egyrész a zenélés és a zenész hangszere eléggé érzelmileg töltött dolog, és az ilyesmit az emberek néha túlreagálják. Másrész továbbra is tartom, hogy bunkó, kötözködő voltál. Ez nem baj, jogod van hozzá, de cserébe én is bunkó lettem, sőt, még bunkóbb, mint te, de nem vonom vissza, amit írtam, kivéve talán azt az egy szót. Igen, elolvastam a postod végét, a smiley-kat is láttam, de az egész post hangnemét nem változtatja meg a végén egy darab kedves mondat vagy néhány smiley.
De tudod mit, nem is az első postod baszott fel igazán, mert az eléggé kétértelmű. Most újraolvastam, és nem igazán érzik, hogy most be akarsz szólni, vagy csak a saját tapasztalataidat meséled el egy kis kedélyes okoskodással vegyítve. De a második post, azzal a 3 ponttal a végén, na onnantól kezdve tiszta sor, hogy beszólásról van szó. Az a post magas lóról beszél, lealacsonyító hangnemű, és az ilyesmi nem esik jól az embernek.

Ja, és harmadrészt volt bennem már vagy 3-4 sör, amikor postoltam, és talán ez járult hozzá leginkább ahhoz, hogy indulatból válaszoljak.

A durva hangnemért bocsánatot kérek, de amit írtam, azt továbbra is tartom.

Na és most vissza a témához:
Az első postom tele volt lelkesedéssel, és talán azért nem hangsúlyoztam eléggé, hogy nekem most miért is a kényelem a legfontosabb szempont. Most tanulom a hangszert, és tényleg nagyon zavaró, hogy a billentyűs múlt miatt az agyam évekkel előrébb jár, mint a kezem. A legfő visszatartó erő most nálam az, hogy a gitár, mint hangszer, kényelmetlen. Ügyetlen vagyok rajta. Nem azt csinálja a kezem, amit az agyam parancsol neki.
És most kellett egy gitár, amin gyakorolhatok. Nem színpadra kell, mert arra egy darabig még nem fogok kiállni, de még nem is csak próbára, mert egyedül se tudok rendesen gitározni, nemhogy másokkal együtt. Csak gyakorolni kell, semmi más. Most kaptam kölcsönbe egy erősítőt, de szinte sose használom, mert hangos, és nem akarom kiakasztani a szomszédokat. Meg csak jobban idegesít, ha erősítőből hallom, hogy milyen béna vagyok. Így aztán gyakorlatilag a pickupokat se használom.

A terv az, hogy ez lesz az a hangszer, amin megtanulok nagyjából gitározni, és eljutok egy olyan szintre, hogy ritmust tudok gitározni vokállal együtt egy zenekarban. Kurva jó lenne nyárig-őszig eljutni idáig, de lehet, hogy tovább fog tartani. De ha ott leszek, hogy van egy zenekarom, és nem vagyok elégedett a hangzással, akkor veszek egy jobb gitárt. Ez a cucc összesen 300 dolcsi volt. Komolyan el se tudjátok képzelni gitárosok, hogy milyen szerencsések vagytok, hogy tudtok vásárolni dolgokat 1-200khufért. Ok, tudom, hogy vannak igazán drága gitárok, de akkor is, tudtok venni egy egész jó hangszert 200K alatt, meg erősítőt is 100K alatt, nem a legnagyobbat meg a legjobbat, de használhatót.
Szintiből szinte semmi nincs 300K alatt, de az igazán használható cuccok 7-800K körül vannak, használtan esetleg fél milla. Legutóbbi szintim 260KHUF volt és a maga módján egy fos, de igazából ennyi pénzért nem olyan rossz. Szintisként sose volt igazán jó hangszerem, nem azért, mert különösebben csóró voltam, vagy nem szántam volna rá pénzt, hanem a szinti tényleg annyira kurva drága. Én ebből a világból jöttem, és ezért tudom azt mondani egy hatvanezres gitárra, hogy olcsó, és nem baj, ha újat kell venni, ha majd megtanultam gitározni. Ezért, és nem hiszem, hogy azért mert most itt élek és dolgozok az óceán másik partján, és ezért több mindent megengedhetek magamnak, mint otthon. Otthon szerintem ugyanúgy álltam volna hozzá a dologhoz. Keress egy olcsó, viszonlag jól összerakott, de elsősorban kényelmes gitárt, amíg megtanulsz rendesen játszani, utána meg vegyél valami normális hangszert, ha eljött az ideje.

Szerintem én is valami hasonlón fogok átmenni, mint te az Ibanezzel meg a Warwickkal. Először kell egy kényelmes hangszer, de idővel majd jobb hangzás kell, és akkor veszek valami igazán jót. Akkor már nem a kényelem lesz a legfontosabb szempont, de most még az. Sokkal tovább bírok gyakorolni ezen a hangszeren, mint bátyám öreg Gibsonján, ami egy kurva jó gitár és hatalmasat szól, de azon már 20 perc után fájt a kezem és sose akart jól szólni az a kurva barre, ezen az ócska Ibanezen meg gond nélkül gyakorolok egy órát és az én béna ügyetlen barrém is szépen megszólal azokon a hatalmas bundokon. De tudom, hogy nem ezzel a hangszerrel a nyakamban fogok fellépni a Radio City Music Hallban

[Ramiz]

Én Les Paul-témában rengeteget olvastam meg fórumoztam mostanában, és úgy döntöttem, nem kell a Gibson (nem csak most, hanem később sem, amikor lesz rendes jövedelmem), Vintage V100-at fogok venni (70e körül, jó fa test, gyengébb elektronika és szerelékek), aztán később lecserélem a pick-upokat, húrlábat, hangolókat stb... V100-as gyárik helyett egy-egy jó minőségű Gibson ill. Seymour Duncan Alnico II Pro humbucker hangszedővel például 100e körül van használtan, úgy tűnik, sokkal jobban megéri, mint Gibsonra spórolni vagy drágább Epiphone-t venni. Még az Ibanez 70-es évekbeli Les Paul gitárját dicsérték sokan, de az ritkább és 150e körül mennek.

[szpeter]

Ez kemény.    (gyorstalpaló lapát gitárrá alakításának mikéntjéről eszméletlen jó )

[Kuroi Tenshi]

Ó most látom:

De tudod mit, nem is az első postod baszott fel igazán, mert az eléggé kétértelmű. Most újraolvastam, és nem igazán érzik, hogy most be akarsz szólni, vagy csak a saját tapasztalataidat meséled el egy kis kedélyes okoskodással vegyítve. De a második post, azzal a 3 ponttal a végén, na onnantól kezdve tiszta sor, hogy beszólásról van szó. Az a post magas lóról beszél, lealacsonyító hangnemű, és az ilyesmi nem esik jól az embernek.

Amúgy nem.
A saját keserű tapasztalatomat osztottam meg, mondván, hogy
nem értek veled egyet, a kijelentéseddel pedig főleg nem, ha
valaki más is azt követné esetleg tovább végletesítve, könnyen
eshet ugyanabba a kútba, mint én. S elmondhatom, szar volt,
hogy hiába a sok gyakorlás és tanulás, egyszerűen nem szólt úgy
a hangszer a kezemben, nem jöttek ki azok a hangszínek és
technikai finomságok, amiknek kellett volna, rendkívül frusztráló
volt.

Keményebb, mint a mindenféle washtub bass. Jól mutatja, hogy
egy jó torzítóval szinte minden jól szól Leginkább az tetszik,
amelyiken még a fogantyú is rajta van

[Nakedape]

http://www.youtube.com/watch?v=RG7mhJbGFUI&feature=player_embedded

[motifator]

Ez kemény.    (gyorstalpaló lapát gitárrá alakításának mikéntjéről eszméletlen jó )

http://www.youtube.com/watch?v=RG7mhJbGFUI&feature=player_embedded

[Kuroi Tenshi]

Ez kemény.    (gyorstalpaló lapát gitárrá alakításának mikéntjéről eszméletlen jó )

http://www.youtube.com/watch?v=RG7mhJbGFUI&feature=player_embedded

Én most már vélek valami párhuzamot vagy hasonlóságot
felfedezni Domi rózsaszín-fehér, és nyomokban véres
mackója és egy szintén rózsaszín-fehér, kicsit mackós
termetű lény között
SlowApe vagy NakedPoke? Nesze néked pók!

[Nakedape]

ohh párdon
sad ape is sad (and slow)

[spoiler][/spoiler]

[Pirula]

Tudtok nagyon egyszerű gitár- és dobtémájú számot kezdő zenészeknek? Ramones nem ér.

[.Attila]

Tudtok nagyon egyszerű gitár- és dobtémájú számot kezdő zenészeknek? Ramones nem ér.

Műfaj?

Metallica - Enter Sandman, Sad But True (esetleg a feldolgozása: Kid Rock - American Badass),
Joan Jett & The Blackhearts - I Love Rock & Roll

Mondjuk a legtöbb számban manapság van gitárszóló, azok meg ritkán egyszerűek (bár relatív, kinek mi egyszerű).

4 Non Blondes - What's Up
The Rembrandts - I'll be there for you

Ha van kívánt műfaj, akkor nézek még.

[Pirula]

Tudtok nagyon egyszerű gitár- és dobtémájú számot kezdő zenészeknek? Ramones nem ér.

Műfaj?

Metallica - Enter Sandman, Sad But True (esetleg a feldolgozása: Kid Rock - American Badass),
Joan Jett & The Blackhearts - I Love Rock & Roll

Mondjuk a legtöbb számban manapság van gitárszóló, azok meg ritkán egyszerűek (bár relatív, kinek mi egyszerű).

4 Non Blondes - What's Up
The Rembrandts - I'll be there for you

Ha van kívánt műfaj, akkor nézek még.

Köszi!
Pop/rock leginkább, szóló ha nem muszáj tényleg ne legyen benne, az egyszerű itt a totál kezdőnek is eljátszhatót jelenti aki ismer pár akkordot, tud kvintet tologatni és ennyi.

[.Attila]

Kvint tologatósban mindben van valamilyen szóló.
Punk rock lesz a nyerő elsősorban.

Blink 182 - All the small things puncimágnes, néhány kvintből áll az egész, itt-ott palm mutinggal.

Az Enter Sandman-nek ugyan van egy szóló része, de az alatt megy az alapriff is, úh. azt érdemes lehet megnézni. Nekem is az első riffek között volt, mert könnyű megtanulni és jól szól.

Bad Religion - Punk Rock Song

Ugyan nem néztem meg az egész számot, de hátha nem bonyolult: T-Rex - 20th Century Boy

Esetleg Offspring környékén is érdemes szétnézni, hátha van egy-két egyszerűbb.

[Kuroi Tenshi]

Tudtok nagyon egyszerű gitár- és dobtémájú számot kezdő zenészeknek? Ramones nem ér.

Jé, egy Pirula! Rég láttalak, vagy két hete

Attól függ, mit akarsz gyakoroltatni. Ha folyamatos pengetés mellett lefogni
ezt-azt, meg kvintek, akkor ahogy Attila is mondta, punkrock jó irány, amint
megvan a tempó, menni fog. Ha az ütemek számoltatását, vagy ráérzését
is szeretnéd, akkor pl. Beastie Boys - No sleep till Brooklyn, az alap gitár-
témája lassú és egyszerű, de kell számolni, és segít megérezni.

[Ramiz]

Tudtok nagyon egyszerű gitár- és dobtémájú számot kezdő zenészeknek? Ramones nem ér.

Pedig annál nincs jobb!

[Pirula]

Köszi az ötleteket, punkban gondolkodtam valamennyire én is, azért mondtam hogy a Ramones nem ér, a Blink meg a Bad Religion nem jutott eszembe de jók lesznek Beastie Boysszal együtt!  Az Enter Sandmant már gyakorolják. 
A fő probléma hogy meglehetősen nagy szakadék tátong a zenei világaink között.