Írások

[Bruce]

Na, itt az ideje, hogy a művekről én is elmondjam a véleményem.

Először is kezdem egy szomorú (mármint nekem) hírrel: nem tudom megnézni Soridan novelláját!

Az Álmodó. Hmm... nem rossz, nem rossz. Sőt! Az első versszak ráadásul nagyon eltalált lett szerintem. Engem megfogott

Az Esővel kapcsolatban egyvalamivel egyet kell értenem a kedves szülőkkel: tényleg nyomasztó. De nekem ettől függetlenül (vagy épp ezért?) nagggyon teccik! Az angyalok képe nagyon hatásos.

Ugyanezt el tudom mondani A Nagyvilág Tetején című művéről. Sajna a világra nagyon is igaz
Az Otthonnal kapcsolatban meg: van még ilyened? Amúgy is nagy Magusos vagyok (na jó, inkább csak voltam, de a regényeket még mindig szívesen olvasom), és ez most pont jól jött. Rég olvastam ilyet!:D

A Nincs abszolút igazságról viszont nem tudok sokat mondani... Nagyon egyéni (belső) látásmódot tükröz... többször is el kellett olvasnom (pedig nem is olyan bonyolult szöveg). Most, hogy értem, már tetszik is.

Végül az Állókép az Oidipuszból. Hát igen, Tiaro elmondott mindent, amit el lehetett, és ez szerintem egyértelmű dícséret: mintha csak valami eposzból ollóztad volna ki. (Nem is lenne rossz! Nem akarsz írni egy eposzt? Három versszak már megvan )

Mára ennyi. Még egy sajáttal hozzájárulok a fórumhoz, de előtte lenne egy kérésem: Soridan, nagy gond lenne, ha újra felraknád azt az írásodat (ami a többiek szerint tündés, és én nagyon szeretem a tündéket )

Na, akkor jöhet a saját (mivel sajna Ramiz még mindig nem monta el, hogy hogy töltsem fel, megint csak ide másolom )

-----------------------------

Át a másik oldalra

Szerette hallgatni az esőt. Eddig olyan megnyugtató volt számára. De most nem tudott úrrá lenni félelmén: érezte, hogy valami nincs rendben. Járkált föl s alá, és nem tudta, hogy mit tegyen. Kint már zuhogott, és ez idegesítette. Nem bírta tovább, úgy érezte, lassan megőrül... Hirtelen villámlott, majd hatalmasat dörgött az ég. "Ez közel volt"- gondolta. Fázott, és úgy érezte, valaki figyeli. Valaki... vagy valami...
Kiment az utcára, bár nem tudta miért. Csak menekülni akart. Előle: az elől az árny elől
Valaki - vagy valami - követte. Nem tudta, miért - vagy csak nem akarta tudni? Szaladni kezdett. Rohant az életéért. Órákon át futott, míg végül azt sem tudta, hol jár - de a várost már rég elhagyta: a házak fényeit egyik irányból sem látta. Csak a sötétséget...
Érezte, közel a vég. Az a valami már ott lihegett a nyakában, és ő már állni sem bírt. Kiáltani akart, bár nem tudta, kinek, vagy egyáltalán miért. Villám hasított az éjszakába, és ő meglátta üldözője arcát. Meglátta a semmit...
Magára húzta a kabátját, védekezni próbált, de tudta - érezte? - semmi esélye. Fázott, és mégis melege volt, félt, és mégis nyugodt volt. Valami könnyed melegség futott végig rajta. Kinyitotta a szemét, és látta. Látta a Fényt...
Elindult. De hirtelen mintha hívni kezdték volna. A túloldalról. Nem tudta, menjen-e. Hisz hallotta a hangokat, de ugyanakkor ott volt az a csábító melegség. Elindult vissza, a hangok irányába, de valami nem hagyta. Nem, nem az addigra mindent körülölelő világosság volt, hanem valami hideg és sötét... Engedelmeskedett az ismeretlen hatalomnak, eddigi üldözőjének - mely már nem is volt olyan félelmetes. Elindult a másik irányba...
A túloldalt pedig egy fehér szobában megjelent a képernyőn egy csík, és már csak a sípolás hallatszott...

[Tiaro]

Hehe. Szomorú téma szép megfogalmazásban. Nekem bejött.

Versek:

Szokatlanul pozitív kicsngésű darab:

Karnevál

Vérmaszkot álmodott az erdő
Az takarja most zöld lombjait
Vörösbe öltözött, vén felhő
Árnyéka fedi szép ágait.
Nevető gyermek most a hűs szél
Félve túr a levelek közé
Felkap ezernyit, s azt szórja szét
Sárga függönyként a fák elé
Bál már ez, igazi maszkabál
Ősi ünnep az elmúlásnak
Új úr jön, mert elment a szép nyár
Új fejedelme jön a tájnak...
S én, ki csendben hallgatom a fákat
-megannyi dáma cifra kalapban-
Nem érzem már a régi vágyat
hogy e világot hátrahagyjam.
hiába szép az ősz karneválja
Tudom, hogy jön még az új hajnal
Mikor a vén király megfárad
És újra felcsendül az ős dal.

Ezt a kettőt pedig már páran látták:

Bukott angyalok

Vagyunk a hit ősi szava
Vagyunk fogoly szabadok
Vagyunk az új idők dala
Vagyunk a bukott angyalok

Ha nevetünk, minden kacag
Ha mi sírunk, minden zokog
Ha nem szólunk, mind hallgatag
Vagyunk a bukott angyalok

Csodáljuk, mint jár a világ
A mindenség hogyan forog
Nevetünk, ha Isten hibáz
Vagyunk a bukott angyalok

Messze nézünk, mást keresünk
Nem kell, mi előttünk topog
Keressük, mit el se vesztünk
Vagyunk a bukott angyalok

Boldogságot énekelünk
S magunk nem vagyunk boldogok
Megöljük másért a lelkünk
Vagyunk a bukott angyalok

Megvet az, ki sírni nem mer
S reszket, ha szólnak bús dalok
Nem vagyunk isten, vagy ember
Vagyunk a bukott angyalok

Nevet az, ki nem látja, mit én
Tán okosabb, mint én vagyok
Nevetünk az ész győzelmén
Vagyunk a bukott angyalok

Vagyunk a múlt prófétája
vagyunk szabaddá lett rabok
Vagyunk a remény imája
Vagyunk a bukott angyalok.

És az utsó:

P.S.

Keserű, mélabús zene
A semmiben ős dal csendül
A szívem könnyezik vele
Ahogy a régi húr pendül
Mindenki tudja, vége már
Mégse zúg fel még a taps
A dal nem halott, tovaszáll
S emléke csak, mi ittmaradt
Keserű, mélabús, s oly szép
Ki figyeli, hallja csak meg
...az emlékét szeretem én
Öröknek hitt szerelmednek.

Ja igen, és Bruce, ha tetszett, itt egy hasonló, szintén MAGUS, még az RPG-s hőskoromból...

[noriko]

VÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! írtam egy nagyon gondosan megszerkesztett és hosszú kommentet az előbb, de elveszett!!!!:bruhuhu:

nincs kedvem mégegyszer, a lényeg az volt hogy:
minden nagyon szép és jó. mindenki meg van dícsérve; nem bűn a félreolvasás, azért vagyunk hogy segítsünk értelmezni első forrásból; Soridan művében csak a versike tündés, azaz az sem mert kentaurul van, de tény hogy fantasy, és csak ajánlani tudom; ja és eposzt nem írok de köszönöm a dícséretet.

ez volt, csak szebben és bővebben... my beautiful long post!

ja ne minna!(állítsatok majd le, ha ez nem is így van!)

[Bruce]

Noriko: Így már jártam én is... azóta mindig mielőtt elküldeném, Ctrl+insert, és ha elveszne Shift+insert. Ja, a műveket meg elolvasom, ha épp nem órán vagyok a fórumon

[Tiaro]

Na igen, ha hosszú levélről van szó, mindig copysok egyet én is, a gép érdekében.

Idevágó story: Egy ideig egy netcaféban dolgoztam nyáron, és egyszer bejött hozzám egy öregúr, kérte hogy nyissak meg neki egy postafiókot, mert valahol külföldön él a lánya, és nagyon ritkán tud levelezni vele. Leült, és kb két órán kersztül gépelt egy levelet, majd egyszer csak szól, hgy nézzem meg, mi a baj. Mondanom se kell, a net szétfagyott, a levél meg elveszett. Komolyan mondom, olyan kétségbeesetten nézett rám... Még a pénzt se volt szívem tőle elkérni.

Ja igen: Ramiz, a vers egy kicsit elborultra sikerült, nem? Az zavart, hogy néhol úgy hangzott, mint egy greenpeace-reklámszöveg, ennek ellenére maga az alapötlet nagyon jó, és az utolsó versszak is tetszett...
És van is benne igazság sajna.

Noriko: a köszönéssel kapcsolatban: tőlem lehet hibás, fogalmam sincs hogy kéne leírni...

Ja igen, úgy is kezdek kifogyni a versekből, jöjjön egy újabb novella.

[Tiaro]

Jajj, a másik írásodról elfelejtkeztem:

A monológ kis egyszerű darab, az életút viszont nagyon tetszett. Kissé egyoldalúan láttatja a dolgokat, de meg kell hagyni, hogy hangulata az van.

[Soridan]

Huhh...mindenki sugoi!

És mivel többeknek kis problémája volt novellával, íme rtf-be átrakva (ez már csak jó lesz )

[Tiaro]

Végre sikerült!
És érdemes is volt elolvasni, jó ez az álhős gondolat. A világ is hangulatosnak tűnik. Teljesen saját?

[Soridan]

Originally posted by Tiaro
Végre sikerült!
És érdemes is volt elolvasni, jó ez az álhős gondolat. A világ is hangulatosnak tűnik. Teljesen saját?

Igen, teljesen saját világ. Vagy 3000 év történelme megvan, ebből 700 év részletesen, térképek, legendák, mí****ok.... dinasztiák felemelkedése és bukása.... de sajna mind csak fejben

Kellene ösztönzés, hogy be is írjam... de azt hiszem, most már megkaptam, elvégre nem húzta le senki

[Tiaro]

Huhh, akkor gratulálok. Nekem sosem volt ennyi türelmem. ha mégis elkészül valamikor, szívesen elolvasnám.

Ja igen, én is kedvet kaptam már a részlet-copyzáshoz. Ez a rövid szösszenet sajnos nem teljesen érthető, mert egy egész 500 oldalas regény történései utáni időkben játszódik, de azért valamennyire használható. Egy trilógiát akartam összehozni, de a második könyv negyedénél elakadtam.

Ja igen, és ebből legalább fény derül a nickem eredetére is...

[Ramiz]

Hős & 2.zip letöltve. Greenpeace-reklámszöveg? Könnyű legyintéssel elintézni a dolgot. Mindenki ezt teszi. Egypár generációt talán még elbír...

[Tiaro]

Ne haragudj, de nekem már kicsit elegem lett a mentsük meg a világot- dologtól. Amíg a felelősök nem veszik komolyan a dolgot, a közemberek, meg aktivisták megmaradhatnak a röpcédulaosztásnál.

[noriko]

"BÁRMI JÖJJÖN, MOST SZÓLOK: ÉN ELLENETEK VAGYOK!" én is én is!!:o  greenpeace-reklámszöveg-vers rulez!:)

Az Életút címűt én is kiemelném külön dícséretre, ötletes felépítés nagyon!

Igen, teljesen saját világ. Vagy 3000 év történelme megvan, ebből 700 év részletesen, térképek, legendák, mí****ok.... dinasztiák felemelkedése és bukása.... de sajna mind csak fejben

Kellene ösztönzés, hogy be is írjam... de azt hiszem, most már megkaptam, elvégre nem húzta le senki

naaaa írd le írd le ííírd le!!:D 700 év részletesen?! sugoi! nehogy kárbavesszen hé!;)

Ez a rövid szösszenet sajnos nem teljesen érthető, mert egy egész 500 oldalas regény történései utáni időkben játszódik, de azért valamennyire használható. Egy trilógiát akartam összehozni, de a második könyv negyedénél elakadtam.

...az 500 oldalas regényt te írtad??vagy egy meglévőt vittél tovább? ha az előbbi akkor:eek: ! második könyv negyede?? akkor már van első könyv! erre is csak: ! megyek elbújni az ágyalá..  */me szégyenkezve gyűrögeti élete leghosszabb, kemény 16 oldalas "regényét"*

amúgy kedvencem A völgy
A bérgyilkos közben merült fel bennem a kérdés, Tiaro, te lőttél már? hihetetlen aprólékos a fegyverleírásod:)

[Tiaro]

Na, ez egy hosszú történet.
Életem egyik legjobb könyve a Fekete Dalnok volt, a Gorduin cilus eleje (Csepp és tenger, Halál havában, Észak lángjai) és egyszerűen annyira megszerettem Ynevet, hogy arra gondoltam, muszáj nekem is egy sztorit írnom rá. Elkezdtem, aztán nem tetszett, és abbahagytam, de annyira megszerettem a fősőhöket, hogy újra elkezdtem. Egy régi írógépen kopácsoltam, körülbelül másfél évig, és elkészült az első könyv, még mindig megvan papíron. (Visszaszámolva úgy 490 akárhány oldalasra sikerült), aztán elkezdtem írni nemrég a másodikat is, de abban csak vagy 120-ig jutottam, mert nem volt sok időm rá. Aztán mikor elkezdtem volna újra, egy csomó logikai, meg egyéb hibára jöttem rá még az első könyvben, amit át kéne alakítani, így elkezdtem begépelni Wordben. Nem sokáig jutottam, csak az első fejezetig, amikor meghalt a rendszer, és az is elveszett. Azóta feladtam: majd ha lesz sok-sok időm, átírom az egészet, és kimentem vagy négy különböző CD-re. Addig jól elvan a polcon. Eddig egy barátom olvasta az egészet, neki nagyon tetszett, bár ő ugye elfogult.
A fegyverekkel kapcsolatban: nem, sajnos még csak légpuskával, de ki akarom próbálni. Egyszerűen csak érdekel a téma, utánaolvasgattam, meg unalmas órákon tervezgettem már félautomata lőfegyvereket. Pedig nem tartom magam millitaristának.

[noriko]

Originally posted by Tiaro
Egy régi írógépen kopácsoltam, körülbelül másfél évig, és elkészült az első könyv, még mindig megvan papíron.
(...)elkezdtem begépelni Wordben. Nem sokáig jutottam, csak az első fejezetig, amikor meghalt a rendszer, és az is elveszett.

És még azt mondják hogy haladni kell a korral? Elég bosszantó lehetett! Én egy csomó ideig magam alatt voltam, mert meghalt a gépünk és azon volt az összes versem összeszedve és begépelve, olyanok is amiket egyből ott írtam, vagy már elkeveredett az eredeti papírfecni változat. Szóval elveszettnek hittem őket, de nemrég nagybátyám+segéderői elővarázsolták nekem valahogy!! Azért tudom most postolgatni nektek:D

Tiaro: írtál 610 oldalt??még mindigcsak:eek: ! kitartó ember lehetsz!:cool:

fegyvernek tényleg alaposan utánanézhettél ha már tervezgetsz is!:)

végül egy kis hozzájárulás,fordítás még úgysem volt eddig! (story: Népszava fordítóversenyén angol kategóriában első lettem:) Alig hittem el! kaptam egy népszavás tollat, egy 3000?forintos kedvezményt nyelvsuliba, és egy Dictionary of Quotations-t. szóval ez eddig a legnagyobb elismerést elért munkám )

Lou Reed
Tökéletes nap

Egy tökéletes nap csupán,
Sangriázás a parkban,
S majd csak a sötétben,
Megyünk haza.
Egy tökéletes nap csupán,
Etetés az állatkertben,
S később egy film is talán,
Aztán haza.

Ó ez a nap oly csodás,
Jó, hogy együtt töltöttük el.
Ó igazán csodás,
Te tartod bennem a reményt,
Te tartod bennem a reményt.

Egy tökéletes nap csupán,
Problémák zár mögött,
Kettesben víkendezők.
Vidám dolog.
Egy tökéletes nap csupán,
Elvetted az eszem.
Azt hittem, más vagyok,
Valaki jó.

Ó ez a nap oly csodás,
Jó, hogy együtt töltöttük el.
Ó igazán csodás,
Te tartod bennem a reményt,
Te tartod bennem a reményt.

edit: italics

[Exo]

Kedves Művészek!
Ide még egyszer sem írtam(eddig örülhettetek ennek... ), de úgy gondoltam, hogy most mégis.
Költői érzékem:=0, de a thread kedvéért kierőltettem magamból egy versszakot.
Kéretik nem kinevetni ( túl hangosan... ):

A fórum

A hű (m)emberre oly hatással van e fórum,
Mint öreg tengerészre egy üveg jó rum.
Amíg csak élek mázsaszámra írom a postot,
Utána meg alulról rágom a növényi rostot.

[Sötét Angyal]

Helló!

Huhh, végigolvastam az elejétől a végéig!
Akkor ha megengeditek mint valami beképzelt zsűritag elmondom a véleményem róluk. Remélem, nem lesz túl visszatetsző ez, csak abból indulok ki, hogy én is szeretem, ha lereagálják azt, amit csinálok. Rám jellemző, hogy azok tetszenek, amikkel azonosulni tudok, nem vagyok valami objektív típus.
Szóval Noriko Egyedülje, mint már neki is mondta, az egyik favoritom. Az egész topicra úgy találtam rá, hogy elküldték nekem, mert tudták, hogy tetszeni fog.
Ramiz Sorsa olyan Végtelen Határos. Emlékeztek arra a sorozatra? A felépítése hasonló. Egy általában a fantasy világában játszódó történet, egy meglepő, megindító és elgondolkodtató csattanóval, ami által a néző ,,átérzi a borzongó ámulatot a rejtély láttán, ami a lélek legbelső mélyétől a legvégső határig terjed". Teljesen eredeti volt, csak el tudtam volna képzelni a sorozat egyik epizódjának. (Már csak azért is, mert ott minden epizód alapötlete teljesen eredeti, csak ez a csattanós megszerkeztettség hasonlít.) Az Egyetlen ellenfelem volt még az, ami nagyon megfogott.
Soridan Álarca a regényem egyik szereplőjének a jellemrajza (így az enyém is). De ő a végén visszaveszi az álarcot, mert rájön, hogy míg a maszk tökéletesítésébe rengeteg energiát beleölt, addig teljesen elszakadt valódi énjétől, és amikor odajut, hogy levenné az álarcot, azt látja, hogy belső személyisége mennyire sérülékeny és fejletlen. Így jobban jár, ha inkább nem változtat semmin. (Legalábbis remélem, hogy a történetből lejön, hogy ez a motivációja. Íráskor gyakran tartok attól, hogy bizonyos motívumok, vagy egyáltalán a szavak nem azt jelentik más emberek számára, mint nekem, és így nem azt értenek egy-egy dolog alatt, amit én mondani akartam.)
Tiaro költészetét nagyon tudatosnak érzem. Nem kezdtem el szótagokat számolgatni, de mintha egy poeta doctus-szal lenne dolgunk. A Bukott angyalokban megírtad azt, miért ezt az álnevet választottam. Köszönöm! Az Akarsz-e költő lenni és A síneken emelkedett ki még számomra. Vegyes érzelmeim lettek veled kapcsolatban. Jót tenne a magyar irodalmi életnek, ha sosem lenne boldog szerelmed, és ontanád magadból ezeket a szép szomorú műveket. De persze őszintén kívánom, hogy legyen, és akkor szép boldog verseket írj nekünk.

[Sötét Angyal]

Akkor most, hogy mindenkit bírálgattam, beírok egy részletet a regényből.
Háttér: Ez az egész közepe-felé van. A Földet (meglepő módon ) támadják idegen erők. Az állam, ahol játszódik egy katonai alapon működő rendszer, aminek elnöke Eleonor Ross, aki most mellékszereplőként van itt, de egyébként elég fontos és pozitív figura; a másik Lucia Eleonor Johnson. Lucia géniusz, így gyerekkorától kezdve az állam központjában nevelték (hasonlóan Eleonor egyik rokonához), hogy ő legyen a következő elnök. (Második neve sem véletlenül egyezik a hatalmon levő elnökével.) Amikor befejeződött a taníttatása, a nyilvánosság nagy érdeklődéssel és bizalommal várta, reménnyel, hogy véget vet a háborúnak. De Luciának azt tanácsolták, legyen türelmes, ne marja ki a népszerű Eleonor kezéből a hatalmat, várjon a haláláig, addig tanácsosa lesz. Nos nem egy kellemes helyzet, ha egy ország várja a halálod, így a már említetten pozitív Eleonornak nem sikerül szívébe zárnia Luciát a nagylelkű gesztusával.
November huszonkettedike volt. Lucia Eleonor Johnson az asztalánál ült. Tágas elnökhelyettesi szobája Eleonor Ross-é mellett volt. A háta mögötti hatalmas ablakból a Központ előtti parkra, és a mellette levő gazdag városnegyed pár utcájára látott. Székével hátat fordított az asztalon álló papírkötegeknek, és a kihalt utcát nézte. Gondolataiban épp csak felmerült, hogy háború van, az emberek félnek, és neki tennie kellene azért, hogy a helyzet megoldódjon, de nem látott értelmet abban, amin általában minden sejtjével, minden gondolatával igyekezett.
Hiábavalónak látta, hiszen nem volt semmi hatásköre. Kapott egy előkelő irodát, egy jól hangzó ígéretet, hogy azzá válhat, ami mindig is lenni akart; de addig egy olyan ember mellett kell pazarolnia az éveket, aki előbb hallgatna egy analfabéta csavargóra, mint rá. Számtalanszor gondolt erre, és fordult háttal a munkájának a házakat bámulva, majd az első hívószóra új erőre kapott és lázasan dolgozott tovább abban a hitben, hogy megmentheti a világot.
De a hívószó nem jött, és Lucia kábán figyelt egy madarat a villanyvezetéken. Aznap volt a születésnapja, és ő még értéktelenebbnek látta magát. Remélte, hogy valaki gondol rá és felköszönti. Mosolyogva indult az irodába azzal a reménnyel, hogy majd egy kis csomag várja az asztalán. Nem volt ott. Gyerekes naivitással, majd egyre nagyobb csalódottsággal nyitogatta ki a fiókokat, hátha elrejtettek egy üdvözlőlapot, vagy bármit, majd kiment a folyosóra, mindenkinek köszönt, amíg elsétált a legtávolabbi kávéautomatáig, de semmi nem történt. Csak a napi újság hátlapján említették meg egy író és egy homoszexuális énekes között.
Utolsó reménnyel tárcsázta a titkárát.
- Tessék, asszonyom? – szólt bele a fáradt hang.
- Nem jött a számomra valami?
- Nem, asszonyom. Vár valamit?
- Igen. Bármi jön a részemre, azonnal hozza be!
- Értettem, asszonyom.
- Köszönöm. – tette le a kagylót.
Persze, mindenki fáradt. Leterhelt, háború dúl, ki is tartaná számon, milyen nap is van. De nem igazság! Ő, az elnökhelyettes minden egyes titkárnőnek tudta a születésnapját, korábban ment reggel, hogy ajándékot vihessen nekik, számon tartotta az előléptetéseket, mindenkinek személyesen gratulált; az ő születésnapját meg megírják a lapok, és még egy virágra sem telik?!
Nem arról volt szó, hogy Luciának annyira hiányzott volna egy virág az irodájába. Csak hinni akarta, hogy figyelnek rá. Sőt ezt a figyelmet akarta bebiztosítani saját kedvességeivel, hiszen tudta, az emberek csak akkor adnak, ha kaptak előbb. De ő még egy telefonhívást sem kapott.
Tudta jól, hogy kicsinyes dolog, hogy Eleonor minden bizonnyal már évek óta nem is emlékszik saját születésnapjának dátumára, hogy dolgozni kellene, de nem tudott felülemelkedni. Becsapva érezte magát. Hiszen ő teljesített, ő mindenkire figyelt, hol a méltó jutalom?!  Neki kézzelfogható bizonyítékokra volt szüksége arról, hogy fontos valakinek: bókokra, ajándékokra, tárgyakra. Hogy beléjük kapaszkodhasson, amikor magányosnak érzi magát. De aznap reggel reményvesztve ült a székében.


Remélem, nem túl hosszú. Köszönöm annak, aki végigolvasta.

[Ramiz]

Köszönjük a kritikát, Sötét Angyal! Jó, hogy magadból indultál ki. Exo: nekem tetszett! Gyakorlat teszi a mestert!

Örök Rémálom
------------

ágyban fekszek, félem az álmot, de átbillenek a határon
nem akarok menni, tíz körömmel kapaszkodok, de ő százzal von
kicsusszanni az agyamból szörnyű, a testem megremeg
messze járok, át az űrön, szédülöm a teret
nem mindegy nekem az a plusz pár dimenzió
részeg itt minden, csak én nem, megállni volna jó
belezuhantam valaki másba, én is, ő is megijed
ez lesz mostantól az én testem, amaz meg a tied?
hű de nem jó, állj meg, hagyd békén a testem
persze hiába üvöltözöm, éjjel a földre estem
iszonyú így kettészakítva - vagy ezt is csak képzelem?
sovány vigasz, ha úgyis végig kell élnem az álmom-életem

[noriko]

yo minna!

nos lássuk mink van...
Exo! Igazán elérzékenyültem verseden! Megmutattad, hogy ez a topic puszta létével képes kicsikarni a fanatikus postolókból is pár sornyi költészetet!:D Amúgy versed felhívta figyelmem elszántságodra, szóval mostmár fogom ám figyelni postjaid számának növekvését!;)

Sötét Angyal:
Amúgy végig olvastam a részletet, és nem volt hosszú egyáltalán! Sőtt, ennyiből sajna nem tudok sokat levonni, azért látom, hogy nagy hangsúlyt helyeztél a szereplők érzelmi világára, biztos érdekes regény lesz! Nehogy abba hagyd!;)

ööö...Örök rémálom...ööö..pillanatnyi elmeállapotom nem képes helyesen dekódolni a közvetített üzenetet...gomen...mindenesere érdekes vers!;) igazán álomszerű... najó, nem zagyválok többet, majd később félrevonulok elemezni:D

íme két fordítás, jelenlegi hibbant-elmémet alátámasztandó:


Shel Silverstein
Spagetti

Spagetti spagetti már sehova se fér
A könyökömig, sőt már az államig is ér.
Összevissza csavarodik a szobákon át
A kanapé is olyan mint egy szósszal teli kád.

A buli el van rontva s én izgulok remegve
Hisz minden vendég elment, (vagy be vannak temetve).
Ajándékot kértem, és hogy dobjanak konfettit,
Biztos félreértették
Mert mit dobtak? Spagettit.


Régi szép idők
Meséljek az éjszakáról
Hol záporzott a hó,
és én bátran szembeszálltam a ...
Ne?
Na jó.

Edit: + még egy, csak mert most elememben vagyok!:p  (igen, igen, szomorú hogy ez az elemem, tudom, de ez van...)
azért link, mert ez csak képpel jó: A vesztes
(a kép a költő munkája)

[kisvirag]

sziasztok!

szívesen szemezgetek az itteni dolgokból, de sajnos túl ritkán járok erre, hogy mindent olvassak, szoval túl sok kommentet nem akarok azon kívül, hogy szörnyű, hogy mennyi nagyszerű író bujkál köztünk, főleg mert most olvastam egy antologiát, amit a mi helyi "költőink" adtak ki... mit mondjak, némelyik elég katasztrofális.
Szoval ime egy ujabb versem, illetve egy novellalink, a kedvencemé

Álomképek gyötörnek.
Az éjszaka félhomályában
lepnek meg, kitörnek
szívedbõl, halkan.

Keresel valamit,
ami nem valóság,
keresel valakit,
ki ismeri a halandóság

minden titkát, mert
õ maga is halhatatlan.
És szeretnél te is szert
tenni arra, mi múlhatatlan.

Nem veszed észre,
mennyire veszélyes.
Az álom szürke leple
mi ennyire szeszélyes

Veled, mert szeretne
kitörni világából, és
az igazat leverve
uralkodni. Hogy félj

tõle, és hatalmába kerülj,
mert már így behálózott,
és tested körül feszül.
Láthatatlanul letaglózott.

Ébredj! Az álom nem
lehet nálad erõsebb!
Nem hagyhatod te sem
hogy a világ zûrösebb-

-é váljon az uralma
miatt. A szürkeség
venné át a hatalmat
a színek és a kékség

felett.

novella

na jó, még egy, hamár ez is kinn van

novella2

warning!!! both short stories are a fantasy!!!
(my English really bad, sorry)

[Sötét Angyal]

Baj van, mostmár rátokzúdítok még egy adagot. ha már begépeltem....

Akkor jön a folytatás. Itt már új szereplők is vannak, akik ugyancsak magyarázatra szorulnak. Hoggins tanácsadó. Megemlítik Angyalt. Ő kezdetben főszereplő, a Föld egyik védelmezője. Őt választják arra, hogy képviselje a harcosokat a civil hatalom előtt. Hogy a megjelenése hiteles és pozitív legyen, és az emberek könnyen befogadják, angyalszárnyakat adnak neki. Angyal nevezi el a támadókat viselkedésük alapján. A támadók itt előforduló tagjai Bűbájos és Figyelő. Ja, és Bűbájos néha Ákos-számokból idéz beszéd közben

   Dél is elmúlt, mire rávette magát, hogy legalább az újság többi részét elolvassa, és ezzel megnyugtassa a lelkiismeretét, hogy mégsem lopta a napot. De elég volt ránéznie a főcímre, máris felpattant, és a lapot le sem téve a kezéből rohant át az elnöki szobába. Kopogás nélkül rontott be az ajtón dühösen lengetve az írást.
- Hogyhogy lemondta a sajtókonferenciát?! – kiabálta – Ki kell állnia a nép elé! Elbújunk, biztos bázisokról szólunk csak hozzájuk, amíg ők életveszélyben vannak! Ez visszatetszést kelt. Elveszítjük a bizalmukat. – tette hozzá visszafogott hangerővel Eleonor higgadt nyugalmát látva, aminek fényében ő csak egy hisztis kamaszlánynak tűnt.
- Hisz' pont most intett Angyal, hogy ellenfeleink sorra megölik a politikai vezetőket! – tiltakozott Hoggins hangot adva Eleonor félelmeinek is. – Nem kockáztathatunk! Így is rettegek, mikor találnak meg!
- Emiatt többé ne aggódj. – szólt valaki a sarokból. Lucia megfordult. Két idegen lény állt ott. Mindketten humanoidok, magasak és karcsúak voltak. Mintha porcelánból lett volna a testük, a fény hűvösen, fehéren csillogott rajtuk. Az egyiok vállig érő fehér hajú, földihez hasonló kék, hímzett ruhában, palásttal. A másik haja hullámo volt, rövidebb és felfele állt. Gyönyörű volt. Bőre ragyogó fehér, haja, pupilla nélküli szeme, vékony, íves szemöldöke élénk, eleven piros. Alig volt rajta ruha, csak ékszerek és sejtelmes fátyolok, de nem is ez vonzotta rá a tekintetet. Sajátos, varázslatos, csábító kisugárzása volt, amitől nem lehetett szabadulni.
   Lucia először találkozott idegenekkel, és le volt nyűgözve.
- Bűbájos. – szólt halkan Eleonor. A piros hajú elmosolyodott, és arisztokratikusan meghajtotta a fejét. Pajkos mosolya volt, és abból is sugárzott az alvilági vonzerő, aminek hatására Lucia is elmosolyodott.
- Aki Bűbájost meglátja, halott! – vette elő Hoggins a fegyverét.
   Lucia összerezzent a dörrenéstől. Olyan volt, mintha egy álomból ébredne, vagy mintha egy lassított felvétel hirtelen felgyorsulna. A szíve hevesen kezdett verni. Hoggins felé nézett, aki egy láthatatlan erő által a falhoz csapódott, majd leesett.
- Rosszul terjednek a legendák. – mondta a fehér hajú zavartalanul. Bűbájos kecses léptekkel Luciához sétált, és közel hajolt hozzá.
- Aki engem hallott, az többé már nem hall meg mást. – súgta a fülébe dallamos, csengő hangon, tökéletes kiejtéssel.
Lucián dermedt ijedtség lett úrrá. Meg fog halni. Nem tudott, gondolkodni, nem tudott szabadulni Bűbájos bűvköréből. Katonásan kihúzta magát, és minden ellenkezés nélkül nézte, ahogy Bűbájos finom porcelánkezébe vesz egy karcsú tőrt, majd kedvesen végigsimít az arcán és a vállán. Aztán találkozott a tekintetük, és Lucia érezte a nyakán a hideg pengét. Tudta, hogy vége, de ne érzett sajnálatot, nem akarta megmenteni saját magát. Csak bámulta Bűbájos érdekes ívű szemeit.
- Kár volna így hullanod el. – szólalt meg a lény. Lucia megborzongott a szavaktól, de csak később fogta fel, hogy mit is jelentenek. Az életet. – Az ágyasom lehetnél. – engedte le a tőrt Bűbájos. Lucia nem felelt. Képtelen volt. Az esze azt parancsolta, várjon. Ezt látta az egyetlen kiútnak. – Dacos hallgatásod elutasításnak kell vennem? – kérdezte az idegen. Lucia élvezte a hangját, és ez mintha elnyomta volna a félelmet és az ellenséges érzelmeket. Bűbájos elmosolyodott. – Rendben van. Légy csak büszke, és így büszkén élj tovább nekem. De most ne fordulj meg. – ment el mellette. Lucia nem mozdult. A másik idegent nézte, aki szó nélkül állt a sarokban. Rövid idő múlva halk suttogást hallott, de még azon keresztül is azt a kellemes, lágy dallamot, ami azelőtt neki szólt.
- Még látjuk egymást. – súgta a fülébe Bűbájos, és elment.
Lucia egy pillanatra lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a bódító érzés a fejében elmúljon.
- Asszonyom, jól van? – szólt egy éles hang, és valaki átkarolta. Felnézett. Mindenhol katonák voltak és fehér köpenyes orvosok. A vállán kórházszagú takaró volt, és egy fiatal, kopasz ápoló nézett a szemébe.
- Igen... Jól. – felelt nyugodt hangon.
- Jöjjön ki innen! – húzta a férfi, és Lucia engedelmesen ment vele. Az orvosi szobába vitték, lefektették, és vizsgálni kezdték.
- Jól vagyok. Csak beszéltünk. – mondta újra.
- Tudjuk. – szólalt meg mellette valaki. Lucia felé fordította a fejét. Egy alacsony, fehér ruhás, fekete hajú férfi volt, hátán szárnyak.
- Angyal? – A férfi elmosolyodott, és leült mellé az ágyra.
- Igen, én vagyok. Hallottam, hogy már szerettél volna találkozni velem. Hogy vagy?
- El sem hiszem, hogy megmenekültük. – mondta ki Lucia. Úgy érezte, Angyalnak bármit elmondhat, ő megérti és elfogadja.
- Ha előbb tudomást szereztünk volna róla...! – fogta meg a kezét Angyal. – De Bűbájos olyan lopva jár!
- Igen, tudom.
- Ahhoz, hogy le tudjuk győzni, el kell mondanod, milyen volt a támadása.
- Nem támadott meg. – felelt újra kimért hangon Lucia.
- De igen. Csak nem a szó hagyományos értelmében. Emlékszel egyáltalán, hogy mi történt?
- Mindenre pontosan emlékszem.
- Akkor elmeséled nekem, milyen volt találkozni vele?
- Varázslatos. – mondta Lucia a rá jellemző békés, kifejezéstelen arckifejezéssel.
- Megigézett?
- Nem szexuális vonzalom volt... Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valami gyönyörű... gyönyörű... zenét hallgatok. Nem érdekel semmi más, átadom magam neki, nem akarom, hogy megzavarjanak, és azt sem, hogy vége legyen. Nem is éreztem veszélyben magam.
- Értem. Nem tudod, mivel érte ezt el?
- Azt hiszem, a látványa bilincselt le. – felelt kis idő múlva.
- De már elmúlt?
- Nem. – Lucia akaratlanul is megszorította kicsit Angyal kezét. – Zavar, hogy nem emlékszem rá pontosan. Újra látni akarom. Tudom, hogy ez ostobaság, és az életembe kerülne... Csak fel tudnám idézni az arcát...
- Varázslat áldozata vagy. Hallgass, kérlek, mindig az eszedre! Ne lépj vele mégegyszer kapcsolatba!
- Értettem. – bólintott Lucia. – Eleonor hogy van? – Angyal arcán az aggodalmat szánalom váltotta fel.
- Eleonor meghalt. – mondta gyenge hangon.
- Meghalt? – Abban a pillanatban jött rá, hogy Bűbájos őket megölni ment oda, és azért nem fordulhatott meg, hogy ne lássa a gyilkosságot.
- Mindannyiunknak nagyon fáj az elvesztése. Nagyon jó ember volt, aki rengeteget tett értünk. – mondta Angyal gyászos hangon. Lucia lesütötte a tekintetét. – De emiatt nem szabad magad felelősnek érezned! Igaz, ott voltál a szobában, de mágia hatása alatt. Észre sem vetted, mi történik. Ez nem a te hibád. Nem tehettél semmit. – simogatta a haját. – Érted, Lucia?
- Értem. – felelt elgondolkodó hangon. Nem értette, miért mondta ezt Angyal. Egy pillanatig nem jutott eszébe magát hibáztatni. Tisztában volt azzal, hogy abban a helyzetben a saját életét sem lett volna képes megmenteni, nemhogy Eleonorét.
- Nem győztél meg. – szólt Angyal. Lucia nem válaszolt. – Az lenne a legjobb, ha most hazamennél. Mi majd gondoskodunk a biztonságodról.

[Tiaro]

Azt a ***** eget, hogy nem bírja ********* a ***** ******  ez a ****** ***** ****...


Írtam egy mindnekinek személyre szóló véleményezést, és ez a szemét fórum eltüntette.
Huhh.
Maradjunk annyiban, hogy csak így tovább.

[noriko]

ugye ugye Tiaro, én bezzeg megfogadtam a tanácsod és copyztam a multkor!;)
de amúgy tényleg bosszantó dolog!:ejj:

kisvirág novellái nagyon tetszettek! Bár az első elején egy kicsit zavaros volt a sok név, de aztán letisztult  Olyan volt mint egy ballada:)
A második meg tényleg egy legenda, egy grimm mese!Jó!

Sötét Angyal: na ez már mindjárt más! Éljen éljen, kaptunk hosszabb részletet!:) Baj van....már az egészre kíváncsi lettem! Jó a stílusod, mármint teljesen olvasható és érthető minden, lekötöd az olvasó figyelmét. (legalábbis az enyémet..) ügyi vagy!

[Soridan]

Hoo-boy, most nem fogok tudni aludni....akarok még! Sötét Angyal...

[Ramiz]

Sötét Angyal: Tényleg kellemes a stílusod, gördülékeny, nem erőltetett. Csak mire beleéli magát az ember, már vége is a résznek. Kereshetnél egy kiadót, aztán el tudnánk olvasni az egészet! Vagy legalább sorban haladj a történettel...

Kisvirág: Üdv! Jók az enjambement-jeid!

Tiaro: Copy, copy... A végén még azt hisszük, hogy így akarod elkerülni a kritikaírást!

[Sötét Angyal]

Helló!

Köszönöm mindenkinek a dícséreteket, remélem, őszinték. De még mindig nem hiszem, hogy bárki is kiadná.

[Soridan]

Próbáld meg.  Illetve nem is. Hadd idézzem Luke Skywalker szavait: "Ne próbáld - csináld!". Megér egy misét.

[Bruce]

Üdv mindenki! Nos, hogy a műveket elolvassam, ahhoz majd még idő kell, de ha valamiből abból most igazán kevés van... De örülök hogy végre láthatunk részeket készülő (vagy már kész) regényekből

Ja, és Soridan: Yoda mondta! (Tedd, vagy ne tedd! De ne próbáld.) Amúgy egyetértek veled! Remélem hallottad Sötét Angyal!

[Ramiz]

Vannak nem kereskedelmi forgalomba kerülő kiadások is..