Idézetek kedvenc műveitekből

[Sumire]

honnan mibol olvasod ezeket?

Bátyám írta fentebb...    
(Kínai és japán versek -- Kosztolányi Dezsõ fordításában)

"Csönd

Nyugalmas, csöndes est...
Csupán a tücskök vad zenéje harsog,
hogy szirteket repeszt."

[Feldin]

Köszi. Be köll szerezni.

[Rounin]

Az õszi szél
törött fuvolán játszik,
Kopog az esõ az elhagyott ház
ablakának beszakadt papírján.
Kaméliavirág
hullik a nyomodra,
mely eltûnik a puha fûben.

Kamélia= a korai halál jelképe

[Rounin]

Li-Tai-Pe, i.sz. VIII. sz.

A föld nyugodt,
halk esõ öntözte meg,
tavaszi fények játszanak szerte.
Pisztrángok szökellnek a csillogó tóban,
Rigó dalol a hajló ágakon,
mezei virágok mutatják arcukat,
és mélyen meghajol a fû a hegyekben.
A patak fölött a felhõ,
melyet a szellõ fújt szerteszét,
semmivé foszlik.

Az utolsó három sor különösen tetszik... végülis emiatt fogott meg a vers

[Meske]

Nemrég találtam egy József Attila idézetet, ami nekem nagyon tetszik:

"Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra"

[Pandóra]

Huhh, most olvasgattam, aztán sokmindent találtam, szóval jövõ héten már kicsit aktívabb leszek.
Azt hiszem, nem okoz meglepetést, hogy Kovács Ákos a kedvenc íróm, költõm, énekesem, (õ is az a fajta, aki "kimond dolgokat helyettem") így sokat fogok tõle beírni, ha nagyon unjátok, lõjetek le.  

Akkor most egy dalszöveget írok be, az Új törvény album egyik jó száma (azon az albumon kevés jó szám van ) Ez most nekem egy kicsit hangulatjelentés is, szóval a signature-ömbe is ebbõl választottam most részletet.

Kovács Ákos: Altató

Kihullnak kezembõl a könyvek
A világ magamra hagy
Mostantól hûvösebb napok jönnek
Szûkülõ idõm egyre tágasabb

Elfordul tõlem a holt anyag
Vonásaim halványnak látszanak
Leválnak lassan rólam a dolgok
Így leszek egyszerre mégis boldog

És ha az égi határon innen elszámoltat az Isten
Nekem vámolnivalóm nincsen

A bûnöket mindet bánom
És ha lehet, újracsinálom
Mert tettem, amit hittem
Velem megtörtént a Minden

Lettem a fegyelem neveltje
Szerencse kegyeltje,
Elbukni így többet ér

Mint árnyékban élni,
Hazugan félni
(Az alku bolondja a szavakat fonja a temérdek érdekért.)

És ha jön az álom
Aludni jó
A távolság
Törékeny üveggolyó
Halkul a dallam,
Alig hallható
Bennem is szól
Az örök altató...

[kisvirag]

És ha az égi határon innen elszámoltat az Isten
Nekem vámolnivalóm nincsen

A bûnöket mindet bánom
És ha lehet, újracsinálom
Mert tettem, amit hittem
Velem megtörtént a Minden

ezek nekem is a kedvenc soraim közé tartoznak, és annyira, de annyira igaznak érzem magamra nézve.

"Sebzett vagyok és könyörtelen,
a világ csak egyre pöröl velem...
 de te megláttad, hogy kábultan bámultalak,
 és felragyogott a nap...

készül a pusztulásra, minden a világon,
 engem csak te menthetsz meg...

Hol vagyok otthon nem tudom,
de ha fáradt leszek, és elbukom,
simitsd le arcomról a rémálmok ólomporát,
az éjjelt viraszt át...

készül a pusztulásra, minden a világon,
 engem csak te menthetsz meg,
 mert én benned virágzom...
hírül hozom neked, ha addig élek is,
 az én nevem mindig ez volt,
 igazi, örök április

készül a pusztulásra, minden a világon,
engem csak te menthetsz meg,
 mert én benned virágzom.
 hírül hozom neked, ha addig élek is,
 az én nevem mindig ez volt,
 igazi, örök április.
szerelmes az elmúlásba minden a világon,
engem csak te menthetsz meg..."

Ákos: Örök április

az egyik legnagyobb kedvencem...
ez ki tudja hozni belõlem a legmélyebben megbúvó, kikívánkozó, kiszorítandó fájdalmat.
ha bajom van, és érzem, hogy sírni kellene, de ne mtudok, mindig ez segít...

[Pandóra]

Ákos: Örök április
az egyik legnagyobb kedvencem...

Nekem mondod? Én még áprilisi is vagyok.  

[kisvirag]

Nem, Pandóra nem neked mondtam, mindenkinek  

[Pandóra]

Oké, látom nem vagytok vevõk Ákosra, akkor most jöjjön egy kicsit könnyebb mûfaj Meskének ajánlva:


Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája

Madách Imike után Istenkérõl, Ádámkáról és Luci Ferkóról
a versikét írta Karinthy Fricike

Elsõ szín

Utcu Lajcsi, hopsza Lenke,
Volt egyszer egy jó Istenke,
Azt gondolja magában:
Mit ülök itt hiában?

Megteremtem a világot,
Hogy olyat még kend nem látott.
Hogyha látod, szájad tátod,
Mesterségem megcsodálod.

Amint mondta, úgy is tett,
Dolgozott egy keveset,
Hat nap alatt úgy, ahogy
Összecsapta valahogy,
Rajta nem is másitott,
Csak egy nagyot ásított.

Rafael, Miska, meg Gábor.
Ebbõl állt az angyaltábor.
Rafi mondta: halihó,
Ez a világ, jaj be jó!
Miska mondta: gyerekek!
Ez a világ de remek!
Gabi mondta: mi lesz még,
Ha meglátjuk az eszmét?

Luci Ferkó azomba'
Irígy volt és goromba.
Meee, mondta, szebb is akad,
Nekem nem kell. Edd meg magad.

Ilyen volt a Luci Feri,
De Istenke meg is veri,
Nem kell szárny, repülj gyalog,
Dobjátok ki, angyalok!

[...]

Nyolcadik szín

Ádi, Évi, ácsi, pácsi,
Ez meg itt a Kepler bácsi,
Nem ám holmi fecske-locska
Kenyere a csillagocska,
A nagy bolygó náció,
Meg a gravitáció.
Egyedem-begyedem,
Meg a világegyetem.

Közben Évi: juj, juj, juj,
Egy fiúval összebúj,
Hogy majd vesznek, éljen, vivát,
Ádámkának vásárfiát.
Nem fügét és nem narancsot,
Icipici kis agancsot,
Felteszik a fejére,
Jól fog állni nekie.

Csakhogy ahhoz pénz kell ám.
Adjál nékem, Ádikám.
Ádi mondja: no, mi lesz még?
Nem szeretem ezt az eszmét.
Unció-smunció,
Szebb a revolúció.

Égszakadás, földindulás,
A szememen egy koppanás,
Átszaladunk egy más korba,
Szaladj te is, pajtás!

[Pandóra]

Ja, persze Karinthy Frigyes megírt minden színt, meg van Elõszó is, de nem állt szándékomban mindet begépelni.    

[Damnatus]

Hali!

Ízelítõnek ennyi is elég, köszönjük!

[Pandóra]

Hali!

Ízelítõnek ennyi is elég, köszönjük!

Nem tetszett? Pedig én egy egész estét nevettem rajta.

[Damnatus]

Hali!

Semmi rosszakarat vagy gúny nem volt szavaimban. Csak ízelítõnek elég. De ha jobban tetszik: kedvcsinálónak ennyi is elég.

[Meske]

akkor most jöjjön egy kicsit könnyebb mûfaj Meskének ajánlva

Köszi!

Nagyon tetszett!!!

Az biztos, hogy ezt szivesebben olvasnám az eredeti Ember tragédiája helyett, de hát sajnos az a kötelezõ nem ez... (Pedig abból nem sokat értek, ezt meg még meg és értem, sõt még nevettem is rajta! )

[Rounin]

Ja, persze Karinthy Frigyes megírt minden színt, meg van Elõszó is, de nem állt szándékomban mindet begépelni.    

Ha szépen megkérlek, sem? Naaa? Ugyan kicsit sután jön ki szvsz a ritmusa, de nagyon jó

[Pandóra]

Ha szépen megkérlek, sem? Naaa? Ugyan kicsit sután jön ki szvsz a ritmusa, de nagyon jó

Holnap, oké?

Addig berakom azt, amit a "Kinek honnan származik a neve" címû topicba is betettem, mert van átfedés.


Ezt most olvastam Hésziodosz Munkák és napokjában a kis névadómról.   Itt-ott azért van hasonlóság köztünk, legalábbis az utolsó két sor 100%-ig.  


Ekkor a felleggyûjtõ Zeusz így szóla haraggal:
   "Íapetosz fia, minden másnál hát ravaszabb vagy,
annak örülsz, hogy megcsaltál s elloptad a lángot,
mely bajt hoz tereád s a jövõben az emberi nemre.
Tûz kellett? Adok én majd nékik olyan veszedelmet,
hogy szeretik s körülujjongják saját vezsedelmük."
Szólt és felnevetett a halandók s istenek atyja,
s tüstént hívta a híres Héphaisztoszt a paranccsal,
hogy földet gyúrjonn vízzel, majd emberi hangot
és mozgékony erõt adjon bele és gyönyörû szûz
istennõkre hasonló szépséget, azután meg
asszonyi mesterségre: szövésre tanítsa Athéné,
és arany Aphrodité öntsön bûbájt a fejére
s bajszerzõ vágyat s gondot, mi a testet emészti,
szemtelen eblelket bele, tolvaj hajlamot adjon
végül az isteni hírnök, Hermész Argeiphontész.
   Így szólt, s mind hallgattak Zeusz fejedelmi szavára.
Tüstént gyúrt, ahogyan Kronidész kívánta, a sánta
mester szégyenlõs szép szûz lánykát az agyagból,
és a bagolyszemü Pallasz Athéné felcicomázta.
Istennõk: Khariszok, s Pheitó, a királyi Igézet,
hoztak arany láncot testére, s a széphaju Hórák
nyíladozó tavaszon fonták meg dús koszorúját,
végül minden díszt elrendez rajta Athéné.
Keblét Argeiphontész megtöltötte csalással,
hízelgõ szóval s tolvaj hajlammal egészen,
úgy ahogyan mennydörgõ Zeusz kívánta, s adott még
hangot az isteni hírnök a lánynak, s elnevezé õt
Pandórának, mert neki, akik lakják az Olümposzt,
mind adtak valamit, kárára az emberi nemnek.

[Sumire]

Egyik nagy kedvencem Fodor Ákos... Fõként a haiku stílusában alkot... Tõle írnék be most ide pár sort...

Altató

Minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés.

Mantra

A Napért nyújtózz:
úgy elérheti kezed
a fán az almát.

....és mivel "három a magyar igazság"... :

A látvány

Létem Mosolya
minõsülhet szemedben
hülye grimasznak.

[Bruce]

Nem tetszett? Pedig én egy egész estét nevettem rajta.

Én is! Ha nem csal az emlékezetem, az Így írtok ti! címû kötetben szerepel... az nekem is megvan Egy csomó marhaság (persze a jó értelemben!!!) van benne, csak fejbõl egyet se tudok (Lehet, hogy jövõ hétre behozom a koleszba, és unalmas perceimben begépelem pl. a kínai verseket )

Fodor Ákos? A nevet mintha már valahol hallottam volna... De tetszik amiket ír!

[Pandóra]

(Lehet, hogy jövõ hétre behozom a koleszba, és unalmas perceimben begépelem pl. a kínai verseket )

Várom!  

[Meske]

Nemrég szórakoztam egy kicsit, s beírtam a keresõbe a nevemet, hogy vajon mennyit ad ki. 754 találat lett, s köztük Kukorelly Endrétõl a Samunadrág is. Ugyanis ez van benne:

...Ismerõs Csipkerózsa-álom,
rendíthetetlen ólom,
Világfa, Világszép Nádszál, Többsincs-
királyfi, szegényember fia,
az Óperencia,
tudom, van kincs,
nem-aranyból,
aranykakas, aranyhal,
Sicc,
strucc,
tücsök-hangya, sz'oval
mindenféle rovar,
a hét törpék,
ez az egész mesés környék,
hol kurtafarkú malac túr
és Mackó úr az úr,
kõkorszaki szakik, ezeregy éjszakák,
Aladdin, Fridolin,
tündér a fregolin,
mert vannak tündérek
is, de már nem félek,
szép Tünde
és ronda
néne,
no ne, najád, na ja, kobold, lidérc, na persze,
Bolond Istók, hogy az kinek a verse,
Piroska és a farkas, írta Grimm,
hogy van Weöreske
is, ezért van ennyi rím,
és ennyiféle meske....

Itt mit jelentene a meske szó??

[Damnatus]

Hali!

Szerintem mese, mesécske értelmeben fordul elõ a neved.

[Meske]

Hali!

Szerintem mese, mesécske értelmeben fordul elõ a neved.

Tök jó!

Ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire mesés vagyok... :rotflol:

[Bruce]

Várom!  

Upsz... Bocs, hogy eddig kellett várni, de kicsit nehéz odahaza elõkeresni bármilyen könyvet... Annyi van hogy hú, és néha elég rázós az összeset lepakolni, aztán vissza... de megvan, és végre begépelem a kínai versek pár díszpéldányát, Karinthy Frigyestõl!
Minden, a helyesírástól a formáig dettó ahogy a könyvben látom.

Code Select Expand

----------------------------------------------
Kertben
[I](Haj-Hagy-Ma, kínai költõ, a Link-dinasztia korából
Kr. e. 1425. febr. 9-én, délután félhatkor.)[/I]


S    A    E    A    J    N    V
é         g         ó    e    a
t    c    y    m         m    n
á    s    i    á    h         n
l    e    k    s    o    t    a
o    r         i    g    u    k
k    e    l    k    y    d
     s    á              n    i
k    z    b    a    n    á    l
i    n    a    z    i    m    y
s    y    m         n         e
     e         e    c    h    n
k    f    a    g    s    o
e    a         y         v    ö
r         m    i    h    á    r
t    v    á    k    a         ö
e    i    s         r    t    m
m    r    i    u    m    e    ö
b    á    k    t    a    g    k
e    g         á    d    y
n    z    e    n    i    e    a
     i    l         k    m    z
     k    õ
          t                   é
          t                   l
                              e
                              t
                              b
                              e
                              n

                            [I]Ez csak egyszerû?[/I]
--------------------------------------------------
Kínai fal
[I](Nincs-Pincs, kiváló kultúrhistorikus és történelemfilozófus
a negyedik Pamp- dinasztiából; ez a verse megbecsülhetetlen
értékû adaléka a Nagy Kínai Fal életkorát illetõen.)[/I]

Ü    M    A    A    E    É    D    A
l    á    z         l    s    e
     s         m    õ              h
e    i    e    á    t    a    c    a
g    k    g    s    t         s    l
y         y    i    ü    k    a    o
     k    i    k    k    í    k    t
k    í    k              n         t
í    n         k    e    a    a
n    a    k    í    g    i    m    m
a    i    í    n    y         e    á
i    v    n    a         f    l    r
     a    a    i    s    a    y
     l    i         ü    l    i    n
               h    l         k    e
          é    a    t              m
          l    l              é
                    h         l    f
                    a              a
                    l              l

-------------------------------------------------
A költõ panasza
[I](For-Di-Toj, jeles humorista, a Kr. u. második évezred
végérõl, a Pump-dinasztia korában.)[/I]

V    D    M    V
e    e    e    a
r         r    l
s    m    t    a
e    o         m
k    s    e    i
e    t    s
t         z
     a    e
í    b    m
r    b    b
o    a    e
k    h
     a    j
     g    u
     y    t
     o    o
     m    t
          t

és akkor baj van, még bele-
kerül a versbe és akkor
vége a kínai vers hasonlít-
hatatlan egyszerûségének és
csodálatos finomságának.
-------------------------------------------
Ennyihez volt türelmem. Talán máskor folytatom

[Karma XXL]

Upsz... most van javítás alatt, mert nem úgy jött ki ahogy kéne  

Tegyél az egész köré [ CODE ] [ /CODE ] tageket!

[Bruce]

Húha, ezer hála! Így már mûxik!

[Meske]

Mostanában sokmindent teszek nyelvtan óra hatására.

Pl. ez az idézet is a nyelvtankönyvembõl van, s szerintem nem is rossz. Egy részletét rögtön be is tettem az aláírásomba.

"Még csak annyit: biztos vagyok abban, hogy nyelvünk (ez a voltaképpen természeti nyelv) hatalmas virágzás, hajlékonysági-bomlás elõtt áll. Most kezd nyelvünk élni csak igazán! S nekünk, magyar költõknek kötelességünk ezt a virágzást segíteni: minden lehetséges mutációt létrehozni, keresztezni és szaporítani, új szó-létezõket kitenyészteni, akár szókentaurokat, hattyúlovakat, rákliliomokat, rózsacsõdöröket, pók-kristályokat, zsiráf-angyalokat, szó-embernövényeket, csönd-harkályokat és szemgolyó-õsfákat, új-szavakkal terhes kozmosz-csikóhalakat nemzeni, kihozdani, szülni. Minden ilyen kísérlet fontos és számontartandó!" (Juhász Ferenc: Mit tehet a költõ? - részlet)

[Meske]

Ide is régen írtunk már, szóval ha nem baj ismét elõvettem ezt a témát.

Erdélyben vettünk Mohával egy merített papírt, amire ez volt írva:

ADÓSUNK EURÓPA
(Szentmihályi Szabó Péter)

Volt egyszer egy ország, ahol élt a magyar, A Kárpátok védték, ha jött a zivatar. Az idõk folyamán ráéheztek mások, Széjjeldarabolták Nagy-Magyarországot. Ki akarta? Ma élõk tehetünk mi róla? Felelõs mindezért a vén Európa! Széttépték országunk, és sok millió szívet, Kissebbség nemzetünk öt országban íyg lett. Ki kérdez meg minket, jó nektek így élni? Kinek van jogában szíveinket tépni? Trianont sínyli hat ország magyarja, Köztük sem sok akad aki így akarja. Fel is sorolhatom: a szép Kárpátalja Lakossága magát õsmagyarnak vallja. Ott nyílik meg számunkra a Kárpát-medence, Ontotta a magyart az áldott Verecke. Ezeréves múltat biztosított nekünk, S mi erre a múltra mindég büszkék leszünk! De megjelent Trianon és sorsokkal játszva, Csodás országunk darabokra vágta! Ekkor szlovák, végül orosz lett Verecke, Ez a magyarságnak mindenkorra lecke! De mindegy ki hogy számol, összead vagy szoroz, Ha magyar a magyar, nem lesz abból orosz! És így van ma Bánát, Baranya és Bácska Hetven év óta lenn Jugoszláviában. Ezért román Erédly, szlovák a Felvidék. Nagy-Magyarországot eképpen vágták szét. És Szlovákiában még elvárnák e néptõl: Válljon meg örökre a múlt emlékétõl. A szlovák a magyartól -fájdalom- irígyli, Ha Felvidéket mond, õt még az is sérti. Az erdélyieknek sem fényesebb a sorsa Értük is felelõs marad Európa! Õk azok, kiket a sors kevésbé kényeztet,

De annál gazdagabbak: szeretnek, éreznek. Ott vasvillával, bottal erõltetnék rájuk, Hogy a magyarokból legyenek románok! Ebbõl kifolyólag békétlenség zajlik, De az igaz magyar, nincs amért hajlik! Így nem csak minket sújt a trianoni átok, Kik bennünket tipornak, azokra is szállott. Számukra sem hozhat eszményi boldogságot Míg más üldözöttként éli a világot. Ausztriában sem mindenkinek mindegy Ha jól is megy sorsa, mégsem cserél szívet. Van ki nem feledi, honnan jön, hová tart, Nem hagyja kiölni magából a magyart! Nézem így sorjában, mi maradt még hátra, Sok-sok széjjelûzött magyar a világba. Fontosnak tartom, hogy még Bácskáról meséljek Mert születésemtõl e vidéken élek. Ennek a porában játszottam, mint gyerek, Ez oltotta belém, hogy mindig magyar legyek! Ez tanított arra, hogy ami nekünk sóhaj, Más nemzeteknél az ne legyen óhaj! Errõl a síkságról látni a végtelent, Ez tár fel számunkra múltat, jövõt, jelent. A magyar nem kér mást, nem a régi földet, Egy amit nem ad fel, hogy értsék végre õket! Lássa be a világ a békétlenség okát: E nép azért harcol, ne vegyék el jogát! Ne legyen a magyar mások keze-lába, Ne, ne alattvaló saját hazájában! Beszélhesse nyelvét, úgy, ahogy tanulta, Hisz õ tekinthet vissza a leggazdagabb múltra. Soknak nem tetszik, ha mi ezt kimondjuk, De él az igazság, akárhogy titkoljuk! Együvé tartozunk, de büntetnek azóta, E hét évtizedért, a vádlott Európa!

[Damnatus]

Én alapból nem szeretem a Trianonos verseket, de ez még nem tartozik a vészesebbek közé.

[Pandóra]

Én alapból nem szeretem a Trianonos verseket.

Én sem.