>>8590
>A közösségi oldalak, és a rajtuk folyó rák mentalitás széttrancsírozták a képtáblákat, én mondom. :c
Nagyjából ez. Ha megnézed mondjuk AA-n, ami miután sikeresen kivívta "A" magyar animés közösségi oldal címét és ezért annak látogatószámban nagyon szalad a szekere, hiába sok az oldalletöltés, ha közben a fórum értelmesebb része - pár évvel ezelőttel összehasonlítva - kong az ürességtől. Mert mindenki csak "fogyaszt", a letöltések miatt járnak oda, új releasenél benyögik hogy "jujj, köszikeh, már vártam ^^", és kész.
>A fő kérdés: hol lehet olyan embereket találni (avagy hol vannak olyan emberek), akiket érdekelne az, ami minket is?
Az ilyen "arckönyv szökevények" közt sokan vannak, akik csupán ebbe nőttek bele (a fiatalabbak, mostanság a "Z generáció" névvel szokták őket illetni). Az érettebbek és igényesebbek már rég betaláltak valami underground körbe, animés blogok baráti körei, fansub csapatok, illetve leginkább nyugati oldalak, többek közt igen, 4chan. Ismerek masszív /a/-s arcot aki magyarchanra soha be nem tenné a lábát, mert
>ott ilyen baráttokköztös "mémek" vannak
illetve mert
>a magyar animés kultúra úgy, ahogy van szar
Közülük azért lehetne azért becsábítani arcokat. Csak nyitottabbnak, megkockáztatom expanzívnak kéne lenni, raidelni, viral marketing jelleggel tartalmat terjeszteni (nem tudom az apa kezdődikre, meg a csapat erőd pólókra emlékszik-e még valaki), a beérkezőket meg normális közösséggel és kontenttel fogadni, nem kihalt táblákkal, arcélezéssel, zsidózással, alpári buta "diskurzusokkal", amitől az embernek az életkedve elmegy.
A régióból abszolút nálunk a legerősebb az animés kultúra, AA-n tízezres nagyságrendben csüngenek, conokra százak járnak, nem igaz hogy ebből nem lehet összeszedni egy 40-50 fős normális képtáblányira valót.
>Mi milyenek voltunk anno?
>Mi hogyan keveredtünk ide?
Én a magam részéről nurucus AA-s balfasz voltam, 4kislány, lohere és azon keresztül jutottam el ide. Az "arany korszakhoz" személyesen már nem volt szerencsém sajnos, de a rivalizálás végét még láttam (amikor itt még volt valamennyi élet, bár már akkor is leginkább a loherén kesergésről szólt csak).
Hogy mi tartott a herén az jó kérdés, kezdetekben nagyon szánalmasnak tartottam, azért erősen rá kellett hangolódni. Nagyon sok dolgát a mai napig utálom, amik a turulban - még rosszabb formában - folyamatosan visszaköszönnek. Viszont ott alakult ki egy jobb hazai képtáblás közösségre az igényem.