>VLC
Egyrészt nem szeretem, másrészt ezzel sem 100%-os a lejátszás.
>MPlayer grafikus frontend
A Gnome Player is mplayer grafikus frontend (ami legalább még valahogy ki is néz), nem ott lesz a baj. Egyébként terminálból sima mplayerrel indítva a videót (próbáltam mpv-vel is, ugyanaz) sem folyamatosak teljesen a mozgások.
>Totem
Thx, azt inkább nem.
>Rhythmbox
Az általam találkozott zenelejátszók közül kinézetre meg függőségek szempontjából talán valóban ez a legkevésbé takony, de buta mint a tök és bugzik.
>ha már midenképp linux, érdemes elfelejteni a gnőmot
Ennek semmi köze hozzá. Egyébként ízlések és pofonok, én pl. a KDE-t nem bírom elviselni.
Közben vasárnap nekiugrottam az mpd-nek még egyszer, kipróbáltam a ncmpcpp terminál klienst és tényleg meglepően kényelmes (már ha az enber megismerkedett a billparancsaival), de őszintén szólva nekem ég a pofám, hogy desktop linuxon még 2013-ban is mindig ott tartunk, a legkevésbé gáz kliens alkalmazás (lényegében csak egy szaros GUI-t kéne a libmpdclient vagy mi a tököm fölé húzni) az egy iszonyat fapadosan kinéző parancssoros cucc.
Az külön hab a tortán, hogy androidra tök jópofa és kényelmes mpd kliensek vannak, ópenszósz(!) is. Konkrétan előbb nyúlok a tabletemhez/telómhoz, hogy onnan távolról vezérelve az mpd-t zizzentsek be valami aláfestő zenét meló közbe, mint hogy ablakot kelljen váltanom. Ez valahogy elég jól fémjelzi, hogy miért tart ott desktopon a linugz, ahol (és szintén miért tart ott az Android, ahol). És az igazán szomorú, hogy a változásnak még csak az esélyét se látni, mert a szándék sincs meg valami tényleg jobbra. Mert a linuxos UI-fejlesztők lényegében két csoportra bonthatók: a mindent lebutító reformerekre (Gnome3, Unity, stb.) meg a "csak egy konzol s más semmi, a vágyam csak ennyi" nyakszakállakra.