Tajtékos napok... (ynevi kalandok)

[Ramiz]

Meredianna mosolyogva biccent Gordollának, mellé sétál, nekidől az ajtófélfának és gyanakodva, de nyugodtan lesi az ismeretlen férfit.
- Köszönöm előre is. Mit csinálnak? Ki van az ötösben? Nem az a kettő, aki veletek jött?

[Ramiz]

- Én is ezt akartam épp megtudni, mikor ez az egyén megakadályozott benne! - szólal meg Abdan kissé sértett arcifejezéssel. A férfi elmosolyodik, Abdan vállára teszi az egyik kezét, a másikkal megérinti saját csukott szemeit és azt mondja:
- Hús-szemekkel nem fogod meglátni... - Megakad, szemei tágra nyílnak, remegve, mintha minden erejével azon volna, hogy összezárja őket, aztán hirtelen hátracsapódik a feje, a homlokához kap a kezeivel és összeroskad, mint egy rongybábu. Ugyanekkor az ötös szoba ajtaja egy furcsa hangot ad ki: nyekkenés, dobbanás és zörrenés keveréke, mintha az ajtó le akart volna ugrani a helyéről és elmenni sétálni, de a zár és a sarokvasak nem engedék. A szobából pedig egy tompa, lassú zaj hallatszik, egy csendes összeomláshoz vagy valaminek a nyugodt csúszásához hasonlít, egy puffanással a végén. Azután néma csend lesz.
Gordolla a kardját markolja, kezén fehérek a bütykök a szorítástól, bár maga sem hiszi, hogy egy kard védelmet adhat neki, bármire számítson is.
A félmeztelen férfi bizonytalan mozdulattal a levegőbe nyúl, az ötös szoba felé, és halkan, kábán maga elé motyog valamit. A mellete álló Abdan öntudatlanul közelebb hajol, hogy hallja, mit mond, aztán egy kissé összeráncolja a szemöldökét.

[Ramiz]

Meredianna ingerülten kezdi ráncolni a homlokát a két férfit hallgatva.
- Azzal, hogy állunk egy ajtó előtt, nem oldódik meg semmi. Ha mágiáról van szó, nem biztos, hogy egy fal megvéd minket. - Aztán Abdan mögé lép és előveszi a hárítótőrét.
- Vége - mondja a félmeztelen férfi csalódottan, aztán bizonytalanul feláll és visszamegy a szobájába. Abdan csodálkozva bámul rá. Gordolla pedig türelmetlenül fúj egyet, az ötös szoba ajtajához lép és rángatni kezdi, persze sikertelenül. Nekidől a vastag tölgyfa ajtónak, hogy kipróbálja, milyen szilárd. Nagyon szilárd.
- Kerítsük elő a fogadóst! - szólal meg. - Vagy esetleg ért valaki a zárakhoz? - teszi hozzá cinkos mosollyal félig hátrafordulva, aztán bezuhan a szobába az ajtón át, amit közben bentről kinyitottak.

[Ramiz]

Gordolla azonnal felpattan és kardját egy villámgyors mozdulattal maga elé rántja. Meredianna közelebb lép, és bekukucskáljon a szobába, Abdan pedig Gordolla mögé lép a botját markolva.
Az ötös szoba egy kissé nagyobb, mint a folyosó végén levők (1., 3., 4. és 6.), de csak egy ember tartózkodik bent. A szoba legnagyobb részét különféle méretű ládák és fonott kosárkák foglalják el. Nehéz áttekinteni a helyzetet, mert nagyon sűrű, csípős füst gomolyog a levegőben, ami az ajtó kinyílása után a folyosóra is ömleni kezd. Gordolla kardja hegye az alacsony, bő, buggyos ruhájú alak nyakához szorul rezzenetlenül, a shadoni azonban könnyezni kezd, és miközben próbálja szemmel tartani a különös figurát, dörzsölni kezdi a szemét. Kicsivel később Abdan is érezni kezdi a hatást.

[Ramiz]

Abdan összevonja a szemöldökét, mormog valamit, és egy kézmozdulatot tesz maga előtt, mintha csak el akarná legyezni a füstöt, ami hirtelen távolabb ugrik tőle, és ahogy a dzsenn beljebb nyomul a szobába, bizalmatlanul egy arasznyi távolságot tart mindenütt a testétől. Meredianna hátrébb lép az ajtóból, kicsit kivár, és amikor elég sok füst kidőlt a folyosóra, ő is varázsolni kezd. A füst pedig hirtelen meglódul, a szűk folyosón feltámadt szellővel együtt a lépcső felé lebben, majd lefelé kezd ömleni a szűk lépcsőn.
Gordolla leereszti a kardját, köhögni kezd, azután hunyorogva, tétován az ablakhoz botorkál és kinyitja a fa ablaktáblákat.
A füst lassan oszlani kezd a szobában, mintha szívesen együtt maradna, de hiányozna belőle az összetartó erő...
A dobozok és ládák, amik elborítják a szobát, nagyrészt kibontva, lazán visszatett fedéllel állnak a falak mellett és az ágyon. A szoba közepén, az asztalon egy nagy alkimista berendezés áll, egy hosszú lepárlókészülékkel, kicsiny, agyaglábakon álló tűztartó fémtálkával, amiben faszén parázslik, keverő tégelyekkel és minden egyéb szokványos tartozékkal. Minden piszkos, használt benyomást kelt, lehetetlen megállapítani, hogy éppen melyikkel dolgozott a fickó, aki most az asztal előtt áll rémült arccal. Alacsony, haja kusza és ritkás, foltokban már kopasz, arcbőre kissé megereszkedett, de nem túl ráncos. Hegyes állát néhány napos borosta fedi, orrán pedig egy kerek, sötét színű üveglemezekből és némi drótból eszkábált szemüveget visel. Ruhája buggyos, egy köntösre emlékeztet, de annál erősebb anyagból készült és rengeteg zsebe van.
- Ü-üdvözlöm önök-k-ket - hebegi -, kérem tegyék e-el a f-f-fegyverek-k-ket...

[Ramiz]

Meredianna kissé dühösnek néz ki. Elrakja a fegyvereit és lassan bemegy a szobába.
- Mire volt jó ez az egész? Mármint azon kívül, hogy mindenki ideges lett tőle?
Kissé csalódottan körbenéz és piszkálni kezdem a dolgokat, puszta kíváncsiságból.
Az alkimista férfi idegesen vakargatni kezdi borostáját és egyúttal megpróbálja távol tartani a hölgyet a felszereléseitől. Úgy tűnik, hogy Meredianna feltűnő szépsége kifejezetten zavarja is, azonban Abdan jelenléte mintha még jobban zavarná.
A lépcső felől közben csoszogó léptek hallatszanak: a fogadós érkezik, kezében egy mécsessel. A füst szaga miatt kelt fel, és meglehetősen rémültnek tűnik: a Tölgyes igen kiszolgáltatott épület egy véletlenül kigyulladt tűznek...

[Ramiz]

- Igazán sajnálom, ami történt - mondja a férfi, és továbbra is zavartan topog: nem mer tenni semmit a szobájába betört idegenek távozása érdekében. - Az én hibám, kissé balul sült el egy egyszerű kis munka, amit végre szerettem volna hajtani. De minden rendben és biztonságban van...
A fogadós az ajtó elé ér és tanácstalanul, ugyanakkor kicsit dühösen szemléli a társaságot, aztán próbál benyomulni a szobába, hogy felelősségre vonja a férfit a füst miatt. Gordolla azonban, aki eddigre már elrakta kardját, váratlanul elé áll.
- Minden a legnagyobb rendben van - mondja megnyugtató hangon, és súlyosan a fogadós vállára ejti a kezét. - Nincs semmilyen veszély... kezeskedem. Menjen vissza az ágyába és folytassa álmát...
A fogadós meghökkenten néz ki, de némi gondolkozás után úgy tűnik, hogy inkább elkerüli a konfrontációt, és kissé gyanakvó arccal bár, de távozik. Gordolla az alkimistához fordul.
- Sajnáljuk, hogy betörtünk a szobájába, de veszélyesnek tűnt ez a füst. A továbbiakban lehetőleg tartózkodjon a kísérleteitől. Jó éjt! - Azzal látszólag teljesen nyugodtan visszavonul Meredianna szobájába.
Abdan még mindig az ajtóban áll, és kíváncsian, valamint elég dühösen néz körbe. A kíváncsiság a felszerelésnek és különféle érdekes tárgyaknak szól, a dühösség pedig annak, hogy feleslegesen rohant annyit olyan kényelmetlen öltözékben a botjáért...

[Ramiz]

- Milyen kísérlet? Mivel foglalkozik? Honnan valósi? Merre tart? - kérdezősködik Meredianna. Már egyáltalán nem tűnik ingerültnek, úgy tűnik, még sajnálja is a fickót, aki láthatólag jobban megijedt, mint ők.
A férfi megrettenve hallgatja a kérdéseket, és olyan tekintettel néz körbe, mint egy törött lábú egér egy macskákkal teli ketrecben.
- Ööö, igazából nem is kísérletet végeztem, csak egy kis rutinmunka... egy kis keresetet szoktam összeszedni a különféle játékaimmal, amiket eladok, tűzijáték, durranó petárda, füstbomba, tudják... Most sok ember van Erionban, most ez jó lehetőség nekem, most...
Abdan gyanakodva méregeti a szoba berendezését, ő is látja, amit Meredianna: nem mindegyik eszköz tűnik ártalmatlan játékok gyártására valónak (bár ezt a fickó is csak egy kis mellékes pénzkereseti módnak mondta), de aztán úgy dönt, hogy nem avatkozik bele jobban az ügybe, és mormogva a szobájába indul.

[Ramiz]

Lassan mindenki aludni tér a Tölgyes fogadó emeleti szobáiban. A füst csaknem teljesen eloszlott, az ablak azonban még nyitva áll, friss, hideg levegővel töltve meg a folyosót. Az ágyak hatalmasok és kényelmesek, egyedül az éjszakai dorbézolók ébresztik fel néha-néha egy elégedetlen mormogás és átfordulás erejéig a vendégeket. Azonban nem mindenki aludja végig az éjszakát az ágyában maradva: kétszer is halk ajtónyílás és osonó léptek nesze hallatszik a folyosón, valaki pedig egy bezárt szoba ajtajának kilincsét is megpróbálgatja, sikertelenül...

A reggel azonban békésen jön el, hidegségével tisztán, de ködösen és borult éggel, és a hajnal korán kezdődik...

[Ramiz]

Abdan kel elsőnek, reggeli fürdőt vesz, aztán hozzálát a reggelizéshez. Meredianna kicsit később jelenik meg a fogadó étkező részében.
- Jó reggelt, hogy aludt? - köszönti a dzsenn férfit.
- Köszönöm, remekül - feleli Abdan mosolyogva. - Kérem, csatlakozzék hozzám! - Azzan int a fogadósnak, hogy hozzon terítéket még egy személyre.
- Kitűnő, azalatt a fürdőmet is elkészíthetik - szól Meredianna félig a fogadósnak szánva szavait és leül az asztalhoz. A fogadós friss, forró teát hoz egy kancsóban, kenyeret, hideg sonkát és sült húst, néhány féle házi öntetet és héjában főtt krumplit egy külön tálban. A helységet lassan étvágygerjesztő illatok töltik meg.
- A szobatársa későn kelő típus? - kérdezi Abdan, miközben elégedett arccal vajat ken a krumplijára.

[Ramiz]

- Nem tudom, nem tudok róla túl sokat - feleli Meredianna duzzogva.
- Netán hosszú éjszakája volt? - kérdezi Adban kajánul, szándékosan nem jelezve egyértelműen, hogy kire gondolt, aztán nagyot harap a kenyerébe.
- Nem tudom, de most nincs a szobában és hideg az ágya is - mondja Meredianna jelentőségteljesen, miközben teát tölt magának. Abdan bólint egyet. Ez nem jött össze!
- Érdeklik a küszöbön álló rendezvények? Az Ivás ünnepe, a Borkóstoló, a vásári bazárok, zenés fogadások... ezek miatt érkezett Erionba? Esetleg üzleti ügy? - kérdezi, hogy témát váltson.

[Ramiz]

- Valójában félig családi, félig munka. Nem állok valami fényesen anyagilag, ezért gondoltam, hogy Erion-ban találhatnék valami alkalmi állást - feleli Meredianna, és eszegetni kezd. Abdan udvariasan bólint, és azon töpreng, hogy mennyiben volt ez kitérő válasz és mennyiben őszinte.

Miközben Abdan a válaszon töpreng, a ködös és - nedves ruhájukról ítélve azóta esős - utcáról négy férfi nyomul be a fogadóba. A fogadós meglepődve siet eléjük, hiszen ritka reggel az új vendég... Miután néhány szót vált a férfiakkal, arca kissé elkomorodik, aztán némi habozás után felfelé indul a lépcsőkön. A férfiak leverik kabátjukról a vizet - mindannyian sötétzöld esőköpenyt viseltek, egyikük pedig bezárja a fogadó ajtaját, ráfordítja a fogadóstól kapott kulcsot és megáll előtte. A másik három férfi leül egy hosszú asztal mellé, arccal a lépcső és a jelen levő vendégek felé és némán várakoznak. Ketten a meglehetősen bonyolult felépítésű erioni rendfenntartási hierarchiában valahol középen található Rendügyelők sötétszürke zubbonyát viselik, fehér övvel és fekete nadrággal, csakúgy, mint az ajtónál álló társuk. A negyedik férfiban Abdan és Meredianna némi meglepődéssel ismeri fel a gyűrött arcú, kissé elgyötörten ható Gordollát, aki nemigen néz feléjük.