Messages

Mai ünnepségen készült képek:

Szülinapi adagom:
Animoni és én
Ajándék és ajándékozó Mirror

És hogy ki ne maradjon a névnapos:
Animoni ajándéka...

[SIZE="1"](Bocs, ha pixeles, nem akartam nagy képeket felrakni...)[/SIZE]

Köszönöm mindenkinek!!! Jó nap ez a mai, mert Mirrort meg Gábornak hívják, így kellõen megajándékozhattuk egymást... :gevumezs:
Íme a tortám

[SIZE="1"]Többi kép az önarckép(csarnok)ban...[/SIZE]

Szolíd kis nap volt az idei szülinapom is...
ich
Gondolom, nem lesz nehéz rájönni, melyik is vagyok én...

Tényleg nagyon jó kis este volt!!
A képen egyébként mind usteames tagok vagyunk:))
Balról Sidney, mellette rózsaszínben én vagyok és igen, jobb oldalt Animoni!!! )
Megkapta a rajzot, Kvikeg. (Animonival együtt lakunk..)

[Feburár 18 - Írások]

Feburár 18 - Írások
Syeren két szavas hozzászólásnál hosszabbat írt - fejlõdés tapasztalható.

Írtam folytatást is, amúgy meg nem kétszavas hozzászólásokat szoktam írni...!

Hatalmas küzdelem volt, a fénylõ nehéz pengék összecsattanásaira már néhányan kilestek az ablakon. Nem láttak mást vöröses-zöldes lobogó palástú árnyakon kívül. Milyen lény lehet, aki szembe mer szállni az élõ halállal? Biztosan nem földi halandó, már lángol körülöttük a föld... Hirtelen villám csapot egy közeli fába, a lángoló paripa ágaskodott, majd egyensúlyát vesztve elzuhant.

Amiaa már hosszú percek óta figyelte a jelenést. Még most sem fogta fel igazán, hogyan került ide, alig néhány méterre a küzdelemtõl. Nem félt, hideg nyugalom és várakozás ült ki arcára. Megrémült a hátráló tüzes tömegtõl, félreugrott és most egy almafához simulva figyelte az eseményeket.
A hûséges Amon már felállt, s védelmezõen eltakarta földön fekvõ ájult lovasát. Jerome felnézett, s mikor a még homályos látása kitisztult egyszeriben nem hitt a szemének. Szinte karnyújtásnyira tõle egy fiatal nõ rejtõzött és õt nézte. Hosszú barna fonata valahogy ismerõsnek tûnt... Felemelkedett a földrõl, kirázta arcából elõrehullott haját, majd egyenesen rá nézett. Amiaa szája elé kapta kezét, majd könnyeivel küszködve elrohant. ,,Az nem lehet, hogy Õ az, hiszen a szeme láttára zuhant le a Zahar - szakadékba." Majd lelassította lépteit és töprengve megállt. ,,És ha mégis él, ha nem vált az enyészetté azon az elátkozott napon...?"

A felismerés kölcsönös volt. Jerome azonban tudta, hogy még mindig itt él. Igen, sietségének oka részben Amiaa volt, de nem szabadott volna meglátnia... Mindenképpen el akarta kerülni ezt a találkozást!

A rém várt és várt, fejében sötét gondolatok örvénye kavargott. Méltó ellenféllel még sosem találkozott, de ez a pára jobb az összes eddigi próbálkozónál... Miért képes még most is talpra állni és mi védi meg a pokol lovainak tüzétõl?
Választ már nem találhatott, mert újult erõvel tört rá eddigi legveszedelmesebb ellensége. Harcosunk oldalvást kitért a hatalmas pallos elõl, majd egy tõrt rántott elõ. A levegõbe lendülõ penge felizzott, majd a rém mellkasába szúródott. Pontosan arra a helyre, ahol egykor szíve doboghatott...
Lefordult monstrumáról, mire amaz vérfagyasztó hörgés közepette köddé vált. Már az õ idejébõl sem volt sok hátra. Még valamit meg kell tennie pusztulása elõtt. Magához rántotta a közeledõ ellenfelét, hogy bosszút vegyen rajta...
Jerome hirtelen egy tû szúrását érezte alkarján. A kegyetlen méreg lassan megkezdte munkáját testében... ,,Sokan vannak még hozzám hasonlók, egy egész sereg... Már nem lesz rá idõd, hogy minddel végezz, mielõtt..." Már nem tudta befejezni, bestiájához hasonlóan maga is nyúlós köddé vált.

A rém sem tudhatott mindent. Jerome szörnyû áldozatokat hozott a múltban, s immár nem volt olyan méreg, ami elpusztíthatta volna õt...

Már jó ideje nem szokásom az írás, de mivel felvetettem, hogy én nem így fogalmaznám meg a sztorit, párom megíratta velem a saját verziómat is... Végül eléggé átalakult a történet, ezért a sajátomnak tekintem
Íme:

...Metszõ hideg éj volt, a vágtázó fekete mén finom szõrén holdfény játszott miközben utat tört az aszott ágrengetegen. Patája érintésére fellángolt, majd hamuvá vált a tavalyi fû... Gazdája hívó szavát követve száguldott át a kietlen szürke vidéken. Már hosszú mérföldeket hagyott maga mögött, mikor feltûnt egy magányos fénypont a látóhatáron. Halk nyerítéssel adta tudtára a világnak örömét, s kecsesen szökellt át az apró kunyhó rogyadozó kerítésén. Már várták. Magas, szürke köpenyes alak lépett hozzá, finoman megpaskolta izzó sörényét. Rátámaszkodott enyhén hajlott kardjának markolatára – tudta, hogy eljön a nap, amikor ismét meg kell vívnia a pusztító rém-lovassal...

A feltámadó szélben megzörrenõ levelek zaja visszahozta gondolatait a távoli múltból. Indulnia kell...!

Bátor szíve jéggé dermedt, amint meglátta gyilkos jelet. A hatalmas szárnyas árny egyenesen a pici házak felé siklott a száraz mezõk fölött. Ezúttal nem késhet el! Ismeri a falut, ahova a harc szólítja. Nem tétovázhatott, nyeregbe szállt és megindult végzete felé...

Egy távoli hirtelen síri csend állt be, hideg pára kavargott a levegõben. Emberek tucatjai bújtak össze vakon, menedéket keresve. Gyermekarcok temetkeztek anyjuk ölébe remélve, hogy megérik a holnapot. Halk fújtatást és paták koccanását vélték hallani a tér kövén, majd hirtelen elmúlt a vérfagyasztó némaság. Valósággal kirobbant a vihar. A szíveket elöntötte a reménytelenség, emberek elhaló sikolyai vegyültek az égõzöld villámok hangjai közé. Egyszerre nehéz kardcsörgés egy vad küzdelmet jelzett a távolból. Valaki van odakinn...
   
Jerome öt éves árva fiúcska volt, váratlanul érte a sosem látott támadás. Ösztöne rejtekhelyére ûzte, s most borzadva szemlélte az alakot, aki annak idején elragadta családját. Termetre óriási, durva csontú állat cipelte megtermett fekete lovasát. A jelenés árnyékként feketéllet, csak szemei világítottak zölden, mint két hideg drágakõ. Nehéz kardjával sorra
szedte áldozatait. Nem volt segítség, akkor éjjel ismét árvák zokoghattak elvesztett apáik - anyáik után... A reggeli szürkületben társaival zokogó fiú elhatározta, hogy véget vet a borzalmaknak.
   
A vágtázó lovas arcából kifújta a szél hosszú sörényét; az idõ múlásával arcának vonásai megkeményedtek ugyan, de szemében lángolt az elszántság tüze... Parázs-ösvény jelezte útját a küzdelem felé. Társa a tûz szülötte volt, s önmaga is élõ lángtengerré válhatott, ha úgy hozta a sors. Ellenfele már érezhetõ közelségbe került...
A zöldes horizonton egy apró falu sötétlett. A hely, ahol megismerte mit jelent a valódi boldogság...

én is!!! (mármint gyûlölöm a szolgáltatóm...) de mindkét városomat szeretem!!!! az egyiket azért, mert köllemes placc és mindig van merre kerózni (éljenek a sugarasan kimenõ országutak:)), amerre a szél fúj, a másikat (City of Lights) pedig azért, mert ott vannak a legpngébb emberek és a legjobb csajok!!!!

Tavasszal már én is beújítok egy kétkerekûvel, majd csak bele kell jönnöm a dologba..

Ismét sikerült egy nagyot szívnom ebben a félévben:
-nem vettem fel az élettant, h meg tudjam csinálni az állatrendszertant,
-nem mentem el biofizikából vizsgázni, h inkább az állatrendszertanra tanuljak..
nem lett meg az állatrendszertan vizsga, így szívtam a biofizikával is...
-nem javítom a biotechnológiát, mert inkább az állatrendszertan uv a fontos...
nem sikerült az uv sem, maradt a rossz jegy is...
Így ennek az egésznek absz. semmi értelme sem volt...

Ismét sikerült egy nagyot szívnom ebben a félévben:
-nem vettem fel az élettant, h meg tudjam csinálni az állatrendszertant,
-nem mentem el biofizikából vizsgázni, h inkább az állatrendszertanra tanuljak..
nem lett meg az állatrendszertan vizsga, így szívtam a biofizikával is...
-nem javítom a biotechnológiát, mert inkább az állatrendszertan uv a fontos...
nem sikerült az uv sem, maradt a rossz jegy is...
Így ennek az egésznek absz. semmi értelme sem volt...

...(2szez/2rész)...

Édesem, ez spoiler volt!
 

No ennyi, Syeren nagyon türelmetlen a trillianon...

Hihi! :hahaha:

...(2szez/2rész)... Édesem, ez spoiler volt!

No ennyi, Syeren nagyon türelmetlen a trillianon...

Hihi! :hahaha:

Csatlakozom, nagyooooon jóóó az avatarod Xipe!!!  :kiraly:

bla, természetesen tudtam hogy ez lesz... mindig ez van... nem elég, hogy 2es lett a vizsgá, és egy saját hülyeségen mult a hármas, de megin jol megkaptam anyámtol, hogy én vagyok a hülye, én nem tudok semmit jól csinálni, és hogy én b*sztam (sry érte) el természetesen megin mindent, ergo egy nagyrakás sz*rkupac vagyok... imádom az otthoni önbizalom (le)épitést....

az ember nem azt várná el ilyenkor, mikor valami nem jön össze neki úgy ahogy szeretné, hogy még otthonrol is jól kioktassák, hogy mekkora egy sz*r ember, hanem bátoritást és biztatást várna...

és aztán csodálkozik, hogy folyamatosan udarcot vallok a kibánt teljesitési kényszer miatt...

mert ha nem 5re vizsgázok, akkorm ár nem is vagyok ember... grrr

Szinte havonta megyek haza (Veszprém megye) és ált. nem tudják a jegyeimet, csak a végén az átlagot... A 4.1 eddig mindig meglett, ezért nem piszkál senki a 2-ek és az uv-k miatt! Max. anya amikor az összesített uv csekket be kell fizetnie...

Megvolt. Negyed hat körül tettem le a fejemet. Azért mégiscsak nonszensz hogy  tovább vagyok fenn tanulás mint Szilveszter miatt.

Én sajnos nem bírok éjjel tanulni, max. kettõig....

mondtam már, hogy utálom a könnyûnek látszó, de igazábol szivatós vizsgákat?
meg azt is, mikor egy biztosan tudom dolgon az utolso pillanatban elbizonytalanodom, és fogom magam, és kijavitom a rosszra...

és mindezt akkor utálom fõleg, amikor egy egész jegy múlik azon az átjavitáson...

Én meg azt, hogy megtanulok valamit többször is és a vizsgán absz. semmi nem jut eszembe róla....
Na így gyártottam magamnak egy uv-t állatrendszertan1-bõl ma... :beken:

Jó, de szvsz nem célszerû összekeverni a tudományt a hittel....

Értem, mire célzol... Tudtommal még nem igazán kevertem össze a kettõt. [SIZE="2"]Végül a tettek számítanak, nem a felvetések![/SIZE]

Innentõl kezdve már nincs megállás, a tudomány és a racionalitás lekezelhetõ dologgá válik, amit az irracionalitás mögött álló érzelmi töltés is segít.

Sok ember, hisz olyan dolgokban, amik létezése nem bizonyítható tudományos módszerekkel, de ez nem jeleni azt hogy a elfordulnának a tudománytól, illetve a racionalítástól... Én úgy gondolom, hogy nem ártalmas dolog az ilyesmi, amíg nem befolyásolja a normális életet és nem akarja a többieket is rákényszeríteni.. Nekem sokat tágult a látóterem az idõk során, de erõsen megválogatom, hogy mit hiszek el (nem hagyom magam befolyásolni a pénzéhes sarlatánoktól és médiától)... Megmaradtam a szilárd talajon, ezt mi sem bizonyítja h "hitem" mellett kutatónak (biológusnak) tanulok. A két dolog teljesen megfér egymás mellett!

Boldog Új Évet Mindenkinek!!!

Itachi:
Jó tanács: Nagyon válogasd meg, kinek mit mondassz el és ha nem figyelsz erre, akkor meg ne húzzd fel magad a normál reakciókon...! Könnyû ebbe a hibába belesni...

Zanador: tetszik a nézeted, alapjaiban hasonlít az enyémre... Errõl sokat tudnék beszélni, de inkább nem itt

.... Vannak, akik egyedül maradnak, mások kondába verõdnek. Mivel én mindkettõt szeretem (csak egyedül tudok tanulni), ezért aztán ilyenkor megugrik a teflonszámlám... rekord sms ellõhetõ ilyenkor... bár, a net sokmindenért kárpóolja az embert. Félnaponta dugul el a frímél - nem tudja valaki, miként lehet onnan átirányítani gmail-ra a leveleket??? tom, ez off volt.

A válasz is off: szûrõk menüponton belül az átírányítás megoldható,
egyébként meg hatalmas elõnye a netnek hogy occssóóóó!!!
Én igénylem a társaságot, de egyedül jobban tudok tanulni....

Ezt a dolgot a tv-ben is elõvették anno: akko az derült ki, hogy hatalamas kamu az egész.... Mindenestre még az ötlet is visszataszító....!

Egy viszonylag új kép Berenrõl és rólam!

Én anno megnéztem a HP1-t és nem tetszett...,
megnéztem a 2. rész elejét is, de az sem tetszett...
és ekkor eldöntöttem, hogy engem nem érdekelnek ezek a filmek, mert számomra nem tudták visszaadni a könyv élményét... Lerombolják azt, amit én már elõtte elképzeltem, ezért inkább nem nézem meg õket. A könyveket viszont imádom, mind az 5 eddigi megvan...és persze a többit is be fogom szerezni majd!

Hmm, kezd érdekesen alakulni a helyzetem a SZE-n.
Az hagyján, hogy nem írták ki a tandíjam, így nem fizettem be. Jövõ héten úgy is bemegyek és befizetem. Eddig nem különösebben érdekelt, mivel a tantárgyakat kiírták, azt befizettem és tudtam vizsgára jelentkezni.
Most viszont eltûnt az aktuális félévembõl a jelenlegi félévem... Az órarend, a felvett tárgyak minden. És ezt rosz elõjelnek veszem. (Nagyon rosznak)
Ha most bekavarnak azzal a buzi 30 kredites határral kiakadok és otthagyom az egész kócerájt a hülye szabályozásaikkal együtt.... CSak keverik a trutyit, és szivatják az embert...

Az új ETR3-szutyokság itt Szegeden nagyon szeret boldogítani minket... A vizsgafelvétel akadályozása is szemétség, meg ez az egész túlkomplikált vmi is: sok tanárunk sem tudja igazán kezelni. (Pl. ökológiából tegnap kicsit elbénázta a meghirdetést a tanár...) Komolyan, elõre félek: mi lesz itt tantárgyfelvételkor... Már most is lefagyott egyszer nálunk a ttk-n, utána meg a jogászok szívtak egy nagyot...
Beren-em persze örülhet, a gtk-n viszonylag kevesen vannak, ott nincs ilyen gond

VIP mikulas

Nagyon

kedves kisvirág, én azt mondtam, hogy még nem találkoztam igaz általánosítással. de lökjetek ide bármit és szétcincálom.

(off) Hát rendben!
Mit szólsz ehhez: minden Btk-snak van tarisznyája
[SIZE="1"](Beren hívta fel rá a figyelmemet, nem tudom tényleg így van-e)[/SIZE]

ahhah. nemakarod lecserélni? vállalom hogy én csak 90%-át zabálom be annak a mennyiségnek, amit õ idõátlagra kihozott :D:D

Beren-t? Ááááá, én õt szeretem és nem szándékozom lecserélni!
Mellesleg nem hagyok neki ált. idõt rá....

Sok csokit, szaloncukrot, mogyorót...
de egyébként is állandóan ellátom magam ezekkel
(persze a barátom is hajlamos felenni minden édességet, sütit...)

a soha ne mond hogy soha, meg ramiz egyetlen általánositás sem igaz tipusu mondatára hozott egy újabb, gyönyörû példát

Köszi szépen!
[SIZE="1"](Egyszer átugorhatnál már hozzánk, 4-en is itt vagyunk, persze csak ha ráérsz valamikor... )[/SIZE]

Köszönjük mindenkinek!!!  

Ez a mondat hazugság.

...Ezt most mire írtad..?