Messages

Már megint ezzel jön vki...

De tudnám értékelni, ha nem kellen 100x is lefolytatni ugyan azt a vitát, hanem az ilyenek egyszerüen olvasgatnák is ezt a topicot...

Vicces!
Csak nem kategorizálsz?
Már is beskatujázol, pedig nem is ismersz.

Egyébként, ha már itt tartunk, mit értesz tisztaszívû alatt?
Mert elég sok formában értelmezhetõ, csak megközelítés kérdése.
topic olvasás meg jó dolog, én is tudom ajánlani

A bolodgság és az öröm, meg a szertett a tiszta szív forrása.

. "Nem nem nem nem és csakazértsenem!"

Az igazságot nehéz elfogadni! Mert mindenkinek más! Nincs egyforma ember!

...Elöljáróban csak annyit, hogy egyre jobban kezdek egyetérteni katz meglátásával a keresztény istenrõl... és ezt most tényleg csak tisztán az alapján amit olvasok.Pedig mikor elõször olvastam, amit írt errõl, kicsit erõsnek éreztem... majd meglátjuk, mi sül ki a végére

Nekem nincs bajom a hívõkel. Ha a stigmatát látta valaki akkor tudja hogy isten nem a templomba van hanem a fákban és a kövekben. Mi magunk is létezünk alkotásainkaban. Én csak a keresztény vallást utálom magát a céget.
Dél amerikában pár száz ével ezelõtt ezreket öltek meg a kereszténység nevében. Én a tisztaszívüek híve vagyok! ha nem tudod mi az hallgas a szívedre!

Végül is a vér közel áll mindkettõhöz.

Hát igen, az élet körforgása!

Nem Alapítok vallást!
Amit írtam az az én véleményem hogy megérted vagy nem az a te bajod!

Ha nincs rossz akkor nincs jó!

Örülök hogy tetszik

A holt költõk társasága a kedvenc filmem!
Pedig olyan Necromata feelingje van, pedig nem az, Robin Wiliams eggyik legjobb filmje! Én is szoktam írkálni hobby szinten. Nagy álmom hogy kiadjak egy könyvet. Egy rövid részelet a kéziratból!

 Hope has a place in lovers heart!
Ködfátyol leple alatt ébredtem valahol a természet lágy ölében. Szikrázó fények és árnyékok játékától, káprázik mélykék szemem, patakcsobogástól és madarak csiripeléstõl visszhangzik a fejem. Testem erõtlen minden mozgás nehezemre esik, lassan felültem és körülnéztem. Szívem megállt, mintha a paradicsomba lettem volna,
Szomorúfûz borult a végtelenek tûnõ színes virágokra, felettük apró lepkék szálltak föl s alá. A természetben gyönyörködvén különös dallamra lettem figyelmes! Nagy nehezen felálltam és elindultam a hang irányába, az erdõ mélyébe. A levelek között átszûrõdõ fény egy ösvényhez vezetett. Végetlenek tûnõ utamon elindulván, szaladgáló mókusok és megannyi sok apró lény szaladgált a fák tövébe. Apró törékeny ágakra lépve a kisállatok megálltak és kíváncsian vizsgáltak, kisebb várakozás után szaporán tovább eredtek. Voltak, akik nem rémültek meg az ágak által csapot zajtól és követek. A kisebb barangolás után, a dallam elhalkult és az apró állatok is eltûntek. Hirtelen magányosnak éreztem magam és szomjasnak. Folytatván utam az erdõ mélyébe, a magas fákon már nehezebben szûrõdött át a fény. Viszont a páfrányok és a sûrû moha mezõ láttán víz reményében tovább folytattam utam. Faágak recsegése között felfigyeltem újra a patak játékos dallamára. Szaporábban vettem lépteimet, közben visszatért a fény az erdõbe, a napsugarak újra átsütöttek a fák sûrû lombjain. Minél világosabb lett annál szaporábban vettem lépteimet. Már szinte szaladtam, amikor megpillantottam az ösvény végén lévõ fényt. Mikor az ösvény végére értem zihálva nekitámaszkodtam az erdõ utolsó fájának és újra a dallamra lettem figyelmes. Mögöttem hagyva az erdõt, egy füves pázsiton sétáltam a kisebb bokrok felé a dallamot követve. Ahogy a bokrokhoz közeledtem ragyogó fényekre lettem figyelmes, a patak víztükrén megtört napsugár ragyogása volt. Átverekedvén a bokrok fojtó ágai között a patakhoz értem. Letérdepeltem az egyik letört ágra és elõre hajoltam hogy csillapítsam szomjamat, heves kortyok után a dallam irányába pillantottam.
A patak túlpartján, fehér rózsák, krizantémok szépséges csokrában, egy fehérmárvány lugas közepén ott áll egy angyal. Fehér fátyolszerû ruházata szárnyként lobog a szélben, barna haja az arcát takarja akár a gyász fátyla, a patak szikrázó fényei beragyogják testét, akár a kék eget a csillagok. A dallam részletére melyet képzeletbeli szirének adnak elõ és lágyabb minden szimfóniánál oly tökéletes, hogy megszakad az ember szíve. Tökéletes harmóniában van a természet muzsikájával. Hirtelen mintha az idõ megállna, a madarak szárny csapásai lelassulnak, a patak csobogása elhalkul. A madarak, mint a marionettek lógnak a bíbor színû égboltról, a szél elcsöndesedik. Csönd van, csak a szapora dobpergésszerû szívverés szakítja meg a csendet.
Mozdulatlan akár egy márványszobor, fehér selyemruháját és barna haját a szél fodrozta meg.  
A pillanat mely oly tökéletes volt tovaszáll, hirtelen vakító fehérség ragyogja be a lugast és a szél újra éled. Kisebb reccsenés után az ág, amelyen térdepeltem a vízbe esett és az ág, amelybe kapaszkodtam heves kapálózásaim közepedte szintén eltört és a vízbe estem. Újra nehéznek éreztem magam, és merülni kezdtem, hiába minden erõlködésemnek bármenyire is kapálóztam, csak a vizet kavartam fel és buborékokat hajtottam a kezemmel. Ahogy az utolsó levegõ buborék is felröppent a víz felszínére, furcsa hangokra lettem figyelmes!  
- Píp, píp, píp...
Ahogy a világ elsötétedik a zaj hangosabb lesz. Ráébredek, hogy mind ez csupán álom volt és a nyavalyás vekker sípol az ágy mellet. Miután rutinosan ívet adok a vekkernek, és a sarokba küldöm egy gyengéd legyintéssel, újra csönd lesz. Az érdekes dallamot még mindig hallom, lehet hogy ez még mindig egy álom?
De miután kezdek magamhoz térni, rájövök, hogy a szomszédban élõ nagyothalló házaspár bömbölteti a rádiót.
Szokásos rituáléimat, a reumás csiga sebesével való ágyból kikecmergést és más reggeli teendõimet oly gépiesen hajtom végre, hogy csak az elõ kávé és a hideg víz hatására térek magamhoz. Miután kimásztam az ágyból, belekúsztam a papucsomba és elindultam a konyha irányába ilyenkor, elõfordul, hogy holtkóros csoszogásom alatt belerúgok a küszöbe, ilyenkor felgyorsul a folyamat, mert átbukdácsolok a folyósón és már a konyhába is, vagyok. Jelen esetben ez nem történt meg, így hát nehézkes és csoszogó lépteimmel elvánszorogtam a konyháig. Álomból ébredve az ember homályosan látja a világot, mikor az elsõ dolog, amit megpillant az a hatalmas mosatlan és a tegnapi vacsora maradéka, már mégis bánta az ember hogy felébredt. Kisebb kotorászás után megtaláltam a gombot a kávéfõzõn. Ezután teszünk egy gyors látogatást a mosdóba, és mire befejeztem dolgom már kész is a kávé. A kávét sok cukorral iszom, mivel nagyon édesszájú vagyok. Miután elintézzük szokásos kávé adagunkat, az álom utolsó reménye is távozik a szemembõl, és nem marad más, mint maga a valóság." De utálom ezt a szót!" Mindenkinek mást jelent a valóság nekem az élet hátrányait jelenti, hogy el kéne mosogatnia a két nappal ezelõtti mosatlant, vagy hogy ki kéne takarítani a lakás és mosni is kéne meg vasalni. Átlagosnak minõsülõ egyszobás albérletem szürke falai itt-ott omladozó vakolat foltok, koszos ablaküveg és dohos nappali szaga valóság sokk ként tör az emberre reggelente. Miután elvégezetem nagy dolgaimat, megtusoltam és fogat mostam és bekaptam a hûtõbõl egy falat csokit, bementem hogy megnézzem a vekkert.
Csodálatos még van egy órám, de utána rájöttem, hogy a vekker megfáradt és valószínûleg késésbe vagyok.
Kirohanva a lakásból, reflexszerûen zárom az ajtót és nyomom a lift gombját, de ha az ember siet miért is, jönnének össze a dolgok, persze hogy az ellenkezõ irányba megy a lift. Így hát szaladhatok lefele az ötödikrõl.
Miután leszaladtam és magam mögött hagyva a tíz emeletes tömböt, mint kapkodó idegbeteg szaladok a busz után! Hála a buszsofõr jóindulatának és türelmének, elértem a buszom.
Zihálva megálltam az alsó lépcsõn és csak annyit mondtam hogy:
- A végállomásig!
A buszsofõr ráförmedt, mert türelme az volt de modora az nem, hogy:  
- Lépjen már beljebb, haladnánk!
Blokkolt és kezembe nyomta a jegyet! Leültem az elsõ üres helyre és neki hajtottam a fejem az ablaknak. Hirtelen egy kép jelent meg elõttem, az Angyal képe volt az, akit az álmomba láttam.
Vakító fehérség ragyogta körül, csak a lugas gótikus körvonalai rajzolódtak ki. Arcát még mindig gesztenyebarna haja takarja, ahogy a szél belekap szépséges hajkoronájába, megpillantok ragyogó barna szemét és édes mosolyát!
Gondolatok kavarognak a fejembe: vajon ki lehet ez a lány, olyan ismerõs. Miért mosolyog rám, vajon õ ismer engem vagy én õt?
Szemei úgy ragyognak akár az esthajnalcsillag, pillantása szinte megbabonáz. Elfeledve minden problémámat, elmerülök szépségébe....

Vhogy nekem is ez jutott eszembe a nevedrõl. Egy kicsit fura, a két karakter nem nagyon passzol egymáshoz...

A két karakert elegy lennék én magam!
Csak kapjak fegyvert a kezembe , lesz aztán vérfürdõ !
Egyébként sok közös van a két karakterbe!

Hobbym az írás, nagy fantáziám van ami áttöri az élet falait!
itt az eggyik kedvencem, igaz még nincs kéz de ha igen a  meeten majd kaphatok dedikálva

Hope has a place in lovers heart!
Ködfátyol leple alatt ébredtem valahol a természet lágy ölében. Szikrázó fények és árnyékok játékától, káprázik mélykék szemem, patakcsobogástól és madarak csiripeléstõl visszhangzik a fejem. Testem erõtlen minden mozgás nehezemre esik, lassan felültem és körülnéztem. Szívem megállt, mintha a paradicsomba lettem volna,
Szomorúfûz borult a végtelenek tûnõ színes virágokra, felettük apró lepkék szálltak föl s alá. A természetben gyönyörködvén különös dallamra lettem figyelmes! Nagy nehezen felálltam és elindultam a hang irányába, az erdõ mélyébe. A levelek között átszûrõdõ fény egy ösvényhez vezetett. Végetlenek tûnõ utamon elindulván, szaladgáló mókusok és megannyi sok apró lény szaladgált a fák tövébe. Apró törékeny ágakra lépve a kisállatok megálltak és kíváncsian vizsgáltak, kisebb várakozás után szaporán tovább eredtek. Voltak, akik nem rémültek meg az ágak által csapot zajtól és követek. A kisebb barangolás után, a dallam elhalkult és az apró állatok is eltûntek. Hirtelen magányosnak éreztem magam és szomjasnak. Folytatván utam az erdõ mélyébe, a magas fákon már nehezebben szûrõdött át a fény. Viszont a páfrányok és a sûrû moha mezõ láttán víz reményében tovább folytattam utam. Faágak recsegése között felfigyeltem újra a patak játékos dallamára. Szaporábban vettem lépteimet, közben visszatért a fény az erdõbe, a napsugarak újra átsütöttek a fák sûrû lombjain. Minél világosabb lett annál szaporábban vettem lépteimet. Már szinte szaladtam, amikor megpillantottam az ösvény végén lévõ fényt. Mikor az ösvény végére értem zihálva nekitámaszkodtam az erdõ utolsó fájának és újra a dallamra lettem figyelmes. Mögöttem hagyva az erdõt, egy füves pázsiton sétáltam a kisebb bokrok felé a dallamot követve. Ahogy a bokrokhoz közeledtem ragyogó fényekre lettem figyelmes, a patak víztükrén megtört napsugár ragyogása volt. Átverekedvén a bokrok fojtó ágai között a patakhoz értem. Letérdepeltem az egyik letört ágra és elõre hajoltam hogy csillapítsam szomjamat, heves kortyok után a dallam irányába pillantottam.
A patak túlpartján, fehér rózsák, krizantémok szépséges csokrában, egy fehérmárvány lugas közepén ott áll egy angyal. Fehér fátyolszerû ruházata szárnyként lobog a szélben, barna haja az arcát takarja akár a gyász fátyla, a patak szikrázó fényei beragyogják testét, akár a kék eget a csillagok. A dallam részletére melyet képzeletbeli szirének adnak elõ és lágyabb minden szimfóniánál oly tökéletes, hogy megszakad az ember szíve. Tökéletes harmóniában van a természet muzsikájával. Hirtelen mintha az idõ megállna, a madarak szárny csapásai lelassulnak, a patak csobogása elhalkul. A madarak, mint a marionettek lógnak a bíbor színû égboltról, a szél elcsöndesedik. Csönd van, csak a szapora dobpergésszerû szívverés szakítja meg a csendet.
Mozdulatlan akár egy márványszobor, fehér selyemruháját és barna haját a szél fodrozta meg.  
A pillanat mely oly tökéletes volt tovaszáll, hirtelen vakító fehérség ragyogja be a lugast és a szél újra éled. Kisebb reccsenés után az ág, amelyen térdepeltem a vízbe esett és az ág, amelybe kapaszkodtam heves kapálózásaim közepedte szintén eltört és a vízbe estem. Újra nehéznek éreztem magam, és merülni kezdtem, hiába minden erõlködésemnek bármenyire is kapálóztam, csak a vizet kavartam fel és buborékokat hajtottam a kezemmel. Ahogy az utolsó levegõ buborék is felröppent a víz felszínére, furcsa hangokra lettem figyelmes!  
- Píp, píp, píp...
Ahogy a világ elsötétedik a zaj hangosabb lesz. Ráébredek, hogy mind ez csupán álom volt és a nyavalyás vekker sípol az ágy mellet. Miután rutinosan ívet adok a vekkernek, és a sarokba küldöm egy gyengéd legyintéssel, újra csönd lesz. Az érdekes dallamot még mindig hallom, lehet hogy ez még mindig egy álom?
De miután kezdek magamhoz térni, rájövök, hogy a szomszédban élõ nagyothalló házaspár bömbölteti a rádiót.
Szokásos rituáléimat, a reumás csiga sebesével való ágyból kikecmergést és más reggeli teendõimet oly gépiesen hajtom végre, hogy csak az elõ kávé és a hideg víz hatására térek magamhoz. Miután kimásztam az ágyból, belekúsztam a papucsomba és elindultam a konyha irányába ilyenkor, elõfordul, hogy holtkóros csoszogásom alatt belerúgok a küszöbe, ilyenkor felgyorsul a folyamat, mert átbukdácsolok a folyósón és már a konyhába is, vagyok. Jelen esetben ez nem történt meg, így hát nehézkes és csoszogó lépteimmel elvánszorogtam a konyháig. Álomból ébredve az ember homályosan látja a világot, mikor az elsõ dolog, amit megpillant az a hatalmas mosatlan és a tegnapi vacsora maradéka, már mégis bánta az ember hogy felébredt. Kisebb kotorászás után megtaláltam a gombot a kávéfõzõn. Ezután teszünk egy gyors látogatást a mosdóba, és mire befejeztem dolgom már kész is a kávé. A kávét sok cukorral iszom, mivel nagyon édesszájú vagyok. Miután elintézzük szokásos kávé adagunkat, az álom utolsó reménye is távozik a szemembõl, és nem marad más, mint maga a valóság." De utálom ezt a szót!" Mindenkinek mást jelent a valóság nekem az élet hátrányait jelenti, hogy el kéne mosogatnia a két nappal ezelõtti mosatlant, vagy hogy ki kéne takarítani a lakás és mosni is kéne meg vasalni. Átlagosnak minõsülõ egyszobás albérletem szürke falai itt-ott omladozó vakolat foltok, koszos ablaküveg és dohos nappali szaga valóság sokk ként tör az emberre reggelente. Miután elvégezetem nagy dolgaimat, megtusoltam és fogat mostam és bekaptam a hûtõbõl egy falat csokit, bementem hogy megnézzem a vekkert.
Csodálatos még van egy órám, de utána rájöttem, hogy a vekker megfáradt és valószínûleg késésbe vagyok.
Kirohanva a lakásból, reflexszerûen zárom az ajtót és nyomom a lift gombját, de ha az ember siet miért is, jönnének össze a dolgok, persze hogy az ellenkezõ irányba megy a lift. Így hát szaladhatok lefele az ötödikrõl.
Miután leszaladtam és magam mögött hagyva a tíz emeletes tömböt, mint kapkodó idegbeteg szaladok a busz után! Hála a buszsofõr jóindulatának és türelmének, elértem a buszom.
Zihálva megálltam az alsó lépcsõn és csak annyit mondtam hogy:
- A végállomásig!
A buszsofõr ráförmedt, mert türelme az volt de modora az nem, hogy:  
- Lépjen már beljebb, haladnánk!
Blokkolt és kezembe nyomta a jegyet! Leültem az elsõ üres helyre és neki hajtottam a fejem az ablaknak. Hirtelen egy kép jelent meg elõttem, az Angyal képe volt az, akit az álmomba láttam.
Vakító fehérség ragyogta körül, csak a lugas gótikus körvonalai rajzolódtak ki. Arcát még mindig gesztenyebarna haja takarja, ahogy a szél belekap szépséges hajkoronájába, megpillantok ragyogó barna szemét és édes mosolyát!
Gondolatok kavarognak a fejembe: vajon ki lehet ez a lány, olyan ismerõs. Miért mosolyog rám, vajon õ ismer engem vagy én õt?
Szemei úgy ragyognak akár az esthajnalcsillag, pillantása szinte megbabonáz. Elfeledve minden problémámat, elmerülök szépségébe ....

Én nem tudok szépséges verseket írni, inkább filozofálgatok!
Dosztojevszíj szerint a tudat beteges dolog és igaza van!
Szerintem mi magunk alkottuk ezt a világot!
Richard Bach szerint "A világ amelyben élünk nem más mint illúzió!"
És eggyet éretek vele, olyan mintha tv-t nézznék vagy könyvet olvasnánk!
Elekezdjük jön a bevezetõ, megszületünk, jön a cselekmény ebbõl tanulunk és tapasztalatokat gyüjtünk. Utána meghalunk és kezdjük újra ha szükségünk vanegy kis tanulásra! Vagy nem más mint az agyunk csapdája ez a világ. Szenvedünk hogy élvezhesük az élet örömeit! Minden van valamiért!
Nem hiszek a keresztény vallásba, az egy olyan cég aki kihasználaj a butáka és a tudatlanokat, hogy meggazdagodjanak! Magyarul csalók az egész kereszétnység még a páp is aki feldobta a 42-ét! Nagy csalás az egyész, egy kis szent mázzal leöntve! Valaki létezik aki hatalamsabb nálunk, de õt ki teremtette? és azt aki teremtette?
A filozófia a létünk csapdája mindenki elmenekül mások vagy saját problémáiba és próbál nagy szavakba kapaszkodni!
Ott van pl isten!
Miért higgyek én istenbe? az nagy luxus ebben a világban inkább hiszek magamban!
Tartsukbe az élet alap szabályait és élvezzük az életett, meg nézzetk sok animét!
 

http://www.exet.nu/html/skoj/hamster/tititatitututu.htm
Whe he he he!

Az én nevem, a kedvenc filmeim fõszereplõi!
Leon!
Leon a Profi!
Carter!
Carter doki a vészhelyeztbõl!

De egyébként Ishikawa az új nickem az pedig a mindenki által jól ismert Gits
Egyik szerplõje aki nagy hacker!
Röviden enyi!

A Sirius teaház most hétvégén renovál, így nem lesz vetítés.
Ennek következtében aug 28-án, szept 4-én és 11-én lesz vetítés.

Ennek nagyon örülök mert akkor nem dolgozok, de olyan messze van még 28.-a. Még 8 hosszú nap!
     

Ui:én türelmes vagyok  

No meg jazz és az improvizatív zene a legkirályabb basszusgitárral:)

Hát igen nincs is jobb a jazz zenénél, hála hatalmas fantázimnak minden jazz zenében magamra találok! Remélem ott leszel a szabadtéri jazz fesztiválon!
Sok sikert és kitartást a rajzoláshoz!

Légy üdvözölve szerény körünben!

Ui: Bocs a "hasrisza" miatt.

Kicsit több tiszteletet, ha már a mi kedvünkért táncolt...

Gome! nem tiszteletlenségnek szántam, inkább bók lett volna!
Nekem nagyon tetszet mert jó volt az összhatás, a zene, koreográfia és a Siris hangulat!

Munkám alatt sok agyilag hibernáltal találkoztam de ez a csúcs!
Egy bizonyos angol áruházlánc dolgozója ként egy szõke nõ lép hozzám a mûszaki pultba.
-Szia! Van egy kis problémám rossz a kazetta!
-Jó napot még is mi a problémája a terméknek!
-Mit tudom én nem jó!
-Megnézzhetem a kazettát?
-Igen
Megnyomom a két biztosító pöcköt  a videókazettán és lehajtom a fedelet, erre a hölgy ordítva rám szól!
-óvatosan fiatal ember nehogy fényt kapjon a film!
kisseb 6Á-s szünet után hálálra röhögük magunkat!

A pláza cicák olyan hülyék hogy nagyon fõleg ha már elmúlt 40 és 6 rétegnyi festék van a fején, amit gletelõvel is nehéz levakarni.
kérdem én mi lesz így ebbõl a világból?

Nekem nincs fotóm pedig a fotózás a hobby-m.
De majd lesz!

Ez nem semmi Moha!
11000. hozzászólásához te aztán a szvak ember vagy!
Gratulálok!

Az a lényeg hogy legyen!
Ha lehet akkor legyen Hasrisza is, szeritem jól volt, igaz még nem láttam ilyet!
Ugyan abban sz idõben lesz?

Nagyon komoly volt a Meet!
Tenchi igazából nem az én stylusom de azért szét röhögtem az agyam!
Sok jó arc volt, csak azt sajnálom hogy nem sikerült mindenkit megismerni!
A hasriszács csajszi ott volt a toppon.(de top nélkül jobb még jobb )
Számíthatok rám a következõ Meet-en mert én Ott leszek!
Legnagyobb problémám az utazás mert éjfélre értem haza és hajnalba mentem dolgozni! A hibernált Lajhár és a reumás csiga hozzám képest kapkodó idegbeteg volt!:) 3 kv után remegtem mint valami alkesz szal komoly nap volt a mai  

Hack the Planet!!

Üdvözletem minden Anime és Manga Fan-nak!

Szerény személyem Kvikveg-nek és a sorsnak köszönhetem, hogy most írhatok nektek és ott lehetem a meeten!  
Egy éve ismerkedtem mag az ainme humoros, szép és müvészi világával!
Kedvenceim:

Manga:
1: Blame  
2: Gits
3: Hellsing

Animébe:

Mozi:
1: Gits2
2: Gits1
3: Ninja Scroll
4: Grave of fireflys
5: Totor
6: Escaflowne
7: Akira
8: wonderfull Days

Sorozat:
1: Gits Sac 1-2 (igaz még nem fejeztembe)
2: Hellsing
3: NGE
4: Golden Boy
5: Escaflowne

Jelenleg folyamatban:
Hack and sign
FLCL
EXEL Saga
Trigun
Cowboy bebop
Tenchi (meet)

Egyébként szeretm a jazz-t és a DnB!  
Mozi filmekben a Tarantinó jellegû filmeket szeretem!
Pc Game-be : Hl2, Cs, Oni, Star Craft
Konzol: Resident, MGS...

Nagyon király volt a Meet.....(ezt msáhol folyt. köv)

Üdvözletem minden Anime és Manga Fan-nak!

Szerény személyem Kvikveg-nek és a sorsnak köszönhetem, hogy most írhatok nektek és ott lehetem a meeten!
Egy éve ismerkedtem mag az ainme humoros, szép és müvészi világával!
Kedvenceim:

Manga:
1: Blame
2: Gits
3: Hellsing

Animébe:

Mozi:
1: Gits2
2: Gits1
3: Ninja Scroll
4: Grave of fireflys
5: Totor
6: Escaflowne
7: Akira
8: wonderfull Days

Sorozat:
1: Gits Sac 1-2 (igaz még nem fejeztembe)
2: Hellsing
3: NGE
4: Golden Boy
5: Escaflowne

Jelenleg folyamatban:
Hack and sign
FLCL
EXEL Saga
Trigun
Cowboy bebop
Tenchi (meet)

Egyébként szeretm a jazz-t és a DnB!
Mozi filmekben a Tarantinó jellegû filmeket szeretem!
Pc Game-be : Hl2, Cs, Oni, Star Craft
Konzol: Resident, MGS...

Nagyon király volt a Meet.....(ezt msáhol folyt. köv)