Külföld. Állás és élet.

[Bishop]

Nos nem is tom miért csinálok enenk topicot de gondoltam ilyen még ninsc(vagy nem találtam,de kerestem) és talán érne egy topicot.

Mostanába gondolkozok azon hogy ki kéne menni valahova dolgozni, logikusan inkább angilába. Most beszéltem egy kint élő haverommal. És amiket elmondott már anynira pofátlanul jó hogy hihetetlen.
Elösször is napi kétszer 3 órát dolgoz pincérként(vagyis ő állítása szerint cska asztalt szedi le xD ) Elösször 8-tól 11ig és 5től 8ig és heti egy nap szabad ami változó. A szállást fizetik, jobban mondva a munkahelyénél lakik. Mindenkinek vna külön szobája egyedül furdő közös. Illetve kajat kapnak ahol dolgozik de nem lenne nagy megeröltetés venni se. Havonta 660 fontot ami kb 160k itt takarít meg amiből már használtan kijön egy kocsi illetve szinte minden más. És havi 300 percet ingyen telefonálhat haza.  Ezenkivül szabadság az havonta 1,5 nap ami összeadódik, ezt lehet hazaútra használni pl.

Nos ez csak egy jó példa de azon gondolkodok télleg megéri e illetve mi a buktató mert ő egyenlőre nem tud semmit. És úgy érzem túl szép hogy igaz legyen, eddig egyedül ami maradás mellet szól az a honvágy de az meg amugyis elmúlik idővel sok munka mellet. Ha másnak van tapasztalata, vagy ismerőse esetleg véleméyne plz írja ide. Illetve ha mod nem találná jónak csak törölje.

[Nakedape]

vannak értelmes jó munkák külföldön, de figyleni kell. a kérdés , hogy 660 fontot, hogy takarít meg, hogy él is rendesen, vagy csak a pénzgyűjtésre hajt, mert pár szórakozás, akár egy pub sokat elvisz, ha meg csak a pénzre hajt, és nem költ szórakozni, akok azért húzós, vagy hajón lehet, h megkeres többet ja és heti 6 napot dolgozni fárasztó

amúgy ha tényleg ilyen azért egész bírható.

szerintem csak egy fontos dolog van: már kimenetelkor legyen annyi pénzed, és később is mindig folyamatosan, hogy akármikor azonnal hazajöhess! ja meg persze utleveled ne add oda senkinek

[Bishop]

Hát költ ő rendesen de azt mondja nem drágább mint mondjuk ithon, meg nem Londonban van hanem egy kis városba skegnessbe. Persze sporól pénzt de azért néha néha elmennek valahova, de azért 660 fontot elverni.

[Nakedape]

írországban-angliában általában lehet munkát találni, de ha nincs előre akkkorkb 3 hónapnyi tartalék kell.
Spórolni, perszte mindig kell, de ha él is , akkor 160K havonta lehet h jó, majden 2 millió egy év alatt, azt kell belőni, h neked ér-e ennyit

[.Attila]

Az egyik kérdést nakedape már felvetette (mindent megspórol-e vagy azért költ is valamennyit).

A másik része a dolognak, hogy mennyi ideig lesz kint. Nyári munkának jó lehet, hiszen akkor ráér az ember, ha diák. Viszont ha már teljes értékű munkavállalóként megy ki valaki, akkor olyan dolgokat is figyelembe kell venni, hogy majd amikor olyan munkát kezd keresni, amiből effektíve karriert építhet, akkor mit ír bele az önéletrajzba. 2 évig pincérkedett? "Köszönjük uram, de nekünk más munkatapasztalatra van szükségünk".
Főleg pályakezdőként nem biztos, hogy a magas fizetésű állás a legjobb. Hosszú távon lehet, azzal jársz jobban, ha a kevesebbet fizető, de több releváns tapasztalatot nyújtó vállalathoz mész.

Tapasztalt munkavállalóként kimenni Angliába, az már más. Informatikusok pl. elég nagy összegeket kereshetnek kint, de ahhoz már 2-3 éves munkatapasztalat kell.

[motifator]

@.Attila: 
Szerintem se a legjobb ötlet úgy tervezni a jövődet, hogy mosogatni fogsz külföldön szar pénzért. A magyar viszonyokhoz képest persze jó lóvé, de nem véletlenül nem angolok végzik az ilyen munkákat. Az ottani életszinvonalhoz képest keveset fogsz keresni, és idővel ez zavarni is fog (legalábbis engem biztos zavarna).
Szal egy nyarat, fél évet vagy egy évet jó lehet kint eltölteni, világot látsz, megismerkedsz egy más kultúrával, mellesleg pénzt is keresel, Magyarországhoz képest nagyon jó pénzt, de hosszú távon nem gondolkoznék a pincérszakmán, kivéve ha tényleg ezt szeretnéd csinálni, de ezt nem írtad.

Összefoglalva, egy rövidebb időre szerintem mindenképp megéri kimenni akár szar munkát végezni is, de hosszú távon ez nem karrier. Én is itthon pályakezdősködöm magyar viszonlatban nem annyira nagyon rossz, de külföldhöz képest nevetségesen szar pénzért. De 3 év múlva már úgy gondolkozhatok a külföldi munkán, hogy van 3 év programozói tapasztalatom egy amerikai vállalatnál, és az már nem hangzik olyan rosszul.

[kikuchiyo]

(Posting from work, oh yeahhh!)

Egy ismerősöm kb. két évig volt kint Angliában, először alkalmi munkákat végzett, adatrögzítőként, gyárban, wherever, aztán elment postásnak, majd másodállásban csaposnak egy bristoli pubba. Aztán a postától eljött és egy boltban helyezkedett el eladóként. Az ő tapasztalatai alapján azért érdemes alaposabban átgondolni a dolgot. (Írt blogot is, elküldhetem a címét PM-ben, ha érdekel.)

Legfontosabb, hogy Angliában lehet munkát vállalni legálisan és nem legálisan. Az utóbbi azért nem jó, mert ha kiderül, akkor ki is utasíthatnak, továbbá nincs biztosításod, teljesen kívül vagy a rendszeren. Ha baleset ér például, könnyen nagyon rossz helyzetben találhatod magad. Ha viszont legálisan akarsz munkát vállalni, ahhoz bejelentett ottani cím kell, ottani bankszámla és sok más, ami rengeteg utánajárást és némi pénzt igényel. Így viszont kapsz social security numbert meg miegyebet, azaz némiképpen biztosítva lesz az egzisztenciád.

Ha úgy mész ki, hogy nincs biztos állásod előre megbeszélve, akkor az ottani álláskeresés elhúzódhat, és könnyen kimerülhetnek a tartalékaid, még akkor is, ha hetekig tescós zsömlén élsz. Amikor tavaly kimentem pár napra várost nézni, találkoztam az ifjúsági szállón egy olasz fazonnal, aki hasonlóképpen háló nélküli fejesugrást végrehajtva jött állást keresni. Egy hete koslatott már ott, vállán az öltönyével, de nem talált helyet, ahol pincérként alkalmazták volna. Azt mondta, hogy ha napokon belül nem sikerül, haza kell mennie, mert elfogy a pénze. Azt meg én is láttam, hogy az összes ilyen "alantas" állást (felszolgáló, eladó) szinte kivétel nélkül külföldi fiatalok végezték. Szóval ha a piac nem is telített, de nem lesz könnyű helyet találni.

[teraflare]

Az hogy a pincérkedés nem jó az önéletrazba az nem teljesen igaz. Mi van ha itthon is a vendéglátóiparban akar elhelyezkedni? Akkor ugyanúgy jó az hogy 2 évig pincérkedett angliában mint az hogy motifator beírja hogy 2 évig programozott. Amennyiben ő is programozó akar lenni úgy tényleg nem ér sokat a pincérkedés.

[Lythis]

Lényegében már leírták többen is: attól is függ, hogy mit csinál a pénzzel. Ha csak spórol, és nem csinál mást, akkor el lehet belőle lenni. Kellő idő alatt talán összeszed magának itthon egy lakást, meg egy használt kocsit is. Tény. Ugyanakkor ha mondjuk saját lakása lesz, akkor egyrészt annak is fizeti a részleteit, másrészt ottvannak a fenntartási költségek is, amik szintén nem mindíg alacsonyak. A kocsi is pénzbe kerül, pláne ha régi. A benzin szintén. És ha el akar járogatni, akkor az megint költség.
Szóval amíg csak azt csinálja, amit leírtál, hogy van szállása, kap enni, és kap mellé fizut is, addig ez mind szép és jó. De ha saját lakása, saját kocsija lesz, és kaját is magának kell vennie, az szerintem már kicsit más helyzet.
Persze ha most kinn minimálisan költekezik csak, és itthon is dolgozik, amint hazajött, akkor az vésztartaléknak, vagy akár valami befektetési alapnak tényleg jól jön.
És 660 fontot annyira azért nem nehéz elverni odakinn (bár angliával kapcsolatban nekem elsősorban Londoni tapasztalataim vannak, ami elvben nem egy olcsó hely, szóval lehet, hogy vidéken az ember nem költ annyit )

[.Attila]

Az hogy a pincérkedés nem jó az önéletrazba az nem teljesen igaz. Mi van ha itthon is a vendéglátóiparban akar elhelyezkedni? Akkor ugyanúgy jó az hogy 2 évig pincérkedett angliában mint az hogy motifator beírja hogy 2 évig programozott. Amennyiben ő is programozó akar lenni úgy tényleg nem ér sokat a pincérkedés.

Ezért írtam releváns tapasztalatot.
De azért gondolj bele, hogy a pincérkedés nem ad igazán tapasztalatot. Szóval ha hazajössz, akkor sem leszel kapásból éttermi menedzser vagy mi.
A pincérkedés nyelvtanulásnak nagyon jó lehet, feltéve, hogy nem csak az asztal leszedése a cél, hanem vendégeket is kiszolgálsz. De a baj megint az, hogy ezzel még nem lesz sokkal több tapasztalatod a vendéglátás szervezési, menedzsment területén.
Bár lehet, hogy csak én nem tudom, egy pincér milyen tapasztalatokat tud szerezni, nem voltam még pincér.

[Bishop]

Bocs hogy csak most írok de nem volt egy hétig net 

Szóval, elösször is nem beszéltem vele konkrétan hogy mi a terve a jövőben, de gondolom nem pincérkedés. Ő is szeretne lakást kocsit ( a kocsit amit említetettem nem ő vette hanem az egyik haverja) És igen költekezik de azért spórol amennyit tud, sztem igenis van arany közép út.

Ami a pincérkedést illeti, én nem mondtam hogy pincérkedni szeretnék, csak mint példa felhoztam. Elsősorba olyan állásra gondoltam ami állja a szállást és talán az ételt is, de sztem nem halnék éhen.
Tulajdonképpen ami engem illet nem tudom hogy ha kimennék maradnék e vagy sem. Ám ha jól alakul sztem maradnék kint, viszont mindenképpen számolni kell azzal hogy valami nem jól megy vagy csak az élet úgy hozza hogy haza kell jönnöm akkor legyen elhelyezkedési lehetőségem. Hogy hol akarok elhelyezkedni azt nem tudom. Sajnos abba a rosz helyzetbe vagyok hogy most vagyok túl az érettségin és halvány lila gőzöm sincs hogyan tovább. Ismerem magam és nem vagyok egy tanuló tipus, ami érdekel azt megtanulom de néha azt sem. Szóval továbbtanulás kilőve. Valami szakma kéne és kiépíteni egy kariert. Ám nem tom hogy milyen irányba. Viszont ha kimegyek külföldre, mindenkép szerezhetek valami induló tőkét az ithoni elhelyezkedéshez, vagy ha jól alakul akkor kint maradok. Én nem vagyok nagy költekező de viszont a pénz kezeléséhez sem értek nagyon.

[Próféta]

"A sír sem gátja hívásomnak", topik!


Sajtótájékoztató: ha minden jól megy, a nyáron három hónapig egy gonosz burzsuj nyugati országban fogok dolgozni egy aljas multicégnél.

Az időtartam fix (júni 7-től szept 3-ig fogok dolgozni), és nem is nagyon szeretnék ennél hosszabb időre kimenni, egyelőre semmiképp. Szóval ez még nem az emigráció kategória, de azért túl van már egyfajta lélektani határon, míg a tavalyi egy hónapos Rennes^* csak határeset volt (és több szempontból sokkal egyszerűbb, pl. adtak alám egy szobát a közeli koleszban).

Még a munkavállalási engedély sincs meg, pedig már lassan jó lenne. Elég idegesítő érzés így albit keresni távolról egy idegen városban, hogy még ebben se lehetek biztos. Budapestiként az albi-élmény is en bloc kimaradt, szóval az is jó kis sokk lesz, hogy külföldön vadidegenekkel lakhatok együtt.

Kicsit parázom még az adózás után. Szép pénzt fogok kapni, de abból ottani árszínvonalon kell költekezni és főleg ellakni! Nagyon remélem, hogy ezek után nem itthon kell adóznom belőle a hazai szabályok szerint.

^* vaze, azóta se írtam meg a beszámoló második felét! Pedig arra maradtak a poénos dolgok, Barbapapától a robotelefántig!

[Nakedape]

hova?

amúgy ha eun belül egyszer elég adózni, ha ott adózva kapod akkor le van tudva. mmint jövedelem adó, ha annyit hozol haza, akkor kamatadó, ingatlanadó, fényűzési adó még áll:D

[Próféta]

hova?

Zürich. Szóval nem EU. Kollégák akik voltak régebben kint fél-fél évre, csak ott adóztak, remélem azóta nem változott semmi szabály.
És igen, Zürich, tehát durva lakáshelyzet.

[Nakedape]

ha nem is Eu, azért 99% veszem, hogy benne van  olyan pénzügyi szerződésekben, hogy nem gond, ez az egyszer adózás elég általános elv ( lásd off shore)

hajrá hozzá!

[Próféta]

ha nem is Eu, azért 99% veszem, hogy benne van  olyan pénzügyi szerződésekben, hogy nem gond, ez az egyszer adózás elég általános elv ( lásd off shore)

A stratégiám valószínűleg az lesz, hogy úgy teszek, mintha így lenne. És ha mégse így van, akkor hátha nem szerez tudomást a kintlétemről az APEH

hajrá hozzá!

TCP/IP-n keresztül szuggerálom közben a svájci munkavállalásiakat a csoporthipnózis kísérleten tanultakkal.

[Kvikveg]

Hajra!!! 

[Ramiz]

Nekem nem lenne gond az önéletrajzos dolog, ugyanis nem szándékom céges mérnök-rabszolgává válni (tudom, van, aki kevésbé tragikusan éli ezt meg), valami mást kéne kitalálni, és bár nincs ebben tapasztalatom, se családtag, aki tippeket adhatna, de egyre esélyesebbnek látok valami jó ötlet - saját cég dolgot.

(Egyik sem az a könnyen megszerezhető és hosszú időre biztos munkát ígérő pálya - bár melyik az? -, de érdekel a zenélés, zeneszerzés, kézi animáció, esetleg számítógépes grafika, minden ilyesmi, esetleg kreatív kamumelók, idáig messze a legjobb alkalmi munkáim (2000 forint körüli órabérrel, beszélgetős munkával) ezek a kreatív ötletelős brainstormink session-ök voltak)... De valamit ki kell találnom, luxus-életre úgysem vágyom. Ha meg pár év múlva haverokkal összedobva nyitnánk egy éttermet vagy kocsmát, na abba szívesen beleölnék akármennyi munkát.)

Nekem a legijesztőbb a külföldi munkákkal kapcsolatban a szállás-keresés (amit előre ki kell fizetni, akkor is, ha nincs munkád) meg a hivatalos ügyintézés (ezt még Magyarországon is utálom, nemhogy egy idegen országban), szóval a bürökrata nénitől korrupt bácsiig való küldözgetést, ami erősen az agyfasz-kategória. De már régóta várok arra, hogy egy bevállalós haver kitapossa az utat és kimehessek utána könnyen.

Sajnos barátnő miatt hosszútávú külföldi élet nem túl esélyes (ezt még senki nem hozta fel eddig), és ő 3-6 hónap körüli időtávot vállalt be csak, persze lehet, hogy kint rákapna az életre, de nem biztos. Ugyanez az ok angol nyelvterületekre korlátoz, és mivel UK annyival közelebb van, mint US, ezért én is wales-i, írországi, angol munkákat fogok keresni (ebben a sorrendben kb - Wales gyönyörű, nyugodt és barátságos hely, mindenkinek merem ajánlani, amúgy ott is találkoztam magyarokkal bőven , szerintem szomszédainkhoz képest nagyon is utazós-kintdolgozós nép vagyunk).

[Lazzaret]

Én előre láthatólag szeptember végén utazok UK-ba. Unokatesóm ott él már pár éve. Öcsém most megy ki Május 6.-kán.

Sztem megérí megpróbálni a külföldi dolgokat, hiszen itt semmi elismerést nem kaptam a munkámért bármennyire is keményen dolgoztam. Ráadásul, ha jobban is lehet kint élni akkor meg mire várjak még

Aki angliát célozza meg annak itt egy kis link, ahol rengeteg fontos és érdemleges információt találhatsz:

http://www.infoanglia.hu/

[Kuroi Tenshi]

Aki angliát célozza meg

az gondolja alaposan végig
Ismerősi körökből többen is mentek ki Angliába dolgozni,
de mind úgy jöttek onnan vissza hosszabb-rövidebb idő
után, hogy oda soha többé. A britek nem valami vendég-
szerető és barátságos népség. Szemlátomást apróság,
de mégis kikészültek tőle.

Mivel már jó ideje munkanélküli vagyok, gondolkodtam már
többször -- meg kérdezték is -- a külföldi munkavállalást
és a külföldi életet. Hiába vagyok fiatal, és beszélek sok
nyelvet, de én mégis úgy érzem, hogy tartósan nem tudnék
külföldön maradni. Hiányoznának természetesen a haverok,
ismerősök, rokonok, valamint az olyan, szintén apróságnak
tűnő dolgok, amik azért sokkal mélyebben bennünk vannak:
az ételek, az ízek, a fűszerek; a szokások, a történelem,
stb. Olyan dolgok ezek, amiknek a hiánya jobban kihat az
ember közérzetére, mint gondolnánk.
/whatever, don't mind me, I'm on my way to page 10.

[Próféta]

Közhelyfosó üzemmód bekapcs:

Hiányoznának természetesen a haverok,
ismerősök, rokonok, valamint az olyan, szintén apróságnak
tűnő dolgok, amik azért sokkal mélyebben bennünk vannak:
az ételek, az ízek, a fűszerek; a szokások, a történelem,
stb. Olyan dolgok ezek, amiknek a hiánya jobban kihat az
ember közérzetére, mint gondolnánk.

Egy kolléga ezt úgy fogalmazta meg, hogy gyerekkorotokban nem ugyanazokon a meséken nőttetek fel... akárhány évig maradsz, sose lesz ugyanolyan (se neked, se nekik), mintha helyi lennél.

Viszont azt, hogy néhány hónapra, max néhány évre kimenjen valaki valahova, azt nagyon is hasznosnak érzem - világlátás, személyiségformálás, tapasztalatgyűjtés, életmód-ellesés, vagy egyszerűen csak levegőváltozás szempontjából. De talán csak akkor éri meg, ha valami kézzel foghatóbbat is (biztos állást, tuti bejegyzést a CV-be, sok összegyűjtött pénzt, vagy legalább életre szóló élményeket) haza lehet hozni utána.

[Ramiz]

Aki angliát célozza meg

az gondolja alaposan végig
Ismerősi körökből többen is mentek ki Angliába dolgozni,
de mind úgy jöttek onnan vissza hosszabb-rövidebb idő
után, hogy oda soha többé. A britek nem valami vendég-
szerető és barátságos népség. Szemlátomást apróság,
de mégis kikészültek tőle.

Ettől én is félek, ezért akartam Amerikába menni - lehet utálni őket, de tényleg baromi barátságosak átlagban... a magyarokhoz és a britekhez képest legalábbis mindenképpen. Amúgy, ha már népeket illető általánosításoknál tartunk (tartok), a németekkel is jól kijöttem, de a csehek a legnagyobb arcok. Ja meg a spanyolokat is bírtam.

[motifator]

Ja, Amerika király. Tényleg az, amióta voltam, tudom, hogy ha egyszer külföldön fogok élni, akkor hülye lennék nem Amerikába menni.
Remélem 1-2 éven belül összejön, és azzal a céggel, ahol most is dolgozom, így nem kell beleugrani a nagy semmibe, hanem kicsit párnázottabb talajon landolok.
Amerika nagy, olcsó, gazdag és tényleg tele van lehetőségekkel. Nem mondom, hogy nincsenek olyan dolgai, ami miatt ne lehetne idővel megutálni, de a legalkalmasabb hely arra, hogy kipróbáljam magam külföldön. Aztán ha nem tetszik, lehet hazajönni, ha meg megtalálom a számításom, akkor...
Csak annyi, hogy kicsit drágább kijutni, nagyobb tőkét kell összeszedni, mint mondjuk egy londoni álláskeresős kiruccanáshoz. No meg kell vízum a munkavállaláshoz, de ha jó szakmád van, utánajársz a dolgoknak és jól el tudod adni magad, akkor ez se jelent gondot.

Amikor Austinban jártunk, szerda este elmentünk egy karaoke bárba, mert egy amcsi kolléganőm nagy karaoke mániás, és a lelkünkre kötötte annakidején, hogy ha kimegyünk, menni kell vele karaokezni. Taxival mentünk, mert esélytelen volt, hogy józanul kiálljunk énekelni, már melóból hazafelé beugrottunk a Spec's-be egy jó üveg Kentucky bourbonért. Mire a taxi a hotelhez ért, az üveg felét benyakaltuk ketten.
A taxis jó fej volt, szokás szerint azonnal levágta az akcentust, kérdezte honnan jöttünk, mikor, ilyenek. Mondjuk a szokásosat, hogy Magyarország, meg üzleti út, meg most járunk először az államokban. Erre megkérdezi, hogy hogy tetszik az USA? Kolléga szokásos válasza:
- Hogy hogy tetszik? Szívünk szerint ideköltöznénk.
Erre a taxis:
- Akkor jó, már itt vagytok, ne menjetek haza.
Ok, vicces, röhögünk. A taxis nem röhög.
- Nem viccelek, itt vagytok Amerikában, ne menjetek haza. Ne szálljatok fel a repülőre.
Mondjuk neki, hogy azért az nem úgy van, meló, meg család, meg minden. Erre elmesélte, hogy 15 évvel ezelőtt egy hamis útlevéllel az életét kockáztatva jött Marokkóból, mindent hátrahagyott, most meg taxis, van szép felesége (onnan lett zöldkártya is, azt mondta, hogy ez a legegyszerűbb része a dolognak) meg gyerekei, a taxizással havi $5000-t keres (mondjuk ez valószínűleg túlzás, vagy éjjel-nappal taxizik), neki bejött az amerikai álom.

Amíg odaértünk az Ego's-ba, az alatt a 15 perc alatt egy hihetetlenül inspiráló történetet hallottunk. Látszott a fickón, hogy ez nem csak hülye propaganda (Register at usa1234.com for the US Green Card Lottery program and live, work and study in the United States!), ezt nem egy filmben látod, a saját boldogságát meséli el. Mikor odaértünk a bárba, előrementem, hogy megrázzam a kezét, megköszöntem a fuvart és azt, hogy elmesélte a történetét, és szép borravalót adtam (na jó, céges pénzből ).

Utolsó reggel az austini repülőtéren még ezt mondogattam a kollégának: gondold meg jól, még megfogadhatjuk a taxis tanácsát! Persze végül felszálltunk a gépre, de a sztorit nem felejtettem el.

[Ramiz]

Jó sztori. Teljesen off, de jó mesélő vagy, szeretem az ilyen célratörő, mégis olvasót bevonó stílust, mint ez (még ha ez most inkább a fórumos médiumnak szól is, és persze lehet, hogy egy könyvben máshogy írnád meg):

A taxis jó fej volt, szokás szerint azonnal levágta az akcentust, kérdezte honnan jöttünk, mikor, ilyenek. Mondjuk a szokásosat, hogy Magyarország, meg üzleti út, meg most járunk először az államokban. Erre megkérdezi, hogy hogy tetszik az USA? Kolléga szokásos válasza:
- Hogy hogy tetszik? Szívünk szerint ideköltöznénk.
Erre a taxis:
- Akkor jó, már itt vagytok, ne menjetek haza.
Oké, vicces, röhögünk. A taxis nem röhög.
- Nem viccelek, itt vagytok Amerikában, ne menjetek haza. Ne szálljatok fel a repülőre.

Van húzása, de tényleg.

ON:

Erre elmesélte, hogy 15 évvel ezelőtt egy hamis útlevéllel az életét kockáztatva jött Marokkóból, mindent hátrahagyott, most meg taxis, van szép felesége (onnan lett zöldkártya is, azt mondta, hogy ez a legegyszerűbb része a dolognak) meg gyerekei, a taxizással havi $5000-t keres (mondjuk ez valószínűleg túlzás, vagy éjjel-nappal taxizik), neki bejött az amerikai álom.

Hát igen, a kulcsponti kérdés, hogy ki mennyire elkeseredett az életével, lakhelyével. Mi itt szerencsére nemigen vagyunk annyira elkeseredettek, hogy megérje ez az ugrás. És én elhiszem neki, hogy élvezi az új életét, szereti a családját, kicsit amerikainak is érzi már magát (na ez az, ami Angliával, Japánnal, Németországgal sose működne).

De azt nem hiszem el, hogy a családja, a szülővárosa, az otthoni szó ne hiányozna neki ev'ry once in a while...

[Kvikveg]

En baromi kivancsi vagyok milyen lesz amikor kimegyek. Tuti lesz honvagyam, es tuti halal stresszes lesz az elejen.
Ott nincs olyan ismerosom, mint mondjuk a volt korustarsam Londonban, vagy volt osztalytarsaim es egyeb ismeroseim Europa-szerte. Akikkel mar regen beszeltem, de azert nem 20 eve.

[motifator]

Off:
Köszi a dicséretet Az, hogy itt fórumozok pár éve sokat fejlesztett, meg a sok blogolvasástól is ragad az emberre a stílus. De a fórumozás ébresztett rá arra is, hogy mennyire nem tudok még írni. Legalábbis zsigerből nagyon nem.
Sokszor 2-3szor át kell olvasni, amit leírtam, és rengeteget kell javítani benne. A sok belejavítástól meg néha már annyira értelmetlenné válnak a mondatok, hogy egyszerűbb kitörölni, és újraírni.
Sokat agyaltam rajta, hogy indítanék egy animés blogot. Nem elsősorban kritikákat, vagy mondjuk epizódonkénti blogolást, mert azt csinálnak rengetegen, meg szerintem nem is lennék benne elég jó. Hírblogra gondoltam, ahol a Sankakuról, ANN-ről és egyéb helyekről lehetne összeszedni animés, mangás meg csak úgy japános híreket, magyarra fordítva persze. Napi minimum 1-2, de ha épp nem annyira húzós a meló, akkor akár 4-5 bejegyzést képzeltem el.
De nincs túl nagy önbizalmam, és ami szerintem az igazi ok, az az, hogy lusta vagyok nekikezdeni. Nyilván nem születik mindenki írótehetségnek, de attól még bele lehetne vágni, és biztos tudnék fejlődni idővel.
Talán majd egyszer... Off vége.

Az biztos, hogy nem igazán lehet összehasonlítani a főhősünk menekülését a nyomorból az én kis kiváncsi kalandvágyammal. Amitől igazán tanulságos és inspiráló volt nekem a taxis története, az az, hogy ráébresztett, hogy mennyire egyszerű is lenne belevágni a nagy amerikai szerencsétpróbálásba. A marokkói menekült, hamis útlevéllel, pénz nélkül, a kitoloncolást és az otthoni bebörtönzést kockáztatva meg tudta csinálni, akkor én, aki elég jól keresek, hogy összeszedjem az indulótőkét, és odakint is jó esélyekkel indulok a szakmám miatt, mi a túróért legyintek lemondóan, hogy "Á, nem olyan egyszerű az."
De igen, egyszerű. Csak rá kell szánni magam, és nekivágni. Aztán rám van bízva, hogy 1-2 év múlva úgy jövök-e haza, hogy szép volt, jó volt, de jobb itthon.
Közhelyhegyek, de bátraké a szerencse, meg ugye sokkal rosszabb amiatt bánkódni, amit nem tettél meg, mint amit megtettél.

[Ramiz]

De igen, egyszerű. Csak rá kell szánni magam, és nekivágni. Aztán rám van bízva, hogy 1-2 év múlva úgy jövök-e haza, hogy szép volt, jó volt, de jobb itthon.
Közhelyhegyek, de bátraké a szerencse, meg ugye sokkal rosszabb amiatt bánkódni, amit nem tettél meg, mint amit megtettél.

Ezért teszek én meg sok baromságot... Illetve ezért nem tudom őket igazán bánni. Rosszabb lenne folyton töprengeni, hogy mi lett volna, ha... Ugyanez vonatkozik kicsit a nőügyekre is, félrelépések, sértések, egy-két stikli... sajnálom, persze, de mégsem bánom, hogy megtettem, mert előtte nem éreztem a határt, és most meg már tudom, hogy vigyázni kell, és nem mindig érdemes ugrálni.

Azért egy kis (max fél, esetleg egy év) külföldöt még szeretnék bevállalni, csak a nőmet nem hagynám itthon és csak angolul tud valamennyire, és Amerikát nem szereti, úgyhogy most Wales, Skócia, Írország esélyes. Illetve nem most, hanem 2 év múlva kábé.

[Kvikveg]

Szerintem meg epphogy nem egyszeru, kockazatos es stresszes, de aki lepni mer annak jo. Az legalabb megprobalta.
De ne felejtsd el, hogy akinek nem sikerult, azzal nem talalkozol.

[motifator]

Persze, hogy kockázatos és stresszes, de mások is megcsinálták, olyanok, akiknek sokkal kockázatosabb és stresszesebb volt. Ha nem érződott volna, ezzel a "De igen, egyszerű."-vel elsősorban önmagamat akartam bíztatni/lecseszni.

[Kvikveg]

Persze, hogy kockázatos és stresszes, de mások is megcsinálták, olyanok, akiknek sokkal kockázatosabb és stresszesebb volt. Ha nem érződott volna, ezzel a "De igen, egyszerű."-vel elsősorban önmagamat akartam bíztatni/lecseszni.

De, erzodott az is. XD
Tenyleg: van itt valakinek ismerose aki Torontoban vagy a kornyeken landolt?