Írások

[Fubenalvo]

Kicsit hosszabb mint, amiket szoktatok, de remélem nem offtopic.
Olyan december környékén írtam. Nagyon sok elem az akkori mindennapjaimból van merítve. Azt, hogy mi lehet igaz és mi nem, azt a fantáziátokra bízom.

[spoiler=Novella]Téli késő este volt, hazafele tartottam vizsga után. Végre ezen is túl vagyok - gondoltam. Pedíg még nem kevés másik várt rám. A lámpa zöldre váltott. A tömeg elindult át az úttesten, majd egyenesen az aluljáró felé vették az irányt.

Neonfény világított be mindent, a levegő dohos volt és a mozgólépcsőn szemben csak unott arcok. A falra ragasztott reklámokat olvasgattam, de azok monoton mód ismétlődtek egy idő után. Meleg szél kezdett áramlani a lépcső aljáról. Közeledett a metró. Sokan tolakodva próbáltak gyorsabban haladni lefele a lépcsőn, másokat ezzel fel-fel lökve.

Mikor leértem, még mindíg kényelmesen elértem a kocsit. Leültem a sarokba... ritka, hogy ülőhelyet kap az ember ilyenkor, bár örültem neki, nagyon fájt a fejem. Gondoltam alszom egy keveset, volt rá időm. Éppen mikor kezdtem álomba merülni rezgést éreztem a zsebembe. A telefon... csak egyet rezgett - gondoltam csak később nézem meg, biztosan nem lehet olyan fontos. Visszatettem a fülhalgatót, kicsit jobban összehúztam magam, hogy ne fázzak, majd minden elcsendesült.



Milyen jó idelent a levegő... mintha madárcsicsergást hallanék... biztos csak a rádióban valami új reklám. Aztán egyre inkáb melegem lett, kinyitottam a szemem, hogy kigomboljam a kabátot, de ekkor elállt a lélegzetem. Egy zöld mező képe tárult elém! Még mindíg alszom... Fel kéne ébredni. De nem megy. Furcsa egy álom...

Nem messze tőlem egy kristálytiszta patak kanyargott, mellette a parton gyönyörű fűzfák. A kék égen bárányfelhők úsztak és a nap melege mindent elárasztott. Micsoda hely... Lesétáltam a vízhez és legugoltam. Mikor a kezem belemártottam éreztem a hideget, az áramló patak vize gyönyörűen szikrázott a napfényben. Miközben ezt figyeltem egy alakot láttam meg magam mögött a vízben tükröződni. Hirtelen megfordultam és egy feltűnően magas embert pillantottam meg. Szőke haja volt és a fülei... olyan szokatlanok, hegyesek. Meg akartam kérdezni, hogy ki ő, de abban a pillanatban a magasba emelte a kezét amiben egy furcsa botot tartott. Éles nyilalást éreztem a tarkómon, elsötétült minden.



Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen, de mikor felébredtem a lakásunkhoz közeli parkban feküdtem... este van. Még mindíg este... hogy kerülök ide? Nem tudtam a választ... felkeltem, kicsit leporoltam magam és elindultam haza... majd eszembe jutott az a furcsa álom... olyan valóságos volt. Ráadásul, hogyan kerültem a parkba a metrókocsiból? De aztán hamar el is felejtettem, fáradt voltam és már otthon akartam lenni.



--





Az ég szürke volt már hetek óta, már úgy vágytam a napfényre. De aznap sűrű köd ült a városon. Egy barátommal tartottunk hazafelé. Elindultunk a metróhoz. - ...a felsorolt megállók között javítások folynak ezért szíves megértésüket kérjük. - mondta be a hangos miközben lefele tartottunk a megállóba.

Eszembe jutott, hogy ez nem jelent többet a lámpa vibrálásánál, és pár nyugdíjas rémült kérdezősködésénél. De nem bántam, akkor egész különleges hangulata volt a kocsinak. Leértünk a lépcsőn. Ő futott a másik oldalra, mert éppen akkor futott be a szerelvény. Tolakodás, zsivaly, és egy pillanattal később már ki is ürült minden. Nemsokkal később már én is a metrón álltam. Néztem ki az ablakon, az ablakon ahol csak a szürke falat láthattam, amin évtizedes por áll. Néha egy-egy vezetékköteg is elsuhan. Aztán valami mozgóképszerű, újabb modern reklám agyrém. De ez legalább nem hoz frászt az emberre mikor megszólal a megállóban.



Miközben a reklámot próbáltam kivenni, a lámpa villódzott, várható volt. De valami hiányzik... hol a megszokott zsivaj? Semmit nem hallottam. Körbenéztem a vagonban. Egyedül vagyok. Kezdettől csak én voltam itt? Nem tudtam visszaemlékezni. A lámpa megint elaludt egy pillanatra és éreztem, hogy lassul a szerelvény. Folyamatosan lassult, majd megállt. Viszont a megálló még sehol. Leültem, hosszasan vártam, de semmi nem történt. Nem értettem, miért mond a sofőr legalább valamit. Vagy lehet az is elromlott? Miközben ezen gondokodtam egy ismerős alakot láttam elrohanni az ablak mellett. Lehúztam az ablakot és kihajoltam. Sehol senki. Elhagyták volna már az alagutat? Kinyitottam az ajtót és a földre ugrottam. Végígjártam mindent, de minden kocsi üres volt. Valami furcsát éreztem, a levegőben. Olyan szokatlanul friss volt. Becsuktam a szemem és sélyen magamba szívtam. Mintha valami hozzáérne az arcomhoz. Kinyitottam a szemem és a sötét mennyezetről fűzfa ágak lógtak helyenként, majd vízcsobogásra lettem figyelmes. De valahogy nem volt furcsa, teljesen természetesnek tűnt. Ösztönösen elindultam abba az irányba ahonnan a vizet hallottam, onnan mintha valami fény is szűrődott volna. Ahogy mentem, lépéseket hallottam magam mögül. Többször megfordultam, de semmi. A lépéseket még mindíg hallottam, és egyre gyorsabbak voltak, futni kezdtem. Visszaértam az elhagyott szerelvényhez, de még mindíg nem volt sehol senki. Egy pillanatra hátranéztem és a metrókocsikból kiszűrődő fényben megláttam az arcot, az arcot amit már tudtam, hogy honnan ismerős. ...egy álomból. Gyorsabban kezdtem futni, már láttam a peront, mikor a hátom mögött kiáltást hallottam:

- Nem menekülhetsz el az életed elől!

Nem fordultam meg, rohantam tovább, ahogy csak bírtam. Felkapaszkodtam a peronra és akartam tovább futni mikor megláttam, hogy a megálló tele van emberekkel. El akartam mondani, hogy mi történt, de nem jutottam levegőhöz. Ekkor futott be egy szerelvény. Egy szerelvény onnan ahol az előbb még futottam. Emberek szálltak le róla. Pedíg tudom... tudom, hogy pár perce még üres volt.



--



- Vigyázz! - szólt halkan valaki, majd berántott a ház mögötti sikátorba.

Ekkor ott ahol még előbb áltunk egy ember sétált el. Páncélján az utcai lámpások halvány fénye tükröződött, balján egy gondosan megmunkált markolatú kard lógott. Váratlanul megállt és körbenézett. Arcát a sötéttől nem lehetett látni, nem tudhattuk észrevett-e minket. Sóhajtott egyett, majd tovább haladt.

- Huhh, ez közel volt - szólt hozzám az aki az előbb magával rántott. Majd kiosont az utcára és ekkor láttam meg az arcát, szőke és magas, és azok a... már megint ő. De ki ez? Meg akartam kérdezni, hogy ki ő valójában. Nem volt rá időm mert intett hogy mehetek, és valamiért gondolkodás nélkül követtem. Egy ajtóhoz értünk, mikor egy tolvajkulcsot vett elő a zsebéből és elkezdte piszkálni a zárat.

- Figyeld, jön-e valaki! - Körbenéztem, sehol senki. Miért is csinálom én ezt? Behunytam a szemem, de ekkor mintha magamat láttam volna egy pillanatra, magamat kívülről, ahogy a metró ajtajában állok éjszaka. Az utca kihalt. Közelebb léptem, hogy lássam mit csinálok. Az aluljáró ajtaját próbáltam....

- Sikerült, gyere!

Beléptünk egy terembe, az utcai fény halvány derengést kölcsönzött a szobának.

- Miért is vagyunk itt?

- Hogy fisszavegyük azt ami jogosan minket illet! De ezt te is pontosan tudod! Te a pincébe nézz körül, én idefent keresem!

Odamentem a csapóajtóhoz, óvatosan felnyitottam, nehogy valami zajt keltsek vele. Leereszkedtem a létrán, de semmit nem láttam. Ekkor a létra tetejéről egy égő fákját nyujtott le. Ahogy körbenéztem, a fákja lángjánál két párhuzamosan futó lépcsőt találtam lefelé, nem láttam a végét. Elindultam a jobb oldalin lefelé. Ahogy haladtam mintha rajzokat láttam volna a falon, furcsa egymás után monoton ismétlődő rajzokat. Majd hirtelen meleg szél kezdett áramlani a lépcső aljáról, mintha valami közeledne. Mikor leértem fűzfaágak lógtak a sötétbe vesző mennyezetről. Majd megpillantottam az üres metró szerelvényt, és megint... megint a víznek a hangja. Elindultam a hang irányába. Folyamatosan az az érzésem volt, hogy ez már megtörtént egyszer. Egyre hangosabb volt a vízcsobogás, majd fényt pillantottam meg ami egyre jobban közeledett, futni kezdtem. Majd éles nyilalást éreztem a tarkómon. Elsötétült minden.



Homályos alakok... hol vagyok? Még mindíg hallom a patakot. A friss levegőt ahogy magamba szívtam kezdtem magamhoz térni, és a fölém hajoló arc is egyre élesebb lett. Megint ő az!

- Ki vagy te?

- ...nem kicsit kaphattál a fejedre, ha erre sem emlékszel. De legalább semmi bajod. - mondta mosolyogva. - Tegnap este elmentünk, hogy visszaszerezzük a kardot. Emlékszel? - csak helyeslően bólintottam - Ekkor ellépett mellőlem. Én felültem és láttam, hogy megint ott vagyok a patak parton, a zöldelő rét minden felé és a fűzfák. Ekkor pillantottam meg egy feltünően alacsony szakállas öregembert ahogy egy kardot ad annak akivel az előbb beszéltem.

- Látod? Megszerezted! Nélküled nem sikerült volna! - mondta aogy felém fordult, majd az ég felé emelte a kardot aminek a pengéjét valami sejtelmes vörös fény vette körül.

Majd rezgést éreztem a zsebemben. Telefon?[/spoiler]

Valaki elolvasta amit írtam...?
Komolyan érdekelnének a vélemények illetve épitőjellegű kritikák.

[Shuhants]

Engem ez a kis írás nem animére, hanem egy régebbi (talán még 80-as évek eleji) filmre emlékeztet, amiben ha jól emlékszem Tom Hanks játszott. Egy hc  szerepjátékos srác elveszíti a fonalat, nem tudja eldönteni, hogy a valóságban vagy a fantázia világban van-e éppen. Egy aluljáróban meghallja a sárkány hangját, és megy megkeresni, lelkesíti keményen a hajléktalanokat, hogy ha legyőzik a sárkányt, akkor majd osztoznak a kincsen. Aztán kiderül, hogy a sárkány bizony a metró, de ő egy fakarddal megküzd vele. Aztán végül diliházba zárják.
Nekem ez jutott róla eszembe .

[spoiler=Építő jellegű kritika.] Szvsz:
-Az látszik, hogy nem sokat írtál eddig, van egy-két ügyetlen kifejezés.
-Az elején csörög a zsebedben a telefon, aztán a végén is. Mivel ezt többet nem használod, szerintem ez keretet ad az írásnak, nekem ez (ha csak ezt venném) olyan érzést ad,  mintha ez az egész két telefoncsörgés között játszódna le, álmodban. És ez egy tök  jó koncepció lenne -néha egy fantasy-t álmodsz, néha meg félálomban feleszmélsz, hogy a metrón ülsz, és mielőtt még teljesen elmerülsz megint az álmodban, mindenféle metrós dolgot összeképzelsz. De utána megszakítod -- ilyennel, és hozzáírod hogy

Az ég szürke volt már hetek óta, már úgy vágytam a napfényre...

stb, és akkor már egyből szét van darabolva az írás, olyan, mintha 3 hétig nem történt volna semmi. Egy rövid fantasy történetben nem fér el egy ilyen teljes megállás. Szerintem sokkal jobb lenne, ha nem darabolnád szét, mert így elveszíti a lendületét. Inkább próbáld meg összegyúrni. A 2. ---nél nem állsz meg, de én azt is kihagynám, és megpróbálnám összedolgozni jobban a két részt.
- "Nem menekülhetsz el az életed elől!": közhelyes, és lóg a levegőben.
-a fantasy-s részek valahogy kicsit sótlannak tűnnek, egy kicsit jobban ereszted el a fantáziád! Szerintem összeszedettebb fantasy-s részek jól vennék elő magukat!
-(egyébként pedig kicsit elcsépeltnek tűnik nekem az a pirosan derengő kard, meg hogy metró hirtelen üres, meg hogy a metrót mindenféle fantáziavilágokkal kapcsolják össze.)
-Ha dolgozol még rajta, akkor egész jó dolog sülhet ki belőle!

Remélem nem kedvetlenítettelek el, nem az volt a szándékom 
[/spoiler]

[Fubenalvo]

Engem ez a kis írás nem animére, hanem egy régebbi (talán még 80-as évek eleji) filmre emlékeztet, amiben ha jól emlékszem Tom Hanks játszott. Egy hc  szerepjátékos srác elveszíti a fonalat, nem tudja eldönteni, hogy a valóságban vagy a fantázia világban van-e éppen. Egy aluljáróban meghallja a sárkány hangját, és megy megkeresni, lelkesíti keményen a hajléktalanokat, hogy ha legyőzik a sárkányt, akkor majd osztoznak a kincsen. Aztán kiderül, hogy a sárkány bizony a metró, de ő egy fakarddal megküzd vele. Aztán végül diliházba zárják.
Nekem ez jutott róla eszembe .

[spoiler=Építő jellegű kritika.] Szvsz:
-Az látszik, hogy nem sokat írtál eddig, van egy-két ügyetlen kifejezés.
-Az elején csörög a zsebedben a telefon, aztán a végén is. Mivel ezt többet nem használod, szerintem ez keretet ad az írásnak, nekem ez (ha csak ezt venném) olyan érzést ad,  mintha ez az egész két telefoncsörgés között játszódna le, álmodban. És ez egy tök  jó koncepció lenne -néha egy fantasy-t álmodsz, néha meg félálomban feleszmélsz, hogy a metrón ülsz, és mielőtt még teljesen elmerülsz megint az álmodban, mindenféle metrós dolgot összeképzelsz. De utána megszakítod -- ilyennel, és hozzáírod hogy

Az ég szürke volt már hetek óta, már úgy vágytam a napfényre...

stb, és akkor már egyből szét van darabolva az írás, olyan, mintha 3 hétig nem történt volna semmi. Egy rövid fantasy történetben nem fér el egy ilyen teljes megállás. Szerintem sokkal jobb lenne, ha nem darabolnád szét, mert így elveszíti a lendületét. Inkább próbáld meg összegyúrni. A 2. ---nél nem állsz meg, de én azt is kihagynám, és megpróbálnám összedolgozni jobban a két részt.
- "Nem menekülhetsz el az életed elől!": közhelyes, és lóg a levegőben.
-a fantasy-s részek valahogy kicsit sótlannak tűnnek, egy kicsit jobban ereszted el a fantáziád! Szerintem összeszedettebb fantasy-s részek jól vennék elő magukat!
-(egyébként pedig kicsit elcsépeltnek tűnik nekem az a pirosan derengő kard, meg hogy metró hirtelen üres, meg hogy a metrót mindenféle fantáziavilágokkal kapcsolják össze.)
-Ha dolgozol még rajta, akkor egész jó dolog sülhet ki belőle!

Remélem nem kedvetlenítettelek el, nem az volt a szándékom 
[/spoiler]

A filmet nem láttam, de ha tudnál mondani egy címet, érdekelne, mert TH-t is birom.
Abban igazad van, hogy nem nagyon szoktam írni. Néha rámjön aztán csinálok valamit... többnyire az általam olvasott irdodalomra támaszkodom. De sajnos többnyire sci-fit és néha Verne-t olvasok, így a fantasy világ ábrázolásáról nem sok tapasztalatom van írásban.
A szétdaraboltásg pedig azért szembetúűnő, mert 3 részben csináltam meg, és 1-1 között bőven eletelt 4-5 nap, de nem rossz ötlet, majd megpróbálom valahogy összegyúrni. Köszi az ötleteket.

[Shuhants]

Címmel nem tudok szolgálni, mert kb '95-ben láttam, amikor elkezdtem MAGUS-ozni. Annyira nem nagy film. De TH kba 20-éves benne, és emlékszem, hogy röhögtem, mennyire gyerekfeje volt.

[Selmo]

Mazes & Monsters

[Shuhants]

Mazes & Monsters

thx.
Hm, az értékelés stimmel...

[minuszmiki]

Né, van ilyen topik is. Régi epigrammám:

Már csak a disztichon az, mibe félve fogózom az éjen,
Nappal az őz szemeid és ez a talmi világ
Védtek a szörnyeim ellen. Elhagytak szemeid.
Széthullott a világ, és vele pusztulok én is.

[arianrhod]

Lassú halál...

Virág voltam tavasszal nyíló...
Szirmát bontó érintetlen bimbó...
A napfénnyel táncoltam...
A holdfénnyel álmodtam...
A szellővel játszottam...
A világ szívével ímádkoztam...
Szerettem s nevettem...
Kezem nyújtottam annak ki kérte...
Dúdoltam a lelkem énekeit...
Messzire szállt...tán a világot is bejárta...
Mégse talált meghalgattatásra...
Sírtam s könnyeztem...
Kezem remegve nyújtottam...eltaszítottak...
Száram megtört...levelem megfakult...
Szirmaim letépték...világom sötétbe borult...
Nap s hold testvérem messzire szökött...
Vihar tépi szívem...a hajdan volt szellő...
Könnyem már nem pereg...kiszáradtam...
Testem fekete jég borítja...
Egy félsóhaj szakad a világba...
Lelkem utolsó darabja...

[Member]

Kivételesen próbálkoztam, nézzétek el nekem:
[spoiler=A Teremtő sírja]
Szürke köd fágyla borult a tájra,
kihalt erdők fái isszák könnyeit,
a földet holtak vére mossa,
nincs már, ki temeti.

Nem messze, hol búza kelt,
most csontokká torzult testek,
rajtuk mind ki leli érdemesnek,
varjú keserű nyálát nyeli.

Elhullott mind, ki rászolgált,
ki hamis szavakra táncot járt,
ki a Nagy Könyvet csak idézni tudta,
és csak élt, mint pogány.

Az oltár keresztjén, stigmákkal a testén
függ a főpap, arcán rémület,
Mellette a Mária hullajtja könnyét,
a kisdedért, kit megölt a Szent Nép.

Nem messze, hol a sár tarol,
a föld szárazzá repedt,
áll egy hant, mellette egy sor:
"Ki ellenünk vétkezett..."

A sír előtt áll egy őszhajú lány,
fakó édes bőre fénylik a ködben,
Letérdel, majd keresztet vet,
S megígéri, hogy jót teremt.[/spoiler]

[Member]

Egyszer írok bele egy topicba és megölöm?
[spoiler=Cseresznyevirág]Elhalt...
Mi hitt benned, most szárad, rohad,
Mi hallgatta szavad, feladta, vége.
Bíztam, mint diáklány, rózsaszín szirmokban,
Hittem, hogy szeretsz, hogy megmutatod arcodat,
de virágot nem láttam, szemem előtt kéreg.

Hazudik...
Ki sírról tép virágot, hogy valljon szerelmet,
Ki üvösséget ígér, kínokért cserébe.
Feküdj a földre, csúszómászók völgyébe,
Felejtsd el gondjaid, csukd be a szemedet,
várd, míg ezer szirom szép lassan eltemet.

Hullik...
A szirom a fáról, fújja a szél, akár az álom,
A szirom csak hulla, mint a keresztről vércseppek,
Van, ki meghalt értünk, nevét imádba foglalod,
de jegyet mennybe nem kaptál, csak a helyet foglalod,
mint a szirom, semmivé foszlik sivár üres lelked.

Cseresznyevirág...
Termékenyítse üde illatod eme meddő világot,
vagy csak a holtak rettentő szagát nyomja el.
Rám hajtsd lágy fátylad, míg szívem dobog,
nem tudom kivárni, míg az életet eldobom.
Mézédes szellőben, a Fényhordozó így jön el.[/spoiler]

[HVp213]

ha már itt van...:
[spoiler=Évszakok]Ősz

A nyárnak vége, lágy szellő csípi meg arcod szélit, a távolba nyíló rózsák csodás látványában szellemed épp szárnyra kap. S miközbe te álmodozol egy fuvallat kellemes illatot sodor feléd. Megfordulsz. Egy karcsú alakot látsz előtűnni, kit a lemenő nap narancssárga koronája vesz körül. Szép lassan tisztázódik a kép, s meglátod teljes valójában tündöklő hölgyet, kinek szépsége máris jobban vakítja szemed, mint az előbb a nap mostanra vörösre változó sugarai. Megpillantod káprázatos mosolyát, mely késként hatol át égen s földön. Mindenen áttörő tekintete most feléd vetül, s úgy érzed megállt az idő...







Tél

S eljött ez is, lehullott az első hó. Míg szem ellát vakító fehér pusztaság, melyet csak az itt-ott a tájat koporsószegként tűzdelt kopasz fák törnek meg. Szemed életre utaló jelek után kutat, de hiába, a fagy pusztítása elöl nem menekült semmi. Ebben a pillanatba orrodra hulló apró hópihe kacagásra sarkal, s ezzel megtöröd a túlvilági csendet, csepp életet lehelve a bánatos vidékbe. Hangod távolból megállítatlanul visszhangzik, míg te tovább vágyod mindennél jobban a magányod végét, amely már felemészteni készül lelked utolsó morzsáit. E közbe a hó egyre hevesebben hullik alá a mostanra már csak néhol kivehető szürke fellegekből, szinte már viharként tombol. A távolból egy lágy női nevetést hoz feléd a vad fagyos szél. Miközbe tekinteted a kacaj forrását egyre megszállottabban fürkészi, elmédbe egy új gondolat tör utat, mely azon csodálkozik, hogy egy ilyen csodás hang, hogy választhatott ilyen kegyetlen postást magának...







Tavasz

Kitavaszodott! A természet éledezik, kis rügyek fakadnak a télen oly bánatosnak tűnő fák ágain, most pedig úgy virítanak friss köntösükben, mint a nap amit a hosszú sötét éjszakák után pillant meg az ember. Már csak néhány helyen véled felfedezni a fagyos tél nyomait, és csupán kisebb a felhőtlen ég alatt megcsillanó hókupacok árulkodnak róla, melyek most a legjobb játszóteret nyújtják a csöpp szivárvány különböző színeiben pompázó énekesmadarak számára, kik épp vidám szerenáddal köszöntik a hajnal első sugarait az ablakod alatt. Elmosolyodsz, s gondolataid elcsigáznak: "hogy lehet a tél kegyetlen gyilkosa most oly gyengéd s óvó játékszer?". Miközbe minden porcikád ezen dolgozik, egy halk nesz üti meg a füled mely, mint a lágy selyem a harmatos füvön suhan el mögötted. Nem hagyod magad eltántorítani küldetésedtől, s tovább merengsz ki az ablakon figyelve a természet apró ugyanakkor hihetetlen csodáit. Ekkor egy mennyei illatkoronába bújt szőkésbarna hajzuhatag, ahogy búzamező a kisegeret a vadászó héja elöl, rejti el előled a meghitt látványt, de szívedbe bánat helyett öröm fészkel, mint kicsiny fióka ki most szabadult tojás börtönéből, s anyját kutatva büszkén az ég felé tekint...





Nyár

Szép lassan felkelt a nyári nap is, mint halovány virág a dús gaz közül. Ilyenkor még senki se sejti mekkora erő is rejlik benne, mikor nézi aranysárgán tündöklő koronáját, mely még csak a horizont peremét nyaldossa serényen. Fáradtan, de határozottan tör fel egészen az ég tetejéig, hol már apró bárányfelhők várták megérkeztét az égi királynak. Aki ekkor már nem az a gyengéd simogató, óvó narancssárgás köpenybe bújt szerető, kinek karjai lágyan melengetik az éjszaka átfagyott vándort! Ő már nem az, aki veled szemtől szembe áll, s bizonygatja az éjszaka végét! Nem! Ő már kegyetlen! Büszkén trónol fölötted, s kínoz minden pillantásával. S te gyáván futamodsz meg a mindent-látó úr elöl, kinek tüzes tekintete egyre jobban égeti bőröd felszínét. De nincs hova futnod, menekülnöd! Fájdalom szép lassan felfalja minden megmaradt erőd, mikor egy hűvös szellő, a tavasz utolsó megmaradt lantosa, kellemes női illatot hoz feléd lankadatlan. Mint halálra ítéltnek a szabadító levél, érkezik hozzád a szabadság mámorának hűs bizsergése. Ismét tévedsz! Mert elméd olcsó játéka volt csupán, mi a halál előtt megbabonázott téged…
[/spoiler]
(s h ne legyen Memberből holló)

[HVp213]

Elme Börtönében


Lassan folyik ablakomon a hűvös eső
Mi van itt? Kérdi tőlem az őr

Főnök! Szabadság vére hull az égből
Nem érdekli! Fejemre ver, s hasad a bőr

Könnyen csordulna, ha tudna még olyat
De kiszáradt patak az már régóta

Kezemen érzem, a sűrű vérem folyna
Gyáván szökne testemből ő tova

Ajtó csattan! A zár is kattan
Megint magammal lettem hagyva

Ledőltem a rozoga ágyra lassan
Néztem bambán a meztelen falra

Örül a testem, hogy nem lesz már verve
Csak lelkem mi egyedül tovább szenved

Az öreg ágy kerete halkan reccsen
Ezer csótány szárnya vele rezzent

Ordítom ki a világba: Te gyáva
Csak várj, míg megjön Isten áldása

Hangom csuklik! A szavak várnak
De a fegyőrök most se tétováztak

Üvölt kintről egy mély hang velem
Kussolj már el, vagy szétverem a fejed


Meghunyászkodom ismét a kinti erőnek
Gyávaságból mindig jeles voltam elsőre

Most már némán hallgatom korgó gyomrom
Ahogy nekem játssza ismét kedvenc dalom

Szabadságról itt csak én álmodok
Ti patkányok! A falamba lyukat vájtatok?

Hallgatom, ahogy serényen dolgoztok
Miközben én itt lassan magamba roskadok

Állj csak meg egy percre te gyerek
Ez akár a kiutad hangja is lehet

Követtem gyorsan a büdös állatot
Hogy ismét érezzek egy friss illatot

Szépen mállott a beton porrá széjjel
Nem jól keverték a cementet a mésszel

Kezem roppant! Kedvem szottyant
A kés a falban meg is torpant

Kemény acél mibe penge rekedt
Szabadságom elé gátat vetett

Majd dobtam félre az olcsó vasat
Menekülést ezzel fel is adtam...

[Meske]

Szomorú

Szomorú fűzfánál
Szomorú leány,
Szomorú pataknál
Szomorkodik tán.
Szomorú, szomorú, szomorú.

Szomorú emberek,
Szomorú család.
Szomorú rejtelmek,
Szomorú talány.
Szomorú, szomorú, szomorú.

Szomorú lélekben
Szomorú magány.
Szomorú élettel,
Szomorú halál.
Szomorú, szomorú, szomorú.

Szomorú fűzfánál,...
DE hol a leány?
Szomorú patakban
JAJ, de gyors az ár...
Szomorú, szomorú, szomorú.

[HVp213]

lágyan siklik nyelved rajta
tölcsérbe harapva
gondokat takarva
nem hagy téged sosem bajban
rózsaszín kalapja
ropogós alapra
eperben úszik a fagylalt
nem teszed asztalra
nagyokat harapva
egy perc alatt be is faltad

[Ramiz]

18+

[spoiler=Pajzán versike a kötelességtudatról]
Öled forró kemence,
Pinád szent kehely,
Szükség is lesz rájuk, hogy
E faszba lelket lehelj.

Selymes nyelved munkáját
Szomjazzák a herék...
Várjon még egy picit ama
Szép kerek fenék.

Panaszok árját, szép leány,
Ne öntsd most elém!
Dolgozz csak, ha dugni akarsz
Hajnal kettő felé...
[/spoiler]

[Zsiga]

18+

[spoiler=Pajzán versike a kötelességtudatról]
Öled forró kemence,
Pinád szent kehely,
Szükség is lesz rájuk, hogy
E faszba lelket lehelj.

Selymes nyelved munkáját
Szomjazzák herék...
Várjon még egy picit ama
Szép kerek fenék.

Panaszok árját, szép leány,
Ne öntsd most elém!
Dolgozz csak, ha dugni akarsz
Hajnal kettő felé...
[/spoiler]

[Pr3d4k1ng]

18+

[spoiler=Pajzán versike a kötelességtudatról]
Öled forró kemence,
Pinád szent kehely,
Szükség is lesz rájuk, hogy
E faszba lelket lehelj.

Selymes nyelved munkáját
Szomjazzák a herék...
Várjon még egy picit ama
Szép kerek fenék.

Panaszok árját, szép leány,
Ne öntsd most elém!
Dolgozz csak, ha dugni akarsz
Hajnal kettő felé...
[/spoiler]

 
Ez jóóóóóó

[Ramiz]

18+

És a folytatás:

[spoiler=Pajzán versike az elvárásokról]
Öled forró kemence,
Faszod csak egy fasz.
És mert sehogyse áll fel,
Azért a sok panasz.

Selymes nyelvem sértené
Két szőrös tököd,
Melyek büszkén lógnak
A csöppnyi pöcs mögött.

Egy kis esti dugásért meg
Dolgozzon a halál!
Ha valaki keresne, drágám,
a szomszédban megtalál.[/spoiler]

[Zsiga]

18+

És a folytatás:

[spoiler=Pajzán versike az elvárásokról]
Öled forró kemence,
Faszod csak egy fasz.
És mert sehogyse áll fel,
Azért a sok panasz.

Selymes nyelvem sértené
Két szőrös tököd,
Melyek büszkén lógnak
A csöppnyi pöcs mögött.

Egy kis esti dugásért meg
Dolgozzon a halál!
Ha valaki keresne, drágám,
a szomszédban megtalál.[/spoiler]

Látom ma még a megszokottnál is idiótább vagy...

[minuszmiki]

18+

[spoiler=Pajzán versike a kötelességtudatról]
Öled forró kemence,
Pinád szent kehely,
Szükség is lesz rájuk, hogy
E faszba lelket lehelj.

Selymes nyelved munkáját
Szomjazzák a herék...
Várjon még egy picit ama
Szép kerek fenék.

Panaszok árját, szép leány,
Ne öntsd most elém!
Dolgozz csak, ha dugni akarsz
Hajnal kettő felé...
[/spoiler]

18+

És a folytatás:

[spoiler=Pajzán versike az elvárásokról]
Öled forró kemence,
Faszod csak egy fasz.
És mert sehogyse áll fel,
Azért a sok panasz.

Selymes nyelvem sértené
Két szőrös tököd,
Melyek büszkén lógnak
A csöppnyi pöcs mögött.

Egy kis esti dugásért meg
Dolgozzon a halál!
Ha valaki keresne, drágám,
a szomszédban megtalál.[/spoiler]

Nagyon jók. 

[Member]

Nah, belőlem is érdekes dolgokat vált ki a szoicológia óra "gyereknevelés helyesen - ahogy én is csináltam" monológ élménye...
[spoiler=Enma Ai-hoz]
Báb vagy, de zsineged elszakadt,
szemed tükre fagyott, mégis mellettem vagy,
nézel a távolba, tán semmit nem remélsz,
nem akarsz tán semmit, de legalább élsz.

Abyss folyójának mindent szent vízcseppje
kimonódhoz tapad, le nem pereg,
távol vagy jótól, távol vagy rossztól,
Pokol mennyei édene fenyvesfa kunyhód.

Embere szennyétől elzárt szűzi lelked,
jeges testeddel együtt magamhoz ölelem,
nem mondok semmit, nem várok semmit,
mindörökké ketten maradjunk fagyjunk meg itt.[/spoiler]

Ramiz, neked verses pornófilmeket kellene rendezned...

[HVp213]

Oly rég láttalak
sokszor hívtalak
gyermekkorom árnya
jelenemnek vágya
halál angyala
oly rég láttalak

[Ramiz]

[spoiler=Felnőtt verzió]Oly rég dugtalak
sokszor hívtalak
hálószobám árnya
ágyékomnak vágya
gyere át máma
oly rég dugtalak[/spoiler]

[Tycho]

Oly rég láttalak
sokszor hívtalak
gyermekkorom árnya
jelenemnek vágya
halál angyala
oly rég láttalak

[spoiler=Felnőtt verzió]Oly rég dugtalak
sokszor hívtalak
hálószobám árnya
ágyékomnak vágya
gyere át máma
oly rég dugtalak[/spoiler]

>fix'd?

[Selmo]

Nézem az online tagok listát,
s benne a sok henyélő lustát,
nem képesek üzenetet írni,
hát, hogy lehet így fórumozni?

De sebaj, megszületik az ötlet,
hogy keverjük fel az állóvizet,
gyártunk ide versikét ízibe,
a sok lazsáló, észreveszi-e?

[minuszmiki]

Észre. 

[pet]

nyálas...
[spoiler]Bajt kívántam neki
de minden hiába
nehéz megérteni
elhagyott a drága

Barát kellett volna
de ő többet akart
bár sohasem tudta
de szívem mást takart

Annyira szerettem
de más volt a szándék
jó embernek véltem
s ez volt az ajándék

Én mégis más vagyok
lelkemnek nagy sara
istenhez fordulok
hogy ne legyen baja

Elmúlt a reszketés
útáltam, gyűlöltem
de rámtört az érzés
hogy újra szeretem

Igen, szeretem őt
s hangom felemelem
büszkeségem éltet
de győz a szerelem

Meggondoltam, jól van
ha bocsánatot kér
megfogadom szóban
hogy szívem visszatér!
[/spoiler]

[Fubenalvo]

lol mit találtam...
...azt hittem rég elveszett már és full véletlen kidobta gugli. még 13 évesen alkottam

hja figyelmeztetek mindenkit, hogy Star Trek sztoriról van szó. Akkoriban még TrekCon-okra is jártam... 
http://fan-fiction.urszekerek.hu/fan-fictions/01rajongoihajok/usscourage/004letfontossaguinformacio.htm

[Xzone]

lol mit találtam...
...azt hittem rég elveszett már és full véletlen kidobta gugli. még 13 évesen alkottam

hja figyelmeztetek mindenkit, hogy Star Trek sztoriról van szó. Akkoriban még TrekCon-okra is jártam... 
http://fan-fiction.urszekerek.hu/fan-fictions/01rajongoihajok/usscourage/004letfontossaguinformacio.htm

"Seeman hadnagy". 

[Fubenalvo]

...mondtam 13 évesen írtam...