Main Menu

Álmok

Started by Meske, 2004-08-30, 13:46:43

Previous topic - Next topic

Damnatus

Velem régóta előfordul, hogy alvás közben rá tudok ébredni arra, hogy álmodom, és ennek tudatában vagy változtatok az álmon, vagy felébresztem magam. Ebben sokat segített, hogy anno láttam az Álomküzdők című filmet.

kikuchiyo

Újabb közlemény a hülye álmok minisztériumából:

Az elejére már nem emlékszem, de valamilyen választások voltak épp, és az anyukám benevezett engem is elnökjelöltnek. Mondtam, hogy az nem veszi ki magát jól, ha ISTEN-nek nevezzük a pártunkat, az meg főleg nem, ha a logó az index.hu-éra hasonlít, mert be fognak perelni minket. (:wtf:)

Aztán kiderült, hogy mindez Irakban volt, és már kezdett romlani a helyzet, úgyhogy el akartunk jönni onnan.
Rögtön adódott is a megoldás: ott állt a végállomáson a 49-es villamos, azzal el lehetett jönni Pestig. Magamban kicsit csodálkoztam ezen, felidéztem magamban a térképet, meg számolgattam a menetidőt, de aztán elfogadtam a dolgot.

Szálltunk volna fel a villamosra, eleve kétséges volt, hogy elindul-e, mert csak három utas gyűlt össze, de mondta a kalauz, hogy a viteldíj ezer euró. Szívtam a fogam, de aztán kivettem a pénztárcámból egy ezer eurós bankjegyet és odaadtam neki. Ezzel elindultunk.

Kicsivel később már kint jártunk a szavannán, amikor elénk vágott egy terepjáró, benne piros, tűzoltó-díszegyenruha-szerűséget viselő katonákkal, amit egy nagyobb katonai jármű üldözött. Az abban ülő, szedett-vedett milíciának tűnő emberek megállították a terepjárót, és a piros egyenruhásokat elfogták, nekünk is le kellett szállni a villamosról.

Aztán elkezdték a piros ruhásokat válogatott módszerekkel kivégezni. Én igyekeztem jelentéktelennek látszani, feltakarítani a vért utánuk, így engem nem végeztek ki. Aztán nem tudom mi lett, felébredtem.
Failure is the default option

Kvikveg

Quote from: szpeter on 2014-12-22, 02:06:26
... alvási paralízis...
Ez tudtommal az amikor tenyleg felebredsz, de nem tudsz mozogni, mert a korlatozo mechanizmus nem oldodik fel. Jellemzo kiserojelenseg hogy ugy erzi az ember hogy nezik, valami sotet gonosz dolog, es ez ellen nem lehet semmit tenni.
Nekem egyszer volt ilyen, attol jott a frasz ram, hogy ugy ereztem, hogy valaki all az agy labanal, es nez, es mindjart szornyu lesz. Aztan egy ideig rettegtem, de nem tortent semmi. Aztan felduhodtem, es ugy gondoltam ha o csak ugy alldigalni akar ott meg remisztgetni, hat felolem alldogaljon amig labfajasa lesz, de en aludni fogok. Es visszaaludtam.
WARNING: module "coffee.exe" did not run correctly. Brain running in limited mode.
Do not meddle in the affairs of dragons for you are crunchy and taste good with ketchup.

szpeter

Jó megoldás volt  :D Nekem meglepően sokszor de nem tapasztaltam semmilyen más entitást. Inkább próbáltam megmozdulni. Meg egy irracionális félelemérzet uralkodott el rajtam. Elég vacak dolog ez.

NLZ

Én meg egy mangát álmodtam. Fekete-fehér képsorok.
Valami csaj vagyok, megyek valami aluljáró feleségben, de modern. Történik vmi fura, nem emlékszem pontosan. Aztán megjelenik valami idős, Morgan Freeman kategóriájú ürge és elvisz valami titkos helyre. Van nála fegyver, de a mi biztonságuk érdekében. Menet közben valami turpisságot is művel, hogy először ad fegyvert a kezembe, aztán elég, ha csak valami hasonlónak néz ki, mintha a saját szemeimből kameráznának.
Megyünk le egy nagyon mély lépcsőházban, aminek legalján egy számítógép van. Pont a lépcsőház közepén van, és nyitott a gép teteje, szóval egy hatalmas üres tér van felette, nem tudom, miért. Kicsit próbálok oldalról belenézni, de nem látok semmi furát.
Ezután az társam elkezdi használni a gépet. Kicsit fura, XP van rajta, de aztán mondja, hogy figyeljem, hány órát ír. Elkezd megváltozni, és valami más helyre elkerültünk, és tudom, hogy elmozdultunk térben és időben. Nem tudom már, hogy hova érkeztünk, de hirtelen elönti a fejemet egy csomó emlék, a társamat pedig elnyeli egy tér-idő hasadék.
Most már tudtam, hogy mit kell tennem, vagyis álmomban tudtam. Valahogy kapcsolatban van az elejével és hogy újra visszamenjek a tér-idő géphez, mostmár tudva, hogy kell használni.
És ekkor felébredtem.

Most felébredtem és azon filózok, hogy ebből tényleg lehetne valami jó kis mangát csinálni.
[reserved]

Cheesy

06:45 és 07:30 között álmodtam ma
(a héten mától szabadságon vagyok)

<fuckedupshit>
Debrecenben vagyok a cimbiknél, gangos társasház (nem olyanban laknak), a 2. emeletről lépcső nélkül megközelíthető (meg se lepődök rajta) barna földes parkolóval. Este van, valamiért kimegyek az autómhoz (piros buzuki) és látom, hogy ketten fekszenek alatta. Egy szeműveges tenyérbemászó képű öregember és a fia. Utóbbinak nem sokat volt előttem az arca, így nem emlékszem rá. Éppen lopták az alkatrészt az autómból. Erőteljesen kérdőre vontam őket és vigyorogva visszaadta a GPS dobozt. (OBD II-es csatival csatlakozó 10x10cm-es "cartridge"-szerű kis eszköz.) Ilyen eszköz nincs az autóban. :) Elkezdtem ütni az öreget, de mint minden álomban az ütések egyszerűen elcsúsztak az arcáról, erőtlenek lettek, pedig beleadtam mindent. Elzavartam őket, de nem nagyon zavartatták magukat.
Snitt, másnap este.
Felébredek (álmomban) mert zajt hallottam. Kimegyek a parkolóba, ezek megint szerelnek, de már fejezik be. Kérdezem, hogy mit hagytak benne? Röhögés, semmit. A motort, a váltót, mindent kiszedtek és már ott sincs. Sokáig ütöm őket, miután látom, hogy az ütés nem ér semmit, csapkodni kezdem a földhöz. Elmúlik végre a vigyor a pofájáról és mindketten csak néznek, ahogy kapják az ütéseket. Mondom jó, akkor rendőrt hívok, az ujjlenyomatok itt vannak. Magammal húztam őket vissza az albérlethez, jöttek ellenállás nélkül, de jókedvvel. Megjelent előttem egy rendőr, azt mondta, hogy "egyedi mintavétel" ára 15000 forint, de ne reménykedjek. Ezek ott röhögtek a hátam mögött. Kihívtam a barátokat, hogy mi legyen. Kétségbeesés, tehetetlen düh, a rendszerellenemvan érzés. Reménykedek, hogy ez csak álom és megrázom magam... és felébredek.
</fuckedupshit>

Ja, hogy a szomszédunkban van egy vén szemétláda, aki feketén veteránmotorokat újít fel és fúr-farag-csiszol-kalapál? És van egy munkanélküli fia? Hogy össze tudnám gyűrni mindkettőt? Pár ordibálás után, mióta meglátnak, legalább becsukják a garázsajtót. Nem is tudom, honnan jött ez az álom :)

kikuchiyo

Először valami céges szafari-szerűségen voltam, sokra nem emlékszem belőle, csak annyira, hogy a vége felé egy nagyobb szállodában voltunk, aminek az ebédlőjében lejtett a padló, amikor a főnök felállt és bejelentette, hogy örül, hogy rendben megérkeztünk, és csak annyit szeretne mondani, hogy a szállodai állatgondozók nagyon megküzdöttek a struccainkkal. Merthogy ezek nagy, majdnem kétméteres ugandai struccok, amelyek ráadásul makacs természetűek, a gondozók meg a helyi kisebbekhez vannak szokva.

Ott ez teljesen természetesnek hangzott, már ébredés után gondolkodtam el azon, hogy minek vittünk struccokat. Rémlik, hogy lett volna az utazásnak egy olyan része is, ahol sátrazunk a szavannán és akkor akartuk megenni őket.


Aztán meg egy X-akták/Bárányok hallgatnak thrillerben szerepeltem. Egy elvetemült sorozatgyilkost üldöztünk Scullyra emlékeztető partneremmel. Nagyon ravasz illető volt, állandóan az utolsó pillanatokban vesztettük nyomát, mintha el tudott volna tűnni.
Egy vidékies utcán lévő jellegtelen házban szálltunk meg, és valahogy a nyomokból rájöttünk, hogy a gyilkosnak ugyanaz a vezetékneve, mint a ház lakóié. Szóval a házinéni fia volt az. Kérdeztük, mikor látta utoljára, de csak motyogott értelmetlenül. Kiszedtük belőle, hogy a városban lehet, a bevásárlóközpontban. Aztán mikor indultunk volna a kocsihoz, kijött a házból Gy. kollégám, és a szokott hülye röhögésével mondta, hogy dehát nem is gondoltunk arra, hogy hátha végig ő volt a gyilkos. Az álomban csak legyintettem, hogy ne ökörködjön már, utólag, hmmmm....
Jelenetváltás után ott voltunk a plázában és jött szembe a pasas. Jellegtelen, sovány fiatalember volt. Fegyvert fogtunk rá és utasítottuk, hogy jöjjön velünk. Kifelé menet többször majdnem szem elől tévesztettük, és tudtuk, hogy nagyon veszélyes, így úgy döntöttünk, hogy nem kocsival megyünk, mert akkor még kicsavarná a kormányt a kezünkből és elszökne, vagy mi, hanem gyalog. (Érdekes filmes logika.)
El is indultunk a néptelen és egyre erdősebb úton, úgy, hogy én fogtam a karját, Scully meg mögöttünk jött és fegyvert fogott rá.
Jelenetváltás után egy nagy farönkre kötözött minket pucéran. Szóval mégsem volt olyan jó ötlet gyalogolni.
Aztán nem tudom mi lett, felébredtem.
Failure is the default option

kikuchiyo

Azzal kezdődött az álom (legalábbis a része, amit fel tudok idézni), hogy mentem felfelé a fura, modern, csupa üveg társasházunk mellett, ahol a nyitott erkélyeken ejtőztek a szomszédaim, akik közül senkit sem ismertem. Odamentem az egyikhez, udvariasan bemutatkoztam és megkérdeztem, hogy ki az az épületben, aki még hajnali háromkor is járatja a tévéjét vagy rádióját, mert nem tudok aludni tőle. Rávágta, hogy a Kertészné az elsőről, őket is idegesíti, de nem tudnak mit csinálni vele.

Aztán már a lakásomban voltam, és egyre többen gyűltek oda, köztük a mostani munkatársaim. Elvoltunk, aztán az egyik kitalálta, hogy ő akar lenni az alfa-nerd. Elkezdte szerkeszteni a megfelelő konfigfájlt (nem ám számítógépen, hanem a valóságban, amolyan augmented reality overlayként jött fel a szerkesztő), de kiderült, hogy a rendszer nem engedi a módosítást úgy, hogy saját maga állítja a saját tulajdonságait. Megkérte egy másik munkatársamat, hogy szerkessze ő a fájlt és mentse el. Megtörtént, erre egy alacsony költségvetésű animére emlékeztető átalakulási jelenet következett: az ember körül elkezdett villódzni a levegő, ő maga is sárgán-fehéren villogott, aztán meg egy elefántfej nőtt a feje helyére, olyan, mint a Postgresql logója.
A folytatásra nem emlékszem.

(Az értelmezéshez azt kell tudni, hogy valóban költöztem pár hónapja, bár nem modern, csupa-üveg társasházba, hanem egyszerű panelba, és valóban van valaki fölöttem vagy mellettem, aki járatja a tévéjét és nem tudok miatta aludni. És igen, Postgresql-t használunk a cégnél :))
Failure is the default option

Darkstar

Van baj.  :__devil:
小野寺梓のラブリーすきぴちゃん

Cobra

Kiku, szerintem túl sokat dolgozol (megint) :)
Hide and fear, Cobra Commander is here !

kikuchiyo

Hát akkor íme egy újabb, aminek nincs köze a munkához:

Újév volt, és ennek alkalmából a családdal meg jópár ismeretlen vagy csak látásból ismert emberrel együtt voltunk valahol. Ez a valahol egy csúnya, betonfalú terem volt, neoncsövekkel a plafonon, pecsétes matracokkal a földön és egy darab plazmatévével a falon. Apukám a meccset akarta nézni, és be is állította arra a tévét, de ezzel a lépésével nem volt népszerű, el is kapcsolták a jellegtelen újévi közvetítésre.

Aztán ki kellett mennem vécére. A WC hasonló színvonalú volt, mint a szoba, kb. úgy nézett ki, mint ahogy a vasúti kocsikban szokott a WC kinézni. A legnagyobb baj az volt, hogy ajtó sem volt, de hát ha kell, akkor kell, nincs mit tenni. De közben néhány lány odagyűlt a nemlétező ajtó elé és röhögve kommentálták a bent folyó tevékenységet, én meg majdnem elsüllyedtem szégyenemben.

Aztán következett a nap fénypontja, a bokszmeccs Putyin és egy profi bokszoló között. Ezt a tévé közvetítette, jóelőre beharangozták és ezt várta mindenki. De nem derült ki, mi lett az eredmény, mert riasztott az óra.

Ébredés közben, félkómásan eszembe jutott, hogy egy nagyon hasonlót, szinte ugyanezt már álmodtam korábban, ugyanabban a szobában, igaz, a kínos IO-művelet nélkül. Akkor végigálmodtam a meccset is (élőben láttuk, nem tévén, a lelátó a szobából nyílt), Putyin vesztett, asszem kiütéssel néhány menet után. Nem vagyok biztos benne, hogy tényleg álmodtam ilyet korábban, vagy csak ma reggel konfabuláltam a mai álomhoz.
Failure is the default option

kikuchiyo

Újabb, megosztásra érdemes álomtöredék pár nappal ezelőttről:

Egy szép, régi épületekkel teli városkában voltam, ahova belépőjegyet szedtek, és egy széles, virágzó fákkal szegélyezett emelkedőn lehetett feljutni magába a városba. Ismerős volt, mintha már másodszor jártam volna ott (talán ugyanabban az álomban). Aztán valamiért elmentem a város egy lepukkantabb, folyóparti részébe. Egy koszos, kopár emeleti szobában voltam, kinézve az ablakon a sikátorszerű utca túloldalán is fantáziátlan, szürke kőházak voltak. Ekkor eszembe ötlött, hogy ez igazából egy álom, és hogy úgy lehetne erről leghamarabb meggyőződni, hogy kiugrom az ablakon. ( :gyagya: ) Ki is ugrottam, aztán szépen le is lassítottam a levegőben és visszalevitáltam a szobába. Mondtam is magamban, hogy ja persze, tényleg álom. Aztán volt még egy zavaros, 18 éven felülieknek való rész is, de mintha elkenődött, homályos lett volna minden, és végig ott volt a tudat, hogy amit látok, az nem igazi (pedig a résztvevő lányok mondták volna, hogy de igen, gyere csak...)

Failure is the default option

szpeter


kikuchiyo

Na ezt feltétlenül le kell ide írnom.

Asszem középiskolában voltam, és Kuroi Tenshi tisztelt fórumtársunk is az osztályban volt.
Sikkasztani akart az iskola pénzéből, és ezt úgy akarta elérni, hogy megszerzi az iskola bélyegzőit annyi időre, hogy ne tűnjön fel a hiányuk, hamisít velük pár alkalmas dokumentumot, aztán észrevétlenül visszateszi őket a helyükre.

Amikor behívatták az igazgatóhoz, akcióba lépett. Először az osztályfőnök asztaláról söpört be pár kis körpecsétet, amikor senki nem látta, és gyorsan elrakta egy cselesen működő, szétnyitható izébe. Sajnos nem emlékszem, hogy pontosan hogy nézett ki és mi volt ez a tárgy, de az álomban teljesen magától értetődő és gyanút nem keltő dolog volt, viszont ezt a példányt ki lehetett nyitni, és belül volt egy akkora üreg, amibe elfért a néhány bélyegző.

Szóval behívatták az igazgatóhoz, leült az asztalhoz, és megpróbálta elcsaklizni a bélyegzőket (ezek már sokkal nagyobbak, nehezebbek voltak, a mechanikus, fordítós fajtából), de valahogy sosem sikerült, mert az utolsó pillanatban mindig odanéztek. Igen komikus jelenet következett, perceken át küzdött.

Aztán a jelenetváltás után már kint álltam az iskola előtt, több más társammal együtt, és izgatottan beszéltük, hogy KT lebukott. Flashbackban láttam, hogy végül sikerült elemelnie a szükséges bélyegzőket, de amikor ment volna ki a szobából, szétnyílt a rejtekhelye és kiborult az összes. Ráadásul bizonyíték is volt, hogy előre kitervelte az akciót, mert találtak nála egy két oldalas gépelt listát arról, hogy mit akar majd venni a pénzből.

:wtf:
Failure is the default option

kada

#1334
Pókerasztalnál ülök ezeréve nem látott általános iskolai volt osztálytársakkal.
De mielőtt belekezdenénk, a nem játszó személy kioszt mindenkinek cetliket.
Titkos kódolási rendszere annak, hogy kinek hogyan kell csalnia.
[spoiler]Ahogy felébredtem, rögtön a Joker Game első része jutott eszembe, ott volt hasonló.
És legalább annyira volt értelmes.
Ott nem láttuk az anime alatt se a csalást se magát a poker játék részleteit, csak utólag magyarázta el Mr Exposition hogy mi is történt.[/spoiler]
Kezembe van a cetlim, azt hiszem egy megadott dicsekvésminta volt a kódja hogy lekommunikáljam, amit akarok.
...De ha a többiek nem ismerik a kódomat, akkor mire megyek vele? Ha meg ismerik, akkor kit fogok átverni?
De a többiekét attól még nem fogom én ismerni! Szóval ha már játszottak ezekkel a kódokkal, akkor én esélytelen vagyok, ha nem akkor fölöslegesek.
Úgyhogy nem használtam a kódomat. Akkor se, amikor egyértelmű volt, hogy a másik folyamatos panaszáradata biztos valami csalásra kód, csak én nem értem.
Persze az is lehet, hogy csak ilyen alakká vált idővel, de erre nem gondoltam.
Akkor se használtam a kódomat, amikor egyértelmű volt, hogy a másik hirtelen előtűnő, az asztalon elém táncoló 20 centis mini-me verziója azért szórt villámokat a kártyáimra, mert az is valami kód volt. Biztos nem csak azért csinálta, hogy elátkozza még jobban a pocsék lapjaimat.
Nagyon alaposan kikaptam, és beledörgölték az orromat, úgyhogy megmondtam nekik miért volt így baromság engem bevenni, és hogyan lehetne érdekesebbé tenni.
Aztán reakcióikból rájöttem hogy az újonc számára nincs ilyen szándék.
Annyira feldúlt a "játék" fölöslegessége, hogy gyorsan fel is ébredtem.

kikuchiyo

Először egyedül kajtattam az álmos budafoki utcákon, mert éttermet kerestem. Ennek nem volt túl sok értelme, mert arrafelé nincsenek, de az álomban mégis valahogy logikusnak tűnt.

Aztán egy volt gimnazista osztálytársammal játszottunk felfedezőset, egy olyan sikátornál, amelynek az alján valami csatornaszerűségben víz folyt (itt már nem volt ismerős a hely).
Mielőtt bementünk volna a sikátorba, megjelent egy szőke lány és fiú fura, nem mai szabású ruhában (a lányon olyasféle kék ruha volt, mint Doloresen a Westworldban, így utólag), és a lány jelentőségteljesen, kíváncsian nézett fel rám. Én meg azt mondtam neki hangosan, hogy GET OUT, GET THE FUCK OUT. Így, angolul, nagybetűvel. Erre el is mentek.

Bementünk a sikátorba, a végén le volt zárva egy fallal és a fal alján ráccsal, de a rács mögött mintha rejtekajtók lettek volna. Én nem fértem be, de a társam bemászott és befurakodott valahogy a rejtekajtó mögé. Valahogy bejuttatott engem is, mert a következő jelenetben már bent voltunk. Mindenféle kacattal teli poros szobákon mentünk végig. A tudatomban volt, hogy tilosban járunk és nem szabadna itt lennünk, és rossz lesz, ha elkapnak. Aztán törtetést, emberi hangokat hallottunk, és már tudtam, hogy lebuktunk.

Meg is jelent egy idősebb férfi, akiről tudtam, hogy Tywin Lannister, vele volt még néhány jellegtelen ember és a korábban már szerepelt szőke fiú és lány, akikről kiderült, hogy Jaime és Cersei (sokkal fiatalabbak voltak, mint a sorozatban, tizenévesek lehettek). Tywin nagyon elégedett volt, mondta, hogy örül, hogy elkaptak minket, mert így végre kiegyenlíthetik a nemesítési programban összeszedett hátrányukat.  :wtf: Kiderült, hogy valami olyasmiről van szó, hogy a többi nemesi ház alkalmas főnemesi fiatalok pároztatásával szuperképességű embereket állított elő, a Lannistereknek viszont nem sikerült ez, így komony stratégiai hátrányba kerültek. Ekkor már egy lány volt mellettem, akit velem együtt kaptak el, és az volt az implikáció, hogy majd vele, meg Cerseivel kell majd, khm, izé, pároznom az optimális szaporulat érdekében. Mondtam Tywinnek, hogy velem nem mennek sokra, mert én csak kisnemesi származású vagyok  :wtf:, erre mondta, hogy nem számít, úgyis diverzifikálni akarják a programjukat, és hogy a tudományos módszer az, hogy a környezeti körülményeket változtatgatva különböző párosításokat próbálnak ki. És mutatta nekem a kísérleti protokoll gépelt példányát.

:eek:
Failure is the default option

Kvikveg

Quote from: kikuchiyo on 2016-11-13, 19:48:39
...kiegyenlíthetik a nemesítési programban összeszedett hátrányukat...
Tudtam, hogy jo lesz ha benezek ebbe a topicba.  :lul: :rotfl: :muhahah:
Ez kesz, hogy tudsz ilyeneket osszealmodni?  :hopp:
WARNING: module "coffee.exe" did not run correctly. Brain running in limited mode.
Do not meddle in the affairs of dragons for you are crunchy and taste good with ketchup.

Moha

Kiku, te mit szívsz? Vizsgaidőszak után én is kérek!  :hehe:

Próféta

Az elmúlt pár hónapban elhanyagoltam e topik látogatását, de most kiegyenlítettem a nevetési programban összeszedett hátrányomat, és könnyesre röhögtem magam  :lul:

kikuchiyo

Úgy tűnik, a hülye álmok termesztésére legjobb a hosszú hétvége által lehetővé tett 11-ig fetrengés és az influenza által lehetővé tett lázas vergődés együttese.

Londonban voltam, egy parkban. Felfigyeltem rá, hogy a mellettem álló idősebb, elegáns ruhájú férfi (akiről tudtam, hogy parlamenti képviselő) zavartan viselkedik, össze-vissza beszél, támolyog, egyszer el is esett. Elhatároztam, hogy elviszem egy kórházba - de fogalmam sem volt, merre lehet. Találomra átvágtam a parkon és felszálltam az ott közlekedő 114-es buszra (közben tereltem az embert). A buszon az volt a furcsa, hogy mintha egyben mozgó mosodaként is üzemelt volna: a középső ajtó mögött volt négy mosógép, időnként odament egy-egy utas és berakott egy ruhát. A vezető (néger nő) hátraszólt, hogy egy hét után lehet érte jönni. Megkérdeztem egy nőt a klasszikus biginner ingliss nyelvórai módon, hogy merre van a legközelebbi kórház, de a válaszából nem sokat értettem, mert nem ismertem a helyneveket, amiket mondott. Ráadásul mire hátranéztem, a zavart fickó már leszállt, a busz meg ment tovább. Erre vállat vontam, hogy nem az én felelősségem.

Utána már csak lézengtem, ténferegtem órákon át a városban. Feltűnt, hogy milyen sok a magyar felirat. Félig már el is foglaltuk, gondoltam. Aztán valahogy elkeveredtem a londoni magyarok lakhelyeire - apró, rossz beosztású, lepukkant lakásokba, irodákba, gyárudvarokba, ahol melegítős, atlétás srácok flangáltak, és elég agresszívan reagáltak, amikor kérdezni akartam valamit.
Failure is the default option

Próféta

Ez a mosodabusz nagyon menő ötlet, szerintem felfedeztél egy piaci rést!

Kvikveg

Quote from: Próféta on 2017-04-17, 22:17:16
Ez a mosodabusz nagyon menő ötlet, szerintem felfedeztél egy piaci rést!
Elvileg valahol van ilyen hajlektalanoknak. :)
WARNING: module "coffee.exe" did not run correctly. Brain running in limited mode.
Do not meddle in the affairs of dragons for you are crunchy and taste good with ketchup.

kada

Budapest jelentős része földművelési terület lett valamiért, a kollégáimmal szántók közt haladtunk, a távolban épp hogy látható panel épületek alapján tájékozódva (na meg az előre kipuskázott google maps is segített, térerő viszont nem volt).

De végre legalább nem konkrétan magáról a munka/tréning volt a tárgya, zsinórban többször kísértett a trénerem, aki végre hazautazik jó messzire.

kikuchiyo

Tegnapi: éjszaka volt, és a (szüleim házához képest) szomszéd ház mellett álltam. Bent világosság volt, és láttam, hogy jönnek ki az unokatestvéremék. Valamiért nem akartam velük találkozni, ezért a levegőbe emelkedtem és elkezdtem repülni a házunk felé. (Régebben sokszor álmodtam, hogy tudok repülni, szépen, komótosan fel tudok emelkedni, és úszni, siklani a levegőben a testhelyzetem óvatos, lassú változtatásával. Az álomban ez teljesen természetes és magától értetődő.) Megkerültem a házunkat és a kert fölé repültem, de meglepetésemre apukám állt ott. Ő nem akadt fenn azon, hogy repülök. Miközben lassan köröztem körülötte, ő elkezdett valamit magyarázni a középkori zsidóság törvénykezéséről vagy miről, nem nagyon értettem, azt sem, hogy miért olyan fontos neki ez a téma.

Ma: Valamiért jó ötletnek tűnt, hogy beleharapjak a telefonomba. Az alsó harmadát jól le is haraptam. Nem volt semmilyen íze, de a kemény műanyagdarabok miatt kellemetlen érzés volt rágni. Utána mondtam a kollégáimnak, hogy nahát, milyen jók ezek a modern lítium-ion akksik, hogy még akkor sem válnak instabillá, amikor a felük hiányzik.

A telefon persze nem működött ezután, jól meg is magyaráztam magamnak, hogy hát persze, nyilván hiányzik a fél alaplap, azok a finom vonalak meg vannak szakadva a NYÁK-lapon. De azért szétszedtem, hátha meg tudom javítani. Érdekes módon szétszedés után sokkal nagyobbnak, bonyolultabbnak tűnt a szerkezet, mint előtte: vastag fekete, a régi PC-kben lévő ISA-buszra hasonló műanyag alkatrészek voltak benne, amik ráadásul rugósan, sínen összecsúsztak valahogy...

Ahogy haladt előre az álom, egyre kevesebb hiányzott a telefonból. A végére már csak a sarkából volt lekopva egy kicsi.
Failure is the default option

Moha

Pár napja volt egy érdekes álmom. Nem volt hosszú, de kicsit WTF.
A lényeg, hogy felébredtem és egy kórházban találtam magam, körülöttem a családtagok: anyám, húgom, nagynéném. Ami furcsa, hogy páromat egyáltalán nem láttam. Kérdezem, hogy mi a fene van, mi történt. Erre anyám közli, hogy egész idáig nagyjából aludtam, merthogy rám jött valami és teljesen bekattantam idegileg, le kellett szedálni és azóta a kórházban feküdtem és most ébresztettek fel. Elvileg a rengeteg stressztől volt.
Kinézek az ablakon és látom, hogy minden csupa zöld, aztán kiderül, hogy július van, szóval cirka fél évet átaludtam.

Kvikveg

En meg azt almodtam par napja, hogy terhes vagyok, korhazban szules elott, es azon csodalkozom hogy EZT HOGY ES HOGY BESZELTEK RA ERRE AZ ORULTSEGRE AAAAH wtf?  :lul:
WARNING: module "coffee.exe" did not run correctly. Brain running in limited mode.
Do not meddle in the affairs of dragons for you are crunchy and taste good with ketchup.

Moha

Quote from: Kvikveg on 2019-02-23, 21:42:46
En meg azt almodtam par napja, hogy terhes vagyok, korhazban szules elott, es azon csodalkozom hogy EZT HOGY ES HOGY BESZELTEK RA ERRE AZ ORULTSEGRE AAAAH wtf?  :lul:
Miért? Nem szeretnél kis vámpírokat?  :ejnye:

Kvikveg

Quote from: Moha on 2019-02-25, 09:10:10
Quote from: Kvikveg on 2019-02-23, 21:42:46
En meg azt almodtam par napja, hogy terhes vagyok, korhazban szules elott, es azon csodalkozom hogy EZT HOGY ES HOGY BESZELTEK RA ERRE AZ ORULTSEGRE AAAAH wtf?  :lul:
Miért? Nem szeretnél kis vámpírokat?  :ejnye:
:D
WARNING: module "coffee.exe" did not run correctly. Brain running in limited mode.
Do not meddle in the affairs of dragons for you are crunchy and taste good with ketchup.

SaiyaGin

Ma éjjel háromkor felébredtem, sokáig forgolódtam, fél négyre megéheztem, ettem egy kicsit, négykor még mindig ébren voltam, de aztán sikerült elaludnom, és a következőt álmodtam:

Sikeresen felvettek cégen belül egy magasabb pozícióra, de amikor elkezdődött az első olyan meeting, amiben az új pozíciót betöltve vettem részt, a nálam sokkal magasabb rangú menedzserek közölték, hogy valójában több olyan feladatom is lesz, ami a kiírásban nem szerepelt és amiről az interjú során sem esett szó, pl. ha az ügyfelek képviselői meglátogatnak minket, akkor nekem kell majd ebédet főzni számukra (TL note 1: IT-s cégnél dolgozom, TL note 2: nem szeretek főzni), és amikor megjegyeztem, hogy erről nem volt szó, akkor mindenki beszólt nekem. Aztán a meeting végén kiderült, hogy a menedzsment tagjai között ott volt Gilgames a F/sn-ból, aki a megbeszélés után felült egy nagy sárkányra (igazi, tűzokádó, nem papírsárkán), majd felszállt, és az animékből ismért stílusában pózolva hosszasan lebegett a város felett, miközben az utcán sétálók tömegei lelkesen fényképezték őt. Utána ezért is engem szúrtak le, mert mint kiderült, a mugliknak nem szabadott volna tudniuk az ókori király újbóli feltűnéséről és a sárkányok létezéséről.

Moha

Felélesztem kicsit a topicot.

Ma reggelre olyan hülyeséget álmodtam, hogy ezt muszáj leírnom.  :rotfl:

Valami castingon vagy mi a fenén voltam, anyámmal. Bementünk egy kicsi stúdióba, úgy nézett ki, mint egy rádióstúdió, de a hangszigetelő szivacs helyett mindenhol fa lambéria volt a falon (az a 70-es évek retro stílus), ráadásul nem voltak teljesen merőlegesek a falak, hanem össze-vissza szögben álltak, mint egy földalatti bunkerben. Plusz, az összes lambéria lap meg volt számozva, némelyiknél meg odaírva, hogy "ne nyúlj hozzá, mert nyikorog" (ami egy stúdióban direkt jó :D ).
Egy alacsony szakállas pasas terelte ott a népet, voltak rajtunk kívül még vagy húszan a helyiségben, széksorokon ültünk. A csávó sík ideg volt, ordibált mindenkivel (azt nem tudom miért vagy, mit ordibált). Közben én próbáltam aláírni a jelenléti ívet, de sehogyan sem sikerült, mert csak egy sima papírlap volt és nem volt mit alátenni. Aztán mikor sikerült valami könyvet kerítenem, akkor meg a toll helyett pillanatragasztó volt a kezemben. Aztán előttem felpattant a székről egy srác és kifakadt, hogy "nekem elég, én nem fogom 16 évesen erre pazarolni a pénzem és időm" majd kiszaladt, a csávó ettől láthatólag még idegesebb lett.
És kb. itt ébredtem fel. Fogalmam sincs, miért voltunk ott. Anyám végig egy szót se szólt, csak ott ült mellettem.

Na erre varrjatok gombot. :D