Álmok

[kikuchiyo]

Na ezt feltétlenül le kell ide írnom.

Asszem középiskolában voltam, és Kuroi Tenshi tisztelt fórumtársunk is az osztályban volt.
Sikkasztani akart az iskola pénzéből, és ezt úgy akarta elérni, hogy megszerzi az iskola bélyegzőit annyi időre, hogy ne tűnjön fel a hiányuk, hamisít velük pár alkalmas dokumentumot, aztán észrevétlenül visszateszi őket a helyükre.

Amikor behívatták az igazgatóhoz, akcióba lépett. Először az osztályfőnök asztaláról söpört be pár kis körpecsétet, amikor senki nem látta, és gyorsan elrakta egy cselesen működő, szétnyitható izébe. Sajnos nem emlékszem, hogy pontosan hogy nézett ki és mi volt ez a tárgy, de az álomban teljesen magától értetődő és gyanút nem keltő dolog volt, viszont ezt a példányt ki lehetett nyitni, és belül volt egy akkora üreg, amibe elfért a néhány bélyegző.

Szóval behívatták az igazgatóhoz, leült az asztalhoz, és megpróbálta elcsaklizni a bélyegzőket (ezek már sokkal nagyobbak, nehezebbek voltak, a mechanikus, fordítós fajtából), de valahogy sosem sikerült, mert az utolsó pillanatban mindig odanéztek. Igen komikus jelenet következett, perceken át küzdött.

Aztán a jelenetváltás után már kint álltam az iskola előtt, több más társammal együtt, és izgatottan beszéltük, hogy KT lebukott. Flashbackban láttam, hogy végül sikerült elemelnie a szükséges bélyegzőket, de amikor ment volna ki a szobából, szétnyílt a rejtekhelye és kiborult az összes. Ráadásul bizonyíték is volt, hogy előre kitervelte az akciót, mert találtak nála egy két oldalas gépelt listát arról, hogy mit akar majd venni a pénzből.

[kada]

Pókerasztalnál ülök ezeréve nem látott általános iskolai volt osztálytársakkal.
De mielőtt belekezdenénk, a nem játszó személy kioszt mindenkinek cetliket.
Titkos kódolási rendszere annak, hogy kinek hogyan kell csalnia.
[spoiler]Ahogy felébredtem, rögtön a Joker Game első része jutott eszembe, ott volt hasonló.
És legalább annyira volt értelmes.
Ott nem láttuk az anime alatt se a csalást se magát a poker játék részleteit, csak utólag magyarázta el Mr Exposition hogy mi is történt.[/spoiler]
Kezembe van a cetlim, azt hiszem egy megadott dicsekvésminta volt a kódja hogy lekommunikáljam, amit akarok.
...De ha a többiek nem ismerik a kódomat, akkor mire megyek vele? Ha meg ismerik, akkor kit fogok átverni?
De a többiekét attól még nem fogom én ismerni! Szóval ha már játszottak ezekkel a kódokkal, akkor én esélytelen vagyok, ha nem akkor fölöslegesek.
Úgyhogy nem használtam a kódomat. Akkor se, amikor egyértelmű volt, hogy a másik folyamatos panaszáradata biztos valami csalásra kód, csak én nem értem.
Persze az is lehet, hogy csak ilyen alakká vált idővel, de erre nem gondoltam.
Akkor se használtam a kódomat, amikor egyértelmű volt, hogy a másik hirtelen előtűnő, az asztalon elém táncoló 20 centis mini-me verziója azért szórt villámokat a kártyáimra, mert az is valami kód volt. Biztos nem csak azért csinálta, hogy elátkozza még jobban a pocsék lapjaimat.
Nagyon alaposan kikaptam, és beledörgölték az orromat, úgyhogy megmondtam nekik miért volt így baromság engem bevenni, és hogyan lehetne érdekesebbé tenni.
Aztán reakcióikból rájöttem hogy az újonc számára nincs ilyen szándék.
Annyira feldúlt a "játék" fölöslegessége, hogy gyorsan fel is ébredtem.

[kikuchiyo]

Először egyedül kajtattam az álmos budafoki utcákon, mert éttermet kerestem. Ennek nem volt túl sok értelme, mert arrafelé nincsenek, de az álomban mégis valahogy logikusnak tűnt.

Aztán egy volt gimnazista osztálytársammal játszottunk felfedezőset, egy olyan sikátornál, amelynek az alján valami csatornaszerűségben víz folyt (itt már nem volt ismerős a hely).
Mielőtt bementünk volna a sikátorba, megjelent egy szőke lány és fiú fura, nem mai szabású ruhában (a lányon olyasféle kék ruha volt, mint Doloresen a Westworldban, így utólag), és a lány jelentőségteljesen, kíváncsian nézett fel rám. Én meg azt mondtam neki hangosan, hogy GET OUT, GET THE FUCK OUT. Így, angolul, nagybetűvel. Erre el is mentek.

Bementünk a sikátorba, a végén le volt zárva egy fallal és a fal alján ráccsal, de a rács mögött mintha rejtekajtók lettek volna. Én nem fértem be, de a társam bemászott és befurakodott valahogy a rejtekajtó mögé. Valahogy bejuttatott engem is, mert a következő jelenetben már bent voltunk. Mindenféle kacattal teli poros szobákon mentünk végig. A tudatomban volt, hogy tilosban járunk és nem szabadna itt lennünk, és rossz lesz, ha elkapnak. Aztán törtetést, emberi hangokat hallottunk, és már tudtam, hogy lebuktunk.

Meg is jelent egy idősebb férfi, akiről tudtam, hogy Tywin Lannister, vele volt még néhány jellegtelen ember és a korábban már szerepelt szőke fiú és lány, akikről kiderült, hogy Jaime és Cersei (sokkal fiatalabbak voltak, mint a sorozatban, tizenévesek lehettek). Tywin nagyon elégedett volt, mondta, hogy örül, hogy elkaptak minket, mert így végre kiegyenlíthetik a nemesítési programban összeszedett hátrányukat.  Kiderült, hogy valami olyasmiről van szó, hogy a többi nemesi ház alkalmas főnemesi fiatalok pároztatásával szuperképességű embereket állított elő, a Lannistereknek viszont nem sikerült ez, így komony stratégiai hátrányba kerültek. Ekkor már egy lány volt mellettem, akit velem együtt kaptak el, és az volt az implikáció, hogy majd vele, meg Cerseivel kell majd, khm, izé, pároznom az optimális szaporulat érdekében. Mondtam Tywinnek, hogy velem nem mennek sokra, mert én csak kisnemesi származású vagyok  , erre mondta, hogy nem számít, úgyis diverzifikálni akarják a programjukat, és hogy a tudományos módszer az, hogy a környezeti körülményeket változtatgatva különböző párosításokat próbálnak ki. És mutatta nekem a kísérleti protokoll gépelt példányát.

[Kvikveg]

...kiegyenlíthetik a nemesítési programban összeszedett hátrányukat...

Tudtam, hogy jo lesz ha benezek ebbe a topicba. 
Ez kesz, hogy tudsz ilyeneket osszealmodni? 

[Moha]

Kiku, te mit szívsz? Vizsgaidőszak után én is kérek! 

[Próféta]

Az elmúlt pár hónapban elhanyagoltam e topik látogatását, de most kiegyenlítettem a nevetési programban összeszedett hátrányomat, és könnyesre röhögtem magam 

[kikuchiyo]

Úgy tűnik, a hülye álmok termesztésére legjobb a hosszú hétvége által lehetővé tett 11-ig fetrengés és az influenza által lehetővé tett lázas vergődés együttese.

Londonban voltam, egy parkban. Felfigyeltem rá, hogy a mellettem álló idősebb, elegáns ruhájú férfi (akiről tudtam, hogy parlamenti képviselő) zavartan viselkedik, össze-vissza beszél, támolyog, egyszer el is esett. Elhatároztam, hogy elviszem egy kórházba - de fogalmam sem volt, merre lehet. Találomra átvágtam a parkon és felszálltam az ott közlekedő 114-es buszra (közben tereltem az embert). A buszon az volt a furcsa, hogy mintha egyben mozgó mosodaként is üzemelt volna: a középső ajtó mögött volt négy mosógép, időnként odament egy-egy utas és berakott egy ruhát. A vezető (néger nő) hátraszólt, hogy egy hét után lehet érte jönni. Megkérdeztem egy nőt a klasszikus biginner ingliss nyelvórai módon, hogy merre van a legközelebbi kórház, de a válaszából nem sokat értettem, mert nem ismertem a helyneveket, amiket mondott. Ráadásul mire hátranéztem, a zavart fickó már leszállt, a busz meg ment tovább. Erre vállat vontam, hogy nem az én felelősségem.

Utána már csak lézengtem, ténferegtem órákon át a városban. Feltűnt, hogy milyen sok a magyar felirat. Félig már el is foglaltuk, gondoltam. Aztán valahogy elkeveredtem a londoni magyarok lakhelyeire - apró, rossz beosztású, lepukkant lakásokba, irodákba, gyárudvarokba, ahol melegítős, atlétás srácok flangáltak, és elég agresszívan reagáltak, amikor kérdezni akartam valamit.

[Próféta]

Ez a mosodabusz nagyon menő ötlet, szerintem felfedeztél egy piaci rést!

[Kvikveg]

Ez a mosodabusz nagyon menő ötlet, szerintem felfedeztél egy piaci rést!

Elvileg valahol van ilyen hajlektalanoknak.

[kada]

Budapest jelentős része földművelési terület lett valamiért, a kollégáimmal szántók közt haladtunk, a távolban épp hogy látható panel épületek alapján tájékozódva (na meg az előre kipuskázott google maps is segített, térerő viszont nem volt).

De végre legalább nem konkrétan magáról a munka/tréning volt a tárgya, zsinórban többször kísértett a trénerem, aki végre hazautazik jó messzire.

[kikuchiyo]

Tegnapi: éjszaka volt, és a (szüleim házához képest) szomszéd ház mellett álltam. Bent világosság volt, és láttam, hogy jönnek ki az unokatestvéremék. Valamiért nem akartam velük találkozni, ezért a levegőbe emelkedtem és elkezdtem repülni a házunk felé. (Régebben sokszor álmodtam, hogy tudok repülni, szépen, komótosan fel tudok emelkedni, és úszni, siklani a levegőben a testhelyzetem óvatos, lassú változtatásával. Az álomban ez teljesen természetes és magától értetődő.) Megkerültem a házunkat és a kert fölé repültem, de meglepetésemre apukám állt ott. Ő nem akadt fenn azon, hogy repülök. Miközben lassan köröztem körülötte, ő elkezdett valamit magyarázni a középkori zsidóság törvénykezéséről vagy miről, nem nagyon értettem, azt sem, hogy miért olyan fontos neki ez a téma.

Ma: Valamiért jó ötletnek tűnt, hogy beleharapjak a telefonomba. Az alsó harmadát jól le is haraptam. Nem volt semmilyen íze, de a kemény műanyagdarabok miatt kellemetlen érzés volt rágni. Utána mondtam a kollégáimnak, hogy nahát, milyen jók ezek a modern lítium-ion akksik, hogy még akkor sem válnak instabillá, amikor a felük hiányzik.

A telefon persze nem működött ezután, jól meg is magyaráztam magamnak, hogy hát persze, nyilván hiányzik a fél alaplap, azok a finom vonalak meg vannak szakadva a NYÁK-lapon. De azért szétszedtem, hátha meg tudom javítani. Érdekes módon szétszedés után sokkal nagyobbnak, bonyolultabbnak tűnt a szerkezet, mint előtte: vastag fekete, a régi PC-kben lévő ISA-buszra hasonló műanyag alkatrészek voltak benne, amik ráadásul rugósan, sínen összecsúsztak valahogy...

Ahogy haladt előre az álom, egyre kevesebb hiányzott a telefonból. A végére már csak a sarkából volt lekopva egy kicsi.

[Moha]

Pár napja volt egy érdekes álmom. Nem volt hosszú, de kicsit WTF.
A lényeg, hogy felébredtem és egy kórházban találtam magam, körülöttem a családtagok: anyám, húgom, nagynéném. Ami furcsa, hogy páromat egyáltalán nem láttam. Kérdezem, hogy mi a fene van, mi történt. Erre anyám közli, hogy egész idáig nagyjából aludtam, merthogy rám jött valami és teljesen bekattantam idegileg, le kellett szedálni és azóta a kórházban feküdtem és most ébresztettek fel. Elvileg a rengeteg stressztől volt.
Kinézek az ablakon és látom, hogy minden csupa zöld, aztán kiderül, hogy július van, szóval cirka fél évet átaludtam.

[Kvikveg]

En meg azt almodtam par napja, hogy terhes vagyok, korhazban szules elott, es azon csodalkozom hogy EZT HOGY ES HOGY BESZELTEK RA ERRE AZ ORULTSEGRE AAAAH wtf? 

[Moha]

En meg azt almodtam par napja, hogy terhes vagyok, korhazban szules elott, es azon csodalkozom hogy EZT HOGY ES HOGY BESZELTEK RA ERRE AZ ORULTSEGRE AAAAH wtf? 

Miért? Nem szeretnél kis vámpírokat? 

[Kvikveg]

En meg azt almodtam par napja, hogy terhes vagyok, korhazban szules elott, es azon csodalkozom hogy EZT HOGY ES HOGY BESZELTEK RA ERRE AZ ORULTSEGRE AAAAH wtf? 

Miért? Nem szeretnél kis vámpírokat? 

[SaiyaGin]

Ma éjjel háromkor felébredtem, sokáig forgolódtam, fél négyre megéheztem, ettem egy kicsit, négykor még mindig ébren voltam, de aztán sikerült elaludnom, és a következőt álmodtam:

Sikeresen felvettek cégen belül egy magasabb pozícióra, de amikor elkezdődött az első olyan meeting, amiben az új pozíciót betöltve vettem részt, a nálam sokkal magasabb rangú menedzserek közölték, hogy valójában több olyan feladatom is lesz, ami a kiírásban nem szerepelt és amiről az interjú során sem esett szó, pl. ha az ügyfelek képviselői meglátogatnak minket, akkor nekem kell majd ebédet főzni számukra (TL note 1: IT-s cégnél dolgozom, TL note 2: nem szeretek főzni), és amikor megjegyeztem, hogy erről nem volt szó, akkor mindenki beszólt nekem. Aztán a meeting végén kiderült, hogy a menedzsment tagjai között ott volt Gilgames a F/sn-ból, aki a megbeszélés után felült egy nagy sárkányra (igazi, tűzokádó, nem papírsárkán), majd felszállt, és az animékből ismért stílusában pózolva hosszasan lebegett a város felett, miközben az utcán sétálók tömegei lelkesen fényképezték őt. Utána ezért is engem szúrtak le, mert mint kiderült, a mugliknak nem szabadott volna tudniuk az ókori király újbóli feltűnéséről és a sárkányok létezéséről.

[Moha]

Felélesztem kicsit a topicot.

Ma reggelre olyan hülyeséget álmodtam, hogy ezt muszáj leírnom. 

Valami castingon vagy mi a fenén voltam, anyámmal. Bementünk egy kicsi stúdióba, úgy nézett ki, mint egy rádióstúdió, de a hangszigetelő szivacs helyett mindenhol fa lambéria volt a falon (az a 70-es évek retro stílus), ráadásul nem voltak teljesen merőlegesek a falak, hanem össze-vissza szögben álltak, mint egy földalatti bunkerben. Plusz, az összes lambéria lap meg volt számozva, némelyiknél meg odaírva, hogy "ne nyúlj hozzá, mert nyikorog" (ami egy stúdióban direkt jó ).
Egy alacsony szakállas pasas terelte ott a népet, voltak rajtunk kívül még vagy húszan a helyiségben, széksorokon ültünk. A csávó sík ideg volt, ordibált mindenkivel (azt nem tudom miért vagy, mit ordibált). Közben én próbáltam aláírni a jelenléti ívet, de sehogyan sem sikerült, mert csak egy sima papírlap volt és nem volt mit alátenni. Aztán mikor sikerült valami könyvet kerítenem, akkor meg a toll helyett pillanatragasztó volt a kezemben. Aztán előttem felpattant a székről egy srác és kifakadt, hogy "nekem elég, én nem fogom 16 évesen erre pazarolni a pénzem és időm" majd kiszaladt, a csávó ettől láthatólag még idegesebb lett.
És kb. itt ébredtem fel. Fogalmam sincs, miért voltunk ott. Anyám végig egy szót se szólt, csak ott ült mellettem.

Na erre varrjatok gombot.