Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

Started by Ramiz, 2004-07-01, 18:29:24

Previous topic - Next topic

frozenstein

Takano Kazuaki: Genocide
Érdekes kérdéseket feszeget (Mi történne, ha megjelenne az emberi evolúció következő lépcsőfoka?), meg azt hogy erre hogyan reagálna az USA. Magyarul olvastam, mert csak így sikerült beszerezni, az eredeti japán, úgy voltam vele mindegy melyik fordításba kezdek bele.

frozenstein

Vladimir Nabokov - Lolita
Nem különösebben tetszett, de olyan rossz sem volt. A sztori nagyjából ugyanaz mint 1997-es filmben (azt hiszem azt láttam), persze a könyvben több a belső monológ. A főszereplőben nem túl sok szimpatikusat találni sajna, de mostmár elmondhatom, hogy ezt is olvastam.

frozenstein

Thomas Harris: Red Dragon + The Silence of the Lambs + Hannibal + Hannibal Rising
Az első hármat már olvastam magyarul, de az előzmény kötetet most először. A Red Dragon még nem tetszett, nem szerepelt eleget Hannibal. Az előzmények meg egynek jó volt, de a jelenkori Hannibal jobban bejött.

frozenstein

James Dashner: The Maze Runner trilogy
A Hunger Games-re emlékeztetett, de ez még kevésbé tetszett. Mindent a főhősön keresztül látunk, és nem igazán segít, hogy a harmadik kötetben minden info dump-ot következetesen visszautasít.

frozenstein

Lev Grossman: The Magicians Trilogy
Összességében tetszett, bár voltak benne unalmas részek. Először amerikai Harry Potter-nek indult, varázsló-gimi helyett, varázsló egyetemmel. Aztán mikor az első könyv felére a főszereplő kijárta a sulit, akkor ötletem se volt mi jöhet még, de gyorsan átment az egész Narniába. :eek:
Így leírva nem hangzik valami nagy számnak, de végül mindhárom kötet tartogatott egy-két váratlan fordulatot a végére. Végül nem bántam meg, hogy elolvastam.

Selmo


A tökéletesség unalmas.

kikuchiyo

Az.

Azt kell tudni a szerzőjéről, hogy sokáig a Time magazin vezető könyvkritikusa volt, a szerzők rettegték, mert nem finomkodott az ítéleteivel. Úgy tűnik, fejébe vette, hogy majd ő megmutatja a sok kóklernek, hogy kell ezt csinálni, és ennek az eredménye lett a Magicians trilógia.

Hát megmutatta. A nagy erőlködésnek, hogy leleplezze, pellengérre állítsa a mai egy kaptafára írott fantasy-irodalmat, egy kifejezetten ellenszenves, maga után rossz szájízt hagyó könyv lett a vége. Ahogy szisztematikusan végigmegy, vagyis hát végigviszi a főhősét a műfaj toposzain - felvétel a varázslóiskolába, különböző varázslatok elsajátítása, próbatételek, átkerülés és helytállás egy másik, mesés világban -, mindegyiket módszeresen megtapossa, lealacsonyítja, ahogy a főhős sorra éri el a csodásabbnál csodásabb álmait és sorra csalódik bennük.

Olyan érzés a könyvet olvasni, mint végiglátogatni egy, a fantasy műfaji kellékeit felvonultató múzeumi tárlatot - úgy, hogy közben a teremőr nem tágít mellőlünk, és minden tárlónál bizalmasan közel hajol, a fülünkbe recsegve olyasmiket, hogy "Látod, milyen lapos és sekélyes ez a motívum a Harry Potterben?" vagy "Ugye, milyen frappánsan dekonstruáltam a fantasy eszképista tendenciáit?"

Az a kiábrándító benne, hogy mindezt viszont képtelen anélkül abszolválni, hogy egész témákat, fejezeteket átemeljen, vagy mondjuk ki, lopjon, a szapult és megvetett forrásmunkáiból. A regény első fele egy az egyben a Harry Potter, a második tiszta Narnia. Van, hogy név szerint átvesz egy témát a Harry Potterből - hogy milyen ostobaság a kviddics a maga önkényes szabályaival, erőltetett bel-iskolai versenyével és az implauzibilis nemzetközi bajnokságával, és hogy milyen átlátszó, hogy a főhős nagy karriert fut be a játékban -, aztán a következő oldalon bemutat egy saját mágikus játékot, a maga önkényes szabályaival, erőltetett bel-iskolai versenyével és implauzibilis nemzetközi bajnokságával, amelyben a főhős nagy karriert fut be.

A vége, amikor a szerző kimutatja a foga fehérjét, és deklarálja a tézisét, miszerint a fantasy-irodalom alig burkolt gyermekbántalmazás (közvetett módon, azon keresztül, hogy a könyvbeli, fikciós, a Narnia-sorozatnak megfelelő könyvsorozat szerzőjéről kiderül, hogy egy pedofil gazember volt), pedig egészen gyomorforgató.

Csak az első könyvet olvastam el, de a fentiek után nem éreztem kedvet a folytatáshoz.
Failure is the default option

frozenstein

Quote from: Selmo on 2019-11-28, 13:09:05
Ez ez?
TV sorozat is van belőle? Nem nézném meg, főleg hogy 52 rész és még fut. (American Gods-ot is a második évad után dobtam.)

@kikuchiyo Akkor azért érződött sok helyen erőltetettnek, mert szánt szándékkal erőltetett volt.

NLZ

The Magicians TV-vel csak óvatosan, a könyvhöz lazán kötődik, könyv olvasó ismerősöm nagyon kiakadt tőle hogy mennyire eltér.
Én nem olvastam úgyhogy nekem bejött, de csak mint guilty pleasure.
[reserved]

frozenstein

Dan Brown: Origin (az 5. Robert Langdon könyv)
Tetszett, Dan Brown hozza a szokásos formáját. Egész érdekes kérdéseket feszeget, mondjuk a végén a csavar nem ért váratlanul.

frozenstein

Mark Lawrence: The Broken Empire Trilogy
Egész jó volt, mind három könyv tartogatott meglepő fordulatokat. Nem tetszett mondjuk a sok flashback, mert az izgalmas dolgok legtöbbször a 'jelen'-ben történtek, viszont jól kiegészítették a sztorit. A vége is meglepő volt:[spoiler]Nem gondoltam volna, hogy Jorg meghal.[/spoiler]

frozenstein

Margaret Weis and Tracy Hickman: The Death Gate Cycle
Az első köteteket annak idején olvastam magyarul, most az egészet angolul. Végülis tetszett, csak kicsit meglepő volt a happy ending. Voltak ám szituációk, ahol simán el hittem volna, hogy a főszereplők meghalnak.