Elfen Lied

[Member]

bocsánat, de szerény véleményem szerint, bárgyú töketlen idióták gyülekezete volt a szereplõk nagy része, a lehetõ legegyszerûbb gondolkodásmóddal és a leglassabb, furán egysíkúan gondolkodó aggyal. az ilyeneket meg nem szeretem bámulni egy egész sorozaton át  azért látsz bele a lelkivilágukba, mert semmi más nincsen ott, csak pár egyszerû gondolat, ami körül forog és forog az agy, aztán túlterheléssel megbocsájt mindenkinek és megölel mindenkit. én vhogy nem tudnék órákat vitatkozni errõl, mert amilyen összetettnek írod le te a szereplõket én annyira hihetetlenül egyszerûnek és sablonosnak látom õket, talán 1-2 kivétellel. ez persze magánvélemény.

Van egy olyan érzésem, hogy ezt is úgy nézted, hogy oldalra kiraktad 300X200-ban és mellette fórumoztál meg ment a TV-ben a Gyõzike ( ).
Pár szóval nem akarom most elintézni mindet, de mindenkirõl írható legalább egy fél oldal. Én nem éreztem hátránynak, hogy nem akartak folyamatosan zabálni és nem akarták megváltani az emberiséget vagy csak simán megmenteni a világot, sõt, SSJ-ná sem akartak válni.

[Fazék]

Van egy olyan érzésem, hogy ezt is úgy nézted, hogy oldalra kiraktad 300X200-ban és mellette fórumoztál meg ment a TV-ben a Gyõzike ( ).

sztem erre nem kell válaszolnom ennél többet

Pár szóval nem akarom most elintézni mindet, de mindenkirõl írható legalább egy fél oldal. Én nem éreztem hátránynak, hogy nem akartak folyamatosan zabálni és nem akarták megváltani az emberiséget vagy csak simán megmenteni a világot, sõt, SSJ-ná sem akartak válni.

ha egyszer azért kedved van hozzá, akkor igazán megírhatnád fél oldal/fõben a szereplõk személyiségét, mert nagyon kíváncsi lennék rá, mit hozol ki belõle...

[Member]

ha egyszer azért kedved van hozzá, akkor igazán megírhatnád fél oldal/fõben a szereplõk személyiségét, mert nagyon kíváncsi lennék rá, mit hozol ki belõle...

Tudtam, hogy ez lesz, este, amikor a város alszik, Member nem.

[Derszu]

1.Ha nem látsz bennük személyiséget párosits hozzájuk egyet ami szerinted a legjobban illene hozzá.

2. Én látom pistit öt percig, amikor is egy fa alatt áll és nézi a leveleket. Pistinek eszerint nincs személyisége. Hiszen csak áll és nézi a leveleket.
A legtöbb szereplõnek nincs ideje hogy bemutassa a teljes személyiségét, azt mindenki maga rakja hozzá.
Lucy például más, szerintem vele semmi gond nincs ilyen téren.

Hogy is volt ez? hemingway jéghegy elv?

[Pirula]

Hogy is volt ez? hemingway jéghegy elv?

Az micsoda?

2. Én látom pistit öt percig, amikor is egy fa alatt áll és nézi a leveleket. Pistinek eszerint nincs személyisége. Hiszen csak áll és nézi a leveleket.
A legtöbb szereplõnek nincs ideje hogy bemutassa a teljes személyiségét, azt mindenki maga rakja hozzá.

Pistit öt percig nézed, a sorozatot meg 13 részen át. Pistinek nem célja a személyisége bemutatása, az EL készítõiben azért csak munkált valami olyasmi hogy megismertessék a szereplõket. Egyébként meg zenekari interjúkban szoktam elhúzni a szám az olyanokon hogy:
- És mondd, mirõl szólnak a dalaitok?
- Nos, igazából nem szívesen magyarázom õket, hagyom hogy a hallgató értelmezze a saját gondolatai szerint.
Ennél jellemzõbb szöveget még nem láttam arra, hogy valójában semmirõl sem, inkább rántunk rá valami ködös, intellektuálisnak tûnõ maszlagot.
Ennyi erõvel pedig nem kell filmeket sem nézni, hanem csak kirakok magam elé egy vöröshagymát meg mellé két lefolyótisztítós flakont és hozzárakom hogy ez egy szerelmi háromszög.

[Member]

[SIZE="5"][COLOR="Red"]SPOILER WARNING!!![/COLOR][/SIZE]
[SIZE="4"]LUCY:[/SIZE]
Lucy egy felosztott és nehezen kezelhetõ páciens, a pszichológusok kedvence, hisz évekig járhathanák, mire 2X ugyanúgy viselkedik.
Szóval, én alapvetõen 5 személyiséget figyeltem meg nála, ez alapján azt nyílvánítanám ki, hogy Lucy fejlõdõképes jellem, habár a 3. és a 4. jelleme tulajdonképpen ingerek hatására váltakozik és a 4. ezek összeolvadása.
Az elsõ a megismerés pillanatától a fesztiváli "õrjöngésig" terjed.  Alapvetõen zárkózott, belül élõ egyén, kizárólag egyetlen "személy" iránt képes szeretetet kisugározni, de mivel mindent ebbe az egyetlenbe öl bele mindent, a többiek iránt mérhetetlen passzivitást mutat, az egész világot saját maga és az egy szeretett lény alapján építi fel, s csak õk léteznek.
A második a fesztiváltól a vonatozás végéig terjed, lényegében a "tisztítsunk meg mindent, ami megakadályoz abban, hogy az, aki hozzámtartozik, csak rám figyeljen", mivel Lucy itt tévesen még az elõzõ személyiségének maradékát magában hordozza, hogy egy ember csakis egyvalakit szerethet, s ezt kivetíti mindenkire, beleértve Koutát is. Másrészt büntet is egyben, hisz túlértékeli Kouta hazugságának mértékét, túlzottan nagy fájdalmat okoz saját magának, és ugyanekkorát akar okozni Koutának is, ezért próbál meg mindenkit törölni körülötte, hogy a srác ugyanúgy egyedül érezze magát.
A harmadik ott indul meg, hogy Lucy lelépett a vonatról és ott ér véget, hogy Koutával és Yukával talákozik a templomban. Továbbra is eléggé aggresszív, most is ugyanúgy a gyûlölet uralja, de ez most Kurama iránt. Annyiban tér el lényegesen a másodiktól, hogy már annak képtelen lenne fájdalmat okozni, akit szeret.
Nyuu az elõzõ 2 poláris ellentéte, kb. egy 5 éves szintjén mozog, ennek tudnám le azt a folyamatos szexuális kéztetést, amit mellek dörzsölgetésében él ki. Nyuu ugyanazt az ember tekinti "gazdájának", mint Lucy, de Lucyvel ellentétben minden megmozdulása szeretet alapú, míg Lucy inkább az ellentétét kreálja.
Végül, az utolsónál megfigyelhetjük, hogy Lucy megtanulta tisztelni az emberéletet olyan szinten, hogy már csak a "szemet szemért, fogat fogért" elv alapján öl le vkit, megbánta, amit tett Koutával, ezért akár a saját boldogságát is feláldozná. Mondjuk azt, hogy felnõtté érett.

[SIZE="4"]KOUTA:[/SIZE]
Õ inkább statikus, mintsem fejlõdõ, a gyermek ugyanazokat a személyiségjegyeket mutatja, mint az ifjú. Alapvetõ eleme, hogy attól függõen mond igazat vagy hazudik, hogy az illetõben az igaz válasz pozitív vagy negatív érzelmi reakciókat vált ki. Minden esetben igyekszik a szenvedõt jobb kedvre deríteni, ha az a szeretteiben nem tett kárt (itt gondolok arra, hogy Nanát nemigen komálja, amikor Nyuunak nekiugrott), nem számolva azzal, hogy ez vkinek nem tetszik (Yuka). És itt eljutottunk oda, hogy Kouta nem mestere annak, hogy felfedezze azt, ha vki bele van szerelmesedve, s ezzel óhatatlanul is fájdalmat okoz, ezzel magában lelkiismeretfurdalást keltve. Különös, de néha a lelkiismerete vészi tévútra (amikor beárulja Nyuu-t).
Amit még ez a fiú képvisel, az a feltétel nélküli megbocsátás, már-már Jézusi szinten, szinte érthetetlenül. Valószínûleg ez is közrejátszik azzal, hogy nyugtalanítja, ha valaki azt kell érzi, hogy õ haragszik rá, gyûlöli.
Továbbá neki tulajdonítom az igazságérzetet, szerintem õ az író szócsöve.
Amit én sem értek igazán, az a Lucy iránti szerelme, kissé hirtelen és nemigen megindokolt. Végülis a csaj miatta tért meg, de akkor inkább csak a barátjának tekintené logika szerint, szóval nem is tudom...

[SIZE="4"]YUKA:[/SIZE]
Furcsa teremtés, õt is inkább statikusnak nevezném. Legjobb cimborája a zöld szemû szörnyeteg, már-már ok nélkül. 8 év alatt felgyülemlett benne egyfajta elfolytott szerelmi vágy és ezt most egyszerre szeretné kiadni magából, ahhoz viszont túl gyengének érzi magát, hogy ezt nyíltan kibökje Koutának. Ez viszont folyamatos veszekedésekhez és állandó besértõdésekhez vezet, mivel a srác nem is érti, mi neki a problémája.
Az ok nélküli féltékenykedésen azt értem, hogy berág egy 5 éves lelkû, beszédképtelen lányra, egy kb. 13 és egy 9 éves (nem tudom pontosan) hölgyeményre. Utóbbiakról lerí, hogy a legkisebb érzelmi megnyílvánulásra sem képesek, koruknál vagy jellemüknél fogva, elõbbi pedig addig nem nevezhetõ veszélyesnek, ameddig az eredeti énje vissza nem tér.
Ha vki tökéletes Yuka elemzést kér, dobjon egy mailt blarke-nak!

[SIZE="4"]MAYU:[/SIZE]
Hasonló (sõt, sokkalta nagyobb) megrázkódtatásokon megy keresztül, mint Lucy, de inkább meghagyja az õket kiutálókat boldogan élni tovább és nem törli õket a föld felszínérõl. Hasonlóak viszont abban, hogy õ is egy kutyába fekteti teljes érzelmi-világát, ha már az emberekkel nem tud szót érteni.
Korabeli életének rémképei mélyen az elméjébe égnek, az a jövõ szava, hogy képes lesz e valaha õket törölni. A létbizonytalanságtól megmenekülve semigen képes boldog lenni, tehernek érzi magát, ahogyan anno teher volt anyja és nevelõapja számára, s így gyakran a menekülést választja, magányosan. Az "Ano" és "Sumimasen" állandó használata is arra utal, hogy Mayu fél. Jelleme átmenet a fejlõdõképes és az állandó között, igazából hatalmasat nem ugrik elõre, továbbra is magát vagy a környezetét okolja, amiért vki szomorú (pl. amikor Nana elmegy az utolsó csatába), viszont képessé válik arra, hogy kapcsolatot teremtsen az emberekkel, ami egy Marikonak sohasem sikerülne.

[SIZE="4"]NANA(-CHAN /\ /\):[/SIZE]

Igyekszem nem elfogult lenni.
Nana a tökéletes példa arra, hogy a DNS semmiben, megismétlem, semmiben nem befolyásolja a személyiséget, mindent a környezet és az általa a karakterre vetülõ "ingerek" határoznak meg. Így történhetett, hogy egy alapból démonnak született lénybõl kezes bárányt kreáltak (hasonló a tibeti tigris-templomokhoz).
Nana fejlõdõképes, ám a személyiségek hirtelen cserélõdnek fel, az utolsó részben. Életét két személy határozza meg. Az egyik Kurama (iránta feltétlen és örök szeretet irányul), a másik Lucy (iránta pedig végtelen gyûlölet, mely nemis a karok elvesztése miatt, hanem Kuramának okozott kárból gyökerezik).
Nana mérhetetlenül naiv és mindent egy lapra tesz fel, saját világban él, s ezt bátran nevezzük "Papa-világnak". Az egyetlen örömforrás számára Kurama elégedettsége, ezért fájdalmat és szenvedést nem figyelembevéve is képes küzdeni a végsõkig.
Késõbb, a valóságba kikerülve, ahol minden idegen neki (ennek megvalósításába többet is beleölhettek volna), kezdetben erõs távolságtartást mutat, az embereket levegõnek nézi. Ebbõl a válságból kiutat hoz neki Mayu. Itt Nanában elindul egy szál, amely felismerteti benne, hogy nem csak 1 ember létezik a világon, akiért érdemes élni, hanem jóval több, sõt, a gyûlöletet is feledteti vele Nyuu pajkossága. Itt válik Nana az önfeláldozás példaképéért, akit a balhékból szeretne mindenkit kihagyni, akit szeret és egyedül meghalni a Mariko elleni csatában. Ne feledjük, hogy Kurama itt még mindig központi szerepet játszik az elméjében, a törés ott következik be, amikor az az egy, akire eddig támaszkodott, végleg távozik.
Szerencsére nem esik válságba, most már egyenletesen ossza szét kedves szívébõl áradó szeretetét a körülötte élõk között és vált örök tagjává a béke szigetének, az öreg fogadónak.

[SIZE="4"]MARIKO:[/SIZE]
Hasonló a helyzet mint Nanánál, de vajon mi történik akkor, ha születésed után majdnem megfulladsz, telenyomnak C4-el, ráddugnak egy csövet és bevágnak egy sötét szobába? Nem hiszem, hogy túl jó hangulatod lesz, még ha mindennap hallgathatod egy kedves lány hangját, akkor sem...
Mariko, a maga is eltorzult lelkével a 7-es ellentéte, minden mozdulata szinte gyûlöletet áraszt, fõként az emberek felé (Amikor megparancsolják, hogy végezzen Nana-channal, inkább csak játszik vele, de nem öli meg, mert nem õ a célpont, viszont az õt õrzõ katonát gondolkodás nélkül szétszedi). A haragját véleményem szerint a benne élõ szeretethiány váltotta ki, a szülõk utáni vágyakozás, s így élte ki magát. Olyan ez, mint egy egész nap otthon fps-ezõ kissrác, akit senki sem ért meg. Ezt az is megerõdíti, hogy miután megtudja, hogy az, aki vele szemben áll és a pisztolyt ráfogja, az a tulajdon apja, s ott bekövetkezik egy hirtelen változás (hasonlóan a 2. Lucyhez, azokat próbálja meg elsõsorban felszámolni, akik közel állnak az általa fontosnak ítélt személyhez), mely után már az arca sem pszájhó annyira és elõtör belõle az apa után vágyó gyerek. Ebbõl is látszik, hogy egyetlen fix pont kellett az életében, hogy valamelyest boldognak érezhesse magát.

TANULSÁG: A Dicloniusok fejlõdõképesek, míg az emberek inkább állandó személyiséggel bírnak.

[SIZE="4"]KURAMA [/SIZE] jellemzése pár posttal lejjebb.

[Zanador]

Régi tény, hogy nem szabad megállni mondat közben az olvasásban, de itt akkor is nevettem egyet, mégha tudtam is, hogy a folytatás majd kiegésziti. Amit elsõre láttam:

[SIZE="4"]NANA(-CHAN /\ /\):[/SIZE]

Igyekszem nem elfogult lenni.
Nana a tökéletes...

Viccen kivül akkor: szép kis leirások, Kuramát mondjuk hiányolom, bár õt talán direkt úgy csinálták meg, hogy ne lehessen tudni, hogy mit is gondol (pl én az utolsó részben egyálalán nem vagyok róla meggyõzõdve, hogy tényleg szerette Marikot, vagy csak igy akarta Nana biztonságát megoldani).

[Ishinomori]

IGEN!!!

 Mibõl gondolom, hogy Member tanult pszichológiát...vajon? S miért azt , hogy Fazék nem?

Bocsi, de már nem bírtam tovább.

De térjünk csak visza Fazék kedvenc vesszõparipájára: a kutyagyilkos fiúkákra.

Õk valóban csak eszközök. Eszközök, hogy megértsük Lucy miért tette, amit tett, miért vált olyanná amilyen lett. A személyisége nyilvánvalóan meghasadt az idõk folyamán.  
   
   Nézzük CSAK ezt a kis részletet.
     Egy kislány /most hanyagoljuk a szarvakat, nem ez a lényeg,  ez csak rátesz a végén egy lapáttal/, akit nyilvánvalóan kirekesztenek a társai, aki képtelen megfelelni bárkinek is /ezek után már nem is akar, merthogy minek, de ne szaladjunk elõre/, szóval ez a kislány folyamatos érzelmi bántalmazásoknak van kitéve. Ennek ellenére igyekszik a társaival baráti kapcsolatot kialakítani (a kislány -a neve elveszett az idõk homályában - akivel a mosdóban beszél, s aki szintén végignézi, próbálja megakadályozni a kiskutya legyilkolását).

  Most a szarvakról. Ezt leginkább egy születési rendellenességhez tudnám hasonlítani, amirõl az illetõ nem tehet, változtatni sem tud rajta. Jogos az igazságtalanságérzet /Lucy/.

   Most nézzük a gyerekeket. Természetes a csúfolódás iylen idõs korban, erõsíti egy csoporton belül az összetartást. Lucy testi bántalmazása (hajhúzgálás, szarvcsavargatás), vagy a kiskutya elkergetése, megijesztése, normális reakció volna a fiúktól.

 Azonban nem ez történik. Egy ilyen korú gyerek már tisztában van azzal, hogy mi a a különbség egy élettelen tárgy és egy élõ létezõ között. Hogy a tárgyat lehet javítani, ha viszont egy bogárra rálépünk, az ott marad, annak annyi.

Ezek a gyerekek nagyon is tudatában voltak annak, hoyg mit tesznek és miért. Lett volna millió más választásuk, hogy bántsák Lucyt. Igen , õk megtalálták a leghatékonyabb módszert. Ezek a gyerekek valóban intelligensek voltak, hiszen rájöttek arra, hogy ha bántják a kutyát, azzal bántják Lucy is. Sõt, még hatékonyabb, ha a lány nem tud semmit sem tenni ez ellen (a szarvcsavargatás azértt nem generál ekkora érzelmi feszültséget, mert azon nem tud a lány változtatni, attól maximum szomorú lesz és elkullog, a kutyát viszont ölbe kaphatja és elrohanhat vele, azaz tud és képes változtatni a helyzeten).

  Tehát fogták a kutyát és megtették. Egy ilyen idõs gyereket - lelkileg ép és egészséges - a vér látványa megdöbbent és taszít. A kisfiúk nem csodálkoztak azon, hogy a kutya nem mozog és meghalt, tehát nagyon is jól tudták mit tesznek.

 Fazék kis novellája alapján a kisfiú(k)nak félniük és tartaniuk kellett volna a kutyától - az erõs apa, akit megöl a még erõsebb kutya,a gyenge és védtelen anyáról nem is beszélve -, vagy megdöbbenniük (a kiskutya másféle magatartást produkál, mint a nagykutya) itt megbukik az elmélet, miszerint a kutyán akart(ak) bosszút állni ezzel. Felesleges mentegetni õket és szomorú történeteket kitalálni a múltjukról.

   A fiúk késõbbi jellemfejlõdésén el lehet gondolkodni. Ennek még utána nézek. Nekem úgy rémlik, az ilyen gyerekekbõl nem törvénytisztelõ állampolgár válik.

   Lucy pedig: felfokozott érzelmi állapot, az egyetlen  lény elvesztése, akirõl azt gondolta, szereti és elfogadja... Mit is vált ki egy gyerekbõl egy "hozzátartozó" elvesztése? Düh, értetlenség, harag.. mint amikor kihúzzák az ember lába alól a talajt. Normális emberi reakció:szélsõséges érzelmek kimutatása, sírás, megtorlás. Ha nem Lucyrõl lenne szó, a gyerekek lehet megúszták volna egy ceruzával a homlokukban, vagy hátukban. Ha hozzákalkuláljuk az addigi bántásokat, amiket nem torolt meg, akkor már nem is csodálkozunk.

Ellenvetés?

Ui.: Nem vagyok pszichológus, csak egy filozófia szakos hallgató. Nagyon szeretnék még helyzetelemzéseket hallani, minden melléköltés nélkül. Ha szépirodalomra vágyom, tudom hol keressem. Köszönöm.

Még egy: Fazék, éppen azért írtam amit írtam az anime megnézésével, ajánlásával kapcsolatban, mert mindkét oldalról üt. Azt aki érzékeny, azt azért, aki pedig csak annyit lát, hogy egy kutya miatt gyerekek halnak meg, azt meg azért.

[Chronos]

Muszáj Fazék védelmére kelnem...

IGEN!!!

 Mibõl gondolom, hogy Member tanult pszichológiát...vajon? S miért azt , hogy Fazék nem?

Bocsi, de már nem bírtam tovább.

Te sem tanultál...

De térjünk csak visza Fazék kedvenc vesszõparipájára: a kutyagyilkos fiúkákra.

Õk valóban csak eszközök. Eszközök, hogy megértsük Lucy miért tette, amit tett, miért vált olyanná amilyen lett. A személyisége nyilvánvalóan meghasadt az idõk folyamán.  

Eszközök a fanservice-re is, ami itt az erõszak/vér... (vedd észre az is szót)

A fiúk késõbbi jellemfejlõdésén el lehet gondolkodni. Ennek még utána nézek. Nekem úgy rémlik, az ilyen gyerekekbõl nem törvénytisztelõ állampolgár válik.

Ismerek embereket, akik kiskorukban rendesek voltak, ma mindenkit leszóló, keménygyerekek lettek belõlük, és ismerek olyanokat is, akik meg másokat vertek, most mégis õk a normálisak...

Lucy pedig: felfokozott érzelmi állapot, az egyetlen  lény elvesztése, akirõl azt gondolta, szereti és elfogadja... Mit is vált ki egy gyerekbõl egy "hozzátartozó" elvesztése? Düh, értetlenség, harag.. mint amikor kihúzzák az ember lába alól a talajt. Normális emberi reakció:szélsõséges érzelmek kimutatása, sírás, megtorlás. Ha nem Lucyrõl lenne szó, a gyerekek lehet megúszták volna egy ceruzával a homlokukban, vagy hátukban. Ha hozzákalkuláljuk az addigi bántásokat, amiket nem torolt meg, akkor már nem is csodálkozunk.

Ellenvetés?

Csak egy.
Senkinek nincs joga ölni...
Senkinek, semmiért...

Az ölésre nincs indok...

Még egy: Fazék, éppen azért írtam amit írtam az anime megnézésével, ajánlásával kapcsolatban, mert mindkét oldalról üt. Azt aki érzékeny, azt azért, aki pedig csak annyit lát, hogy egy kutya miatt gyerekek halnak meg, azt meg azért.

Kiegészíteném ezzel...

Akik megnézik és átlagosnak találják = hülyék, ostobák, elmebetegek, érzelmi tuskók, tehetetlenek...
Akik megnézik és kiválónak találják = okos, felsõbbrendû, intelligens, mély érzésû emberek

Az senkinek sem esett le, hogy akik szidják ezt a sorozatot, mint pl. én is, azok mind felnõtt emberek...
És fura módon pont a fiatalok istenítik az EL-t...
Milyen meglepõ...

Fazék 3x vagy 4x nézte végig, én 1x...
Mindkettõnknek ugyanaz a véleménye...

ui. Bocs ha lett benne flamegyanús dolog, nem akartam...

CHRONOS

[Member]

Mibõl gondolom, hogy Member tanult pszichológiát...vajon? S miért azt , hogy Fazék nem?

Csak fél évig, de jövõre már lesz lehetõségem rá.
Amúgy egyetértek azokkal, amiket írtál (szinte a saját szavaimra ismertem bennük )
Chronos, Ishinomori felvehette általános mûvelõ tárgyként a pszichológiát, ha akarta.  

Ismerek embereket, akik kiskorukban rendesek voltak, ma mindenkit leszóló, keménygyerekek lettek belõlük, és ismerek olyanokat is, akik meg másokat vertek, most mégis õk a normálisak...

Ilyen is van, de mindkettõt a körülmények határozzák meg, ahogyan az EL karaktereinek jellemfejlõdését (vagy ép degenerálódását) is.

Az senkinek sem esett le, hogy akik szidják ezt a sorozatot, mint pl. én is, azok mind felnõtt emberek...
És fura módon pont a fiatalok istenítik az EL-t...
Milyen meglepõ...

Ebbõl meg nagyon az jön le, hogy a fiatalok lázadnak és nincs az agyuk a helyén, pedig, magamból kiindulva, vannak közöttünk bõven beletörõdõ emberek.

Igazad van, Zanador, kihagytam szegényt, pedig õ az egyik legérdekesebb:
[SIZE="4"]KURAMA:[/SIZE]
Boncolandó alanyunk azért is érdekes, mert kezdetekben meglepõen hideg vérren szemléli az eseményeket, habár az arcán látható vmi a kikötözött és kínzott diclonius lánykák iránt, az új jövevényeket "az emberiség jövõjének érdekében" gondolkodás nélkül átsegíti a túlvilágra. A meghasonlás ott következik be, amikor a saját lányának fején látja meg a szarvakat. Az nem derült ki pontosan, hogy mi is történt, de szerény véleményem szerint a fojtogatást egy ponton abbahagyta, különben nem hiszem, hogy Mariko még élt volna utána. Amit nem derült ki világosan számomra, ám nagyon érdekel, hogy felesége haláláért önmagát vagy Marikot okolja e, esetleg közös bûnnek tartja.
S miután Marikot bedobták a "lyukba", egy Anna Freud által összedobott rendszer egyik eleme jelent meg nála: A szubsztitúció. Mivel nem szeretheti Marikot, ezért az apai ösztöneit egy másik lényre irányítja, aki valamelyest hasonlít a lányára, õ Nana-chan. Nem tudom, hogy ha a két lányt együtt nevelték volna, hasonlóan aranyos lett volna mindkettõ (mondjuk Nana idõsebb nála, így már Mariko megszületése elõtt is papáskodott vele Kurama), ez örök kérdés. Sajnos én nem éreztem Kurama esetén a "szeretõ apát", inkább az a kissé rideg de biztonságot adó fajtát.
Az utolsó epizódban le szeretne számolni azzal a bûnnel, amit õ hozott létre (bocsi a Homunculusos megfogalmazásért), de látszólag csak magára erõlteti az érzést, és végül megadja magát a szívének. Sorsát érezve közli a nevelt lányával, hogy menjen vissza oda, ahol szeretetet kaphat, nem akarta magával rántani a pusztulásba.

[Fazék]

majd este még megpróbálok egy utolsót válaszolni, mert újból ideje lenne, hogy kilépjek a topic-ból, eredményre úgyse igazán jutunk, de sajnos most még a jellemzéseket sincs idõm elolvasni, hát még cáfolgatni... Chronos sztem jobb ha te is feladod
ha azt nem képes megérteni 2 ember egymás után, hogy az általam megszerkesztett trauma után miért ne válhatna a kölkökbõl kis gyakorlással totálisan agresszív állat, akkor sztem tényleg fölösleges itt megpróbálni érvelgetni

[Member]

ha azt nem képes megérteni 2 ember egymás után, hogy az általam megszerkesztett trauma után miért ne válhatna a kölkökbõl kis gyakorlással totálisan agresszív állat, akkor sztem tényleg fölösleges itt megpróbálni érvelgetni

Azért aranyos, hogy megsértõdsz, ha hülyének néznek (állítólag), de te is ugyanazt teszed...
Ha az 3 kissrác valóban egy agresszív kreténné degenerálódik, akkor vszeg már bennül élt a gonosz és csak arra várt, hogy kitörhessen és valami ürügyet találjon a tetteire (ennek jele az állandó röhögés). Normális emberben él egy "önkontoll" nevû szerkezet, amely visszafogja, hogy a másik iránt okozott fájdalommal enyhítse a sajátját.

[Fazék]

Azért aranyos, hogy megsértõdsz, ha hülyének néznek (állítólag), de te is ugyanazt teszed...
Ha az 3 kissrác valóban egy agresszív kreténné degenerálódik, akkor vszeg már bennül élt a gonosz és csak arra várt, hogy kitörhessen és valami ürügyet találjon a tetteire (ennek jele az állandó röhögés). Normális emberben él egy "önkontoll" nevû szerkezet, amely visszafogja, hogy a másik iránt okozott fájdalommal enyhítse a sajátját.

hát igen, pont errõl beszélek, hogy úgy képzeled hogy tökéletesen érted az emberi reakciókat és a sorozat ezt következetesen végigvezeti. megvallom én se vagyok képzett ilyen téren, de legalábbis sztem, egy gyerekben nem igazán alakul ki az általad fölhozott önkontroll, amennyiben 4 évesen elveszti a szüleit, utána nagyszülõknél él, akik talán épphogy el tudják látni a 3 gyereket, nem hogy a nevelésükkel foglalkozzanak... ezek a gyerekek egymást (fenébe nem találom a megfelelõ szót, mindegy legyen ez a vacak) fölheccelve mondjuk elõször kisebb, sérült kóborkutyákon gyakorolnak, eleinte félnek, de tudják, hogy ha bosszút akarnak állni, akkor le kell küzdeniük félelmüket. az elsõ ütés nehéz, de aztán egyre könnyebbek lesznek az ütések, a kutyus már rég kimúlt, de még mindig verik azt a véres pépet a szeméttelepen... és innentõl nem volt megállás a lejtõn.
és azt kell mondjam, hogy ha ezen érvelésmenet jogosságát kétségbe vonod, akkor igazán lehetnél következetes a sorozattal szemben is...

francba de késében vagyok, a francnak írogatok még ide...

[Member]

hát igen, pont errõl beszélek, hogy úgy képzeled hogy tökéletesen érted az emberi reakciókat és a sorozat ezt következetesen végigvezeti. megvallom én se vagyok képzett ilyen téren, de legalábbis sztem, egy gyerekben nem igazán alakul ki az általad fölhozott önkontroll, amennyiben 4 évesen elveszti a szüleit, utána nagyszülõknél él, akik talán épphogy el tudják látni a 3 gyereket, nem hogy a nevelésükkel foglalkozzanak... ezek a gyerekek egymást (fenébe nem találom a megfelelõ szót, mindegy legyen ez a vacak) fölheccelve mondjuk elõször kisebb, sérült kóborkutyákon gyakorolnak, eleinte félnek, de tudják, hogy ha bosszút akarnak állni, akkor le kell küzdeniük félelmüket. az elsõ ütés nehéz, de aztán egyre könnyebbek lesznek az ütések, a kutyus már rég kimúlt, de még mindig verik azt a véres pépet a szeméttelepen... és innentõl nem volt megállás a lejtõn.

Azt kell hogy mondjam, 11-12 éves korában (én ekkor már pl. nem akartam leölni senkit, pedig lett volna rá okom) már valamelyest tudja fegyelmezni magát az ember (sajnos nemtom megmondani, hány évesek lehettek a kutyaütõk, hála a "nagyszerû" grafikai megoldásoknak), az elõtt meg nemigen vannak esélyei ilyen kitörésekre, inkább magába folytja.
Nekem kb. 3 személyiségem volt eddig (attól kezdve, ameddig visszaemlékszem - 16 (egyfajta gyerekes idióta, lemaradva a korától 4 évvel), 16-17,5 (a "nagyok" közé feltörekedni kívánó, ám legbelül mégsem HMCS), 17,5-napjaink (ezt ítélje meg mindenki saját maga)), így a régebbieket végiggondolva és az ez idõ alatt folyamatosan változó baráti társaságból, azok gondolataiból és látott reakcióiból kiindulva ítélkezem (ill. azokéból, akiket esetleg megbántottak, lehet, hogy néha én is megbántottam vkit, de igyekeztem nem így tenni).

és azt kell mondjam, hogy ha ezen érvelésmenet jogosságát kétségbe vonod, akkor igazán lehetnél következetes a sorozattal szemben is...

Szerintem az ottani reakciók nem voltak ennyire radikálisak, habár egy-kettõ tényleg túllépte a realitás hatáskörét... De mondj egy olyat, amelyben mindenki úgy viselkedett, ahogyan kell! Szerintem nem tudsz, kivéve, ha az író ugyanúgy gondolkozott, mint te. De akkor te vagy az író...

[L.Mole]

Ha az 3 kissrác valóban egy agresszív kreténné degenerálódik, akkor vszeg már bennül élt a gonosz és csak arra várt, hogy kitörhessen és valami ürügyet találjon a tetteire

Ne haragudj, de ezt te sem gondolhatod komolyan. A pszichológia mint tudomány éppen azt bizonyította be, hogy minden cselekedetünk magyarázható, és visszavezethetõ, valamilyen benyomásra, élményre, tapasztalatra. Semmi sem áll messzebb a pszichológiától, mint azt mondani, hogy valakiben alapból ott van a gonosz  (születése óta?), és csak arra vár, hogy kitörhessen.
Másrészt pedig, mondhatjuk, hogy a gyerekek eszközök voltak, hogy elõidézzenek egy helyzetet. Mint ahogy a lemészárolt szereplõk is csupán eszközök voltak, bizonyos hatások eléréséhez, esetleg a történet továbblendítéséhez. Vagyis nem élõ lélegzõ alakok, múlttal érzelmekkel, gondolatokkal, csupán bábok: áldozatbábú, gonosz kisfiú bábú, lelketlen tudósbábú. Az én szememben éppen ezért nem tud kitörni a sorozat az átlagból, mert túl sok a bábú, és kevés a tényleg lélekkel rendelkezõ karakter. Egy igazi remekmûben  minden karakter emberi tulajdonságokkal, vágyakkal, érzelmekkel bír, és ezek hatnak egymásra. Az EL esetében viszont általában egyszerre csak egy-két szereplõ látható, akik az õket ért eseményekre reagálnak, és nem más emberekre, hanem "eszközök" által elõidézett helyzetekre.
A másik problémám, hogy sorozatot nem érdekli a civil áldozatok tragédiája, nagylelkûen szórja az emberéletet, válogatás nélkül, és én nem értem, hogy ezekután miért kéne meghatódnom egynéhány szereplõ lelki válságán, mint ahogy soha nem értettem, hogy egy-egy amcsi katasztrófafilmben, miután az ár mindenféle érzelmi töltés nélkül sodort el több ezer embert, miért kéne elérzékenyülnöm a jóképû fõhõs, és társnõje megmenekülésén.

[Member]

Ne haragudj, de ezt te sem gondolhatod komolyan. A pszichológia mint tudomány éppen azt bizonyította be, hogy minden cselekedetünk magyarázható, és visszavezethetõ, valamilyen benyomásra, élményre, tapasztalatra. Semmi sem áll messzebb a pszichológiától, mint azt mondani, hogy valakiben alapból ott van a gonosz  (születése óta?), és csak arra vár, hogy kitörhessen.

Azt akartam a fentebb leírtakkal magyarázni, hogy a Fazék által kikreált keretsztori mennyire nem azokat az eredményeket szülné a kutyapofozó kissrácok életkorában és hogy ezek csak élvezetbõl ölik meg. Ahogyan Lucy is mondta: "Ha nyomorék vagy, keresel egy nálad nagyobb nyomorékot, hogy cseszegethesd.".

Másrészt pedig, mondhatjuk, hogy a gyerekek eszközök voltak, hogy elõidézzenek egy helyzetet. Mint ahogy a lemészárolt szereplõk is csupán eszközök voltak, bizonyos hatások eléréséhez, esetleg a történet továbblendítéséhez. Vagyis nem élõ lélegzõ alakok, múlttal érzelmekkel, gondolatokkal, csupán bábok: áldozatbábú, gonosz kisfiú bábú, lelketlen tudósbábú. Az én szememben éppen ezért nem tud kitörni a sorozat az átlagból, mert túl sok a bábú, és kevés a tényleg lélekkel rendelkezõ karakter. Egy igazi remekmûben  minden karakter emberi tulajdonságokkal, vágyakkal, érzelmekkel bír, és ezek hatnak egymásra. Az EL esetében viszont általában egyszerre csak egy-két szereplõ látható, akik az õket ért eseményekre reagálnak, és nem más emberekre, hanem "eszközök" által elõidézett helyzetekre.

Amilyen animéket eddig láttam (kb. 35, ebbõl kb. 20 ment le végig), nemigen állíthatom egyikrõl sem, hogy mindenki lélekkel rendelkezõ, érzõ karakter (valahol a fõhõsök is csak eltorzult lények, "Testtel és ésszel, de lélek nélkül" (Wrath).). Az való igaz, hogy nem adtak esélyt sem a legtöbb mellékszereplõ megismerésére, max egy jellemzõ tulajdonságát emelték ki, vagy azt, hogy a hemoglobin-szintje normális ().

A másik problémám, hogy sorozatot nem érdekli a civil áldozatok tragédiája, nagylelkûen szórja az emberéletet, válogatás nélkül, és én nem értem, hogy ezekután miért kéne meghatódnom egynéhány szereplõ lelki válságán, mint ahogy soha nem értettem, hogy egy-egy amcsi katasztrófafilmben, miután az ár mindenféle érzelmi töltés nélkül sodort el több ezer embert, miért kéne elérzékenyülnöm a jóképû fõhõs, és társnõje megmenekülésén.

Néz körül. A mai, túlnépesedett és vadkapitalizált világban az ember is fogyócikké vált. Olyan ez, mint a hangyaboly. Ha a fejesek meghalnak, azonnal siratja mindenki, de egy dolgozó megszûnését észre sem veszik. A katasztrófafilmeket meglepõ módon én is utálom...

[Pirula]

TANULSÁG: A Dicloniusok fejlõdõképesek, míg az emberek inkább állandó személyiséggel bírnak.

Ezt most gondolom úgy gondoltad hogy ebben az animében.

A pszichológia részbe most nem mennék bele mert nem akarok Világpolitika 2 topicot csináli ebbõl hat oldalnyi fölösleges szakértéssel, de a totális környezetelvûséget 1930-as években meghaladták már. Mellesleg az USA-ból való az az irányzat. Mindemellett a Lucynek volt x személyisége élete során is elég meredek a rendszerszemléletû személyiségfejlõdési modellek korában. 2 van neki a sorozat ideje alatt, nem több, a fejlõdés különbözõ szakaszait nem lehet külön értékelni. Olyan ez mint egy ág ami nõ egy darabig egyenesen, majd kettéágazik.

Néz körül. A mai, túlnépesedett és vadkapitalizált világban az ember is fogyócikké vált. Olyan ez, mint a hangyaboly. Ha a fejesek meghalnak, azonnal siratja mindenki, de egy dolgozó megszûnését észre sem veszik. A katasztrófafilmeket meglepõ módon én is utálom...

Ezt a kijelentésedet meg egyszerûen nem értem. Dettó ugyanez megy az EL-ben is. "Hangyák" döglése, fõhõsök siratása. Akkor most mi van?

Mindenesetre ha a készítõk netán gumicsontgyárat alapítanának biztos hogy bespájzolnék a részvényeikbõl. Ezer éve rágódunk már ezen az egy sorozaton.

[L.Mole]

Azt akartam a fentebb leírtakkal magyarázni, hogy a Fazék által kikreált keretsztori mennyire nem azokat az eredményeket szülné a kutyapofozó kissrácok életkorában és hogy ezek csak élvezetbõl ölik meg.

Éppen az a baj, hogy az anime is ezt sugallja azzal, hogy a három gyereket szélsõségesen, velejéig gonosznak mutatja be, akik csak élvezetbõl gyilkolják meg a kutyát. Ilyen pedig nincs, ez irreális leegyszerûsítés. Nem attól lesz egy karakter báb, hogy kevesebb idõt szentel a sorozat a megismerésére, hanem attól, hogy a cselekedetei kizárólag egy irányba mutatnak (mint pl. a fiúknál az, hogy gonoszak legyenek).

Néz körül. A mai, túlnépesedett és vadkapitalizált világban az ember is fogyócikké vált. Olyan ez, mint a hangyaboly. Ha a fejesek meghalnak, azonnal siratja mindenki, de egy dolgozó megszûnését észre sem veszik. A katasztrófafilmeket meglepõ módon én is utálom...

Mindig úgy gondoltam, hogy kellõ mértékû empátiával rendelkezem. Gondolom mindenki könnyedén át tudja érezni a fõszereplõk hányattatásait; Hát persze hisz ez az anime célja. És ki volt az aki az ártatlanul lemészárolt egyedülálló anyuka egy szem kisfiának helyébe bele tudta képzelni magát? Annak a kisfiúnak a helyébe aki mit sem tud Lucy megpróbáltatásairól, a kutyust agyonverõ gyerekekrõl, nagy egymásra találásokról, és megbocsátásokról, csupán borzalmasan szenved az édesanyja elvesztése miatt? Egy valódi lélektani-dráma nem engedheti meg azt a luxust, hogy nagyvonalúan átlépjen ennyi ember halála felett, és pusztán a fõbb szereplõk furcsa reakcióira helyezze a hangsúlyt.

Továbbra is tartom a véleményem: Az EL szerintem scifi-horrorként egy közepest megérdemel.

A pszichológia mint tudomány éppen azt bizonyította be, hogy minden cselekedetünk magyarázható, és visszavezethetõ, valamilyen benyomásra, élményre, tapasztalatra.

Ez a kijelentésem, természetesen messze nem száz százalékos, hiszen magam is úgy gondolom, hogy az ember, már alapból hoz magával valamit az életbe (genetika, lelki alkat, akármi), ez inkábbcsak megint egy rám jellemzõ túlkapás, egy szélsõségre szélsõséggel válaszolás, de a gonosznak született gyerekek, akik élvezetbõl kínozzák a kiskutyát elképzelés realitását továbbra is megkérdõjelezem.

[Member]

Ezt most gondolom úgy gondoltad hogy ebben az animében.

Ki tudja, közöttünk járnak.

A pszichológia részbe most nem mennék bele mert nem akarok Világpolitika 2 topicot csináli ebbõl hat oldalnyi fölösleges szakértéssel, de a totális környezetelvûséget 1930-as években meghaladták már. Mellesleg az USA-ból való az az irányzat. Mindemellett a Lucynek volt x személyisége élete során is elég meredek a rendszerszemléletû személyiségfejlõdési modellek korában. 2 van neki a sorozat ideje alatt, nem több, a fejlõdés különbözõ szakaszait nem lehet külön értékelni. Olyan ez mint egy ág ami nõ egy darabig egyenesen, majd kettéágazik.

Reménykedtem benne, hogy nem kreálsz még egy Világpolitikát. De legalább itt nem egyedül védem a frontot...
Vki így látja, valaki úgy, pont. Szerintem folyamatosan fejlõdött.

Ezt a kijelentésedet meg egyszerûen nem értem. Dettó ugyanez megy az EL-ben is. "Hangyák" döglése, fõhõsök siratása. Akkor most mi van?

Igen, ez van benne, ezért is nem értem, mit haldoklik mindenki, hogy milyen gonosz az egész. Ennyi erõvel megsirathatnánk a Namekokat, akiket Freeza és Zarbon leölt, meg a kis bablényeket, akiket Vegita és az a buflák hoztak, hogy összeveressék velük a földi galerit.

Mindenesetre ha a készítõk netán gumicsontgyárat alapítanának biztos hogy bespájzolnék a részvényeikbõl. Ezer éve rágódunk már ezen az egy sorozaton.

És szeretnék megkérni mindenkit, hogy ne folytassuk, mert úgysem jutunk sehova, csak a postcountunk nõ, a megtérített vagy lezüllesztett emberek száma soha. Pötty.

[L.Mole]

Oké, fejezzük be! Akkor élnék az utolsó szó jogával.

Igen, ez van benne, ezért is nem értem, mit haldoklik mindenki, hogy milyen gonosz az egész. Ennyi erõvel megsirathatnánk a Namekokat, akiket Freeza és Zarbon leölt, meg a kis bablényeket, akiket Vegita és az a buflák hoztak, hogy összeveressék velük a földi galerit.

Nem kell megsiratni a kis bablényeket, de a Dragonball egy scifi-fantasy-mese. Amint írtam az EL-ben sem kell szánakozni a hullahegyek felett, hogyha az meg scifi-horror.

[Member]

Nem kell megsiratni a kis bablényeket, de a Dragonball egy scifi-fantasy-mese. Amint írtam az EL-ben sem kell szánakozni a hullahegyek felett, hogyha az meg scifi-horror.

Nehogymá a tijed legyen a lászt vörd!

Bevallom, kissé tényleg sok életet dobálnak el céltalanul, némelyik lehetett volna olyan "Weiß Kreuz"-os "megismerjük az életsztoriját aztán meghal" jellegû is, de azt meg ott vitték túlzásba... Nagyobb flash lett volna, ha a mellékkarik 10%-a veszik csak oda, de viszont Yuka vagy Mayu eltávozik (azért õk, mert mindkettõ igazságtalan).

[Fazék]

L.Mole-nál és Pirulánál többet azt hiszem én sem mondhatok, tényleg le kell zárni errõl a vitát, mert nem jutunk sehova se
További jó ELnézést HÁHÁ argh... bocsánat
[SIZE="1"]
de legalább eredeti lenne a poén, nem? de még az se... pff

szerk: de legalább ez az Anime gyûjtömezõben van és nõtt a hozzászólásszámom tényleg vuhúú! [/SIZE]

[Chronos]

Chronos sztem jobb ha te is feladod

Tanácsodat megfogadom és betartom...

Többieknek köszönöm hogy nem flameltetek le, ugyanis kicsit ideges voltam amikor írtam azt a postot...

Valóban zárjuk le a témát...

CHRONOS

[Zanador]

Hmm. Somehow I'm afraid that this will be the last post before a great silence...
Vita lezárva.. persze jó ez, meg minden, tényleg nem haladunk vele semerre (sose hittem abban, hogy postolgatással bárkinek módositani lehetne a véleményét). Csak azt nem tudom, hogy mi lesz itt ezután?

[Member]

Megjelenik egy új tag, kifejti a véleményét és jöhet a "haddelhadd"!

Amúgy szerintem hülyeség vita közben bárkinek is ingerültnek lennie, az egész nem ér meg annyit.

[Derszu]

Ráadásul amúgy azért sincs semmi értelme mert a vélemények között igazából nem sok eltérés van. Az hogy valami tetszik nekünk vagy nem igazából nem is visszavezethető olyasmire hogy középszerűség, jellemtelenek-e a szereplők avagy sem. Láttam már olyan filmet ami nagyon tetszett pedig a szereplők jellemábrázolása majdnem egyenlő volt a nullával.

Másik: amikor bármilyen filmet, animét nézel vagy olvasol egy könyvet, a szereplőkről automatikusan kialakitasz egy képet, és a rendelkezésre álló anyagból egy jellemképet is párositasz hozzá. Vagy nem?
nem tudom ki irta már azt az együtteses dogot, hogy mi a mondanivaló. Ennek ehhez nem tudom mi köze van? Itt arról volt szó hogyha szegényes a jellemábrázolás köss hozzá más dolgokat hogy szinesebbé tegyed. Én szoktam kitalálni ilyeneket. Most ugye persze az is benne van a pakliban hogy egész egyszerűen elmebeteg vagyok. Az együtteseknek meg nincs mondanivalójuk.

Meg mégvalami felmerült. Ez a dolog azzal hogy akinek tetszik avagy nem aszerint megitélni valakit. Ez más animéknél is előszokott jönni, sőt akkor is ha egyáltalán arról van szó hogy valaki szereti-e az enimét vagy nem. Ez egyszerűen hülyeség, sokan szeretik magukat mások felé emelni ezzel, pedig semmit nem jelent.

[Member]

Valamelyest igazad van, Xelloss jellemét magamban már teljesen átalakítottam, pl.
Amúgy nem minden embernek szokása, hogy saját ötletekkel gazdagítson egy karakter, sokan megelégednek azzal, amit kapnak. Főleg, aki 1-szer nézi végig.

[anonymus]

Sziasztok!

Gondoltam én is írok már ebbe a topicba, mivel én sem tartozom ezen anime ellenzői közé(sőt kifejezetten tetszett ).
Van aki tévesen a sorozatot Hugo Wolf egyik verséhez hasonlítja (bár ennek a versnek sztem nem sok köze hozzá) a verset itt olvashatjátok:

Bei Nacht im Dorf der Wächter rief: Elfe!
Ein ganz kleines Elfchen im Walde schlief
wohl um die Elfe!
Und meint, es rief ihm aus dem Tal
bei seinem Namen die Nachtigall,
oder Silpelit hätt' ihm gerufen.
Reibt sich der Elf' die Augen aus,
begibt sich vor sein Schneckenhaus
und ist als wie ein trunken Mann,
sein Schläflein war nicht voll getan,
und humpelt also tippe tapp
durch's Haselholz in's Tal hinab,
schlupft an der Mauer hin so dicht,
da sitzt der Glühwurm Licht an Licht.
»Was sind das helle Fensterlein?
Da drin wird eine Hochzeit sein:
die Kleinen sitzen bei'm Mahle,
und treiben's in dem Saale.
Da guck' ich wohl ein wenig 'nein!«
Pfui, stößt den Kopf an harten Stein!
Elfe, gelt, du hast genug?
Gukuk!

egy másik német vonatkozás :
a címet nem a japánokra jellemző szokásos angollal írták, (akkor Elven Song lett volna) hanem németül. Az ő mitológiájukban pedig erősen megmaradt az "elf" szó T.E. (tolkien előtti  ) jelentése: manó, tündér, és ezeknek gyakran szarvaik voltak nem azok a szép nagy füleik.
Továbbá az opening képeit Gustav Klimt (1862-1918) híres avantgard festő képei alapján készítették. A leghíresebb képe a "The kiss" 1918-ban készült. Sokan bírálták erkölcstelennek, túl erotikusnak műveit. Klimt nagyon szerette a nőket, a legtöbb képén nőket ábrázol (modelljei leginkább prostituáltak voltak), valamint a természetet. "
A visszaemlékezések azért hosszúak, hogy az ember rátudjon jönni az esztelen gyilkolás okára, ez igyekszik alátámasztani Freud elméletét miszerint gyerekkori élményeink felnőtt életünkre is hatással lehetnek az akkor mélyen megélt érzések olykor váratlanul a felszínre törhetnek. Véleményem szerint a főszereplő kettős személyisége (Lucy és Nyuu karaktere) nagyon jól ki van dolgozva, , belepillanthattunk abba is, hogy milyen belső okai vannak, annak amiért tudathasadásos lesz, és miért nem bírja legyőzni folytonos gyilkolási vágyát magában. ( a túlságosan véres jelenetek és egyes karakterek antiszociális hajlama miatt megállapíthatjuk, hogy a történet kiötlője kissé deoeressziós is lehetett )
Az egész sorozatban az tetszett nagyon, hogy igen erősen mozgatja (rángatja) az ember érzelmi hullámait. Összeeresztett szépséget és bűnt, szerelmet és pedofíliát, életet és halált. Ehhez hasonló érzelmi hullámzással csak Csáth Géza novelláinál találkoztam (pl.: Anyagyilkosság, Tor).
Persze ízlések és pofonok, ha valakinek elmebeteg anime a sok látszólag felesleges gyilkolás miatt, akkor a saját szemszögéből biztos igaza van:)

[Member]

Én sem értem, hogy ezt most minek kellett belinkelni. Vagy objektíven mész neki, vagy már eleve a hibákat akarod megkeresni benne, mint egy agyhalott professzor, aki a hallgatók integráljaival játszik. Ha flémet akartatok, nem sikerült.

Anonymus: Na, ez egészen érdekes megközelítés volt, nekem tetszett.

[Fénymarék]

Üdvözlet all!

Na végre, láttam egy két részt belőle...
Ééés naaooon tettszett
sajnos csak a 3., 6., 7., részt tudtam megnézni 
De megérte
Szívesen megnézném az elejétőla végéig...na majd csak kieszközölöm valahogy.
na már lépnem kellene 3 óra....grrr
utáloooom mindig olyan gyorsan elmegyaz idő.
na jó ha unatkozok nem
pás