Messages

Detto, akármit próbáltam ma letölteni, csak az elsö másfél percet tudja lejátszani. MPlayert használok.

Amit próbáltam: Record of the Lodoss War bármelyik része, Sousei no Aquarion bármelyik része, Cowboy Bebop bármelyik része.

Régen láttam már a Toki wo Kakeru Shoujo-t, ezért újranéztem ma. Mit mondjak, ez nálam még mindig a topon van. Igen, nyitott befejzés, igen, néhol csúnya arcrajzolsá, de kb. le***. Time travel-t amúgy is imádom, mint témát, ehhez jön kis romantika, kis humor, nálam perfect. Mostanában amúgy is ilyen filmezhetnékem van, be is táraztam egy rakattal. Tokyo Godfathers, Jin-Roh, Paprika, Nausicaa, Chihiro, Mononoke-Hime, stb...csak a szokásosak. 

Ennek nagyon örülök Sanz, de azért néha feltolhatnád a képed ventrire.
Amúgy ha Time Travlet meg alternativ dimenziókat akarsz, akkor Noein. Ha nem láttad sürgősen pótold.

Végignéztem a Maison Ikkoku mind a 96 részét. Nem maradt hajam.

Nemtom, én úgy vagyok vele hogy épp elég szomorúság van az életben, én valahogy kikapcsolódni ülök le. Olyan, mintha egy másik világba csöppennél, ahol nem kell az ilyenekkel foglalkoznod. Nem azt mondom hogy legyen egy anime rózsaszin szemüvegen keresztül nézett csöpögős szirupos tündérmese, de azért ne érezzem úgy mintha egy vasmarokkal facsarnák a szivemet. Ha arra vágyok akkor újságot olvasok. Tudom hogy ez egyesek szerint "gyerekesebb" mint a "felnőttesebb" "a rossz dolgok is hozzátartoznak az élethez, és ismerni kell a rosszat is hogy a jót értékelni tudd" felfogásl, de szerintem ez egyszerüen más izlés, más életfelfogás. Persze ha rosszindulatúak akarunk lenni modnhatjuk h viráglelkü vagyok, ami persze nem igaz, de legalább pejorativan hangzik. 

Akkor másik kérdés: Marmalade Boy. Egyik ismerősöm ajánlására néztem meg még régesrégen, és mire a végére értem már nem volt hajam. Ugyebár elég hosszú, és bár az eleje még jól indult, a végére előjött a sok animéből már ismert "Áááh, úgyse lehetünk együtt boldogok" meg "Jobb lesz igy neki" felkiáltásos agyrém, ami -számomra legalábbis- tönkrevágja az egészet. Nem tudom miért ilyen népszerü ez, hogy én jobban ismerem a másikat meg jobban tudom mi kell neki mint ő maga. Van egy nyilás az arcon, úgyhivják száj, pont az ilyenekre találták ki, a kommunikáció sok problémát megold. Ezt elfelejtik.

Köszi szépen, a hétvégén megjátszom ezt a roppant bonyolult tetted.

Hogy a témához is hozzászóljak: látta valaki az AIRt? Nemrég néztem meg, és biztosan állithatom hogy életem legnagyobb melléfogása volt. Nem azért mert rossz az anime, mert abszolút nem az, hanem mert baromira nem ezt vártam tőle. Nem nagyon birom a szomorú befejezéseket, ezért nem is nézek ilyesmit, pl. nekem egy Kimi ga Nozomu az maga a halál lenne igy nem is kisérletezek vele. Ez az aljas AIR anime is egy tök happy romantikus animének indult, de hát a vége... 

Sziasztok! Nem találtam neki külön témát igy hát ide irom le: megvan a Karinnak az eddig kijött mind a 23része az a.f.k forditásában. Tudom hogy ott van a We Suck is meg az AS, de sztem ez a legjobb, a suckos nem olvasható, az ASest meg nem láttam de úgy hallottam az se jobb. Tehát a kérdés: van e igény rá hogy feltegyem az ftpre, és ha igen, akkor hogy tehetem ezt meg. Ja, és nagyon bejön az anime, pedig romantikus animék terén elég válogatós vagyok, és az összehasonlitási alapom is megvan úgy hiszem.

Igen, éppen ezért irtam, hogy nekem pont ilyen Megahappyendes sztorik kellenek, mert az odáig rendben van, hogy romantika az érzésekrõl szól, meg utána fantáziával be lehet fejezni a dolgot, de én most pont ilyen rózsaszin, vidám, boldog animét és befejezést keresek. Egész egyszerüen most ilyen hangulatban vagyok, és ugyebár "Kinek a pap, kinek a papné"

Kampaiiiii!  

Az Onegai Twinst, Love Hina (eddigi kedvencem) és a Chobitsot már láttam, mind nagyon tetszett. Akkor a többi is ilyen stilusú? Máris kezdem letölteni. Amúgy kicsit másfelé terelve a témát, mostanában komolyan gondolkozom rajta, hogy abba kéne hagynom az Anime nézést. Teljesn függõ lettem, már semmi másra nem használom a gépem csak anime nézésre...  
Van egy World of Warcraft klánom a Bloodscalpon, õket is teljesen elhanyagoltam...

Bár még számomra mindig az a legszarabb érzés, mikor vége lesz egy animének, akkor olyan ürességet érzek. Pedig van barátnõm, vannak haverjaim, egyetem is megy, de valahol irigylem az ilyen életet, amit ezek a "mesék" mutatnak be. Ilyenkor mondjuk mindig eszembe jut, hogy ezek csak fantáziák, nem létezik ilyen (kezdjük azzal, hogy szinte minden fiús-lányos anime úgy kezdõdik, hogy egy lakásban laknak... Hol van ilyen kérem?), de akkor is el-el gondolkozom rajta, hogy milyen lenne ha... Én szeretném azt gondolni, hogy mindegyikõtök átélte ezt az érzést, és ha többet nézek animét, több idõt töltöttem el ebben a csodálatos világban, akkor megtanulom kezelni ezt a "problémát"...

Bocs, hogy ez egy kicsit offra sikeredett, de ha jobban belegondolok, nem is volt annyira off.  

u.i.: Domo!

Üdvözletem!

Még új vagyok itt, és bár már láttam pár animét, szeretném a segitségetek kérni. Tudnátok ajánlani ún. Megahappyendes romantikus/vigjáték animékat? Tudom, hogy kicsit gyerekes, de én elsõsorban azért nézek animét, hogy megfeledkezzek addig a világról. Éppen elég szar ez igy is, nem szeretem ha csak ilyen "együtt maradnak és boldogan élnek" vége van a dolognak, legalább egy nagy csókjelenet legyen. Ezért nem tetszett pl. az Ai Yori Aoshi, és ezért jött be az Onegai Teachernek még a különrésze is. Lehet rajtam nevetni, de én ezt várom egy Animétól...  

Na szóval, tudtok ilyet?