Messages

Soridan deshita.
Rounin deshita.
Shinwa desu.

Ennyi talán elég

Vajon értették is, vagy csak udvariasak voltak?

Biztos nem értette legalább egyikük. Különben tudná: Cb megnézve rég.

Soridan deshita.
Rounin deshita.
Shinwa desu.

Ennyi talán elég

Na, nagynehezen átrágtam magam...
Téma az volt, úgy látom... na de lemaradtam róla...
De az a Girls = Evil bizonyítás nagyon üt

Yo, wazzup?

Megtennéd, hogy belinkeled a postot ide? Kicsit nincs kedvem átrágni magam egy terjedelmes és ostoba vitán.

[tudni]

[SIZE="3"]Érvágás[/SIZE]

Dalra fakadó könnypatak
írja sikamlós
gyászdalát arcom
vásznára,
míg én két kézzel szórom
emlékeim bomló
elmém hantjára.

Tétova rímek kórusa zengi
az angyalok jöttét,
ám hamis remény
kél nyomában -
a fejnélküli szárnyas sereg
vezére rámnéz:
nyakán aszott koponya
vigyorog magában.

Hõkölnék hátra rettegve;
pánik tölt el
mérhetetlen rideg
hullámokban -
sírva nyüszít mélyen
gyermeklelkem:
nincs már szerelem
kedvesem karjában.

Sárkányom öleli véres
két tenyerem;
sminkjének forrása
karomon zokog...
Amint utolsó cseppje
is lepereg:
órámban nincsen már
több homok.

Csak a hangok kérdik
száz szólamú
kétellyel rikoltva:
Biztos igaz?!
Megkérdeném, de nem
merem. Talán
igazam van
.
.
Ezt tudni..
..nem akarom.

lehet, hogy nem is baj, hogy hiányzik valami belõle... lehet, hogy minden benne van, csak éppen az olvasás után ilyen élményt is kivált az emberbõl...

edit: a pszichológus helyett miként lett pótanya, az már jobban izgat... hmm... emlékeztet a Fõnökasszonyomra... (mármint a pszichológus-pótanya kapcsolat)...

Még elpirulok... pedig csak a tükörképem bókol x3

edit reply: õõõ.. fentebb a mostoha ölel (aszott karokkal.. ez enyhe lökés az olvasón a Halál, mint kép felidézése felé) akit persze a költõi én tagadna, ám hiába. Így jött a pótanya, szóismétlés elkerülése végett. Mostoha=pótanya=aszott karú nemkívánt személy/fogalom.
Valami ilyesmi. Mint mondtam, nem voltam magamnál, az utolsó 4 sorra tisztultam társalgásképes állapotba.

Jó. A pótanya sokkal jobban passzol. A hangulat szépen átjön, szép expresszionista gyöngyszem tanúi lehetünk. Az igék jól passzolnak össze (megfelelõek a megfelelõ helyen, nem teszik dagályossá nehézkessé az amúgy áramvonalas stílust), fel se tûnik, mennyi van belõlük - õk adják az egész mû gerincét, súlyát. Ritmika és forma szerencsésen találkozik, egyik a másikat támogatja. Az utolsó versszak sehogy se passzol a szerkezetbe, azonban ez jó, hiszen egyfajta költõi kiszólást tükröz. Mottó, vagy narrátori szerep, egyre megy. De valami akkor is hiányzik belõle.

Nocsak.. hm-hm. Meglepõ "beszólás" bár ellenemre nem volt

Az a valami. Ahem. Nos, az szerintem belõlem hiányzik jó ideje, de nem bánom. Amim van most, csak a formára volt elég. Több sose legyen azon áron, hogy bírjam azt a _valamit_.

1. Csak, hogy kötekedjek egy kicsit: igy ahogy most van, kár otthagyni. Én nem akasztanám meg a menetet, max megcsillagoznám, és a végén megjegyzésként odairnám. Elvégre egy olyan versrõl van szó, ami az érzésre támaszkodik, nem kéne pont ezt meggyengiteni benne a formatöréssel.
2. Elkéstél, már van egy nem-vers-postod is, innentõl menthetetlen vagy.
3. Én nem hiányolom a hátterét, mert talán jobb is, ha az fantáziára van bizva...
Amúgy meg, mikor mondta el itt bárki is, hogy melyik verse mirõl szól? Én biztos nem, elég sok kellemetlen helyzetet szült volna nekem, valószinûleg...

1. Már javítva menetközben^^
2. Akkor legyen második is... Bleeeeee
3.

Négy észrevételem lenne.

1. A "pszihológus" valahogy nem illik a vers hangulatába.
2. Miért baj, hogy regelni kell? A legnagyobb baleset, ami történhet veled, hogy elkezdesz fórumozni.
3. Az utolsó versszak ugyan elõre megfelel arra, amit most mondani akarok, de mégis: nagyon hatásosak a képek, de... egy kicsit túlságosan is. És mivel nincs mögötte történet vagy ilyesmi, mint mondjuk egy balladánál, kicsit üresnek hat. De egyébként tényleg hatásos!
4. Király az avatarod!

1. Valóban nem illik, talán szándékosan azért is csináltam így, hogy megakasszon, kizökkentsen? Nem tudom. Nem voltam magamnál Nos, javítva egy talán jobbra?
2. Eleget láttam. NEM AKAROOOOOK
3. A történet mögötte nem érzékeltethetõ indiszkréció nélkül Szóval bocsika...
4. Angel Sanctuary. Köszöni szépen

[[SIZE="4"]Tébolykeringõ[/SIZE]]

Olvasgattam a névtelenség jótékony homályába burkolózva, de úgy néz ki - sajna - regisztráció nélkül nem lehet ide írni.
Kíméletlenül szóljatok be

[SIZE="4"]Tébolykeringõ
[/SIZE]
Litánia - sötét sikoly,
mi felszáll az Égbe
s a Mennyekig hatol,
miközben vérzõ szívem zokogva zakatol...

Arcomon jeges könnypatak lángol.

Sikoly? Könnyek? Tépett vicsor.
Fájó fohász, mi az égig kiált!
az Úrig hatol,
minden akadályon áthágva
sebesen.
Minden sóhajjal ép elmém keresem.

Sómarta seb az arcon -
utolsó imám rémülten
mormolom.
Aszott karok ölelnek;
hiába
tagadom!
Itt a mostohám; csak benne bízhatom.

Agyamba Fény hatol. Feszít!
Ám az önvád ereje semmit
sem veszít.
Gazzal benõtt hantomon
hattyútetem rikít.
Tömény borzalom.

Talán, ha gyertyám pislogása
elvéti szokott ritmusát
s "ragyogása"
többé nem melegít -
akkor lesz boldogsága
a kebelnek,
amit nehezít.

Míg opál jégcsapként
fakad szemedbõl
veríték,
hogy sirassa torz
álmom viaszos
dicsfényét..
csak álnok pótanyám leli bennük örömét.

Félek, hóhérom közönyös.
Hiszen õ az Élet,
ha miatta szenvedek
s nem nyugodom:
nem számít.
Neki mindegy.

Törött szavak, csorba betûk,
Kimondtam hát; mind elrepült.
Értelmüket ne keressed.
Nincs az nekik. Sosem leled.