Írások

[Mirror]

Bocesz, de ezt a kis mûremeket mufáj befennem ide:)
Ajánlom papának-mamának, meg a Zóti a békának!!

[lazzán]
"DJ flipp dat shit!"

ReFpekt éF tiFtelep Rootmen & Kontárnak
A fülbesugdolódzás mega laprítójának!
Akik szemet vetettek a Hosszúlábú Jányra
De a fejükre nem nõtt idõben szar u' hártya
Me' jötta RolLand
mint csõõdben uszó kalLand
Becsapott a finnyásfene a kiszabbott tervvbee
Nem esett a Jány egyikbe se belle
Hiába mosták - mosogatták a fejét,
Orroscska kimutatta kis foga fehérjét

Kukorált a kotkoda -
- gyött ám a Dév oda
Meglátta jazOrrocska
Lett ám némi utacska
Alvó Mennyét-Várpalota
Szeptemberben összejöttek
Gyökerékek kefét öttek
Próbáltak hát cincányolni
esztendeig turkányolni

[ugrálós motorháztetõ]
Tellik múlik az idõ
Beren-Tínúviel nem összeveszÕ
Folyton furkálás
bosszantó - üres kuruzslás
Dév dobjaa csalit
Ezza  dinnamit
Varázslõ ráharap
vót ám yó fallat
Bunkómen & Gyökér - kiderül da gazság
Kamu volt a fene-nagy okosság
"Beren-Tínúviel - kiür S edett kapcsolat!
 Jobban jársz öreg, ha bonto da vonalat!"
[mosógép]
Tûz, Föld, Levegõ Víz
ben ne sose bízz
Csak az ötödik ellem
(a szerelem)
igazabb a 24es aranynál
világítóbb Napnál

Megbeszélték-összeforrtak
Gyökerékék sunyiba kotorhatnak

   Azóta!

Aki megérti egéffégére, aki nem, af meg örüljön neki, hogy megúfta:)

[Ramiz]

Furcsa egy ember vagy te, Tükör úr...

[Lazzaret]

Nem tudom betehetem-e ide, meg ilyen formában. De olvassátok el aztán várom a véleményeket. Ezzel eddig készültem eddig el.

"Bevezetõ


              Néma éjszaka volt. Sötét, viharos éjszaka. Sem ember, sem állat nem mozdult ki házából vagy rejtekébõl ezekben az órákban. A szél és az esõ orkán erejével tombolt. Mintha egy hatalmas háború dúlna fent az egekben, mely most ért a tetõpontjára. Hatalmas dörrenések közepette villámok csaptak le az égbõl, megvilágítva az elterülõ várost. A villámok mintha egy helyre akarnának lecsapni, örök kárhozatra ítélve a helyet. Egy szemlélõdõ szemében úgy tûnhetett, mintha a vihar egy helyre összpontosulna. Egy toronyházra.
               A ház tetején történt valami. Senki sem gondolná, van épp-eszû ember, aki ilyen viharban egy toronyház tetején lenne. De ennek a háznak a tetején hárman is voltak. Egy fiatal lány és két férfi. A lány erõsen kapaszkodott a tetõ párkányába és figyelt. Nézte, hogy a két férfi farkas szemet néz egymással.
               Az egyikõjük tetõtõl talpig feketében volt. Fekete haj, fekete ruha. Ami különleges volt benne azok a fekete szárnyak voltak, amik a hátából álltak ki. A másik a szeme volt. Mintha tûztõl fénylett volna. Teljesen vörösen világított. Kezében egy fekete pengéjû kardot markolt, mely még az éjnél is sötétebbnek tûnt. Arcán démoni mosoly terült szét. Mintha nem számítana neki élet és halál.
   A másik férfi teljesen az ellentéte volt a fekete szárnyúnak. Õ teljesen fehérbe volt öltözve. Makulátlan ruháját még az esõ sem érte el, bárhogy is tombolt körülötte a vihar. Fehér szárnyai csak úgy ragyogtak a sötétben, mintha a hold világítana egy tiszta egû esten. Szép arcából hiányoztak az érzelmek. Sem öröm, sem pedig bánat nem látszott rajta. Kezében neki is egy kard volt. De az övé csak úgy fénylett, mintha a nap sugaraiból kovácsolták volna ki.
   A két különös alak beszélt egymáshoz, de a lány nem hallotta õket a vihar zúgása miatt. De olybá tûnt mintha két régi ismerõs találkozott volna. Látta a tekintetükbe, régóta ismerik egymást. Talán gyermekként már találkoztak volna? Tudja, erre nem fog választ kapni bárhogy is szeretné. Félelemmel a szívében várta mi fog történni a két férfi között.
   Hatalmas villám csapott le a toronyház egyik antennájába, fényes szikrákat hányva szerteszét. Mintha erre a jelre vártak volna, a két férfi villámgyors mozdulatokkal egymásnak ugrott. Kardjaik sebesen járták a halál táncát. A lány lenyûgözve nézte a kardok tusáját. Még ekkora viharban is hallotta a pengék dallamát, ahogy a levegõt vágva egymásnak csapódtak. A pengék táncukhoz a zenét saját maguk játszották. A halál zenéje volt ez.
   A két férfi perceken keresztül harcolt egymás ellen, de egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon. Hiába voltak nagyon jó kardforgatók egyikük sem talált gyenge pontot a másikon. A vihar egye erõsebben tombolt a két férfi körül. Az egész egy arénához volt hasonlatos, ahol a nézõk a gladiátoroknak szurkoltak. Egyre lelkesebben és hangosabban üvöltöttek, így biztatva a harcosokat a még több vérontásra. A harcosok hálájuk jeléül hosszú és véres párviadallal kápráztatták el a közönséget.
   A fehér ruhás hirtelen kiugrott a harcból A férfi a lány felé fordult. Felemelte a kezét és az ujját a lányra irányította. A fekete ruhás arca teljesen megváltozott. Eltûnt arcáról a démoni mosoly, helyére aggodalom és félelem ült ki. Szemei sem világítottak tovább vörös fénnyel. A fehér ruhás lecsukta a szemeit. Koncentrált.
   Hirtelen egy fehér nyíl pattant ki az ujja hegyébõl, ami egyenesen a lány felé tartott. A lány meg sem bírt mozdulni a félelemtõl, ami belemart a szívébe. Becsukta a szemét és sikítani kezdett. Érezte itt a vég, amit nem tudd elkerülni. De a nyíl késett. Valami megállította. A lány kinyitotta a szemét. A fekete ruhás férfi ott ált elõtte védelmezõen, széttárt karokkal. Egész teste csupa vér volt, mintha leöntötték volna híg, vörös festékkel. A lány halotta, ahogy a férfi halkan a fehér ruhásnak a  következõket mondja:
- Ezt soha nem teheted meg vele, amíg én élek Angyal. Mert szeretem teljes szívembõl.
Válaszul teljesen érzéketlen nevetés jött. Az angyal felemelte újra a kezét, de most egy fehér gömböt küldött végsõ, halált hozó útjára. A fekete ruhás férfi megfordult és védõn átölelte a lányt kezeivel és szárnyaival. Hatalmas robbanás rázta meg a várost, ahogy a gömb elérve célpontját, energiái kiszabadulva felrobbant.
A robbanás ereje lelökte a tetõrõl a lányt és az õt védõn ölelõ férfit.
              - Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - mondta a férfi miközben zuhantak. – Majd én vigyázok rád kedvesem."

[Rounin]

Bocesz, de ezt a kis mûremeket mufáj befennem ide:)
Ajánlom papának-mamának, meg a Zóti a békának!!


Aki megérti egéffégére, aki nem, af meg örüljön neki, hogy megúfta:)

Köff =)
Ez jólesett^^

[Ramiz]

Lazzaret: nagyon képszerû, szinte látja maga elõtt az ember. Nekem kicsit túl meseszerû ("Angyal...").

[Yakumo]

Bocesz, de ezt a kis mûremeket mufáj befennem ide:)
Ajánlom papának-mamának, meg a Zóti a békának!!

[lazzán]
"DJ flipp dat shit!"

...................................
...............
..................
.........................

Megbeszélték-összeforrtak
Gyökerékék sunyiba kotorhatnak

   Azóta!

Aki megérti egéffégére, aki nem, af meg örüljön neki, hogy megúfta:)

Megmondom mi volt az elsõ reakcióm itten egyedül üldögélve: B*zmeg ez k*rva jó! -ez volt. Nagyonrohadtulbaromira tetszik! :kiraly:

Megmondtad a frankót és ez tetszik!
.....utoérhetetlen nyomozói képességem azt súgja te ismered Beren-t és a barátnõjét. ............ És jól megmondtad a "Gyökerékéknek"!
5.ellem/love Rulez!

[Ramiz]

.....utoérhetetlen nyomozói képességem azt súgja te ismered Beren-t és a barátnõjét.

Valószínûleg ismeri... de a szennyes akkor is szennyes, ha reppes.

[sirtomi]

Valószínûleg ismeri... de a szennyes akkor is szennyes, ha reppes.

Tényleg jó volt ez a vers, vagy mi!
Beren és Mirror nem ugyanaz a személy?

[Ramiz]

Tényleg jó volt ez a vers, vagy mi!
Beren és Mirror nem ugyanaz a személy?

De. Azért ilyen bennfentes.

[Lazzaret]

Ramiz: hát még alakitva lesz. azért a történet nem lesz ilyen meseszerü. Csak lesz benne angyal is de nem ugy ahogy megszoktuk . Majd ha kész leszek a kövi fejezettel majd meglátod.

[Mirror]

Tényleg jó volt ez a vers, vagy mi!
Beren és Mirror nem ugyanaz a személy?

De. Azért ilyen bennfentes.

höhö

Valószínûleg ismeri... de a szennyes akkor is szennyes, ha reppes.

reppesszennyes

Megmondom mi volt az elsõ reakcióm itten egyedül üldögélve: B*zmeg ez k*rva jó! -ez volt. Nagyonrohadtulbaromira tetszik! És jól megmondtad a "Gyökerékéknek"!
5.ellem/love Rulez!

köfi-köfi-köfi:D
köfönöm a MÁV-nak, aki helyet biftofított a "mû" megalkotáfához (a vonat negyed órán át vesztegelt az egyik állomáfon éf már nagyon untam magam:))

[Zanador]

Tudom, igértem, hogy jövök.
Igéretem, hogy a szavam örök
És nem hagylak el:
Követlek, ha menned kell.

Igen, még emlékszem,
Tisztán és szépen.
Ahogy áltál elõttem,
Többé el nem felejtem.

Láttalak, láttalak már téged.
És most a Hold fehére mosta a képet
Hiába mondtam, hogy vége,
Mégis újra látni szeretnélek.

Tanál tényleg jobb a nem.
Talán jobb, ha tovább megy minden.
Mégis vahogy nincs meg, hiányzik valami
Amiért némaságba hullva annyi hang kiáltozik.

Elvitted amit nem adtam
És itthagytad, amit nem kértem.
Azt mondtad, irni tanitasz;
Álmokat kapok mindezért cserébe.

Most te hallgasd amit mondtam:
Két megszegett eskü egymást bûnteti
Neked nincsen szavad,
Én az enyémeket hiába ejtem ki.

[Ramiz]

Vége felé a metaforákat(?) nem egészen tudtam összeegyeztetni a vers témájával, de ez sztem csak azért van, mert még nem éltem át szakítást. Egyébként tetszik.

[Zanador]

Mirror: bocs, de kb a 3. sorig tudtam elolvasni... ott már nem birtam tovább...

Lazzaret: eddig egy kicsit kiszámitható volt, de ez a kezdet még nem köt le semmit, úgyhogy hajrá, várom a folytatást.

Ramiz: az ilyen egyenes megfeletetésekkel a vers tartalma és énközöttem kicsit vigyázz kérlek. Igaz, hogy szinte mindenrõl meg tudom mondani, hogy mit jelent, és hogy hogyan került oda, de ha az ismerõseim értenék is amiket irok, akkor nagyon sokszor kéne magyarázkodnom, ha igy vesszük (nem sértegetés). Az is igaz mondjuk, hogy részben emiatt csak 5en tudják rólam az ismeretségi körömbõl, hogy egyáltalán valaha is irtam verset.
(egyébként azokat a verseket, amiknek valakiknek irtam, nem is tettem fel ide)
Amihez ez pl kötõdik, az nem egy tényleges szakitás. Egy ideje kicsit "összevesztem a múzsámmal", még ha ez igy hülyén is hangzik. Merthogy én 'iró' vagyok és nem költõ. Nem igazából én alkotok, hanem csak leirom amit a fejemben hallok. Ezért van az, hogy mostanában alig sikerül valami...

[Ramiz]

Ok. Akkor egyszerûbben mondom (ahogy elsõre akartam): nem értem. Persze, nem kell, hogy az ember értsen egy verset, attól még lehet benne gyönyörködni.

[Lazzaret]

Egy kicsitt változtattam az írásomon mert nem tetszet. Igy talán érthetõb és izgalmasabb mint volt:

              "Néma éjszaka volt. Sötét, viharos éjszaka. Sem ember, sem állat nem mozdult ki házából vagy rejtekébõl ezekben az órákban. A szél és az esõ orkán erejével tombolt. Mintha egy hatalmas háború dúlna fent az egekben, mely most ért a tetõpontjára. Hatalmas dörrenések közepette villámok csaptak le az égbõl, megvilágítva az elterülõ várost. A villámok mintha egy helyre akarnának lecsapni, örök kárhozatra ítélve a helyet. Egy szemlélõdõ szemében úgy tûnhetett, mintha a vihar egy helyre összpontosulna. Egy toronyházra.
               A ház tetején mintha történne valami. Senki sem gondolná, van épp-eszû ember, aki ilyen viharban egy toronyház tetején lenne. De ennek a háznak a tetején hárman is voltak. Egy fiatal lány és két férfi. A lány erõsen kapaszkodott a tetõ párkányába és figyelt. Nézte, hogy a két férfi farkasszemet néz egymással.
               Az egyikõjük tetõtõl talpig feketében volt. Fekete haj, fekete ruha. Az egyik dolog, ami különleges volt benne azok a fekete szárnyak voltak, amik a hátából álltak ki. A másik a szeme volt. Mintha tûztõl fénylett volna. Teljesen vörösen világított. Kezében egy fekete pengéjû kardot markolt, mely még az éjnél is sötétebbnek tûnt. Arcán démoni mosoly terült szét. Mintha nem számítana neki élet és halál.
   A másik férfi teljesen az ellentéte volt a fekete szárnyúnak. Õ teljesen fehérbe volt öltözve. Makulátlan ruháját még az esõ sem érte el, bárhogy is tombolt körülötte a vihar. Fehér szárnyai csak úgy ragyogtak a sötétben, mintha a hold világítana egy tiszta egû esten. Szép arcából hiányoztak az érzelmek. Sem öröm, sem pedig bánat nem látszott rajta. Kezében neki is egy kard volt. De az övé csak úgy fénylett, mintha a nap sugaraiból kovácsolták volna ki.
   A két különös alak beszélt egymáshoz, de a lány nem hallotta õket a vihar zúgása miatt. De olybá tûnt mintha két régi ismerõs találkozott volna. Látta a tekintetükbe, régóta ismerik egymást. Talán gyermekként már találkoztak volna? Tudja, erre nem fog választ kapni bárhogy is szeretné. Félelemmel a szívében várta mi fog történni a két férfi között.
   Hatalmas villám csapott le a toronyház egyik antennájába, fényes szikrákat hányva szerteszét. Mintha erre a jelre vártak volna, a két férfi villámgyors mozdulatokkal egymásnak ugrott. Kardjaik sebesen járták a halál táncát, amelynek csak a vér érintése vethet véget. A lány lenyûgözve nézte a kardok tusáját. Még ekkora viharban is hallotta a pengék dallamát, ahogy a levegõt vágva egymásnak csapódtak. A pengék táncukhoz saját maguk játszották a halál dallamát.
   A két férfi perceken keresztül harcolt egymás ellen, de egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon. Hiába voltak nagyon jó kardforgatók egyikük sem talált gyenge pontot a másikon. A vihar egye erõsebben tombolt a két férfi körül. Az egész egy arénához volt hasonlatos, ahol a nézõk a gladiátoroknak szurkoltak. Egyre lelkesebben és hangosabban üvöltöttek, így biztatva a harcosokat a még több vérontásra. A harcosok hálájuk jeléül hosszú és véres párviadallal kápráztatták el a közönséget.
   A fehér ruhás hirtelen kiugrott a harcból, majd a lány felé fordult. Felemelte a kezét és az ujját a lányra irányította. Mondott valamit, amitõl a lányt a rettegés járta át. Nem hallotta mi az, de érezte a belõle jövõ rosszindulatot. A fekete ruhás arca teljesen megváltozott. Eltûnt arcáról a démoni mosoly, helyére aggodalom és félelem ült ki. Szemei sem világítottak tovább vörös fénnyel. A fehér ruhás lecsukta a szemeit. Koncentrált.
   Hirtelen egy fehér nyíl pattant ki az ujja hegyébõl, ami egyenesen a lány felé tartott. A lány meg sem bírt mozdulni a félelemtõl, ami belemart a szívébe. Becsukta a szemét és sikítani kezdett. Érezte itt a vég, amit nem tudd elkerülni. De a nyíl késett. Valami megállította. A lány kinyitotta a szemét. A fekete ruhás férfi ott ált elõtte védelmezõen, széttárt karokkal. Bal vállából sûrû vér folyt le a karjára és a testére. A lány halotta, ahogy a férfi halkan a fehér ruhásnak a következõket mondja:
            - Ezt soha nem teheted meg vele, amíg én élek Angyal. Mert szeretem teljes szívembõl. Ha kell, az életem is feláldozom érte.
Válaszul teljesen érzéketlen nevetés jött. Az angyal felemelte újra a kezét, de most egy fehér gömböt küldött végsõ, halált hozó útjára. A fekete ruhás férfi megfordult és védõn ölelte át a lányt kezeivel és szárnyaival. Hatalmas robbanás rázta meg a várost, ahogy a gömb elérve célpontját, energiái kiszabadulva felrobbant.
A robbanás ereje lelökte a tetõrõl a lányt és az õt védõn ölelõ férfit.
              - Ne aggódj, nem lesz semmi baj. – suttogta a fülébe a férfi miközben zuhantak. – Vigyázok rád kedvesem.
És csak zuhantak bele az éjsötét semmibe."

[Ramiz]

Ha már átírogattad, akkor én ezt is megváltoztatnám: "A lány halotta, ahogy a férfi halkan a fehér ruhásnak a következõket mondja: (...)". Túlságosan kimért, mûszakias, precíz ez a megfogalmazás ebben az izgalmas helyzetben, hogy "a következõket mondja:".

[Lazzaret]

"A lány hallotta ahogy a férfi halkan, fájdalommal teli hangon megszólal."

Így már jobb???

[Ramiz]

"A lány hallotta ahogy a férfi halkan, fájdalommal teli hangon megszólal."
Így már jobb???

Szerintem igen. De ez a három kérdõjel felháborodottságot sejtet. Ha nem értesz egyet velem, akkor hagyd úgy, ahogy volt.

[Lazzaret]

Szerintem igen. De ez a három kérdõjel felháborodottságot sejtet. Ha nem értesz egyet velem, akkor hagyd úgy, ahogy volt.

Nem igazán inkább gondolkodva kérdem és izgatottan várom a választ
De ennél jobbat nem tudtam ezért volt a 3 "?" jel:)
Egyébként köszi hogy rámutattál ere a hibára. Több elolvasás után nekem sem tetszet az eredeti.

Arigatou!

[Lazzaret]

Ti mit szoktatok tenni akkor ha nincs meg az ihlet? Eljutottam a regényemben egy nö növel való párbeszédhez és nem tudok vele mit kezdeni. Mirõl tud beszélgetni két középsulis csaj? Ráadásul jo barátnõk. ÁÁÁ Reménytelen vagyok. Fogalmam sincs hogy most mihez kezdjek.

[Aephidon]

Ti mit szoktatok tenni akkor ha nincs meg az ihlet? Eljutottam a regényemben egy nö növel való párbeszédhez és nem tudok vele mit kezdeni. Mirõl tud beszélgetni két középsulis csaj? Ráadásul jo barátnõk. ÁÁÁ Reménytelen vagyok. Fogalmam sincs hogy most mihez kezdjek.

Én azt csinálom, hogy ahova nincs ötletem, azt a részt átmenetileg kihagyom, s inkább azzal foglalkozom, amihez van ihlet. Vagy hagyom állni az egészet, egészen addig amig ki nem pattan a fejembõl az egész jelenet...

(Elég sok mindenrõl tud beszélgetni két középsulis csaj: pl. sorozatok, pasik (pl. "a 11/C-be jár egy magas szõke srác, nemtod' hogy hívják?"), bulik, mozi/filmek, a köcsög tanárok, "rohadt sok a tanulnivaló", vagy valamilyen közös program tervezése, vagy annak konklúziójának megbeszélése, stb... Vagy egyszerûbb, ha valahogyan megkérdezel egy középiskolás lányt, hogy mirõl szoktak trécselni!)

[katz]

Én azt csinálom, hogy ahova nincs ötletem, azt a részt átmenetileg kihagyom, s inkább azzal foglalkozom, amihez van ihlet. Vagy hagyom állni az egészet, egészen addig amig ki nem pattan a fejembõl az egész jelenet...

Detto. Ha nem görcsösön arra a jelenetre koncentrálsz, hanem másfele tereled a gondolataidat, pl továbbirod a novellát és alszol egyet a témára, akkor elõbb utobb be fog villani néhány hasznlható ötlet.

[Ramiz]

Ti mit szoktatok tenni akkor ha nincs meg az ihlet? Eljutottam a regényemben egy nö növel való párbeszédhez és nem tudok vele mit kezdeni. Mirõl tud beszélgetni két középsulis csaj? Ráadásul jo barátnõk. ÁÁÁ Reménytelen vagyok. Fogalmam sincs hogy most mihez kezdjek.

Én ilyenkor vagy kihagyom a jelenetet (beszélgetnek, de hogy mirõl, azt nem tudjuk - én úgyis átugranám a két gimnazista csaj beszélgetését ), vagy valami hatalmas állatságot írok, az legalább érdekes, meg ha nagyon oda nem illõ lesz, akkor utólag könnyû jobbra cserélni.

[Shinwa]

Olvasgattam a névtelenség jótékony homályába burkolózva, de úgy néz ki - sajna - regisztráció nélkül nem lehet ide írni.
Kíméletlenül szóljatok be

[SIZE="4"]Tébolykeringõ
[/SIZE]
Litánia - sötét sikoly,
mi felszáll az Égbe
s a Mennyekig hatol,
miközben vérzõ szívem zokogva zakatol...

Arcomon jeges könnypatak lángol.

Sikoly? Könnyek? Tépett vicsor.
Fájó fohász, mi az égig kiált!
az Úrig hatol,
minden akadályon áthágva
sebesen.
Minden sóhajjal ép elmém keresem.

Sómarta seb az arcon -
utolsó imám rémülten
mormolom.
Aszott karok ölelnek;
hiába
tagadom!
Itt a mostohám; csak benne bízhatom.

Agyamba Fény hatol. Feszít!
Ám az önvád ereje semmit
sem veszít.
Gazzal benõtt hantomon
hattyútetem rikít.
Tömény borzalom.

Talán, ha gyertyám pislogása
elvéti szokott ritmusát
s "ragyogása"
többé nem melegít -
akkor lesz boldogsága
a kebelnek,
amit nehezít.

Míg opál jégcsapként
fakad szemedbõl
veríték,
hogy sirassa torz
álmom viaszos
dicsfényét..
csak álnok pótanyám leli bennük örömét.

Félek, hóhérom közönyös.
Hiszen õ az Élet,
ha miatta szenvedek
s nem nyugodom:
nem számít.
Neki mindegy.

Törött szavak, csorba betûk,
Kimondtam hát; mind elrepült.
Értelmüket ne keressed.
Nincs az nekik. Sosem leled.

[Ramiz]

Négy észrevételem lenne.

1. A "pszihológus" valahogy nem illik a vers hangulatába.
2. Miért baj, hogy regelni kell? A legnagyobb baleset, ami történhet veled, hogy elkezdesz fórumozni.
3. Az utolsó versszak ugyan elõre megfelel arra, amit most mondani akarok, de mégis: nagyon hatásosak a képek, de... egy kicsit túlságosan is. És mivel nincs mögötte történet vagy ilyesmi, mint mondjuk egy balladánál, kicsit üresnek hat. De egyébként tényleg hatásos!
4. Király az avatarod!

[Shinwa]

Négy észrevételem lenne.

1. A "pszihológus" valahogy nem illik a vers hangulatába.
2. Miért baj, hogy regelni kell? A legnagyobb baleset, ami történhet veled, hogy elkezdesz fórumozni.
3. Az utolsó versszak ugyan elõre megfelel arra, amit most mondani akarok, de mégis: nagyon hatásosak a képek, de... egy kicsit túlságosan is. És mivel nincs mögötte történet vagy ilyesmi, mint mondjuk egy balladánál, kicsit üresnek hat. De egyébként tényleg hatásos!
4. Király az avatarod!

1. Valóban nem illik, talán szándékosan azért is csináltam így, hogy megakasszon, kizökkentsen? Nem tudom. Nem voltam magamnál Nos, javítva egy talán jobbra?
2. Eleget láttam. NEM AKAROOOOOK
3. A történet mögötte nem érzékeltethetõ indiszkréció nélkül Szóval bocsika...
4. Angel Sanctuary. Köszöni szépen

[Zanador]

1. Csak, hogy kötekedjek egy kicsit: igy ahogy most van, kár otthagyni. Én nem akasztanám meg a menetet, max megcsillagoznám, és a végén megjegyzésként odairnám. Elvégre egy olyan versrõl van szó, ami az érzésre támaszkodik, nem kéne pont ezt meggyengiteni benne a formatöréssel.
2. Elkéstél, már van egy nem-vers-postod is, innentõl menthetetlen vagy.
3. Én nem hiányolom a hátterét, mert talán jobb is, ha az fantáziára van bizva...
Amúgy meg, mikor mondta el itt bárki is, hogy melyik verse mirõl szól? Én biztos nem, elég sok kellemetlen helyzetet szült volna nekem, valószinûleg...

[Shinwa]

1. Csak, hogy kötekedjek egy kicsit: igy ahogy most van, kár otthagyni. Én nem akasztanám meg a menetet, max megcsillagoznám, és a végén megjegyzésként odairnám. Elvégre egy olyan versrõl van szó, ami az érzésre támaszkodik, nem kéne pont ezt meggyengiteni benne a formatöréssel.
2. Elkéstél, már van egy nem-vers-postod is, innentõl menthetetlen vagy.
3. Én nem hiányolom a hátterét, mert talán jobb is, ha az fantáziára van bizva...
Amúgy meg, mikor mondta el itt bárki is, hogy melyik verse mirõl szól? Én biztos nem, elég sok kellemetlen helyzetet szült volna nekem, valószinûleg...

1. Már javítva menetközben^^
2. Akkor legyen második is... Bleeeeee
3.

[Mirror]

Meleg van, de így ebéd után, elterülve a fák alatt kevésbé zavaró. Elõször odébb szerettünk volna letelepedni, de a környék diszkét dögszagot árasztott - nem óhajtottuk fellelni az eredetét... A környékbeliek barátságos emberek: a kanyarban elhaladva olykor elkurjantják magukat, hogy "ébresztõ". Jó volna aludni egyet. Végül is, holnapra ígértük magunkat. A nehézlovasság se mindenható. Nem éjfélkor kellett volna lefeküdni. Örökbecsû megállapítás - sose tartom be. De legalább nem együl vágtam neki a pusztának ezúttal. Erõs a de ja vu-m így is: a dögletes forróság és a cseh gumik egymáshoz való viszonya ez úttal se túl baráti - megint ki kellett cserélni a hátsót. Bár "akkor" könnyû felszereléssel haladtam, amikor szitává szakadt tavaly a szellempályaudvar mellett. Túl mohó voltam, nem kellett volna feltöltés után egybõl teljes gázzal menni. Bezzeg reggel, a benzinkút szét volt dúrva, úgyhogy a szokásos 11 kilométer helyett 30-at kellett megtenni teljes felszerléssel nulla nyomáson. Addig nem is volt gond, míg rá nem értünk a fõútra. Pedig olyan jó volt adni egyet a lovaknak - legalább ezútta egy benzinkút mellett ment ki belõle a luft. Utána következett a túra hátralevõ része. Átjutottunk Hajdú-megyébe, az eddig se túl sûrû településhálózat megszûnt létezni. Semmi már, csak szántóföld és az aszfaltcsík. Mert az se mindegy. Van síma és bordásra öregedett. Meg van az a kavicsos, ami ilyenkor olyan, mintha ragasztót kentek volna rá - a bordás gumikat magához szögezi.
Rálépni az Útra a világ legnyugisabb dolga: tekersz, és gondolkozol. Van idõ. Zene nincs, mert úgyse hallanád a szél zúgásától. Szélcsend van. Legalább ez nem zaklat. Életem elsõ nagy útján jártuk meg a nyugati széllel - oda-vissza oldalba kapott minket, összesen 40 kilométeren kaptuk hátba, de akkor meg is lovagoltuk rendesen. Most csak por és meleg. Tücskök.

Csillagos az ég, sok apró pötty az égen, néha felvillan egy-kettõ, olykor mûhold megy el fölöttem. Kukoricás éjszaka. A szúnyogok ennivalóak - ha ki merném nyitni a számat gyönyörûen megvacsizhatnék... egyelõre nincsenek béka-ambícióim. Valahol a közelben lehet egy tanya, mert emberi beszédet hallani. Idõnként egy kocsi is elmegy az úton a susnyás túlfelén - remekül álcázva vagyunk. Sikerült két órát aludnom, most rajtam a sor, hogy fent maradjak éjfélig. Az út eddig elég kellemes volt: a delelõ után a másik tartalék gumim is elszállt, megolvadt a közel negyven fokban. Most valami kínai vacak van bent, amit a társam hozott. Azért vettünk még két gumit a következõ faluban - nem akarok megint csereberélni hátul!!! A Hortobágy viszont mesés. Szürkemarha egy deka se, viszont igazi embermentes placc. Fél órán át haladtunk mire szembejött velünk egy kocsi. A bent ülõk majd kiestek az ablakon az integetésben, nyomták a dudát is rendesen. Vendégszeretet:) A szikes pusztát mondjuk nem értem: tucatnyi csatornán jöttünk át eddig, az egyiknél volt a szokásos csokievési pont. Láttunk képzõdõ viharfelhõt is, elég érdekes volt, ahogy emelkedett és morajlott. Szerencsére nem felénk jött... A Hortobágy azért betett - 180 kilométer után már nem bírtam tartani a tempót, kértem, hogy erre a napra legyen vége, nem kaptam levegõt. Furcsa, folyton szomjasak voltunk, de a víztõl már undorodtunk. Nem tudom, hány literrel ittam ma, azzal nem volt gond. A gumik is kaptak. Hogy leszállt az éj kellemesen nyirkosra fordult a levegõ, szeretem a párát.

Pára lengi be a síkságot, elemi erõvel zúdulunk bele a ködpamacsokba. Még nem érzem a kómát a kelõ Nap kósza fényeiben - pedig a második õrködési ciklusom végén majdnem elaludtam. Egy óra alatt összepakoltuk a táborhelyet, majd kissé leragadtunk a mocsárba - az út egyszer csak elfogyott, de így is megtaláltuk a hidat. A Száguldó Ócskavas nem is ragadt le, elvitt egészen a betonig, de a Magas gépe megpluttyantotta a gazdját. Hiába nagy nehéz ormótlan dög az enyém, elég drabális ahhoz, hogy az ilyesmi meg se kottyanjon neki.

Vonaton zötykölõdök valahol a Nyírségben. Nyíregyházáig bírtam a távot. Jó volt: lejtett az út egészen a városig, hajráztunk egy óriásit, de a kétnapos kialvatlanság miatt Sóstónál feladtam, nem lettem volna képes beszámíthatóan viselkedni tovább. Pedig elég jól nyomtuk, még egy traktort is leelõztünk. A mechanika nem élvezte a sár társaságát, olykor kiköpött egy jó adagot az útra. Hétkor reggeliztünk valamelyik Hajdú nevû városban. A hajónaplóban benne van úgyis. Magasnak a Fõiskola elõtt végre kicseréltem az elsõ gumiját - még tegnap futott bele egy tüskébe a második defektemnél, de kibírta 20-kmenkénti pumpálással. Ismerõs. Tavaj, útban szolnok felé én is így jártam, csak akkor a pótgumival. Öcsödnél nem mertem megállni, csak akkor, amikor kiértem a faluból. Az a híd eszembe juttatta a Cool Túrát erõsen, de egy arra járó kombájn megnyugtatta a kis szívemet - talán nem alattam fog összedõlni. Vakarózok. Nyamvadt szúnyogok...

Körforgalom. Át, jobbra, elõre. Elméletileg erre kell jönni. Ha ez Alföld, akkor megeszem a kalapom (nincs kalapom, fehér bézbólsatyeszom van, a feketér ráapplikáltam a zseblámpát, éjszaka jó szolgálatot is tett) - ez teli van mindenféle dombokkal. Asztalsímaság mi?! Fel-le. Csak a gumik bírják... A meleg a szokásos, de ezt a nyomvadt kis 12 km-t bírjátok ki.

Célpont elérve. Hm. Ez biztos nem az. Fel kellett volna írnom!! Ez a lelkészlak! Körbenézek. Nem, ez az a szám. Képtelenség. Jé, nincs térerõ... Felmegyek a soros kupac tetejére. Szolíd cirpogás, mûködik. Hm. Uff. Még sose éjszakáztam lelkészlakban. Érdekes másfél napnak nézünk elébe... Lényeg, hogy végre aludni tudjak. Meg van egyfajta bukém is. Esetleg enni se ártana. Nem, most szunya kell. És lõn...