Messages

Helló!

Olvastam a Tragédiát. Nem is tudom. Olyan szokatlan tőled ez a hangnem, ez a szóhasználat, vagy csak nekem voltak téves benyomásaim rólad? Ha nem tudnám, hogy te írtad, a hétköznapi megnyilvánulásokból talán Tiaro-nak tudtam volna be.
Egyébként érdekes ez a hangnem egy öngyilkosságnál számomra. Általában olyankor a szereplők nem cinikusak, hanem önsajnálók siktak lenni. De ez persze pozitív, jó, hogy nem sablonos.
És az is tetszett, hogy a meleg pasi nem halt meg, így felvetődik az, hogy talán a főhősnek sem fog sikerülni az öngyilkosság, talán a halál helyett ő is "csak" nagyon komoly sérüléseket szenved, ami a legrosszabb, mert akkor inkább életben maradt volna, mint a testi fájdlmakat is kibírni.
Mennem kell előadásra. Befejezem az eszmefuttatásat.

Helló!

Biztos én vagyok hülye, de a csatolt fájlokat nem tudom megnézni, ezért nem tudok az újakról véleményt mondani.
(A pingvin a kolis gép :linsux: )

Noriko, igazából még senkit nem láttam a fórumon, aki bárkinek is bármi rosszat mondott volna az alkotásáról.

Saori, az izéééé nagyon aranyos!!

Helló!

Köszönöm mindenkinek a dícséreteket, remélem, őszinték. De még mindig nem hiszem, hogy bárki is kiadná.

 De megállt itt az élet. Mindenkinek elfogytak a rajzai?

Baj van, mostmár rátokzúdítok még egy adagot. ha már begépeltem....

Akkor jön a folytatás. Itt már új szereplők is vannak, akik ugyancsak magyarázatra szorulnak. Hoggins tanácsadó. Megemlítik Angyalt. Ő kezdetben főszereplő, a Föld egyik védelmezője. Őt választják arra, hogy képviselje a harcosokat a civil hatalom előtt. Hogy a megjelenése hiteles és pozitív legyen, és az emberek könnyen befogadják, angyalszárnyakat adnak neki. Angyal nevezi el a támadókat viselkedésük alapján. A támadók itt előforduló tagjai Bűbájos és Figyelő. Ja, és Bűbájos néha Ákos-számokból idéz beszéd közben

   Dél is elmúlt, mire rávette magát, hogy legalább az újság többi részét elolvassa, és ezzel megnyugtassa a lelkiismeretét, hogy mégsem lopta a napot. De elég volt ránéznie a főcímre, máris felpattant, és a lapot le sem téve a kezéből rohant át az elnöki szobába. Kopogás nélkül rontott be az ajtón dühösen lengetve az írást.
- Hogyhogy lemondta a sajtókonferenciát?! – kiabálta – Ki kell állnia a nép elé! Elbújunk, biztos bázisokról szólunk csak hozzájuk, amíg ők életveszélyben vannak! Ez visszatetszést kelt. Elveszítjük a bizalmukat. – tette hozzá visszafogott hangerővel Eleonor higgadt nyugalmát látva, aminek fényében ő csak egy hisztis kamaszlánynak tűnt.
- Hisz' pont most intett Angyal, hogy ellenfeleink sorra megölik a politikai vezetőket! – tiltakozott Hoggins hangot adva Eleonor félelmeinek is. – Nem kockáztathatunk! Így is rettegek, mikor találnak meg!
- Emiatt többé ne aggódj. – szólt valaki a sarokból. Lucia megfordult. Két idegen lény állt ott. Mindketten humanoidok, magasak és karcsúak voltak. Mintha porcelánból lett volna a testük, a fény hűvösen, fehéren csillogott rajtuk. Az egyiok vállig érő fehér hajú, földihez hasonló kék, hímzett ruhában, palásttal. A másik haja hullámo volt, rövidebb és felfele állt. Gyönyörű volt. Bőre ragyogó fehér, haja, pupilla nélküli szeme, vékony, íves szemöldöke élénk, eleven piros. Alig volt rajta ruha, csak ékszerek és sejtelmes fátyolok, de nem is ez vonzotta rá a tekintetet. Sajátos, varázslatos, csábító kisugárzása volt, amitől nem lehetett szabadulni.
   Lucia először találkozott idegenekkel, és le volt nyűgözve.
- Bűbájos. – szólt halkan Eleonor. A piros hajú elmosolyodott, és arisztokratikusan meghajtotta a fejét. Pajkos mosolya volt, és abból is sugárzott az alvilági vonzerő, aminek hatására Lucia is elmosolyodott.
- Aki Bűbájost meglátja, halott! – vette elő Hoggins a fegyverét.
   Lucia összerezzent a dörrenéstől. Olyan volt, mintha egy álomból ébredne, vagy mintha egy lassított felvétel hirtelen felgyorsulna. A szíve hevesen kezdett verni. Hoggins felé nézett, aki egy láthatatlan erő által a falhoz csapódott, majd leesett.
- Rosszul terjednek a legendák. – mondta a fehér hajú zavartalanul. Bűbájos kecses léptekkel Luciához sétált, és közel hajolt hozzá.
- Aki engem hallott, az többé már nem hall meg mást. – súgta a fülébe dallamos, csengő hangon, tökéletes kiejtéssel.
Lucián dermedt ijedtség lett úrrá. Meg fog halni. Nem tudott, gondolkodni, nem tudott szabadulni Bűbájos bűvköréből. Katonásan kihúzta magát, és minden ellenkezés nélkül nézte, ahogy Bűbájos finom porcelánkezébe vesz egy karcsú tőrt, majd kedvesen végigsimít az arcán és a vállán. Aztán találkozott a tekintetük, és Lucia érezte a nyakán a hideg pengét. Tudta, hogy vége, de ne érzett sajnálatot, nem akarta megmenteni saját magát. Csak bámulta Bűbájos érdekes ívű szemeit.
- Kár volna így hullanod el. – szólalt meg a lény. Lucia megborzongott a szavaktól, de csak később fogta fel, hogy mit is jelentenek. Az életet. – Az ágyasom lehetnél. – engedte le a tőrt Bűbájos. Lucia nem felelt. Képtelen volt. Az esze azt parancsolta, várjon. Ezt látta az egyetlen kiútnak. – Dacos hallgatásod elutasításnak kell vennem? – kérdezte az idegen. Lucia élvezte a hangját, és ez mintha elnyomta volna a félelmet és az ellenséges érzelmeket. Bűbájos elmosolyodott. – Rendben van. Légy csak büszke, és így büszkén élj tovább nekem. De most ne fordulj meg. – ment el mellette. Lucia nem mozdult. A másik idegent nézte, aki szó nélkül állt a sarokban. Rövid idő múlva halk suttogást hallott, de még azon keresztül is azt a kellemes, lágy dallamot, ami azelőtt neki szólt.
- Még látjuk egymást. – súgta a fülébe Bűbájos, és elment.
Lucia egy pillanatra lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a bódító érzés a fejében elmúljon.
- Asszonyom, jól van? – szólt egy éles hang, és valaki átkarolta. Felnézett. Mindenhol katonák voltak és fehér köpenyes orvosok. A vállán kórházszagú takaró volt, és egy fiatal, kopasz ápoló nézett a szemébe.
- Igen... Jól. – felelt nyugodt hangon.
- Jöjjön ki innen! – húzta a férfi, és Lucia engedelmesen ment vele. Az orvosi szobába vitték, lefektették, és vizsgálni kezdték.
- Jól vagyok. Csak beszéltünk. – mondta újra.
- Tudjuk. – szólalt meg mellette valaki. Lucia felé fordította a fejét. Egy alacsony, fehér ruhás, fekete hajú férfi volt, hátán szárnyak.
- Angyal? – A férfi elmosolyodott, és leült mellé az ágyra.
- Igen, én vagyok. Hallottam, hogy már szerettél volna találkozni velem. Hogy vagy?
- El sem hiszem, hogy megmenekültük. – mondta ki Lucia. Úgy érezte, Angyalnak bármit elmondhat, ő megérti és elfogadja.
- Ha előbb tudomást szereztünk volna róla...! – fogta meg a kezét Angyal. – De Bűbájos olyan lopva jár!
- Igen, tudom.
- Ahhoz, hogy le tudjuk győzni, el kell mondanod, milyen volt a támadása.
- Nem támadott meg. – felelt újra kimért hangon Lucia.
- De igen. Csak nem a szó hagyományos értelmében. Emlékszel egyáltalán, hogy mi történt?
- Mindenre pontosan emlékszem.
- Akkor elmeséled nekem, milyen volt találkozni vele?
- Varázslatos. – mondta Lucia a rá jellemző békés, kifejezéstelen arckifejezéssel.
- Megigézett?
- Nem szexuális vonzalom volt... Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valami gyönyörű... gyönyörű... zenét hallgatok. Nem érdekel semmi más, átadom magam neki, nem akarom, hogy megzavarjanak, és azt sem, hogy vége legyen. Nem is éreztem veszélyben magam.
- Értem. Nem tudod, mivel érte ezt el?
- Azt hiszem, a látványa bilincselt le. – felelt kis idő múlva.
- De már elmúlt?
- Nem. – Lucia akaratlanul is megszorította kicsit Angyal kezét. – Zavar, hogy nem emlékszem rá pontosan. Újra látni akarom. Tudom, hogy ez ostobaság, és az életembe kerülne... Csak fel tudnám idézni az arcát...
- Varázslat áldozata vagy. Hallgass, kérlek, mindig az eszedre! Ne lépj vele mégegyszer kapcsolatba!
- Értettem. – bólintott Lucia. – Eleonor hogy van? – Angyal arcán az aggodalmat szánalom váltotta fel.
- Eleonor meghalt. – mondta gyenge hangon.
- Meghalt? – Abban a pillanatban jött rá, hogy Bűbájos őket megölni ment oda, és azért nem fordulhatott meg, hogy ne lássa a gyilkosságot.
- Mindannyiunknak nagyon fáj az elvesztése. Nagyon jó ember volt, aki rengeteget tett értünk. – mondta Angyal gyászos hangon. Lucia lesütötte a tekintetét. – De emiatt nem szabad magad felelősnek érezned! Igaz, ott voltál a szobában, de mágia hatása alatt. Észre sem vetted, mi történik. Ez nem a te hibád. Nem tehettél semmit. – simogatta a haját. – Érted, Lucia?
- Értem. – felelt elgondolkodó hangon. Nem értette, miért mondta ezt Angyal. Egy pillanatig nem jutott eszébe magát hibáztatni. Tisztában volt azzal, hogy abban a helyzetben a saját életét sem lett volna képes megmenteni, nemhogy Eleonorét.
- Nem győztél meg. – szólt Angyal. Lucia nem válaszolt. – Az lenne a legjobb, ha most hazamennél. Mi majd gondoskodunk a biztonságodról.

Akkor most, hogy mindenkit bírálgattam, beírok egy részletet a regényből.
Háttér: Ez az egész közepe-felé van. A Földet (meglepő módon ) támadják idegen erők. Az állam, ahol játszódik egy katonai alapon működő rendszer, aminek elnöke Eleonor Ross, aki most mellékszereplőként van itt, de egyébként elég fontos és pozitív figura; a másik Lucia Eleonor Johnson. Lucia géniusz, így gyerekkorától kezdve az állam központjában nevelték (hasonlóan Eleonor egyik rokonához), hogy ő legyen a következő elnök. (Második neve sem véletlenül egyezik a hatalmon levő elnökével.) Amikor befejeződött a taníttatása, a nyilvánosság nagy érdeklődéssel és bizalommal várta, reménnyel, hogy véget vet a háborúnak. De Luciának azt tanácsolták, legyen türelmes, ne marja ki a népszerű Eleonor kezéből a hatalmat, várjon a haláláig, addig tanácsosa lesz. Nos nem egy kellemes helyzet, ha egy ország várja a halálod, így a már említetten pozitív Eleonornak nem sikerül szívébe zárnia Luciát a nagylelkű gesztusával.
November huszonkettedike volt. Lucia Eleonor Johnson az asztalánál ült. Tágas elnökhelyettesi szobája Eleonor Ross-é mellett volt. A háta mögötti hatalmas ablakból a Központ előtti parkra, és a mellette levő gazdag városnegyed pár utcájára látott. Székével hátat fordított az asztalon álló papírkötegeknek, és a kihalt utcát nézte. Gondolataiban épp csak felmerült, hogy háború van, az emberek félnek, és neki tennie kellene azért, hogy a helyzet megoldódjon, de nem látott értelmet abban, amin általában minden sejtjével, minden gondolatával igyekezett.
Hiábavalónak látta, hiszen nem volt semmi hatásköre. Kapott egy előkelő irodát, egy jól hangzó ígéretet, hogy azzá válhat, ami mindig is lenni akart; de addig egy olyan ember mellett kell pazarolnia az éveket, aki előbb hallgatna egy analfabéta csavargóra, mint rá. Számtalanszor gondolt erre, és fordult háttal a munkájának a házakat bámulva, majd az első hívószóra új erőre kapott és lázasan dolgozott tovább abban a hitben, hogy megmentheti a világot.
De a hívószó nem jött, és Lucia kábán figyelt egy madarat a villanyvezetéken. Aznap volt a születésnapja, és ő még értéktelenebbnek látta magát. Remélte, hogy valaki gondol rá és felköszönti. Mosolyogva indult az irodába azzal a reménnyel, hogy majd egy kis csomag várja az asztalán. Nem volt ott. Gyerekes naivitással, majd egyre nagyobb csalódottsággal nyitogatta ki a fiókokat, hátha elrejtettek egy üdvözlőlapot, vagy bármit, majd kiment a folyosóra, mindenkinek köszönt, amíg elsétált a legtávolabbi kávéautomatáig, de semmi nem történt. Csak a napi újság hátlapján említették meg egy író és egy homoszexuális énekes között.
Utolsó reménnyel tárcsázta a titkárát.
- Tessék, asszonyom? – szólt bele a fáradt hang.
- Nem jött a számomra valami?
- Nem, asszonyom. Vár valamit?
- Igen. Bármi jön a részemre, azonnal hozza be!
- Értettem, asszonyom.
- Köszönöm. – tette le a kagylót.
Persze, mindenki fáradt. Leterhelt, háború dúl, ki is tartaná számon, milyen nap is van. De nem igazság! Ő, az elnökhelyettes minden egyes titkárnőnek tudta a születésnapját, korábban ment reggel, hogy ajándékot vihessen nekik, számon tartotta az előléptetéseket, mindenkinek személyesen gratulált; az ő születésnapját meg megírják a lapok, és még egy virágra sem telik?!
Nem arról volt szó, hogy Luciának annyira hiányzott volna egy virág az irodájába. Csak hinni akarta, hogy figyelnek rá. Sőt ezt a figyelmet akarta bebiztosítani saját kedvességeivel, hiszen tudta, az emberek csak akkor adnak, ha kaptak előbb. De ő még egy telefonhívást sem kapott.
Tudta jól, hogy kicsinyes dolog, hogy Eleonor minden bizonnyal már évek óta nem is emlékszik saját születésnapjának dátumára, hogy dolgozni kellene, de nem tudott felülemelkedni. Becsapva érezte magát. Hiszen ő teljesített, ő mindenkire figyelt, hol a méltó jutalom?!  Neki kézzelfogható bizonyítékokra volt szüksége arról, hogy fontos valakinek: bókokra, ajándékokra, tárgyakra. Hogy beléjük kapaszkodhasson, amikor magányosnak érzi magát. De aznap reggel reményvesztve ült a székében.


Remélem, nem túl hosszú. Köszönöm annak, aki végigolvasta.

Helló!

Huhh, végigolvastam az elejétől a végéig!
Akkor ha megengeditek mint valami beképzelt zsűritag elmondom a véleményem róluk. Remélem, nem lesz túl visszatetsző ez, csak abból indulok ki, hogy én is szeretem, ha lereagálják azt, amit csinálok. Rám jellemző, hogy azok tetszenek, amikkel azonosulni tudok, nem vagyok valami objektív típus.
Szóval Noriko Egyedülje, mint már neki is mondta, az egyik favoritom. Az egész topicra úgy találtam rá, hogy elküldték nekem, mert tudták, hogy tetszeni fog.
Ramiz Sorsa olyan Végtelen Határos. Emlékeztek arra a sorozatra? A felépítése hasonló. Egy általában a fantasy világában játszódó történet, egy meglepő, megindító és elgondolkodtató csattanóval, ami által a néző ,,átérzi a borzongó ámulatot a rejtély láttán, ami a lélek legbelső mélyétől a legvégső határig terjed". Teljesen eredeti volt, csak el tudtam volna képzelni a sorozat egyik epizódjának. (Már csak azért is, mert ott minden epizód alapötlete teljesen eredeti, csak ez a csattanós megszerkeztettség hasonlít.) Az Egyetlen ellenfelem volt még az, ami nagyon megfogott.
Soridan Álarca a regényem egyik szereplőjének a jellemrajza (így az enyém is). De ő a végén visszaveszi az álarcot, mert rájön, hogy míg a maszk tökéletesítésébe rengeteg energiát beleölt, addig teljesen elszakadt valódi énjétől, és amikor odajut, hogy levenné az álarcot, azt látja, hogy belső személyisége mennyire sérülékeny és fejletlen. Így jobban jár, ha inkább nem változtat semmin. (Legalábbis remélem, hogy a történetből lejön, hogy ez a motivációja. Íráskor gyakran tartok attól, hogy bizonyos motívumok, vagy egyáltalán a szavak nem azt jelentik más emberek számára, mint nekem, és így nem azt értenek egy-egy dolog alatt, amit én mondani akartam.)
Tiaro költészetét nagyon tudatosnak érzem. Nem kezdtem el szótagokat számolgatni, de mintha egy poeta doctus-szal lenne dolgunk. A Bukott angyalokban megírtad azt, miért ezt az álnevet választottam. Köszönöm! Az Akarsz-e költő lenni és A síneken emelkedett ki még számomra. Vegyes érzelmeim lettek veled kapcsolatban. Jót tenne a magyar irodalmi életnek, ha sosem lenne boldog szerelmed, és ontanád magadból ezeket a szép szomorú műveket. De persze őszintén kívánom, hogy legyen, és akkor szép boldog verseket írj nekünk.

[offtopic 70-ik oldala, ha arra gondolsz. (amúgy animeszinkron.uw.hu)]

Originally posted by noriko
offtopic 70-ik oldala, ha arra gondolsz.  (amúgy animeszinkron.uw.hu)

Köszi! Most elindítottál a pályámon.

Helló!
Nem találok egy linket, ami egyszer (valamelyik topicban) fel volt téve ide. Szinkronszínészeket kerestek rajzfilmhez. Meg tudja mondani valaki, hogy hol volt ez, vagy a linket?
Köszi:merci:

[És jönne az újabb gazdatűntetés "ha az állam nem távolítja el azonnal... "]

Originally posted by Kalibur
És jönne az újabb gazdatűntetés "ha az állam nem távolítja el azonnal... "

/me mint lelkes tüntető kidöcög a traktorjával és három transzparenssel.

[Egyik első rajzom...( nagyon kezdeti stádium ) Nemtomki Fuma-skicc...(3-5 perc) Fuma-Sketch(Ja, és bocs a scannelési hibákért...nem én csináltam őket! )]

Originally posted by Exo
Egyik első rajzom...( nagyon kezdeti stádium )


Nemtomki

Fuma-skicc...(3-5 perc)

Fuma-Sketch

(Ja, és bocs a scannelési hibákért...nem én csináltam őket! )

Helló!
Nagyon jók Nekem a lány jobban tetszik.

[Akkor sok sikert!És pár képecske a lányoknak, igazi férfiakról Sorata-kun Aoki Sorata #2]

Originally posted by Soridan
Akkor sok sikert!

És pár képecske a lányoknak, igazi férfiakról


 Sorata-kun

Aoki

Sorata #2

Azért Sorata-t szívesen hazavinném. És ha neki az a jó, hogy felül a villanypóznára...! Nekem is vannak löketeim. Ez legyen a legnagyobb baj vele.

[És mit szólnátok egy magyar Trigunhoz: csehországból érkezett autós fazon, nem tudják megfogni, egyre nagyobb vérdíjat tűznek ki rá, ő meg az alföldön tekereg...]

Originally posted by Ramiz
És mit szólnátok egy magyar Trigunhoz: csehországból érkezett autós fazon, nem tudják megfogni, egyre nagyobb vérdíjat tűznek ki rá, ő meg az alföldön tekereg...

Csak ne tegeregjen az én közelemben.

[.... mi van Soridan lenyugódtál?...mintha hiányozna innen egy post... más: láttátok már az animeszinkron.uw.hu oldalt? Mit szóltok hozzá? (edit:belinkeltem)]

Originally posted by noriko
.... mi van Soridan lenyugódtál?...mintha hiányozna innen egy post...


más: láttátok már az animeszinkron.uw.hu oldalt? Mit szóltok hozzá?

(edit:belinkeltem)

Ez tetszik! Majd hallgatjátok a hangomat.  Bár pont tegnap beszéltem erről a szomatársammal, aki a Mafilmnél van gyakorlaton, hogy milyen rossz lehet japán rajzfilmet (pl. Dragon Ball) szinkronizálni, ugyanis a harcjeleneteknél kb. 2 percig folyamatosan üvölteni kell. De hát majd gyakorlom.

Helló!

Lenne egy technikai kérdésem. Nem mintha rajzolni akarnék, vagy ilyesmi, csak tényleg érdekel, hogy bizonyos effektusok hogy készünek.
Rajzfilmekben láttam, hogy ha valaki sír, a könnyei csillognak. Azt hogy rajzolják meg? Több, mint a fehéren hagyás. Ez vmi árnyékolás?

Bocsánat a kétszeri elküldésért.
És a legódarabkáknál nem ezt a smile-t, hanem ezt akartam írni.

Hát nem is tudom... Amíg gimis voltam, csak fél évig voltam menzás (aztán valaki legódarabkákat talált a kajában ). De most, hogy magamra kell főzzek, inkább visszavágyom. :rotflol:
Jé, ezt most láttam meg, és nagyon tetszik!

Soridan, a második idézet nem tetszik, ami a hozzászólásaid után van. (nem tudom a terminus technicusát) Pont most jártam meg azzal nagyon csúnyán, hogy megpróbáltam megérteni egy másik embert, és naivnak tartanak.

[Sötét Angyal: felbátorodtam, elkezdtem én is Írni egy szabad verset...]

Originally posted by Ramiz
Sötét Angyal: felbátorodtam, elkezdtem én is Írni egy szabad verset...

Ennek nagyon örülök.  És mikor olvashatom?

Majd én is beírok már valami újat, de az otthon van, ahova majd csak valamikor jövő héten megyek.

Akkor végigolvasom az összes írást is, ígérem. Eddig az első oldalig jutottam, de hát ugye kolis gép. Nem lehet ideális hangulatba kerülni az olvasáshoz, ha 1. állandóan szidod ezt a :hogyaza: gépet, 2. vagy hárman ülnek mögötted azt várva, hogy felállj végre ... De mindent bepótolok.

[Ja, Sötét Angyal! Érdekel a regényed... hol jársz benne? Mikor adják ki???]

Originally posted by Bruce579

Ja, Sötét Angyal! Érdekel a regényed... hol jársz benne? Mikor adják ki???

Öhm... Nem hinném, hogy bárki kiadná. De kösz az érdeklődést.

Hát igen, mint írtam a vers túlontúl is szabad. Azt hiszem, akkoriban eldöntöttem, hogy "én most verset írok", aztán prózát írtam, csak kevésbé helytakarékos módon.

Helló!

Mint már említettem, én is írok. Az a gond, hogy regényt. Sajnos annak az a tulajdonsága, hogy egy ilyen fórumra túl nagy, de majd megpróbálok kiragadni belőle olyan részeket, amik nem szorulnak sok magyarázatra.
Verset kb. két hónapig írtam 13 éves koromban. Nem találtam megfelelőnek a színvonalukat, ezért gyorsan leálltam vele, most mégis azzal indítanék. Öm... ha lehet versnek nevezni. Még szabadversnek is túl szabálytalan. Na, ennyit a szabadkozásokból, lesz, ami lesz.

Itt vagyok

Ki tudja, miért és hogyan
Megpróbálok érzéseket gyűjteni,
Amíg időm van
Ebben az alakban létezni
Mozdulatokat, hangokat,
színeket, szagokat
vések az emlékezetembe.
És nem hagyom, hogy kivesszenek.
Soha.
Érzéseket:
Kedvességet, sírást, gyengeséget,
Zajt, csödet, félelmet,
Feketét, fehéret, szürkét,
Monogámiát, festést,
Költősködést, táncot
(Úgy járok itt, mint egy látnok)

Gyengébb vagyok, mint előbb
De elvették erőm
Ott senki nem volt kíváncsi erre
Nézd, milyen ostoba az ember
Mindig azt nézi, miben vagy gyenge
Ott azt látták, mit teszel szebben.
Mindenki más sorssal bír el
És ahelyett, hogy az angyalt sebeznék
Azok, kik azt mondják, javadat szeretnék
Ott, amit tudsz, az az érték,
Abban kell erősödj.
Mesterem bölcs
,,Ha királyként akarod, hogy veled bánjanak, viselkedj úgy, mint egy király"
De itt azt mondják: beképzelt, vad
És veszteden látni akarnak
Irigyek és önzők
Nem ismerik el a szembetűnőt
Mert azok nem ők.

[Hiszem ha látom]

Originally posted by Xaga
Hiszem ha látom

Bocs, hogy kicsit lemeradva válaszolok. A pálcikaemberre gondoltam. Az az én színvonalam.

[Sango-chan...ala Shock Sango]

Originally posted by Saori
Sango-chan...ala Shock

Sango

Én is tudok úgy rajzolni, mint Saori.

Helló!

Hm... Ma komolyan eljátszottam a gondolattal, de nekem tényleg nehéz lenne egy sztorit írnom, ahol pl. Edina jár a Móricz Zsigmond Körtéri Leányiskolába, suli után a Süni Sütibe menne a barátnőivel, Krisztával és Judittal, kibeszélnék Ferit, a jóképű srácot a Zöld Pardonból...    Aztán jönne a gonosz Gergő, akiről kiderül, hogy valami hihetetlen erő birtokába jut, és felrobbantja a jó kis Mekdöncinket, de Edina megkapja a csodás... csodás...  izét, amitől neki is ereje lesz....

Jobb az ilyet elvonatkoztatni szerintem valós tértől és időtől.

[Helló!Végül is Mo-n játszódó anime bármiről szólhat, csak nem tornyok, hanem Lánchíd lenne a háttér. De ha kis hungaristák vagyunk, akkor fel leheten dolgozni a magyar mí****okat. Csoda****vas, Emese álma, Turul, a Lidércek stb. stb.]

Originally posted by Sötét Angyal
Helló!

Végül is Mo-n játszódó anime bármiről szólhat, csak nem tornyok, hanem Lánchíd lenne a háttér.
De ha kis hungaristák vagyunk, akkor fel leheten dolgozni a magyar mí****okat. Csoda****vas, Emese álma, Turul, a Lidércek stb. stb.

nem írtam semmi csúnyát  azért remélem felismerhető, mit akartam:  m.í.t.o.s.z.o.k és s.z.a.r.v.a.s.

Helló!

Végül is Mo-n játszódó anime bármiről szólhat, csak nem tornyok, hanem Lánchíd lenne a háttér.
De ha kis hungaristák vagyunk, akkor fel leheten dolgozni a magyar mí****okat. Csoda****vas, Emese álma, Turul, a Lidércek stb. stb.

[Sötét angyal személyében pedig úgy látom, igazi SM rajongóra akadtunk (bár az a mű nálam valahogy kimarad ha bishiken gondolkodom... ez nem jelenti persze, hogy nincs benne egy deka sem)]

Originally posted by Kalibur

Sötét angyal személyében pedig úgy látom, igazi SM rajongóra akadtunk (bár az a mű nálam valahogy kimarad ha bishiken gondolkodom... ez nem jelenti persze, hogy nincs benne egy deka sem)

Helló!

Nem vagyok SM rajongó, de ezt láttam először, és zsenge lelkemben és férfiképemben nagy lenyomatott hagyott.

Helló!

Öljön  meg mindenki, de Drága Tündér Cukorfalat RUBEUS Angyal -t ide teszem be.

Mint már a bemutatkozásokban jeleztem, nálam egész más karaktere van, mint a Sailor Moonban. Diamondo-t már Freyja közvetítette a nevemben is.

Helló!

A rajzok (mint mindig) nagyon jók.  De mit tehetett az a szegény fiú, hogy ezt tetted vele? (Szenvedj)

Sziasztok!

Két kérdésem lenne:
Hogy lehet megakadályozni, hogy az Usteam használhatatlan leveleket küldjön nekem?

Van valakinek bármilyen mozgóképe a Sailor Moon-os Rubeusról, Demando-ról, Fiore-ről, Annről és Alexről?  (Ez itt fontossági sorrend is lett volna) De ha van róluk saját rajz, azt is szívesen fogadnám.  

Köszi