Messages

Sötétség uralkodik köztünk. Sötétség, mely belopta magát topickjainkba és írásainkba. Sötétség, mely ott lapul sokunk szívébe, arra késztetve, hogy meggondolatlanságokat kövessünk el. A gondolatok kusza összevisszaságban áramlanak kifelé és csak értetlenül állunk a jelenség elõtt. A sötétség vaksággal ajándékozott meg minket, hogy ne lássuk, mi a jó és mi a rossz. Hiába, sötét világban élünk.
De tartsatok ki, barátaim az animében! Ez az állapot már nem tart sokáig. Eljön még az idõ, midõn minden a helyére kerül. A betûk a megfelelõ szavakká formálódnak és ezek a szavak a megfelelõ helyre kerülnek. Kiûzetik a sötétség a világból, hogy ismét tiszta és világos legyen minden.
Barátaim, álmot láttam! Egy álmot, mely a szebb jövõ ígéretét hordozza magábam. Egy álmot, mely a sötétség végét jelenti. Közelít a Fény! Óráról-órára közelebb lesz az idõ, midõn megérkezik közénk. Az álom megmutatta, hogy keletrõl érkezik, a felkelõ nap sugaraival. Már csak pár nap és a reggeli világossággal együtt a Fény is megérkezik.
Addig is legyetek boldogok és ne aggódjatok, a sötétség hamarosan kiûzetik.

A nyúl egy igazi jellem. Ott ül a fûben, de akkor sem szívja!
...
...

Kúúúúl!  

Nile-Sss Haa Set Yoth (Japanese Bonus Track)  

Ha esetleg van valakinek Dying Fetus, ill. Aborym, örömmel venném, ha megosztaná velem. Elõre is köszönöm.

más nincs (pedig a rock szimfóniát le akartam szedni).
egyelõre.

Erre gondolsz?: London Symphony Orchestra Royal Choral Society

sztem sokaknak tetszeni fog ez a link =)

Csatlakozom az elõttem szólókhoz.  

jah, nekem olyan helyen került hogy már ténleg nem segitett az egér

Akkor nekem szerencsém volt. A hölgynek meg nem...

Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a jó thrillereket. Az ötlet nem 100%-osan eredeti, de aki nem ismeri a "régi" klasszikusokat, azoknak nem fog feltûnni. Összeségébe véve így is tökéleteset alkotott az író. Egy lebilincselõ történet néhány nyaralni vágyó párról, családról, barátokról és egy rejtélyrõl...

Régikönyvek.hu

Imádlak drága hölgy! Egy már oly régóta keresett könyv köszönt vissza az ajánlott oldalról. Jövök neked egyel (bár nem tudom, hogy mivel), de ezer köszönet!

Ninja 1
Ninja 2

Köszönöm Shiroi, Damnatus (délután vettem észre, hogy nincs beállítva; illetve vetették velem észre ), Moha, Rounin. Remélem a többinek is hasonló nagyságú érzelmi töltete lesz, csak kicsit más természetû...

Köszönet a kritikákért mindenkinek.

Ezt fogom felhasználni mintául, hogy a játékosaim elõtörténetet írjanak a karaktereikhez

Ha ilyeneket kapok még a végén azt hiszem, hogy van fantáziám.

A most következõ rövidke szöszenetet egy szerepjáték karakter elõtörténeteként írtam. Az összecsapottságáért a késõi idõpontban történõ megírása felel. Amennyiben lesz olyan, aki elolvassa, örömmel várom a kritikákat. Ím hát a firkálmány, a teljesség igénye nélkül:

 Immáron 22 tavasz telt el születésem óta. 22 év, melyben nem sok örömöm leltem. Atyám egy volt azon sokak közül, kik olyan nagyurakat szolgáltak, akik nem voltak rá méltóak. Éhbérért dolgozott és nap mint nap ki volt téve a nagyúr kegyetlekedéseinek. Anyámmal való szerelme féltve õrzött titok volt mindenki elõtt, mert félt, hogy ha kitudódik, anyám is a kegyetlenkedés célpontjává válik.
Születésem nem várt esemény volt és nem kis kétségbeesésre adott okot. Tudták, hogy senki sem tudhat rólam, így anyámmal önkéntes "számûzetésbe" vonultunk az uradalom alatti csatornarendszerbe. Apám minden este hozott némi élelmet, hogy ne haljunk éhen. Életem hát a sötétségben kezdtem.
Mikor már az értelem szikrái kezdtek felvillani elmémben és már biztosan jártam, anyám elmesélte mindezt és óvatosságra, illetve csendre intett. Az intelmet naponta többször is hallhattam szájából, de csak ha erõsen koncentráltam, mert a susogó szellõnél alig volt hangosabb hangja.
A csatornában nem sok érdekes volt egy gyerek számára, de feltaláltam magam. Társam az árnyék volt, pajtásom az csend. Egyre nagyobb "utazásokat" tettem a cstornákban. Igyekeztem mindíg halkabb maradni a patkányoknál és mindíg az árnyékokban mozogtam. Az idõ múlásának elõsegítésére patkányokra vadásztam. Esténte pedig anyám tanításait hallgattam az életrõl.
Egy este, amikor szokásos utamról tértem vissza, apám várt "szállásunkon". Tekintetem anyámat kereste, de nem láttam sehol. Apám nem szólt semmit, de az arcán szomorúságot láttam. Kézenfogott és kikísért a csatornából. Bár föld alatti "birodalmamból" voltak "ablakok" az égre, de így teljes pompájában még nem tárult fel elõttem sosem. A levegõ, a hatalmas tér, a csillagok fénye...még azt is elfelejtették velem, hogy milyen helyzetben élek. Egy kis idõre szabadnak éreztem magam. Ám ez a szabadság nem volt hosszúéletû. Apám egy kövér, tiszta ruhájú emberhez vezetett. Már erõsen kopaszodott nyakában és ujjain viszont még az éjszakában is megcsillantak az ékszerek. Szó nélkül a férfi elé állított, majd kinyújtotta kezét. A kövér ember pár érmét csúsztatott a apám kezébe majd karonragadott és elvezetett az éjszakába. Visszapillantottam apámra, kérdezni akartam, hogy mi történik, de az arckifejezése a torkomra fagyasztotta a szót.
A kövér ember a házába vonszolt. Nem is, inkább a palotájába. Hatalmas épületet tudhatott magáénak. Behúzott az épületbe, de nem engedte el a kezem, hanem azzal a lendülettel megindult velem felfelé. Odabent mindenféle színekben pompázott az épület. Festmények, faliszõnyegek takarták a falat mindenütt.
Ám a kövér ember nem hagyott sok idõt a nézelõdésre. Egy szobába cipelt az emeleten és bezárta mögöttünk az ajtót és engem bámult. Ezt az idõt kihasználhattam, hogy körbenézzek a helységben. A szoba elég tágas volt, mégis alig volt fény odabent. Ez a tény a csatorna fényviszonyaihoz szokott szemem nem igazán zavarta, átláttam a félhomályban. A középpontban egy hatalams ágy uralta a teret. Kétoldalán egy-egy kis faragott szekrény, az egyiken egy könyvvel, a másikon egy ezüst kancsóval és két pohárral. A falak mentén szekrények és polcok sorakoztak, az ágy mögötti falon pedig egy tekintéjes ablak kapott helyet.
Ekkor szólalt meg elõször a férfi. Gurdoként mutatkozot be és az ágy felé indult. Elmesélte, hogy õ egy nagyon gazdag ember és bõségesen megjutalmaz, ha jó leszek. Ezt nem igazán értettem, de szólni nem mertem. Gurdo leült az ágy szélére és megtöltötte mindkét poharat. Azután rám nézet és maga mellé hívott. Utasított hogy üljek mellé és igyak. Feültem az ágyra és forgattam kezemben a poharat. Valami vörös folyadék volt benne, de a szaga határozottan kellemetlen volt. Gurdo kigúvadt szemekkel figyelt és mintha gyöngyözött volna a homloka. Óvatosan belekortyoltam az italba. Borzalmas íze volt, de leerõltettem a torkomon.
Gurdo kiitta a magáét, mjd felfeküdt az ágyra és az ölébe vette a könyvet. Szólt, hogy feküdjek mellé, majd kinyitotta a könyvet, kivette belõle a díszes ezüst hosszúkás könyvjelzõt és elkezdett felolvasni. A rész, amit megosztott velem, férfi és férfi közti testi érintkezésrõl szólt. Körübelül egy fél óráig olvasott belõle, ám hagja egyre jobban akadozott és már határozttan folyt róla a víz. Majd egyszercsak letette maga mellé a könyvet és felém fordult. Megkérdezte, hogy figyeltem-e. Némán bólintottam mire õ azt mondta, hogy akkor most mi fogjuk eljátszani a könyv szereplõit. Megráztam fejem, jelezvén, hogy nem akarok ilyet játszani, mire õ megpofozott és megpróbált maga alá gyûrni.
Kétségbeesetten kerestem kiutat a hájas test ölelésébõl. Vergõdésem közben a kezem közé került a könyve. Megragadtam és a fejére csaptam vele. Jó helyen találhattam el, mert Gurdó a fejéhez kapott. Az ütés után kiesett kezembõl a könyv, ahogy Gurdo keze lendült felém, de a könyvjelzõ rám esett. Felpillantottam és láttam, ahogy az a dagadt, izzadt test felém vetõdik, becsuktam a szemem és szinte önkívületi állapotban markoltam meg a könyjelzõt és döftem fölfelé.
Valami meleg csöppent az arcomra, amire kinyitottam a szemem. A könyvjelzõ - életem megmentõje - Gurdo torkába fúródott. Még láttam a szemében a meglepõdés és az értetlenkedés halványodó sugarát, majd kilehelte lelkét. Nagynehezen legörgettem magamról a halott testet. Lenéztem kezemre mely csupa vér volt, majd ismét Gurdo maradványaira. Nem éreztem semmit. Ez volt az elsõ ember, aki a kezeim közt halt meg és nem éreztem semmit. Ám ez a semmi nem rémiszett meg.
Lehúztam pár gyûrût Gurdo kezérõl, majd csendben és halkan elhagytam a házat. A csatornában töltött éveim után nem esett nehezemre észrevétlenül visszajutni az otthont relytõ csatorna bejáratához. Becsusszantam a nyíláson és visszaindultam szálláshelyünkre. Útközben azonban kétségeim támadtak. Már valahogy nem is akartam visszamenni. Ki tudja mikor következik be megint egy hasonló eset. Ahogy közeledtem, úgy váltam egyre hangtalanabb és észervehetetlenebb. Mikor odaértem, anyám testét ládtam a szalmazsákon. Mellkasa egyenletesen emelkedett-sûlyedt. Közvetlenül melléosontam és néztem egy darabig. Majd letettem mellé a gyûrûket és otthagytam.
Visszamásztam a felszínre és nyakamba vettem a várost. Körübelül egy óra mászkálás után egy szekerekbõl álló oszlophoz értem. Mind a 3 kocsi le volt pányvázva, de az állatok be voltak fogva és az elsõ kocsi körül volt némi sürgölõdés is. Nem okozott nehézséget eljutni az egyik kocsiig és belesni a pányva alá. Ládák voltak felhalmoza a kocsin. Úgy döntöttem magam mögött hagyom a várost, így felmásztam a kocsira és megbújtam a ládák között.
Világosodott, mikor megindultunk. Az emberi hagok alapján alig öten lehettek. Körübelül 3 órája zötykölõdhettünk egy erdõben, amikor a lovak hirtelen felnyerítettek és elõlrõl kétségbeesett kiáltást hallottam. Ez után olyan hangok érkeztek, mint amikor fém ütõdik fémnek. 12 csattanást számoltam, mire abbamaradt. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni és óvatosan kilestem a kocsiból elõre felé.
Egy szürke ruhába öltözött férfit láttam öt holtest társaságában, ahogy épp a pengéjérõl törli le a vért. Csodálkoztam, hogy miként képes egy ember ötöt legyõzni, amikor hiltelen megszólalt az idegen, hogy azonnal jöjjek elõ. Meglepõdtem a felszólítására, de félelem nélkül léptem elé. Ha engem is meg akar ölni akkor felesleges bújkálnom, hisz tudja hol vagyok.
Lemásztam a kocsiról és óvatosan elindultam felé. Nem volt eddig se életem így felkészültem a halálra. Viszont nem fogom csak úgy a pengéje alá hajtani a fejem. Úgy választottam utam, hogy az egyik holtest fegyvere melett kelljen elmennem. Amikor a fegyver mellé értem lehajoltam érte és magam elé tartottam.
Az idegen szemében mintha meglepõdés villant volna, de csak egy pillanatig. Megkérdezte mit akarok azzal a karddal, mire azt feleltem, hogy nem megyek könnyen a halálba.
Szemmel nem bírtam követni a mozdulatát, ahogy átszelte a köztünk lévõ távolságot és kiütötte a kezembõl a kardot. Meglepõdésem hatására hátráltam pár lépést, ám õ legugolt elém és megkérdezte, hogy mikor akarok a halálba vonulni. Pár pillanatig gondolkoztam, majd mondtam neki, hogy még nem most. Az arcán mintha átvillant volna egy mosoly. Felemelkedett megfordult és megindult az erdõ irányába. Hátranézett és annyit mondott, hogy kövessem. Õ lett a mesterem, tõle kaptam a nevem, mit azóta is büszkén viselek. Én lettem Eurynome, a félelem nélküli.

Asszem elsõ kézbõl magasztalhatom az amerikai együttes új albumát. Bár még csak nyolc számot ikerült összevadásznom a 10-bõl, nem hiszem, hogy az ismeretlen két szám lehúzná az albumot. Továbbra is hozzák a formájukat, sõt...Jelenleg ez lett a kedvenc albumom tõlük. A rájuk jellemzõ erõvel dübörögnek végig az ember hallójáratán, egész zsigerekig megrázva. Igazán jöhetnének kishazánkba egy "kisebb" koncert erejéig.  

http://www.ebaumsworld.com/kittycannon.html

1463 méter elsõre.

Bár valahogy nem tudom magamévá tenni ezt a számot (és még sokat a fent megnevezett csapattól), de ezt a számot kifejezetten kedvelik a szobatársaim, kik maguk abszolult nem eme mûfaj kedvelõi. Persze ha poénként tekintünk a "mûre", úgy már érthetõbb a szám iránti szimpátiájuk.  

... szégyellnék vagy félnének feltárni/odaadni magukat vagy nem is tudom...

Az elkötelezettség lehet a kulcsszó. Ha valakinek a szemébe tudsz nézni és tiszta lelkiismerettel azt mondani: "Szeretlek!", akkor valamilyen szinten elkötelezed magad mellette és nem akarod, hogy átvegye valaki a helyét az életetben. Az észrevételeim szerint sokan nem válalják fel ezt a fajta elkötelezettséget.

Én is. Jutott valaki tovább? pl. 4-5?

Eljutottam a 4. pályáig.    Nagyon barók a fegyverek.

Van közöttetek olyan, akinek akár a legkisebb problémát is jelenti, mikor azt kell mondania partnerének, hogy: "Szeretlek"? Mert ha igen, akkor kíváncsi lennék, vajon mitõl olyan nehéz ezt kimondani?!

Elõre leszögezném, hogy nekem nincs ezzel a szóval semmi gondom. Ám véleményem szerint, aki nem képes eme szót akár csak a fülébe súgni barátnõjének/barátjának, akkor az a kapcsolat nem mélyült el igazán és nem hiszem, hogy lehetne rá építeni.

Gratulálok Orionnak, hogy a szakdolgozatában elérte az 50+ diát! Hajrá-hajrá-hajrá!

1:1.    Köszönöm, igyekszem.

A svéd black metal egy újabb gyöngyszeme tárult fel személyükben. Minden megvan bennük, ami a mûfaj nagyjaiban. 46 perc tiszta zene. Témáiban a halál, a sátánizmus, a bujaság és a sóvárgás jelenik meg. Összességében egy kellemes, zenei témájában jól összerakott bandáról van szó és csak ajánlani tudom a black kedvelõinek.

Egy vallásos osztálytársnõm mondta, hogy az életet Isten adta, és csak õ veheti el.

Hát, pár "rosszarcúnak" errõl más a véleménye.  :linsux: És nem hiszem, hogy minden alvilági figura isten lenne.  

De ha nem vagyok vallásos? Vagy ha igen, de mégis úgy döntök, hogy most megszegek egy törvényt?

Ha vallásos vagy, akkor nem döntesz úgy, hogy megszegsz egy törvényt, mert annak vallásodból eredõen negatív következményei lennének számodra. Mivel az öngyilkoság bûn, ezért egy vallásos ember inkább szenved pár évig itt a Földön, mint egy örökkévalóságig a pokolban.

Jogilag, ésszerûen gondolkodva pláne megéri: az illetõ nem szenved tovább, a társadalomnak (a kórháznak) nem kell többet rákölteni + felszabadul egy ágy (a mai kórházviszonyok közt ez is számít...), a rokonok meg túlvannak rajta, elbúcsúzhatnak tõle, senki nem okolja magát késõbb, hogy "meg kellett volna látogatnom még aznap... ha tudtam volna, hogy meghal...".

Jogilag lehet, de az embert nem írhatjuk le paragrafusokban. Tárasadalmilag ezért ítélik el sok helyen és ezért nem engedélezik, mivel ezzel kivívnák a nép ellenszenvét és elveszítenék a szavazókat. (Ez egy kissé politikai szájízû, de hát ez van.) A mai kórházi viszonyok között meg inkább nem tartok igényt arra a megüresedõ ágyra.  
Amúgy az eutanázia még mindíg vitatéma a világot írányítani kívánó országokban és még nem született végleges döntés mindenhol ezzel kapcsolatban.

Matek-töri kombinált:
Ha IV. Béla 20 év alatt 32 törvényt alkotott, akkor 15 év alatt 10
Törvényt hányadik András alkotott?

Fizikai feladvány
Bori néni pulóvert köt 40 km/órás sebességgel. A rendelkezésére álló
Fonal hossza 15 km.
a) Mennyire kell Bori néninek fölpörgetnie a sebességet, hogy befejezze
a pulóvert, mielõtt elfogy a fonal?
b) Hogyan változik a sebesség, ha idõnként Pista bácsi is beleköt?
c) Mekkora az a maximális sebesség, ami fölött Bori néni elveszti a fonalat?

Sosem volt kedvencem a fizika, de ebben a megvilágításban egész másként fest.

Gratulálok Member Orion!

   Shiroi.

[n]

Nah, ha valaki temetõben, vagy valami hasonló hangulatos helyen akar Cthulhut játszani és nem tudja mit hallgasson közben, akkor annak ajánlom az Amaka Hahina- Aheah Saergathan címû albumát. Naggyon hangulatos!!!

De nem számít, a többi metal irányzatban is vannak gyenge eresztések pofátlanul nagy hírnévvel/sikerrel. Miért lenne ez másképpen egy olyan bandával, akik eleve a pénznyelõ irányból jönnek?

Lásd Depresszió?    Amúgy csatlakozom az elöttem szólóhoz. Miért kell egy vonalat húzni, hogy ez elött "true" metál, utána meg minden nu-metál? Attól, hogy nem a "régi" idökben alakult a banda, még játszhat jó zenét. (Shiroinak üzenem, hogy jelenleg nincs hosszú ö a gépen, mielött megjegyzi.    Bocs az offért.   )

Gratulálok Shiroi az 1000-hez!!!!

Tankcsapda,regen nagyon jo volt.
fejlodtek a korral.

Fejlõdtek, de szerintem visszafelé. Régen sokkal hallgathatóbbak voltak.

Megkérdezem az illetékeseket, mert hajt a kiváncsiság, de nem akarok megsérteni senkit véletlenül se. Láttam a lemezboltban egy albumot: Depresszió - Egy életen át.    Ezek ilyen vicces srácok vagy komolyan gondolják ezt a nevet meg címet?

Hm, bár nem sokat hallgattam az illetékes bandát, de leginkább a Tankcsapdához tudnám hasonlítani. Bár véleményem szerint jobb, mint a Tankcsapda. Egy próbát megér.

Amúgy mondjatok már vmi jó.. "death - black" metal bandát

Ha még nem ajánlották, akkor Behemoth: Demigod. Naggyon ütõs album.