Vallás, filozófia, ezoteria

[L.Mole]

Szükséges, hogy az emberek egy szintig irányíthatóak legyenek. Különben nem mûködne a társadalom. És nem is azzal van a baj. A kérdés az, hogy a befolyásolás milyen mélységig hatol, illetve az, hogy mi a célja.

Ne haragudj, de nem értek egyet  

A manapság helyeselt társadalmi forma egy hibás elgondolásra épül. Arra, hogy az embereket kollektivizálni kell. Az emberi mentalításhoz sokkal inkább illene egy olyan közösségi rendszer, mely az egyén kibontakozásáról szól. Hogy, hogyan kéne ezt elérni? Fogalmam sincs. De ne aggódjatok, ha rájövök nem fogom eltitkolni.  

[Ramiz]

Mondd, a villanypásztor rákényszerített már téged egy kézzelfoghatatlan, láthatlan dologban való hitre    

A manapság helyeselt társadalmi forma egy hibás elgondolásra épül. Arra, hogy az embereket kollektivizálni kell. Az emberi mentalításhoz sokkal inkább illene egy olyan közösségi rendszer, mely az egyén kibontakozásáról szól.

Azt, hogy meg lehet-e még csinálni, nem tudom, de nekem is jobban tetszene.
"Irányítani kell" : minél kevésbé, annál jobb, illetve: ha szükséges, ne vallási alapon tegyék. Vagy gazdasági alapon, vagy észérvek alapján.

[Djinn]

Szükséges, hogy az emberek egy szintig irányíthatóak legyenek. Különben nem mûködne a társadalom. És nem is azzal van a baj. A kérdés az, hogy a befolyásolás milyen mélységig hatol, illetve az, hogy mi a célja.

Értem, amit mondasz (Egy ismerõs így mondaná: "Értem én, csak nem szeretem...") , de szvsz sem a "mélység" sem a "cél" nem megfelelõ. Szinte semilyen területen.
Biztos van szebb szó, mint az "irányítható". Mondjuk a "meggyõzhetõ", de biztos van ennél is jobb szó. Az "irányítható" nekem kifejezetten negatív.
Hozzám is közelebb áll az "egyén kibontakozása" dolog. Hogy lehet megcsinálni? Nem tudom,  de talán ha az "egyén" akarná/törekedne rá, hogy saját magán kivitelezze, könnyebb lenne a dolog...   De ugye mégcsak nem is akarják legtöbben, mert így egyszerûbb és kényelmesebb. Vagy mi.  

[L.Mole]

Biztos van szebb szó, mint az "irányítható". Mondjuk a "meggyõzhetõ", de biztos van ennél is jobb szó.

Ismételten elnézést kérek, esküszöm nincs bennem semmi indulat, de ez esetben muszáj leírnom egy trágár hasonlatot, majd legföljebb moderálnak!
A szar mindenképpen szar. Akkor is a kakinak, vagy bubunak hívjuk.

[L.Mole]

de talán ha az "egyén" akarná/törekedne rá, hogy saját magán kivitelezze, könnyebb lenne a dolog...   De ugye mégcsak nem is akarják legtöbben, mert így egyszerûbb és kényelmesebb. Vagy mi.  

A birka életmód azért (sajnos) általában nem lustaság, hanem kényszer. A megfelelni vágyás kényszere.

[Djinn]

Ismételten elnézést kérek, esküszöm nincs bennem semmi indulat, de ez esetben muszáj leírnom egy trágár hasonlatot, majd legföljebb moderálnak!
A szar mindenképpen szar. Akkor is a kakinak, vagy bubunak hívjuk.

OK, ez igaz, de én arra próbáltam célozni, hogy az ember önállósága nem feltétlenül jelenti azt hgy teljesen öncélú az élete. Értsd: Meg lehet tenni dolgokat, amik nem feltétlenül a te érdekeidet szolgálják, de belátod, hogy úgy helyes. (Nem vagy kényszerítve rá, nem íránytanak, de ha belátod/elismered a helyességét/szükségességét, akkor megteszed)
Az önállóság és az egyéniség kialakulása nem kell, hogy káoszhoz vezessen. Szerintem.
Mondom, hogy nem ez volt a legjobb szó...  

A birka életmód azért (sajnos) általában nem lustaság, hanem kényszer. A megfelelni vágyás kényszere.

Akkor inkább mondjuk, hogy gyávaság!!
Egyébként igenis kényelmesebb beleélni magad egy aládtett életstílusba, mint kialakítani az egyéniségedet. Van benne lustaság is szvsz.

[L.Mole]

OK, ez igaz, de én arra próbáltam célozni, hogy az ember önállósága nem feltétlenül jelenti azt hgy teljesen öncélú az élete. Értsd: Meg lehet tenni dolgokat, amik nem feltétlenül a te érdekeidet szolgálják, de belátod, hogy úgy helyes. (Nem vagy kényszerítve rá, nem íránytanak, de ha belátod/elismered a helyességét/szükségességét, akkor megteszed)
Az önállóság és az egyéniség kialakulása nem kell, hogy káoszhoz vezessen. Szerintem.

Az önállóság semmiképpen nem azonos az önzéssel, ezt így gondolom én is

Egyébként igenis kényelmesebb beleélni magad egy aládtett életstílusba, mint kialakítani az egyéniségedet. Van benne lustaság is szvsz.

Az a baj, hogy az én életem egyik legnagyobb problémája, hogy iszonyú energiákat feccölök a valódi egyéniségem elnyomásába (mert tombol bennem a megfelelni vágyás). Furcsa belegondolnom, hogy valaki azon fáradozik, hogy rátaláljon önmagára.

De lehet, hogy csak nagyképû vagyok
Vagy lehet, hogy csak ember vagyok

[Zanador]

Látok itt néhány individualista álláspontot, ami jó. Tippem szerint ez azt is jelenti, hogy nem szertitek, ha nagyon parancsolgatnak nektet (ha tévedek, akkor bocs), de hát ezt kevesen szeretik. Viszont talán túl pesszimista vagyok, talán csak simán nem lenne szabad ekkora léptékekben gondolkodnom, de nem tudok elképzelni egy olyan jó rendszert, amiben mindenki megvalósitja magát... Pl rengetegen akarnak filmsztárok lenni.. lehet egyáltalán ennyi filmet csinálni/vetiteni/nézni? Vagy megint valahol rossz helyen kaptam el a témát? Azzal teljes mértékben egyet értek, hogy valami józan észre történõ hatással jó lenne ezt az egészet megszervezni, de akkor hol a határ (és ki adja meg a határt) a teljes szabadság, és az irányitás között? Igazából a legtöbb dologgal itt akadok meg, hogy hol a határ, és ki húzza meg. Ha valaki ki tud benne segiteni azt mindig örömmel fogadom.

[L.Mole]

Látok itt néhány individualista álláspontot, ami jó. Tippem szerint ez azt is jelenti, hogy nem szertitek, ha nagyon parancsolgatnak nektet (ha tévedek, akkor bocs), de hát ezt kevesen szeretik. Viszont talán túl pesszimista vagyok, talán csak simán nem lenne szabad ekkora léptékekben gondolkodnom, de nem tudok elképzelni egy olyan jó rendszert, amiben mindenki megvalósitja magát... Pl rengetegen akarnak filmsztárok lenni.. lehet egyáltalán ennyi filmet csinálni/vetiteni/nézni? Vagy megint valahol rossz helyen kaptam el a témát? Azzal teljes mértékben egyet értek, hogy valami józan észre történõ hatással jó lenne ezt az egészet megszervezni, de akkor hol a határ (és ki adja meg a határt) a teljes szabadság, és az irányitás között? Igazából a legtöbb dologgal itt akadok meg, hogy hol a határ, és ki húzza meg. Ha valaki ki tud benne segiteni azt mindig örömmel fogadom.

Határok, irányítás, szabadság... Többek közt ezek azok a fogalmak melyektõl már képtelen vagyunk szabadulni, és ez korlátoz (na ugye ) minket abban, hogy rátaláljunk egy, a mai ember számára, sokkal "élhetõbb" életre. A pempõvel szívtuk magunkba a határok megtartásának fontosságát, és rettegünk a falak döntögetésétõl. Félreértés ne essék, nem vagyok én anarchista. Az anarchizmus jelszó, jelvény, lázadás azzal meg már tele van a padlás. Amirõl én beszélek az nem a falak ledöntése, hanem a falak értelmetlenné tétele. A forradalom folyton belemar a saját farkába, a reformok csak változást hoznak javulás helyett. Nem kellenek tankok ahhoz, hogy az emberek megváltozzanak (megjavuljanak). Gondolj csak bele, egy embert biztosan olyanná tudsz formálni amilyenné szeretnéd, magadat. Élj a lehetõséggel!
Ámen!

[Zanador]

Határok, irányítás, szabadság... Többek közt ezek azok a fogalmak melyektõl már képtelen vagyunk szabadulni, és ez korlátoz (na ugye ) minket abban, hogy rátaláljunk egy, a mai ember számára, sokkal "élhetõbb" életre. A pempõvel szívtuk magunkba a határok megtartásának fontosságát, és rettegünk a falak döntögetésétõl. Félreértés ne essék, nem vagyok én anarchista. Az anarchizmus jelszó, jelvény, lázadás azzal meg már tele van a padlás. Amirõl én beszélek az nem a falak ledöntése, hanem a falak értelmetlenné tétele. A forradalom folyton belemar a saját farkába, a reformok csak változást hoznak javulás helyett. Nem kellenek tankok ahhoz, hogy az emberek megváltozzanak (megjavuljanak). Gondolj csak bele, egy embert biztosan olyanná tudsz formálni amilyenné szeretnéd, magadat. Élj a lehetõséggel!
Ámen!

Haha, miközben ezt olvastam tényleg azt kezdtem gondolni, hogy valami furcsa prédikációt látok. És egyet értek veled, ténylegesen nehéz elképzelni egy olyan világot, ami gyökerestül más mint a mostani. Dehát egyrészt mint mindenki, az eddigi ismereteim alapján gondolkodok én is, másrészt meg egy ilyen világot nem elképzelni szeretnék, hanem benne élni... ez van.
Nekem amúgy se való az ilyen "nagyléptékû" tervezés. Az egyéni, 2-3 emberes összefüggéseket sokkal jobban átlátom. Kicsivel (pár millióval) kevesebb az ismeretlen tényezõ. Jut eszembe errõl (ne kérdezd, hogy hogyan, hosszú lenne elmondani, és pláne fölösleges): ismered az eneagrammot? Ez egy olyan elmélet, ami 9 fõ csoportba osztja az embereket. Sok hasonlót láttam már, de ebben az egyben az a különös, hogy eddigi megfigyeléseim alapján tényleg mûködik (persze ha valami mûködik, akkor lehet, hogy csak a hiba hibásodott meg). Van a neten egy kb használható könyv feltéve magyarul, ha érdekel megkereshetem.

[Damnatus]

A manapság helyeselt társadalmi forma egy hibás elgondolásra épül. Arra, hogy az embereket kollektivizálni kell.

Nem kollektivizálni (az a kommunizmus, szocializmus), hanem szocializálni kell az embereket. És ahogy szocializálódsz úgy tanulod meg a társadalmi élet szabályait.

"Irányítani kell" : minél kevésbé, annál jobb, illetve: ha szükséges, ne vallási alapon tegyék. Vagy gazdasági alapon, vagy észérvek alapján.

A gazdasági alapon történõ irányítás volt mindíg is: a gazdag irányította a szegényebbeket. Észérvek szerint? Azt is megpróbálták már franciák 1789 után. Az sem sikerült.

Egyébként igenis kényelmesebb beleélni magad egy aládtett életstílusba, mint kialakítani az egyéniségedet.

Az egyéniség kialakításáról szóló szöveg pl. egy liberalista szöveg, átitatva jó nagy adag fogyasztói társadalmat kiakítani vágyó céllal. Befolyásolnak, hogy ezt a célt tedd magadévá. Szvsz az gáz, ha valakinek ki kell alakítania az egyéniségét. Sõt, maga az egyéniség szót sem szeretem. Én nem is akarok egyéniség lenni. Személyiségem, és sose kellett magam törnöm, hogy legyen.

[Ramiz]

A gazdasági alapon történõ irányítás volt mindíg is: a gazdag irányította a szegényebbeket. Észérvek szerint? Azt is megpróbálták már franciák 1789 után. Az sem sikerült.

Ez az. De miért kéne az embereknek irányíthatónak lenniük? Mivel nem teljesen azok, ezért jutottunk el ide, ami sok szempontból jobb, mint régen volt. Persze még mindig a gazdagok irányítanak.

[Djinn]

Kicsit úgy tûnik mintha csak fekete fehérbe akarnátok gondolkodni. És kicsit le kéne sûlyedni az egyén szintjére. Nem feltétlenül kell mindent túlbonyolítani.

Az a baj, hogy az én életem egyik legnagyobb problémája, hogy iszonyú energiákat feccölök a valódi egyéniségem elnyomásába (mert tombol bennem a megfelelni vágyás). Furcsa belegondolnom, hogy valaki azon fáradozik, hogy rátaláljon önmagára.

Na igen, a legtöbben meg akarna feleni, és ezért nem "saját maguk". Ha komolyan írtad, amit írtál, akkor ajánlom, hogy sürgõsen fejezd be!! Illetve azt hiszem itt is az arany középút a megfelelõ módszer. Ok, meg kell feleni sokmindennek, de nem mindenáron!! Ha az ember elveszti ömagát, akkor megette a fene..

... Pl rengetegen akarnak filmsztárok lenni.. lehet egyáltalán ennyi filmet csinálni/vetiteni/nézni?...

Nem hiszem, hogy az önmegvalósítás ezt jelentené.  
Én arra gondoltam, hogy az ember ne torzítsa el önmagát azért, hogy annak a bizonyos társadalomnak megfeleljen. Én pl nem fogok eljárni "káktélozni" azzal az isemrõsömel, aki bekerült egy elit körbe, pedig hívott. Nem érdekel, nem én vagyok. Ha emiatt nem kiváncsi rám, akkor ne legyen. Az emebrnek legyen bátorság válalni önmagát és ne viselkedjen kutyus módjára.
Ez nem azt jelenit, hogy ha  a rózsaszín a divat, akkor én nem hordok rózsaszínt. De igen, hordok, ha tetszik. He nem, akkor nem hordok.  És mindezt magam miatt teszem és nem azért hogy megfeleljek. Ennyi. Ez ilyen egyszerû.
Azt hiszem a legfontosabb, hogy ismernünk kell a prioritásokat az életünkben és ezeket be is kell tartani, mégha nehéz is sokszor.
Ha valaki meg filmsztár akar lenni, akkor próbálja meg. Ha neki az a fontos. Persze az a bizonyos társadalom nem ad mindenre lehetõséget (ami nem is baj feltétlenül), de ennek keretein belül is lehet fejlõdni. Nem megváltani kell a világot, hanem jobbá tenni. Ha mást nem, akkor a saját világunkat

Az egyéniség kialakításáról szóló szöveg pl. egy liberalista szöveg, átitatva jó nagy adag fogyasztói társadalmat kiakítani vágyó céllal. Befolyásolnak, hogy ezt a célt tedd magadévá.

Én személy szerionte lexarom a fogysztói társadalmat ugyanúgy, ahogy az egyházat is.
Én az emberrõl beszélek, nem mindenféle társadalomról. Pont ezt mondom, hogy ettõl kéne egy kicsit elszakadni.

Szvsz az gáz, ha valakinek ki kell alakítania az egyéniségét. Sõt, maga az egyéniség szót sem szeretem. Én nem is akarok egyéniség lenni. Személyiségem, és sose kellett magam törnöm, hogy legyen.

Gáz, hogy valakinek ki kell alakítani az egyéniségét? Igen lehet. Akkor nevezd úgy hogy meg kell találnia önmagát. Vagy valahogy máshogy.
Te nagyon szerencsés ember vagy, hogy lehetõséged volt arra, hogy mindenféle nehézség nélkül a saját véleményed és elképzeléseid szerint élj. Nagyon irigylésreméltó. De vedd figyelembe, hogy nem mindenki olyan erõs és ügyes, hogy ezt megtegye. De attól még õk is emberek.  

edit: Mielött közbotrányt okoznék, szeretném megjegyeni, hogy ez (itt mind)természetesen csak az én véleményem/nézõponzom!!  

[Ramiz]

edit: Mielött közbotrányt okoznék, szeretném megjegyeni, hogy ez (itt mind)természetesen csak az én véleményem/nézõponzom!!  

Pedig azt hittem, hogy Az Abszolút Igazság! Pedig egyetértek. De azok az emberek, akik képtelenek önállóan cselekedni és gondolkodni, bosszantanak. Hajlamos vagyok lenézni õket, ami nem szép dolog, de mégis... utálom a birkákat... és utálom magam, amikor birka vagyok

[L.Mole]

Haha, miközben ezt olvastam tényleg azt kezdtem gondolni, hogy valami furcsa prédikációt látok.

Sajnos én is észrevettem, hogy prédikálok, pedig nem szabadna. Forradalmi prédikáció, a forradalom ellen. Ez azthiszem jól példázza, hogy az ember mennyire képtelen átlépni a saját határait.

Nem kollektivizálni (az a kommunizmus, szocializmus), hanem szocializálni kell az embereket. És ahogy szocializálódsz úgy tanulod meg a társadalmi élet szabályait.

Kaki, bubu... (bocs)

Az egyéniség kialakításáról szóló szöveg pl. egy liberalista szöveg, átitatva jó nagy adag fogyasztói társadalmat kiakítani vágyó céllal. Befolyásolnak, hogy ezt a célt tedd magadévá. Szvsz az gáz, ha valakinek ki kell alakítania az egyéniségét. Sõt, maga az egyéniség szót sem szeretem. Én nem is akarok egyéniség lenni. Személyiségem, és sose kellett magam törnöm, hogy legyen.

Most egy kicsit kikívánkozik belõlem a pszichológus: Az avatarodon gondolkoztam egy kicsit. Az a kép ott, nincs összhangban azzal amit írsz. Tudom, hogy az csak egy kép, de a választás valszeg Fraudi. Szerintem ez nem egy kiegyensúlyozott ember avatarja. Márpedig aki teljes mértékben tisztában van magával, és õszinte az önértékelése, az biztos, hogy kiegyensúlyozott kéne legyen.

Na igen, a legtöbben meg akarna feleni, és ezért nem "saját maguk". Ha komolyan írtad, amit írtál, akkor ajánlom, hogy sürgõsen fejezd be!! Illetve azt hiszem itt is az arany középút a megfelelõ módszer. Ok, meg kell feleni sokmindennek, de nem mindenáron!! Ha az ember elveszti ömagát, akkor megette a fene..

Az a baj, hogy sokszor utálják meg az embert ha önmagát adja. Nem azért mert valami embertelent tesz, hanem azért mert felrúgja a társadalmi konvenciókat, és ez ijesztõ. Mint már írtam: Félünk a falak döntögetésétõl. Így ha valaki mégis így tesz, azt kizárjuk, elkerüljük, esetleg megállapítjuk, hogy bolond. Ezért keressük folyton a kiskapukat. Példának okáért, ha valaki szereti a brutális, véres animéket, az egy olyan lelki alkatot sugall amit önmagától egyáltalán nem hiszem felvállalna. De mégis mikor lát egy ilyen animét (amit rajta kívül valószínûleg többen néznek és kedvelnek), meri azt mondani, hogy ez neki márpedig tetszett (így közelít önmagához). Ez nem jelenti azt, hogy egy brutális emberrel van dolgunk, de mindenképpen különleges lelki alkat. Az se véletlen, hogy sokan vesznek fel "vámpírszerepet" itt a fórumon. Egyszerûen ilyen szélsõségesen törnek fel az elfojtott érzelmek. Olyan érzelmek melyeknek a kiélése valószínûleg nem ártana senkinek, mégis a mai embernek ijesztõ lenne.

Na azthiszem ezért a véremet veszik...

[L.Mole]

utálom a birkákat... és utálom magam, amikor birka vagyok

Ez egy szép és õszinte kijelentés volt. Nem vagy egyedül

[kisvirag]

szvsz a mai világ azért igyekszik ateistává tenni az embereket, mert így jobban tudja irányítani õket.

a középkorban ugyanezért volt ott a keresztény vallás.
Akár tetszik, akár nem, ahhoz, hogy a világ valahogyan mûködhessen, irányitani kell az embereket. ha mindenki "egyéniség" lenne, itt akkora káoszba fulladnánk, hogy jaj. Az pedig szerintem senkinek nem ujdonság, hogy az emberek elsõsorban érzelmi alapon gyõzhetõk meg...
vannak csoportok, vannak céljaik, és bázist teremtenek a megvalósításhoz. attól függõen, hogy mennyire jól adják elõ magukat, fogják õket támogatni, és segíteni, hogy néhány ember elérje a célját.

Pl, bár ez most nem egészen ide tartozik, de nekem fura az a -mondjuk katonai- morál, amikor egy a hierarchiában lejjebb álló ember mindent megtesz azért, hogy vezetõje magasabb pozícióba léphessen, akár még az életét is feláldozza... ez minden bizonnyal már kimeríti az imádat fogalmát. vagy vmi ilyesmi.

Egyébként igenis kényelmesebb beleélni magad egy aládtett életstílusba, mint kialakítani az egyéniségedet. Van benne lustaság is szvsz.

komfortizmusnak hívják, és napjainkban népbetegség

muszáj errõl most írnom, láttam hogy felmerültek határok, és egyebek is... és mivel ez filozofia is meg akármi...
csütörtökön ismerõsnél voltam, akivel elmentünk megnézni egy erdélyi utazásról szóló beszámolót (a srác ott volt). sejtettem mire számithatok, mert ismertem a srác beállitottságát, kb gyökeresen szemben áll az én politikai és ideológiai nézeteimmel. Nos, épp ezen felkészülés hatására nem volt annyira idegesítõ a dolog, de néha nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne szóljak be. Valószínûleg azért is beszélt úgy az emberke, ahogy beszélt, mert azt gondolta, aki ott van, az mind az õ ideológiáját képviseli...
de mit akarok ebbõl kihozni?
ez rávilágított hogy egyes embereket hogyan lehet birkává tenni.
van egy elképzelésed dolgokról, de nem vagy teljesen biztos, de azért hajlasz valamerre. ha ezt egy komoly hívõ felismeri, olyan közegbe tud helyezni akár tudtodon kívül is, ami az irányultságodat erõsítgeti. és idõvel azt veszed észre, hogy te is komoly hívõ vagy...
ez nálam is kb hasonlóan mûködött, csak épp fordítva. mikor abba a korba értem, hogy el kellett, hogy kezdjen érdekelni a politika, akokr épp egy erõst jobbos sráccal (akinek a családja is az volt) jártam. sajnos az õ asszimilálási próbálkozásik elég félresikerültek voltak, de a hatás megvolt. Meggyõzõséses másikoldali lettem... mondjuk én is a hiszem ha látom tipus vagyok, nálam nemnagyon megy a meggyõzõsédbõl való hit. de persze megvan néhány tudományos témában, amikrõl meg vagyok gyõzõdve, de nincs bizonyítva...
én is tudományos lélek vagyok, és próbálom összeegytetni a kettõt.. több kevesebb sikerrel, ezért ekkorák a kétségeim...

Ha az ember elveszti ömagát, akkor megette a fene.

jó
de mikortól veszti el önmagát? mi van, ha valaki abban látja önmaga megvalósítását, hogy megfelel másoknak? Kívülrõl nem lehet megállapítani, és én nem is vagyok a beavatkozás híve. elmondom a véleményem (néha többet is, vagy nem úgy, ahogy kéne) de alapvetõen soha, senkit nem kérek arra, hogy ne csináljon valamit. rámutatok, hogy nem kellene. de ha õ jólérzi magát úgy, ám legyen! mert már az is egyfajta befolyásolni vágyás, vagy meggyõzés, amikor te ráakarod a másikra erõltetni azt a viselkedésformát, ami szerinted helyes. lehet hogy neki nem az.

uff én beszéltem... kicsit többet is mint kellett volna

[Ramiz]

Most egy kicsit kikívánkozik belõlem a pszichológus: Az avatarodon gondolkoztam egy kicsit. Az a kép ott, nincs összhangban azzal amit írsz. Tudom, hogy az csak egy kép, de a választás valszeg Fraudi. Szerintem ez nem egy kiegyensúlyozott ember avatarja. Márpedig aki teljes mértékben tisztában van magával, és õszinte az önértékelése, az biztos, hogy kiegyensúlyozott kéne legyen.

Én pl tisztában vagyok vele, hogy kiegyensúlyozatlan és hülye vagyok, ezért rendben vagyok.

Egyszerûen ilyen szélsõségesen törnek fel az elfojtott érzelmek. Olyan érzelmek melyeknek a kiélése valószínûleg nem ártana senkinek, mégis a mai embernek ijesztõ lenne.

Csápos hentai rulez!

[Zanador]

Az a baj, hogy sokszor utálják meg az embert ha önmagát adja...

Hahaha, ez jó. (Bocsi, nem akkor szoktam nevetni, ha hülyeséget vagy hasonlót látok, hanem amikor valami tényleg komolyan talál. Ha meglátom, hogy akasztani visznek, odanevetek a hóhérnak, hogy "mi van, olcsóbb a kötél, mint a golyó?)  Sajnos elég kevés barátom van, és ezt részben annak is köszönhetem, hogy nem szoktam megtenni azokat a dolgokat, amiket szokásos módon elvárnának tõlem, ha nem látom semmi hasznát. Elég sokszor volt már olyan nézeteltérésem másokkal, hogy "mindenki más megcsinálta, te miért nem?" Ilyenkor általában otthagyom az egész környéket, és emiatt elég kevesekkel vagyok jóban.

Ez nem azt jelenit, hogy ha a rózsaszín a divat, akkor én nem hordok rózsaszínt. De igen, hordok, ha tetszik. He nem, akkor nem hordok. És mindezt magam miatt teszem és nem azért hogy megfeleljek. Ennyi. Ez ilyen egyszerû.
Azt hiszem a legfontosabb, hogy ismernünk kell a prioritásokat az életünkben és ezeket be is kell tartani, mégha nehéz is sokszor.

Ebben egyetértünk. Nálam a klasszikusabb példa a zene szokott lenni, mivel sokszor halgatok divatzenéket, és ezért párszor már rámadták a "divatrocker" kifejezést, ami valami miatt a szokásosnál egy fokkal élesebb reakciót vált ki belõlem.. ugyan ezt az alapelvet elõadva, amit mondtál.

L.Mole: te tanultál(/tanulsz) pszihológiát, vagy ez csak úgy jön?

[Ramiz]

L.Mole: te tanultál(/tanulsz) pszihológiát, vagy ez csak úgy jön?

Szerintem ez is csak úgy jön belõle, mint a költészet.

[L.Mole]

L.Mole: te tanultál(/tanulsz) pszihológiát, vagy ez csak úgy jön?

Igazából nem vagyok benne a témában. Leendõ anyósom pszichológus, amiatt ragadt rám valamennyi. Meg elolvastam Elliot Aronsontól a "Társas lény" c. könyvet, és anno figyelemmel kísértem a legtöbb publikus viselkedési és pszichológiai (gyakorlatban elvégzett) kísérletet. Szóval semmi komolyabb hozzáértés, csak vaktában lövöldözöm némi felszedett ismeret alapján (abba is hagyom gyorsan, mert még valakit súlyosan megsebesítek   ).

[kisvirag]

Aronson könyve jó, már bánom, hogy anno nem tanultam meg rendesen, amikor kellett volna, most meg eccerüen nincs rá idõm...

[Djinn]

De azok az emberek, akik képtelenek önállóan cselekedni és gondolkodni, bosszantanak. Hajlamos vagyok lenézni õket, ami nem szép dolog, de mégis... utálom a birkákat... és utálom magam, amikor birka vagyok

Igen, sokszor engem is idegesítenek, és én is utálom a bírkákat. De pont azt akarom, hogy ne kelljen ilyesmiket érezni... (vagy csak ritkán)
És én is szoktam birka lenni természetesen. Animal-el megbeszéltük, hogy ilyenkor jól seggberúgjuk a másikat. Csak az a gáz, mikor egyszerre következik be a dolog...

Az a baj, hogy sokszor utálják meg az embert ha önmagát adja. Nem azért mert valami embertelent tesz, hanem azért mert felrúgja a társadalmi konvenciókat, és ez ijesztõ. Mint már írtam: Félünk a falak döntögetésétõl. Így ha valaki mégis így tesz, azt kizárjuk, elkerüljük, esetleg megállapítjuk, hogy bolond...

Talán nem tulzás azt mondanom, hogy ha valaki, akkor én képes vagyok elfogadni a különc dolgokat is. Nem állítom, hogy tökéletesen mûvelem, de nem szokásom elítélni dolgokat, mielött tájékozódnék, az érintetteket meg ne kérdezné stb....
Errõl már korábban is voltak viták. Ugye itt lép be az a fránya tolerancia. Ami olyan sok embernek megfekszi a gyomrát. Talán el kéne kezdeni megtanulni ezt a tudományt is...
Rólam is megállapították már páran, hogy "különc", "furcsa", "bolond" meg fene tudja, még mi vagyok. Tehát elég közelrõl tapasztaltam, amirõl bezsélsz. De ez túlélhetõ. Még mindig jobb kevés baráttal õszintének lenni, mint sok "baráttal" képmutatóskodni!!!

jó
de mikortól veszti el önmagát? mi van, ha valaki abban látja önmaga megvalósítását, hogy megfelel másoknak?

Mikortól veszti el önmagát? Mikor találja meg?   Persze ez jó kérdés, és nehéz rá válaszolni. Szvsz a "megtalálni önmagam"  kifejezés nem egy konkrét célt takar, hanem az utat, ami odavezet. Megismerést, felfedezést, tapasztalatokat (és nem a készen kapott dolgokat) De lehet, hogy tévedek.
De ezek csak mind szavak:"megtalálni önmagam", "egyéniség", "önmegvalósítás", "személyiség"... Ha nincs semmi mögöttük, addig nem bírnak jelentéssel.
 

Kívülrõl nem lehet megállapítani, és én nem is vagyok a beavatkozás híve. elmondom a véleményem (néha többet is, vagy nem úgy, ahogy kéne) de alapvetõen soha, senkit nem kérek arra, hogy ne csináljon valamit. rámutatok, hogy nem kellene. de ha õ jólérzi magát úgy, ám legyen! mert már az is egyfajta befolyásolni vágyás, vagy meggyõzés, amikor te ráakarod a másikra erõltetni azt a viselkedésformát, ami szerinted helyes. lehet hogy neki nem az.

Nem szokásom másokra erõltetni a nézeteim. De ha így nézzük, valóban elõfordulhat, hogy befolyásolni vágyás is van a dologban.
Mondok egy példát.: Kb 12-13 évesen a barátnõm (akinek piszok rossz élete volt) többször is öngyilkos akart lenni. És én le akartam beszélni, meg akartam gyõzni, hogy ne tegye. Valóban piszkosul vágytam rá, hogy befolyásolni tudjam!! (lehet kövezni, de vállalom) Most öt gyereket nevel a férjével (4 saját egy örökbefogadott) és egyátalán nem akar meghalni. (Csak mikor a kölkök egyszerre üvöltöznek:D) Talán nem kellett volna befolyásolnom, de szerintem az ember azért is ember, hogy döntéseket hozzon. De ahhoz, hogy döntéseket hozzon, értékelnie kell a helyzetet. És ehhez önállóság kell elég erõsen. Ez egy sarkított példa, de talán így érthetõ, mire gondolok. Szóval én sem eröltetem a nézeteimet másokra, sõt többnyire csak akkor mondom el ha kérdezik. De a környezetemre és a szeretteimre vigyázok, ahogy tudok.  

Még csak annyit, hogy a "helyes" dolgok megítélése valóban változhat egyénenként, de azt hiszem vannak alapvetõ dolgok, amik mindenkire vonatkoznak.

[L.Mole]

Még csak annyit, hogy a "helyes" dolgok megítélése valóban változhat egyénenként, de azt hiszem vannak alapvetõ dolgok, amik mindenkire vonatkoznak.

Én, személy szerint, nem hiszek az egyetemes igazságban.

[Ramiz]

Én, személy szerint, nem hiszek az egyetemes igazságban.

Pedig egy meg egy az tényleg kettõ.

[Kuroi Tenshi]

Szerintem meg 11

Kettes számrendszerben és programozásban legalábbis  

[katz]

Szerintem meg 11

Kettes számrendszerben és programozásban legalábbis  

nem inkább 01 talán?

[Ramiz]

Szerintem meg 10
Kettes számrendszerben és programozásban legalábbis  

Vigyázz, ez itt nem a matekos topik, hanem a filozófiás!
2 = 10 (mint ahogy 42 = 54 a Galaxis útikalauzban)
Szerintem igenis vannak "Alapigazságok". Persze nem olyanok, amiket a sulivécék falára szoktak kaparni a diákok, meg amiket értelmetlen, de jól hangzó sorokba kovácsolnak (nagyrészt a fiatalokat célzó) rockbandák. Hanem tudományos dolgok, amiket nem lehet megcáfolni, vagy matematikai vagy olyan módon leírt dolgok, amiket így definiáltunk, megegyeztünk, hét pecsét ül rajta.

[Djinn]

Én, személy szerint, nem hiszek az egyetemes igazságban.

Én sem gondoltam egyetemes igazságra. Megint túl van dimenzionálva a dolog. Miért kell mindig ezeket a nagy szavakat használni?

[kisvirag]

Hanem tudományos dolgok, amiket nem lehet megcáfolni, vagy matematikai vagy olyan módon leírt dolgok, amiket így definiáltunk, megegyeztünk, hét pecsét ül rajta.

ezzel is tessék vigyázni
én mindig hozzáteszem:
a tudomány mai állása szerint

ne felejtsd, hogy valamikor ugyanolyan erõs meggyõzõdéssel hitték, hogy lapos a Föld, meg hogy a naprendszer Földközpontú, mint ahogy most azt gondoljuk, hogy gömbszerû (mert ugye nem teljesen az), és a Napr. közepe a Nap....

talán egyszer Einstein relativitáselmélete is hasonlóan nevetséges lesz, mint az, hogy le lehet hajózni a Földrõl...