Vallás, filozófia, ezoteria

[Ramiz]

talán egyszer Einstein relativitáselmélete is hasonlóan nevetséges lesz, mint az, hogy le lehet hajózni a Földrõl...

Az spec már megdõlt, úgy tudom
De egyszerûbb dolgokra gondolok.
Persze lehet, hogy azokat is kifacsarják a szélsõséges körülmények.

[Damnatus]

De miért kéne az embereknek irányíthatónak lenniük? Mivel nem teljesen azok,...

Nemteljesen kell irányíthatónak lennie, de egy társadalom csak úgy mûködhet, ha legalább a többség tartja magát annak szabályaihoz (ideális esetben mindenki). Kb olyan mint a foci: megvannak a szabályok, azokat betartva úgy játszol, ahogy szeretnél.

Te nagyon szerencsés ember vagy, hogy lehetõséged volt arra, hogy mindenféle nehézség nélkül a saját véleményed és elképzeléseid szerint élj. Nagyon irigylésreméltó. De vedd figyelembe, hogy nem mindenki olyan erõs és ügyes, hogy ezt megtegye. De attól még õk is emberek

Én sosem mondtam, hogy úgy élek, ahogy akarok. Úgy élek, ahogy tõlem telik. Tisztában vagyok a saját képességeimben, és ha nem is örülök neki, de el tudom fogadni hogy ilyen vagyok, fel tudom mérni, hogy miben és milyen mértékben vagyok képes változni. Látom a saját határaimat, és igyekszem azon belül kihozni magamból a maximumot.

Kaki, bubu... (bocs)

A fogalmak nem megfelelõ használata az egyik legmegfelelõbb eszköz a befolyásoléásra, megtévesztésre (lásd politika). Nem mindegy, hogy mit milyen szóval jelölsz, mert mást jelent.

Most egy kicsit kikívánkozik belõlem a pszichológus: Az avatarodon gondolkoztam egy kicsit. Az a kép ott, nincs összhangban azzal amit írsz. Tudom, hogy az csak egy kép, de a választás valszeg Fraudi. Szerintem ez nem egy kiegyensúlyozott ember avatarja. Márpedig aki teljes mértékben tisztában van magával, és õszinte az önértékelése, az biztos, hogy kiegyensúlyozott kéne legyen.

Az önértékelésem jó, csak az eredmény nem . Elég sok idõt szentelek az önreflexiónak, így sikerül felderítenem az engem ért hatásokat, és azt, hogy azok hogyan befolyásolják a személyiségemet.
Én pl. nem hiszek Istenben, és nem tartom az egyházat sem a tökéletes és egyetlen jó dolognak. De mivel az itteni hozzászólók nagyon nagy hányada úgy ír az egyházról, hogy igazi tapasztalata nincsen, vagy egyoldalú, ezért (és mivel szeretem a vitát), gondoltam, hogy más oldaláról is írok az egyháznak. Amióta az eszemet tudom, járok templomba, 12 évet ministráltam. Tavalyig jártam hittanra, bibliaórára. Sõt, voltam idén Kölnben a Világifjúsági találkozón is.

Még csak annyit, hogy a "helyes" dolgok megítélése valóban változhat egyénenként, de azt hiszem vannak alapvetõ dolgok, amik mindenkire vonatkoznak.

Mik azok, amik mindenkire vonatkoznak?

Szerintem igenis vannak "Alapigazságok". Persze nem olyanok, amiket a sulivécék falára szoktak kaparni a diákok, meg amiket értelmetlen, de jól hangzó sorokba kovácsolnak (nagyrészt a fiatalokat célzó) rockbandák. Hanem tudományos dolgok, amiket nem lehet megcáfolni, vagy matematikai vagy olyan módon leírt dolgok, amiket így definiáltunk, megegyeztünk, hét pecsét ül rajta.

Ez a Te hited
És melyek ezek a megcáfolhatatlan törvények?

[Rounin]

ne felejtsd, hogy valamikor ugyanolyan erõs meggyõzõdéssel hitték, hogy lapos a Föld, meg hogy a naprendszer Földközpontú, mint ahogy most azt gondoljuk, hogy gömbszerû (mert ugye nem teljesen az), és a Napr. közepe a Nap...

Na de azt hogy bizonyították? Inkább csak úgy hitték.
Ma viszont szépen körbejárhatjuk a Földet és megtapasztalhatjuk, hogy bizony gömbölyded a kicsike.

[Ramiz]

Nemteljesen kell irányíthatónak lennie, de egy társadalom csak úgy mûködhet, ha legalább a többség tartja magát annak szabályaihoz (ideális esetben mindenki). Kb olyan mint a foci: megvannak a szabályok, azokat betartva úgy játszol, ahogy szeretnél.

Én pl. nem hiszek Istenben, és nem tartom az egyházat sem a tökéletes és egyetlen jó dolognak. De mivel az itteni hozzászólók nagyon nagy hányada úgy ír az egyházról, hogy igazi tapasztalata nincsen, vagy egyoldalú, ezért (és mivel szeretem a vitát), gondoltam, hogy más oldaláról is írok az egyháznak. Amióta az eszemet tudom, járok templomba, 12 évet ministráltam. Tavalyig jártam hittanra, bibliaórára. Sõt, voltam idén Kölnben a Világifjúsági találkozón is.

Jé, ezt eddig nem is vettem észre. Akkor miért véded állandóan a nemlétezõ istent és az egyházat (aminek az egyetlen mentsége a múltjára Isten létezése lehet - mint ahogy az egyetlen dolog, ami miatt kárhozhatnak, akik csinálták)?

Ez a Te hited
És melyek ezek a megcáfolhatatlan törvények?

A matekosok, matekon alapulók (logika stb) mind. Fizikában azok a törvények, amelyek elég jó modellek ahhoz, hogy amióta használjuk (párszáz, vagy akár csak ötven éve egy újabbat mondjuk), mûködik. Mert a fizikában ez az igazság. Az, hogy pontosan hogy van, azt nem tudhatjuk.

[Djinn]

Mik azok, amik mindenkire vonatkoznak?

Ha álltalánosságban beszélnék, akkor tuti, hogy bele lehetne kötni. Szóval itt is egy példával jönnék.:
 Egy "kedves rokon" édesanyja rákos volt (nyirokrendszer). Az a stádium, mikor már nem tud felkelni, egyebek... Nagyon csúnya dolog Szóval az illetõnek van egy lánya és mivel éppen közeledett a karácsony ezérta az anyuka megkérte a lányt, hogy kicsit takatrítson ki és ha lehet maradjon vele valameddig. A lány közölte, hogy neki erre nincs ideje és elment a haverokkal. (Nem ,nem volt rossz a viszony és nem volt rossz anya...)
Akkor most lehet jönni a magyarázatokkal, de én erre a lányra ezután nem tudtam emberként nézni.
Mondhatjuk, hogy az alapvetõ, hogy az anyánkat nem hagyjuk egyedül a halálos ágyán? Biztos bele lehet kötni, hogy a körülményektõl függ, stb... De itt ismertem a körülményeket. Az illetõ elvesztette az esélyét nálam, hogy valaha ember legyen. Talán túl drasztikus vagyok, vagy túl kegyetlen. Azt hiszem mindennek van határa és ha a határt nem is tudjuk definiálni, ha valaki átlépi azt észrevesszük. Ez van.

De mint mondtam azért jövök konkrét példával, mert az álltalános dolgokba mindig bele lehet kötni a körülmények felhozásával.
Nem sok dolog van, amit ennyire szigorúan veszek, de azokat nagyon.

[Damnatus]

. Akkor miért véded állandóan a nemlétezõ istent és az egyházat

Azt is leírtam: mert én belülrõl látom, hogy hogyan mûködik, és elég jól ismerem azt az értékrendet, amit képvisel (mégha nem is mindíg tökéletesen).
Sõt, értékrendjének bizonyos elemeit (pl. a felebaráti szeretetet) én is követendõnek tartok. Ettõl még úgy vélem, hogy nincs Isten, vagy nem találtam meg a hozzá vezetõ utat (de mivel elég sokáig kitartóan próbálkoztam, ezért elõbbit feltételezem).
Mivel az itteni hozzászólások egy egyoldalú, és nem valós képet tükröznek (együtt), ezért gondoltam, hogy árnyalom a képet.

[Damnatus]

Djinn
Remélem nem voltál még hasonló helyzetben. Mivel nem ismerem a konkrét helyzetet, személyt, nem tudom, hogy mi járhatott az õ fejében, de lehet, hogy õt ugyanúgy frusztrálta a dolog, és valahogy "lazítania" kellett.
Illetve ha valakit elítélsz egy tette alapján akkor épp, hogy fekete-fehéren látsz. A tettét elítélheted, de ez embert nem (mert nem tudhatod, mi mozgatta).

[Djinn]

Djinn
Remélem nem voltál még hasonló helyzetben. Mivel nem ismerem a konkrét helyzetet, személyt, nem tudom, hogy mi járhatott az õ fejében, de lehet, hogy õt ugyanúgy frusztrálta a dolog, és valahogy "lazítania" kellett.
Illetve ha valakit elítélsz egy tette alapján akkor épp, hogy fekete-fehéren látsz. A tettét elítélheted, de ez embert nem (mert nem tudhatod, mi mozgatta).

Azt hiszem nem voltam világos. Pontosan ismerem a körülményeket, testközelbõl néztem végig az esetet! Sajnos. És ez pl. egy olyan pont amikor baromira nem érdekel, hogy "lazítania" kellett meg frutszrált volt. Azért mondtam konkrét példát, hogy ne lehessen a körülményekbe belekötni. (tehát nem is egy tett alapján ítéltem)
De ha te úgy gondolod, hogy akkor kell lazítani és a saját frusztrációnkkal foglakozni, mikor az anyánk haldoklik, akkor az nagyon sajnálatos. (nem hinném, hogy ezt gondolod!!!)

Mindegy, tényleg nem akarom ezt ragozni, senkit nem akarok megsérteni. Nekem van egy értékrendem, ami egyébként rendkívül toleráns. Viszont van egy pár dolog, amit nem viselek el és elég drasztikus vagyok, ha valaki ezekkel játszik. Persze ez fõleg a környezetemre vonatkozik vagy ha érinti azt. Ha idegen csinál ilyet akkor megvan a véleményem, de neki nem mutatom (csak ha rákérdez) és nem is érdekel. Elraktározom a dolgot és kész.  

Egyébként nagyon eltértem megint a témától

[L.Mole]

Én sem gondoltam egyetemes igazságra. Megint túl van dimenzionálva a dolog. Miért kell mindig ezeket a nagy szavakat használni?

Mert nagyzási kényszerben szenvedek, és rosszul fogalmazok. Azt akartam mondani, hogy nem hiszek az általánosságban mindenkire vonatkozó morális szabályokban (ha most úgy néz ki, hogy ennek semmi értelme, akkor cseréld fel valahogy a szavak sorrendjét, mert így visszaolvasva még nekem is egy kicsit furcsa, de tudom, hogy ott van benne a gondolat amit ki akartam fejezni).  

Az önértékelésem jó, csak az eredmény nem . Elég sok idõt szentelek az önreflexiónak, így sikerül felderítenem az engem ért hatásokat, és azt, hogy azok hogyan befolyásolják a személyiségemet.   Én pl. nem hiszek Istenben, és nem tartom az egyházat sem a tökéletes és egyetlen jó dolognak. De mivel az itteni hozzászólók nagyon nagy hányada úgy ír az egyházról, hogy igazi tapasztalata nincsen, vagy egyoldalú, ezért (és mivel szeretem a vitát), gondoltam, hogy más oldaláról is írok az egyháznak. Amióta az eszemet tudom, járok templomba, 12 évet ministráltam. Tavalyig jártam hittanra, bibliaórára. Sõt, voltam idén Kölnben a Világifjúsági találkozón is.

Hajjaj... Az az igazság, hogy eredetileg hanyagolni akartam ezt a topicot, mert vallásról vitatkozni életveszélyes (vagy az a cápaetetés védõruha nélkül? Ezt a kettõt mindig keverem ). Én nem akarok belegázolni senkinek a meggyõzõdésébe, csak leírom az álláspontomat, mert kíváncsi vagyok a reakciókra, hátha olyasmit tudok meg, amire eddig nem is gondoltam. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy itt a fórumon van egy csomó ember aki többet tud nálam teológiából, szociológiából, pszichológiából, matematikából . És nem csak elviselem, de el is várom, hogy kiokosítsanak, ha szerintük hibás következtetéseket vonok le. Nem vitatkozni szeretnék, csak megvitatni a dolgokat.

[Ramiz]

Azt is leírtam: mert én belülrõl látom, hogy hogyan mûködik, és elég jól ismerem azt az értékrendet, amit képvisel (mégha nem is mindíg tökéletesen).
Sõt, értékrendjének bizonyos elemeit (pl. a felebaráti szeretetet) én is követendõnek tartok. Ettõl még úgy vélem, hogy nincs Isten, vagy nem találtam meg a hozzá vezetõ utat (de mivel elég sokáig kitartóan próbálkoztam, ezért elõbbit feltételezem).
Mivel az itteni hozzászólások egy egyoldalú, és nem valós képet tükröznek (együtt), ezért gondoltam, hogy árnyalom a képet.

Oké, logikus. De azt nem értem, hogy voltál képes templomba járni hit nélkül. Nekem az elsõ dolog volt a templomba járás abbahagyása, amikor a Kétely fellépett. A második a hittantáborok mellõzése.

[Damnatus]

De ha te úgy gondolod, hogy akkor kell lazítani és a saját frusztrációnkkal foglakozni, mikor az anyánk haldoklik, akkor az nagyon sajnálatos. (nem hinném, hogy ezt gondolod!!!)

Én pl. (látatlanban) simán elképzelhetõnek tartom, hohy önvédelembõl (pszchológiailag) kellett lazítania. Nem lehet könnyû látni haldokolni a saját anyánkat, és az elmének valahogy el kell ezt viselnie. Lehet, hogy neki szüksége volt egy kicsit arra, hogy ez a nyomás alól meneküljön (szóval ez sem olyan egyértelmû). Ha pedig valójában nem izgatta az anyja, akkor érdekes lehet az a folyamat, ami alapján eljutott ide.

[Pirula]

Na, ezekrõl a témákról jól lecsúsztam. Kiosztok néhány repet aztán elslattyogok.
edit: na jólvan ám, most még azt se tudok.

[Ramiz]

Egyébként belemehetünk kényesebb témákba is. Pl gyónás.
Nekem a gyónás mindig gyenge pontom volt. Utáltam. Nekem ne nyúlkáljon senki énbennem! Aztán rájöttem, hogy a papok amúgy is fáradtak a sok öreg nénitõl, aki egész nap csak gyón különféle templomokban, mert valaki kénytelen meghallgatni (az a dolga...), és a legutolsó, ami érdekli, az valami hülye kiskölyök kisszerû bûneinek listája (csokievés, Playboy-nézegetés meg hasonlók). De ha olyasmi jött elõ, mint hogy utáltam a szüleimet, mert megint balhé volt és cs.sztettek, arra se tudott mit mondani, csak még több Miatyánkot adott. A lelkitükör meg csak arra volt jó, hogy rájöjjek: a legtöbb "bûnömet" (azért idézõjelben, mert nem mindent tartok bûnnek, amit õk - amit a vallás, az egyház) egyáltalán nem is bánom meg, hiába gyónom meg. Akkor meg minek az egész megalázó procedúra? Amit meg megbánok, azt magamban is meg tudom bánni, Isten pedig a pap nélkül is biztosan megbocsát - gondoltam én. Egy darabig még tovább áldoztam, de aztán azt is abbahagytam - pár ízetlen ostya nem menti meg a lelkemet az "eltévelyedéstõl". Vagy úgy élek, ahogy Jézusnak tetszik, vagy nem. Egy olyasmi látványos gesztus, szokás, akármi, mint az áldozás, az "egyszerû embereknek" (nem korrekt kifejezés, de valamiféle lelki alkatot leír) biztos bejött/bejön, de nekem valahogy nem jelentett semmit.

[kisvirag]

A matekosok, matekon alapulók (logika stb) mind. Fizikában azok a törvények, amelyek elég jó modellek ahhoz, hogy amióta használjuk (párszáz, vagy akár csak ötven éve egy újabbat mondjuk), mûködik. Mert a fizikában ez az igazság. Az, hogy pontosan hogy van, azt nem tudhatjuk.

Erre még tegnap akartam válaszolni, de valamiért szar az otthoni net, kimeno adatok nemnagyon akaroznak...
szóval

én erre mondom mindig: a tudomány mai állása szerint...
emellett: az adott FÖLDI körülmények közt...
nem mondom h nincs 1-2 dolog amit nem ellenõriztek már más körülmények közt...
de én úgy gondolom, a fizikában sincsenek olyan igazságok, amelyek ki fogják állni az idõ vasfogát...
még a minden élõlénynek meg kell halnia címû kitételben sem vagyok biztos...

egyébként a modelleknek pont az a lényege, hogy idealizált körülmények közt irnak le dolgokat... namármost... a valóságban a legkisebb esély az ideális körülményekre van...

egyébként L. MOLE:
ha ugy vitatkozol, és beszélsz a vallásról, hogy tiszteletben tartod a másik nézõpontját, és úgy írod le a sajátodat (és ha a többiek is így tesznek) akkor igenis lehet errõl beszélni, és ez azt hiszem, elõre is mozdíthat embereket. számomra mindig érdekes dolog azt látni, hogy ki hogyan éli meg, látja meg ezeket a dolgokat.

Djinn, Damnatus:
én pl, mikor apám agyvérzést kapott, és már szinte biztos volt, hogy meg fog halni, nem voltam képes bemenni a korházba. nem azért, mert nem szerettem mint apát (bár egy ideje akor már nemigen tudtam ugy tekinteni rá, de ez hosszú sztori, megvolt az oka). de nem tudtam bemenni hozzá. és a temetésen sem tudtam bemenni megnézni. egyszerûen nem tudtam volna elviselni, hogy az a kép éljen bennem róla utoljára, amikor már le van épülve, és nagyon beteg... olyan képet akartam magamban róla, ami jobban jellemzi õt. de ha látom úgy biztos voltam benne, hogy annyira belém fog élni, hogy ha rágondolok, csak azt fogom látni.
Nem vagyok rossz lány vagy rossz ember ettõl még azthiszem....

egyébként pont nemrég volt errõl vita nálunk otthon. vajon mi a jobb:
ha hirtelen hal meg valaki, mondjuk h még elõtte nap dolgozott, vagy hosszú tusakodás után, folyamatosan leépülve. már a családtagokra nézve értem azt hogy melyik a jobb. ill melyik a kisebb rossz... nem értettek velem egyet otthon, de szerintem a hirtelen halál olyan szempontbol jobb, hogy igaz hogy hortelen nagy szenvedést hoz, de kevesebb ideig van kikészülve az ember... mig mikor látod, hogy szenved a másik, már nem tudsz segíteni, csak ott vagy mellette... hiába szoksz hozzá a gondolathoz hogy el fog menni... és még utána is, mikor elment...
no persze, az is kérdés, hány éves a távozó...

jahm, és visszatrve apámhoz: sokan pl kegyetlennek tartottak azért a gondolatomért, mikor meghalottam, hogy agyvérzést kapott, hogy neki is, nekünk is jobb, ha meghal...
de alapvetõen, legalább a teljes fél oldala, ha nem több lebénult volna, teljes gondozást igényelt volna... a nagyszüleim maguk is már gondozást igányelnek, és ez is a nõvéremre szakadt volna, 3 gyerek, munka, és a nagyiék mellé....
egyébként sem tartom túl sokra az ágyhoz kötött "életet"... az csak vegetálás....

na most lehet kövezni.

[L.Mole]

egyébként L. MOLE:
ha ugy vitatkozol, és beszélsz a vallásról, hogy tiszteletben tartod a másik nézõpontját, és úgy írod le a sajátodat (és ha a többiek is így tesznek) akkor igenis lehet errõl beszélni, és ez azt hiszem, elõre is mozdíthat embereket. számomra mindig érdekes dolog azt látni, hogy ki hogyan éli meg, látja meg ezeket a dolgokat.

Ezértis szóltam hozzá mégis.

[Pirula]

Egyébként belemehetünk kényesebb témákba is. Pl gyónás.

Szvsz pedig a gyónás pedig elég nagy találmány... Elsõsorban nyilván azoknak akiket a kutya se hallgat meg, kénytelenek csak nyelni a dühüket, gondjaikat. Plusz ha valaki úgy érezte bûn nyomja a lelkét elmondta, kapta a penitenciát, feloldozást nyert és ment minden tovább. Gondolom ha ez a dolog igazán mûködik akkor némi tanácsot is lehet kapni nem csak 20 Miatyánkot. Ez fõleg kis gondoknál jelenthet hatalmas frusztrációoldást, pláne hogy a titkosság szavatolt. Már maga a helyzet is. Nem látod hogy kivel beszélsz, de biztosan tudod hogy van ott valaki aki meghallgat és valamilyen megoldást kínál. Mivel nem látod az arcát nem észleled a reakcióit sem és így sokkal felszabadultabban lehet beszélni. Ez pedig megint sokat jelent, ezt a módszert Freud alkalmazta újra a klasszikus "kanapérafekszel én meg a fejed mögé ülök a fotelba" terápiáknál.

[katz]

Egyébként belemehetünk kényesebb témákba is. Pl gyónás.
blablabla...

Többé kevésbé egyetértek. Nekem is ez volt az egyik dolog, ami miatt nem érdekel az egyház, illetve, h nem fogadom el az egyházat Isten képviselõjének.

[kisvirag]

viszont az értékeiben Pirulának igaza van...

mindenesetre az ilyen "felvilágosult" embereknek, mint mi, nem való

de sajnos sokan vannak olyanok, akiknek nincs kivel beszélniük.

Nõvérem mesélte, most volt kötni csatornaszerzõdéseket, hogy öreg nénik bizony bizony jól traktálták az életükkel, hogy a fiuk/lányuk hogy hagyta egyedül õket, és hogy csak akkor jönnek, mikor nyugdíjat kap és etc...
szegényke bõ félóra mulva tudott csak szabadulni, szerzõdés nélkül...

az ilyen embereknek teljesen jó dolog, hogy hetenete egyszer beülhetnek a pap bácsihoz, és elsirhatják magukat...

[katz]

Szvsz pedig a gyónás pedig elég nagy találmány...

Lenne, ha valóban ugy valósulna meg, ahogy te mondod és nem zárnák le egy 10 miatyánkkal...

mindenesetre az ilyen "felvilágosult" embereknek, mint mi, nem való

?

[kisvirag]

?

lásd Ramiz gyönyörû levezetését, miért hagyott fel a gyónni járással...

[Pirula]

Lenne, ha valóban ugy valósulna meg, ahogy te mondod és nem zárnák le egy 10 miatyánkkal...

Élesben még én is csak kétszer gyóntam, ott is elintéztek minket ennyivel. Igazából nem is tudtuk hogy mit kéne mondanunk bûnnek. Valaki kitalálta hogy azt fogja mondani hogy vétkezett a 10 parancsolat ellen aztán ezzel letudja (Hogy most ölt, vagy megkívánta felebarátja feleségét az már legyen a pap gondja alapon.). Ezt jó ötletnek tartotta mindenki, úgyhogy az egész elsõáldozó alakulat ezzel ment be...

[Ramiz]

egyébként pont nemrég volt errõl vita nálunk otthon. vajon mi a jobb:
ha hirtelen hal meg valaki, mondjuk h még elõtte nap dolgozott, vagy hosszú tusakodás után, folyamatosan leépülve. már a családtagokra nézve értem azt hogy melyik a jobb.

Szerintem mindenképpen az elõbbi. Egyébként teljes testtel a "kegyes halál" mellett vagyok (bocs, ez hülye kifejezés, csak nem jut eszembe külföldiül).

Szvsz pedig a gyónás pedig elég nagy találmány... Elsõsorban nyilván azoknak akiket a kutya se hallgat meg, kénytelenek csak nyelni a dühüket, gondjaikat.

Összekevered a papot a pszihológussal. A pap nyújtotta szolgáltatás ingyenes, ezért logikus, hogy nem azt fogod hallani, hogy "minden rendben, nyugodjon meg, az nem természetellenes, hogy szerelmes a kanapéjába és még házaséletet is él vele", hanem azt, hogy "mondj el 10 Miatyánkot és gyere el ma még kétszer misére".

Már maga a helyzet is. Nem látod hogy kivel beszélsz, de biztosan tudod hogy van ott valaki aki meghallgat és valamilyen megoldást kínál. Mivel nem látod az arcát nem észleled a reakcióit sem és így sokkal felszabadultabban lehet beszélni.

A legtöbb ember ugyanabba a templomba jár, azaz ismeri a gyóntató papot, sõt, ha hittanra vagy rendezvényekre is jár, jó eséllyel a pap is õt.

Ez pedig megint sokat jelent, ezt a módszert Freud alkalmazta újra a klasszikus "kanapérafekszel én meg a fejed mögé ülök a fotelba" terápiáknál.

Na ez tipikusan az a tudományosan tökéletesen mûködõ dolog, ami soha az életben nem mûködne nálam, és még egy csomó embernél szerintem. Eleve: az ember ha beszél valakivel, a szemébe néz. Másodszor: ha nem nézek oda, honnan tudjam, hogy nem pornóújságot nézeget vagy Honfoglalózik, amíg én rinyálok? Harmadszor: ha a fejemnél ül a fotel mögött, nagyon könnyen a nyakamra dobhat egy garottot (fojtóhurok) vagy elvághatja a torkomat egyszerûen egy borotvával is.

[kisvirag]

én soha életemben nem gyóntam még... legalábbis papnak... arra ott vannak a barátaim, és õk legalább megpróbálnak valami értelmeset is mondani rá.

mondjuk templomban is leginkább csak kirándulások alkalmával mint mûvészeti alkotás megtekintése voltam... egy-két misén karácsonykor, mert az egyik volt barátom szülei ilyen templombajárósok voltak...

a templomok hidegek, a misék unalmasak, az énekek egyebek szintén, ráadásul olyan borongós, nyomott hangulatuk van...

ha hasonlóan vidám, kellemes dalok lennének, mint pl egy-két amcsi filmben láthat az ember, és a mise meg egyéb nem arról szólna, hogy szapulják az embert, hogy felróják a bûneit, és az egyebeken kerseregjenek, hanem az értékeket próbálnák meglátni, rámutatni, és utat mutatni, nem erõszakosan, csak ajánlom jelleggel, akkor sokkal szívesebben látogatnék el... egyáltalán. ellátogatnék.

[Ramiz]

Az egyetlen dolog, amit megvitattam volna szívesen a pappal, az az volt, hogy hogyan kezeljem növekvõ Kétségeimet. Kérdéseket, amikre a Bibla nem ad választ, csak elkeni a dolgot. De szerintem annyit mondtak volna, hogy ez a Sátán hangja és tagadjam meg és higgyek. És ne gondolkodjak ilyeneket. De ez a válasz gyerekkoromban sem elégített ki, és igenis meg kellett kóstolnom a hígítót...

[Pirula]

Összekevered a papot a pszihológussal.

Miért ne tenném? Pszichológusok csak a XIX. század óta vannak. Azelõtt a papok, sámánok, táltosok, varázslók feladata volt a fertõzött lelkek legálicozása.

A legtöbb ember ugyanabba a templomba jár, azaz ismeri a gyóntató papot, sõt, ha hittanra vagy rendezvényekre is jár, jó eséllyel a pap is õt.

Ez igaz.

Na ez tipikusan az a tudományosan tökéletesen mûködõ dolog, ami soha az életben nem mûködne nálam, és még egy csomó embernél szerintem. Eleve: az ember ha beszél valakivel, a szemébe néz.

Mondd telefonáltál már?

Másodszor: ha nem nézek oda, honnan tudjam, hogy nem pornóújságot nézeget vagy Honfoglalózik, amíg én rinyálok?

Ezeknek vannak azért jelei. Ha éppen a gyermekkori emlékeid fejtegeted és közbekérdez hogy hány méter magas a Mt. Kenya akkor azért gyanakodhatsz. De komolyan, azért ez elég abszurd lenne.

Harmadszor: ha a fejemnél ül a fotel mögött, nagyon könnyen a nyakamra dobhat egy garottot (fojtóhurok) vagy elvághatja a torkomat egyszerûen egy borotvával is.

Aha. Az ágyam alatt pedig csápos szörnyek vernek tanyát minden éjjel.

[kisvirag]

egyébként érdekes a hozzáállásunk a pszichológusokhoz...

ha meghalljuk, h valaki ahhoz jár, már mingyárt bolondnak, vagy õrültnek hisszük, pedig lehet, hogy csak egy nehezen megoldható magánéleti problémája van, amivel nem a barátait akarja terhelni, vagy esetleg nincsenek ennyire mély barátai...

az orszgban egyébként is elég nagy a bizalmatlanság a másikkal szemben, meg ugy egyáltalán is, gondoljunk csak a minden 3 példány pecsét aláirás dolgokra...

ez szerintem elszomorító, de ettõl még én is bizalmatlan vagyok idegenekkel, másokkal szemben...

[Pirula]

egyébként érdekes a hozzáállásunk a pszichológusokhoz...

ha meghalljuk, h valaki ahhoz jár, már mingyárt bolondnak, vagy õrültnek hisszük, pedig lehet, hogy csak egy nehezen megoldható magánéleti problémája van, amivel nem a barátait akarja terhelni, vagy esetleg nincsenek ennyire mély barátai...

Jah, tény hogy még nem alakult ki a kultúrája. Sajnos a belülrõl rothadó imperialista Nyugaton meg már nem is ember az akinek nem írtak fel egy vödör Prozac-ot. Az meg már a patás túlfelén van.

[Ramiz]

Mondd telefonáltál már?

Csak olyannal, akinek nálam voltak a szemei.

Ezeknek vannak azért jelei. Ha éppen a gyermekkori emlékeid fejtegeted és közbekérdez hogy hány méter magas a Mt. Kenya akkor azért gyanakodhatsz. De komolyan, azért ez elég abszurd lenne.

De miért ne olvashatna újságot? Nem értem, mi köze ennek Kenyához.

Aha. Az ágyam alatt pedig csápos szörnyek vernek tanyát minden éjjel.

És ha egyszer tényleg ott lesznek? He? Akkor mit csinálsz?

egyébként érdekes a hozzáállásunk a pszichológusokhoz...
ha meghalljuk, h valaki ahhoz jár, már mingyárt bolondnak, vagy õrültnek hisszük, pedig lehet, hogy csak egy nehezen megoldható magánéleti problémája van, amivel nem a barátait akarja terhelni, vagy esetleg nincsenek ennyire mély barátai...

És a legjobb megoldásnak azt tartja, hogy rengeteg pénzért elsírja a bánatát egy vadidegen embernek. (Ezt egy fórumon ingyen is megtehetné. )

ez szerintem elszomorító, de ettõl még én is bizalmatlan vagyok idegenekkel, másokkal szemben...

Végül is az. Ezért olyan morózusok a felnõtt emberek a gyerekek szemében. Mert õk már tudják, hogy bizalmatlannak KELL lenni.

[Pirula]

De miért ne olvashatna újságot? Nem értem, mi köze ennek Kenyához.

Mert mondjuk azért kapja a pénzét hogy hallgassa a nyavalyáidat. Fizikailag persze kivitelezhetõ, de eléggé valószínûtlen.
Kenya a Honfolgalónál jött képbe, ott vannak ilyen kérdések.

És ha egyszer tényleg ott lesznek? He? Akkor mit csinálsz?

Nem olvasom el többet az ilyen jellegû hentaiokról szóló hozzászólásaidat.

És a legjobb megoldásnak azt tartja, hogy rengeteg pénzért elsírja a bánatát egy vadidegen embernek. (Ezt egy fórumon ingyen is megtehetné. )

Egy katatóniás speciel senkinek nem fogja elsírni a bánatát. Gépelni sem fog. Mozogni sem.

[katz]

Egy katatóniás speciel senkinek nem fogja elsírni a bánatát. Gépelni sem fog. Mozogni sem.

Istenhez nem kell elmenni, elég hívni õt...