Vallás, filozófia, ezoteria

[Damnatus]

A gyónásról:
A gyónásnak nem az a lényege, hogy elmondd a bûneidet, az eszköze a bevallásnak, annak, hogy számot vetsz cselekedeteiddel, megvizsgálod, hogy mi az amit helyesen tettél, mi az, amit nem. És elmondod a papnak, mit tettél rosszul, mit szeretnél megbánni. Azáltal, hogy kimondod, tudatosítod magadban.
Én spec mindíg csak azt gyóntam meg, amit valóban megbántam.

kisvirag
én is hasonló esetre gondoltam. én fiatalabb voltam, és azt hittem, hogy a nagyapám meg fog gyógyulni (tüdõ-gége és torokrákkal).
Azóta is van egy kis lelkiismeret-furdalásom, mert megszépíthettem volna élete utolsó napjait, mert örömet okoztam volna neki. Kevésbé nyomasztana az, ha emléke betegen maradt volna meg, mint az, hogy nem voltam mellette.

Az egyetlen dolog, amit megvitattam volna szívesen a pappal, az az volt, hogy hogyan kezeljem növekvõ Kétségeimet. Kérdéseket, amikre a Bibla nem ad választ, csak elkeni a dolgot. De szerintem annyit mondtak volna, hogy ez a Sátán hangja és tagadjam meg és higgyek

Lol. Azért egy próbát megért volna... Én többször is fordultam a papunkhoz a kételyeimmel, és mindíg megpróbált valami választ adni, sõt utánanézett dolgoknak.
Egyébként elég érdekes, hogy Nálad az összes hiba amit egy pap elkövethetett elõjött. Szvsz vagy nagyon xar papod volt, vagy úgy átformálódtál, hogy minden ilyeté emléked negatívvá vált.

És a papnak igen is van pszichológusi feladata: a hívek lelkeinek gondozása. És ez nem merül ki a "viselkedj így különben a pokolra jutsz", szöveggel. Öregeket, betegeket látogat, elbeszélget azzal, akinek gondjai vannak, stb.
Komolyan az a véleményem, hogy páran leragdtak a középkori/barokk kori egyháznál.

[kisvirag]

A gyónásnak nem az a lényege, hogy elmondd a bûneidet, az eszköze a bevallásnak, annak, hogy számot vetsz cselekedeteiddel, megvizsgálod, hogy mi az amit helyesen tettél, mi az, amit nem. És elmondod a papnak, mit tettél rosszul, mit szeretnél megbánni. Azáltal, hogy kimondod, tudatosítod magadban.

már tegnap is motoszkált ez bennem ,csak nem birtam értelmesen emgfogalmazni már, lehet h ost sem fog menni:
ahhoz, hogy számot vess magaddal, és megbánd azt, amit tettél, nem kell elmenni gyónni... magadban is ugyanúgy le lehet rendezni, szvsz.
Lehet hogy fellengzõsen hangzik, de az én életemben nagyon kevés dolog van, amit megbántam.

Mondjuk azzal, hogy megbánok valamit, nem fogok javítani a helyzeten. egyébként sem sok olyan dolgot tettem, amit meg kellett volna bánnom, legalábbis az én értékrendem szerint. Voltak dolgok, amik hülyeségek voltak, vagy nem kellett volna megtenni õket, így, utólag nézve, okosabban. De megtettem, és vállalom, mert az én tettem volt, akkor azt hittem úgy lesz a legjobb...

a megbánás dolog is fura. hiszen ha "rendes" ember vagy, nem hiszem, hogy amit teszel, azért teszel, mert direkt bûnt vagy egyebet akarsz elkövetni. Az, hogy mégis az lett belõle, nem feltétlen rajtad múlt, hiszen te jót akartál, vagy legalábbis azt gondoltad, hogy amit teszel helyes. ha késõbb még sem bizonyul annak, miért jó, hogy megbánjuk, kesergünk rajta, és jaj, most mi lesz? Tanulni, azt kell belõle, hogy ne kövessük el még egyszer...
lehet, hogy egyeseknek pont ezt a tanulást jelenti a megbánás. számomra a megbánás azt jelenti, hogy lelkiismeretfurdalást érzek a miatt, hogy az amit tettem nem helyes vagy nem jó. de ha ilyen meggyõzõdésbõl tettem, miért kellene rosszuléreznem magam miatta?
Az ember elkövet hibákat. De nem szabad sokáig foglalkozni velük, elõre kell tekinteni....
nehezen viselem az olyan embereket, akik még évek múltán is azon sírnak, hogy jaj, ha ezt akkor nem így csinálom, hanem amúgy! vagy ha nem ezt modnom neki, hanem azt!

Amit teszek, amit mondok, én vagyok, és vállalom. ha megbántok vele másokat, az nem azért van, emrt én direkt bele akartam a másik lelkivilágába taposni, és direkt alázni akartam (van egy két kivételes eset, amikor de, de azok olyan emberek is), hanem mert ez a véleményem, és így látom. Sokan mondták, hogy bajom lesz még ebbõl... de az az ember, aki megsértõdik egy õszinte megnyilvánulásomon az életét vagy személyiségét érintõ kérdésben, valószínûleg egyébként sem tudna elviselni, mitn barát.

remélem érthetõ mit akartam kihozni....

[Ramiz]

Nem olvasom el többet az ilyen jellegû hentaiokról szóló hozzászólásaidat.

Megalakíthatjátok Shiroival az anti-hentai frontot. De egyébként itt éppen semmi köze nem volt az egésznek a hentaikhoz, úgyhogy talán te nézel túl sokat. Én csak arról beszéltem, hogy ki vagy szolgáltatva a pszihológusnak, és akármit megtehet veled.

[Djinn]

Halál témához:
Érdekes, hogy ki hogy látja a dolgokat. Azt hiszem többé kevésbé mindenki találkozott már személyesen ezzel a dologgal, tehát vlamennyir mindenki meg tudja ítélni.
Ha egy szerettem haldoklik, vagy nagy szüksége van rá, akkor én személy szerint lexarom, hogy nekem könnyebb nem látni õt/segíteni neki. Nem lehet mindig elmenekülni a dolgok elõl és átlépni a problémákon. Ettõl csak rosszabb lesz. Szvsz meg kell oldani, fel kell dolgozni azokat. Mégha k*rva nehéz is. Az a dolog, hogy "ne az a kép maradjon meg" pont errõl szól. Az emberbe akkor marad meg  csak az utolsó kép (vagy a rossz emlékek), ha nem képes feldolgozni a azokat. Egyébként nem.

Azonkívül az embernek van felelõsége is. Meg önbecsülése.(megint ezek a nagy szavak...) Nem hagyhatjuk magukra szeretteinket, csak mert nekünk úgy könnyebb. Félreértés ne essék, én nem vagyok egy önfeláldozó típus, sosem várok többet senkitõl, mint, amit én adok. És (ha nem is sok) van pár ember, akitõl elvárom, hogy ha bajba kerülök segítsen mégha az neki nem is elõnyös. Talán ez az én vallásom.  Ha nem így élnék az olyan lenne, mintha szembeköpném magam.
(az megint más kérdés, akarnám-e, hogy XY megtegyen értem valamit...)

De természetesen ott van az is hogy minden ember más. Máshogy intézi a dolgokat, máshogy oldja meg a problémákat. Mint kifejtettem nem szokásom elítélni embereket, tüzetesebb vizsgálódás elött.  

Gyónás: Képtelen lennék rá. Annak a papnak semi köze az én életemhez. Azonkívül a templomok szinte mind halottszagúak (gondolom a fûtéshiány miatt doh meg hasonlók miatt is) és olyan, mitha rám akarna omllani az egész (ez azért lehet, mert ahová keresztanyukámmal jártam ott a tetõ erõsen javításra szorult és ezt a pap mindig el is mondta a több adomány reményében...) Hideg, nagy és személytelen. Hogy tud kiengedni az ember egy ilyen környezetben?? Azonkívül én sem tartok bûnnek mindent, amit meg kéne gyónni.
De azt elismerem, hogy ez sok mebernek nagy segítséget jelent, csakúgy, mint maga a vallás (abba most nem mennék bele, hogy ez mennyire jó).
De a gyóntatócédulák annó, most meg a sms-gyónás már a pofátlanság megas foka.

Pszihológus elõnyeit is elismerem, de én oda sem mennék. Ez valószínúleg az én csököttségemet jelzi. Engem még hipnotizálni sem lehet (többen is próbálták) szóval nehéz felszínre hozni a defektjeimet másoknak. Csak ha én is akarom...
Tényleg közületek hipnotizáltak már valakit? Nekem régebben volt egy betegségem és annak következtébe jó kis idõ kiesett az emlékezetembõl, emiatt próbálkoztunk. De mint mondtam az istennek sem akart elõjönni. (Ez is egy fura dolog. Az embernek baromi hiányérzete van de csak a semmit találja, mikor "keresgél" :eeek: )
 Viszont láttam már mást, akinél sikerült és baromi érdekes dolog.

Azt hiszem ennyi bõven elég belõlem, sõt. Bocsátat a fárasztásért..

edit:Természetesen ez az én vélemnyem, nem az "egytemes igzaság" (vagy mi fene). Senkire nem akarom ráerõltetni vagy rákéényszeríteni.

[Pirula]

De a gyóntatócédulák annó, most meg a sms-gyónás már a pofátlanság megas foka.

Sms gyónás? Errõl sem hallottam még.

Tényleg közületek hipnotizáltak már valakit?

Még nem, pedig kipróbálnám. Szerintem engem elég könnyen lehetne, meditációba is olyan gyorsan bele tudok billenni hogy csak na.

[Djinn]

Sms gyónás? Errõl sem hallottam még..

Most hogy mondod, lehet keverem valamivel.  De tuti, hogy valami vallási dolog volt és sms-en keresztül mûködött. Talán napont kapott az illetõ egy sms-t amiben okosságokat írtak. Mikor gimis voltam, akkor láttam ilyet.
Régebben már beszéltünk is róla ebben a topicban.

MIndenester félretájékoztatás volt a részemrõl valószínûleg. Tehát bocs!!

[Pirula]

Most hogy mondod, lehet keverem valamivel.  De tuti, hogy valami vallási dolog volt és sms-en keresztül mûködött. Talán napont kapott az illetõ egy sms-t amiben okosságokat írtak. Mikor gimis voltam, akkor láttam ilyet.
Régebben már beszéltünk is róla ebben a topicban.

MIndenester félretájékoztatás volt a részemrõl valószínûleg. Tehát bocs!!

Nem azért írtam mert kétségbevontam, sajna el tudom képzelni hogy van ilyen. Csak nagyon meglepõdtem.

[Damnatus]

De a gyóntatócédulák annó, most meg a sms-gyónás már a pofátlanság megas foka.

Lol. Na ilyenkor van nehéz helyzetem, amikor egy 480 éves bûnt hoznak fel, illetve egy hazugságnak dõlnek be az emberek. Így vagytok Ti is (én is) kõkeményen befolyásolhatók: van egy negatív érzésetek vmi iránt, és ha vki vmi rosszat mond róla, akkor azt feltétel nélkül elhiszitek úgy, hogy utána sem jártatok. Djinn, szerinted amíg az emberek ilyenek, lehet bízni abban, hogy "teljesen szabadok legyenek", hogy önállóak legyenek, szabályok nélkül éljenek? El tudod képzelni, hogy valóban képesek lennénk arra, hogy így is egymás mellett éljünk?

ahhoz, hogy számot vess magaddal, és megbánd azt, amit tettél, nem kell elmenni gyónni... magadban is ugyanúgy le lehet rendezni, szvsz.
Lehet hogy fellengzõsen hangzik, de az én életemben nagyon kevés dolog van, amit megbántam.

És megteszed minden nap, hogy számot adsz magaddal?
Én igenis sok mindent megbánok: azt ha lustaságból nem csinálok valamit, és szüleim csinálják meg; ha vmit viccesnek szánok, és megbántás lesz belõle, stb. Igenis sok dolog van, amirõl úgy gondolom, hogy nem, vagy nem így kellett volna. És ezt nem árt tudatosítani, hogy legközelebb megpróbáljam elkerülni (persze sikertelenül).

Halálhoz
(Nem 100%-ig értek vele egyet, de) Ha meghal vki, akkor nem tökmindegy mi történik vele. Elenyészik, gondolatai, emlékei érzelmei is vele együtt pusztulnak. Ha fájdalmai voltak stb. halálával azok is elmúlnak.

[Ramiz]

Lol. Na ilyenkor van nehéz helyzetem, amikor egy 480 éves bûnt hoznak fel, illetve egy hazugságnak dõlnek be az emberek.

Hát ez van... nem szép állandóan a mai egyház fejére olvasni, de elfelejteni talán még nagyobb botorság. Azért a gyónást is kihasználták rendesen (befolyásos ember gyóntatója is befolyásos volt...).

Én igenis sok mindent megbánok: azt ha lustaságból nem csinálok valamit, és szüleim csinálják meg; ha vmit viccesnek szánok, és megbántás lesz belõle, stb. Igenis sok dolog van, amirõl úgy gondolom, hogy nem, vagy nem így kellett volna. És ezt nem árt tudatosítani, hogy legközelebb megpróbáljam elkerülni (persze sikertelenül).

Ez igaz. De ehhez nem biztos, hogy kell lelkitükör vagy gyónás. Csak minimális odafigyelés. Ha rosszul esik, hogy másnak fájdalmat okoztál, már észre is vetted. Vagy megvan a szándék, hogy legközelebb elkerüld, vagy nincs. Ha megvan, felesleges körüljárogatni a dolgot. Ha nincs, akkor különösen az.

[Djinn]

Lol. Na ilyenkor van nehéz helyzetem, amikor egy 480 éves bûnt hoznak fel, illetve egy hazugságnak dõlnek be az emberek. Így vagytok Ti is (én is) kõkeményen befolyásolhatók: van egy negatív érzésetek vmi iránt, és ha vki vmi rosszat mond róla, akkor azt feltétel nélkül elhiszitek úgy, hogy utána sem jártatok. Djinn, szerinted amíg az emberek ilyenek, lehet bízni abban, hogy "teljesen szabadok legyenek", hogy önállóak legyenek, szabályok nélkül éljenek? El tudod képzelni, hogy valóban képesek lennénk arra, hogy így is egymás mellett éljünk?

Annak a szabadtságnak, amirõl én beszéltem nem sok köze van ehhez. Igen el tudom képzelni.
Nem emlegettem fel bûnöket egyszerûen a téma eszembejutatta. (De ha ezen a fórumon tilos múltbéli dolgokat felhozni, akkor szóljatok. Nem tudtam róla) A másik dolog pedig igenis megtörtént. Lehet, hogy nem gyónás volt hanem más (ahogy elismertem), de az egyház csinálta. És nem bedõltem holmi hazugságnak, hanem láttam. Mint mondtam nem szokásom elhinni dolgokat, mielött utánna néznék!:)
De az igaz, hogy mindenki befolyásolható valamennyire. Ezzel nem is vitakoztam.
Egyébként én is ember vagyok és valóban nem mindig járok utánna az össz információnak 1000 oldalról. (ugyanis idõm nekem is véges) Itt most tévedtem (de nem sokat) egy olyan megjegyzéssel, ami nem a mondandóm lényeg volt. Érdekes módon a véleményem többi részét nem kommnetáltad a gyónással kapcsolatban. Miért?
 Djinn rosszul emlékezett és azonnal fejetse el a az eddigi elveit? Ennyivel meg lehetne dönteni a dologt??  Hmm. Talán ha elmondok 10 miatyánkot még van esélyem...

Elnézést kérek mindenkitõl, de nem szeretem az ilyesmit.  

[Damnatus]

1.Hát ez van... nem szép állandóan a mai egyház fejére olvasni, de elfelejteni talán még nagyobb botorság.
2.De ehhez nem biztos, hogy kell lelkitükör vagy gyónás.

1. elfelejteni nem szabad, de túlhangsúlyozni sem.
2. van aki csak ilyenkor szedi össze a gondolatait, reflektál a tetteire. Van valaki, akinek kibeszéli magát, és megkönnyebbül. Nem értem ezzel mi a baj?
Szerintem Te anno nem értetted meg a gyónás lényegét.

Lehet, hogy nem gyónás volt hanem más (ahogy elismertem), de az egyház csinálta

Azt csinálta az egyház, hogy aki akarta, annak minden napra küldött egy evangéliumi részt, azért, hogy legyen min elmélkednie. Ez olyan szörnyû?

[Ramiz]

Szerintem Te anno nem értetted meg a gyónás lényegét.

Ez könnyen lehet.

[Fenrir]

Szerintem a vallás funkcióit ma a tudomány vette át. Gondolok itt az élet történéseinek és egyáltalán a mibenlétének a magyarázatára - vagy inkább a magyarázat keresésére - konkrét életviteli útmutatásokra. A tudomány eredményei közé sorolható az önmegvalósítás módjának megállapítása is. Namármost ha ebbe belevesszük a vallást mint az önmegvalósítás egy elemét - válassz iskolát, hobbit, pártállást, párt, állást, vallást - akkor az vagy sántít 1. mert a tudomány igyekszik megadni a végsõ, és legfontosabb krédésekre a választ - ekkor a vallás marad fogtömésnek, elkötelezettség addig marad amíg a tudomány ki nem szorítja. 2. kiválasztja a vallást de teljesen rá hagyatkozik (ezt írtad elkötelezõdésnek), akkor viszont a tudomány dolgaiból kell valamit elhagynia. 3. Kibékíti ezt az ellentétet és megalapítja a 21. század tömegvallását az eltévelyedett nyugati lelkek számára (mondom ezt azért mert érdekes módon a többieknek nincsenek feltétlenül ekkora problémáik a 2 terület egyeztetésével)
Ha már eddig jutottam akkor gyorsan levezetek egy hevenyészett tipológiát is ebbõl:
1. pontot választom: "Jó, jó, Isten - lehet hogy - van de mivel magyarázod azt hogy..." típus. Olyan alapokon érvel amik valami tudományos igazságon fekszenek (itt nem kizárólag a természettudományokra gondolok)
2. pontot választom: "Isten létezik, az a dolog pedig amirõl te beszélsz tilos/nem igaz..."
3. pontra még nem láttam példát.

Ma már teljesen igaz az elsõ mondatod. Régen nem volt helyük kérdéseknek. Isten van és kész. A Föld lapos és a Nap körülötte forog és kész. Ha beteg lettél az isten büntetése. Ha felgyógyulsz az isten áldása. És ha nem tetszik ez akkor nem kell ezen a világon élned. Sokaknak ez volt az utópia.
De az ember kíváncsi. Elkezdtek kérdéseket feltenni. Kérdéseket amiket a vallás nem tudott megválaszolni. De a tudósok, a tudomány papjai igen. És az emberek elkezdték õket kérdezni. Ma már a vallásos emberek nagyobb része is jobban hisz a tudományban mint istenben.  Mint az indiánok akik néhány csillogó fémdarabért eladták a földjeiket és elvesztették önmagukat.
De a tudomány is egy axióma. Ahogy egy keleti bölcs mondja:
"Egyszer megkérdeztem egy embertõl:
-Kertész vagy?
-Igen-felelte az.
-Miért nincs a répának gyökere?-kérdeztem a kertészt, aki nem tudott felelni.
-Azért mert bõven van esõ.-feleltem"
Mint a tudomány, az utolsó megjegyzés megválaszol mindent, de mégsem válaszol meg semmit. Mint ahogy megmagyarázza azt hogy miért alakult ki hosszú nyaka a zsiráfnak, de azt nem hogy a többi állatnak miért nem.
A harmadik pontod csak személyi hozzáállás kérdése. És hogy az ember sose keverje össze az eszközt a céllal.

Valami hasonlón vitatkoztam egyszer egy buddhista elõadóval azon a metaforán elindulva hogy manapság egy vallás választása nem több egy gatya vételénél - túl könnyû megszerezni, valamiféle identitást ad, de ha nem tetszik kukába vágjuk. Ezekután amiket mond nem több egy jó reklámszövegnél amivel megpróbálja bebizonyítani hogy az a gatya amit õ árul az Egyetlen Igaz Üdvözítõ Gatya. Egyébként azzal zárta le hogy ez amit õ piacra dob, számára nagyon kényelmes és megmutatja másoknak is, mert hátha valakinek megtetszik. Vagy ha nem is az egész, de a fazonja, a mintája vagy az anyaga, és már valamiféle elképzelésekkel mehet tovább vásárolni.
Nekem szimpatikus volt.

Szeretem az ilyen embereket. Miattuk szórakoztat az élet.

[Ramiz]

Azért szorítja ki a tudomány a vallást egyre több funkciójából (még olyan "tudományokra" is lehet gondolni, mint a pszihológia), mert a vallásnak sosem volt tiszte igazán az értelemre ható magyarázat. "Ne próbálj Isten fejével gondolkodni, úgysem értheted meg", "Ember tervez, Isten végez" stb. Magyarul nem kell értened, mi miért, csak annyit, hogy Isten van... ez van, ezt kell szeretni. De az embernek (legalábbis egy részüknek) igénye van a megértésre.

[Keelhaul]

Azért szorítja ki a tudomány a vallást egyre több funkciójából (még olyan "tudományokra" is lehet gondolni, mint a pszihológia), mert a vallásnak sosem volt tiszte igazán az értelemre ható magyarázat. "Ne próbálj Isten fejével gondolkodni, úgysem értheted meg", "Ember tervez, Isten végez" stb. Magyarul nem kell értened, mi miért, csak annyit, hogy Isten van... ez van, ezt kell szeretni. De az embernek (legalábbis egy részüknek) igénye van a megértésre.

Teljes mértékben egyetértek. Egyébként, a megválaszolhatatlan kérdésekre az ember, legyen a megértés-vágy bármelyik fokán, felállít valamiféle teóriát, amely tekinthetõ egyfajta személyes vallásnak, vagy hitnek. Igazából amirõl senki sem tudhat aki létezik, arról csak hinni lehet
Gondolok pl. a halál utáni 'lét'-re. Tyúk és tojás esete, ha nem Isten, vagy bármi más teremtette a világot, akkor mibõl és honnan, stb.
Ha valaki eltûnõdik rajta, általában nyitva hagyja ezeket, vagy ha nagyon zavarja, akkor felállít rá egy hitet
Egy valami nem tetszett:
A pszichológia pedig egy überbrutál tudomány, fõleg ha ennek vesszük a biokémiai oldalát is. Nagy szerepe lehet az AI létrehozásában, például. Igenis, az emberi elmét kell kutatni, mert sokmindent nem tudunk magunkról. Az egyik legérdekesebb dolog. Ráadásul sajnos-hálisten számos gyakorlati alkalmazása van az elme jó ismeretének.
Majd errõl még eszembe jutott valami, csak marhalusta vagyok most leírni, meg szerkesztenem kellene, amit eddig leírtam...stb.

[kisvirag]

jaja, ezt a gondolatot én csak támogatni tudom!

Én (mint már annyiszor elmondtam) toleráns ember vagyok. MOst talán 4 vagy 5 ember létezik, aki jobb ha nem kerül a szemem elé. És az õ bûnük is olyan, hogy elkerülhették volna azt, hogy ennyire berágjak rájuk, ha nem csak annyit mondanak, vagy tesznek, mint amit, hanem hozzáteszik, hogy ezért...

Gondoljatok csak a kisgyerekekre. 3-4 évesen van egy korszakuk, amikor iszonyúan oda kell figyelni arra, mit és hogyan mondasz nekik, mert azonnal az a kérdés, hogy MIÉRT?, és a csakkal nem érik be, és a magyarázatra is azonnal rávágják: és az MIÉRT? ha csak egy délutánt töltesz egy ilyenkorú gyerekkel, még szórakoztató is, de ha a kicsi a tiéd, háááát....

Az emberben alapban ott vana kíváncsiság, a szándékkeresés. Ha nem lenne szándéktulajdonítási képességünk, akkor mind mind autisták lennénk, nem lenne társadalom, kommunikáció etc. És mi is a szándéktulajdonítás. Az, hogy úgy gondolom, hogy a másik azzal, hogy szól hozzám, vagy rámnéz akar valamit. de vajon mit? és miért? már a kommunikáció során folyamatosan am iérteket lessük, és itt nem a spekulálgatásra,  gondolok, vegyünk csak egy egyszerû példát:

Ide tudnád adni a sót? - ha csak szószerint értelmezésben tudnánk tekinteni rá, akkor csak annyit mondanánk igen, és visszafordulnánk beszélgetõpartnerünkhöz, vagy a levesestányérunkhoz. De azonnal tudjuk, hogy a másik ennél többet akart, és az is azonnal világos, hogy mit és miért...

Persze vannak olyan miértek, amik nem magyarázhatók (még). Korábban azért voltak hiszékenyebbek az emberek, azért volt olyan "birka" a nyáj, és azért tudott az egyháznak nagyobb befolyása lenni, mert jóval kevesebbet tudtak a világról, és így az egyszerûbb magyarázatokkal is beérték. de a világ egyre tágult, egyre többet tudtak meg, és így egyre több lett a miért...
szerintem egyetemistáknak ismerõs érzés az, mikor tanulsz, tanulsz, egyre többet tudsz, és ez egyre jobban rádöbbent, hogy egyre több olyan dolog van, amit nem tudsz, vagy nem értesz... (valójában ugyanannyi dolgot nem tudunk, csak egyre többrõl tudjuk meg, hogy nem tudjuk )

humm
elvesztettem a fonalat
na majd mingyárt megkeresem!

[Zanador]

szerintem egyetemistáknak ismerõs érzés az, mikor tanulsz, tanulsz, egyre többet tudsz, és ez egyre jobban rádöbbent, hogy egyre több olyan dolog van, amit nem tudsz, vagy nem értesz... (valójában ugyanannyi dolgot nem tudunk, csak egyre többrõl tudjuk meg, hogy nem tudjuk )

Ne is mondd. Alig több, mint egy hónapja vagyok egyetemista, most lesz az elsõ ZH-m, és minél többet olvasok, annál inkább az az érzetem támad, hogy egyre kevesebbet tudok...  
Viszont most ahogy átolvastam az utolsó hozzászólásokat elgondolkodtam egy kicsit (pihenés képpen).. Mint a jó kisgyerek, szinte mindig a miért-et keresem én is, ha nem, akkor a "mi van még?" a másik kedvenc kérdésem. Éshát valahogy azon a szálon indultam el, hogy a vallás nem ad olyan válaszokat mint a tudomány, és ezért szorul háttérbe mostanában. Itt feltettem magamban a "mi van még" kérdést, és valami olyasmi jött ki, hogy végülis Az ember tényleg a miérteket kereste mindigis.
Elõször talán elég volt rá válasznak a "mert". És akkor a vita ennyiben is maradt, ha a törzsfõnök ezt mondta, akkor hiszünk neki. Viszont az emberünk mégiscsak választ akar, és ha lehet, valami újat, mert a régit már ismeri, és már nem köti le.
Erre jött a vallás. Válaszokat adott, és a papok úgy kezdték: "Isten létezik. Ezt õ így akarta." és ha elhisszük, hogy isten létezik, és ,hogy tudja mit csinál, akkor ezek a válaszok megfelelõek. Ez el is ment gész sokáig. Ha az egyik vallást már megunták, akkor jött a másik (pl Róma), és az mondott valami újat, és lehetett belõle tanulni is. Csakhát az emberünk még mindig talál kérdést, és a válaszok fogynak, mert már ismeri õket, és kéne valami új.
Elõkerült a tudomány. A régi vallási válaszokra azt mondta, hogy szépen hagyjuk ki õket, mert már sokan unják, tessék, itt vannak ezek a váalszok. És a tudósok úgy kezdték: "Tegyük fel, hogy ez igaz. És akkor ez is igaz lesz." és ha elhisszük nekik, hogy a kiindulás igaz, akkor ezek a válaszok is megfelelõek. Ez megy most is. Ha egy tudományt megunnak, vagy hiba van benne, akkor jön egy másik, kijavít egy hibát és ott hagy még jópár másikat.
 Csakhát az emberünk még mindig talál kérdést, és a válaszok fogynak...

[Keelhaul]

Kifejezetten jó érzés, amikor az embernek sok kérdése van, ezek miatt érdekes az élet. Közhelynek hangzik... de a legfõbb életcélom, hogy minél több kérdésre ne tudjam a választ úgy, hogy ismerem a kérdéseket. Remélem sikerült úgy megfogalmaznom, hogy csak erõs odafigyeléssel lehessen belekötni...

[Damnatus]

A tudomány sosem bizonyította be egy vallásról, hogy nem igaz.
Illetve a tudomány sem tud választ adni a miértre, csak a hogyanra. Amint elér valamit, úgy újabb kérdések merülnek fel.
Két tudomány, a filozófia, és a teológia keresi/találja meg a Miértre a választ. A vallás sosem tiltotta, hogy kérdezzen az ember, keresse a miértekre a válaszokat. Igaz, volt olyan, amikor a klérus ellenezte a tudomány bizonyos területeinek fejlõdését, mert az ellentétes volt a kor világnézetével.

[Keelhaul]

A tudomány sosem bizonyította be egy vallásról, hogy nem igaz.
Illetve a tudomány sem tud választ adni a miértre, csak a hogyanra. Amint elér valamit, úgy újabb kérdések merülnek fel.
Két tudomány, a filozófia, és a teológia keresi/találja meg a Miértre a választ. A vallás sosem tiltotta, hogy kérdezzen az ember, keresse a miértekre a válaszokat. Igaz, volt olyan, amikor a klérus ellenezte a tudomány bizonyos területeinek fejlõdését, mert az ellentétes volt a kor világnézetével.

Igaz. Ráadásul a tudomány leírónyelvének a matematikát tekinti ami 1. axiomatikus 2.nem jellemzi a valóságot, nem is célja 3. mivel axiomatikus, ezért az egyetlen építõ kritérium, hogy nem lehet benne ellentmondás
Így aztán lehet, hogy rossz axiómákra építkezünk.
A tudománynak viszont nem célja a vallás cáfolata.
Ha érdekel a téma, ajánlom Kantot és a Mester és Margaritát

[kisvirag]

ohm, most kicsit eltérek a témától, és ez inkább filozófikus gondolat lesz, de

ti mennyire bíztok/hallgattok/van rátok hatással a megérzés?

MIkor ott motoszkál bennetek valami, hogy valami rossz fog történni, vagy valami rossz. elõérzetek, sejtések, ilyesmik.

Én most kicsit így vagyok. Elméletileg minden rendben, de valami csúnya rosszérzésdolog fészkelte belém magát.
Kicsit talán azért, mert az elmúlt idõszakban egy-két apróságot leszámítva minden rendbe volt, semmi komoly lelki gond, baj, etc, sõt! mondhatni "ragyogtam"
mostanában viszont el-el fog egy rossz érzés. Az, hogy basszus, még sosem volt, hogy ennyi ideig minden rendben legyen, ne legyen semmi baj, meg hasonló, vajon mikor és hogy fog beütni a krah?
Lehet kicsit paranoiásan hangzik, de vajon megengedett nekem, hogy egy ideje folyamatosan csak jó (nem mondom, hogy nem értek negatív hatások, de azok a jók tükrében semmik voltak) történjen velem?

Nem emlékszem, hogy valami olyan nagy jótettem vagy hasonlóm lett volna, ami miatt ilyet érdemlek... kicsit hiszek abban, hogy korábbi tetteink befolyásolják a velünk késõbb történõ dolgokat, persze nem mindig egyenes arányosságban... vagy csak, akkor nem éppen azért?
egyáltalán, ahoz, hogy az ember jól legyen, kiegyensúlyozott legyen, rendben legyen (lelkileg, testileg) szükséges az, hogy kiérdemelje?

Nah, sikerült eljutnom a vajon mi irányítja a velünk történõ dolgokat?
már az olyanokra gondolok, amire nekünk nincs kontrollunk, mert valamennyire a minden ember a maga sorsának kovácsa dolgot vallom, de ugye vannak rajtunk kívül álló tényezõk...
szóval. ezek vajon annak tükrében jönnek, hogy megérdemeljük, egyáltalán, kell-e, hogy megérdemeljük, vagy egyszerûen "random" módon generálódnak... mennyire van itt a véletlen, vagy mennyire Isten jutalmazása és büntetése ez?

hm?

[Pirula]

ti mennyire bíztok/hallgattok/van rátok hatással a megérzés?

MIkor ott motoszkál bennetek valami, hogy valami rossz fog történni, vagy valami rossz. elõérzetek, sejtések, ilyesmik.

Én most kicsit így vagyok. Elméletileg minden rendben, de valami csúnya rosszérzésdolog fészkelte belém magát.

Megérzésekkel az a legidegesítõbb hogy vannak és nem igazán tudom hogy mit kezdjek velük. Általában inkább hallgatok rá azért.

Kicsit talán azért, mert az elmúlt idõszakban egy-két apróságot leszámítva minden rendbe volt, semmi komoly lelki gond, baj, etc, sõt! mondhatni "ragyogtam"
mostanában viszont el-el fog egy rossz érzés. Az, hogy basszus, még sosem volt, hogy ennyi ideig minden rendben legyen, ne legyen semmi baj, meg hasonló, vajon mikor és hogy fog beütni a krah?

Ez nagyon ismerõs. Amikor gyanúsan jól mennek a dolgok, aztán jön egy kis vihar elõtti csend és minden a feje tetejére áll.

Nah, sikerült eljutnom a vajon mi irányítja a velünk történõ dolgokat?
már az olyanokra gondolok, amire nekünk nincs kontrollunk, mert valamennyire a minden ember a maga sorsának kovácsa dolgot vallom, de ugye vannak rajtunk kívül álló tényezõk...
szóval. ezek vajon annak tükrében jönnek, hogy megérdemeljük, egyáltalán, kell-e, hogy megérdemeljük, vagy egyszerûen "random" módon generálódnak... mennyire van itt a véletlen, vagy mennyire Isten jutalmazása és büntetése ez?

hm?

Én ezt rákenem a karmára (reinkarnációs értelemben nem, abban nem hiszek). Jung írta le a mûködését egyszer nagyon meggyõzõen, ha otthon leszek megkeresem, pont az ilyen kérdésekre ad egyfajta nagyon frappáns választ.

[Keelhaul]

Alapvetõen és kizárólag csak a megérzéseimben hiszek(nem vagyok vallásos, nem hiszek semmi ilyesmiben). Az a baj, hogy elég negatív vagyok, és sajnos bejönnek a megérzéseim, úgy 80%-ban
A rosszak 100%ban, a jók 20-ban, a semlegesek 97-ben

[Ramiz]

Én ezt rákenem a karmára (reinkarnációs értelemben nem, abban nem hiszek). Jung írta le a mûködését egyszer nagyon meggyõzõen, ha otthon leszek megkeresem, pont az ilyen kérdésekre ad egyfajta nagyon frappáns választ.

De honnan tudná? Másképp: miért kell, hogy bármilyen szabály legyen?
Isten remélem nem nyúl bele a dolgokba. Ha ezt tenné, akkor igaza lenne nem tudom, melyik filozófusnak, aki azt mondta: Isten vagy nem uralja a dolgokat, vagy gonosz. Egyébként az egyháznak mi az álláspontja? Isten beavatkozik vagy visszavonult ("A gép forog, az alkotó pihen")?

[Keelhaul]

De honnan tudná? Másképp: miért kell, hogy bármilyen szabály legyen?
Isten remélem nem nyúl bele a dolgokba. Ha ezt tenné, akkor igaza lenne nem tudom, melyik filozófusnak, aki azt mondta: Isten vagy nem uralja a dolgokat, vagy gonosz. Egyébként az egyháznak mi az álláspontja? Isten beavatkozik vagy visszavonult ("A gép forog, az alkotó pihen")?

Felidegesítelek
God's in HIS heaven, all's right with the world

[Darkstar]

Felidegesítelek
God's in HIS heaven, all's right with the world

És az a "his" az egész lényege, amiatt kétértelmû.

[Pirula]

De honnan tudná? Másképp: miért kell, hogy bármilyen szabály legyen?

Összvissz egy logikai levezetés amennyire emlékszem, amibõl van sok, de nekem szimpatikus. Nem kell hogy legyen egy szabály feltétlenül, de gondolj bele. Van egy rendszer vagy rendszertelenség ami szabályok nélkül mûködik. Tegyük fel hogy van ilyen. Te figyeled egy részletét egy jó darabig és meglátsz benne egy ismétlõdõ mintázatot ami alapján be tudod jósolni a rendszer-e részének a mûködését. Mindössze a saját megfigyeléseidre támaszkodhatsz, de tegyük fel hogy mások is megerõsítenek ebben. Holott mondjuk hosszú távon mindegyikõtök elmélete érvénytelen mert csak idõ kérdése hogy érvénytelenné váljon az általad megfigyelt állandóság. Addig azonban amíg nem találsz rá cáfolatot és a valóság egy szeletére érvényesnek bizonyul miért ne használhatnád?
Nemtom érthetõ volt-e?

[Keelhaul]

És az a "his" az egész lényege, amiatt kétértelmû.

Hiába, jó sorozat az NGE *röhög magában, és várja az ostorcsattanást*

[Ramiz]

God's in HIS heaven, all's right with the world

"The heaven is empty, all's wrong with the world" találóbb lenne (a sorozatban is, a valóságban is).

[kisvirag]

Keelhaul felvetett bennem valamit.

de ugy igazán. kit nevezünk vallásosnak?
mert azt nem hiszem, hogy teljesen hitetlen lennél Keelhaul, valakiben/valamiben biztosan hiszel...

csak nem abba na a formában ahogy a keresztny egyház tárgyalja,....