Írások

[Pandóra]

Téma és variációk

Variáció1

Téged gyûlölni nem lehet,
Az álmok hoztak a létbe
Magányom imáit meghallgatva.
Ártatlan égszín szemed mögé rejtve
Sárkány vagy.

(Lángol örökjég tested
Ég az út, amerre jársz
Gyilkos csókod méreg, halál.

Ezer nõ szerelme elõl futsz
Nyomasztó szabadság, mit adni tudsz
Éjjel hideg ágyba fektetsz
Megváltóm, már tudom, te nem lehetsz.)

Variáció2

Te vagy karmám hordozója
Az égnek szörnyû bosszúja
Mert kinevettem hõsszeremeseimet,
Álnok és hideg most te leszel velem.
Soha nem szerettem így.

(Lehetnék újra az áprilisi éj.
Énekem kacagva vinné a fagyos szél
Gyötrõ szemeidhez nem én könyörögnék.

Engesztelhetetlen vagy
Nyitott szívem megunt játék csak
Éhezem ajkadra
Miért nem akarsz? Miért nem akarsz?)

Variáció3

Tanulni szerelmet nem volt elég?
Ah! Hogy baszd meg, te rohadt szemét!
Más kell mindig? Új cseléd?
Ágyat ki mindig meleget vet mire hazamégy?
Sosem leszek újra tiéd!

(Légy' hát mindig ily' kevély úr
Éjjel verssel doromboló kandúr
Gyenge szíved úgyis megtörik.

Engedem, bár türelmem rövid
Nyávogj annak, aki elhiszi
Én már láttam azt is, amid nincs.
Még mindig várlak.)

Variáció4

Tudod, mit? Mással leszek
Azzal, aki csak engem szeret
Mert hidd el, ilyen is van ám
Álmaimban sem gondolok rád ezután
Senki nem vár téged már.

(Leszek újra kacér nõ
Ékszerekkel, kincsekkel hercegõ
Gyémántod már vacak kõ

El kell mostmár engedned
Nyári napsugár szürke égen
Én már távol vagyok régen
Mit adni tudtam volna, sehogy sem kellett.)

Verzió 1

Alkony után mindig jön a hajnal
Nem hitted, mert sûrû köd takart
Dúdoltad, dúdoltad csak a bûvös dalt
Reszketõ szívvel, megsebzett angyal
Im a reggel jön a hangra, a
Sötét elmúlt, a láng elhamvadt.

Verzió 2

A ló, ha ledob, ülj rá vissza hamar
Ne arra újra, ki még habzó szájjal horkant
Délcegre, karcsú, szép paripa
Ragyogjon szõrén a nap aranya
Ámuljon a világ, ha patája koppan
S õ lesz az, ki a csillagokig veled szalad.

[Damnatus]

Hali!

Meg kellett volna mondani, hogy megtaláltuk?
Szerintem pont ez a szépsége, hogy nem mindenki veszi észre. Sokszor amolyan "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" feladatot lát el a vers. És ha mi magunk vesszük észre, ráadásul kevesen vagyunk, akkor kicsit úgy érezzük, hogy beavatottak vagyunk. A vers szerzõjének az a titka, hogy leírta, a miénk az, hogy észrevettük, s "cinkosságot" vállalunk vele.

[Pandóra]

Hali!

Meg kellett volna mondani, hogy megtaláltuk?
Szerintem pont ez a szépsége, hogy nem mindenki veszi észre. Sokszor amolyan "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" feladatot lát el a vers. És ha mi magunk vesszük észre, ráadásul kevesen vagyunk, akkor kicsit úgy érezzük, hogy beavatottak vagyunk. A vers szerzõjének az a titka, hogy leírta, a miénk az, hogy észrevettük, s "cinkosságot" vállalunk vele.

Csak nem tudtam. De akkor jó, hogy ki lehetett venni.

[Rounin]

Hali!

Meg kellett volna mondani, hogy megtaláltuk?
Szerintem pont ez a szépsége, hogy nem mindenki veszi észre. Sokszor amolyan "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" feladatot lát el a vers. És ha mi magunk vesszük észre, ráadásul kevesen vagyunk, akkor kicsit úgy érezzük, hogy beavatottak vagyunk. A vers szerzõjének az a titka, hogy leírta, a miénk az, hogy észrevettük, s "cinkosságot" vállalunk vele.

Ezzel mélységesen egyetértek. Amúgy auch a hangulatra :/ Nem irigykedem.

Damnatus:
A suvickolás miatt nem kötsz bele? J/K

[Pandóra]

Ezzel mélységesen egyetértek.

Jól van na jól van na jól van na

[Rounin]

Jól van na jól van na jól van na

Hamu fejedre Sokat, bõszen. Akkor elnézve

[Pandóra]

Ezeket szerdán írtam egy buli után, ahol gyógyítottam a kutyaharapást.

Verzió 1

Alkony után mindig jön a hajnal
Nem hitted, mert sûrû köd takart
Dúdoltad, dúdoltad csak a bûvös dalt
Reszketõ szívvel, megsebzett angyal
Im a reggel jön a hangra, a
Sötét elmúlt, a láng elhamvadt.

Verzió 2

A ló, ha ledob, ülj rá vissza hamar
Ne arra újra, ki még habzó szájjal horkant
Délcegre, karcsú, szép paripa
Ragyogjon szõrén a nap aranya
Ámuljon a világ, ha patája koppan
S õ lesz az, ki a csillagokig veled szalad.

[Damnatus]

Hali!

Ezt is ki lehetett venni!

[Zanador]

Nekem most csak ennyire futotta: egy rövidke gondolatmenet, véletlenül éppen rimekben...

Reményed, mint torony
dõl, ahogy nappal az alkonyon,
s a romokból por száll fel,
és kõtömböket nyel,
a zuhanó harang
mint szívedben a harag
utoljára nagyot ver,
de nyomtalanul nem múlik el
mit oltáron áldoztál: a vér,
csak ebbõl senki sem kér,
mert ki jön gyásszal vagy haszonért
mind befesti, ha hozzá ér
lelked fájdalma,
többé nyugodni nem hagyja
az áldozat mit tettél, megérte?
ha veled sokan vesznek érte?
ezt akartad? nézz tükörbe!
keresd arcod! mit látsz helyette
nem valódi,
többet nem szólít meg senki,
Az, ki közel van, mert távol
s hallod hívjon bárhol
kitõl fényévként választ el
néhány átkozott centiméter

[Ramiz]

véletlenül éppen rimekben...

Mondd, hogy ez csak költõi túlzás...

[Meske]

Zanador: nekem tetszik!

[Ramiz]

Úgy értettem: költõi túlzás, hogy "véletlenül"! Nekem mindig tíz percet kell vacakolni egyetlen rímmel...

[Meske]

Nekem mindig tíz percet kell vacakolni egyetlen rímmel...

Nekem pedig általában az egész mû megírása nem több, mint öt perc...

[Damnatus]

Hali!

Zanador
Nekem is tetszik! Én pl. ezt azért nem javítgatnám, mert a rendezetlenségével pont egyfajta csapongás-érzést kelt, de nem veszíti el a lendületességét sem. Fõleg a befejezés tetszik.

[Zanador]

Ramiz: nekem tényleg csak véletlenül rimelnek idõnként a gondolataim. Ez itt konkrátan úgy iródott, hogy mászkálok a lakásban, közben valamire nagyon figyeltem (ha valaki rájön a versbõl, hogy mire, akkor az rájön. én most nem részletezném), aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy már nem tudom mennyi ideje rimelnek a gondolataim... ilyenkor én meglepõdök, és rohanok a korábban biztonsági okokból elhelyezett füzetemhez és ceruzámhoz, hogy leirjam, még mielõtt elfelejtem. Rimeket kitalálni nem tudok úgy, hogy "akkor ezt most valahogy meg kellene fogalmazni". Illetve tudok, de az nagyon eröltetett lesz, és azokat nem is jegyzem le. Másrészt meg: ez még ment volna bõven tovább, ha külsõ okok miatt nem kell abbahagynom. Fejben már megvolt még egy kb ugyan ilyen hosszú szakasz, csak azt már nem tudtam leirni, mostanra meg egyáltalán nem emlékszem rá... (tudom, elég égõ vagyok, hogy a saját verseimet nem tudom fejbõl, de ez igy van)

[Baldy]

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más emberi érzés, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért
valamennyien elõkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielõtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Õ megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség - itt minden
tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
A Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen elõtte hajózott el:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
-Oh, Szeretet, - mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. A Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.
A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
-Az IDÕ volt, mondta a Tudás.
-Az IDÕ? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDÕ?
A Tudás válaszolt:
-Mert csak az IDÕ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

Szerzõ: Ismeretlen (csak annyira szépnek találtam, hogy mindenképpen meg akartam osztani veletek)

[Damnatus]

Hali!

Köszönjük Baldy, hogy megosztottad velünk

[Meske]

Oh, Baldy, ez tényleg nagyon szép volt!

[Djinn]

-Mert csak az IDÕ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

Tényleg nagyon szép! És milyen igaz!!

[Master Psycho]

Én is csatlakozom azokhoz, akik köszönetet nyílvánítottak Baldynak eme tanulságos és szép történet megismertetésért. Remélem még sokan fogják olvasni.

vélemény: a történet tanulságára sok ember magától is rájön, csak többségük késõn (úgy értem, hogy soha nem olvasták ezt a mesét).

[kisvirag]

bár hallgatok, de én is abszolut egyetértek

[Pandóra]

Baldy, nem ismerek rád.    :ad:

(Edit: a verseimet töröltem adatvédelmi okokból, bocsánat azoktól, akiknek így talajtalanná tettem a hozzászólását)

[Rounin]

Baldy, nem ismerek rád.    :ad:

(Edit: a verseimet töröltem adatvédelmi okokból, bocsánat azoktól, akiknek így talajtalanná tettem a hozzászólását)

Argh... nekem csak a most begépeltet tetted azzá. Bánatomban nem is postolom :/

Baldy: ez szép nagyon. Megkérdezhetem, hol leltél rá? Az ilyenek érdekelnek erõsen.

[Pandóra]

Argh... nekem csak a most begépeltet tetted azzá. Bánatomban nem is postolom :/

Ne haragudj!   Nem tudok mit kezdeni a paranoiámmal. Pedig nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre! Lécci írd be!

Ja, olvasta már valaki Anne Rice-tól a Pandorát? (Vámpírkrónikák)

[Rounin]

Nahh, megírtam az egológ második részét, a folytatást Ez a Tavasz van! heppi vagyok fíling már kicsit sok volt :bleh: Szóval elõbb egy izé elõtte és jöhet!


Sosem elég

Adott a Sors tehetséget
s adott mellé jó családot.
Sokan ezért irigyelnek -
van, akinek ez sem jutott.

Kaptam Tõle jó szerencsét
- kis dolgokban mindig bejött -
három ember szív-erejét
s ezt még csak a többi elõtt.

Elárasztott tenger jóval
(öt életre elég lenne),
megtetézte pár baráttal.
Nem volt fukar természete.

De...

Kevés nekem e jó szándék
(hiszen önzõ ember vagyok),
Hiába a sok ajándék:
kihagyta a boldogságot.

Egológ II (hoszabb, vágatlan)

[Damnatus]

Hali!

Rounin
Meg kell mondjam õszintén szerintem ez most nem sikerült olyan jól. igaz, hogy a szótagszám megvan, az utolsó mgh-k rímelnek - bár igazán az a szerencsés, ha az utolsó kettõ rímel -, de valahogy nem passzol az egész. Kicsit olyan erõltetettnek tûnik, ha az az ára annak, hogy rímeljen a vers, hogy nem találsz megfelelõ, odaillõ szavakat, akkor inkább ne rímeljen.
Azonfelül tartalmilag is kicsit szétesettnek találom. A mondanivaló egyértelmû, de valahogy jobb megfogalmazást vártam Tõled.
De a véleményem ne lombozzon le, hagyd figyelmen kívül, vagy csak gondolkodj el rajta. Sok eneregiát és ihletet a további alkotáshoz!  

[kisvirag]

ahm, olvastam egologot. meg a verset is...
Értem

[Rounin]

Hali!

Rounin
Meg kell mondjam õszintén szerintem ez most nem sikerült olyan jól. igaz, hogy a szótagszám megvan, az utolsó mgh-k rímelnek - bár igazán az a szerencsés, ha az utolsó kettõ rímel -, de valahogy nem passzol az egész. Kicsit olyan erõltetettnek tûnik, ha az az ára annak, hogy rímeljen a vers, hogy nem találsz megfelelõ, odaillõ szavakat, akkor inkább ne rímeljen.
Azonfelül tartalmilag is kicsit szétesettnek találom. A mondanivaló egyértelmû, de valahogy jobb megfogalmazást vártam Tõled.
De a véleményem ne lombozzon le, hagyd figyelmen kívül, vagy csak gondolkodj el rajta. Sok eneregiát és ihletet a további alkotáshoz!  

hehe. Dehogy lomboz:) A vers valóban erõltetett, összecsapott, félig-meddig szándékosan rontott. Hogy ha vki betartja a sorrendet, akkor az egológ jobbnak tûnjön

Amúgy Egológ régóta érlelõdik, fõleg a Tragédiával függ össze (az asszem egy éve volt cirka) és jövõre jön a harmadik része, aztán a negyedik (megint egy évre rá). Az elsõ egológ tul.képpen második rész. Ebbõl szeretnék egy hosszabb füzért összerakni és azért évenként, mert már hónapok óta írom ezt a részt Csak mindig ellustálkodtam :]

Nahh. A harmadik a magányról fog szólni, negyedik a gyávaságról, ötödik a félelemrõl, hatodikat még nem tudom (elfelejtettem -.-  Jól van na, fél éve gondoltam ki )

[Damnatus]

Hali!

Az egológot én is értem . De van rosszabb a gyûlöletnél, a keserûség, majd a közöny.

[Damnatus]

Hali!

Remélem az eddigiek hangulata fikció, ha pedig nem akkor legközelebb a barátságról, örömrõl, boldogságról, sikerrõl írjál!